Az Urantia könyv

49. írás

A lakott világok

49:0.1 (559.1) MINDEN halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. E szférák alkotják az idő és tér halandó fajainak szaporodási helyét, evolúciós bölcsőjét. A felemelkedői lét minden egyes egysége valódi felkészítő tanhely az éppen soron következő létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az első halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végső világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedő halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsőbb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az első létszakaszú szellemlétet.

49:0.2 (559.2) A lakott világok összessége a mennyei közigazgatás szempontjából alapvetően helyi csillagrendszerekbe csoportosul, és e helyi csillagrendszerek mindegyike legfeljebb hozzávetőleg ezer evolúciós világból állhat. E korlátozást a Nappalok Elődei rendelték el, és ez azokra a ténylegesen is evolúciós világokra vonatkozik, ahol túlélői besorolású halandók élnek. Nem tartoznak e csoportba sem a fényben és életben megállapodott világok, sem pedig az életfejlődés ember előtti szakaszában lévő bolygók.

49:0.3 (559.3) Maga a Satania még befejezetlen csillagrendszer, mely csupán 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken saját akaratú teremtmények laknak. Az Urantia így a sataniai 606-os számot kapta, ami a helyi csillagrendszerben lévő 606. olyan világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elő az élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.

49:0.4 (559.4) Nem minden bolygó alkalmas halandói élet otthonául. A nagy tengelykörüli forgási sebességgel rendelkező kisebb bolygók teljesen alkalmatlanok az élet befogadására. A Satania némely fizikai rendszerében a központi nap körül keringő bolygók pedig túl nagyok, semhogy lakhatók lennének, ugyanis a hatalmas tömegük túl nagy gravitációt hoz létre. Ezeknek az óriási szféráknak vannak segédszféráik, néha hat vagy még több is, és e holdak mérete gyakran nagyon hasonló az Urantiáéhoz, és így lakhatósági szempontból csaknem tökéletesek.

49:0.5 (559.5) A Satania legidősebb lakott világa, az első világ, az Anova egyike annak a negyvennégy segédszférának, mely egy hatalmas sötét bolygó körül kering, de amely három szomszédos nap különböző fényének van kitéve. Az Anova a haladó polgárosodott társadalom egy magasan fejlett szakaszában van.

1. A bolygói élet

49:1.1 (559.6) Az idő és tér világegyetemeinek fejlődése fokozatos; az élet – akár földi, akár mennyei – előrehaladása nem önkényes és nem is varázslatos. A mindenségrendi evolúció talán nem mindig érthető (kiszámítható), de szigorúan nem véletlenszerű.

49:1.2 (560.1) Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.

49:1.3 (560.2) A helyi csillagrendszer minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat; mindazonáltal minden egyes bolygónak megvan a maga életsora, a növényi és az állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos világ. A csillagrendszeri életfajták bolygói változatai az élethordozók döntéseiből következnek. De e lények nem hóbortosak és nem is szeszélyesek; a világegyetemeket a törvénynek és a rendnek megfelelően irányítják. A Nebadon törvényei a Szalvington isteni előírásai, a sataniabeli evolúciós életrend pedig összhangban van a Nebadon evolúciós mintájával.

49:1.4 (560.3) Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.

49:1.5 (560.4) A bolygói élet kifejlődésében a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.

49:1.6 (560.5) Az élet törzsfejlődésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Pontos rendszere, világegyetemi törvénye van a bolygói életterv kibontakozása menetének a tér szféráin. Nem az idő múlása, s nem a faj képviselőinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlődnek az egereknél.

49:1.7 (560.6) A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A magasabb rendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Valamely kiválasztott faj által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen fejlettebb fajtájának elveszése által okozott veszteség pótlódjon. Az élő ős-sejtanyag válogatott, felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. A lakott világok többségén sokkal többre értékelik ezen ígéretesebb élet-kibontakozási lehetőségeket, mint az Urantián.

2. A bolygói fizikai fajták

49:2.1 (560.7) Minden egyes csillagrendszerben létezik a növényi és az állati életnek egy szabványos, alapvető mintája. Azonban az élethordozók gyakran szembesülnek ezen alapminták módosításának szükségességével annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a tér számos világán előforduló különféle fizikai körülményekhez. Ők a halandó teremtmény általános csillagrendszeri fajtájának elterjedését mozdítják elő, azonban hét különböző ilyen fizikai fajta is van, és e hét elsőrendű változatnak is ezer és egy kisebb válfaja létezik:

49:2.2 (561.1) 1. Légköri fajták.

49:2.3 (561.2) 2. Elemi fajták.

49:2.4 (561.3) 3. Gravitációs fajták.

49:2.5 (561.4) 4. Hőmérsékleti fajták.

49:2.6 (561.5) 5. Villamos fajták.

49:2.7 (561.6) 6. Az energia-felvételi fajták.

49:2.8 (561.7) 7. Külön meg nem nevezett fajták.

49:2.9 (561.8) A Sataniában mindezek a fajták megtalálhatók és van számos köztes csoport is, bár ezek közül némelyik igen gyéren képviselteti magát.

49:2.10 (561.9) 1. A légköri fajták. A halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket főként a légkör jellege határozza meg; az élet bolygói változatosságához hozzájáruló egyéb tényezők hatása viszonylag csekély.

49:2.11 (561.10) Az Urantia jelenlegi légköri viszonyai csaknem tökéletesen megfelelők a légző fajta ember fennmaradásához, de az emberi fajta módosítható úgy is, hogy képes legyen a túl sűrű vagy a túl ritka légkörrel rendelkező bolygón való életre. E különbségek érvényesülnek az állatvilágban is, mely a különböző lakott szférákon nagyon eltérő. Az állati rendek igen nagy eltéréseket mutatnak a ritka légkörű és a sűrű légkörű világokon.

49:2.12 (561.11) A Satania légköri fajtái között két és fél százalék a ritka légkörben élők aránya, míg a sűrű légkörben élők aránya öt százalék, a közbenső sűrűségű légkörben élőké pedig meghaladja a kilencvenegy százalékot, melyek így összesen kiteszik a sataniai világok kilencvennyolc és fél százalékát.

49:2.13 (561.12) Az urantiai emberfajtákhoz hasonló lényeket a közbenső sűrűségű légkörben élőkhöz sorolják; ti képviselitek a halandói létezés átlagos vagy jellegzetes légzési rendjét. Ha léteznének értelmes teremtmények a szomszédotok, a Vénusz légköréhez hasonló légkörrel rendelkező valamely bolygón, akkor azok a sűrű légkörben élők csoportjába tartoznának, míg az olyan világon lakók, ahol a légkör olyan ritka, mint a külső szomszédotoké, a Marsé, a ritka légkörben élőkként lennének azonosíthatók.

49:2.14 (561.13) Ha laknának halandók egy olyan, levegőtől mentes bolygón, mint amilyen a ti holdatok is, akkor ők a nemlégzők külön rendjébe tartoznának. E fajta a bolygói környezethez való szélsőséges vagy végletes alkalmazkodást képviseli és más helyen foglalkozunk velük. A nemlégzők teszik ki a sataniai világok között a maradék másfél százalékot.

49:2.15 (561.14) 2. Az elemi fajták. E változatok a halandóknak a vízzel, a levegővel és a földdel való viszonyára épülnek, és az értelmes életnek a fenti élőhelyek szerint négy fajtája különíthető el. Az urantiai emberfajták a földi rendbe tartoznak.

49:2.16 (561.15) Gyakorlatilag nem tudjátok elképzelni azokat a környezeti körülményeket, melyek némely világ kezdeti korszakaiban uralkodnak. E nem szokványos viszonyok teszik szükségessé, hogy a kifejlődő állati élet hosszabb ideig maradjon a tengeri bölcsőbeli lakóhelyén ama bolygók esetéhez képest, melyek igen hamar barátságos földi-légköri környezetet kínálnak. Ezzel szemben a túl sűrű légkörrel rendelkező világokon, amikor a bolygó nem túl nagy, a légkörben való mozgást könnyen elsajátító halandó fajták számára adódik alkalom. E légi utazók néha a vízi és a földi csoportok közötti csoportba sorolhatók, és ők mindig valamennyivel a föld felett élnek, és csak később fejlődnek földlakóvá. De némely világon még hosszú időn keresztül is tudnak repülni azt követően, hogy föld-fajtájú lényekké lettek.

49:2.17 (562.1) Elképesztő és szórakoztató dolog megfigyelni a formálódó emberi lények kezdetleges fajának első polgárosodott társadalmát, mely az egyik esetben a levegőben és a fák tetején található meg, egy másik esetben a védett, forró égövi tengeri medencék sekély vizében vagy éppen e rendkívüli szférákon élő korai fajok tengeri kertjeinek alján, oldalában vagy partjain. Még az Urantián is volt egy olyan hosszú időszak, amikor az ősember azáltal tartotta fenn magát és vitte előbbre a kezdetleges polgárosodott társadalmát, hogy nagyobbrészt a fákon élt, ahogy a fán élő korai elődei is tették. Az Urantián még mindig jelen van a kisemlősök egy csoportja (a denevérek családja), mely a légi közlekedést gyakorolja, és a fókáitok és a bálnáitok, melyek tengeri környezetben élnek, szintén az emlősök rendjébe tartoznak.

49:2.18 (562.2) A Sataniában az elemi fajták között hét százalék a vízi fajták aránya, míg a légieké tíz, a földieké hetven, a vegyes földi-légi fajtáké pedig tizenhárom százalék. De a korai értelmes teremtmények e módosulatai nem emberi halak és nem is emberi madarak. Ők az emberi és az előemberi fajtába tartoznak, nem továbbfejlődött halak és nem is megdicsőült madarak, hanem egyértelműen halandók.

49:2.19 (562.3) 3. A gravitációs fajták. A teremtési formaterv megváltoztatása révén az értelmes lényeket úgy alkotják meg, hogy képesek legyenek szabadon működni az Urantiánál kisebb és nagyobb szférákon egyaránt, így bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni a nem eszményi méretű és sűrűségű bolygók gravitációjához.

49:2.20 (562.4) A halandók különféle bolygói fajtái eltérő magasságúak, a nebadoni átlag valamivel a két méter felett van. A nagyobb világok némelyikét csak mintegy hetvenöt centiméter magas lények népesítik be. A halandói termet e mérettől az átlagos nagyságú bolygókon élők átlagos magasságain keresztül a kisebb szférákon lakók mintegy három méternyi magasságáig terjed. A Sataniában csupán egy olyan faj van, amelynek a testmagassága egy méter húsz centiméter körüli. A sataniabeli lakott világok húsz százalékát népesítik be a módosított gravitációs fajtába tartozó halandók, ők a nagyobb és a kisebb bolygókat foglalják el.

49:2.21 (562.5) 4. A hőmérsékleti fajták. Lehetséges olyan élőlényeket teremteni, akik az urantiai fajták élettartományánál sokkal magasabb és sokkal alacsonyabb hőmérsékleteket is elviselnek. A hőszabályozó működési rendjük szerint a lényeket öt külön rendbe soroljuk. E sorban az urantiai fajták a harmadikak. A sataniai világok harminc százalékát a módosított hőmérsékleti fajták népesítik be. Tizenkét százalék tartozik a nagy hőmérsékleti tartományúakhoz, tizennyolc pedig az alacsonyabbakhoz, ha a hasonlítás alapjának az urantiai viszonyokat tekintjük, akik viszont a középső hőmérséklettartományú csoportba tartoznak.

49:2.22 (562.6) 5. A villamos fajták. A világok villamos, mágneses és elektron-szerveződési viselkedése nagyban eltérő. A halandói életnek tíz különböző formaterve van, melyeket úgy alakítottak ki, hogy elviseljék a szférák eltérő energiáit. E tíz változat kismértékben eltérően viselkedik a közönséges napfény vegyi sugarainak hatására is. De e kisebb jelentőségű eltérések semmilyen mértékben nem befolyásolják az értelmi vagy a szellemi életet.

49:2.23 (562.7) A halandói élet villamos csoportjainak csaknem huszonhárom százaléka tartozik a negyedik csoportba, az urantiai fajtájú létezéshez. E fajták megoszlása a következő: 1. csoport, egy százalék; 2. csoport, két százalék; 3. csoport, öt százalék; 4. csoport, huszonhárom százalék; 5. csoport, huszonhét százalék; 6. csoport, huszonnégy százalék; 7. csoport, nyolc százalék; 8. csoport, öt százalék; 9. csoport, három százalék; 10. csoport, két százalék – mindenhol egész százalékokra kerekítve.

49:2.24 (563.1) 6. Az energia-felvételi fajták. Az energia-felvétel szempontjából nem minden világ egyforma. Nem minden lakott világnak van olyan, a légzési gázcserére alkalmas légkörtengere, mint az Urantiának. Sok bolygó korai és későbbi fejlődési szakaszaiban a ti rendetekbe tartozó lények nem tudnának létezni; és amikor egy bolygón a légzéshez szükséges tényezők aránya túl magas vagy túl alacsony, de az értelmes élet minden más előfeltétele megvan, akkor az élethordozók az ilyen világokon a halandói létezésnek gyakran egy módosított formáját hozzák létre, olyan lényeket, akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.

49:2.25 (563.2) Az állati és a halandói táplálkozásnak hat különböző válfaja van: A ritka légkörben élők alkotják az első táplálkozási fajtát, a tengerlakók a másodikat, az Urantiáéhoz hasonlóan átlagos sűrűségű légkörben élők pedig a harmadikat. A sűrű légkörben élők jelentik az energia-felvétel negyedik fajtáját, míg a nemlégzők alkalmazzák a táplálék- és energia-felvétel ötödik fajtáját. Az energia-felvétel hatodik eljárása a köztes teremtményekre korlátozódik.

49:2.26 (563.3) 7. A külön meg nem nevezett fajták. A bolygói életnek számos további fizikai változata van, de mindeme változatok teljes mértékben a bonctani eltérésekben, az élettani elkülönülésben és a villamos-vegytani jellegben merülnek ki. A különbségek nem érintik az értelmi vagy szellemi életet.

3. A nemlégzők világai

49:3.1 (563.4) A lakott világok többségét az értelmes lények lélegző fajtái népesítik be. Vannak azonban olyan halandói rendek is, melyek képesek olyan világokon élni, ahol kevés vagy egyáltalán semmi levegő sincs. Az orvontoni lakott világok közül kevesebb mint hét százalék tartozik e fajtába. A Nebadonban ezek aránya kevesebb, mint három százalék. Az egész Sataniában csupán kilenc ilyen világ van.

49:3.2 (563.5) Azért van olyan kevés nemlégző fajta a Satania lakott világain, mert a Norlatiadek e nemrégiben megszervezett része még mindig bővelkedik a meteori tértestekben; és a súrlódási védőlégkörrel nem rendelkező világok ki vannak téve e vándorok állandó bombázásának. Még némely üstökös is meteorrajokból áll, bár ezek általában kisebb darabokra szétesett anyagtestek.

49:3.3 (563.6) Millió és millió meteorit lép be az Urantia légkörébe naponta, mintegy háromszázhúsz kilométeres másodpercenkénti sebességgel érkezve. A nemlégző világokon a fejlettebb emberfajták sokat vesződnek azzal, hogy megvédjék magukat a meteorok okozta károktól úgy, hogy a meteorokat felfogó vagy eltérítő villamos készülékeket készítenek. Nagy veszélybe kerülnek, amikor kimerészkednek e védett körzetekből. E világokon az Urantián ismeretlen, irtózatos hatású villamos viharok is előfordulnak. Az ilyen iszonyú energialüktetések idején a bolygó lakóinak a védőszigeteléssel ellátott különleges építményeikbe kell visszahúzódniuk.

49:3.4 (563.7) A nemlégzők világain az élet gyökeresen különbözik az urantiaitól. A nemlégzők nem esznek ételt és nem isznak vizet úgy, mint az urantiai emberfajták. E különleges népek idegrendszeri válaszai, hőszabályozó működési rendje és anyagcseréje gyökeresen eltér az urantiai halandók e téren való működésétől. A szaporodás kivételével csaknem minden élettevékenységük más, és még a nemzési eljárásaik is némiképp különböznek.

49:3.5 (564.1) A nemlégző világokon az állatfajok alapvetően eltérnek a légkörrel rendelkező bolygókon találhatóktól. Az élet nem-légzési terve különbözik a légkörrel rendelkező világon való létezési módszertől; népeik még a túlélésben is mások, lévén ők a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak. Mindazonáltal e lények nagyjából ugyanolyan megpróbáltatások és örömök közepette élik az életet és folytatják a tevékenységeiket a területükön, mint amilyen tapasztalatokat a légkörrel rendelkező világon élő halandók is szereznek. Elmében és jellemben a nemlégzők nem különböznek az egyéb halandói fajtáktól.

49:3.6 (564.2) Azért ébredhet bennetek komoly érdeklődés az efféle halandók bolygói viselkedése iránt, mert e lények egyik fajtája lakja az Urantiához közeli szférák egyikét.

4. Evolúciós saját akaratú teremtmények

49:4.1 (564.3) A halandók között nagy eltérések vannak a különböző világokon, még azok között is, amelyek egyazon értelmi és fizikai fajtába tartoznak, azonban minden, saját akarati rangú halandó felegyenesedett és két lábon járó állat.

49:4.2 (564.4) Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék; és három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. A legtöbb lakott világon mindezek a fajták megvannak, viszont a három-agyszelvényű lények bolygói közül sokon csak a három elsődleges fajta található meg. Némely helyi csillagrendszerben szintén csak e fajták vannak jelen.

49:4.3 (564.5) Az emberi lények átlagosan tizenkét különleges fizikai érzékkel vannak felruházva, bár a három-agyszelvényű halandók különleges érzékei valamivel teljesebbek, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajtákéi; az ő látásuk és hallásuk számottevően jobb, mint az urantiai emberfajtáké.

49:4.4 (564.6) A gyermekek rendszerint egyesével születnek, ritka az ikerszülés, és a családi élet is meglehetősen egységes a bolygók minden fajtáján. Az összes fejlettebb világon érvényesül a nemek egyenlősége; férfi és nő az elme-felruházottságot és a szellemi helyzetet tekintve egyenrangú. Nem tekintünk egy bolygót az embertelenség szintjéről felemelkedettnek, amíg az egyik nem a másik feletti uralomra tör. A teremtményi tapasztalás e vonása komoly javuláson megy keresztül az Anyagi Fiú és Leány megérkezését követően.

49:4.5 (564.7) A nap fényében és hőjében részesülő bolygók mindegyikén vannak évszak- és hőmérséklet-változások. A mezőgazdaság általánosan jelen van minden légkörrel rendelkező világon; a földművelés az egyetlen foglalatosság, melyet az ilyen bolygók fejlődő emberfajtái általánosan űznek.

49:4.6 (564.8) A halandók mindegyike ugyanolyan általános küzdelmeket folytat a parányi méretű ellenségeivel az első időkben, mint ti az Urantián jelenleg, bár talán nem annyira heveset. Az élettartam a különböző bolygókon változó, mely a kezdetlegesebb világokon huszonöt évtől kezdődik és a fejlettebb, idősebb bolygókon ötszáz évet is kitehet.

49:4.7 (564.9) Az emberi lények mind hajlamosak csoportalkotásra, törzsi és faji téren egyaránt. A csoportokba szerveződésük az eredetükből és a felépítésükből fakad. E hajlamokat csak a fejlődő polgárosodott társadalom és a fokozatos szellemi átlényegülés képes módosítani. A lakott világok társadalmi, gazdasági és kormányzási nehézségei a bolygók korától, valamint attól függően változnak, hogy az isteni Fiak sorozatos ottlétei milyen mértékű befolyást gyakoroltak.

49:4.8 (564.10) Az elme a Végtelen Szellem adománya és a különböző környezetekben is meglehetősen egyformán működik. A halandói elmék rokonok, függetlenül attól, hogy a helyi csillagrendszerek saját akaratú teremtményeinek fizikai természetében vannak bizonyos felépítésbeli és vegytani különbségek. A személyes, illetve a bolygók fizikai adottságaiból eredő különbségektől eltekintve mindezen különféle halandói rendek elmebéli élete igen hasonló, és a közvetlenül a halál után induló létpályájuk is nagyon hasonló.

49:4.9 (565.1) De a halandói elme a halhatatlan szellem nélkül nem képes a túlélésre. Az emberi elme halandó; csakis az adományozott szellem halhatatlan. A továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől függ – a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől; legalábbis nem volna szabad ellenségességnek kialakulnia az anyagi elme szellemi átalakítását végző igazítói küldetéssel szemben.

5. A halandók bolygói sorozatai

49:5.1 (565.2) Némiképp nehéz dolog megfelelő képet festeni a halandók bolygói sorozatairól, mert oly keveset tudtok ezekről, és mert oly nagyok az eltérések. A halandó teremtményeket azonban számos nézőpontból lehet tanulmányozni, melyek közé tartoznak az alábbiak is:

49:5.2 (565.3) 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.

49:5.3 (565.4) 2. Agyszelvény-fajta sorozatok.

49:5.4 (565.5) 3. Szellem-befogadási sorozatok.

49:5.5 (565.6) 4. Bolygói-halandói korszakok.

49:5.6 (565.7) 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.

49:5.7 (565.8) 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.

49:5.8 (565.9) 7. A föld elhagyásának eljárásai.

49:5.9 (565.10) A hét felsőbb-világegyetem lakott szférái olyan halandókkal vannak benépesítve, akik egyszerre besorolhatók az evolúciós teremtményi élet hét általános osztálya közül egybe vagy akár többe is. De még ezek az általános osztályok sem fedik le az olyan lényeket, mint a midszonit lények, és az értelmes élet bizonyos egyéb formáit sem. A lakott világok, ahogy azokat e beszámolókban ismertetjük, evolúciós halandó teremtményekkel vannak benépesítve, de vannak más életformák is.

49:5.10 (565.11) 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás. A lakott világoknak három általános csoportja van abból a szempontból, hogy a teremtményi élet miként alkalmazkodik a bolygói környezethez: a szokványos alkalmazkodású csoport, a végletes alkalmazkodású csoport és a kísérleti csoport.

49:5.11 (565.12) A bolygói körülményekhez való szokványos alkalmazkodás a fentiekben ismertetett általános fizikai mintákat követi. A nemlégzők világai a végletes vagy szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók, de még más fajták is tartoznak e csoportba. A kísérleti világok rendszerint eszményi feltételeket biztosítanak a jellemző életformáknak, és e tizedes bolygókon az élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. Lévén, hogy a ti világotok is kísérleti világ, szembetűnően különbözik a sataniabeli testvérszféráitól; az Urantián számos, máshol meg nem található életforma jelent meg; és hasonlóan, számos általánosan elterjedt faj hiányzik a bolygótokról.

49:5.12 (565.13) A Nebadon világegyetemben minden életmódosítási világ sort alkot, és együtt a világegyetemi ügyeknek egy olyan különleges területét jelentik, melyre kijelölt intézők ügyelnek; és mindeme kísérleti világokat rendszeresen ellenőrzi a világegyetemi igazgatók egy testülete, melynek vezetője a Sataniában Tabamantia néven ismert, végleges rendű, érdemes személyiség.

49:5.13 (566.1) 2. Agyszelvény-fajta sorozatok. A halandók testileg egységes volta egyedül az agy és az idegrendszer esetében mutatkozik meg; mindazonáltal az agyi rendszereknek három alapvető szerveződése létezik: az egy-, a két- és a három-agyszelvényű fajták. Az urantiaiak a két-agyszelvényű fajtába tartoznak, s így némiképp nagyobb képzelőerővel, kalandvággyal és bölcselői hajlammal rendelkeznek, mint az egy-agyszelvényű halandók, viszont valamivel kevésbé szellemiek, erkölcsösek és istenimádók, mint a három-agyszelvényű rendek. Ezek az agyi különbségek még az előemberi állati létezésre is jellemzők.

49:5.14 (566.2) Az urantiai agykéreg két agyféltekéjű fajtája alapján, a lényegi hasonlatosságot felhasználva, elképzelhetitek az egy-agyszelvényű fajtát. A három-agyszelvényű rendek harmadik agyáról úgy alkothattok képet a legjobban, mint az alsó vagy csökevényes agyformátok kifejlődéséről, mely addig a pontig fejlődött, hogy már főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi, s így a két felsőbb agy szabadon foglalkozhat nemesebb dolgokkal: az egyik az értelmi szerepköröket látja el, a másik pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja.

49:5.15 (566.3) Jóllehet az egy-agyszelvényű fajták földi teljesítménye némileg korlátozott a két-agyszelvényű rendekéhez képest, a három-agyszelvényű csoportok idősebb bolygóin olyan polgárosodott társadalmak léteznek, melyek látványa megdöbbentené az urantiaiakat, és amelyek az összehasonlításban megszégyenítenék a tieiteket. A gépi fejlődésben és az anyagi polgárosodott társadalomban, s még az értelmi fejlődés terén is, a két-agyszelvényű halandó világok képesek a három-agyszelvényű szférákkal egyenlő szintre eljutni. Viszont az elme felsőbb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás kifejlesztése terén ti némiképp alacsonyabb rendűek vagytok.

49:5.16 (566.4) Bármely világ vagy világcsoport esetében az értelmi fejlődést vagy a szellemi teljesítményeket illetően minden ilyen összehasonlító becslés készítésénél illik figyelembe venni a bolygó korát is; sok, nagyon sok múlik a koron, az élőlénytani nemesítők segítségén, és az isteni Fiak különféle rendjeinek későbbi küldetésein.

49:5.17 (566.5) Bár a három-agyszelvényű népek valamivel magasabb szintű bolygói evolúcióra képesek, mint az egy- vagy a két-agyszelvényű rendek, azért mindnek ugyanolyan élet-sejtanyaga van, és igen hasonlóan végzi a bolygói tevékenységeit, sok tekintetben úgy, ahogy az emberi lények az Urantián. E háromfajta halandó szerte a helyi csillagrendszer világain előfordul. A bolygói körülményeknek az esetek többségében igen kevés közük van az élethordozók ama döntéseihez, ahogy e változatos halandói rendeket a különböző világokra tervezik; a tervezés és a kivitelezés az élethordozók előjoga.

49:5.18 (566.6) E három rend egymás mellett áll a felemelkedési létpályán. Mindegyiknek ugyanazt az értelmi felemelkedési sort kell bejárnia, és mindegyiknek ugyanazt a szellemi fejlődési vizsgát kell letennie. E különböző világok csillagrendszeri igazgatása és csillagvilági felügyelete egyaránt mentes a hátrányos megkülönböztetéstől; még a Bolygóhercegek rendszerei is egyformák.

49:5.19 (566.7) 3. Szellem-befogadási sorozatok. Az elme-formatervek a szellemi ügyekkel való kapcsolatuk szerint háromféle csoportba sorolhatók. Ez az osztályozás nem az egy-, két- és három-agyszelvényű halandókra vonatkozik; ez elsődlegesen a mirigyek vegyi működésével van összefüggésben, közelebbről is bizonyos, az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel. Némely világon az emberfajtáknak csak egy mirigye van, más világokon élőknek kettő, mint az urantiaiaknak is, míg megint más szférákon az emberfajták három ilyen különleges miriggyel rendelkeznek. Ezek az eltérő vegyi adottságok jelentősen befolyásolják a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet.

49:5.20 (566.8) A szellem-befogadási sorozatok közül hatvanöt százalék tartozik a második csoportba, mint ahogy az urantiai emberfajták is. Tizenkét százalék az első fajta aránya, mely eredendően kevesebb felfogóképességet jelent, míg a huszonhárom százalékot kitevők inkább hajlanak a szellemi dolgok felé a földi élet során. De ezek a különbségek a természetes halál után nem maradnak meg; mindeme faji eltérések kizárólag a húsvér testben élt élethez tartoznak.

49:5.21 (567.1) 4. Bolygói-halandói korszakok. Ez az osztályozás a megítéltetési időszakokon alapul, amennyiben azok az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.

49:5.22 (567.2) Az életet az élethordozók indítják meg, akik figyelemmel kísérik annak fejlődését mindaddig, amíg evolúciós úton meg nem jelenik a halandó ember. Mielőtt az élethordozók elhagynák a bolygót, a terület urául annak rendje és módja szerint Bolygóherceget állítanak. Ezzel az uralkodóval együtt érkezik meg az alárendelt segédek és egyéb segédkezők teljes testülete, és az élők és a holtak első megítéltetésére is az ő érkezésével egyidejűleg kerül sor.

49:5.23 (567.3) Az emberi csoportok kiemelkedésével a Bolygóherceg nekilát az emberi polgárosodott társadalom útnak indításához és az emberi társadalom összefogásához. Az összezavart világotok állapota nem jellemző a Bolygóhercegek uralkodásának kezdetére, ugyanis az urantiai igazgatás felállítását követően nem sokkal került sor arra, hogy a Bolygóhercegetek, Kaligasztia sorsközösséget vállalt a Csillagrendszer Fejedelem, Lucifer lázadásával. Bolygótok azóta is viharos időket él.

49:5.24 (567.4) Egy szokványos evolúciós világon a faji fejlődés a Bolygóherceg rendszerének ideje alatt éri el a maga természetes élőlénytani tetőpontját, és röviddel ezután a Csillagrendszer Fejedelem elküld a bolygóra egy Anyagi Fiút és Leányt. Ezek a behozott lények élőlénytani nemesítői szolgálatot látnak el; vétségük az Urantián tovább bonyolította a bolygó történetének menetét.

49:5.25 (567.5) Amikor egy emberi faj értelmi és etikai fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait, akkor jön el ítélőhatósági küldetése keretében egy paradicsomi Avonal Fiú; és később, amikor az ilyen világ szellemi állapota megközelíti a természetes teljesítőképessége határait, akkor látogat el a bolygóra egy paradicsomi alászálló Fiú. Az alászálló Fiú fő küldetése a bolygói rend megteremtése, az Igazság Szellemének a bolygói működésre elküldése, mellyel megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.

49:5.26 (567.6) E téren az Urantia megint csak más: a ti világotokon sohasem került sor ítélőhatósági küldetésre, és az alászálló Fiútok sem az Avonal-rendbe tartozott; bolygótok abban a különleges megtiszteltetésben részesült, hogy az Egyeduralkodó Fiú, a nebadoni Mihály halandói szülőbolygója lehetett.

49:5.27 (567.7) Az isteni fiúi besorolású rendek sorozatos segédkezéseinek eredményeként a lakott világok és azok fejlődő fajai elindulnak a bolygói evolúció csúcsának meghódítására. Az ilyen világok ekkor válnak éretté az utolsó küldetésre, a Háromsági Tanító Fiak érkezésére. A Tanító Fiak kora jelenti az előszobát az utolsó bolygókorszakhoz – az evolúciós eszménykorhoz – a fény és élet korszakához.

49:5.28 (567.8) Az emberi lények ezen osztályozásának a következő írásban szentelünk külön figyelmet.

49:5.29 (567.9) 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok. A bolygókat nemcsak alá- és fölérendeltségen alapulóan szervezik csillagrendszerekbe, csillagvilágokba, és így tovább, hanem a világegyetemi igazgatásban a mellérendelő csoportosítás is jelen van a fajta, a sorozat és más viszonyok alapján. A világegyetemnek ez a keresztirányú igazgatása inkább ama hasonló természetű tevékenységek összehangolásával függ össze, melyeket a különböző szférákon egymástól függetlenül vittek véghez. A világegyetemi teremtmények e rokon osztályait rendszeresen ellenőrzik bizonyos, változatos összetételű testületek, melyek magas rangú személyiségekből állnak és amelyeket sokat tapasztalt, végleges rendű lények vezetnek.

49:5.30 (568.1) E rokonsági tényezők minden szinten megnyilvánulnak, mert léteznek rokon sorozatok a nem-emberi személyiségek között éppúgy, mint a halandó teremtmények között – még az emberi és az emberfeletti rendek között is. Az értelmes lények az alá- és fölérendeltségen alapulóan tizenkét nagyobb csoportba sorolhatók, melyek hét-hét nagyegységből állnak. Az élőlények különleges kapcsolatban álló csoportjainak összehangolását valószínűleg a Legfelsőbb Lény valamilyen nem teljesen ismert eljárása biztosítja.

49:5.31 (568.2) 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok. A halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozást vagy csoportosítást teljes mértékben a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjéhez fűződő viszony határozza meg. A Nebadon lakott világainak csaknem kilencven százalékát az Igazítóval való eggyé kapcsolódás képességével rendelkező halandók népesítik be, szemben a közeli világegyetemmel, ahol alig több mint a bolygók fele ad otthont olyan lényeknek, akik az örökkévaló eggyé kapcsolódásra pályázó, Igazító-segítette lények.

49:5.32 (568.3) 7. A föld elhagyásának eljárásai. Alapvetően csak egy módja van az egyedi emberi élet megindításának a lakott világokon, és ez a teremtménynemzésen és a természetes születésen keresztül valósul meg; azonban számos olyan eljárás létezik, amely révén az ember kimenekülhet a földi besorolásából és bejuthat a paradicsomi felemelkedők befelé tartó áramába.

6. A bolygó elhagyása

49:6.1 (568.4) A halandók különféle fizikai fajtáinak és bolygói sorozatainak mindegyike élvezi a Gondolatigazítók, az őrangyalok és a Végtelen Szellem hírvivő seregei különféle rendjeinek segédkezését. A természetes halál jelentette felszabadulás révén mindegyik megszabadul a húsvér test kötelékeitől, és ezt követően mindegyik ugyanúgy éri el a szellemi evolúció és az elme-fejlődés morontia világait.

49:6.2 (568.5) A bolygói hatóságok vagy a csillagrendszer urainak kezdeményezésére időről időre különleges feltámadást visznek véghez az alvó továbbélők között. E feltámadásokra legalább a bolygói időben mért ezerévenként sort kerítenek, amikor is nem mind, de „sokan azok közül, akik alusznak a porban, felserkennek”. A különleges feltámadások alkalmával a felemelkedők különleges csoportjait a halandói felemelkedés helyi világegyetemi tervében való sajátos szolgálatra késztetik. E különleges feltámadásoknak gyakorlati szempontjai és érzelmi felhangjai egyaránt vannak.

49:6.3 (568.6) A lakott világ fiatalkorában sok túlélőt a különleges és az ezeréves feltámadások során szólítanak a lakószférákra, de többségüket a bolygói szolgálatot teljesítő isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési időszak kezdetén személyesítik meg újra.

49:6.4 (568.7) 1. A túlélés megítéltetési vagy csoportos rendű halandói. Az első Igazítónak a lakott világra való megérkezésével a szeráfi őrzőszellemek szintén megjelennek; ők nélkülözhetetlenek a bolygó elhagyásához. Az alvó továbbélők élete szünetelésének időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örök valóságtartalmait, mint szent zálogot a személy vagy a csoport szeráfi őrangyalai őrzik.

49:6.5 (568.8) Az alvó továbbélők mellé kijelölt csoport-őrzők mindig a megítéltetést végző Fiakkal működnek együtt azon a világon, ahol e Fiak megjelentek. „Elküldi az ő angyalait, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szél felől.” Minden egyes olyan szeráf mellett, akit egy alvó halandó újbóli megszemélyesülésében való közreműködésre rendeltek, ott működik a visszatért Igazító is, ugyanaz a halhatatlan Atya-szilánk, mely őbenne élt a húsvér testben töltött időben, és így állítják helyre a személyazonosságot és a személyiséget. Amíg a védenceik alszanak, e várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak; ebben az átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba.

49:6.6 (569.1) Jóllehet a halandói létezés idősebb világai otthont adnak azoknak a magasan fejlett és tökéletesen szellemi fajta emberi lényeknek, akik gyakorlatilag mentesültek a morontia élet alól, az állati eredetű fajok kezdeti korszakaira azért mégis olyan fejletlen halandók a jellemzők, akik oly éretlenek, hogy az Igazítójukkal való eggyé kapcsolódás lehetetlen. E halandók felébresztését a szeráfi őrzőszellemek végzik a Harmadik Forrás és Középpont halhatatlan szelleme egy egyedivé tett részével közösen.

49:6.7 (569.2) Egy bolygói korszak alvó továbbélői így személyesülnek meg újra a korszakos megítéltetési számbavétel során. De a teremtésrész meg nem menthető személyiségei esetében egyetlen halhatatlan szellem sem jelenik meg abból a célból, hogy a csoport beteljesülés-őrangyalai mellett működjön, és ez jelenti a teremtményi lét megszűnését. Némely forrásotok úgy ábrázolta ezeket az eseményeket, mint amelyek a halandói halál bolygóin mennek végbe, valójában azonban az ilyesmire a lakóvilágokon kerül sor.

49:6.8 (569.3) 2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók. Az emberi lények egyedi fejlődése azzal mérhető, hogy miként érik el egymás után a hét mindenségrendi kört és miként haladnak át azokon (sajátítják el azokat). A halandói fejlődés körei a társított értelmi, közösségi, szellemi és mindenségrendi látásmódbeli értékek szintjei. A hetedik körből indulva a halandó az elsőbe tart, és mindazokhoz, akik a harmadikat már elérték, nyomban személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek. E halandók a megítéltetési vagy egyéb döntésektől függetlenül személyesülnek újra a morontia létben.

49:6.9 (569.4) Az evolúciós világok első időiben kevés halandó ítéltetik meg a harmadik napon. De az idő múlásával mind több személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek a felemelkedő halandók mellé, és e fejlődő teremtmények egyre nagyobb számban személyesülnek meg újra az első lakóvilágon a természetes halált követő harmadik napon. Ilyenkor az Igazító visszatérése jelzi az emberi lélek ébredését, és ez a halott újbóli megszemélyesülése, pontosan úgy, mint az evolúciós világokon a tömeges számbavétel idején, a megítéltetési időszak végén.

49:6.10 (569.5) Az egyéni felemelkedőknek három csoportja van: A kevésbé fejlettek a kezdeti vagy első lakóvilágon érnek földet. A fejlettebb csoportba tartozók a morontia létpályát a közbenső lakóvilágok bármelyikén kezdhetik, attól függően, hogy milyen volt a megelőző bolygói fejlődésük. E rendek legfejlettebbjei ténylegesen a hetedik lakóvilágon kezdik a morontia tapasztalást.

49:6.11 (569.6) 3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói. A világegyetem szemében az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését, és minden olyan lény, akibe Igazító költözött, benne van az igazság-összeírásban. De az evolúciós világokon élt átmeneti lét bizonytalan, és sokan fiatalon meghalnak, mielőtt a paradicsomi létpálya mellett döntenének. Az ilyen gyermekek és ifjak, akikbe Igazító költözött, követik a fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket, vagyis a harmadik napon eljutnak a csillagrendszer végleges rendű világára (a gyakorló-nevelő otthonba), vagy valamely különleges feltámadás alkalmával vagy az állandó ezeréves, megítéltetési számbavétel során.

49:6.12 (570.1) Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a helyi csillagrendszerek végleges rendű világain személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágokra. A halandói születéskor a gyermek fizikai entitásra tesz szert, de a túlélés szempontjából minden Igazító nélküli gyermeket úgy tekintenek, mint aki még mindig a szüleihez tartozik.

49:6.13 (570.2) A Gondolatigazítók a kellő időben beköltöznek e kicsinyekbe, míg a szeráfi segédkezés a túlélés próbaidős rendjeinek mindkét csoportja esetében általában hasonló a fejlettebb szülőéhez vagy egyenértékű a szülőével, amennyiben csak az egyik vált túlélővé. A harmadik kört elértek, függetlenül a szüleik helyzetétől, személyes őrzőt kapnak.

49:6.14 (570.3) Hasonló gyakorló-nevelő otthonokat tartanak fenn a csillagvilági és a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedők első vagy második módosított rendjébe tartozó, Igazító nélküli gyermekek számára.

49:6.15 (570.4) 4. A felemelkedés második módosított rendjeibe tartozó halandók. Ezek a közbenső evolúciós világok haladó emberi lényei. Rendszerint nem képesek ellenállni a természetes halálnak, viszont mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól.

49:6.16 (570.5) A legkevésbé tökéletes csoport a helyi csillagrendszerük központján ébred újra, ők csak a lakóvilágokat hagyják ki. A középső csoport a csillagvilági felkészülési világokra megy; ők a helyi csillagrendszer teljes morontia rendszerét kihagyják. A szellemi előmenetel bolygói korszakai során a későbbiekben sok túlélő ébred a csillagvilági központokon és a paradicsomi felemelkedés itt kezdődik el.

49:6.17 (570.6) De mielőtt e csoportok bármelyike is továbbmenne, oktatókként vissza kell térniük a kihagyott világokra, s ott tanítókként sok tapasztalatot kell szerezniük a hallgatókként kihagyott területeken. Ezután mindannyian továbbhaladnak a Paradicsom felé, a halandói fejlődés elrendelt útjain.

49:6.18 (570.7) 5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók. E halandók az evolúciós életnek az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt fajtájába tartoznak, de igen gyakran képviselik az emberi fejlődés végső szakaszait valamely fejlődő világon. E megdicsőült lények mentesülnek a halál kapuin való átlépéstől; őket a Fiú fogadja magához; elragadtatnak az élők közül és azonnal megjelennek az Egyeduralkodó Fiú előtt a helyi világegyetem központján.

49:6.19 (570.8) Ezek azok a halandók, akik a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, és az ilyen, Igazítóval eggyé kapcsolódott személyiségek szabadon szelik át a teret, mielőtt morontia alakot öltenének. Ezek az eggyé kapcsolódott lények közvetlen Igazító-átkelésben jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba, ahol ugyanúgy megkapják az első morontia öltözéküket, mint minden más, az evolúciós világokról jövő halandó.

49:6.20 (570.9) A halandói felemelkedés ezen első módosított rendjébe az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra lehetőséget kínáló világok bármely egyede beletartozhat, akármelyik korai vagy kései fejlődési szakaszban jár is az adott bolygó, de ez a rend a leggyakrabban mégis az isteni Fiak látogatásából már többször is részesült, idősebb szférákon működik.

49:6.21 (570.10) A fény és élet bolygói korszakának elérésével sokan jutnak el a világegyetemi morontia világokra az átvitel első módosított rendjében. A végleges rendű létezés későbbi szakaszaiban, amikor egy területet elhagyó halandók többsége ebbe az osztályba kerül, a bolygót e sorozatba tartozóként ismerik el. Természetes halál egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott szférákon.

49:6.22 (571.1) [Közreadta egy, a Bolygói Igazgatás Jerusemi Tanodájából való Melkizedek.]