Ima és istenimádat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változatSend by emailSend by email

IMA ÉS ISTENIMÁDAT

I. TERMÉSZETIMÁDÁS

1. Az ősi időkben az istenimádást azok a természeti dolgok ösztönözték, melyek közvetlenül az ember közelében voltak.  85:0.2

2. A halandó ember mindent imádott a föld színén, beleértve önmagát is.  85:0.4

3. Az ember imádatának első tárgya a kő volt.  85:1.1

4. A kőimádást a hegyimádás követte, istenek lakoztak a hegyekben, démonok a barlangokban.  85:1.5

5. A faimádás kultusza a legrégibb vallások közé tartozik.  85:2.3

6. A felhőket, a jégesőt, a szélviharokat, a mennydörgést és a villámlást is félte és imádta az ősi ember.  85:4.3

7. A természetimádás elvezetett a nap, a hold és a csillagok istenítéséig.  85:5.1

8. A tűzimádás sokáig tartotta magát.  85:4.4

9. Az ember legkorábbi félelme úgy vált vallási jellegűvé, hogy a természet megszemélyesült, szellemiesült és később megistenült az emberi tudatban.  86:0.2

II. VÉLETLEN ÉS SZERENCSE

1. A korai ember a véletlentől való félelemben élt. Számára szerencsejáték volt a létezés.  86:1.4

2. Még a bölcs is azt mondta: „nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal.”  86:1.6

3. A vadember mindent megszemélyesített – a természet és a véletlent is.  86:2.3

4. Később a jószerencse összekapcsolódott a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel.  86:6.4

5. A vadember készségesen megfizette a félelem és a papi ajándékok díját azért, hogy a balszerencse elleni varázslási biztosításra szert tegyen.  86:7.1

6. A mai ember elvette a biztosítási üzletet a papoktól és a gazdasági területre helyezte át.  86:7.2

III. A KÍSÉRTETTISZTELET

1. A kísértetfélés volt a forrása az összes világvallásnak.  87:4.1

2. Az emberek úgy tekintettek a szellemekre, mint amelyek csaknem korlátlan jogokkal rendelkeznek, kötelezettségeik viszont nincsenek.  87:5.1

3. Az önbecsmérléssel azt akarták megelőzni, hogy a szellemek féltékennyé váljanak az emberre. Mindez a civilizált szerénység, tartózkodás kialakulásához vezetett.  87:5.7

4. A kísértetek megbékítésére és a szellemek megvesztegetésére irányuló erőfeszítések vezettek el a bölcseleti világszemlélet kialakulásához.  87:5.9

5. A kísértettisztelet elkerülhetetlenné tette az ősök imádását.  87:3.1

6. Az evolúciós vallás az embernek az ismeretlennel, a megmagyarázhatatlannal és a felfoghatatlannal szembeni félelméből született.  90:0.3

IV. HALÁLFÉLELEM

1. A korai ember számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keverékét jelentette.  86:3.1

2. Az álmok tették le a jövőbeli létezésben való hit alapjait.  86:4.2

3. A kísértettisztelet vezetett el az ismétlődő megtestesülésekben való hithez.  86:4.5

4. A haláltól azért féltek, mert az egy újabb kísértetnek a megszabadulását, s ebből következően a vele való küzdelemmel járó gondokat hozta.  87:1.1

5. A temetési szertartás az ember azon törekvéséből ered, hogy megszabaduljon a kísértettől.  87:2.3

6. Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére.  86:6.1

V. BŰVTÁRGYAK, VARÁZSLÁS ÉS BŰBÁJ

1. Korszaknyi időkön át létezett az „élet leheletének” fétise.  86:5.13

2. A szellemtől való megszállottság tantétele fetisizmus.  88:0.1

3. A kegytárgyakban való hit a bűvtárgyak tiszteletéből nőtt ki.  88:2.1

4. A varázslás tudománnyá fejlődött, a csillagjóslás elvezetett a csillagászat kialakulásához; a varázserejű számokban való hit megalapozta a matematikát.  88:6.5

5. A nyelv sok olyan kövületet őriz, melyek a varázslással kapcsolatos babonaságra utalnak, mint például a megigézett, elbűvölő, csodálkozó szavak.  88:6.7

6. Az ősi varázslás volt a mai tudomány gubója.  88:6.8

VI. SZENTSÉGEK ÉS SZERTARTÁSOK

1. Az üdvözülés feltételét a szertartásos fogadalmak, vallási ígéretek, szent eskük, böjtölés és imádkozás képezte. Majd következett az önmegtartóztatás, az önsanyargatás és a nélkülözés.  87:6.16

2. Az áldozás tisztelete a fejlődése során átalakult a szentség imádásává.  89:9.4

3. A vallási szokások fejlődési iránya a kiengeszteléstől, a bajok elkerülésétől, az elűzéstől, a kényszerítéstől, a megbékítéstől és a lecsendesítéstől az áldozás, a vezeklés és a megváltás felé mutatott.  90:0.1

4. A szertartás megszentesíti a szokásokat és hitregéket tart fenn. 90:5.2

5. A megmagyarázhatatlan keresése gyakorta vezet társadalmi elszigetelődéshez és vallási megszállottsághoz.  91:7.1

6. A köznép vigaszt keresett és az üdvözülés ígéretét akarta.  98:4.1

VII. A FEJLŐDŐ IMA

1. A legkorábbi imaformákat nem Istennek címezték; olyanok voltak, mintha azt mondanánk: „Kívánj szerencsét!”  91:0.2

2. Az Isten-tudat kialakulásával e kérelmek elérték az ima szintjét.  91:0.3

3. Az ember már azelőtt imádkozott, hogy ismerte volna Istent – akkor imádkozott, amikor szükséges szenvedett vagy amikor örvendezett.  91:8.1

4. A kezdetleges ima egyfajta alkudozó kérelem volt az istenekkel.  89:8.8

5. A korai ima aligha volt istenimádás, mert egészségre, vagyonra és életre irányult.  89:8.8

6. Az ima lehet bosszúért való dühös kiáltás vagy az Isten felszabadult fiának örömkifejeződése.  91:8.7

VIII. AZ IMA TERÜLETE

1. Az ima az ember és a Teremtője közötti bensőséges közösség.  91:2.5

2. Nem lehetséges szétválasztani az ima lélektani és szellemi vonásait.  91:3.6

3. Az ima nem lehet erkölcsi, amikor a kérelmező a társaival szembeni önző előny megszerzésére törekszik.  91:4.1

4. Az imát sohasem szabad úgy lealjasítani, hogy helyettesítse a tettet.  91:4.2

5. Az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly változásokat hozhat az imádkozóban. s.  91:4.5

6. Az ima biztos gyógymód a mások bírálgatására való hajlamaink legyőzésére.  91:5.3

7. Türelemmel kell viszonyulniuk azokhoz, akik kezdetleges imaformákat használnak.  91:5.7

8. Az ima nem a szervi betegségek gyógyítására szolgáló eljárás. ( 91:6.2

9. Az ima gazdagíthatja az életet, az istenimádás rávilágít a beteljesülésre.  102:4.5

10. Jézus tizenhat feltételét mutatta be a hatékony imának.  146:2.1

IX. IGAZ ISTENIMÁDAT

1. A legfelsőbb értelemben csakis az Egyetemes Atyát imádjuk.  5:3.1

2. Az istenimádat az Atya személyiségkörén át továbbítódik.  5:3.2

3. Az istenimádatban semmit sem kérünk.  5:3.3

4. Az istenimádat oldaláról nézve egy az Isten – egyesített és személyes Istenség.  56:4.5

5. Az istenimádat a paradicsomi létezés legmagasabb szintű öröme.  27:7.5

X. VALÓDI VALLÁS

1. A korai keresztény tiszteletfajta igencsak hatékony volt, azonban számos alapeszméjének pusztulásával mára elerőtlenedett.  87:7.4

2. Egyetlen tiszteletfajta sem képes a túlélésre, hacsak nem foglal magába valamilyen ellenállhatatlan erejű rejtélyt.  87:7.9

3. A tantételek lehetnek különbözők, de az istenimádás egysége megteremthető.  92:7.4

4. A vallás az alapja és a vezérlő csillaga minden tartósan fennálló társadalomnak.  92:7.15

5. Jézus úgy tágította ki a szomszéd fogalmát, hogy az magába foglalja az egész emberiséget.  103:5.2

6. A tudománynak és a vallásnak egyaránt nagy szüksége van a bátor önbírálatra.  103:7.7

7. A héberek vallása az erkölcsöt dicsőítette, a görögöké a szépséget. Pál hitet, reményt és irgalmasságot hirdetett. Jézus a szeretet, a biztonság és a szolgálat vallását nyilatkoztatta ki.  196:3.19

8. Jézus számára az ima „az Atya akaratának megcselekedése”, vallásos életmód volt.  196:0.10

XI. VALLÁS ÉS CIVILIZÁCIÓ

1. Bármely eszme ereje nem az igazságtartalmában rejlik, hanem az emberek számára vonzó voltában.  92:3.3

2. A vallás hátráltatja a társadalmi fejlődést, de vallás nélkül nem lenne sem erkölcs, sem etika.  92:3.6

3. Az evolúciós vallás az ember legköltségesebb, viszont hatékony intézménye.  92:3.8

4. A vallás az a hatékony ösztöke, mely kimozdítja a tunya emberiséget a tehetetlenségéből, hajtva őt előre az értelem és a bölcsesség felé.  92:3.9

5. Az egyház az elfajzottság támogatásával késleltette a polgárosodott viszonyok fejlődését.  99:3.5

6. Ezekben a meg nem állapodott időkben az ember soha nem tapasztalt mértékben igényli az egészséges vallás kiegyensúlyozó erejét.  99:4.6

7. Az Urantia kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás.  101:4.2

8. Minden új kinyilatkoztatás új tiszteletfajta születéséhez vezet; új és helyes jelképrendszer kialakulásával együtt.  87:7.6

9. Eddig öt korszakos kinyilatkoztatásra került sor az Urantián:

  1. A dalamatiai tanítások
  2. Az édeni tanítások
  3. A sálemi Melkizedek
  4. A názáreti Jézus

Az Urantia írások  92:4.4

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 66:18., Péld. 21:13., 1Jn. 5:14-15., Zsolt. 34:17., Péld. 15:8., Jn. 15:7., Zsolt. 37:4., Jak. 1:5., Lk. 18:1., Mk. 14:38., Fil. 4:6, 19., Jer. 29:12, 13., Zsolt. 92:1., Kol. 4:2., 1Tessz. 5:18.

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.