30. A Mennyország

Nyomtatóbarát változat

30. A MENNYORSZÁG

I. A Mennyországról alkotott felfogások
II. Jézus tanítása az Országról
III. Az Isten atyasága és az emberek testvérisége
IV. Az Ország kulcsai
V. Az új és élő út
VI. Az Atya akarata
VII. Jézus vallása
VIII. Az új parancsolat

I. A MENNYORSZÁGRÓL ALKOTOTT FELFOGÁSOK

1. Tétel:A héber írások úgy mutatták be a mennyországot, mint jelenlegi valóságot és mint jövőbeli reményt.

„Jézus beszédének ismertetése során meg kell említenünk, hogy a héber írásokban több helyen is szerepel a mennyország kettős fogalma. A látnokok az Isten országát úgy mutatták be, mint:

1. Jelenlegi valóságot; és mint

2. Jövőbeli reményt — amikor az ország a maga teljességében megvalósul a Messiás megjelenését követően. Ez a Keresztelő János által tanított ország-felfogás.

Jézus és az apostolok már a kezdetektől fogva tanították mindkét felfogást. Volt két másik eszme is az országról, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni:

3. Az a későbbi felfogás, mely egy természetfeletti eredetű és csodákkal beköszöntő, világméretű és tapasztalás-meghaladó országot takar.

4. Egy olyan isteni ország létrehozásáról szóló perzsa tanítások, mely a jónak a rossz feletti győzelme elérését jelenti a világ végén.” 170:1.1

2. Tétel: A mennyország-felfogáshoz tartozó eszméknek négy csoportja van.

„Épp Jézusnak a földre érkezése előtt, a zsidók az országgal kapcsolatos mindezen eszméiket összekeverték és összevegyítették abba a látomásszerű felfogásba, hogy az eljövendő Messiás elhozza a zsidó diadal korszakát, az Isten legfelsőbb uralmának örökkévaló korszakát a földön, az új világot, azt az időszakot, melyben az egész emberiség Jahvét fogja imádni. Azzal, hogy Jézus úgy döntött, hogy felhasználja a mennyországról alkotott eme fogalmat, azt választotta, hogy a magáévá teszi mind a zsidó, mind a perzsa vidékek leglényegesebb és legmagasabb rendű örökségét.

A keresztény kor évszázadai alatt értelmezett és félreértelmezett mennyországgal kapcsolatos eszmék négy különböző csoportba sorolhatók:

1. A zsidók felfogása.

2. A perzsák felfogása.

3. Jézus személyes-tapasztalási felfogása — »a mennyország bennetek van.«

4. Azon összetett és zavaros felfogások, melyeket a kereszténység alapítói és terjesztői próbáltak a világra erőltetni.” 170:1.7

3. Tétel: A mennyországgal kapcsolatos korszakos fogalomzavart három tényező váltotta ki.

„A »mennyország« kifejezés jelentésével kapcsolatos évszázados fogalomzavart három tényező váltotta ki:

1. Az »ország« eszméjének nyomon követéséből fakadó zavar, amint e fogalom a különböző fejlődési szakaszokon átesett annak révén, hogy Jézus és az apostolok alakították azt.

2. Az a zavar, mely elkerülhetetlenül együtt járt azzal, hogy a korai kereszténység átültette azt zsidó talajból nem-zsidó talajba.

3. Azzal a ténnyel eredendően együtt járó zavar, hogy a kereszténység olyan vallássá vált, mely Jézus személyének központi eszméje köré szerveződött; az országról szóló evangélium egyre inkább a róla szóló vallássá lett.” 170:1.14

II. JÉZUS TANÍTÁSA AZ ORSZÁGRÓL

1. Tétel: Jézus kijelentése szerint az ország elfogadása az élet és szabadság hét adományával gazdagítja a létet.

„A Mester világossá tette, hogy a mennyországnak az Isten atyasága igazságának és az emberek közötti testvériség kölcsönösen összefüggő tényének kettős fogalmával kell kezdődnie és abban kell összpontosulnia. Egy ilyen tanítás elfogadása, Jézus kijelentése szerint, felszabadítja az embert az állati félelem korszaknyi hosszúságú rabszolgaságából és egyúttal az emberi létet is gazdagítja a szellemi szabadság új életének következő adományaival:

1. Új bátorság és nagyobb szellemi erő birtoklása. Az országról szóló evangélium rendeltetése az volt, hogy felszabadítsa az embert és arra ösztönözze, hogy merjen reménykedni az örök életben.

2. Az evangélium új bizodalom és igaz vigasz üzenetét hordozta minden ember számára, még a szegények számára is.

3. Önmagában is az erkölcsi értékek új mércéje, egy új erkölcstani mérőrúd volt, mellyel az emberi viselkedés mérhető. Az emberi társadalom abból eredő új rendjének eszményképét ábrázolta.

4. A szellemi felsőbbrendűségét tanította az anyagihoz képest; dicsőítette a szellemi valóságokat és magasztalta az emberfeletti eszményképeket.

5. Ez az új evangélium úgy emelte ki a szellemi előrehaladást, mint az élet igazi célját. Az emberi élet új erkölcsi értékkel és isteni méltósággal ruházódott fel.

6. Jézus azt tanította, hogy az örök valóságok alkotják az igaz földi törekvés eredményét (jutalmát). Az ember halandói léte a földön egy nemes végzet felismerésének eredményeképpen új jelentéstartalmakkal telítődött.

7. Az új evangélium megerősítette, hogy az emberi üdvözülés nem más, mint egy nagy távlatú isteni szándék kinyilatkoztatása, mely cél elérésére és megvalósítására az Isten üdvözült fiai végtelen szolgálatának jövőbeli kiteljesedésében kerül sor.” 170:2.1

2. Tétel:Jézus ugyan számos különböző fogalmat adott közre az országról, de az utolsó szava mindig ez volt: „Az ország közöttetek van.”

„Úgy tűnik, hogy bár a különböző időszakokban és más és más körülmények között Jézus számos fogalmat adott közre a nyilvános tanításaiban az »országról«, az apostolainak mindig azt tanította, hogy az ország magába foglalja az embernek a földi társaival és a mennyei Atyával kapcsolatos személyes élményét. Az országra vonatkozóan az utolsó kijelentése mindig az volt, hogy »Az ország bennetek van.«” 170:1.13

3. Tétel: Jézus sohasem adott pontos meghatározást az országra, viszont megemlítette annak hét korszakát.

„Jézus sohasem adott pontos meghatározást az országra. Egyszer az ország egyik szakaszát taglalta, más alkalommal meg az Istennek az emberek szívében lévő uralmát jelentő testvériség egy más vetületéről szólt. E szombat délutáni beszéd során Jézus az országnak nem kevesebb mint öt szakaszáról, illetőleg időszakáról beszélt, és ezek a következők voltak:

1. Az egyes hívőnek az Atya Istennel való közösség szellemi életének személyes és bensőséges megélése.

2. Az evangéliumban hívők gyarapodó testvérisége, a magasabb szintű erkölcsöknek és a megelevenített erkölcstannak azon társadalmi szempontjai, melyek annak következményei, hogy az Isten szelleme az egyes hívek szívében uralkodik.

3. A láthatatlan szellemi lények halandó-feletti testvérisége, mely a földön és a mennyben érvényesül, az Isten emberfeletti országa.

4. Az Isten akarata tökéletesebb teljesítésének távlata, elmozdulás egy új társadalmi rend hajnala felé a fejlettebb szellemi élettel összefüggésben — az ember következő korszaka.

5. Az ország a maga teljességében, a fény és élet jövőbeli szellemi korszaka a földön.” 170:4.1

4. Tétel: A Mester öt vonását emelte ki az országról szóló evangéliumnak.

„A Mester ez alkalommal a következő öt pontra helyezte a hangsúlyt, melyek az országról szóló evangélium legfőbb sajátságait képviselik:

1. Az egyén elsődlegessége.

2. A saját akarat, mint az emberi tapasztalás meghatározó tényezője.

3. Az Atya Istennel való szellemi közösség.

4. Az ember szeretetteljes szolgálatából eredő legmagasabb szintű megelégedettségek.

5. A szelleminek az anyagit meghaladó volta az emberi személyiségben.” 170:4.8

5. Tétel: Az országban hittel rendelkező fiaknak örök élete van, amivel felemelkedhetnek a világegyetemekben és a Paradicsomon megtalálhatják Istent.

„És most jól figyeljetek a szavaimra, nehogy megint elkövessétek azt a hibát, hogy az elmétek hallja a tanításomat, miközben a szívetekben nem értitek a jelentését. A közületek egyként való ittlétem kezdete óta azt tanítottam nektek, hogy az egyik célom az, hogy kinyilatkoztassam a mennyei Atyámat az ő földi gyermekeinek. Azért éltem Istent kinyilatkoztató alászállást, hogy megtapasztalhassátok az Istent ismerő létpályát. Istent, mint a mennyei Atyátokat nyilatkoztattam ki; rólatok úgy tettem kinyilatkoztatást, mint az Isten földi fiairól. Tény, hogy az Isten szeret titeket, a fiait. A szavaimban való hit révén e tény örökkévaló és élő igazsággá válik a szívetekben. Amikor élő hit révén istenmód Isten-tudatossá váltok, akkor a szellemtől születtek meg a fény és élet gyermekeiként, arról az örökkévaló életről van szó, amivel felemelkedtek a világegyetemek mindenségében és abban a tapasztalásban részesültök, hogy a Paradicsomon megtaláljátok az Atya Istent.” 193:0.3

6. Tétel:Az országról szóló evangélium: az Isten atyaságának és az ember fiúságának valósága. Az országról szóló örömhír az Atya szeretetével és az ő földi gyermekeinek szolgálatával kapcsolatos.

„Arra intelek titeket, hogy mindig emlékezzetek arra, hogy az emberek közötti küldetésetek a mennyországról szóló örömhírnek — az Isten atyasága valóságának és az ember fiúsága igazságának — a hirdetése. A jó hírek teljes igazságát hirdessétek, ne csak a megmentő örömhír egy részét. Üzeneteteket nem változtatja meg a feltámadásommal kapcsolatos tapasztalás. Az Istennél való fiúi elismerés, hit révén, még mindig az országról szóló örömhír megmentő igazsága. Menjetek hirdetni az Isten szeretetét és az ember szolgálatát. Amely tudásra a világnak a legnagyobb szüksége van, az ez: Az emberek az Isten fiai, és hiten keresztül ténylegesen is megismerhetik és naponta átélhetik e megnemesítő igazságot. Segítsen az alászállásom minden embert abban, hogy felismerjék, hogy ők az Isten gyermekei, ám e tudás nem lesz elégséges, ha nem ragadják meg személyes hit révén azt a megmentő igazságot, hogy ők az örökkévaló Atya élő szellemfiai. Az országról szóló örömhír az Atya szeretetével és az ő földi gyermekeinek szolgálatával áll kapcsolatban.” 193:0.4

III. AZ ISTEN ATYASÁGA ÉS AZ EMBEREK TESTVÉRISÉGE

1. Tétel: Az emberek közötti testvériség, lévén egyetemes, nemcsak az egyes kapcsolatok tulajdonságait mutatja, hanem az egész minőségjegyeit is.

„Az Istennek az egyén iránti eme szeretete hozza létre a minden egyén isteni családját, a paradicsomi Atya szabad akaratú gyermekeinek egyetemes testvériségét. És mivel ez a testvériség egyetemes, ezért ez a teljesség kapcsolata. A testvériség, ha egyetemes, nem az egyes kapcsolatokat mutatja meg, hanem a minden kapcsolatot. A testvériség a teljesség valósága és ezért felfedi a teljesség tulajdonságait, szembeállítva azokat a részleges tulajdonságaival.” 12:7.10

2. Tétel:A testvériség azt jelenti, hogy a rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved.

„A testvériség a minden személyiség közötti kapcsolat tényét alkotja az egyetemes létben. Egyetlen személy sem vonhatja ki magát azon előnyök vagy büntetések alól, melyek a más személyekkel való kapcsolat eredményeképpen jelennek meg. A rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved.” 12:7.11

3. Tétel: Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent.

„A halandó tudatossága a ténytől a jelentéstartalom felé, majd annak elérését követően az érték felé haladva teljesedik ki. A Teremtő tudatossága a gondolat-értéktől a szó-jelentéstartalmon keresztül a cselekvés ténye felé halad. Mindig Isten-cselekvésnek kell oldania a lételvi végtelenségben eredendően benne rejlő korlátlan egység reteszét. Mindig Istenségnek kell biztosítania a világegyetemi mintát, a tökéletes személyiségeket, az eredeti igazságot, szépséget és jóságot, amelyet minden, istenségit el nem érő teremtésrész magáévá tenni igyekszik. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. Mindig lennie kell egy Egyetemes Atyának, mielőtt még egyetemes fiúi állapot és azt követően egyetemes testvériség lehetne.” 118:5.3

4. Tétel: Jézus mondta: „Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket.”

„»Béke legyen veletek. Egy teljes hetet maradtam, hogy újból megjelenhessek, amikor mindannyian jelen vagytok, hogy meghallgassátok még egyszer a megbízást, hogy menjetek el az egész világba és hirdessétek az országról szóló ezen örömhírt. Megint elmondom nektek: Ahogy az Atya engem a világba küldött, úgy küldelek én titeket. Ahogy én kinyilatkoztattam az Atyát, úgy nyilatkoztassátok ki az isteni szeretetet, ne pusztán szavakkal, hanem a napi életetekben. Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket. Nem pusztán hirdetnetek kell a menny örömeit, hanem a napi tapasztalásotokban meg kell mutatnotok az isteni élet eme szellemvalóságait, lévén, hogy nektek az Isten adományaként, hiten keresztül, már örök életetek van. Amikor van hitetek, amikor a fentről való hatalom, az Igazság Szelleme szállt meg titeket, nem fogjátok a világosságotokat elrejteni itt, a zárt ajtók mögött; megismertetitek az Isten szeretetét és irgalmát az egész emberiséggel. A félelem miatt most menekültök a kellemetlen tapasztalás tényeitől, de amikor az Igazság Szellemével megkeresztelnek benneteket, bátran és örömmel indultok majd el, hogy megéljétek az Isten országában való örök élet jó híreinek hirdetéséből fakadó tapasztalásokat.«” 191:5.3

5. Tétel:A világ számára teljesítendő küldetésünk Jézus életének tényén, valamint azon az igazságon alapszik, hogy az Isten fiai vagyunk.

„»Lehettek itt és Galileában egy rövid ideig, mialatt felépültök abból a megrázkódtatásból, amelyet a hagyományelvűség tekintélyének hamis biztonságérzetéből való új rendbe történő átmenet okozott, melynek lényege az a tekintély, amely az élő tapasztalás legfelsőbb valóságainak tényeire, igazságaira és az azokban való hitre épül. A világ számára teljesítendő küldetésetek azon a tényen alapszik, hogy én Istent kinyilatkoztató életet éltem közöttetek; azon az igazságon, hogy ti és minden más ember is, az Isten fiai vagytok; és abban az életben fog fennállni, melyet az emberek között éltek — ami annak a tényleges és élő tapasztalása, hogy éppen úgy szeretitek az embereket és szolgáljátok őket, ahogy én szerettelek titeket és szolgáltalak benneteket. Nyilatkoztassa ki a hitetek a világosságotokat a világnak; nyissa fel az igazság kinyilatkoztatása a hagyomány által elvakított szemeket; eredményesen rombolja le a szeretetteljes szolgálatotok a tudatlanság szülte előítéletet. Azzal, hogy megértő rokonszenvvel és önzetlen odaadással közeledtek embertársaitokhoz, elvezetitek őket az Atya szeretetének megmentő tudatába.«” 191:5.3

6. Tétel:A zsidók a jóságot, a görögök a szépséget, a hinduk az odaadást, az aszkéták a tiszteletadást, a rómaiak a hűséget magasztalták, Jézus viszont szeretetteljes szolgálati életet kér.

„»A zsidók felmagasztalták a jóságot; a görögök feldicsérték a szépséget; a hinduk odaadást hirdettek; a távoli önmegtagadók tiszteletadást tanítanak; a rómaiak hűséget követelnek; de én életet kérek a tanítványaimtól, a húsvér testbeni testvéreiteket szolgáló szeretetteljes életet.«” 191:5.3

IV. AZ ORSZÁG KULCSAI

1. Tétel: A mennyország kulcsai: őszinteség — és még több őszinteség.

„A mennyország kulcsai a következők: őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség. Minden ember rendelkezik e kulcsokkal. Az emberek használják azokat — haladnak a szellemi besorolásban — a döntéseik révén, több döntésük révén és még több döntésük révén. A legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség nem más, mint a lehető legnagyobb érték választása, és ez mindig — bármely szférában, s mindegyikben — az Isten akarata megcselekedésének választása. Ha az ember ezt választja, akkor ő maga is nagy, legyen akár a Jerusem legszerényebb létpolgára vagy akár a legutolsó halandó az Urantián.” 39:4.14

2. Tétel:Az Isten keresésének választásával az ember végest meghaladó döntést hoz.

„Az akaratnak — a választásnak — abban a világegyetemi keretben kell működnie, amely a felsőbb és korábbi választásra válaszul jelent meg ténylegesen. Az emberi akarat teljes hatóköre szigorúan véve is véges-korlátolt, kivéve egyetlen egyet: amikor az Isten megtalálását választja, és azt, hogy olyanná váljon mint ő, akkor e döntése a végest meghaladja; csak az örökkévalóságban derülhet ki, hogy vajon e döntés egyúttal meghaladja-e az abszonitot is.” 118:6.7

3. Tétel:Jézus az ország kettős felfogásáról tanított — az egyik e világban, a másik a mennyben.

„Ezen a délutánon a Mester az ország kettős természetének új fogalmát világosan megtanította annyiban, hogy bemutatta a következő két szakaszt:

»Az első. Az Isten országa e világban, a legfőbb vágy az Isten akaratának megcselekedésére, az ember önzetlen szeretete, mely megtermi a fejlettebb erkölcstani és erkölcsös viselkedés jó gyümölcseit.

A második. Az Isten országa a mennyben, a halandó hívők célja, az az állapot, amelyben az Isten iránti szeretet tökéletes, és amelyben az Isten akaratát istenibben cselekszik meg.«” 170:2.17

4. Tétel:Jézus tanítása szerint két lényeges dolog szükséges az országba való belépéshez — őszinte hit és igazságvágy.

„Jézus azt tanította, hogy hit révén a hívő most jut be az országba. A különféle beszédeiben azt tanította, hogy két lényeges dolog szükséges az országba hiten keresztül való belépéshez:

1. Hit, őszinteség. Kisgyermekként jönni, ajándékként fogadni a fiúi elismerés adományát; kérdés nélkül és az Atya bölcsességében való teljes bizodalommal és igaz bizalommal alávetni magunkat az Atya akarata megcselekedésének; elfogultságtól és előítélettől mentesen jönni az országba; az el nem rontott gyermek módjára nyitottnak és tanulásra késznek lenni.

2. Igazságvágy. Az igazságosság iránti szomj, szemléletváltás, ama késztetés magunkévá tétele, hogy olyanok legyünk, mint az Isten és megtaláljuk Istent.” 170:2.20

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI — HIT

„A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.” Zsid. 11:1[1]

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” Jn. 14:1[2]

„Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében (...)” Jn. 1:12[3]

„Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.” Ef. 2:8[4]

„Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére” Zsid. 12:2[5]

V. AZ ÚJ ÉS ÉLŐ ÚT

1. Tétel:Jézus építette ki az új és élő utat — ő volt az igazság, melynek tudatában az emberek szabadok lesznek.

„Az alászálló Fiú a világ halandó emberfajtáinak szellemi felemeléséért él és hal. Ő építi ki az »új és élő utat«; élete nem más, mint a paradicsomi igazságnak halandói húsvér testben való megtestesülése, éppen azon igazságé — akár az Igazság Szelleméé — mely tudás birtokában az emberek szabadok lesznek.” 52:5.4

2. Tétel: Az Urantián az új és élő út azt jelenti, hogy a halandók a halál után közvetlenül eljuthatnak a lakóvilágokra.

„Az Urantián ennek az »új és élő útnak« a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthattak volna a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.” 52:5.5

3. Tétel:„[Számosan] ... sok szorongatás közepette jutnak be az országba”. Jézus kiállta a civilizált ember nagy próbáját: bár megvan a hatalma, mégis elutasítja annak önző célok érdekében való alkalmazását.

„Jézus úgy döntött, hogy a mennyországot az emberiség szívében alapítja meg természetes, rendes, összetett és fárasztó módszerekkel, éppen olyan módszerekkel, amilyeneket a földi gyermekeinek később alkalmazniuk kell e mennyország bővítése és kiterjesztése során. Mert az Ember Fia jól tudta, hogy úgy kell lennie, hogy »minden korszak számos gyermeke sok szorongatás közepette jut be az országba«. Jézus most a polgárosodott ember nagy próbatételén ment keresztül, aki bár hatalommal rendelkezik, de állhatatosan elutasítja annak a tisztán önző vagy személyes célok érdekében való alkalmazását.” 136:8.6

4. Tétel:A szeretetbeli rálátás előidézi az igazság, a szépség és a jóság meglelésére irányuló törekvést — és az ember a befogadásukban dicsőül meg.

„Egyes emberek élete túl nagyszerű és túl nemes a tisztán sikerkereső működés szintjére való alászálláshoz. Az állatnak alkalmazkodnia kell a környezethez, de a vallásos ember meghaladja a környezetét, mert az isteni szeretetre való rálátás által megkerüli a jelenlegi anyagi világ korlátait. E szeretetfogalom az ember lelkében előidézi az igazság, a szépség és a jóság meglelésére irányuló állatfeletti törekvést; és megtalálásukkor a befogadásukban dicsőül meg; eleped a vágytól, hogy megélje azokat, hogy igazat cselekedjen.” 196:3.32

VI. AZ ATYA AKARATA

1. Tétel: Az Atya akarata választásának két módja van:

a. Negatív — ne az én akaratom, hanem a tiéd [legyen meg].

b. Pozitív — azt akarom, hogy a tiéd legyen meg.

„Az Atya akaratának ily módon való választásával a halandó ember szellemi úton találja meg a szellem-Atyát, még ha egy egész korszaknak kell is eltelnie, mire a teremtmény-fiú valóságosan is megjelenhet az Isten tényleges jelenlétében a Paradicsomon. Ez a választás nem annyira a teremtményakarat tagadását jelenti — »Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg« — hanem inkább a teremtményi igenlő megerősítést: »Az én akaratom az, hogy a te akaratod legyen meg.« És e döntést követően az Istent-választó fiú előbb-utóbb belső egyesülést (eggyé kapcsolódást) él meg a benne lakozó Isten-résszel, miközben ugyanez a tökéletesedő fiú felsőrendű személyiség-megelégedést nyer abban az imádat-közösségben, amely az ember személyiségét és az ő Teremtőjének személyiségét köti össze, két olyan személyiségről van tehát szó, amelyek teremtői sajátosságai a sajátakarat kölcsönös kifejezésében mindörökre társultak — vagyis az emberi akaratnak és Isten akaratának egy újabb örökkévaló társulása jött létre.” 111:5.6

2. Tétel: A Legfelsőbb Isten válik az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulásává.

„Amilyen mértékben megcselekedjük az Isten akaratát, legyünk bármilyen világegyetemi besorolási szinten is, éppen olyan mértékben válik egy fokkal ténylegesebbé a Legfelsőbb mindenható potenciálja. Az Isten akarata nem más, mint az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik. És a Legfelsőbb Isten válik az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulásává.” 117:0.1

VII. JÉZUS VALLÁSA

1. Tétel:Jézus vallása az üdvözülés véglegességét biztosította, hiszen gondoskodott a hét fontosabb kellékéről.

„Jézus tanításai alkották az első olyan urantiai vallást, mely oly teljesen magába foglalta a tudás, a bölcsesség, a hit, az igazság és a szeretet összarányosítását, hogy teljesen és egyidejűleg biztosítson időleges megnyugvást, értelmi bizonyságot, erkölcsi megvilágosodást, bölcseleti kiegyensúlyozottságot, erkölcstani érzékenységet, Isten-tudatot és a személyes továbbélés határozott bizonyosságát. Jézus hite kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége, a halandói világegyetemi fejlődés véglegessége felé, hiszen gondoskodott a következőkről:

1. Megszabadulás az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerésében.

2. Megszabadulás az értelmi rabságból: az embernek meg kell ismernie az igazságot, és az igazság felszabadítja őt.

3. Megszabadulás a szellemi vakságtól, a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontiai tudatossága; a szellemi valóság felfedezése szolgálaton keresztül és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatása tevékeny szereteten keresztül.

4. Megszabadulás a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén keresztül, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül.

5. Megszabadulás a sajátlényegtől, megszabadulás az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül és a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel való összehangolódás révén.

6. Megszabadulás az időtől, az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése.

7. Megszabadulás a végestől, a tökéletessé tett egység az Istenséggel a Legfelsőbben és rajta keresztül, s ezáltal a teremtmény kísérletet tesz a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.” 101:6.8

2. Tétel:Jézus tanításai végül megfosztották a vallást a babonaságtól, a varázslattól, a mítoszoktól és a dogmáktól.

„A természetes vallás varázslási és mitológiai eredete nem érvényteleníti a későbbi kinyilatkoztatott vallások valóságát és igazságát, valamint a jézusi vallás tökéletesen üdvözítő örömhírét. Jézus élete és tanításai végül megfosztották a vallást a varázslási babonaságoktól, a mitológiai káprázatoktól és a hagyományos tantételesség béklyójától. De ez a korai varázslás és mitológia igen hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi és felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését és valóságát feltételezte.” 103:9.4

3. Tétel: Az egyszerű emberek örömmel hallgatták Jézust.

„Az egyszerű emberek örömmel hallgatták Jézust, és ismét válaszolni fognak az ő elhivatott, vallásos késztetést mutató, őszinte emberi életének bemutatására, ha ezek az igazságok megint hirdettetni fognak a világnak. Az emberek azért hallgatták őt örömmel, mert egy volt közülük, egy szerény, avatatlan ember; a világ legnagyobb vallási tanítója valóban nem volt képzett tanító.” 196:1.4

4. Tétel:Jézus nem osztozott Pálnak az emberiségre vonatkozó borúlátó nézetében. A legtöbb embert inkább gyengének, mintsem gonosznak látta.

„Jézus arra ösztönözte az embereket, hogy érezzék otthon magukat a világban; megszabadította őket a tabu rabszolgaságától és megtanította nekik, hogy a világ nem alapvetően rossz. Ő nem arra vágyott, hogy elmeneküljön a földi életéből; teljesen elsajátított egy olyan módszert, mellyel elfogadhatóan megcselekedte az Atya akaratát, amíg a húsvér testben tartózkodott. Eszményelvű vallási életet élt egy valószerű világ kellős közepén. Jézus nem osztozott Pálnak az emberiségre vonatkozó borúlátó nézetében. A Mester úgy tekintett az emberekre, mint az Isten fiaira és nagyszerű és örökkévaló jövőt látott azok esetében, akik a továbbélést választották. Ő nem erkölcsi szkeptikus volt; az embert igenlő felfogásban szemlélte, nem pedig nemlegesben. A legtöbb embert inkább gyengének, mintsem gonosznak látta, inkább zavartnak, mintsem romlottnak. De függetlenül a helyzetüktől, ők mindannyian az Isten gyermekei és az ő testvérei.” 196:2.9

5. Tétel: Jézus figyelmeztette a követőit annak veszélyére, hogy az evangéliumot felcserélik a róla szóló vallással.

„Jézus megpróbálta az apostolai számára elmagyarázni a különbséget a tanításai és a közöttük élt élete, valamint ama tanítások között, melyek később köréje nőnek majd. Jézus azt mondta: „Az én országom és az ahhoz kapcsolódó örömhír lesz az üzenetetek veleje. Ne térjetek le arra a mellékútra, hogy rólam és a tanításaimról szónokoltok. Terjesszétek az országról szóló örömhírt és mutassátok be a mennyei Atyáról szóló kinyilatkoztatásomat, de ne tévedjetek azokra a mellékutakra, hogy olyan mondákat teremtetek és olyan imádatközösséget építetek, mely az én hitemről és tanításaimról szóló hiedelmekkel és tanításokkal hozhatók összefüggésbe.” De megint csak nem értették meg, hogy miért mondja ezt, és senki sem merte megkérdezni, hogy miért tanít nekik ilyet.” 138:6.3

6. Tétel: Péter kezdte el azt az aprólékos eljárást, amellyel Jézus vallását a Jézusról szóló vallássá alakították.

„Így aztán Péter erőteljes vezetése alatt, és mielőtt a Mester felemelkedett volna az Atyához, az ő jó szándékú képviselői hozzáfogtak ahhoz az aprólékos eljáráshoz, hogy fokozatosan és biztosan átalakítsák Jézus vallási tanítását egy, a Jézusról szóló új és módosított formájú vallássá.” 192:4.8

VIII. AZ ÚJ PARANCSOLAT

1. Tétel: Jézus új parancsolata ez volt: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.

„»Amikor ezen új parancsolatot adom, nem teszek új terhet a lelketekre; inkább új örömöt hozok nektek és lehetővé teszem a számotokra, hogy új gyönyörűséget találjatok abban, hogy megismeritek annak boldogságait, hogy a szívetek ragaszkodását embertársaitoknak adományozzátok. A szeretetem nektek és a halandó társaitoknak való adományozásában, én a legfelsőbb rendű örömöt fogom megtapasztalni, még ha kifelé szenvedést élek is át.

Amikor arra hívlak fel titeket, hogy szeressétek a másikat, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket, akkor az igaz ragaszkodás legfelsőbb mércéjét mutatom nektek, mert embernek ennél nagyobb szeretete nem lehet: hogy életét adja a barátaiért. És ti a barátaim vagytok; azok is maradtok, ha hajlandók vagytok megtenni, amit tanítottam nektek. Mesternek hívtatok, de én nem neveztelek benneteket szolgáknak. Ha szeretni tudjátok egymást úgy, ahogy én szeretlek titeket, akkor a barátaim lesztek, és mindig azt fogom mondani nektek, amit az Atya kinyilatkoztat nekem.«” 180:1.2