Az Urantia könyv

52. írás

A bolygók halandói korszakai

52:0.1 (589.1) AZ EVOLÚCIÓS bolygón létesített élet kezdetétől annak végül a fény és élet korszakában történő kivirágzásáig a világesemények színterén az emberi életnek legalább hét korszaka jelenik meg. Ezeket az egymást követő korszakokat az isteni Fiak bolygói küldetései határozzák meg, és egy átlagos lakott világon e korok az alábbi sorrendben jelennek meg:

52:0.2 (589.2) 1. A Bolygóherceg előtti ember.

52:0.3 (589.3) 2. A Bolygóherceg utáni ember.

52:0.4 (589.4) 3. Az Ádám utáni ember.

52:0.5 (589.5) 4. Az Ítélkező Fiú utáni ember.

52:0.6 (589.6) 5. Az alászálló Fiú utáni ember.

52:0.7 (589.7) 6. A Tanító Fiú utáni ember.

52:0.8 (589.8) 7. A fény és élet kora.

52:0.9 (589.9) A tér világai, mihelyt fizikailag alkalmassá válnak az élet számára, bekerülnek az élethordozók nyilvántartásába, és a kellő időben elküldik e Fiakat a bolygókra az élet beindítása céljából. Az élet beindításától az ember megjelenéséig tartó teljes időszakot előemberi korként jelölik és ez előzi meg a beszámolóinkban ismertetendő, egymást követő halandói korokat.

1. Az ősember

52:1.1 (589.10) Attól az időtől kezdve, hogy az ember felemelkedett az állati szintről – amikor már képes úgy dönteni, hogy a Teremtőt imádja – egészen a Bolygóherceg megérkezéséig a halandó saját akaratú teremtményeket ősembereknek nevezzük. Az ősember fajoknak hat alapvető fajtája van, és e korai emberek a színsor szerint egymást követve jelennek meg, kezdve a vörössel. E korai élet-evolúcióhoz szükséges idő hosszúsága a különböző világokon más és más, urantiai időben mérve a százötvenezer évtől az egymilliónál is több évig terjedhet.

52:1.2 (589.11) A színes evolúciós emberfajták – a vörös, a narancsszín, a sárga, a zöld, a kék és az indigó – nagyjából akkor jelennek meg, amikor az ősember kifejleszti a maga egyszerű nyelvét és használni kezdi az alkotó képzelőerejét. Ekkorra az ember már jól alkalmazkodott a felegyenesedve járáshoz.

52:1.3 (589.12) Az ősemberek kiváló vadászok és vad harcosok. E korszak törvénye az, hogy az erősebbé a fizikai túlélés; ezekben az időkben a kormányzás teljes mértékben törzsi jellegű. A korai faji küzdelmek során számos világon kiirtják az evolúciós emberfajták egy részét, ahogy az Urantia esetében is történt. A túlélők ezt követően rendszerint keverednek a később behozott ibolyaszín fajtával, az ádámi népekkel.

52:1.4 (589.13) A későbbi polgárosodott társadalom tükrében az ősember kora egy hosszú, sötét és véres fejezet. Az ősvadon etikája és az őserdők erkölcse nincsen összhangban a kinyilatkoztatott vallás és a magas szintű szellemi fejlődés későbbi megítéltetési időszakainak alapelveivel. A szokványos és nem kísérleti világokon e kor nagyon eltér azoktól az elhúzódó és rendkívül kíméletlen küzdelmektől, melyek e korszakot jellemezték az Urantián. Amint kiemelkedtetek az első világi tapasztalásból, elkezdtek ráeszmélni, hogy miért folyik ilyen hosszú és fájdalmas küzdelem az evolúciós világokon, és ahogy a paradicsomi úton haladtok, egyre jobban meg fogjátok érteni e nyilván furcsa dolgok mögötti bölcs szándékot. De függetlenül az ember megjelenésének e kezdeti korszakait jellemző mindenféle hányattatástól, az ősember teljesítménye fényes, sőt hősies fejezet az idő és tér evolúciós világainak beszámolóiban.

52:1.5 (590.1) A korai evolúciós ember igencsak egyszerű teremtmény. Ezen ősi halandók általában barlanglakók vagy sziklalakók. A nagyobb fákon kezdetleges kunyhókat is építenek. Mielőtt felsőbb értelmi képességekre tennének szert, a bolygókon nagyobb testű állatfajták terjednek el. De a halandók már e kor kezdetén megtanulnak tüzet gyújtani és őrizni, és a találékony képzelőerő növekedésével és az eszközök fejlesztésével a kifejlődő ember hamar legyőzi a nagyobb és lomhább állatokat. A korai emberfajták széles körben veszik hasznát a nagytestű repülő állatoknak is. E hatalmas madarak képesek egy-két átlagos termetű embert egyvégtében nyolcszáz kilométernél is hosszabb úton szállítani. Némely bolygón e madarak nagyon jó szolgálatot tesznek, mert meglehetősen értelmesek, s gyakran képesek az adott teremtésrész nyelvén számos szót is kiejteni. Ezek a különleges értelmű madarak nagyon engedelmesek és hihetetlenül ragaszkodók. Az Urantián e vándormadarak már régen kihaltak, de a korai elődeitek még élvezték a szolgálataikat.

52:1.6 (590.2) Rendszerint az etikai ítélőképesség, az erkölcsi saját akarat megszerzésével egyidejűleg kerül sor a nyelv megjelenésére. Az emberi szint elérését követően, a halandói saját akarat kialakulása után, e lények fogékonyakká válnak az isteni Igazítók átmeneti befogadására, és a halált követően sokukat továbbélőkké választják és hitelesítik őket a soron következő feltámadásban és a Szellemmel való eggyé kapcsolódásban segédkező főangyalok. A főangyalok mindig elkísérik a Bolygóhercegeket, és a teremtésrész megítéltetésére a herceg megérkezésével egyidejűleg kerül sor.

52:1.7 (590.3) Mindazok a halandók, akikbe Gondolatigazító költözött, alapjában véve rendelkeznek az istenimádás képességével; „megvilágosította őket az igazi fény”, és képességgel rendelkeznek az isteniséggel való kölcsönös kapcsolat megtalálására. Mindazonáltal az ősember korai vagy élőlénytani vallása nagymértékben az állati félelem továbbélése, melyhez tudatlan áhítat és törzsi babona társul. A babona túlélése az urantiai emberfajtákban nem valami hízelgő az evolúciós fejlődésetekre nézve és nem is egyeztethető össze az anyagi fejlődés terén mutatott egyébként ragyogó teljesítményetekkel. De ez a korai félelemvallás igen értékes célt szolgál a fejletlen teremtmények vad indulatainak megfékezésében. Ez a polgárosodott társadalom előfutára és a táptalaj a Bolygóhercegtől és segítőitől származó kinyilatkoztatott vallás magjainak későbbi elvetéséhez.

52:1.8 (590.4) Az ember felegyenesedésétől számított százezer éven belül a Bolygóherceg rendszerint megérkezik, akit a Csillagrendszer Fejedelem küldött ki az élethordozók ama jelentését követően, miszerint a saját akarat már működik, még ha kevés egyed is mutat ilyen fejlettséget. Az ősi halandók rendszerint üdvözlik a Bolygóherceget és az ő látható kíséretét; valójában gyakran félelemmel vegyes tisztelettel és hódolattal tekintenek rájuk, majdhogynem Istenként imádnák őket, ha engednék nekik.

2. A Bolygóherceg utáni ember

52:2.1 (591.1) A Bolygóherceg megérkezésével egy új megítéltetési időszak veszi kezdetét. Kormányzat jelenik meg a földön, és beköszönt a fejlett törzsi korszak. Nagy társadalmi lépéseket tesznek e rendszerben néhány ezer év alatt. Szokványos körülmények között a halandók a polgárosodott társadalom magas szintjét érik el ebben a korszakban. Nem küzdenek olyan sokáig embertelen körülmények között, mint ahogy az urantiai emberfajták tették. A lázadás azonban egy lakott világon olyan nagy mértékben megváltoztatja az életet, hogy kevés vagy egyáltalán semennyi fogalmatok sem lehet egy szabályszerűen fejlődő bolygó ilyesfajta rendszeréről.

52:2.2 (591.2) E megítéltetési időszak átlagos tartama nagyjából ötszázezer év, néha több, néha pedig kevesebb. E korszakban a bolygó bekapcsolódik a csillagrendszeri körökbe, és a szeráfi és egyéb mennyei segítők teljes hányadát kirendelik a bolygó igazgatásához. A Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek, és a szeráf őrangyalok ide is kiterjesztik a halandó-felügyeleti rendszerüket.

52:2.3 (591.3) Amikor a Bolygóherceg megérkezik egy kezdetleges világra, akkor ott még a félelem és a tudatlanság kifejlődött vallása van túlsúlyban. A herceg és kísérete teszi meg az első kinyilatkoztatásokat a felsőbb igazságról és a világegyetemi szerveződésről. A kinyilatkoztatott vallás ezen első leírásai nagyon egyszerűek, és rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel kapcsolatosak. A Bolygóherceg megérkezése előtt a vallás teljes mértékben evolúciós folyamat. Ezt követően a vallás fokozatos kinyilatkoztatások és evolúciós gyarapodás révén fejlődik. Minden egyes megítéltetési időszak, minden egyes halandói kor teljesebb képet kap a szellemi igazságról és a vallási etikáról. A vallás befogadására való készség kifejlődése a világ lakosaiban jelentős mértékben meghatározza a szellemi haladásuk mértékét és a vallási kinyilatkoztatás mélységét.

52:2.4 (591.4) E megítéltetési időszak egy szellemi hajnal tanúja, és a különböző emberfajták és azok különféle törzsei sajátos vallási és bölcseleti rendszerek kifejlesztésére törekednek. Mindezekben a faji vallásokban két sajátosság általánosan jelen van: az ősemberek korai félelmei és a Bolygóherceg későbbi kinyilatkoztatásai. Az urantiaiak némely szempontból valahogy még nem emelkedtek ki a bolygói törzsfejlődés e korszakából. E tanulmány követésekor egyre világosabban megérthetitek, hogy a világotok mennyire letért az evolúciós haladás és fejlődés átlagos pályájáról.

52:2.5 (591.5) De a Bolygóherceg nem „a Béke Hercege”. Faji küzdelmek és törzsi háborúk folynak végig e megítéltetési időszak során, bár csökkenő gyakorisággal és hevességgel. Ez az emberfajták szétszóródásának nagy korszaka, és ennek kiteljesedése a heves, erőszakos nemzetieskedés időszaka. A törzsi és nemzeti csoportosulások alapját a bőrszín képezi, és a különböző emberfajták gyakran külön nyelvet fejlesztenek ki. A halandók minden egyes gyarapodó csoportja elszigetelődésre törekszik. Ezt az elkülönülést elősegíti a sokféle nyelv létezése is. Az emberfajták egyesítése előtt a háborúskodás iránti leküzdhetetlen vágyuk néha egész népek kiirtását eredményezi; különösen a narancsszín és a zöld emberfajta sorsa a kipusztulás.

52:2.6 (591.6) Az átlagos világokon a herceg uralkodásának második részében a nemzeti lét elkezdi felváltani a törzsi szerveződést vagy ráépül a már meglévő törzsi csoportosulásokra. De a herceg korának nagy társadalmi vívmánya a családi élet megjelenése. Azelőtt az emberi kapcsolatok főként törzsi jellegűek voltak; az otthon most kezd el megjelenni.

52:2.7 (591.7) Ez a nemi egyenjogúság felismerésének megítéltetési időszaka. Némely bolygón a férfiak uralkodnak a nők felett; másokon éppen fordított a helyzet. E korszakban a szokványos világok megvalósítják a nemek teljes egyenlőségét, mert ez az előzménye a családi életre vonatkozó eszményképek kiteljesítésének. Ez az otthon aranykorának hajnala. A törzsi uralom eszméje fokozatosan átadja a helyet a nemzeti lét és a családi élet kettős fogalmának.

52:2.8 (592.1) E korszakban jelenik meg a mezőgazdaság. A család eszméjének kiteljesedése összeegyeztethetetlen a vadász vándorló és le nem telepedett életével. Az állandó lakóhelyhez kötődő szokások és a földművelés fokozatosan meghonosodik. Az állatok háziasítása és a háziipari mesterségek fejlődése rohamos gyorsasággal zajlik. Az élőlénytani evolúció tetőpontjának elérésével a polgárosodott társadalom is magas szintre jut, de a gépi fejlődés csak kismértékű; a találékonyság a következő korszak jellemzője.

52:2.9 (592.2) Az emberfajták megtisztulnak, és a testi tökéletesedés és az értelmi teljesítmények magas szintjét érik el még e korszak vége előtt. Egy szokványos világ kezdeti fejlődését nagyban segíti az a terv, hogy a halandók fejlettebb fajtáinak gyarapodását a fejletlenebbek arányos visszafogásával kell támogatni. A korai népeitek hibája, hogy nem tettek különbséget így e fajták között, s ezért van oly sok fogyatékos és elfajzott egyed a mai urantiai emberfajták között.

52:2.10 (592.3) A herceg korszakának egyik nagy vívmánya az értelmi fogyatékos és közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása. A legtöbb világ már jóval a második Fiak, az Ádámok megérkezése előtt komolyan hozzáfog az emberfajták megtisztítása feladatának, valami olyasminek, amit az urantiai népek eddig még nem vállaltak fel komolyan.

52:2.11 (592.4) A fajok fejlesztésének kérdése nem annyira nagyszabású vállalkozás, amikor arra az emberi törzsfejlődés első időiben kerítenek sort. A fajok túléléséért folytatott törzsi küzdelmek és a kemény versengés korai korszaka kigyomlálta a természetellenes és fogyatékos fajtákat. Egy gyengeelméjűnek nincs sok esélye a túlélésre egy fejletlen és háborúzó törzsi társadalmi szervezetben. A ti félig tökéletes polgárosodott társadalmaitok hamis nézete az, ami istápolja, védelmezi és fenntartja az evolúciós emberi örökség reménytelenül fogyatékos vérvonalait.

52:2.12 (592.5) Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és a visszamaradott halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem jelent gyöngédséget vagy emberbarátságot. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen, anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott vérvonalait fenntartsa. Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.

3. Az Ádám utáni ember

52:3.1 (592.6) Amint az evolúciós élet eredeti lendülete befutotta az élet élőlénytani pályáját, amikor az ember elérte az állati fejlődés csúcsát, akkor érkezik a fiúi besorolásúak második rendje, és kezdetét veszi a kegyelem és a segédkezés második megítéltetési időszaka. Ez minden evolúciós világra igaz. Mihelyt az evolúciós élet lehető legmagasabb szintje eléretett, amint az ősember a lehető legmagasabb élőlénytani fokra eljutott, a Csillagrendszer Fejedelem által küldött Anyagi Fiú és Leány mindig megjelenik a bolygón.

52:3.2 (593.1) Az Ádám kora utáni emberekhez egyre több Gondolatigazító érkezik, és e halandók folyamatosan növekvő számban tesznek szert az Igazítóval való későbbi eggyé kapcsolódás képességére. Noha alászálló Fiakként működnek, az Ádámok nem rendelkeznek Igazítókkal, viszont a bolygói – egyenes ági vagy kevert fajú – leszármazottaik joggal pályázhatnak a Titkos Nevelők kellő időben való fogadására. Az Ádám utáni korszak lezárultával a bolygó már rendelkezik a mennyei segédkezők teljes hányadával; már csak az eggyé kapcsolódásra készülő Igazítók adományozása nem általános.

52:3.3 (593.2) Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy a fejlődő embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasági és kertgazdálkodási szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói. Az élőlénytani nemesítők megítéltetési időszakából tízezer év elég, hogy bámulatos átalakulást vigyen véghez. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak közös bölcsességén alapuló igazgatási rend pedig huszonötezer év alatt rendszerint felkészíti a szférát az Ítélkező Fiú eljövetelére.

52:3.4 (593.3) Rendszerint e korszakban teljesedik ki az alkalmatlanok eltávolítása és a faji jellegek további megtisztítása; a szokványos világokon a fogyatékos állati hajlamokat nagyon hamar eltávolítják a teremtésrész szaporodó törzseiből.

52:3.5 (593.4) Az ádámi utódok sohasem olvadnak össze az evolúciós emberfajták visszamaradott népeivel. Az isteni tervnek sohasem része, hogy a Bolygó Ádámja és Évája személyesen is párosodjon az evolúciós népekkel. E fajfejlesztési munkaterv kivitelezése a gyermekeik feladata. De az Anyagi Fiú és Leány leszármazottai előbb nemzedékeken keresztül sokasodnak, mielőtt a fajösszeolvadásban való segédkezést megkezdenék.

52:3.6 (593.5) Az ádámi élet-sejtanyag ajándékának eredményeként a halandó emberfajták értelmi képességei nagyságrendileg javulnak, a szellemi fejlődés pedig felgyorsul. Rendszerint némi testi tökéletesedés is van. Egy átlagos világon az Ádámot követő megítéltetési időszak a nagyszerű találmányok, az energiaszabályozás és a gépi fejlődés korszaka. Ez a különféle termelőerők megjelenésének és a természeti erők szabályozásának kora; ez a bolygó felfedezésének és végső legyőzésének aranykora. A világ anyagi előrehaladása jelentős részben a fizikai tudományok fejlődése megindulásának ezen időszakára esik, mint amilyet jelenleg az Urantia is megél. A világotok egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.

52:3.7 (593.6) Az ádámi megítéltetési időszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy „Isten minden nemzetet egy vérből teremtett”, és hogy az ő Fia „minden népet egy színűvé tett”. Az ilyen összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe.

52:3.8 (593.7) Az ősember főként húsevő; az Anyagi Fiak és Leányok nem fogyasztanak húst, viszont a leszármazottaik néhány nemzedéknyi idő alatt rendszerint elérik a mindenevők szintjét, bár néha az utódaik teljes csoportjai maradnak meg a húsmentes étrend mellett. Az Ádám utáni emberfajták kettős eredete ad magyarázatot arra, hogy az ilyen kevert emberi fajták miért mutatnak a növényevő és a húsevő állati csoportokra egyaránt utaló bonctani sajátosságokat.

52:3.9 (593.8) Az emberfajták összeolvadásának tízezer éve alatt az előálló fajták különböző mértékben mutatnak ilyen bonctani sajátságokat, némely fajtájukon több jele mutatkozik a húst nem fogyasztó ősöknek, míg mások a húsevő evolúciós elődeik megkülönböztető jegyeit és fizikai sajátságait hordozzák. A világok ezen emberfajtáinak többsége rövidesen mindenevővé válik, az állat- és a növényvilágból egyaránt származó ételek széles választékának fogyasztásával tartva fenn magát.

52:3.10 (594.1) Az Ádám utáni kor a nemzetköziség jellemezte megítéltetési időszak. A fajkeveredési feladat csaknem végleges teljesítésével az erőszakos nemzetieskedés alábbhagy, és az emberek közötti testvériség ténylegesen is elkezd kialakulni. Képviseleti kormány veszi át az uralkodói vagy apajogú uralom helyét. Az oktatási rendszer világméretűvé válik, és az emberfajták nyelvei is fokozatosan megadják magukat az ibolyaszín fajta nyelvének. Általános béke és együttműködés ritkán valósul meg addig, amíg az emberfajták alaposan össze nem keverednek, és amíg nem beszélnek közös nyelvet.

52:3.11 (594.2) Az Ádám utáni korszakot lezáró évszázadokban új érdeklődés támad a képzőművészet, a zene és az irodalom iránt, és ez a világméretű eszmélés adja meg a jelet az Ítélkező Fiú megjelenéséhez. E kor fejlődésének megkoronázása az értelmi valóságok iránti egyetemes érdeklődés, az igazi bölcselet megjelenése. A vallás kevésbé nemzetieskedővé válik, egyre inkább bolygói üggyé lesz. E korszakokat az igazság új kinyilatkoztatásai jellemzik, és a csillagvilágok Fenségesei átveszik az emberek ügyei felett az irányítást. Az igazság kinyilatkoztatása kiterjed egészen a csillagvilágok igazgatásának szintjére.

52:3.12 (594.3) E kort nagymértékű etikai fejlődés jellemzi; az emberek közötti testvériség a társadalmi cél. A világbéke – a faji viszályok és a nemzeti gyűlölködés megszűnése – jelzi a bolygó érettségét a fiúi besorolásúak harmadik rendjének, az Ítélkező Fiúnak az eljövetelére.

4. Az Ítélkező Fiú utáni ember

52:4.1 (594.4) Egy átlagos, elkötelezett világon e korszak úgy köszönt be, hogy a halandó emberfajták már összekeveredtek és élőlénytanilag egészségesek. Már nincsenek faji vagy bőrszín gondok; már úgyszólván minden nemzet és emberfajta egy vérből való. Az emberek közötti testvériség virágzik, és a nemzetek megtanulják, hogy miként éljenek békében és nyugalomban a világon. Az ilyen világok egy nagyszerű és kiteljesedő értelmi fejlődés előestéjét élik meg.

52:4.2 (594.5) Amikor egy evolúciós világ ily éretté válik az ítélkező korszakra, az Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike ítélőhatósági küldetésben megjelenik. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak helyi világegyetemi eredetűek; az Ítélkező Fiak a Paradicsomról származnak.

52:4.3 (594.6) A halandói szférákra ítélői feladatokkal érkező paradicsomi avonalok kizárólag mint megítéltetést végzők működnek, soha nem testesülnek meg. De amikor ítélőhatósági küldetésben jönnek, akkor legalábbis az első alkalommal, mindig megtestesülnek, bár nem élnek át születést és nem is halnak a teremtésrészre jellemző halált. Nemzedékeken át élhetnek bizonyos bolygókon azokban az esetekben, amikor uralkodókként tartózkodnak ott. A küldetésük teljesítésével feladják a bolygói életüket és visszatérnek a korábbi, isteni fiúi besorolásukba.

52:4.4 (594.7) Minden egyes új megítéltetési időszak kiszélesíti a kinyilatkoztatott vallás látóhatárát, és az Ítélkező Fiak az igazságról tett kinyilatkoztatást kiterjesztik a helyi világegyetem és segédszférái ügyeinek bemutatására.

52:4.5 (594.8) Az Ítélkező Fiú első látogatását követően az emberfajták rövidesen kivívják a gazdasági felszabadulásukat. Az embereknek a létük függetlensége fenntartásához szükséges napi munkája a ti időtökben mérve két és fél órát tesz ki. Ez tökéletesen biztosítja ezeknek az etikus és értelmes halandóknak a függetlenségét. Ezek a fejlődésben kifinomult népek jól tudják, hogy miként használják fel a szabadidejüket az önképzés és a bolygó fejlődésének elősegítése céljából. E korszakban a faji állományok tovább tisztulnak azáltal, hogy a kevésbé egészséges és a természetes adottságokkal gyengébben felruházott egyedek szaporodását korlátozzák.

52:4.6 (595.1) Az emberfajták politikai kormányzása és társadalmi igazgatása tovább fejlődik, az önkormányzatiság igen jól elterjed e korszak végére. Az önkormányzás alatt a képviseleti kormányzás legmagasabb rendű fajtáját értjük. E világokon csakis azokat a vezetőket és uralkodókat emelik fel és tisztelik, akik a társadalmi és a politikai felelősségek viselésére a legalkalmasabbak.

52:4.7 (595.2) E korban a világ halandóinak többségébe már Igazító költözött. De az isteni Nevelők adományozása még ekkor sem mindig általános. Még nem minden bolygói halandó kap eggyé kapcsolódási beteljesülésre rendelt Igazítót; ekkor még mindig szükséges, hogy maguk a saját akaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket.

52:4.8 (595.3) E megítéltetési időszak záró szakaszaiban a társadalom elkezd visszatérni az egyszerűbb életformákhoz. Az összetett természetű haladó polgárosodott társadalom a maga útját járja, és a halandók megtanulnak természetesebb és eredményesebb életet élni. Ez az irányzat egyre erősödik, ahogy az egyes korszakok váltják egymást. Ez a képzőművészet, a zene és a felsőbb tanulmányok virágzásának korszaka. A fizikai tudományok már elérték a fejlődés végső fokát. E korszak végére egy eszményi világon teljes körű, nagyszerű vallásos eszmélésre, világméretű szellemi megvilágosodásra kerül sor. A fajok szellemi természetének általános feléledése a jel az alászálló Fiú eljövetelére és az ötödik halandói korszak megnyitására.

52:4.9 (595.4) Sok világon úgy alakul, hogy a bolygót nem egyetlen ítélőhatósági küldetés révén készítik fel az alászálló Fiú fogadására; ilyen esetben egy második, vagy akár több eljövetelre kerül sor az Ítélkező Fiak részéről, melyek mindegyike megítéltetési időszakról megítéltetési időszakra előrelépést hoz a fajok számára, míg végül a bolygót felkészítik az alászálló Fiú ajándékához. A második és további küldetéseken vagy sor kerül az Ítélkező Fiak megtestesülésére vagy nem. De nem számít, hogy hány Ítélkező Fiú jelenik meg – és ilyen minőségben eljöhetnek az alászálló Fiú után is – mindegyik eljövetel egy megítéltetési időszak végét és egy újabb kezdetét jelzi.

52:4.10 (595.5) Az Ítélkező Fiak megítéltetési időszakai urantiai időben a huszonötezer és az ötvenezer év közé eshetnek. Néha e korszak sokkal rövidebb, ritkán pedig ennél hosszabb. De az idő múlásával ugyanezen Ítélkező Fiak egyike egyszer csak megszületik, mint a paradicsomi alászálló Fiú.

5. Az alászálló Fiú utáni ember

52:5.1 (595.6) Miután az értelmi és a szellemi fejlődés bizonyos fokát elérték valamely lakott világon, egy paradicsomi alászálló Fiú érkezik. A szokványos világokon addig nem jelenik meg húsvér testben, amíg az emberfajták fel nem emelkedtek az értelmi fejlődés és az etikai fejlettség legfelsőbb szintjére. De az Urantián az alászálló Fiú, aki ráadásul a Teremtő Fiútok, az ádámi megítéltetési időszak végén jelent meg, holott ez nem szokványos dolog az események rendjében a tér világain.

52:5.2 (595.7) Az alászálló Fiú a világok szellemiesülésre éretté válásakor érkezik meg. E Fiak mindig az Ítélkező vagy Avonal rendbe tartoznak, kivéve azt az esetet, minden helyi világegyetemben egy alkalommal, amikor a Teremtő Fiú az utolsó alászállási küldetésére készül valamely evolúciós világon, ahogy történt ez akkor is, amikor a nebadoni Mihály megjelent az Urantián, hogy a halandó fajotoknak adja át magát. Ilyen ajándékot a csaknem tízmillió világ közül csupán egy kaphat; minden más világ szellemi téren az avonalok rendjébe tartozó paradicsomi Fiú alászállása révén lép előre.

52:5.3 (596.1) Az alászálló Fiú magas oktatási műveltségű világra érkezik és olyan fajjal találkozik, mely szellemileg kiképzett és felkészített a fejlettebb tanok befogadására és az alászállási küldetés értékelésére. E korszakot az erkölcsi műveltség és a szellemi igazság utáni világméretű törekvés jellemzi. E megítéltetési időszak halandói szenvedélye nem más, mint a mindenségrendi valóságba való behatolás és a szellemi valósággal való egyesülés. Az igazságról szóló kinyilatkoztatások már kiterjednek a felsőbb-világegyetemre is. Teljesen új oktatási és kormányzási rendszerek jönnek létre s váltják fel a korábbi idők kezdetleges rendszereit. Az életöröm új színekbe öltözik, és az életmegnyilvánulások mennyei színezetet és árnyalatot kapnak.

52:5.4 (596.2) Az alászálló Fiú a világ halandó emberfajtáinak szellemi felemeléséért él és hal. Ő építi ki az „új és élő utat”; élete nem más, mint a paradicsomi igazságnak halandói húsvér testben való megtestesülése, éppen azon igazságé – akár az Igazság Szelleméé – mely tudás birtokában az emberek szabadok lesznek.

52:5.5 (596.3) Az Urantián ennek az „új és élő útnak” a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthatnak a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.

52:5.6 (596.4) Az alászálló Fiú a feltámadását követően, a megtestesült életének feladása utáni harmadik napon felemelkedik az Egyetemes Atya jobbjához, megbizonyosodik az alászállási küldetésének elfogadásáról, és visszatér a Teremtő Fiúhoz a helyi világegyetemi központra. Ezután az alászállt Avonal és a Teremtő Mihály elküldi közös szellemét, az Igazság Szellemét az alászállásnak helyet adott világra. Ilyenkor „a győzelmes Fiú szelleme kiárad minden húsvér testre”. A Világegyetemi Anyaszellem szintén részt vesz az Igazság Szellemének ezen alászállásában, és ezzel egyidejűleg rendelik el a Gondolatigazítók alászállását. Ezután e világ minden épelméjű saját akaratú teremtménye Igazítót kap, amint elérte az erkölcsi felelősség, a szellemi választás életkorát.

52:5.7 (596.5) Ha egy alászálló Avonal vissza is térne valamely világra az alászállási küldetés után, akkor sem testesülne meg, hanem „szeráfi seregekkel, dicsőségben” jönne el.

52:5.8 (596.6) Az alászálló Fiú utáni korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet. Nincs önkényesen kimért ideje e megítéltetési időszakok egyikének sem. Ez a nagyszerű etikai és szellemi fejlődés időszaka. E korszakok szellemi hatása alatt az emberi jellem óriási átalakulásokon és rendkívüli fejlődésen megy át. Lehetővé válik az aranyszabály gyakorlati alkalmazása. Jézus tanításai valóban érvényesek egy olyan halandói világra, mely részesült az alászállás előtti Fiak felkészítő képzésében a jellem nemessé formálása és a kulturális felemelkedés általuk elrendelt megítéltetési időszakaiban.

52:5.9 (596.7) E korszakban a betegségekből és a bűnözésből fakadó nehézségeket gyakorlatilag már felszámolták. A selejtező szaporodás révén az elfajzottságot már nagyrészt kiküszöbölték. A betegségeket gyakorlatilag legyőzték az ádámi fajták nagy ellenállásképességű jegyein keresztül és az előző korszakok fizikai tudományaihoz kapcsolódó felfedezések világszerte általános alkalmazása révén. Az átlagos élettartam e szakaszban jóval meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.

52:5.10 (597.1) E korszakban folyamatosan visszaszorul a kormányzati felügyelet. Igazi önkormányzatiság kezd működni; mind kevesebb tiltó rendelkezésre van szükség. A nemzetvédelmi célt szolgáló katonai fegyvernemek már megszűntek; a nemzetközi összhang kora már tényleg közel van. Még több nemzet van, főként területi eloszlásból fakadóan, de már egy emberfajtáról, egy nyelvről és egy vallásról lehet beszélni. A halandói ügyek majdnem, de azért nem egészen, eszményiek. Ez már valóban nagyszerű és dicső kor!

6. Az Urantia alászállás utáni korszaka

52:6.1 (597.2) Az alászálló Fiú a Béke Hercege. Azzal az üzenettel érkezik, hogy legyen „béke a földön és jó szándék az emberek között”. A szokványos világokon ez világbékét hozó megítéltetési időszak; a nemzetek többé már nem háborúznak. De ezen üdvös hatások nem érvényesültek a ti alászálló Fiútok, Krisztus Mihály eljövetelekor. Az Urantia nem szabályszerűen fejlődik. A világotok más bolygói úton jár. A Mesteretek, amikor a földön tartózkodott, figyelmeztette a tanítványait, hogy az ő érkezése nem fogja elhozni a béke megszokott rendjét az Urantián. Világosan értésükre adta, hogy „háborúk és háborúk hírei” jönnek, és hogy nemzet kel nemzet ellen. Egy másik alkalommal pedig azt mondta, hogy „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre.”

52:6.2 (597.3) Még a szokványos evolúciós világokon sem kis teljesítmény az emberek világméretű testvériségének megteremtése. Egy olyan összezavart és szétzilált világon, mint az Urantia, ehhez jóval hosszabb időre és sokkal több erőfeszítésre van szükség. A segítséget nem kapó társadalmi fejlődés aligha érhet el ilyen szép eredményeket egy szellemileg elszigetelt szférán. A vallási kinyilatkoztatás alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez az Urantián. Míg Jézus a szellemi testvériség közvetlen eléréséhez vezető utat mutatta meg, addig a társadalmi testvériség megvalósítása a világotokon nagymértékben függ az alábbi személyes átalakulások és bolygói változtatások végrehajtásától:

52:6.3 (597.4) 1. Társadalmi testvériesség. A nemzetközi és az emberfajták közötti társadalmi kapcsolatok és testvériességi társulások sokszorozódása utazáson, társadalmi érintkezésen és versengő játékon keresztül. Közös nyelv kifejlesztése és a több nyelven beszélők számának növelése. Tanítványok, tanítók, iparosok és vallási bölcselők faji és nemzeti cseréje.

52:6.4 (597.5) 2. Értelmi keresztbeporzás. A testvériség lehetetlen egy olyan világon, amelynek lakosai oly fejletlenek, hogy nem ismerik fel a korlátlan önzés dőreségét. Szükség van a nemzeti és faji irodalom kicserélésére. Minden egyes emberfajtának meg kell ismernie minden emberfajta gondolkodását; minden egyes nemzetnek ismernie kell az összes nemzet érzéseit. A tudatlanság gyanakvást szül, és a gyanakvás nem egyeztethető össze a rokonszenvező és szeretetteli alapállással.

52:6.5 (597.6) 3. Etikai eszmélés. Csakis az etikai tudatosság képes leleplezni az emberi meg nem tűrés erkölcstelenségét és a testvérviszály bűnös voltát. Kizárólag az erkölcsi érzék képes megbélyegezni a nemzeti irigység és a faji féltékenység rosszait. Csak az erkölcsi lények törekednek mindig az aranyszabály megélése szempontjából alapvető jelentőségű szellemi látásmódra.

52:6.6 (598.1) 4. Politikai bölcsesség. Az érzelmi érettség alapvető az önuralom szempontjából. Kizárólag az érzelmi érettség révén biztosítható a háborúnak mint embertelen döntőbírónak a polgárosult megítélés nemzetközi eljárásaival való leváltása. A bölcs államférfiak valamikor majd az emberiség jóléte érdekében is fognak munkálkodni, azonközben, hogy a nemzeti vagy faji csoportjuk érdekeinek érvényesítésére törekednek. Az önző politikai ravaszkodás végtelenül öngyilkos dolog – elpusztítja mindazokat az állandó értékeket, melyek a bolygói csoport túlélését biztosítják.

52:6.7 (598.2) 5. Szellemi látásmód. Az emberek közötti testvériség végeredményben az Isten atyai voltának elismerésére épül. A leggyorsabb módja az emberek közötti testvériség megvalósításának az Urantián az, hogy véghez viszitek a mai emberiség szellemi átalakítását. A társadalmi fejlődés természetes folyamatának felgyorsításához az egyetlen mód a fentről érkező szellemi ráhatás érvényesítése, ezzel az erkölcsi látásmód kiteljesítése, s közben minden halandó azon lelki képességének kifejlesztése, hogy minden más halandót megértsen és szeressen. A kölcsönös megértés és a testvéri szeretet minden másnál magasabb rendű polgárosodáshozó és komoly befolyásoló tényezője az emberek közötti testvériség világméretű megvalósításának.

52:6.8 (598.3) Ha most, az alászálló Fiú korszakában áttelepíthetnénk benneteket a ti visszamaradt és összezavart világotokról egy átlagos bolygóra, azt hihetnétek, hogy a hagyományaitokban élő mennybe kerültetek. Nemigen gondolnátok, hogy éppen az emberi lakóhelyül szolgáló halandói szféra szokványos evolúciós munkáját szemlélitek. E világok benne vannak a teremtésrészük szellemi köreiben, és élvezik a világegyetemi híradások és a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés-szolgáltatások minden előnyét.

7. A Tanító Fiú utáni ember

52:7.1 (598.4) Egy átlagos evolúciós világra megérkező, következő fiúi rendbe a Háromsági Tanító Fiak, a paradicsomi Háromság isteni Fiai tartoznak. Az Urantia itt megint csak más úton jár a testvérszféráihoz képest annyiban, hogy itt Jézus ígéretet tett a visszatérésre. Ezen ígéretét bizonyosan meg fogja tartani, azt viszont senki sem tudja, hogy a második eljövetelére vajon az Ítélkező vagy Tanító Fiak urantiai megjelenése előtt vagy után fog sor kerülni.

52:7.2 (598.5) A Tanító Fiak csoportosan érkeznek a szellemiesülő világokra. A bolygói Tanító Fiút hetven elsőrendű Fiú, tizenkét másodrendű Fiú, valamint a daynalok legfelsőbb rendjébe tartozók legmagasabb rangú és legtapasztaltabb egyedei közül hárman segítik és támogatják. E testület egy időre a világon marad, elég sokáig ahhoz, hogy átvezessék az evolúciós korszakokat a fény és élet korszakába – nem hamarabb, mint a bolygói időben mért ezer, néha pedig jóval több év alatt. E küldetéssel járul hozzá a Háromság azokhoz a korábbi erőfeszítésekhez, melyeket mindazon isteni személyiségek tettek, akik valamely lakott világ számára segédkeztek.

52:7.3 (598.6) Az igazságról szóló kinyilatkoztatás ekkor kiterjed a központi világegyetemre és a Paradicsomra is. Az emberfajták magas szinten szellemiesülnek. Egy nagy nép fejlődött ki és egy nagyszerű korszak közeleg. A bolygó oktatási, gazdasági és igazgatási rendszerei gyökeres átalakuláson mennek át. Új értékek és viszonyok alakulnak ki. A mennyország megjelenik a földön, és az Isten dicsősége a világban kiárad.

52:7.4 (598.7) E megítéltetési időszakban sok halandót visznek át az élők közül. Ahogy a Háromsági Tanító Fiak kora halad, az idő halandóinak szellemi hűsége egyre általánosabban érvényesül. A természetes halál kevéssé gyakorivá válik, amint az Igazítók egyre nagyobb számban kapcsolódnak eggyé védenceikkel a húsvér testben eltöltött élet során. A bolygót végül hivatalosan is felveszik a halandói felemelkedés első módosított rendjébe.

52:7.5 (599.1) E korszakban az élet kellemes és hasznos. Az elfajzottságot és a hosszú evolúciós küzdelem közösségellenes emberi megnyilvánulási formáit gyakorlatilag már felszámolták. Az élettartam megközelíti az urantiai időben mért ötszáz évet, és a faj növekedésének szaporodási ütemét okosan szabályozzák. Egy teljesen új társadalmi rend jött el. Még mindig nagy különbségek vannak a halandók között, de a társadalom állapota jóval közelebb van a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség eszményképeihez. A képviseleti kormányzás eltűnőben van, és a világ az egyéni önmérséklet törvénye mentén halad. A kormányzat működése főként a társadalom-igazgatás és a gazdaságszervezés közösségi feladataira irányul. Az aranykor rohamosan közeledik; a hosszú és megfeszített bolygói evolúciós küzdelem időbeli célja már látható. A korszakok jutalma hamarosan elérhetővé válik; az Istenek bölcsességének megnyilatkozása a küszöbön áll.

52:7.6 (599.2) E korszakban járó világ fizikai igazgatása körülbelül napi egy órát vesz igénybe minden felnőtt egyén idejéből; azaz egy urantiai órának megfelelő időt. A bolygó szoros kapcsolatban áll a világegyetemi ügyekkel, és az emberek ugyanolyan érdeklődéssel figyelik a legújabb híradásokat, mint ahogy ti a napilapjaitok legújabb számait olvassátok. E fajok ezernyi olyan érdekes dologgal foglalkoznak, melyek nem ismeretesek a világotokon.

52:7.7 (599.3) A Legfelsőbb Lény iránti igaz bolygói hűség egyre erősebb. Nemzedékről nemzedékre a faj egyre nagyobb hányada azonosul azokkal, akik igazságot gyakorolnak és irgalommal élnek. A világ lassan, de biztosan az Istenfiak örömteli szolgálatának adja át magát. A fizikai nehézségeket és az anyagi természetű gondokat nagyobbrészt már rendezték; a bolygó megérik a fejlettebb életre és a végleges rendűhöz közelibb létezésre.

52:7.8 (599.4) A megítéltetési időszakuk alatt a Tanító Fiak időről időre eljönnek e békés világokra. Addig nem hagynak el egy világot, amíg meg nem győződtek arról, hogy az evolúciós terv az adott bolygó vonatkozásában zökkenőmentesen működik. Egy ítélkezést végző Ítélkező Fiú rendszerint elkíséri a Tanító Fiakat a sorozatos küldetéseikre, míg egy másik ilyen Fiú működik a távozásuk idején, és az ítélői feladatok ellátása korszakról korszakra folytatódik az idő és tér halandói rendszerének időtartama alatt.

52:7.9 (599.5) A Háromsági Tanító Fiak minden visszatérési küldetése egyre feljebb és feljebb emeli az ilyen fenséges világot a bölcsesség, a szellemiség és a mindenségrendi megvilágosodottság szintjein. De az ilyen szféra nemes honosai még mindig végesek és halandók. Semmi sem tökéletes; mindazonáltal a tökéletlen világ működésében és a világ emberi lakosainak életében egy közel tökéletes minőségjegy alakul ki.

52:7.10 (599.6) A Háromsági Tanító Fiak többször is visszatérhetnek ugyanarra a világra. De előbb vagy utóbb, az egyik küldetésük befejeződésével, a Bolygóherceg felemeltetik a Bolygó Fejedelem rangjára, és a Csillagrendszer Fejedelem megjelenik, hogy bejelentse a világ belépését a fény és élet korszakába.

52:7.11 (599.7) A Tanító Fiak végső küldetésének eredményéről (legalábbis egy átlagos világon ez felelne meg az időrendnek) írta János: „Láttam új mennyet és új földet és az új Jeruzsálemet, mely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy herceg számára felékesített hercegnő.”

52:7.12 (600.1) Ugyanerre a megújított földre, a fejlett bolygói korszakra vonatkozik, amit a régi idők prófétája látott, amikor azt írta: „»Mert mint az új mennyek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak énelőttem, azonképpen megmaradtok ti és a gyermekeitek is; és lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden húsvér test engem imádni,« szól az Úr.”

52:7.13 (600.2) E korszak halandóit jellemzik úgy, mint „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép; és hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”.

52:7.14 (600.3) Lényegtelen, hogy milyen az egyes bolygó sajátos természetes történelme, nem számít, hogy a teremtésrész teljes egészében elkötelezett volt-e, megfertőződött-e a rosszal vagy a bűn átka sújtotta-e – nem számít, hogy milyenek voltak az előzmények – előbb vagy utóbb az Isten kegyelme és az angyalok segédkezése elhozza a Háromsági Tanító Fiak eljövetelének napját; és a távozásukkor, a végső küldetésük teljesítését követően veszi kezdetét a fény és élet nagyszerű korszaka.

52:7.15 (600.4) A Satania összes világa ugyanúgy magáévá teheti annak a reményét, aki azt írta: „Mindazonáltal az Ő ígérete szerint új mennyet és új földet várunk, amelyekben pártatlanság lakozik. Ezért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon Ő titeket békességben.”

52:7.16 (600.5) A Tanító Fiak testületének távozása, az első vagy valamelyik későbbi uralkodásuk végén, elhozza a fény és élet korának hajnalát – az időből az örökkévalóság előcsarnokába való átlépés küszöbét. A fény és élet korának bolygói eljövetele messze meghaladja azon urantiai halandóknak még a legmerészebb várakozásait is, akik nem alkottak távlatibb fogalmat a jövőbeli életről annál, mint amelyek azokban a vallásos hiedelmekben foglaltatnak, melyek úgy ábrázolták a mennyet, mint a túlélő halandók közvetlen úti célját és végső lakóhelyét.

52:7.17 (600.6) [Ennek az írásnak az összeállítását egy, a Gábriel kíséretéhez átmenetileg beosztott Fenséges Hírvivő hitelesítette.]