Irgalom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

IRGALOM

I. MI AZ IRGALOM?

1. Az irgalom nem más, mint bölcsesség enyhítette igazságosság.

„Az irgalom egyszerűen csak olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek. »A mi Istenünk tele van könyörülettel, ő kegyes, hosszútűrésű és bővelkedik az irgalomban.« Ennélfogva »mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik«, »mert az Úr bővelkedik a megbocsátásban.« »Az Úr irgalmassága öröktől fogva mindörökké tart«; igen, »irgalmassága megmarad mindvégig«. »Én vagyok az Úr, aki szeretetet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem.« »Nem szívem szerint verem és szomorítom meg az embernek fiát«, mert én vagyok »az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene«.” 2:4.1 Zsolt. 103:8, Jo. 2:32, Iz. 55:7, Zsolt. 103:17, 106:1, Jer. 9:24, Siral. 3:33, 2Kor. 1:3

2. Az irgalom méltányos eljárás

„Az isteni irgalom eljárása révén a tökéletes és a tökéletlen világegyetemi szintek között méltányos egyensúly állítható fel. Az irgalom a Felsőség igazságossága, melyet a fejlődő véges helyzetekhez szabtak, az örökkévalóság pártatlansága, melyet úgy módosítottak, hogy az idő gyermekeinek legmagasabb rendű érdekei és világegyetemi jóléte érvényesülhessen. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az alárendelt szellemi lények és a fejlődő világegyetemek anyagi teremtményeinek irányában. Az irgalom a paradicsomi Háromság igazságossága, mely bölcsen és szeretőn szabatik ki az idő és a tér teremtésrészeinek számos értelmes lényére, amint az az Egyetemes Atya és minden Teremtő-társa mindentudó elméje és szabad akarata által isteni bölcsesség formájában kifejeződik és meghatároztatik.” 2:4.5

3. A kegyelmi késedelmek nem végeláthatatlanok.

„De e kegyelmi késedelmek nem végeláthatatlanok. A luciferi lázadás megítélésében megnyilvánuló hosszú késedelem (legalábbis, ha az időt urantiai léptékkel mérjük) ellenére feljegyezhetjük, hogy e kinyilatkoztatás kivitelezésének időtartama alatt a folyamatban lévő, Gábriel Lucifer elleni perének első meghallgatására az Uverszán sor került, és nem sokkal ezt követően a Nappalok Elődei rendelkeztek arról, hogy Sátánt azonnal zárják el a börtönvilágon, ahol Lucifert is tartják. Ezzel Sátánt megfosztották attól a lehetőségtől, hogy tovább látogassa a sataniai bukott világokat. Az irgalom jellemezte világegyetemben az igazságosság érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb.” 54:4.8

4. Az irgalom nem az igazságosság kerékkötője.

„Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye. A szerető Atya jó természete semmiképp sem engedi, hogy az Atya a világegyetemi gyermekei által alkotott csoportok minden egyes tagját ne részesítse könyörületes bánásmódban. Az örökkévaló igazságosság és az isteni könyörületesség együtt alkotja azt, amit az emberi tapasztalásban úgy nevezhetnénk, hogy méltányosság.” 2:4.4

II. AZ ISTEN IRGALMA TELJES

1. Az isteni irgalom bősége

„Az »Istennek jósága a tévelygő embert megtérésre indítja«. »Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék a fények Atyjától száll alá.« »Jó az Isten; ő az emberi lelkek örök menedéke.« »Könyörülő és irgalmas az Úr. Hosszútűrő, és jósága és igazsága nagy.« »Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.« »Az Úr könyörülő és nagy-kegyelmes. Ő a szabadító Isten.« »Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi lelki sebeiket. Ő az ember mindenható jótevője.«” 2:6.3, Róm. 2:4, Jak. 1:17, MTörv. 33:27, Kiv. 34:6, Zsolt. 34:8, 111:4, Iz. 61:1

2. Az Isten irgalma mindent tud.

„Az Egyetemes Atya az egyetlen személyiség a teljes világegyetemben, aki ténylegesen tudja a tér csillagainak és bolygóinak számát. Minden világegyetem minden világa állandóan jelen van Isten tudatában. Azt is mondja: »Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, és meghallottam az ő kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket.« Mert »a mennyből letekint az Úr; látja az emberek minden fiát; székhelyéről lenéz a föld minden lakosára«. Minden teremtménygyermek méltán mondhatja: »Ő jól tudja az én utamat, és ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.« »Isten ismeri üléseinket és felkeléseinket; messziről érti gondolatainkat és minden utunkat jól tudja.« »Mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akiről mi beszélünk.« És annak megértése, hogy »ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik arról, hogy por vagytok« igazi megnyugvást kell hogy hozzon minden emberi lénynek. Az élő Istenről szólva mondta Jézus, hogy »jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle«.” 3:3.2, Kiv. 3:7, Zsolt. 33:14, Jób. 23:10, Zsolt. 139:2, Zsid. 4:13, Zsolt. 103:14, Mt. 6:8

3. Az Isten természetesen és örökké tartóan irgalmas.

„Az Isten eredendően kedves, természeténél fogva könyörületes és örökösen irgalmas. És soha sincs szükség arra, hogy bármiféle befolyás arra késztesse az Atyát, hogy ő a szeretetét gyakorolja. A teremtmény igénye teljesen elég ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.” 2:4.2

III.A KEGYELEM-SEGÉDKEZŐK

1. Az Örökkévaló Fiú irgalom – alkalmazott szeretet.

„Az Isten szeretet, a Fiú irgalom. Az irgalom alkalmazott szeretet, az Atya szeretete, mely az ő Örökkévaló Fiának személyében nyilvánul meg. Ezen egyetemes Fiú szeretete úgyszintén egyetemes. Ha a szeretetet az ivaros teremtmények lakta bolygók gyakorlatában értelmezzük, akkor az Isten szeretete inkább az apai szeretethez hasonlítható, míg az Örökkévaló Fiú szeretete az anya ragaszkodásához hasonlatos. Természetesen ezek a hasonlatok is sántítanak, de annak reményében alkalmazom ezeket, hogy megértessem az emberi elmével azt, hogy ha isteni tartalmában nem is, de minőségében és kifejeződési formájában van különbség az Atya szeretete és a Fiú szeretete között.” 6:3.5

2. Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező.

„A Fiú osztozik a Háromság igazságosságában és pártatlanságában, de ezekbe az isteniségi jellemvonásokba belevegyül az Atya szeretetének és kegyelmének végtelen megszemélyesülése; a Fiú az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem. A Fiú nem szerethet jobban az Atyánál, de képes irgalmat mutatni a teremtményeknek egy további módon is, mivel ő nem csak elsődleges teremtő, mint az Atya, hanem ugyanezen Atyának az Örökkévaló Fia is, s ezáltal osztozik az Egyetemes Atya összes többi fiának fiúsági tapasztalásában.

Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. A kegyelem a Fiú szellemi jellemének lényege. Az Örökkévaló Fiú rendelkezései, amint a Második Forrás és Középpont szellemi körein áthaladnak, kegyelemre hangolódnak.” 6:3.1

3. A Végtelen Szellem is kegyelem-segédkező.

„Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője. A Szellem örökkön-örökké – egyetemesen és örökkévalón – könyörületes segédkező, mert miként az isteni Fiak az Isten szeretetét nyilvánítják ki, úgy az isteni Szellem az Isten kegyelmét mutatja.” 8:2.6

4. Az alászállások célja az irgalmas segédkezés.

„E teremtményi megtestesülések célja, hogy az ilyen Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká váljanak. Ezek az isteni Fiak természetüknél fogva igazságosak, de az egymást követő ezen alászállási tapasztalások eredményeként megértően könyörületessé válnak; a természetüknél fogva irgalmasok, de e tapasztalások új és más módokon is könyörületesebbé teszik őket. A helyi világegyetemek kormányzására való felkészülésben és kiképzésben ezek az alászállások jelentik az utolsó lépést ahhoz, hogy e magasztos feladatot isteni pártatlansággal és igaz ítélőképességgel teljesíthessék.” 119:0.4

5. Jézus irgalmas barát.

„Jézus ismeri a teremtésrészek evolúciós és felemelkedő halandóinak gondolatait és érzéseit, a vágyait és késztetéseit a születéstől a halálig. Megélte az emberi életet a fizikai, értelmi és szellemi sajátlényeg kezdeteitől a csecsemőkoron, a gyermekkoron, az ifjúságon és a felnőttkoron át – eljutott még a halál emberi megtapasztalásáig is. Nem csak hogy átesett az értelmi és a szellemi fejlődés eme szokványos és megszokott emberi időszakain, hanem teljes mértékben megtapasztalta az ember és az Igazító összehangolódásának azon magasabb rendű és fejlettebb szakaszait is, melyeket az Urantia oly kevés halandója ér el egyáltalán. És így megtapasztalta a halandó ember teljes életét, nem csak úgy, ahogyan azt a ti világotokon élik, hanem úgy is, ahogy az idő és tér minden más evolúciós világán élik, sőt még minden, a fényben és életben megállapodott, legmagasabb rendű és legfejlettebb világon is.” 129:4.5

6. Irgalomra akkor számíthatunk, ha mi is irgalmat mutatunk.

„Akik irgalmat akarnak, azoknak irgalmat kell mutatniuk; ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek. Amilyen szellemmel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Az irgalom nem érvényteleníti teljesen a világegyetemi pártatlanságot. A végén igaznak bizonyul: „Aki befogja a fülét a szegények jajszava elől, az maga is segítségért fog kiáltani egy napon, de senki sem hallja majd meg.” Bármely ima őszintesége annak bizonysága, hogy meghallgatást nyer; bármely kérelem szellemi bölcsessége és világegyetemi viszonylata meghatározza a válasz idejét, módját és mértékét. Egy bölcs apa nem szó szerint válaszol a tudatlan és tapasztalatlan gyermekeinek buta imáira, jóllehet a gyermekek számára sok öröm és valódi lelki megelégedés származhat az ilyen képtelen kérelmek előadásában.” 146:2.6 , Mt. 5:7; 7:1-2, Péld. 21:13

AZ IRGALOM ÁBRÁZOLÁSA A BIBLIÁBAN

1. Az isteni irgalom minden iránt.

„Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.” Zsolt. 145:9

2. Az Isten az irgalmak Atyja.

„(...) az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene (...)” 2Kor. 1:3

3. Az Isten végtelenül irgalmas.

„De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk (...)” Ef. 2:4

4. Istennek vagyunk eljegyezve irgalomban.

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.” Oz. 2:21

5. Az irgalom a törvény ládájának tetejére van helyezve.

„Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére.” Kiv. 25:21

6. Az Isten irgalmas és kegyes.

„Ám te irgalmas és kegyes Isten vagy, megfontolt a haragban, de gazdag a jóságban és hűségben.” Zsolt. 86:15

7. Jóság és kegyelem követ minket.

„Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján (...)” Zsolt. 23:6

8. A Nagy Hálaének.

A Zsoltárok könyvében a 136. zsoltárnak mind a huszonöt verssora így végződik: „irgalma örökké tart.”

9. Az irgalmasok irgalomban részesülnek.

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Mt. 5:7

10. Aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.

„[A]ki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, (...) aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” Róm. 12:8

Megjegyzés: Az Ószövetségben és az Újszövetségben az irgalom szó helyett használatosak a következők is: könyörület, sajnálat, jóság, kedvesség.

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.