Egy győzedelmes emberi élet tudatossága a földön abban a teremtményi hitben fogan, mely vállalni meri a létezés minden egyes visszatérő mozzanatai által jelentett kihívást, amikor szembesülve az emberi korlátok szörnyű látványával megteszi a hűségnyilatkozatot, miszerint: Még ha én nem is vagyok képes ezt megtenni, él énbennem valaki, aki viszont igen, és aki meg is fogja tenni ezt, s ő a világegyetemek mindensége Atya-Abszolútjának része. És ez „a győzedelem, amely legyőzi a világot, a ti hitetek.” ~ Az Urantia könyv, 4:4:9 (59.5)

De az idő felemelkedő gyermekei még jóval a Havona elérése előtt megtanultak örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerülnek szembe. Már régen e zarándokok csatakiáltása lett ez: „Istennel semmi — egyáltalán semmi — sem lehetetlen.” ~ Az Urantia könyv, 26:5.3 (291.3)

Függetlenül attól, hogy milyen nehéz eloszlatni az olyan ima hatásosságával kapcsolatos tudományos kételyeket, melyben az isteni forrásokból származó segítségre és útmutatásra való törekvés mindig meglévő emberi igénye megjelenik, soha ne felejtsétek el, hogy a hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában. ~ Az Urantia könyv, 91:6:3 (999.6)

Jézus az Istent ismerő halandó mélységes bizonyosságát ábrázolta, amikor azt mondta, hogy: „Egy Istent ismerő, az országban hívő számára vajon mit számít, ha minden földi dolog tönkremegy is?” A mulandó bizonyosságok törékenyek, a szellemi bizonyosságok azonban megdönthetetlenek. Amikor az emberi megpróbáltatás, önzőség, kegyetlenség, gyűlölet, rosszindulat és féltékenység hullámai egyenesen a halandó lélekre zúdulnak, nyugodtan bízhattok abban, hogy van egy belső bástya, a szellemnek egy fellegvára, mely teljességgel bevehetetlen; legalábbis igaz ez minden olyan emberi lény esetében, aki elkötelezte a lelkét az örökkévaló Isten benne lakozó szelleme mellett. ~ Az Urantia könyv, 100:2.7 (1096.4)

A Paradicsomon a csalódást sohasem tekintik vereségnek; a késedelmet sohasem tartják szégyennek; a látszólagos idő-hibákat sohasem tévesztik össze az örökkévalósági szempontból jelentős késedelmekkel. ~ Az Urantia Könyv, 26:8.3 (294.2)

Az Istent ismerő egyéneknek nem szegi kedvét baj és nem csüggeszti őket csalódás. A hívekre nem hat a tisztán anyagi zavarokból eredő levertség; a szellembeli életet élőket nem zavarják meg az anyagi világ mellékeseményei. Az örökkévaló életre pályázók olyan éltető és alkotó eljárást alkalmaznak, mellyel a halandói élet minden megpróbáltatását és gyötrelmét kezelik. Minden nappal, melyet az igaz hívő megél, egyre könnyebbnek találja a helyes dolog megtételét. ~ Az Urantia Könyv, 156:5.13 (1739.8)

Az élet azonban a létezés terhévé válik, hacsak nem tanulod meg, hogy miként veszíts méltósággal. Megvan a veszítésnek is a művészete, melyet a nemes lelkek mindig elsajátíthatnak; ismerned kell a vesztés derűs módját; félelem nélkül kell szembenézned a csalódással. Soha ne habozz elismerni a kudarcot. Ne tégy kísérletet a kudarc megtévesztő mosollyal és sugárzó derűlátással való elrejtésére. Jól hangzó dolog mindig sikert hirdetni, de a végeredmények ijesztőek. Az effajta módszerek közvetlenül egy nem valóságos világ megteremtéséhez és a végső csalódással járó, elkerülhetetlen összeomláshoz vezetnek. ~ Az Urantia Könyv, 160:4.13 (1779.5)

Milyen lesújtó dolog a csalódás azon ostoba személyek életében, akik tekintetüket az idő homályos és tünékeny bájaira szegezve vakká válnak az isteni értékek és az igaz szellemi valóságok örökkévaló világainak soha véget nem érő meghódításából származó, felsőbb szintű és valósabb eredmények iránt. ~ Az Urantia Könyv, 177:4:10 (1926.3)

Jézus az Istent ismerő halandó mélységes bizonyosságát ábrázolta, amikor azt mondta, hogy: „Egy Istent ismerő, az országban hívő számára vajon mit számít, ha minden földi dolog tönkremegy is?” ~ Az Urantia Könyv, 100:2:7 (1096.4)

Jézus így válaszolt: „Ha igazán meg akarod találni Istent, már maga a vágy bizonyítja, hogy meg is találtad.”
~ Az Urantia könyv, 130:8.2 (1440.2)

A világ tele van az élet kenyerének közvetlen jelenlétében éhező, szükséget szenvedő lelkekkel; az emberek éppen annak az Istennek a keresésében halnak meg, aki közöttük lakozik.
~ Az Urantia könyv, 159:3.8 (1766.4)

„Az igaz Isten nincs messze; ő a mi részünk; az ő szelleme a bensőnkből szól.”
~ Az Urantia könyv, 3:1.4 (45.2)

Ha követed e halhatatlan szellem nem tudatos vezetését, akkor bizonyosan folytatod az Isten megtalálásában felfelé vezető utat. És amikor eljutsz a mennyei Atyához, ez azért lesz, mert az ő keresése révén egyre inkább olyanná lettél, mint ő.
~ Az Urantia könyv, 133:4.9 (1475.2)

Az Isten szeretete révén és az ő kegyelmén keresztül üdvözülünk. ~ Az Urantia könyv, 131:1:7 (1443.3)

Ennélfogva „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik”, „mert az Úr bővelkedik a megbocsátásban.” ~ Az Urantia könyv, 2:4:1 (38.1)

Hit révén igazultok; hit révén üdvözültök; és ugyanezen hit révén haladtok előre örökmód a fokozatos fejlődés és az isteni tökéletesség útján. ~ Az Urantia könyv, 150:5:3 (1682.5)

Az emberi üdvözülés valós; két olyan valóságon alapul, melyeket a teremtményi hit megragadhat és ezáltal beépülhetnek az egyéni emberi tapasztalásba: az Isten atyaságának ténye, valamint az ahhoz kapcsolódó igazság, az emberek közötti testvériség. ~ Az Urantia könyv, 188:4:13 (2017.8)

Tudván, hogy hit által megmenekültetek, igazi békében vagytok Istennel. Mindenki, aki követi e mennyei béke útját, arra rendeltetett, hogy felszenteltessék az örökkévaló Isten mindegyre magasabbra emelkedő fiainak örökkévaló szolgálatára. ~ Az Urantia könyv, 143:2:6 (1610.1)

A halandói halál a húsvér testbeli anyagi léttől való megszabadulás módszere; és a javítófelkészítés és a műveltségi képzés hét világán keresztül vezető fokozatos fejlődési élet lakóvilági tapasztalása jelenti a halandó túlélők bevezetését a morontia létpályára, az evolúciós anyagi létezés és az idő ama felemelkedőinek felsőbb szellemi teljesítménye között elhelyezkedő átmeneti létbe, akik az örökkévalóság kapuinak elérésére rendeltettek. ~ Az Urantia könyv, 47:10.7 (540.3)

Ott fenn ugyanott kezditek, ahol idelent abbahagytátok. ~ Az Urantia könyv, 47:3.7 (533.5)

„Örvendeztek tudván, hogy az Ember Fia feltámadt holtából, mert ezáltal tudjátok, hogy ti és a testvéreitek szintén túl fogjátok élni a halandói halált. De az ilyen feltámadás attól függ, hogy előzőleg megszülettetek-e az igazságkereső és Istent ismerő szellemtől.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 193:2.2 (2054.3)

„És amikor az itt lent folyó munkád véget ér, velem fogsz szolgálni fent.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 192:2.10 (2049.1)

A mennyország kulcsai a következők: őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség. Minden ember rendelkezik e kulcsokkal. ~ Az Urantia könyv, 9:4:14 (435.7)

Ott fenn ugyanott kezditek, ahol idelent abbahagytátok. ~ Az Urantia könyv, 47:3.7 (533.5)

Jézus mondta: „Az én Atyám házában sok lakóhely van.” ~ Az Urantia könyv, 30:4:17 (341.7)

A menny fogalmának urantiai jelentéséből kiindulva, mely alatt néha e lakóvilágokat értették, az első lakóvilágot nevezhetnénk első mennyországnak, és így tovább, egészen a hetedikig. ~ Az Urantia könyv, 15:7.5 (174.5)

A rossz eredendően megvan e világ természetes rendjében, a bűn azonban a tudatos lázadás olyan magatartása, melyet azok hoztak el e világra, akik a szellemi fényből a sűrű sötétségbe zuhantak. ~ Az Urantia könyv, 148:4.6 (1660.5)

„A bűn az isteni törvénynek, az Atya akaratának tudatos, szándékos és megfontolt megszegése. A bűn annak mértéke, hogy valaki mennyire nem hajlandó elfogadni az isteni vezetést és a szellemi irányítást.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 148:4.4 (1660.3)

A hibás döntés (a rossz) lehetősége csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet. ~ Az Urantia könyv, 3:5.15 (52.1)

Nagyszerű és nemes jellemet igényel az, hogy elindulva a rossz úton, az ember megforduljon és a jó felé menjen. Az ember elméje túl gyakran igyekszik igazolni a tévedés útján való megmaradást, ha egyszer már rálépett arra az útra. ~ Az Urantia könyv, 184:2.12 (1981.6)

A jelmondata az volt, hogy „ne félj”, és a türelmes kitartás volt a jellemerősségről alkotott eszményképe. ~ Az Urantia könyv, 140:8:20 (1582.1)

A félelem és a harag gyöngíti a jellemet és lerombolja a boldogságot. ~ Az Urantia könyv, 140:5:6 (1573.8)

Jézus mondta: „Bátorság; én vagyok az; ne félj.” ~ Az Urantia könyv, 152:4:2 (1703.2)

„De ne féljetek; mindenki, aki őszintén vágyik az örökkévaló élet megtalálására az Isten országába való belépés révén, az bizonyosan megleli ezt az örök üdvösséget.” ~ Az Urantia könyv, 166:3:5 (1829.2)

„Ne féljetek a rossz ellenállásától, mert én mindig veletek vagyok, egészen a korszakok végéig.” ~ Az Urantia könyv, 191:4:4 (2042.1) (1599.14)

A lélek már a kialakulásakor is valós; mindenségrendi túlélőképességgel rendelkezik. ~ Az Urantia könyv, 16:9.2 (195.8)

„Az isteni szellem az emberi elme első erkölcsi cselekedetével egyidejűleg érkezik, és ez a lélek születésének pillanata.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 133:6.5 (1478.4)

Minden ember, akiben lélek fejlődik, a szó szoros értelmében evolúciós fia az Atya Istennek és az Anya Istennek, a Legfelsőbb Lénynek. De mindaddig, amíg a halandó ember lelkében nem tudatosul isteni öröksége, addig az Istenséggel való rokonság bizonyságáról hitet kell tennie. ~ Az Urantia könyv, 117:6.8 (1289.1)

A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül. ~ Az Urantia könyv, 36:6.5 (404.3)

A személyiség örök továbbélése teljes mértékben a halandói elme választásától függ, melynek döntése meghatározza a halhatatlan lélek túlélési esélyét. Amikor az elme hiszi Istent és a lélek ismeri Istent, és amikor az Igazító támogatásával mind együtt vágynak Istenre, akkor válik a túlélés bizonyossá. ~ Az Urantia könyv, 5:5.13 (69.8)

Az angyalok a szellemszolgálók a mennyben.
~ Az Urantia könyv, 167:7.3 (1841.2)

Az Isten eredendően kedves, természeténél fogva könyörületes és örökösen irgalmas. És soha sincs szükség arra, hogy bármiféle befolyás arra késztesse az Atyát, hogy ő a szeretetét gyakorolja.
~ Az Urantia könyv, 2:4.2 (38.2)

Az angyalok oly közel állnak hozzátok és oly érzéssel ügyelnek rátok, hogy képletesen szólva „sírva fakadnak, látva szándékos türelmetlenségeteket és makacsságotokat.” A szeráfok nem ejtenek fizikai könnyeket; nekik nincs fizikai testük; nincsenek szárnyaik sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ti magatok nem könnyíthetitek vagy nehezíthetitek meg a dolgukat, hanem inkább azt, hogy az angyalok közvetlenül nem veszik figyelembe a kéréseiteket vagy az imáitokat.
~ Az Urantia könyv, 113:5.2 (1246.1)

Az angyalok tartós kapcsolatot alakítanak ki emberi társaikkal; és ti is, ha megláthatnátok a szeráfokat, ragaszkodással viseltetnétek irántuk.
~ Az Urantia könyv, 113:2.5 (1243.2)

A végzet-őrangyal a személyiséged tiszteletben tartásával összeegyeztethető minden lehetséges módon hatást gyakorol rád; ezek az angyalok semmilyen körülmények között sem avatkoznak bele az emberi akarat szabad működésébe.
~ Az Urantia könyv, 113:5.1 (1245.7)

Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy, sőt a szerető mennyei Atya. Isten a tudós számára elsődleges hatóerő, a bölcselő számára egységfeltevés, a vallásos ember számára pedig élő szellemi tapasztalás. ~ Az Urantia könyv, 1:6.2 (30.1)

T Az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját. A szépség élteti a művészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalásban jelentőséggel bíró szabályos ismétlődéseket. A jóság felöleli az etikai érzéket, az erkölcsiséget és a vallást — a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat. ~ Az Urantia könyv, 56:10.10 (647.1)

A tudománynak anyagi téren azt kell megtennie az emberért, amit a vallás tesz érte szellemi téren: tágítsa a lét látókörét és terjessze ki a személyiségét. Az igaz tudomány nem állhat tartós vitában az igaz vallással. A „tudományos módszer” pusztán egy mérőrúd, mellyel az anyagi kalandok és a fizikai teljesítmények mérhetők. Anyagi és teljes mértékben értelmi lévén, azonban teljességgel használhatatlan a szellemi valóságok és a vallásos tapasztalások kiértékeléséhez. ~ Az Urantia könyv, 195:7:2 (2078.5)

A tudomány tényekkel foglalkozik; a vallást csakis az értékek érdeklik. Az elme felvilágosult bölcseleten keresztül tesz kísérletet a tények és az értékek jelentéstartalmainak egyesítésére, ezáltal akar eljutni a teljes valóság fogalmához. Emlékezzetek arra, hogy a tudomány a tudás tartománya, a bölcselet a bölcsesség területe, és a vallás a hitbeli tapasztalás mezeje. ~ Az Urantia könyv, 101:5:2 (1110.5)

Az Egyetemes Atya nem személyes teremtője a Nebadon helyi világegyetemnek; a világegyetem, amelyben ti is laktok az ő Mihály Fiának alkotása. ~ Az Urantia könyv, 1:2:9 (24.7)

A helyi világegyetem gyermekei számára a Mihály Fiú, gyakorlatilag, Isten. ~ Az Urantia könyv, 5:3.6 (66.2)

Teremtő Fiúnk az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól egyidejűleg származó végtelen azonosság 611.121. eredeti fogalma. A nebadoni Mihály az isteniség és végtelenség 611.121. ~ Az Urantia könyv, 33:1:1 (366.2)

József-fia-Jósua, a zsidó gyermek ugyanúgy fogant meg és született a világra, mint minden más gyermek előtte és azóta is, azzal a különbséggel, hogy e különleges gyermek a nebadoni Mihálynak, a Paradicsom isteni Fiának, a dolgok és lények teljes helyi világegyeteme teremtőjének megtestesülése volt. Az Istenségnek a jézusi emberalakban, vagyis a világon természetes eredetűként való megtestesülésének rejtélye mindörökre megoldatlan marad.  ~ Az Urantia könyv, 119:7:5 (1317.1)

Jézus a tevékeny és önkéntelen jóság gondolatával állt elő, az embertársak iránti olyan igaz szeretettel, mely a szomszédság fogalmát kiterjesztette az egész világra, s ezáltal minden ember egymás szomszédja lett. ...Tiszta rokonszenvet, könyörületet tanított. A nebadoni Mihály irgalom uralta Fiú; a könyörület az ő igaz természete. ~ Az Urantia könyv, 140:8:11 (1580.6)

600.000.000 évvel ezelőtt érkezett meg az élethordozók Jerusemről kiküldött bizottsága az Urantiára és kezdte meg a fizikai körülmények tanulmányozását az életnek a Satania csillagrendszer 606-os számú világán tervezett beindítására való felkészülés részeként. ~ Az Urantia könyv, 58:1.1 (664.2)

Ne tévesszen meg, hogy élethordozóknak hívnak bennünket. Képesek vagyunk életet vinni a bolygókra, és így is teszünk, azonban az Urantiára nem hoztunk életet. Az urantiai élet egyedi, eredendően e bolygói sajátosság. E szféra életmódosítási világ; minden itt megjelenő életet itt, e bolygón alakítottunk ki; és az egész Sataniában, de még az egész Nebadonban sincs még egy olyan világ, melyen az élet pontosan olyan formában létezne, mint az Urantián. ~ Az Urantia könyv, 58:4.1 (667.5)

A sataniai élethordozók nátrium-klorid életmintát terveztek; ennélfogva további lépésekre mindaddig nem kerülhetett sor, amíg a világtenger vizei nem váltak elég sóssá. Az Urantia fajtájú ős-sejtanyag kizárólag kellően sós közegben képes működni. Minden ősi élet — növényi és állati — sóoldatos környezetben fejlődött ki. És még a fejlettebb szerveződést mutató szárazföldi állatok sem lennének képesek élni, ha ugyanez a sóoldat nem áramlana a testi ereikben, mely „sós mélységben” szabadon fürdik, úgyszólván alámerül a test minden élő sejtje. ~ Az Urantia könyv, 58:1.3 (664.4)

Mihelyt az élethordozók részletesen megtervezték az életmintákat, miután megszervezték az energiarendszereket, végbe kell mennie egy további jelenségnek is; az „életnek leheletét” be kell vinni ezekbe az élettelen formákba. Az Istenfiak megalkothatják az életformákat, de az Isten Szelleme az, aki ténylegesen hozzáadja az életszikrát. ~ Az Urantia könyv, 36:6.4 (404.2)

550.000.000 évvel ezelőtt az élethordozói testület visszatért az Urantiára. A szellemi erőterekkel és a felsőbb-fizikai térerőkkel együttműködve megszerveztük és beindítottuk e világ eredeti életmintáit, és beültettük azokat a terület kedvező feltételeket biztosító vizeibe. A teljes bolygói élet (eltekintve a földön kívüli személyiségektől) Kaligasztia, a Bolygóherceg koráig az általunk beültetett három eredeti, azonos és egykorú tengeriélet-mintából származott. E három beültetett életmintát úgy azonosítottuk, mint: a központi vagy eurázsiai-afrikai, a keleti vagy ausztráliai és a nyugati, mely magába foglalja Grönlandot és az Amerikákat. ~ Az Urantia könyv, 58:4.2 (667.6)

450.000.000 évvel ezelőtt következett be az átmenet a növényiből az állati életbe. Erre az átalakulásra ama védett, forró égövi tengeröblök és lagúnák sekély vizeiben került sor, melyek az elkülönülő földrészek kiterjedt partvonalai mentén helyezkedtek el. És e fejlemény, mely teljes egészében eredendően megvolt az eredeti életmintákban, fokozatosan ment végbe. Az első kezdetleges növényi életformák és a későbbi, egyértelműen állati élőlények közé számos átmeneti szakasz esett. Még ma is élnek a növények vagy az állatok közé aligha sorolható, átmeneti iszappenész-formák. ~ Az Urantia könyv, 58:6.1 (669.2)

A ti felsőbb-világegyetemetekben negyvennél is több hűvös bolygó jut egy olyanra, mely a rendetekbe tartozó lényeknek otthonul szolgálhatna. ~ Az Urantia könyv, 15:6:15 (173.5)

A napotok a gyilkos sugarak valóságos áradatát zúdítja rátok, és a kellemes urantiai életkörülményeitek annak a „váratlan” hatásnak köszönhetők, melyet a több mint negyven, a különleges ózonréteg hatásához hasonló, látszólag véletlenszerű védelmi intézkedés biztosít. ~ Az Urantia könyv, 58:2:4 (666.1)

Evolúció — az Urantián és máshol is — mindig célirányos és sohasem véletlenszerű. ~ Az Urantia könyv, 65:0:7 (730.7)

A ti kicsi és jelentéktelen bolygótoknak egyszerűen csak azért van helyi világegyetemi jelentősége, mert ez a názáreti Jézus halandói szülővilága. ~ Az Urantia könyv, 20:5:5 (228.2)

Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. ~ Az Urantia Könyv, 49:1.4 (560.3)

A magasabb rendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. ~ Az Urantia Könyv, 49:1.7 (560.6)

Az evolúció ténye nem mai felfedezés; az ősök megértették az emberi fejlődés lassú és evolúciós jellegét. ~ Az Urantia Könyv, 74:8.5 (837.4)

A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődött ki az őstengerekben élt első ős-sejtanyagból. ~ Az Urantia Könyv, 65:6.8 (738.1)

S ekkor, csaknem kilencszáz nemzedéknyi fejlődés után, mely mintegy huszonegyezer évet jelent a korai emlősök eredetétől számítva, a főemlősök hirtelenül két figyelemre méltó teremtménynek adtak életet, az első igazi emberi lényeknek. ~ Az Urantia Könyv, 62:4:6 (707.5)

Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között éppen 993.419 év van. ~ Az Urantia könyv, 62:5.1 (707.7)

AZ URANTIÁT akkor jegyezték be lakott világként, amikor az első két emberi lény — az ikerpár — tizenegy éves volt, és mielőtt a tényleges emberi lények második nemzedékének szülőivé váltak volna. ~ Az Urantia könyv, 63:0.1 (711.1)

E két figyelemre méltó teremtmény igazi emberi lény volt. Tökéletes emberi hüvelykujjaik voltak, mint az elődeik közül sokaknak is, de olyan tökéletes lábfejjel rendelkeztek, mint a mai emberfajták. ~ Az Urantia könyv, 62:5.2 (707.8)

https://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/62-iras-az-emberi-kor-hajna… ~ Az Urantia könyv, 62:5.4 (708.2)

Andonnak és Fontának összesen tizenkilenc gyermeke született, és csaknem ötven unoka és hat dédunoka társaságát is élvezhették. ~ Az Urantia könyv, 63:3.2 (713.2)

A bolygórendszerek miriádjai mind azért teremtettek, hogy egykor majd számos különféle válfajú értelmes teremtmény lakja be azokat, olyan lények, akik képesek Istent megismerni, az isteni ragaszkodást elfogadni és őt viszontszeretni. A világegyetemek mindensége Isten műve és az ő különféle teremtményeinek lakhelye. „Isten teremette az eget és alkotta a földet; nem hiába alkotta meg a világegyetemet és teremtette meg e világot; hanem lakásul alkotta.” ~ Az Urantia könyv, 1:0:2 (21.2)

A tér számtalan világát a teremtményi életnek és az egyéb élet-megnyilvánulásoknak csaknem végtelen változatossága jellemzi. Ugyanakkor minden rendszerben vannak világok, melyek bizonyos hasonlóságuk okán csoportot képeznek, míg létezik az értelmes életnek világegyetemi mintája is.  ~ Az Urantia könyv, 15:6:16 (173.6)

Én csak hozzávetőlegesen adhatom meg a lakott vagy lakható bolygók számát, ugyanis némely helyi világegyetemben a többihez képest több, az értelmes életre alkalmas bolygó van. ~ Az Urantia könyv, 15:2:0 (165.6)

Sok bolygó korai és későbbi fejlődési szakaszaiban a ti rendetekbe tartozó lények nem tudnának létezni; és amikor egy bolygón a légzéshez szükséges tényezők aránya túl magas vagy túl alacsony, de az értelmes élet minden más előfeltétele megvan, akkor az élethordozók az ilyen világokon a halandói létezésnek gyakran egy módosított formáját hozzák létre, olyan lényeket, akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani. ~ Az Urantia könyv, 49:2:24 (563.1)

Jézus az a szellemi lencse az emberi hasonlatosságban, mely láthatóvá teszi az anyagi teremtmény számára Őt, aki láthatatlan. Ő a ti bátyátok, aki a húsvér testben megismertet veletek egy végtelen sajátosságokkal rendelkező Lényt, akinek a teljes megértéséhez még a mennyei seregek sem vehetik maguknak a bátorságot. ~ Az Urantia könyv, 169:4.13 (1857.4)

Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. ~ Az Urantia könyv, 188:5.2 (2018.1)

Jézus az új és élő út, mely az embertől az Istenhez, a részlegestől a tökéletesig, a földitől a mennyeiig, az időből az örökkévalóságba vezet. ~ Az Urantia könyv, 129:4.7 (1425.6)

„Én vagyok az élet kenyere.
Én vagyok az élő víz.
Én vagyok a világ világossága.
Én vagyok minden korszak vágya.
Én vagyok a nyitott kapu az örökkévaló üdvözüléshez.
Én vagyok a vég nélküli élet valósága.
Én vagyok a jó pásztor.
Én vagyok a végtelen tökéletesség ösvénye.
Én vagyok a feltámadás és az élet.
Én vagyok az örök továbbélés titka.
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Én vagyok a véges gyermekeim végtelen Atyja.
Én vagyok az igaz szőlőtő; ti vagytok az ágak.
Én vagyok mindenkinek a reménye, aki ismeri az élő igazságot.
Én vagyok az élő híd az egyik világról a másikra.
Én vagyok az élő kapocs idő és örökkévalóság között.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 182:1.10 (1965.4)

Jézus feltámadásának sok részletével nem vagyunk tisztában. Tudjuk viszont, hogy a dolog úgy és akkor ment végbe, ahogy előadtuk és nagyjából a jelzett időpontban. ~ Az Urantia könyv, 189:1:4 (2021.3)

Három óra előtt tíz perccel az összevegyült anyagi és morontia működés keltette erőteljes rezgések kezdtek kiindulni József új sírhelyéből, és két perccel három óra után, ezen a vasárnap reggelen, Kr.u. 30. április 9-én, a názáreti Jézus feltámadott morontia alakja és személyisége előjött a sírból. ~ Az Urantia könyv, 189:1:1 (2020.4)

Az ő anyagi vagy fizikai teste nem képezte részét az ő feltámadott személyiségének. Amikor Jézus a sírból előjött, a húsvér teste háborítatlanul a sírban maradt. Anélkül emelkedett ki a sírhelyből, hogy elmozdította volna a bejárat előtt lévő köveket és megrongálta volna Pilátus pecsétjeit. ~ Az Urantia könyv, 189:1:7 (2021.6)

József sírjából azok morontia személyiségéhez igen hasonló alakban jött elő, akik a Satania helyi csillagrendszere első lakóvilágán lévő feltámadási csarnokokból mint feltámadott morontia felemelkedő lények emelkednek ki. ~ Az Urantia könyv, 189:1:9 (2021.8)

A sírból kikelve Jézus első dolga az volt, hogy üdvözölte Gábrielt és arra utasította, hogy maradjon továbbra is az Immanuel felügyelete alatt álló világegyetem ügyeinek intézője, és ezután meghagyta a melkizedekek főnökének, hogy tolmácsolja testvéri üdvözletét Immanuelnek. Jézus elmondta a halandói utáni létpályájának első szavait „Miután befejeztem életemet a húsvér testben, egy rövid ideig itt leszek ebben az átmeneti alakban, hogy jobban megismerjem a felemelkedő teremtményeim életét és még teljesebben kinyilatkoztassam a paradicsomi Atyám akaratát.” ~ Az Urantia könyv, 189:1:10 (2022.1)

„Amikor örvendeztek az örömhírhez való hűségetekben, imádkozzatok az igazság Atyjához, hogy árasszon ki a lelketekben új és nagyobb szeretetet a testvéreitek iránt. Úgy kell szeretnetek minden embert, ahogy én szerettelek titeket; úgy kell szolgálnotok minden embert, ahogy én szolgáltalak benneteket.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 191:4.3 (2041.6)

„Az Isten atyasága tantételének elfogadása azt is jelenti, hogy szintén önként elfogadjátok az emberek közötti testvériség ehhez társuló igazságát. És ha az ember a testvéretek, akkor még több ő, mint a szomszédotok, akivel kapcsolatban az Atya megkívánja tőletek, hogy magatokként szeressétek.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 193:1.2 (2053.4)

„Szenteld életedet annak bizonyításának, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világon. Az Isten szeretete bírja rá az embereket az üdvözülés keresésére. A szeretet az elődje minden szellemi jóságnak, az a lényege az igaznak és a szépnek.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 192:2.1 (2047.5)

„Uralja a szíveteket szeretet olyannyira, hogy a szellemeteknek kevés gondot okozzon elvezetni benneteket attól, hogy szabad folyást engedjetek az isteni fiúi elismertségetekkel össze nem egyeztethető állati düh kitöréseinek.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 149:4.2 (1673.2)

„...hogy Istent a legteljesebben, a szomszédodat pedig mint magadat kell szeretni. És az Isten iránti és az ember iránti szeretet e legfelsőbb törvényéről mondom nektek én is, hogy az képezi az ember minden kötelességét.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 142:3.22 (1599.14)

Mária egész éjszaka olyan nyugtalan volt, hogy egyikük sem aludt valami sokat. Hajnalra a szülési fájások már elég erősek voltak, és délben, Kr.e. 7. augusztus 21-én, útitársnői szíves segédkezése mellett Mária fiúgyermeket szült. A názáreti Jézus megszületett a világra, azokba a ruhákba öltöztették őt, melyeket Mária magával hozott, számítva az ilyen eshetőségre, és a gyermeket a közeli jászolban helyezték el. ~ Az Urantia könyv, 122:8:1 (1351.5)

E názáreti család életében a következő fontos esemény a második gyermek, Jakab születése volt, melyre Kr.e. 3. április 2-án a kora reggeli órákban került sor. ~ Az Urantia könyv, 123:1:5 (1357.2)

Ebben az évben, vagyis Kr.e. 2-ben, kevesebb mint egy hónappal az ötödik születésnapja előtt Jézust nagyon boldoggá tette a húgának, Mirjámnak az érkezése, aki a július 11-i éjszakán született. ~ Az Urantia könyv, 123:2.3 (1357.7)

A názáreti család negyedik tagja, József Kr.u. 1. március 16-án, szerdán reggel született meg. ~ Az Urantia könyv, 123:4:9 (1362.1)

Harmadik öccse, Simon ebben az évben, vagyis Kr.u. 2. április 14-én, pénteken este született meg. ~ Az Urantia könyv, 123:6:7 (1365.2)

Harmadik öccse, Simon ebben az évben, vagyis Kr.u. 2. április 14-én, pénteken este született meg. ~ Az Urantia könyv, 124:1:7 (1367.3)

Kr.u. 5. június 24-én szerda este megszületett Júdás. ~ Az Urantia könyv, 124:3:4 (1370.2)

Kr.u. 7. január 9-én vasárnap éjjel született meg az öccse, Ámósz. ~ Az Urantia könyv, 124:5:2 (1373.2)

Kr.u. 9. április 17-én szerdán este megszületett a család kisgyermeke, Rúth. ~ Az Urantia könyv, 126:3:2 (1389.5)

A hegyi beszédtől az utolsó estebéden elmondott beszédig Jézus arra tanította a követőit, hogy atyai szeretetet mutassanak inkább, mint testvéri szeretetet. A testvéri szeretetben a szomszédodat úgy szereted, mint magadat, és ez megfelelő teljesítése az „aranyszabálynak”. Az atyai ragaszkodás azonban megköveteli, hogy úgy szeressétek a halandó társaitokat, ahogy Jézus szeret titeket. ~ Az Urantia könyv, 140:5:1 (1573.3)

Az aranyszabály, ahogy azt Jézus újrafogalmazta, tevékeny társas kapcsolatot igényel; a régebbi nemleges jellegű szabályt elszigeteltségben lehet követni. Jézus az erkölcsiségről lefejtett minden szabályt és szertartást, és azt a szellemi gondolkodás és a valóban igaz élet méltóságteljes szintjeire emelte. ~ Az Urantia könyv, 140:10:5 (1585.3)

Amikor az ilyen szellem vezette halandók felismerik ezen aranyszabály igazi értelmét, túlárad bennük annak bizonyossága, hogy ők egy barátságos világegyetem létpolgárai, és a szellemvalósággal kapcsolatos eszményképeik csak akkor jelentenek megelégedést nekik, amikor úgy szeretik a társaikat, ahogy Jézus szeretett mindannyiunkat, és hogy ez az Isten szeretete felismerésének valósága. ~ Az Urantia könyv, 180:5:8 (1950.3)

Ez az igaz vallás lényege: hogy magadként szeresd a szomszédodat. ~ Az Urantia könyv, 180:5:7 (1950.2)

A polgárosodott társadalom csaknem minden maradandó értéke a családban gyökerezik. A család volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították. ~ Az Urantia könyv, 68:2:8 (765.5)

Bár a vallási, társadalmi és oktatási intézmények mind alapvető fontosságúak a művelt és polgárosodott társadalom túléléséhez, a család a legfőbb polgárosodáshozó tényező. A gyermek az élet leglényegesebb dolgainak többségét a családjától és a szomszédoktól tanulja meg. ~ Az Urantia könyv, 82:0:2 (913.2)

A műveltség és a tudás folyói a családon mint csatornán áramlanak az egyik nemzedéktől a másikig. ~ Az Urantia könyv, 84:0:2 (931.2)

A család jelenti a testvériesség alapvető egységét, melyben az összes ember közötti testvériség eléréséhez oly lényeges türelem, felebaráti szeretet, elfogulatlanság és béketűrés tanulnivalóit a szülők és a gyermekek a magukévá teszik. ~ Az Urantia könyv, 84:7:28 (941.9)

Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása. ~ Az Urantia könyv, 134:4.1 (1486.4)

Az emberek közötti testvériség végeredményben az Isten atyai voltának elismerésére épül. A leggyorsabb módja az emberek közötti testvériség megvalósításának az Urantián az, hogy véghez viszitek a mai emberiség szellemi átalakítását. ~ Az Urantia könyv, 52:6.7 (598.2)

Az Atyaságból, mint kapcsolatból vezethetjük le magunknak a testvériség elismerését. ~ Az Urantia könyv, 16:9.14 (196.10)

Az emberi fejlődés végső célja az Isten atyaságának tiszteletteljes felismerése és az emberi testvériség szeretetteljes megvalósítása. ~ Az Urantia könyv, 143:1.4 (1608.1)

Ha minden egyes halandó a tetterős szeretet gócpontjává válhatna, akkor e jóindulatú szeretetvírus hamarosan olyan mértékben járná át az emberiség érzelmi érzés-áradatát, hogy az egész polgárosodott társadalmat szeretet övezné, és azzal megvalósulna az emberek közötti testvériség. ~ Az Urantia könyv, 100:4:6 (1098.3)

A mennyország nem társadalmi és nem is gazdasági rend; az kizárólagosan az Istent ismerő egyének szellemi testvérisége. Az viszont igaz, hogy az ilyen testvériség önmagában is meglepő politikai és gazdasági kihatásokkal járó, új és bámulatos társadalmi jelenség. ~ Az Urantia Könyv, 99:3.2 (1088.3)

A mennyország nem anyagi, és nem is pusztán értelmi; az ország nem más, mint szellemi kapcsolat az Isten és az ember között. ~ Az Urantia Könyv, 134:4:2 (1486.5)

Az Isten szellem, és az Isten szellem-énjéből egy darabot az embernek ad, mely az ember szívébe költözik. Szellemileg minden ember egyenlő. A mennyországban nincsenek kasztok, osztályok, társadalmi rétegek vagy gazdasági csoportok. Minden ember testvér. ~ Az Urantia Könyv, 134:4.7 (1487.4)

A mennyország kulcsai a következők: őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség. A legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség nem más, mint a lehető legnagyobb érték választása, és ez mindig — bármely szférában, s mindegyikben — az Isten akarata megcselekedésének választása. ~ Az Urantia Könyv, 39:4.14 (435.7)

„János azért jött, hogy bűnbánatot hirdessen annak érdekében, hogy felkészítsen benneteket az országra; én a hitet jöttem hirdetni, az Isten ajándékát, mint a mennyországba való bejutás árát. Ha csak hajlandók vagytok hinni, hogy az Atyám végtelen szeretettel szeret benneteket, akkor már az Isten országában vagytok.” ~ Jézus, Az Urantia Könyv, 137:8:17 (1537.4)

Megélte az igazságot, pontosan úgy, ahogy tanította azt. Ő volt az igazság. Rákényszerült a megmentő igazság hirdetésére a nemzedéke számára, még ha ez az őszinteség néha fájdalmas volt is. Feltétlen hűséggel viseltetett minden igazság iránt. ~ Az Urantia könyv, 100:7:2 (1101.6)

Bátor volt, de sohasem nyughatatlan; körültekintő, de sohasem gyáva. Rokonszenvező volt, de nem érzelgős; különleges, de nem különc. Jámbor volt, de nem álszent. És azért volt olyan kiegyensúlyozott, mert olyannyira tökéletesen egyesített volt. ~ Az Urantia könyv, 100:7:4 (1102.1)

Igaz volt Jézusról az, hogy „bízott Istenben”. Emberként az emberek között a legmagasztosabban bízott a mennyei Atyában. Úgy bízott az Atyjában, ahogy a kisgyermek bízik a földi szülőjében. A hite tökéletes volt, de sohasem viselkedett öntelten. ~ Az Urantia könyv, 100:7.7 (1102.4)

„Ahol csak járt, jót tett.” ~ Az Urantia könyv, 100:7.8 (1102.5)

Minden igaz szeretet Istentől származik, és az ember ezt az isteni ragaszkodást úgy kapja meg, hogy e szeretetet ő maga az embertársainak átadja. ~ Az Urantia könyv, 117:6:10 (1289.3)

Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. ~ Az Urantia könyv, 188:5:2 (2018.1)

Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt. ~ Az Urantia könyv, 2:4:2 (38.2)

Ha az ember felismeri a cselekedeteinek rossz voltát és szívéből megbánja a bűnt, akkor keresheti a megbocsátást; akkor mentesülhet a büntetés alól; akkor a csapást áldássá változtathatja. ~ Az Urantia könyv, 131:8:5 (1452.3)

A mennyei Atya már azelőtt megbocsátott nektek, hogy a megbocsátás kérésére gondoltatok volna, de az ilyen megbocsátás mindaddig nincs meg a személyes vallási tapasztalásotokban, amíg meg nem bocsátotok az embertársaitoknak. ~ Az Urantia könyv, 146:2:4 (1638.4)

A húsvér testben élő testvérednek való megbocsátással teremted meg a képességet a saját lelkedben arra, hogy a saját helytelen tetteidért való isteni megbocsátás valóságát befogadd. ~ Az Urantia könyv, 170:2:23 (1861.5)

Az Isten akaratának megcselekedése nem több és nem kevesebb, mint azon teremtményi hajlandóság kinyilvánítása, hogy benső életét Istennel megosztja — éppen azzal az Istennel, aki ezt a benső többlettartalommal bíró teremtményi életet lehetővé tette. ~ Az Urantia könyv, 111:5.1 (1221.2)

Minden halandó, aki tudatosan vagy nem tudatosan, de követi a benne lakozó Igazítót, összhangban él az Isten akaratával. Az Igazító jelenlétének tudata az Isten jelenlétének tudata. ~ Az Urantia könyv, 107:0:4 (1176.4)

Bár az elmétekben munkálkodó isteni szellemet nem figyelhetitek meg, van egy gyakorlati módja annak, hogy felfedezzétek, milyen mértékben adtátok át a lelki erőitek feletti irányítást a mennyei Atya bennetek lakozó szelleme tanításának és útmutatásának, ez pedig az, hogy mennyire szeretitek az embertársaitokat. ~ Az Urantia könyv, 146:3.6 (1642.2)

Az ima azon isteni terv része, mely átalakítja azt, ami van, azzá, amivé lennie kell. ~ Az Urantia könyv, 144:4.9 (1621.8)

„Az eszményi ima egyfajta szellemi bensőséges közösség, mely értelmes istenimádathoz vezet. Az igaz imádkozás a menny felé irányuló őszinte magatartás, mely révén eszményképeiteket eléritek.” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 144:2.2 (1618.6)

Az imádság célja, hogy az ember kevesebbet gondolkodjon és többet ismerjen meg; nem a tudás növelése a cél, hanem a szellemi meglátás kiterjesztése. ~ Az Urantia könyv, 143:7.4 (1616.6)

Az ima nem az összeütközés elől való elmenekülés módja, hanem a gyarapodásnak éppen hogy a feszültség jelenlétében való ösztönzője. Csakis értékekért imádkozzatok, ne dolgokért; gyarapodásért, ne önös megelégedésért. ~ Az Urantia könyv, 91:8.13 (1002.5)

Minden erkölcsi ima késztetést jelent a cselekvésre és útmutatást ad a sajátlényeg meghaladásával összefüggő eszményalapú célok elérésére való fokozatos törekvéshez. ~ Az Urantia könyv, 91:4.2 (997.7)

Egyetlen odaadó apa sem sietteti a beígért büntetést a családja vétkező tagjának. ~ Az Urantia könyv, 54:5:4 (617.4)

„Nem kell félnetek többé attól, hogy az Isten az egyén bűnéért büntet egy nemzetet; a mennyei Atya a hívő gyermekeinek egyikét sem bünteti egy nemzet bűneiért...” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 145:2:8 (1630.4)

Amikor egyszer majd megértitek az Istent igaz és szerető Atyaként leíró eszmét, azt az egyetlen fogalmat, melyet Jézus mindig is tanított, akkor haladéktalanul, teljes következetesség mellett végképp fel kell hagynotok mindama kezdetleges képzetekkel, melyeket Istenről, mint egy megsértett egyeduralkodóról, egy olyan zord és mindenható úrról alakítottatok ki, akinek a fő kedvtelése az, hogy leleplezze az alattvalói rossztéteményeit és gondoskodjon a megfelelő megbüntetésükről, hacsak valaki, vele csaknem egyenlő, nem vállalkozik önként arra, hogy értük szenvedjen, hogy helyettük és a helyükben meghaljon. A váltság és a vezeklés teljes eszméje összeegyeztethetetlen azzal az istenképpel, amelyet a názáreti Jézus tanított és életével szemléltetett. Az Isten végtelen szeretete semmi másnak nincs alárendelve az isteni természetben. ~ Az Urantia könyv, 188:4.8 (2017.3)

De egy dologban biztos lehetsz: Az Atya nem küld szenvedést önkényes büntetésül a helytelen cselekedetekért. ~ Az Urantia könyv, 148:5:3 (1661.5)

A korai ember nem foglalkozott a pokolbeli vagy jövőbeli büntetés gondolatával. A vadember a jövőbeli életet úgy képzelte el, mint a jelenlegit, elhagyva belőle minden balszerencsét. Később eltérő végzetet tulajdonított a jó kísérteteknek és a rossz kísérteteknek — a mennyet és a poklot. ~ Az Urantia könyv, 86:4.7 (953.6)

Az Isten az Atya; az ember az ő fia. A szeretet, egy apa szeretete a fia iránt, a Teremtő és a teremtmény világegyetemi kapcsolataiban a központi igazsággá válik — s nem egy olyan király igazságává, aki megelégedést keres a rossztevő alattvalóinak szenvedéseiben és megbüntetésében. ~ Az Urantia könyv, 188:5.1 (2017.9)

Mindig tartsátok észben: Az igaz vallás az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése. A vallás nem valamiféle szolgai hit a büntetéssel való fenyegetésben vagy a jövőbeli rejtélyes jutalmak varázslatos ígéreteiben. ~ Az Urantia könyv, 99:5.2 (1091.1)

A rosszcselekedet és az Isten kormányzása elleni lázadás legfőbb büntetése (a valóságban elkerülhetetlen következménye) nem más, mint e kormányzás egyik egyedi tárgya létének elveszejtése. ~ Az Urantia könyv, 2:3.2 (36.7)

...bár a kegyelem ily becsesként és értékesként adományozott, a nektek intézményezett egyéni hitelek mindig messze meghaladják ama képességeteket, hogy a tartalékot kimerítsétek, ha a célotok őszinte és a szívetek nyílt. ~ Az Urantia könyv, 28:6.7

Nincs bűn abban, ha tisztességes javaid vannak a földön, feltéve, hogy a kincsed a mennyben van, mert ahol a kincsed, ott lesz a te szíved is. ~ Az Urantia könyv, 165:4:5 (1821.5)

A javaknak közvetlenül semmi közük sincs a mennyországba való bejutáshoz, a vagyon imádásának azonban igen. Az ország iránti szellemi hűségek nem egyeztethetők össze az anyagelvűség mammonjának szolgálatával. ~ Az Urantia könyv, 163:2:10 (1803.1)

Jézus gyakorta intette a hallgatóságát a mohóság ellen, kijelentve, hogy „egy ember boldogsága nem az általa birtokolt anyagi javak bőségében áll”. ~ Az Urantia könyv, 140:8.17 (1581.4)

Akik biztosak az üdvözülésben, örökre mentesek a vágytól, az irigységtől, a gyűlölségtől és a vagyon káprázatától. ~ Az Urantia könyv, 131:3:4 (1447.1)

Egyetlen nemes ember sem törekszik vagyonfelhalmozásra és vagyoni hatalom gyűjtésére a húsvér testbeli testvéreinek rabszolgasorba taszítása vagy tisztességtelen kizsákmányolása révén. ~ Az Urantia könyv, 132:5:18 (1464.2)

Az Istennek az ő teremtményeivel való minden személyes kapcsolatának meghatározó jegye a szeretet.
~ Az Urantia könyv, 2:5.12 (40.4)

Az Isten eredendően kedves, természeténél fogva könyörületes és örökösen irgalmas. És soha sincs szükség arra, hogy bármiféle befolyás arra késztesse az Atyát, hogy ő a szeretetét gyakorolja.
~ Az Urantia könyv, 2:4.2 (38.2)

Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját.
~ Az Urantia könyv, 12:7.8 (138.3)

Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; elnyeli és ténylegesen meg is szünteti azokat.
~ Az Urantia könyv, 188:5.2 (2018.1)

Nemcsak a teremtmény létezik Istenben, hanem Isten is él a teremtményben. „Tudjuk, hogy mi őbenne lakozunk, mert ő mibennünk él; nekünk adta az ő szellemét. A paradicsomi Atya ezen ajándéka az ember elválaszthatatlan társa.” „Ő az állandóan jelenlévő, mindent átható Isten.” „Az öröklévő Isten szelleme minden halandó gyermek elméjében ott rejtőzik.” „Az ember barát után kutat kint, miközben e keresett barát az ő saját szívében él.” „Az igaz Isten nincs messze; ő a mi részünk; az ő szelleme a bensőnkből szól.” „Az Atya benne él a gyermekben. Isten mindig velünk van. Ő az örök végzet felé vezérlő szellem.” ~ Az Urantia könyv, 3:1.4 (45.2)

A világ tele van az élet kenyerének közvetlen jelenlétében éhező, szükséget szenvedő lelkekkel; az emberek éppen annak az Istennek a keresésében halnak meg, aki közöttük lakozik. ~ Jézus, Az Urantia könyv, 159:3.8 (1766.4)

Az Egyetemes Atya egy szilánkja lakozik bennetek, és így közvetlen rokonságban álltok a minden Istenfi isteni Atyjával. ~ Az Urantia könyv, 40:6.8 (448.7)

„Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!” ~ Jézus, Az Urantia könyv, 148:6.10 (1664.2)

Ahogy ott álltak a holdfényben, Jézus így folytatta: „Minden emberi elmében ott él egy isteni szellem, a mennyei Atya ajándéka. Ez a jó szellem mindegyre arra törekszik, hogy elvezessen minket Istenhez, hogy segítsen megtalálnunk és megismernünk az Istent.” ~ Az Urantia könyv, 133:3.7 (1472.6)

Isten elsősorban szereti az embert, és felruházza a halhatatlanság — az örök valóság — lehetőségével. És amennyire szereti az ember az Istent, úgy válik az ember ténylegesen is örökkévalóvá. ~ Az Urantia könyv, 117:4.14 (1285.3)

A Teremtő Fiak a Hétszeres Istenben alkotott Istenség-társulásban alakítják ki azt a működési rendet, mely révén a halandó halhatatlanná válik és a véges a végtelenbe burkolózik. ~ Az Urantia könyv, 0:8.11 (12.2)

Az Igazítók elküldése, azok beköltözése valóban az Atya Isten kifürkészhetetlen rejtélyei közé tartozik. Az Egyetemes Atya isteni természetének e szilánkjai magukban hordozzák a teremtményi halhatatlanság lehetőségét. Az Igazítók halhatatlan szellemek, és a velük való egyesülés örök élethez juttatja az eggyé kapcsolódott halandó lelkét. ~ Az Urantia könyv, 40:7.1 (448.8)

Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. ~ Az Urantia könyv, 1:2.3 (24.1)

"Én örökkévaló életet fogok adni mindenkinek, aki az Isten hű fiává lesz. És ez az örökkévaló élet, hogy a teremtményeim megismerjenek téged úgy, mint a mindenek egyetlen igaz Istenét és Atyját, és hogy higgyenek őbenne, akit te a világba küldtél." ~ Jézus, Az Urantia könyv, 182:1.3 (1963.5)

"Továbbra is higgy bennem és abban, amit kinyilatkoztattam nektek, és megkapod az örökkévaló élet ajándékát." ~ Jézus, Az Urantia könyv, 181:2.11 (1957.1)

"Ne félj többé az emberektől; ne félj hirdetni az örökkévaló élet jó híreit a társaidnak, akik sötétségben tespednek és ki vannak éhezve az igazság világosságára." ~ Jézus, Az Urantia könyv, 192:2.11 (2049.2)

Az isteni tökéletesség elérésének lehetősége minden ember örök szellemi fejlődésének végső és bizonyos beteljesülése. ~ Az Urantia könyv, 1:0:4 (22.1)

Isten nemcsak a végcél megalkotója; ő maga az ember örökkévaló célállomása. ~ Az Urantia könyv, 5:4.3 (67.1)

A Paradicsom különleges annyiban, hogy az minden szellemszemélyiség számára az elsődleges eredet területe és a beteljesülés végleges célja. ~ Az Urantia könyv, 11:9.1 (126.6)

A szellemmel való azonosulás alkotja a személyes túlélés titkát és határozza meg a szellemi felemelkedésbeli beteljesülést. ~ Az Urantia könyv, 40:5:4 (445.5)

Ez az egy Isten a mi Teremtőnk és a lélek végső beteljesülése. ~ Az Urantia könyv, 131:4:2 (1448.1)

Az idő gyermekeinek minden másnál magasabb rendű célja az örökkévaló Isten megtalálása, az isteni természet megértése, az Egyetemes Atya megismerése. Az Istent ismerő teremtményeknek csupán egyetlen egy legfelsőbb szintű törekvése, egyetlen sóvár vágya van, ez pedig nem más, mint hogy a saját szférájukban olyanná váljanak, mint amilyen ő maga a személyiségének paradicsomi tökéletességében és az igaz felsőségének világegyetemi szférájában. Az Egyetemes Atya, aki az örökkévalóságban lakozik, adta ki a legfelsőbb utasítást: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” ~ Az Urantia könyv, 1:0:3 (21.3)

Az isteniségi tökéletesség elérésére való törekvést előíró nemes és egyetemes parancs teljesítése az elsődleges kötelessége a tökéletes Isten minden, létküzdelmet folytató teremtmény-teremtésének, és ez kellene hogy legyen egyszersmind a legmagasabb rendű törekvésük is. Az isteni tökéletesség elérésének e lehetősége minden ember örök szellemi fejlődésének végső és bizonyos beteljesülése. ~ Az Urantia könyv, 1:0:4 (22.1)

Ezt követően a Mester mindannyiukhoz fordulva azt mondta: „Ne féljetek, hogy nem vagytok képesek felfogni az örömhír teljes jelentését. Ti végesek vagytok, halandó emberek, és amit én nektek tanítottam, az végtelen, isteni és örökkévaló. Legyetek türelemmel és őrizzétek meg a bátorságotokat, hiszen előttetek állnak az örökkévaló korszakok, amelyekben folytathatjátok a fokozatos fejlődéseteket a tökéletessé válás tapasztalásában, hogy olyan tökéletesek legyetek, mint amilyen tökéletes az Atyátok a Paradicsomban.” ~ Az Urantia könyv, 181:2:25 (1961.4)