Krisztustan

Nyomtatóbarát változat

KERESZTÉNYSÉG

I. A KERESZTÉNY EGYHÁZ GYÖKEREI

1. Az evangélium: az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúság-testvériség eredő igazsága.  194:0.4

2. Akaratlanul is abba a hibába estek, hogy az evangéliummal kapcsolatos tények némelyikével helyettesítették magát az evangéliumi üzenetet.  194:0.3

3. Csak a keresztelésre volt szükség a jézusi testvériségbe való felvételhez.  194:4.9

4. Az Úr Estebédét annak megteremtése szerint ünnepelték meg; vagyis jó társaságban való társas étkezésre gyűltek össze és az étkezés végén vettek a szentségből.  194:4.8

5. Pünkösdi tettével lett Péter a keresztény egyház valódi megalapítója.  195:0.1

6. Pálnak a jézusi tanításokkal kapcsolatos engedménye is felsőbbrendű volt minden más valláshoz képest.  121:5.13

7. Filó tanításai komoly hatást gyakoroltak Pálra.  121:6.5

8. A második század kezdetére a görög-római műveltség színe-java egyre inkább a keresztény hit ezen új rendje felé fordult.  195:0.4

9. A keresztények azonban ravasz alkut kötöttek a pogányokkal, de nem jártak olyan jól a Mitrász-tisztelet híveivel.  195:0.11

10. A keresztény istenimádat korai szertartásrendjét nagymértékben a zsidó zsinagógától vették, melyet a Mitrász-szertartás módosított.  195:3.6

II. A KERESZTÉNY ÜZENET TARTALMA

1. A keresztény istenkép három tanítás egyesítése:

1. A héber felfogás – Isten, mint az erkölcsi értékek védelmezője, egy pártatlan Isten.
2. A görög felfogás – Isten, mint egyesítő, a bölcsesség Istene.
3. A jézusi felfogás – Isten, mint élő barát, szerető Atya.  5:4.10

2. A keresztény vallás a Krisztusról szóló vallás, melyet sok istentan módosított.  92:6.18

3. A korai kereszténység és a mitraizmus sok tekintetben hasonlók volt.  98:6.3

4. Pál istentanának alapja a jézusi élet volt, de hatottak ár a görögök és a sztoikusok is.  121:7.7

5. Krisztus az új közösség hitvallásává kezd alakulni.  194:4.6

6. A jézusi üzenet Abner féle változata kevés fejlődést mutatott.  195:1.11

III. A GÖRÖGÖK ÉS A RÓMAIAK HATÁSA

1. A görög István halála vezetett el az első egyház megszervezéséhez Jeruzsálemben.  194:4.12

2. A görög kultúra gyorsan befogadta a kereszténységet, mint egy új és jobb vallást.  195:1.5

3. A keresztények elfogadták a római birodalmat; a birodalom befogadta a kereszténységet.  195:3.1

4. A Rómában uralkodó viszonyok kedveztek egy új vallás befogadásának.  195:3.2

5. Az egyház, mint a társadalom járuléka és politikai szövetségese arra volt ítélve, hogy osztozzon az úgynevezett európai „sötét korszakok” értelmi és szellemi hanyatlásában.  195:4.1

IV. A MAI KOR PROBLÉMÁJA

1. Az, hogy a kereszténység annyi mindenen keresztülment, az eredendően meglévő életerejére utal.  195:4.4

2. A kereszténység most a világi és a szellemi roppant küzdelemével néz szembe.  195:4.5

3. A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik mernek kizárólag Jézus egyedülálló tanításaira támaszkodni.  195:9.4

4. Itt az ideje a kereszténység eredeti alapjai újbóli felfedezésének.  195:9.5

5. Az úgynevezett kereszténység társadalmi és kulturális mozgalommá, valamint vallássá vált.  195:9.11

6. A kereszténység nagy hátrányban van, mert egy olyan társadalom védnökeként lép fel, mely a materializmus terhét nyögi.  195:10.20

7. A kereszténység komolyan szembesül az egyik saját jelmondatában foglalt ítélettel: „Az önmagával meghasonlott ház nem állhat.”  195:10.11

8. A kereszténység azonban eleget tartalmaz Jézus tanításaiból ahhoz, hogy halhatatlanná tegye azt.  195:10.18

9. A kereszténység reménye az, hogy újra megtanulja a legnagyobb igazságokat – az Isten atyaságát és az ember testvériségét.  195:10.21

V. MATERIALIZMUS

1. Ha az ember csak gép lenne, akkor nem tudna anyagelvű felfogásokat gyártani.  195:7.3

2. A gépek nem törekednek az Isten megtalálására és az őhozzá hasonlóvá válásra.  195:7.14

3. Az ember elmei szabályozó-sajátosságokat és szellemi teremtőjegyeket mutat.  195:7.9

4. A vallást nem foglalkoztatja a tudomány, az erkölcsiség vagy a bölcselet – nem úgy a tudóst, az erkölcstanítót és a bölcselőt.  195:7.18

VI. VILÁGI EGYEDURALOM

1. A szekularizmus elszabadult az egyház rabláncáról, és most azzal fenyeget, hogy új és istentelen felügyelet alá helyezi az embert.  195:8.1

2. A világias rend szörnyűséges aratása világháborúkat eredményez.  195:8.13

3. A világias rend félredobja az erkölcstant és a vallást a politikáért és a hatalomért.  195:8.11

4. Az anyagi elvű gondolkodás tagadja Istent, a világias rend egyszerűen nem vesz róla tudomást.  195:8.5

5. A keresztények többsége tudtán kívül ténylegesen világias rendet valló.  195:8.3

VII. JÉZUS VALLÁSA

1. Jézus az az új és élő út, minélfogva az ember az isteni örökség birtokába juthat.  101:6.17

2. Az emberek azért kerülik Jézus vallását, mert félnek attól, amit az nekik megtehet és amit velük megtehet.  195:9.6

3. Az apostolok végképp elcsüggedtek a Mester halála után.  194:4.1

4. Aztán jön a feltámadás – az ő elméjükben Isten már nem tantétel; élő jelenlétté vált a lelkükben.  194:4.2

5. A Pál féle kereszténység bizonyossá tette az isteni Krisztust, ám csaknem teljesen szem elől tévesztette az emberi Jézust.  196:2.4

6. Jézus az Isten akaratának megcselekedésében szerzett személyes tapasztalás vallását alapította meg; Pál pedig a megdicsőült és feltámadt Krisztus imádásának vallását.  196:2.5

7. Nem Jézus alapította a keresztény egyházat, de támogatta azt.  195:10.9

8. A keleti népek nem tudják, hogy van Jézus vallása és van a Jézusról szóló vallás.  195:10.15

9. Megérett az idő arra, hogy az emberi Jézus jelképesen feltámadjon az istentani hagyományok és vallási tantételek sírjából.  196:1.2

10. Hirdethettek vallást Jézusról, de élnetek Jézus vallását kell.  196:2.1

11. Az Újszövetség nagyszerű keresztény írás, de csak szerényen jézusi.  196:2.1