20. Az állam
Bekezdésszámozás:
Be |
Ki
Nyomtatóbarát változat
Nyomtatóbarát változat
20. AZ ÁLLAM
I. Háború
II. Az első emberi társulások
III. Társaskörök és titkos társaságok
IV. Egyeduralmi kormányzás
V. Emberi jogok
VI. Az igazságosság fejlődése
VII. Képviseleti kormányzás
VIII. Az államiság eszményképei
IX. Fokozatos polgárosodás
X. Magántulajdon és rabszolgaság
XI. Emberfeletti kormányzat
1. Tétel:A háború a kifejlődő ember természetes öröksége; a béke pedig a polgárosodás kibontakozásának társadalmi mérőrúdja.
„A háború a kifejlődő ember természetes állapota és öröksége; a béke pedig a polgárosodás kibontakozásának társadalmi mérőrúdja. A fejlődő fajták részleges közösségiesülését megelőzően az ember szélsőségesen egyéniségközpontú, rendkívül gyanakvó és hihetetlenül harcias volt. Az erőszak a természet törvénye, az ellenségesség a természet gyermekének önkéntelen válasza, míg a háború nem más, mint ugyanezek a tevékenységek, de csoportosan gyakorolva. És bárhol és bármikor nehezedjen is a társadalmi haladás okozta bonyodalmak terhe a polgárosodott társadalom építményére, mindig azonnali és pusztító visszafordulás megy végbe e korai, az emberi kapcsolatokat terhelő ellentétek erőszakos rendezéséhez használatos módszerek alkalmazásának irányába.” 70:1.1
2. Tétel:A háborúk kitörését megelőzni igyekvő főnökök a régmúlt időkben kénytelenek voltak kőcsatákat engedélyezni évente.
„Amikor a régmúlt idők főnökei megpróbálták elsimítani a félreértéseket, gyakorta, legalább évente egyszer, szükségesnek tartották, hogy engedélyezzék a törzsi kőcsatákat. A nemzetség két csoportra oszlott és egy egész napos csatába kezdett. És tették mindezt pusztán szórakozásból; tényleg élvezték a harcot.” 70:1.6
3. Tétel:Az első háborúkat egész törzsek vívták egymással — de néha párbajjal döntöttek — ahogy ez Dávid és Góliát esetében is történt.
„Az első háborúkat egész törzsek vívták egymással, de később, amikor két különböző törzsből való személynek vitája támadt, akkor ahelyett, hogy a két törzs csapott volna össze, a vitában álló felek keltek párbajra. Az is szokássá vált, hogy két sereg mindent arra tett fel, hogy mi lesz a kimenetele a két oldalról kiválasztott egy-egy képviselő küzdelmének, ahogy ez Dávid és Góliát esetében is történt.” 70:1.19
4. Tétel: Háborúk azért vannak, mert az ember harcias állatokból fejlődött ki. A régi időkben számos okból törhetett ki háború. Ld.: 70:1.7
5. Tétel: A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ez után a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat.
„A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ez után a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat. A katonai kasztok és az állandó hadseregek hamar megtanulták, hogy lépést tartsanak az egyre összetettebbé váló küzdelemmel. E harcosoknak hamar megtiltották, hogy asszonyt vegyenek maguk mellé, és a nők már régen felhagytak a harccal, bár mindig is ellátták és ápolták a katonákat, és ők sürgették őket, hogy csatába menjenek.” 70:1.20
6. Tétel: E korai idők háborúi bizonyos társadalmi értékeket hordoztak.
„A háború társadalmi értékkel bírt a letűnt polgárosodott társadalmak számára, mert:”
1. Fegyelmet követelt és együttműködésre kényszerítette az embereket.
2. Jutalmazta a kitartást és a bátorságot.
3. Támogatta és megszilárdította a nemzeti érzületet.
4. Elpusztította a gyenge és beteg népeket.
5. Szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját és elkülönítette a társadalmi rétegeket.” 70:2.3
7. Tétel: Az ősi hadviselés megtizedelte az alsóbbrendű népeket; az újabb kori háború a legjobb emberi fajtákat pusztítja.
„Az ősi hadviselés megtizedelte az alsóbbrendű népeket; az újabb összeütközés tiszta eredménye a legjobb emberi fajták válogatott pusztítása. A korai háborúk segítették a szerveződést és a hatékonyságot, ám ezek mára már a mai ipar céljai lettek.” 70:2.9
8. Tétel: Az ember mindaddig nem hagy fel a háborúzással, amíg meg nem tanulja, hogy a béke a legjobb dolog az anyagi jólétéhez.
„Az ember sohasem fogadja el a békét mint természetes életmódot mindaddig, amíg alaposan és többszörösen is meg nem győződött arról, hogy a béke a legjobb dolog az ő anyagi jólétéhez, és amíg a társadalom nem bocsátott rendelkezésre bölcsen olyan békés helyettesítőket, melyek gondoskodnak az emberi nem önfenntartási válaszaival társuló, az állandóan felgyülemlő érzelmek és energiák felszabadítására rendelt közösségi hajtóerő rendszeres szabadjára engedéséről, ezen eredendő hajlam kiéléséről.” 70:2.20
9. Tétel:A háborúban kitűnhettek a vezetésre termettek, a dölyfös egyénieskedőkből álló fajt pedig rákényszerítette arra, hogy alávessék magukat a felsőbb akaratnak.
„De a háború még elmúltában is tiszteletet érdemel, mint a tapasztalás tanodája, mely a dölyfös egyedekből álló fajt rákényszerítette arra, hogy alávessék magukat az összpontosult hatalomnak — egy elsőszámú vezetőnek. Az ódivatú háború kiválasztotta az eredendően kiváló embereket a vezetői tisztségekre, a mai háború azonban már nem tesz így. Ahhoz, hogy a társadalom megtalálja a vezetőit, most a béke meghódítása felé kell fordulnia: az ipar, a tudomány és a társadalmi haladás felé.” 70:2.21
1. Tétel: A kezdetleges társadalom a horda volt — a gyermekek közös tulajdonban voltak. Később megjelent a nemzetség, és a család átvette a gyermekek felügyeletét a hordától.
„A legkezdetlegesebb társadalomban a horda jelenti a mindent; még a gyermekek is annak közös tulajdonát képezik. A kialakuló család felváltotta a hordát a gyermeknevelésben, míg a megjelenő nemzetségek és törzsek elfoglalták annak, mint társadalmi egységnek a helyét.” 70:3.1
2. Tétel: A családok nemzetségekké szerveződtek. Az első kormány a vének tanácsa volt.
„A családi egységek fokozatos megjelenésével kialakultak a kormányzás alapjai a nemzetségi szervezetben, a vérrokon családok csoportosulásában. Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt. E szabályozó csoport olyan idős emberekből állt, akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül.” 70:5.2
3. Tétel: A nemzetségeket egy sor közös érdekek tartotta össze.
„A nemzetségek vérségi csoportok voltak a törzsön belül, és létüket bizonyos közös érdekeknek köszönhették, mint például:
1. Közös őshöz vezették vissza az eredetüket.
2. Közös vallási nemzetségi ősnek hódoltak.
3. Azonos nyelvjárást beszéltek.
4. Közös lakóhelyen éltek.
5. Ugyanazoktól az ellenségektől tartottak.
6. Közös katonai tapasztalatokkal rendelkeztek.” 70:4.2
III. TÁRSASKÖRÖK ÉS TITKOS TÁRSASÁGOK
1. Tétel:Az emberi lények természetes különbözősége biztosítja a társadalmi osztályok megjelenését. A társadalmi rétegek nélküli világok között találhatók a legkezdetlegesebbek és a legfejlettebbek.
„Az emberi lények elmebéli és testi különbözősége biztosítja a társadalmi osztályok megjelenését. A társadalmi rétegek nélküli egyedi világok a legkezdetlegesebbek és a legfejlettebbek. A kibontakozó polgárosodás még nem indította el a társadalmi rétegek elkülönülését, míg a fényben és életben megállapodott világ már nagyobbrészt eltüntette az emberiség osztályait, melyek olyannyira jellemzők minden köztes evolúciós szakaszra.” 70:8.1
2. Tétel: A fejlődő társadalomban tíz féle csoportosulás jelenik meg. Ld. 70:8.2
3. Tétel: A titkos társaságok számos különféle feladatot láttak el a kezdetleges társadalomban.
„Minden titkos társaság épített az eskütételre, a bizalomra, és a titkok megőrzését tanította. E rendek félelemmel vegyes tiszteletet keltettek a tömegekben és irányították is azokat; őrtársulásokként is felléptek, s a lincstörvényt alkalmazták. Ők voltak az első kémek, amikor a törzsek hadban álltak és az első titkosrendőrség is a béke idején. A működésük legnagyobb eredménye az volt, hogy a gátlástalan királyokat bizonytalanságban tartva gyengítették azok hatalmát. A királyok viszont az ő hatalmuk ellensúlyozására kezdeményezték a saját titkosrendőrség kiépítését.
E társaságokból alakultak ki az első politikai pártok. Az első pártalapon szerveződő kormányzás »az erősek« szemben »a gyengékkel« formában jelent meg. Az ősi időkben az igazgatási váltás csak polgárháború után történhetett meg, ami bőséges bizonyítékul szolgál arra, hogy a gyenge igencsak megerősödött.” 70:7.16
1. Tétel: Egyes embereket néha valamely különleges adottságaik miatt tettek királlyá — a katonaitól különböző feladatokra választották őket.
„Később némely főnököt a katonain kívül más szolgálatra is megválasztottak, mégpedig azért, mert valamilyen rendkívüli testi vagy kiemelkedő jellembeli adottságokkal rendelkeztek. A vörös embereknek gyakran kétféle vezetőik voltak — a sachemek, vagy békefőnökök, és az örökölt tisztséget betöltő harcifőnökök. A békefőnökök egyúttal bírák és tanítók is voltak.” 70:5.7
2. Tétel: Hatékony kormányzást csak úgy lehet megvalósítani, hogy egy személyt legfőbb vezetőnek fogadnak el — végrehajtói hatalommal ruházzák fel — s nem úgy, hogy valamilyen eszmét terjesztenek.
„A hatékony állami uralom csak a teljes körű végrehajtói hatalommal rendelkező vezető működése mellett alakulhatott ki. Az ember rájött, hogy hatékony kormányzást csak úgy lehet megvalósítani, hogy egy személyt hatalommal ruháznak fel, s nem úgy, hogy valamilyen eszmét terjesztenek.” 70:6.1
3. Tétel:Az uralkodás a családi fennhatóságból és a vagyonból alakult ki. A királyok a hősökből lettek — az emberek hittek a királyok isteni eredetében.
„Az uralkodás a családi fennhatóság, illetőleg a vagyon eszméjéből alakult ki. Amikor az apajogú rendben egy királyocska valódi királlyá lett, néha úgy nevezték, mint »az ő népének atyja«. Később úgy tartották a királyokról, hogy hősöktől származnak. Még később az uralkodás öröklődött, annak köszönhetően, hogy az emberek hittek a királyok isteni eredetében.” 70:6.2
4. Tétel:A korai idők királyai fétisszemélyek voltak — elkülönítették őket az emberektől. Kormányfő képviselte őket.
„A korai bűvtárgyi királyokat gyakran elkülönítették az emberektől; túlságosan is szentnek hitték ahhoz, hogy az emberek az ünnepnapok és a szent napok kivételével más alkalommal egyáltalán láthassák őket. Rendszerint képviselőt választottak az ő megszemélyesítésére, és innen ered a kormányfők intézménye.” 70:6.5
5. Tétel:A csoporthatalom teremtette meg azt a mítoszt, hogy az állampolgárok legfőbb kötelessége az államért élni és halni. Az állam nem isteni eredetű — hanem evolúciós.
„A korszerű állam a csoporthatalom iránti hosszú küzdelmet túlélt intézmény. A felsőbb hatalom végül felülkerekedett, és létrehozott egy tényszerű teremtményt — az államot — azzal az erkölcsi hitregével együtt, hogy az állampolgároknak az állam iránt élni és halni a legfőbb kötelességük. De az állam nem isteni eredetű; még csak nem is a szabad akarattal rendelkező értelmes ember hozta létre; az állam tisztán evolúciós intézmény és a kialakulása is teljes mértékben önkéntelenül végbement folyamatok eredménye.” 71:0.2
1. Tétel: A természet nem ruházza fel az embert jogokkal, csak élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt. A természet még az élethez való jogot sem adja meg.
„A természet nem ruházza fel az embert jogokkal, csak az élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt. A természet még az élethez való jogot sem adja meg az embernek, mint ahogy erre következtetni lehet abból, hogy mi történne, ha egy fegyvertelen ember egy éhes tigrissel kerülne szembe az őserdőben. A társadalom elsődleges ajándéka az ember számára a biztonság.” 70:9.1
2. Tétel: A társadalom fokozatosan kinyilvánította a jogait.
„A társadalom fokozatosan kinyilvánította a jogait, és ezek ma a következők:
1. Az élelemmel való ellátottság biztosítása.
2. Katonai védelem — biztonság elérése felkészülés révén.
3. A belső béke fenntartása — a személyes erőszak és a társadalmi békétlenség megelőzése.
4. Nemi szabályozás — házasság, a család intézménye.
5. Tulajdon — a birtoklás joga.
6. Az egyének és a csoportok versengésének támogatása.
7. A fiatalok oktatásának és képzésének biztosítása.
8. A kereskedelem és a kereskedés — az ipari fejlődés — támogatása.
9. A munkakörülmények és a bérhelyzet javítása.
10. A vallási szokások szabadságának biztosítása abból a célból, hogy mindezen egyéb társadalmi tevékenységek magasabb szintre emelkedhessenek azáltal, hogy szellemi ösztönzést kapnak.” 70:9.2
3. Tétel:Az egyenlősdi eszme a polgárosodás gyermeke, a természetben nem található meg. A kultúra az arra való képességbeli különbözőség révén mutatja meg az emberek között eredendően meglévő egyenlőtlenséget. A társadalom tisztességgel segítheti a különféle jogot érvényesítését.
„Ám ez az egyenlősdi eszme a polgárosodás gyermeke; a természetben nem található meg. Még maga a műveltség is következetesen bizonyítja, hogy az emberek között eredendően egyenlőtlenség van, mégpedig amiatt, hogy éppen maguk az emberek rendelkeznek eltérő műveltségi képességekkel. A feltételezett természetes egyenlőség hirtelen és nem evolúciós megvalósítása gyorsan visszavetné az embert az ősi idők durva szokásai közé. A társadalom nem ajánlhat egyenlő jogokat mindenkinek, azonban azt ígérheti, hogy tisztességesen és méltányosan fogja segíteni a különféle jogok érvényesülését. A társadalom dolga és kötelessége, hogy a természet gyermekének tisztességes és békés lehetőséget biztosítson arra, hogy önmagát fenntarthassa, hogy közreműködhessen az önmaga átörökítésében, s ugyanakkor valamilyen mértékben élvezhesse a maga kedvére való létezés örömeit, mely három dolog együtt alkotja az emberi boldogságot.” 70:9.17
1. Tétel:A kormányzás próbálkozásokon és hibákon keresztül alakult ki — nem tudatos fejlődés volt. Azért vált hagyományossá, mert túlélési értékkel rendelkezett.
„A kormányzás nem más, mint valamiféle nem tudatos fejlődés; próbálkozásokon és hibákon keresztül alakul ki. Túlélési értékkel rendelkezik; ezért hagyományossá válik. A fejetlenség fokozta a gyötrelmeket; ezért a kormányzat, a viszonylagos törvény és rend, lassan kiemelkedett, illetőleg kiemelkedik. A létharc kényszerítő igényei a szó szoros értelmében hajtották előre az emberi fajt a polgárosodás fokozatos fejlődési útján.” 70:0.3
2. Tétel:A természetes igazságosság eszméje ember alkotta elmélet — nem valóság, hanem kitalálás.
„A természetes igazságosság ember alkotta elmélet; nem valóság. A természetben igazságot emlegetni csak elméletben lehet, az ilyesmi tisztán elmeszülemény. A természet csupán egyféle igazságosságot nyújt — a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását.” 70:10.1
3. Tétel: A kezdetleges társadalomban a közvélemény közvetlenül működött — nem volt szükség törvénytisztviselőkre.
„A legkorábbi kezdetleges társadalomban a közvélemény közvetlenül működött; nem volt szükség törvénytisztviselőkre. Az ősi életben nem volt magánjelleg. Az ember szomszédjai felelősséggel tartoztak az adott ember viselkedéséért; ezért joguk volt az ő személyes ügyeibe beleártaniuk magukat. A társadalmat azon az elven szabályozták, hogy a csoporttagságnak igenis köze van az egyes egyedek viselkedéséhez és valamilyen mértékben szabályoznia is kell azt.” 70:10.4
4. Tétel:Az igazságszolgáltatás fejlődését jól példázza az Ószövetségben említett próba, amelynek a hűtlenséggel vádolt asszonyt vetették alá.
„Az Ószövetség említi e próbák egyikét, a hitvesi bűn próbáját: Ha egy férfi gyanította a feleségéről, hogy az hűtlen volt hozzá, akkor elvitte az asszonyt a paphoz és előadta a vádjait, melyet követően a pap szenteltvízből és a templompadlóról összesepert piszokból főzetet készített. A kellően körülményes eljárás után, beleértve a fenyegető átkokat is, a megvádolt feleséget megitatták az undorító löttyel. Ha a nő bűnös volt, akkor »bemegy az az átokhozó víz őbelé az ő keserűségére, és megdagad az ő méhe, és megszárad az ő tompora, és az az asszony átokká lesz az ő népe között«. Ha valamely asszony esetleg meg tudta inni ezt az undorító lét és mégsem mutatta testi betegség tüneteit, akkor felmentették a féltékeny férj által felhozott vádak alól.” 70:10.6
5. Tétel:A tabuk megszegése miatt kivetett bírság fejlődési lépést jelentett a szabályozás területén — e bírságok képezték az első közbevételt.
„A következő előrelépés a tabuk megszegése miatti bírságolás volt, a pénzbüntetés kiszabása. E bírságok képezték az első közbevételt. A »vérdíj« fizetés szokása szintén a vérbosszú helyett jött divatba. Az ilyen károkért rendszerint nővel vagy jószággal fizettek; sokáig ez volt a rend, míg végül a bűn miatti büntetés gyanánt áttértek a tényleges bírságokra, a pénzbeli kártérítésre. És lévén, hogy a bírságolás lényegében kártérítés volt, mindennek, beleértve az emberi életet is, tulajdonképpen meglett az ára, melyet annak károsításáért ki kellett fizetni. A héberek voltak az elsők, akik elhagyták a vérdíjfizetés szokását. Mózes azt tanította, hogy »az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz; hanem halállal lakoljon«.” 70:10.12
6. Tétel:A törvény az emberi tapasztalás írásban való rögzítése — megszilárdult és hitelesített közvélekedés.
„A törvény a hosszas emberi tapasztalás írásban való rögzítése, a megszilárdult és hitelesített közvélekedés. Az erkölcsök képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket. Az ősi bírónak nem voltak törvényei. A döntés meghozatalakor egyszerűen azt mondta, hogy »ez a szokás«.” 70:11.6
7. Tétel:Az első bíróságok ökölharcos összecsapások voltak — a bírák döntőbírókként működtek. Az erősebbnek volt igaza — később szóbeli érvek váltották fel az ökölcsapásokat.
„Az első bíróságok az ökölharcos összecsapásokat szabályozták; a bírák pusztán döntőbírók vagy a szabályok betartását felügyelő bírók voltak. Gondoskodtak arról, hogy a harc az elfogadott szabályok szerint folyjon le. A bíró előtti küzdelem megkezdésekor mindkét fél letétet helyezett el a bírónál abból a célból, hogy a költségeket és a büntetést ebből fizesse, ha a másik fél győzne. »Már akkor is az erősnek volt igaza.« Később az ökölcsapásokat a szóbeli érvek váltották fel.” 70:11.13
1. Tétel: A közgondolkodás mindig is hátráltatta a társadalmat, viszont megőrzi a civilizációt.
„A közvélekedés, a közgondolkodás mindig is hátráltatta a társadalmat; mindazonáltal értékes, mert, miközben feltartóztatja a társadalmi evolúciót, meg is őrzi a polgárosodott társadalmat. A közvélekedés felvilágosítás útján való javítása az egyetlen biztonságos és igaz módja a polgárosodás felgyorsításának; az erő alkalmazása csak átmenetileg lehet célravezető, és a műveltségbeli gyarapodás egyre jobban felgyorsul, ahogy a szavazógolyó kiszorítja a puskagolyót. A közvélekedés, az erkölcsök jelentik az alapvető és elemi energiát a társadalmi evolúcióhoz és az állam kialakulásához, azonban ahhoz, hogy államalkotó értékkel is bírjon, erőszakmentes formában kell megnyilvánulnia.” 71:2.7
2. Tétel: A demokrácia eszmény, de a gyakorlása veszélyekkel jár.
„A demokrácia, bár eszményképet testesít meg, a polgárosodás terméke, nem az evolúcióé. Lassan haladjatok! Gondosan válasszatok, mert a demokrácia a következő veszélyekkel jár:
1. A középszer dicsőítése.
2. Hitvány és tudatlan vezetők választása.
3. A társadalmi evolúció alapvető tényeinek fel nem ismerése.
4. A tanulatlan és tunya többségek számára megadott általános választójoggal járó veszély.
5. A közvélemény rabjává válás; nem mindig a többségnek van igaza.” 71:2.1
3. Tétel: A képviseleti kormányzás fejlődése tíz szakaszra osztható. Ld. 71:2.9
VIII. AZ ÁLLAMISÁG ESZMÉNYKÉPEI
1. Tétel:Az államiság eszményképeit fejlődés útján lehet elérni. Bármely civilizációs szint elérését hűen tükrözi az, hogy mennyire rátermettek a közszolgálatra önként vállalkozó polgárok.
„Az államiság eszményképeit fejlődés útján, az állampolgári öntudat lassú növekedése által, a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése révén kell elérni. A haszonelvű politikusok működésének lejártával az emberek először kötelességként fogják fel az állam terheit, később viszont e szolgálatot kiváltságnak, a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintik. Bármely polgárosultsági szint helyzetéről hű képet mutat az, hogy mennyire rátermettek azok a polgárok, akik önként vállalkoznak az államisággal járó felelősségek viselésére.” 71:3.10
2. Tétel: Ha az emberek meg akarják tartani a szabadságukat, miután kiváltották a szabadságlevelüket, akkor bizonyos óvintézkedéseket kell tenniük.
„Ha az emberek meg akarják tartani a szabadságukat, akkor, miután kiváltották a szabadságlevelüket, gondoskodniuk kell annak bölcs, értelmes és félelemtől mentes értelmezéséről abból a célból, hogy elkerülhető legyen:
1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.
2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.
3. A tudományos haladás feltartóztatása.
4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.
5. A romlott kisebbségek uralgása.
6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.
7. Vészes fejvesztettség kialakulása.
8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.
9. A polgárok adózási rabszolgáságban tartása az állam által.
10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.
11. Az egyház és az állam összefonódása.
12. A személyes szabadságtól való megfosztás.” 70:12.6
3. Tétel: A városokat úgy kell kormányozni, ahogy bármely üzleti ügyet is irányítanak.
„Egy valódi államban a városok és tartományok kormányzását szakértők végzik, és az államot úgy igazgatják, mint az emberek minden más gazdasági és kereskedelmi társulási formáit.” 71:3.11
4. Tétel:Az idealistáknak el kell kerülniük a kipusztulást. Az eszményelvűség nagy próbája: hatékony katonai készültséget fenntartani, ugyanakkor tartózkodni attól, hogy a katonai erőfölény növelése céljából mások ellen támadásokat indítsanak.
„Az eszményekért való lelkesedés sohasem maradhat fenn egy fejlődő bolygón, ha az eszményelvűek az egyes nemzedékekben megengedik, hogy az emberiség hitványabb rendjei kipusztítsák őket. És ez az eszményelvűség nagy próbája: Vajon képes-e egy fejlett társadalom fenntartani a harckedvelő szomszédaik minden támadása ellen védelmet nyújtó katonai készültséget anélkül, hogy e katonai erőt önző nyereségvágyból vagy nemzeti felemelkedés céljából más népek elleni támadásokra használná? A nemzeti túlélés megköveteli a felkészültséget, és a vallási alapú eszményelvűség önmagában is képes megakadályozni a felkészültség erőszakká való becstelenedését. Kizárólag a szeretet, az emberek közötti testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.” 71:4.17
5. Tétel:Az államiság nagy problémája az, hogy az állam miként szabályozza a társadalmat úgy, hogy közben ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá.
„Az eszményi állam csak olyan mértékben vállalja fel a társadalmi viselkedés szabályozását, mely elegendő ahhoz, hogy az egyéni versengést megfossza erőszakos jellegétől és hogy a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését megakadályozza. Ez az államiság egyik nagy problémája: Hogyan tudjátok a békét és a nyugalmat szavatolni az iparban, befizetni az adót az államhatalom támogatásához és egyúttal megakadályozni, hogy az adóztatás hátrányba hozza az ipart s megoldani azt, hogy az állam ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá?” 71:5.2
6. Tétel: Az államiság tizenkét szakaszon keresztül fejlődik egyre magasabb szintre. Ld. 71:8.2
1. Tétel: A társadalom még nem jutott magas szintre, ha megengedi a tétlenséget vagy eltűri a nincstelenséget.
„Egyetlen társadalom sem jutott még magas szintre, amikor megengedte a tétlenséget vagy eltűrte a nincstelenséget. De a nincstelenséget és a függést sohasem lehet felszámolni, ha az állam a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.” 71:3.8
2. Tétel: A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja számos tényezőt foglal magába.
„A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja magába foglalja a következőket:
1. Az egyéni szabadságok megőrzése.
2. Az otthon védelme.
3. A gazdasági biztonság előmozdítása.
4. A betegségek megelőzése.
5. Kötelező oktatás.
6. Kötelező munka.
7. A szabadidő hasznos eltöltése.
8. Az elesettekről való gondoskodás.
9. Fajfejlesztés.
10. A tudomány és a művészet támogatása.
11. A bölcselet — a bölcsesség — támogatása.
12. A mindenségrendi látásmód — a szellemiség — javítása.” 71:4.2
3. Tétel: Az urantiai nemzetek elmerültek az erőszakos nemzetieskedő fegyverkezés és a veszélyes indusztrializmus közötti hatalmas küzdelemben.
„Az urantiai nemzetek már belefogtak az erőszakos nemzetieskedő fegyverkezés és indusztrializmus közötti hatalmas küzdelembe, és ez a harc sok szempontból hasonló ahhoz a korszakos küzdelemhez, mely a pásztor-vadász és a gazdálkodó között zajlott. De ha úgy alakulna, hogy az indusztrializmus győzedelmeskedne a fegyverkezés felett, akkor is óvakodnia kell az azt övező veszélyektől. A bimbózó ipar veszélyei az Urantián a következők:
1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás.
2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása.
3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei.
4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei.
5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése.
6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.11
4. Tétel: Hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések, a gazdaság pusztulásra van ítélve. A könyörtelen versengés azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek fenntartására törekszik.
„A mai nyereségérdekelt gazdaság összeomlásra van ítélve, hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések. A kicsinyes, önös érdeken alapuló kegyetlen versengés végső soron még azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek fenntartására törekszik. A kizárólagos és önös érdeket szolgáló nyereségérdekeltség nem egyeztethető össze a keresztény eszményképekkel — és még kevésbé egyeztethető össze Jézus tanításaival.” 71:6.1
5. Tétel: A nyereségvágyat nem szabad elvenni az emberektől mindaddig, amíg az emberek a magukévá nem tették a nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit.
„A nyereségvágyat azonban nem szabad elvenni az emberektől addig, amíg az emberek szilárdan a magukévá nem tették a gazdasági törekvések és a társadalmi szolgálat iránti nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit — a legnagyobb bölcsesség, a megkapóan szép testvériség és a kiváló szellemi teljesítmény iránti érzékfeletti késztetéseket.” 71:6.3
X. MAGÁNTULAJDON ÉS RABSZOLGASÁG
1. Tétel: Az ipar fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt, a magántulajdon pedig kormányzást tett szükségessé.
„Alighogy sikerült az embernek részben megoldania a megélhetés problémáját, máris szembe találta magát az emberi kapcsolatok szabályozásának feladatával. Az ipar fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt; a magántulajdon kormányzást tett szükségessé.” 70:0.1
2. Tétel: A fejletlen osztálynélküli társadalmi rend nem különösebben egyenlítette ki az embereket, azonban jutalmazta a tétlenséget. Elbukott, mert nagy emberi hajlammal fordult szembe. Ld. 69:9.2
3. Tétel: A magántulajdon megnövelte a szabadságot és erősítette az egyensúlyt. A fejlett gépesítés megszabadítja az embereket a szolgai munkától.
„A magántulajdon megnövelte a szabadságot és erősítette az egyensúlyt; azonban a föld magántulajdona csak azt követően kapott társadalmi megerősítést, hogy a közösségi ellenőrzés és irányítás csődöt mondott, melyet rövidesen követett a rabszolgák, a jobbágyok és a föld nélküli osztályok sora. A fejlett gépesítés viszont fokozatosan megszabadította az embereket a rabszolgamunkától.” 69:9.16
4 Tétel:A vagyonhoz való jog tisztán társadalmi lényegű. De minden civilizációs áldás a javak magántulajdona mellett bontakozott ki.
„A vagyonhoz való jog nem abszolút; ez tisztán társadalmi lényegű. De minden kormány, törvény, rend, polgárjog, társadalmi szabadság, hallgatólagos megállapodás, béke és boldogság, melyet a mai népek élveznek, mind a javak magántulajdona mellett nőtték ki magukat.” 69:9.17
5. Tétel: A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes — még kevésbé szent. De ha változtatunk, akkor a változtatásokat lassan kell végrehajtanunk. Amivel jelenleg rendelkezünk, az sokkal jobb, mint az elődeink által ismert bármely rendszer.
„A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes — nem isteni vagy szent — azonban az emberiség jól teszi, ha a változtatásokat lassan végzi el. Amivel ti rendelkeztek, az sokkal jobb, mint az elődeitek által ismert bármely rendszer. A társadalmi rend megváltoztatásakor bizonyosodjatok meg afelől, hogy a változtatás a jobb irányába hat. Ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy az ősapáitok által elvetett képletekkel kísérletezzetek. Előre menjetek, ne visszafelé! Hagyjátok az evolúciót a maga útján haladni! Ne lépjetek vissza!” 69:9.18
6. Tétel:A rabszolgává alacsonyítás előrelépés volt a hadifoglyokkal való irgalmas bánásmód terén. Még a héberek is „mindenestül kiirtották” az ellenségeiket.
„A rabszolgává alacsonyítás előrelépés volt a hadifoglyokkal való irgalmas bánásmód terén. Az Ai-i rajtaütés, amely férfiak, nők és gyermekek tömeges legyilkolásával járt, s ahol csak a királyt hagyták életben azért, hogy a legyőzője a saját hiúságát kielégíthesse, hű képet mutat arról az embertelen mészárlásról, melyet még a polgárosultnak feltételezett népek is gyakoroltak. Ognak, Bashan királyának a megtámadása ugyanilyen kegyetlen és végleges pusztítás volt. A héberek „mindenestül kiirtották” az ellenségeiket, azok minden vagyonát elzsákmányolták. Minden városra rettegést hoztak azáltal, hogy kilátásba helyezték „az összes férfi elpusztítását”. Azonban az akkori törzsek közül sokan, melyek kevesebb törzsi önzéssel rendelkeztek, már régen a felsőbbrendű foglyok befogadásának gyakorlatát folytatták.” 69:8.3
7. Tétel:A rabszolgaság nélkülözhetetlen volt a civilizációs fejlődésben — munkára kényszerítette a visszamaradt és tunya népeket és így a felettük állók számára jólétet és szabadidőt biztosított.
„A rabszolgaság nélkülözhetetlen láncszemet jelentett az emberi polgárosodás láncában. E hídon kelt át a társadalom az őskuszaságból és tunyaságból a rend és a polgárosodott tevékenységek oldalára; ez kényszerítette munkára a visszamaradt és tunya népeket és így a felettük állók számára jólétet és szabadidőt biztosított.” 69:8.6
1. Tétel:A 24 bolygófelügyelőből álló jerusemi testület százévenként kijelöli egyik tagját arra, hogy az Urantia főkormányzójaként tevékenykedjen.
„Urantiai időben mérve százévenként a huszonnégy bolygófelügyelőből álló jerusemi testület a tagjai közül egyet kijelöl arra a feladatra, hogy a világotokon megjelenve a testület végrehajtó képviselőjeként tevékenykedjen mint állandó főkormányzó. E beszámolók készítésekor ebben a végrehajtói tisztségben változás állt be, vagyis a sorrendben a tizenkilencedik felügyelőt felváltotta a huszadik. A jelenlegi bolygófelügyelő nevét nem közöljük, mert a halandó ember túlságosan is hajlamos a különleges társai és emberfeletti feljebbvalói előtti hódolásra, sőt az ő istenítésükre.” 114:3.1
2. Tétel: A főkormányzónak nincs személyes hatásköre — ő huszonnégy tanácsos képviselőjeként lép fel.
„Az állandó főkormányzónak nincs tényleges személyes hatásköre a világ ügyeinek irányításában, kivéve a huszonnégy jerusemi tanácsos képviselőjeként gyakorolt hatásköröket. Az emberfeletti igazgatási feladatok összehangolójaként tevékenykedik, továbbá ő az Urantián működő mennyei lények elfogadott főnöke és általánosan elismert vezetője. Az angyali seregek minden rendje az összehangolásért felelős igazgatónak tekinti őt, az Egyesült Közteslények pedig, amióta az első 1-2-3 egyedet a huszonnégy tanácsos közé választották, az egymást követő főkormányzókat ténylegesen is bolygói atyjuknak tekintik.” 114:3.2
3. Tétel: A Fenséges megfigyelőnek felhatalmazása van arra, hogy válsághelyzetben magához vonja a kormányzati hatásköröket — ez eddig harmincháromszor esett meg.
„Egy Fenséges megfigyelő fel van hatalmazva arra, hogy súlyos bolygószintű válsághelyzetben szabad belátása szerint magához vonja a bolygó kormányzati hatásköreit, és a feljegyzések szerint ez az Urantia történetében eddig harmincháromszor esett meg. Ilyenkor a Fenséges megfigyelő a Fenséges kormányzóként tevékenykedik, megkérdőjelezhetetlen utasítási jogkört gyakorol a bolygón tartózkodó minden segítő és az igazgatásban szolgálók felett, kivéve a főangyalok hadosztályszintű szervezetébe tartozókat.” 114:4.4
4. Tétel:A főkormányzó igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja, akik a különleges angyalokból álló tizenkét csoportot irányítják.
„A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja, vagyis azok a végrehajtók, akik a bolygó fejlődéséért és egyensúlyi állapotának biztonságáért felelős, közvetlen hatáskörű emberfeletti igazgatókként működő különleges angyalokból álló tizenkét csoportot irányítják.” 114:5.6
5. Tétel: A beteljesülés tartalékos alakulatát az emberfeletti igazgatók által kiválasztott azon személyek alkotják, akiket a világ ügyeinek vitelében való segítő közreműködésre jelöltek ki.
„A beteljesülés tartalékos alakulata a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll. E testület az egyes nemzedékekből származó olyan férfiakból és nőkből alakul, akiket a teremtésrész szellemigazgatói választottak ki annak érdekében, hogy segítsék az evolúciós világokon élő idő-gyermekek irgalmas és bölcs szolgálatának vitelét. A felemelkedési tervekben rögzített feladatok végrehajtásában általános gyakorlat az, hogy azon nyomban felveszik a sajátakarattal rendelkező, halandó teremtményekkel a kapcsolatot, mihelyt a halandók e felelősség vállalására képessé és a bizalomra méltóvá válnak. Ennek megfelelően, amint e férfiak és nők elegendő elmebeli felfogóképességgel, megfelelő erkölcsi szinttel és kellő szellemi beállítottsággal rendelkezve az ideigvaló cselekvés mezejére lépnek, rövidesen beosztják őket mint emberi kapcsolattartókat, halandó segítőtársakat a bolygón szolgáló személyiségek megfelelő mennyei csoportjába.” 114:7.1
6. Tétel: A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek.
„A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek. Sok esetben előfordul, hogy egy tartalékos halálakor bizonyos lényeges adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerülnek át a két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén. Az Igazítók kétségkívül sok más, számunkra ismeretlen módon is tevékenykednek e tartalékos testületekkel összefüggésben.” 114:7.10