Evolúció

Nyomtatóbarát változat

EVOLÚCIÓ

I. ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK

1. Míg a józan ész a mindenségrendi valóság egyistenhitbeli egységét követeli meg, addig a tapasztalás az Abszolútok változatosságát igényli – még a különbségképzőket, a változtatókat, az átalakítókat és a korlátozókat. 104:3.4

2. A halott ős-sejtanyag elemzése nem képes leírni az élő protoplazma igazi természetét. 65:6.1

3. A pulzáló csillagok adnak életet a naprendszereknek. 41:10.1

4. Mind az elmei, mind a szellemi átalakulások történhetnek hirtelenül. 65:8.6

5. Az evolúciós világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. 116:6.1

6. A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. 68:5.1

II. ELMERENDSZEREK

1. A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek működését jelzi. 65:7.6

2. A világegyetemet elme tervezte, elme alkotta meg és elme igazgatja. 42:11.2

3. Elmeszintek:

• Segédelőtti-szellemi elmék.
• Segéd-szellemi elmék.
• Morontia elmék.
• Mindenségrendi elme. 42:10.2

4. A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődik ki az eredeti protoplazmából. 65:6.8

III. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK

1. A világegyetemi működési rendek fejlődése jelzi a teremtő elme jelenlétét és irányító jellegét. 42:12.1

2. Minél magasabb szinten kapcsolódik össze az elme valamely világegyetemi jelenséggel, annál nehezebben mutatható ki ez a kapcsolat. 42:11.8

3. A világegyetemet szabályozó elme végtelen, és ezért kívül esik a véges elme észlelőképességén. 42:11.8

IV. ÉLETHORDOZÓK

1. Az Élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják be az anyagi életet; ők az energiakörök mozgásba hozói. 49:1.2

2. Ténylegesen a világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat. 36:6.7

3. Bármely emberi lény véráramában több mint 15.000.000 vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség. 65:6.6

V. AZ URANTIA KALAND

1. A közteslények ötvenezernél is több olyan fizikai és vegytani tényt gyűjtöttek össze, melyekről úgy tartják, hogy nem egyeztethetők össze a véletlenszerűségek törvényeivel az emberi evolúció esetében. 58:2.3

2. Az evolúciót késleltetni lehet, de megállítani nem. 81:0.1

3. A békák iránya lett az, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött. 65:2.6

4. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei. 65:2.7

5. Ne felejtsétek el, hogy az Urantia életkísérleti világ volt. 65:4.1

6. Százezernél is több tény támasztja alá az elmének a mindenségrend tervezésében való közreműködését. 58:2.3

7. Sok baktérium és gomba visszafelé haladó fejlődési irányt mutat az evolúció terén és ez magyarázza a betegségokozó sajátságaikat. 65:2.3

8. Az urantiai életkísérlet két legrendkívülibb mozzanata:

1. Az andoni emberfajta megjelenése a hat színes szangik emberfajta kifejlődése előtt.
2. A szangik másultak egyetlen családban egyidejűleg történő megjelenése. 65:4.7

9. Az ádámi élet-sejtanyagból való kisebb mértékű részesedés miatt lett az ember faj jobban kitéve annyi betegségnek. 65:5.2

 10. A Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között 993.419 év van. 62:5.1

11. Az összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe. 52:3.7

12. Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére az élőlénytani küzdelemről szóló regény. 65:2.1

13. Az evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítenek meg:

1. Bátorság
2. Felebaráti szeretet
3. Remény
4. Hit
5. Az igazság szeretete
6. Eszményelvűség
7. Hűség
8. Önzetlenség
9. Gyönyör 3:5.5

VI. TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS EVOLÚCIÓ

1. Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy. 68:2.4

2. Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor éhes volt. 68:2.5

3. Az ember meghaladja állati őseit a humor, a művészet és a vallás értékelésének képességében. 69:0.1

4. A társadalom a gyűjtögető, a vadászó, a pásztorkodó és a mezőgazdasági szakaszon keresztül haladva fejlődött. 68:5.2

5. Az elfajzott emberi lények iránt rokonszenvvel viseltetni nem altruizmus. 52:2.12

6. A mai ember a fontosnak hitt igények, vágyak és késztetések burjánzásától szenved. 68:2.5

7. Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony. 81:1.3

VII. CIVILIZÁCIÓ

1. A zsidók azt tanították, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. 69:2.5

2. Nem voltak elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor. 81:3.4

3. A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik. 69:4.6

4. A tűzhasználat mindörökre elválasztotta az embert az állatvilágtól. 69:6.2

5. Az első megszelídített állat a kutya volt. 69:7.4

6. A polgárosodás faji fejlődés eredménye; nem eredendő élőlénytani velejárója az emberi létnek. 68:0.2

7. A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés. 68:2.3

8. Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt. 68:3.4

VIII. AZ EVOLÚCIÓ FELÜGYELETE

1. Az evolúció mindig célirányos és sohasem véletlenszerű. 65:0.7

2. Minden halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. 49:0.1

3. Az élet egyszerre működéselvű és életelvű – anyagi és szellemi. 36:6.1

4. Lévén, hogy elme hangolja össze a világegyetemet, ezért a működési rendek nem lehetnek mereven rögzítettek. 42:11.7

5. A tudósok sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására; az élet nem magából az anyagból ered. 36:6.1