25. Bűn
Bekezdésszámozás:
Be |
Ki
Nyomtatóbarát változat
Nyomtatóbarát változat
I. A bűnről alkotott felfogás
II. A Lucifer-féle lázadás
- A lázadás vezetője
- A lázadás kitörése
- Az összeütközés természete
- Egy állhatatos szeráfparancsnok
- Az Ember Fia az Urantián
- Igaz és hamis szabadság
- Az igazság eljövetelének késlekedése
- A Bolygóherceg lázadása
- Van — a megingathatatlan
- Az emberi hősök
III. A bűn következményei
IV. Áldozás — vezeklés
V. A bűn megbocsátása
VI. Természetes késztetések
VII. A bűnért járó büntetés
VIII. Az ördög
1. Tétel: Bölcseleti értelemben igaz, hogy Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt. Személy csak egy másik személyt képes szeretni vagy gyűlölni. A bűnhöz Isten nem személyesen viszonyul — a bűn nem szellemi valóság. Isten szeretete megmenti a bűnösöket; Isten törvénye elpusztítja a bűnt.
„Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt: ezen állítás bölcseletileg igaz, ám Isten érzékfeletti személyiség, és személy csak egy másik személyt képes szeretni és gyűlölni. A bűn nem személy. Isten szereti a bűnöst, mert ő személyiség-valóság (magvában örökkévaló), míg a bűnhöz nem személyesen viszonyul, lévén a bűn nem szellemi valóság; nem személyes; ennélfogva csakis Isten igazságossága vesz tudomást annak létéről. Isten szeretete megmenti a bűnöst; Isten törvénye elpusztítja a bűnt.” 2:6.8
2. Tétel:A hibás döntés (a rossz) csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet.
„A hibás döntés (a rossz) lehetősége csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet.” 3:5.15
3. Tétel: Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt. A potenciális rossz a tökéletesség különböző véges szintjein létezik. A bűn potenciálisan jelen van ott, ahol a tökéletlen lények szabad akarattal rendelkeznek.
„Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt és a lázadást. A magvábanvaló rossz az idővel együtt létezik az olyan világegyetemben, mely a tökéletességi jelentéstartalmak és értékek különböző szintjeit foglalja magába. A bűn minden olyan területen magvában jelen van, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek.” 54:0.2
4. Tétel:Az igazság és a hamisság szembenálló jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; a bűn következetes gyakorlása a gonoszság.
„Éppen hogy az igazság és a hamisság, a tény és a valótlanság jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; az igazság szándékos elutasítása a vétek; a bűn és a vétek következetes gyakorlása pedig a gonoszság.” 54:0.2
5. Tétel: A szabad akarattal együtt jár a bűn lehetősége. A szabad akarat nem jelképes eszménykép vagy pusztán bölcseleti fogalom — hanem világegyetemi valóság.
„Az evolúciós világok saját akarattal bíró, erkölcsi teremtményeit mindig foglalkoztatja az az át nem gondolt kérdés, hogy vajon a végtelenül bölcs Teremtők miért engedik meg a rossz és a bűn létét. Nem értik meg, hogy mindkettő szükségszerű, ha a teremtmény valódi szabadságot kap. A fejlődő ember vagy a csodás angyal szabad akarata nem pusztán bölcseleti fogalom, jelképes eszménykép. A jó és a rossz közötti választásra való emberi képesség világegyetemi valóság. A szabadság, hogy önmaga választhasson, a Legfőbb Urak adottsága, és ők nem engedik meg bármely lénynek vagy lények csoportjának, hogy a tágas világegyetemben akár egyetlen személyiséget is megfosszanak ettől az istenadta szabadságtól — még azt sem engedik meg, hogy az ilyen félrevezetett és tudatlan lények e rosszul értelmezett személyes szabadságot élvezzék.” 54:3.1
6. Tétel: Ha mások helytelen cselekedeteinek eredményeit te szenveded is el, akkor is nyugodt lehetsz afelől, hogy mindezek a dolgok nem veszélyeztetik az örökkévalósági kilátásaidat.
„Egy dolgot azonban tisztán kell látni: Ha úgy alakul is, hogy el kell viselnetek ama bűn rossz következményeit, melyet a családotok valamely tagja, valamely állampolgár vagy valamely halandó embertársatok elkövetett, legyen annak színtere akár csillagrendszerbeli vagy más helyszínű lázadás — függetlenül attól, hogy mit kell elszenvednetek a közvetlen vagy idegen társaitok vagy feljebbvalóitok rosszcselekedeteinek következtében — akkor is egészen és örökmód bizonyosak lehettek abban, hogy e gyötrelmek csak átmenetiek. A helytelen cselekvésből eredő eme testvéri következmények a csoportban sohasem veszélyeztethetik az örök lehetőségeiteket, illetőleg a legkisebb mértékben sem foszthatnak meg benneteket a Paradicsomra való felemelkedésnek és az Isten elérésének isteni jogától.” 54:6.4
7. Tétel:A bűn úgy is meghatározható, mint a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása. A vétek tekinthető úgy, mint a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. A rossz a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás.
„A bűnt sokféleképpen lehet vizsgálni, de világegyetemi bölcseleti szempontból a bűn nem más, mint a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása. A vétek tekinthető úgy, mint a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. A rossz a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás.” 67:1.4
8. Tétel:A bűn eltökélt ellenállás a valóságnak — a gonoszság pedig nyílt dacolás vele.
„A bűn azonban eltökélt ellenállás az isteni valóságnak — tudatos döntés a szellemi fejlődéssel való szembehelyezkedés mellett — míg a gonoszság nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal, és ez a személyiség megbomlásának már a mindenségrendi őrülettel határos fokát jelenti.” 67:1.4
9. Tétel: Amikor a bűnt gyakran elkövetik, szokássá válik. A bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azonban a romlott személyiség nem mutat sajnálatot a gonosztettei miatt és nem fogadja el a megbocsátást.
„És amikor a személyiség nagyon gyakran választotta a bűnt és nagyon gyakran is ismételte azt, az szokássá válik. A megrögzött bűnelkövetők könnyen romlottá válhatnak, a világegyetem és annak minden isteni valósága elleni elszánt lázadókká lehetnek. Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.” 67:1.6
10. Tétel:Az ősember úgy tekintette önmagát, mint a szellemek adósát — mint akinek megváltásra van szüksége. E felfogás a bűn és a megszabadulás tantételévé fejlődött.
„Az ősember úgy tekintette önmagát, mint a szellemek adósát, mint akinek megváltásra van szüksége. A vadak úgy látták, hogy a szellemek igazság szerint sokkal több balszerencsét hozhatnak rájuk. Az idő múlásával e felfogás a bűn és a megszabadulás tantételévé fejlődött. A lelket úgy tekintették, mint amely tartozással — eredendő bűnben — jön a világra.” 89:0.1
11. Tétel: A vademberek úgy hitték, hogy a szellemek megelégedést nyernek az emberi szenvedés látványától. Az embert nyugtalanították a helytelen cselekedetekből eredő bűnök is, valamint a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is. Az áldozási rendszer e két ideára épült.
„A vademberben már korán kialakult az a képzet, hogy a szellemek nagy megelégedést nyernek az ember gyötrelmének, szenvedésének és megalázottságának látványától. Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is. És az egész későbbi áldozási rendszer e két ideára épült. Ez az új szertartásos szokás az áldozás vezeklési szertartásainak gyakorlását jelentette.” 89:0.2
12. Tétel: A vadember jó és rossz szellemeket egyaránt elképzelt, és amikor a tabu megkapta a vallástól a szentesítést, a terep már teljesen készen állt a bűnfelfogásának megjelenéséhez, és ez a felfogás tette az anyagi test halálát logikusan értelmezhetővé.
„Ahogy a vadember elméje a fejlődésben eljutott addig, hogy jó és rossz szellemeket egyaránt elképzelt, és amikor a tabu megkapta a kialakuló vallástól a fennkölt szentesítést, a terep már teljesen készen állt a bűn új felfogásának megjelenéséhez. A bűn eszméje a világon mindenhol teret nyert még azelőtt, hogy a kinyilatkoztatott vallás egyáltalán megjelent volna. A természetes halál csak a bűn fogalmával vált a fejletlen elme számára okszerű dologgá. A bűn a tabu megsértése volt, a halál pedig a bűnért járó büntetés.” 89:2.2
13. Tétel:A bűn eleinte rituális jellegű volt, nem racionális; cselekedet volt, nem pedig szándék. Az ádámi hagyományok felerősítették az egykor létezett „aranykor” eszméjét — és e bűn miatt került az ember a későbbi nyomorúságos helyzetbe.
„A bűn szertartás szerinti volt, nem pedig ésszerűségi; cselekedet volt, nem pedig szándék. És a bűn e teljes felfogását táplálták Dilmunnak és a kis földi paradicsom korának még élő hagyományai. Ádám és az Édenkert hagyománya szintén alapot teremtett az emberfajták hajnalán egykor létezett „aranykor” álmának. És mindez megerősítette azokat az ideákat, melyek később abban a hitben fejeződtek ki, hogy az ember különleges módon teremtetett, hogy a létpályáját tökéletesként kezdte, és hogy a tabuk megsértése — a bűn — miatt került a későbbi nyomorúságos helyzetbe.” 89:2.3
14. Tétel: A tabu sorozatos megsértéséből vétkes szenvedély lett. A kezdetleges törvény a vétkes szenvedélyt vétséggé tette — a vallás pedig bűnné.
„A tabu sorozatos megsértéséből vétkes szenvedély lett; a kezdetleges törvény a vétkes szenvedélyt vétséggé tette; a vallás pedig bűnné. A korai törzsek körében a tabu megsértése a vétség és a bűn keveréke volt.” 89:2.4
15. Tétel: A bűn az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. A hűtlenségnek fokozatai vannak.
„A bűn fogalma újraértelmezendő úgy, mint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. A hűtlenségnek fokozatai vannak: az ingadozás részleges hűsége; az ellentétesség megosztott hűsége; a közömbösség haldokló hűsége; és a hűség halála, mely az isten nélküli eszményképekhez való kötődésben nyilvánul meg.” 89:10.2
16. Tétel:A bűnösség érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása — nem szükségszerűen bűn.
„A bűnösség tudata vagy érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása; ez nem szükségszerűen bűn. Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem.” 89:10.3
17. Tétel: Még a viszonylag újabb időkben is úgy hiszik az emberek, hogy a betegség a bűnért való büntetés. Ezzel a démonokat és a csillagokat okolják.
„A viszonylag újabb időkben az hiszik az emberek, hogy a betegség a személyes vagy faji bűnért való büntetés. A fejlődés e szintjén áthaladó népek körében az az uralkodó nézet, hogy az ember nem szenvedhet, hacsak meg nem sértett egy tabut. Az is jellegzetesen ilyen hiedelem, hogy a betegséget és a szenvedést úgy tekintik, mint a »Mindenhatónak a bennük lévő nyilait«. A kínaiak és a mezopotámiaiak sokáig úgy tekintették a betegséget, mint a rossz démonok cselekedetét, bár a káldok a csillagokat is okolták a szenvedésért. A betegségeknek, mint az isteni harag következményének ezen elmélete sok, állítólag polgárosodott urantiai népcsoportnál még mindig általános.” 90:3.8
18. Tétel:A bűnösség érzése eredhet a szellemi közösség megszakadásából. Az ember nem mindig képes megfelelni az eszményképeinek, viszont képes kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent.
„A bűnösség érzése (nem a bűntudat) vagy megszakadt szellemi közösségből, vagy az egyén erkölcsi eszményképeinek elszegényedéséből ered. Az ilyen nehézségtől való megszabadulás csakis ama felismerésen keresztül jöhet, hogy az ember legfelsőbb rendű erkölcsi eszményképei nem szükségképpen rokonok az Isten akaratával. Az ember nem remélheti, hogy megfelelhet a legmagasabb rendű eszményképeinek, viszont képes hűen kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent és egyre inkább olyanná váljon mint ő.” 103:4.3
19. Tétel:A végesség ténye sem nem rossz, sem nem bűnös. A véges világ jó; a végesnek a kifordítása vagy eltorzítása az, ami létrehozza a rosszat és a bűnt.
„A bűn problémája nem önmagától létezik a véges világban. A végesség ténye önmagában sem nem rossz, sem nem bűnös. A véges világot végtelen Teremtő alkotta — a világ az ő isteni Fiainak keze munkája — és ezért jónak kell lennie. A végesnek a helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása az, ami létrehozza a rosszat és a bűnt.” 111:6.3
20. Tétel:A bűn létezése bizonyítja a véges szabad akarat valóságát. A bűn az akarat szabadságától elvakított személyiség éretlenségét mutatja, mely képtelen felfogni a mindenségrendi létpolgársággal járó legfelsőbb rendű kötelezettségeket.
„Az idő-korlátozta térben jelen lévő bűn egyértelmű bizonyítéka a véges akarat időleges szabadságának (és szabadosságának). A bűn egyrészt a személyiségnek a viszonylag független akarat szabadságától elvakított éretlenségét, másrészt a mindenségrendi létpolgársággal járó legfelsőbb rendű kötelezettségek és feladatok megértésére való képtelenségét mutatja.” 118:7.4
21. Tétel: A gonoszság az Istennel-nem-azonosult átmeneti valóságot láttatja.
„A véges területein jelen lévő gonoszság az Istennel-nem-azonosult összes sajátlényeg átmeneti valóságát láttatja. A teremtmény csak akkor lesz igazán valóssá a világegyetemekben, ha már Isten-azonosulttá vált. A véges személyiség nem ön-teremtő, viszont a választási lehetőségek felsőbb-világegyetemi porondján saját maga határozza meg a sorsát.” 118:7.5
22. Tétel: Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn szorítását. Az isteni szeretet szépsége megtöri a rossz és a bűn báját. A megbocsátás üdvözülést hoz.
„Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn és a rossz szorítását. Ezáltal szabadságot biztosított az embereknek, hogy a jobb életutakat válasszák. Jézus megszabadulást mutatott a múlttól, mely önmagában is jövőbeli győzelmet ígért. A megbocsátás így üdvözülést hozott. Az isteni szeretet szépsége, amint azt az emberi szív végre teljes mértékben befogadja, örökre megtöri a bűn báját és a rossz erejét.” 188:5.3
1. Tétel:Lucifer ragyogó intéző volt. Gonoszságok és vétkek során át elmerült a bűnben. Engedett az önös késztetésnek és átadta magát a helytelenül értelmezett személyi szabadsággal kapcsolatos álokoskodásnak.
„Lucifer a Nebadonból származó, kiváló elsőrendű Lanonandek Fiú volt. Számos csillagrendszerben szerzett tapasztalatokat a szolgálatban, csoportjának főtanácsosa volt, és bölcsessége, éleslátása és hatékonysága kiemelte a többiek közül. Lucifert a 37-es számon tartották nyilván a rendjében, és amikor a melkizedekektől a megbízatását megkapta, akkor a fajtájának hétezer egyede közül a legrátermettebb és a legkiválóbb száz személyiség közé tartozott. Egy ilyen nagyszerű kezdetet követően gonoszságok és vétkek során át elmerült a bűnben és ma azon három Csillagrendszer Fejedelem közé tartozik a Nebadonban, akik engedtek az önös késztetésnek és megadták magukat a helytelenül értelmezett személyi szabadság álokoskodásának — a világegyetemi engedelmesség elutasításának és a testvéri kötelességek semmibevételének, a mindenségrendi kapcsolatok iránti vakságnak.” 53:0.1
2. Tétel: Lucifer a helyi világegyetem teremtett Fia volt. Ő volt a fejedelme a 607 lakott világból álló Satania csillagrendszernek.
„Lucifer nem felemelkedő lény volt; ő a helyi világegyetem teremtett Fia volt, és azt mondták róla, hogy: »Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned.« Sokszor tanácskozott az edentiai Fenségesekkel. És Lucifer az »Isten szent hegyén«, a Jerusem igazgatási hegyén uralkodott, mert ő volt az elsőszámú vezetője egy 607 lakott világból álló nagy csillagrendszernek.” 53:1.1
3. Tétel:Lucifer törvényszegése ellenére a neki alárendelt személyiségek tartózkodtak attól, hogy tiszteletlenséget mutassanak vele szemben azt megelőzően, hogy Mihály az Urantián megtestesült volna.
„Lucifer csodálatos lény volt, kiváló személyiség; a világegyetemi hatásköri rangsorban közvetlenül a csillagvilági Fenséges Atyák után állt. Lucifer törvényszegése ellenére a neki alárendelt személyiségek tartózkodtak attól, hogy tiszteletlenséget és megvetést mutassanak vele szemben azt megelőzően, hogy Mihály az Urantián megtestesült volna. Még Mihály főangyala sem »vádolta őt« Mózes feltámadása idején, »hanem egyszerűen csak annyit mondott, hogy ’feddjen meg téged az Ítélő’«. Az ilyen ügyekben ítélkezni ugyanis a felsőbb-világegyetemi vezetők, a Nappalok Elődei jogosultak.” 53:1.2
4. Tétel:A tetszelgés súlyos következményekkel jár — a büszkeség pedig végzetes.
„Lucifer ma már a Satania bukott és címétől megfosztott Fejedelme. A tetszelgés a leginkább végzetes dolgok közé tartozik, még a mennyei világ magas személyiségei esetében is. Luciferről mondták: »Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben.« A régi látnokotok írta, látván az ő szomorú állapotát: »Miként estél alá az égről, ó Lucifer, hajnal fia! Levágattál a földre, aki a világokat összezavarni merészeltél!«” 53:1.3
5. Tétel:Lucifer egyre jobban bírálta a világegyetemi igazgatást. Gábriel még a lázadás kitörése előtt észlelte Lucifer hűtlenségét.
„Ebben az időszakban Lucifer egyre bírálóbban viszonyult a világegyetemi igazgatás egész tervéhez, de mindig őszinte hűséget mutatott a Legfőbb Urak irányában. Az első nyílt hitszegésére Gábriel jerusemi látogatásakor került sor, s ez néhány nappal a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat kihirdetése előtt történt. Gábriel olyannyira bizonyos volt a lázadás küszöbön álló kitörésében, hogy egyenesen az Edentiára ment abból a célból, hogy tanácskozzon a Csillagvilági Atyákkal a nyílt lázadás esetén foganatosítandó intézkedésekről.” 53:2.4
6. Tétel:Lucifer előbb kétszínűvé vált — majd a benne lévő rossz szándékos és akaratlagos bűnné változott. Minden irgalmat visszautasított.
„E tapasztalásban egyszer csak kétszínűvé vált, s a benne lévő rossz szándékos és akaratlagos bűnné változott. Hogy ez valóban így történt, azt tanúsítja e kiváló vezető későbbi viselkedése. Már régen felajánlották neki, hogy tanúsítson megbánást, de csak néhány beosztottja fogadta el a felajánlott kegyelmet. Az edentiai Nappalok Hűséges Követője a Csillagvilági Atyák felkérésére személyesen ismertette neki Mihály tervét e hírhedt lázadók megmentésére, azonban a Teremtő Fiú irgalmát mindig elutasította, mégpedig minden alkalommal egyre növekvő lenézéssel és megvetéssel.” 53:2.5
1. Tétel:Lucifernek megengedték, hogy felállítsa lázadó kormányát. A Csillagvilági Atyák zárlat alá helyezték a csillagrendszert.
„Lucifernek megengedték, hogy teljes egészében felépítse és alaposan megszervezze lázadó kormányzását, mielőtt Gábriel egyáltalán hozzálátott volna ahhoz, hogy szembeszálljon az elszakadás jogával vagy hogy ellenlépéseket tegyen a lázadó hírveréssel szemben. A Csillagvilági Atyák azonban e hűtlen személyiségek cselekvési hatáskörét azonnal a Satania csillagrendszerre korlátozták. Mindazonáltal e késedelmi időszak nagy próba és megmérettetés elé állította az egész Satania hűséges lényeit. Néhány évig általános volt a zavar, és nagy felfordulás uralkodott a lakóvilágokon is.” 53:4.7
2. Tétel: Gábriel vállalta a hűséges erők feletti parancsnokság feladatait, elment a Jerusemre és parancsnokságot rendezett be az Atya világán — felmutatta Mihály lobogóját.
„Lévén, hogy Mihály a döntése szerint tartózkodott a luciferi lázadás elleni tényleges harctól, ezért Gábriel összehívta az irányítása alá tartozó törzskart az Edentián, és a Fenségesekkel való tanácskozást követően átvette a Sataniához hű seregek feletti parancsnokságot. Mihály a Szalvingtonon maradt, míg Gábriel a Jerusemre ment, és az Atyának — ugyanazon Egyetemes Atyának, akinek személyét Lucifer és Sátán tagadta — ajánlott szférán új minőségében hivatalosan is megmutatkozott a hűséges személyiségek összegyűlt sokasága előtt, és felmutatta Mihály lobogóját, a teremtésösszesség Háromsági kormányzásának anyagi jelvényét, a fehér alapon három égszínkék egyközepű kört.
Lucifer jelvénye egy fehér alapon vörös kört ábrázoló lobogó volt, mely vörös kör a belsejében egy fekete teli kört tartalmazott.” 53:5.4
3. Tétel:„És lett a mennyben háborúskodás.” Lucifer és Gábriel versengett a lehetséges támogatók megnyeréséért.
„»És lett a mennyben háborúskodás; Mihály parancsnoka és az ő angyalai harcoltak a sárkánnyal (Luciferrel, Sátánnal és a hitszegő hercegekkel); és a sárkány és a lázadó angyalok küzdöttek, de nem diadalmaskodtak.« E »mennyei háború« nem olyan fizikai csata volt, ahogyan az efféle harcot az Urantián elképzelik. A küzdelem első időszakában Lucifer folyamatosan szónokolt a bolygó fogadótermében. Gábriel a közelben létesített főhadiszállásról szüntelenül megválaszolta a lázadói álokoskodásokat. A szférán jelenlévő különféle személyiségek, akik még nem voltak biztosak a választásban, a vitában a két oldalról elhangzott érveket figyelve jutottak döntő elhatározásra.” 53:5.6
4. Tétel: A lázadás az egész csillagrendszerre kiterjedt — 37 Bolygóherceg állt át a szakadárok oldalára. A Panoptián a halandók nem voltak hajlandók követni a lázadó Bolygóhercegüket — inkább Ellanorára hallgattak.
„A luciferi lázadás az egész csillagrendszerre kiterjedt. Harminchét szakadár Bolygóherceg állt át kormányának nagyobb részével a főlázadó oldalára. Egyedül a Panoptián nem sikerült a Bolygóhercegnek a maga oldalára állítania az embereit. E világon a melkizedekek irányításával az emberek Mihály támogatására gyülekeztek. Ellanora, e halandó terület egyik fiatal asszonya vezette az emberi népeket, és azon a viszály-sújtotta világon egyetlen lélek sem állt Lucifer zászlaja alá.” 53:7.1
1. Tétel:A lázadás kitörését végül a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat indította be.
„Bármi volt is a bajok igazi forrása Lucifer és Sátán szívében, a lázadás végső kitörésére a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat formájában került sor. A lázadók ügye három alapon nyugodott:
1. Az Egyetemes Atya valósága. Lucifer azt állította, hogy az Egyetemes Atya valójában nem is létezik, és hogy a fizikai gravitáció és a térenergia eredendően jelen van a világegyetemben, továbbá, hogy az Atya hitregéjét a paradicsomi Fiak találták ki azért, hogy az Atya nevében uralhassák a világegyetemeket. Tagadta, hogy a személyiség az Egyetemes Atya ajándéka.
2. A Teremtő Fiú — Mihály — világegyetemi kormányzása. Lucifer amellett érvelt, hogy a helyi csillagrendszerek kapjanak önállóságot. Vitatta a Teremtő Fiú, Mihály jogát a Nebadon feletti fennhatóságra, melyet holmi feltételezett paradicsomi Atya nevében gyakorol, továbbá vitatta annak jogosságát is, hogy Mihály minden személyiségtől e nem látható Atya számára hűséget követel.
3. Támadás a felemelkedő halandók képzésének egyetemes terve ellen. Lucifer azt képviselte, hogy túlságosan is sok időt és energiát fordítanak azon tervre, hogy alaposan felkészítsék a felemelkedő halandókat a világegyetemi igazgatási elvekre, azon elvekre, melyek állítása szerint erkölcstanilag kifogásolhatók és tévesek. Tiltakozott azon korszaknyi hosszúságú program ellen, melynek célja a tér halandóinak felkészítése valamiféle ismeretlen végzetre, és a véglegességet elért lények testületének jerusemi jelenlétét úgy minősítette, mint annak bizonyítékát, hogy e halandók korszaknyi időt töltöttek el egy tisztán kitalált végzetre való felkészülés érdekében.” 53:3.1
2. Tétel:A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt — „az elmék egyenlősége”, „az értelmek testvérisége”.
„A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt. Egyik fő érvük az volt, hogy ha az önkormányzatiság jó és megfelelő a melkizedekek és egyéb csoportok számára, akkor az éppúgy jó mindenféle rendű értelem számára is. Merészen és következetesen kiállt az »elme egyenlősége« és »az értelem testvérisége« mellett.” 53:4.2
3. Tétel: A veszteség az angyali sorokban, valamint az Anyagi Fiak és a közteslények között volt a legnagyobb.
„A veszteség az angyali sorokban volt a legnagyobb, de leginkább az alacsonyabb rendű értelmek csatlakoztak a pártütéshez. A 681.217 sataniai Anyagi Fiú közül kilencvenöt esett áldozatul a luciferi lázadásnak. A köztes teremtmények nagy számban vesztek oda azokon a bolygókon, ahol a Bolygóherceg Lucifer ügye mellé állt.” 53:7.8
4. Tétel:Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent — hogy meggyorsítsa az idő menetét. A bűntette az volt, hogy le akarta rövidíteni a teremtményi részvételt a tökéletesség elérésére irányuló evolúciós küzdelemben.
„Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent, hogy lerövidítse az időt egy élményelvi világegyetemben. Lucifer bűntette az volt, hogy előre kitervelten minden személyiséget meg akart lopni a Sataniában, hogy alattomban le akarta rövidíteni a teremtményi személyes részvételt — a szabad akaratú részvételt — abban a hosszú, evolúciós küzdelemben, melynek célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan. E cselekedetével a csillagrendszeretek egykori Fejedelme a saját akarata szerinti időleges célt közvetlenül az isteni akarat azon örök céljával állította szembe, mely a minden személyiség számára megadott szabad akaratban megnyilvánult.” 54:2.3
D. Egy állhatatos szeráfparancsnok
1. Tétel: Manotia története — egy hűséges szeráfi parancsnok helytállása a vétkes felettese posztján. Ld. 53:6.1
1. Tétel:Mihály alászállásáig Lucifer és Sátán szabadon közlekedett a Satania csillagrendszerben.
„Mihály urantiai alászállási küldetésének teljesítéséig Lucifer és Sátán szabadon közlekedett a Satania csillagrendszerben. Végül együtt voltak jelen a világotokon akkor, amikor az Ember Fia elleni együttes támadást végrehajtották.
Előzőleg, amikor a Bolygóhercegek, az »Istennek Fiai« rendszeresen összegyűltek, »eljött Sátán is«, azt állítva, hogy a bukott Bolygóhercegek elszigetelt világait képviseli. De Mihály végső alászállása óta ekkora szabadságot nem kapott a Jerusemen. Miután kísérletet tettek Mihály eltévelyítésére, amikor ő az alászállásbeli húsvér testben volt, a Lucifer és Sátán iránti minden rokonszenv végleg kihunyt az egész Sataniában, legalábbis a bűn által elszigetelt világokon kívül.” 53:8.1
2. Tétel: Mihály urantiai győzelmét követően az egész Norlatiadeket megtisztították a lázadóktól.
„Krisztus győzelme óta folyik az egész Norlatiadek megtisztítása a bűntől és a lázadóktól. Valamivel Mihály húsvér testbeni halála előtt a bukott Lucifer társa, Sátán megpróbált részt venni az egyik ilyen edentiai nagytanácskozáson, azonban a főlázadókkal szemben megnyilvánuló erős ellenérzés olyan mértéket ért el, hogy a rokonszenv kapui gyakorlatilag mindenkinél zárva maradtak, s így a Satania ellenségeinek nem jutott egy talpalatnyi hely sem. Amint a rossz befogadásához már nincs nyitott kapu, akkor már nincs lehetőség a bűn befogadására sem. Az egész Edentia szíveinek kapui bezárultak Sátán előtt; az összegyűlt Csillagrendszer Fejedelmek egyhangúlag elutasították őt, és ugyanekkor történt meg az is, hogy az Ember Fia »meglátta Sátánt mint villámlást lehullani a mennyből«.” 43:4.9
3. Tétel:Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak a Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit.
„Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak az egész Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit. És ez volt Jézus személyes tapasztalásának jelentősége, közvetlenül a húsvér testben átélt halálát megelőzően, amikor egy nap közölte tanítványaival, hogy »és láttam Sátánt, mint a villámlást lehullani a mennyből«. Emez Luciferrel jött az Urantiára, a végső, mindent eldöntő küzdelem megvívása céljából.” 53:8.3
4. Tétel: Mihály utolsó cselekedete az Urantia elhagyása előtt az volt, hogy kegyelmet ajánlott Kaligasztiának és Daligasztiának — de ők az irgalmat visszautasították.
„Mihály utolsó cselekedete az Urantia elhagyása előtt az volt, hogy kegyelmet ajánlott Kaligasztiának és Daligasztiának, de ők e nagyvonalú ajánlatot gorombán visszautasították. Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek még mindig szabadon van az Urantián s gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat, de már egyáltalán semennyi hatalma sincs ahhoz, hogy az emberek elméjét megszállja, és ahhoz sem, hogy a lelkükhöz férkőzve megkísértse vagy eltévelyítse őket, hacsak nem ők maguk ténylegesen is fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát.” 53:8.6
5. Tétel: Gábriel Lucifer elleni pere folyamatban van. A lázadás főkolomposai őrizetben vannak a jerusemi börtönvilágokon.
„Sátán azért jöhetett el az Urantiára, mert nem volt hivatalban lévő Fiatok — sem Bolygóherceg, sem Anyagi Fiú személyében. Makiventa Melkizedeket azóta az Urantia Bolygóhercegének helyettesének nevezték ki, és Gábriel Lucifer elleniperének kezdete jelezte, hogy az összes elszigetelt világon felállt a bolygók átmeneti kormánya. Igaz, hogy Sátán rendszeresen meglátogatta Kaligasztiát és a többi bukott herceget egészen e kinyilatkoztatások megjelenésének időpontjáig, amikor is lezajlott Gábriel első meghallgatása a lázadók vezetőinek elpusztítása iránti kérvénye tárgyában. Sátán most teljes őrizetben van a jerusemi börtönvilágokon.” 53:9.4
6. Tétel: Az Urantiát éppoly szeretőn óvják és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg.
„Elszigetelt világotokról nem feledkeztek meg a világegyetemi tanácsokban. Az Urantia nem valamiféle mindenségrendi árva, melyet bűn bélyegzett meg és amelyet lázadás vágott el az isteni gondviseléstől. Az Uverszától a Szalvingtonig és egészen a Jerusemig, sőt még a Havonában és a Paradicsomon is mindenki tudja, hogy itt vagyunk; és titeket halandókat, az Urantia mai lakóit éppoly szeretőn óvnak és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg, sőt így még inkább. Örökkön igaz, hogy »maga az Atya szeret titeket.«” 114:7.17
1. Tétel:A szabadság önpusztító, ha annak mozgatója korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.
„A szabadság a mindenségrendi létezés önpusztító eljárása akkor, ha annak mozgatója értelemhiányos, korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.” 54:1.3
2. Tétel:A szabadság öngyilkos, ha mentesíti magát a valóság jelentette kötelezettségektől.
„A szabadság öngyilkos, ha elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtől, az erkölcsi kötelességtől és a szellemi értékektől. A szabadság nem létezhet a mindenségrendi valóságtól függetlenül, és az összes személyiségi valóság az isteniség-viszonyának mértékével áll arányban.” 54:1.4
3. Tétel:Az igaz szabadság az öntisztelet társa; a hamis szabadság az önimádat kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önérvényesítésből eredő önteltség.
„Az igaz szabadság a valódi öntisztelet társa; a hamis szabadság az önimádat elválaszthatatlan kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önérvényesítésből eredő önteltség. Az önuralom önzetlen szolgálathoz vezet; az önimádat a mások kizsákmányolása felé visz, mert az ilyen, hibát vétő egyén önmagát felmagasztalva hajlamos a helyes utat feláldozni azért, hogy jogtalan hatalmat birtokoljon társai felett.” 54:1.6
4. Tétel:A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat valójában a személyes szabadság óriási mértékű korlátozására irányult.
„A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat az értelem számára világosan megmutatkozó, óriási fenyegetést jelentett, mert a személyes szabadság elrablását célozta és ráadásul olyan mértékben, melyhez fogható eddig csupán kétszer fordult elő a Nebadon történelme során.” 54:2.3
5. Tétel: Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Lucifer bűne az volt, hogy a jövőbeni szabadságainak megszerzésére törekedett a jelenben.
„Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Mindeme becses képességek elvesztek azáltal, hogy teret engedett a türelmetlenségnek és engedett azon vágyának, hogy azt birtokolja, amire éppen törekszik és hogy úgy birtokolja azt, hogy közben a világegyetemek mindenségét alkotó minden más lény jogai és szabadságai tiszteletben tartásával járó minden kötelezettséggel dacol. Az erkölcstani kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.” 54:4.4
6. Tétel: Az embernek meg kell tanulnia, hogy miként élvezze a szabadságot féktelenség nélkül és a gyönyört bujaság nélkül.
„Egyszer az embernek majd meg kell tanulnia, hogy miként élvezze a szabadságot féktelenség nélkül, a táplálkozást falánkság nélkül, és a gyönyört bujaság nélkül. Az önuralom jobb emberi politika a viselkedés szabályozására, mint a szélsőséges önmegtartóztatás. Jézus sem tanított soha ilyen esztelen nézeteket a követőinek.” 89:3.7
7. Tétel:Lucifer bizonyos szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozók kiiktatására törekedett.
„Lucifer hasonlóképpen bizonyos, a helyi csillagrendszerben érvényesítendő szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozó kiiktatására törekedett. A fény és élet korszakába eljutott valamely helyi csillagrendszer tapasztalati úton már a magáévá tette azokat a nézőpontokat és teljesebb látásmódokat, amelyek számos olyan módszer alkalmazását lehetővé teszik, amelyek az adott világegyetem-résznek az említettet megelőző korszakaiban bomlasztó hatásúak és pusztítóak lennének.” 118:8.9
G. Az igazság eljövetelének késlekedése
1. Tétel:Az igazság eljövetelének irgalmas késlekedésében Lucifer annak bizonyítékát látta, hogy a világegyetemi kormányzat képtelen a lázadás megfékezésére.
„Az igazság eljövetelének irgalmas késlekedésében Lucifer annak bizonyítékát látta, hogy a paradicsomi Fiak kormánya képtelen a lázadás megfékezésére. Nyíltan szembeszállt Mihállyal, Immanuellel és a Nappalok Elődeivel, és pimasz, kihívó magatartást tanúsított velük szemben, majd pedig rámutatott arra tényre, hogy a válasz hiánya fényes bizonyítéka a világegyetemi és felsőbb-világegyetemi kormányok tehetetlenségének.” 53:4.5
2. Tétel: Kegyelmet ajánlottak a lázadóknak, de azt a vezetők egyike sem fogadta el. Azonban angyalok és mások ezrei elfogadták a kegyelmet, és később részesültek is benne.
„Mihály már a luciferi lázadás legelején mentességet ajánlott minden lázadónak. Ajánlatának lényege az volt, hogy miután elnyeri a teljes világegyetemi fennhatóságot megbocsát mindenkinek, aki őszinte megbánást mutat, és visszahelyezi őket a világegyetemi szolgálat valamilyen formájába. A vezetők egyike sem fogadta el e kegyes ajánlatot. Azonban angyalok és alacsonyabb rendű mennyei lények ezrei, beleértve az Anyagi Fiak és Leányok százait is, elfogadták a panoptiaiak által kihirdetett kegyelmet, és Jézus feltámadása idején, ezerkilencszáz évvel ezelőtt a jóvá igazolást megkapták. E lényeket azóta az Atya jerusemi világára szállították, ahol gyakorlatilag elkülönítve tartják őket mindaddig, amíg az uverszai bíróságok döntést nem hoznak Gábriel Lucifer elleni ügyében. Azonban senkinek sincs kétsége afelől, hogy amint a megsemmisítési határozat megszületik, e bűnbánó és megmentett személyekre a megsemmisítési határozat nem fog vonatkozni. E próbaidős lelkek most a panoptiaiakkal dolgoznak együtt az Atya világának gondozásában.” 53:9.1
3. Tétel: Az igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha irgalom nem késlelteti. Azonban az irgalom mindig gondoskodik az időbeli késedelemről — arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik.
„A legfelsőbb igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha isteni irgalom nem késlelteti. Azonban az idő és a tér gyermekeinek ajánlott könyörületes segédkezés mindig gondoskodik erről az időbeli késedelemről, arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. Ha jó a vetés, akkor ez az időtartam gondoskodik a jellem kipróbálásáról és épüléséről; ha a vetés rossz, akkor e kegyelmi késedelem időt ad a megbánásra és a jó útra térésre. A gonosztevők elítélésében és kivégzésében megmutatkozó időbeli késedelem a hét felsőbb-világegyetembeli irgalmas segédkezés eredendő sajátja. Az igazságosságnak a könyörületesség révén való eme korlátozása azt bizonyítja, hogy Isten a szeretet, és hogy e szerető Isten érvényesül a világegyetemekben és irgalommal alakítja az ő összes teremtményének végzetét és végzi megítélésüket.” 54:4.6
4. Tétel: Egy Fenséges Hírvivő tizenkét okát sorolja fel annak, hogy Lucifert és társait miért nem állították meg és vonták felelősségre hamarabb. Ld. 54:5.1
1. Tétel: Kaligasztia nyugtalanul viselte a fennhatóságot és neheztelt a felügyeletre. Hajlamos volt majd minden tiltakozó fél mellett kiállni.
„Áttekintve Kaligasztia hosszú pályafutását mindössze egyetlen szembetűnő vonást találhatunk a viselkedésében, mely külön figyelmet érdemelt volna; szélsőségesen egyéniség-hangsúlyozó volt. Hajlamos volt majd minden tiltakozó fél mellett kiállni, és rendszerint rokonszenvezett azokkal, akik valamilyen burkolt bírálatot enyhe formában juttattak kifejezésre. Felfedezhetjük e hajlam korai megjelenését abban is, hogy nyugtalanul viselte a fennhatóságot, hogy egy kissé neheztelt a felügyelet minden formájára. Bár a rangidősek tanácsait egy kissé kelletlenül fogadta és a feljebbvalói fennhatóságával szemben némi türelmetlenséget mutatott, mégis, amikor megmérettetésre került sor, mindig hűségesnek bizonyult a világegyetemi urakhoz és engedelmességet mutatott a Csillagvilági Atyák parancsai iránt. Egyetlen igazi hibát sem lehetett felfedezni benne egészen a szégyenletes urantiai árulás elkövetéséig.” 66:8.1
2. Tétel:Amikor Sátán tájékoztatta Kaligasztiát a Lucifer-féle „Szabadság-nyilatkozatról”, a herceg beleegyezett abba, hogy elárulja a bolygót.
„Ezen ellenőrzés folyamán Sátán tájékoztatta Kaligasztiát a Lucifer által később kihirdetett Szabadság-nyilatkozatról, és a jelenlegi ismereteink szerint a herceg beleegyezett abba, hogy a lázadás bejelentésekor elárulja a bolygót. A hűséges világegyetemi személyiségek különös megvetéssel tekintettek Kaligasztia hercegre amiatt, hogy a rábízottakat ilyen előre megfontoltan árulta el. A Teremtő Fiú e megvetésének adott hangot, amikor azt mondta: »Olyan vagy, mint a vezetőd, Lucifer, és bűnösen megtartottad az ő gonoszságát. Hamis volt ő már attól fogva, hogy önmaga felmagasztalásához fogott, mert nem maradt meg az igazságban.«” 67:1.2
3. Tétel:Kaligasztiát kikiáltotta „az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak”. A bolygón minden értelmes lény rákényszerült arra, hogy válasszon a bűn és az igazság között.
„Daligasztia hivatalosan is kikiáltotta Kaligasztiát »az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak«. Az előttük kihirdetett döntéssel a kérdés egyértelműen eldőlt; és az egyes csoportok visszavonultak és elkezdték a helyzetet elemezni, vitákban próbáltak dönteni az emberfeletti személyiség sorsáról a bolygón.
Ennek az elkeseredett küzdelemnek, ennek a hosszú és bűnös nézeteltérésnek a felszámolásába szeráfok, kerubok és egyéb mennyei lények is bekapcsolódtak. Az Urantia elszigetelésének idején éppen a bolygón tartózkodó emberfeletti lények csoportjai közül sok itt ragadt, és a szeráfokhoz és társaikhoz hasonlóan rákényszerültek arra, hogy válasszanak a bűn és az igazság között — a luciferi út és a nem látható Atya akarata között.” 67:2.4
4. Tétel:Az emberi életviszonyok gyors fejlesztésével kapcsolatos Kaligasztia-féle téveszmék hatására a társadalom hamar visszasüllyedt a régi biológiai szintre.
„Kaligasztiának az a rendszere, hogy az emberi társadalmat késlekedés nélkül újjászervezi az egyéni és a közösségi szabadságról általa alkotott eszmék szerint, gyors és többé-kevésbé teljes kudarcnak bizonyult. A társadalom hamar visszasüllyedt a régi élőlénytani szintjére és a haladásért való küzdelem megint kezdődött elölről, nem sokkal azelőttről, ahol a Kaligasztia-féle rendszer a működését megkezdte, mert e felfordulás a világot mély zűrzavarba taszította.
Százhatvankét évvel a lázadás után egy árhullám söpört végig Dalamatián, és a bolygói központ a tengerbe süllyedt, és e föld addig nem is emelkedett ki a vízből, amíg ama fényes kor nemes műveltségének csaknem minden emléke el nem pusztult.” 67:5.3
5. Tétel: Kaligasztiának minden csalárd árulásának legmegrázóbbika az volt, hogy elferdítette az urantiai iskolákban oktatott tanokat.
„Számomra e lázadás kapcsán az volt a legmegrázóbb esemény, amikor tudomást szereztem a fiúi besorolású lények közül a saját rendembe tartozók egyikének, Kaligasztiának a csalárd árulásáról, aki szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián. E tanhelyek összeomlása gyors és teljes volt.” 50:4.12
6. Tétel:A hercegi törzskar lázadó tagjainak Igazítói még mindig a Jerusemen vannak — és valószínűleg ott is maradnak mindaddig, amíg a Lucifer-féle lázadás ügyében ítélet nem születik.
„Amikor a száztagú csoport az Urantiára jött, átmenetileg különváltak a Gondolatigazítójuktól. Közvetlenül a Melkizedek-megbízottak megérkezése után a hű személyiségeket (Vant kivéve) visszaküldték a Jerusemre ahol újra egyesültek a várakozó Igazítójukkal. A hatvan törzskari lázadó sorsát nem ismerjük; az Igazítóik még mindig a Jerusemen tartózkodnak. A dolgok állása kétségkívül nem fog megváltozni a mostanihoz képest mindaddig, amíg az egész Lucifer-féle lázadást végleg meg nem ítélik és az abban résztvevő összes személy sorsáról nem határoznak.” 67:4.5
7. Tétel: Van segítségével a Melkizedek-megbízottak hősies munkát végeztek az Urantián. Ezer év alatt 350 civilizációs hídfőállást építettek ki.
„A tizenkét urantiai Melkizedek-megbízott hősies munkát végzett. Megőrizték a polgárosodott társadalom még megmaradt elemeit, és az ő bolygói vezetési elveiket Van hűségesen alkalmazta is a gyakorlatban. A lázadást követő ezer éven belül Vannak több mint háromszázötven fejlett csoportja működött szerte a világon. A polgárosultság ezen előretolt állásai leginkább a hűséges andonfiak leszármazottaiból álltak, melyekhez szangik fajták is, különösen a kék ember, valamint nodfiak keveredtek.” 67:6.6
8. Tétel:A Kaligasztia-féle lázadás és az ádámi vétek miatt az Urantián megszületett minden halandó valamiképpen időbeli hátrányt szenved. De egyetlen személy sem kényszerül személyes vallási nélkülözésre e kudarcok miatt.
„Kaligasztia fellázadt, Ádám és Éva vétkezett, de az Urantián utánuk megszületett egyetlen halandó sem szenvedett e hibák személyes szellemi következményeitől. A Kaligasztia-féle lázadás óta az Urantián megszületett minden halandó valamiképpen időbeli hátrányt szenvedett, de az ilyen lelkek jövőbeli jóléte a legkevésbé sem forgott örök veszélyben. Egyetlen személy sem kényszerül alapvető szellemi nélkülözésre egy másik személy bűne miatt. A bűn teljes mértékben személyes az erkölcsi vétkességet vagy a szellemi következményeket tekintve, függetlenül annak messze ható következményeitől igazgatási, értelmi és társadalmi téren.” 67:7.7
1. Tétel: Van követői visszahúzódtak a nyugat-indiai hegyek közé. Az emberi ügyek igazgatását tíz, egyenként négytagú bizottságra bízta.
„Van követői korán visszahúzódtak a nyugat-indiai hegyek közé, ahol nem fenyegették őket a síkvidéken élő, összezavart emberfajták támadásai, és amely elzárt helyről tervezgették a világ rendjének helyreállítását, miként az ő korai badonita elődeik egykor, nem sokkal a szangik törzsek megszületése előtt, akaratlanul is mind az emberiség jóléte érdekében munkálkodtak.
A Melkizedek-megbízottak megérkezése előtt Van az emberi ügyek igazgatását tíz, egyenként négytagú bizottságra bízta, mely csoportok megegyeztek a hercegi rendszerbeliekkel. Átmenetileg a rangidős állandó besorolású élethordozók vállalták e negyventagú tanács vezetését, mely a várakozás hét esztendeje alatt működött. Az amadonfiak hasonló csoportjai vették át e felelősségi köröket azt követően, hogy a harminckilenc törzskari tag visszatért a Jerusemre.” 67:6.1
2. Tétel:Vannak az Urantián kellett maradnia Ádám koráig. Ő és Amadon az életfa révén tartotta fenn magát, melyet kiegészített a melkizedekek segédkezése több mint százötvenezer éven keresztül.
„Vannak az Urantián kellett maradnia Ádám koráig, s a bolygón működő összes emberfeletti személyiség címzetes feje maradt. Ő és Amadon az életfa-eljárás révén tartotta fenn magát, melyet kiegészített a melkizedekek különleges életsegédkezése több mint százötvenezer éven keresztül.” 67:6.4
1. Tétel: A felemelkedő halandók sérülékenyek voltak ugyan, de a jerusemi felemelkedői csoport tagjai közül egy sem vett részt a luciferi lázadásban.
„A felemelkedő halandók sérülékenyek voltak, de jobban ellenálltak a lázadók álokoskodásainak, mint az alacsonyabb rendű szellemek. Noha az alacsonyabb rendű lakóvilágokon sokan elbuktak azok közül, akik még nem érték el a teljes eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, mégis a felemelkedési terv bölcsességét dicséri, hogy a Jerusemen működő, sataniai felemelkedési létpolgársággal rendelkezők közül egy sem vett részt a luciferi lázadásban.” 53:7.10
2. Tétel:Az evolúciós túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen. A hűséges halandók e jerusemi csoportja 187.432.811 főből állt.
„És a Szalvingtonra, az Uverszára és a Paradicsomra is eljutott a megnyugtató üzenet, miszerint a halandói felemelkedés túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen és ez a legjobb védelem a bűnnel szemben is. A hűséges halandók e nemes, jerusemi csoportja 187.432.811 főből állt.” 53:7.12
3. Tétel: Az Urantián a hercegi törzskar negyven tagja marad hű. Az angyalok és a közteslények köreiben szörnyű nagy veszteségek keletkeztek.
„Az Urantián a testtel bíró száztagú törzskar negyven tagja (beleértve Vant is) elutasította a felkeléshez való csatlakozást. A törzskar számos emberi segédje (a módosítottak és mások) is Mihály és az ő világegyetemi kormányának bátor és nemes védelmezője lett. A szeráfok és a kerubok köreiben szörnyű nagy veszteségek keletkeztek. A bolygóra kijelölt intéző és átmeneti szeráfoknak csaknem a fele állt a vezetőjük és Daligasztia mellé Lucifer ügyének támogatására. Negyvenezer-száztizenkilenc elsőfajú köztes teremtmény is csatlakozott Kaligasztiához, azonban e lények többi része hű maradt a rábízott felelősséghez.” 67:3.2
4. Tétel: Amadon a Lucifer-féle lázadás kiemelkedő emberi hőse. Andon és Fonta e leszármazottja a hercegi törzskarban Van társaságához tartozott.
„Amadon a Lucifer-féle lázadás kiemelkedő emberi hőse. Andon és Fonta e férfi leszármazottja azon száz ember közé tartozott, akiknek élet-sejtanyagából a hercegi törzskar részesült, és azon esemény óta Van mellé osztották be, mint társát és emberi segédjét. Amadon a hosszú és megerőltető küzdelem során végig kitartott a felettese mellett. És lelkesítő dolog volt látni, amint az evolúciós fajok e gyermeke rendületlenül ellenáll Daligasztia mesterkedéseinek, miközben a hétévnyi küzdelem során ő és hű társai makacs kitartással álltak ellent a ragyogó Kaligasztia megtévesztő tanainak is.” 67:3.8
5. Tétel: Amadon példamutatóan állt ellen a mindent megfertőző zendülésnek. Van és az ő hűsége megingathatatlan volt Mihály iránt.
„A Lucifer-féle lázadással számos bátor lény szegült szembe a Satania különböző világain; de a szalvingtoni feljegyzések Amadont ábrázolják úgy, mint az egész csillagrendszer ama kiemelkedő jellemét, aki dicsőségesen visszautasította a mindent átható zendülést és aki rendíthetetlenül kitartott Van mellett — kettejük hűsége a láthatatlan Atyának és az ő Mihály Fiának a felsősége iránt megingathatatlan volt.” 67:8.1
6. Tétel:Amadon kitartását hét éven át kísérte világegyetemi figyelem. Amadon és 143 társának hűsége több jóval szolgált, mint amennyit a lázadás rossz dolgai ellensúlyozhatnának.
„A nagy jelentőségű események idején én az Edentián állomásoztam, és még mindig fel tudom idézni az akkori lelkesültségemet, amikor is áttekintettem a szalvingtoni híradásokat, melyek napról napra beszámoltak arról a hihetetlen állhatatosságról, páratlan elhivatottságról és kiváló hűségről, melyről az andoni emberfajta kísérleti és eredeti törzséből származó, egykor félvad teremtmény tett tanúbizonyságot.
Az Edentiától a Szalvingtonon át egészen fel az Uverszáig, hét hosszú éven át minden alárendelt mennyei élet első kérdése a sataniai lázadás kapcsán mindig az volt: „És mi a helyzet az urantiai Amadonnal, még mindig kitart?”
Ha a Lucifer-féle lázadás hátrányt jelentett is a helyi csillagrendszer és annak bukott világai számára, ha e Fiú és az ő félrevezetett társainak elveszése átmenetileg gátolta is a Norlatiadek csillagvilág fejlődését, akkor mérjétek fel a hatását annak az óriási mértékben megmutatkozó, lelkesítő teljesítménynek is, melyet a természet e gyermeke és az ő 143 társából álló elszánt csoport nyújtott, amikor állhatatosan kitartottak a világegyetemi irányítás és igazgatás felsőbb elvei mellett a hűtlen feljebbvalóik által kifejtett ilyen óriási ellenállással szemben. És hadd nyugtassalak meg benneteket, hogy ez több jóval szolgált a Nebadon világegyetemben és az Orvonton felsőbb-világegyetemben, semhogy azt a Lucifer-féle lázadás minden rossz dolgának és csapásának összessége valaha is semlegesíteni tudná.” 67:8.2
1. Tétel:Az urantiai népek kétféle fogyatékosság következményeitől szenvednek — a Kaligasztia-féle lázadás és az ádámi vétek káros következményei ezek.
„Az urantiai népek a fokozatos bolygói szellemi előrehaladás eme feladatában igénybe vehető segítség kettős hiányának következményeitől szenvednek. A Kaligasztia-féle felfordulás világszerte zavart okozott és minden későbbi nemzedéket megfosztott attól az erkölcsi segítségtől, melyet egy jól szabályozott társadalom nyújtott volna. De még ennél is szörnyűbb következményekkel járt az ádámi vétek annyiban, hogy a fajokat megfosztotta a fizikai természet ama felsőbbrendű fajtájától, mely jobban megfelelt volna a szellemi törekvéseknek.” 34:7.4
2. Tétel:A Lucifer-féle lázadás óta az edentiai Atyák különös gondot fordítanak az Urantiára és a többi elszigetelt világra.
„A Lucifer-féle lázadás óta az edentiai Atyák különös gondot fordítanak az Urantiára és a Satania többi elszigetelt bolygójára. Régen a látnok felismerte a Csillagvilági Atyák szabályozó kéznyomát a nemzetek ügyeiben. »Mikor a Fenséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztotta Ádám fiait, akkor megszabta a népek határait.«” 43:5.16
3. Tétel:A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt. Huszonötezer év elteltével a jó egyensúlyba került a rosszal. Mára a lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak.
„A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt a csillagrendszer és a világegyetem számára. Azonban az előnyök is fokozatosan megmutatkoztak. A csillagrendszer-időben mért huszonötezer év (urantiai időben ez húszezer évet jelent) elteltével a melkizedekek tanítani kezdtek arról, hogy a luciferi dőreségből származó jó egyensúlyba került az abból eredő rosszal. A rossz összessége akkortájt már majdnem állandósult, és csak néhány elszigetelt világon növekedett tovább, míg a jótékony folyományok tovább sokszorozódtak és terjedtek szerte a világegyetemben és a felsőbb-világegyetemben, sőt még a Havonában is. A melkizedekek most azt tanítják, hogy a sataniai lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak.” 54:6.6
4. Tétel:A bűn csak akkor hoz magával végzetes következményeket a személyiség-túlélés szempontjából, ha az az egész lény hozzáállása — amikor ez jelenti az elme döntését és a lélek akaratát.
„A vétkes gondolkodás, a rosszcselekedetek vagy a bűnös tervezgetés teljes következményei viszont csakis a tényleges kivitelezés síkján tapasztalhatók meg. A világegyetemi törvény áthágása akár végzetes is lehet a fizikai területen, anélkül, hogy komolyabban belevonná ebbe az elmét vagy kárára lenne a szellemi létezésnek. A bűn csak akkor hoz magával végzetes következményeket a személyiség-túlélés szempontjából, ha az az egész lény hozzáállása, amikor ez jelenti az elme döntését és a lélek akaratát.” 67:7.4
1. Tétel: Az ősember rengeteg mohó istennel — hitelező istenségekkel — volt körülvéve, hogy papokra, szertartásokra és áldozásokra szüksége volt ahhoz, hogy az adósságát törleszthesse. Az eredendő bűn tantétele szerint minden ember úgy kezdte a létét, hogy tartozott a szellemi erőknek.
„Lévén, hogy rengeteg sértődékeny szellemmel és mohó kísértettel volt körülvéve, az ősember a hitelező istenségek olyan seregével állt szemben, hogy egy egész életen át minden papra, szertartásra és áldozásra szüksége volt ahhoz, hogy a szellemi adósságát törleszthesse. Az eredendő bűnnek, illetőleg a faj bűnének a tantételével minden ember a szellemi erők felé komoly tartozással kezdte a létét.” 89:4.6
2. Tétel: Mózes kísérletet tett arra, hogy véget vessen az emberáldozásnak azáltal, hogy bevezette a pénzbeli megváltást, mint helyettesítőt. Sok fejletlen törzset gyöngített tovább az, hogy feláldozták az elsőszülött fiaikat.
„Mózes kísérletet tett arra, hogy véget vessen az emberáldozásnak azáltal, hogy bevezette a pénzbeli megváltást, mint helyettesítő intézményt. Egy olyan módszeres rendet alakított ki, mely képessé tette a népét arra, hogy a meggondolatlan és ostoba esküik legrosszabb következményeitől megmeneküljenek. Földet, vagyont és gyermeket lehetett megváltani a megállapított díj szerint, melyet a papoknak kellett kifizetni. Azok a csoportok, melyek felhagytak az elsőszülött fiaik feláldozásával, hamarosan nagy előnyre tettek szert a kevésbé haladó szomszédaikkal szemben, akik e kegyetlen tetteket tovább folytatták. Számos ilyen visszamaradt törzs nemcsak hogy nagyon meggyengült a fiak elvesztése miatt, hanem gyakran a vezetők leszármazási ága is megszakadt.” 89:7.1
3. Tétel:Az áldozás később a szövetség eszméjéhez társult. Ez komoly előrelépés volt a vallás megszilárdulása terén. A szövetség átveszi a szerencse, a félelem és a babonaság helyét.
„Az áldozás szokása végül a haladó tanítások eredményeként a szövetség eszméjéhez társult. Végül úgy gondolták, hogy az istenek valódi egyezségeket kötöttek az emberrel; és ez komoly előrelépés volt a vallás megszilárdulása terén. A törvény, a szövetség átveszi a szerencse, a félelem és a babonaság helyét.” 89:8.4
4. Tétel: Az evolúciós ember végül olyan erkölcsi méltóságra tett szert, melynek birtokában már mert alkudozni az isteneivel — szövetségre lépett az Istenséggel.
„De az istenekkel való szövetségkötés eszméje végül megjelent. Az evolúciós ember végül olyan erkölcsi méltóságra tett szert, melynek birtokában már mert alkudozni az isteneivel. És az áldozatok felajánlásának ügye fokozatosan átalakult az Istennel bölcseleti síkon üzletelő ember játékává.” 89:8.6
1. Tétel: A fejletlen ember hajlamos megbocsátást kérni a következő héten elkövetni szándékozott bűnökért. A bűn nagymértékben szertartásjellegű volt.
„A gyónás és a megbocsátás eszméje már korán megjelent a kezdetleges vallásban. Az emberek nyilvános gyűlésen kértek megbocsátást azokért a bűnökért, melyeket a következő héten szándékoztak elkövetni. A gyónás pusztán megbocsátási szertartásos szokás volt, és a beszennyezés nyilvános bejelentése is, a »tisztátalan, tisztátalan!« hangos rosszallásának szertartásos eljárása. Ezt követte a megtisztulás mindenféle szertartásos rendje. Az összes ősi nép gyakorolta ezeket az értelmetlen szertartásokat. A korai törzsek számos, látszólag egészségügyi szokása nagymértékben szertartásjellegű volt.” 89:2.5
2. Tétel:A Lucifer-féle lázadás áldozatainak többsége már régen megbánta a dőreségét. Minden ilyen bűnbánó személyt valamiképpen jóvá igazolnak és ezek visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, mihelyt a lázadás ügyében végső ítélet születik.
„Az emberi és emberfeletti lények döntő többsége, akik a Lucifer-féle lázadás áldozatai lettek a Jerusemen és a különböző félrevezetett bolygókon, már régen őszintén megbánták a dőreségüket; és mi igazán hiszünk abban, hogy minden ilyen őszinte bűnbánó személyt valamiképpen jóvá igazolnak és ezek visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, amikor a Nappalok Elődei végeznek a sataniai lázadás ügyeinek megítélésével, melyhez csak nemrégen fogtak hozzá.” 67:4.7
3. Tétel: A bűn megvallása ugyan a hűtlenség bátor elutasítása, de semmiképpen sem mérsékli az ilyen hűtlenség téridő-következményeit.
„A bűn megvallása a hűtlenség bátor elutasítása, de semmiképpen sem mérsékli az ilyen hűtlenség téridő-következményeit. De a bevallása — a bűn természetének őszinte felismerése — lényeges a vallásos gyarapodáshoz és a szellemi fejlődéshez.” 89:10.5
4. Tétel:A bűn megbocsátása jelzi az Istenséghez fűződő hűségviszony megújítását azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése. A megbocsátást nem kell keresni — csak fogadni kell.
„A bűn Istenség általi megbocsátása nem más, mint a hűségviszony megújítása azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése, mely a tudatos lázadás következménye volt. A megbocsátást nem kell keresni, hanem csak fogadni kell, mint annak tudatosulását, hogy a teremtmény és a Teremtő közötti hűségviszony helyreállt. És az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedésben.” 89:10.6
1. Tétel:Egy átlagos világ halandói nem élnek meg állandó háborúskodást a fizikai és a szellemi természetük között. A felemelkedésük inkább egyfajta felkészítő tanfolyamként zajlik, semmint éles összeütközésként.
„Egy átlagos világ halandói nem élnek meg állandó háborúskodást a fizikai és a szellemi természetük között. Szembesülnek ugyan az állati létszintekről a szellemi élet magasabb síkjaira való felkapaszkodás szükségességével, azonban e felemelkedés inkább egyfajta felkészítő tanfolyamként zajlik, ha az urantiai halandók elütő anyagi és szellemi természetének e terén megélt éles összeütközéseihez hasonlítjuk.” 34:7.3
2. Tétel:A nincstelenség az önsanyargatás szertartásának részét képezte, mely számos vallás tanításaiba is bekerült. A vezeklés e rítus negatív formája volt.
„A nincstelenség pusztán a húsvér test gyötrése szertartásának részét képezte, mely sajnos számos vallás írásaiba és tanításaiba bekerült, nevezetesen a kereszténységébe is. A vezeklés a lemondás e gyakorta ostoba szertartásának nemleges formája. De mindez önuralomra tanította a vadembert, és ez értékes fejlemény volt a társadalmi evolúció terén.” 89:3.3
3. Tétel: E rítusok közül soknak volt haszna, mert önuralomra és önmegtartóztatásra tanították az embert.
„Az önmegtartóztatás és az önuralom volt a korai evolúciós vallásból származó két legnagyobb társadalmi nyereség. Az önuralom az embernek új életfelfogást adott; megtanította, hogy miként növelje az élet törtjének értékét azáltal, hogy csökkenti a személyes igények nevezőjét ahelyett, hogy mindig csak az önző kielégülés számlálóját növeli.” 89:3.3
4. Tétel: Az állati természet lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn tudatos lázadás az Atya akarata ellen.
„Az állati természet — a rosszcselekedetre való hajlam — lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn valamely sajátakaratú teremtmény tudatos és szándékos lázadási cselekedete az Atya akarata és a Fiak törvényei ellen.” 188:4.5
5. Tétel:Számos oka volt annak, hogy Júdás elveszítette az életért vívott csatát. Ld. 193:4.1
1. Tétel: A bűnnel való teljes azonosulás egyenlő a nemléttel — a megszűnéssel. Az ok és a büntetés kiszabása között mindig van elegendő időbeli késedelem a megbánásra és a megítéltetésre.
„Bár a rosszal (bűnnel) való tudatos és teljes azonosulás egyenlő a nemléttel (a megszűnéssel), a bűnnel való ilyesféle személyes azonosulás időpontja és a büntetés végrehajtásának — a rossz szándékos befogadására önmagától adott válasznak — az időpontja között mindig lennie kell egy elegendően hosszú időtartamnak, mely lehetővé teszi az ilyen egyedi világegyetemi helyzet olyan megítélését, mely az összes érintett világegyetemi személyiségnek teljes mértékben megfelel és amely oly méltányos és oly igazságos, hogy azt még maga a bűnös is elfogadja.” 54:3.2
2. Tétel: A Satania csillagrendszeri köreit addig nem állítják helyre, amíg Lucifer él.
„Nem várhatjuk a Sataniában jelenleg érvényes megszorítások feloldását mindaddig, amíg a Nappalok Elődei végleg nem rendelkeznek a lázadók vezetőinek sorsáról. A csillagrendszeri köröket addig nem állítják helyre, amíg Lucifer él. Egyébként ő jelenleg teljesen cselekvésképtelen.” 53:9.6
1. Tétel: A személyesen is jelenlévő ördög hitelve — jóllehet némi alappal bírt Kaligasztia jelenléte vonatkozásában — teljes egészében kitalált volt. Az erkölcsi ügyeket illetően a szabad emberi akaratnál nincs erősebb.
„Az Urantián személyesen is jelenlévő ördög hitelve, jóllehet némi alappal bírt a hitehagyott és gonosz Kaligasztia bolygói jelenléte vonatkozásában, azért mégis csak teljes egészében kitalált volt azokban a tanításokban, hogy ilyen »ördög« befolyásolhatja az egészséges emberi elmét annak szabad és természetes döntéseiben. Már azelőtt, hogy Mihály megtestesült az Urantián, sem Kaligasztia, sem pedig Daligasztia nem volt képes a halandókat sanyargatni vagy bármely egészséges egyént az emberi akarat ellenében bárminek a megtételére kényszeríteni. Az erkölcsi ügyeket illetően a szabad emberi akarat a legfelsőbb; még az emberben lakozó Gondolatigazító is elutasítja, hogy az embert akár egyetlen gondolatra is rávegye vagy hogy az embert annak saját akarata ellenében valamilyen tettre rábírja.” 66:8.6
2. Tétel:A jó és a rossz kísérteteknek tulajdonított eltérő végzetek vezettek a menny és a pokol fogalmának megjelenéséhez. A fejletlen emberfajták azt hitték, hogy az ember úgy létezik majd a halál után, ahogy előtte létezett, ezért rettegtek a megöregedéstől.
„A korai ember nem foglalkozott a pokolbeli vagy jövőbeli büntetés gondolatával. A vadember a jövőbeli életet úgy képzelte el, mint a jelenlegit, elhagyva belőle minden balszerencsét. Később eltérő végzetet tulajdonított a jó kísérteteknek és a rossz kísérteteknek — a mennyet és a poklot. De lévén, hogy számos fejletlen emberfajta hitte azt, hogy az ember úgy lép át a következő életbe, ahogy emezt elhagyja, nem nagyon tetszett nekik a megöregedés és az elgyengülés gondolata. Az öregeket szívesebben ölték meg még azelőtt, hogy túlságosan legyengültek volna.” 86:4.7