JAHVE
I. AZ ISTENSÉG FOGALMA A SZEMITÁK KÖRÉBEN
1. A héber istentan a fejlődése során öt istenségképet ismert:
- Jahve
- El Elyon
- El Shaddai
- El
- Elohim 96:1.2 [2]
2. A héberek úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át azt elvont bölcseleti istenségképpé. 97:0.1 [3]
3. A kénieknél sok fogalom élt még a Melkizedek által tanított istenségképpel kapcsolatban. 96:0.2
4. Az istenségkép folyamatos fejlődésen ment át a kezdetleges Jahve felfogástól Ésaiás magasan fejlett istenség-tantételéig. 96:4.9 [4]
II. MÓZES KORA
1. Mózes azt tanította, hogy Jahve féltékeny Isten. Nemzettudat kiépítésén munkálkodott – azzal keltett áhítatott az emberekben, hogy az igazságosság Istenét hirdette. 96:4.6 [5]
2. Az a tény, hogy a héberek istene Jahve volt, megmagyarázza, hogy miért időztek oly sokáig Sinai hegyének lábánál. 96:4.4 [6]
3. Jósua igyekezett megőrizni a mózesi tanításokat. 96:6.1 [7]
III. SÁMUEL ÉS ILLÉS
1. Sámuel az Isten változhatatlanságát hirdette – egy őszinte és a szerződést megtartó Istent – a nagy irgalom Istenét. 97:1.4 [8]
2. Illés folytatta Sámuel munkáját, de nagyobb figyelmet fordított a Baál-követők miatti földproblémákra. 97:2.1 [9]
IV. ÁMÓSZ ÉS HÓSEA
1. Ámósz azt hirdette, hogy az Isten meg fogja büntetni a népét a bűneik miatt, igazságosságból. 97:4.1 [10]
2. Hósea a megbocsátás Istenét mutatta be – ő elutasított mindenféle áldozatot. 97:4.5 [11]
V. JEREMIÁS
Jeremiás Jahve nemzetköziségét hirdette. 97:6.1 [12]
VI. AZ ÉSAIÁSOK
1. Az első Ésaiás a személyesen és a nép által elkövetett bűnökért járó büntetést tanította. 97:5.1 [13]
2. A második Ésaiás az egyetemes Teremtőt, a megbocsátó Istent és mennyei Atyát hirdette. 97:7.1 [14]