19. Házasság és otthon

   
   Red Jesus Text: Be | Ki    Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

19. HÁZASSÁG ÉS OTTHON

I. Bevezetés
II. A párzási ösztön
III. A korai házassági erkölcsök
IV. Fajkeveredések
V. A házasság mint társadalmi intézmény
VI. Többes házasságok
VII. Igazi egynejűség
VIII. A nők helyzete a korai társadalomban
IX. A családi élet eszményképei
X. A maga kedvére való létezés veszélyei
XI. Gyermeknevelés

I. BEVEZETÉS

1. Tétel:A házasság az őse a civilizáció legnagyszerűbb és leghasznosabb intézményének — az otthonnak.

„A házasságot az anyagi szükség alapította, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam követelte meg és szabályozta, míg a későbbi időkben a fejlődő szeretet kezdi igazolni és dicsőíteni, mint a polgárosodott viszonyok leghasznosabb és legnagyszerűbb intézményének, az otthonnak az ősét és megteremtőjét. És az otthonépítésnek kell minden nevelési erőfeszítés középpontjában állnia és annak lényegét alkotnia.” 84:0.1

2. Tétel: Az ősi népeknél a nagy családok nem mindig szeretetből jöttek létre. Különféle okok miatt volt szükségük sok gyermekre.

„Az ősi népeknél a nagy családok nem feltétlenül voltak szeretetteljesek. Sok gyermekre volt szükség, mert:

1. A gyerekek értékes munkaerőt jelentettek.

2. A gyermekek voltak az öregségi biztosítás.

3. A leánygyermekeket el lehetett adni.

4. A családi büszkeség megkívánta a név terjesztését.

5. A fiúgyermekek oltalmat és védelmet jelentettek.

6. A kísértetektől való félelem miatt az emberek rettegtek az egyedülléttől.

7. Bizonyos vallások utódokat igényeltek.” 84:7.11

3. Tétel:A házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, nem pusztán a személyes boldogság elérése.

„Az evolúcióban a házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, nem pusztán a személyes boldogság elérése; az önfenntartás és önmaga átörökítése az otthon igazi tárgyát képezik. A maga kedvére való létezés esetleges és nem alapvető dolog, kivéve, ha a nemi társulás ösztönzőjeként működik. A természet megköveteli a túlélést, azonban a polgárosultság tudáselemei tovább növelik a házasság jelentette örömöket és a családi élet jelentette élvezeteket.” 68:2.9

II. A PÁRZÁSI ÖSZTÖN

1. Tétel:A férfiak és nők közötti személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy elég ahhoz, hogy a faj szaporítása céljából összehozza őket.

„A férfiak és nők közötti személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy elég ahhoz, hogy a faj szaporítása céljából összehozza őket. Ez az ösztön már jóval azelőtt is hatékonyan működött, hogy az emberek megtapasztalták volna az olyan dolgokat, mint amit szerelemnek, odaadásnak vagy házastársi hűségnek neveznek. A nász természetes vonzalom, a házasság pedig annak evolúciós társadalmi folyománya.” 82:1.1

2. Tétel: A szangik és egyéb kezdetleges emberfajták párzási ösztönnel rendelkeztek, azonban jobbára hiányzott belőlük az, amit ma nemi vonzerőnek neveznek.

„A szangik emberfajták természetes állati szenvedéllyel rendelkeztek, azonban a másik nem szépsége és testi vonzereje iránt kevés érdeklődést vagy elismerést mutattak. Amit nemi vonzerőnek hívnak, az gyakorlatilag hiányzik még a mai fejletlen emberfajtákból is; ezek a nem keveredett népek határozott párzási ösztönnel rendelkeznek, de a nemi vonzódás nem elégséges mértékű ahhoz, hogy a társadalmi szabályozást megkövetelő, komoly gondokat okozzon.” 82:1.6

III. A KORAI HÁZASSÁGI ERKÖLCSÖK

1. Tétel:A házasság kialakulásának története a nemiség megélésének társadalmi, vallási és polgári megszorító intézkedéseken keresztül kivitelezett szabályozásának története.

„A házasság kialakulásának története egyszerűen a nemi élet társadalmi, vallási és polgári megszorító intézkedéseken keresztül kivitelezett szabályozásának története. A természet nemigen ismeri el az egyéneket; nem ismeri el az úgynevezett erkölcsöket sem; a természet csak és kizárólag a faj szaporodásában érdekelt.” 82:2.1

2. Tétel: A nők alacsony rangja az ószövetségi időkben hű képet mutat a pásztornépek erkölcseiről.

„A nőknek mutatott csekély mértékű udvarlás az Ószövetség korában hű képet fest a pásztornépek erkölcseiről. A héber apajogú népek mind pásztorok voltak, amint tanúsítja azt a mondás is, miszerint »az Úr az én Pásztorom«.” 84:3.2

3. Tétel: Kezdetben a házasság a társadalmi helyzet ára volt — feleséggel rendelkezni megkülönböztető jegyet jelentett.

„Kezdetben a házasság a társadalmi helyzet ára volt; feleséggel rendelkezni megkülönböztető jegyet jelentett. A vadember úgy tekintette az esküvőjének napját, mint amellyel belépett a felelősség és a férfiság korszakába. Egykor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették; egy másik korban vallási kötelességnek; egy továbbiban pedig politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára állampolgárokat biztosítsanak.” 82:3.4

4. Tétel:A gyermekházasságok onnan eredtek, hogy szégyennek — sőt bűnnek — tekintették azt, ha valaki nem házasodott meg. A meg nem házasodott emberek nem léphettek át a szellemföldre.

„A gyermekházasságok magyarázata a tény, hogy az ősi népek szégyennek vagy még inkább bűnnek tekintették azt, ha valaki nem házasodott meg; mivel az embernek úgy is meg kell házasodnia, akkor minél előbb, annál jobb. Általános hiedelem volt az is, hogy a meg nem házasodott emberek nem léphettek be a szellemföldre, és ez további ösztönzést jelentett a gyermekházasságok kötésére akár a születéskor és néha még a születés előtt is, feltételezve természetesen a születendő gyermek nemét.” 82:3.8

5. Tétel: Az ősi időkben a házasságokat a szülők tervezték; később házasságszerzők működtek közre. A házasság eleinte csoportügy volt.

„Az első házasságokat mindig a fiú és a lány szülei tervezték. E szokás kora és a szabad választás kora közötti átmeneti szakaszt a házasságközvetítő vagy hivatásos házasságszerző igénybevételének ideje töltötte ki. E házasságszerzők először a borbélyok voltak; később a papok. A házasság eredetileg csoportügy volt; majd családi ügy lett; csak újabban vált egyéni kalanddá.” 83:2.1

6. Tétel:Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben. A házasságot vagyonnal igyekeztek szavatolni. A feleségért fizetendő ár az elhagyás esetére fenntartott zálog volt.

„Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben; úgy gondolták, hogy a tartós egyesüléseket valamilyen kézzelfogható biztonsággal, vagyonnal kell szavatolni. Ez okból a feleségért fizetendő árat úgy tekintették, mint zálogot vagy foglalót, melyet a férj válás vagy elhagyás esetén elveszített. Ha egyszer már kifizették a menyasszonyért a vételárat, sok törzs engedélyezte, hogy a feleséget a férj bélyegével megjelöljék. Az afrikaiak még mindig vásárolják a feleségeiket. A szerelemfeleséget, illetőleg a fehér ember feleségét ők a macskához hasonlítják, mert az sem kerül semmibe.” 83:3.1

IV. FAJKEVEREDÉSEK

1. Tétel: A beltenyészet káros hatásai vezettek oda, hogy egyre erősebb tabukat alkottak a közeli rokonok közötti házasodás ellen.

„Jóllehet a jó állományra alapozott beltenyészet néha erős törzsek létrejöttét eredményezte, az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetéből származó nyilvánvaló esetek jóval határozottabban befolyásolták az emberek gondolkodását, melynek az lett az eredménye, hogy a fejlődő erkölcsök egyre erősebb tabukat alkottak a közeli rokonok közötti mindenféle házasodás ellen.” 82:5.2

2. Tétel:A külházasság végül azért került túlsúlyba, mert a férfinak kedvezett — megmenekült a feleség rokonaitól. A megszokottság megvetést szül.

„A külházasság végül azért került túlsúlyba, mert a férfi ezt részesítette előnyben; kintről szerezni feleséget, az a számára a feleség rokonaitól való mentességet jelentette. A megszokottság megvetést szül; így, amint az egyéni választás kezdett meghatározóvá válni a párválasztásban, az lett a szokás, hogy a törzsön kívülről választottak maguknak társat.” 82:5.6

3. Tétel: Az emberi fajra leselkedő valódi veszély az alsóbbrendű fajták korlátlan sokasodása, s nem a faji keveredés.

„Végül is az emberi fajra leselkedő valódi veszély az, hogy olyan helyzetben találja magát, hogy a különféle polgárosodott népek alsóbbrendű és elfajzott fajtái korlátlanul sokasodnak, és nem az, hogy a faji keveredésből bármiféle veszély fenyegetné.” 82:6.11

4. Tétel: Ha a mai emberfajták képesek volnának megszabadulni az elkorcsosult egyedektől, akkor kevesebb ellenállás lenne az emberfajták korlátozott mértékű összeolvadásával szemben.

„Ha az Urantia mai emberfajtái képesek volnának megszabadulni az elkorcsosult, közösségellenes, gyengeelméjű és számkivetett egyedektől, akkor kevés ellenvetés hangozna el az emberfajták korlátozott mértékű összeolvadásával szemben. És ha az ilyen fajkeveredésekre több emberfajta legfelsőbb rendű csoportjai között kerülne sor, akkor még kevesebb lenne az ellenvetés.” 82:6.4

5. Tétel:Az alsóbbrendű fajták esetét leszámítva, a fajkeveredéssel szembeni előítéletek alapja társadalmi és kulturális jellegű.

„Mindaddig, amíg a mai emberfajták olyannyira túl vannak terhelve alsóbbrendű és elfajzott fajtákkal, a nagymértékű fajkeveredés igencsak káros lenne, azonban az ilyen kísérletezéssel szemben felhozott ellenvetések többsége inkább társadalmi és műveltségi előítéleteken alapul, semmint élőlénytani szempontokon.” 82:6.7

V. A HÁZASSÁG MINT TÁRSADALMI INTÉZMÉNY

1. Tétel:A vadászó életmódtól a gazdálkodás felé fordulás segítette a családi élet fejlődését, valamint az állatok háziasítását és a háziipari mesterségek kibontakozását.

„E korszakban jelenik meg a mezőgazdaság. A család eszméjének kiteljesedése összeegyeztethetetlen a vadász vándorló és le nem telepedett életével. Az állandó lakóhelyhez kötődő szokások és a földművelés fokozatosan meghonosodik. Az állatok háziasítása és a háziipari mesterségek fejlődése rohamos gyorsasággal zajlik. Az élőlénytani evolúció tetőpontjának elérésével a polgárosodott társadalom is magas szintre jut, de a gépi fejlődés csak kismértékű; a találékonyság a következő korszak jellemzője.” 52:2.8

2. Tétel: A család a legfőbb polgárosodáshozó tényező — az otthon semmivel sem pótolható.

„Bár a vallási, társadalmi és oktatási intézmények mind alapvető fontosságúak a műveltségi társadalom túléléséhez, a család a legfőbb polgárosodáshozó tényező. A gyermek az élet leglényegesebb dolgainak többségét a családjától és a szomszédoktól tanulja meg.” 82:0.2

3. Tétel: A házasság mindig is szorosan kapcsolódott mind a tulajdonhoz, mind a valláshoz.

„A házasság mindig is szorosan kapcsolódott a tulajdonhoz és a valláshoz. A vagyon a házasság megszilárdítója volt; a vallás pedig az erkölcsi összetartója.” 82:4.1

4. Tétel: A házasságok nem a mennyben köttetnek — a házasság emberi intézmény.

„És bár a házasságokat az égiek támogathatják vagy helyteleníthetik, azért a házasságok aligha a mennyben köttetnek. Az emberi család határozottan emberi intézmény, evolúciós fejlődés eredménye. A házasság társadalmi intézmény, nem pedig egyházi. Igaz, hogy a vallásnak erőteljes befolyásoló hatást kell kifejtenie, de nem szabad törekednie a házasság kizárólagos ellenőrzésére és szabályozására.” 83:1.4

5. Tétel: A kezdetleges házasság elsődlegesen megélhetési jellegű volt; a mai házasságok egyre többféle indíttatásból köttetnek.

„A kezdetleges házasság elsődlegesen megélhetési jellegű volt; és még a legújabb időkben is gyakran társadalmi vagy üzleti ügy. Az andita fajtával való keveredés hatásán keresztül, valamint a fejlődő polgárosodott társadalom erkölcseinek eredményeként a házasság lassan kölcsönössé, regényessé, szülőivé, költőivé, ragaszkodóvá, erkölcsössé, sőt, eszményalapúvá válik.” 83:1.5

6. Tétel: A házasság az ember legfennköltebb intézménye, de nem szabad szentségnek nevezni.

„Az otthonban kiteljesedő házasság valóban az ember legfennköltebb intézménye, de azért alapvetően emberi intézmény; sohasem szabad szentségnek nevezni. A szetfi papok vallási szertartássá tették a házasságot; de az Éden után évezredeken keresztül a nász tisztán társadalmi és polgári intézményként létezett.” 83:8.1

7. Tétel:A házasság alapvetően társas intézmény, mely az ember önfenntartásban való együttműködéséből és az önmaga átörökítése érdekében való társulásából nő ki.

„Az otthon alapvetően társadalomtani intézmény. A házasság az ember önfenntartásban való együttműködéséből és az önmaga átörökítése érdekében való társulásából nőtt ki, s a maga kedvére való létezési elem meglehetősen esetlegesen befolyásolta azt. Mindazonáltal az otthon az emberi létezés lényeges rendeltetési céljai közül mindhármat magába foglalja, míg az élet továbbadása teszi az alapvető emberi intézménnyé, és a nemi jelleg emeli ki minden más társadalmi tevékenység közül.” 84:0.3

8. Tétel:A nő helyzete világos ismérve a házasság evolúciós fejlődésének, a házasság fejlődése pedig a civilizációs haladás mércéje.

„A nő helyzete általában véve bármely korszakban világos ismérve a házasság, mint társadalmi intézmény evolúciós fejlődésének, míg magának a házasságnak a fejlődése meglehetősen pontos mércéje az emberi polgárosodás haladási ütemének.” 84:4.1

9. Tétel:Valójában a tudomány s nem a vallás egyenjogúsította a nőt — a gyár jelentette a kiszabadulást. A férfi munkaereje többé már nem szárnyalja túl a nő munkaerejét oly nagy mértékben.

„Valójában a tudomány és nem a vallás egyenjogúsította a nőt; ez volt az otthon börtönéből őt komolyan kiszabadító újkori gyár. A férfi fizikai képességei többé már nem voltak alapvető fontosságú tényezők az új létfenntartási rendszerben; a tudomány úgy megváltoztatta az életkörülményeket, hogy a férfi ereje többé már nem szárnyalta túl a nő erejét.” 84:5.7

10. Tétel:A házasság kibékíthetetlen ellentéteket hordoz — a házasság kibékíthetetlen ellentéteket hordozó együttműködési program. A házasság lényege szociológiai — nem biológiai.

„Minden sikeres emberi intézmény a személyes érdek olyan kibékíthetetlen ellentéteivel terhes, melyeket gyakorlati szempontból működőképes összhangba hoztak, és ez alól az otthonépítés sem kivétel. A házasság, az otthonépítés alapja, a legmagasabb rendű megnyilatkozása annak a kibékíthetetlen ellentéteket hordozó együttműködésnek, mely oly gyakran jellemzi a természet és társadalom kapcsolódási pontjait. Az összeütközés elkerülhetetlen. A nász veleszületett dolog; természetes. De a házasság nem élőlénytani; hanem társadalomtani. A szenvedély biztosítja, hogy a férfi és a nő összejöjjön, de a gyengébb szülői ösztön és a társadalmi erkölcsök tartják őket együtt.” 84:6.2

11. Tétel:A nők több ráérzéssel rendelkeznek, mint a férfiak, ugyanakkor valamivel kevésbé logikus gondolkodásúak. Mindig is a nő volt az erkölcsi zászlóvivő — a szellemi vezető.

„A nők látszólag több ráérzéssel rendelkeznek, mint a férfiak, de valamivel kevésbé következetes gondolkodásúnak is tűnnek. Azonban mindig is a nő volt az emberiség erkölcsi zászlóvivője és szellemi vezetője. A bölcsőt ringató kéz folyvást barátkozik a végzettel.” 84:6.4

12. Tétel:A családi élet egyre költségesebbé válik — a gyermekek többé már nem követelések. A szülői felelősségnek az államra vagy az egyházra való áthárítása öngyilkosság.

„A jelenlegi ipari és városi korszakban a házasság intézménye új gazdasági irányvonalak mentén fejlődik. A családi élet egyre költségesebbé válik, míg a gyermekek, akik korábban követelésekként szolgáltak, gazdasági tartozásokká válnak. De magának a társadalomnak a biztonsága még mindig az adott nemzedék azon erősödő hajlandóságán alapul, hogy a következő és a további nemzedékek jólétébe beruházzon. És bármely, a szülői felelősségnek az államra vagy az egyházra való áthárítására irányuló próbálkozás eredménye a polgárosodott társadalom jóléte és fejlődése terén elkövetett öngyilkosság lesz.” 84:7.27

13. Tétel: A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt.

„A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt, nem pusztán két egyed döntésének a kiteljesedése. A nász közösséget is érintő ügy és személyes közreműködés is volt.” 83:4.1

14. Tétel:Az anyaközpontú családról az apaközpontú családra való váltás az emberi faj által a társas létben valaha is végrehajtott leggyökeresebb fordulatszerű igazodások egyike.

„Az anyaközpontú családról az apaközpontú családra való ugrásszerű váltás az emberi faj által valaha is végrehajtott leggyökeresebb és legteljesebb fordulatszerű igazodások egyike. E változás egyből nagyobb mértékű társadalmi kifejeződéshez és megnövekedett családi kalandhoz vezetett.” 84:2.7

VI. TÖBBES HÁZASSÁGOK

1. Tétel: A többnejűségben négy feleségfajtát ismertek el.

„A többnejűség intézményét más és más korban az alábbi négy feleségfajtaként ismerték el:

1. A szertartási vagy törvényes feleségek.

2. A vonzalomból és engedéllyel tartott feleségek.

3. Ágyasok, szerződésileg szerzett feleségek.

4. Rabszolga feleségek.” 83:5.5

2. Tétel: A többnejűségben a feleségek számát csak az korlátozta, hogy a férfi mennyiről tudott gondoskodni. A csecsemőhalandóság aránya magas volt.

„A feleségek számát csak az korlátozta, hogy a férfi mennyiről tudott gondoskodni. A jómódú és tehetős férfiak sok gyermeket akartak, és lévén, hogy a csecsemőhalandóság aránya igen magas volt, több feleség kellett a nagycsalád létrehozásához. A többnejűség keretei között élő nők közül sokan csak munkások, rabszolgafeleségek voltak.” 83:5.14

VII. IGAZI EGYNEJŰSÉG

1. Tétel:Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt. Az eszményi házasság önmegtartóztatást és önfegyelmet von maga után.

„Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt, ma is az és mindig is az lesz. Az igazi párkapcsolati házasság ezen eszményképe önmegtartóztatást von maga után, és emiatt bukik meg oly gyakran pusztán azért, mert a szerződő felek egyike vagy mindkettő híján van a minden emberi erény legkiemelkedőbbikének, a szigorú önfegyelemnek.” 83:6.6

2. Tétel: Az egynejűség a társadalmi polgárosodás kibontakozásának mérőrúdja.

„Az egynejűség nem más, mint a tisztán élőlénytani evolúciótól különböző társadalmi polgárosodás kibontakozásának mérőrúdja. Az egynejűség nem szükségképpen élőlénytani vagy természetes, viszont nélkülözhetetlen a társadalmi polgárosodott viszonyok közvetlen fenntartásához és továbbfejlesztéséhez. Hozzájárul az érzelmi nemesedéshez, az erkölcsi jellem erősödéséhez és a szellemi gyarapodáshoz, melyek teljesen lehetetlenek a többnejűségben. Egy nő sohasem válhat eszményi anyává, ha folyton arra kényszerül, hogy a férje ragaszkodásáért harcoljon.” 83:6.7

3. Tétel: A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra. Az ifjúkori idealizmust a hiú remények lerombolásával kell visszafogni.

„De a fiatal férfiakkal és nőkkel valamennyire meg kell ismertetni a házasság valóságait, mielőtt elmerülnek a családi élet sokat követelő kölcsönös kapcsolataiban; az ifjúkori eszményelvűséget a hiú reményeknek a házasság előtti, bizonyos mértékű lerombolásával kell mérsékelni.” 83:8.6

VIII. A NŐK HELYZETE A KORAI TÁRSADALOMBAN

1. Tétel: Az ősidők asszonyai sok nehézséget voltak hajlandók elviselni a gyermekeik iránti szeretetük miatt. Az anyai szeretet mindig is hátráltató érzelem volt.

„Az anya és gyermeke közötti kapcsolat természetes, erős és ösztönös, olyan, amely ennélfogva arra kényszerítette az ősidők nőit, hogy sok furcsa körülménynek vessék alá magukat és elmondhatatlan nehézségeket viseljenek el. Ez a kényszerítő anyai szeretet az a hátráltató érzelem, amely mindig is óriási hátrányt jelentett a nőnek a férfival folytatott minden küzdelmében. De az emberi faj anyai ösztöne még ekkor sem jelent ellenállhatatlan erőt; gátolhatja azt becsvágy, önzőség és vallási meggyőződés.” 84:1.7

2. Tétel:A házasság javította a túlélési esélyeket, ezért maradhatott fenn a házasság minden kibékíthetetlen ellentmondása ellenére is.

„Tekintet nélkül e korai párok kibékíthetetlen ellentmondásaira, függetlenül a társulásuk laza voltától, e férfi-nő társulások jelentősen javították a túlélési esélyeket. Egy férfi és egy nő, akik együttműködnek, még ha a családról és az utódokról másként vélekednek is, magasan felsőbbrendű a legtöbb szempontból ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó. A nemek e párosítása javította a túlélési esélyeket és ez volt az emberi társadalom legkorábbi kezdete. A nemek szerinti munkamegosztás szintén hozzájárult a kényelemhez és fokozta a boldogságot.” 84:1.9

3. Tétel: A korai időkben a nő a férfinak nem barátot és szeretőt jelentett, hanem inkább vagyontárgyat — szolgát, s a gyermeket világra hozót.

„A korai időkben a nő a férfinak nem barátot, kedvest, szeretőt és társat jelentett, hanem inkább vagyontárgyat, szolgát vagy rabszolgát, később pedig gazdasági társat, játékszert és a gyermeket megszülő személyt. Mindamellett a helyes és kielégítő nemi kapcsolatokban mindig jelen volt a nő választása és döntése is, és ezáltal az okos nők mindig komoly mértékben tudták befolyásolni a közvetlen és személyes helyzetüket, függetlenül a nemüknek kijáró társadalmi elismertségi szinttől. De a férfiakat a bizalmatlanságuk és gyanakvásuk legyőzésében nem segítette az a tény, hogy a nők minduntalan arra kényszerültek, hogy a kötöttségeik oldására irányuló törekvéseikben a ravaszkodáshoz folyamodjanak.” 84:4.3

4. Tétel: A férfi bizalmatlanul és megigézetten, hacsak nem gyanakvással és megvetéssel tekintett a nőre. A nőkről úgy gondolták, hogy ők hozzák a népre a bajt.

„A nemeknek nagyon nehezére esett egymás megértése. A férfi nehezen értette meg a nőt, a tudatlan bizalmatlanság és a rémületes megigézettség furcsa keverékével, hacsak nem gyanakvással és megvetéssel tekintett rá. Sok törzsi és faji hagyomány tulajdonít bajokat Évának, Pandorának, illetőleg a női nem más képviselőinek. Ezeket a mondákat mindig eltorzították annak érdekében, hogy úgy tűnjön, hogy a nő hozta a férfira a bajt; és mindez jelzi a nőkkel szemben egykor létezett általános bizalmatlanságot. A nőtlenséget fogadott papság mellett felhozott érvek között a legfőbb az volt, hogy a nő hitvány lény. Az a tény, hogy a boszorkánynak hitt személyek többsége nő volt, nem javított a nemük régi hírnevén.” 84:4.4

5. Tétel: Nagy előrelépést jelentett, amikor a férfitól megvonták a jogát, hogy kénye kedve szerint megölhesse a feleségét, és amikor a nőnek már lehetett saját tulajdona.

„Nagy előrelépést jelentett, amikor a férfitól megvonták a jogot, hogy tetszés szerint megölhesse a feleségét. Hasonlóképpen előremutató dolog volt az, amikor a nő megkapta a házassági ajándékok feletti rendelkezési jogot. Később a nő megszerezte a törvényes jogot vagyon tartására, annak ellenőrzésére, sőt a vagyon feletti rendelkezésre is, de sokáig meg volt fosztva attól, hogy egyházi vagy állami hivatalt viseljen. A nőt mindig is többé-kevésbé úgy kezelték, mint vagyontárgyat, egészen a Krisztus utáni huszadik századig, illetőleg a huszadik században. Még mindig nem nyerte el a férfi ellenőrzése alól való kikerüléssel járó szabadságot a világ egészében. A férfi azon próbálkozása, hogy megvédje a nőt, még a fejlett népek körében is mindig a felsőbbrendűség hallgatólagos érvényesítése volt.” 84:4.10

6. Tétel: A régi idők asszonyai nem sajnálták magukat.

„De a régi idők asszonyai nem sajnálták magukat annyira, ahogy az újabban felszabadult húgaik szokták. Az előbbiek végül is elég boldogok és elégedettek voltak; nem is mertek volna jobb vagy másfajta életmódot elképzelni.” 84:4.11

IX. A CSALÁDI ÉLET ESZMÉNYKÉPEI

1. Tétel: Az eszményi házasság fellelhető a helyi csillagrendszeri központokon, az Anyagi Fiaknál és Leányoknál.

„Mindazonáltal van házasságeszmény a magas szférákon. Minden egyes helyi csillagrendszer központján az Isten Anyagi Fiai és Leányai megmutatják a férfi és nő házasság kötelékében, valamint az utódok nemzése és nevelése céljából való egyesülésének eszményképeit. Végül is az eszményi halandói házasság emberileg szent.” 83:8.5

2. Tétel: A nemek egyenlőségének eszméje a természetben nem létezik. Amikor mindig az erősnek van igaza, akkor a férfi uralkodik a nő felett. A nő társadalmi helyzete fordított arányban változik a társadalom militarizálódásával.

„A nemek egyenlőségének új keletű eszméje a kibontakozó polgárosodás részéről szép és hasznos dolog, de ilyen a természetben nincs. Amikor mindig az erősnek van igaza, akkor a férfi uralkodik a nő felett; amikor több igazságosság, béke és tisztességesség érvényesül, akkor a nő fokozatosan kiemelkedik a rabszolgaságból és a sötétségből. A nő társadalmi helyzete általában fordított arányban változott bármely nemzet vagy korszak katonai jellegéhez képest.” 84:5.3

3. Tétel: A férfi nem szándékosan vette el a nő jogait, majd adta vissza neki kelletlenül — mindez öntudatlanul végbement folyamat volt.

„De a férfi nem tudatosan és nem is szándékosan vette el a nő jogait és adta vissza neki azután fokozatosan és kelletlenül; mindez a társadalmi evolúció öntudatlan és nem tervezett mozzanata volt. Amikor valóban eljött az idő a nő számára ahhoz, hogy többletjogokat élvezhessen, meg is szerezte azokat, és tette mindezt a férfi tudatos hozzáállásától meglehetősen függetlenül. Az erkölcsök lassan, de biztosan abba az irányba változnak, hogy gondoskodjanak a polgárosodott társadalom állandó fejlődésének részét képező társadalmi igazodásokról. A fejlődő erkölcsök lassan egyre jobb bánásmódot biztosítottak a nőknek; a velük szembeni kegyetlenséget fenntartó törzsek nem maradtak fenn.” 84:5.4

4. Tétel:A modern időkben a nő megbecsülést, egyenlőséget kap és képzésben részesül — vajon méltónak fog bizonyulni mindeme társadalmi szabadságra?

„A párkapcsolati házasság eszményképeiben a nő végre elismerést, megbecsülést, függetlenséget, egyenlőséget kapott és képzésben részesült; de vajon méltónak bizonyul-e mindezen új és példa nélkül álló lehetőségekre? Vajon a mai nő bénultsággal, közönnyel, terméketlenséggel és hűtlenséggel fog-e viszonyulni a társadalmi felszabadulás terén megtett e nagy előrelépéshez? Ma, a huszadik században a nő a hosszú földi léte komoly próbatételének van alávetve.” 84:5.10

5. Tétel:A férfiaknak és nőknek örökké szükségük van egymásra. A férfi és női nézőpont közötti különbségek megmaradnak végig a felemelkedési létpályán — még a Végleges Testületben is.

„A férfiaknak és nőknek a morontiai és szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra, mint ahogy a halandói létpályájukon is. A férfi és női nézőpont közötti különbségek megmaradnak még az első élet után és végig a helyi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi felemelkedés során is. És még a Havonában is, a zarándokok, akik egykor férfiak és nők voltak, segíteni fogják egymást a paradicsomi felemelkedésben. Soha, még a Végleges Testületben sem alakul át a teremtmény annyira, hogy kitörlődjenek belőle az emberek által férfinak és nőinek mondott személyiségjegyek; az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymást iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” 84:6.6

6. Tétel:Az új házassági erkölcsök jobban fogják segíteni az otthon megőrzését.

„1. A vallás új szerepe — az a tanítás, hogy a szülői tapasztalás alapvető fontosságú, a mindenségrendi létpolgárok létrehozásának felfogása, a létrehozás kiváltságának teljesebb megértése — fiak adása az Atyának.

2. A tudomány új szerepe — az utódnemzés egyre inkább önkéntessé válik, az ember ellenőrzése alá kerül. Az ősi időkben az ismerethiány biztosította a gyermekek megjelenését minden ez irányú vágy hiánya mellett is.

3. Az élvezet varázsának új rendeltetési célja — ez új tényezőt ad a faji túléléshez; az ősi ember a nem kívánt gyermekeket kitette elpusztulni; a mai népek pedig nem hajlandók megszülni őket.

4. A szülői ösztön erősödése — minden egyes mai nemzedék hajlik arra, hogy kiküszöbölje a faj szaporodási folyamatából azokat az egyedeket, akikben a szülői ösztön nem elég erős ahhoz, hogy biztosítsa gyerekek, a rákövetkező nemzedék szüleinek a nemzését.” 84:7.4

X. A MAGA KEDVÉRE VALÓ LÉTEZÉS VESZÉLYEI

1. Tétel:Az ember igencsak megérdemelte az örömeinek és gyönyöreinek egy részét, de a gyönyörök öngyilkosak, ha sikerül lerombolniuk az otthont — az ember legfelsőbb evolúciós szerzeményét és a civilizáció túlélési esélyét.

„Hadd szórakozzon az ember; hadd találjon az emberi faj örömet ezer és egy módon; hadd fedezze fel az evolúciós emberiség a maga kedvére való létezés mindenféle törvényes formáját, a hosszú, felfelé törekvő élőlénytani küzdelem gyümölcseit. Az ember igencsak megérdemelte a mai örömeinek és gyönyöreinek egy részét. De jól tartsátok szem előtt a beteljesülés célját! A gyönyörök valóban öngyilkosak, ha sikerül elpusztítaniuk a vagyont, mely az önfenntartás intézményének alapjává lett; és a maga kedvére való létezés formáiért valóban halálos árat kell fizetni, ha romba tudják dönteni a házasságot, ha elérik a családi élet hanyatlását, és az otthon pusztulását — az ember legfelsőbb evolúciós szerzeményét és a polgárosodott társadalom egyetlen túlélési esélyét.” 84:8.6

2. Tétel:Az ember a házasságot az önfenntartásra alapozta, majd eljutott benne az önmaga átörökítéséhez és ezzel együtt a maga kedvére való létezés formáját is megteremtette.

„A családi életre irányuló komoly veszedelem a maga kedvére való létezés egyre erősödő fenyegetése, a mai gyönyörkórság. A házasság első ösztönzője gazdasági természetű volt; a nemi vonzódás volt a második. Az önfenntartásra alapozott házasság vezetett el az önmaga átörökítéséhez és ezzel együtt a maga kedvére való létezés legkívánatosabb formáit is megteremtette. Ez az emberi társadalom egyetlen intézménye, mely a három nagy életösztönző mindegyikét magába foglalja.” 84:8.1

XI. GYERMEKNEVELÉS

1. Tétel:A válás túlsúlya mindaddig érvényesülni fog, amíg a fiatalokat nem készítik fel megfelelően a házasságra — amíg az ifjúkori idealizmus alapján dől el, hogy ki érett a házasságra.

„De mihelyt a társadalom nem megfelelően oktatja a gyermekeket és az ifjúságot, mihelyt a társadalmi rend nem nyújt nekik kellő házasság előtti képzést, és mihelyt az esztelen és éretlen ifjúkori eszményelvűség válik a házasságkötés döntnökévé, akkortól a válás túlsúlya továbbra is érvényesülni fog. És amennyire a társadalmi csoport nem nyújt házassági felkészítést az ifjúságnak, olyan mértékben kell a válásnak működnie úgy, mint egyfajta társadalmi biztonsági szelep, mely a fejlődő erkölcsök gyors változásának időszakaiban megakadályozza a még rosszabb helyzetek kialakulását.” 83:7.8

2. Tétel: A gyermeknevelést számos tényező teszi bonyolulttá.

„A gyermeknevelés mai problémáit egyre bonyolultabbá teszi:

1. A nagyfokú fajkeveredés.

2. A mesterséges és felületes oktatás.

3. Az, hogy a gyermek nem képes műveltségre szert tenni azáltal, hogy utánozza a szüleit — a szülők ugyanis az idő jelentős részében hiányoznak a családi képből.” 84:7.21

3. Tétel: Az anditák családi tanácsi gyakorlata segítene a modern társadalmaknál is.

„Az emberi társadalom komoly mértékben fejlődhetne, ha a polgárosodott fajták általánosabban térnének vissza az anditák családi tanácsi gyakorlatához. Ők a családi kormányzásnak nem az apajogú vagy kényúri formáját tartották fenn. Igen testvériesek és társulók voltak, szabadon és őszintén megvitattak minden, családi természetű javaslatot és szabályt. Minden családi kormányzatukban eszményi testvériséget gyakoroltak. Egy eszményi családban a fiúi és szülői ragaszkodást egyaránt magasabb szintre emeli a testvéri odaadás.” 84:7.29

4. Tétel: Jézus János Márkkal beszélget a gyermeknevelés helyes és helytelen módszereiről. Ld. 177:2.1

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.