Az Isten tantétele

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

AZ ISTEN TANTÉTELE

I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT

1. Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva – mégpedig korlátlanul; éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt.  0:3.9

2. Az Első Forrás és Középpont Istene mindenségrendi felügyeletet gyakorol az abszolút paradicsomi gravitáció révén.  1:2.10

3. Az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont személyisége.  0:3.10

4. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.  1:7.7

5. A véges tényleges dolgok az Első Forrásból és Középpontból erednek önmagától létező, szabad akarat által.  105:5.4

II. A VAGYOK

1. A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel a teremtmények képtelenek felfogni az örökkévalósági lételvi létezőket – a nem-kezdődő, nem-végződő valóságokat és viszonyokat.  0:3.23

2. A VAGYOK azáltal tesz szert személyiségre, hogy az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Örökkévaló Forrásává válik.  0:3.22

3. Az abszolút elsődleges ok az Egyetemes Atyának tulajdoníttatik, aki mint a VAGYOK működik.  105:1.1

4. A VAGYOK hétszeres természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban jellemezhető a legjobban:

  1. Az Egyetemes Atya
  2. Az Egyetemes Irányító
  3. Az Egyetemes Teremtő
  4. A Végtelen Megtartó
  5. A Végtelen Potenciál
  6. A Végtelen Képesség
  7. A Végtelenségi Egyetemes Egy  105:2.4

5. A végtelen és az abszolút VAGYOK kitétele meghaladja mind az összes múltat, jelent és jövőt.  118:1.9

BIBLIAI HIVATKOZÁS: Kiv. 3.4.

III. AZ ATYA ISTEN

1. AZ ISTENI ÖNAZONOSSÁG

1. Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene.  1:0.1

2. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek.  1:0.1

3. A tudományban Isten ok, a bölcseletben valóság; a vallásban szerető Atya.  4:4.7

4. Az Isten szellem.  1:3.1            

5. Isten egyetemes szellem – végtelen szellemszemély.  1:3.5

6. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának fényéhez halandó ember nem kerülhet közel.  1:3.3

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Neh. 9:6., Jn 4:24., 1Tim. 1:17., Kiv. 33:20., 1Tim. 6:16.

2. AZ ISTEN SZEMÉLYISÉGE

1. Az Isten három személyiségszinten működik:

  1. Elő-személyes – Gondolatigazítók
  2. Személyes – mint az evolúciós teremtményekben
  3. A személyest meghaladó – abszonit lények  0:2.2

2. Az Isten személyiség.  1:5.7

3. Az Isten személyiségének fogalma a vallási érettség mércéje.  1:5.10

4. Az Isten bizonyosan több, mint személyiség, de nem lehet kevesebb sem.  1:5.2

5. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, kedvez az értelmes istenimádatnak és hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez.  1:7.1

6. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni.  1:7.3

7. Az Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének.  12:7.6

8. Az Isten olyan személy, aki képes megismerni és aki megismerhető.  1:5.8

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 94:9., Jk. 2:23.

3. AZ ISTEN TERMÉSZETE

1. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is „az ember legnemesebb alkotása”. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya.  1:2.2

2. Isten nem emberszerű és nem gépszerű.  1:2.1

3. Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében.  2:0.1

A. Az Isten végtelensége

    1. Az Atya végtelen és örökkévaló.  4:4.4
    2. A saját magának a világegyetemek részére történő többszöri adományozása sem csökkenti semmivel az ő hatalmának potenciálját, bölcsességének vagy szeretetének tárát.  3:4.1
    3. Az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a személyiség jövőbeli végtelen felemelkedése során mindig megtalálhatja azt az Istenség-társulást, melyet még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el.  106:7.6

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Jób. 5:9; 36:26., Iz. 46:10.

B. Az Isten igazságossága

    1. A szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes.  2:3.5
    2. A készségesen befogadott bűn végső következménye a megsemmisülés.  2:3.4

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 145:17; 103:6; 7:9., 2Krón. 19:7.

C. Az Isten irgalma

    1. A teremtmény igénye teljesen elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását.  2:4.2
    2. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az anyagi teremtmények irányában. 2:4.5

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 2 Kor. 1:3.

D. Az Isten szeretete

    1. Az Isten szeretet.  2:5.1
    2. Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. 2:5.9
    3. A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát.  2:6.9
    4. A Végtelen Istennek a minden személyiség felé fordított arca nem más, mint a szeretet Atyjának orcája.  105:1.8
    5. Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy csak azért szeret bennünket, mert áldozatokat kap a Fiaitól.  2:5.2

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Jn. 3:1., Zsolt. 103:17., Jn. 16:27.

E. Az Isten jósága

    1. Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény.  4:4.3
    2. Az Isten kiárasztja magát a világegyetemekre és magának csak annyit tart meg, amennyi önmaga átadásához szükséges.  32:4.12

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Róm. 2:4., Zsolt. 68:20; 111:4; 34:8., 1Pét. 1:15.

4. AZ ISTEN ATTRIBÚTUMAI

A. Az Isten mindenütt-jelenvalósága

    1. Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. 3:1.6
    2. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben.  3:1.1
    3. Az Egyetemes Irányító jelen van a világegyetemek gravitációs köreiben.  3:1.7

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 139:7.

B. Az Isten mindenhatósága

    1. Az Isten mindenható.  3:2.3
    2. Az isteni mindenhatóságot csak az Isten szeretete, az Isten akarata és az Isten törvénye korlátozza.  3:2.11
    3. Az Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny; nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.  118:6.1
    4. Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján.  3:2.2
    5. Az Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút.  3:2.15

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Mt. 19:26., Dán. 4:35., Jób 42:2.

C. Az Isten mindentudása

    1. Isten minden dolgot ismer. Az isteni elme tudatában van a teremtésösszességnek.  3:3.1
    2. Az Atya látja a véget az elejétől fogva.  2:2.1
    3. Csak az Isten tudja ténylegesen a csillagok számát.  3:3.2
    4. A mindentudás nem jelenti a nem tudható tudását.  3:3.5

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 1Jn. 3:20., Zsid. 4:13., Jób. 37:16., Zsolt. 33:13; 147:4., Péld. 15:3. Mt. 6:8.

D. Az Isten elsődlegessége

    1. Az Isten a korlátlan Valóság egyetemes egysége.  56:9.11
    2. Az Egyetemes Atya továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját.  3:6.1
    3. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét.  4:1.6

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 24:1., Kol. 1:17.

5. ISTEN VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ

A. Isten és természet

    1. A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása.  4:2.1
    2. A természet nem más, mint a paradicsomi tökéletesség és az evolúciós tökéletlenség keveréke.  4:2.3
    3. A természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak.  4:2.8

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 119:89; 104:30., Zsid. 1:3.

B. Isten változhatatlansága

    1. Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény az egész világegyetemben.  4:4.1
    2. Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. 102:7.1
    3. Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes.  2:2.2

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Mal. 3:6. Jk. 1:17., 1Pét. 4:19., MTörv. 32:4., Zsolt. 33:4., Jn. 1:9., 1Kor. 1:9., 1Jn. 1:9., Zsolt. 33:4; 119:90.

C. Isten örökkévaló célja

  1. Ne gondoljátok, hogy mivel az Isten önmagából és az ő hatalmából oly sokat ad át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává válna. 32:4.1
  2. Az Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet mások meg tudnak tenni.  32:4.1
  3. A világegyetemek mindenségével kapcsolatosan az Atyának örökkévaló célja van. 4:0.1

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Ef. 3:11.

6. ISTEN VISZONYA AZ EGYÉNHEZ

A. Az Isten jelenléte

  1. Az Isten nem rejtőzködik; igyekszik megmutatni magát.  5:1.2
  2. Az Atya bennünk lakozik.  12:7.12
  3. Az Isten bensőséges kapcsolatban van az evolúciós gyermekeivel.  12:7.13
  4. Őbenne élünk, mozgunk és őbenne vagyunk mi.  12:7.12
  5. Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni.  4:3.2

BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: MTörv. 33:27.

B. Isten a vallásban

  1. Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint gépiesként értelmezni őt.  3:6.5
  2. Isten létezése nem bizonyítható tudományosan vagy logikai levezetés útján; csak az emberi tapasztalás hitelesítheti az ő valóságát.  1:2.7
  3. Az urantiai áldás.  3:6.8

C. A személyiség Istene

  1. Az Atya a minden személyiség adományozója és megőrzője.  5:6.1
  2. A személyiség megoldatlan rejtély.  5:6.2
  3. A teremtésösszesség személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye.  5:6.10
  4. És végső soron semmi hasznosabbat nem lehet tenni, minthogy megismételjük, Isten a mi Atyánk, és mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk a bolygón.  5:6.13

IV. A FIÚ ISTEN

1. A FIÚ ÖNAZONOSSÁGA

1. Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia.  6:1.1

2. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya első személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végső kifejeződése.  6:0.3

3. Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot.  7:0.3

4. A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete. 6:7.3

5. Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava.  6:2.2

6. Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára.  6:3.2

2. A FIÚ ATTRIBÚTUMAI

1. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége.  6:2.5

2. Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló.  6:4.6

3. A Fiú tud mindent, soha semmi nem éri váratlanul.  6:4.7

4. A Fiú csak a szellemi területen mindenható.  6:4.2

5. Az Örökkévaló Fiú abszolút személyiség.  6:7.1

3. SZELLEMGRAVITÁCIÓ

1. Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti.  6:4.1

2. A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellemgravitációja közvetlenül visszavezet a Fiú személyéhez. Így gyakorol a Fiú abszolút szellemi fennhatóságot.   7:1.1

3. A szellemi dolgok feletti eme gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik. A szellemgravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását.  7:1.2

4. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között.  7:1.6

5. A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja az őszinte imákat.  7:3.3

6. A szellem-gravitáció abszolút.  7:1.2

7. Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát.  7:3.2

4. A FIÚ VISZONYA AZ EGYÉNEKHEZ

1. Az Örökkévaló Fiú személyes természete nem képes magából részeket adni.  7:5.3

2. De közel kerül a teremtett személyiségekhez. Képes megjelenni az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember.  7:5.2

3. Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője.  7:4.7

4. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása.  7:7.1

5. Az Örökkévaló Fiú fiai képesek megtestesülni a húsvér testhez hasonlatos alakban.  7:5.4

V. A SZELLEM ISTEN

1. A CSELEKVŐ ISTEN

1. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet – egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli – akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.  8:0.3

2. A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak.  8:1.4

3. Az Együttes Teremtő az energia átalakítója.  9:3.5

4. Ahogy az isteni Fiak az Isten Szava, úgy a Végtelen Szellem az Isten Cselekedete.  10:3.3

5. A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a tökéletesség-elérési Atya-Fiú terv kivitelezését.  8:3.5

2. AZ ISTENI SEGÉDKEZÉS SZELLEME

1. Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés.  8:4.2

2. A Végtelen Szellem a minden tényleges valóság összekapcsolója.  9:1.3

3. A Végtelen Szellem az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.  9:2.2

4. Az igazságosság üllőjén a szenvedés kalapácsával dolgoznak az irgalmasság gyermekei.  9:1.8

3. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGE

1. A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, és személyként válaszol a világegyetemre.  8:6.4

2. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ugyanakkor igaz és isteni személyiség is.  8:6.1

3. A Végtelen Szellem személyes és nem-személyes tevékenységei saját akaraton alapuló cselekedetek.  9:3.7

4. A VÉGTELEN SZELLEM ATTRIBÚTUMAI

1. A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság.  8:5.1

2. A Szellem az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője.  8:2.6

3. A Végtelen Szellem különleges és bámulatos hatalmat birtokol – az ellengravitációt.  9:3.2

4. A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője.  9:3.8

5. AZ ELME-SEGÉDKEZŐ

1. Az abszolút elme az Istenség Harmadik Személyének elméje.  9:4.2

2. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez. A szellem bizonyos értelemben mindig elmével ellátott. 9:4.2

3. Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén abszolút.  9:4.3

4. A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő.  9:4.4

5. Mindezen elme-tevékenységeket a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elme-gravitációs köre fogja össze.  9:6.1

6. Az elme képes egyedül is összekötni az fizikai energiákat a szellemi erőterekkel.  12:6.3

7. A világegyetemi tükrözőműködés olyan egyedi és megmagyarázhatatlan erőtér, mely által minden dolog úgy látható, érzékelhető és ismerhető meg, ahogy a felsőbb-világegyetemben végbemennek.  9:7.4

8. A Harmadik Középpont működési családja három csoportra osztható: a Legfelsőbb Szellemek, Erőtér-irányítók, valamint egyéb személyiségek, közöttük a Segédkező Szellemek.  9:8.14

9. A Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót.  106:2.1

VI. A LEGFELSŐBB ISTEN

1. A VÉGES ISTEN

1. A Legfelsőbb Isten az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene.  0:2.15

2. A Legfelsőbb az evolúciós teremtmények tapasztalásbeli Istene.  0:2.15

3. Miként a Háromság volt az abszolút elkerülhetetlen, úgy a Legfelsőbb az evolúciós elkerülhetetlenség.  115:7.5

4. A Legfelsőbb Istent egyetlen teremtmény nem fedezheti fel mindaddig, amíg minden teremtmény egyidejűleg el nem éri őt.  117:6.16

5. A Legfelsőbb hangolja össze a nem változó túlvilágot a folyton változó innenvilággal.  118:3.4

6. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban tenni kell valamit és lenni is kell valamivé.  115:0.1

7. A nem túlélő lény személyisége szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbben.  117:4.2

8. A Legfelsőbb fejlődő elméje kapcsolatot teremt a véges és az abszolút elme között.  9:7.4

9. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes evolúciós világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése.  118:9.9

10. A Legfelsőbb a véges anyag, az elme és a szellem személyiségi szinten rendezett egészeként fejlődik.  118:10.3

2. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE

1. A Legfelsőbb Lény az Istenség-valóság három szakaszának egyesítését alkotja: a Legfelsőbb Isten, a paradicsomi Háromság bizonyos véges jellegeinek szellemi egyesülése; a Mindenható Legfelsőbb, a nagy világegyetemi Teremtők hatalom-egyesülése; és a Legfelsőbb Elme, a Harmadik Forrás és Középpont és az ő mellérendeltjeinek egyedi hozzájárulása a Legfelsőbb Lény valóságához.  22:7.11

2. Ez az evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját.  10:7.3

3. A Legfelsőbb Lény abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől.  115:5.1

4. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése, az összes véges fejlődés összpontosulása.  118:9.9

5. A Mindenható Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség.  116:0.4

6. A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága.  117:1.1

7. A Legfelsőbb azért ismerhet benneteket, mert egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű.  117:6.1

8. A Legfelsőbb Isten mint szellemi személy már a nagy világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában. 56:6.2

9. A Legfelsőbb magában foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is megérthet.  117:6.19

3. A MINDENHATÓ LEGFELSŐBB

1. A Legfelsőbb Isten hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik.  116:2.2

2. A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik.  116:5.11

3. A Végtelen Szellem ellentételezi a fejlődő Legfelsőbb befejezetlenségét. 116:4.2

4. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA

1. A Legfelsőbb úgy növekszik, ahogy a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget. 115:6.4 A Legfelsőbb a minden véges növekedés összessége.  117:3.1

2. A Legfelsőbb Lény válik a tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges rendezett egészévé.  117:1.2

3. Amennyiben az ember beteljesíti emberi sorsát, annyiban teljesíti be istenségi végzetét a Legfelsőbb.  117:4.12

4. A Legfelsőbb a minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója.  117:3.13

5. Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza.  116:1.1

6. Ahogy az Isten az Atyánk, úgy a Legfelsőbb Lény a világegyetemi Anyánk.  117:6.8

7. Az Igazító, a Szent Szellem és az Igazság Szelleme a Legfelsőbb segédkezése által egyesül az emberi tapasztalásban.  101:2.12

8. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határát jelentik.  117:1.7

9. A felemelkedés elutasítása mindenségrendi öngyilkosság. A fel nem emelkedő lény személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, miként vízcsepp a tengerbe. 117:4.4

10. A mindenségrendbeli úton az Atya Isten ott halad az ember oldalán, míg maga az út, melyen jár, valójában a Legfelsőbb jelenléte.  117:6.27

5. TŰKRÖZŐMŰKÖDÉS

1. A tükrözőműködés az energiának, az elmének és a szellemnek a Legfelsőbb felügyelete alatt végbemenő tárulása.  9:7.5

2. A Legfelsőbb tükrözőműködése magyarázatot ad a mindenségrend tudatára.  9:7.4

6. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE

1. A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével a nagy világegyetemben élményelvi főhatósági szerepkörben fog működni.  117:2.7

2. Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedők szellemivé lényegült elméjében és halhatatlan lelkében fog ténylegessé válni.  117:5.4

3. A következő világegyetemi korszakban a külső-térbeliek a nagy világegyetem Legfelsőbb uralmát fogják megtapasztalni.  117:2.7

4. A Legfelsőbb Isten elérését követően a Végleges Isten megtalálása jelenti majd a kihívást.  117:7.17

5. A Legfelsőbb talán nem tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvaló, de tér-időbeli mindenütt-jelenvaló.  118:2.3

VII. A VÉGLEGES ISTEN

1. A VÉGLEGES ISTEN

1. Az abszonit lények értelmezésében a Végleges nem más, mint a paradicsomi Háromság egyesülése. 0:9.2

2. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal abszolútat el nem érő is.  106:4.4

3. A Végleges azonosul a tapasztalás-meghaladókkal.  105:7.3

4. A Végleges egyszer majd megjelenik világmindenség szerte mindenhol.  12:6.13

5. A Legfelsőbb jelen van szellemileg a Havonában – és tudomásunk van a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is.  106:4.3

2. A TAPASZTALÁSON TÚLI SZINT

1. A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét alkotják.  31:9.1

2. Az abszonit szinten a dolgoknak és lényeknek nincs kezdetük és végük. Az abszonitokat nem teremtik – azokat meglényegítik.  0:1.12

3. A világegyetem három szinten létezik: a végesen, a tapasztalás-meghaladón és az abszolúton.  105:7.15

VIII. AZ ABSZOLÚT ISTEN

1. Várhatóan az Abszolút Isten lesz az isteniségi valóságok tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik.  0:2.18

2. Az Abszolút Isten a teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára.  0:10.2

IX. ISTENSÉG

1. Az Istenség lehet lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.  0:1.14

2. Az Istenség a forrása mindannak, ami isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség.  0:1.15

3. Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.  0:1.17

4. Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója.  6:6.2

5. Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével.  118:2.1

6. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága.  118:5.1

7. Az Istenség Istenként személyesül meg, és egység jellemzi – tényleges és magvábanvaló. 0:1.2

8. Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség eszméjétől.  1:5.12

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.