3. Az Abszolútok

   
   Red Jesus Text: Be | Ki    Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

3. AZ ABSZOLÚTOK

I. Az Abszolútok fogalma
II. A hét Abszolút
III. Az Istenségi Abszolút
IV. A Korlátlan Abszolút
V. Az Egyetemes Abszolút
VI. Abszolút szintek és válaszok

I. AZ ABSZOLÚTOK FOGALMA

1. Tétel: A teljes valóság a hét Abszolútban rejlik.

„Ezen írásokban a teljes valóságot (a végtelenséget) a hét Abszolútban való létezésük szerint mutattuk be:

1. Az Egyetemes Atya.

2. Az Örökkévaló Fiú.

3. A Végtelen Szellem.

4. A Paradicsom Szigete.

5. Az Istenségi Abszolút.

6. Az Egyetemes Abszolút.

7. A Korlátlan Abszolút.” 104:3.5

2. Tétel: Úgy látszik, hogy az Abszolútok átlépik az anyagot, túlhaladják az elmét és meghaladják a szellemet.

„Úgy látszik, hogy ezen Abszolútok átlépik az anyagot, túlhaladják az elmét és meghaladják a szellemet. Állandó értelmezési nehézséget okoz és gyakran komolyan zavarba ejt, hogy képtelen vagyok e bonyolult ügyeket felfogni, melyeket a Korlátlan Abszolút, az Istenségi Abszolút és az Egyetemes Abszolút jelenléteinek és tevékenységeinek tulajdonítok.” 4:1.8

3. Tétel: A Háromság megelőzi az Abszolútokat. Az Abszolút nem más, mint a Háromságok Háromságának a minden elsődleges térhelyzetre adott személytelen és összehangolt válasza.

„Az a felfogás, hogy minden dolognak — még a Háromságnak is — az őse az Abszolút lenne, első közelítésben úgy tűnhet, hogy átmenetileg kielégíti a következetesség és a bölcseleti egységesség igényét, de minden ilyen következtetést érvénytelenít a paradicsomi Háromság örökkévalóságának tényleges volta. Nekünk úgy tanították, és ez meggyőződésünk is, hogy az Egyetemes Atya és az ő háromságbeli társai természetükben és létükben örökkévalók. Így tehát csak egyetlen következetes bölcseleti magyarázat lehetséges, éspedig: Az Abszolút minden világegyetemi értelem számára a Háromságnak (illetőleg a Háromságok Háromságának) az a személytelen és összehangolt válasza, mely minden alapvető és elsődleges térhelyzetre adatik, legyen az világegyetemen belüli vagy világegyetemen kívüli.” 56:9.4

4. Tétel: A paradicsomi Háromság abszolútként végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű.

„A nagy világegyetem minden személyiség-értelme számára a paradicsomi Háromság mindörökre végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű, és a személyes valóságértelmezés és a teremtményi eszmélés minden gyakorlati szempontjából abszolút is.” 56:9.4

5. Tétel: Az elme sohasem ragadhatja meg egy Abszolút fogalmát anélkül, hogy meg ne bontaná az ilyen valóság egységét.

„Az elme sohasem remélheti, hogy megragadhatja egy Abszolút fogalmát anélkül, hogy előbb meg ne próbálkozna az ilyen valóság egységének megbontásával. Az elme minden széttartó dolog egyesítője, de e széttartás hiányában már nem talál olyan alapot, amelyből kiindulva értelmes fogalmak kialakításával próbálkozhatna.” 115:3.2

II. A HÉT ABSZOLÚT

1. Tétel: A VAGYOK-on belüli hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá. Az Abszolútoknak nincs kezdetük, és ők:

1. Az Első Forrás és Középpont

2. A Második Forrás és Középpont

3. A Paradicsom Forrás és Középpont

4. A Harmadik Forrás és Középpont

5. Az Istenségi Abszolút

6. A Korlátlan Abszolút

7. Az Egyetemes Abszolút.

Ld. 105:3.1

III. AZ ISTENSÉGI ABSZOLÚT

1. Tétel: Az Istenségi Abszolút a mindenható megelevenítő, a Korlátlan Abszolút pedig a tökéletesen hatékony mozgatója a világegyetemek mindenségének.

Az Istenségi Abszolút tűnik a mindenható megelevenítőnek, míg a Korlátlan Abszolút tökéletesen hatékony mozgatójaként látszik a legteljesebben egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindenségének, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemeknek is.” 0:11.4

IV. A KORLÁTLAN ABSZOLÚT

1. Tétel: A Korlátlan Abszolút nem-személyes és istenivé nem tett. Semmilyen tény, igazság, tapasztalat, bölcselet vagy kinyilatkoztatás nem képes belelátni.

A Korlátlan Abszolút nem-személyes, istenin túli és istenivé nem tett. Ennélfogva a Korlátlan Abszolút mentes a személyiségtől, az isteniségtől és minden teremtői előjogtól. Semmilyen tény, igazság, tapasztalat, kinyilatkoztatás, bölcselet vagy abszonitum nem képes ennek a világegyetemi sajátosságokkal nem rendelkező Abszolútnak a természetébe és jellemébe behatolni.” 0:11.7

2. Tétel: A Korlátlan Abszolút láthatólag az alsó-Paradicsomon meghatározó.

„Úgy tűnik, hogy a Háromság a meghatározó a személyes vagy felső síkon, míg a Korlátlan Abszolút az alsó vagy személytelen síkon. A Korlátlan Abszolútot mi nemigen tekintjük személynek, azonban ezen Abszolút működési tér-jelenlétet az alsó-Paradicsomon összpontosulónak gondoljuk.” 11:2.8

3. Tétel: A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, s az Istenségi Abszolút ösztönzi a teljes anyagi valóság felügyeletét.

„A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, míg az Istenségi Abszolút ösztönzi a teljes anyagi valóság páratlanul tökéletes felügyeletét; e két Abszolút pedig működésileg az Egyetemes Abszolút révén egyesül. Az anyagi világegyetem ezen egyesítő összefonódását a legjobban úgy érthetik meg a személyiségek — az anyagi, a morontia, az abszonit vagy a szellemi személyiségek — ha megfigyelik minden igaz anyagi valóságnak az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjának hatására adott gravitációs válaszát.” 56:1.2

V. AZ EGYETEMES ABSZOLÚT

1. Tétel: Az Egyetemes Abszolút oldja fel az istenivé tett és az istenivé nem tett – a megszemélyesíthető és a meg nem személyesíthető – valóságok szétválásából eredő feszültséget.

Az Egyetemes Abszolút a mi oktani levezetésünk szerint elkerülhetetlenül benne rejlett az Egyetemes Atyának a világegyetemi valóságokat istenivé tett és istenivé nem tett — megszemélyesíthető és meg nem személyesíthető — értékekre osztó, abszolút szabad akaratú cselekedetében. Az Egyetemes Abszolút az így szétvált világegyetemi valóságok szabad akarattal való megteremtéséből eredő feszültség feloldódását jelző és a lételvi lehetségességek összességének társ-összehangolójaként működő Istenség-jelenség.” 0:11.10

2. Tétel: Az Egyetemes Abszolút egyenlíti ki a feszültséget az alábbiak között:

A véges és a Végtelen

A lehetséges valóság és a tényleges valóság

A Paradicsom és a tér

Az idő és az örökkévalóság

Az ember és az Isten.

„A véges csak azért létezhet a Végtelennel együtt a mindenségrendben, mert az Egyetemes Abszolút társ-jelenléte oly tökéletesen kiegyenlíti a feszültséget az idő és az örökkévalóság, a végesség és a végtelenség, a lehetséges valóság és a tényleges valóság, a Paradicsom és a tér, valamint az ember és az Isten között. Társuló jellegéből fakadóan az Egyetemes Abszolút képezi a végtelent el nem érő, de az Istenség megnyilvánulását bíró tér-időbeli és azt meghaladó világegyetemekben létező, fejlődő evolúciós valóság-körzet azonosságát.” 0:11.13

3. Tétel: Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást.

„A Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút az Egyetemes Abszolútban egyesül. Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakuláskinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásakinyilatkoztatásat. A végtelen alatti szinteken három az Abszolút, de a végtelenségben már egynek jelennek meg. A Paradicsomon az Istenségnek három megszemélyesülése van, de a Háromságban ők már egyként vannak. 56:9.1

4. Tétel: Az Abszolút csak a végtelenségben korlátlan. Az Isten kinyilatkoztatása mindaddig viszonylagos marad, amíg az erőtere és a személyisége végtelenné nem válik az Abszolútokban.

„A szellemi személyiség kizárólag a Paradicsomon abszolút, és az Abszolút fogalma csak a végtelenségben korlátlan. Az Istenség-jelenlét csak a Paradicsomon abszolút, és az Isten kinyilatkoztatása mindig részleges, viszonylagos és fokozatos marad, amíg az ő erőtere megtapasztalhatóan végtelenné nem válik a Korlátlan Abszolút térpotenciáljában, míg a személyiség-megnyilatkozása tapasztalásilag végtelenné nem lesz az Istenségi Abszolút megnyilvánult jelenlétében, és miközben a végtelenség e két potenciálja valóság-egyesültté nem válik az Egyetemes Abszolútban.” 56:9.7

VI. ABSZOLÚT SZINTEK ÉS VÁLASZOK

1. Tétel: A véges dolgok istenivé alakítását megelőzően úgy tűnhet, hogy minden valóság-szétválás az abszolút szinteken történt meg.

„A véges dolgok istenivé alakítását megelőzően úgy tűnhet, hogy minden valóság-szétválás az abszolút szinteken történt meg; a véges valóságot érvényre juttató szabad elhatározás azonban magába foglalja az abszolútság egyfajta korlátozását és maga után vonja a viszonylagosságok megjelenését.” 105:5.2

2. Tétel: Az Első Forrás és Középpont az Akarati Abszolút; a Második Forrás és Középpont a Személyiségi Abszolút.

„Az Első Forrás és Középpont az Akarati Abszolút; a Második Forrás és Középpont a Személyiségi Abszolút.” 6:1.2

3. Tétel: A véges létformák átmenetet képeznek a magvábanvalókból a ténylegesekbe az Abszolútokon belül, és a tükröződések úgy jelennek meg, mint válaszok az Istenségben, a teremtményekben és a világegyetemekben.

„A véges létformák általános kiteljesedése átmenetet képez a magvábanvalókból a ténylegesekbe a működési végtelenség abszolút társulásain belül. A véges alkotó megjelenésének számos tükröződése közül kiemelendő:

1. Az istenségi válasz, az élményelvi felsőség három szintjének megjelenése: a személyes-szellemi felsőség ténylegessége a Havonában, a személyes-erő felsőség potenciálja a létrejövő nagy világegyetemben, és a még ismeretlen azon működési képesség, mely az eljövendő világmindenségben valamely felsőségi szinten működő élményelvi elmék sajátja.

2. A világegyetemi válasz jelenti a felsőbb-világegyetemi térszint szerkezetére vonatkozó tervek megvalósulásának kezdetét, és ez a fejlődés továbbra is folyamatban van szerte a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződéseiben.

3. A teremtményi tükröződés a véges-valósági kiteljesedés következményeként azt eredményezte, hogy megjelent a Havona örökös lakóiként létező tökéletes lények rendje, továbbá megjelentek a hét felsőbb-világegyetemből érkező, tökéletessé lett evolúciós felemelkedők is. De a tökéletesség eléréséhez az evolúciós (idő-alkotó) tapasztaláson túl kiindulási pontként a tökéletestől különböző dologra is szükség van. Így jelenik meg az evolúciós teremtésrészekben a tökéletlenség. És ez a magvábanvaló rossz eredete. A helytelen alkalmazkodás, az összhang hiánya és az összeütközés mind-mind része az evolúciós növekedésnek, s ez a fizikai világegyetemekre éppúgy igaz, mint a személyiséggel rendelkező teremtményekre.

4. Az isteniségi válasz, mely az evolúciós időbeli késedelemben alapvetően jelen lévő tökéletlenségre adatik, megjelenik a Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében, akinek tevékenységei révén minden, ami tökéletesítendő, szervesen összekapcsolódik mind az eredetükben tökéletes, mind pedig a tökéletessé vált dolgokkal. Ez az időkülönbözet elválaszthatatlan az evolúciótól, ami tulajdonképpen teremtőképesség az időben. Ezen és más okból a Legfelsőbb mindenható erőterét előrevetítik a Hétszeres Isten isteniség-eredményei.” 105:6.1

4. Tétel: Az Első Forrás és Középpont abszolút valósága magában foglal minden lehetségest és belőle ered minden tényleges.

„Az abszolút szint egyik alapfelfogásában három szakasz kikötésére van szükség:

1. Az Eredeti. Az Első Forrás és Középpont korlátlan fogalma, a VAGYOK ama forrás-megnyilatkozása, amelyből minden valóság ered.

A Tényleges. A ténylegesség három Abszolútjának, a Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrásnak és Középpontnak az egyesülése. Az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Sziget e trioditája alkotja az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatását.

A Magvábanvaló. A lehetségesség három Abszolútjának, az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolútnak az egyesülése. A lételvi lehetségesség e trioditája képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását.” 115:3.5

5. Tétel. A lehetségesség Abszolútjai a mindenségrend örökkévaló szintjén működnek. Az abszolútat el nem érő szinteken a Legfelsőbb és a Végleges működése nyilvánul meg. Isten akarata a résszel kapcsolatban esetleg nem mindig érvényesül, az egészet tekintve viszont minden esetben.

„A lehetségesség három Abszolútja a mindenségrend tisztán örökkévaló szintjén működik, tehát abszolútként sohasem működnek az abszolútat el nem érő szinteken. Az alászálló valóságszinteken a lehetségesség trioditája a Véglegessel és a Legfelsőbbön megnyilvánult. A magvábanvaló esetleg nem válik ténylegessé egyes abszolútat el nem érő szintek egyes részein az időben, de ez a részek halmazai esetében már nem igaz. Isten akarata általánosan érvényesül, az egyénnel kapcsolatban esetleg nem mindig, az egészet tekintve viszont minden esetben.” 115:3.13

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.