Remény

Nyomtatóbarát változat

REMÉNY

I. A REMÉNYÜNK BIZTOS ALAPJAI

1. A remény a hit diadala.

„A vallás, a személyiség meggyőződés-hite mindig képes győzedelmeskedni a hitetlen anyagi elmében születő, felületesen ellenkező, kétségbeesett okszerű gondolkodáson. Tényleg létezik egy igaz és valódi belső hang, az »igaz fény, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön«. És e szellemvezetés különbözik az emberi tudat erkölcstani szavától. A vallásos bizonyosság érzése több, mint a meghatottság érzése. A vallás bizonyossága meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is. A vallás maga hit, bizalom és bizonyosság.” 101:0.3, Jn. 1:9

2. A remény a személyes tapasztalás gyümölcse.

„Nem értjük teljesen, hogy Isten miként lehet elsődleges, változatlan, mindenható és tökéletes, miközben körülveszi őt egy folyton változó és láthatóan törvényszabta világegyetem, egy viszonylagosan tökéletlen dolgokat magába foglaló, fejlődő világegyetem. De ezen igazságot saját személyes tapasztalatainkból megismerhetjük, hiszen a magunk és környezetünk állandó változása ellenére mi mindannyian megőrizzük személyazonosságunkat és sajátakaratunkat.” 1:7.4

3. A reményünk biztos alapjai

„A bennetek lakozó Isten-szilánk az oka annak, hogy az Igazító szellemi vezetésével egyre jobb összhangot találva bízhattok abban, hogy nagyobb mértékben érzékelitek majd azon egyéb szellemi hatások jelenlétét és átalakító erőterét, melyek körülvesznek benneteket és hatnak rátok, de amelyek nem szerves részetekként fejtik ki hatásukat. Az a tény, hogy értelmileg nem vagytok tudatában az Igazítóval való szoros és bensőséges kapcsolatnak, még a legkevésbé sem cáfol egy ilyen fennkölt tapasztalást. Az isteni Igazítóval való testvériesség bizonyítéka teljes egészében azon szellemgyümölcsök természetében és mennyiségében áll, melyek az egyéni hívő élettapasztalatában teremnek. »Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.«” 5:2.4, Mt. 7:20

4. A reményünk alapja

„Nincs korlátja azon erőknek és személyiségeknek, melyeket az Atya adott esetben igénybe vehet annak érdekében, hogy célját megtartsa és teremtményeit fenntartsa. »Az örök Isten a mi oltalmunk, és alant vannak örökkévaló karjai.« »Aki a Fenségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.« »Íme, nem szunnyad és nem alszik ki minket őriz!« »Tudjuk pedig, hogy minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik,«, »mert az Úr szeme az igazakon van, és az ő füle azoknak könyörgésein«.” 4:1.4, MTörv. 33:27, Zsolt. 91:1; 121:3, Róm. 8:28, Zsolt. 34:15

5. A hit az anyagit meghaladó szintű valóságokig jut el.

„Bár a vallásos tapasztalás tisztán alanyi jelenség, az ilyen élmény a világegyetemi tárgyias valóság legfelsőbb területei felé forduló igenlő jellegű és élő-hitre épülő magatartást foglal magában. A vallásbölcselet eszményképe olyan hit-bizodalom, mely feltétlenül arra készteti az embert, hogy bízzon a világegyetemek mindensége végtelen Atyjának feltétlen szeretetében. Az ilyen igaz vallásos tapasztalás messze meghaladja az eszményalapú vágy bölcseleti tárgyiasulását; az ténylegesen is biztossá teszi az üdvözülést és csak azzal törődik, hogy megismerje és megcselekedje a paradicsomi Atya akaratát. Az ilyen vallás jegyei: hit egy legfelsőbb Istenségben, az örökkévaló továbbélés reménye, és szeretet, különösen az embertársak iránt.” 103:9.5

II. A REMÉNYÜNK BIZONYOSSÁGA

1. A vallásos remény bizonyossága

„A vallás értelmi ismertetőjele a meggyőződés; a bölcseleti ismérve a következetesség; a társadalmi gyümölcse pedig a szeretet és a szolgálat.” 102:7.5

2. Az Isten-tudatos halandó biztos az üdvözülésben.

„Az Isten-tudatos halandónak biztos az üdvözülése; ő nem fél az élettől; ő őszinte és következetes. Tudja, hogy milyen bátran kell viselkednie az elkerülhetetlen szenvedés elviseléséhez; nem panaszkodik, amikor kikerülhetetlen nehézséggel kerül szembe.

Az igaz hívő nem fárad bele a jócselekedetbe csak azért, mert nem jár sikerrel. A nehézség fokozza az igazságot szerető buzgalmát, míg az akadályok csak kihívást jelentenek a tántoríthatatlan országépítő erőfeszítései számára.” 156:5.20

3. A vallásos lélek tud – és most tud.

„Az idő állandó eleme az ismeretszerzésnek; a vallás az általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi, jóllehet a kegyelemben ott van a növekedés fontos tényezője, a vallásos tapasztalás minden szakaszában ott van a határozott fejlődés. A tudás örökkévaló kutatás; mindig tanultok, de sohasem lesztek képesek eljutni a tiszta igazság teljes megismeréséig. Önmagában a tudásban sohasem lehet teljes bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik; viszont a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. És még e mély és határozott bizonyság sem készteti az ilyen józan vallásos hívőt arra, hogy valamivel is kevésbé érdeklődjön az emberi bölcsesség fejlődésének hullámhegyei és hullámvölgyei iránt, melynek anyagi vége a lassan haladó tudomány eredményeihez kapcsolódik.” 102:2.4

4. A lélek bizodalmának magasztossága

„Az igaz vallás a valóságra való rálátás, az erkölcsi tudat hit-gyermeke, és nem puszta értelmi helyeslése az elmerevített tantételek valamely halmazának. Az igaz vallás abban a tapasztalásban áll, hogy »a Szellem maga tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk«. A vallás nem hittudományi tételekben, hanem szellemi látásmódban és a lélek bizodalmának magasztosságában áll fenn.” 101:2.13, Róm. 8:16

III. JÉZUS DICSŐ REMÉNYRŐL TANÍTOTT

1. A jézusi evangélium magasztos reménye

„Jézus tanításai alkották az első olyan urantiai vallást, mely oly teljesen magába foglalta a tudás, a bölcsesség, a hit, az igazság és a szeretet összarányosítását, hogy teljesen és egyidejűleg biztosítson időleges megnyugvást, értelmi bizonyságot, erkölcsi megvilágosodást, bölcseleti kiegyensúlyozottságot, erkölcstani érzékenységet, Isten-tudatot és a személyes továbbélés határozott bizonyosságát. Jézus hite kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége, a halandói világegyetemi fejlődés véglegessége felé, hiszen gondoskodott a következőkről:

1. Megszabadulás az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerésében.

2. Megszabadulás az értelmi rabságból: az embernek meg kell ismernie az igazságot, és az igazság felszabadítja őt.

3. Megszabadulás a szellemi vakságtól, a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontiai tudatossága; a szellemi valóság felfedezése szolgálaton keresztül és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatása tevékeny szereteten keresztül.

4. Megszabadulás a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén keresztül, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül.

5. Megszabadulás a sajátlényegtől, megszabadulás az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül és a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel való összehangolódás révén.

6. Megszabadulás az időtől, az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése.

7. Megszabadulás a végestől, a tökéletessé tett egység az Istenséggel a Legfelsőbben és rajta keresztül, s ezáltal a teremtmény kísérletet tesz a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.” 101:6.8

2. A remény megjelenése Jézus tanításaiban

„Éppen azért, mert Jézus evangéliuma olyannyira sokrétű volt, néhány évszázad alatt a tanításairól készített feljegyzéseket tanulmányozók sok imádatközösség és szakadár felekezet között oszlottak meg. A keresztény hívek e sajnálatos megosztottsága ama kudarcból ered, hogy nem képesek felismerni a Mester sokrétű tanításaiban az ő páratlan életének isteni egyetlenségét. De egykor majd a Jézusban hívők nem lesznek szellemileg ily megosztottak a nem hívőkkel szembeni magatartásuk terén. Mindig is vannak különbségek az észbeli felfogóképességünkben és az értelmi képességünkben, sőt különböző fokú a közösségtudatunk is, de a szellemi testvériség hiánya megbocsáthatatlan és helytelenítendő.

Félreértés ne essék, Jézus tanításainak örök természete nem engedi, hogy azok örökre terméketlenek maradjanak a gondolkodó emberek szívében. A Jézus által elképzelt ország nagyobbrészt megbukott a földön; egyelőre egy külsőséges egyház foglalja el a helyét; de meg kell értenetek, hogy ez az egyház csak a bábállapota az akadályozott szellemi országnak, mely átviszi azt ezen az anyagi korszakon és még tovább, egy szellemibb megítéltetésre, ahol a Mester tanításai teljesebb körű lehetőséget kapnak a kiteljesedésre. Az úgynevezett keresztény egyház így válik azzá a gubóvá, amelyben a jézusi felfogás szerinti ország jelenleg szunnyad. Az isteni testvériség országa még életben van és e hosszas alámerülésből végül és bizonyosan elő is fog bukkanni, éppoly biztosan, ahogy a pillangó is előbújik végül az átalakulási fejlődésen áteső, kevéssé vonzó megjelenésű teremtmény szép kifejléseként.” 170:5.20

IV. BOLDOGSÁG – AZ ATYA GONDOSKODÁSA

1. Az igaz remény alapjai

„»Simon, némelyek a természetüktől fogva boldogabbak másoknál. Sok, nagyon sok függ attól, hogy az ember mennyire hajlandó elfogadni az Atya benne lakozó szellemének vezetését és irányítását. Nem olvastátok az Írásokban a bölcs ember szavait, ’az ember szelleme az Úr gyertyása, egészen átkutatja az ember bensőjét’? És az ilyen, szellem vezette halandók azt is mondják: ’A mérőláncom kedves földre esett; s kedvem telik örökségemben’. ’Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a sok bűnös nagy gazdagsága’, mert ’a jó a magáé szerint elégszik meg’. ’A vidám szív derűssé teszi az arcot is és mindig ünnepet ül. Többet ér a kevés az Úr tiszteletében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs. Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint az egyenesség híján szerzett nagy haszon.’ ’A vidám szív jó orvosságul szolgál.’ ’Jobb egy kevés megnyugvás, mint a túlzott bőség a szellem szomorúságában és háborgásában.’«” 149:5.2, Péld. 20:27; Zsolt. 16:6; 37:16; Péld. 14:14; 15:13-17; 16:8; 17:22; Préd. 4:6

2. Igazi vigaszt keressetek.

„»Az ember szomorúságának nagy része a törekvéseivel kapcsolatos csalódásból és a sértett büszkeségéből ered. Bár az emberek tartoznak maguknak annyival, hogy a legjobbat hozzák ki a földi létükből, s ha így őszintén igyekeznek, örömmel kell fogadniuk a sorsukat és ügyességet kell mutatniuk abban, hogy a legtöbbet hozzák ki abból, ami nekik jutott. Az ember bajai túl sokszor hajtanak ki a maga természetes szíve félelmének talajából. ’Menekül a gonosz, bár nem űzi senki.’ ’A gonoszak olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem bír megnyugodni, de sarat és iszapot vetnek fel hullámai; nincs békéjük a gonoszaknak, mondja az Isten.’

Ne keressetek tehát hamis békét és pillanatnyi örömöt, hanem törekedjetek inkább a hit bizonyosságára és az isteni fiúi elismertség bizonyságaira, melyek nyugalmat, megelégedettséget és felsőbb örömet teremnek a szellemben.«” 149:5.3, Péld. 28:1, Iz. 57:20,21

3. Az Atya gondoskodására alapozott remény

„»Nézzétek a liliomokat, hogyan nőnek; nem fáradoznak, nem is szőnek-fonnak; mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezőt, amely ma virít és holnap levágják és tűzre vetik, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, a mennyország követeit, nem sokkal inkább fogja? Ó, ti kishitűek! Amikor teljes szívvel a mennyországról szóló örömhír terjesztésének szentelitek magatokat, akkor nem szabad kétkedő gondolatokat táplálnotok a magatok vagy az elhagyott családotok ellátása miatt. Ha életeteket igazán az örömhírnek adjátok, akkor az örömhír fog éltetni. Ha csak hívő tanítványok vagytok, akkor nektek kell megkeresnetek a magatok kenyerét és hozzá kell járulnotok mindazok eltartásához, akik tanítanak és a tant hirdetik és gyógyítanak. Ha aggódtok a kenyeretek és vizetek miatt, akkor miben különböztök a világ nemzeteitől, akik oly nagy igyekezettel törekednek ezekre a létszükségleti cikkekre? Szenteljétek magatokat a munkátoknak, higgyétek, hogy az Atya is tudja és én is tudom, hogy mindeme dolgokra szükségetek van. Hadd biztosítsalak titeket egyszer s mindenkorra, hogy ha életeteket az országért való munkának szentelitek, akkor minden valódi szükségletetek kielégíttetik. A nagyobb dolgokra törekedjetek, és ráleltek a kisebbekre azokban; kérjétek a mennyeit, és a földit is megkapjátok vele. Az árnyék bizton követi az anyagot.«” 165:5.3, Lk. 12:27,28

A REMÉNY, AHOGY A BIBLIÁBAN ÁBRÁZOLJÁK

1. Istenben van a mi reményünk.

„Reményem egyedül benned van.” Zsolt. 39:8

„De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,” Zsolt. 33:18

2. Mindig reménykedünk.

„Én azonban mindig reménykedem,” Zsolt. 71:14

3. Remény az Isten szavában.

„[S]zavadban bizakodom.” Zsolt. 119:81

4. Az Istennek kedves a reményünk.

„Azok tetszenek az Úrnak, (...) akik bíznak jóságában és kegyelmében.” Zsolt. 147:11

5. A remény örömet és megelégedést hoz.

„Az igaz reménye örömbe torkollik (...)” Péld. 10:28

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével (...)” Róm. 15:13

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők (...)” Róm. 12:12

6. Reményre hívnak bennünket.

„[H]ogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket (...)” Ef. 1:18

7. A bizodalom ereje

„Ha veszteg maradtok és bíztok, lett volna erőtök.” Iz. 30:15

„[A]ki az Úrban bízik, védelmet lel.” Péld. 29:25

8. Az örök élet reményében

„[A]z örök élet reményében, amelyet az igazmondó Isten ősidők előtt megígért,” Tit. 1:2

„[S] az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.” Tit. 3:7

9. A hit a remélt dolgok biztosítéka.

„A hit a remélt dolgok biztosítéka (...)” Zsid. 11:1

„Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet (...)” 1Kor. 13:13 (Ez Pál HÁROMSÁGA – egyfajta sorrendben.)

10. Remény és a legfőbb bizalom.

„Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem (...)” Iz. 12:2

„Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” Zsolt. 37:5

11. A remény a bizodalom elődje.

„Biztonságban leszel, mert lesz reménységed (...)” Jób 11:18

12. A Krisztus, a reményünk

„[E]z a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye.” Kol. 1:27

„Mert megváltásunk még reménybeli.” Róm. 8:24

13. A szeretet minden dolgot remél.

„[A szeretet m]indent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” 1Kor. 13:7

14. Remény és türelem

„[A] türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység [fakad].” Róm. 5:4

15. Megcsalt remény.

„A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív (...)” Péld. 13:12

Megjegyzés: A remény ószövetségi jelképe a szivárvány volt. Az Ószövetségben a hit és a remény nem különül el élesen. A remény helyett a bizalom és a bizakodás használatos.

A REMÉNY, AHOGY A BÖLCSELŐK LÁTJÁK

1. Zeusz, megharagudván az emberekre, rávette Pandórát, hogy nyissa ki a szelencéjét, s ezzel mindenféle rosszat szabadított a halandókra. E rossz dolgok között ott volt a rovarkár is, de a remény a szelencében maradt.

2. E fatalista bölcselők a reményt illúziónak – a rossz képzelet eredményének – tekintették.

3. Vegyünk néhány görög bölcselő véleményét:

Aiszkhülosz szerint: „a számkivetettek éltetője”

Euripidész szerint: „az ember átka”

4. A zsidók láttak némi reményt az emberiség számára. Ld. Zsolt. 4:2 és Iz. 40.

5. Pál hősiesen kimentette a reményt e borúlátó fatalisták kezéből, amikor kijelentette: „Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet” (1Kor. 13:13)

6. Később Luther mondta: „Minden, amit csak tesznek a világon, reményből teszik.”

7. Tennyson mondta: „A magasztos remény tesz bennünket emberré.”

8. Ám nem minden későbbi bölcselő osztotta Pál lelkesültségét. Ld. pl. az alábbi mondásokat:

a. Cowley (1647): „Remény – a szerencse csalóka sorsjátéka, ahol az egy nyerésre száz vesztés jut.”

b. Shelley (1819): „Rosszabb a kétségbeesésnél, rosszabb a halál keserűségénél: ez a remény.”

c. Nietzsche (1819): „A remény a rossz dolgok legrosszabbika, mert meghosszabbítja az ember kínját.”

9. A remény alapja a HIT – ez több, mint derűlátás.

10. Láttam a reményt gyógyítani a gyógyíthatatlant és éltetni a haldoklót – napokon, heteken át is.

11. A görögök tévedtek. Pál Háromságát én ebben a sorrendben írnám fel: szeretet, hit és remény.