27. Ádám és Éva
Bekezdésszámozás:
Be |
Ki
Nyomtatóbarát változat
Nyomtatóbarát változat
I. Bevezetés
II. Az édeni rendszer
III. Az Édenkert
IV. Az élet fája
V. Ádám és Éva megérkezése
VI. Éva megkísértése
VII. A vétek tudatosulása
VIII. Kivonulás a kertből
IX. A második kert
X. Káin és Ábel
XI. Az ibolyaszín emberfajta
XII. Ádám és Éva halála
XIII. Ádám és Éva továbbélése
1. Tétel: Az Ádámok és Évák biológiai nemesítők — az evolúciós fejlődés csúcsán látogatnak el a világokra.
„A Bolygóherceg által elrendelt megítéltetési időszakban az ősember eléri a természetes evolúciós fejlődésének határát, és ezen élőlénytani szint jelzi a Csillagrendszer Fejedelem számára, hogy elküldje e világra a fiúi besorolásúak közé tartozó második rendet, az élőlénytani nemesítőket. E Fiakat, ugyanis ketten vannak — az Anyagi Fiú és Leány — rendszerint úgy ismerik a bolygón, mint Ádám és Éva.” (580.1) 51:0.1
2. Tétel: A halandó ember a hét atyja között tarthatja számon Ádámot.
„Az évszázadok múltával, a leszármazottaiknak és az emberi fajtáknak az összeolvadásán keresztül ezen Anyagi Fiút és Leányt úgy lehet tekinteni, mint az emberiség közös őseit, az evolúciós emberfajták immár összekeveredett leszármazottainak közös szülőit. A lakott világról elinduló halandóknak tapasztalati úton hét apát kell azonosítaniuk:
1. Az élőlénytani apa — a húsvér test apa.
2. A teremtésrészbeli apa — a Bolygó Ádámja.
3. A szférák atyja — a Csillagrendszer Fejedelem.
4. A Fenséges Atya — a Csillagvilági Atya.
5. A világegyetemi Atya — a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.
6. A felsőbb-Atyák — a Nappalok Elődei, akik a felsőbb-világegyetemet kormányozzák.
7. A szellem- vagy Havona Atya — az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkáljon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.” (587.4) 51:6.6
3. Tétel: Negyvenezer évvel ezelőtt, amikor az emberfajták fejlődésmenete elérte a tetőpontját, az Urantia készen állt a biológiai nemesítők fogadására.
„Kaligasztia bukásának és az azt követő társadalmi zűrzavarnak a következményeként megjelenő műveltségbeli hanyatlás és szellemi nyomor kevés hatást gyakorolt az urantiai népek fizikai vagy élőlénytani állapotára. A szerves evolúció rohamléptekkel haladt előre, meglehetősen függetlenül attól a műveltségbeli és erkölcsi hanyatlástól, mely oly gyorsan követte Kaligasztia és Daligasztia hűtlenségét. És a bolygó történelmében elérkezett az idő, csaknem negyvenezer évvel ezelőtt, amikor is a szolgálatban lévő élethordozók észlelték, hogy az urantiai emberfajták fejlődésmenete tisztán élőlénytani szempontból a tetőpontjához közeledik. A Melkizedek-megbízottak, ezzel azonos véleményen lévén, készségesen támogatták az élethordozók által az edentiai Fenségesekhez benyújtott kérvényt, melyben azt kérték, hogy az Urantián folytassanak le engedélyezési szemlét abból a célból, hogy az élőlénytani nemesítők, egy Anyagi Fiú és Leány a bolygóra kiküldhető legyen.” (821.1) 73:0.1
4. Tétel: Tabamantia ellenőrzőkörútját követően jöhetett el Ádám és Éva erre az összezavart és elszigetelt bolygóra.
„Tabamantia, a tizedes vagy kísérleti világok sorába tartozó világok főfelügyelője jött el a bolygó ellenőrzésére, és a faji fejlődés felmérését követően annak rendje és módja szerint javasolta, hogy az Urantia kapjon Anyagi Fiakat. Ezen ellenőrzés után valamivel kevesebb mint száz évvel, Ádám és Éva, a helyi csillagrendszerből származó Anyagi Fiú és Leány, megérkezett és nekilátott ama nehéz feladatnak, hogy megpróbálja rendbe tenni annak a bolygónak a zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott.” (821.3) 73:0.3
5. Tétel: Van már régóta hirdette az Isten Fiának — a faji nemesítőnek és igazságtanítónak— az eljövetelét.
„A Tabamantia-féle ellenőrzést megelőzően csaknem száz éven át Van és társai a világerkölcstani és világműveltségi hegyvidéki központjukból hirdették a megígért Istenfiúnak, a fajnemesítőnek, az igazság-tanítónak és a hűtlen Kaligasztia méltóbb utódának eljövetelét. Bár az akkori időkben a világon élők többsége kevés vagy egyáltalán semennyi érdeklődést sem mutatott e jóslat iránt, azonban azok, akik közvetlen kapcsolatban álltak Vannal és Amadonnal, komolyan vették e tanításokat és megkezdték a felkészülést a megígért Fiú tényleges fogadására.”(822.5) 73:2.1
6. Tétel: Van és Amadon háromezer önkéntest készített fel a várva várt Ádám otthonának előkészítésére.
„A hegyvidéki központjukból és hatvanegy távol és elszórtan elhelyezkedő településről Van és Amadon összegyűjtött egy háromezernél is több főből álló testületet olyan készséges és lelkes munkásokból, akik ünnepélyes gyűlésükön kötelezték el magukat annak a küldetésnek, hogy a megígért — vagy legalábbis várt — Fiú jövetelére felkészülnek.” (822.7) 73:2.3
1. Tétel: Ádám fejetlenséggel, elfajzottsággal és elszigeteltséggel szembesült — senkitől sem kérhetett tanácsot.
„Az ádámi küldetés a kísérleti, lázadás által megbélyegzett és elszigetelt Urantián hatalmas vállalkozás volt. És az Anyagi Fiú és Leány hamar ráébredt a bolygói feladatuk nehézségére és összetettségére. Mindazonáltal bátran hozzáfogtak a számos probléma megoldását igénylő feladathoz. De egészen elcsüggedtek, amint nekiláttak ahhoz a nagyfontosságú munkához, hogy az emberi fajták közül eltávolítsák a fogyatékosokat és az elfajzottakat. Nem láttak kiutat a kényszerhelyzetből, és a jerusemi vagy edentiai feletteseik tanácsát sem tudták kikérni. Itt el voltak szigetelve és napról napra új és bonyolult helyzetekkel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal szembesültek.” (839.2) 75:1.1
2. Tétel: Ádám azért jött, hogy képviseleti kormányzást építsen ki, de kénytelen volt beérni a központtól távol eső kereskedelmi telepek létesítésével.
„Ádám és Éva azért jött, hogy az egyeduralmi kormányzás helyébe a képviseleti kormányzást állítsa, de az egész föld színén nem találtak ehhez méltóan működő vezetést. Ádám egy időre felhagyott minden, a képviseleti kormányzás létrehozására irányuló erőfeszítéssel, és még az édeni rendszer összeomlása előtt képes volt felállítani csaknem száz olyan kereskedelmi és társadalmi központot, ahol erős személyiségek az ő nevében uralkodtak. E központok többségét egykor még Van és Amadon szervezte meg.” (834.1) 74:5.7
3. Tétel: A másodfajú közteslények az ádámi küldetések lényeges közreműködői.
„A másodfajú köztes teremtmények az ádámi küldetések lényeges közreműködői. Miként a Bolygóherceg testtel bíró törzskara esetében is, az Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai kétfélék: az egyik rendet az ő húsvér gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja. Ezek az anyagból való, ám rendszerint láthatatlan bolygói segédkezők nagyban hozzájárulnak a polgárosodott társadalom fejlődéséhez, sőt még ahhoz is, hogy visszaszoruljanak azok az engedetlen kisebbségek, melyek a társadalmi fejlődés és a szellemi haladás aláaknázására törekednek.” (583.5) 51:3.6
1. Tétel: A Kert három lehetséges helyszíne közül végül a földközi-tengeri félszigetet választották.
„A helykijelölő bizottság csaknem három évig volt távol. Három lehetséges helyszínről tettek kedvező jelentést: az első egy sziget volt a Perzsa-öbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget — csaknem egy sziget — volt, mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe.
A bizottság csaknem egyhangúlag a harmadik lehetőséget részesítette előnyben. E helyszín mellett döntöttek, és két évbe telt, míg a világ műveltségi központját, beleértve az élet fáját is, e földközi-tengeri félszigetre áttelepítették. Egyetlen csoport kivételével a félszigeten lakók békésen kivonultak onnan, amikor Van és társasága megérkezett.” (823.1) 73:3.1
2. Tétel: A biológiai nemesítők otthonának neve az Édenkert — az elnevezés a kert virágzó szépségére és növénytani kiválóságára utal.
„Amikor az Anyagi Fiak, az élőlénytani nemesítők megkezdik ottlétüket valamely evolúciós világon, a tartózkodási helyüket gyakran nevezik Édenkertnek, mert e helyet az Edentiának, a csillagvilági központnak a virágzó szépsége és növénytani kiválósága jellemzi. Van jól ismerte e szokásokat és ennek megfelelően gondoskodott arról, hogy az egész félszigetet a Kert céljának szenteljék.” (823.7) 73:4.1
3. Tétel: A Kert egymillió ember számára biztosított lakóhelyet, s középen az Atya temploma állt.
„Az édeni félsziget közepén állt az Egyetemes Atya nagyszerű kőtemploma, a Kert szentélye. Ettől északra hozták létre az igazgatási központot; délre építették fel a munkások és családjuk otthonait; nyugatra a várt Fiú oktatási rendszerében működtetendő tanodák számára jelöltek ki helyet, míg az »Éden keleti részén« építették fel az ígért Fiúnak és közvetlen leszármazottainak szánt otthont. Az Éden építészeti tervei egymillió emberi lény számára biztosítottak lakóhelyet és bőséges mennyiségű beépítetlen földterületet.” (824.5) 73:5.1
4. Tétel: Noha Ádám megérkezéséig a kert kialakítása még nem fejeződött be, a hely már akkor is a növénytani szépség gyöngyszeme volt.
„Noha Ádám megérkezésekor a kertszépítés még messze nem fejeződött be, a hely már akkor is a növénytani szépség gyöngyszeme volt; és Ádám édeni ottlétének első időszaka alatt a Kert további szép és nagyszerű formát és arányokat öltött. Az Urantia sem ezt megelőzően, sem később nem adott helyet ily szépen és teljesen kibontakozó kertészetnek és mezőgazdaságnak.” (825.5) 73:5.8
5. Tétel: Az átlagos világokon a Kert és a Bolygóherceg székhelyvárosa együtt alkotja a világ kulturális központját.
„Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városközponti tanhelyei és Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.” (586.6) 51:6.2
6. Tétel: Mind a nyilvános, mind a magán istentiszteletet bátorították, de Ádám igyekezete hiábavalónak bizonyult abban, hogy az emberek a föld gyümölcseinek felajánlásával váltsák fel a véráldozatot.
„Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett. Ádám minden tőle telhetőt megtett, hogy lebeszélje az embereket az előre összeállított imákról, s azt tanította, hogy egy hatékony imának teljes mértékben egyedinek kell lennie, hogy az imának a „lélek vágyából” kell fakadnia; de az édeniek továbbra is használták a dalamatiai időkből fennmaradt imákat és tételeket. Ádám megpróbálkozott azzal is, hogy a vallási szertartásokon alkalmazott véráldozatot a föld gyümölcseinek áldozatával váltsa fel, de a Kert összeomlása előttig csak kismértékű előrehaladást tudott elérni.” (836.10) 74:7.21
7. Tétel: A Kert törvényei a dalamatiai hét parancsolaton alapultak.
„A Kert törvényei a régi dalamatiai szabálygyűjteményeken alapultak és hét főcím alá sorolták őket:
1. Az egészség és az egészségtan törvényei.
2. A Kert társadalmi rendszabályai.
3. Az ipari és kereskedelmi irányelvek.
4. A tisztességes játék és versengés törvényei.
5. A családi élet törvényei.
6. Az aranyszabály polgári törvénytára.
7. A legfelsőbb erkölcsi törvény hét parancsolata.”(836.1) 74:7.12
8. Tétel: Ádám megkísérelte megtanítani az emberfajtákat a nemek között egyenlőségre.
„Ádám megkísérelte megtanítani az emberfajtákat a nemek között egyenlőség eszméjére. Az, ahogy Éva a férje mellett dolgozott, mély benyomást tett a kertlakókra. Ádám egyértelműen azt tanította, hogy a nő a férfival egyenlő mértékben járul hozzá azokhoz az élettényezőkhöz, melyek egy új lény megalkotására egyesülnek. Azelőtt az emberiség azt feltételezte, hogy az egész teremtőerő az „apa ágyékában” lakozik. Az anyára úgy tekintettek, mint akinek pusztán annyi a szerepe, hogy éltesse a még meg nem születettet és táplálja az újszülöttet.” (836.11) 74:7.22
9. Tétel: Az „aranykor” csak mítosz, de az Éden tényleg létezett.
„Az »aranykor« egy hitrege, de az Éden tény volt, és a kertbeli polgárosodott társadalom ténylegesen elbukott. Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor is Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein keresztül arra vetemedtek, hogy letérjenek az elrendelt útról, mellyel gyorsan magukra hozták a végromlást és veszedelmes késedelmet okoztak az egész Urantia fejlődéssel járó haladásában is.” (838.6) 74:8.14
1. Tétel: A „jó és rossz tudásának fája” ugyan szókép, azonban az „élet fája”, melyet az Edentiáról küldtek, valóban létezett.
„A »jó és rossz tudásának fája« ugyan szókép, egyfajta jelképes megjelölése sokféle emberi tapasztalásnak, azonban az »élet fája« nem hitrege volt; valóban létezett és sokáig megtalálható volt az Urantián. Amikor az edentiai Fenségesek jóváhagyták Kaligasztiának, mint az Urantia Bolygóhercegének megbízását, valamint a jerusemi száz létpolgár személyének, mint az ő igazgatási törzskarának jelölését, a melkizedekek révén egy edentiai cserjét küldtek a bolygóra, és e növény az Urantián az élet fájává nőtt. A nem értelmes élet e formája őshonos a csillagvilági központhoz tartozó szférákon, és megtalálható a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek központi világain, valamint a Havona-szférákon is, de a csillagrendszeri központokon nem.” (825.8) 73:6.3
2. Tétel: A lázadás kitörésekor Van elvitte az élet fáját az új szálláshelyükre, ahol a növény százötvenezer évig volt az ő és Amadon hasznára.
„A herceg uralma idején a fa az Atya templomának központi és kör alakú udvarának földjében nőtt. A lázadás kitörésekor a központi magból Van és társai az ideiglenes táborukban növesztették újra a növényt. Ezen edentiai cserjét később magukkal vitték a hegyi menedékhelyükre is, ahol csaknem százötvenezer évig szolgálta Vant és Amadont.” (826.2) 73:6.5
3. Tétel: A Kertet Ádám és Éva számára előkészítő Van az élet fáját átültette az Atya templomának udvarába.
„A Kertet Ádám és Éva számára előkészítő Van és társai az edentiai fát átültették az Édenkertbe, ahol megint csak az Atya új templomának központi, kör alakú udvarában nőhetett. És Ádám és Éva rendszeresen fogyasztotta a fa gyümölcsét a kettős formájú fizikai létük fenntartása céljából.” (826.3) 73:6.6
1. Tétel: Ádám és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Az anyagi alakjuk újbóli felvétele tíz napot vett igénybe.
„Ádám és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Érkezésükre a Kert virágzása teljének időszakában került sor. Az élőlénytani nemesítők Urantiára való szállításával megbízott jerusemi személyzet által kísért két szeráfi szállítmány fényes nappal és bejelentés nélkül, lassan ereszkedett le a tengelye körül forgó bolygó felszínére az Egyetemes Atya temploma közelében. Ádám és Éva testének újra anyagivá lényegítését teljes egészében ezen újonnan létesített szentély területén végezték el. És az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire kettős alakban újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz. Együtt tértek öntudatra. Az Anyagi Fiak és Leányok mindig együtt szolgálnak. A szolgálatuk lényegét képezi, hogy semmikor és sehol sem választandók külön. Arra tervezték őket, hogy párokban dolgozzanak; ritkán működnek egymagukban.” (828.1) 74:0.1
2. Tétel: Ádám és Éva a jerusemi Anyagi Fiak rangidős testületének tagja volt, a 14.311 közös szám alatt.
„Az Urantia bolygó Ádámja és Évája a jerusemi Anyagi Fiak rangidős testületének tagja volt, a 14.311 közös szám alatt. A harmadik fizikai sorozathoz tartoztak és a testmagasságuk elérte a mintegy két és fél métert.” (828.2) 74:1.1
3. Tétel: Az anyagi alakjuk visszanyerésével Ádám és Éva visszakerült az eredeti jerusemi állapotukba.
„Miután az Anyagi Fiú és Leány megérkezett a rendeltetési bolygójára, az élethordozók irányítása mellett lényegülnek anyagivá újra. A teljes folyamat urantiai időben tíz és huszonnyolc nap közötti ideig tart. A szeráfi alvás öntudatlansága a helyreállítás e teljes tartama alatt is tart. Amint a testi élő szervezet helyreállítása befejeződött, ezen Anyagi Fiak és Leányok minden tekintetben úgy jelennek meg az új otthonukban és az új világukon, mint amilyenek az anyagtalanná lényegítési folyamat előtt a Jerusemen voltak.” (582.4) 51:2.4
4. Tétel: Ádám és Éva teste halványan fénylett — innen ered a szentek feje körüli dicsfény hagyománya.
„Ádám és Éva teste halványan fénylett, ugyanakkor a társaik szokásainak megfelelően mindig ruhába öltöztek. Bár nappal igen kevés ruhát viseltek, estére azonban felöltőt vettek magukra. A jámboroknak és szenteknek feltételezett emberek feje körüli dicsfény hagyománya Ádám és Éva idejéből ered. Lévén, hogy a testük fénysugárzását a ruházatuk nagyobbrészt elfedte, csak a fejükről kiáradó fényragyogás volt látható. Ádámszon leszármazottai ábrázolták mindig így azokat az egyéneket, akikről úgy gondolták, hogy különleges szellemi fejlődést értek el.” (834.7) 74:6.5
5. Tétel: Van és Amadon köszöntötte az Urantián felébredő Ádámot és Évát.
„Ádám és Éva a Jerusemen merült álomba, és az Urantián, az Atya templomában felébredve az üdvözlésükre összegyűlt nagy tömeg jelenlétében szemtől szembe találták magukat két olyan lénnyel, akiről már sokat hallottak, vagyis Vannal és az ő hű társával, Amadonnal. A Kaligasztia-féle elszakadás e két hőse volt az első, aki üdvözölte őket az új kerti otthonukban.” (829.3) 74:2.1
6. Tétel: A hírnökök a hírvivő galambok telepére siettek, azt kiabálva: „Engedjétek el a madarakat (...) az ígért Fiú eljött.”
„És azon a napon nagy izgalom és öröm lett úrrá az embereken az Édenben mindenhol, ahogy a hírnökök mindenfelől a hírvivő galambok telepére tartottak nagy sietve, azt kiabálva: „Engedjétek el a madarakat; hadd vigyék a hírt, hogy az ígért Fiú eljött.” A hívek kis közösségeinek százai gondoskodtak évről évre e házi galambok neveléséről a csak ezen alkalommal való igénybevétel céljából.” (829.5) 74:2.3
7. Tétel: A melkizedeki felhatalmazást követően Van az Urantia urainak nyilvánította Ádámot és Évát. A pár hűségesküt tett a Fenségeseknek és a nebadoni Mihálynak.
„A következő esemény a bolygó felügyeletének Ádám és Éva számára való átadása volt, melyet a rangidős Melkizedek, az urantiai megbízotti tanács vezetője tett meg. Az Anyagi Fiúnak és Leánynak hűségesküt kellett tennie a Norlatiadek Fenségeseinek és a nebadoni Mihálynak, és Van az Urantia urainak nyilvánította őket, aki maga pedig lemondott a Melkizedek-megbízottak által ráruházott és általa több mint százötvenezer éven át gyakorolt címzetes hatalomról.” (830.1) 74:2.6
8. Tétel: Gábriel elrendelte a második megítéltetési számbavételt és az alvó továbbélők második, megítéltetés céljából való feltámadását.
„Ez után tették közzé a főangyali üzenetet, és Gábriel közvetített szavai elrendelték az Urantia második megítéltetési számbavételét és az alvó továbbélők második, kegyes és irgalmas megítéltetés céljából való feltámadását a Satania 606-os világán. A herceg megítéltetési időszaka véget ért; Ádám kora, a harmadik bolygói korszak a szerény nemesség képét mutatva nyílt meg; és az Urantia új urai láthatólag kedvező körülmények között kezdték meg uralkodásukat, függetlenül attól a világméretű zavartól, melyet e bolygói hatáskört betöltő elődjük együttműködésének hiánya okozott.” (830.3) 74:2.8
9. Tétel: Az Éden lakóinak feje kavargott a történésektől; Van tiltakozása ellenére fel akarták vinni Ádámot és Évát a templomhoz, hogy ott istenítsék őket.
„Ádám és Éva első hat napja a földön olyan megdöbbentő eseményeket hozott, melyek túl soknak bizonyultak még a világ legjobb embereinek felkészületlen elméi számára is; kavargott a fejük; rövid idő alatt hatalmába kerítette őket a gondolat, hogy e nemes párt fényes nappal felviszik az Atya templomához, hogy mindenki tiszteletteljes hódolattal és szerény alázattal leborulhasson eléjük. És a kertlakók mindezt valóban őszintén gondolták.
Van tiltakozott. Amadon távol volt, mert ő látta el Ádám és Éva éjszakai őrzésének megtisztelő és még érvényben lévő feladatát. De Van tiltakozását félresöpörték. Azt mondták neki, hogy ő is túl szerény és túl kevés igényt támasztó; hogy ő maga sem áll távol az isteni rendtől, különben miként élhetett volna meg oly hosszú időt a földön, és miként idézhetett volna elő egy olyan nagy eseményt, mint Ádám eljövetele? És amint az édeniek azon voltak, hogy megragadják és felvonszolják őt az imádat hegyére, Vannak sikerült kimenekülnie a tömegből és mivel képes volt kapcsolatba lépni a közteslényekkel, a vezetőjüket gyorsan Ádámért küldte.” (832.2) 74:4.2
10. Tétel: A közteslények szállították Ádámot és Évát a fogadásuk színhelyéül szolgált hegyre, ahol Ádám ünnepélyes beszédet mondott az embereknek s elmagyarázta nekik, hogy minden tiszteletet elfogadnak, de imádatot sohasem.
„Már közeledett a hetedik földön töltött nap hajnala, amikor Ádám és Éva értesült e jó szándékú, de félrevezetett halandók tervének meglepő híréről; és ekkor, még mialatt a vándormadarak sebesen hozzájuk szárnyaltak, hogy a templomhoz vigyék őket, a közteslények, akik képesek voltak ilyen dolgokra is, tehát ők szállították Ádámot és Évát a templomhoz. E hetedik nap korán reggel a nemrégen a fogadásuk színhelyéül szolgált hegyen Ádám beszámolt az embereknek az isteni fiúi besorolásúak rendjeiről és világossá tette e földi elmék számára, hogy csakis az Atyát szabad imádni, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl. Ádám világossá tette azt is, hogy bármilyen megtisztelést és minden tiszteletet elfogad, de imádatot sohasem.” (832.4) 74:4.4
11. Tétel: És ez volt a szombat hagyományának eredete.
„És ez volt a szombat hagyományának eredete. Az Édenben a hetedik napot ettől kezdve mindig a napközbeni templomi gyűlésnek szentelték; sokáig tartotta is magát az a szokás, hogy e nap az önművelésé. A délelőttöt a testi tökéletesedésnek, a délidőt a szellemi istenimádatnak, a délutánt az elme képzésének, míg az estét a társadalmi örömöknek szentelték. Ez sohasem volt törvény az Édenben, de szokásként megmaradt mindaddig, amíg az ádámi igazgatási rend uralta a földet.” (832.6) 74:4.6
12. Tétel: Az átlagos fejlődésmenetű világokon Ádám megérkezése a találmányok, a haladás és a felvilágosodás korszakát jelzi.
„Egy szokványos bolygón az Anyagi Fiú megérkezése rendszerint a találmányok, az anyagi haladás és az értelmi felvilágosodás nagy korszakát jelzi. Az Ádám utáni kor a legtöbb világon nagyszerű tudományos korszak, de az Urantiával nem ez volt a helyzet. Bár a bolygót fizikailag rátermett fajták népesítették be, a törzsek a vademberi lét és az erkölcsi megrekedtség fogságában tengődtek.” (821.4) 73:1.1
1. Tétel: Kaligasztia gyakran tett látogatást az Édenben, de közvetlen próbálkozásaival nem tudta rászedni őket. Névleg még mindig Kaligasztia volt az Urantia Bolygóhercege — egészen Mihály Urantián töltött idejéig nem fosztották meg őt e címétől.
„Kaligasztia gyakran tett látogatást a Kertben és számos alkalommal tanácskozott Ádámmal és Évával, de ők mindenféle megalkuvási javaslatával és az egyszerűsítésre törekvő merész terveivel szemben hajthatatlanok voltak. Már éppen elég eredményét tapasztalták meg a lázadásnak ahhoz, hogy hatékonyan ellen tudjanak állni minden ilyen hízelgő ajánlatnak. Daligasztia kezdeményezései még Ádám ifjú utódait sem tudták befolyásolni. És természetesen Kaligasztiának és a társainak nem volt hatalmuk a saját akarata ellenében egyetlen egyedet sem rábírni bármire is, még kevésbé pedig Ádám gyermekeit rávenni a rosszra.
Nem szabad elfelejteni, hogy még mindig Kaligasztia birtokolta az Urantia bolygóhercegi címét, s hogy ő a helyi világegyetem félrevezetett, mindazonáltal magas rangú Fia volt. Egészen Krisztus Mihály Urantián töltött idejéig nem fosztották meg őt e címétől.” (840.3) 75:2.1
2. Tétel: Ádám éppen hogy csak kitöltötte az első száz földi évét, amikor Szerapatatia lett a szíriai nodfiak vezetője. Ősei között dalamatiaiak és a kék emberfajtához tartozók is voltak.
„Ádám éppen hogy csak kitöltötte az első száz földi évét, amikor Szerapatatia az apja halálával a nodfi törzsek nyugati vagy szíriai szövetségének vezetője lett. Szerapatatia egy barna bőrű férfi volt, aki a dalamatiai egészségügyi bizottság azon egykori vezetőjének a ragyogó leszármazottja volt, aki a régi idők kék emberfajtájának egyik kiváló női elméjét vette feleségül. Korszakokon át e vérvonal tartotta a kezében a hatalmat és gyakorolt nagy befolyást a nyugati nodfi törzsekre.” (841.1) 75:3.1
3. Tétel: Szerapatatia lett a törzsi kapcsolatok édeni bizottságának elnöke, és beszámolt Évának a soron kívül végrehajtandó fajfejlesztési terveiről.
„Ekkoriban lett Szerapatatia a törzsi kapcsolatok édeni bizottságának társelnöke, és számos tervet készített annak a feladatnak a nyomatékosabb végrehajtására, hogy a távolabb élő törzseket is megnyerjék a Kert ügyének.
Szerapatatia számos tanácskozást folytatott Ádámmal és Évával — különösen Évával — és sok, a módszereik fejlesztésére vonatkozó tervüket beszélték meg együtt. Egy napon, amikor Évával beszélgetett, az jutott Szerapatatia eszébe, hogy milyen hasznos dolog is lenne, hogy míg arra várnak, hogy az ibolyaszín emberfajta eléri a nagy létszámot, valamit közben is tennének annak érdekében, hogy a szükséget szenvedő, várakozó törzsek közvetlen fejlődését biztosítsák.” (841.4) 75:3.4
4. Tétel: Szerapatatia őszinte volt — hitt az elképzeléseiben. Nem állt szándékában Kaligasztia kezére játszani az irányítást.
„Itt megint csak hangsúlyozni kell, hogy Szerapatatia teljes mértékben becsületes volt e téren és mély őszinteséggel hitt mindabban, amit javasolt. Soha nem is gondolta, hogy ezzel Kaligasztia és Daligasztia kezére játssza a dolgok irányítását.” (841.6) 75:3.6
5. Tétel: Éva nem akart rosszat tenni azzal, hogy egyre gyakrabban tett bizalmas látogatásokat Szerapatatiánál.
„Mi sem állt távolabb Éva szándékától, minthogy valaha is olyasmit tegyen, ami Ádám terveivel ellentétes vagy veszélyezteti a rájuk bízott bolygói dolgokat. Ismerve azt a női hajlamot, hogy inkább azonnali eredményeket akarnak, semmint a távolabbi hatások kiváltásához készítsenek előrelátó terveket, a melkizedekek, még eltávozásuk előtt, Évát külön óvatosságra intették azokkal a különleges veszélyekkel kapcsolatban, melyek a bolygói elszigetelt helyzetükkel jártak és külön is felhívták a figyelmét, hogy soha ne távolodjon el a férjétől, vagyis ne próbálkozzon egyedi vagy titkos módszerekkel a közös vállalásaik teljesülésének előmozdítása érdekében. Éva lelkiismeretesen követte ezeket az utasításokat több mint száz éven át, és nem tűnt úgy neki, hogy bármiféle veszéllyel járna az, hogy egyre gyakrabban tett magánjellegű és bizalmas látogatásokat egy bizonyos nodfi vezetőnél, akit Szerapatatiának hívtak. Az egész dolog oly fokozatosan és természetesen alakult ki, hogy Évában mindez nem is tudatosult.” (840.6) 75:2.4
6. Tétel: Kánó a barátságos nodfiak vezetője volt. Szerapatatia javaslatára Éva beleegyezett a vele való titkos találkába.
„A terveiket több mint öt éven keresztül titokban érlelték. Végül eljutottak oda, hogy Éva beleegyezett a Kánóval, a barátságos nodfiak közeli telepe legragyogóbb elméjével és tevékeny vezetőjével való titkos találkozóba. Kánó nagyon is rokonszenvezett az ádámi rendszerrel; valójában azoknak a szomszédos nodfiaknak volt a jellemes szellemi vezére, akik baráti kapcsolatokat ápoltak a Kerttel.” (841.7) 75:3.7
7. Tétel: A végzetes találkozóra egy őszi este szürkületi óráiban került sor, nem messze Ádám otthonától. Kánó mélyen hitt a Szerapatatia-féle elképzelés helyességében.
„A végzetes találkozóra egy őszi este szürkületi óráiban került sor, nem messze Ádám otthonától. Éva korábban sohasem találkozott a csodálatos és lelkes Kánóval — és e nemes férfiban megőrződött a hercegi törzskarbeli távoli elődök felsőbbrendű testi felépítése és számos kiemelkedő értelmi képessége. És Kánó szintén mélyen hitt a Szerapatatia-féle elképzelés helyességében. (A Kerten kívül a vegyes házasság mindennapos gyakorlat volt.)” (842.1) 75:3.8
8. Tétel: A hízelgés és személyes rábeszélés hatására Éva meggondolatlanul meg is tette a végzetes lépést.
„A hízelgés, buzdítás és nyomatékos személyes rábeszélés hatására Éva akkor és ott beleegyezett abba, hogy csatlakozik a sokat vitatott vállalkozáshoz, hogy a maga kis világmegmentő tervével kiegészíti a nagyobb és kiterjedtebb isteni tervet. Mielőtt még felismerte volna, hogy mi is folyik, a végzetes lépést már megtették. A dolog megtörtént.” (842.2) 75:3.9
9. Tétel: Éva beleegyezett, hogy részt vesz a jó és a rossz együttes alkalmazásában.
„Éva beleegyezett, hogy részt vesz a jó és a rossz alkalmazásában. A jó az isteni tervek kivitelezését jelenti; a bűn az isteni akaratnak való szándékos ellenszegülés; a rossz a tervek és a módszerek helytelen alkalmazása, melynek eredménye világegyetemi összhanghiány és bolygói zűrzavar.” (842.5) 75:4.3
10. Tétel: A bolygó mennyei élete felbolydult. Ádám ekkor értesült a világ fejlődésének felgyorsítására vonatkozó Szerapatatia-féle tervről.
„A bolygó mennyei élete felbolydult. Ádám észlelte, hogy valami nincs rendjén, és félrehívta Évát a Kertben. És Ádám ekkor hallotta először a teljes történetet arról a régóta dédelgetett tervről, hogy a világ fejlődését az egyszerre két irányban való működés révén gyorsítanák fel: végrehajtják az isteni tervet és azzal egyidejűleg a Szerapatatia-féle vállalkozást is véghezviszik.” (842.3) 75:4.1
11. Tétel: Ahogy Ádám és Éva mindezt megvitatta a holdfényes éjszakán a Kertben, tájékoztatást kaptak, hogy megszegték a Kerttel kapcsolatos kötelezettségvállalásukat és a hűségesküjüket.
„És ahogy az Anyagi Fiú és Leány mindezt megvitatta a holdsütötte Kertben, a „hang a Kertben” megfeddte őket az engedetlenségükért. És e hang nem más volt, mint az általam tett azon bejelentés az édeni pár részére, hogy megszegték a Kerttel kapcsolatos kötelezettségvállalásukat; hogy nem tettek eleget a melkizedekek utasításainak; hogy megszegték a világegyetem urának tett hűségesküjüket.” (842.4) 75:4.2
1. Tétel: Szolonia, a szeráf volt az, aki Ádámot és Évát a Kertben szólította: „Hol vagytok?”
„Azon az éjszakán, ott a Kertben, én beszéltem az ibolyaszín emberfajta atyjával és anyjával, mert a sajnálatos körülmények között ez az én kötelességem volt. Figyelmesen meghallgattam a beszámolójukat mindarról, ami Éva Anya vétkéhez vezetett és mindkettőjüknek adtam javaslatot és tanácsot a kialakult helyzetre. Némely tanácsomat megfogadták; másokat nem. Ez az egyeztetés a ti irataitokban úgy jelenik meg, mint hogy »szólította ugyanis az Úr Isten Ádámot és Évát, és mondta nékik, ’Hol vagytok?’« A későbbi nemzedékeknek szokásuk volt, hogy minden szokatlan és különleges dolgot, legyen az természetes vagy szellemi, közvetlenül az Istenek személyes beavatkozásának tulajdonítottak.” (843.2) 75:4.8
2. Tétel: Éva csalódottsága megrendítő volt, de a letört Ádám valódi rokonszenvet tanúsított a vétkes felesége iránt.
„Éva csalódottsága igazán megrendítő volt. Ádám megértette az egész kellemetlen helyzetet és bár mélyen lesújtott és csüggedt volt, csak sajnálatot és rokonszenvet tanúsított a vétkes felesége iránt.” (843.3) 75:5.1
3. Tétel: Ádám attól félt, hogy esetleg elválasztják a párjától, ezért inkább felkereste Laottát, és előre megfontoltan ő is elkövette Éva oktalan cselekedetét.
„A hiba felismerésével járó kétségbeesés volt az, ami miatt Ádám, Éva félrelépésének másnapján felkereste Laottát, azt a ragyogó nodfi asszonyt, aki a Kert nyugati tanodáinak vezetője volt, és előre megfontoltan elkövette Éva oktalan cselekedetét. De ne értsétek félre; Ádámot nem vezették félre; ő pontosan tudta, hogy mire készül; szándékosan úgy döntött, hogy osztozik Éva sorsában. Ádám a halandóinál erősebb ragaszkodással szerette a feleségét, és az a gondolat, hogy esetleg nélküle, egymagában kell itt maradnia az Urantián, több volt, mint amit el tudott viselni.” (843.4) 75:5.2
4. Tétel: Harminc napnyi kóborlás után Ádám hazatért és tervezni kezdte a jövőbeli teendőket.
„Ádám gyermekei próbálták megvigasztalni zaklatott lelkiállapotú anyjukat, míg az apa magányosan kóborolt harminc napig. Ennek az időszaknak a végére megérett benne az elhatározás, és Ádám visszatért otthonába és tervezni kezdte a jövőbeli teendőket.” (843.7) 75:5.5
5. Tétel: A vétket követő hetvenedik napon a Melkizedek-megbízottak visszatértek az Urantiára, és Ádám és Éva ekkor már tudta, hogy kudarcot vallottak.
„Az idő haladt előre, de Ádám egészen az Éva vétkét követő hetvenedik napig nem volt bizonyos a vétkük súlyában, amikor is a Melkizedek-megbízottak visszatértek az Urantiára és átvették a világ ügyeinek irányítását. Ekkor már tudták, hogy vétkeztek.” (844.1) 75:5.8
6. Tétel: Sohasem fogtok nyerni semmit azzal, ha megpróbálkoztok letérni az isteni útról egy rövidebbnek tűnő út kedvéért.
„A Paradicsomra tartó felemelkedésetek során sohasem fogtok nyerni semmit sem azzal, ha türelmetlenségből megpróbálkoztok a meghatározott és isteni terv kijátszásával lerövidített eljárások, személyes találmányok vagy olyan egyéb eszközök révén, melyekkel javítani akartok a tökéletes úton, a tökéleteshez vezető úton és az örökkévaló tökéletesség érdekében kialakított úton.” (846.4) 75:8.5
1. Tétel: Ádám és ezerkétszáz hű követője új otthon keresésére indulva elhagyta a Kertet.
„Ádám tudta, hogy ő és Éva vétkezett; a melkizedekek jelenléte ezt sugallta, bár a személyes helyzetük jövőbeli alakulásáról még mindig nem tudott semmit. Egy egész napos tanácskozást tartott mintegy ezerkétszáz hű követőjével, akik kötelezték magukat, hogy követik a vezetőiket, és másnap délben e zarándokok új otthon keresésére indulva elhagyták az Édent. Ádám nem szeretett volna háborúzni és ennek megfelelően ellenállás nélkül átadta a nodfiaknak az első kertet.” (844.4) 75:6.2
2. Tétel: Ádám legkisebb gyermekei közül mindet, valamint az idősebbek kétharmadát az Edentiára vitték, ahol a Fenségesek gyámoltjai lettek.
„Az édeni utazók vonulását egy jerusemi szeráfi szállítóegység érkezése állította meg a Kertből való elindulásuk harmadik napján. Ádám és Éva ekkor értesült először arról, mi fog történni a gyermekeikkel. Ahogy a szállítmány ott állt, azok a gyermekek, akik már elérték a döntéshozatali életkort (a húszéves kort) lehetőséget kaptak a döntésre, hogy vagy az Urantián maradnak a szüleikkel vagy a Norlatiadek Fenségeseinek gyámoltjai lesznek. A kétharmaduk úgy döntött, hogy az Edentiára megy; nagyjából egyharmaduk határozott úgy, hogy a szüleikkel marad. A döntéshozatali életkornál fiatalabbak mindegyikét az Edentiára vitték. Senki sem szemlélhette ezen Anyagi Fiú és Leány és az ő gyermekeik elválását anélkül, hogy meg ne értette volna, hogy a vétkesek útja mily nehéz. Ádám és Éva ezen utódai jelenleg az Edentián vannak; hogy miként rendelkeztek felőlük, azt nem tudjuk.” (844.5) 75:6.3
3. Tétel: Gábriel tájékoztatta Ádámot és Évát, hogy „vétekben részesnek találtattak”, hogy „megszegték a megbízatásuk részét képező egyezséget”. Annak viszont örültek, hogy lázadásban nem találták bűnösnek őket.
„Még az édeni utazók vonulatának veszteglése alatt történt, hogy Ádám és Éva értesült a vétkük természetéről és a sorsuk alakulásáról. Az ítélet kihirdetésére Gábriel jelent meg. És az ítélet így hangzott: Az Urantia bolygó Ádámja és Évája vétekben részesnek találtatott; megszegték az e lakott világ uraiként való megbízatásuk részét képező egyezséget.
Bár a bűnös voltuk lesújtotta őket, Ádám és Éva azért nagyon örült annak a bejelentésnek, hogy a szalvingtoni bíráik felmentették őket »a világegyetemi kormányzat semmibe vételének« minden vádja alól. Lázadásban nem találták őket bűnösnek.” (845.1) 75:7.1
4. Tétel: Az édeni pár megtudta, hogy a teremtésrész halandóinak szintjére fokozták le magukat.
„Az édeni párt tájékoztatták, hogy a teremtésrész halandóinak szintjére fokozták le magukat; hogy ezentúl urantiai férfiként és asszonyként kell viselkedniük, s a világ emberfajtáinak jövője lesz az ő jövőjük is.” (845.3) 75:7.3
5. Tétel: Ádám és Éva a magas rangról a halandói szintre esett vissza, de ez nem az ember bűnbeesése volt.
„Ádám és Éva az anyagi fiúi elismertség magas méltóságáról a halandó ember alacsonyrendű szintjére zuhant. De ez nem az ember bűnbeesése volt. Az emberi fajt az ádámi vétek közvetlen következményei ellenére felemelték. Bár megbukott az az isteni terv, hogy az Urantia népei megkapják az ibolyaszín fajtát, a halandó emberfajtáknak mégis nagy hasznára vált az a korlátozott mértékű hozzájárulás, melyet Ádám és az ő leszármazottai biztosítottak az urantiai emberfajták számára.” (845.8) 75:8.1
6. Tétel: A kiürített Kertet később az északi nodfiak népesítették be négyezer éven át, ám a félszigetet végül elárasztotta a víz.
„Miután Ádám elhagyta az első kertet, azt a nodfiak, a kutiak és a szuntiták foglalták el a különböző időszakokban. Később azoknak az északi nodfiaknak lett a lakóhelye, akik nem voltak hajlandók együttműködni az ádámfiakkal. A félszigetet ezek az alsóbbrendű nodfiak népesítették be csaknem négyezer évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközi-tenger keleti partvonala a magasba emelkedett.” (826.6) 73:7.1
1. Tétel: Amikor a második kert területén lakókhoz eljutott Ádám közeledésének híre, sietve elvonultak. Megérkezésekor Ádám a területet már üresen találta.
„Amikor a második kert területén lakókhoz eljutott a híre annak, hogy az Édenkert királya és főpapja éppen feléjük tart, sietve elvonultak a keleti hegyekbe. Megérkezésekor Ádám a teljes hőn áhított területet üresen találta. És itt, ezen az új helyen Ádám és segítői hozzáfogtak, hogy új házakat építsenek és új műveltségi és vallási központot létesítsenek.” (847.4) 76:1.2
2. Tétel: A két folyó jó természetes védelmet biztosított, melyet az északon emelt védőfal egészített ki.
„Ádám e helyet annak a bizottságnak a három eredeti javaslatából már ismerte, mely bizottságot azért hozták létre, hogy a Van és Amadon által elképzelt Kert lehetséges helyszíneit meghatározza. Azokban az időkben a két folyó már magában is jó természetes védelmet nyújtott, és a második kert északi részétől nem messzire az Eufrátesz és a Tigris eléggé megközelítette egymást ahhoz, hogy egy kilencven kilométer hosszan húzódó védőfalat emelhessenek az attól délre, illetőleg a két folyó közén lévő területük védelmére.” (847.5) 76:1.3
3. Tétel: A melkizedekek tájékoztatták Ádámot és Évát, hogy a megbánásukat elfogadták, és hogy bekerülhetnek az urantiai alvó továbbélők közé.
„Nem sokkal a második Éden létrehozását követően Ádámot és Évát annak rendje és módja szerint tájékoztatták arról, hogy a megbánásuk elfogadható volt, és arról, hogy bár a végzetük szerint osztozniuk kell a világuk halandóinak sorsában, bizonyosan alkalmassá válnak az urantiai alvó továbbélők közé való felvételre. Teljes mértékben hittek a feltámadásukkal és a tisztükbe való visszaállítással kapcsolatos jó hírben, melyet a melkizedekek oly megindítóan tudattak velük. A törvényszegésük lényege a rossz helyzetmegítélés vétke volt, nem pedig a tudatos és szándékos lázadás bűne.” (851.7) 76:5.1
1. Tétel: Káin és Sansa még az előtt született, hogy az utazók elérték volna a második kertet. Éva magához vette Sansát.
„Káin és Sansa is még azelőtt megszületett, hogy az ádámi utazók csoportja elérte volna a folyóközi úti célját Mezopotámiában. Laotta, Sansa anyja belehalt a leánya megszülésébe; Éva nagy szenvedések mellett, de a rendkívüli erejének köszönhetően túlélte a szülést. Éva magához vette Sansát, Laotta gyermekét, és Káinnal együtt szoptatta. Sansából nagyon rátermett nő vált. Ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége, és hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez is.” (847.2) 76:0.2
2. Tétel: Ábel két évvel Káin után született. Ábel pásztor lett — Káin pedig földműves.
„Kevesebb mint két évvel Káin születését követően, megszületett Ábel, Ádám és Éva első gyermeke a második kertben. Ábel, elérvén a tizenkét éves kort, úgy döntött, hogy pásztor lesz; Káin a mezőgazdaságot választotta.”(848.1) 76:2.1
3. Tétel: Ábel állati áldozatokat ajánlott fel, Káin pedig a mező gyümölcseit. Ábel felajánlásait szívesebben fogadták, és ezzel gúnyolta is Káint.
„Ekkoriban szokás volt a javak egy részét felajánlani a papságnak. A pásztorok a nyájaikból, a gazdálkodók a föld gyümölcseiből adtak; és e szokásnak megfelelően Káin és Ábel is rendszeresen megtette a maga felajánlását a papok számára. A két fiú sokszor vitázott egymással a saját foglalkozásuk másikéhoz viszonyított érdemeiről, és Ábel nem rejtette véka alá azt a megfigyelését, hogy a papok az ő állati áldozatait részesítik előnyben. Hiába hivatkozott Káin az első Éden hagyományaira, vagyis arra, hogy korábban a földek gyümölcseit értékelték többre. Ábel ezt nem ismerte el, és csak gúnyolódott bátyja zavarán.” (848.2) 76:2.2
4. Tétel: Ábel sohasem hagyta ki, hogy emlékeztesse Káint arra, hogy az ő apja nem Ádám. Káin ezért egyre jobban meggyűlölte a testvérét.
„A két fiú sohasem jött ki jól egymással, és az áldozati felajánlások ügye tovább szította az egymás iránti gyűlöletüket. Ábel tudta, hogy ő Ádám és Éva fia, és sohasem hagyta ki, hogy emlékeztesse Káint arra, hogy az ő apja nem Ádám. Káin nem tisztavérű ibolyaszín-fajú volt, mivel az apja abból a nodfi fajtából származott, mely a kék és a vörös ember, valamint az eredeti andoni fajta későbbi keverékévé lett. És mindez együtt, kiegészülve Káin természetes és öröklött harcias természetével, arra vezette őt, hogy öccse iránt egyre növekvő gyűlölettel viseltessen.” (848.4) 76:2.4
5. Tétel: A fiúk tizennyolc, illetőleg húszévesek voltak, amikor Ábel gúnyolódása annyira feldühítette Káint, hogy az megölte az öccsét.
„A fiúk tizennyolc, illetőleg húszévesek voltak, amikor a közöttük lévő feszültség tettekhez vezetett, s egy napon, amikor Ábel gúnyolódása nagyon feldühítette a harcias bátyját, Káin rátámadt és megölte őt.” (848.5) 76:2.5
6. Tétel: Káin elmenekült Nod földjére, és ott feleségül vette Remonát. A nodfiak egyik vezetője vált belőle, és békében éltek az ádámfiakkal.
„És így Káin elindult Nod földjére, a második Édentől keletre. Az apja népéhez tartozó egyik csoport nagy vezetője vált belőle, és bizonyos mértékig beteljesítette Szerapatatia jóslatait, mert amíg élt, fenntartotta a békét e nodfi csoport és az ádámfiak között. Káin Remonát, egy távoli unokatestvérét vette feleségül, és az első fiúgyermekük, Hánókh az elami nodfiak vezetője lett. És az elamiak és az ádámfiak évszázadokon át békében éltek egymással.” (849.3) 76:2.9
1. Tétel: Ádám és Éva volt az ibolyaszín népek — a kilencedik emberfajta — megalapítója. Sem Éva, sem a korai evolúciós fajták nem szenvedtek fájdalmakat a szüléskor.
„Ádám és Éva volt az ibolyaszín emberfajta, vagyis az Urantián kilencedikként megjelent emberfajta megalapítója. Ádámnak és utódainak kék szemük volt, és az ibolyaszín fajtához tartozó népeknél a világos bőrszín és a világos — a sárgásszőke, a vörös és a barna — hajszín volt a jellemző.
Éva nem szenvedett fájdalmakat a szüléskor; a korai evolúciós fajták sem. Csak az evolúciós embernek a nodfiakkal és később az ádámfiakkal való egyesüléséből létrejött kevert fajták számára vált fájdalmassá a szülés.” (850.7) 76:4.1
2. Tétel: Ádám leszármazottai messze ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint az urantiai emberfajták.
„Az Anyagi Fiak és utódaik testi sejtjei messze ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a bolygókon őshonos evolúciós lényekéi. A honos fajták testi sejtjei rokonságban vannak a teremtésrészen élő, betegséget okozó, górcsővel megfigyelhető és még annál is parányibb méretű élőlényekkel. E ténnyel magyarázható, hogy az urantiai népeknek miért kell oly sok tudományos erőfeszítést tenniük számos testi nyavalya legyőzésére. A betegségekkel szemben sokkal ellenállóbbak lennétek, ha a fajtáitok több ádámi életet hordoznának.” (851.5) 76:4.7
3. Tétel: Ádámszon, vagyis Ádám első fia alapította meg az ibolyaszín emberfajta egyik központját a második kerttől északra.
„Az ádámfiak ügyeit irányítók az első kert fiaitól származtak. Ádám első fia, Ádámszon (Adam ben Adam) a második Édentől északra az ibolyaszín emberfajta egy második központját alapította meg. Ádám második fiából, Évaszonból szakavatott vezető és irányító vált; nagy segítségére volt apjának. Évaszon nem élt olyan sokáig, mint Ádám, és az ő legidősebb fia, Jansad lett Ádám utóda az ádámfi törzsek vezetői tisztségében.”(849.6) 76:3.3
4. Tétel: Az ádámfiak műveltsége kimagasló volt — így a művészet, az irodalom és a kézművesség terén is. Megalkották a harmadik ábécét, és magasabb szintre emelték az építészetet.
„Az ádámfiak a műveltségbeli eredményeiket és az értelmi fejlettségüket tekintve magasan a környező népek felett álltak. Megalkották a harmadik ábécéjüket és egyéb módon is megteremtették az alapokat sok olyasmihez, ami a mai művészet, tudomány és irodalom előfutára lett. Itt, a Tigris és az Eufrátesz közötti területen olyan színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn és olyan építészetet hoztak létre, melyet e világ évezredekig nem tudott meghaladni.” (850.4) 76:3.8
5. Tétel: Ádám úgy döntött, hogy olyan sok élet-sejtanyagot hagy hátra, amennyit csak bír. Az evolúciós fajtába tartozó nők legnemesebbjei 1.570 gyermeket hoztak a világra, s ők lettek az alapítói a kiváló andita emberfajtának.
„Miután az Eufrátesz-völgyi második kertben berendezkedtek, Ádám úgy döntött, hogy olyan sok élet-sejtanyagot hagy hátra, amennyit csak bír, annak érdekében, hogy a világ az ő halálát követően részesülhessen belőle. Ennek megfelelően megtette Évát a fajnemesítés tizenkét tagú bizottságának vezetőjévé, és Ádám haláláig e bizottság kiválasztott 1.682 nőt az urantiai felsőbbrendű lények közül, és e nőket az ádámi élet-sejtanyaggal megtermékenyítették. Az ő gyermekeik 112 egyed kivételével mind megélték a felnőttkort, s a világ így további 1.570 felsőbbrendű férfival és nővel gyarapodott. Bár ezeket az anyajelölteket az összes környező törzsből választották, és ők a földi emberfajták többségét képviselték, a nagyobbik részüket mégis a nodfiak felsőbbrendű fajtáiból választották ki, és ők alkották a kiváló andita emberfajta legelső egyedeit. E gyermekek az anyjuk törzsi környezetében születtek meg és nevelkedtek.” (851.6) 76:4.8
1. Tétel: Ádám és Éva természetes halált halt, és a templomban temették el őket.
„Ádám 530 évet élt; olyasmiben halt meg, amit öregkori elgyengülésnek lehetne nevezni. A testi rendszerei egyszerűen elfáradtak; a bomlási folyamat lassan legyőzte a javítási folyamatot, és az elkerülhetetlen vég bekövetkezett. Éva tizenkilenc évvel korábban, szívelégtelenségben halt meg. Az istentisztelet céljául szolgáló templom központjában temették el mindkettőjüket, melyet az ő terveik szerint építettek azt követően, hogy a telepet védő fallal elkészültek. És innen ered az a szokás, hogy a kiváló és jámbor férfiakat és nőket az istentiszteletnek helyet adó építmény padlózata alá temetik el.” (852.4) 76:5.5
1. Tétel: Ádám megítéltetési feltámadásra számított, azonban Mihály ígérete arra utalt, hogy elhívásukra hamarabb sor kerülhet.
„Ádám tudott a megítéltetési feltámadásról, melyre az ő bolygóra való megérkezésével egyidejűleg került sor, és hitte, hogy ő és társa valószínűleg újraszemélyesül majd a fiúi besorolásúak következő rendjének eljövetele során. Azt nem tudta, hogy Mihály, e világegyetem ura oly hamar meg fog jelenni az Urantián; arra számított, hogy a következő eljövő Fiú az Avonal rendbe fog tartozni. De mégis mindig megnyugvást és valamiféle nehezen felfogható dolgot jelentett Ádám és Éva számára az, amikor megpróbálták értelmezni a Mihálytól kapott egyetlen személyes üzenetet. Ez az üzenet a barátság és a megnyugtatás egyéb módon való kifejezése mellett így szólt: »Megvizsgáltam a vétketek körülményeit, felidéztem a szívetek azon vágyát, hogy mindig hűek maradjatok az Atya akaratához, és a halandói alvásból el fognak hívni benneteket, amikor eljövök az Urantiára, hacsak a teremtésrészemhez tartozó alárendelt Fiak még ezt megelőzően nem küldenek értetek.«” (852.2) 76:5.3
2. Tétel: Ádám és Éva szilárdan hitt a továbbélésükkel kapcsolatos melkizedeki ígéretben.
„Ádám és Éva úgy tért halandói pihenésre, hogy szilárdan hitt a melkizedekektől kapott azon ígéretekben, miszerint egyszer majd felébrednek a halálbeli alvásból a lakóvilágokon, a még az ibolyaszín emberfajta húsvér testében az Urantián teljesített küldetésük előttről általuk oly jól ismert világokon való élet folytatása céljából.” (853.2) 76:6.1
3. Tétel: Az Ádám halálát követő harmadik napon Ádám és Éva 1.316 társukkal együtt újraszemélyesült a huszonhatodik különleges feltámadásban.
„Nem sokáig pihentek a teremtésrész halandóinak öntudatlan alvás-feledésében. Az Ádám halálát követő harmadik napon, az ő tisztes eltemetését követő második napon Lanaforge rendelkezéseit, melyeket az ügyvezető edentiai Fenséges helyben hagyott és amelyhez a Mihály nevében eljáró Nappalok Szövetsége a Szalvingtonon csatlakozott, átadták Gábrielnek, aki elrendelte az ádámi vétek ezen előkelő túlélőinek rendkívüli szólítását az Urantián. És a különleges feltámadást elrendelő eme parancsnak megfelelően az urantiai sorozat huszonhatos számát, Ádámot és Évát újraszemélyesítették és újraegyesítették a Satania lakóvilágainak feltámadási csarnokaiban az első kertben velük élt 1.316 társukkal együtt. Sok hű lelket már Ádám érkezésekor átvittek, melyre az alvó továbbélők és az élő, megfelelőnek minősült felemelkedők megítéltetésekor került sor.” (853.3) 76:6.2
4. Tétel: Ezzel ér véget Ádám és Éva bolygói története — a próbák, a szomorú események és a győzelmek története.
„És ez a vége az Urantia bolygó Ádámja és Évája történetének, mely a próbák, a szomorú események és a győzelmek története, legalábbis a ti jó szándékú, de rászedett Anyagi Fiatok és Leányotok személyes győzelmének története, és végső soron, kétségtelenül az ő világuknak és a világuk lázadástól háborgatott és rossztól gyötört lakóinak a végleges győzelmi története is.”(854.1) 76:6.4
5. Tétel: Ádám és Éva felgyorsította a biológiai fejlődést, de a nagy kultúrájuk gyorsan letűnt. Az emberek hozzák létre a civilizációt; nem a civilizáció teremti meg az embereket.
„Mindent egybevetve, Ádám és Éva óriási mértékben járult hozzá az emberi faj gyors polgárosodásához és felgyorsított élőlénytani fejlődéséhez. Nagy műveltséget hagytak maguk után a földön, de e fejlett polgárosodott társadalomnak nem sikerült megmaradnia az ádámi örökség korai felhígulása, majd eltűnése közepette. Az emberek hozzák létre a polgárosodott társadalmat; nem a polgárosodás teremti meg az embereket.” (854.1) 76:6.4