Igazság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

IGAZSÁG

I. AZ ISTENI IGAZSÁGOSSÁG TERMÉSZETE

1. Az isteni igazság pártatlan volta

„Isten pártatlan; ennélfogva igazságos. »Az Úr minden cselekedetében pártatlan.« »’Nem hiába cselekedtem mindazt, amit cselekedtem,’ ezt mondja az Úr.« »Az Úr ítéletei igazak és egyúttal pártatlanok is.« Az Egyetemes Atya igazságosságát a teremtményeinek tettei és cselekedetei nem képesek befolyásolni, »mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen gonoszság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.«” 2:3.1, Zsolt. 145:17; 19:9, 2Krón. 19:7

2. Az irgalommal és bölcsességgel megnyilvánuló igazságosság

„Csak a végtelen bölcsesség ítélőképessége révén képes a pártatlan Isten egyszerre és bármely adott világegyetemi helyzetben igazságot szolgáltatni és kegyelmet gyakorolni. A mennyei Atya sohasem kerül ellentétbe önmagával világegyetemi gyermekei miatt; Isten sohasem válik áldozatává feloldhatatlan magatartásbeli ellentmondásoknak. Isten mindentudása biztosan irányítja az ő szabad akaratát azon világegyetemi viselkedésforma megválasztásában, mely tökéletesen, egyidejűleg és egyenlő mértékben kielégíti az ő összes isteni sajátosságának és az örök természete végtelen tulajdonságainak igényeit.” 2:4.3

3. Az isteni igazságtétel örökké tisztességes.

„»Minden apa egy része ott él a gyermekben. Az apa élvezi a megértés elsőbbségét és felsőbbségét minden, a gyermek-szülő viszonnyal kapcsolatos kérdésben. A szülő képes meglátni a gyermek éretlenségét a fejlettebb szülői érettség, az idősebb társ érett tapasztalatának tükrében. A földi gyermek és a mennyei Atya viszonyában az isteni szülő végtelen és isteni rokonszenvvel, valamint a szeretetteljes megértés képességével rendelkezik. Az isteni megbocsátás elkerülhetetlen; eredendően és elidegeníthetetlenül megvan az Isten végtelen megértésében, az ő tökéletes tudásában minden olyasmi kapcsán, ami a gyermek hibás ítélőképességével és a téves választásával összefügg. Az isteni igazság oly örökkévalón tisztességes, hogy kimeríthetetlenül magába foglalja a megértő irgalmat.«” 174:1.3

II. AZ IGAZSÁGOSSÁG HÁROMSÁGI MAGATARTÁS

1. Az igazságosság eredendő sajátja a paradicsomi Háromságnak.

„Az igazságosság a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával együtt jár, viszont a jóság, a könyörületesség és az igazság azon isteni személyiségek világegyetemi segédkezése, akiknek Istenség-egyesülése a Háromságot alkotja. Az igazságosság nem az Atya, a Fiú vagy a Szellem magatartásformája. Az igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés eme személyiségeinek háromsági beállítottsága. A paradicsomi Istenségek egyike sem mozdítja elő magában az igazságszolgáltatást. Az igazságosság sohasem személyes magatartásforma; az mindig többes működés.” 10:6.2

2. A Nappalok Elődei háromsági igazságot szolgáltatnak.

„A Nappalok Elődei és Háromság-eredetű társaik pártatlansággal szolgáltatnak igazságot a hét felsőbb-világegyetem számára. A központi világegyetemben ilyen tevékenységi körök csak elméletileg léteznek; ott a pártatlanság a tökéletességnek magától értetődően része, és a Havona-tökéletesség eleve kizárja az összhanghiány minden lehetőségét.” 10:6.17

3. Az igazságtétel mindig együttes cselekedet.

„Az igazságosság a pártatlanság közösségi eszméje; a könyörületesség pedig ennek személyes kifejeződése. A kegyelem a szeretet magatartásformája; a törvény működését a pontosság jellemzi; az isteni ítélkezés a pártatlanság lelke, mely mindig megfelel a Háromság igazságosságának, mely mindig eleget tesz az Isten isteni szeretetének. Amennyiben teljesen felfogjuk és tökéletesen megértjük a Háromság pártatlan igazságosságát és az Egyetemes Atya irgalmas szeretetét, akkor láthatjuk, hogy azok egybeesnek. De az ember ily teljességgel nem értheti meg az isteni igazságosságot. Ennélfogva a Háromságban, ahogy az ember láthatja, az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségei úgy igazodnak egymáshoz, hogy összehangolhassák a szeretetben és a törvényben való segédkezésüket az idő élményelvi világegyetemeiben.” 10:6.18

III. AZ IGAZSÁGTÉTEL KEGYELMI IDŐSZAKA

1. Az igazságtétel késlekedésének kegyelmi oka

„Maga a tény, hogy egy gonosztevő teremtmény képes ténylegesen is a rosszat választani – bűnt elkövetni – a szabad akarat tényét tükrözi és teljes mértékben igazol bármely hosszúságú késedelmet az igazságosságnak való érvényszerzésben, feltéve, hogy a kiterjesztett irgalom előmozdítja a megbánást és a jó útra térést.” 54:4.3

2. A kegyelem kiterjesztése a Lucifer-féle lázadásban

„Számos okát ismerjük annak, hogy a Legfőbb Urak miért nem pusztították vagy fogták el azonnal a luciferi lázadás vezetőit. Bizonyára vannak egyéb és talán jobb okai is, melyeket mi sem ismerünk. Az igazságnak való érvényszerzésben megmutatkozó eme késedelem könyörületes oldalát a nebadoni Mihály személyesen alakította ki. E Teremtő-atyának a tévelygő Fiai iránt mutatott ragaszkodásának hiányában teljes egészében a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb igazságosság érvényesült volna. Ha azalatt történt volna a luciferi lázadáshoz hasonló esemény a Nebadonban, amíg Mihály megtestesült alakban az Urantián tartózkodott, akkor a rossz e pártolóit azonnal és véglegesen megsemmisítették volna.” 54:4.5

3. A szeretet mindig biztosítja az irgalom megkívánta időbeli késedelmet.

„A legfelsőbb igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha isteni irgalom nem késlelteti. Azonban az idő és a tér gyermekeinek ajánlott könyörületes segédkezés mindig gondoskodik erről az időbeli késedelemről, arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. Ha jó a vetés, akkor ez az időtartam gondoskodik a jellem kipróbálásáról és épüléséről; ha a vetés rossz, akkor e kegyelmi késedelem időt ad a megbánásra és a jó útra térésre. A gonosztevők elítélésében és kivégzésében megmutatkozó időbeli késedelem a hét felsőbb-világegyetembeli irgalmas segédkezés eredendő sajátja. Az igazságosságnak a könyörületesség révén való eme korlátozása azt bizonyítja, hogy Isten a szeretet, és hogy e szerető Isten érvényesül a világegyetemekben és irgalommal alakítja az ő összes teremtményének végzetét és végzi megítélésüket.” 54:4.6

4. Az irgalom kimerítésével kerül előtérbe az igazságosság.

„A hétszeresen alászállt Fiú felemelkedése a világegyetemének megkérdőjelezhetetlen hatáskörére jelenti a kezdetét a korszakos bizonytalanság és a viszonylagos zavar lezárulásának. Ezen eseményt követően felbomlik minden, ami idővel nem alakítható szellemivé; elpusztul minden, ami idővel nem hangolható össze a mindenségrendi valósággal. Amint már a végtelen irgalom és a leírhatatlan türelem sem képes a területek saját akarattal bíró teremtményeinek hűségét és odaadását elnyerni, előtérbe kerül az igazságosság és a pártatlanság. Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság elpusztítja.” 21:5.7

5. Az igazságossága befolyásolja a könyörületessége visszafogását.

„Isten sohasem haragvó, bosszúálló vagy mérges. Az igaz, hogy a bölcsesség gyakran háttérbe szorítja a szeretetét, míg igazságossága befolyásolja a könyörületessége visszafogásában. Pártatlan szeretete kénytelen mindig egyforma gyűlölettel megnyilvánulni a bűnnel szemben. Az Atya nem következetlen személyiség; az isteni egység tökéletes. A paradicsomi Háromságban az Isten mellérendeltjeinek örökkévaló azonosságai ellenére abszolút egység van.” 2:6.7

IV. JÉZUS VÉLEMÉNYE AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL

1. Jézus és Ganid beszélgetése az irgalomról és az igazságosságról

„»Ganid, valóban nem érted. Az irgalmas segédkezés mindig az egyén dolga, de az igazságos büntetés a társadalmi, kormányzati vagy világegyetemi igazgatási csoportok feladatkörébe tartozik. Egyénként hálás vagyok, hogy irgalmat mutathatok; a megtámadott fiú segítségére kell sietnem, és teljes következetességgel alkalmazhatok elégséges erőt ahhoz, hogy visszatartsam a támadót. És éppen ezt tettem. Elértem a megtámadott gyermek megmenekülését; itt ért véget az irgalmas segédkezés. Ez után erővel visszatartottam a támadót elegendően hosszú ideig, hogy ezáltal lehetőséget adjak a verekedésben gyengébb félnek a menekülésre, miután visszavonultam az ügytől. Nem bonyolódtam bele a támadó feletti ítélkezésbe, vagyis hogy megítéljem a szándékát – hogy ítéletet mondjak minden felett, ami a társa elleni támadásra indította – és azután felvállaljam a büntetés végrehajtását, melyet az elmém esetleg sugall, hogy ellentételezzem az ő rosszcselekedetét. Ganid, az irgalom lehet bőséges, de az igazságnak pontosnak kell lennie. Hát nem látod, hogy nincs két ember, aki egyetértene az igazságosság követelményét kielégítő büntetésben? Az egyik negyven korbácsütést szabna ki, a másik húszat, megint más valaki igaz büntetésül elzárást javasolna. Hát nem látod, hogy e világon az ilyen felelősségeket jobb a csoportra bízni vagy a felelősséggyakorlást jobb a csoport választott képviselőire hagyni? A világegyetemben az ítélet azoknál van, akik pontosan ismerik minden rossztett előzményét és annak indíttatásait is. A polgárosodott társadalomban és egy szervezett világegyetemben az igazságszolgáltatás eleve feltételezi a tisztességes megítélésen alapuló igazságos ítélethozatalt, és ezek az előjogok a világok ítélkező csoportjaira és a teremtésösszesség felsőbb világegyetemeinek mindentudó intézőire szállnak át.«” 133:1.2

2. Angyalok és az igazságosság

„Az igazságos eljárás megköveteli, hogy a személyes vagy a csoportos őrangyalok válaszoljanak a megítéltetési szólításra minden nem-továbbélő személyiség nevében. A nem-továbbélők Igazítói nem térnek vissza, és amikor a szólítás elhangzik, a szeráfok válaszolnak, de az Igazítók nem adnak választ. Ez jelenti »az igaztalanok feltámadását«, vagyis a teremtményi lét végének hivatalos elismerését. Az igazság-szólítást mindig rögtön követi a kegyelem-szólítás, vagyis az alvó továbbélők feltámadása. Ezek viszont már olyan dolgok, melyek senki másra nem tartoznak, mint a továbbélési értékek legfelsőbb és mindentudó Bíráira. A megítéltetésnek e problémáihoz nem sok közünk van.” 113:6.8

V. AZ EMBERI IGAZSÁGOSSÁG FEJLŐDÉSE

1. A természetben nincs igazságosság.

„A természetes igazságosság ember alkotta elmélet; nem valóság. A természetben igazságot emlegetni csak elméletben lehet, az ilyesmi tisztán elmeszülemény. A természet csupán egyféle igazságosságot nyújt – a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását.” 70:10.1

2. Az igazságosság az ősi embernél

„Az igazságosság, ahogy azt az ember elképzeli, azt jelenti, hogy valaki érvényesíti a jogait és ezért az a fokozatos fejlődés kérdése. Az igazságosság fogalma alkotó része lehet egy szellemmel felruházott elme gondolatrendszerének, de a tér világain nem jelenik meg a maga teljességében.

Az ősember minden jelenséget valamely személynek tulajdonított. Valamely haláleset bekövetkezésekor a vadak nem azt kérdezték, hogy mi ölte meg az embert, hanem azt, hogy ki. A véletlen emberölést ezért nem ismerték el, és a bűn megbüntetésekor az elkövető szándékát teljesen figyelmen kívül hagyták; az ítéletet a sérülés mértéke szerint szabták ki.” 70:10.2

3. A bosszú és a megtorlás a fejlődő igazságtételben

„A társadalom korán elfogadta a visszafizetés magatartását megtorlásban: szemet szemért, életet életért. A fejlődő törzsek mind elismerték e vérbosszú jogot. A bosszúállás az ősi élet célja lett, azonban a vallás azóta már jelentősen átalakította e korai törzsi szokásokat. A kinyilatkoztatott vallás tanítói mindig azt hirdették, hogy »’Enyém a bosszúállás’ mondja az Úr«. A bosszúból való ölés a korai időkben nem különbözött teljesen az íratlan törvény ürügyén elkövetett mai gyilkosságoktól.” 70:10.9 MTörv. 19:21, Róm. 12:19

4. Az igazságszolgáltatás fejlődése

„Az igazságosságot tehát először a család szolgáltatta, majd a nemzetség, később pedig a törzs. A pártatlan igazságszolgáltatás ott kezdődik, amikor a fejletlen és rokoni csoportoktól elveszik a bosszúállás jogát és a társadalmi csoport, az állam kezébe adják azt.” 70:10.13

AZ IGAZSÁGOSSÁG ÁBRÁZOLÁSA A BIBLIÁBAN

1. Az igazság az Isten trónusának alapja.

„Trónod igazságon és jogon nyugszik (...)” Zsolt. 89:15

2. Ítéletei igazak és pártatlanok.

„Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak ítéletei!” Jel. 19:1,2; (Jel. 16:7)

„Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz (...)” Zsolt. 119:75

3. Az Isten ítéletei igazságosak.

„Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak (...)” Zsolt. 19:10

4. Az Isten ítéletei egyetemesek.

„Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön.” 1Krón. 16:14

5. Szándékai kifürkészhetetlenek.

„Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Róm. 11:33

6. Az igazság előrébbvaló az áldozatnál.

„Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat.” Péld. 21:3

Az ószövetségi igazságtételt szó szerint vették és kezdetleges formájában alkalmazták: „szemet szemért, fogat fogért” Kiv. 21:24

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.