AZ ISTEN TANTÉTELE
I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
1. Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva – mégpedig korlátlanul; éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt. 0:3.9 [2]
2. Az Első Forrás és Középpont Istene mindenségrendi felügyeletet gyakorol az abszolút paradicsomi gravitáció révén. 1:2.10 [3]
3. Az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont személyisége. 0:3.10 [4]
4. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség. 1:7.7 [5]
5. A véges tényleges dolgok az Első Forrásból és Középpontból erednek önmagától létező, szabad akarat által. 105:5.4 [6]
II. A VAGYOK
1. A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel a teremtmények képtelenek felfogni az örökkévalósági lételvi létezőket – a nem-kezdődő, nem-végződő valóságokat és viszonyokat. 0:3.23 [7]
2. A VAGYOK azáltal tesz szert személyiségre, hogy az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Örökkévaló Forrásává válik. 0:3.22 [8]
3. Az abszolút elsődleges ok az Egyetemes Atyának tulajdoníttatik, aki mint a VAGYOK működik. 105:1.1 [9]
4. A VAGYOK hétszeres természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban jellemezhető a legjobban:
1. Az Egyetemes Atya
2. Az Egyetemes Irányító
3. Az Egyetemes Teremtő
4. A Végtelen Megtartó
5. A Végtelen Potenciál
6. A Végtelen Képesség
7. A Végtelenségi Egyetemes Egy 105:2.4 [10]
5. A végtelen és az abszolút VAGYOK kitétele meghaladja mind az összes múltat, jelent és jövőt. 118:1.9 [11]
BIBLIAI HIVATKOZÁS: Kiv. 3.4 [12]
III. AZ ATYA ISTEN
1. AZ ISTENI ÖNAZONOSSÁG
1. Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene. 1:0.1 [13]
2. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek. 1:0.1 [13]
3. A tudományban Isten ok, a bölcseletben valóság; a vallásban szerető Atya. 4:4.7 [14]
4. Az Isten szellem. 1:3.1 [15]
5. Isten egyetemes szellem – végtelen szellemszemély. 1:3.5 [16]
6. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának fényéhez halandó ember nem kerülhet közel. 1:3.3 [17]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Neh. 9:6 [18], Jn 4:24 [19], 1Tim. 1:17 [20], Kiv. 33:20 [21], 1Tim. 6:16 [22]
2. AZ ISTEN SZEMÉLYISÉGE
1. Az Isten három személyiségszinten működik:
1. Elő-személyes – Gondolatigazítók
2. Személyes – mint az evolúciós teremtményekben
3. A személyest meghaladó – abszonit lények 0:2.2 [23]
2. Az Isten személyiség. 1:5.7 [24]
3. Az Isten személyiségének fogalma a vallási érettség mércéje. 1:5.10 [25]
4. Az Isten bizonyosan több, mint személyiség, de nem lehet kevesebb sem. 1:5.2 [26]
5. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, kedvez az értelmes istenimádatnak és hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. 1:7.1 [27]
6. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. 1:7.3 [28]
7. Az Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. 12:7.6 [29]
8. Az Isten olyan személy, aki képes megismerni és aki megismerhető. 1:5.8 [30]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 94:9 [31], Jk. 2:23 [32]
3. AZ ISTEN TERMÉSZETE
1. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is „az ember legnemesebb alkotása”. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya. 1:2.2 [33]
2. Isten nem emberszerű és nem gépszerű. 1:2.1 [34]
3. Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. 2:0.1 [35]
A. Az Isten végtelensége
1. Az Atya végtelen és örökkévaló. 4:4.4 [36]
2. A saját magának a világegyetemek részére történő többszöri adományozása sem csökkenti semmivel az ő hatalmának potenciálját, bölcsességének vagy szeretetének tárát. 3:4.1 [37]
3. Az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a személyiség jövőbeli végtelen felemelkedése során mindig megtalálhatja azt az Istenség-társulást, melyet még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el. 106:7.6 [38]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Jób. 5:9 [39]; 36:26 [40], Iz. 46:10 [41]
B. Az Isten igazságossága
1. A szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes. 2:3.5 [42]
2. A készségesen befogadott bűn végső következménye a megsemmisülés. 2:3.4 [43]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 145:17 [44]; 103:6 [45]; 7:9 [46], 2Krón. 19:7 [47]
C. Az Isten irgalma
1. A teremtmény igénye teljesen elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. 2:4.2 [48]
2. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az anyagi teremtmények irányában. 2:4.5 [49]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 2Kor. 1:3 [50]
D. Az Isten szeretete
1. Az Isten szeretet. 2:5.1 [51]
2. Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. 2:5.9 [52]
3. A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. 2:6.9 [53]
4. A Végtelen Istennek a minden személyiség felé fordított arca nem más, mint a szeretet Atyjának orcája. 105:1.8 [54]
5. Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy csak azért szeret bennünket, mert áldozatokat kap a Fiaitól. 2:5.2 [55]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Jn. 3:1 [56], Zsolt. 103:17 [45], Jn. 16:27 [57]
E. Az Isten jósága
1. Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény. 4:4.3 [58]
2. Az Isten kiárasztja magát a világegyetemekre és magának csak annyit tart meg, amennyi önmaga átadásához szükséges. 32:4.12 [59]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Róm. 2:4 [60], Zsolt. 68:20 [61]; 111:4 [62]; 34:8 [63], 1Pt. 1:15 [64]
4. AZ ISTEN ATTRIBÚTUMAI
A. Az Isten mindenütt-jelenvalósága
1. Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. 3:1.6 [65]
2. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. 3:1.1 [66]
3. Az Egyetemes Irányító jelen van a világegyetemek gravitációs köreiben. 3:1.7 [67]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 139:7 [68]
B. Az Isten mindenhatósága
1. Az Isten mindenható. 3:2.3 [69]
2. Az isteni mindenhatóságot csak az Isten szeretete, az Isten akarata és az Isten törvénye korlátozza. 3:2.11 [70]
3. Az Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny; nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. 118:6.1 [71]
4. Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján. 3:2.2 [72]
5. Az Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút. 3:2.15 [73]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Mt. 19:26 [74], Dán. 4:35 [75], Jób 42:2 [76]
C. Az Isten mindentudása
1. Isten minden dolgot ismer. Az isteni elme tudatában van a teremtésösszességnek. 3:3.1 [77]
2. Az Atya látja a véget az elejétől fogva. 2:2.1 [78]
3. Csak az Isten tudja ténylegesen a csillagok számát. 3:3.2 [79]
4. A mindentudás nem jelenti a nem tudható tudását. 3:3.5 [80]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 1Jn. 3:20 [81], Zsid. 4:13 [82], Jób. 37:16 [83], Zsolt. 33:13 [84]; 147:4 [85], Péld. 15:3 [86], Mt. 6:8 [87]
D. Az Isten elsődlegessége
1. Az Isten a korlátlan Valóság egyetemes egysége. 56:9.11 [88]
2. Az Egyetemes Atya továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját. 3:6.1 [89]
3. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét. 4:1.6 [90]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 24:1 [91], Kol. 1:17 [92]
5. ISTEN VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ
A. Isten és természet
1. A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. 4:2.1 [93]
2. A természet nem más, mint a paradicsomi tökéletesség és az evolúciós tökéletlenség keveréke. 4:2.3 [94]
3. A természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak. 4:2.8 [95]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 119:89 [96]; 104:30 [97], Zsid. 1:3 [98]
B. Isten változhatatlansága
1. Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény az egész világegyetemben. 4:4.1 [99]
2. Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. 102:7.1 [100]
3. Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes. 2:2.2 [101]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Mal. 3:6 [102], Jk. 1:17 [103], 1Pt. 4:19 [104], MTörv. 32:4 [105], Zsolt. 33:4 [84], Jn. 1:9 [106], 1Kor. 1:9 [107], 1Jn. 1:9 [108], Zsolt. 33:4 [84]; 119:90 [96]
C. Isten örökkévaló célja
1. Ne gondoljátok, hogy mivel az Isten önmagából és az ő hatalmából oly sokat ad át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává válna. 32:4.1 [109]
2. Az Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet mások meg tudnak tenni. 32:4.1 [109]
3. A világegyetemek mindenségével kapcsolatosan az Atyának örökkévaló célja van. 4:0.1 [110]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Ef. 3:11 [111]
6. ISTEN VISZONYA AZ EGYÉNHEZ
A. Az Isten jelenléte
1. Az Isten nem rejtőzködik; igyekszik megmutatni magát. 5:1.2 [112]
2. Az Atya bennünk lakozik. 12:7.12 [113]
3. Az Isten bensőséges kapcsolatban van az evolúciós gyermekeivel. 12:7.13 [114]
4. Őbenne élünk, mozgunk és őbenne vagyunk mi. 12:7.12 [113]
5. Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni. 4:3.2 [115]
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: MTörv. 33:27 [116]
B. Isten a vallásban
1. Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint gépiesként értelmezni őt. 3:6.5 [117]
2. Isten létezése nem bizonyítható tudományosan vagy logikai levezetés útján; csak az emberi tapasztalás hitelesítheti az ő valóságát. 1:2.7 [118]
3. Az urantiai áldás. 3:6.8 [119]
C. A személyiség Istene
1. Az Atya a minden személyiség adományozója és megőrzője. 5:6.1 [120]
2. A személyiség megoldatlan rejtély. 5:6.2 [121]
3. A teremtésösszesség személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye. 5:6.10 [122]
4. És végső soron semmi hasznosabbat nem lehet tenni, minthogy megismételjük, Isten a mi Atyánk, és mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk a bolygón. 5:6.13 [123]
IV. A FIÚ ISTEN
1. A FIÚ ÖNAZONOSSÁGA
1. Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia. 6:1.1 [124]
2. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya első személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végső kifejeződése. 6:0.3 [125]
3. Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot. 7:0.3 [126]
4. A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete. 6:7.3 [127]
5. Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava. 6:2.2 [128]
6. Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. 6:3.2 [129]
2. A FIÚ ATTRIBÚTUMAI
1. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége. 6:2.5 [130]
2. Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló. 6:4.6 [131]
3. A Fiú tud mindent, soha semmi nem éri váratlanul. 6:4.7 [132]
4. A Fiú csak a szellemi területen mindenható. 6:4.2 [133]
5. Az Örökkévaló Fiú abszolút személyiség. 6:7.1 [134]
3. SZELLEMGRAVITÁCIÓ
1. Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti. 6:4.1 [135]
2. A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellemgravitációja közvetlenül visszavezet a Fiú személyéhez. Így gyakorol a Fiú abszolút szellemi fennhatóságot. 7:1.1 [136]
3. A szellemi dolgok feletti eme gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik. A szellemgravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását. 7:1.2 [137]
4. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. 7:1.6 [138]
5. A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja az őszinte imákat. 7:3.3 [139]
6. A szellem-gravitáció abszolút. 7:1.2 [137]
7. Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát. 7:3.2 [140]
4. A FIÚ VISZONYA AZ EGYÉNEKHEZ
1. Az Örökkévaló Fiú személyes természete nem képes magából részeket adni. 7:5.3 [141]
2. De közel kerül a teremtett személyiségekhez. Képes megjelenni az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember. 7:5.2 [142]
3. Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője. 7:4.7 [143]
4. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása. 7:7.1 [144]
5. Az Örökkévaló Fiú fiai képesek megtestesülni a húsvér testhez hasonlatos alakban. 7:5.4 [145]
V. A SZELLEM ISTEN
1. A CSELEKVŐ ISTEN
1. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet – egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli – akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem. 8:0.3 [146]
2. A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. 8:1.4 [147]
3. Az Együttes Teremtő az energia átalakítója. 9:3.5 [148]
4. Ahogy az isteni Fiak az Isten Szava, úgy a Végtelen Szellem az Isten Cselekedete. 10:3.3 [149]
5. A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a tökéletesség-elérési Atya-Fiú terv kivitelezését. 8:3.5 [150]
2. AZ ISTENI SEGÉDKEZÉS SZELLEME
1. Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés. 8:4.2 [151]
2. A Végtelen Szellem a minden tényleges valóság összekapcsolója. 9:1.3 [152]
3. A Végtelen Szellem az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege. 9:2.2 [153]
4. Az igazságosság üllőjén a szenvedés kalapácsával dolgoznak az irgalmasság gyermekei. 9:1.8 [154]
3. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGE
1. A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, és személyként válaszol a világegyetemre. 8:6.4 [155]
2. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ugyanakkor igaz és isteni személyiség is. 8:6.1 [156]
3. A Végtelen Szellem személyes és nem-személyes tevékenységei saját akaraton alapuló cselekedetek. 9:3.7 [157]
4. A VÉGTELEN SZELLEM ATTRIBÚTUMAI
1. A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. 8:5.1 [158]
2. A Szellem az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője. 8:2.6 [159]
3. A Végtelen Szellem különleges és bámulatos hatalmat birtokol – az ellengravitációt. 9:3.2 [160]
4. A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. 9:3.8 [161]
5. AZ ELME-SEGÉDKEZŐ
1. Az abszolút elme az Istenség Harmadik Személyének elméje. 9:4.2 [162]
2. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez. A szellem bizonyos értelemben mindig elmével ellátott. 9:4.2 [162]
3. Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén abszolút. 9:4.3 [163]
4. A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. 9:4.4 [164]
5. Mindezen elme-tevékenységeket a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elme-gravitációs köre fogja össze. 9:6.1 [165]
6. Az elme képes egyedül is összekötni az fizikai energiákat a szellemi erőterekkel. 12:6.3 [166]
7. A világegyetemi tükrözőműködés olyan egyedi és megmagyarázhatatlan erőtér, mely által minden dolog úgy látható, érzékelhető és ismerhető meg, ahogy a felsőbb-világegyetemben végbemennek. 9:7.4 [167]
8. A Harmadik Középpont működési családja három csoportra osztható: a Legfelsőbb Szellemek, Erőtér-irányítók, valamint egyéb személyiségek, közöttük a Segédkező Szellemek. 9:8.14 [168]
9. A Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót. 106:2.1 [169]
VI. A LEGFELSŐBB ISTEN
1. A VÉGES ISTEN
1. A Legfelsőbb Isten az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. 0:2.15 [170]
2. A Legfelsőbb az evolúciós teremtmények tapasztalásbeli Istene. 0:2.15 [170]
3. Miként a Háromság volt az abszolút elkerülhetetlen, úgy a Legfelsőbb az evolúciós elkerülhetetlenség. 115:7.5 [171]
4. A Legfelsőbb Istent egyetlen teremtmény nem fedezheti fel mindaddig, amíg minden teremtmény egyidejűleg el nem éri őt. 117:6.16 [172]
5. A Legfelsőbb hangolja össze a nem változó túlvilágot a folyton változó innenvilággal. 118:3.4 [173]
6. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban tenni kell valamit és lenni is kell valamivé. 115:0.1 [174]
7. A nem túlélő lény személyisége szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbben. 117:4.2 [175]
8. A Legfelsőbb fejlődő elméje kapcsolatot teremt a véges és az abszolút elme között. 9:7.4 [167]
9. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes evolúciós világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése. 118:9.9 [176]
10. A Legfelsőbb a véges anyag, az elme és a szellem személyiségi szinten rendezett egészeként fejlődik. 118:10.3 [177]
2. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE
1. A Legfelsőbb Lény az Istenség-valóság három szakaszának egyesítését alkotja: a Legfelsőbb Isten, a paradicsomi Háromság bizonyos véges jellegeinek szellemi egyesülése; a Mindenható Legfelsőbb, a nagy világegyetemi Teremtők hatalom-egyesülése; és a Legfelsőbb Elme, a Harmadik Forrás és Középpont és az ő mellérendeltjeinek egyedi hozzájárulása a Legfelsőbb Lény valóságához. 22:7.11 [178]
2. Ez az evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját. 10:7.3 [179]
3. A Legfelsőbb Lény abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől. 115:5.1 [180]
4. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése, az összes véges fejlődés összpontosulása. 118:9.9 [176]
5. A Mindenható Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség. 116:0.4 [181]
6. A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága. 117:1.1 [182]
7. A Legfelsőbb azért ismerhet benneteket, mert egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű. 117:6.1 [183]
8. A Legfelsőbb Isten mint szellemi személy már a nagy világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában. 56:6.2 [184]
9. A Legfelsőbb magában foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is megérthet. 117:6.19 [185]
3. A MINDENHATÓ LEGFELSŐBB
1. A Legfelsőbb Isten hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik. 116:2.2 [186]
2. A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik. 116:5.11 [187]
3. A Végtelen Szellem ellentételezi a fejlődő Legfelsőbb befejezetlenségét. 116:4.2 [188]
4. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA
1. A Legfelsőbb úgy növekszik, ahogy a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget. 115:6.4 A Legfelsőbb a minden véges növekedés összessége. 117:3.1 [189]
2. A Legfelsőbb Lény válik a tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges rendezett egészévé. 117:1.2 [190]
3. Amennyiben az ember beteljesíti emberi sorsát, annyiban teljesíti be istenségi végzetét a Legfelsőbb. 117:4.12 [191]
4. A Legfelsőbb a minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója. 117:3.13 [192]
5. Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza. 116:1.1 [193]
6. Ahogy az Isten az Atyánk, úgy a Legfelsőbb Lény a világegyetemi Anyánk. 117:6.8 [194]
7. Az Igazító, a Szent Szellem és az Igazság Szelleme a Legfelsőbb segédkezése által egyesül az emberi tapasztalásban. 101:2.12 [195]
8. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határát jelentik. 117:1.7 [196]
9. A felemelkedés elutasítása mindenségrendi öngyilkosság. A fel nem emelkedő lény személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, miként vízcsepp a tengerbe. 117:4.4 [197]
10. A mindenségrendbeli úton az Atya Isten ott halad az ember oldalán, míg maga az út, melyen jár, valójában a Legfelsőbb jelenléte. 117:6.27 [198]
5. TŰKRÖZŐMŰKÖDÉS
1. A tükrözőműködés az energiának, az elmének és a szellemnek a Legfelsőbb felügyelete alatt végbemenő tárulása. 9:7.5 [199]
2. A Legfelsőbb tükrözőműködése magyarázatot ad a mindenségrend tudatára. 9:7.4 [167]
6. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE
1. A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével a nagy világegyetemben élményelvi főhatósági szerepkörben fog működni. 117:2.7 [200]
2. Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedők szellemivé lényegült elméjében és halhatatlan lelkében fog ténylegessé válni. 117:5.4 [201]
3. A következő világegyetemi korszakban a külső-térbeliek a nagy világegyetem Legfelsőbb uralmát fogják megtapasztalni. 117:2.7 [200]
4. A Legfelsőbb Isten elérését követően a Végleges Isten megtalálása jelenti majd a kihívást. 117:7.17 [202]
5. A Legfelsőbb talán nem tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvaló, de tér-időbeli mindenütt-jelenvaló. 118:2.3 [203]
VII. A VÉGLEGES ISTEN
1. A VÉGLEGES ISTEN
1. Az abszonit lények értelmezésében a Végleges nem más, mint a paradicsomi Háromság egyesülése. 0:9.2 [204]
2. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal abszolútat el nem érő is. 106:4.4 [205]
3. A Végleges azonosul a tapasztalás-meghaladókkal. 105:7.3 [206]
4. A Végleges egyszer majd megjelenik világmindenség szerte mindenhol. 12:6.13 [207]
5. A Legfelsőbb jelen van szellemileg a Havonában – és tudomásunk van a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is. 106:4.3 [208]
2. A TAPASZTALÁSON TÚLI SZINT
1. A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét alkotják. 31:9.1 [209]
2. Az abszonit szinten a dolgoknak és lényeknek nincs kezdetük és végük. Az abszonitokat nem teremtik – azokat meglényegítik. 0:1.12 [210]
3. A világegyetem három szinten létezik: a végesen, a tapasztalás-meghaladón és az abszolúton. 105:7.15 [211]
VIII. AZ ABSZOLÚT ISTEN
1. Várhatóan az Abszolút Isten lesz az isteniségi valóságok tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. 0:2.18 [212]
2. Az Abszolút Isten a teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára. 0:10.2 [213]
IX. ISTENSÉG
1. Az Istenség lehet lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban. 0:1.14 [214]
2. Az Istenség a forrása mindannak, ami isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség. 0:1.15 [215]
3. Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg. 0:1.17 [216]
4. Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója. 6:6.2 [217]
5. Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével. 118:2.1 [218]
6. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága. 118:5.1 [219]
7. Az Istenség Istenként személyesül meg, és egység jellemzi – tényleges és magvábanvaló. 0:1.2 [220]
8. Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség eszméjétől. 1:5.12 [221]