31. Gondolatigazítók

   
   Red Jesus Text: Be | Ki    Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

31. GONDOLATIGAZÍTÓK

I. A Gondolatigazítók eredete és osztályozása
II. A Gondolatigazítók természete
III. Titkos Nevelők — Tiszta szellemek
IV. Az igazítói elme jellege
V. A kiválasztás és a feladat
VI. Szervezés és igazgatás
VII. Az Igazító adományozásának előfeltételei
VIII. Az Igazító küldetése
IX. Isten az emberben
X. Fejlődés — Az öntevékeny Igazítók
XI. Az Igazító beköltözését hátráltató tényezők
XII. Megszemélyesült Igazítók
XIII. Az Igazító beköltözése az emberi elmébe
XIV. Az Igazítók és az emberi akarat
XV. Az Igazítóval való közösség
XVI. A Hét Lelki Kör
XVII. A bensőben zajló élet
XVIII. Az elme — A választás színtere
XIX. A lélek kifejlődése
XX. A személyiség továbbélése
XXI. Személyiség és valóság
XXII. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás
XXIII. Az Igazítók sora a halál után

I. A GONDOLATIGAZÍTÓK EREDETE ÉS OSZTÁLYOZÁSA

1. Tétel: A Gondolatigazítók közvetlenül az Egyetemes Atyától érkeznek — ők a végtelen Isten részekre bontásából származó entitások.

„A Gondolatigazítók adományozásának módjával kapcsolatban ugyan vannak véleménykülönbségek, az eredetüket illetően azonban nincsenek; mindenki egyetért abban, hogy közvetlenül az Egyetemes Atyától, az Első Forrástól és Középponttól érkeznek. Ők nem teremtett lények; ők részekre bontásból származó entitások, melyek a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják.” 107:1.2

2. Tétel: Az Igazító Istentől ereszkedik alá, magához veszi a halandói lelket és felemelkedik vele Istenhez.

„Az isteni Szellem az örök dicsőség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek, akik vagytok és ahol vagytok, és azután, a hit társas viszonyában, szeretőn magához ölelje a halandó eredetű lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés e küldetésére.” 34:6.3

3. Tétel: Keresvén az eredetük szintjeit, az isteni szellemek magukkal viszik az Isten hű fiait.

„A szellemi erők csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy az Örökkévalóból indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az idő és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán „a Szellemtől születtek”, akik az Isten hű fiai.” 34:6.4

4. Tétel: A Diviningtonból az Urantiára való átkelés időtartama az Igazító esetében alig 118 óra.

„Amint az Igazítók ténylegesen is elhagyják a Diviningtont, gyakorlatilag nem telik el idő e pillanat és a választott halandó elméjében való megjelenés órája között. Az Igazítók számára a Diviningtonból az Urantiára való átkelés átlagos időtartama 117 óra, 42 perc és 7 másodperc. Ezt gyakorlatilag teljesen kitölti az Uverszán való bejegyzés időtartama.” 108:1.9

5. Tétel: Az Igazítóknak hét nagyobb osztályát ismerjük.

„Az Igazítókat tiszta entitásként alakították egyedivé, és egytől egyig arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak. Úgy tudjuk, hogy a Gondolatigazítóknak hét rendjük van, jóllehet nem teljesen értjük ezeket az osztályokat. Rendszerint a következő osztályokat adjuk meg:

1. Tiszta Igazítók (...)

2. Haladó Igazítók (...)

3. Felsőbb Igazítók (...)

4. Eltűnt Igazítók (...)

5. Felszabadult Igazítók (...)

6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók (...)

7. Megszemélyesült Igazítók (...)” 107:2.1

II. A GONDOLATIGAZÍTÓK TERMÉSZETE

1. Tétel: Átfogó voltukban vannak korlátaik, de a jelentéstartalmak, az értékek és a tények teljességét tekintve abszolútak.

„Az Igazító tényleges forrása szükségképpen végtelen, és a fejlődő halandó halhatatlan lelkével való eggyé kapcsolódást megelőzően az Igazító valósága szükségképpen az abszolútsággal határos. Az Igazítók általános értelemben, Istenségi értelemben, nem abszolútok, azonban valószínűleg valódi abszolútnak minősülnek a szilánkosult természetük lehetőségein belül. Korlátozottak egyetemességi szempontból, de természetük szerint nem; átfogó voltukban vannak korlátaik, a jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve azonban abszolútak ők. Ez okból néha úgy emlegetjük az isteni ajándékokat, mint az Atya korlátozottan abszolút szilánkjait.” 107:4.2

2. Tétel: Az Igazítók az isteni jelenlét — ők igazi valóságok.

„A Gondolatigazítók nem személyiségek, de azért valóságos entitások; igazul és tökéletesen egyéniesítettek, bár amíg halandókban tartózkodnak, sohasem személyesülnek meg ténylegesen. A Gondolatigazítók nem igazi személyiségek; ők igazi valóságok, a világegyetemek mindenségében ismert legtisztább rendű valóságok — ők az isteni jelenlét. Ugyan nem személyesek, mégis az Atyának eme csodás részeit általában úgy emlegetik, mint lényeket és néha, a halandókat segítő jelenlegi szolgálatuk szellemi szakaszaiból eredően, úgy, mint szellem-entitásokat.” 107:7.1

3. Tétel: Noha az Igazítók használják a gravitációt, de az hatni nem hat rájuk.

„Noha az Igazítók használják az anyagi-gravitációs köröket, az mégsem hat rájuk úgy, mint az anyagi teremtésre. Az Igazítók a gravitáció ősének részei és nem a gravitáció következményei; olyan világegyetemi létezési szinten szelvényesültek, amely feltételezés szerint megelőzi a gravitáció megjelenését.” 107:6.6

4. Tétel: Az Igazítók nem személyiségek, viszont rendelkeznek előjogokkal a sajátakarat, a szabad választás lehetősége és a szeretet terén.

„Ha a Gondolatigazítók nem akarati előjogokkal és választási képességekkel rendelkező személyiségek, akkor hogyan képesek halandó társat választani és arra vállalkozni, hogy az evolúciós világok e teremtményeibe költözzenek? Ezt a kérdést könnyű feltenni, de a világegyetemek mindenségében valószínűleg még egyetlen lény sem találta meg rá a pontos választ. Még az én személyiségrendembe tartozók, a Független Hírvivők sem értik teljesen, hogy a sajátakarat, a szabad választás lehetősége és a szeretet nem személyes entitásokban jelenjen meg.” 107:7.2

5. Tétel: Az élő Isten egy szilánkja lakozik minden erkölcsileg tudatos urantiai lény elméjében.

„Ha az ember véges elméje képtelen felfogni, hogy egy olyan nagy és fenséges Isten, mint az Egyetemes Atya miként képes a végtelen tökéletességű, örökkévaló lakóhelyéről leereszkedni annak érdekében, hogy az egyes ember-teremtmény barátjává legyen, akkor az ilyen véges értelem bízvást bízhat az isteni barátságban ama tény igazsága alapján, hogy az élő Isten egy tényleges szilánkja lakozik minden épelméjű és erkölcsileg tudatos urantiai halandó értelmes lényében. Az emberben lakozó Gondolatigazítók a paradicsomi Atya örökkévaló Istenségének részét képezik. Az embernek nem kell messzebb mennie e szellemi-valóság jelenlét lelki szemléléséből nyerhető saját belső tapasztalásánál ahhoz, hogy megtalálja Istent és hogy megpróbáljon vele közösséget teremteni.” 5:0.1

6. Tétel: Ennek az Isten-szilánknak az a rendeltetése, hogy minden túlélővel eggyé váljon.

„E bolygó minden egyes erkölcsi lényében ott lakozik Isten egy szilánkja, az isteniség egy része és darabja. Ez még nincs a ti birtokotokban, de rendeltetésük, hogy veletek eggyé váljanak, feltéve, hogy túlélitek a halandói létet.” 1:4.3

III. TITKOS NEVELŐK — TISZTA SZELLEMEK

1. Tétel: Az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.

„Az Isten tökéletességének végtelensége olyan, hogy ez örökre kiismerhetetlenné teszi. És Isten minden kifürkészhetetlen rejtelme közül a legnagyobb a halandói elmékben lakozó isteni szilánk jelensége. Az Egyetemes Atyának az idő-teremtményeivel való együttlétének módja minden világegyetemi rejtelem legnagyobbika; az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.” 1:4.1

2. Tétel: A Titkos Nevelők az Atya jelenléte.

„Bár az Egyetemes Atya személyesen a Paradicsomon, a világegyetemek kellős közepében lakozik, egyúttal ténylegesen is jelen van a tér világain az ő számtalan időgyermekének elméjében, mivel ő mint a Titkos Nevelő lakozik bennük. Az örökkévaló Atya egyszerre a legtávolabb van a bolygókon élő halandó fiaitól és ugyanakkor a legközvetlenebb viszonyban is van velük.” 107:0.1

3. Tétel: Az Igazítók az Atya szeretetének megtestesülései az emberek lelkében, akik ezáltal elérik az isteni jelenlétet a Paradicsomon.

„Az Igazítók jelentik az Atya szeretetének tényleges megtestesülését az emberek lelkében; ők képezik az ember örök létpályájának a halandói elmébe zárt valóságos ígéretét; ők alkotják az ember tökéletessé vált végleges rendű személyiségének lényegét, melyet a halandó előzetesen megtapasztalhat az időben, amint fokozatosan elsajátítja az Atya akaratának megéléséhez vezető isteni módszert, ahogy lépésről lépésre haladva a világegyetemek során át tartó felemelkedésben végül eléri a paradicsomi Atyjának isteni jelenlétét.” 107:0.2

4. Tétel: A meg nem személyesült Igazítók és az eggyé nem kapcsolódott Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók.

„A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók. Az én rendem, a Független Hírvivők, valamint az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni az Igazítók jelenlétét; és néha még a szeráfok is képesek érzékelni az anyagi ember elméjében a Nevelő társ-jelenlétéből áradó szellem-fényességet; ám semelyikünk sem képes az Igazítók tényleges jelenlétét érzékelni egészen addig, amíg meg nem személyesülnek, jóllehet természetük az evolúciós világokból származó felemelkedő halandók velük eggyé kapcsolódott személyiségével együtt észlelhető. Az Igazítók általános láthatatlansága eléggé közvetlenül utal az ő felsőrendű és kivételes isteni eredetükre és természetükre.” 107:4.4

5. Tétel: Az Igazítókat az „irányfény” — a szellem-fényesség — azonosítja.

„Van egyfajta jellegzetes fény, egy szellem-fényesség, mely ezt az isteni jelenlétet kíséri, és amely a Gondolatigazítók általános jellemzőjévé vált. Szerte a Nebadonban ezt a paradicsomi fényességet »irányfény« néven ismerik; az Uverszán »az élet fényének« nevezik. Az Urantián e jelenségre néha úgy utaltak, hogy »az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.«” 107:4.5

6. Tétel: Az Igazító tiszta szellem és tiszta energia, és elmével is felruházott.

„Tudjuk, hogy a Gondolatigazítók szellemek, tiszta szellemek, feltehetően abszolút szellemek. Azonban az Igazítónak a kizárólagos szellemvalóságnál valamivel többnek kell lennie. A feltételezett elmebéli sajátosságok mellett a tiszta energia valamilyen tényezőinek is jelen kell lenniük. Ha emlékeztek arra, hogy az Isten a tiszta energia és a tiszta szellem forrása, akkor nem olyan nehéz belátnotok, hogy az ő szilánkja mind a két előbbi dolog is. Az tény, hogy az Igazítók a Paradicsom Sziget pillanatszerű és egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret.” 107:6.4

IV. AZ IGAZÍTÓI ELME JELLEGE

1. Tétel: Az Igazítóknak valamiféle elő-elméjük van; azáltal szereznek ismeretet, hogy megismerik őket.

„Az Atya és a Fiú elméje, vagyis a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elméjének ősét alkotó értelem, talán a Gondolatigazító elő-elméjével példázható a legjobban, mivel, ezek az Atya-szilánkok ugyan teljesen kívül esnek az Együttes Cselekvő elme-körein, valamiféle elő-elmével rendelkeznek; azáltal szereznek ismeretet, hogy megismerik őket; emberi gondolkodás egyenértékkel bírnak.” 6:6.3

2. Tétel: Az Igazítók az Isten szilánkosulásai az abszolút szinten — még a szellem- és energia-elkülönülés előttről.

„Az evolúciós halandók hajlamosak úgy tekinteni az elmét, mint a szellem és anyag közötti közvetítőt, és érzékelésetek szerint valóban ez az elme legalapvetőbb rendeltetése. Emiatt elég nehezen képesek megérteni az emberek azt, hogy a Gondolatigazítóknak van elméjük, mivel az Igazítók abszolút valóságszinten lévő Isten-szilánkok, mely valóság nemcsak hogy elő-személyes, hanem megelőz minden energia- és szellem-elkülönülést is. Az energia- és szellem-különválást megelőző egylételvi szinten nem létezhet közvetítő elmeszerep, ugyanis ott még nincs mi között közvetíteni.” 107:5.1

3. Tétel: Az Igazítók képesek tervezni, munkálkodni és szeretni — rendelkeznek sajátlényegi erőkkel.

„Mivel az Igazítók képesek tervezni, munkálkodni és szeretni, ezért szükségszerű, hogy rendelkezzenek elmeműködéssel arányban álló, sajátlényegi erőkkel. A Nevelők minden formája korlátlan képességekkel rendelkezik az egymással való közléscserére, pontosabban az első vagy tiszta csoporttól fejlettebb formákra igaz ez. A közöttük lehetséges érintkezés természetéről és tartalmáról nagyon keveset hozhatunk nyilvánosságra, mivel mi is igen keveset tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy valamiképpen szert kell tenniük elmére, különben sohasem személyesülhetnek meg.” 107:5.2

4. Tétel: A Gondolatigazító elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez.

„A Gondolatigazító elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez — ahhoz, amely az Együttes Cselekvő elméi előtt való.” 107:5.3

5. Tétel: Az Igazítók önként vállalkoznak dolgokra, terveznek, alkalmazkodnak, döntéseket hajtanak végre — sajátakarati jelleget mutatnak.

„Gyakran elmélkedünk azon, hogy a Gondolatigazítóknak minden elő-személyes választási szinten rendelkezniük kell sajátakarattal. Ők emberi lényekbe való költözésre vállalkoznak, az ember örökkévalósági pályafutása érdekében terveket dolgoznak ki, a körülményekhez alkalmazkodnak, azoknak megfelelően átalakulnak és hiányosságokat pótolnak, és ezek a tevékenységek valódi akaratot feltételeznek. Ragaszkodnak a halandókhoz, működnek a világegyetemi válsághelyzetekben, mindig készen állnak arra, hogy az emberi akarattal összhangban határozottan cselekedjenek, és mindenezek igen magas szintű akarati válaszok. Az emberi akaraton kívül eső minden helyzetben olyan egyértelmű viselkedést mutatnak, amely határozott képességek meglétére utal, ami pedig a sajátakarattal, a legmagasabb fokú döntéshozatali folyamattal minden tekintetben egyenértékű.” 107:7.3

V. A KIVÁLASZTÁS ÉS A FELADAT

1. Tétel: Az Igazító és az Atya minden más elő-személyes entitása a Diviningtonon él.

„Úgy látszik, hogy minden olyan világegyetemi tevékenységnek Divinington szent szférájában van a központja, amely kapcsolatban van a Titkos Nevelők szolgálatba küldésével, irányításával, vezetésével vagy a szolgálatból való visszahívásával a hét felsőbb-világegyetem bármelyike esetében. Tudomásom szerint eddig kizárólag az Igazítók és az Atya egyéb entitásai tartózkodtak ezen a szférán. Úgy tűnik, hogy számos eddig még ki nem nyilatkoztatott elő-személyes entitás osztja meg diviningtoni lakhelyét az Igazítókkal. Sejtésünk szerint ezek a társentitások valamiképpen összefüggésbe hozhatók a Titkos Nevelők jelenlegi és a jövőbeni szolgálatával. De efelől bizonyosat nem tudunk.” 107:3.1

2. Tétel: Az Igazítókat az örök alkalmazkodást biztosító bölcs elvek alapján adományozzák.

„A Diviningtonból halandói szolgálatra induló Igazítók a lételvi isteniség-felruházottságukban azonosak, viszont különböznek a tapasztalásaikban, amelyek pedig az evolúciós teremtményekben és velük kapcsolatban szerzett korábbi kapcsolataikkal arányosak. Az Igazítói feladatok meghatározásának elveit nem tudjuk elmagyarázni, de gyanítjuk, hogy ezeket az isteni ajándékokat valamiféle bölcs és hatékony elv alapján jelölik ki úgy, hogy a várományos személyiséghez való örök alkalmazkodást biztosítsák. Megfigyeltük, hogy a tapasztaltabb Igazítók gyakran magasabb rendű emberi elmékbe költöznek; ebből következik, hogy az öröklött emberi adottságok fontos szerepet játszanak a kiválasztásban és a feladatok meghatározásában.” 108:1.1

3. Tétel: Az önkéntes Igazítók birtokában vannak a jelöltjükre vonatkozó szeráfi beszámolóknak és életterveknek.

„Nem tudjuk biztosan, mégis erősen hiszünk abban, hogy minden Gondolatigazító valójában önkéntes. Ám mielőtt önkéntesnek jelentkeznek, minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről. Az elődökre vonatkozó szeráfi beszámolók és a megtervezett életvitel-minták a Paradicsomon keresztül jutnak el a diviningtoni tartalékos Igazítók testületéhez a helyi világegyetemek központjaiból befelé, a felsőbb-világegyetemek központjai felé irányuló tükrözőműködési eljárás révén.” 108:1.2

4. Tétel: A gyermek első erkölcsi döntésével érkezik meg az Igazító — az Urantián ez átlagban a 2.134. napot jelenti.

„Bár az Igazítók azonnal jelentkeznek önkéntesként, mihelyt a személyiség-jelentés megérkezik a Diviningtonra, addig nem jelölik ki őket az adott feladatra, amíg az emberi lény meg nem hozza az első erkölcsi-személyes döntését. Az embergyermek első erkölcsi döntése magától megmutatkozik a hetedik elme-segédben, és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem révén az Együttes Cselekvő világegyetemi elme-gravitációs körén keresztül azon nyomban nyilvántartásba veszik a felsőbb-világegyetemi hatáskörű Tökéletes Szellem jelenlétében, aki rögtön továbbítja az adatot a Diviningtonra. Az Igazítók általában valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára. A jelenlegi nemzedék esetében ez az időtartam öt év, tíz hónap és négy napot tesz ki; vagyis a földi lét 2.134. napjáról van szó.” 108:2.1

5. Tétel: Az Igazság Szellemének elküldését megelőző időkben számos körülmény határozta meg az Igazítók ajándékát. Ld. 108:2.5

6. Tétel: Tökéletes kísérőink vannak, ennélfogva a tökéletességi cél bizonyosan elérhető.

„Ha személyes végzet-őrangyalotok van és esetleg nem válnátok továbbélővé, akkor az őrangyal ellen eljárást kell indítani annak tisztázása érdekében, hogy a feladatát hűségesen elvégezte-e. De a Gondolatigazítókat nem vetik alá ilyen eljárásoknak, ha embertársuk nem volt képes a továbbélésre. Mi mindannyian tudjuk, hogy míg egy angyal esetleg nem végzi tökéletesen a szolgálatát, addig a Gondolatigazítók paradicsomi tökéletességgel dolgoznak; az ő segédkezésüket a Diviningtonon kívül élő egyetlen lény által sem kifogásolható eljárási tökéletesség jellemzi. A kísérőitek tökéletesek; ennélfogva a tökéletességi cél bizonyosan elérhető.” 108:5.10

7. Tétel: A Titkos Nevelők munkája attól függően más és más, hogy kapcsolati vagy eggyé-kapcsolódási Igazítókról van szó.

„A Titkos Nevelők tényleges munkájának jellege attól függően változik, hogy milyen a feladatuk természete, vagyis hogy kapcsolati vagy eggyé-kapcsolódási Igazítók. Néhány Igazítót pusztán kölcsönbe adnak az adott halandónak az átmeneti élettartamra; mások személyiségre pályázóként küldetnek el az örökké tartó eggyé kapcsolódás engedélyezésével, feltéve, hogy az adott halandó továbbélő lesz. Van némi különbség a különböző bolygókon végzendő tevékenységükben az életfajták szerint is, csakúgy, mint a különböző csillagrendszerbeli és világegyetembeli munkájukban is. De egészében véve munkájuk módfelett azonos, és egységesebb jellegű, mint a mennyei lények bármelyik teremtett rendjének feladatai.” 109:3.1

8. Tétel: A halál és a feltámadás közötti időszakban várakozó Igazítók hét átmeneti szolgálatot végezhetnek.

„Ha a halandó társ ahhoz a csoporthoz tartozik, amely a megítéltetési időszak végén nyer újra személyiséget, az Igazító nem tér vissza egyből a korábbi csillagrendszerbeli szolgálati hely lakóvilágára, hanem választásától függően a következő átmeneti feladatok valamelyikét kezdi meg:

1. Az eltűnt Nevelők közé ma még ismeretlen szolgálatra osztják be.

2. Egy időre a paradicsomi rendszer tanulmányozására jelölik ki.

3. A Divinington számos továbbképző tanintézetének valamelyikébe kerül.

4. A Paradicsom-világok Atya-körét alkotó többi hat szent szféra valamelyikén megfigyelő-hallgatói beosztásba helyezik.

5. A Megszemélyesült Igazítókhoz hírvivői szolgálatra osztják be.

6. A tiszta csoportba tartozó Nevelők felkészítését végző diviningtoni tanodákban társoktató lesz.

7. Arra jelölik ki, hogy kiválassza azokat a lehetséges világokat, ahol szolgálatot teljesíthet abban az esetben, ha emberi társáról okkal feltételezhető, hogy elutasította a továbbélést.” 112:4.4

VI. SZERVEZÉS ÉS IGAZGATÁS

1. Tétel: Az Igazítók az Istennel közvetlenül teremtenek kapcsolatot, az Örökkévaló Fiúval pedig a szellem-gravitációs körön át.

„Az Igazítók kétségkívül igénybe vesznek közvetlen elő-személyes érintkezési csatornákat is az Istennel való kapcsolatba lépéshez, és hasonlóképpen arra is képesek, hogy igénybe vegyék az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köreit.” 5:3.2

2. Tétel: Az evolúciós teremtmények három főbb létfejlődési szakaszon mennek át.

„Az evolúciós világokon a saját akarattal bíró teremtmények három főbb létfejlődési szakaszon mennek át: Az Igazító megérkezésétől a viszonylag teljes kifejlődésig, vagyis az Urantián eltöltött mintegy húsz évig a Nevelőket néha Gondolat-átalakítók elnevezéssel illetik. Innentől a megfontoltság életszakaszába való lépésig, vagyis nagyjából a negyvenedik évig a Titkos Nevelőket Gondolatigazítóknak hívják. Ezt követően egészen a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig gyakran a Gondolatszabályozók elnevezést alkalmazzák rájuk. A halandólét e három szakaszának semmilyen kapcsolata sincs az Igazító három fejlődési szakaszával, mely az elme-kettőződési és lélekfejlődési folyamatot jellemzi.” 107:0.7

3. Tétel: Bár keveset lehet tudni az Igazítókról, az tudható, hogy a hármas végzetük közül az egyiket elérik.

„Azt nem tudjuk, hogy mikor kezdik meg az Első Forrás és Középpont abszolútságától különvált létüket; a számukat sem ismerjük. Vajmi keveset tudunk a létpályájukról addig a pontig, amíg meg nem érkeznek az idő bolygóira azért, hogy emberi elmébe költözzenek, viszont innentől kezdve többé-kevésbé ismerjük a mindenségrendi fejlődésüket végig, amíg hármas végzetük közül az egyiket el nem érik: halandói felemelkedővel való eggyé kapcsolódás révén személyiség szerzése, az Egyetemes Atya parancsának eredményeképpen személyiség szerzése, vagy a ma ismert gondolatigazítói kötelezettségek alóli felszabadulás.” 107:1.3

4. Tétel: A szellemi Nevelők képesek átszelni a világegyetemek anyagi-gravitációs köreit.

„Valóban elgondolkodtató, hogy a Titkos Nevelők így kapcsolódnak a világegyetemek mindenségének anyagi köreihez. Ettől viszont még tény marad, hogy ők a teljes nagy világegyetemet az anyagi-gravitációs körökön szelik át. Teljességgel lehetséges, hogy még a külső térszintekbe is behatolnak; bizonyosan képesek követni a Paradicsom gravitációs jelenlétét ezekre a vidékekre, és bár a rendemből valók az Együttes Cselekvőnek a nagy világegyetem határain kívülre eső elmekörein is képesek áthaladni, eddig még sohasem tudtuk egészen biztosan érzékelni az Igazítók jelenlétét a külső tér feltérképezetlen vidékein.” 107:6.5

5. Tétel: A világegyetemi felügyelők nagy tisztelettel adóznak az Igazítók előtt. Az egyikük azt mondta: „Tisztellek benneteket! Mindannyiatokat már majdnem istenként imádlak!” Ld. 108:3.6

VII. AZ IGAZÍTÓ ADOMÁNYOZÁSÁNAK ELŐFELTÉTELEI

1. Tétel: Az emberi elmének szellemi értelemben felkészültnek kell lennie az Igazító fogadására.

„Az Igazítók addig nem képesek belépni a halandó elméjébe, amíg azt az elmeszellem-segédek az elmebeli segédkezésük révén teljesen elő nem készítették és az elmét rá nem hangolták a Szent Szellemre. Így mind a hét segéd összehangolt működésére van szükség ahhoz, hogy előkészítsék az emberi elmét az Igazító fogadására. A teremtményelmének a magasabb rendű istenimádat- és bölcsesség-működés meglétéről kell bizonyságot tennie úgy, hogy bizonyítja képességét a megjelenő jó és rossz értékek közötti választásra — erkölcsi döntés meghozatalára.

Ilyen állapotban várakozik tehát az emberi elme az Igazító fogadására, de általános szabályként az Igazítók nem költöznek be azonnal az emberi elmébe, kivéve azokat a világokat, ahol az Igazság Szelleme az előbb említett különböző szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:2.2

2. Tétel: Az Igazító az emberi jelöltnek három adottságát veszi figyelembe.

„Az önkéntes Igazító a jelöltnek különösen a következő három adottságát veszi figyelembe:

1. Értelmi képesség. Egészséges működésű-e az elme? Milyen az értelmi potenciálja, az értelmi teljesítőképessége? Képes-e az egyén őszinte sajátakarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni? Lesz-e lehetőség a bölcsesség tényleges működésére?

2. Szellemi érzékelőképesség. A tiszteletteljes fejlődésnek, a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai. Mekkora a lélek kifejlődésének potenciálja, milyen a valószínű szellemi felfogóképessége?

3. Társított értelmi és szellemi erők. Annak mértéke, ahogy e két felruházottságot társítani, vegyíteni lehet annak érdekében, hogy kialakuljon az emberi jellem ereje és ez a társulás segíthesse a továbbélési értékű halhatatlan lélek biztos fejlődését.” 108:1.3

3. Tétel: A Gondolatigazító az elme szellemivé alakításán kíván dolgozni annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lélek.

„A Gondolatigazító folyamatosan munkálkodik elméd szellemivé alakításán annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lelked; te magad azonban többnyire nem vagy tudatában ennek a belső segédkezésnek. Meglehetősen képtelen vagy megkülönböztetni a saját anyagi értelmed termékét a lelked és az Igazító közös tevékenységének eredményétől.” 110:4.2

4. Tétel: Az Igazító teremti meg az emberben azt a vágyat, hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten.

„Az Igazító teremti meg az emberben azt az olthatatlan vágyakozást és szüntelen sóvárgást, hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten, elérje a Paradicsomot, és ott, az Istenség tényleges személye előtt az isteni ajándék végtelen forrását imádja.” 107:0.5

5. Tétel: A fogadókészségünk révén az Igazítók sokkal többet tehetnek értünk.

„Miért nem segítetek az Igazítónak abban, hogy bemutathassa nektek mindeme fárasztó, anyagi erőfeszítések szellemi ellendarabját? Miért nem engeditek meg az Igazítónak, hogy mindenségrendi-erő lényegű szellemi igazságokkal gyarapítsa erőnléteteket a teremtménylét ideigvaló nehézségeivel való küzdelemhez? Miért nem bátorítjátok mennyei segítőtöket, hogy felvidítson benneteket azáltal, hogy tiszta képet tár elétek az egyetemes lét örök látóhatáráról, miközben ti a múló időben jelenlévő problémák kusza halmazán merengtek? Miért utasítjátok el, hogy világegyetemi nézőpontból felvilágosítson és ösztönözzön benneteket, miközben az idő hátrányai közepette küszködtök és a halandólétbeli utazásotokat nehezítő bizonytalanságok útvesztőjében bolyongtok? Miért nem engeditek meg az Igazítónak, hogy szellemivé alakítsa a gondolkodásotokat, még ha közben a földi erőfeszítések anyagi útjait is kell járnotok?” 111:7.3

VIII. AZ IGAZÍTÓ KÜLDETÉSE

1. Tétel: Az Igazító küldetése az, hogy a halandó teremtmények számára Isten legyen.

„A Gondolatigazítóknak az emberi fajokkal kapcsolatos küldetése az, hogy az idő és tér halandó teremtményei számára képviseljék, megjelenítsék az Egyetemes Atyát; ez az isteni ajándékok alapvető dolga. Küldetésük továbbá az is, hogy a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét. És amikor megtapasztalják az ideigvaló teremtmény emberi természetének átalakulását az örök-végleges rendű lény isteni természetévé, az Igazítók egy különleges lénynek adnak életet, olyannak, amely örökkévaló egyesülésben él a tökéletes Igazítóval és a tökéletessé vált teremtménnyel, melyet semmilyen más világegyetemi eljárással sem lehet szaporítani.” 108:0.1

2. Tétel: Az Igazító a társad abban a tapasztalásban, hogy elérd az örök végzetedet.

„Az Isten, miután megparancsolta az embernek, hogy legyen éppoly tökéletes, mint ő, az Igazítóként alászállt a teremtményéhez azért, hogy társa legyen abban a tapasztalásban, amikor az ember a számára így elrendelt nagyszerű végzetét beteljesíti. Az emberi elmében lakozó Isten-rész teljes és korlátlan biztosítéka annak, hogy az ember képes megtalálni az Egyetemes Atyát ezzel az isteni Igazítóval társulva, mely Istentől jött el az ember megtalálására és az ember Isten fiává fogadására már a húsvér testben töltött időkben.” 107:0.3

3. Tétel: Az Igazító az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje, mely hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.

„Az Igazító egy végtelen lény abszolút lényege, mely egy véges teremtmény elméjének börtönébe záratik, és aki az adott halandó választásától függően beteljesítheti Isten és ember ezen ideigvaló egyesülését, és ténylegesen létrehozhat egy új lényrendet a véget nem érő világegyetemi szolgálatra. Az Igazító az isteni világegyetemi valóságként a maga valójában jeleníti meg azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja. Az Igazító az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje, mely mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.” 107:0.6

4. Tétel: Az Igazítókat mennyei segítőknek nevezik, nem földi segítőknek.

„A Titkos Nevelők nem gondolatsegítők; ők gondolatigazítók. Azzal a céllal működnek együtt az anyagi elmével, hogy igazgatási és szellemi-átalakítási tevékenységük révén az új világokhoz és a jövőbeli létpályátok új nevéhez új elmét hozzanak létre. Küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul, nem a mostanira. Mennyei segítőknek nevezik őket, nem földi segítőknek. Nem érdekeltek abban, hogy könnyűvé tegyék a halandó létpályáját; sokkal inkább abban érdekeltek, hogy életutatokat meglehetősen nehézzé és göröngyössé tegyék azért, hogy egyre több döntési helyzetbe hozzanak és döntésre bírjanak titeket. A nagyszerű Gondolatigazító jelenléte nem jár együtt könnyű élettel és a mélyenszántó gondolkodástól való mentességgel, de az ilyen isteni ajándék fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást hoz.” 108:5.5

5. Tétel: Az Igazító jelenti a ti új és következő létformátok lehetőségét.

„Az Igazítótok jelenti a ti új és következő létformátok lehetőségét, az Isten fiaként való örök létezés magasabb rendű adományát. Akaratotok alapján és azzal összhangban az Igazítónak hatalmában áll az anyagi elmétek teremtményi folyamatait a kiemelkedő morontia lélek késztetéseinek és célkitűzéseinek átalakító hatása alá vonni.” 108:5.4

6. Tétel: Ne úgy tekintsetek az Igazítókra, mint önző vigaszt és a halandóknak szánt megnyugvást nyújtókra. Ők a lelketekkel foglalkoznak.

„Pillanatnyi és állandóan változó öröm- és szomorúság-érzeteitek alapjában véve tisztán emberi és anyagi válaszok a belső lelkiállapototokra és a benneteket körülvevő külső, anyagi környezetre. Ezért ne úgy tekintsetek az Igazítókra, mint önző vigaszt és a halandóknak szánt megnyugvást nyújtókra. Az Igazítónak az a dolga, hogy felkészítsen az örök kalandra, biztosítsa a továbbéléseteket. Nem része a Titkos Nevelő küldetésének az, hogy pátyolgassa a sértett érzelmeiteket vagy babusgassa a megtépázott büszkeségeteket; a lelketek felkészítése a hosszú, felemelkedői létpályára az, ami az Igazító figyelmét leköti és idejét kitölti.” 108:5.6

7. Tétel: Az Igazító szeretete az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodás.

„Amennyire világegyetemi ügyekben járatos vagyok, úgy tekintem a Gondolatigazítók szeretetét és odaadását, mint az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodást.” 110:0.2

IX. ISTEN AZ EMBERBEN

1. Tétel: A Titkos Nevelők az Isten képének tükröződései kint a világegyetemben.

„A Titkos Nevelők kétségtelenül az Egyetemes Atya adományai, az Isten képének tükröződései kint a világegyetemben. Az egyik nagy tanító egykor arra intette az embereket, hogy újjá kell születniük elméjük szellemében; hogy új emberré kell válniuk, aki, mint Isten, igazságosságban és az igazság kiteljesítésében teremtetett. Az Igazító az isteniség jegye, az Isten jelenléte. »Isten képe« nem fizikai hasonlatosságra vagy az anyagi teremtményi felruházottság véges korlátaira utal, hanem inkább az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének ajándékára a Gondolatigazítóknak a világegyetemek szerény teremtményeihez való mennyei elküldésében.” 108:6.3

2. Tétel: Az Igazító az Isten kinyilvánított jelenléte a teremtmény számára.

„A bennlakozó Igazítók az Isten egyik külön, de egyesített módszereinek egyike arra, hogy az ő csaknem végtelen teremtésrészében élő teremtményekkel kapcsolatot tartson. Így nyilvánítja meg a jelenlétét ő, aki a halandó ember számára láthatatlan, és ha tehetné, akkor még más módokon is megmutatná magát nekünk, azonban a további ilyen kinyilatkoztatás isteni mértékben nem lehetséges.” 32:4.7

3. Tétel: A vallásos tapasztalás egysége valamely csoport körében az egyénekben lakozó Igazítók azonos természetéből származik.

„A vallásos tapasztalás egysége valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Isten-szilánk azonos természetéből származik. Az emberben lévő ezen isteni dologból ered az embernek a többi ember jólétéhez fűződő önzetlen érdeke. Ám mivel a személyiség egyedi — nincs két hasonló halandó — ezért ebből elkerülhetetlenül következik, hogy nincs két emberi lény sem, mely hasonlóan értelmezné az isteniségnek az ő elméjükben lakozó szellemének vezetését és késztetéseit.” 103:1.1

X. FEJLŐDÉS — AZ ÖNTEVÉKENY IGAZÍTÓK

1. Tétel: Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítók munkáját és segédkezését.

„Történhet bármi valamely világon vagy egy világegyetemben, az Igazítók közvetlenül sosem érintettek. Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat vagy az ő kapcsolattartási képességeiket abban, hogy kapcsolatot teremtsenek a helyi világegyetem, a felsőbb-világegyetem vagy a központi világegyetem bármelyik részével. És ez az oka annak, hogy olyan gyakran jön létre kapcsolat a beteljesülés tartalékos alakulatának legfelsőbb és öntevékeny Igazítóival az elkülönítés alá vont világokon. Az ilyen eljárást a bolygó elszigeteltségéből adódó hátrányok kiküszöbölésére alkalmazzák. Néhány éve főangyali kör működik az Urantián, de ez az érintkezési forma nagymértékben magának a főangyali testületnek a kapcsolattartására korlátozódik.” 108:4.4

2. Tétel: Minden más lényhez hasonlóan az Igazítóknak is tényleges megélésben kell tapasztalatot szerezniük.

„A tényleges élettapasztalásnak nincs mindenségrendi helyettesítője. Egy újonnan megformált Gondolatigazító isteniségi tökéletessége semmilyen mértékben nem ruházza fel e Titkos Nevelőt a tapasztalaton alapuló segédkezés képességével. A tapasztalás elválaszthatatlan az élő létezéstől; ez az egyetlen dolog, amelynek tényleges megélésen keresztüli végrehajtásának szükségessége alól semmilyen isteni felruházottság sem mentesíthet senkit. Ennélfogva a Legfelsőbb jelenlegi szféráján belül létező és működő minden lényhez hasonlóan a Gondolatigazítóknak is tapasztalatot kell szerezniük; az alacsonyabb rendű, tapasztalatlan csoportoktól a magasabb rendű, tapasztaltabb csoportok irányába kell fejlődniük.” 109:1.3

3. Tétel: Az öntevékeny Igazítók képesek elhagyni az emberi testet különleges feladatok teljesítése céljából.

„A felsőbb és öntevékeny Igazítók akaratuk szerint képesek elhagyni az emberi testet. Az elmébe beköltözött Igazítók nem szerves vagy élőlénytani részei a halandó életnek; ők az életen felüli isteni többletek. Szerepüket az eredeti élettervekben határozták meg, de nem nélkülözhetetlenek az anyagi létezéshez. Megemlítendő ugyanakkor az is, hogy miután a halandóban teljesítendő alászállási szolgálatukat megkezdték, nagyon ritkán és csak átmenetileg hagyják el halandó lakhelyüket.” 109:2.10

4. Tétel: Az öntevékeny Igazítók már rendelkeznek számos különleges élménnyel.

„Beszámoltunk már nektek az Igazítók igazítói tapasztalás alapján való csoportosításáról — vannak tehát tiszta, haladó és felsőbb Igazítók. Meg kell ismernetek egy működési jellegen alapuló osztályozást is — az öntevékeny Igazítókat. Öntevékeny Igazító az, aki:

1. Már szerzett némi meghatározott és szükséges tapasztalatot a sajátakarattal bíró teremtmények kifejlő életében, akár átmenetileg tevékenykedő Igazítóként olyanfajta világon, ahol az Igazítókat csak kölcsönkapják a halandók, akár valamely tényleges egyesülési bolygón, ahol is az adott emberi lénynek nem sikerült a továbbélés. Az ilyen Nevelő haladó vagy felsőbb Igazító lehet.

2. Kialakította a szellemi erő-egyensúlyt egy olyan emberi lényben, aki már teljesítette a harmadik lelki kört és akihez személyes szeráf őrangyalt rendeltek.

3. Olyan halandó társa van, aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött. Az Igazító már előre úgy tekint a tényleges eggyé kapcsolódás időpontjára és olybá veszi az egyesülést, mint kész tényt.

4. Olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába a halandói felemelkedés valamelyik evolúciós világán.

5. Valamikor, amikor embertársa aludt, átmenetileg levált a halandó-fogságbeli elméről azért, hogy valamilyen nehéz feladatot teljesítsen, mint amilyen az összeköttetés, a kapcsolat kialakítása vagy valamilyen bejegyzés megújítása, vagy egyéb emberfeletti szolgálatot végezzen a rendeltetési helyét jelentő világ szellemi igazgatásában.

6. Válsághelyzetben valamely emberi lény tapasztalásában szolgált, aki az adott bolygó szellemi működéséhez alapvetően szükséges mindenségrendi küldetés végrehajtására megbízást kapott szellemszemélyiség anyagi kiegészítője volt.” 109:2.1

5. Tétel: A tapasztalt Igazítók nagyban hozzájárulnak a rendkívüli emberi teljesítményekhez.

„Az Igazító fajtájának nagyon is sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez. Az egyes korszakokban az Urantia nagy értelmi és szellemi vezetői döntően azért voltak képesek jelentős hatást kifejteni, mert a bennük lakozó Igazító felsőbbrendű és előzetes tapasztalattal rendelkezett.” 109:4.3

6. Tétel: A tapasztalt Igazító a leginkább tevékeny erők egyikévé válhat a bolygón.

„Megfigyeltem egyszer egy [elmébe költöző] Gondolatigazítót az Urantián, aki az uverszai feljegyzések szerint előzőleg már tizenöt elmében is lakozott az Orvontonban. Nem tudjuk, hogy ez a Nevelő szerzett-e már korábban is hasonló tapasztalatokat más felsőbb-világegyetemekben, de az a gyanúm, hogy igen. Ez egy nagyszerű Igazító és az egyik leghasznosabb és leginkább tevékeny erők egyike az Urantián a jelenlegi korszakban. Amit a többiek elveszítettek, amikor elutasították a továbbélést, azt ez az emberi lény (és a ti egész világotok) most elnyeri. Aki nem rendelkezik szellemi-továbbélési képességekkel, attól még azt a tapasztalt Igazítót is elveszik, amelyik éppen most őnála van, míg annak, akinek ténylegesen is van lehetősége a továbbélésre, annak meg kell kapnia még a tunya, mindent feladó személy előzetes tapasztalatokkal már rendelkező Igazítóját is.” 109:4.5

XI. AZ IGAZÍTÓ BEKÖLTÖZÉSÉT HÁTRÁLTATÓ TÉNYEZŐK

1. Tétel: Az állati természet, a hamis beállítottságok, a meggyökeresedett felfogások és a tartósan meglévő előítéletek tönkreteszik az Igazítók munkáját.

„De az ingatag és gyorsan változó elmebéli hozzáállásaitok gyakran meghiúsítják az Igazítók terveit és tönkreteszik munkájukat. Munkájukra nemcsak a halandó fajok benső természete van hatással, hanem az igazítói szolgálatot nagymértékben nehezítik a ti saját előfeltevéseitek, meggyökeresedett felfogásaitok és tartósan meglévő előítéleteitek is. E nehézségek miatt sokszor csak befejezetlen alkotásaik képesek a tudatosság szintjére emelkedni, és emiatt a fogalomzavar elkerülhetetlen. Ezért az elmebéli helyzetek részletes elemzésekor csak az jelenthet biztonságot, hogy minden egyes gondolat és tapasztalás azonnali felismerése arra irányuljon, hogy annak mi a tényleges és alapvető jelentősége, teljesen függetlenül attól, hogy mi lehetett volna a jelentőségük.” 109:5.3

2. Tétel: Az Igazító erőfeszítéseit hátráltatják a fizikai és az elmemérgek.

„Az Igazító veletek marad minden válságos állapotban és minden betegségen keresztül, mely az elmebéli képességeiteket nem teszi tönkre teljesen. De milyen kegyetlen dolog tudatosan megszentségteleníteni vagy más módon szándékosan szennyezni a fizikai testet, amelynek az Istentől származó csodálatos ajándék földi menedékéül kell szolgálnia. Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését.” 110:1.5

3. Tétel: A kettős természetünkből eredő konfliktusok súlyosbítják az Igazító nehézségeit a halál előtt és a halál után is. Ld. 111:7.4

XII. MEGSZEMÉLYESÜLT IGAZÍTÓK

1. Tétel: A megkülönböztetett tiszteletet kiérdemelt Igazítók azok, akik nem éltek meg eggyé kapcsolódást, viszont számos alkalommal megszemélyesültek.

Megszemélyesült Igazítók azok, amelyek a megtestesült paradicsomi Fiakkal szolgáltak, azzal a számtalan Igazítóval együtt, amelyek rendkívüli tiszteletet vívtak ki a halandó lényekben végzett tevékenységük során, ám az adott halandók elutasították a továbbélést. Több okunk van azt hinni, hogy az ilyen Igazítók a szolgálat helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg.” 107:2.8

2. Tétel: A Mihály-féle alászállás Igazítója azonos volt Makiventa Melkizedek Igazítójával.

„A ti helyi világegyetemetek Igazítóinak tevékenységét a nebadoni Mihály Megszemélyesült Igazítója irányítja, az a Nevelő, aki lépésről lépésre vezette őt, amikor életét emberi testben József-fia-Jósuaként élte. Ez a rendkívüli Igazító hűségesen elvégezte feladatát, és e derék Nevelő bölcsen irányította az emberi természetet, mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetve a paradicsomi Fiú halandói elméjét. Ez az Igazító korábban Makiventa Melkizedekkel szolgált Ábrahám idejében és ezt az alászállást megelőzően, továbbá e két alászállási tapasztalás között is óriási vállalkozásokat vitt véghez.” 109:6.4

3. Tétel: Az Igazítók csakis személyes lények szolgálat-segítése révén nyernek személyiséget.

„Nem állíthatunk semmit arról, hogy a nem-igazítói Atya-részek megszemélyesíthetők-e vagy sem, de azt már megtudhattátok, hogy a személyiség az Egyetemes Atya fenséges, szabad akaratú adománya. Amennyire mi tudjuk, az Atya Igazító fajtájú szilánkja kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személyes lény szolgálat-segítésén keresztül. E Megszemélyesült Igazítók otthona a Divinington, ahol elő-személyes társaikat oktatják és irányítják.” 109:7.1

4. Tétel: A Megszemélyesült Igazítók vegyítik a Teremtő és a teremtmény — lételvi és élményelvi — tapasztalását. Ők az idő és az örökkévalóság közös lényei.

„A Megszemélyesült Gondolatigazítók tevékenységükben nem korlátozottak, nincs kijelölt szolgálatuk, és a tágas világegyetemek mindenségének felséges állandósítóiként és egyensúlyba hozóiként működnek. Vegyítik a Teremtő és a teremtmény — lételvi és élményelvi — tapasztalását. Ők az idő és az örökkévalóság közös lényei. A világegyetemi közigazgatásban az elő-személyest társítják a személyessel.” 109:7.2

5. Tétel: A Megszemélyesült Igazítók a Világmindenség Építészeinek bölcs és hatékony ügyvivői.

„A Megszemélyesült Igazítók a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői. Ők az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői — személyükben, elő-személyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján. Ők a rendkívüli a szokatlan, és a váratlan személyes segédkezői szerte a Végleges Isten területét képező tapasztalás-meghaladó abszonit szférák összes teremtésrészében, sőt még az Abszolút Isten szintjein is.” 109:7.3

XIII. AZ IGAZÍTÓ BEKÖLTÖZÉSE AZ EMBERI ELMÉBE

1. Tétel: Az Egyetemes Atya szelleme a ti saját elmétekben él.

„Mekkora hiba azt képzelni, hogy Isten messzi az egekben van, mikor az Egyetemes Atya szelleme a ti saját elmétekben él!” 5:2.3

2. Tétel: Az Igazítóknak az anyagi elme működési rendjén keresztül kell ellátniuk a rendeltetésüket.

„A Gondolatigazítónak nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére; a vallásos érzések befogadására vagy kifejezésére nincs rejtélyes vallási készség. Ezek a tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg. És itt rejlik az egyik magyarázata az Igazító előtt álló azon nehézségre, hogy közvetlen közléscserét folytasson az ő állandó otthonát képező anyagi elmével.” 101:1.2

3. Tétel: Az állati ellenállás akadályozza az Igazítóval való kapcsolatteremtést.

„Az Igazítók örömmel létesítenek kapcsolatot a halandói elmével; de türelmesnek kell lenniük a csöndes ottlétük hosszú évei alatt, amikor is még képtelenek áttörni az állati ellenállás falát és még nem képesek veletek közvetlen összeköttetést fenntartani. Minél magasabb fokra jutnak a szolgálatban, a Gondolatigazítók annál eredményesebben képesek szolgálni. De sohasem tudnak üdvözölni benneteket a húsvér testben ugyanazzal a teljes, rokonszenvező és kifejező szeretettel, mint ahogy majd a lakóvilágokon teszik akkor, ha elmétől elmébe kerültök velük.” 110:7.7

4. Tétel: Nem szabad összetéveszteni az igazítói tevékenységet az álmokkal és a tudat működésével.

„Különösen veszélyes dolog meghatározni az álomélet Igazító-tartalmát. Az Igazítók munkálkodnak az ember alvása közben, de a közönséges álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek. Hasonlóképpen veszélyes dolog megpróbálkozni a bejegyzett igazítói fogalmak különválasztásával a halandói tudat sugallta többé-kevésbé folyamatos és tudatos érzékletektől.” 110:5.5

5. Tétel: Az Igazító létpályájának három nagy napja van.

„Az egyéni Igazítók létpályájának nagy napjai: először azok, amikor emberi társuk áttöri a harmadik lelki kört és így biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny); majd pedig azok, amikor emberi társuk eléri az első lelki kört, s ezáltal képessé válnak az egymás közti érintkezésre, legalábbis bizonyos mértékig; végül pedig azok, amikor véglegesen és örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.” 110:6.22

6. Tétel: Az emberben lakozó Igazító kapcsolatot létesít a felsőtudattal.

„Az Igazítót nem úgy kell elképzelni, mint amely az emberi lények anyagi agyában él. Ők nem szerves részei a teremtésrészek fizikai teremtményeinek. A Gondolatigazítót helyesebb úgy elképzelni, mint az ember halandói elméjében lakozót, semmint egy adott testi szerv határain belül létezőt. És közvetve és észrevétlenül az Igazító folyamatosan érintkezik emberi társával, különösen azokban a magasztos tapasztalásokban, amikor az elme istenimádó kapcsolatot létesít a szellemmel a felsőtudatban.” 110:1.1

7. Tétel: Minden teremtett lény örömmel fogadna be Titkos Nevelőt.

„Nincs olyan teremtett lény, aki ne lenne elragadtatva a Titkos Nevelő befogadásától, azonban a véglegesrendű, sajátakarattal rendelkező, evolúciós teremtményeken kívül egyetlen lényrendbe sem költözik Igazító.” 107:7.7

8. Tétel: Néhány szó az Urantia kinyilatkoztatásban érintett Igazítóról.

„Annak az emberi lénynek az Igazítója, akin keresztül ez a közléscsere végbemegy, meglehetősen széles tevékenységi körrel rendelkezik, leginkább azért, mert az ember majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben; igen kedvező dolog az, hogy az ő tudatában meglehetősen érintetlenül éli meg az egész folyamatot. Ő a kora és a nemzedéke egyik legtapasztaltabb Igazítójával rendelkezik, és mégis, ennek az ügyes Igazítónak az ő elméjében való jelenlétével kapcsolatos jelenségekkel szembeni közömbös hozzáállását és tétlen érdeklődését is a végzet-őrangyala ritka és eseti válasznak tartja. És mindez a különböző hatások kedvező összehangolását jelenti, melyek hasznosak mind az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.” 110:5.7

XIV. AZ IGAZÍTÓK ÉS AZ EMBERI AKARAT

1. Tétel: A személyiség sajátakarata rendben előrébbvaló az elő-személyes Igazító akaratánál.

„De akkor az önálló akarattal rendelkező Gondolatigazítók vajon miért alárendeltjei a halandói akaratnak? Úgy gondoljuk azért, mert az Igazító akarata jellegében ugyan abszolút, megnyilvánulásában azonban elő-személyes. Az emberi akarat a világegyetemi valóság személyiségszintjén működik, és szerte a mindenségrendben a személytelen — a nem-személyes, a személyest el nem érő és az elő-személyes — mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.” 107:7.4

2. Tétel: Mindannyian eleve elrendelés tárgyai vagytok, az viszont nincs előre elrendelve, hogy az isteni tervet el kell fogadnunk.

„A Gondolatigazítók az emberi elmékbe költözéskor magukkal hozzák azokat az életpálya-mintákat, azokat az eszményi életeket, melyeket ők maguk és a diviningtoni Megszemélyesült Igazítók határoztak meg, illetőleg rendeltek el előre, és amelyeket az Urantia Megszemélyesült Igazítója jóváhagyott. Így kezdik meg a munkát egy pontos és előre kidolgozott terv alapján emberi társuk értelmi és szellemi fejlődése érdekében, azonban egyetlen emberi lény sem köteles elfogadni ezt a tervet. Mindannyian eleve elrendelés tárgyai vagytok, az viszont nincs előre elrendelve, hogy ezt az isteni eleve elrendelést el kell fogadnotok; teljesen szabadon döntötök abban, hogy a Gondolatigazítók programjának bármely részét vagy akár az egészet elvetitek-e.” 110:2.1

3. Tétel: Az Igazítók állhatatosan munkálkodnak, de a befogadó társuk saját akaratán sohasem tesznek erőszakot.

„Munkamódszereiket tekintve állhatatosak, leleményesek és tökéletesek, de befogadó társuk saját akaratán sohasem tesznek erőszakot. Egyetlen emberi lényt sem fog soha isteni Nevelő akarata ellenére szellemivé alakítani; a továbbélés az Istenek ajándéka, amelyet az idő teremtményeinek maguknak kell kívánniuk.” 110:2.2

4. Tétel: Az eszményi élet szeretetteljes szolgálat — nem félelmekkel teli nyugtalanság.

„De az örök beteljesülés felismerésére irányuló elhivatott és határozott erőfeszítés teljes mértékben összeegyeztethető a vidám és örömteli élettel, valamint a sikeres és tiszteletreméltó életpályával a földön. A Gondolatigazítóval való együttműködés nem önkínzás, nem a jámborság megcsúfolása vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás; az eszményi élet szeretetteljes szolgálat, s nem félelmekkel teli nyugtalanság.” 110:3.4

5. Tétel: Amit az Igazítók a halandóknak meg szeretnének tenni.

„Bárcsak lehetőségem lenne segíteni a fejlődő halandóknak abban, hogy a bennük élő Igazítók önzetlen és nagyszerű munkáját jobban megértsék és jobban megbecsülhessék, azokét, akik oly elhivatottsággal és hűségesen munkálkodnak az ember szellemi jólétének megteremtésén. Ezek a Nevelők az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói; ők az emberi értelem szellemi potenciáljának bölcs és tapasztalt átalakítói. Ezek a mennyei segítők annak az elképesztően nagy feladatnak szentelték magukat, hogy biztonságosan elvezessenek benneteket egyre beljebb és feljebb, a boldogság mennyei révébe. Ezek a fáradhatatlan munkálkodók az isteni igazság győzelme jövőbeli és a ti életetekben való megszemélyesülésének rendelték magukat mindörökre. Ők azok a gondos munkások, akik az Isten-tudatos emberi elmét a rossz zátonyaitól elkormányozzák, és a kifejlődő emberi lelket hozzáértéssel a messzi és örök partok tökéletességi-isteni kikötőibe vezetik. Az Igazítók szeretetteljes vezetők, ők a ti biztonságot jelentő és megbízható vezetőitek rövid földi pályafutásotok sötét és bizonytalan útvesztőiben; ők azok a türelmes tanítók, akik állandóan arra késztetik tanítványukat, hogy haladjon tovább a folyamatos tökéletesedés útján. Ők a teremtményjellem fenséges értékeinek gondos őrzői. Bárcsak képesek lennétek jobban szeretni őket, nagyobb mértékben együttműködni velük, és bárcsak teljesebb ragaszkodással csüggnétek rajtuk.” 110:1.2

6. Tétel: Az Igazítóval való összhangot négyféleképpen javíthatjuk.

„Nem szabad úgy tekinteni az Igazítótokkal való együttműködést, mint valami különösen tudatos folyamatot, mivel nem az; de a késztetéseitek és a döntéseitek, a hűséges elhatározásaitok és a felsőbbrendű vágyaitok valódi és eredményes együttműködéshez vezetnek. Az Igazítóval való összhangot tudatosan javíthatjátok a következők révén:

1. Az isteni vezetés követése mellett való döntés; az emberi életnek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való őszinte alapozása, majd ezeknek az isteniségi jegyeknek az összehangolása bölcsességen, istenimádaton, hiten és szereteten keresztül.

2. Isten szeretete és a vágyakozás az iránt, hogy olyanok legyetek, mint ő — az isteni atyaság tiszta felismerése és a mennyei Szülőatya szeretetteljes imádata.

3. Az ember szeretete és az ember szolgálata iránti őszinte vágy — az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerése, mely a minden egyes halandótársatokhoz való értelmes és bölcs ragaszkodással párosul.

4. A mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadása — a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettségeitek őszinte felismerése, annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség kölcsönösen összefügg egymással. Ez a mindenségrendi erkölcsiség megszületése és az egyetemes kötelezettség felismerésének kezdete.” 110:3.6

7. Tétel: Az Igazítók befolyásolják az emberi elmét, azonban az ember akarata ellenére sohasem uralják.

„Az ember azonban nem veti alá akaratát tétlenül, szolgaian az Igazítónak. Inkább tevékenyen, igenlően és együttműködve választja az Igazító követését, amikor és amint ez a vezetés tudatosan különválik a természetes halandói elme vágyaitól és ösztönzéseitől. Az Igazítók befolyásolják az emberi elmét, azonban az ember akarata ellenére sohasem uralják; az Igazítók számára az emberi akarat felsőbbrendű. És ők ilyennek is tekintik és tiszteletben is tartják azt, miközben a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.” 111:1.8

8. Tétel: Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok, de az emberi akarat a kapitány.

„Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok és az emberi akarat a kapitány. A halandói hajó urának rendelkeznie kell azzal a bölcsességgel, hogy az isteni révkapitányra bízza a felemelkedő lélek elkormányzását az örök továbbélés morontia kikötőibe. Az ember akarata kizárólag önzés, tunyaság és bűn révén utasíthatja vissza eme szeretetteljes révkapitány irányító segítségét és futtathatja a halandói létpályát az elutasított kegyelem rossz zátonyaira és vezetheti a befogadott bűn szikláinak. Ez a hűséges révkapitány egyetértésetekkel biztonságosan átvisz benneteket az idő akadályain és a tér korlátain, és elvezet egészen az isteni elme forrásáig és még tovább, az Igazítók paradicsomi Atyjához.” 111:1.9

XV. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ KÖZÖSSÉG

1. Tétel: Az Igazítóval való kapcsolatteremtés erkölcsi, elmei és szellemi rangot ad.

„Az Igazítóval való közösség teljes körű megtapasztalása erkölcsi rangot, elmei késztetést és szellemi tapasztalást jelent. Az ilyen eredmény ön-kiteljesítése főként, bár nem kizárólagosan, a lélektudatosság területeire korlátozódik, viszont annak bizonyítékai a küszöbön állnak és szellemgyümölcs-megnyilvánulásokban bővelkednek minden ilyen belső-szellemi kapcsolatot létesített lény életében.” 5:2.6

2. Tétel: Az elő-személyes Nevelő olyan isteni illatot áraszt, mely igencsak személyes.

„A szellemi értékek felismerésének megértése felsőbb fogalmi szintű élmény. Egyetlen emberi nyelvben sincs szó, melyet ezen »érzet«, »érzés«, »megérzés« vagy »élmény« leírásához felhasználhatnánk, melyet az Isten-tudat megjelölésére választottunk. Az Isten szelleme, mely az emberben lakozik nem személyes — az Igazító ugyanis elő-személyes — viszont e Nevelő olyan értéket mutat meg, olyan isteniség-illatot áraszt, mely a legfelsőbb és végtelen értelemben is személyes. Ha Isten nem volna legalább személyes, akkor nem lehetne tudatos, és ha nem tudatos lenne, akkor ember-alatti volna.” 103:1.6

3. Tétel: A Nevelő ösztönzi az emberbarátságot, viszont a félrevezetett tudat sok boldogtalanságot okozhat.

„A szellemi Nevelő ösztönzése az emberi tudatban úgy jelenik meg, mint az emberbarátiként, a teremtménytárs-gondolkodásúként való működésre irányuló ösztönzés. Legalábbis ez a gyermeki elme korai és alapvető élménye. Amikor a növekvő gyermeknek nem sikerül a személyiség-egyesítés, az önzetlenségi hajtóerő olyan mértékben túlfejlődhet, hogy komoly hátrányt jelenthet a sajátlényeg jólétének. A félrevezetett tudat sok összeütközésért, aggódásért, szomorúságért és rengeteg emberi boldogtalanságért lehet felelős.” 103:2.10

4. Tétel: Nemesebbé tesz bennünket annak felismerése, hogy az emberbaráti késztetéseink isteni eredetűek.

„Az ember eszményelvűségére nézve végzetes, amikor azt tanulja, hogy minden önzetlen késztetése pusztán az ő természetes nyájösztöneinek kifejlődése. Viszont nemesebbé lesz és rendkívüli mértékben feltöltődik, amikor megtanulja, hogy a lelkének e magasabb rendű vágyai azoktól a szellemi erőktől sugárzódnak ki, melyek a halandói elméjében lakoznak.

Egészen felrázza és rendkívüli örömöt kelt benne az, amikor egyszer végre teljesen felismeri, hogy él és munkál őbenne valami örökkévaló és isteni. És az a helyzet, hogy az eszményképeink emberfeletti eredetében való élő hit igazolja azon hiedelmünket, hogy Isten fiai vagyunk és az teszi valóssá az emberbaráti meggyőződéseinket, az emberek közötti testvériség érzéseit.” 103:5.8

5. Tétel: A félelem láncaitól való megszabadulás alkotja az alapot, melynek az Igazító nekifeszíti a szellemi emelőrúdját.

„A Gondolatigazítók át szeretnék alakítani félelemérzeteiteket a szeretet és a bizalom meggyőződésévé; ilyet azonban nem tehetnek gépiesen és önkényesen; ez a ti feladatotok. Azoknak a döntéseknek a végrehajtása során, amelyek megszabadítanak benneteket a félelem láncaitól, szó szerint ti alkotjátok azt a lelki alapot, amelynek az egyre magasabb szintű és egyre teljesebb megvilágosodás szellemi emelőrúdját az Igazító nekifeszíti.” 108:5.8

6. Tétel: Az Igazítók örvendeznek, amikor üzeneteiket az emberi társaik értelmének közvetlenül villanthatják fel.

„Az Igazító a ti kifejlődő halhatatlan lelketek örökkévaló elődje, isteni eredete; ők az a szüntelen késztetés, mely az embert rábírja arra, hogy megpróbálja megszerezni az uralmat az anyagi és jelenlegi léte fölött a szellemi és jövőbeli létpályája tükrében. A Nevelők a halhatatlan remény foglyai, az örökké tartó fejlődés forrásai. És mennyire élvezik, amikor halandó társukkal többé-kevésbé közvetlen csatornákon érintkezhetnek! Mennyire örvendeznek, amikor nélkülözhetik a jelképeket és az egyéb közvetett utakat, és üzeneteiket az emberi társaik értelmének közvetlenül villanthatják fel!” 108:6.7

7. Tétel: Néha lehetővé válik, hogy a megvilágosodott elme meghallja az isteni hangot.

„Néha lehetővé válik, hogy az elme megvilágosodjon, hogy meghalljátok a bennetek folyamatosan beszélő isteni hangot, s így részlegesen tudatosíthassátok az állandóan bennetek lakozó magvábanvaló személyiség bölcsességét, igazát, jóságát és szépségét.” 109:5.2

8. Tétel: Csak néha-néha fogjuk fel az igazítói hang gyenge és távoli visszaverődését.

„Az Igazítók az idő szent és fenséges játékát játsszák; az idő egyik felsőbb kalandját hajtják végre a térben. És milyen boldogok, amikor együttműködésetek révén lehetővé válik, hogy az időbeli rövid küzdelmeitekben is segítségetekre legyenek, miközben örökkévalósági, nagyobb feladataikat hajtják végre. De amikor az Igazítótok megpróbál érintkezésbe lépni veletek, akkor az üzenete rendszerint elvész az emberi elme energiaáramainak anyagi sodrában; csak egy-egy alkalommal fogtok fel némi visszhangot, az isteni hang gyenge és távoli visszaverődését.” 110:3.1

9. Tétel: Az Igazítóval való kapcsolatfelvétel bonyolult dolog — az üzenet túl gyakran kezdetlegessé, torzzá és csonkává silányul.

„Hatalmas szakadék tátong az emberi és az isteni között, az ember és Isten között. Az urantiai emberfajtákat olyan nagy mértékben szabályozzák elektron- és vegyi folyamatok, általános viselkedésüket tekintve olyannyira állatiasak, hétköznapi megnyilvánulásaikban olyannyira érzelem-uraltak, hogy a Nevelőknek hihetetlenül nehezükre esik az egyedek vezetése és irányítása. Annyira híján vagytok a bátor döntéseknek és a felelős együttműködésnek, hogy a bennetek lakozó Igazítók majdnem lehetetlennek érzik az emberi elmével való közvetlen érintkezést. Még ha lehetségesnek ítélik is valamely új igazság fénysugarát a fejlődő halandó lélekhez eljuttatni, ez a szellemi kinyilatkoztatás gyakran úgy elvakítja a teremtményt, hogy zavart megszállottságot vált ki, vagy egyéb értelmi zavart okoz, amelynek megrendítőek a következményei. Számos új vallás és »izmus« keletkezett a Gondolatigazítókkal való kezdetleges, tökéletlen, félreértelmezett és csonka érintkezésből.” 110:4.5

10. Tétel: Az Igazító üzenete az alászállása tárgyát képező elme számára.

„A beteljesülés tartalékosaként besorolt halandói elme és a bolygófelügyelők közötti kapcsolat kialakítása és megszakítása alatt az emberben lakozó Igazító néha olyan helyzetbe kerül, hogy képes üzenetet továbbítani halandó társának. Nem is olyan régen az Urantián az egyik öntevékeny Igazító ilyen üzenetet küldött emberi társának, aki a beteljesülés tartalékos alakulatának tagja volt. Az üzenetet a következő szavak vezették be: »És most, anélkül, hogy féltőn óvott társamnak, odaadásom tárgyának sérülést okoznék vagy veszélyeztetném őt, továbbá a túlzott mértékű fegyelmezésének és elbátortalanításának szándéka nélkül, jegyezzétek fel számomra a következő kérelmet, melyet őhozzá intézek.« Ez után egy csodálatosan megható és megindító intelem hangzott el. Az Igazító egyebek mellett azt kérte, »hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek — e figyelmeztetést adjátok át az alászállásom tárgyát képező embernek. Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását adományozom neki. És mondjátok meg továbbá szeretett társamnak, hogy bölcsességgel és erővel fogok működni a legvégsőkig, amikor is az utolsó földi küzdelem véget ér; hű leszek a rám bízott személyiséghez. És a továbbélésre buzdítom őt, hogy ne okozzon nekem csalódást, hogy ne fosszon meg attól a jutalomtól, amelyet türelmes és megfeszített küzdelmeim miatt megérdemlek. Személyiségi előrehaladásunk az emberi akarattól függ. Körről körre türelmesen emeltem egyre feljebb ezt az emberi elmét, és bizonyságom van, hogy megszerzem a rendem főnökének jóváhagyását. Körről körre haladok előre a megítéltetésig. Örömmel és nyugtalanság nélkül várom a beteljesülés idejének lélekszámlálását; felkészültem arra, hogy mindent a Nappalok Elődeinek bíróságai elé tárjak.«” 110:7.10

XVI. A HÉT LELKI KÖR

1. Tétel: A személyiség kialakulása hét, egyre magasabb szint teljesítését jelenti.

„A személyiség kialakulásának teljességét valamely anyagi világon a halandói kiteljesedés lehetősége hét lelki körének teljesítése jelenti. A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal. A mindenségrendi növekedés hét körének átlépése ugyan nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással, e körök elérése mégis az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.” 110:6.1

2. Tétel: A lelki körök teljesítése a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozható összefüggésbe.

„A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli, nemcsak annak egyes szakaszaiét. A részek növekedése nem egyenlő az egész igazi megérésével; a részek valójában a teljes sajátlényeg — az egész önnön való — anyagi, értelmi és szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapodnak.” 110:6.3

3. Tétel: A körök fokozatos teljesítése megkönnyíti a Nevelő segédkezését.

„Az Igazítók mindig a közeletekben és nálatok vannak, de ritkán képesek hozzátok közvetlenül szólni úgy, mint egy másik lény. Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét; körről körre így emelkedtek az alacsonyabb rendű Igazító-társulási és elme-ráhangolódási szakaszoktól egyre feljebb, és így az Igazító egyre hatékonyabban lesz képes arra, hogy az ezen Isten-kereső elme-lélek fejlődő tudatába egyre élénkebben és egyre meggyőzőbben ültesse be a beteljesülésről általa alkotott képi megjelenítéseket.” 110:6.5

4. Tétel: A lelki körök teljesítése háromféleképpen nyilvánul meg.

„Nehéz pontosan meghatározni az emberi fejlődés hét szintjét, ugyanis ezek a szintek személyesek; egyénenként különbözőek, és nyilvánvalóan az egyes emberi lények növekedési képessége határozza meg azokat. E mindenségrendi evolúciós szintek teljesítése háromféleképpen jellemezhető:

1. Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez.

2. A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét.

3. A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.” 110:6.7

5. Tétel: A lelki körök a megmutatkozó morontia természet lehetőségeit képviselik.

„A körök teljesítésével az anyagi evolúció gyermeke a halhatatlanság lehetőségével rendelkező, érett emberi lénnyé növekszik. A hetedik kör kialakulatlan természetének árnyas valóságát felváltja a helyi világegyetemi létpolgár kiemelkedő morontia természetének tisztább képe.” 110:6.11

6. Tétel: A körökön való előrehaladásnak több köze van a Legfelsőbbel való kapcsolathoz, mint az Isten-tudathoz.

„A halandói fejlődés e lelki köreit talán helyesebb volna mindenségrendi szinteknek nevezni — ez tehát azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadása és azoknak az értékeknek a felismerése, amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik. És éppen ez a viszony az, amely mindörökre lehetetlenné teszi a mindenségrendi körök jelentésének teljes elmagyarázását az anyagi elme számára. E körök elérési lépései csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal. Egy hetedik vagy hatodik kört elért lény éppen olyan igazán Istent ismerő — a fiúi elismertségnek tudatában lévő — lehet, mint egy második vagy első körbe lépett, de az ilyen alacsonyabb rendű körben lévő lények sokkal kevésbé vannak tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak. E mindenségrendi körök elérése a lakóvilágokon válik a felemelkedő lények tapasztalásainak részévé, ha a természetes halál előtt nem tudták azokat teljesíteni.” 110:6.16

7. Tétel: Ritkán halljuk meg az Igazító hangját — kivéve:

1. A felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban.

2. Valamely felsőbbrendű helyzetben.

3. Valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.

„Bár az Igazító hangja mindig szól bennetek, a legtöbben mégis csak ritkán hallhatjátok meg a földi élet során. A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:7.9

XVII. A BENSŐBEN ZAJLÓ ÉLET

1. Tétel: A belső hang különbözik a lelkiismeret hangjától. Bizonyossága túl van értelmen és logikán.

„A vallás, a személyiség meggyőződés-hite mindig képes győzedelmeskedni a hitetlen anyagi elmében születő, felületesen ellenkező, kétségbeesett okszerű gondolkodáson. Tényleg létezik egy igaz és valódi belső hang, az »igaz fény, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön«. És e szellemvezetés különbözik az emberi tudat erkölcstani szavától. A vallásos bizonyosság érzése több, mint a meghatottság érzése. A vallás bizonyossága meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is. A vallás maga hit, bizalom és bizonyosság.” 101:0.3

2. Tétel: A véges az Igazítókon mint kozmikus ablakokon át pillantja meg a végtelent.

„Valamely lakott világ evolúciójának előrehaladtával a Gondolatigazítók egyre nagyobb számban vesznek részt az emberi vallásos rálátás felsőbbrendű fajtáinak kialakításában. A Gondolatigazító mindenségrendi ablakán át a véges teremtmény hitében megpillanthatja a korlátlan Istenség, az Egyetemes Atya bizonyosságát és isteniségét.” 103:0.1

3. Tétel: A lelkiismeret nem a léleknek szóló Isten hangja.

„Ne tévesszétek és keverjétek össze az Igazító küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek; e két dolog nincs egymással közvetlen kapcsolatban. A lelkiismeret emberi és tisztán lelki válasz. Nem szabad lebecsülni, de az aligha a léleknek szóló Isten hangja, ami valójában az Igazítóé volna, ha e hang egyáltalán hallható lenne. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó; s teszi ezt akkor és úgy, amint és amilyen módon képesek vagytok érzékelni e Nevelő vezetését.” 110:5.1

4. Tétel: Az álmaink azt bizonyítják, hogy az Igazító képtelen volt összehangolni az emberi és az isteni elmét.

„Az ember álom-tapasztalásai, az összehangolatlan alvó elme rendezetlen és összefüggéstelen díszelgése megfelelő bizonyítékul szolgál arra, hogy az Igazítók képtelenek összehangolni és társítani az emberi elme szétágazó tényezőit. Az Igazítók egész egyszerűen képtelenek egyetlen élet tartama alatt önhatalmúlag megszervezni és összehangolni két olyan különböző és eltérő gondolkodásfajtát, mint az emberi és az isteni. Amikor mégis megteszik, minthogy erre vannak példák, akkor az ilyen lelkek úgy jutnak át közvetlenül a lakóvilágokra, hogy nincs szükség a halál megtapasztalására.” 110:5.2

XVIII. AZ ELME — A VÁLASZTÁS SZÍNTERE

1. Tétel: Az Igazító szellemi munkája értelmi alapra épül.

„Bár az Igazítók munkája szellemi természetű, mégis minden tevékenységüket értelmi alapon kell végezniük. A szellemi Nevelőnek az elmén, mint emberi talajon kell kinevelnie a morontia lelket az adott személyiség együttműködésével.” 111:1.1

2. Tétel: Az akarat határozza meg az elme örök érvényű választását.

„Az elme mindenségrendi hangszerén az emberi akarat a pusztítás fülsértő hangsorait játszhatja, vagy belőle ugyanez az emberi akarat az Isten-azonosulás és az azt követő örök továbbélés összehangzó dallamait csalhatja elő.” 111:1.6

3. Tétel: Erkölcsi választásával könnyíti meg az ember a lelke isteni megszállását.

„Amikor megfontolt erkölcsi döntést hoz az ember, nyomban megtapasztalja a lelke új isteni megszállását. Az erkölcsi választás a vallás része, mely késztetés a külső körülményekre adandó belső válaszra. De az ilyen valódi vallás nem tisztán személyes élmény. Annak az egyénnek a teljes alanyiságát meghatározza, aki értelmesen és szakszerűen, tárgyilagos választ ad a világegyetemmel és annak Alkotójával kapcsolatban.” 196:3.20

4. Tétel: Az életküzdelmeinkben végig arra törekszik az Igazító, hogy megnyugtasson és lelkesítsen bennünket.

„Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy figyeljetek az Igazító hűséges hívásának távoli visszhangjára, melyet a lelketeknek címzett! A bennetek lakozó Igazító nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az időben vívott létküzdelmeiteket; az Igazító nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt utatok során. A bennetek lakozó isteni lény csak türelmet tanúsíthat, miközben ti az élet csatáját vívjátok, ahogyan az életet a bolygótokon megélik; de megengedhetitek, bárcsak meg is engednétek — ahogyan dolgoztok és aggódtok, ahogyan harcoltok és küzdötök — a derék Igazítónak, hogy mellettetek és értetek harcoljon. Annyira megnyugtatna és ösztökélne, annyira lenyűgözne és felajzana benneteket, ha végre megengednétek az Igazítónak, hogy folyamatosan kivetítse azt az igazi vezérlő eszmét, azt a végső célt és azt az örök rendeltetést, amely a jelenlegi anyagi világotok hétköznapi problémáival való bonyolult, fáradságos küzdelemhez kapcsolódik.” 111:7.2

XIX. A LÉLEK KIFEJLŐDÉSE

1. Tétel: Az Igazító az Isten akarata kint a világegyetemben.

„Isten csak a messzire elérő személyiségköre révén foglalkozik közvetlenül a saját akarattal bíró teremtményei alkotta rengeteg teremtésösszesség személyiségeivel, viszont (a Paradicsomon kívül) vele kapcsolatba lépni is csak az ő részeire osztott entitásainak jelenlétén, mint a kinti világegyetemi Isten akaraton, keresztül lehet. E paradicsomi szellem, mely az idő halandóinak elméjében lakozik és ott a túlélő teremtmény halhatatlan lelkének kifejlődésében segédkezik, az Egyetemes Atya természetét és isteniségét bírja.” 1:3.6

2. Tétel: Sok nép jutott közel az Igazító felismeréséig.

„Az atman fogalomrendszerben a hindu tanítók valóban közel jártak az Igazító természetének és jelenlétének megragadásához, de nem tudták elkülöníteni a kifejlődő és magvában halhatatlan lélek társ-jelenlétét. A kínaiak ugyanakkor az emberi lény két oldalát ismerték, a jangot és a jint, a lelket és a szellemet. Az egyiptomiak és számos afrikai törzs szintén két tényezőben hitt, a kában és a bában; a lelket rendszerint nem tartották előbb-létezettnek, csak a szellemet.” 111:0.4

3. Tétel: Az ember lelke empirikus szerzemény.

„Az ember lelke élményelvi szerzemény. Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen kiemelkedő valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi — hanem morontiai. E kiemelkedő és halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” 0:5.10

4. Tétel: A morontia lélek csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg.

„Az isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenléte örökre lehetetlenné teszi, hogy akár a tudomány, akár a bölcselet kielégítő magyarázatot adjon az emberi személyiség kifejlődő lelkére. A morontia lélek a világegyetem gyermeke és csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg.” 111:0.1

5. Tétel: Az ősi ember különböző fizikai szervekben lakozónak tartotta a lelket, és társították a lélegzettel, a vérrel és az árnyékokkal is.

„Mielőtt az ember ráeszmélt volna arra, hogy kifejlődő lelkének nemzője egy isteni szellem, úgy gondolta, hogy az különböző fizikai szervekben lakozik — a szemben, a májban, a vesében, a szívben, és később, az agyban. A vadak a lelket a vérrel, a lélegzettel, az árnyékokkal és az egyén vízben meglátható tükörképével társították.” 111:0.3

6. Tétel: Az Igazító az elme szövőszékén szövi a végleges rendűvé válni képes lény szellemmintáját.

„A halandó ember anyagi elméje tulajdonképpen az a mindenségrendi szövőszék, amelyen morontia szövedék fut, s ebbe az emberben lakozó Gondolatigazító maradandó értékek és isteni jelentéstartalmak világegyetem-jellegű szellemmintáját szövi — egy végleges-beteljesülésű és végtelen létpályájú továbbélő lelket, egy magvában végleges rendű lényt.” 111:2.2

7. Tétel: Az anyagi elme és az isteni szellem a lélek kifejlődését meghatározó tényezők.

Az anyagi elme és az isteni szellem közötti kapcsolat, amely olyan értéket és olyan jelentést hordoz, amelyek nem találhatók meg a társulás kialakulásában szerepet játszó egyetlen tényezőben sem. E különleges kapcsolat valósága nem anyagi és nem is szellemi, hanem morontia lényegű. Ez a lélek.” 111:2.7

8. Tétel: A Háromság a Legfelsőbb Istennek ugyanaz, mint az Igazító a fejlődő embernek.

„A Legfelsőbb Lény egyrészt a paradicsomi Háromsággal létesített kapcsolat erejénél fogva, másrészt e Háromság teremtő és irányító gyermekeinek isteniség-eredményei következtében fejlődik. Az ember halhatatlan lelke a saját örök sorsát a paradicsomi Atya isteni jelenlétével együtt az emberi elme személyiségi döntéseinek megfelelően alakítja. A Háromság a Legfelsőbb Istennek ugyanaz, mint az Igazító a fejlődő embernek.” 117:3.10

9. Tétel: Az Igazítók a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai.

„Az Igazító az ember örökkévalóság-lehetősége; az ember az Igazító személyiség-lehetősége. A ti egyéni Igazítóitok annak reményében munkálkodnak szellemivé alakításotokon, hogy örökkévalóvá tehetik ideigvaló személyazonosságotokat. Az Igazítókat a szellemek Atyjának csodálatos és önmagát adományozó szeretete járja át. Ők igazán és istenmód szeretnek benneteket; ők a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai. Arra vágynak, hogy halandói elmétek elérje az isteniséget és így magányuk véget érhet, hogy veletek együtt megszabadulhassanak az anyagi öltözék szabta korlátoktól és az idő ruházatától.” 107:6.2

10. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás előtt az ember bármikor érvénytelenítheti a továbbélés melletti döntését.

„A halandóelme hibái és az emberi viselkedéssel járó tévedések észrevehetően késleltethetik a lélek fejlődését, azonban nem akadályozhatják meg az ilyen morontia jelenség lezajlását, ha azt az emberben lakozó Igazító a teremtményi akarat szerint már elindította. De a halandói halált megelőzően ennek az anyagi és emberi akaratnak mindig meg lesz a lehetősége arra, hogy érvénytelenítse e választását és elutasítsa a továbbélést. A felemelkedő halandó még a továbbélést követően is megtartja azon előjogát, hogy az örök élet elutasítását választhassa; az Igazítóval való eggyé kapcsolódás előtt a fejlődő és felemelkedő teremtmény bármikor választhatja a paradicsomi Atya akaratától való elszakadást. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás jelzi azt a tényt, hogy a felemelkedő halandó mindörökre és visszavonhatatlanul az Atya akaratának megcselekedését választotta.” 111:3.1

XX. A SZEMÉLYISÉG TOVÁBBÉLÉSE

1. Tétel: Az Igazítók egyrészt tétlenek a tisztán ideigvaló jólétedet illetően, másrészt istenien tevékenyek az örök jövőddel kapcsolatban.

„Az Igazítók a mindennapi teendőitek és életetek számos részlete iránt olyan mértékben érdeklődnek, illetőleg foglalkoznak azokkal, amennyire ezek a lényeges ideigvaló választásaitokat és alapvető szellemi döntéseitek meghozatalát befolyásolják, s ennélfogva befolyásoló tényezők lehetnek a lélek továbbélésével és az örök fejlődéssel összefüggő problémáitok megoldásában. Az Igazító egyrészt tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően, másrészt istenien tevékeny az örök jövőtök mindenféle dolgával kapcsolatban.” 110:1.4

2. Tétel: Isten örök kalandra szövetkezett az emberrel.

„A nagy Isten közvetlen kapcsolatot létesít a halandó emberrel és neki adja az ő végtelen és örökkévaló és felfoghatatlan sajátlényegének egy részét azért, hogy az emberben éljen és őbenne lakozzon. Isten örök kalandra szövetkezett az emberrel. Ha engedtek a bennetek élő és körülöttetek lévő szellemi erők iránymutatásának, akkor nem véthetitek el a felsőbb végzetet, melyet egy szerető Isten hozott létre úgy, mint a tér evolúciós világaiból jövő, felemelkedő teremtményei szeme előtt lebegő világegyetemi célt.” 5:1.12

3. Tétel: Az azonnali továbbélés esetében az Igazító már az új morontia alakban csatlakozik a lélekhez.

„Amennyiben az emberi egyed azonnali továbbélőnek bizonyul, értesüléseim szerint az Igazító bejelentkezik a Diviningtonon, az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez járul, majd rögtön visszatér és felvétetik a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi illetékességű Megszemélyesült Igazítók közé, elismeri őt a Megszemélyesült Nevelők diviningtoni főnöke is és ezt követően egyből az „azonosság-átvitel végrehajtásához” fog, melyre a harmadik szakaszban és a lakóvilágon elvégzendően kapott utasítást, és amelyre abban az adott személyiségformában kerül sor, melyet a földi halandó továbbélő lelkének befogadására készítettek elő és amelyet előzőleg a végzet-őrangyal tervezett meg.” 112:4.13

4. Tétel: Semmi sem képes megakadályozni az istenmód serkentett lelket abban, hogy a Paradicsom kapuihoz feljusson.

„Az emberben szellemileg ott lakozik egy túlélő Gondolatigazító. Ha egy ilyen emberi elme késztetése őszinte és szellemi, ha egy ilyen emberi lélek vágyik arra, hogy megismerje Istent és olyanná legyen mint ő, ha őszintén végre akarja hajtani az Atya akaratát, akkor nincs olyan, a halandói fogyatékosságokkal összefüggő ellenható befolyás, sem olyan, a lehetőségek kölcsönhatásából eredő együttható erő, mely képes lenne megakadályozni az ilyen istenmód serkentett lelket abban, hogy a Paradicsom kapuihoz bizonyosan feljusson.” 5:1.7

XXI. SZEMÉLYISÉG ÉS VALÓSÁG

1. Tétel: Az elme a mennyiséget ismeri — a minőséget viszont érzi. A szellem valóságot lényegít meg.

„Az elme a mennyiségeket, a valóságot és a jelentéstartalmakat ismeri. De a minőséget — az értékeket — az elme érzi. Érezni a megismerő elmének és a vele társult, a valóságot meglényegítő szellemnek a közös alkotása érez.” 111:3.6

2. Tétel: Az elme döntései adják meg az öröklét lehetőségét.

„A halandói elme ideigvaló értelmi rendszer, melyet az anyagi élettartam idejére kapnak kölcsön az emberi lények, és ennek az elmének az alkalmazási módjától függ, hogy elfogadják vagy elutasítják az öröklét lehetőségét. Az elme lényegében az akaratotoknak alávetett egyetlen világegyetemi valóság, és a lélek — a morontia önnön valótok — hűséges képet fog mutatni azoknak az ideigvaló döntéseknek az eredményéről, melyeket a halandói önnön valótok meghoz.” 111:1.5

3. Tétel: Az Igazítók a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják a fejlődő elmében.

„(...) De az Igazító erőfeszítései a bennetek eltöltött idő alatt nem igazán az ideigvaló életviszonyok és a bolygón való létezés ügyeire korlátozódnak. Ma a Gondolatigazítók mintegy a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják az emberi lények fejlődő elméiben.” 109:0.1

4. Tétel: Az elme időbeli önazonossága és az Igazító örökkévaló önazonossága hozza létre a lélek túlélő önazonosságát.

„Az anyagi sajátlényegnek van személyisége és önazonossága, időbeli önazonossága; az elő-személyes szellem-Igazítónak szintén van önazonossága, örökkévaló önazonossága. Ezen anyagi személyiség és e szellem elő-személyiség képes úgy egyesíteni alkotó sajátosságaikat, hogy létrehozzák a halhatatlan lélek túlélő önazonosságát.” 5:6.7

XXII. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGGYÉ KAPCSOLÓDÁS

1. Tétel: Az Igazító, vagyis a szubjektív Istenség folytatja az Isten végtelen kinyilatkoztatását — az objektív Istenségét.

„Felfogjátok-e az Igazítók eljövetelének valódi jelentőségét? Valóban el tudjátok képzelni, hogy mit jelent az, hogy az abszolút és végtelen Istenségnek, az Egyetemes Atyának egy abszolút szilánkja belétek költözik és eggyé kapcsolódik a ti véges halandói természetetekkel? Amint egy halandó ember eggyé kapcsolódik a teljes mindenségrend lételvi Okának egy szilánkjával, akkor többé már semmi sem korlátozhatja ennek a példa nélküli és elképzelhetetlen társulásnak a végleges beteljesülését. Az ember az örökkévalóságban nem csak a pártatlan Istenség végtelenségét fogja felfedezni, hanem ugyanennek az Istennek az alanyi részét alkotó vég nélküli lehetőségeket is. Az Igazító mindig Isten csodáját fogja a halandói személyiségnek kinyilatkoztatni, és ez a mennyei kinyilatkoztatás soha sem érhet véget, mert az Igazító Isten része és olyan is mint az Isten a halandó ember számára.” 107:4.7

2. Tétel: Az Igazítók nem csak úgy szereznek tapasztalatot, hogy olyan halandókkal szolgálnak, akik nem válnak továbbélővé.

„Azok az Igazítók, akik átvitték emberi társukat az Urantiáról, többnyire igen tapasztaltak voltak és a feljegyzések szerint más szférákon megelőzőleg már számos halandónál szolgáltak. Emlékezzetek, hogy az Igazítók értékes tapasztalatokat szereznek a kölcsön-szolgálati bolygókon való ottlétük során; ebből nem következik, hogy az Igazítók a komolyabb munkához csak azokban a halandókban szerezhetnek tapasztalatokat, amelyeknek nem sikerül a továbbélés.” 110:7.3

3. Tétel: A nemes szeretet és a szellemi segédkezés csak egy részét alkotja az igazítói alászállás rejtélyének.

„Az eggyé válásban társukként szereplő teremtményekhez fűződő viszonyukban nagyszerű szeretetet és szellemi segédkezést mutatnak, amely alapvetően megerősíti azt az állítást, hogy az Isten szellem. Ám ezen az érzékfeletti segédkezésen kívül sok egyéb dolog is történik, amiről az Urantián élő halandók sohasem szerezhettek tudomást. Nem teljesen értjük azt sem, hogy igazából mi is zajlik akkor, amikor az Egyetemes Atya önmagából ad, hogy az az idő teremtménye személyiségének részévé váljon.” 107:1.6

4. Tétel: A fejlődésetek Istenhez felfelé és befelé irányul; az Igazítók az emberhez kifelé és lefelé tartva fejlődnek.

„Az Igazító fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki. Tehát miközben ti természetetekben az ember felől befelé és felfelé, az Isten felé fejlődtök, addig az Igazítók természetében kifelé és lefelé, Istentől az ember felé fejlődnek; és így lesz az isteniség és az emberiség egyesülésének végső terméke örökre az ember fia és az Isten fia.” 109:1.5

5. Tétel: Az eggyé kapcsolódás után az Igazító elmozdul az abszolút egzisztenciális szintről a véges tapasztalati szint felé.

Eggyé kapcsolódást elért Igazítók — véglegesrendűek — azok, amelyek eggyé váltak a felsőbb-világegyetemi felemelkedő teremtménnyel, a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült, időbeli felemelkedők örök társai ők. A Gondolatigazító rendszerint eggyé kapcsolódik az időből jött felemelkedő halandóval, és ezzel a továbbélő halandóval együtt veszik nyilvántartásba az Aszendingtonon, illetőleg léptetik ki onnan; innentől a felemelkedő lény életpályáját járja. Úgy tűnik, hogy a felemelkedő, kifejlődő lélekkel való eggyé kapcsolódást követően az Igazító az abszolút lételvi világegyetemszintről a felemelkedő személyiséggel való működési társulás véges tapasztalati szintje felé mozdul el. Miközben megtartja az összes lételvi isteni sajátságát, az eggyé kapcsolódást elért Igazító elszakíthatatlanul hozzákötődik a továbbélő halandó felemelkedői létpályájához.” 107:2.7

6. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódást követően kapod meg az új nevedet.

„Az Igazítók emberi társait gyakran az adott Igazító száma alapján azonosítják; a halandók addig nem kapnak igazi világegyetemi nevet, amíg eggyé nem kapcsolódtak az Igazítójukkal, és ezt az egyesülést az jelzi, hogy a végzet-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek.” 108:3.3

7. Tétel: Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét.

„Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító végül és örökre eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét. Ez az összehangolódott személyiség mindazokat a továbbélési tapasztalásból származó emlékeket birtokolja, amelyekkel egykor a halandói elme-előd rendelkezett, majd pedig a morontia lélekben megvoltak, és ezen felül eme várhatóan végleges rendű lény mindazokkal az élményelvi emlékekkel is rendelkezik, melyeket az Igazító a halandókban eltöltött összes idő alatt összegyűjtött. Az Igazítónak azonban a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.” 110:7.5

8. Tétel: Az Igazító múltbéli-örökkévalósági emlékezettel és korlátozott lehetőségeket jelentő abszolútsággal ruházza fel a személyiséget.

„A Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás olyan örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget, amelyek előzőleg csak magvábanvalók voltak. Ezen új képességek között megemlíthetők: az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott potenciálú abszolútság egyik szakasza.” 112:7.1

9. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a szülőbolygótól a világegyetemi központig bárhol végbemehet.

„Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás rendszerint akkor következik be, amikor a felemelkedő még a helyi csillagrendszeren belül tartózkodik. Sor kerülhet erre a szülőbolygón is, mégpedig a természetes halál fölé kerekedés révén; bekövetkezhet az adott csillagrendszer akármelyik lakóvilágán vagy magán a csillagrendszer-központon is; esetleg eltolódhat a csillagvilágban való tartózkodás idejére is; vagy, különleges esetben, egészen addig húzódhat, amíg a felemelkedő lény el nem jut a helyi világegyetem központjára.” 112:7.3

10. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás után már semmilyen veszély nem fenyegeti az örök létpályát.

„Mihelyt az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra sor került, többé már semmilyen veszély sem fenyegeti az adott személyiség örök létpályáját. A mennyei lények hosszas tapasztalatszerzésen keresztül próbáltatnak ki, a halandók viszont egy viszonylag rövid és kemény próbán mennek keresztül az evolúciós és a morontia világokon.” 112:7.4

11. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a Teremtő és a teremtmény egyfajta társulása — a véglegesrendűeket várja a külső térbeli szolgálat.

„Úgy hisszük, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók végleges rendű társaikkal együtt arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában. Szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy e hatalmas galaxisokból egykor majd lakott világegyetemek lesznek. És arról is teljesen meg vagyunk győződve, hogy a majdani világegyetemek irányítói között ott lesznek a paradicsomi végleges rendű lények is, akiknek természete a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.” 112:7.17

12. Tétel: Az Igazító-halandó társulás az egyik legbámulatosabb jelenség ebben a világegyetemi korszakban.

„Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás fajtájába sorolt világokon a Titkos Nevelő sorsa azonos a felemelkedő halandóéval — a Végleges Paradicsomi Testületébe való felvétellel. És sem az Igazító, sem a halandó nem képes ezt a célt a másik teljes együttműködése és hű segítsége nélkül elérni. Ez a rendkívüli társulás az egyik legfigyelemreméltóbb és legbámulatosabb mindenségrendi jelenség a jelenlegi világegyetemi korszakban.” 112:7.11

13. Tétel: A külső tér igazgatói — megszemélyesült és emberivé lett Igazítók, valamint örökkévalóvá lett halandók.

„Micsoda kaland! Mily regényes dolog! Egy hatalmas teremtésrész, melyet a Legfelsőbb gyermekei fognak igazgatni, ezek a megszemélyesült és emberivé lett Igazítók, ezek az Igazító-szerűvé vált és örökkévalóvá lett halandók, ezek a rejtélyes egyesülések és örök társulások, melyek az Első Forrás és Középpont lényegéből eredő legmagasabb rendű ismert megnyilatkozásnak és az Egyetemes Atya megértésére és elérésére képes legalacsonyabb rendű értelmes létformának az egyesülését és társulását alkotják. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen egyesült lények, a Teremtőnek és a teremtménynek az ilyen társulásai kiváló urai, páratlan irányítói, valamint megértő és rokonszenves igazgatói lesznek az összes olyan értelmes életnek, mely az első külső térszint e jövőbeli világegyetemeiben csak létrejöhet.” 112:7.18

XXIII. AZ IGAZÍTÓK SORA A HALÁL UTÁN

1. Tétel: A fizikai, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával a Nevelők búcsút vesznek a befogadójuktól.

„Az anyagi, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával az Igazító búcsút vesz a halandó befogadójától és elindul a Diviningtonra. A helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi központból tükröző-kapcsolatba lép az illetékes kormányzatok felügyelőivel, és a Nevelő ugyanazon a számon jelentkezik ki, mint amelyen az idő területeire belépett.” 112:4.1

2. Tétel: Ha nem sikerül a továbbélés elérése, akkor az Igazító az összes értéket magával viszi egy jövőben ellátandó szolgálatára. Igaz érték nem vész kárba sohasem.

„Az Igazítók sohasem buknak el; semmi sem vész el, ami továbbélésre érdemes; a sajátakarattal bíró lényekben minden igaz érték bizonyosan túlélőképes, függetlenül attól, hogy az adott értékeket felfedező vagy értékelő személyiség továbbélő lesz-e vagy sem. És így van ez, a halandó teremtmény elutasíthatja a továbbélést; az élettapasztalatok azonban nem vesznek kárba; az örökkévaló Igazító magával viszi az ilyen, láthatóan elbukott élet hasznosítható jellemzőit egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza. Egyetlen valamirevaló tapasztalásra sem hiába kerül sor; egyetlen igaz jelentéstartalom vagy igaz érték sem vész el sohasem.” 109:6.1

3. Tétel: Amit az Igazító nem megtenni érted ebben az életben, megteszi azt a következőben.

„Amit a Gondolatigazító nem tud felhasználni a jelenlegi életetekben, azokat az igazságokat, amelyeket nem tud sikeresen átadni eljegyzett embertársának, azokat hűségesen megőrzi a következő létszakasz idejére, éppen úgy, ahogy most is magával hordozza körről körre azokat az igazságokat, melyeket nem tud embertársa tapasztalásai közé iktatni, mivel a teremtmény képtelen a megfelelő mélységű együttműködésre, illetőleg sikertelenül próbálkozik azzal.” 108:5.2

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI

„De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.” Jób 32:8[1]

Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.” Péld. 20:27[2]

„[É]s a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.” Préd. 12:7[3]

„Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek (...)” Ez. 36:27[4]

„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm. 8:16[5]

„Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek?” 1Kor. 2:11[6]

„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” 1Kor. 3:16[7]

„Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.” 1Jn. 3:24[8]

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.