Segédkezés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

SEGÉDKEZÉS

I. A VÉGTELEN SZELLEM – A SEGÉDKEZÉS ISTENE

1. Az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének szolgálója

„A Végtelen Szellem, az Együttes Teremtő egyetemes és isteni segédkező. A Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének megnyilvánulásában, és összhangban van a paradicsomi Háromság szilárd, változatlan és pártatlan igazságosságával is. Az ő befolyása és személyiségei mindig közel vannak hozzátok; ők tényleg ismernek és igazán megértenek benneteket.”  9:0.3

2. A Végtelen Szellem a segédkezés Istene.

„Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés – isteni szeretetet és végtelen kegyelmet mutató segédkezés az összes értelmes teremtésrész számára. A Szellem az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése; örökmód egyesülnek őbenne egyetemes szolgálatra. A Szellem a teremtményi teremtésrészek esetében alkalmazott szeretet, az Atya és a Fiú egyesített szeretete.”  8:4.2

3. Az Együttes Teremtő az egyetemes kegyelem-segédkező

„Az Együttes Teremtő igazán és mindörökre a nagy segédkező személyiség, az egyetemes kegyelem-segédkező. Ahhoz, hogy a Szellem segédkezését megértsétek, gondoljatok arra az igazságra, hogy ő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése. A Szellem segédkezése azonban nem irányul kizárólag az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megjelenítésére. A Végtelen Szellem hatalmában áll az is, hogy a saját nevében és jogán segédkezzen a teremtésrészek teremtményeinek; a Harmadik Személy isteni méltósággal bír, és a maga részéről is gyakorolja a kegyelmet az egyetemes segédkezés keretében.”  8:4.7

4. A Végtelen Szellem az egyetemes elme-segédkező.

„Az elme sajátossága, hogy az élet oly tág köre számára adományozható. A Harmadik Forrás és Középpont az ő alkotótársain és teremtményi társain keresztül segédkezik minden elme számára minden szférán. Az emberi és az emberit el nem érő értelemnek a helyi világegyetemek segédjein keresztül, valamint a fizikai szabályozók közvetítői tevékenységén keresztül segédkezik, és segédkezése eléri még az élő dolgok legkezdetlegesebb fajtáinak a legalacsonyabb rendű, nem-tapasztaló entitásait is. És az elmeirányultság mindig elme-szellemi vagy elme-energiai személyiségek segédkezése.”  9:5.3

Megjegyzés: A segédkezés a közösségiesülés, a testvériség megvalósításának fokmérője. Az Atya Isten végtelenül közösségalkotó.

II. A PARADICSOMI FIAK SEGÉDKEZÉSE

1. A paradicsomi Fiak az üdvözülésben segédkeznek.

„A paradicsomi Fiak az Istenség három személye cselekvő természetének isteni megjelenését jelentik az idő és tér területei számára. A Teremtő, az Ítélkező és a Tanító Fiak az örökkévaló Istenségek ajándékai az ember gyermekeinek és minden más, a felemelkedésre eredendő lehetőséggel rendelkező világegyetemi teremtménynek. Ezen Istenfiak isteni segédkezőkként szüntelenül annak a munkának szentelik magukat, hogy segítsék az idő teremtményeit az örökkévalóság magas szellemi céljának elérésében.”  20:10.2

2. A paradicsomi Fiak az Istenség kinyilatkoztatása.

 „A helyi világegyetemekben e fiúi rendek együttműködnek abból a célból, hogy kinyilatkoztassák a paradicsomi Istenségeket a tér teremtményei számára: Mint a helyi világegyetem Atyja, a Teremtő Fiú az Egyetemes Atya végtelen jellemét mutatja. Mint a kegyelem alászálló Fiai, az Avonalok a végtelenül könyörületes Örökkévaló Fiú páratlan természetét nyilatkoztatják ki. Mint a felemelkedő személyiségek igaz tanítói, a Háromsági Daynal Fiak a Végtelen Szellem tanító személyiségét mutatják meg. Az istenien tökéletes együttműködésükben a Mihályok, az Avonalok és a Daynalok a Legfelsőbb Isten személyiségének és fennhatóságának megjelenéséhez és kinyilatkoztatásához járulnak hozzá a téridő világegyetemekben, illetőleg azok számára. A háromsági tevékenységeik összhangjában e paradicsomi Istenfiak mindig az Istenség személyiségeinek előőrseként működnek, amikor követik az Első Nagy Forrás és Középpont isteniségének az örök Paradicsom-Szigettől az ismeretlen mélységű térbe való végtelen kiterjedését.”  20:10.4

III. JÉZUS SEGÉDKEZÉSBEN TÖLTÖTT ÉLETE

1. Jézus szolgálni jött.

„»És jól jegyezzétek meg, amit mondok: Nem azért jöttem, hogy az igazakat szólítsam, hanem a bűnösöket. Az Ember Fia nem azért jött, hogy segédkezzenek a számára, hanem azért, hogy ő segédkezzen, és az életét úgy adományozza mindenkinek, mint az ajándékot. Kijelentem nektek, hogy azért jöttem, hogy megkeressem és megmentsem azokat, akik elvesztek.«”  157:6.9 Mt. 9:13., Mk. 10:45.

2. Jézus jót cselekedni törekedett.

„Testvérekként szerette az embereket, s ugyanakkor felismerte, hogy mennyire különböznek egymástól a benső felruházottságukat és a szerzett képességeiket tekintve. »Ahol csak járt, jót tett.«”  100:7.8, ApCsel. 10:38.

3. Jézus élete a segédkezés volt.

„De a Mester igencsak gondolkodó és közvetlen volt. Minden segédkezésében nagyon is gyakorlatias volt, s közben minden tervét ilyen szent józan ész jellemezte. Nagyon is mentes volt minden túlzó, különc és hóbortos hajlamtól. Sohasem volt szeszélyes, szertelen vagy önuralmát vesztő. Minden tanításában és mindenben, amit csak tett, csodálatos éleslátás párosult a helyes cselekvés felismerésének rendkívüli érzékével.”  100:7.3

4. Jézus megcselekszi a segédkezés példázatát.

„»Értitek-e valóban, hogy mit tettem veletek? Mesternek hívtok, és jól is teszitek, mert az vagyok. Ha viszont most a Mester megmossa a lábatokat, akkor miért nem voltatok hajlandók ti megmosni egymás lábát? Milyen tanulságot vehettek e példázatból, melyben a Mester oly készségesen megteszi azt a szolgálatot, melyet a testvérei nem voltak hajlandók megtenni egymásnak? Bizony, bizony mondom nektek: Egy szolga nem nagyobb az uránál; és akit elküldtek, az sem nagyobb az őt küldőnél. Láttátok a szolgálat útját a közöttetek megélt életemben, és áldottak vagytok, akiknek megvan a kegyes bátorságotok az ilyen szolgálatra. De miért értitek meg ilyen nehezen, hogy a szellemi országban való nagyság titka nem olyan, mint az anyagi világbeli hatalmi módszerek?«”  179:3.8, Jn. 13:5-17.

IV. A HELYI VILÁGEGYETEMI ANYASZELLEM SEGÉDKEZÉSE

1. A helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezése

„A halandó ember a Szellemnek az elmével együtt való segédkezését először akkor tapasztalja meg, amikor az evolúciós teremtmények tisztán állati elméje az istenimádat- és a bölcsesség-segéd iránti fogadókészségre szert tesz. A hatodik és a hetedik segéd e segédkezése jelzi, hogy az elme evolúciója átlépte a szellemi segédkezés küszöbét. És az istenimádati és bölcsességi működést mutató ilyen elmék azonnal bekapcsolódnak az Isteni Segédkező szellemi köreibe.”  34:5.3

2. Miként segédkezik a világegyetemi Anya

„Egyénekként ti személyesen nem rendelkeztek a Teremtő Atya-Fiú vagy az Alkotó Anyaszellem szellemének különvált részével vagy entitásával; e segédkezések nem lépnek kapcsolatba az egyéni elme gondolkodás-központjaival és nem lakoznak benne, mint a Titkos Nevelők. A Gondolatigazítók határozottan egyedi meglényegülései az Egyetemes Atya elő-személyes valóságának, melyek ténylegesen a halandói elmében lakoznak, mint annak része, és mindig tökéletes összhangban dolgoznak a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem együttes szellemeivel.”  34:5.6

3. A Szellem sokrétű segédkezése

„Az isteni Szellem az örök dicsőség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek, akik vagytok és ahol vagytok, és azután, a hit társas viszonyában, szeretőn magához ölelje a halandó eredetű lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés e küldetésére.”  34:6.3

4. Az elmeszellem-segédek

„A hét elmeszellem-segédet a következő megjelöléseknek megfeleltethető elnevezéssel szokás azonosítani: belső meglátás, értelem, bátorság, tudás, tanácskozás, istenimádat és bölcsesség. Ezen elmeszellemek hatásukat különféle késztetésekként fejtik ki az összes lakott világon, s mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi meglehetősen függetlenül attól, hogy a többi elmeszellem milyen mértékű fogadtatást és működési lehetőséget talál.”  36:5.2, Iz. 11:2,3., Jel. 1:4.

V. A SEGÉDKEZŐ SZELLEMEK SEREGE

1. A szellemlények alkotják a megdicsőüléshez vezető élet létrát.

„Az Isteni és Végtelen Szellem nagy családjának szellemszemélyiségei örökre annak a feladatnak szentelték magukat, hogy Isten szeretetében és a Fiú könyörületességében segédkezzenek az idő és tér evolúciós világain élő minden értelmes teremtménynek. E szellemlények képezik azt az élő létrát, melyen a halandó ember az őskuszaságból a megdicsőülésig felkapaszkodhat.”  9:8.25, Ter. 28:12., Zsid. 1:14.

2. Fáradhatatlan mennyei segédkezők

„Amint az ember többet megtud e Végtelen Szellem teremtményi családjába tartozó alacsonyabb rendűek által végzett szeretetteli és fáradhatatlan segédkezésről, úgy egyre inkább csodálni fogja az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös Cselekedetének érzékfeletti természetét és páratlan jellemét és rajongani fog azért. E Szellem valóban »az Úr szeme, mely mindig az igazakon van” és „az isteni fül, mely mindig hallja azoknak könyörgéseit«.”  8:4.8 Zsolt. 34:15.

3. Az irgalmasság gyermekei forgatják a szenvedés kalapácsát.

„Az energia és a fizikai dolgok legfelsőbb szintű szabályozásán túl a Végtelen Szellem nagyszerűen felruháztatik a türelem, a könyörületesség és a szeretet azon sajátosságaival, melyek oly kiválóan megmutatkoznak az ő szellemi segédkezésében. A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. A Szellem Isten az Eredeti és Örökkévaló Fiú minden fenséges kedvességével és könyörületes ragaszkodásával rendelkezik. Szülőhelyetek világegyeteme az igazságosság üllője és a szenvedés kalapácsa között nyer végső formát; de a kalapácsot forgatók nem mások, mint az irgalmasság gyermekei, a Végtelen Szellem szellem-utódai.”  9:1.8

VI. EMBERI SEGÉDKEZŐK

1. Az igaz vallás társadalmi szolgálathoz vezet.

„De az igaz vallás élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet. A vallási hívőnek a tisztán időleges és jelentéktelen dolgok sokaságától való elfordulása sohasem vezet társadalmi elszigetelődéshez, és annak nem is szabad kiölnie a humorérzéket. Az igaz vallás semmit sem vesz el az emberi léttől, hanem új jelentéstartalmakat ad az élet egészének; a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre. Előhozhatja még a keresztes vitéz szellemét is, mely roppantul veszélyes, ha nem felügyeli azt szellemi rálátás és az emberi hűségelemek szokványos társadalmi kötelezettségei iránti tisztes odaadás.”  100:6.5

2. Ha nagy akarsz lenni, akkor szolgálnod kell.

„»Aki nagy akar lenni az Atyám országában, annak mindenkit szolgálnia kell; és aki közöttetek az első akar lenni, engedjétek neki, hogy szolgálja a testvéreit. De mihelyt végre igazán felvétettek polgárokként a mennyországba, akkor többé már nem szolgák vagytok, hanem fiak, az élő Isten fiai. És így fog fejlődni ez az ország a világban, míg össze nem tör minden gátat és minden embert képessé nem tesz arra, hogy megismerje az Atyámat és higgyen abban a megmentő igazságban, melynek a kinyilvánítására eljöttem. Az ország már most is karnyújtásnyira van, és némelyetek addig nem is hal meg, míg meg nem láttátok, amint az Isten uralma nagy hatalomban el nem érkezik.«”  140:1.6, Mt. 20:25,26.

3. Jézus új parancsolatot ad.

„Néhány pillanatnyi kötetlen beszélgetést követően Jézus felállt és így szólt: »Amikor előadtam nektek egy példázatot arról, hogy miként kell hajlandóknak lennetek egymás szolgálatára, azt mondtam, hogy egy új parancsolatot szeretnék adni nektek; és ezt most teszem meg, mivel távozni készülök. Jól ismeritek azt a parancsolatot, mely azt mondja, hogy szeressétek egymást; hogy a szomszédodat magadként szeresd. De én nem elégszem meg még ezzel az őszinte odaadással sem a gyermekeim részéről. Azt szeretném, ha még nagyobb szeretetteljes tetteket vinnétek véghez a hívő testvériség országában. És így e parancsolatot adom nektek: hogy szeressétek a másikat éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket. És ennek révén minden ember megtudja, hogy ti az én tanítványaim vagytok, ha így szeretitek egymást.«”  180:1.1, Jn. 13:34,35.

4. Az igaz ragaszkodás legfelsőbb mércéje.

„»Amikor ezen új parancsolatot adom, nem teszek új terhet a lelketekre; inkább új örömöt hozok nektek és lehetővé teszem a számotokra, hogy új gyönyörűséget találjatok abban, hogy megismeritek annak boldogságait, hogy a szívetek ragaszkodását embertársaitoknak adományozzátok. A szeretetem nektek és a halandó társaitoknak való adományozásában, én a legfelsőbb rendű örömöt fogom megtapasztalni, még ha kifelé szenvedést élek is át.

Amikor arra hívlak fel titeket, hogy szeressétek a másikat, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket, akkor az igaz ragaszkodás legfelsőbb mércéjét mutatom nektek, mert embernek ennél nagyobb szeretete nem lehet: hogy életét adja a barátaiért. És ti a barátaim vagytok; azok is maradtok, ha hajlandók vagytok megtenni, amit tanítottam nektek. Mesternek hívtatok, de én nem neveztelek benneteket szolgáknak. Ha szeretni tudjátok egymást úgy, ahogy én szeretlek titeket, akkor a barátaim lesztek, és mindig azt fogom mondani nektek, amit az Atya kinyilatkoztat nekem.«”  180:1.2

5. Osztozni a Mester szolgálatában

„»Nem csak ti választottatok engem, hanem én is választottalak titeket, és felavattalak benneteket, hogy menjetek ki a világba és teremjétek a szeretetteljes szolgálat gyümölcseit a társaitok számára, éppen úgy, ahogy én közöttetek éltem és kinyilatkoztattam nektek az Atyát. Az Atya és én egyaránt veletek fogunk dolgozni, és az isteni örömöt teljességében tapasztaljátok majd, ha hajlandók vagytok engedelmeskedni azon parancsomnak, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket.«

Ha osztozni akartok a Mester örömében, akkor osztoznotok kell a szeretetében is. És az ő szeretetében osztozni azt jelenti, hogy osztoztatok a szolgálatában. Az ilyen szeretet-tapasztalás nem szabadít meg e világ nehézségeitől; nem teremt új világot, de bizonyosan megújítja a régit.”  180:1.4

I. A SEGÉDKEZÉS AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

Az Ószövetség kizárólag a papokat és a prófétákat ismert el szolgálóknak. A papságot két rendre osztották: papok, vagyis Áron fiai, és a leviták, vagyis a Lévi törzsének egyéb tagjai.

1. PAPOK. (Áron fiai)

„Add rá Áronra a szent ruhákat, kend fel és szenteld fel, hogy mint pap szolgáljon nekem.” Kiv. 40:13.

2. LEVITÁK. (A papok szolgálói)

„Inkább a tanúság sátrát bízd a levitákra, összes fölszerelésével és minden tartozékával együtt. Ők vigyék a sátort és minden fölszerelését, ők lássák el a szolgálatát (...)” Szám. 1:50.

„(...) a papoknak, Istenünk házának kamráiba, földjeink tizedét pedig a levitáknak. A levitáknak maguknak kell összeszedniük a tizedet (...)” Neh. 10:38.

II. A SEGÉDKEZÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

Az Újszövetségben minden hívőt papként tartanak számon.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok (...)” 1Pét. 2:9.

„[S] Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket.” Jel. 1:6.

Az Újszövetség számos segédkező csoportot jelöl meg.

1. APOSTOLOK

„Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék (...)” Ef. 4:11,12.

„Pál (...) meghívott apostol (...)” Róm. 1:1.

Barnabásra utalva: „A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal.” ApCsel. 14:4.

Jakabra, az Úr testvérére utalva: „Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.” Gal. 1:19.

Andronikuszra és Juniára utalva: „Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Juniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek (...)” Róm. 16:7.

2. PRÓFÉTÁK

„Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába.” ApCsel. 11:27.

„Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.” ApCsel. 15:32.

„Volt egy (...) Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya (...)” Lk. 2:36.

Keresztelő Jánosról szólva: „Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.” Mt. 14:5.

3. EVANGÉLISTÁK. (A hetvenek)

„Másnap folytattuk utunkat, és Cezáreába értünk. Itt betértünk Fülöp evangélistának (...) a házába (...)” ApCsel. 21:8.

„Te azonban (...) teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.” 2Tim. 4:5.

(Megjegyzés: Timóteus először vándor evangélista volt, később lett belőle rendes pásztor.)

4. TANÍTÓK

„Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító (...)” ApCsel. 13:1.

5. PÁSZTOROK. (Ef. 4:11.)

(Nem szabad elfelejteni, hogy a pásztor, püspök, presbiter, elöljáró és felügyelő megnevezéseket sokszor felcserélve használják a szerzők. Mind intéző volt.

a. Püspökök

„[A] Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt.” Fil. 1:1. (A püspökök másodlagos jelentése: felügyelők.)

„A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.” 1Tim. 3:2-4.

Titusz püspökké szentelésekor: „A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.” Tit. 1:7,8.

b. Presbiterek (elöljárók)

„[H]ogy (...) a városokba presbitereket rendelj utasításaim szerint. Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel.” Tit. 1:5,6.

„Másnap Pál velünk együtt ellátogatott Jakabhoz. A presbiterek is mind egybegyűltek.” ApCsel. 21:18.

Timóteushoz szólva: „Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél.” 1Tim. 4:14.

„A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak.” 1Tim. 5:17.

„Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.” Jak. 5:14.

c. Felügyelők (elöljárók)

„Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát (...)” ApCsel. 20:28.

6. DIAKÓNUSOK ÉS DIAKONISSZÁK

Pénzügyi gondnokok és mindenfajta közösségi szolgálattal megbízottak

„A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők. A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel.” 1Tim. 3:8-9.

„Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben.” 1 Tim. 3:13.

„Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.” Róm. 16:1.

„Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók.” 1Tim. 3:11.

III. JÉZUS FÖLDI SZOLGÁLATA

1. Terjesztenie az evangéliumot – megteremteni az új és élő utat – hirdetni a mennyországot, vagyis az Isten Atyaságát és az emberek közötti testvériséget – meggyógyítani a testi-lelki betegeket

„Jézus bejárta egész Galileát, (...) hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.” Mt. 4:23.

„Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. »Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!«” Mt. 4:17.

(Megjegyzés: Más evangéliumi szövegekben az Isten országának nevezik.)

„Ezt az élethez vezető új utat a függönyön (...) nyitotta meg nekünk.” Zsid. 10:20.

2. Hirdetni az ember istenfiúságát

„Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak (...)” Mt. 5:45.

„Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai (...)” Lk. 6:35.

„Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Jn. 1:12.

3. Megmenteni a bűnösöket

„Jézus meghallotta és így válaszolt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«” Mk. 2:17.

4. Az emberiséget szolgálni jött. Ahol csak járt, jót tett.

„Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.” Lk. 22:27.

„Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak (...)” Mt. 20:28.

„Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok (...)” Mt. 20:26.

„S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat (...)” ApCsel. 10:38.

5. Kinyilatkoztatni az Atyát és megcselekedni az akaratát.

„[S] az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” Mt. 11:27.

„Magamtól nem tehetek semmit (...) mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.” Jn. 5:30.

„Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.” Jn. 6:38.

IV. ANGYALI SEGÉDKEZÉS

„Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.” Zsolt. 91:11.

„Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.” Zsid. 1:14.

„A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.” Zsolt. 104:4.

Ld. Zsid. 1:7. „Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.”

„Erre (...) angyalok jöttek a szolgálatára.” Mt. 4:11.

„Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette.” Lk. 22:43.

„Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték.” Lk. 16:22.

Megjegyzés: Az őrangyalok halál utáni tevékenységét tárgyaló részben az Urantia könyv ezt közli (1211. oldal 4. bekezdés): „Halálotokat követően a rólatok készült feljegyzéseket, azonosság-jegyeket és az emberi lélek morontia entitását – mely a halandói elme és az isteni Igazító közös működésének eredménye – a végzet-őrangyal hűségesen megőrizte minden egyéb, a jövőbeli létezésetekkel kapcsolatos értékkel egyetemben, mindennel, ami benneteket alkot, ami a ti valótok (...)”

V. EMBERI SEGÉDKEZÉS

„Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem.” Ef. 3:7.

„Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.” ApCsel. 26:16.

„[M]i meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.” ApCsel. 6:4.

„Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom (...)” Róm. 15:16.

„Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.” Mk. 9:41.

„[É]s ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” Mk. 10:44.

„Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Mk. 9:35.

„Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. (...) amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt. 25:36,40.

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Mk. 16:15.

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.