1. Az Isten tantétele

   
   Red Jesus Text: Be | Ki    Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

1. AZ ISTEN TANTÉTELE

I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
II. A VAGYOK
III. AZ ATYA ISTEN

1. Bevezetés
2. Az Isten szellem
3. Az Istennel kapcsolatos rejtelem
4. Az Isten személyisége
5. Az Isten természete

  1. Az Isten végtelensége
  2. Az Isten igazságossága – pártatlanság
  3. Az Isten irgalma
  4. Az Isten szeretete
  5. Az Isten jósága – szentség

6. Az Isten sajátosságai

  1. Isten mindenütt jelenvalósága
  2. Isten mindenhatósága – végtelen hatalom
  3. Isten mindentudása – egyetemes tudás
  4. Az Isten elsődlegessége

7. Isten viszonya a világegyetemhez

  1. Isten és természet
  2. Isten hűsége – változatlanság
  3. A hatalom átruházása
  4. Az Isten örök célja
  5. Téves isteneszmék

8. Isten viszonya az egyénhez

  1. Az Istenhez való közeledés
  2. Az Isten jelenléte
  3. Isten a vallásban
  4. A személyiség istene

IV. A FIÚ ISTEN

  1. Bevezetés
  2. A Fiú önazonossága
  3. Az Örökkévaló Fiú természete
  4. Az Atya szeretetének szolgálója
  5. Az Örökkévaló Fiú sajátosságai
  6. Az Örökkévaló Fiú korlátai
  7. Az Örökkévaló Fiú személyisége
  8. Szellem-gravitáció
  9. A Fiú viszonya az egyénhez
  10. Az isteni tökéletességi terv
  11. Az alászállás szelleme
  12. Az Atya legfelsőbb kinyilatkoztatása

V. A SZELLEM ISTEN

  1. Bevezetés
  2. A Cselekvő Isten
  3. A Végtelen Szellem természete
  4. Az Atyához és a Fiúhoz való viszonya
  5. Az isteni segédkezés Szelleme
  6. A Végtelen Szellem személyisége
  7. A Végtelen Szellem sajátosságai
  8. Az egyetemes átalakító
  9. Az elme-segédkezés
  10. Világegyetemi tükrözőműködés
  11. A Végtelen Szellem személyiségei

VI. A HÉTSZERES ISTEN
VII. A LEGFELSŐBB ISTEN

  1. Bevezetés
  2. A Legfelsőbb viszonya a paradicsomi Háromsághoz
  3. A Legfelsőbb természete
  4. A Legfelsőbb Elme
  5. A Mindenható és a Hétszeres Isten
  6. A Mindenható és a paradicsomi Istenség
  7. A Mindenható és a Legfelsőbb Teremtők
  8. Az evolúciós növekedés forrása
  9. A Legfelsőbb viszonya a világegyetemi teremtményekhez
  10. A véges Isten
  11. A teremtés mindent átható lelke
  12. A Legfelsőbb jövője
  13. Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság
  14. Világegyetemi működési rendek

VIII. A VÉGLEGES ISTEN

  1. A Végleges Isten
  2. A valóságon túli szint

IX. AZ ABSZOLÚT ISTEN
X. ISTENSÉG

I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT

1. Tétel: Az Első Forrás és Középpont Istene elsődleges, végtelen és örökkévaló; kizárólag saját akarata korlátozhatja.

„Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva – mégpedig korlátlanul. Az Első Forrás és Középpont éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt.” 0:3.9

2. Tétel: Az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont végtelen személyisége.

„Isten – az Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.” 0:3.10

3. Tétel: Az Első Forrás és Középpont az abszolút paradicsomi gravitáció révén gyakorol mindenségrendi felügyeletet.

„Mint fizikai szabályozó a világegyetemek anyagi mindenségében az Első Forrás és Középpont a Paradicsom örök Szigetének mintáiban működik, és ezen abszolút gravitációs középponton keresztül az örökkévaló Isten mindenségrendi felügyeletet gyakorol a fizikai szint felett a központi világegyetemben éppúgy, mint szerte a világegyetemek mindenségében.” 1:2.10

4. Tétel: Az Isten sokféle formában megmutatkozó kölcsönös viszonya nem zárja ki a gondolatigazítói kapcsolatokat az ő teremtményeivel.

„Elmeként Isten a Végtelen Szellem Istenségében működik; szellemként Isten az Örökkévaló Fiú személyében és az Örökkévaló Fiú isteni gyermekeinek személyében nyilatkozik meg. Az Első Forrás és Középpont, valamint a Paradicsom mellérendelt Személyei és Abszolútjai közötti kölcsönös viszony egyáltalán nem zárja ki az Egyetemes Atya közvetlen személyes tevékenységét szerte a teremtésösszességben és annak minden szintjén. A Teremtő Atya a szellemszilánkjainak jelenlétén keresztül közvetlen kapcsolatot tart fenn a teremtmény-gyermekeivel és a megteremtett világegyetemeivel.” 1:2.10

5. Tétel: Az Első Forrás és Középpont egyaránt meghaladja az anyagot, az elmét és a szellemet.

„Az oszthatatlanság e fogalma az egység fogalmával együttesen azt is jelenti, hogy az Istenség Véglegessége mind az időt, mind pedig a teret meghaladja; ennélfogva sem a tér, sem az idő nem lehet abszolút vagy végtelen. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.” 1:7.7

6. Tétel: Az isteni potenciált sohasem kevesbíti a világegyetemek mindenségének határtalan adományozása.

„És azt követően, hogy e korlátlan térerő- és erőtér-adományozás a határtalan világegyetem részére végbement is, a Végtelen még mindig ugyanolyan mértékben lenne túltöltve térerővel és energiával; a Korlátlan Abszolút még mindig teljes lenne; Isten még mindig ugyanazon végtelen potenciált birtokolná, mintha térerő, energia és erőtér sohasem áradt volna ki a világegyetemek sorának feltöltésére.” 3:4.2

7. Tétel: A véges ténylegességek az Első Forrásból és Középpontból erednek az önmagától létező, szabad akarat révén.

„A véges lehetőség a Végtelen sajátossága, ellenben a lehetőség valószínűséggé és elkerülhetetlenséggé alakulását úgy kell tekinteni, mint az összes hármasegységi társulást éltető Első Forrás és Középpont önmagától létező, szabad akaratának jellemző vonását. Csak az Atya akaratának végtelensége korlátozhatja az abszolút létezési szintet úgy, hogy véglegest hozzon létre és végest teremtsen.” 105:5.4

8. Tétel: A teremtő ténylegesség a végessel kezdődik, és a havonai elsődleges felső határokból és a felsőbb-világegyetemi felső határokból áll.

„E felfoghatatlan folyamatok jelzik a világegyetem történetének kezdetét, azt, hogy létrejön az idő maga. Egy teremtmény számára a véges kezdete maga a valóság keletkezése; a teremtményi elme számára a véges előtt nem léteznek felfogható tényleges dolgok. Ez az újonnan megjelenő véges valóság két eredeti szakaszban létezik:

1. Elsődleges felső határok, a legfelsőbb szintű tökéletes valóság, a Havona-fajtájú világegyetem és teremtmény.

2. Másodlagos felső határok, a legfelsőbb szinten tökéletessé vált valóság, a felsőbb-világegyetemi fajtájú teremtmény és teremtés.” 105:5.6

II. A VAGYOK

1. Tétel: A VAGYOK azon szabad akarat gyakorlása által szabadult meg Istenségében a korlátlan végtelenség béklyóitól, amely létrehozta az első abszolút isteniség-feszültséget.

„A Valóság eredetének és szétválásának tér-idő teremtményi nézőpontból való szemlélésekor úgy tűnik, hogy az örökkévaló és végtelen VAGYOK azáltal szabadult meg Istenségében a korlátlan végtelenség béklyóitól, hogy önnön és örökkévaló szabad akaratát gyakorolta, és a korlátlan végtelenségtől való elválás hozta létre az első abszolút isteniség-feszültséget. Ezt a végtelenség-szétválási feszültséget oldja fel az Egyetemes Abszolút a Teljes Istenség élénk végtelenségét és a Korlátlan Abszolút nyugvó végtelenségét egyesítő és összehangoló működése során.” 0:3.21

2. Tétel: A VAGYOK azáltal nyer személyiséget, hogy az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává válik.

„Ebben az eredeti eseményben az elméleti VAGYOK azáltal tett szert személyiségre, hogy egyszerre vált az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává.” 0:3.22

3. Tétel: A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény.

A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel a teremtmények képtelenek felfogni az örökkévalósági lételvi létezőket – a nem-kezdődő, nem-végződő valóságokat és viszonyokat. A tér-idő teremtménye számára minden dolognak rendelkeznie kell kezdettel, kivéve az EGYETLEN OKOZATLANT – az okok eredeti okát. Ezért fogalmazzuk meg e bölcseleti értékszintet úgy, mint a VAGYOK-ot, ugyanakkor minden teremtményt arra oktatunk, hogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem is örökkévaló a VAGYOK mellett; más szóval ez azt jelenti, hogy sohasem volt olyan időpont, amikor a VAGYOK ne lett volna a Fiú Atyja, és vele a Szellem Atyja is.” 0:3.23

4. Tétel: Az abszolút elsődleges ok a VAGYOK-ként működő Egyetemes Atyának tulajdonítandó.

„A világegyetemek bölcselői az abszolút elsődleges okot a végtelenben az Egyetemes Atyának tulajdonítják, aki mint a végtelen, az örökkévaló és az abszolút VAGYOK működik.” 105:1.1

5. Tétel: A VAGYOK fogalma magába foglalja a korlátlan végtelenséget – a minden valóság forrását.

A VAGYOK a Végtelen; a VAGYOK végtelenség is. Egymásra következési, időbeli nézőpontból minden valóság eredete a végtelen VAGYOK, amelynek egyedüli létezése a múlt végtelen örökkévalóságában szükségképpen a véges teremtmény elsődleges bölcseleti kitétele. A VAGYOK fogalma magába foglalja a korlátlan végtelenséget, a szét nem vált valóságát mindannak, ami egy végtelen örökkévalóság mindenségében valaha is létezhet.” 105:1.3

6. Tétel: A VAGYOK lételvi fogalomként nem leírható, legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.

„A VAGYOK mint lételvi fogalom nem istenivé alakított és nem is istenivé nem alakított, nem tényleges és nem magvábanvaló, nem személyes és nem személytelen, nem nyugvó és nem is élénk. A Végtelen nem minősíthető, legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.” 105:1.4

7. Tétel: A VAGYOK fogalma a minden valóság szétválása előtti múltbeli-örökkévaló pillanatban működik.

„Valamely végtelenül távoli, feltételezett, múltbeli-örökkévaló pillanatban a VAGYOK tekinthető mind dolognak, mind nem-dolognak, mind oknak, mind okozatnak, mind akaratnak, mind válasznak. Ebben a feltételezett örökkévalósági pillanatban nincs különválás sehol sem az egész végtelenségben. A végtelenséget a Végtelen tölti ki; a Végtelen magába foglalja a végtelenséget. Ez az örökkévalóság feltételezett, állandósult pillanata; a ténylegesek még a kibontakozási lehetőségükön belül vannak, és a magvábanvalók még nem jelentek meg a VAGYOK végtelenségében. De még e feltételezett helyzetben is el kell fogadnunk a személyes akarat lehetőségének létezését.” 1153.2) 105:1.5

8. Tétel: A valóság keletkezésének bemutatása megköveteli az első akarat-kifejeződés pillanatát: a Végtelen Egy kiválását a Határtalanságból.

„A valóság eredeteinek időrendi leírásához ki kell kötni az »első« akarat-kifejeződés és a VAGYOK-on belüli »első« válasz feltételezett pillanatát. A valóság keletkezésének és kialakulásának bemutatására tett kísérleteink során utalhatunk e szakaszra úgy, mint A Végtelen Egy önmaga kiválására A Határtalanságból.” 105:2.2

9. Tétel: Az egyedülálló VAGYOK átalakul a háromság időbeli fogalmává, később pedig a VAGYOK mint hétszeres fogalmává.

„A VAGYOK e belső átalakulásai révén hozza létre önmaga hétszeres kapcsolódásának alapját. Az egyedülálló VAGYOK bölcseleti (időbeli) fogalma és a háromsági VAGYOK átmeneti (időbeli) fogalma most már kiterjeszthető a VAGYOK mint hétszeres fogalmává.” 105:2.4

10. Tétel: A VAGYOK hétszeres természetére a Végtelenség Hét Abszolútjából lehet következtetni.

1. Az Egyetemes Atya

2. Az Egyetemes Irányító

3. Az Egyetemes Teremtő

4. A Végtelen Megtartó

5. A Végtelen Potenciál

6. A Végtelen Képesség

7. A Végtelenségi Egyetemes Egy.

„E hétszeres – vagy hétszakaszú – természet a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban jellemezhető a legjobban:

1. Az Egyetemes Atya. Az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK. Ez a tényleges dolgok elsődleges személyiségi kapcsolata. A Fiú abszolút személyisége teszi abszolúttá az Isten atyaságának tényét és teremti meg minden személyiség magvábanvaló fiúi helyzetét.

2. Az Egyetemes Irányító. Az örök Paradicsom oka VAGYOK. Ez a tényleges dolgok elsődleges személytelen kapcsolata, az eredeti nem-szellemi társulás.

3. Az Egyetemes Teremtő. Az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK. Az Atya és a Fiú ezen egyesülése (a Paradicsom jelenlétében) indítja be azt az alkotó körfolyamatot, mely az együttes személyiség és az örökkévaló világegyetem megjelenésében teljesedik ki.

4. A Végtelen Megtartó. Az önmagával társuló VAGYOK. Ez a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak elsőfajú társulása. E kapcsolódásban minden feltételes és korlátlan kiegyenlítődik. A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban – ez az Istenség és a Korlátlan Abszolútok egyesítője.

5. A Végtelen Potenciál. Az önkorlátozó VAGYOK. Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett. A VAGYOK e szakasza alatt rendszerint az Istenségi Abszolút értendő.

6. A Végtelen Képesség. A nyugvó-válaszoló VAGYOK. Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége. A VAGYOK e szakaszát a legjobban talán a Korlátlan Abszolút kiterjedt gravitációs jelenléteként lehet értelmezni.

7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. VAGYOK, mint VAGYOK. Ez a Végtelenség állandósulása vagy önmagába-kapcsolódása, a végtelenség-valóság örök ténye és a valóság-végtelenség egyetemes igazsága. Amennyire e kapcsolat személyiségként értelmezhető, annyiban a minden személyiség – s ide értendők még az abszolút személyiségek is – isteni Atyjában nyilatkoztatik ki a világegyetemekben.” 105:2.4

11. Tétel: A Végtelenre és az Abszolútra vonatkozó VAGYOK kitétel meghalad minden időt – múltat, jelent és jövőt.

„A végtelen és az abszolút szintjein a jelen pillanat tartalmazza mind az összes múltat és mind az összes jövőt. A VAGYOK azt is jelenti, hogy VOLTAM és hogy LESZEK.” 118:1.9

12. Tétel: A VAGYOK-nak minden lételvi előtt és minden élményelvi után kell léteznie.

„A VAGYOK-nak végső soron minden lételvi előtt és minden élményelvi után kell léteznie. Ezek a fogalmak talán nem világítják meg az örökkévalóság és a végtelenség látszólagos ellentmondásait az emberi elme számára, de legalább arra késztetik az ilyen véges értelmi képességű lényeket, hogy újra megpróbáljanak megbirkózni ezekkel a soha meg nem szűnő problémákkal, azokkal a problémákkal, melyek még a Szalvingtonon is foglalkoztatni fognak benneteket és még később is, amikor eljuttok a végleges rendre és még azután is, vagyis végig a véget nem érő jövőbeli örök létpályátokon a kiterjedő világegyetemekben.” 106:9.10

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Isten ezt válaszolta [Mózesnek]: »Én vagyok, aki vagyok.« Azután folytatta: »Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.«” Kiv. 3:14

III. AZ ATYA ISTEN

1. Bevezetés
2. Az Isten szellem
3. Az Istennel kapcsolatos rejtelem
4. Az Isten személyisége
5. Az Isten természete

  1. Az Isten végtelensége
  2. Az Isten igazságossága – pártatlanság
  3. Az Isten irgalma
  4. Az Isten szeretete
  5. Az Isten jósága – szentség

6. Az Isten sajátosságai

  1. Isten mindenütt jelenvalósága
  2. Isten mindenhatósága – végtelen hatalom
  3. Isten mindentudása – egyetemes tudás
  4. Az Isten elsődlegessége

7. Isten viszonya a világegyetemhez

  1. Isten és természet
  2. Isten hűsége – változatlanság
  3. A hatalom átruházása
  4. Az Isten örök célja
  5. Téves isteneszmék

8. Isten viszonya az egyénhez

  1. Az Istenhez való közeledés
  2. Az Isten jelenléte
  3. Isten a vallásban
  4. A személyiség istene

1. BEVEZETÉS

1. Tétel: Az Egyetemes Atya Teremtő, Szabályozó és Megtartó.

„Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek.” 1:0.1

2. Tétel: A teremtői sajátosság az Isten cselekvő természetének összegződése.

„A teremtői sajátosság aligha Isten sajátossága; inkább a cselekvő természetének összegződése. És a teremtőség ezen egyetemes rendeltetése örökmód megnyilatkozik, amint azt az Első Forrás és Középpont végtelen és isteni valóságának összes mellérendelt sajátossága korlátozza és szabályozza.” 3:0.3

3. Tétel: A tudományban az Isten ok, a bölcseletben valóság, a vallásban szerető Atya.

„A tudományban Isten az Első Ok; a vallásban ő az egyetemes és szerető Atya; a bölcseletben ő az egyetlen lény, aki önmagától fogva létezik, akinek létezése egyetlen más lénytől sem függ, aki viszont a létezés valóságával jótékonyan felruház minden dolgot és minden egyéb teremtményt.” 4:4.7

4. Tétel: Istent sokféle néven ismerik; az alászállási világokon úgy hívják, „a mi Atyánk”.

„Az egyik közeli csillagvilágban Istent a Világegyetemek Atyjának hívják. Egy másikban a Végtelen Megtartónak és keleten pedig az Isteni Szabályozónak. Nevezik úgy is, mint a Fények Atyja, az Élet Ajándéka és a Mindenható Egy.

Azokon a világokon, ahol a paradicsomi Fiú alászállásának teljesítése során élt, az Istent általában valamilyen személyes kapcsolatra utaló, a gyöngéd ragaszkodást és az atyai tiszteletet kifejező névvel jelölik. A ti csillagvilági központotokban Istent úgy emlegetik, mint az Egyetemes Atyát, és a lakott világokból álló helyi csillagrendszeretek más bolygóin olyan nevekkel illetik, mint az Atyák Atyja, a paradicsomi Atya, a Havona Atya és a Szellem-Atya. Akik a paradicsomi Fiak alászállása során tett kinyilatkoztatásokból is ismerik az Istent, a teremtmény-Teremtő megható kapcsolat okán engednek az érzelmi csábításnak és úgy nevezik az Istent, mint »a mi Atyánk«.” 1:1.4

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.” Neh 9:6

„Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.” Zsolt. 33:6

„Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén?” Iz. 40:12

„Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.” Iz. 40:26

2. AZ ISTEN SZELLEM

1. Tétel: Az Isten szellem, végtelen szellemszemély.

„»Isten szellem.« Ő egyetemes szellemi jelenlét. Az Egyetemes Atya végtelen szellemi valóság; ő »a legfőbb, örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan és egyedül igaz Isten«.” 1:3.1

2. Tétel: Isten egyetemes szellem.

„Isten egyetemes szellem; Isten az egyetemes személy. A véges teremtés legfelsőbb személyes valósága szellem; a személyes mindenségrend végleges valósága abszonit szellem.” 1:3.5

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Jn. 4:24

„Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek[.]” 1Tim. 1:17

3. AZ ISTENNEL KAPCSOLATOS REJTELEM

1. Tétel: A véges elme csakis hit által tapasztalhatja meg az Isten végtelen rejtelmét.

„Isten, mint az emberi szellemi tapasztalásban megjelenő valóság nem rejtelem. De amint kísérletet teszünk arra, hogy a szellemvilág valóságait az anyagi rendbe tartozó fizikai elme számára világossá tegyük, akkor rejtelmekre bukkanunk: olyan titokzatos és mély rejtelmekre, hogy az Istent ismerő halandó csak a hite révén foghatja fel a Végtelen véges általi felismerésének bölcseleti csodáját, és csakis e hit az, amely révén az örökkévaló Isten az idő és tér anyagi világainak fejlődő halandói által megérthető.” 1:4.7

2. Tétel: Isten azért láthatatlan az anyagi teremtmények számára, mert szem nem képes látni őt – de a hit igen.

„Az Egyetemes Atya nem azért láthatatlan, mert elrejti magát az anyagi fogyatékosságokkal és korlátozott szellemi képességekkel bíró alacsonyrendű teremtmények elől. A helyzet inkább az, hogy: »Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem halandó, élvén.« Egyetlen anyagi ember sem képes a szellem Istent látni és közben megőrizni halandói létét. Az isteni személyiség-jelenlét dicsfénye és szellemragyogása megközelíthetetlen az alacsonyrendű szellemlények és bármely, anyagi személyiségrend számára. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának »fényéhez halandó ember nem kerülhet közel; e fényt anyagi teremtmény eddig még nem látta és nem is képes meglátni«. De nincs is szükség arra, hogy Istent a testi szemetekkel lássátok ahhoz, hogy őt a szellemiesült elme hit-látomása által érzékeljétek.” 1:3.3

3. Tétel: Az Isten annyit mutat meg magából minden teremtménynek, amennyit a teremtmény képes felfogni.

„Minden szellemlénynek és minden halandó teremtménynek a világegyetemek mindensége minden szféráján és minden világában az Egyetemes Atya kinyilvánítja az ő kegyes és isteni sajátlényegét teljesen, amennyire az ilyen szellemlények és halandó teremtmények felfoghatják és megérthetik. Isten nem tesz különbséget a személyek között, legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Azt az isteni jelenlétet, melyet a világegyetem bármely gyermeke bármely adott pillanatban élvez, kizárólag e teremtmény azon képessége korlátozza, melynek révén az anyag-feletti világ szellem-ténylegeseit érzékeli és felfogja.” 1:4.6

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Azután hozzáfűzte: »De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.«” Kiv. 33:20

„[A]ki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat[.] 1Tim. 6:16

4. AZ ISTEN SZEMÉLYISÉGE

1. Tétel: Az Isten a végtelent el nem érő személyiségszintek közül három szinten működik.

„Isten, az Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:

1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.

2. Személyes – mint a teremtett és elő-teremtett lények evolúciós tapasztalásában.

3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük társult, meglényegített lételvi lényekben.” 0:2.2

2. Tétel: Az „Isten” kifejezés mindig személyiséget jelöl.

„Az Isten kifejezés mindig személyiséget jelöl. Az Istenség utalhat isteniségi személyiségekre, de másra is.” 0:2.10

3. Tétel: Az „Isten” szó az Istenség összes személyi viszonyára utal.

„Az ISTEN szó az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép. A kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani.” 0:2.6

4. Tétel: Az Isten személyiség.

„Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. Isten személyiség.” 1:5.7

5. Tétel: Az Isten személyiségét a vallásos tapasztalás sejteti, de csak a kinyilatkoztatás hitelesíti.

„Az Egyetemes Atya személyiségének ideája az Istenről alkotott, az emberiséghez főként kinyilatkoztatásokon keresztül eljutott teljesebb és igazabb fogalom. Az értelem, a bölcsesség és a vallásos tapasztalás mind igazolhatják és sejtethetik az Isten személyiségét, de még együtt sem hitelesítik azt. Még az emberben lakozó Gondolatigazító is elő-személyes.” 1:5.10

6. Tétel: Az Isten személyiségéről alkotott fogalom mutatja a vallási érettség mértékét.

„Bármely vallás igazsága és érettsége közvetlenül arányos az Isten végtelen személyiségéről alkotott fogalommal és azzal, hogy milyen mértéken ragadja meg az Istenség abszolút egységét. A személyes Istenség ideája azt követően válik a vallás érettségének mércéjévé, miután a vallás megalkotta az Isten egységének fogalmát.” 1:5.10

7. Tétel: Az Isten végtelenségének nem szabad elfednie az ő személyiségét.

„Ne engedjétek, hogy az Isten nagysága, az ő végtelensége elhomályosítsa vagy elfedje az ő személyiségét. »Aki a fület ültette, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?« Az Egyetemes Atya az isteni személyiség csúcsa; ő a személyiség eredete és beteljesülése szerte a teremtésösszességben. Isten egyaránt végtelen és személyes; ő végtelen személyiség. Az Atya igazi személyiség attól függetlenül, hogy a személyének végtelensége az anyagi és véges lények számára mindörökre lehetetlenné teszi e személyiség teljes megértését.” 1:5.1

8. Tétel: Bár az Istennek sokkal többnek kell lennie, mint személyiségnek, ő nem is lehet semmivel kevesebb sem.

„Ennélfogva, ha esetleg tudjátok, hogy Isten mindenképpen sokkal több, mint amit az emberi személyiség-fogalom takar, akkor azt is éppúgy tudhatjátok, hogy az Egyetemes Atya valószínűleg nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség.” 1:5.2

9. Tétel: Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy.

„Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy, sőt a szerető mennyei Atya.” 1:6.2

10. Tétel: Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, mely nem létezhet nemszemélyes dolgok között.

„Jézus »az élő Istenről« beszélve egy személyes Istenségre – a mennyben lakozó Atyára – utalt. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt; kedvez az értelmes istenimádatnak; hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. Kölcsönhatás kialakulhat nemszemélyes dolgok között, de társas viszony nem.” 1:7.1

11. Tétel: Igazság és szépség talán létezhet személyiség nélkül is, viszont a jóság és a szeretet csak személyiségi viszonylatban értelmezhető.

„Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni.” 1:7.3

12. Tétel: Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Ő nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének.

„És mindezen állhatatos viselkedés és egységes cselekvés személyes, tudatos és magas fokon akarati, ugyanis a nagy Isten nem tehetetlen rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. Az Isten nem öntevékeny önműködő erő; ő nem valamiféle szolgai törvény-kötötte hatalom. Isten nem mennyiségtani egyenlet, sem vegytani képlet. Ő szabad akaratú és elsődleges személyiség. Ő az Egyetemes Atya, személyiséggel gazdagon felruházott lény és minden teremtmény-személyiség egyetemes forrása.” 12:7.6

13. Tétel: Isten tökéletes személy, aki képes megismerni és aki megismerhető – aki képes szeretni és aki szerethető.

„Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, érzékfeletti eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindenezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy, aki képes »megismerni és aki megismerhető«, aki képes »szeretni és aki szerethető«, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már. Ő valódi szellem és szellemi valóság.” 1:5.8

14. Tétel: A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik a korlátlan szellemszemélyiségétől, s így lesz belőle szerető atya minden világegyetemi gyermeke számára.

„A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik attól a korlátlan szellemszemélyiségtől, ami a Fiú, viszont ezzel önmagát e Fiú Atyjává teszi és ezáltal végtelen képességekre tesz szert ahhoz, hogy az isteni Atyjává váljon minden későbbi megteremtett, meglényegített vagy egyéb módon megszemélyesített értelmes, saját akarattal bíró teremtmény-fajtának. Mint abszolút és korlátlan személyiség az Atya csakis úgy működhet, mint a Fiú és a Fiúval együtt, azonban mint személyes Atya továbbra is adományoz személyiséget az értelmes, sajátakarattal bíró teremtmények különböző szinteken álló, különféle seregeinek, és szeretetteli közösségben mindörökké személyes kapcsolatokat tart fenn a világegyetemi gyermekeinek e hatalmas családjával.” 10:2.1

15. Tétel: Öt érv az Isten személyiségének kimutatására. Nátániel szavai Rodannak. Ld. 161:1.5

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?” Zsolt. 94:9

„»Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált« és: »Az Isten barátjának« nevezték.” Jak. 2:23

5. AZ ISTEN TERMÉSZETE

1. Tétel: Isten mindannál is több, ami lehet – ő szerető Atya.

„Az örökkévaló Isten végtelenül több, mint eszményített valóság vagy mint megszemélyesült világegyetem. Isten nem egyszerűen az ember legfelsőbb rendű vágya, a tárgyiasult halandói kalandcél. Isten nem is pusztán fogalom, az igazságosság hatalom-potenciálja. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is »az ember legnemesebb alkotása«. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya mindenki számára, aki szellemi békében él a földön és aki a halál személyiségben való túlélésének megtapasztalására törekszik.” 1:2.2

2. Tétel: Isten nem emberszerű és nem gépszerű.

„Isten nem emberszerű és nem gépszerű. Az Első Atya egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség.” 1:2.1

3. Tétel: Az Isten természete Jézus életén és tanításain keresztül érthető meg a legjobban.

„Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet a nebadoni Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. Az isteni természet jobb megértésében segíti az embert az is, ha önmagát Isten gyermekének tekinti és úgy tekint a paradicsomi Teremtőre, mint igaz szellemi Atyára.” 2:0.1

A. Az Isten végtelensége

1. Tétel: Örökkévalósága és végtelensége ellenére az Isten saját akarata abszolút.

„Az Atya végtelen és örökkévaló, de az ő saját akaratán alapuló önkorlátozásának lehetőségét tagadók éppen az ő saját akaratán alapuló abszolútságának fogalmát tagadják.” 4:4.4

2. Tétel: Az Isten által adományozható szellemi nevelők számának nincs korlátja.

„Az a tény, hogy ő szellemi hírvivőket küld magától a világotokon és a más világokon élő férfiakhoz és nőkhöz, hogy bennük lakozzanak, semmiben sem csökkenti az ő azon képességét, hogy mint isteni és mindenható szellemszemélyiség működjön; és egyáltalán nincs korlátja az olyan szellemi Nevelők mértékének vagy számának, melyek elküldésére ő képes és amelyeket elküldhet.” 3:4.4

3. Tétel: A saját magának a világegyetemek részére való bőséges adományozása semmivel sem csökkenti az ő hatalmát, bölcsességét és szeretetét.

„A saját magának a világegyetemek részére, azok létrehozása során való többszöri adományozása semmivel sem csökkenti az ő hatalmának potenciálját vagy a bölcsességének tárát, melyek mint az Istenség központi személyiségében lakoznak és nyugszanak. Térerő-, bölcsesség- és szeretet-potenciáljában az Atya birtoka sohasem fogyatkozott, és sohasem veszítette el az ő dicső személyiségének egyetlen sajátosságát sem annak eredményeként, hogy önmagát bőkezűen a paradicsomi Fiaknak, az ő alárendelt teremtésrészeinek és mindezek számtalan teremtményeinek adományozta.” 3:4.1

4. Tétel: Akármennyire megértitek is az Atya Istent, mindig gondot fog okozni az Atya-VAGYOK fogalmának értelmezése.

„Függetlenül attól, hogy meddig juttok el az Atya megértésében, mindig bele fogtok szédülni az Atya-VAGYOK ki nem nyilatkoztatott végtelenségébe, melynek megismerhetetlen mértéke mindig kifürkészhetetlen és felfoghatatlan marad az örökkévalóság minden körében. Függetlenül attól, hogy mennyit értek el Istenből, mindig rengeteg olyan dolog marad őbelőle, melynek létezéséről még csak sejtelmetek sem lehet. És mi úgy hisszük, hogy ez éppúgy igaz a tapasztalás-meghaladó szintekre, mint a véges létezési területekre. Az Isten utáni kutatás sohasem ér véget.” 106:7.5

5. Tétel: Az Isten végtelenségének elérésére való képtelenség nem szabad, hogy akadályozzon bennünket az ő társaságának élvezetétől a véges szinteken.

„Az a tény, hogy Isten teljes elérése képtelenség, nem szabad, hogy elbátortalanítsa a világegyetemi teremtményeket; épp ellenkezőleg, elérhetitek és el is fogjátok érni a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjeit, melyek ugyanazt jelentik számotokra, mint amit az Atya Isten végtelen megismerése jelent az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén. Nem a teremtmények bosszantása érdekében állítjuk, de az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a személyiség jövőbeli végtelen felemelkedése során mindig megtalálhatja azokat a személyiségfejlődési lehetőségeket és Istenség-társulásokat, melyeket még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el.” 106:7.6

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.” Jób. 5:9

„Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.” Jób. 36:26

„Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” Iz. 46:10

B. Az Isten igazságossága – pártatlanság

1. Tétel: A szándékos bűn és a gonoszság önmagától fogva végzetes.

„A tömény rossz, a velejéig ható vétkezés, a szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes.” 2:3.5

2. Tétel: A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye a megsemmisülés.

„A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye pedig a megsemmisülés. Az ilyen bűnnel-azonosult egyedek végeredményben önmagukat pusztítják el azáltal, hogy a gonoszság befogadásán keresztül teljes mértékben valótlanná válnak.” 2:3.2

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.” Zsolt. 145:17

„Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Zsolt. 103:6

„Igazságos bíró az Isten.” Zsolt. 7:12

„Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésről.” 2Krón. 19:7

C. Az Isten irgalma

1. Tétel: A teremtmény igénye elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának teljes kiáradását.

„A teremtmény igénye teljesen elég ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.” 2:4.2

2. Tétel: Az irgalom a szeretet bölcs és megértő alkalmazása, nem az igazságosság megsértése.

„Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az alárendelt szellemi lények és a fejlődő világegyetemek anyagi teremtményeinek irányában. Az irgalom a paradicsomi Háromság igazságossága, mely bölcsen és szeretőn szabatik ki az idő és a tér teremtésrészeinek számos értelmes lényére, amint az az Egyetemes Atya és minden Teremtő-társa mindentudó elméje és szabad akarata által isteni bölcsesség formájában kifejeződik és meghatároztatik.” 2:4.5

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene!” 2Kor 1:3

D. Az Isten szeretete

1. Tétel: Az Isten szeretet.

„»Az Isten szeretet«; ennélfogva az ő kizárólagos személyes hozzáállása a világegyetemi ügyekhez mindig is az isteni ragaszkodás válasza lehet. Az Atya eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy életét nekünk adományozza. »„Felhozza az ő napját mind a rosszakra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak.«” 2:5.1

2. Tétel: Az Atya szeretete végigkövet bennünket az örök korszakok végtelen körén át.

„Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. Ha belegondoltok az Isten szerető természetébe, akkor csupán egyetlen ésszerű és természetes személyiségi válasz marad számotokra: egyre jobban megszeretitek az Alkotótokat.” 2:5.9

3. Tétel: Az Isten szeretete értelmes, bölcs és előrelátó. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten.

„Ám az Isten szeretete értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás. Az isteni szeretet egyesült társulásban működik az isteni bölcsességgel és az Egyetemes Atya tökéletes természetének minden egyéb végtelen tulajdonságával. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten.” 2:5.10

4. Tétel: Az Isten és az ő gyermekei közötti minden személyes kapcsolat meghatározó jegye a szeretet.

„Amikor az ember szem elől veszíti a személyes Isten szeretetét, akkor Isten országa pusztán a jó országa lesz. Eltekintve az isteni természet végtelen egységétől, az Istennek az ő teremtményeivel való minden személyes kapcsolatának meghatározó jegye a szeretet.” 2:5.12

5. Tétel: A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát.

„A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. Isten jósága alapul szolgál az isteni szabad akaratnak – a szeretetre való egyetemes irányultságnak, irgalom mutatásának, türelem kinyilvánításának és megbocsátás kínálásának.” 2:6.9

6. Tétel: Helytelen dolog úgy gondolni Istenre, mint aki csakis a Fiainak áldozatai miatt szeret bennünket.

„Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy a Fiainak áldozata vagy az alárendelt teremtményeinek közbenjárása veszi rá őt arra, hogy szeresse gyermekeit, »mert maga az Atya szeret titeket«.” 2:5.2

7. Tétel: Az Istennek a minden személy felé fordított arca nem más, mint egy szerető Atyának az arca.

„És a Végtelennek a minden világegyetemi személyiség felé fordított arca valójában egy Atyának, a szeretet Egyetemes Atyjának arca.” 105:1.8

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” 1Jn. 4:8

„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” 1Jn. 3:1

„Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.” Zsolt. 103:17

„[M]mert az Atya maga is szeret titeket[.]” Jn. 16:27

E. Az Isten jósága – szentség

1. Tétel: Az Isten végleges jóság és végtelen-teremtői szabad akarat.

„Isten az abszolút önmeghatározás lénye; e világegyetemi válaszoknak nincsenek határai, leszámítva azokat, amelyek önként vállaltak, és az ő szabad akaratú cselekedeteit csak azon isteni minőségjegyek és tökéletes magatartásformák korlátozzák, amelyek az ő örökkévaló természetének eredendő sajátjai. Ennélfogva Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény.” 4:4.3

2. Tétel: A világegyetemekre való kiáradásával az Isten csak annyit tart meg magának, amennyi ehhez az adományozáshoz szükséges.

„Az Egyetemes Atya mintegy kiárasztotta magát abból a célból, hogy a teremtésösszességet gazdagítsa a személyiség birtokában és a magvábanvaló szellemi előrelépésében. Isten nekünk adta magát azért, hogy olyanok lehessünk mint ő, és magának csak annyi hatalmat és nagyságot tartott meg, mely azon dolgok fenntartásához szükséges, melyek iránti szeretetéből eredően minden más dologról lemondott.” 32:4.12

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„[N]em jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?” Róm. 2:4

„Üdvösség Istene a mi Istenünk[.]” Zsolt. 68:21

„[A]z Úr kegyes és irgalmas.” Zsolt. 111:4

„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!” Zsolt. 34:9

„[H]anem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között[.]” 1Pét. 1:15

6. AZ ISTEN SAJÁTOSSÁGAI

A. Isten mindenütt-jelenvalósága

1. Tétel: A mindenütt-jelenvalóság az Isten végtelen természetének része.

„Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. Isten, tökéletesen és korlátlanul, kizárólag a Paradicsomon és a központi világegyetemben van érzékelhetően jelen.” 3:1.6

2. Tétel: Az Egyetemes Atya mindenütt jelen van.

„Az Egyetemes Atya azon képessége, hogy mindenütt jelen van, és természetesen egyidejűleg, az ő mindenütt-jelenvalóságát alkotja. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. Isten egyidejűleg van jelen »fent a mennyben, és alant a földön«; miként a Zsoltáros is mondja: »Hová menjek a te szellemed elől? Vagy a te jelenléted elől hova fussak?«” 3:1.1

3. Tétel: Az Egyetemes Irányító jelen van a világegyetemek gravitációs köreiben.

„Az Egyetemes Irányító magvában jelen van a Paradicsom Szigetének gravitációs köreiben a világegyetem minden részében, minden pillanatban és ugyanazon mértékben, a tömegnek megfelelően, mégpedig az e jelenlétből fakadó fizikai igényekre válaszolva, és mindazon összes teremtésrész saját eredendő természetének okán, mely természet arra késztet minden dolgot, hogy őhozzá tartson és őbenne álljon fenn.” 3:1.7

4. Tétel: Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van a Fiú szellem-jelenlétével.

„Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van az Örökkévaló Fiú egyetemes szellem-jelenlétének működésével és az Istenségi Abszolút örökvaló isteni potenciáljával.” 3:1.9

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?” Zsolt. 139:7

B. Isten mindenhatósága – végtelen hatalom

1. Tétel: Az Isten mindenható.

„Az összes isteni sajátosság közül az ő mindenhatósága, különösen amint az az anyagi világegyetemben uralkodik, érthető meg a legjobban. Ha nem-szellemi jelenségnek tekintjük, akkor Isten energia.” 3:2.3

2. Tétel: Isten tartja fenn a világokat a térben.

„Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján.” 3:2.2

3. Tétel: A mindenható Atya uralja az anyagi, az elme- és a szellemi energiák abszolút szintjeit.

„Az Atya mindenhatósága az abszolút szinten mindenütt meglévő uralkodó tulajdonságára vonatkozik, melyen a három energia, vagyis az anyagi, az elme- és a szellemi energia, megkülönböztethetetlen egymástól az Ő – a minden dolgok Forrása – közelségében.” 3:2.5

4. Tétel: Az isteni mindenhatóságot csak a következők korlátozzák:

1. az Isten szeretete,

2. az Isten akarata,

3. az Isten törvénye.

„Az isteni mindenhatóság tökéletesen összhangban van Isten személyiségének egyéb sajátosságaival. Isten hatalma annak világegyetemi szellemi megnyilatkozását tekintve rendszerint csupán három feltétel révén, illetőleg helyzetben ütközik korlátokba:

1. Isten természete révén, különösen az ő végtelen szeretete, valamint az igazság, a szépség és a jóság révén.

2. Isten akarata révén, a világegyetem személyiségei iránti irgalom-segédkezése és a velük való atyai kapcsolata révén.

3. Isten törvénye révén, az örökkévaló paradicsomi Háromság pártatlansága és igazságossága révén.” 3:2.11

5. Tétel: Az Isten hatalmát és jelenlétét kizárólag az Isten akarata korlátozza.

„Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút. Ám az Egyetemes Atya mindeme jegyei egyesülnek az Istenségben, és egyetemlegesen kifejeződnek a paradicsomi Háromságban és a Háromság isteni Fiaiban. Egyébként a Paradicsomon és a Havona központi világegyetemen kívül mindent, ami csak Istennel kapcsolatba hozható korlátoz a Legfelsőbb evolúciós jelenléte és lehatárol a Végleges meglényegülő jelenléte, továbbá összehangol a három lételvi Abszolút – az Istenség, az Egyetemes és a Korlátlan. Így Isten jelenléte korlátozott, mert ez Isten akarata.” 3:2.15

6. Tétel: A világegyetemi gravitációs erővonalak az Isten paradicsomi jelenlétében tartanak össze.

„Az Atya mindig e központi helyen található. Ha elmozdulna onnan, akkor általános zűrzavar alakulna ki, mert a teremtés végeiből kiinduló gravitációs erővonalak őbenne tartanak össze e székhely-központban.” 11:1.4

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Istennek azonban minden lehetséges.” Mt. 19:26

„[T]etszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival[.]” Dán. 4:32

„Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.” Jób. 42:2

C. Isten mindentudása – egyetemes tudás

1. Tétel: Isten minden dolgot ismer.

„»Isten minden dolgot ismer.« Az isteni elme tudatában van és jól ismeri minden teremtésrész gondolatát. Az eseményekre vonatkozó tudása egyetemes és tökéletes. Az őbelőle kikerülő isteni entitások az ő részei; ő az, aki »egyensúlyban tartja a felhőket« és ő az is, aki »tökéletes tudású«. »Az Úr szemmel tart minden helyet.«” 3:3.1

2. Tétel: Az Isten a kezdettől fogva szemléli a jövendőt; az ő terve átfogja a teremtésösszességet.

„Az Egyetemes Atya a kezdettől fogva szemléli a jövendőt, és az ő isteni terve és örök célja ténylegesen is átfogja és tartalmazza az alárendeltjeinek összes kísérletét és kalandját minden világon, csillagrendszerben és csillagvilágban, mely az ő hatalmas kiterjedésű világegyetem-összességében csak megtalálható.” 2:1.4

3. Tétel: Az Isten sohasem keveredik önmagával ellentétbe – önellentmondásba. Az ő szabad akarata az ő örök természetének kielégítése.

„A mennyei Atya sohasem kerül ellentétbe önmagával világegyetemi gyermekei miatt; Isten sohasem válik áldozatává feloldhatatlan magatartásbeli ellentmondásoknak. Isten mindentudása biztosan irányítja az ő szabad akaratát azon világegyetemi viselkedésforma megválasztásában, mely tökéletesen, egyidejűleg és egyenlő mértékben kielégíti az ő összes isteni sajátosságának és az örök természete végtelen tulajdonságainak igényeit.” 2:4.3

4. Tétel: Csak az Isten tudja a csillagok számát. És ismeri a mi örömeinket és bánatainkat.

„Az Egyetemes Atya az egyetlen személyiség a teljes világegyetemben, aki ténylegesen tudja a tér csillagainak és bolygóinak számát. Minden világegyetem minden világa állandóan jelen van Isten tudatában. Azt is mondja: »Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, és meghallottam az ő kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket.«” 3:3.2

5. Tétel: Isten előrelátása semmilyen mértékben nem korlátozza a gyermekei döntési szabadságát.

„Nem vagyunk teljesen bizonyosak abban, hogy vajon Isten választása szerint előre tudja-e a bűncselekedeteket vagy sem. De ha Isten tudja is előre, hogy gyermekei a saját szabad akaratuk szerint mit fognak cselekedni, akkor ezen előzetes ismeret még a legcsekélyebb mértékben sem korlátozza az ő döntési szabadságukat. Egy dolog azonban bizonyos: Isten sohasem csúfoltatik meg.” 3:3.4

6. Tétel: A mindentudás nem jelenti a nem tudható tudását.

„A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat is a meg nem tehető megtételére, a nem istenszerű cselekedetre. A mindentudás ugyancsak nem jelenti a nem tudható tudását. De az efféle állításokat aligha értheti meg a véges elme. A teremtmény aligha képes megérteni a Teremtő akaratának terét és határait.” 3:3.5

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„[A]z Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.” 1Jn. 3:20

„Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.” Zsid. 4:13

„[A] mindentudó mester e csodás remekei[.]” Jób. 37:16

„Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.” Zsolt. 33:13

„A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.” Zsolt. 147:4

„Az Úrnak mindenütt ott van a szeme[.]” Péld. 15:3

„Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” Mt. 6:8

D. Az Isten elsődlegessége

1. Tétel: Isten a korlátlan valóság egyetemes egysége.

„Az Egyetemes Atya az egyetemes egység olyan magyarázata, ahogyan azt a legfelsőbb, sőt a végleges szintjén értelmezni kell az abszolút értékek és jelentéstartalmak véglegesen túli egységében – a korlátlan Valóságban.” 56:9.11

2. Tétel: Az Atya bölcsessége és hatalma megfelel minden világegyetemi szükségletnek.

„Az Egyetemes Atya nem átmeneti jellegű térerő, változó erőtér vagy lüktető energia. Az Atya hatalma és bölcsessége teljesen megfelel annak a feladatnak, hogy bármely és minden világegyetemi szükségletet kielégítsen.” 3:2.6

3. Tétel: Isten megmarad elsődlegesnek. Mindig kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját.

„Az isteni önzetlenséggel, a teljes nemeslelkűséggel az Egyetemes Atya hatáskörről mond le és hatalmat ruház át, de ő továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját; minden végső döntési jogkört fenntartott magának és örökkévaló céljával összefüggésben tévedhetetlenül és megkérdőjelezhetetlen hatáskörben gyakorolja mindenható vétójogát a kiterjedt, kavargó és örök-körforgó teremtésösszesség jóléte és végzete felett.” 3:6.1

4. Tétel: Az Isten fenntartó keze eléri az örökkévalóság körét.

„A jelen pillanatban, miként a múlt távoli korszakaiban és az örökkévaló jövőben, Isten folyamatosan kifejti megtartói tevékenységét. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét. A világegyetemet nem húzza fel, mint egy órát, hogy járjon egy darabig, majd pedig leálljon; minden dolgot folytonosan megújít.” 4:1.6

5. Tétel: Isten a tér-idő számára mint tiszta energia és mint tiszta szellem nyilatkozik meg.

„Miként az egyetemes elme-gravitáció központja a Végtelen Szellem paradicsomi személyes jelenlétében van, úgy az egyetemes szellem-gravitáció középpontja az Örökkévaló Fiú paradicsomi személyes jelenléte. Az Egyetemes Atya egy, de a tér-idő számára a tiszta energia és a tiszta szellem kettős jelenségeiben nyilatkozik meg.” 56:3.1

6. Tétel: Csak a végtelenség abszolút szintjein van meg az anyag, az elme és a szellem egyetlensége.

„Kizárólag a végtelenségi szintek abszolútak, és csak e szinteken áll fenn véglegesség az anyag, az elme és a szellem egyetlenségében.” 1:3.5

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Az Úré a föld és ami betölti[.]” Zsolt. 24:1

„Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol. 1:17

7. ISTEN VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ

A. Isten és természet

1. Tétel: A természet csak szűkebb értelemben az Isten szokása – a természetet a véges evolúció módosítja.

„A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. Az Isten viselkedését vagy cselekedetét valamely helyi világegyetem, csillagvilág, csillagrendszer vagy bolygó kísérleti tervei és evolúciós mintái korlátozzák és átmenetileg módosítják.” 4:2.1

2. Tétel: A természet a paradicsomi tökéletesség és az evolúciós tökéletlenség keveréke.

„A természet két mindenségrendi tényező tér-idő eredménye: ezek közül első a paradicsomi Istenség változhatatlansága, tökéletessége és fedhetetlensége, a második pedig a Paradicsomon kívüli teremtményeknek, a legmagasabb rendűtől a legalacsonyabbig, a kísérleti tervei, kivitelezési tévedései, lázadói hibái, félbeszakadt fejlődése és tökéletlen bölcsessége. A természetet ennélfogva átszövi az örökkévalóság köréből kiinduló tökéletesség egységes, változatlan, fenséges és bámulatos szála; de minden egyes világegyetemben, minden egyes bolygón és minden egyes egyedi életben e természetet módosítják, korlátozzák és esetleg lerontják az evolúciós csillagrendszerek és világegyetemek teremtményeinek cselekedetei, tévedései és hűtlenségei; és emiatt a természetnek mindig változó hangulatúnak, sőt mi több, szeszélyesnek, ugyanakkor a felszín alatt állandósultnak kell lennie, és a helyi világegyetem működési rendjének megfelelően kell változnia.” 4:2.3

3. Tétel: A természetet lerontja a téves gondolkodás és elcsúfítja a lázadás. A természet nem Isten.

„És a természetet lerontja, a természet szép arcát elcsúfítja, tulajdonságait megnyirbálja azon teremtmények miriádjainak lázadása, helytelen viselkedése és téves gondolkodása, akik ugyan részei a természetnek, de akik hozzájárultak az ő elcsúfításához az időben. Nem, a természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak.” 4:2.8

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége.” Zsolt. 119:89

„Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.” Zsolt. 104:30

„Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget.” Zsid. 1:3

B. Isten hűsége – változatlanság

1. Tétel: Isten állandó, független és változatlan.

„Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény a világegyetemek teljes mindenségében, nincs semmi, ami számára kívül vagy rajta túl lenne, nincs múltja, sem pedig jövője. Isten célirányos energia (alkotó szellem) és abszolút akarat, és ezek önmagában-létezők és egyetemesek.” 4:4.1

2. Tétel: Egy változhatatlan Isten törvényei tartják egyensúlyban a mindenütt-változó világegyetemet.

„Az Isten az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben. Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának. A mindenütt-változó világegyetemet abszolút változhatatlan törvények, egy változhatatlan Isten szokásai szabályozzák és tartják biztos egyensúlyban. Az Isten ténye, az isteni törvény maga változhatatlan; az Isten igazsága, az ő viszonya a világegyetemhez pedig olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.” 102:7.2

3. Tétel: Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat.

„A világegyetem és az Isten nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. Az ok abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan; az okozat pedig tér-idő jellegű és tapasztalás-meghaladó, de folyton változó, mindegyre növekvő.” 102:7.1

4. Tétel: Az Isten tökéletessége teljes, szándéka páratlan, cselekedetei biztosak.

„Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes. »Valamit Isten cselekszik, az lesz örökké; ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni.« Az Egyetemes Atya nem bánkódik a saját eredeti bölcsesség- és tökéletesség-céljai miatt. Tervei megingathatatlanok, szándéka szilárd, cselekedetei pedig isteniek és biztosak. »Mert ezer esztendő annyi előtte, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.« Az isteniség tökéletessége és az örökkévalóság mértéke örökké elérhetetlen marad a halandó ember korlátolt elméje számára.” 2:2.2

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Bizony, én, az Úr sose változom[.]” Mal. 3:6

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” Jak. 1:17

„Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.” 1Pét. 4:19

„[Isten] [i]gaz és egyenes.” MTörv. 32:4

„Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.” Zsolt. 33:4

„Hűséges az Isten.” 1Kor 1:9

„Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket[.]” 1Jn. 1:9

„[N]agy az ő hűsége.” “Great is thy faithfulness.” Siral. 3:23

„[M]inden tette hűségét tükrözi.” Zsolt. 33:4

„Hűséged nemzedékről nemzedékre száll[.]” Zsolt. 119:90

C. A hatalom átruházása

1. Tétel: Az abszolútságától megváló Isten megtartotta az abszolút akaratot és atyaságot.

„Megfigyeléseink szerint az Atya az abszolútságának minden közvetlen megnyilatkozásától tartózkodik, kivéve az abszolút atyaságot és az abszolút akaratot. Nem tudjuk, hogy vajon az akarat az Atya át nem ruházható sajátossága-e; csak annyit figyelhetünk meg, hogy nem vált meg az akarattól. Az ilyen végtelen akaratnak szükségképpen örökmód az Első Forrásban és Középpontban kell rejlenie.” 10:3.6

2. Tétel: A hatalom és hatáskör átruházása teljesen önkéntes Isten részéről.

„Mindezen lemondásokat és hatáskör-átruházást az Egyetemes Atya teljesen önként vállalta. A mindenható Atya céltudatosan veti magát alá a világegyetemi hatáskörbeli korlátozásoknak.” 10:3.17

3. Tétel: Az Atya a fiain keresztül uralkodik – és alsóbb szinteken e fiaiknak alárendelt fiakon keresztül.

„Az Atya a Fiain keresztül uralkodik; a vezetők a világegyetemi szervezeten át végighúzódó folytonos láncot alkotnak, melynek végén a Bolygóhercegek állnak, akik az Atya hatalmas országaiban az evolúciós szférák beteljesülésének útját egyengetik. Nem pusztán költői megnyilvánulás az a megállapítás, hogy: »A föld az Úré, s annak bősége is.« »Ő dönt királyokat és tesz királyokat.» «A Fenségesek uralkodnak az emberek országain.«” 3:5.2

4. Tétel: Az Isten csak annyiban csendestársa az Istenségnek, hogy soha nem tesz semmi olyat, melyet mások meg tudnak tenni.

„Ne gondoljátok, hogy mivel az Egyetemes Atya önmagából és az ő hatalmából oly sokat adott át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává vagy tétlen tagjává vált volna. A személyiség-területek és az Igazító-adományozás kivételével ő kétségtelenül a legkevésbé tevékeny a paradicsomi Istenségek között annyiban, hogy Istenség-társainak, a Fiainak és a számos teremtett értelemnek megengedi, hogy oly sokat vállaljanak át az ő örökkévaló céljának eléréséből. A teremtő hármasnak csak annyiban csendestársa ő, hogy soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellérendelt vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.” 32:4.1

D. Az Isten örök célja

1. Tétel: Az Isten örökkévaló célt teljesít szerte a világegyetemek mindenségében.

„A világegyetemek mindenségének anyagi, értelmi és szellemi jelenségeivel kapcsolatosan az Egyetemes Atyának örökkévaló célja van, melyet végre is hajt minden időben.” 4:0.1

E. Téves isteneszmék

1. Tétel: Azért mondható rólunk, hogy „az ő képére” teremtettünk, mert a Titkos Nevelők bennünk lakoznak.

„Még ha »az Istennek nemzetsége« vagytok is, nem szabad úgy gondolnotok, hogy az Atya formájában és kinézetében olyan lenne mint ti magatok, csak mert azt mondják rólatok, hogy »az ő képére« teremtettetek – hogy az ő örökkévaló jelenlétének központi lakhelyéről kiküldött Titkos Nevelők lakoznak bennetek.” 1:3.1

2. Tétel: Isten nem féltékeny a teremtményeire, inkább félti őket.

„Az ember túl régóta gondolkodik úgy Istenről, mint aki olyan, mint ő maga. Isten nem féltékeny az emberre vagy a világegyetemek mindenségének bármely más lényére, és nem volt az és nem is lesz az. Tudván tudva, hogy a Teremtő Fiú szándéka az emberrel az, hogy a bolygói teremtés remekműve legyen, hogy a teljes föld ura legyen, ezért annak látványa, hogy az embert a saját alantas kedvtelései irányítják, hogy fa-, kő- és aranybálványok előtt leborul, hogy önző késztetéseknek enged – vagyis e hitvány jelenetek arra indítják Istent és az ő Fiait hogy féltsék az embert, nem pedig arra, hogy féltékenyek legyenek rá.” 4:3.1

3. Tétel: Az Isten nem követ el hibákat és nem érez sajnálatot. Viszont búsul a szíve látván a gyermekei szellemi nyomorúságát.

„És jóllehet az Atya nem követ el hibákat, nem érez sajnálatot és nem is szomorkodik, ő mégis atyai ragaszkodással bíró lény, és szíve kétségkívül búsul, amikor gyermekei nem jutnak el azokra a szellemi szintekre, melyek elérésére egyébként képesek lennének azzal a segítséggel, melyet oly önként bocsátott a rendelkezésükre a világegyetemi szellemi-fejlődési tervek és a halandói-felemelkedés irányvonalai révén.” 4:3.5

4. Tétel: Isten semmit sem bán meg; bölcsessége és itélőképessége határtalanul tökéletes.

„Isten semmit sem bán meg, amit valaha is tett vagy éppen tesz vagy valaha is tenni fog. Ő végtelenül bölcs és mindenható is. Az emberi bölcsesség az emberi tapasztalás próbálkozásainak és tévedéseinek eredményeként jelenik meg; Isten bölcsessége az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll, és ezen isteni mindentudás hatékonyan irányítja az alkotó szabad akaratot.” 4:3.4

5. Tétel: Isten képtelen haragudni és mérgelődni; az ilyen magatartásformák idegenek az ő nemes természetétől.

„Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni abban az értelemben, ahogy ezeket az érzelmeket és e megnyilvánulásokat az ember értelmezi. Ezen érzelmek közönségesek és hitványak; aligha érdemesek arra, hogy emberinek neveztessenek, hát még isteninek; és az ilyen magatartásformák az Egyetemes Atya tökéletes természetétől és dicső jellemétől teljesen idegenek.” 4:3.2

8. ISTEN VISZONYA AZ EGYÉNHEZ

A. Az Istenhez való közeledés

1. Tétel: Isten nem rejtőzködik – igyekszik kinyilatkoztatni magát. A véges voltunk választ el minket az Atyától.

„Atyánk nem rejtőzködik; nem zárkózott el önkényesen. Az isteni bölcsesség erőforrásait mozgósította egy soha véget nem érő erőfeszítéssel ahhoz, hogy megmutassa magát az ő világegyetemi területein élő gyermekeinek. Az ő fenséges szeretetével párosuló végtelen nemesség és kifejezhetetlen nagylelkűség arra készteti, hogy minden olyan teremtett lénnyel való társulás kialakítására vágyódjon, aki képes őt megérteni, szeretni és őhozzá közeledni; és ez alkotja a bennetek eredendően meglévő korlátokat, melyek elválaszthatatlanok a ti véges személyiségetektől és az anyagi létetektől, mely azt az időt és helyet, valamint azokat a körülményeket meghatározza, ahol, illetőleg amelyek közepette a halandói felemelkedési úti célotokat elérhetitek és a minden dolgok középpontjában az Atya színe elé állhattok.” 5:1.2

2. Tétel: Isten megközelíthető – az Atya elérhető. Az isteni szeretet megnyitja előttünk a paradicsomi felemelkedés útját.

„Mindegyikőtök számára és mindannyiunk számára Isten megközelíthető, az Atya elérhető, az út nyitva áll; az isteni szeretet erői és az isteni irányítás módjai és eszközei mind összekapcsolódnak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék minden világegyetem minden arra érdemes értelme számára az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez való eljutást.” 5:1.8

B. Az Isten jelenléte

1. Tétel: Az Isten kiterjedtsége és nagyszerűsége nem szabad, hogy megfélemlítsen bennünket – az Atya nálunk lakozik.

„Ne engedjétek, hogy a végtelenség kiterjedtsége, az örökkévalóság mérhetetlen terjedelme és az Isten páratlan jellemének nagyszerűsége és dicsősége megfélemlítsen, eltántorítson vagy elbátortalanítson benneteket; ugyanis az Atya egyikőtöktől sincs nagyon messze; bennetek lakozik ő, és szó szerint őbenne mozgunk, ténylegesen élünk és igazából őbenne vagyunk mi.” 12:7.12

2. Tétel: Az Isten létezésének határozott bizonyítéka az Istent ismerő halandók személyes vallásos tapasztalásában van.

„Az Istent ismerők már megtapasztalták az ő jelenlétének tényét; az ilyen, Istent ismerő halandók személyes tapasztalataikban rendelkeznek azzal az egyedüli határozott bizonyítékkal az élő Isten létezésére vonatkozóan, melyet emberi lény egy másik emberi lénynek felajánlhat. Isten létezése a bemutathatóság minden lehetséges határán kívül esik, kivéve az emberi elme Isten-tudata és a Gondolatigazító Isten-jelenléte közötti kapcsolatot, mely Gondolatigazító a halandói értelmes elmében lakozik és amelyet az ember az Egyetemes Atyától mint önkéntes adományt megkapott.” 1:2.8

3. Tétel: A rosszcselekedet nem fordítja el tőlünk az Istent, a választásunk kimenetele azonban befolyásolhatja az Isteni Jelenlétet.

„Az Atya jelenlétének hullámzásai nem az Isten változékonyságából erednek. Az Atya nem húzódik vissza, mert semmibe vették; ragaszkodása nem törik meg csak azért, mert a teremtmény rosszat tett. Inkább az a helyzet, hogy a gyermekei, lévén, hogy felruháztattak a (vele kapcsolatos) választás hatalmával, e döntés meghozatalakor közvetlenül meghatározzák az Atya által az ő szívükre és lelkükre gyakorolt isteni befolyás mértékét és korlátait.” 3:1.12

4. Tétel: Még ha Isten a miriádnyi isteni társán keresztül működik is, sőt a Paradicsomon lakozik, az ő isteni jelenléte ott van az emberek elméjében.

„Még ha a paradicsomi Atya az isteni teremtőin és a teremtmény-gyermekein keresztül működik is, ő akkor is élvezi a veletek kialakított legbensőségesebb kapcsolatot, mely oly árnyalt, olyannyira személyes, hogy már meghaladja az én értelmemet is – ez pedig az Atya szilánkjának rejtélyes közössége az emberi lélekkel és az annak tényleges lakóhelyét képező halandói elmével. Azzal, hogy tudod mit kezdj Isten ezen ajándékaival, azt is tudod, hogy az Atya nem csak az isteni társaival van bensőséges kapcsolatban, hanem az időben élő, evolúciós halandó gyermekeivel is. Az Atya valóban a Paradicsomon tartózkodik, de az ő isteni jelenléte az emberek elméjében is ott lakozik.” 12:7.13

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja.” MTörv. 33:27

C. Isten a vallásban

1. Tétel: Az Isten valósága a Titkos Nevelő révén mutatkozik meg, melynek jelenlétét mutatja:

1. az Isten megismerésére való értelmi képesség,

2. az Isten megtalálására való szellemi késztetés,

3. a törekvés arra, hogy olyanná váljunk, mint az Isten.

„Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. Ezen isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenlétét három élményelvi jelenség kíséri:

1. Az értelmi képesség Isten megismerésére – az Isten-tudat.

2. A szellemi késztetés Isten megtalálására – az Isten-keresés.

3. Olyan személyiség, mely arra törekszik, hogy olyan legyen, mint az Isten – az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.” 1:2.3

2. Tétel: Isten létezését nem bizonyíthatja sem a tudomány, sem a logika; csakis emberi tapasztalás képes igazolni a valóságát.

„Isten létezése sohasem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy tisztán oktani levezetés útján. Isten csak az emberi tapasztalásban ismerhető meg; mindazonáltal az Isten valóságának igaz fogalma az oktan számára ésszerű, a bölcselet számára hihető, a vallás számára alapvető és bármely személyiség-túlélési reményhez nélkülözhetetlen.” 1:2.7

3. Tétel: Isten tudatában van minden lény fejlődési küzdelmeinek az evolúciós mindenségrendben.

„Az Egyetemes Atya az isteni tudatosság teljességében alkotja meg az idő és tér teljes evolúciós teremtésösszességének részét képező minden entitás, lény és személyiség terjeszkedő elméje és felemelkedő szelleme fejlődési küzdelmeinek összes egyéni tapasztalását. És mind szó szerint így igaz, mert »Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk mi mind«.” 1:5.16

4. Tétel: Akaratán kívül mily nagyban hódol e működéselvű világnézet híve a törvény-Teremtő előtt, amikor e törvényeket önműködőnek és magától értetődőnek veszi!

„A működéselvű világnézet bölcselője az állításában elutasítja egy egyetemes és független akarat ideáját, éppen azt a független akaratot, amelynek a világegyetemi törvények kidolgozásában végzett tevékenysége előtt oly nagy áhítattal hódol. Akaratán kívül mily nagyban hódol e működéselvű világnézet híve a törvény-Teremtő előtt, amikor e törvényeket önműködőnek és magától értetődőnek veszi!” 3:6.4

5. Tétel: Jóllehet baklövés emberszerűvé tenni Istent, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint gépiesnek értelmezni őt.

„Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, az emberben lakozó Gondolatigazító fogalmának esetét kivéve, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint az Első Nagy Forrás és Középpont ideáját teljesen gépiesen értelmezni.” 3:6.5

6. Tétel: Vajon szenved-e Isten? Némelyek szerint igen, de nem tudjuk miként; talán a Gondolatigazítón keresztül.

„Vajon szenved-e a paradicsomi Atya? Nem tudom. A Teremtő Fiak minden bizonnyal képesek szenvedni és néha szenvednek is, éppen úgy, mint a halandók. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem más értelemben szenved. Azt hiszem, hogy az Egyetemes Atya szenved, de nem értem, hogy miként; talán a személyiségkörön keresztül vagy talán a Gondolatigazítók és az ő örök természetéből eredő, egyéb alászállott adományok egyéniségén keresztül. Ő mondta azt a halandó fajokról, hogy »minden szenvedésetekben én is osztozom«. Ő megkérdőjelezhetetlenül megtapasztal egyfajta atyai és jóindulatú megértést; lehet, hogy igazán szenved is, de ennek természetét én nem értem.” 3:6.6

7. Tétel: A sajátosságok végtelen halmazán túl Istenre jellemzők még a következők is:

Önálló akarattal bír.

Tudatában van isteniségének.

Biztosítja egy örökkévaló cél elérését.

Kinyilvánítja az Atya szeretetét.

„A világegyetemek mindenségének végtelen és örökkévaló Ura hatalom, forma, energia, folyamat, minta, elv, jelenlét és eszményített valóság. De ő ennél is több; ő személyes; önálló akarattal bír, tudatában van isteniségének, végrehajtja egy alkotó elme parancsait, biztosítja egy örökkévaló cél elérését, és kinyilvánítja az Atya szeretetét és ragaszkodását az ő világegyetemi gyermekeinek. És az Atya mindeme személyesebb jegyei jobban megérthetők úgy, ha azokat Mihálynak, a ti Teremtő Fiatoknak az Urantián alászállásban eltöltött életében tanulmányozzátok.” 3:6.7

8. Tétel: Az urantiai áldás

„Az Atya Isten szereti az embereket; a Fiú Isten szolgálja az embereket; a Szellem Isten az Atya Isten megtalálásának egyre feljebb jutást hozó kalandjára készteti a világegyetem gyermekeit a Fiú Istenek által a Szellem Isten kegyének segédkezésén keresztül kijelölt utakon.” 3:6.8

D. A személyiség istene

1. Tétel: Isten a személyiség adományozója, megőrzője és beteljesülése.

„Az Atya Isten a minden személyiség adományozója és megőrzője. És a paradicsomi Atya hasonlóképpen a végzete mindazon véges személyiségeknek, akik az isteni akarat megcselekedését őszintén választják, akik szeretik Istent és olyanná akarnak válni, mint ő.” 5:6.1

2. Tétel: Isten személyiséget adományoz, felruházza azt alkotó tudatossággal és szabad akarattal.

„A személyiségadományozás az Egyetemes Atya kizárólagos működése, vagyis az élő energiarendszerek megszemélyesítése, melyeket felruház a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányításának sajátosságaival. Az Atya Istenen kívüli forrásból nem ered személyiség, és az Atya Istenen kívül nem létezik személyiség.” 5:6.4

3. Tétel: A személyiség megoldatlan rejtély.

„A személyiség a világegyetemek egyik megoldatlan rejtélye. Képesek vagyunk megfelelő fogalmat alkotni a különféle rendű és szintű személyiségek kialakulásában szerepet játszó tényezőkről, de nem teljesen értjük magának a személyiségnek a valódi természetét.” 5:6.2

4. Tétel: A teremtésösszesség személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személyében van.

„A világegyetemek mindensége személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye, és a paradicsomi Atya személyesen tudatában van és személyes kapcsolatban áll az öntudatos létezés minden szintjén élő összes személyiséggel. És a teremtésösszesség e személyiség-tudatossága a Gondolatigazítók küldetésétől függetlenül létezik.” 5:6.10

5. Tétel: Az Isten kiárasztja magát a szellemi gyermekeire, és az ő elő-személyes részei révén teremt személyes kapcsolatot a halandókkal.

„Isten az örökkévaló természetének végtelenségét az ő hat abszolút mellérendelt társának lételvi valóságán keresztül szétosztotta, de bármikor közvetlen személyes kapcsolatot létesíthet bármely teremtésrésszel vagy a teremtés bármely szakaszával, illetőleg fajtájával az ő elő-személyes részeinek segítségén keresztül. És az örökkévaló Isten fenntartotta magának azt az előjogot is, hogy személyiséget adományozzon az isteni Teremtőknek és a világegyetemek mindensége élő teremtményeinek, míg fenntartotta azt az előjogot is, hogy közvetlen és szülői kapcsolatot tarthasson fenn mindeme személyes lényekkel a személyiségkörön keresztül.” 5:0.2

6. Tétel: Végső soron Isten a mi Atyánk.

„És ez képezi azon erőfeszítéseimet, hogy az élő Istennek az idő gyermekeihez fűződő viszonyát bemutassam. És végső soron semmi hasznosabbat nem tehetek, minthogy megismétlem, Isten a ti világegyetemi Atyátok, és ti mindannyian az ő gyermekei vagytok a bolygón.” 5:6.13

IV. A FIÚ ISTEN

1. Bevezetés
2. A Fiú önazonossága
3. Az Örökkévaló Fiú természete
4. Az Atya szeretetének szolgálója
5. Az Örökkévaló Fiú sajátosságai
6. Az Örökkévaló Fiú korlátai
7. Az Örökkévaló Fiú személyisége
8. Szellem-gravitáció
9. A Fiú viszonya az egyénhez
10. Az isteni tökéletességi terv
11. Az alászállás szelleme
12. Az Atya legfelsőbb kinyilatkoztatása

1. BEVEZETÉS

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú fiúi viszonyban van az Atyával, és társszülője a Végtelen Szellemnek.

„Egyedül az Örökkévaló Fiú tapasztalja meg azon isteni személyiségi kapcsolatokat a maguk teljességében, annak tudatosságát, hogy egyszerre fia az Atyának és szülője a Szellemnek, valamint annak a tudatosságát, hogy isteni egyenlőségben van mind az Atya-őssel, mind a Szellem-társsal.” 10:2.7

2. Tétel: A Fiú hatalmas szellem-sereget hoz létre, de ők nem személyiségek.

„A Fiú hatalmas szellem-sereget hoz létre, de ezek a leszármazottak nem személyiségek. A személyiséget teremtő Fiú vagy az Atyával közösen teszi azt, vagy az Együttes Teremtővel, aki ezekben a kapcsolatokban az Atyát képviseli.” 6:5.3

3. Tétel: A Fiú a szellemvalóságok megtartója – a Paradicsom (szellemi) megfelelője.

„Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot.” 7:0.3

2. A FIÚ ÖNAZONOSSÁGA

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya első abszolút személyes gondolatának tökéletes és végleges kifejeződése.

„Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya »első« személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végleges kifejeződése. Ennek megfelelően, amikor és ahogyan az Atya személyesen és abszolút módon kifejezi magát, akkor az ő Örökkévaló Fián keresztül teszi ezt, aki mindig is az isteni és élő Szó volt, most is az és mindig is az lesz.” 6:0.1

2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Istenség második személye, a társteremtő, s a Második Forrás és Középpont.

„Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia. Ő a Fiú Isten, az Istenség Második Személye és minden dolog társteremtője. Miként az Atya az Első Nagy Forrás és Középpont, úgy az Örökkévaló Fiú a Második Nagy Forrás és Középpont.” 6:1.1

3. Tétel: Az Örökkévaló és Eredeti Fiút mindeddig összekeverték a ti Teremtő Fiútokkal, a nebadoni Mihállyal.

„A ti világotokban, de nem a lakott szférákból álló csillagrendszeretekben, ezt az Eredeti Fiút összekeverik az egyik mellérendelt Teremtő Fiúval, a nebadoni Mihállyal, aki magát adományozta az Urantia halandó fajainak.” 6:1.5

3. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ TERMÉSZETE

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Örök Szó. Ő az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemek mindensége számára.

„Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava. Ő teljesen olyan, mint az Atya; valójában az Örökkévaló Fiú maga az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemek mindensége számára. Ezért igaz, igaz volt, és mindig igaz lesz az Örökkévaló Fiúra és az összes mellérendelt Teremtő Fiúra: »Aki látta a Fiút, az látta az Atyát.«” 6:2.2

2. Tétel: A Fiú az Atya Istennek a világegyetemek számára kinyilvánított szellemi és személyes természete.

„A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete – az Első Forrás és Középpont összessége és lényege, aki nem rendelkezik semmi olyasmivel, ami nem-személyes, istenin-kívüli, nem-szellemi és tisztán magvábanvaló.” 6:7.3

3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú szellemét és elméjét halandó ember nem képes felfogni.

„Az Örökkévaló Fiú szellem és rendelkezik elmével, de nem olyan szellem ő és nem olyan elmével rendelkezik, amelyet a halandói elme képes felfogni.” 6:6.1

4. Tétel: Az Örökkévaló Fiú a meghatározó a tényleges szellemi értékek minden területén.

„Személyiségi nézőpontból, valamint ahogyan maguk a személyek látják, az Örökkévaló Fiú és az Istenségi Abszolút viszonya a következőképpen jelenik meg: Az Örökkévaló Fiú a tényleges szellemi értékek területén meghatározó, míg úgy tűnik, hogy az Istenségi Abszolút a magvábanvaló szellemértékek hatalmas területét hatja át.” 7:1.10

4. AZ ATYA SZERETETÉNEK SZOLGÁLÓJA

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú a kegyelem-segédkező; az ő rendelkezései kegyelemre hangolódnak.

„Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. A kegyelem a Fiú szellemi jellemének lényege. Az Örökkévaló Fiú rendelkezései, amint a Második Forrás és Középpont szellemi körein áthaladnak, kegyelemre hangolódnak.” 6:3.2

2. Tétel: A Háromság igazságosságába belevegyül a Fiú irgalma. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem.

„A Fiú osztozik a Háromság igazságosságában és pártatlanságában, de ezekbe az isteniségi jellemvonásokba belevegyül az Atya szeretetének és kegyelmének végtelen megszemélyesülése; a Fiú az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem.” 6:3.1

5. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ SAJÁTOSSÁGAI

1. Tétel: A Fiú az Isten abszolútságának teljessége szellemben és személyiségben.

„Az Örökkévaló Fiú az Atya teljes isteniségi jellemét és szellemiségi sajátságait birtokolja. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége, és a Fiú mindezen jellemvonásait a világegyetemek mindensége szellemi kormányának személyes irányításában nyilvánítja ki.” 6:2.5

2. Tétel: Az Atya és a Fiú hasonló az isteni jóságban. A Fiú úgy tekint minden teremtményre, mint atya és mint testvér.

„Az isteni jóságban én nem észlelek különbséget az Atya és a Fiú között. Az Atya az ő világegyetemi gyermekeit atyaként szereti; az Örökkévaló Fiú úgy tekint minden teremtményre, mint atya és mint testvér.” 6:2.8

3. Tétel: A Fiú mindenütt-jelenvaló szelleme veled van, de nem a részed.

„Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló. Az Örökkévaló Fiú szelleme egészen biztosan veled és körülötted van, de nincs benned, és nem részed, miként a Titkos Nevelő.” 6:4.6

4. Tétel: A Fiú egyetemes és szellemi értelemben öntudattal rendelkezik. Miként az Atya, ő is tud mindent.

„Az Eredeti Fiú egyetemes és szellemi értelemben öntudattal rendelkezik. Bölcsességben a Fiú teljesen egyenlő az Atyával. A tudás, a mindentudás terén képtelenek vagyunk megkülönböztetni az Első és a Második Forrást; miként az Atya, a Fiú is tud mindent; semmilyen világegyetemi esemény soha nem éri őt váratlanul; ő a kezdettől fogva érti a véget.” 6:4.7

5. Tétel: A Fiú nem működik a fizikai területeken. Az elmeszinteken működik az Együttes Cselekvőn keresztül.

„Az Örökkévaló Fiú nem személyesen működik a fizikai területeken, és az Együttes Cselekvőn keresztüli tevékenységet kivéve nem is működik a teremtménylények számára való elme-segédkezés síkjain. De mindezek a megszorítások egyébként semmilyen mértékben nem korlátozzák az Örökkévaló Fiút a szellemi mindentudás, mindenütt-jelenvalóság és mindenhatóság összes isteni sajátosságának teljes és szabad gyakorlásában.” 6:5.1

6. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ KORLÁTAI

1. Tétel: A Fiú csak a szellemi területen mindenható.

„A Fiú csak a szellemi területen mindenható. A világegyetemi igazgatás örök működésében sohasem kerül sor a rendeltetések felesleges és szükségtelen megkettőzésére; az Istenségek nem rabjai a világegyetemi segédkezés haszontalan megkettőzésének.” 6:4.2

2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú végtelen és kizárólagosan személyes lény, aki nem képes a természetét felosztani.

„Az Örökkévaló Fiú, mint végtelen és kizárólagosan személyes lény, nem képes a természetét felosztani, nem képes önnön lényegének egyéniségivé alakított részeit más entitásoknak vagy személyeknek szétosztani és adományozni, miként azt az Egyetemes Atya vagy a Végtelen Szellem teszi.” 6:5.5

3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú teremtői sajátosságait csak az első vagy közvetlen megszemélyesülésnek adja át.

„Az Örökkévaló Fiú teremtői sajátosságait csak az első vagy közvetlen megszemélyesülésnek adja át. Ezért aztán, amikor az Atya és a Fiú Teremtő Fiú teremtésére egyesül, akkor elérik céljukat; ám az így életre hívott Teremtő Fiú sohasem képes átadni vagy leadni teremtőségi előjogait a Fiak azon különböző rendjeinek, akiket ezt követően megteremt, függetlenül attól, hogy a legmagasabb rangú helyi világegyetemi Fiakban igen korlátozott mértékben tükröződnek a Teremtő Fiú teremtői sajátosságai.” 6:5.4

4. Tétel: A felsőbb-világegyetemekben a Fiú személyes-feletti képviseletet tart fenn. E megnyilatkozásai végesek – nem abszonitok és nem is abszolútok.

„A felsőbb-világegyetemekben a Fiú nem személyesen van jelen, illetőleg nem személyesen lakozik; e teremtésrészekben ő mindössze személyes-feletti képviseletet tart fenn. A Fiú eme szellem-megnyilatkozásai nem személyesek; nincsenek benne az Egyetemes Atya személyiségkörében. Megjelölésükre nincs jobb fogalmunk, mint az, hogy felső-személyiségek; és ők véges lények; nem abszonitok és nem is abszolútok.” 7:2.3

7. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ SZEMÉLYISÉGE

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú abszolút személyiség – az a személyiség, akitől a háromság létrehozásának módszerével választotta el magát az Egyetemes Atya.

„Az Örökkévaló Fiú az a végtelen személyiség, akinek korlátozott személyiség-béklyóitól a háromság létrehozásának módszerével szabadult meg az Egyetemes Atya, s amely révén azóta is mindig végtelen bőségben adományozza magát az ő folyton-táguló, Teremtőkből és teremtményekből álló világegyetemének. A Fiú abszolút személyiség.” 6:7.1

2. Tétel: Természetét és személyiségjegyeit tekintve a Fiú az Atya megfelelője, kiegészítője és párja.

„Személyazonosságát, természetét és egyéb személyiségjegyeit tekintve az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atyának teljes megfelelője, tökéletes kiegészítője és örök párja. Abban az értelemben, hogy az Isten az Egyetemes Atya, úgy a Fiú az Egyetemes Anya. És mi, felsőrendű és alsórendű lények mindannyian, az ő világegyetemi családjukat alkotjuk.” 6:8.1

8. SZELLEM-GRAVITÁCIÓ

1. Tétel: A szellem-gravitáció éppoly valóságos, mint a fizikai gravitáció.

„A szellem adományozása és a személyiség szellemiesülése, a szellemi gravitáció területe, ténylegesen az Örökkévaló Fiú birodalma. És a Fiúnak e szellem-gravitációja, mely örökké magához vonz minden szellemi valóságot, éppoly valóságos és abszolút, mint a Paradicsom Szigetének mindenható anyagi vonzása.” 12:8.4

2. Tétel: A Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti – minden ténylegessé vált szellemi értéket.

„Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti; a Fiú szellemi hatalma minden világegyetemi ténylegesen létező dologgal összefüggésben abszolút. Szellem-gravitációs abszolút vonzerején keresztül tökéletes szabályozást valósít meg minden szét nem vált szellem-energia belső kapcsolódásai felett, továbbá minden ténylegessé vált szellem-valóság felett.” 6:4.1

3. Tétel: A szellem-gravitációs kör középpontja az Örökkévaló Fiúban van. Minden igaz szellemérték az ő ellenőrzése alatt áll.

„A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellem-gravitációja, ez a kizárólagosan szellemi kör, közvetlenül visszavezet a Második Forrás és Középpont személyéhez a Paradicsomon. Ő bírja a minden igaz szellemértékre irányuló mindig-jelenlévő és biztos szellemi uralom feletti ellenőrzés és működtetés hatáskörét. Így gyakorol az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi fennhatóságot.” 7:1.1

4. Tétel: A szellem-gravitáció az időtől és tértől függetlenül fejti ki hatását.

„A szellemi dolgok feletti eme gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik; ebből eredően a szellemenergia az átvitel során nem gyengül. A szellemgravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását. Nem gyengül az átvitel távolságának négyezetével arányosan; a tiszta szellem-erőtér köreit nem késlelteti az anyagi teremtésrészek tömege. És a szellemenergiák időt és teret meghaladó sajátsága a Fiú abszolútságából ered; ennek oka nem a Harmadik Forrás és Középpont ellengravitációs térerőinek beavatkozása.” 7:1.2

5. Tétel: Minden új szellemvalóság az egyetemes szellem-gravitáció pillanatszerűen kialakuló igazodását váltja ki.

„Bármely szellemvalóságnak a világegyetemekben való ténylegesülésekor e változás a szellemgravitáció azonnali és pillanatszerűen kialakuló igazodását váltja ki.” 7:1.4

6. Tétel: Ugyanez a szellemi vonzóerő számos paradicsomi fiúban megvan.

„A Fiú szellemi vonzóereje kisebb mértékben a fiak számos, paradicsomi származási rendjében rejlik. Ugyanis az abszolút szellem-gravitációs körön belül találhatók a kisebb teremtési egységekben működő, szellemi vonzással bíró helyi rendszerek.” 7:1.5

7. Tétel: Szellem-gravitáció működik az egyének és az egyének csoportjai között is – ők a „rokonlelkek”.

„A szellem-gravitációs vonzás és az arra adódó válasz nem csak a világegyetem, mint egész viszonylatában működik, hanem még az egyének és az egyének csoportjai között is. Egyfajta szellemi összetartozás van bármely világhoz, fajhoz, nemzethez vagy hívő egyének csoportjához tartozó szellemi és szellemivé vált személyiségek között. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. A rokonszellemek kifejezés nem üres szófordulat.” 7:1.6

8. Tétel: Mi is mérjük a szellem-gravitációt, mint ahogy ti a fizikai gravitáció kiszámítására törekedtek.

„A jól ismert törvények alapján képesek vagyunk mérni a szellemi gravitációt (és mérjük is), éppen úgy, ahogy az ember a véges fizikai gravitáció hatásának kiszámítására törekszik.” 7:1.8

9. Tétel: A szellem-gravitáció vizsgálatakor gyakran találkozunk az Istenségi Abszolút kiszámíthatatlan válaszaival.

„De az Örökkévaló Fiú szellemi jelenlétének ezen igen megbízható és kiszámítható működése mellett találkozhatunk a válaszaikat tekintve már nem ennyire kiszámítható jelenségekkel is. Az ilyen jelenségek feltehetőleg az Istenségi Abszolút mellérendelt cselekedetét jelzik a megjelenő szellemi magvábanvalók területein.” 7:1.9

10. Tétel: Bár a Fiú nem költözik az emberbe, azért mindig az ember szellemi biztonságán munkálkodik.

„Az Örökkévaló Fiú szelleme a teljes halandói felemelkedés egyetlen szakaszában sem költözik az idő zarándokának elméjébe vagy lelkébe, viszont az ő jótékony hatása mindig közel lesz és mindig az idő fejlődő gyermekeinek jólétére és szellemi biztonságára irányul.” 7:3.1

11. Tétel: A szellem-gravitációs kör továbbítja imáinkat az Istenséghez.

„A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja a hívő emberi szív őszinte imáit az emberi tudatosság szintjéről az Istenség tényleges tudatosságához.” 7:3.3

12. Tétel: A szellem-gravitáció megkülönböztető működése az emberi test különböző idegpályáinak működéséhez hasonlítható.

„A szellem-gravitációs kör megkülönböztető működése talán hasonlítható az emberi testben lévő idegpályák működéséhez: az idegpályákon ingerek haladnak befelé; ezek közül némelyeket az alacsonyabb rendű gerincvelői idegközpontok felfognak és válaszolnak azokra; mások továbbhaladnak az agy alacsonyabb rendű központjai közül azok felé, melyek kevésbé önműködők, ellenben taníthatók, míg a legfontosabb és létfontosságú bejövő üzenetek túljutnak ezen alárendelt központokon is és rögtön az emberi tudat legfelsőbb szintjein ágyazódnak be.” 7:3.4

13. Tétel: A szellemvalóságok a saját minőségjegyük – értékük – függvényében érzékenyek a szellem-gravitációra.

„A szellemvalóságok a saját minőségi értékük, a szellemtermészetük tényleges mértékének függvényében érzékenyek a szellemi gravitációs központ vonzóerejére. A szellemlényeg (minőség) éppúgy válaszol a szellemgravitációra, mint ahogy a fizikai anyag szervezett energiája (mennyiség) visszahat a fizikai gravitációra.” 7:1.3

14. Tétel: A szellem-gravitáció abszolút. A lázadás megzavarhatja a helyi köröket, de a szellem-gravitációt nem.

„Miként a Paradicsom anyagi gravitációja, az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja is abszolút. A bűn és a lázadás talán megzavarhatja a helyi világegyetemi köröket, de az Örökkévaló Fiú szellemgravitációját semmi sem képes felfüggeszteni.” 7:1.7

15. Tétel: Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a paradicsomi felemelkedés titkát.

„Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát. Minden tiszta szellemérték és minden igazmód szellemiesült egyén az Örökkévaló Fiú kimeríthetetlen szellemi gravitációs hatalmában van.” 7:3.2

9. A FIÚ VISZONYA AZ EGYÉNHEZ

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú nem képes magából részeket adni. Ő személyként és szellemi hatásként segédkezik.

„Az Örökkévaló Fiú tisztán személyes természete nem képes magából részeket adni. Az Örökkévaló Fiú szellemi hatásként vagy személyként segédkezik, nem másként.” 7:5.3

2. Tétel: Noha az Örökkévaló Fiú nem képes az emberrel kapcsolatba lépni úgy, ahogy az Atya, az ő fiai képesek kiárasztani magukat a halandó fajokra.

„Az Örökkévaló Fiú nem képes emberi lényekkel közvetlen kapcsolatba lépni úgy, miként azt az Atya az elő-személyes Gondolatigazítókon, mint az ő ajándékain keresztül teszi, viszont az Örökkévaló Fiú igen közel kerül a teremtett személyiségekhez az isteni fiúi rend fokozatos mérséklésével, míg végül megjelenhet az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember.” 7:5.2

10. AZ ISTENI TÖKÉLETESSÉGI TERV

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az isteni gondnoka az Atya paradicsomi teremtmény-felemelkedési tervének.

„Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője. Miután kihirdette azt az egyetemes parancsot, hogy »Légy tökéletes, miként magam is az vagyok«, az Atya az Örökkévaló Fiúra bízta e hatalmas feladat végrehajtását; és az Örökkévaló Fiú e fenséges vállalkozás kivitelezésében osztozik az ő isteni mellérendeltjével, a Végtelen Szellemmel.” 7:4.7

11. AZ ALÁSZÁLLÁS SZELLEME

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiak fiai képesek a halandói húsvér testhez való hasonlatosságban megtestesülni.

„A teremtett személyiségek tapasztalásában való osztozás érdekében az Isten paradicsomi Fiainak a magukévá kell tenniük eme teremtmények tényleges természetét, és isteni személyiségüket meg kell testesíteniük úgy, mint tényleges teremtményt. A megtestesülés, a Szonarington titka, a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló béklyóitól.” 7:5.4

2. Tétel: Régen az Örökkévaló Fiú kiárasztotta magát a Havona minden egyes körére.

„Réges-régen az Örökkévaló Fiú önmagát adta a központi teremtésrész minden egyes körének azért, hogy a Havona minden lakosa és zarándoka, beleértve az idő felemelkedő zarándokait is, megvilágosodását és fejlődését segítse. E hét alászállása közül egyikben sem működött felemelkedőként vagy havonai honosként. Ő saját magaként létezett.” 7:5.5

3. Tétel: Az eredeti Mihály kiárasztotta magát a Havonán – osztozott a felemelkedő zarándokok tapasztalásában.

„Bármily nehézséget okoz is nekünk az Istenség Második Személye alászállásainak megértése, mégis értjük az Örökkévaló Fiú egyik Fiának Havona-alászállását, aki szó szerint átment a központi világegyetem körein és ténylegesen is osztozott azon tapasztalásokban, melyek az Istenség elérésére törekvő felemelkedő lény felkészülésének részét képezik. Ez volt az eredeti Mihály, az elsőszülött Teremtő Fiú, és ő körről körre megszerezte a felemelkedő zarándoki léttel járó élettapasztalatokat, miközben minden egyes kör valamely szakaszában személyesen utazott e zarándokokkal Grandfanda, az összes közül a Havonát először elért halandó idejében.” 7:5.8

4. Tétel: Az Örökkévaló Fiút a legjobban úgy lehet megérteni, ha elgondolkodunk Jézus földi életén.

„Az irgalmas Örökkévaló Fiú jelleméről és könyörületes természetéről bizonyára többet megértetek, ha mélyen elgondolkoztok az ezen isteni sajátosságokkal kapcsolatos kinyilatkoztatáson, melyet a ti saját Teremtő Fiatok szeretetteljes szolgálatban tett, aki egykor az Ember Fia volt a földön, s aki ma a helyi világegyetemetek magas fejedelme – az Ember Fia és az Isten Fia.” 7:7.6

12. AZ ATYA LEGFELSŐBB KINYILATKOZTATÁSA

1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya teljes és végleges kinyilatkoztatása – ő egy az Atyával.

„Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása. Az Atyára vonatkozó és az Atyával kapcsolatos minden tudás szükségképpen az Örökkévaló Fiútól és az ő paradicsomi Fiaitól származik. Az Örökkévaló Fiú öröktől fogva létezik, és teljesen és szellemi korlátozások nélkül egy az Atyával. Isteni személyiségüket tekintve ők egymás mellérendeltjei; szellemi természetüket tekintve ők egyenlők; isteniségükben pedig azonosak.” 7:7.1

2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú és az ő Fiai egyetemes kinyilatkoztatást tesznek az Egyetemes Atyáról az embereknek és az angyaloknak.

„Az elsődleges Fiú és az ő Fiai az Atya szellemi és személyes természetének egyetemes kinyilatkoztatásán munkálkodnak az összes teremtésrész számára. A központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben, a helyi világegyetemekben vagy a lakott bolygókon a paradicsomi Fiú az, aki az Egyetemes Atyát az embereknek és az angyaloknak kinyilatkoztatja. Az Örökkévaló Fiú és az ő Fiai nyilatkoztatják ki az Egyetemes Atyához vezető teremtményi utat.” 7:7.3

3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az isteni valóságról, a korlátlan szellemről és az abszolút személyiségről az Atya által alkotott gondolat szellemi megszemélyesülése.

„Az Örökkévaló Fiú a paradicsomi Atyának az isteni valóságról, a korlátlan szellemről és az abszolút személyiségről alkotott egyetemes és végtelen gondolatának szellemi megszemélyesülése. Ezáltal alkotja a Fiú az Egyetemes Atya teremtői önazonosságának isteni kinyilatkoztatását.” 6:0.3

4. Tétel: A Fiú az érvényesítője az Atya örökkévaló célja szellemi szempontjainak, mely cél fokozatosan feltárul a fejlődő világegyetemekben.

„Az Eredeti Fiú mindig is érdekelt az Atya örökkévaló célja szellemi szempontjainak kimunkálásában, amint e cél fokozatosan feltárul a fejlődő világegyetemek jelenségeiben, azok élőlényei számos csoportjával összefüggésben. Mi nem teljesen értjük ezen örökkévaló tervet, de a paradicsomi Fiú kétségkívül igen.” 7:0.1

V. A SZELLEM ISTEN

1. Bevezetés
2. A Cselekvő Isten
3. A Végtelen Szellem természete
4. Az Atyához és a Fiúhoz való viszonya
5. Az isteni segédkezés Szelleme
6. A Végtelen Szellem személyisége
7. A Végtelen Szellem sajátosságai
8. Az egyetemes átalakító
9. Az elme-segédkezés
10. Világegyetemi tükrözőműködés
11. A Végtelen Szellem személyiségei

1. BEVEZETÉS

1. Tétel: Egy azonos és végtelen cselekedetnek az Atya-Fiú egyesülés általi közös eltervezése örökkévalósági eredetet biztosított a Végtelen Szellemnek.

„Az örökkévalóság hajnalán az Atya és a Fiú egyaránt végtelenül tudatában van a kölcsönös függőségüknek, örökkévaló és abszolút egységüknek; és ezért lépnek társakként végtelen és örökké tartó isteni szövetségre. E soha véget nem érő egység az ő egyesített gondolataik kivitelezése érdekében jön létre szerte az örökkévalóság teljes körében; és ezen örök esemény óta az Atya és a Fiú fenntartja ezt az isteni egyesülést.

És ekkor már szemtől szemben állunk a Végtelen Szellem örök eredetével, az Istenség Harmadik Személyével. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet – egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli – akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.” 8:0.2

2. A CSELEKVŐ ISTEN

1. Tétel: A Végtelen Szellem megszemélyesülése rendezi be a színteret az örök korszakok teremtői körképéhez.

„A múlt örökkévalóságában, a Végtelen Szellem megszemélyesülésekor az isteni személyiségkör tökéletessé és teljessé válik. A Cselekvő Isten létezik, és a hatalmas színtér készen áll a teremtés rendkívüli színművéhez – a világegyetemi kalandhoz – az örök korszakok isteni körképéhez.” 8:1.1

2. Tétel: A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak.

„A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. Egymilliárd tökéletes szféra kel életre egy pillanat alatt. Ezen elméleti örökkévalósági pillanatot megelőzően a Paradicsom saját térenergiái már léteznek és a lehetőséget tekintve működőképesek, viszont létük még nem tényleges; fizikai gravitáció sem mérhető, hacsak nem tekintjük azon anyagi valóság válaszokat, melyek annak szüntelen vonzására adatnak.” 8:1.4

3. Tétel: Ő az energia átalakítója – általa van hatás, mozgás, összehangolódás és egyensúly.

„Az Együttes Teremtő nem energia, nem az energia forrása és nem is az energia végső szakasza; ő az energia átalakítója. Az Együttes Teremtő nem más, mint művelet – mozgatás, változtatás, átalakítás, összehangolás, megszilárdítás és kiegyensúlyozás.” 9:3.5

4. Tétel: Minként az isteni Fiak az „Isten Szava”, úgy a Végtelen Szellem gyermekei az „Isten Cselekedete”.

„Az isteni Fiak valóban »Isten Szava«, azonban a Szellem gyermekei igazán »Isten Cselekedete«. Isten a Fiún keresztül szól és a Végtelen Szellemen keresztül cselekszik a Fiúval.” 10:3.3

3. A VÉGTELEN SZELLEM TERMÉSZETE

1. Tétel: Az Együttes Cselekvő az első Atya-Fiú alkotta abszolút cselekvési terv kivitelezése.

„...az Együttes Cselekvő az »első« teljes értékű teremtő fogalom, illetőleg terv tökéletes kivitelezése, mely fogalom, illetőleg terv arra az együttes cselekedetre készült, melyet az abszolút gondolat-szó egyesülést mutató Atya-Fiú személyiségtársulás hajt végre.” 8:3.1

2. Tétel: Az Együttes Teremtő az Atya természetének minden oldala közül a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben.

„Valóban van rejtély a Végtelen Szellem személyében, de nem akkora, mint az Atyáéban és a Fiúéban. Az Atya természetének minden oldala közül az Együttes Teremtő a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben. Még ha a világmindenség a végtelenségig tágul is, az Együttes Cselekvő szellemjelenléte, energiaszabályozása és elmepotenciálja meg fog felelni az ilyen határtalan teremtésösszesség igényeinek.” 8:2.5

3. Tétel: A Szellem segédkezés – az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése.

„Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés – isteni szeretetet és végtelen kegyelmet mutató segédkezés az összes értelmes teremtésrész számára. A Szellem az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése; örökmód egyesülnek őbenne egyetemes szolgálatra. A Szellem a teremtményi teremtésrészek esetében alkalmazott szeretet, az Atya és a Fiú egyesített szeretete.” 8:4.2

4. Tétel: Az Együttes Cselekvő különleges előjogokkal rendelkezik az energiák, az értelmek és a szellemek egységbe foglalásában.

„Az Együttes Cselekvő minden létező világegyetemi energia, minden tényleges világegyetemi szellem és minden valós világegyetemi értelem egységbe foglalásában különleges előjogokkal és összehangolásukban végtelen készséggel rendelkezik; a Harmadik Forrás és Középpont azon sokféle energia és különböző teremtésrész egyetemes egyesítője, melyek az Egyetemes Atya isteni tervének és örökkévaló céljának megfelelően megjelentek.” 9:0.2

5. Tétel: A tökéletes, változatlan és abszolút Szellem kitölti a teret.

„A Végtelen Szellem kitölti a teljes teret; ő az örökkévalóság körében lakozik; és a Szellem, az Atyához és a Fiúhoz hasonlóan, tökéletes és változatlan – abszolút.” 9:0.5

6. Tétel: Az Istenség Harmadik Személye:

a) mindenütt jelenvaló szellemi befolyás,

b) az energia Egyetemes Átalakítója,

c) az Atya-Fiú Együttes Cselekvője,

d) Abszolút Elme,

e) Cselekvő Isten.

„Mint a Végtelen Szellem, ő mindenütt jelenvaló szellemi befolyás. Mint az Egyetemes Közvetítő, ő az erőtér-szabályozó teremtmények őse és a mindenségrendi térerők beindítója. Mint az Együttes Cselekvő, ő az Atya-Fiú közös képviselője és társulásuk végrehajtója. Mint az Abszolút Elme, ő az értelmi képesség forrása szerte a világegyetemekben. Mint a Cselekvő Isten, ő a mozgás, a változás és a kapcsolat nyilvánvaló őse.” 9:1.1

4. AZ ATYÁHOZ ÉS A FIÚHOZ VALÓ VISZONYA

1. Tétel: A Végtelen Szellem a Havona születésével egyszerre válik örökkévalóvá és ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé.

„A Végtelen Szellem a Havona világok születésével egyszerre válik örökkévalóvá, lévén, hogy e központi világegyetem őáltala és ővele és őbenne teremtetik meg, az Atya és a Fiú közös elképzeléseinek és egyesített akaratának engedelmeskedve. A Harmadik Személy ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé, és ennélfogva ő lesz mindörökre az Együttes Teremtő.” 8:1.7

2. Tétel: Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva és korlátozás nélkül egy az Atyával és a Fiúval.

„Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva és teljesen és korlátozás nélkül egy az Egyetemes Atyával és az Örökkévaló Fiúval. A Végtelen Szellem nemcsak a paradicsomi Atya természetét, hanem az Eredeti Fiú természetét is tökéletesen tükrözi.” 8:2.1

3. Tétel: A Végtelen Szellem hatékonyan segíti az evolúciós teremtmények számára az Atya-Fiú által kidolgozott tökéletességi terv kivitelezését.

„A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a mindent szerető Atyát és a minden iránt irgalmas Fiút abban, hogy ama közös hosszú távú tervüket végrehajtsák, hogy az idő és tér összes világán élő, minden igazságszerető lelket magukhoz vonzzanak. Azon nyomban, hogy az Örökkévaló Fiú elfogadta az Atyának a világegyetemek teremtményeire kidolgozott tökéletesség-elérési tervét, abban a pillanatban, hogy a felemelkedési irányterv az Atya-Fiú tervévé vált, akkor tehát a Végtelen Szellem az Atya és a Fiú együttes vezetőjévé vált az ő közös és örökkévaló céljuk elérése terén.” 8:3.5

4. Tétel: Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának letéteményese.

„Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának istenségi letéteményese, és cselekedeteiben örökmód figyelembe veszi a központi Sziget anyagi abszolútságát.” 9:1.3

5. Tétel: A Szellem abszolút az elmeterületek igazgatásában.

„Az Istenség Harmadik Személye az elmeterületek értelmi középpontja és egyetemes irányítója; itt abszolút ő – a fennhatósága itt korlátlan.” 9:1.5

6. Tétel: A Szellem ellentételezést nyújt az élményelvi Istenség – a Legfelsőbb és a Végleges – hiányosságaiért.

„Úgy tűnik, hogy az Együttes Cselekvőt az Atya-Fiú közösség serkenti, de az összes cselekedete során nyilvánvalóan elismeri az Atya-Paradicsom kapcsolatot. Alkalmanként és bizonyos szerepköreiben úgy látszik, mintha ellentételezést nyújtana az élményelvi Istenségek – a Legfelsőbb Isten és a Végleges Isten – fejlődési hiányosságaiért.” 9:1.6

7. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.

„A Végtelen Szellem éppen annyira kiegészítője az Örökkévaló Fiúnak, mint amennyire a Fiú kiegészítője az Egyetemes Atyának. Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem pedig az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.” 9:2.2

5. AZ ISTENI SEGÉDKEZÉS SZELLEME

1. Tétel: Az Együttes Teremtő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése.

„Az Együttes Teremtő igazán és mindörökre a nagy segédkező személyiség, az egyetemes kegyelem-segédkező. Ahhoz, hogy a Szellem segédkezését megértsétek, gondoljatok arra az igazságra, hogy ő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése.” 8:4.7

2. Tétel: Nagyszerűen felruháztatik türelemmel és szeretettel – az igazságosságban érvényre juttatja a könyörületességet.

„Az energia és a fizikai dolgok legfelsőbb szintű szabályozásán túl a Végtelen Szellem nagyszerűen felruháztatik a türelem, a könyörületesség és a szeretet azon sajátosságaival, melyek oly kiválóan megmutatkoznak az ő szellemi segédkezésében. A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. A Szellem Isten az Eredeti és Örökkévaló Fiú minden fenséges kedvességével és könyörületes ragaszkodásával rendelkezik.” 9:1.8

3. Tétel: Az irgalmasság gyermekei a szenvedés kalapácsával dolgoznak az igazságosság üllőjén.

„Szülőhelyetek világegyeteme az igazságosság üllője és a szenvedés kalapácsa között nyer végső formát; de a kalapácsot forgatók nem mások, mint az irgalmasság gyermekei, a Végtelen Szellem szellem-utódai.” 9:1.8

4. Tétel: A Szellem a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének kinyilvánításában segédkezik, összhangban a paradicsomi Háromság igazságosságával.

„A Végtelen Szellem, az Együttes Teremtő egyetemes és isteni segédkező. A Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének megnyilvánulásában, és összhangban van a paradicsomi Háromság szilárd, változatlan és pártatlan igazságosságával is.” 9:0.3

5. Tétel: Az Urantián mindeddig összekeverték a mindenütt-jelenvaló Végtelen Szellemet a helyi világegyetemi Szent Szellemmel.

„A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.” 8:5.3

6. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGE

1. Tétel: A Végtelen Szellem igaz és isteni személyiség.

„Ne engedjétek, hogy a Harmadik Forrás és Középpont kiterjedt alászállása és általános jelenléte elhomályosítsa vagy egyéb módon kisebbítse az ő személyiségének tényét. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ő ezek mindegyike, és végtelenül több is, ugyanakkor igaz és isteni személyiség is.

A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak isteni társa és mellérendeltje.” 8:6.1

2. Tétel: Az Atya és a Fiú az ő örökkévaló egyesülésük „együttes személyiségét” adományozzák a Végtelen Szellemnek.

„Az Együttes Cselekvő létrejöttével és a teremtés központi magjának anyagi megjelenésével bizonyos örök változások mentek végbe. Isten, mint abszolút személyiség magát az Örökkévaló Fiának adta. Az Atya így adományozza a »végtelenség személyiségét« az egyszülött Fiának, míg ketten együtt az ő örökkévaló egyesülésük »együttes személyiségét« adományozzák a Végtelen Szellemnek.” 10:1.4

3. Tétel: Függetlenül a kiterjedt világegyetemi tevékenységeitől, az Együttes Teremtő személy.

„A »Szellem szeretete« valóságos, miként az ő szomorúsága is az; ennélfogva »meg ne szomorítsátok az Isten Szellemét«. Akár paradicsomi Istenségként, akár helyi világegyetemi Alkotó Szellemként figyeljük meg a Végtelen Szellemet, azt találjuk, hogy az Együttes Teremtő nem csak a Harmadik Forrás és Középpont, hanem isteni személy is. Ezen isteni személyiség is személyként válaszol a világegyetemre. A Szellem beszél hozzátok, »akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem«. »A Szellem maga jár közben értetek.« A Szellem közvetlen és személyes hatást gyakorol a teremtett lényekre, »mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai«.” 8:6.4

4. Tétel: A Végtelen Szellem minden személyes és nemszemélyes működése saját akaraton alapuló cselekedet.

„A Harmadik Forrás és Középpont nem-személyes, személytelen és más értelemben sem személyes tevékenységei mind magának az Együttes Cselekvőnek a saját akaratán alapuló cselekedetei; ezek nem valaminek vagy valakinek a gondolatai, származékai vagy tükröződései.” 9:3.7

7. A VÉGTELEN SZELLEM SAJÁTOSSÁGAI

1. Tétel: A mindenütt-jelenvalóság a Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága.

„A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. Szerte a világegyetemek mindenségében e mindent átható szellem mindenhol jelen van, mely szellem oly nagy mértékben hasonló az egyetemes és isteni elme jelenlétéhez. Az Istenség Második Személyét és a Harmadik Személyét egyaránt az ő mindig jelenlévő szellemei képviselik minden világon.” 8:5.1

2. Tétel: A Szellem osztozik ugyan az Atya sajátosságaiban, mégis inkább a Fiú könyörületessége felé hajlik.

„Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője.” 8:2.6

3. Tétel: A Végtelen Szellem az ellengravitáció különleges hatalmát birtokolja.

„A Végtelen Szellem különleges és bámulatos erőteret birtokol – az ellengravitációt. Ezen erőtér működésileg (megfigyelhetően) nincs jelen sem az Atyában, sem a Fiúban. Eme képesség, vagyis az anyagi gravitációnak való ellenállás képessége, mely a Harmadik Forrás eredendő sajátsága, az Együttes Cselekvőnek a világegyetemi viszonyok bizonyos szakaszaira adott személyes válaszaiban nyilvánul meg. És e különleges sajátosság átvihető a Végtelen Szellem bizonyos felsőbb személyiségeire is.” 9:3.2

4. Tétel: Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette és kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik.

„Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette képes semlegesíteni a gravitációt; a működése egyenértékű térerő-jelenlét gyakorlását jelenti. Kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik, és ez nem az elme cselekedete. A pörgettyű esetében a gravitációnak való ellenállás jelensége jól példázza az ellengravitáció hatását, de ez nem ad értékelhető ismeretet az ellengravitáció okára vonatkozóan.” 9:3.3

8. AZ EGYETEMES ÁTALAKÍTÓ

1. Tétel: Semmi sem utalt arra, hogy a Végtelen Szellem a megszemélyesülésekor különleges előjogokat kap az energiaátalakítás terén.

„Az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak a Paradicsom jelenlétében önmaguk megszemélyesítése céljából való egyesülésekor különös dolog ment végbe. Ezen örökkévalósági helyzetben semmi sem utal arra, hogy az Együttes Cselekvő úgy személyesül meg, mint abszolút elmével összehangolt korlátlan szellemiség, mely különleges előjogokkal is bír az energiaátalakítás terén. Létrejöttével kiteljesedik az Atya felszabadulása a központosított tökéletesség kötelékeitől és a személyiség-abszolutizmus korlátaitól.” 9:0.1

2. Tétel: A Cselekvő Isten a végtelenség paradicsomi mintájának megelevenítője. Önkéntelenséget visz a fizikai teremtésbe.

„A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. A Paradicsom a végtelenség anyagi forgáspontja; a Harmadik Forrás és Középpont közvetítői pedig azok az értelmes emelőkarok, melyek az anyagi szintet mozgásba hozzák és a fizikai teremtés működési rendjébe önkéntelenséget visznek.” 9:3.8

9. AZ ELME-SEGÉDKEZÉS

1. Tétel: Az abszolút elme a végtelen Szellem elméje. A Szellem eredendően elmével-ellátott.

„Az abszolút elme a Harmadik Személy elméje; elválaszthatatlan a Szellem Isten személyétől. A működő lényekben az elme nem válik el az energiától vagy a szellemtől, illetőleg kettejüktől. Az elme nem az energiában rejlik; az energia befogadja az elmét és visszahat arra; az elme rátelepedhet az energiára, de a tudat nem a pusztán anyagi szintben rejlik. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez, mert a szellem eredendően tudatos és azonosuló. A szellem mindig értelmes, bizonyos értelemben elmével ellátott.” 9:4.2

2. Tétel: Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén abszolút – az elméje végtelen.

„Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén, az egyetemes értelem területein abszolút. A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen; teljesen meghaladja a világegyetemek mindenségének tevékeny és működő elme-köreit.” 9:4.3

3. Tétel: Az isteni elme a véges lényekben jobban észlelhető úgy, mint a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenségrendi elméje.

„Az Isten elme-jelenléte összefüggésbe hozható az Együttes Cselekvő, a Végtelen Szellem abszolút elméjével, viszont a véges teremtésrészekben jobban észlelhető ez a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenütt működő mindenségrendi elméjében.” 3:1.8

4. Tétel: A Végtelen Elme független a tértől és nem vesz tudomást az időről.

„A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. És a térrel ez a helyzet: A Végtelen Elme független a tértől, viszont amint a végtelentől a segéd-elmeszintek felé közelítünk, az értelemnek egyre inkább számolnia kell a tér tényével és korlátaival.” 9:4.4

5. Tétel: Az Együttes Cselekvő a mindenségrendi elme teremtője, s ez a forrása az ember elméjének.

„Az Együttes Teremtő a mindenségrendi elme őse, és az emberi elme ennek a mindenségrendi elmének egy egyedivé vált köre, személytelen része, s azt a Harmadik Forrás és Középpont Alkotó Leánya adományozza a helyi világegyetemben.” 9:5.4

6. Tétel: Minden világegyetemi elmét a Végtelen Szellem abszolút elme-köre fog össze.

„A Harmadik Forrás és Középpont, az egyetemes értelem, személyesen tudatában van minden elmének, minden értelemnek a teljes teremtésösszességben, és az elmével rendelkező mindeme fizikai, morontiai és szellemi teremtményekkel személyes és tökéletes kapcsolatot tart fenn szerte a tágas világegyetemekben. Mindezen elme-tevékenységeket az abszolút elme-gravitációs kör fogja össze, mely a Harmadik Forrásban és Középpontban összpontosul és amely a Végtelen Szellem személyes tudatának részét képezi.” 9:6.1

7. Tétel: A véges elme megjósolhatatlansága talán a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából eredhet.

„A véges elme megjósolhatatlanságának egyes szakaszai a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából eredhetnek, és van egy hatalmas tevékenységi terület, ahol az Együttes Cselekvő és az Egyetemes Abszolút talán összeér. Sok mindent nem tudunk az elméről, azonban egy dologban biztosak vagyunk: A Végtelen Szellem a Teremtő elméjének tökéletes megnyilvánulása az összes teremtmény számára; a Legfelsőbb Lény pedig az összes teremtmény elméjének kialakuló kifejeződése a Teremtőjük számára.” 9:6.9

8. Tétel: Az anyagi és a szellemi közötti minden kapcsolat a Végtelen Szellem cselekedete.

„Amikor és ahol kapcsolat alakul ki az anyagi és a szellemi között, akkor az ilyen elme-jelenség a Végtelen Szellem cselekedete. Az elme képes egyedül is összekötni az anyagi szint fizikai erőit és energiáit a szellemi erőterekkel és a szellemszint lényeivel.” 12:6.3

9. Tétel: Az anyag és szellem kettős világegyeteme teszi az elme-Istent kikerülhetetlenné. Az elméje potenciáljában végtelen és adomány voltában egyetemes.

„Az elme a Végtelen Szellem működési felruházottsága, s ezért potenciáljában végtelen és adomány voltában egyetemes. Az Egyetemes Atya elsődleges gondolata kettős kifejeződési formában válik örökkévalóvá: a Paradicsom Szigetében és a vele egyenlő Istenségben, a szellemi és Örökkévaló Fiúban. Az örök valóság e kettőssége teszi az elme-Istent, a Végtelen Szellemet kikerülhetetlenné. Az elme a szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája. Az anyagi-evolúciós teremtmény csakis az elme segédkezése révén képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet.” 56:2.2

10. Tétel: Az elme-gravitációs kör kiszámíthatóságát némiképp befolyásolja az Egyetemes Abszolút működése.

„Az elme-gravitációs kör kiszámítható; a paradicsomon lévő Istenség Harmadik Személyéből sugárzik ki, de nem minden megfigyelhető elmeműködés jelezhető előre. Az összes ismert teremtésrészben ezen elme-kör párhuzamosan működik egyfajta kevéssé ismert jelenléttel, melynek működése előre nem jelezhető. Meggyőződésünk, hogy e megjósolhatatlanság részben az Egyetemes Abszolút működésének tulajdonítható. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi is e rendeltetés; csak sejtésünk van arról, hogy mi működteti mindezt; annak a teremtményekhez fűződő viszonyáról pedig csak feltevéseink vannak.” 9:6.8

10. VILÁGEGYETEMI TÜKRÖZŐMŰKÖDÉS

1. Tétel: Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes összehangolni egyidejűleg bármely pontban – ez az egyetemes tükrözőműködés.

„Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes úgy összehangolni, hogy levetővé váljon számára az elmebéli, az anyagi és a szellemi dolgok egyidejű észlelése. Ez a világegyetemi tükrözőműködés jelensége, a különleges és megmagyarázhatatlan hatalom arra, hogy lássa, hallja, érezze és ismerje az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és hogy tükrözőműködés révén mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítsa.” 9:7.1

11. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGEI

1. Tétel: A Végtelen Szellem családjának három nagy osztály van.

A Harmadik Forrás és Középpont működési családja (...) három nagy csoportra bontható:

I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:

1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.

2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.

3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.

II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.

III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:

1. A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.

2. A Tér Hírvivő Seregei.

3. Az Idő Segédkező Szellemei.” 9:8.14

2. Tétel: Minden alkalommal, amikor az Atya és a Fiú létrehoz egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik.

„A Végtelen Szellem következő és folyamatos alkotó cselekedete időről időre az Alkotó Szellemek létrehozásában nyilvánul meg. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú egy Teremtő Fiú szülőjévé lesz, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik, aki e Teremtő Fiú közeli társaként osztozik a további világegyetemi tapasztalásokban.” 9:8.4

3. Tétel: A Harmadik Forrás nem-Atyai személyiséget adományoz az Örökkévaló Fiúval való alkotó társulásban.

„Az Atya a saját szabad akarata szerint adományoz személyiséget. Hogy ezt miért teszi, azt csak gyaníthatjuk; arról viszont, hogy miként teszi ezt, fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy a Harmadik Forrás miért adományoz nem-Atyai személyiséget, de ezt a Végtelen Szellem a maga részéről teszi, alkotó társulásban az Örökkévaló Fiúval számos, számotokra ismeretlen módon. A Végtelen Szellem képes az Atya nevében is cselekedni az Első-Forrás személyiség adományozásában.” 9:8.10

VI. A HÉTSZERES ISTEN

1. Tétel: A teremtményi korlátok és a véges állapot ellentételezése érdekében az Atya létrehozta az Istenséghez való közeledés hétszeres útját.

„A véges állapot miatti ellentételezés érdekében és a teremtmények fogalmi korlátoltságának ellensúlyozására az Egyetemes Atya létrehozta az Istenséghez való evolúciós teremtményi közeledés hétszeres útját:

1. A paradicsomi Teremtő Fiak.

2. A Nappalok Elődei.

3. A Hét Tökéletes Szellem.

4. A Legfelsőbb Lény.

5. A Szellem Isten.

6. A Fiú Isten.

7. Az Atya Isten” 0:8.1

2. Tétel: A Hétszeres Isten magában foglalja az időben és térben s a központi világegyetem határain túl működő Istenség-személyiségeket.

A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként hatalom-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.” 0:2.16

3. Tétel: A Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót.

„Amint a Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót, úgy a Legfelsőbb Lény végül eléri a beteljesülés kibontakozását. A Legfelsőbb Lény a nagy világegyetemi evolúció istenségi kiteljesedése – vagyis a szellem-mag körüli fizikai evolúciónak a kiteljesedése és a szellem-mag tényleges egyeduralmának megjelenése a fizikai evolúció mindent körülvevő és kavargó területei felett. És mindez a személyiségi felhatalmazásoknak megfelelően zajlik: paradicsomi személyiség a legmagasabb fokon, teremtői személyiség a világegyetemi értelemben, halandói személyiség az emberi viszonylatban, Legfelsőbb személyiség a betetőződő vagy tapasztalatilag kiteljesedő viszonylatban.” 106:2.1

4. Tétel: A Hétszeres Istennek nagyon is sok köze van a halandó emberhez, és kiteljesedése a ténylegessé váló Legfelsőbb Lényben értelmezhető.

„Úgy tűnik, hogy a halandó emberre szükség van a Hétszeres Isten teljes működéséhez, mivel ez az isteniségi csoport a Legfelsőbb tényleges megjelenésében éri el a csúcspontját. Számos olyan egyéb világegyetemi személyiségrend létezik, akik éppily szükségesek a Legfelsőbb mindenható hatalmának kifejlődéséhez, de mivel ez a beszámoló az emberi lények tanítására szolgál, ezért a Hétszeres Isten kifejlődésében közrejátszó tényezők közül leginkább a halandó emberrel kapcsolatos bemutatását tartalmazza.” 116:4.12

VII. A LEGFELSŐBB ISTEN

1. Bevezetés
2. A Legfelsőbb viszonya a paradicsomi Háromsághoz
3. A Legfelsőbb természete
4. A Legfelsőbb Elme
5. A Mindenható és a Hétszeres Isten
6. A Mindenható és a paradicsomi Istenség
7. A Mindenható és a Legfelsőbb Teremtők
8. Az evolúciós növekedés forrása
9. A Legfelsőbb viszonya a világegyetemi teremtményekhez
10. A véges Isten
11. A teremtés mindent átható lelke
12. A Legfelsőbb jövője
13. Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság
14. Világegyetemi működési rendek

1. BEVEZETÉS

1. Tétel: A Legfelsőbb Isten együtt fejlődik a Legfelsőbb Erőtér-irányítókkal, a Legfelsőbb Szellemekkel és a Hétszeres Istennel.

„Az evolúciós korszakok során a Legfelsőbb fizikai erőterének potenciálját a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító birtokolja, az elme-potenciál pedig a Hét Tökéletes Szellemnél van. A Végtelen Elme a Végtelen Szellem működése; a mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellem segédkezése; a Legfelsőbb Elme jelenleg a nagy világegyetemi összhangteremtődésben és a Hétszeres Isten kinyilatkoztatásának és elérésének működési társulásában formálódik.” 116:1.3

2. Tétel: A Legfelsőbb Lény kifejlődő elméje a kapcsolat a véges és az abszolút elme között.

„Úgy tűnik, hogy a véges mindenségrendi elme és az isteni abszolút elme közötti kapcsolat a Legfelsőbb élményelvi elméjében alakul ki. Nekünk azt tanították, hogy az idő kezdetén ezen élményelvi elmét a Végtelen Szellem adományozta a Legfelsőbbnek, és gyanítjuk, hogy a tükrözőműködés jelenségének bizonyos szakaszai csakis úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük a Legfelsőbb Elme tevékenységét.” 9:7.4

2. A LEGFELSŐBB VISZONYA A PARADICSOMI HÁROMSÁGHOZ

1. Tétel: A Legfelsőbb Lény nem azonos a véges szinteken működő paradicsomi Háromsággal.

„A Legfelsőbb Lény valamivel kevesebb és valamiben más, mint a véges világegyetemekben működő Háromság; de bizonyos határokon belül és a tökéletlen hatalom-megszemélyesülés jelen korszakában ezen evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját. Az Atya, a Fiú és a Szellem nem személyesen működik együtt a Legfelsőbb Lénnyel, azonban a jelen világegyetemi korszakban a Háromságként működnek vele együtt. Értjük, hogy hasonló viszonyban vannak a Véglegessel is. Gyakran sejtjük, hogy milyen is lesz a paradicsomi Istenségek és a Legfelsőbb Isten közötti személyes viszony, amikor ő végre kifejlődik, de mindezt igazán nem tudhatjuk.” 10:7.3

2. Tétel: A Legfelsőbb Lény a személyes és szellemtermészetét tekintve teljes mértékben függ a Háromságtól.

„A Legfelsőbb Lény a személyes és szellemtermészetének valóságát tekintve abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől. Míg a Legfelsőbb növekedését a triodita-kapcsolat határozza meg, addig a Legfelsőbb Isten szellemszemélyisége a paradicsomi Háromságtól függ, illetőleg abból származik, amely mindig is az a tökéletes és végtelen állandóságot mutató abszolút középpont-forrás marad, mely körül a Legfelsőbb evolúciós növekedése fokozatosan kibontakozik.” 115:5.1

3. Tétel: A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése.

„A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése, az összes véges fejlődés összpontosulása, az összes teremtményi valóság kiteljesedése, a mindenségrendi bölcsesség betetőzése, az idő-galaxisok összarányos szépségének megtestesülése, a mindenségrendi elme-jelentéstartalmak igazsága és a legfelsőbb szellemértékek jósága.” 118:9.9

4. Tétel: A Legfelsőbb Isten a véges sokféleséget élményelvi egésszé fogja össze.

„És a Legfelsőbb Isten az örök jövőben e számos véges sokféleséget egyetlen élményelvi jelentéstartalommal bíró egésszé fogja majd össze, éppen úgy, ahogy most lételvi egységet alkotnak ezek az abszolút szinteken a paradicsomi Háromságban.” 118:9.9

5. Tétel: A Legfelsőbb tényleges fennhatósága a nagy világegyetemben egyúttal azt is jelenti, hogy a Háromsági irányítók az ő helyettesei.

„Ezen értelmezés magába foglalja a Legfelsőbb pillanatnyi fennhatóságát a nagy világegyetemben. Az is valószínű, hogy a jelenlegi Háromsági irányítók az ő helyetteseiként folytatják majd tevékenységüket, de véleményünk szerint a hét felsőbb-világegyetem között meghúzódó jelenlegi éles határvonalak fokozatosan el fognak tűnni, és a teljes nagy világegyetem mint tökéletessé tett egész fog majd működni.” 117:7.15

6. Tétel: A Mindenható Legfelsőbb rendeltetési céljai a Háromság rendeltetési céljaival hozhatók összefüggésbe.

„Az Atya, a Fiú és a Szellem – mint a Háromság – nem azonos a Mindenható Legfelsőbbel, viszont a Mindenható felsősége sohasem nyilvánulhat meg nélkülük. A Mindenható növekedésének középpontja a ténylegesség Abszolútjaiban van, míg alapjai a lehetségesség Abszolútjaiban találhatók. A Mindenható Legfelsőbb rendeltetési céljai viszont a paradicsomi Háromság rendeltetési céljaival hozhatók összefüggésbe.” 118:10.2

7. Tétel: A jelen világegyetemi korszakban a kifejlődő Legfelsőbbet tekinthetjük úgy, mint a paradicsomi Háromság részleges képmását.

„Úgy tűnhet, hogy a Legfelsőbb Lényben minden világegyetemi működési szakasz részlegesen újraegyesül ezen élményelvi Istenség személyisége révén. Ezért amikor a Háromságot mint egyetlen Istent akarjuk látni, és ha e fogalmat a jelenleg ismert és szervezett nagy világegyetemre korlátozzuk, akkor észrevehetjük, hogy a kifejlődő Legfelsőbb Lény a paradicsomi Háromság részleges képmása.” 118:10.3

8. Tétel: A Legfelsőbb úgy fejlődik a személyiségi szinten mint magasabb egységbe foglalt véges anyag, elme és szellem.

„És észrevehetjük azt is, hogy e Legfelsőbb Istenség a véges anyag, elme és szellem személyiségi rendezett egészeként fejlődik a nagy világegyetemben.” 118:10.3

3. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE

1. Tétel: A Legfelsőbb Lény az összes teremtmény-Teremtő tevékenység magasabb egységbe rendezője, ő a tér-idő isteniségben kölcsönös összefüggést kialakító.

A Legfelsőbb Lény nem közvetlenül teremtő, eltekintve attól, hogy ő Madzseszton atyja, viszont ő az összes teremtmény-Teremtő világegyetemi tevékenység magasabb egységbe rendezője. Az evolúciós világegyetemekben jelenleg ténylegessé váló Legfelsőbb Lény a tér-idő isteniség kölcsönös összefüggést kialakító és magasabb egységbe rendező Istensége, mely a hármas paradicsomi Istenségben élményelvi társulást alkot az idő és a tér Legfelsőbb Teremtőivel. A ténylegessé válást követően ez az evolúciós Istenség fogja alkotni a véges és a végtelen örök eggyé kapcsolódását – az élményelvi hatalom és a szellemszemélyiség örökké tartó és megbonthatatlan egységesülését.” 0:7.9

2. Tétel: A Legfelsőbb Isten már a nagy világegyetem teremtése előtt szellemi személy volt a Havonában.

„A Legfelsőbb Isten, mint személy már a hét felsőbb-világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában, de csak szellemi szinteken működött. A Felsőség Mindenható erőterének kialakulása, melyet a fejlődő világegyetemekben végbement változatos isteniségi egységbe rendeződés tett lehetővé, az Istenségnek egy új erő-jelenlétét lényegítette meg, amely összehangolódott a Havonában a Legfelsőbb szellemi személyével a Legfelsőbb Elme révén, amely ezzel egyidejűleg a Végtelen Szellem végtelen elméjében meglévő potenciálból a Legfelsőbb Lény tevékenyen működő elméjévé alakult.” 56:6.2

3. Tétel: A Legfelsőbb Istenségében az Atya-VAGYOK viszonylagos szabadságra tett szert a végtelenség, az örökkévalóság és az abszolútság jelentette korlátoktól.

„A Legfelsőbb Istenségében az Atya-VAGYOK viszonylag teljesen megszabadult a végtelenség-állapot, az örökkévalóság-lét és az abszolútság-természet jelentette korlátoktól. A Legfelsőbb Isten viszont csak azáltal szabadult meg az összes lételvi korláttól, hogy egyetemes működésbeli élményelvi kötöttségeket vett magára. A tapasztalásra való képesség megszerzésével a véges Isten annak tényleges használatára is szükséget érez; az örökkévalóságtól való mentesüléssel a Mindenható szembetalálja magát az idő korlátaival; a Legfelsőbb pedig csak úgy ismerhette meg a növekedést és a fejlődést mint a létezés részlegességének, a természet kiteljesítetlenségének és a lét nem-abszolútságának eredményét.” 115:7.1

4. Tétel: A Mindenható Legfelsőbb a nem tökéletes erőben és személyiségben fejlődő Istenség.

„A Mindenható Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség. Az ő jelenlegi tere, a nagy világegyetem szintén erőben és személyiségben növekvő vidék. Beteljesülése a tökéletesség, de jelenlegi tapasztalása a növekedés és a tökéletlen állapot elemeit foglalja magába.” 116:0.4

5. Tétel: Az örökkévalóságban a Legfelsőbb Isten fejezi ki a sajátakarat alapú tapasztalás valóságát az Istenség háromsági kapcsolataiban.

„A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága. Ő az igazi siker édessége és a soha véget nem érő fejlődés öröme. Ő a nagy világegyetem mindent átható lelke, a véges mindenségrend tudatossága, a véges valóság beteljesülése és a teremtői-teremtményi tapasztalás megszemélyesülése. Az egész jövőbeli örökkévalóságban a Legfelsőbb Isten fejezi ki a sajátakarat alapú tapasztalás valóságát az Istenség háromsági kapcsolataiban.” 117:1.1

6. Tétel: A tér csillagrendszertani körképéhez s az idő személyiség-színművéhez a Legfelsőbb jelenti az alkotó végtelenség csatornáját.

„A Legfelsőbbön, mint isteni csatornán áramlik a trioditák alkotó végtelensége, amely a tér csillagrendszertani körképévé szilárdul, s amely előtt az idő tündökletes személyiség-színműve lezajlik: a szellem az elme közreműködésével meghódítja az energia-anyagot.” 117:3.2

7. Tétel: A Legfelsőbb egyszerre teremtőszerű és teremtményszerű – ő az, aki minden dologban és minden lényben ott van és aki mindegyikükön kívül is létezik.

„Keressük a Legfelsőbbet a világegyetemekben, de nem találjuk. »Ő az, aki minden dologban és minden lényben ott van és ő az, aki mindegyikükön kívül létezik, ő az, aki mozog és aki mozdulatlan. Rejtélyes valóságában felismerhetetlen, távoli és mégis közel lévő.« A Mindenható Legfelsőbb »a még kialakulatlannak a formája, a még meg nem teremtettnek a mintája.« A Legfelsőbb a ti világegyetemi otthonotok, és amikor megtaláljátok, az olyan lesz, mint a hazatérés. Ő a ti élményelvi szülőtök, és éppen úgy, ahogy végbemegy ez az emberi lények tapasztalásában, úgy teljesedett ő is ki az isteni szülői szerep megélésében. Ő azért ismerhet benneteket, mert egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű.” 117:6.1

8. Tétel: A Legfelsőbb magába foglalja a végtelenségnek a véges teremtmény által valaha is ténylegesen megérthető teljességét.

„A Legfelsőbb nem végleges, viszont vélhetően magába foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is ténylegesen megérthet. A Legfelsőbbnél többet megérteni annyi, mint a végesnél többnek lenni!” 117:6.19

4. A LEGFELSŐBB ELME

1. Tétel: Az anyagi és a szellemi elérheti a kiteljesedést, de az elme fejlődése sohasem ér véget.

„Valójában kevesebbet tudunk a Felsőség elméjéről, mint e kifejlődő Istenség bármelyik más jellemzőjéről. A Felsőség elméje megkérdőjelezhetetlenül tevékeny szerte a nagy világegyetemben és úgy gondoljuk, hogy rendelkezik a világmindenségi működés kiteljesedésének lehetőségével, melynek mértéke óriási. Egyet viszont tudunk: Noha a fizikai lényeg elérheti a kiteljesedett növekedést, és míg a szellem eljuthat a tökéletes fejlődés szintjére, az elme sohasem áll meg a fejlődésben – ez a végtelen fejlődés élményelvi módja. A Legfelsőbb élményelvi Istenség, és ezért sohasem éri el az elme-kiteljesedés végét.” 116:1.5

2. Tétel: A legfelsőbb hatalom és a legfelsőbb szellem a Legfelsőbb Elme révén egyesül – a Legfelsőbb Lényként ténylegesül.

„Gyanítjuk, hogy e távoli korban a Legfelsőbb szellem-személyének és a Mindenható kiteljesedett hatalmának fejlődése már összhangban lesz, és e kettő a Legfelsőbb Elmében, illetőleg általa egyesülve ténylegessé teszi a Legfelsőbb Lényt, a kiteljesített ténylegességet a világegyetemekben – olyan ténylegességről van szó, melyet minden teremtmény-értelem megfigyelhet, melyre minden teremtett energia válaszolhat, mely minden szellemi entitásban összehangolódik és amelyet minden világegyetemi személyiség megtapasztal.” 117:7.14

5. A MINDENHATÓ ÉS A HÉTSZERES ISTEN

1. Tétel: A Havonában a Legfelsőbb a paradicsomi Istenséget tükrözi és a Hétszeres Istenben terjeszkedik kifelé.

A Legfelsőbb Isten a Havonában a hármas paradicsomi Istenség személyes szellem-tükröződése. Ez a társulási Istenség-kapcsolat jelenleg alkotó módon terjeszkedik a Hétszeres Istenben egyre kijjebb és a Mindenható Legfelsőbb élményelvi hatalmában rendeződik magasabb egységbe a nagy világegyetemben.” 0:7.7

2. Tétel: Amikor a Legfelsőbb Isten irányítja majd az evolúciós teremtésrészeket, akkor vajon a Hétszeres Isten a külső térben fog működni?

„Tény, hogy amint az idő és tér teremtésrészei fokozatosan megállapodnak az evolúciós besorolásban, megfigyelhető a Legfelsőbb Istennek egy új és teljesebb működése, s ezzel egyidejűleg a Hétszeres Isten első három megnyilvánulásának visszavonulása is. Ha és amennyiben a nagy világegyetem eljut a fény és élet korszakába, milyen lesz akkor a Hétszeres Isten Teremtő-Alkotó megnyilatkozásainak jövőbeli működése, ha a Legfelsőbb Isten közvetlen irányítása alá vonja az idő és a tér e teremtésrészeit? Vajon a tér-idő világegyetemek e szervezői és úttörői kapnak-e szabadságot hasonló tevékenységek végzéséhez a külső térben? Nem tudjuk, de igen sokat foglalkozunk az ilyen és hasonló kérdésekkel.” 56:7.6

3. Tétel: A véglegesrendűek számára megadatik a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten megértésének minden lehetősége.

„A helyi világegyetemekben született, a felsőbb-világegyetemekben nevelkedett és a központi világegyetemben felkészült felemelkedő véglegesrendűek személyesen élhetnek a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten tér-idő istenisége megértésének teljes lehetőségével. A véglegesrendűek a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak, s ezáltal halmozzák fel a tapasztalatokat egészen addig, amíg teljesen szert nem tesznek a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságára.” 56:8.2

6. A MINDENHATÓ ÉS A PARADICSOMI ISTENSÉG

1. Tétel: A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek.

„A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek, de hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik, akiknek együttes cselekedetei alkotják az ő, mint a hét felsőbb-világegyetem feletti és a hét felsőbb-világegyetembeli mindenható ura növekvő hatalmának forrását.” 116:2.2

2. Tétel: A Legfelsőbb növekedése mind a paradicsomi Istenségekben, mind az Abszolútokban megnyilvánul.

„A Legfelsőbb Lény olyan mindenségrendi segédkezési lehetőségeket foglal magába, melyek nem nyilvánulnak meg egyértelműen az Örökkévaló Fiúban, a Végtelen Szellemben vagy a Paradicsom Szigetének nem-személyes valóságaiban. Mindezt az alapján jelenthetjük ki, hogy szem előtt tartjuk e három alap-ténylegesség abszolútságát, ugyanakkor a Legfelsőbb növekedése nemcsak az Istenség és a Paradicsom eme ténylegességeiben nyilvánul meg, hanem az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúton belül végbemenő fejlődésben is megjelenik.” 115:6.3

7. A MINDENHATÓ ÉS A LEGFELSŐBB TEREMTŐK

1. Tétel: Az evolúció során a Legfelsőbb hatalma nagyban függ a Hétszeres Istentől, az Együttes Cselekvőtől és a Hét Tökéletes Szellemtől.

„Azokban az időkben, amikor a Felsőség főhatalmának kifejlődése zajlik, a Legfelsőbb mindenható hatalma a Hétszeres Isten isteniségi cselekedeteitől függ, ugyanakkor érzékelhetően szoros kapcsolat van a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő, valamint az ő elsődleges személyiségei, a Hét Tökéletes Szellem között.” 116:4.2

2. Tétel: A Végtelen Szellem nyújt ellentételezést a kifejlődő Legfelsőbb beteljesületlenségéért.

„A Végtelen Szellem, mint az Együttes Cselekvő számos különböző módon működik, melyek kiegészítik az evolúciós Istenség befejezetlenségét és nagyon szoros kapcsolatot tart fenn a Legfelsőbbel. E szoros kapcsolatban bizonyos mértékig mind a hét Tökéletes Szellem osztozik, de különösen igaz ez a Hetedik Tökéletes Szellemre, aki a Legfelsőbb nevében szól. Ez a Tökéletes Szellem valóban ismeri a Legfelsőbbet – személyes kapcsolatban áll vele.” 116:4.2

3. Tétel: A Tökéletes Szellemek teremtik a Világkörök Szellemeit válaszul a Legfelsőbb Lény akaratára.

„Ezek a Tökéletes Szellemek nemcsak a Felsőség főhatalmának támogatói és kiegészítői, hanem ennek folytán közvetlenül érdekeltek a Legfelsőbb alkotó céljaiban is. Általában igaz, hogy a Tökéletes Szellemek együttes teremtései anyagi látszatú rendbéliek (erőtér-irányítók, stb.), míg az ő egyedi teremtéseik a szellemi rendhez tartoznak (szupernáfok, stb.). Amikor azonban a Tökéletes Szellemek a Legfelsőbb Lény akaratából és rendeltetése miatt együttesen létrehozták a Hét Világkör Szellemet, megemlítendő, hogy ennek az alkotó cselekedetnek az eredménye szellemi természetű, és nem anyagi vagy anyagi látszatú.” 116:4.5

4. Tétel: A Legfelsőbb Lény összefüggésbe hozható a Hétszeres Isten teremtőivel és szabályozóival.

„Eddig beszámoltunk a Hétszeres Istennek a Legfelsőbb Lényhez fűződő kapcsolatáról, és mindebből már megérthető, hogy a Hétszeres magába foglalja a nagy világegyetem szabályozóit éppúgy, mint a teremtőit. A nagy világegyetem teremtői közé tartoznak a következők:

1. A Fizikai Főszabályozók.

2. A Legfőbb Erőtér-központok.

3. A Legfelsőbb Erőtér-irányítók.

4. A Mindenható Legfelsőbb.

5. A Cselekvő Isten – a Végtelen Szellem.

6. A Paradicsom Szigete.

7. A Paradicsom Forrása – az Egyetemes Atya.

E hét csoport működésileg nem választható el a Hétszeres Istentől és ennek az Istenség-társulásnak a fizikai-szabályozói szintjét alkotja.” 116:5.1

5. Tétel: A kifejlődő Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem felügyelője fizikai téren.

„A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik. Úgy tűnik, hogy a jelen világegyetemi korszakban ez a fizikai erőtér-potenciál a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányítóban összpontosul, akik a rögzített elhelyezkedésű erőtér-központokon keresztül és a fizikai szabályozók mozgásban lévő jelenlétein keresztül működnek.” 116:5.11

6. Tétel: Mihály hét alászállása a Legfelsőbb új kinyilatkoztatását jelenti a Nebadon számára, és mindkettő főhatalmának megerősödését hozta magával.

„E hét megtestesülés teljesítése Mihály legfelsőbb főhatalmának felszabadulását és a korlátlan hatalom lehetőségének megteremtését eredményezte a Nebadonban. Mihály egyik alászállása alkalmával sem nyilatkoztatta ki a Legfelsőbb Istent, de a hét alászállás összességében a Legfelsőbb Lény új, nebadoni kinyilatkoztatását jelenti.” 119:8.5

8. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA

1. Tétel: A Legfelsőbb annak eredményeként gyarapodik, hogy a nagy világegyetem véges lehetőségei az ő evolúciós ellenőrzése alá kerülnek.

„A Legfelsőbb nem csak annyiban növekszik, amennyiben a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget, hanem azáltal is gyarapodik e véges Istenség, hogy a teremtmény és a Teremtő ellenőrzése alá vonja a nagy világegyetem véges lehetőségeit. A Legfelsőbb mozgása kettős: kitartóan halad a Paradicsom és az Istenség felé és átfogóan közelít a magvábanvaló Abszolútok határtalanságához.” 115:6.4

2. Tétel: Minden fejlődő halandó tapasztalása részét képezi a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának.

„Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza. A felsőbb-világegyetemek minden egyes fizikai szelvényének értelmes alárendelése a Mindenható Legfelsőbb növekvő felügyeletének része. Az erő és a személyiség teremtő egységbe rendeződése a Legfelsőbb Elme alkotó késztetésének része és ez a valódi lényege a Legfelsőbb Lényben megjelenő egység evolúciós növekedésének.” 116:1.1

3. Tétel: Világegyetemi tapasztalásra építve valósít meg istenségi evolúciót a Legfelsőbb.

„De a helyi világegyetemek az igazi kutatóállomások, ahol kidolgozzák az elme-kísérleteket, a csillagrendszertani küldetéseket, az isteniségi kibontakozásokat és azokat a személyiségfejlődéseket, amelyek, miután mindenségrendi értelemben teljessé váltak, azokat a tényleges alapokat alkotják, melyeken a Legfelsőbb végrehajtja az istenségi evolúciót tapasztalásban és tapasztalás révén.” 116:4.7

4. Tétel: A Legfelsőbb vajon a világegyetemi fejlődésre adott válaszként ténylegesül, vagy a világegyetem fejlődése a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye?

„A véges bölcselet egyik legérdekesebb kérdése a következő: A Legfelsőbb Lény vajon a nagy világegyetem fejlődésére adott válaszként ténylegesül vagy éppen hogy a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye a véges mindenségrend fokozatos fejlődése? Vagy lehetséges-e, hogy fejlődésüket tekintve e kettő egymással kölcsönösen összefügg? Lehetséges-e, hogy az egyik a másiknak fejlődési ellentettje, s az egyik kiváltja a másik növekedését és viszont? Egy dologban biztosak vagyunk: A teremtmények és a világegyetemek, legyenek azok felsőbbrendűek vagy alsóbbrendűek, a Legfelsőbben fejlődnek, és fejlődésük során a jelen világegyetemi kor teljes véges tevékenységének egyesített összessége megjelenik. Ez pedig a Legfelsőbb Lény, a Legfelsőbb Isten mindenható hatalmának kifejlődése minden személyiség számára.” 117:2.9

5. Tétel: A Legfelsőbb a minden véges növekedés összessége, mely önmagát a véges értelemben elérhető legnagyobb kiteljesedés istenségi szintjein jeleníti meg.

„A különféleképpen jelölt mindenségrendi valóság, mint a Legfelsőbb Lény, a Legfelsőbb Isten, a Mindenható Legfelsőbb nem más, mint a minden véges valóság kiemelkedő szakaszainak összetett és egyetemes egységbe rendeződése. Az örök energia, az isteni szellem és a világegyetemi elme kiterjedt változatossága véges csúcspontját a Legfelsőbb kifejlődésében éri el, aki a minden véges növekedés összessége, mely önmagát a véges értelemben elérhető legnagyobb kiteljesedés istenségi szintjein jeleníti meg.” 117:3.1

6. Tétel: Amint mi is ki akarjuk fejezni önmagunkat, úgy az élményelvi Isten is eléri a mindenható felsőséget.

„És amint mi is ki akarjuk fejezni önmagunkat, ugyanúgy a Legfelsőbb is az istenség-kifejeződéséért küzd bennünk és velünk. Amint megtaláljuk az Atyát, úgy a Legfelsőbb ismét rátalál a minden dolog paradicsomi Teremtőjére. Amint az ön-kiteljesítéssel járó problémáinkat mind megoldjuk, úgy az élményelvi Isten a tér és idő világegyetemeiben eléri a mindenható felsőséget.” 117:4.6

7. Tétel: Ahogy Isten az Atyánk, úgy a Legfelsőbb Lény a világegyetemi Anyánk. Az emberi tapasztalás gubójából általuk fejlődik ki az örök végzetre és szolgálatra rendeltetett véglegesrendű lény.

„Minden ember, akiben lélek fejlődik, a szó szoros értelmében evolúciós fia az Atya Istennek és az Anya Istennek, a Legfelsőbb Lénynek. De mindaddig, amíg a halandó ember lelkében nem tudatosul isteni öröksége, addig az Istenséggel való rokonság bizonyságáról hitet kell tennie. Az emberi élet-tapasztalás nem más, mint egy mindenségrendi védőburok, amelyben a Legfelsőbb Lény világegyetemi adományai és az Egyetemes Atya világegyetemi jelenléte (melyek egyike sem személyiség) együtt kifejlesztik az idő-morontia lelket és a világegyetemi végzetű és örök segédkezésre vállalkozó emberi-isteni végleges rendűi jellemet.” 117:6.8

9. A LEGFELSŐBB VISZONYA A VILÁGEGYETEMI TEREMTMÉNYEKHEZ

1. Tétel: A felemelkedők a Havonában valamelyest megérthetik a Legfelsőbbet, de megtalálni még a véglegesrendűek sem találják meg.

„Míg a felemelkedő halandók a Mindenható erőterét a felsőbb-világegyetemi központokon, a Legfelsőbb személyiségét pedig a Havona külső köreiben értik meg teljesen, ténylegesen nem találják meg a Legfelsőbb Lényt, mivel sorsuk a paradicsomi Istenségek megtalálása. Még a véglegesrendűek, a hatodik szakaszú szellemek sem találták meg a Legfelsőbb Lényt, és valószínűleg nem is fogják megtalálni addig, amíg el nem érik a hetedik szakaszú szellemi állapotot, és amíg a Legfelsőbb nem válik ténylegesen működővé a jövőbeli külső világegyetemek tevékenységeiben.” 56:6.4

2. Tétel: A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van az emberi tapasztalásban.

„A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van a halandó ember tapasztalásában: először is, ő a tér-idő isteniség, a Hétszeres Isten egyesítője; másodszor, ő az Istenségnek a véges teremtmények által ténylegesen is felfogható teljessége; harmadszor, ő a halandó ember egyetlen közeledési lehetősége az abszonit elme, az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésének tapasztalás-meghaladó megismeréséhez.” 56:8.1

3. Tétel: Az Igazító, a Szent Szellem és az Igazság Szelleme a Legfelsőbb segédkezése által egyesül az emberi tapasztalásban.

„A kinyilatkoztatás mint korszakos jelenség időszakos jellegű; személyes emberi élményként pedig folytonos. Az isteniség a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik, míg e három halandófeletti felruházottság a Legfelsőbb segédkezéseként egyesül az emberi élményelvi fejlődésben.” 101:2.12

4. Tétel: Lévén, hogy a Legfelsőbb minden evolúciós jeggyel felruházza magát, az ebben résztvevő halandók szert tesznek a Legfelsőbb megismerésének képességére.

„Végső soron így jut el a Legfelsőbb Lény a térben és időben fejlődő minden dolog magába fogadásához, miközben szellemszemélyiséggel ruházza fel ezeket a jegyeket. Mivel a teremtmények, még a halandók is, személyiségi résztvevői ennek a fenséges folyamatnak, ezért természetesen megszerzik a képességet arra, hogy megismerjék a Legfelsőbbet és úgy érzékeljék a Legfelsőbbet, mint az ilyen evolúciós Istenség igaz gyermekei.” 106:2.5

5. Tétel: Az Abszolútok valóságait nem lehet érzékelni, a Legfelsőbb azonban megtapasztalható.

„A Legfelsőbb Isten élményelvi; éppen ezért ő teljes mértékben megtapasztalható. A hét Abszolút lételvi valóságait nem lehet érzékelni tapasztalati úton; a véges teremtmény személyisége kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait ragadhatja meg az imádságos-istenimádati hozzáállásban.” 106:2.7

6. Tétel: Az Isten elérésére való törekvés keltette mindenségrendi feszültség úgy oldódik fel, hogy létrejön a mindenható erőnek és a Legfelsőbb Lény szellem-személyének egyesülése.

„Az embernek a paradicsomi tökéletesség elérésére való késztetése, az Isten elérése utáni törekedése igaz isteniség-feszültséget kelt az élő mindenségrendben, amely csak egy halhatatlan lélek kifejlődésével oldódhat fel; ez zajlik az egyes halandó teremtmény tapasztalásában. De amint a nagy világegyetemben minden teremtmény és minden Teremtő hasonlóképpen az Isten és az isteni tökéletesség elérésére törekszik, akkor olyan mértékű mindenségrendi feszültség keletkezik, amely csak úgy oldódhat fel, hogy létrejön a mindenható erő és az összes teremtmény megjelenő Istene szellem-személyének fenséges rendezett egésze, a Legfelsőbb Lény.” 116:7.6

7. Tétel: Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények rendje a Legfelsőbb Istenség-evolúcióját nyilatkoztatja ki.

„A Legfelsőbb Teremtők személyeiben az Istenek a Paradicsomról a tér és idő területeire szálltak alá azért, hogy ott a Paradicsomra való eljutás képességével rendelkező olyan teremtményeket hozzanak létre és formáljanak, akik az Atyát keresve oda eljuthatnak. Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények e világegyetemi folyamata a Legfelsőbb Istenség-evolúciós kinyilatkoztatása, melyben az alászállók és a felemelkedők egyaránt kölcsönösen megértik a másikat, felfedezik az örök és egyetemes testvériséget. A Legfelsőbb Lény így válik a tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges rendezett egészévé.” 117:1.2

8. Tétel: A kifejlődő Legfelsőbb képet mutat arról, hogy a Teremtők és a teremtmények milyen közös tapasztalatokat szereznek a véges mindenségrendben megélt nehézségekben.

„A Legfelsőbb kifejlődő isteni természete hű képet fest az összes teremtmény és az összes Teremtő által a nagy világegyetemben megélt páratlan tapasztalásról. A Legfelsőbben a teremtői és a teremtményi jelleg már egy; mindörökre egyesítette ezeket azon hányattatásnak a megtapasztalása, amely annak a számos problémának a megoldása során tapasztalható, melyek minden véges teremtésrészt állandóan körülvesznek, amint a teremtésrész a tökéletesség és a teljesség hiánya miatti béklyóktól való megszabadulást keresve az örök ösvényen halad.” 117:1.6

9. Tétel: A Legfelsőbb Isten igazság, szépség és jóság – a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határa.

„Az igazság, a szépség és a jóság kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határát jelentik. Az isteniség e háromsági ismérveinek örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el, ám a teremtmény e forrásokat csak mint igazság-felettit, szépség-felettit és jóság-felettit képzelheti el.” 117:1.7

10. Tétel: A mindenségrendi erkölcsiség arra a tiszteletre épül, melyet a teremtmény az élményelvi Istenség iránti élményelvi elkötelezettségben táplál.

„Az embernek a Legfelsőbbhöz fűződő időleges viszonya képezi az alapját a mindenségrendi erkölcsiségnek, a kötelesség iránti egyetemes érzékenységnek, valamint a kötelesség elfogadásának. Ez a viszonylagos jó és rossz átmeneti felfogásán túlmutató erkölcsiséget jelent; olyan erkölcsiség ez, amely közvetlenül arra a tiszteletre épül, melyet az öntudatos teremtmény az élményelvi Istenség iránti élményelvi elkötelezettségben táplál.” 117:4.8

11. Tétel: A paradicsomi felemelkedés ember általi elutasítása miatt szenved késedelmet az isteniséginek a nagy világegyetemben való kifejeződése.

„Olyan mértékben, amennyire az ember önnön valója elutasítja a paradicsomi felemelkedésben való részvételt, éppen olyan mértékben szenved késedelmet a Legfelsőbb az isteniséginek a nagy világegyetemben való kifejezésében.

A halandó emberre nem csak a paradicsomi Atya Igazító jelenléte bízatott, hanem a Legfelsőbb jövője végtelenül kicsiny részének sorsa feletti irányítás is. Mert amennyiben az ember beteljesíti emberi sorsát, annyiban teljesíti be végzetét a Legfelsőbb az istenségi szinteken.” 117:4.11

12. Tétel: A felemelkedés elutasítása kozmikus öngyilkosság. A fel nem emelkedő lény személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, mint vízcsepp a tengerbe.

„Az emberi személyiség valóban képes a teremtményi rendből eredő egyediséget elpusztítani, és bár minden fennmarad, ami egy ilyen mindenségrendi öngyilkos életében arra érdemes volt, e képességek nem mint egyedi teremtmény maradnak meg. A Legfelsőbb újból kifejeződik a világegyetemek teremtményeiben, ám soha többé nem úgy, mint az az adott személy; a fel nem emelkedő lény egyedi személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, miként a vízcsepp a tengerbe.” 117:4.4

13. Tétel: Bizonytalanság jellemzi a Legfelsőbb viszonyát a vészterhes eseményekhez.

„A halandói elme ekkor rögtön ezer és egy dolgot képzelhet – vészes természeti eseményeket, szörnyű baleseteket, borzalmas szerencsétlenségeket, fájdalmas betegségeket és világméretű csapásokat – és azt kérdezné, hogy vajon e megpróbáltatások kapcsolatba hozhatók-e a Legfelsőbb Lény valószínű működésének részét képező ismeretlen ténykedésekkel. Őszintén szólva, nem tudjuk; ebben nem igazán vagyunk biztosak.” 10:7.5

14. Tétel: A Legfelsőbb tapasztalati úton való megközelítése eltérő a halandók és a központi világegyetemben honos lények esetében.

„A Legfelsőbbhöz csak a tapasztaláson keresztül lehet eljutni, és a jelen teremtés-korszakokban csupán három nagyobb útja van annak, hogy a teremtmény a Felsőséghez közeledjen:

1. A Paradicsom Létpolgárai az örökkévaló Szigetről alászállnak a Havonán keresztül, ahol szert tesznek a Legfelsőbb megértésének képességére a Paradicsom-Havona valóság-különbözetének szemlélésén keresztül és a Legfelsőbb Teremtő Személyiségek, akiknek köre a Tökéletes Szellemektől a Teremtő Fiakig terjed, sokféle tevékenységének feltárása-felfedezése által.

2. A Legfelsőbb Teremtők evolúciós világegyetemeiből felemelkedő tér-idő lények egészen közel kerülnek a Legfelsőbbhöz a Havonán való áthaladásuk során, melyre azelőtt kerül sor, hogy megtanulják magasabb szinten értékelni a paradicsomi Háromság egységét.

3. A Havona honos lakosai a Legfelsőbb megértésére tesznek szert a Paradicsomról alászálló zarándokokkal és a hét felsőbb-világegyetemből jövő, felemelkedő zarándokokkal való kapcsolat útján. A Havona honos lakosai eredendően képesek arra, hogy összehangolják az örök Sziget polgárainak és az evolúciós világegyetemek polgárainak lényegesen eltérő nézőpontjait.” 117:6.11

15. Tétel: Az Atyát a szívünket fedezzük fel, a Legfelsőbbet viszont a többi ember szívében.

„Az ember felfedezheti az Atyát a szívében, de a Legfelsőbbet az összes többi ember szívében kell keresnie; és amint az összes teremtmény tökéletesen kinyilvánítja a Legfelsőbb szeretetét, akkor válik a Legfelsőbb minden teremtmény számára világegyetemi ténylegességgé. És ez nem más, mint egy másik megfogalmazása annak, hogy a világegyetemek belépnek a fény és élet korszakába.” 117:6.23

16. Tétel: Az ember lelke az Igazítón keresztül szerez tapasztalatot a Legfelsőbbön belüli előbb-létezett potenciálból.

„Még az ember és az Igazító tapasztalása is visszhangot kelt a Legfelsőbb Isten isteniségében, ugyanis e visszhang, mint az Igazító tapasztalása, a Legfelsőbbhöz hasonlatos, és a halandó ember kifejlődő lelke a Legfelsőbbön belül szerzett ilyen tapasztalás előbb-létezett lehetőségéből jön létre.” 117:5.11

17. Tétel: Az Atya Isten az ember oldalán járja be a mindenségrendet, s az út, melyen az ember halad, valójában a Legfelsőbb jelenléte.

„De egyetlen, Istent ismerő halandó sem lesz magányos a mindenségrendbeli útján, mert tudja, hogy az úton minden egyes lépés megtételekor az Atya ott halad mellette, míg maga az út, melyen jár valójában a Legfelsőbb jelenléte.” 117:6.27

10. A VÉGES ISTEN

1. Tétel: A Legfelsőbb Isten az idő és a tér fejlődő vagy ténylegessé váló Istene – a teremtmény-Teremtő önazonosság megvalósítója.

A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.” 0:2.15

2. Tétel: A Legfelsőbb származtatott Istenség – a potenciálisak átalakulása ténylegesekké a véges szinten.

„A Legfelsőbb Isten eredeteinek bármely értelmezését a paradicsomi Háromsággal kell kezdeni, ugyanis a Háromság eredeti Istenség, a Legfelsőbb pedig származtatott Istenség. A Legfelsőbb növekedésének bármely értelmezésekor figyelembe kell venni a lételvi trioditákat, mivel magukba foglalnak minden abszolút ténylegességet és minden végtelen lehetségességet (az Első Forrással és Középponttal közösen). Az evolúciós Legfelsőbb pedig a magvábanvaló-tényleges átváltozásnak – a magvábanvalók ténylegesekké való átalakulásának – a csúcspontját és személyes akarati gócát alkotja a létezés véges szintjében, illetőleg szintjén. A két triodita, a tényleges és a magvábanvaló, magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” 115:4.1

3. Tétel: A Legfelsőbb erő-elme-szellem szerinti személyiség ténylegesülése nem más, mint evolúciós elkerülhetetlenség.

„A paradicsomi Háromságot abszolút elkerülhetetlen dolognak tekintjük; a Hét Tökéletes Szellem nyilvánvalóan Háromsági-elkerülhetetlen; a Legfelsőbb erő-elme-szellem-személyiség ténylegesülése pedig bizonyosan maga az evolúciós elkerülhetetlenség.” 115:7.5

4. Tétel: Amikor a nagy világegyetem eléri az Isten akaratát, a Mindenható Istenség potenciál a Legfelsőbb lényként válik ténylegessé.

„Ha az összes nagy világegyetemi lény függő értelemben megélné az Isten akaratát a maga teljességében, akkor a tér-idő teremtésösszességben beköszöntene a fény és élet korszaka, és ekkor a Mindenható, a Felsőség istenségi potenciálja a Legfelsőbb Isten isteni személyiségének megjelenésében ténylegessé válna.” 117:0.2

5. Tétel: A véges Istent egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a napig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.

„Az embert nemcsak a saját korlátai akadályozzák a véges Isten megtalálásában; ebben része van a világegyetem tökéletlenségének is; még az összes – egykori, mai vagy jövőbeli – teremtmény tökéletlensége önmagában is elérhetetlenné teszi a Legfelsőbbet. Az Atya Istent bármely egyén megtalálhatja, aki az Istenhez való hasonlatosság isteni szintjét eléri, ám a Legfelsőbb Istent személyesen egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a távoli időpontig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.” 117:6.16

6. Tétel: A Legfelsőbb fogalma alapvető fontosságú az isteni és nem változó túlvilágnak a véges és folyton változó innenvilággal való összehangolásában.

„A Teremtő abszolút és örök igazságának és a véges és időleges teremtmény tényszerű tapasztalásának összekapcsolódása a Legfelsőbb új és megjelenő értékét hozza létre. A Legfelsőbb fogalma alapvető fontosságú az isteni és nem változó túlvilágnak a véges és folyton változó innenvilággal való összehangolásában.” 118:3.4

7. Tétel: Amikor az Isten országa minden ember szívében ténylegesen megjelenik, akkor valósul meg a Legfelsőbb Lény főhatalma az adott bolygón.

„Az Isten országa az emberek szívében van, és mihelyt ez az ország valamely világ összes emberi egyedének szívében ténylegessé válik, akkor Isten törvényei is ténylegessé válnak az adott bolygón; és ez a Legfelsőbb Lény fennhatóságának kiteljesedése.” 118:10.17

8. Tétel: A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban bármely besorolás elnyerésének előfeltétele a fejlődés – tenned kell valamit.

„Az Atya Isten esetében a hozzá fűződő fiúi viszony a legmagasabb rendű kapcsolat. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban bármely besorolás elnyerésének előfeltétele a fejlődés – tenni kell valamit és lenni kell valamivé.” 115:0.1

11. A TEREMTÉS MINDENT ÁTHATÓ LELKE

1. Tétel: A Gondviselés a Legfelsőbb és az Együttes Cselekvő területe – a Kivetült Befejezetlen Bennmaradósága.

„Az idő és tér világegyetemeiben olyan szerves egység is van, mely láthatólag a mindenségrendi események teljes szerkezetét alapként hordozza. A kifejlődő Legfelsőbb Lény ezen élő jelenléte, a Kivetült Befejezetlen ezen Bennmaradósága mindegyre megmagyarázhatatlanul nyilvánul meg annak révén, ami a látszólag kapcsolatban nem lévő világegyetemi történések elképesztően váratlan összhangba kerülésének tűnik. Ez csakis a Gondviselés – a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő területének – működése lehet.” 4:1.10

2. Tétel: A halandói továbbélés kiteljesítési a Legfelsőbb élményelvi fennhatóságát.

„A Legfelsőbb szerte a nagy világegyetemben a kifejeződésért küzd. Isteni fejlődése arányban áll a minden létező személyiség bölcsesség-megnyilvánulásával. Amint egy emberi lény az örök továbbélést választja, ő is a végzet társteremtőjévé lesz; és e felemelkedő halandó életében a véges Isten már több lehetőséget talál az ön-kiteljesítésre és az élményelvi fennhatósága kiteljesítésére.” 117:4.2

3. Tétel: A nem túlélők személyisége szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében – a Legfelsőbb Istenségében.

„De ha a teremtmény elutasítja az örök létpályát, akkor a Legfelsőbbnek az e teremtmény döntései által meghatározott része elkerülhetetlen késedelmet szenved, olyan veszteséget, melyet helyettesítő vagy párhuzamos tapasztalásnak kell ellensúlyoznia; ami pedig a nem túlélő személyiségét illeti, az szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbb Istenségének részévé válik.” 117:4.2

4. Tétel: A Legfelsőbb a Nagy Világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke. Őbenne Istenség szerint tükröződnek a kozmosz valóságai.

„A nagy Legfelsőbb nem más, mint a nagy világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke. Őbenne istenségien tükröződnek a mindenségrend minőségjegyei és mennyiségei; az ő istenségi természete alkotja az összes teremtmény-Teremtő természete teljes hatalmasságának részekből kirakott képét szerte a fejlődő világegyetemekben. És a Legfelsőbb egyúttal ténylegessé váló Istenség is, aki egy kiteljesedő világegyetemi célt hordozó, alkotó akarattal bír.” 117:5.1

12. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE

1. Tétel: A Legfelsőbb a Havonában szellem-személyiség; a nagy világegyetemben hatalom-személyiség; a világmindenségben ismeretlen elme-potenciál.

„A Legfelsőbb Lény elsősorban a központi világegyetemben mint szellemszemélyiség működik; másodsorban a nagy világegyetemben mint Mindenható Isten, a hatalom személyisége. A Legfelsőbb harmadlagos működése a világmindenségben ma még lappangó, kizárólag egyfajta ismeretlen elme-potenciálként van meg. Senki sem tudja, hogy a Legfelsőbb Lénynek ez a harmadik fejlődése mit fog hozni. Néhányan úgy gondolják, hogy amikor a felsőbb-világegyetemek eljutnak a fény és élet korszakába, akkor a Legfelsőbb az Uverszáról mint a nagy világegyetem mindenható és élményelvi ura lép működésbe, és egyúttal kiteljesedik hatalmában mint a külső világegyetemek mindenható-felettije. Mások úgy vélik, hogy a Felsőségnek ez a harmadik szakasza magával hozza a harmadik szintű Istenség-megnyilatkozást. Bizonyosat azonban egyikünk sem tud.” 116:0.5

2. Tétel: Az Atyától ered a véges gondolata, a Teremtő Fiak teszik azt ténylegessé, s a Legfelsőbb gondoskodik az abszonit végzetében való beteljesüléséről.

„A Legfelsőbb láthatóan nem képes eredeti okozatot kelteni, viszont úgy tűnik, hogy ő minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója, és láthatóan az a rendeltetése, hogy az összes élményelvi-evolúciós lény végzetének teljes betetőzését biztosítsa. Az Atyától ered a véges mindenségrend gondolata; a Teremtő Fiú az Alkotó Szellem egyetértésével és közreműködésével ezt az eszmét a térben és időben ténylegessé teszi; a Legfelsőbb kiteljesíti a teljes végest és kapcsolatot alakít ki az abszonit végzetével.” 117:3.13

3. Tétel: A következő világegyetemi korszakban a külső-térbeliek a nagy világegyetem Legfelsőbb szerinti uralmát fogják megtapasztalni.

„A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével létezőként a nagy világegyetemben élményelvi főhatósági szerepkörben fog működni. A külső-térbeliek – a következő világegyetemi korszak létpolgárai – a felsőbb-világegyetemi szintet meghaladó növekedési potenciállal rendelkeznek majd, mely evolúciós fejlődőképesség feltételezi a Mindenható Legfelsőbb fennhatóságát, és így kizárja azt, hogy a teremtmények a jelen világegyetemi korszak hatalom-személyiségi egységbe rendeződésében részt vehessenek.” 117:2.7

4. Tétel: Amikor a Legfelsőbb Isten fogja irányítani a tér-idő világegyetemeket, akkor ez a Végleges Isten – a tapasztalás-meghaladó Mindenható – felügyelete alatt fog folyni.

„Ha a Legfelsőbb Isten valaha közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei fölött, akkor – meggyőződésünk szerint – ez az Istenség-igazgatás a Végleges felügyelete alatt fog folyni. Egy ilyen esemény során a Végleges Isten az idő világegyetemei számára úgy kezdene megnyilatkozni, mint a Mindenható Legfelsőbb irányító szerepkörei tekintetében az idő-feletti idő és a téren-kívüli tér felett felügyeletet gyakorló tapasztalás-meghaladó Mindenható.” 118:2.4

5. Tétel: A Legfelsőbb kiteljesedett fejlődésére vonatkozó képet jelenleg három eredendően meglévő probléma zavarja.

„Jóllehet a Legfelsőbb jövőjét leíró eme kép tökéletesen helytálló, néhány problémára azért felhívjuk a figyelmet mindezzel kapcsolatban:

1. A Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei a Legfelsőbb fejlődésének kiteljesedését megelőző szakaszokban aligha válhatnak istenivé, és mégis éppen ezek az ellenőrök azok, akik jelenleg is korlátozott mértékű felsőségi fennhatóságot gyakorolnak a fény és élet korszakába lépett világegyetemek esetében.

2. A Legfelsőbb aligha képes a Háromsági Véglegesben működni mindaddig, amíg a világegyetemi elismertség teljes ténylegességét el nem érte, a Háromsági Végleges jelenleg mégis korlátozott valóságot alkot, és már beszámoltunk nektek a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is.

3. A Legfelsőbb nem teljesen valóságosként jelenik meg a világegyetemi teremtmények számára, de számos érv támasztja alá annak az oktani levezetésnek a helyességét, hogy ő igencsak valóságos a paradicsomi Egyetemes Atyától a helyi világegyetemi Teremtő Fiakig és Alkotó Szellemekig terjedő Hétszeres Istenség számára.” 117:7.2

6. Tétel: A változatos és hosszas evolúciós küzdelem végén a rövid megpihenést a Végleges Isten elérésének kihívása követi.

„E jövőbeli, tökéletessé tett nagy világegyetem nagyon nagy mértékben különbözni fog a maitól. Nyoma sem lesz már a tér-galaxisok szervezéséhez kapcsolódó izgalmas kalandoknak, az idő bizonytalan világain való élet-megtelepítési folyamatoknak, és az összhang kifejlődésének az őskuszaságból, a szépség kifejlődésének a magvábanvalókból, az igazság kifejlődésének a jelentéstartalmakból és a jóság kifejlődésének az értékekből. Az idő-világegyetemek ekkorra már beteljesítették véges végzetüket! És talán egy időre nyugalom lesz, nyugalom az evolúciós tökéletesedés érdekében folytatott korszakos küzdelemtől. De nem sokáig! A Végleges Isten megjelenő Istenségének talánya minden bizonnyal és elkerülhetetlenül olyan kihívást fog jelenteni a végleges rendű világegyetemek tökéletessé vált létpolgárainak, mint amilyet küzdelmes evolúciós elődeiknek egykor a Legfelsőbb Isten keresése jelentett. A mindenségrendi végzet függönye újra felgördül és láttatni engedi az Egyetemes Atya megtalálása érdekében a teremtményi tapasztalás véglegességét jelentő új és magasabb szinteken folytatandó, hívogató abszonit kutatás érzékfeletti fényét.” 117:7.17

7. Tétel: Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedők elméjében és lelkében talál kinyilatkoztatásra, éppen úgy, ahogy az Atya megnyilvánult Jézus földi életében.

„Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedő ember szellemivé lényegült elméjében, a halhatatlan lélekben fog ténylegessé válni – alkotóan kifejeződni és szellemi értelemben megmutatkozni – éppen úgy, ahogy az Egyetemes Atya megnyilvánult Jézus földi életében.” 117:5.4

13. TÉR-IDŐT-MEGHALADÓ MINDENÜTT-JELENVALÓSÁG ÉS TÉR-IDŐBELI MINDENÜTT-JELENVALÓSÁG

1. Tétel: Az Isten akaratának megcselekedése melletti döntés olyan mindenségrendi érték, melyre a Legfelsőbb Lény tér-időbeli mindenütt-jelenvaló ereje válaszol.

„A tett, amikor is a teremtmény a Teremtő akaratának teljesítése mellett dönt, mindenségrendi értéket képvisel és világegyetemi jelentéstartalommal bír, melyre azonnal válaszol valamiféle rejtett, ám tér-időbeli mindenütt jelenvaló együttműködési jellegű térerő, mely valószínűleg a Legfelsőbb Lény örökmód növekvő hatásának működéséből ered.” 117:6.4

2. Tétel: A Legfelsőbb Isten talán nem tér-időbeli mindenütt-jelenvaló, azonban isteni mindenütt-jelenlévővé váló.

„Lehet, hogy a Legfelsőbb Isten nem mutatja meg az Istenség tér-időbeli (abszolút) mindenütt-jelenvalóságát, ám ő a szó szoros értelmében az isteni tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság megnyilvánulása. A Teremtő szellem-jelenléte és a teremtésrész anyagi megnyilvánulásai között található a tér-időbeli mindenütt-jelenlévő keletkezésnek – az evolúciós Istenség világegyetemi kiemelkedésének – óriási területe.” 118:2.3

3. Tétel: A ténylegesült Legfelsőbb ott lakozhat az Uverszán, ám az ő mindenütt-jelenvalósága át fogja járni a világegyetemek mindenségét.

„Lehetséges, hogy a Legfelsőbb ekkor majd személyesen is az Uverszán, az Orvonton központján fog lakozni, ahonnan az idő-teremtésrészeket irányítja, de ez tényleg csak sejtés. Ugyanakkor bizonyos, hogy a Legfelsőbb Lény személyisége közvetlenül érzékelhető lesz bizonyos helyeken, jóllehet az ő Istenségi jelenlétének mindenütt-jelenvalósága valószínűleg továbbra is át fogja járni a világegyetemek mindenségét. Azt, hogy az akkori felsőbb-világegyetemi létpolgárok milyen viszonyban lesznek a Legfelsőbbel, nem tudjuk, de meglehet, hogy az olyasféle lesz, mint a Havona honosai és a paradicsomi Háromság közötti jelenlegi viszony.” 117:7.16

14. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK

1. Tétel: A Legfelsőbben és a Véglegesben személytelen valóságok egyesülnek az akarati ellenpárjukkal – ez új kapcsolat a minta és a személy között.

„Van némi fogalmunk arról, hogy a Paradicsom működési rendje miként hozható kapcsolatba az Örökkévaló Fiú személyiségével; e kapcsolat pedig az Együttes Cselekvő működése. Vannak elméleteink arra nézve is, hogy az Egyetemes Abszolút miként működik a Korlátlan feltételezett rendszereivel és az Istenségi Abszolút magvábanvaló személyével összefüggésben. Viszont a kifejlődő Legfelsőbb és Végleges Istenségekben megfigyeléseink szerint bizonyos személytelen szakaszok és akarati ellenpárjuk tényleges egyesülése zajlik jelenleg, és emiatt a minta és a személy között új viszony van kialakulóban.” 118:9.7

2. Tétel: A gondviselés nem jelenti azt, hogy Isten előre eldöntött volna mindent – hogy mindenségrendi zsarnokság állna fenn. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik.

„A gondviselés nem azt jelenti, hogy Isten minden dolgot az érdekünkben és előre eldöntött. Isten túlságosan is szeret bennünket ahhoz, hogy ilyet tegyen, mert ez nem lenne más, mint mindenségrendi zsarnokság. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. Az isteni szeretet olyan vaksi ragaszkodásnak sem tekinthető, mellyel az Isten ember-gyermekeit babusgatná és kényeztetné.” 118:10.1

3. Tétel: A tükrözőműködés nem más, mint energia, elme és szellem társulása a Legfelsőbb felügyelete alatt.

„A felsőbb-világegyetemi központi világokon az ott állomásoztatott tükröző személyiségek hihetetlen teljesítményében megnyilvánuló tükrözőműködés jelensége képviseli a legösszetettebb kapcsolatrendszerét mindazon létszakaszoknak, melyek a teremtésösszességben megtalálhatók. A szellemi erővonalak végigkövethetők, vissza egészen a Fiúig, a fizikai energia a Paradicsomig, az elme pedig a Harmadik Forrásig; a világegyetemi tükrözőműködés rendkívüli jelenségében viszont e háromnak valamilyen különleges és kivételes egyesülése foglaltatik, mely társulás olyan mértékű, hogy ezáltal a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.” 9:7.2

4. Tétel: A Legfelsőbb tükrözőműködése a magyarázat a mindenségrend tudatára.

„Ha a Véglegesnek nincs köze a tükrözőműködéshez, akkor nem tudjuk megmagyarázni a mindenségrend e tudatának bonyolult folyamatait és tévedhetetlen működését.” 9:7.4

VIII. A VÉGLEGES ISTEN

1. A Végleges Isten
2. A valóságon túli szint

1. A VÉGLEGES ISTEN

1. Tétel: A Végleges Isten az időt meghaladó és a téren túllépő abszonit szint meglényegült és kifejlődő Istene.

A Végleges Isten – az időt meghaladó és a téren túllépő, meglényegülő Isten. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.” 0:2.17

2. Tétel: A Végleges az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén abszonit felügyelőként és megtartóként működik.

Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség. Az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű eme világmindenségbeli abszonit működést néha az Istenség Véglegességének nevezzük.” 0:1.10

3. Tétel: A Végleges Istenség ténylegessé válása az első élményelvi Háromság abszonit egyesülését mutatja.

„A Végleges Istenség ténylegessé válása az első élményelvi Háromság abszonit egyesülését mutatja, továbbá az alkotó ön-kiteljesítés második szintjén végbemenő egyesülő Istenség-kiterjedést jelzi. Ez alkotja a paradicsomi abszonit valóságok világegyetemi élményelvi-Istenségi ténylegessé válásának személyiség-hatalom egyenértékét a meghaladott tér-idő értékek meglényegülő szintjein. E tapasztalás-kibontakozásnak az a rendeltetése, hogy a Legfelsőbb Lény teljes megértésén keresztül és a Hétszeres Isten segédkezése révén abszonit szintekre eljutott minden tér-idő teremtmény számára végleges szolgálat-végzetet tegyen lehetővé.” 0:9.1

4. Tétel: A Végleges Isten az időn túllépő és a teret meghaladó abszonit szinteken működő személyes Istenség.

„A Végleges Isten elnevezéssel az abszonit isteniségi szintjein és az időn túllépő és a teret meghaladó világegyetemi szférákon működő személyes Istenséget jelöljük. A Végleges az Istenség legfelsőbbet meghaladó meglényegülése. A Legfelsőbb a véges lények értelmezésében a Háromság-egyesülést alkotja; a Végleges az abszonit lények értelmezésében a paradicsomi Háromság egyesülése.” 0:9.2

5. Tétel: A Végleges jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig – a világmindenség peremén.

„A Végleges jelen van vagy valamikor majd jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig. Abban kételkedünk, hogy a Végleges valaha is megjelenik a térben a világmindenség határain túl, ám e határokon belül a Végleges egyre növekvő mértékben kapcsolódik be a három Abszolút potenciáljainak teremtő szerveződésébe.” 12:6.13

6. Tétel: A Végleges megjelenésében osztoznak majd mindazok a személyiségek, akik részt vettek az ő tényleges megjelenésében.

„Viszont, függetlenül a Végleges Istenség megjelenésének igazgatási jellegű következményeitől, az ő tapasztalás-meghaladó isteniségének személyes értékeit megtapasztalhatják majd mindazok a személyiségek, akik részt vesznek ezen Istenség-szint megjelenítésében. A véges érzékfeletti meghaladása csak a végleges eléréséhez vezethet. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal abszolútat el nem érő is, függetlenül attól, hogy megvannak a képességei az abszolútokkal való működési társulásra.” 106:4.4

7. Tétel: A Végleges jelen van szellemileg a Havonában – és tudomásunk van a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is.

„Hogy milyen változások fognak bekövetkezni a Végleges teljes megjelenésével, azt nem tudjuk. De miként a Legfelsőbb ma jelen van szellemileg és személyesen a Havonában, úgy ott van a Végleges is, bár jelenléte abszonit és személyes-feletti jellegű. És ti már tájékoztatást kaptatok a Végleges Korlátozott Helyetteseinek létezéséről, bár nem közöltünk adatokat az ő jelenlegi hollétükről vagy rendeltetésükről.” 106:4.3

8. Tétel: Ahogyan a Legfelsőbb kapcsolatban áll a végesekkel, úgy a Végleges is azonosul a tapasztalás-meghaladókkal; de a Végleges valamivel több, mint Legfelsőbb-meghaladó.

„Ahogyan a Legfelsőbb kapcsolatban áll a végesekkel, úgy a Végleges is azonosul a tapasztalás-meghaladókkal. Noha így összevethetjük a Legfelsőbbet a Véglegessel, mégis, a fokozatbeli eltérésnél azért valamivel többen különböznek; a különbség a minőségben is megnyilvánul. A Végleges valamivel több, mint a tapasztalás-meghaladó szintre vetülő Legfelsőbb-meghaladó. A Végleges mindezt magába foglalja, de még ennél többet is: A Végleges az új Istenség-valóságok meglényegülése, az annak előtte korlátlannak az új formájú korlátozódása.” 105:7.3

2. A VALÓSÁGON TÚLI SZINT

1. Tétel: Az abszonit szinten a dolgoknak és lényeknek nincs kezdetük, sem végük. Az abszonitokat nem teremtik, hanem meglényegítik.

„A valóság abszonit szintjét a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik – egyszerűen csak vannak. A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.” 0:1.12

2. Tétel: A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányítói. Testületük 28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező személyiségből áll.

„A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét alkotják. Ezen irányító testület 28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező személyiségből áll. E nagyszerű csoport elnöki tisztviselője, a rangidős Főépítész az összehangoltságért felelős irányítója az összes, Istenség-szint alatti paradicsomi értelemnek.

Az e beszámolók elkészítését elrendelő parancs tizenhatodik korlátozó rendelkezése szerint: „Ha szükséges, akkor a Világmindenség Építészeinek és társaiknak a létezése felfedhető, azonban az eredetük, a természetük és a végzetük nem nyilatkoztatható ki teljesen.” 31:9.1

3. Tétel: A Főépítészek működésének hét szintje:

a) a Paradicsom-szint – 1 Építész,

b) a Havona-szint – 3 Építész,

c) a felsőbb-világegyetemi szint – 7 Építész,

d) az első térszint – 70 Építész,

e) a második térszint – 490 Építész,

f) a harmadik térszint – 3.430 Építész,

g) a negyedik térszint – 24.010 Építész. 31:9.2 és 31:9.10

4. Tétel: Az idő teremtményeinek és a Paradicsomi Létpolgároknak a háromságot-elért fiai a Főépítészek védenceivé válnak.

„Az idő és örökkévalóság gyermekeinek egyesüléséből származó összes lény, mint a végleges rendű lények és a Paradicsomi Létpolgárok háromságot-elért utódai is, a Főépítészek védenceivé válnak. De az összes egyéb olyan teremtmény vagy entitás közül, amelyeket mint a jelenleg megszervezett világegyetemekben működőként nyilatkoztattunk ki, csak a Független Hírvivők és az Ihletett Háromsági Szellemek tartanak fenn szerves kapcsolatot a Tapasztalattól Függetlenül Létezőkkel és a Világmindenség Építészeivel.” 31:9.13

5. Tétel: A külső tér világegyetemeinek különleges lényei véglegességükben fenségesek ugyan, de nincsenek véges szinten szerzett tapasztalataik.

„Bátorkodunk előrevetíteni a lakott világok alkotta eljövendő és nagyobb külső világegyetemeket, a nagyszerű és különleges lények új rendjei által benépesített új szférákat, a véglegességében fenséges anyagi világegyetemet, egy olyan hatalmas teremtésrészt, melyből pusztán egyetlen fontos részlet hiányzik – a felemelkedői létezés világegyetemi életében megszerzett tényleges véges tapasztalás jelenléte. Egy ilyen világegyetem rettentő sok élményelvi hátránnyal fog létrejönni: nem lesz lehetősége részt venni a Mindenható Legfelsőbb evolúciójában. E külső világegyetemek mind élvezni fogják a Legfelsőbb Lény páratlan segédkezését és fenséges felügyeletét, de éppen az ő tevékeny jelenlétének ténye az, ami eleve kizárja részvételüket a Legfelsőbb Istenség ténylegessé alakításában.” 31:10.11

6. Tétel: Bár nem ismerjük a Főépítészek terveit, három dolgok azért tudunk:

a) A külső tér hemzseg az új és lakatlan világegyetemektől.

b) A Paradicsomon folyik a végleges testület mozgósítása.

c) Folytatódik az Istenség Legfelsőbb Személyének fejlődése.

„De annak ellenére, hogy valójában semmit sem tudunk a Világmindenség Építészeinek e külső teremtésrészekre vonatkozó terveiről, azért három dologban biztosak vagyunk:

1. Egy hatalmas és új világegyetem-rendszer fokozatos szerveződése zajlik a külső tér területein. Fizikai teremtésrészek új rendjei, világegyetemektől hemzsegő roppant nagy és mérhetetlen körök vannak a benépesített és szervezett teremtésrészek jelenlegi határain messze túl, melyek éppenséggel a távcsöveitekkel is láthatók. E külső teremtésrészek jelenleg teljesen fizikai jellegűek; nyilvánvalóan lakatlanok és úgy tűnik, hogy a teremtményi igazgatástól is mentesek.

2. Korszakok hosszú során folytatódik az idő és tér tökéletessé lett és felemelkedő lényeinek megmagyarázhatatlan és teljesen rejtélyes paradicsomi mozgósítása, melyre a hat másik végleges rendű testülettel együtt kerül sor.

3. E folyamatokkal egyidejűleg az Istenség Legfelsőbb Személye az óriási teremtésösszességek mindenható uraként nyer hatalmat.” 31:10.15

7. Tétel: A tapasztalás-meghaladó szinthez tíz jelentéstartalmat és értéket kapcsolunk.

„A tapasztalás-meghaladó szinthez kapcsolódó valóságok között megemlítendők a következők:

1. A Végleges Istenség-jelenléte.

2. A világmindenség fogalma.

3. A Világmindenség Építészei.

4. A Paradicsom erőszervezőinek két rendje.

5. Bizonyos változtatások a térpotenciálban.

6. Bizonyos szellem-értékek.

7. Bizonyos elme-jelentéstartalmak.

8. Abszonit minőségek és valóságok.

9. Mindenhatóság, mindentudás és mindenütt-jelenvalóság.

10. Tér.” 105:7.4

8. Tétel: A világegyetem három szinten létezik: véges, tapasztalás-meghaladó és abszolút szinten.

„A világegyetem, amelyben ma élünk úgy is felfogható, mint létezés a véges, tapasztalás-meghaladó, és abszolút szinteken. Ez nem más, mint a személyiség-előadás és az energia-átalakulás végtelen színművének helyet adó mindenségrendi színpad.” 105:7.15

9. Tétel: Minden világegyetemi valóság egyesített:

a) abszolút értelemben – a hármasegységek révén,

b) működését tekintve – a Főépítészek révén,

c) viszonylagosan – a Hét Tökéletes Szellem által.

„És mindeme számos valóság a különböző hármasegységek révén abszolút értelemben, a Világmindenség Építészei révén működését tekintve, és a Hét Tökéletes Szellem által, a Hétszeres Isten isteniségének a legfelsőbb szintet el nem érő összehangolói által pedig viszonylagosan egyesül.” 105:7.16

IX. AZ ABSZOLÚT ISTEN

1. Tétel: A jelenleg az Istenségi Abszolútként létező Abszolút Isten majd eljut az isteniségi valóságok megtapasztalására.

Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje.” 0:2.18

2. Tétel: E szinten az Istenség tapasztalás útján él a megszemélyesülés lehetőségével, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét.

„E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.” 0:2.18

3. Tétel: Az Abszolút Isten az elérendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára, de az Istenségi Abszolút lehetőségeinek tere meghaladja a véges fogalmakat. 

„Az Abszolút Isten a teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára, de az Istenségi Abszolút hatalmi és személyiségi lehetőségeinek tere már meghaladja a mi fogalmainkat is, ezért nem szívesen fogunk bele az élményelvi megjelenéstől oly távol eső valóságok tárgyalásába.” 0:10.2

X. ISTENSÉG

1. Tétel: Az Istenség hét szinten működik.

„Az Istenség személyes, elő-személyes és a személyest meghaladó szinteken működik. A teljes Istenség a következő hét szinten mutat működési jelleget:

1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség.

2. Magvábanvaló – a saját akarattal rendelkező és önmagára irányuló Istenség.

3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.

4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.

5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtményekkel azonosult Istenség.

6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség. Az első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenséget néha az Istenség Felsőségének nevezzük.

7. Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség. Az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű eme világmindenségbeli abszonit működést néha az Istenség Véglegességének nevezzük.” 0:1.3

2. Tétel: Az Istenség Isten személye és – tényleges és potenciális – egység jellemzi.

„Az Istenség Isten személye, de az ember számára teljességében felfoghatatlanul elő-személyesként és személyen-túliként is létezik. Az Istenséget egység jellemzi minden anyag feletti valóságszinten, mely tényleges vagy magvábanvaló, s ezen egyesítő minőségét a teremtmények legjobban mint isteniséget érthetik meg.” 0:1.2

3. Tétel: Az Istenség lehet:

a) lételvi – az Örökkévaló Fiú,

b) élményelvi – a Legfelsőbb Lény,

c) társuló – a Hétszeres Isten,

d) osztatlan – a paradicsomi Háromság.

„Az Istenség lehet lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.” 0:1.14

4. Tétel: Bár az Istenség isteni, mégsem mind Istenség az, ami isteni. Az isteniség az Istenség jellegzetes egyesítő jegye.

„Minden isteni forrása az Istenség. Az Istenség jellegében és változhatatlanul isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 0:1.15

5. Tétel: Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.

„Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0:1.17

6. Tétel: Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától.

„Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától. Az anyagi test nem nélkülözhetetlen a személyiséghez sem az ember, sem az Isten esetében. E két szélsőséges emberi bölcselet mindegyikében megtalálható a testiség tévedése. Az anyagelvűségben azért, mert az ember halálakor elveszíti a testét, és megszűnik személyiségként tovább létezni; a minden-isten tanban azért, mert Istennek nincs teste, s ennélfogva nem is személy. A fejlődő személyiség emberfeletti válfaja az elme és a szellem egységében működik.” 1:5.12

7. Tétel: Az Isten jelenléte különféleképpen meghatározott az emberi tapasztalás különböző szintjein.

„A Végtelen fizikai jelenléte az anyagi világegyetem valósága. Az Istenség elme-jelenlétét az egyéni értelmi tapasztalás és az evolúciós személyiségszint szükségszerűen meghatározza. Az Isteniség szellemi jelenléte a világegyetemben szükségszerűen különböző. Ezt a szellemi felfogóképesség, valamint az határozza meg, hogy a teremtmény milyen mértékben szentelte akaratát annak, hogy az isteni akarat szerint cselekedjen.” 5:2.1

8. Tétel: Az elme megfelelője – a megismerés és a megismerhetőség – az Istenség velejárója.

„Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója. Az Istenség lehet személyes, elő-személyes, személyes-feletti vagy személytelen, de az Istenség sohasem elmenélküli, vagyis sohasem lehet híján annak a képességnek, hogy legalább érintkezhessen a hasonló entitásokkal, lényekkel vagy személyiségekkel.” 6:6.2

9. Tétel: Az Istenség hét szakaszban nyilvánul meg.

„Az Istenség különféle természeteiről elmondhatók a következők:

1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg.

2. A Fiú társ-létező sajátlényeg.

3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg.

4. A Legfelsőbb evolúciós-élményelvi sajátlényeg.

5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség.

6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-élményelvi sajátlényeg.

7. Az Abszolút lételvi-élményelvi sajátlényeg.” 118:0.1

10. Tétel: Az evolúciós Istenség nélkülözhetetlen a végzet beteljesüléséhez – összeköti a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését.

„Míg a Hétszeres Isten nélkülözhetetlen a Legfelsőbbnek a fejlődés útján való eléréséhez, addig a Legfelsőbb szintúgy nélkülözhetetlen a Végleges későbbi megjelenéséhez. És a Legfelsőbb és a Végleges kettős jelenléte alkotja az abszolútat el nem érő és származtatott Istenség alapvető társulását, ugyanis a végzet elérésében ők egymástól függve alkotják a másik kiegészítését. Együtt alkotják a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését összekötő élményelvi hidat a világmindenségben.” 118:0.9

11. Tétel: A tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságot nem szabad összekeverni a tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalósággal. Az Isten akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli abszolút jelenlétével.

„Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével. Az Egyetemes Atya saját akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak ellensúlyoznia kell, össze kell hangolnia és egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát és az ő tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli egyetemes és abszolút jelenlétével. És emlékezzetek arra, hogy az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.” 118:2.1

12. Tétel: A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. Isten nem képes a kör négyszögesítésére.

„Az Istenség mindenhatósága nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. A tér-idő keretei között és a halandói megértés értelmi vonatkoztatási pontjából nézve még a végtelen Isten sem képes a kört négyszögesíteni vagy eredendően jó rosszat alkotni. Isten nem képes nem-istenszerű dolgot tenni. A bölcseleti fogalmak efféle ellentmondása a nemléttel egyenértékű, és egyúttal azt is jelenti, hogy így semmi sem teremtődik. Egy személyiségjegy nem lehet egyszerre Istenszerű és nem-istenszerű. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága. És mindez abból a tényből ered, hogy a mindenhatóság nem csak saját természettel rendelkező dolgokat teremt, hanem minden dolog és lény természetének is ez a forrása.” 118:5.1

13. Tétel: Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny: nem ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.

„Isten ténylegesen mindenható, de nem mindenben tevékeny – nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. A mindenhatóság magában foglalja a Mindenható Legfelsőbb és a Legfelsőbb Lény hatalom-potenciálját, de a Legfelsőbb Isten saját akaratából véghezvitt cselekedetei nem a Végtelen Isten személyes tettei.” 118:6.1

14. Tétel: Az elsődleges Istenség mindentevősége feleslegessé tenné az Istennel együtt alkotó munkát végző milliónyi segédet és társat.

„Az elsődleges Istenség mindentevőségét hirdetni egyet jelentene a közel egymillió paradicsomi Teremtő Fiú előjogaitól való megfosztásával, nem is szólva a velük együtt alkotó munkát végző segédek különféle rendjeinek megszámlálhatatlan sokaságáról. A teljes világegyetemben mindössze egyetlen okozatlan Ok van. Minden más ok ennek az egyetlen Első Nagy Oknak és Középpontnak a származéka. És e bölcselet egyetlen elemében sem sérti a hatalmas világegyetem szerte létező Istenség-gyermekek miriádjainak szabad-akaratát.” 118:6.2

15. Tétel: Az Istenség mindenhatósága a mindenségrendi létpolgárságnak biztonságot kölcsönöz, a mindentevőség tévedéséből azonban a panteizmus téveszméje következik.

„Az Istenség mindenhatóságának felismerése egyet jelent a biztonságtudatotokkal a mindenségrendi létpolgárság megtapasztalásában, a megnyugtató biztonság érzékelésével a Paradicsomra vezető hosszú utatokon. Viszont a mindentevőség téveszméjének elfogadása a minden-isten tan hatalmas tévedésének felkarolásával azonos.” 118:6.8

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.