Elme és szellem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

ELME ÉS SZELLEM

I. JÉZUS BESZÉDE AZ ELMÉRŐL

„Fiam, már sokat meséltem neked az emberi elméről és az abban lakozó isteni szellemről, de most hadd emeljem ki, hogy az öntudat valóság. Amikor egy állat öntudatra ébred, megjelenik az ősember. Ez a fejlődés a személytelen energia és a szellemérzékelő elme működési összhangteremtése nyomán valósul meg, és ez a jelenség biztosítja az emberi személyiség számára egy abszolút gócpontnak, a mennyei Atya szellemének megérkezését.

A gondolatok nem egyszerűen az érzékletek berögzülései; az eszmék nem mások, mint az érzékletek és a személyes sajátlényeg gondolkodó értelmezései együtt; és a sajátlényeg több, mint az egyén érzékleteinek összessége. A kifejlődő sajátlényegben egyfajta közeledési folyamat indul el az egység felé, és ez az egység az abszolút egységnek az ilyen öntudatos, állati eredetű elmét szellemi működésre késztető, ténylegesen jelenlévő részéből származik.

Az egyszerű állat nem rendelkezhet időbeli öntudattal. Az állatok összefüggő érzékelő-felismerő élettani összehangolódással és ennek emlékével rendelkeznek, de nem tapasztalják meg az érzéklet értelmes felismerését, illetőleg nem tesznek bizonyságot e kapcsolt fizikai tapasztalások célirányos képzettársításáról, miként ez az avatott és gondolkodó emberi értelmezések következtetéseiben megnyilvánul. És az öntudatos létezés eme ténye az ember ezt követő szellemi tapasztalásának valóságával együtt teszi lehetővé az ember számára azt, hogy a világegyetem fiává váljon, és előrevetíti fejlődését a világegyetem Legfelsőbb Egységének tényleges eléréséig.

Az emberi sajátlényeg nem tekinthető pusztán a tudat egymást követő fokozatai összességének sem. A tudatos választások és társítások eredményes működése nélkül nem lenne meg a szükséges egység a sajátlényeg meghatározásának biztosításához. Az ilyen egyesítetlen elme nemigen érheti el az emberi rend tudatos szintjeit. Ha a tudat képzettársításai csak a véletlenen múlnának, akkor minden emberi elme az elmebéli őrület bizonyos fokozatainak szabálytalan és véletlenszerű képzettársításairól tenne bizonyságot.

A kizárólag a fizikai érzékletek tudatosságára épülő emberi elme sohasem érhetne el szellemi szinteket; az effajta anyagi elméből az erkölcsi értékek teljesen hiányoznának és nem lenne meg benne a szellemi fölérendeltségnek az a vezető érzéke, ami oly alapvető fontosságú az összarányos személyiség egységének elérésében az időben, és ami elválaszthatatlan a személyiség továbbélésétől az örökkévalóságban.

Az emberi elme már korán elkezdi kimutatni az anyagi feletti jegyeit; az igazán gondolkodó emberi értelmet az idő korlátai nem kötik meg teljesen. Az, hogy az egyének annyira különbözően élik életüket, nem csak a különféle örökletes adottságokat és a különböző környezeti hatásokat mutatja, hanem azt is, hogy a sajátlényeg milyen mértékben valósította meg az Atya őbenne lakozó szellemével való egyesülést, annak mértékét, hogy az egyik mennyire azonosult a másikkal.

Az emberi elme nem tűri jól a kettős engedelmességből eredő feszültséget. Igen komoly megterhelést jelent a léleknek az a tapasztalás, amikor egyszerre próbálja szolgálni a jót és a rosszat. A legboldogabb és eredményesen egyesített elme az egyetlen elme, amely teljes mértékben a mennyei Atya akarata teljesítésének szenteli magát. A feloldatlan ellentétek lerombolják az egységet és az elme megbomlását eredményezhetik. De a lélek túlélési képességét nem javítja, ha mindenáron biztosítani akarjuk az elme békéjét, ha feladjuk nemes törekvéseinket és megalkuszunk a szellemi eszményképek kárára; sokkal inkább elérhető az ilyen béke az igaz győzelem bátor kikényszerítésével, és e győzelem a rossz fölé kerekedéssel vívható ki a jó magvábanvaló erejével.”  133:7.6

II. AZ ELME TERMÉSZETE

1. Az elme természete

Az elme a különféle energiarendszerek melletti élő segédkezés jelenlét-tevékenységére utaló jelenség; és ez minden értelemszinten igaz. A személyiségben az elme mindig a szellem és az anyag között tevékenykedik; ennélfogva a világegyetemet háromféle fény világítja meg: anyagi fény, a mindenségre való értelmi rálátás és szellem-fényesség.”  ) 0:6.8

2. A halandói elme egy mindenségrendi szövőszék.

„A halandó ember anyagi elméje tulajdonképpen az a mindenségrendi szövőszék, amelyen morontia szövedék fut, s ebbe az emberben lakozó Gondolatigazító maradandó értékek és isteni jelentéstartalmak világegyetem-jellegű szellemmintáját szövi – egy végleges-beteljesülésű és végtelen létpályájú továbbélő lelket, egy magvában végleges rendű lényt.

Az emberi személyiség azzal az elmével és szellemmel azonosítható, melyet az élet tart egymással működési kapcsolatban az anyagi testben. Az ilyen elmének és a szellemnek ez a fajta rendeltetésbeli viszonya nem az elme és a szellem sajátosságainak vagy ismertető jegyeinek a keverékét jelenti, hanem inkább egy magvában örök és maradandó jellegű, teljesen új, eredeti és egyedi világegyetemi értéket, a lelket.”  111:2.2

3. A hét elmeszellem-segéd

„A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetem alsóbbrendű, értelmes lételvi lényei elméjének sokoldalú segítője. Ezt az elmerendet a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik, de az alsóbbrendű elme-működésre a csillagrendszerek központjaiból fejtenek ki irányító hatást.

Egy evolúciós világon sok, igen sok függ e hét segéd munkájától. Ezek azonban elme-segédkezők; nem vesznek részt a fizikai törzsfejlődésben, ami az élethordozók területe. Mindazonáltal e szellemi képességeknek az élethordozók kiteljesedő és alapvető rendje szerint meghatározott és természetes eljárással való tökéletes összhangja felelős azért, hogy a halandó az elme jelenségében csak a természet megnyilvánulásait és a természeti folyamatok eredményét ismeri fel, jóllehet néha bizonyos mértékig összezavarodtok, amikor az anyaggal társult elme természetes megnyilvánulásaival kapcsolatos dolgokat a maguk teljességében próbáljátok meg értelmezni. És ha az Urantia sokkal inkább az eredeti terveknek megfelelően működne, még kevesebb különös dolgot figyelhetnétek meg az elmével kapcsolatban.”  65:7.1, Iz. 11:2, 3.

4. A felsőtudatos elme

„Csak a felsőtudatos elme magasabb szintjein, amint az az emberi tapasztalás szellemi határterületén megjelenik, lelhetitek fel a tökéletes mintákkal együtt azokat a magasabb rendű fogalmakat, melyek egy jobb és maradandóbb polgárosodott társadalom felépítéséhez hozzájárulnak. A személyiség a természetéből eredően teremtői, viszont tényleges teremtőként csak az egyén benső létében működik.”  111:4.5

5. A halandói elme megrontása

„Az elme az Urantián egyfajta kölcsönös engedmény a gondolati tökéletesség lényege és a ti éretlen emberi természetetek fejlődő gondolkodásmódja között. A ti értelmi fejlődési tervetek valóban páratlanul tökéletes a maga nemében, azonban amikor a húsvér test templomában működtök, igencsak messze vagytok attól az isteni céltól. Az elme igazán isteni eredetű, és isteni végzete is van, de a halandói elmétek még nem bír ezzel az isteni ranggal.

Túl gyakran, túlságosan is gyakran rontjátok meg elméteket őszintétlenséggel és bénítjátok meg pártossággal; állati félelemnek teszitek ki és haszontalan aggodalommal torzítjátok el. Ennélfogva, bár az elme forrása isteni, az elme, ahogy ti ismeritek a felemelkedésetek világán, aligha válik nagyszerű csodálat, s még kevésbé rajongás vagy imádat tárgyává. Az éretlen és tétlen emberi értelem szemlélése csak az alázat válaszainak kiváltásához vezethet.”  9:5.6

6. Az emberi elme összehasonlító értékelése

„Lelki szemetek előtt idézzétek fel az egyik fejletlen ősötök képét még a barlanglakó időkből – egy tömzsi, torz, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyűlöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered előre. E kép aligha az ember isteni méltóságát ábrázolja. De tágítsuk csak a képet. E felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy nő és két gyerek. Azonnal megértitek, hogy e kép sok olyasminek a kezdetét jelképezi, ami tiszta és nemes az emberi fajban, pedig a férfi mindkét képen azonos. Csakhogy a második vázlaton szélesebb a látképetek. Ezzel láthatóvá válik számotokra e fejlődő halandó késztetése. A hozzáállása dicséretessé válik, mert megértitek őt. Bárcsak el tudnátok képzelni a társaitok indítékait, mennyivel jobban megértenétek őket! Ha megismernétek a társaitokat, végül megszeretnétek őket.”  100:4.5

III. AZ ELME JELLEGZETES MŰKÖDÉSMÓDJA

1. A tanulás képessége

„A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi, és e segédek éppúgy működnek a kezdetleges és láthatatlan lételvi lények legalacsonyabb rendű elméiben, mint az emberi lények evolúciós sorának legfelsőbb rendű fajtáiban. Ezek a forrásai és mintái annak a máskülönben kisebb-nagyobb mértékben rejtélyes viselkedésnek és azoknak a nem teljesen ismert gyors visszahatásoknak, melyeket az elme az anyagi környezet hatásaira mutat. E hűséges és mindig megbízható befolyásoló hatásoknak sokáig kell kifejteniük előzetes segédkezési tevékenységüket, míg az állati elme eléri a szellemi felfogóképesség emberi szintjeit.”  65:7.6

2. Az ember elme működése

„A működési rendek fejlődése maga után vonja és jelzi a teremtő elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem önműködő működési rendeket érzékelő, tervező és alkotó képessége az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak a felsőbbrendű, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következőkre irányul:

  1. Anyagi működési rendek teremtése.
  2. Ködös rejtélyek megoldása.
  3. Távoli helyzetek felmérése.
  4. Gondolati rendszerek alkotása.
  5. Bölcsességcélok elérése.
  6. Szellemszintekre való eljutás.
  7. Az isteni végzetek – a legfelsőbb, a végleges és az abszolút – beteljesítése.”  42:12.1

3. Az elme a valóságok összehangolója.

„Az elme nem más, mint a teremtmény-személyiségek módszere a szellemvalóságok megtapasztalásához. És végső soron még az emberi elme egyesítő lehetőségei is, tehát a dolgok, a képzetek és az értékek összehangolásának képessége is anyagfeletti.”  12:8.8

4. Az elme kiterjedt kapcsolatai

„Az oktatás célja, hogy az emberi elme e veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a polgárosultság célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése.”  16:6.11

IV. AZ ELME AZ IDŐ ÉS A TÉR VISZONYLATÁBAN

1. A halandói elme az idő és a tér viszonylatában

„Az időhöz fűződő kapcsolatok nem léteznek a térben való mozgás nélkül, viszont az időtudat igen. A sorozatos egymásra következés tudatosíthatja az időt még a mozgás hiányában is. Az emberi elme azért kevésbé kötött az idő által, mint a tér által, mert ilyen az elme eredendő természete. Az alkotó emberi képzelet még a testben töltött földi lét napjai alatt is viszonylag időfüggetlen, noha az ember elméje erősen térkorlátolt. De maga az idő fejlődésileg nem az elme sajátsága.”  12:5.5

2. Az elme gravitációs kapcsolódásai

„Amint valamely személyiség elméje a világegyetemben elkezd szellemiesülni – Istenszerűvé válni – egyre kevésbé marad fogékony a gravitációra. A fizikai-gravitációs válasszal mért valóság a szellemtartalom minősége által meghatározott valóság ellentétele. A fizikai-gravitációs esemény a nem-szellemi energia mennyiségi meghatározója; a szellemi-gravitációs esemény az isteniség élő energiájának minőségi mértéke.”  12:8.5

3. Az elmének az energiához és a szellemhez fűződő viszonya

 „Míg az elme a tisztán anyagi lényekben nem más, mint társult energia, és a tisztán szellemi személyiségekben nem más, mint társult szellem, addig megszámlálhatatlan személyiségrend, beleértve az emberit is, energiával és szellemmel egyaránt társult elmével rendelkezik. A teremtményi elme szellemi vonásai biztosan válaszolnak az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs vonzására; az anyagi jegyek pedig az anyagi világegyetem gravitációs késztetését viszonozzák.”  9:6.5

4. Az elme különbözeti működése

„Minél nagyobb a szellem-energia különbözet, annál nagyobb mértékű a megfigyelhető elmeműködés; és minél kisebb az energia és a szellem közötti különbség, annál kevésbé figyelhető meg az elmeműködés. A mindenségrendi elme legnagyobb mértékű működése nyilvánvalóan a tér idő-világegyetemeiben folyik. Úgy tűnik, hogy itt az elme az energia és a szellem közötti középkörzetben működik, de ez nem igaz a felsőbb szintű elmék esetében; a Paradicsomon az energia és a szellem lényegénél fogva egy.” 9:6.7

V. A MINDENSÉGRENDI ELME

1. A mindenségrendi elme

A mindenségrendi elme. Ez az idő és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsőbb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és ő hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsőbb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme lételvi szintjeivel – az Együttes Cselekvő közvetlen köreivel.”  42:10.6

2. Evolúciós és mindenségrendi elme

„Amint valamely kifejlődő elme a mindenségrendi elmekörökre ráhangolódik, mihelyt valamely kifejlődő világegyetem a központi világegyetemi mintának megfelelő nyugalmi állapotot eléri, amint valamely felfelé haladó szellem a Tökéletes Szellemek egyesült segédkezésével kapcsolatba kerül, amint valamely felemelkedő halandói személyiség a bent lakozó Igazító isteni vezetéséhez hozzáigazodik, akkor a Legfelsőbb ténylegessége egy fokkal valóságosabbá válik a világegyetemekben; akkor a Felsőség istenisége továbblép a mindenségrendi megjelenés útján.”  117:0.3

3. A „rokonlelkek” mindenségrendi elmei magyarázata

 „A mindenségrendi elme ténye magyarázatot ad a különböző fajtájú emberi és emberfeletti elmék rokonságára. Nemcsak a rokonszellemek vonzzák egymást, hanem a rokonelmék is igen testvériesek egymással és hajlamosak az együttműködésre. Az emberi elmék működésében néha meglepő hasonlóság és megmagyarázhatatlan egyezés fedezhető fel.”  16:6.3

4. Az elme előre látja az okot és a következményt.

„Egy állat különbségtételre utaló válasza a viselkedés hajtóerő szintjére korlátozódik. A felsőbbrendű állatok feltételezett rálátása a hajtóerő szinten van és rendszerint csak az ilyen szintű kísérlet és hibázás megtapasztalását követően jelenik meg. Az ember képes tudományos, erkölcsi és szellemi rálátást gyakorolni mindenfajta felfedezést és kísérletezést megelőzően is.

Csak egy személyiség tudhatja, hogy mit tesz, mielőtt megtenné azt; csakis a személyiségek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy előre látják a tapasztalást. Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit és ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekedésből. Egy nem személyes állat rendszerint csak cselekvés útján tanul.”  16:7.2

VI. AZ ELME ANYAGFELETTI

1. A világegyetemnek isteni elméje van.

„A világegyetem megismerhetőségének, vagyis felfoghatóságának feltételezése nem más, mint a világegyetem elme-alkotta és személyiség-igazgatta voltának feltételezése. Az emberi elme kizárólag más elmék elmejelenségeit képes érzékelni, legyenek azok emberi vagy emberfeletti elmék. Ha az emberi személyiség képes megtapasztalni a világegyetemet, akkor abban a világegyetemben valahol elrejtve lennie kell egy isteni elmének és egy tényleges személyiségnek.” 1:6.7

2. Az elme nem működésközpontú.

„Nagy mindenségrendi szakadék tátong az anyag és a gondolat között, és ez a szakadék mérhetetlenül nagyobb az anyagi elme és a szellemi szeretet között. A tudat, és még kevésbé az öntudat, nem magyarázható semmiféle működésközpontú, elektron-társulási elmélettel vagy anyagelvű energia-jelenséggel.”  112:2.10

3. A fizika és a vegyészet nem képes megmagyarázni az elmét.

„A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődött ki az őstengerekben élt első ős-sejtanyagból. A tanulási képesség, az emlékezés és a különféle környezeti változásokra való érzékenység az elme sajátossága. A fizika törvényeire nem hat a tanítás; e törvények változatlanok és megváltoztathatatlanok. A vegyi kölcsönhatásokat sem módosítja a nevelés; e válaszok egységesek és megbízhatók. A Korlátlan Abszolút jelenlétét leszámítva a villamos és a vegyi kölcsönhatások kiszámíthatók. De az elme képes hasznosítani a tapasztalatokat, képes tanulni azokból a viselkedési mintákból, melyek az ismétlődő ingerekre válaszként adódnak.”  65:6.8

4. Az akarat megelőzi az elmét és az anyagot.

„A mindenségrendi evolúció kísérleti állomásain az elme mindig uralja az anyagot, és a szellem mindig összefüggésben van az elmével. E különböző felruházottságok összehangoló és szervező működésének elmaradása időbeli késedelmet okozhat ugyan, ám ha az egyén igazán ismeri Istent és vágyik arra, hogy megtalálja őt és olyan legyen, mint ő, akkor biztosított a túlélés, tekintet nélkül az időbeli hátrányokra. A fizikai helyzet hátrányba hozhatja az elmét, az elme természetellenes volta pedig késleltetheti a szellemi felemelkedést, de mindezen akadályok nem győzhetik le a lélekben meghozott döntést.”  65:8.5

5. Az elme és a szellem fejleszti ki a lelket.

„A világegyetemek mindenségének elmeszintjei mindenségrendi egységet alkotnak. Az értelmi sajátlényegek a mindenségrendi elméből származnak sok tekintetben úgy, ahogy a csillagködök a világegyetemi tér mindenségrendi energiából erednek. Az értelmi sajátlényegek emberi (és ennélfogva személyes) szintjén a halandói elme jóváhagyásával a szellemi-evolúciós potenciál válik meghatározóvá, melynek oka az emberi személyiség szellemi felruházottságainak összessége, valamint az ilyen emberi önnön valókban meglévő abszolút érték entitásmagjának teremtő jelenléte. De az anyagi elmének az ilyen szellemirányítását két tapasztalás is befolyásolja: a hét elmeszellem-segéd segédkezésén keresztül kellett kifejlődnie az adott elmének, és az anyagi (személyes) sajátlényegnek az emberben lakozó Igazítóval való együttműködést kell választania a morontia sajátlényeg, az evolúciós és magvában halhatatlan lélek megalkotásában és fejlődésének elősegítésében.”  111:1.2

6. Az elme az örök választás színköre.

„Az anyagi elme színkörében emberi személyiségek élnek, öntudattal rendelkeznek, döntéseket hoznak, Istent választják vagy elfordulnak tőle, örökkévalóvá teszik vagy elpusztítják önmagukat.”  111:1.3

VII. AZ ELME ÉS A SZELLEM VISZONYA

1. A szellem rálátása meghaladja az elmét.

„Az abszolút elme a Harmadik Személy elméje; elválaszthatatlan a Szellem Isten személyétől. A működő lényekben az elme nem válik el az energiától vagy a szellemtől, illetőleg kettejüktől. Az elme nem az energiában rejlik; az energia befogadja az elmét és visszahat arra; az elme rátelepedhet az energiára, de a tudat nem a pusztán anyagi szintben rejlik. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez, mert a szellem eredendően tudatos és azonosuló. A szellem mindig értelmes, bizonyos értelemben elmével ellátott. Lehet ez az elme vagy az az elme, lehet elő-elme vagy felső-elme, sőt még szellem-elme is, viszont a gondolkodásban és a tudásban egyenértékűek. A szellemi rálátás az elme tudatosságát meghaladja, arra következik és elméletileg megelőzi azt.”  9:4.2

2. Az elme jelentéstartalom – a szellem pedig érték.

„A mindenségrendi térerő éppen úgy hat vissza az elmére, ahogy a mindenségrendi elme válaszol a szellemre. A szellem isteni cél, a szellem-elme pedig isteni cél beteljesülés közben. Az energia dolog, az elme jelentéstartalom, a szellem érték. Az elme még az időben és térben is létrehozza az energia és a szellem között ama viszonylagos kapcsolatokat, melyek az örökkévalóságbeli rokonságukra utalnak.”  9:4.5

3. Elme munkál a szellemben és az anyagi területeken.

„Az elme a szellemi értékeket értelmi jelentéstartalmakká alakítja; az akarat hatalmában áll az, hogy az elme-jelentéstartalmakat az anyagi és a szellemi területeken egyaránt kibontakoztassa. A Paradicsomra való felemelkedés viszonylagos és megkülönböztethető növekedéssel jár a szellemben, az elmében és az energiában. A személyiség az élményelvi egyéniség ezen elemeinek egyesítője.”  9:4.6

4. A szellemi hatások összejátszása

„Az őrangyal szeráf segédkező személyisége, az emberben lakozó Igazító Isten-jelenléte, a Szent Szellem körön belüli tevékenysége és az Igazság Szellemének Fiú-tudata mind istenien kapcsolódik szellemi-segédkezési tartalmas egységbe a halandói személyiségben, illetőleg annak érdekében. Bár ezek a mennyei hatások különböző forrásból származnak és különböző szinteken működnek, mégis a Legfelsőbb Lény homályba burkolózó és kifejlődő jelenlétébe, mint szerves egységbe rendeződnek.”  113:4.6

5. Az elme hangszerén játszik az emberi akarat.

„Az elme mindenségrendi hangszerén az emberi akarat a pusztítás fülsértő hangsorait játszhatja, vagy belőle ugyanez az emberi akarat az Isten-azonosulás és az azt követő örök továbbélés összehangzó dallamait csalhatja elő. Az embernek adományozott Igazító végső soron érzéketlen a rosszra és képtelen a bűnre, de a halandói elme az elferdült és önző emberi akarat bűnös fondorlatai folytán ténylegesen is eltorzulhat, elferdülhet, rosszá és visszataszítóvá válhat. Ugyanakkor ez az elme nemessé, széppé, igazzá és jóvá – ténylegesen is naggyá – tehető az Istent ismerő emberi lény szellem-megvilágosította akarata szerint.”  111:1.6

6. Az elme kiegyensúlyozottságának végletei

„Az evolúciós elme csak akkor teljesen kiegyensúlyozott és megbízható, ha magát a mindenségrendi észbeliség két végletén nyilvánítja ki – a teljesen gépiessé tetten és a teljesen szellemivé lényegítetten. A tiszta gépies irányítás és az igaz szellemtermészet értelmi végletei között működik a fejlődő és felemelkedő elméknek az a hatalmas csoportja, amely elmék kiegyensúlyozottsága és nyugalma a személyiség választásán és a szellemazonosuláson alapul.”  111:1.7

VIII. IGAZÍTÓK ÉS AZ ELME

1. A Gondolatigazítónak nincs külön működési rendje.

„A Gondolatigazítónak nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére; a vallásos érzések befogadására vagy kifejezésére nincs rejtélyes vallási készség. Ezek a tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg. És itt rejlik az egyik magyarázata az Igazító előtt álló azon nehézségre, hogy közvetlen közléscserét folytasson az ő állandó otthonát képező anyagi elmével.”  101:1.2

2. Az Igazítók az anyagi elmén keresztül tevékenykednek.

„Bár az Igazítók munkája szellemi természetű, mégis minden tevékenységüket értelmi alapon kell végezniük. A szellemi Nevelőnek az elmén, mint emberi talajon kell kinevelnie a morontia lelket az adott személyiség együttműködésével.”  111:1.1

3. Az elme és az Igazító viszonya

„Ti, mint személyes teremtmények, elmével és akarattal rendelkeztek. Az Igazító, mint elő-személyes teremtmény, elő-elmével és elő-akarattal rendelkezik. Ha olyannyira az Igazító elméjéhez hasonultok, hogy szemtől szembe kerültök vele, akkor elméitek eggyé válnak, és ti az Igazító-elmével erősödtök. Ezt követően pedig, ha akaratotok elrendeli és kikényszeríti ezen új és társított elme döntéseinek végrehajtását, akkor az Igazító elő-személyes akarata személyiségként nyilvánul meg a döntéseiteken keresztül, és amikor erről az eggyé kapcsolódásról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy ti és az Igazító egy vagytok. Elmétek megvalósította az isteniségi összehangolódást, és az Igazító akarata személyiség-kifejeződést nyert.”  110:2.5

4. Együttműködés az Igazítókkal

„Az ember azonban nem veti alá akaratát tétlenül, szolgaian az Igazítónak. Inkább tevékenyen, igenlően és együttműködve választja az Igazító követését, amikor és amint ez a vezetés tudatosan különválik a természetes halandói elme vágyaitól és ösztönzéseitől. Az Igazítók befolyásolják az emberi elmét, azonban az ember akarata ellenére sohasem uralják; az Igazítók számára az emberi akarat felsőbbrendű. És ők ilyennek is tekintik és tiszteletben is tartják azt, miközben a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.”  111:1.8

5. Az emberi akarat a hajó kapitánya.

„Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok és az emberi akarat a kapitány. A halandói hajó urának rendelkeznie kell azzal a bölcsességgel, hogy az isteni révkapitányra bízza a felemelkedő lélek elkormányzását az örök továbbélés morontia kikötőibe. Az ember akarata kizárólag önzés, tunyaság és bűn révén utasíthatja vissza eme szeretetteljes révkapitány irányító segítségét és futtathatja a halandói létpályát az elutasított kegyelem rossz zátonyaira és vezetheti a befogadott bűn szikláinak. Ez a hűséges révkapitány egyetértésetekkel biztonságosan átvisz benneteket az idő akadályain és a tér korlátain, és elvezet egészen az isteni elme forrásáig és még tovább, az Igazítók paradicsomi Atyjához.”  111:1.9

IX. A SZELLEM VEZETŐ SZEREPE

1. Az elme közvetítésével küzd a szellem az uralomért.

„Az evolúciós felsőbb-világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. Az evolúciós világegyetemek célja az energia-anyag legyőzése az elme révén, az elme és a szellem összehangolása, és mindezek a személyiség alkotó és egyesítő jelenlétében történnek. A személyiség vonatkozásában így rendelődnek alá a fizikai rendszerek; így rendelődnek mellé az elmerendszerek; és így válnak irányítóvá a szellemrendszerek.”   116:6.1

2. A Teremtő és a teremtmény szellemi egyeduralmi társulása

„A hatalom és a személyiség ilyen egyesülése a Legfelsőbben és mint a Legfelsőbb fejeződnek ki az istenségszinteken. Ám a szellemi egyeduralom tényleges kifejlődése olyan növekedés, amelyről a nagy világegyetem Teremtőinek és teremtményeinek szabad akaratú cselekedetei tesznek bizonyságot.”  116:6.2

3. A továbbélő elmék szellemi vezetése

„Az ember benső tapasztalásában az elme az anyaghoz kötődik. Az anyagihoz kapcsolódott efféle elmék nem élhetik túl a halandói halált. A túlélés módszerére az ember úgy tehet szert, hogy akaratát úgy igazítja és halandói elméjét úgy alakítja, hogy ezen Isten-tudatos értelem fokozatosan szellem-tanította, majd pedig szellem vezette értelemmé váljon. Az emberi elmének az anyagi kapcsolódásból a szellem-egyesüléshez vezető fejlődése eredményezi a halandói elme magvában szellemi jellegű szakaszainak a halhatatlan lélek morontia valóságaivá való átalakulását. Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el; a szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé váljon és legvégül a túlélő és irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így személyiség-létben érje el a túlélést és az örökkévalóságot.”  1:3.7

AZ ELME ÉS A SZELLEM ÁBRÁZOLÁSA A BIBLIÁBAN

I. ELME

1. A helyes és a helytelen közötti választás

 „De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.” Róm. 8:6.

2. Az elme odaadása

„Szeresd Uradat, Istenedet (...) teljes elmédből.” Mt. 22:37.

„Értelmemmel tehát Istennek szolgálok (...)” Róm. 7:25.

3. Késztetés

„Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs.” 2Kor. 8:12

4. Önuralom

„Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok (...)” 1Pét. 1:13.

„Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.” Tit. 2:6.

„[A]melynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.” Iz. 26:3.

5. Megújulás az elmében

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át (...)” Róm. 12:2.

6. Az aggodalom felesleges volta

„Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok.” Lk. 12:29.

„Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok!” Mt. 10:19.

7. A becstelen elme

„Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.” Jak. 1:7-8.

8. Az elmeszellem-segédek. Ld. Iz. 11:2.

  1. Belső meglátás
  2. Értelem
  3. Bátorság
  4. Tudás
  5. Tanácskozás
  6. Istenimádat
  7. Bölcsesség

a. Az értelem szelleme

„Hallom (...) [a] szél ad feleletet meggyőződésemre.” Jób. 20:3.

b. A bölcsesség szelleme

„[D]e bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni.” ApCsel. 6:10.

„Józsuét (...) eltöltötte a bölcsesség lelke (...)” MTörv. 34:9.

Az elme felruházottság.

„Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg.” Kiv. 28:3.

9. Az emberi-isteni elme.

„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Fil. 2:5.

II. SZÍV

A szív, a lélek és a szellem gyakran azonos értelemben használja a Biblia. A „szív” szó emberi érzelmeket és érzéseket foglal magában.

1. Istent szolgálni szívünk mélyéből.

„S most (...) mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj (...)” Mtörv. 10:12.

2. Az Isten az ember szívét ítéli meg.

„Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az (...) Úr (...) a szívet.” 1Sám. 16:7.

3. Miként találjuk meg az Istent.

„Ott majd újra keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána.” MTörv. 4:29.

4. A tiszta szívűek

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” Mt. 5:8.

„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt. 51:12.

5. Fegyelmeznünk kell szívünket.

„Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul (...)” Ter. 6:5.

„Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal.” Jer. 17:9.

„A szívbeli bánat lesújtja az embert (...)” Péld. 12:25.

6. Megtört szívek

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Zsolt. 147:3.

„A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív (...)” Péld. 13:12.

7. Ujjongó szívek

„Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.” Ef. 5:19.

„A vidám szív derűssé teszi az arcot is (...)” Péld. 15:13.

8. Az érzelmek fontossága

„És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek (...)” Jer. 24:7.

„Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” Lk. 12:34.

„A száj ugyanis a szív bőségéből szól.” Mt. 12:34.

9. A megkeményített szíveket illetően

a. Az Isten megkeményíti a fáraó szívét.

„Ám én megkeményítem a fáraó szívét (...) nem fog szavatokra hallgatni (...)” Kiv. 7:3-4.

b. A fáraó megkeményíti a szívét.

„A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet.” Kiv. 7:14.

III. LELKIISMERET

A „conscience” (lelkiismeret) harmincszor szerepel az angol nyelvű Újszövetségben. Láthatólag “együttes tudás” a jelentése.

1. Jó lelkiismeret

„Pál (...) megszólalt: »Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt. (...)«” ApCsel. 23:1.

„A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel.” 1Tim. 3:9.

2. Rossz lelkiismeret

„Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől (...)” Zsid. 10:22.

3. A romlott lelkiismeret

„[Ú]gy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik.” 1Kor. 8:7.

„Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.” 1Tim. 1:19.

„A (...) tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük.” Tit. 1:15.

„Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve.” 1Tim. 4:2.

4. A lelkiismeret mint vezető

„[E]gyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.” 1Kor. 10:27.

„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” Fil. 2:4.

„[N]yíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére” 2Kor. 4:2.

„Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst (...)” 1Kor. 8:13.

IV. SZELLEM

A magyar bibliafordítások többségében a szellem (angol: „spirit”) kifejezés helyett többnyire a „lélek”, „lelkület” használatos.

1. Az Istenség Lelke

„Az Isten lélek (...)” Jn. 4:24.

„[É]s Isten lelke lebegett a vizek fölött.” Ter. 1:2.

2. Angyalok – szolgáló lelkek

„Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.” Zsid. 1:14.

3. Az egyházak lelke

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak (...)” Jel. 2:7.

4. Az emberre kiárasztott isteni lélek

„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre.” Jo. 3:1.

„A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja (...)” 1Kor. 2:14.

5. Az élet és szabadság lelke

„Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.” Gal. 6:8.

„[A] lélek pedig éltet.” 2Kor. 3:6.

„Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” Róm. 8:2.

„A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek (...)” Róm. 12:11.

„[A]hol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 2Kor. 3:17.

„A lélek az, ami éltet (...)” Jn. 6:63.

„Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura.” Zak. 4:6.

6. Lélek és elme viszonya

„Újuljatok meg gondolkodástok szellemében (...)” Ef. 4:23.

„[L]élek szerint éljetek (...)” Gal. 5:16.

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e (...)” 1Jn. 4:1.

„Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.” 1Jn. 4:6.

„Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is (...)” 1Kor. 14:15.

7. Az istenfiúság lelke

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Róm. 8:14.

„[A] fogadott fiúság Lelkét nyertétek el (...)” Róm. 8:15.

„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm. 8:16.

8. A lélekből születés

„Ami (...) a Lélekből születik, az lélek” Jn. 3:6.

„Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.«” Jn. 3:5.

9. Az Igazság Lelke

„Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” Jn. 16:13.

10. Az ember lelke – kedély.

a. A lélekben szegények

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt. 5:3.

b. Lélek és test

„A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” Mt. 26:41.

c. Önuralom

„[É]leszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt. 51:11.

„Jobb (...) a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost.” Péld. 16:32.

d. Bátorság és önbizalom

„Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” 2Tim. 1:7.

e. Büszkeség

„Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.” Péld. 16:18.

f. A lélek csüggedése

„A (...) nyomott kedély emészti a testet” Péld. 17:22.

„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá (...)” Iz. 53:4.

11. Az Ószövetség gonosz lelkekkel kapcsolatos tantétele

„Az Úr lelke elhagyta Sault, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte.” 1Sám. 16:14.

(Megjegyzés: Saul mániás-depressziós pszichózisban szenvedett.)

„Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába.” 2Krón. 18:22.

12. Az emberi lélek tökéletessé tétele

„(...) a tökéletes igazak lelkeihez (...)” Zsid. 12:23.

„A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.” 1Kor. 2:10.

„[A]z Isten (...) kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek.” 2Tessz. 2:13.

13. Az emberben lakozó lélek visszatér Istenhez.

„Az embernek a lelke az Úr szövétneke (...)” Péld. 20:27.

„[É]s a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.” Préd. 12:7.

14. Gonosz szellemek

„Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.” Lk. 4:33.

„Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem (...) ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” Ef. 6:12.

„(...) a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.” Ef. 2:2.

15. A börtönben sínylődő lelkek

„Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért (...) A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.” 1Pét. 3:18, 19.

16. Jézus lelke

„[Jézus m]egkeresztelkedése után (...) megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.” Mt. 3:16.

„Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.«” Lk. 23:46.

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.