8. Evolúció

   
   Red Jesus Text: Be | Ki    Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

8. EVOLÚCIÓ

I. Bevezetés
II. Az anyagi elmerendszerek
III. Világegyetemi működési rendek
IV. Minta és forma — elmerendszerek
V. Az emberi elme fejlődése
VI. Az Élethordozók működése
VII. A törzsfejlődés előmozdítása
VIII. Az urantiai kaland
IX. Az evolúcióval járó viszontagságok
X. Evolúció időben és térben
XI. A társadalmi fejlődést meghatározó tényezők
XII. Földhasználati módszerek
XIII. Kulturális evolúció
XIV. Az ipar hajnala
XV. Tűz és állatok
XVI. A civilizáció fenntartása
XVII. Szabályozás és felügyelet
XVIII. Evolúció, az egyetemes szabály

I. BEVEZETÉS

1. Tétel: Míg a józan ész egyistenhitbeli egységet követel meg, addig a tapasztalás az abszolútok sokszínűségét igényli – még különbségképzőket, változtatókat, átalakítókat és korlátozókat is.

„Míg a józan ész a mindenségrendi valóság egyistenhitbeli egységét követeli meg, addig a véges tapasztalás a többes Abszolútok és ezek mindenségrendi kapcsolatai összhangjának kitételét igényli. Összehangolt lételvi létezők nélkül nincs meg a lehetősége az abszolút kapcsolódások változatos megjelenésének, nincs esély a különbségképzők, a változtatók, az átalakítók, a mérsékelők, a korlátozók vagy a csökkentők működésére.” 104:3.4

2. Tétel: A tapasztalás-meghaladók a végtelent és az abszolútat el nem érők, de a végest meghaladók. Ők teremtenek szerves kapcsolatot az abszonit szint felsőbb értékei és a véges szint legteljesebb értékei között.

„A tapasztalás-meghaladók fogalma a végtelent és az abszolútat el nem érő, de a végest és a teremtményit meghaladó szintekre utal. A tapasztalás-meghaladó dolgok az abszolútok felsőbb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. A teremtmény nézőpontjából vizsgálva a tapasztalás-meghaladó az, ami a véges következményeként meglényegültnek tűnik; az örökkévalóság felől tekintve pedig az, ami a véges előtt létezik; egyesek pedig ezt a véges »elő-rezgésének” tartják.«” 105:7.1

3. Tétel: Az ember sohasem fogja feltárni az élet titkait. A halott ős-sejtanyag elemzése révén nem képes leírni az élő ős-sejtanyag igazi természetét.

„Egy mozgó tárgy pontos helyét és sebességét lehetetlenség egyidejűleg meghatározni; bármelyik mérése szükségszerűen megváltoztatja a másikat. Hasonló látszólagos ellentmondással szembesül a halandó ember, amikor megpróbálkozik az ős-sejtanyag vegyelemzésével. A vegyész feltárhatja a halott ős-sejtanyag vegytanát, de nem lesz képes leírni az élő ős-sejtanyagnak sem a fizikai szerveződését, sem az eleven működését. A tudós bármilyen közel kerül is az élet titkaihoz, nem fogja feltárni azokat, mégpedig azért nem, mert a vizsgálathoz meg kell ölnie az ős-sejtanyagot. A halott ős-sejtanyag súlya megegyezik az élőével, de a két dolog mégsem ugyanaz.” 65:6.1

II. AZ ANYAGI ELMERENDSZEREK

1. Tétel: A tapasztalatokból való tanulás képessége a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi.

„A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi, és e segédek éppúgy működnek a kezdetleges és láthatatlan lételvi lények legalacsonyabb rendű elméiben, mint az emberi lények evolúciós sorának legfelsőbb rendű fajtáiban.” 65:7.6

2. Tétel: A mindenségtani gondolatszintek:

A. Kíváncsiság

B. Szépségtani érzék

C. Erkölcstani érzékenység.

„A mindenségtani gondolatszintek elérése magába foglal:

l. Kíváncsiságot.Az összhang iránti vágy és a szépség iránti szomj. Állhatatos próbálkozás az összarányos mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére.

2. Szépségtani érzéket. A szépség szeretete és a minden alkotó megnyilvánulás művészi vonásának egyre teljesebb értékelése a valóság minden szintjén.

3. Erkölcstani érzékenységet. Az igazság felismerésén keresztül a szépség értékelése elvezet mindama dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek hatással vannak az isteni jóság felismerésére azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel; és így még a mindenségtan is elvezet az isteni valóságértékek — az Isten-tudat — kereséséhez.” 56:10.5

III. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK

1. Tétel: A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemeket elme tervezte és elme irányítja. A végtelen elme által alkalmazott működési rend túlságosan tökéletes, semhogy a véges elme észlelhetné.

„A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja. De a világegyetemek mindenségének isteni működési rendje mindent összevéve túlságosan tökéletes az ember véges elméjének tudományos módszereihez viszonyítva, semhogy a végtelen elme irányító jellegének akár halvány nyomát is ki lehetne mutatni. Ugyanis ez a teremtő, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtői szintjein és szintjeiből működő szellem-elme.” 42:11.2

2. Tétel: A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára szükségképpen elme nélküliként tűnnek. A bölcselet azonban inkább feltételez elme-felruházottságot a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetemben.

„A nagyon összetett és a meglehetősen önműködő jellegű mindenségi működési rendek mindig is hajlamosak a teremtő vagy alkotó, bent lakozó elme jelenlétét elrejteni mindazon értelmes lények elől, melyek magának a működési rendnek a természetéhez és felfogóképességéhez képest sokkal alacsonyabb világegyetemi szinteken állnak. Ezért szükségszerű, hogy a felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára elme nélküliként jelenjenek meg. Az ilyen végkövetkeztetés alól talán csak a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetem bámulatos jelenségében megmutatkozó elme-felruházottság feltételes következtetése lenne kivétel — de ez már inkább a bölcselet, mintsem a tényleges tapasztalás területéhez tartozik.” 42:11.6

3. Tétel: Az elmének a világegyetemi működési rendekben való felfedezhetőségére irányuló képesség az ilyenfajta vizsgálódást folytató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ.

„Az elmének a világegyetemi működési rendekben való kimutathatóságára és felfedezhetőségére irányuló képesség teljes egészében az ilyenfajta vizsgálódást folytató kutató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. Az idő és tér energiáiból alkotott tér-idő elmék ki vannak téve az idő és a tér működési rendjeinek.” 42:11.3

4. Tétel: A világegyetemi működési rendek szabályozó elméje végtelen, ezért a véges elme soha nem fürkészheti ki.

„Minél magasabb szinten kapcsolódik össze a világegyetemi elme valamely világegyetemi jelenséggel, annál nehezebben értik meg azt az alacsonyrendű elmék. És mivel a világegyetemi működési rend elméje teremtő szellem-elme (vagy még inkább az elmekészséggel bíró Végtelen), ezért azt a világegyetem alacsonyrendű elméi soha nem fedezhetik fel, illetőleg nem észlelhetik, az emberi elme, mint a legalacsonyabb rendű elme pedig végképp nem. A fejlődő állati elme, mely ugyan a természeténél fogva Isten-kereső, nem egyedül és önmagától Istent ismerő.” 42:11.8

5. Tétel: Az elme a kozmikus működési rendek fejlődésében rejtve van jelen. Az elme tevékenysége mindig meghatározott tevékenységekre irányul.

„A működési rendek fejlődése maga után vonja és jelzi a teremtő elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem önműködő működési rendeket érzékelő, tervező és alkotó képessége az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak a felsőbbrendű, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következőkre irányul:

1. Anyagi működési rendek teremtése.

2. Ködös rejtélyek megoldása.

3. Távoli helyzetek felmérése.

4. Gondolati rendszerek alkotása.

5. Bölcsességcélok elérése.

6. Szellemszintekre való eljutás.

7. Az isteni végzetek — a legfelsőbb, a végleges és az abszolút — beteljesítése.” 42:12.1

IV. MINTA ÉS FORMA — ELMERENDSZEREK

1. Tétel: A világegyetemi energiák négyféle elmeműködési szinten társulnak.

„A világegyetem nem-szellemi energiái a különböző szintű nem-Teremtő elmék élő rendszereiben különböző szinteken egyesülnek újra, melyek közül néhányat az alábbiak szerint lehet jellemezni:

1. Segédelőtti-szellemi elmék. Az ilyen elme nem tapasztal, és számukra a lakott világokon a Fizikai Főszabályozók segédkeznek. Ez gépies elme, a legkezdetlegesebb anyagi létformák nem tanítható értelme, de a nem tanítható elme a kezdetleges bolygói élet mellett számos szinten is működik.

2. Segéd-szellemi elmék. A tanítható (nem gépies) anyagielme-szinten a hét elmeszellem-segédjén keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezése ez. Ezen a szinten az anyagi elme úgy tapasztal: mint ember alatti (állati) értelem az első öt segédben; mint emberi (erkölcsi) értelem a hét segédben; mint emberfeletti (közteslényi) értelem a két utolsó segédben.

3. Kibontakozó morontia elmék — a helyi világegyetemek emelkedő létpályáiban fejlődő személyiségek kiteljesedő tudata. Ez a helyi világegyetemi Anyaszellemnek és a Teremtő Fiúnak a közös adománya. Ezzel az elmeszinttel együtt jár a morontia-fajta élethordozó szerveződése, a helyi világegyetemek Morontia Erőtér-felügyelőinek tevékenysége révén létrejövő anyagi és szellemi egységbe rendeződés. A morontia elme mind az 570 morontia létformában másként működik, az elért egyre magasabb szinteken egyre tökéletesebben képes társulni a mindenségrendi elmével. Ez a halandó teremtmények fejlődési pályája, de egy Világegyetemi Fiú és egy Világegyetemi Szellem is adományozhat nem-morontia rendű elmét a helyi teremtésrészek nem-morontia gyermekeinek.

A mindenségrendi elme. Ez az idő és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsőbb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és ő hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsőbb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme lételvi szintjeivel — az Együttes Cselekvő közvetlen köreivel.” 42:10.3

2. Tétel: A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni az emberi törzsfejlődésre. Az elme csak a tanulás és képzés eredményeit képes megmagyarázni.

„A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődött ki az őstengerekben élt első ős-sejtanyagból. A tanulási képesség, az emlékezés és a különféle környezeti változásokra való érzékenység az elme sajátossága. A fizika törvényeire nem hat a tanítás; e törvények változatlanok és megváltoztathatatlanok. A vegyi kölcsönhatásokat sem módosítja a nevelés; e válaszok egységesek és megbízhatók.” 65:6.8

3. Tétel: A hét elmeszellem-segédet a világegyetemi központból adományozzák, és működésük független az Élethordozókétól.

„A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetem alsóbbrendű, értelmes lételvi lényei elméjének sokoldalú segítője. Ezt az elmerendet a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik, de az alsóbbrendű elme-működésre a csillagrendszerek központjaiból fejtenek ki irányító hatást.

Egy evolúciós világon sok, igen sok függ e hét segéd munkájától. Ezek azonban elme-segédkezők; nem vesznek részt a fizikai törzsfejlődésben, ami az élethordozók területe.” 65:7.1

V. AZ EMBERI ELME FEJLŐDÉSE

1. Tétel: Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies állandóságból a szellemi lendület területére lép — folyamatos döntések sorozata révén — „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg”.

„Az eredendően magukból fakadó világegyetemi válaszok a mindenségrendben állandók és bizonyos formában fenn is maradnak. Az Istent ismerő és az ő akaratát végrehajtani kívánó, szellemi látásmóddal rendelkező személyiség istenien állandó és örökkön létező. Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies nyugvás állandóságából a szellemi lendület isteniségébe átlépjen, és az ember ezen átalakulást a saját személyes döntéseinek ereje és következetessége révén hajtja végre, minden egyes élethelyzetben kijelentve, hogy »azt akarom, hogy legyen meg az akaratod«.” 118:8.11

2. Tétel: A kísértetálom meghatározó szerepet játszott a társadalmi fejlődésben — összeterelte az embereket.

„Az emberi társadalom kialakulásában talán a legnagyobb önálló szerepet játszó tényező a kísértetálom volt. Bár az álmok többsége komolyan felkavarta az ősi elmét, a kísértetálom tényleges rettegést váltott ki az ősemberekben, s e babonás álmodókat egymás karjába vezette olyan, tudatosan és őszintén kívánt társulásokba, melyek a kölcsönös védelmet szolgálták a szellemvilág hirtelenül megjelenő és nem látható veszélyeivel szemben. A kísértetálom az egyik legkorábban megjelent különbség volt az állati és az emberi fajtájú elme között. Az állatok nem képzelik el a halál utáni továbbélést.” 68:3.2

3. Tétel: Az értelmes evolúciós lények megjelenése jelzi, hogy elérkezett az ideje Bolygóherceg kijelölésének.

„A Csillagrendszer Fejedelem számára az jelzi annak szükségességét, hogy valamely adott bolygóra vezetőt kell kijelölni, hogy megérkezik az élethordozók kérelme, miszerint igazgatási vezető kijelölésére van szükség e bolygón, ahol életet létesítettek és értelmes evolúciós lények kifejlődését érték el. Minden, evolúciós halandó teremtmények lakta bolygó rendelkezik egy ilyen, a fiúi besorolásúak eme rendjébe tartozó bolygói vezetővel.” 50:0.2

VI. AZ ÉLETHORDOZÓK MŰKÖDÉSE

1. Tétel: Az élethordozók három szinten működnek.

„Az élethordozók a következő három szinten képesek működni, és így is tesznek:

1. A villamos-vegytani fizikai szint.

2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza.

3. A fejlett félszellemi szint.” 65:1.2

2. Tétel: Amikor az élethordozók készen állnak az élet-megtelepítési feladatra, a felkészítésüket egy élethordozó-átalakítási főangyal-bizottság fejezi be.

„Amikor az élethordozók felkészülnek az élet-megtelepítési feladatra, és miután e vállalkozásuk helyszíneit kiválasztották, összehívják az élethordozó-átalakítási főangyal-bizottságot. E csoport különféle személyiségek tíz rendjéből tevődik össze, beleértve a fizikai szabályozókat és társaikat is, és e csoportot a főangyalok főnöke vezeti, aki e tisztséget Gábriel felhatalmazása és a Nappalok Elődeinek engedélye alapján tölti be. Amint e lények a megfelelő körre rákapcsolódtak, képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, melyek képessé teszik őket arra, hogy azon nyomban működhessenek a villamos-vegytani fizikai szinteken.” 65:1.6

3. Tétel: Az élethordozók az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói, amely körök minden egyes helyi világegyetemben különbözők.

„Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.” 49:1.2

4. Tétel: Ha az élethordozók úgy döntenek, hogy a bolygón maradnak azt követően is, hogy az ember kifejlődött, akkor alá kell vetniük magukat a félszellemi létszintre való átalakításnak.

„Miután a szerves törzsfejlődés egy bizonyos pályát befutott és az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsőbb rendű fejlődő élőlényben megjelent, az élethordozóknak vagy el kell hagyniuk a bolygót vagy lemondási fogadalmat kell tenniük; vagyis kötelezniük kell magukat, hogy a szerves törzsfejlődés menetébe bármiképpen való beavatkozási kísérlettől a továbbiakban tartózkodnak. És mihelyt ezen önkéntes fogadalmakat megtették azok az élethordozók, akik az újonnan kifejlődött sajátakaratú teremtmények támogatásával megbízandók mellett a jövőben tanácsadói minőségben való működés céljából a bolygón maradás mellett döntöttek, összehívnak egy tizenkét tagú bizottságot, melynek vezetője a Csillagrendszer Fejedelem felhatalmazása alapján és Gábriel engedélyével tevékenykedő személy, az Estcsillagok főnöke; és ezek az élethordozók rögvest átkerülnek a személyiségi létezés harmadik szakaszába — a félszellemi létszintre. És jómagam Andon és Fonta kora óta e harmadik létezési szakaszban működöm az Urantián.” 65:1.8

5. Tétel: Az élethordozók váratlan körülményeket is kihasználhatnak az élet kifejlődésének elősegítéséhez — de önkényesen nem avatkozhatnak be.

„Az élethordozók minden lehetséges természeti erőforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlődésmenetét segítő váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyünk a növény vagy állati törzsfejlődésbe beavatkozni, illetőleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.” 65:3.2

6. Tétel: Nem értjük teljesen az élet rejtélyét. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Tökéletes Szellemek, a Nappalok Elődei és a Világegyetemi Anyaszellem együttműködése révén áramlik.

„Van az evolúciós bolygókon megtelepítendő élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány, számunkra nem teljesen világos dolog. Teljesen értjük az élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megelevenítő szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínű, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái a teremtésösszességre kiáradó életfolyamnak. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás első felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elődeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel.” 36:6.7

7. Tétel: Az emberi vérben több mint tizenötmillió vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség.

„Az élő szervezetek számos, látszólag rejtélyes átalakulása ugyanakkor tisztán vegyi, teljesen fizikai jellegű. Bármely emberi lény véráramában a tizenkét belső elválasztású mirigy termelte szabályozó váladékok között állandóan több mint 15.000.000 vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség bármely pillanatban.” 65:6.6

VII. A TÖRZSFEJLŐDÉS ELŐMOZDÍTÁSA

1. Tétel: A Havonán kívül a tökéletesség fejlődés eredménye — és csaknem végtelen változatosság jellemzi ezeket a fejlesztési terveket.

„A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlődés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek e tökéletességet az adott világok vagy világegyetemek fejlődésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie. És csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremtő Fiak terveit a saját helyi világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.” 32:3.3

2. Tétel: Az evolúció nem véletlenszerű. Ötvenezernél is több fizikai és kémiai tény bizonyítja a törzsfejlődésben meglévő értelmes célt.

„És a működéselvű világnézetet képviselő, kevés képzelőerővel megáldott halandótársaitok némelyike mégis hajlamos az anyagi teremtést és az emberi evolúciót véletlen eseményekként felfogni. Az urantiai közteslények ötvenezernél is több olyan fizikai és vegytani tényt gyűjtöttek össze, melyekről úgy tartják, hogy nem egyeztethetők össze a véletlenszerűségek törvényeivel, és amelyek álláspontjuk szerint egyértelműen igazolják az értelmes cél meglétét az anyagi teremtésben.” 58:2.3

3. Tétel: Százezernél is több tény támasztja alá az elmének a mindenségrendi tervezésben való jelenlétét.

„És mindezzel még nem is veszik figyelembe a százezernél is több kutatási eredményüket, melyek a fizikai és a vegyészeti területeken kívülre esnek, s amelyek az elmének az anyagi mindenségrend tervezésében, teremtésében és fenntartásában való jelenlétét támasztják alá.” 58:2.3

4. Tétel: Az evolúciót lehet késleltetni, de megállítani nem lehet. Még az a kevés is nagyban hozzájárult a civilizáció fejlődéséhez, amit az emberi faj Ádámtól kapott.

„Függetlenül a világ helyzetének javítására a kaligasztiai és az ádámi küldetés részeként kidolgozott tervek sikertelenségéből adódó hányattatásoktól, az emberi faj alapvető élőlénytani evolúciója feljebb vitte az emberfajtákat az emberi haladás és faji fejlődés fokain. Az evolúciót késleltetni lehet, de megállítani nem.

A tervezettnél kisebb létszámú ibolyaszín emberfajta befolyása olyan fejlődést hozott a polgárosodás terén, mely Ádám kora óta messze meghaladta az emberiségnek a megelőző csaknem egymillió év alatti teljes fejlődését.” 81:0.1

VIII. AZ URANTIAI KALAND

1. Tétel: Sok baktérium- és gombafaj jelent visszafelé haladó fejlődési irányt az evolúció terén, és ez a magyarázata a betegségkeltő sajátosságaiknak.

„A baktériumok, az igen kezdetleges jellegű, egyszerű növényi szervezetek vajmi keveset változtak az élet hajnala óta; az élősdi viselkedésükben még némi visszafejlődést is mutatnak. Sok gombafaj ugyancsak visszafelé haladó fejlődési irányt mutat az evolúció terén, lévén ezek olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei valóban az átalakult élősdi gombák e csoportjába tartoznak. A közbenső időkben a hatalmas növényvilág egésze olyan ősökből fejlődött ki, amelyektől maguk a baktériumok is leszármaztak.” 65:2.3

2. Tétel: Az Urantián a békák iránya lett az, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.

„A színtér tehát készen állt az első gerinces állatok, a halak megjelenésére. A halak családjából két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké. És a békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.” 65:2.6

3. Tétel: A béka az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai embernek.

„A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfaj-ős, azonban e teremtmény szintén képtelen volt a fejlődésre, nagyrészt olyan formában létezik ma is, mint azokban a régmúlt időkben. A békák faja az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.” 65:2.7

4. Tétel: Az emlősfajok hirtelenül származtak le egy csúszómászó dinoszaurusztól.

„Egy mozgékony, kistermetű, húsevő, ám viszonylag nagy aggyal rendelkező dinoszaurusz volt az, amelyből a méhlepényes emlősök hirtelenül leszármaztak. Ezek az emlősök gyorsan és sok különböző irányban fejlődtek tovább, nemcsak a mai közönséges változataiknak adva életet, hanem olyan tengeri fajtákká is alakulva, mint a bálnák és a fókák, valamint az olyan légi vándorokká, mint a denevérfélék.” 65:2.12

5. Tétel: Az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki — ez volt a hatvanadik kísérlet a Sataniában. Huszonnyolc életmódosítás lett sikeres.

„Ne kerülje el a figyelmeteket az a tény, hogy az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki a számunkra. E bolygón végeztük a hatvanadik kísérletet a nebadoni élet-formaterv sataniai átvételének módosítása és lehetséges fejlesztése céljából, és a feljegyzések tanúsága szerint számos jótékony hatású módosítást vittünk véghez a szabványos életmintákon. Közelebbről, az Urantián kidolgoztunk és kielégítő mértékben bemutattunk nem kevesebb mint huszonnyolc életmódosítást, melyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek az eljövendő korokban.” 65:4.1

6. Tétel: De az élet nem szabályozatlanul és véletlenszerűen kísérletező jellegű.

„De az életlétesítés sohasem kísérleti jellegű egyetlen világon sem annyiban, hogy valami még ki nem próbált és ismeretlen dologgal próbálkoznánk. Az élet kifejlődése mindig fokozatos, a különválás irányába vivő és változatos eljárás, de sohasem a vak véletlen irányítja azt, s nem szabályozatlan és véletlenszerűségi értelemben sem teljesen kísérletező jellegű.” 65:4.2

7. Tétel: A sérülések helyreállításának új módja az egyik fejlesztési eredmény. Ehhez félmillió kísérletet végeztek előzetesen.

„A sérülés helyreállítása és a sejtszaporodás kapcsán megmutatkozó e vegyi működés és kölcsönhatás az élethordozók ama választását tükrözik, melynek eredménye egy, a vegyi kölcsönhatások és azok élőlénytani következményeinek százezernél is több szakaszát és sajátságát mutató képlet. Az élethordozók csaknem félmillió célirányos kísérletet végeztek a kutatóállomásaikon, mielőtt végleg e képlet mellett döntöttek az urantiai életkísérlethez.” 65:4.4

8. Tétel: Mihelyt az ember többet is megtud e gyógyulási folyamatról, hatékonyabban fog tudni kezelni bizonyos betegségeket.

„Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is.

Azóta, hogy az életlétesítésre sor került az Urantián, az élethordozók továbbfejlesztették e gyógyító eljárást, s egy másik sataniabeli világon alkalmazták is, melynek eredményeként javult a fájdalomtűrő-képesség és a társulást alkotó ép sejtek osztódási képessége is jobban szabályozott.” 65:4.5

9. Tétel: Az urantiai életkísérlet két különleges vonása:

A. Az andoni emberfajta megjelenése még a színes fajták előtt.

B. A hat szangik színes emberfajta egyidejű megjelenése.

„Az urantiai életkísérlet számos különleges vonást mutatott, azonban a két legrendkívülibb mozzanat az volt, hogy az andoni emberfajta a hat színes nép kifejlődése előtt jelent meg, valamint hogy később egyetlen családban egyidejűleg jelentek meg a szangik másultak. Az Urantia az első sataniai világ, ahol a hat színes fajta egyazon emberi családból ered. Ők rendszerint külön fajtákból emelkednek ki az előemberi állati fajtán belüli független másulatokból, és a földön rendszerint egyenként és hosszú időszakok során át egymás után jelennek meg, mégpedig először a vörös ember, a színsor végén pedig az indigó.” 65:4.7

10. Tétel: Az élet kifejlődését hátráltatta a Kaligasztia-féle árulás és az ádámi vétek.

„Az élethordozók számára valóban sajnálatos azt megélni, hogy az értelmes élet urantiai módosítására irányuló különleges erőfeszítéseinket olyannyira hátráltatták azok a megrendítően szomorú eltérések, melyeket nem állt módunkban irányítani: a Kaligasztia-féle árulásról és az ádámi vétekről van szó.” 65:5.1

11. Tétel: Ha az emberi faj többet kapott volna az ádámi élet-sejtanyagból, akkor ellenállóbb lenne a számos betegséggel szemben.

„De az egész élőlénytani kaland során a legnagyobb csalódást az okozta nekünk, hogy bizonyos kezdetleges növényi életek olyan nagy mértékben és váratlanul tértek vissza az élősdi baktériumok levélzöld-előtti szintjeire. A növényvilág fejlődésmenetének ezen eseménye számos sajnálatos betegséget okozott a felsőbbrendű emlősöknél, különösen a sérülékenyebb emberi fajnál. E kellemetlen helyzettel való szembesüléskor csak kisebb jelentőséget tulajdonítottunk az ezzel járó nehézségeknek, mert úgy tudtuk, hogy az ádámi élet-sejtanyagával való későbbi keveredés oly mértékben megerősíti a kialakuló kevert emberfajta ellenállóképességét, hogy ezáltal gyakorlatilag ellenállóvá válik minden, a növényi szervezetek által okozott betegséggel szemben. Ám az ádámi vétek miatti csapás következményeként a reményeinkben végül csalódnunk kellett.” 65:5.2

12. Tétel: A növények törzsfejlődésének két fontos állomása a mag és a klorofill megjelenése volt.

„A növények törzsfejlődésében a legfontosabb állomás a levélzöld-termelő képesség kifejlődése volt, a második legfontosabb lépésnek pedig az egysejtű csíramagok összetett maggá fejlődése tekinthető. Az egysejtű csíramag a leghatékonyabb forma az egyed szaporításához, azonban hiányzik belőle a magban meglévő változatosság és változékonyság adottsága.” 65:6.3

13. Tétel: Az állati törzsfejlődésben a vérben megtalálható, kettős szerepet betöltő vas bír kiemelkedő jelentőséggel.

„A felsőbbrendű állatfajok törzsfejlődésének egyik leghasznosabb és legösszetettebb fejezetében az élőlénynek kifejlődött az a képessége, hogy a benne keringő vérsejtekben lévő vasat az oxigénszállító és széndioxid-eltávolító szerep ellátására bírja. A vörösvérsejtek e fejlődése mutatja, hogy a fejlődő élőlények képesek működésüket az átalakuló vagy változó környezethez igazítani. A felsőbbrendű állatok, az embert is ideértve, a vörösvérsejtekben lévő vas közreműködése révén látják el oxigénnel a testük szöveteit, mely oxigént visz az élő sejtekhez és éppily hatékonyan távolítja el a sejtekből a széndioxidot. Ugyanakkor más fémek is igénybe vehetők ilyen célból. A tintahal rezet használ ehhez, míg a tengeri zsákállat a vanádiumot alkalmazza.” 65:6.4

14. Tétel: A hét szellem-segéd inkább körszerű, semmint entitás jellegű. Az életkísérleti bolygókon e szellem-segédek viszonylag elszigetelten működnek.

„A hét szellem-segéd inkább erőkörszerű, semmint entitás jellegű, és a szokványos világokon más helyi világegyetemi segédekkel kapcsolódik össze. Az életkísérleti bolygókon azonban e szellem-segédek viszonylag elszigetelten működnek. Az Urantián, az életminták különleges természetéből eredően, az alsóbbrendű segédek sokkal több nehézségbe ütköztek az evolúciós élőlényekkel való kapcsolatteremtés során azokhoz az esetekhez képest, melyeket a nagyobb mértékben szabványosított életlétesítés jellemez.” 65:7.3

15. Tétel: A Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között 993.419 év van. Testi megjelenésükben tökéletes emberi lények voltak, és a várható élettartamuk hetvenöt év volt.

„Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között éppen 993.419 év van.

E két figyelemre méltó teremtmény igazi emberi lény volt. Tökéletes emberi hüvelykujjaik voltak, mint az elődeik közül sokaknak is, de olyan tökéletes lábfejjel rendelkeztek, mint a mai emberfajták. Jártak és futottak, nem másztak; a nagylábujj fogószerepe már nem volt meg, teljesen eltűnt. Ha valamilyen veszély miatt a fákra kényszerültek, akkor úgy másztak, mint ahogy a mai emberek tennék. Úgy másztak a fa törzsén, mint a medve és nem úgy, ahogy a csimpánz vagy a gorilla, melyek ágról-ágra lendülnek egyre feljebb.

Ezek az első emberi lények (és a leszármazottaik) a kifejlett kort tizenkét évesen érték el és a várható élettartamuk nagyjából hetvenöt év volt.” 62:5.1

16. Tétel: Beszámoló az emberi család közvetlen ősének tekinthető ikerpár fiatalkori életéről.

„A felsőbbrendű ikerpár, egy hímnemű és egy nőnemű teremtmény születéséhez, a középemlős törzs két vezető tagjához visszatérve: Ezek az állatkölykök rendkívüliek voltak; még a szüleiknél is kevesebb szőr borította a testüket, és zsenge korukban minduntalan felegyenesedve akartak járni. Elődeik mindig tanulták a hátsó lábon járást, de e főemlős ikerpár már a kezdetektől fogva felegyenesedve járt. Testmagasságuk meghaladta az öt lábat, és a fejük is nagyobbra nőtt, mint a törzsbelieké. Bár hamar megtanultak egymás között jelekkel és hangokkal közléscserét folytatni, sohasem voltak képesek a népükkel megértetni ezen új jeleket.

Körülbelül tizennégy évesek lehettek, amikor elmenekültek a törzsüktől, hogy messze nyugaton alapítsák meg a családjukat és a főemlősök új faját. És ezen új teremtményeket nagyon is helyes dolog főemlősöknek nevezni, mert magának az emberi családnak az egyenesági és közvetlen elődei lettek.

Tehát így történt, hogy a főemlősök területet foglaltak maguknak a mezopotámiai félsziget nyugati partján, mely akkoriban benyúlt a déli tengerbe, míg a kevésbé értelmes és velük közeli rokonságban álló törzsek a félsziget e pontja környékén, valamint feljebb, a keleti partvonalon éltek.” 62:4.1

17. Tétel: Az istenimádat szelleme az ikerpár nőnemű tagjának elméjével teremtett kapcsolatot annak tízéves korában. Egy évvel később a bölcsesség szelleme rávette őket az otthonuk elhagyására.

„Képzeljétek el az örömünket, amikor egy napon — az ikrek ekkor körülbelül tízévesek voltak — az istenimádat szelleme először teremtett kapcsolatot az ikerpár nőnemű tagjának elméjével, majd röviddel ezt követően a másikéval. Tudtuk, hogy valami olyasminek a megjelenése közeleg, amely rokon az emberi elmével; és amikor nagyjából egy évvel később végül elmélyült gondolkodás és megfontolt döntés eredményeként elhatározták, hogy elmenekülnek otthonról és északra mennek, akkor kezdett működni a bölcsesség szelleme az Urantián és ebben a két, immár emberiként elismert elmében.” 62:6.5

18. Tétel: Az ős ikerpár apjának lehangoltsága és tragikus halála.

„Nem sokkal azt követően, hogy e fiatal pár elhagyta társait, hogy megalapítsa az emberi fajt, a főemlős-apa búskomorságba esett — menthetetlenül lesújtott volt. Visszautasította az élelmet, még akkor is, amikor azt a saját gyermekei hozták elébe. Lévén, hogy a ragyogó utódai eltűntek, már nem találta értelmesnek az életet a közönséges társai között; így elkóborolt az erdőbe, ahol ellenséges gibbonok ütöttek rajta és agyonverték.” 62:5.11

19. Tétel: Kr.u. 1934-hez képest 993.408 éve történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót.

„Éppen 993.408 évvel ezelőtt (Kr.u. 1934-hez képest) történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót a Nebadon világegyetemben. Az élőlénytani evolúció újra elérte a sajátakarat emberi szintjeit; ember érkezett a sataniai 606-os bolygóra.” 62:7.7

20. Tétel: A színes emberfajták közül az első három a fejlettség szempontjából rendszerint felette áll a későbbi fajtáknak. Sajnálatos, hogy a kék emberek oly nagy számban vesztek oda.

„A korábbi fajták valamivel felsőbbrendűbbek a későbbieknél; a vörös ember magasan az indigó — a fekete — fajta felett áll. Az élethordozók az élő energiák teljességével ruházzák fel az első vagy vörös fajtát, és a halandók különböző csoportjainak minden egyes evolúciós megjelenésével a változatosság növekedése az eredeti felruházottság kárára megy. Még a halandói termet is csökken a vörös embertől az indigó fajtáig, bár az Urantián az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín népek között.

Azokon a világokon, ahol mind a hat evolúciós emberfajta jelen van, ott az első, a harmadik és az ötödik fajta a felsőbbrendű — a vörös, a sárga és a kék. Az evolúciós fajtáknak így változik az értelmi gyarapodásra és a szellemi fejlődésre való képességük, s ilyen szempontból a második, a negyedik és a hatodik emberfajta valamivel rosszabbul van felruházva. E másodrendű emberfajták bizonyos világokon nem megtalálható népek; e fajtákat sok más világon kiirtották. Szerencsétlen dolog, hogy az Urantián éppen a felsőbbrendű kék emberek vesztek oda nagy számban, eltekintve azoktól, akik az összeolvadt „fehér fajtában” fennmaradtak. A narancsszín és a zöld törzs elvesztése nem ad okot komolyabb aggodalomra.” 51:4.2

21. Tétel: Az emberi evolúció biológiai lehetőségeinek kimerülésével eljön az ideje az Anyagi Fiú és Leány bolygóra érkezésének.

„A kifejlődő állatfaj emberi potenciáljai már jóval az Anyagi Fiú és Leány, az élőlénytani nemesítők bolygóra való megérkezése előtt kimerültek. Az állati élet ezen élőlénytani állapotát az élethordozók a harmadik szakaszú szellem-segédi működés jelenségében ismerik fel, mely önmagától végbemegy a teljes állati élet azon teljesítőképességének kimerülésével egyidejűleg, melyből az ember előtti egyedek másult képességei származnak.” 65:3.5

22. Tétel: Az ádámi rendszer küldetési célja az, hogy az ember fejlődését a vadászattól a pásztorkodás felé, majd tovább, a mezőgazdaság és a városi civilizáció felé terelje.

„Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy a fejlődő embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasági és kertészkedői szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói. Az élőlénytani nemesítők e megítéltetési időszakából tízezer év elég, hogy bámulatos átalakulást vigyen véghez. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak közös bölcsességén alapuló ezen igazgatás pedig huszonötezer év alatt rendszerint felkészíti a szférát az Ítélkező Fiú eljövetelére.” 52:3.3

23. Tétel: Az összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe.

„Az ádámi megítéltetési időszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy »Isten minden nemzetet egy vérből teremtett«, és hogy az ő Fia »minden népet egy színűvé tett«. Az ilyen összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji »fehér« színe.” 52:3.7

24. Tétel: A koponyamérés igen hasznos segítséget jelent a faji eredet meghatározásához.

„Bár e koponyaméretek hasznos segítséget jelentenek a faji eredet megfejtésében, a csontváz egésze ennél messze megbízhatóbb segítség. Az urantiai emberfajták korai fejlődése során eredetileg öt különféle csontváz-felépítés létezett:

1. Andoni, vagyis az urantiai őslakosoké.

2. Elsőrendű szangik, vagyis a vörös, a sárga és a kék fajtáé.

3. Másodrendű szangik, vagyis a narancsszín, a zöld és az indigó fajtáé.

4. Nodfi, vagyis a dalamatiaiak leszármazottaié.

5. Ádámfi, vagyis az ibolyaszín fajtáé.” 81:4.3

25. Tétel: A korai evolúciós embernek gyenge volt az önkorlátozó képessége — innen ered az éhség és a félelem jelentősége. Később a bölcsesség jelenti az igazodáshoz igénybe vehető segítséget.

„Az élőlénytani evolúció egységes alapelve a kezdetleges ember számára lehetetlenné teszi, hogy a lakott világokon jelentős mértékű önkorlátozó képesség birtokában jelenjen meg. Ennélfogva ugyanazon alkotó formaterv, amelynek rendeltetése a továbbfejlődés, létrehozza azokat a külső — tér és idő, éhség és félelem — korlátokat, amelyek oly hatékonyan szűkítik az ilyen fejletlen teremtmények szellemit-el-nem-érő választási lehetőségeinek körét. Annak során, hogy az emberi elme egyre nehezebben teljesíthető akadályokon jut túl sikerrel, ugyanezen alkotó formaterv biztosította a fáradságosan begyűjtött élményelvi bölcsesség faji örökségének lassú felhalmozódását is — másként fogalmazva, biztosította a gyengülő külső megszorítások és az erősödő belső megkötések közötti egyensúly fennmaradását.” 118:8.5

26. Tétel: Az emberek indítékainak megismerése nagy segítség a megértésükhöz. Ha igazán jól ismeritek az embereket, akkor végül megszeretitek őket.

„Lelki szemetek előtt idézzétek fel az egyik fejletlen ősötök képét még a barlanglakó időkből — egy tömzsi, torz, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyűlöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered előre. E kép aligha az ember isteni méltóságát ábrázolja. De tágítsuk csak a képet. E felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy nő és két gyerek. Azonnal megértitek, hogy e kép sok olyasminek a kezdetét jelképezi, ami tiszta és nemes az emberi fajban, pedig a férfi mindkét képen azonos. Csakhogy a második vázlaton szélesebb a látképetek. Ezzel láthatóvá válik számotokra e fejlődő halandó késztetése. A hozzáállása dicséretessé válik, mert megértitek őt. Bárcsak el tudnátok képzelni a társaitok indítékait, mennyivel jobban megértenétek őket! Ha megismernétek a társaitokat, végül megszeretnétek őket.” 100:4.5

27. Tétel: Az ember elsőfajú ősei a tengerfenék sarát alkotó lények voltak. Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére a biológiai küzdelemről és túlélésről szóló regény.

„Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élőlénytani küzdelemről és az elme túléléséről szóló regény. Az ember elsőfajú ősei úgyszólván a tengerfenék sara és iszapja voltak azokban a pangó és meleg vizű öblökben és lagúnákban, melyek az ősi beltengerek kiterjedt partvonalai mentén helyezkedtek el, éppen azokban a vizekben, amelyekben az élethordozók elhelyezték a három független életmintát az Urantián.” 65:2.1

28. Tétel: A Satania helyi csillagrendszer 619 lakott világot foglal magába — az Urantia a 606. világ.

„Maga a Satania még befejezetlen csillagrendszer, mely csupán 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken sajátakaratú teremtmények laknak. Az Urantia így a sataniai 606-osszámot kapta, ami az e helyi csillagrendszerben lévő 606. olyan világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elő az élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.” 49:0.3

IX. AZ EVOLÚCIÓVAL JÁRÓ VISZONTAGSÁGOK

1. Tétel: A természeti törvények látszólag nincsenek tekintettel az eszményképeinkre és a szellemi rálátásunkra, de ez a nézőpont módosul a mindenségrendi értelem terén és a magasabb szellemi szinteken elért fejlődésünk során.

„Kezdetben egy evolúciós világon az anyagi rend természetes megjelenési formái és az emberi lények személyes vágyai gyakran szembenállónak tűnnek. A fejlődő világon végbemenő dolgok közül sok a halandó ember számára meglehetősen nehezen felfogható — a természet törvényei gyakorta kegyetlennek, könyörtelennek és közömbösnek tűnnek mindazzal szemben, ami az emberi felfogás szerint igaz, szép és jó. De a mi megfigyeléseink szerint e nézőpontot az emberiség bolygói fejlődési útja során a következő tényezők módosítják:

1. Az ember táguló jövőképe — az embernek az a képessége, hogy egyre jobban képes megérteni azt a világot, amelyben él; azon egyre kiteljesedő képessége, hogy megértse az idő anyagi tényeit, a gondolkodás jelentőségteljes eszméit és a szellemi látásmód értékes eszményképeit. Mindaddig, amíg az emberek csak mérőrúddal mérik a fizikai természetű dolgokat, addig nem remélhetik, hogy rátalálnak az idő és tér egységére.

2. Az emberi ellenőrzés alá vont dolgok körének bővülése — az anyagi világ törvényeivel és a szellemi létezés céljaival kapcsolatos ismeretek fokozatos felhalmozódása, és e két valóság bölcseleti összehangolásának lehetőségei. Az ember, a vadember, védtelenül ki volt szolgáltatva a természeti erőknek, a saját benső félelmei által megteremtett szolgasorban élt.

3. Az ember beilleszkedése a világegyetembe — a kiteljesedő emberi látásmód és az ember élményelvi teljesítményének javulása együtt kiegyensúlyozottabbá teszi kapcsolatát a Felsőség — a paradicsomi Háromság és a Legfelsőbb Lény — egyesítő jelenléteivel. És éppen ez alakítja ki a Legfelsőbb fennhatóságát azokon a világokon, amelyek már régen eljutottak a fény és élet korszakába.” 118:10.12

2. Tétel: Az evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítik.

„Az élet bizonytalanságai és a lét megpróbáltatásai semmiben sem mondanak ellent az Isten egyetemes fennhatóságának. Minden evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítenek meg. Vegyük a következőket:

1. Vajon a bátorság — az erős jellem — kívánatos? Akkor viszont az embernek nehézségekkel való megbirkózást és csalódásokkal való szembenézést követelő környezetben kell növekednie.

2. Vajon a felebaráti szeretet — az embertársaitok szolgálata — kívánatos? Akkor viszont az élettapasztalatnak társadalmi egyenlőtlenségeket megnyilvánító helyzetek előállásáról kell gondoskodnia.

3. Vajon a remény — a nemes bizalom — kívánatos? Akkor viszont az emberi tapasztalásnak állandóan a biztonságérzet hiányával és rendszeresen visszatérő bizonytalanságokkal kell szembesülnie.

4. Vajon a hit — az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága — kívánatos? Akkor viszont az emberi elmének abba a nehéz helyzetbe kell kerülnie, hogy mindig csak kevesebbet tudhat, mint amennyit hinni képes.

5. Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a gazság megnyilvánulására mindig lehetőséget adó világban kell felnőnie.

6. Vajon az eszményelvűség — az isteni megközelítésének felfogása — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan környezetben kell küzdenie, ahol a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.

7. Vajon a hűség — a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése — kívánatos? Akkor viszont az embernek az árulás és elpártolás lehetősége mellett kell előrehaladnia. Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.

8. Vajon a nagylelkűség — az önzetlenség szelleme — kívánatos? Akkor viszont a halandó embernek egy folyton és erőszakosan elismerést és tiszteletet követelő önnön valóval kell együtt élnie. Elhagyható sajátélet hiányában az ember nem lenne képes az isteni élet lendületes választására. Az ember sohasem tehetne szert igazságosságra, ha nem létezne magvábanvaló rossz, mely felemeli és elválasztja a jót azzal, hogy éles ellentétet képez vele.

9. Vajon a gyönyör — a boldogság kielégülése — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan világban kell élnie, ahol a fájdalom választhatósága és a szenvedés valószínűsége mindig jelenlévő élményelvi lehetőség.” 3:5.5

X. EVOLÚCIÓ IDŐBEN ÉS TÉRBEN

1. Tétel: A napunk pulzáló csillag volt, amikor a közelébe érő Angona csillagrendszer hatására kiszórta magából a naprendszer elődjét.

„A változó csillagok némelyike a legnagyobb mértékű lüktetés állapotában, vagy annak közelében, alárendelt naprendszerek létrehozásán munkálkodik, melyek közül sok végül igen hasonló lesz a napotokhoz és a körülötte keringő bolygókhoz. A napotok akkor volt az ilyen óriási lüktetések állapotában, amikor a hatalmas tömegű Angona csillagrendszer oda-vissza mozgása során megközelítette, és a nap a külső felszínéből valódi anyagáramokat — folytonos anyaglemezeket — kezdett el kiszórni. Ez a legnagyobb mértékű megközelítésig egyre hevesebben zajlott, míg végül a nap elérkezett az összetartó erejének határaihoz és egy hatalmas anyagkitüremkedést, a naprendszer elődjét, adott ki magából. Hasonló körülmények között a vonzóhatást gyakorló test legközelebbi helyzete néha egész bolygók leválását okozza, melyek a napnak akár a negyedét, harmadát is kitehetik. E nagyobb kitüremkedések különös, felhő övezte világfajtákat formálnak, a Jupiterre és a Szaturnuszra nagyon hasonlító szférákat.” 41:10.1

2. Tétel: Az evolúció lényege a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakítása. Ez a véges szinten evolúciót, az abszonit szinten pedig meglényegülést jelent.

„Az egyetemes teremtés és evolúció teljes terve az összes tapasztalási szinten nyilvánvalóan a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul; és ez az átváltozás éppúgy a tér-, elme- és szellempotencia területeivel függ össze.

A mindenségrendbeli lehetőségek ténylegesen is létezővé alakítását szolgáló, ismert módszerek szintről szintre változnak, és azok a végesben élményelvi evolúció, az abszonitban pedig élményelvi meglényegülési jellegűek. A lételvi végtelenség a mindent magába foglaló sajátságát tekintve valóban korlátlan, és éppen ennek a mindent magába foglaló jellegének kell szükségszerűen tartalmaznia még az evolúciós véges tapasztalás lehetőségét is. És az ilyen élményelvi növekedés lehetősége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsőbbel és a Legfelsőbben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.” 115:2.3

3. Tétel: Amint a feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós és szellemi átalakulási folyamatok mehetnek végbe.

„Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.” 65:8.6

4. Tétel: Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez az életének hossza, ezért tűnik az evolúció hosszan elnyúló folyamatnak. A Paradicsomon minden dolog a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben van jelen.

„Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez nem más, mint az életének hossza. Így az idő minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Számunkra, akiknek élettartamát nem korlátozza időbeli létezés, az evolúció nem tűnik ilyen elhúzódó eseménynek. A Paradicsomon, ahol az idő nem létezik, e dolgok mind jelen vannak a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.” 65:8.3

5. Tétel: Az evolúciós világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért.

„Az evolúciós felsőbb-világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. Az evolúciós világegyetemek célja az energia-anyag legyőzése az elme révén, az elme és a szellem összehangolása, és mindezek a személyiség alkotó és egyesítő jelenlétében történnek. A személyiség vonatkozásában így rendelődnek alá a fizikai rendszerek; így rendelődnek mellé az elmerendszerek; és így válnak irányítóvá a szellemrendszerek.” 116:6.1

XI. A TÁRSADALMI FEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

1. Tétel: Az étvágy és a nemi vágy hozta össze az ősi embereket. A hiúság és a félelem pedig együtt is tartotta őket.

„Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy; ezen ösztönös késztetésekben az ember osztozik az állatvilággal. Két további érzelem, mely az emberi lényeket összetereli és együtt is tartja őket, nem más, mint a hiúság és a félelem, különösen a kísértetektől való félelem.” 68:2.4

2. Tétel: Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor éhes volt. Később másféle igények megjelenése tette színesebbé a képet.

„A történelem nem más, mint az ember korszakos küzdelme az élelemért. Az ősember csak akkor [gondolkodott], amikor éhes volt; az élelemmel való takarékoskodás az ő első önmegtartóztatási, önfegyelmezési cselekedete volt. A társadalom növekedésével a fizikai éhség már megszűnt egyedüli tényezőnek lenni a kölcsönös társulások kialakulásában. Számos másféle éhség, a különféle igények megjelenése mind szorosabb társulásra késztette az emberiséget.” 68:2.5

3. Tétel: Ma az ember a feltételezett igények, vágyak és sóvárgások túlburjánzásától szenved.

„Ma már azonban a társadalom fejnehézzé lett a feltételezett emberi igények túlzott mértékűvé válása miatt. A huszadik századi nyugati polgárosodott társadalom fáradtan görnyed a fényűzésből és az emberi vágyak és igények szertelen burjánzásából eredő, óriási teher alatt. A mai társadalom a kiterjedt belső kapcsolatok és az igen összetett kölcsönös függőségek jellemezte fejlődési szakaszainak az egyik legveszélyesebbike által jelentett igénybevételnek van kitéve.” 68:2.5

4. Tétel: Az erkölcsök alkották az ember első társadalmi intézményét. Mindez abból az erőfeszítésből eredt, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és megtalálja a gyönyört.

„Nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcsök abból az erőfeszítésből származnak, hogy a csoport az életét a tömeglét feltételeihez igazítsa; az erkölcsök alkották az ember első társadalmi intézményét. És mindeme törzsi válaszok abból az erőfeszítésből táplálkoztak, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és a megaláztatást, miközben gyönyört keres és hatalomra igyekszik szert tenni. A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik.” 68:4.2

5. Tétel: Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati őseit, hogy képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsőbbrendűséget, hogy ő eszközkészítő, közléscserét folytató és intézményépítő.

„Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati őseit, hogy képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsőbbrendűséget, hogy ő eszközkészítő, közléscserélő és intézményépítő.” 69:0.1

XII. FÖLDHASZNÁLATI MÓDSZEREK

1. Tétel: A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. Az erkölcsök fejlődése mindig a termőföld-ember viszonytól függ. Az ember földhasználati műtudása és az életszínvonala együtt teszik ki a népi viselkedési szokások összességét.

„A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. És az embernek a teljesítményét mindig a földi helyzethez kell igazítania. Az erkölcsök kifejlődése mindig a termőföld-ember viszonytól függ. És ez attól függetlenül igaz, hogy milyen nehéz ennek megítélése. Az ember földhasználati műtudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét. Az ember életszükségletekhez való igazodásának összessége pedig az ember művelődési polgárosodásával egyezik meg.” 68:5.1

2. Tétel: A társadalmi törvényszerűség miatt a népességnek a földművelési ismeretekkel egyenes arányban, az életszínvonallal pedig fordított arányban kell változnia. A kínálat és a kereslet törvénye határozza meg a termőföld és az emberek értékét.

„Az emberi társadalmat olyan törvény szabályozza, mely szerint a népességnek közvetlenül azzal arányosan kell változnia, ahogy a földművelési ismeretek fejlődnek és fordítottan ahhoz képest, amilyen az adott életszínvonal. Az emberek és a termőföld vonatkozásában a kínálat és a kereslet törvénye e korai időszakokban sokkal inkább meghatározta e két dolog becsült értékét, mint manapság. Amikor bőségesen állt rendelkezésre termőföld — el nem foglalt terület — akkor nagy volt az igény az emberre, és ezért az emberi élet felértékelődött; ennélfogva az élet elvesztése szörnyűbb dolog volt. Azokban az időkben, amikor termőföldhiány volt és túlnépesedés alakult ki, az emberi élet viszonylag olcsóbbá vált, így a háború, az éhínség és a ragályos betegségek kevésbé aggasztották az embereket.” 68:6.3

3. Tétel:Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony. Az éghajlatváltozások bírták rá az embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás érdekében.

„Az éghajlatváltozások ekkoriban viszik véghez mindazt, amit az összes többi kényszerítő körülmény nem volt képes elérni, vagyis rábírni az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás, mint haladóbb foglalkozások érdekében. Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:1.3

XIII. KULTURÁLIS EVOLÚCIÓ

1. Tétel: A polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak előre.

„A legkorábbi emberi műveltségek a keleti féltekén lévő folyamok mentén emelkedtek fel, és a polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak előre. Ezek pedig:

1. A gyűjtögető szakasz. A korlátozott mértékben hozzáférhető élelem, az éhség vezetett el az első munkaszervezési formához, a kezdetleges élelemgyűjtő utakhoz. Az ilyen éhség-menet néha tizenöt kilométer hosszú is volt, mely az élelem összegyűjtését lehetővé tevő földterületen vezetett keresztül. Ez volt a műveltség kezdetleges vándorló szakasza és ilyen életmódot követnek ma az afrikai busmanok is.

2. A vadászó szakasz. A fegyverül használható eszközök feltalálása képessé tette az embert a vadásszá válásra és így arra is, hogy komoly mértékben megszabaduljon az élelemtől való függéstől. A gondolkodó andonfi, aki csúnyán összezúzta az öklét egy komoly harcban, újból felfedezte, hogy a karja helyett használhat egy hosszú botot is, az ökle helyett pedig egy darab kemény kvarckavicsot, melyet inakkal erősít a bot végére. Sok törzs tett ilyen felfedezést egymástól függetlenül, és a kalapácsok e különböző formái jelentették az egyik nagy előrelépést az emberi polgárosodásban. Némely ausztrál őslakos mára is csak kevéssel jutott tovább e szakasznál.

3. A pásztorkodó szakasz. E polgárosodási szakaszt az állatok háziasítása tette lehetővé. Az arabok és Afrika őslakosai az újabb pásztornépek közé tartoznak.

A pásztorkodó életmód valamivel teljesebb felszabadulást hozott az élelemtől való szolgai függőség alól; az ember megtanult a tőkéjének, a gyarapodó nyájainak a kamatából megélni; és ezzel még több szabadidő adódott a művelődésre és a haladásra.

4. A mezőgazdasági szakasz. E korszakot a növények háziasítása hozta el, és ez képviseli az anyagi polgárosultság legfelsőbb rendű válfaját. Kaligasztia és Ádám egyaránt vállalkozott a kertészkedés és a mezőgazdaság tanítására. Ádám és Éva kertész volt, nem pásztor, és a kertművelés azokban az időkben fejlett műveltséget jelentett. A növénytermesztés nemesítő hatással van minden emberfajtára.” 68:5.3

2. Tétel: Az evolúciós vallás a tudomány, a művészet és a bölcselet szülőanyja.

„Az evolúciós vallás a tudomány, a művészet és a bölcselet szülőanyja, mely az embert felemelte arra a szintre, hogy képes legyen megérteni a kinyilatkoztatott vallást, beleértve az Igazító-adományt és az Igazság Szellemének eljövetelét.” 5:5.5

3. Tétel: A menthetetlen gyengeelméjűek és az alsóbbrendű fajták iránt rokonszenvvel viseltetni nem igazi emberbarátság.

„Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és az alsóbbrendű halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem gyöngédséget vagy emberbarátságot jelent. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott fajtáit fenntartsa.” 52:2.12

4. Tétel: Bőségesen sok lehetőség van az önzetlen szolgálatra úgy is, hogy nem tartjuk meg az erkölcsi örökségüket helyrehozhatatlanul elveszítetteket.

„Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek irányában, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.” 52:2.12

5. Tétel: Az evolúciós eredetű népek hét fejlődési korszakon mennek keresztül.

1. A táplálkozás kora

2. A biztonság kora

3. Az anyagi jólét kora

4. A tudás és a bölcsesség keresése

5. A bölcselet és a testvériség kora

6. A szellemi törekvés korszaka

7. A fény és élet korszaka. Ld. 50:5.3

XIV. AZ IPAR HAJNALA

1. Tétel: Még a növekvő mértékű ipari fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia.

„És ma az ipar egészíti ki a mezőgazdaságot, melynek következtében a polgári osztályok nem mezőgazdaságból élő csoportjai városiasodnak és sokasodnak. Azonban az ipari korszak nem reménykedhet a túlélésben, ha a vezetői nem ismerik fel, hogy még a legmagasabb szintű társadalmi fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia.” 68:5.13

2. Tétel: A Bolygóherceg, Ádám, valamint a héberek Istene is a munkát állította előtérbe. A zsidók azt tanították, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”.

„A munka, a megtervezett erőfeszítések különböztetik meg az embert az állattól, mely utóbbiak erőfeszítései nagymértékben ösztönösek. A munka szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. A hercegi törzskar minden tagja dolgozott; sokat tettek a fizikai munka nemesebbé tétele érdekében az Urantián. Ádám kertész volt; a héberek Istene is dolgozott — ő volt minden dolog teremtője és megtartója. A héberek voltak az első törzs, mely külön jutalmazta a szorgalmas embereket; ők voltak az első nép, mely elrendelte, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. De a világ számos vallása visszatért a tunyaság korai eszményképéhez. Jupiter élvezethajhász volt, Buddha pedig a magát a semmittevésnek szentelő elmélkedővé vált.” 69:2.5

3. Tétel: A fazekasság folyamatosan jelenlévő civilizációs tényező volt szerte a világon.

„Bár a fazekasságot először a herceg törzskara ismertette meg az emberekkel mintegy félmillió évvel ezelőtt, később az agyagedények készítése gyakorlatilag több mint százötvenezer évig szünetelt. Csak a sumérok nodfi elődei folytatták az agyagedények készítését az öböl menti vidéken. A cserépedény-készítés az ádámi időkben éledt újjá. E mesterség elterjedése az afrikai, arábiai és közép-ázsiai sivatagi területek terjeszkedésével egyidejűleg ment végbe, és egyre fejlettebb műtudást felmutató, egymást követő hullámokban indult ki Mezopotámiából és tartott a keleti félteke felé.” 81:2.19

4. Tétel: A kezdetleges városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték.

„Nagyjából tizenkétezer évvel ezelőtt köszöntött be a független városok kora. És ezeket a kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Bár igaz, hogy az ipart az életszínvonal emelkedése támogatta, azért nem szabad félreértelmeznetek a korai városi élet vívmányait.” 81:3.3

5. Tétel: Az ősi települések huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodtak.

„A korai emberfajták nem voltak valami takaros és tiszta népek, és az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodott. E régi városok némelyike azért is emelkedett nagyon gyorsan a környező földek szintje fölé, mert a ki nem égetett sárkunyhóik rövidéletűek voltak, és az volt a szokás, hogy az új lakóhelyeket közvetlenül a régi romjaira építették.” 81:3.3

6. Tétel: A fémeket elterjedten alkalmazták a fejlődő civilizációk kezdetleges iparában.

„A fémek elterjedt alkalmazása a korai ipari és kereskedő városok e korának sajátos vonása volt. Már találtatok a Kr.e. 9000 előttről való bronzműveltséget Turkesztánban, és az anditák már korán megtanultak dolgozni a vassal, az arannyal és a rézzel is. De a körülmények igen mások voltak a fejlettebb polgárosodott központoktól távol. Nem voltak elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejűleg létezett más és más helyen.” 81:3.4

7. Tétel: A tőkefelhalmozásban nyolc tényező játszott meghatározó szerepet.

1. Éhség — mely előrelátással társult

2. Családszeretet

3. Hiúság

4. Tisztség

5. Hatalom

6. A holtak kísérteteitől való félelem

7. A nemi vágy

8. A maga kedvére való létezés számos formája. Ld. 69:5.3

8. Tétel: Az írás kialakulása fontos eleme volt a civilizációs fejlődésnek.

„A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés. Az első háborúk közül sokat vívtak a természetes nyersanyaglelőhelyekért, úgymint a kvarckavicsért, a sóért és a fémekért. Az első hivatalos törzsszövetség arra irányult, hogy a törzsek maguk között felosszák a sólelőhelyeket. E szerződésileg elosztott lelőhelyek lehetővé tették az eszmék baráti és békés cseréjét és a különböző törzsek keveredését is.

Az írás a »személyazonosságot igazoló faragott pálca«, a csomózott zsinórok, a képi írás, a képírásjelek és a wampum-övek szakaszain át fejlődött a korai jelképes ábécéig. Az üzenetküldés a kezdetleges füstjelektől a futárokon, lovasokon, vasutakon és repülőkön, valamint a távíró készüléken, a távbeszélőn és a vezeték nélküli összeköttetésen át tökéletesedett.” 69:4.6

XV. TŰZ ÉS ÁLLATOK

1. Tétel: A tűz alapvető evolúciós felfedezés.

„A tűzrakás egy csapásra mindörökre elválasztotta az embert az állattól; ez az alapvető emberi találmány vagy felfedezés. A tűz tette képessé az embert arra, hogy éjjel is a földön maradjon, mivel a tűztől minden állat fél. A tűz erősítette az alkonyati társas érintkezést is; nemcsak hogy megvédte az embert a hidegtől és a vadállatoktól, hanem arra is felhasználták, hogy általa biztonságban érezzék magukat a kísértetektől. Először inkább csak a fényéért, és nem a melegéért vették igénybe; számos visszamaradt törzs nem hajlandó aludni, hacsak nem ég egy láng egész éjjel.” 69:6.2

2. Tétel: Az első megszelídített állat a kutya volt. Védelmül szolgáltak az anyagi és a „szellemi” rosszakaróktól.

„Az első megszelídített állat a kutya volt, és a megszelídítésében szerzett összetett tapasztalatok sora egy bizonyos kutyával kezdődött, mely miután egész nap a vadász mellett tartózkodott, végül haza is kísérte őt. A kutyákat korszakokon át élelmül, vadászatra, szállításra és társaságként használták. A kutyák először csak vonyítottak, de később megtanultak ugatni is. A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete. Az őrkutyák alkalmazása tette először lehetővé, hogy a törzs egésze aludhasson éjjel. Később az lett a szokás, hogy őrkutyákat alkalmaztak abból a célból, hogy a szellemektől és az anyagból való ellenségektől az otthonokat megvédjék. Amikor a kutya ugatni kezdett, akkor ember vagy állat közeledett, de amikor a kutya vonított, szellemek tartózkodtak a közelben. Még ma is sokan hiszik, hogy az éji kutyavonítás halált jelez.” 69:7.4

XVI. A CIVILIZÁCIÓ FENNTARTÁSA

1. Tétel: Az evolúciós emberfajták rendeltetése, hogy keveredjenek az ádámi nemesítőkkel. De mielőtt e keveredésre sor kerülnek, az alkalmatlan fajták nagy részét megsemmisítik.

„E hat evolúciós emberfajta rendeltetése, hogy keveredjen és felsőbbrendűvé váljon azáltal, hogy összeolvad az ádámi nemesítők utódaival. De mielőtt e népek keverednek, az alacsonyrendűek és alkalmatlanok nagy részét kiirtják. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiú, valamint egyéb megfelelő hatóságok ítélik meg a szaporodó törzsek megfelelőségét. Az ilyen ellentmondást nem tűrő program végrehajtásának nehézsége az Urantián abban áll, hogy nincsenek szakértő bírák, akik dönthetnének a világotok emberfajtáiba tartozó egyedek élőlénytani alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. Ettől az akadálytól eltekintve úgy tűnik, hogy nektek kell képesnek lennetek dönteni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes fajták élőlénytani kiközösítéséről.” 51:4.8

2. Tétel: A polgárosodás fejlődés eredménye. Nem biológiai adottság — ezért minden új nemzedéket tanítani kell. A kultúra a társadalmi örökség megőrzését jelenti.

„A polgárosodás faji fejlődés eredménye; nem eredendő élőlénytani velejárója az emberi létnek; ennélfogva minden gyermeknek művelődést biztosító környezetben kell felnőnie, míg az egymást követő fiatal nemzedékeknek újból részesülniük kell e képzésben. A polgárosultság felsőbbrendű sajátságai — tudományos, bölcseleti és vallási téren — nem közvetlen örökítés révén kerülnek át az egyik nemzedékről a másikra. E műveltségi eredményeket csakis a társadalmi örökség felvilágosult megőrzése révén lehet megtartani.” 68:0.2

3. Tétel: A társadalom a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült.

„A kezdetleges társadalom tehát a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült. És az emberi társadalom korszaknyi hosszúságú időszakokon át fejlődött e félelem miatti elszigeteltség eredményeként és a kelletlen együttműködés révén.” 68:1.3

4. Tétel: A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés — az önmegvalósítást nem is említve.

„A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés, azonban az emberi önmegvalósítás méltó közvetlen célja lehet számos művelődési csoportnak.” 68:2.3

5. Tétel: A hiúság is hozzájárult a társadalom megszületéséhez. Az önfenntartás építi a társadalmat; a maga kedvére való létezés elpusztítja a civilizációt.

„A hiúság óriási mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez; azonban az eme kinyilatkoztatások idején egy kérkedő nemzedék helytelen törekvései azzal fenyegetnek, hogy a magas fokon szakosodott társadalom teljes építménye elárasztódik és alámerül. A gyönyörkeresés már régóta meghaladta az éhség kielégítésének vágyát; az önfenntartás elfogadott társadalmi céljai gyorsan átalakulnak az önös létezés alapjává és annak fenyegető formáivá. Az önfenntartás építi a társadalmat; a féktelen maga kedvére való létezés biztosan elpusztítja a polgárosodott társadalmat.” 68:2.11

6. Tétel: Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt. A kinyilatkoztatás könnyít az emberek közötti társulásokban jelenlévő gyanakvás és viszolygás jelentette terheken.

„Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt. Azonban ezek az érzelmek önmagukban, a békét támogató kinyilatkoztatások hatása nélkül, nem képesek elviselni az emberek közötti társulásokban jelenlévő gyanakvás és viszolygás jelentette terheket. Az emberfeletti források segítsége nélkül a társadalomra halmozott teher bizonyos határok átlépését követően ledől, és éppen ezek a társadalmi serkentő hatások — az éhség, a szerelem, a hiúság és a félelem — szövetkeznek annak érdekében, hogy az emberiséget belevigyék a háborúba és a vérontásba.” 68:3.4

7. Tétel: A kereskedő és a felfedező sokat tett a polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében. A katonai hódítások, a gyarmatosítás és a hitterjesztői vállalkozások szintén nagyban hozzájárultak ehhez.

„Az utazó kereskedő és a vándorló felfedező többet tett a történelmi polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében, mint az összes többi hatás együttvéve. A későbbi vallások által ösztönzött katonai hódítások, gyarmatosítás és hitterjesztői vállalkozások szintén hozzájárultak a műveltség terjedéséhez; de ezek mind csak másodlagos jelentőségűek voltak a kereskedelmi kapcsolatokhoz képest, melyeket mindig is gyorsítottak a sebesen fejlődő iparos mesterségek és ismeretek.” 81:3.7

8. Tétel: A polgárosodást négy jelentősebb tényező mozdította elő.

„Az emberi polgárosodás útján az első négy nagy előrelépés volt:

1. A tűz legyőzése.

2. Az állatok háziasítása.

3. A hadifoglyok rabszolgasorba vetése.

4. A magántulajdon.” 81:2.3

XVII. SZABÁLYOZÁS ÉS FELÜGYELET

1. Tétel: A véges evolúciós teremtmény azért emelkedik a Paradicsomig, mert az Istenség egysége szabályozza és szerves egységbe rendezi a világegyetemek mindenségének mechanizmusait.

„Az Isten egység. Az Istenség összehangoltsága egyetemes. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. A tökéletes és a tökéletlen valóságosan is összekapcsolódik, és ezért emelkedhet a véges evolúciós teremtmény a Paradicsomig az Egyetemes Atya rendelkezése szerint: »Légy tökéletes, miként én magam is tökéletes vagyok.«” 56:0.1

2. Tétel: Az evolúció mindig célirányos — sohasem véletlenszerű. A működését az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek rendezik szerves egységbe.

„A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes működése szabja meg a szerves törzsfejlődés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció — az Urantián és máshol is — mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” 65:0.7

3. Tétel: Az ember egy gép — de sokkal több is, mint egy gép. Az ember rendelkezik elmével és szellem lakozik benne. Az anyagi gépet alá lehet rendelni a bölcs tapasztalatnak és a Gondolatigazító szellemi késztetéseinek.

„A halandó ember egy gép, egy élő működési rend; gyökerei ténylegesen az energia fizikai világában erednek. Sok emberi válasz jellegét tekintve önmagától végbemenő; az élet nagy része gépies. De az ember, a rendszer, sokkal több, mint egy gép; az ember rendelkezik elmével, és szellem lakozik benne; és bár anyagi léte során sohasem lesz képes a létezés vegyi és villamos működéstanától megszabadulni, mégis egyre jobban képes megtanulni azt, hogy e fizikai-élet gépet miként rendelje alá irányító bölcsességének, melynek élményelvi alapját az a folyamat képezi, hogy az ember elméjét a bent lakozó Gondolatigazító szellemi késztetéseinek megfelelő cselekvésnek szenteli.” 118:8.2

XVIII. EVOLÚCIÓ, AZ EGYETEMES SZABÁLY

1. Tétel: Az evolúció végigkísér a szülőbolygódtól fel egészen a helyi világegyetem központjáig — a Szalvingtonig.

„Minden halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. E szférák alkotják az idő és tér halandó fajainak költőhelyét, evolúciós bölcsőjét. A felemelkedői lét minden egyes egysége valódi felkészítő tanhely az éppen soron következő létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az első halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végső világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedő halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsőbb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az első-szakaszú szellemlétet.” 49:0.1

2. Tétel: Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, de az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladataikban.

„Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.” 49:1.4

3. Tétel: A felsőbb-világegyetemi teremtmények evolúciós természetűek, és állandóan fejlődnek.

„Az Istenség-eredetű tökéletes lényeket kivéve a felsőbb-világegyetemekben minden sajátakaratú teremtmény evolúciós természetű, akik alacsony szintről indulnak és mindig felfelé, valójában befelé haladnak. Még a magas rangú szellemi személyiségek is folytatják a felemelkedést az élet ranglétráján azáltal, hogy életről életre és szféráról szférára fokozatosan jutnak előre. És azok esetében, akikkel Titkos Nevelő lakozik, valóban nincs határa az ő szellemi felemelkedésük és világegyetemi előrelépésük lehetőségeinek.” 32:3.8

4. Tétel: A tudósok sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására; az élet nem magából az anyagból ered. Az élet egyszerre anyagi és szellemi.

„Az élet egyszerre működéselvű és életelvű — anyagi és szellemi. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei meg is értik valaha a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.” 36:6.1

5. Tétel: A világegyetem fokozatos fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében és összetettségben.

„Lévén, hogy elme hangolja össze a világegyetemet, ezért a működési rendek nem lehetnek mereven rögzítettek. A mindenségrendi önfenntartással összekapcsolódó fokozatos evolúció jelensége egyetemes. A világegyetem fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében. Az összarányos egység felé haladást, a kapcsolódások örökké növekvő összetettségére épülő kiteljesedő élményelvi egységbe rendeződést kizárólag céltudatos és uraló elme valósíthatja meg.” 42:11.7

6. Tétel: Az evolúciós teremtmények által elért fejlődésbeni tökéletesség megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény — a létező környezetre adott tényleges válasz eredménye.

„Az idő teremtményeinek tökéletessége, amint végre eléretett, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon társíthatók, addig a teremtmény eredményei az egyedi erőfeszítéseinek és a létező környezetre adott ténylegesen élő, személyes válaszainak az eredménye.” 32:3.9

7. Tétel: A végtelenség valahogyan korlátozandó annak érdekében, hogy a teljessége összeegyeztethető legyen a fejlődő világegyetemek befejezetlenségével.

„A végtelenség örök teljességét valamiképp össze kell egyeztetni a fejlődő világegyetemek időbeli gyarapodásával és azok élményelvi lakóinak tökéletlenségével. A teljes végtelenség fogalma valahogyan felosztandó és korlátozandó annak érdekében, hogy a halandói értelem és a morontia lélek megérthesse a végleges érték és a szellemiesülő jelentőség e fogalmát.” 104:3.3

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.