KERESZTÉNYSÉG
I. A KERESZTÉNY EGYHÁZ GYÖKEREI
1. Az evangélium: az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúság-testvériség eredő igazsága. 194:0.4 [2]
2. Akaratlanul is abba a hibába estek, hogy az evangéliummal kapcsolatos tények némelyikével helyettesítették magát az evangéliumi üzenetet. 194:0.3 [3]
3. Csak a keresztelésre volt szükség a jézusi testvériségbe való felvételhez. 194:4.9 [4]
4. Az Úr Estebédét annak megteremtése szerint ünnepelték meg; vagyis jó társaságban való társas étkezésre gyűltek össze és az étkezés végén vettek a szentségből. 194:4.8 [5]
5. Pünkösdi tettével lett Péter a keresztény egyház valódi megalapítója. 195:0.1 [6]
6. Pálnak a jézusi tanításokkal kapcsolatos engedménye is felsőbbrendű volt minden más valláshoz képest. 121:5.13 [7]
7. Filó tanításai komoly hatást gyakoroltak Pálra. 121:6.5 [8]
8. A második század kezdetére a görög-római műveltség színe-java egyre inkább a keresztény hit ezen új rendje felé fordult. 195:0.4 [9]
9. A keresztények azonban ravasz alkut kötöttek a pogányokkal, de nem jártak olyan jól a Mitrász-tisztelet híveivel. 195:0.11 [10]
10. A keresztény istenimádat korai szertartásrendjét nagymértékben a zsidó zsinagógától vették, melyet a Mitrász-szertartás módosított. 195:3.6 [11]
II. A KERESZTÉNY ÜZENET TARTALMA
1. A keresztény istenkép három tanítás egyesítése:
- A héber felfogás – Isten, mint az erkölcsi értékek védelmezője, egy pártatlan Isten.
- A görög felfogás – Isten, mint egyesítő, a bölcsesség Istene.
- A jézusi felfogás – Isten, mint élő barát, szerető Atya. 5:4.10 [12]
2. A keresztény vallás a Krisztusról szóló vallás, melyet sok istentan módosított. 92:6.18 [13]
3. A korai kereszténység és a mitraizmus sok tekintetben hasonlók volt. 98:6.3 [14]
4. Pál istentanának alapja a jézusi élet volt, de hatottak ár a görögök és a sztoikusok is. 121:7.7 [15]
5. Krisztus az új közösség hitvallásává kezd alakulni. 194:4.6 [16]
6. A jézusi üzenet Abner féle változata kevés fejlődést mutatott. 195:1.11 [17]
III. A GÖRÖGÖK ÉS A RÓMAIAK HATÁSA
1. A görög István halála vezetett el az első egyház megszervezéséhez Jeruzsálemben. 194:4.12 [18]
2. A görög kultúra gyorsan befogadta a kereszténységet, mint egy új és jobb vallást. 195:1.5 [19]
3. A keresztények elfogadták a római birodalmat; a birodalom befogadta a kereszténységet. 195:3.1 [20]
4. A Rómában uralkodó viszonyok kedveztek egy új vallás befogadásának. 195:3.2 [21]
5. Az egyház, mint a társadalom járuléka és politikai szövetségese arra volt ítélve, hogy osztozzon az úgynevezett európai „sötét korszakok” értelmi és szellemi hanyatlásában. 195:4.1 [22]
IV. A MAI KOR PROBLÉMÁJA
1. Az, hogy a kereszténység annyi mindenen keresztülment, az eredendően meglévő életerejére utal. 195:4.4 [23]
2. A kereszténység most a világi és a szellemi roppant küzdelemével néz szembe. 195:4.5 [24]
3. A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik mernek kizárólag Jézus egyedülálló tanításaira támaszkodni. 195:9.4 [25]
4. Itt az ideje a kereszténység eredeti alapjai újbóli felfedezésének. 195:9.5 [26]
5. Az úgynevezett kereszténység társadalmi és kulturális mozgalommá, valamint vallássá vált. 195:9.11 [27]
6. A kereszténység nagy hátrányban van, mert egy olyan társadalom védnökeként lép fel, mely a materializmus terhét nyögi. 195:10.20 [28]
7. A kereszténység komolyan szembesül az egyik saját jelmondatában foglalt ítélettel: „Az önmagával meghasonlott ház nem állhat.” 195:10.11 [29]
8. A kereszténység azonban eleget tartalmaz Jézus tanításaiból ahhoz, hogy halhatatlanná tegye azt. 195:10.18 [30]
9. A kereszténység reménye az, hogy újra megtanulja a legnagyobb igazságokat – az Isten atyaságát és az ember testvériségét. 195:10.21 [31]
V. MATERIALIZMUS
1. Ha az ember csak gép lenne, akkor nem tudna anyagelvű felfogásokat gyártani. 195:7.3 [32]
2. A gépek nem törekednek az Isten megtalálására és az őhozzá hasonlóvá válásra. 195:7.14 [33]
3. Az ember elmei szabályozó-sajátosságokat és szellemi teremtőjegyeket mutat. 195:7.9 [34]
4. A vallást nem foglalkoztatja a tudomány, az erkölcsiség vagy a bölcselet – nem úgy a tudóst, az erkölcstanítót és a bölcselőt. 195:7.18 [35]
VI. VILÁGI EGYEDURALOM
1. A szekularizmus elszabadult az egyház rabláncáról, és most azzal fenyeget, hogy új és istentelen felügyelet alá helyezi az embert. 195:8.1 [36]
2. A világias rend szörnyűséges aratása világháborúkat eredményez. 195:8.13 [37]
3. A világias rend félredobja az erkölcstant és a vallást a politikáért és a hatalomért. 195:8.11 [38]
4. Az anyagi elvű gondolkodás tagadja Istent, a világias rend egyszerűen nem vesz róla tudomást. 195:8.5 [39]
5. A keresztények többsége tudtán kívül ténylegesen világias rendet valló. 195:8.3 [40]
VII. JÉZUS VALLÁSA
1. Jézus az az új és élő út, minélfogva az ember az isteni örökség birtokába juthat. 101:6.17 [41]
2. Az emberek azért kerülik Jézus vallását, mert félnek attól, amit az nekik megtehet és amit velük megtehet. 195:9.6 [42]
3. Az apostolok végképp elcsüggedtek a Mester halála után. 194:4.1 [43]
4. Aztán jön a feltámadás – az ő elméjükben Isten már nem tantétel; élő jelenlétté vált a lelkükben. 194:4.2 [44]
5. A Pál féle kereszténység bizonyossá tette az isteni Krisztust, ám csaknem teljesen szem elől tévesztette az emberi Jézust. 196:2.4 [45]
6. Jézus az Isten akaratának megcselekedésében szerzett személyes tapasztalás vallását alapította meg; Pál pedig a megdicsőült és feltámadt Krisztus imádásának vallását. 196:2.5 [46]
7. Nem Jézus alapította a keresztény egyházat, de támogatta azt. 195:10.9 [47]
8. A keleti népek nem tudják, hogy van Jézus vallása és van a Jézusról szóló vallás. 195:10.15 [48]
9. Megérett az idő arra, hogy az emberi Jézus jelképesen feltámadjon az istentani hagyományok és vallási tantételek sírjából. 196:1.2 [49]
10. Hirdethettek vallást Jézusról, de élnetek Jézus vallását kell. 196:2.1 [50]
11. Az Újszövetség nagyszerű keresztény írás, de csak szerényen jézusi. 196:2.1 [50]