Az Urantia könyv
II. RÉSZ
Ezen írások összeállítását egy, a szalvingtoni Gábriel felhatalmazása alapján működő, helyi világegyetemi személyiségekből álló nebadoni testület hitelesítette.
Az Urantia könyv
32. írás
32:0.1 (357.1) A HELYI világegyetem a Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fiának a keze munkája. A helyi világegyetem száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja. Minden egyes csillagrendszerben mindent összevetve körülbelül ezer lakott szféra lesz.
32:0.2 (357.2) Az idő és tér világegyetemei mind evolúciósak. A paradicsomi mihályok teremtői terve mindig a helyi világegyetemet alkotó különböző rendű szférákon lakozó sokféle teremtmény fizikai, értelmi és szellemi természete és képességei fokozatos kialakításának és fejlesztésének igénye szerint valósul meg.
32:0.3 (357.3) Az Urantia olyan helyi világegyetemhez tartozik, melynek ura a nebadoni Isten-ember, aki a názáreti Jézus és a szalvingtoni Mihály. Mihálynak e helyi világegyetemre vonatkozó összes tervét teljes egészében jóváhagyta a paradicsomi Háromság még azelőtt, hogy ő a tér legnagyobb kalandjára indult volna.
32:0.4 (357.4) Az Istenfiak ugyan maguk választhatják meg a teremtői tevékenységeik színterét, ám ezen anyagi teremtésrészek terveit eredetileg a paradicsomi Világmindenség Építészei vázolták fel és készítették el.
32:1.1 (357.5) A térerő és az elsőfajú energiák alakítása a világegyetemi időket megelőzően a paradicsomi Fő-erőszervezők munkája; azonban a felsőbb-világegyetemi területeken, amikor a kilépő energia válaszolni kezd a helyi vagy egyenes irányú gravitációra, átadják a terepet az adott felsőbb-világegyetem erőtér-irányítóinak.
32:1.2 (357.6) Ezen erőtér-irányítók egyedül működnek a helyi világegyetemi teremtésrész anyag-előtti és térerő-utáni szakaszaiban. A Teremtő Fiúnak nincs lehetősége megkezdeni a világegyetem-szervezést addig, amíg az erőtér-irányítók elegendő mértékben mozgásba nem hozták a térenergiákat ahhoz, hogy megteremtődjön az előtűnő világegyetem anyagi alapja – annak valódi napjai és anyagi szférái.
32:1.3 (357.7) A helyi világegyetemek mind hozzávetőleg ugyanazon az energia-potenciálon vannak, bár a fizikai méreteiket tekintve eléggé különböznek és a látható-anyag tartalmuk is időről időre változó. A helyi világegyetem erőtér-tartalmát és lehetséges-anyag tartalmát az erőtér-irányítók és elődeik átalakító munkája, valamint a Teremtő Fiú tevékenységei és az ő teremtőtársa által eredendően meglévő fizikai szabályozó képesség határozza meg.
32:1.4 (358.1) A helyi világegyetem energia-tartalma körülbelül egy-százezred része a felsőbb-világegyetem térerővel való felruházottságának. A Nebadon, a helyi világegyetemetek esetében a tömeg-anyagiasulás valamivel kevesebbet tesz ki. Fizikai értelemben a Nebadon mindazokkal a fizikai energiai és anyagi adottságokkal rendelkezik, melyek az Orvonton bármelyik helyi teremtésrészében is megvannak. A Nebadon világegyetem fejlődési terjeszkedésének útjában álló egyetlen fizikai korlát a térenergia-tartalom, melyet az egyesített világegyetemi működési rend társult erőterei és személyiségei tartanak gravitációs ellenőrzés alatt.
32:1.5 (358.2) Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elér, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz. E helyi teremtésrész hosszú időn keresztül fejlődik, napok jutnak állandósult állapotba, bolygók formálódnak és állnak pályára, miközben a csillagvilági és a csillagrendszeri központokként való működésre szánt épített világok teremtésének munkája folytatódik.
32:2.1 (358.3) A Teremtő Fiakat a világegyetem-szervezésben megelőzik az erőtér-irányítók és a Harmadik Forrástól és Középponttól származó egyéb lények. A tér így előzőleg már megszervezett energiáiból Mihály, a Teremtő Fiútok létrehozta a Nebadon világegyetem lakott területeit és azóta is gondoskodik azok igazgatásáról. Ebből az előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.
32:2.2 (358.4) A világegyetem-szervezés előzetes fizikai munkája terén jóval a Teremtő Fiú előtt járó erőtér-irányítók és energiaszabályozók később kiváló együttműködésben szolgálnak e Világegyetemi Fiú mellett, örökre együtt szabályozzák az eredetileg általuk szervezett és körökbe terelt energiákat. A Szalvingtonon jelenleg ugyanaz a száz erőtér-központ működik, akik együttműködtek a Teremtő Fiútokkal e helyi világegyetem eredeti kialakításában.
32:2.3 (358.5) A Nebadon fizikai teremtésének először befejezett mozzanata a központi világ, a Szalvington épített szférájának és annak segédszféráinak megszervezése volt. Az erőtér-központok és fizikai szabályozók első megmozdulásától az élő kíséretnek a Szalvington befejezett szféráira való megérkezéséig a jelenlegi bolygóidőtökben mérve alig több mint egymilliárd év telt el. A Szalvington megépítését rögtön követte a megtervezett csillagvilágok száz központi világának és a bolygók szabályozására és igazgatására rendelt, megtervezett helyi csillagrendszerek tízezer központi szférájának, valamint azok segédszféráinak megteremtése. Ezen épített világokat arra tervezték, hogy lakóhelyei legyenek fizikai és szellemi személyiségeknek éppúgy, mint a köztes morontia és az átmeneti életszakaszban lévő lényeknek.
32:2.4 (359.1) A Szalvington, a Nebadon központja pontosan a helyi világegyetem energia-tömeg középpontjában helyezkedik el. De a helyi világegyetemetek nem alkot egyetlen csillagászati rendszert, bár annak fizikai középpontjában egy nagy csillagrendszer található.
32:2.5 (359.2) A Szalvington a nebadoni Mihály személyes székhelye, de nem mindig tartózkodik ott. Bár a helyi világegyetemetek zökkenőmentes működése többé már nem teszi szükségessé a Teremtő Fiúnak a központi szférán való állandó jelenlétét, ez azért nem volt így a fizikai szerveződés korai időszakaiban. Egy Teremtő Fiú nem képes elhagyni a központi világát addig, amíg a terület gravitációs állandósulása végbe nem megy azon keresztül, hogy elégséges energia anyagiasul ahhoz, hogy a különböző körök és rendszerek ellensúlyozni tudják egymást a kölcsönös anyagi vonzás révén.
32:2.6 (359.3) Ekkor a világegyetem fizikai terve elkészült, és a Teremtő Fiú együttműködésben az Alkotó Szellemmel felvázolja az életteremtési tervét; ami után a Végtelen Szellem képviselője megkezdi a külön alkotó személyiségként való világegyetemi működését. Amint e teremtői cselekedet megformálódik és kivitelezést nyer, létrejön a Fényes Hajnalcsillag, az azonosság ezen első teremtői fogalmának és az isteniség eszményképének megszemélyesülése. Ez a világegyetem főigazgatója, a Teremtő Fiú személyes társa, aki minden jellembéli ismérvében hozzá hasonló, bár az isteniségi sajátosságaiban határozottan korlátozottabb.
32:2.7 (359.4) Ekkor, a Teremtő Fiú jobbkezének és főigazgatójának megjelenését követően a különféle teremtményeknek egy hatalmas és csodálatos halmaza jön létre. A helyi világegyetem fiainak és leányainak megjelenése a küszöbön áll, és nem sokkal ezután a teremtésrész kormányát is létrehozzák, mely a világegyetem legfelsőbb tanácsaitól a csillagvilági atyákig, valamint a helyi csillagrendszerek – ama világok csoportja, melyek rendeltetése, hogy később a saját akarattal rendelkező teremtmények különféle halandó fajainak otthonaiként szolgáljanak – fejedelmeiig terjed; és e világok mindegyikét egy-egy Bolygóherceg uralja.
32:2.8 (359.5) Ezután, amint egy világegyetem ilyenformán teljesen megszerveződött és teljesen benépesült, a Teremtő Fiú hozzáfog az Atya azon javaslatának teljesítéséhez, hogy a saját isteni képükre halandó embert teremtsen.
32:2.9 (359.6) A bolygói lakóhelyek szervezésének folyamata a Nebadonban még mindig tart, mert ez a világegyetem ténylegesen egy fiatal csillaghalmaz az Orvonton csillagok és bolygók alkotta területén. A legutóbbi összeíráskor 3.840.101 lakott bolygó volt a Nebadonban, és a Sataniának, a világotok helyi csillagrendszerének a felépítése meglehetősen hasonló a többi csillagrendszeréhez.
32:2.10 (359.7) A Satania nem egységes fizikai rendszer, csillagászati egység vagy szerveződés. 619 lakott bolygója több mint ötszáz különböző fizikai rendszerben helyezkedik el. Mindössze öt rendszer rendelkezik kettőnél több lakott bolygóval, s ezek között is csupán egyben van négy lakott bolygó, míg negyvenhat rendszerben található két lakott világ.
32:2.11 (359.8) A lakott világokból álló Satania csillagrendszer igen messze esik az Uverszától és a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként működő nagy csillaghalmaztól. A Jerusemtől, a Satania központjától több mint kétszázezer fényévnyire helyezkedik el az Orvonton felsőbb-világegyetem fizikai középpontja, mely a Tejút sűrűjének roppant távoli részében van. A Satania a helyi világegyetem szélén található, és a Nebadon is az Orvonton pereméhez közelít. A lakott világok legkülső csillagrendszere és a felsőbb-világegyetem középpontja közötti távolság alig valamivel kevesebb, mint kétszázötvenezer fényév.
32:2.12 (360.1) A Nebadon világegyetem jelenleg az Orvonton felsőbb-világegyetemi körének messzi déli és keleti részén jár. A legközelebbi szomszédos világegyetemek: Avalon, Henszelon, Szanszelon, Portalon, Wolvering, Fanoving és Alvoring.
32:2.13 (360.2) De a helyi világegyetem kialakulása hosszú történet. A felsőbb-világegyetemmel foglalkozó írások vezetik fel ezt a tárgykört, melyet a helyi teremtésrészekkel foglalkozó, e részbe tartozók folytatnak, míg a következő részben sorra kerülő, az Urantia történelmének alakulásáról és a rendeltetéséről szóló írások fejeznek be. Azonban kellőképpen megérthetitek az ilyen helyi teremtésrész halandóinak rendeltetését pusztán azáltal is, hogy figyelmesen áttanulmányozzátok a Teremtő Fiútok életéről és tanításairól szóló beszámolókat, aki egykor az ember életét élte a halandó húsvér testhez hasonló alakban a ti evolúciós világotokon.
32:3.1 (360.3) Az egyetlen tökéletesen megállapodott teremtésrész a Havona, a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott. A Havona öröktől való létezésen alapuló, tökéletes és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül. A hét felsőbb-világegyetem teremtésrészei végesek, evolúciósok és következetesen fejlődők.
32:3.2 (360.4) Az idő és tér fizikai rendszerei mind evolúciós eredetűek. Mindaddig még csak nem is állandósulnak fizikailag, amíg be nem kapcsolódnak a felsőbb-világegyetemük állandósult állapotú köreibe. Egy helyi világegyetem sem állapodik meg a fényben és életben, amíg a növekedésre és fejlődésre való fizikai lehetőségeket ki nem merítette, és amíg annak összes lakott világának szellemi helyzete mindörökre nem rendeződik és nem ér el biztonságos egyensúlyt.
32:3.3 (360.5) A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlődés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek az adott világok vagy világegyetemek fejlődésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie a tökéletességet. Csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremtő Fiak terveit a saját helyi világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.
32:3.4 (360.6) Az Atya istenség-jelenléte kivételével minden helyi világegyetem bizonyos értelemben a központi vagy minta-teremtésrész igazgatási szervezésének másodpéldánya. Bár az Egyetemes Atya személyesen jelen van az állandó tartózkodási helyét képező világegyetemben, ő nem lakozik ama lények elméiben, melyek abból a világegyetemből származnak, mert ő szó szerint a tér és idő halandóinak lelkeinél lakozik. Úgy tűnik, hogy a kiterjedt teremtésrész szellemi ügyeinek igazgatásában és szabályozásában egy végtelenül bölcs ellentételezési elv érvényesül. A központi világegyetemben az Atya, mint olyan személyesen van jelen, de nincs jelen ama tökéletes teremtésrész gyermekeinek elméiben; a tér világegyetemeiben az Atya személyében nincs jelen, mert őt az Egyeduralkodó Fiai képviselik, ugyanakkor ő maga bensőséges formában jelen van a halandó gyermekeinek elméiben, lévén, hogy e teremtmények elméiben lakozó Titkos Nevelők személyest el nem érő jelenléte szellemi értelemben őt képviseli.
32:3.5 (360.7) A helyi világegyetem központján lakoznak mindazon teremtő és alkotó személyiségek, akik az Egyetemes Atya személyes jelenlétén kívül egyébként független hatáskört és igazgatási önállóságot képviselnek. A helyi világegyetemben megtalálható a központi világegyetemben létező minden értelmes élőlény és csaknem minden ilyen osztály képviselője, kivéve az Egyetemes Atyát. Bár az Egyetemes Atya személyesen nincs jelen a helyi világegyetemben, őt személyesen képviseli a Teremtő Fia, az Isten egykori helytartója és a későbbi legfőbb és saját jogán önálló úr.
32:3.6 (361.1) Minél alacsonyabb létfokra megyünk, annál nehezebbé válik a láthatatlan Atya megtalálása a hit nézőpontjából. Az alacsonyabb rendű teremtményeknek – és néha a magasabb rendű személyiségeknek is – nehezükre esik meglátni az Egyetemes Atyát az ő Teremtő Fiaiban. Így aztán még a szellemi megnemesedésük pillanata előtt, mielőtt képessé válnának felismerni Isten személyét, ráunnak a fejlődésre való törekvésre, szellemi kétségek gyötrik őket, összezavarodnak és így elrekesztik magukat az idejük és világegyetemük fokozatos szellemi céljaitól. Elveszítve így a képességet arra, hogy lássák az Atyát, amint a Teremtő Fiút figyelik. Az Atya elérésére irányuló hosszas küzdelmekben, amikor a helyzetben rejlő körülmények eleve lehetetlenné teszik az ő meglátását, a legbiztosabb védelem az, hogy kitartóan ragaszkodnak ahhoz az igazság-tényhez, hogy az Atya jelenléte az ő Fiaiban van. Szó szerint és képletesen, szellemi és személyes értelemben, az Atya és a Fiak egyek. Ez pedig tény: aki látott egy Teremtő Fiút, az látta az Atyát.
32:3.7 (361.2) Egy adott világegyetem személyiségeinek állhatatossága és megbízhatósága először kizárólag az Istenséggel való rokonság fokától függ. Amikor a teremtményeredet elegendően eltávolodik az eredeti és isteni Forrásoktól, legyen szó akár az Istenfiakról vagy a Végtelen Szellemhez tartozó segédkező teremtményekről, egyre inkább fennáll a lehetősége az összhanghiánynak, a zavarnak és néha a lázadásnak – a bűnnek.
32:3.8 (361.3) Az Istenség-eredetű tökéletes lényeket kivéve a felsőbb-világegyetemekben minden saját akaratú teremtmény evolúciós természetű, akik alacsony szintről indulnak és mindig felfelé, valójában befelé haladnak. Még a magas rangú szellemi személyiségek is folytatják a felemelkedést az élet ranglétráján azáltal, hogy életről életre és szféráról szférára fokozatosan jutnak előre. Azok esetében, akikkel Titkos Nevelő lakozik, valóban nincs határa az ő szellemi felemelkedésük és világegyetemi előrelépésük lehetőségeinek.
32:3.9 (361.4) Az idő teremtményeinek tökéletessége, amint végre elérik, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon vegyíthetők, addig a teremtmény sikerei az egyedi erőfeszítéseinek és a létező környezetre adott ténylegesen élő, személyes válaszainak az eredménye.
32:3.10 (361.5) Az állati evolúciós eredet ténye nem bélyegez meg egyetlen személyiséget sem világegyetemi viszonylatban, mert ez az egyetlen módja, hogy a véges, értelmes, saját akaratú teremtmények két alapfajtája közül az egyik létrejöjjön. A tökéletesség és az örökkévalóság szintjét elértek között annál is inkább tisztelet illeti azokat, akik legalul kezdték és örömmel kapaszkodtak fel az életlétrán, fokról fokra, mert amint eljutnak a dicsőség magaslataira, már olyan személyes tapasztalatot szereztek, mely tényleges tudást foglal magába az élet minden szakaszáról a legalsótól a legfelsőig.
32:3.11 (361.6) Mindebben a Teremtők bölcsessége mutatkozik meg. Könnyű lenne az Egyetemes Atyának minden halandót tökéletes lénnyé tenni, tökéletességet adni nekik az ő isteni szava által. De az megfosztaná őket ama kaland és felkészülés csodálatos élményétől, mely a hosszú és fokozatos befelé irányuló felkapaszkodással jár, egy olyan élménytől, melyet csakis azok szerezhetnek meg, akik elég szerencsések ahhoz, hogy az élő létezést a legelején kezdhetik.
32:3.12 (362.1) A Havonát körülvevő világegyetemekben csak annyi tökéletes teremtmény áll rendelkezésre minta tanító-vezetőként, amennyi az élet evolúciós létráján felfelé haladók igényeinek kielégítéséhez szükséges. Az evolúciós fajtájú személyiség tapasztalás által fejlődő mivolta természetes mindenségrendi kiegészítője a Paradicsom-Havona teremtmények örökké tökéletes mivoltának. A valóságban sem a tökéletes, sem pedig a tökéletessé lett teremtmények nem teljesek a véges teljesség szempontjából. Azonban a Paradicsom-Havona rendszer öröktől való létezésen alapuló értelemben tökéletes teremtményeinek az evolúciós világegyetemekből felemelkedett, tapasztalásilag tökéletessé lett, végleges rendű lényekkel alkotott kiegészítő jellegű közösségében mindkét fajta megszabadul a saját korlátaitól és így együtt próbálkozhatnak meg eljutni a teremtményi besorolás véglegességének fenséges magasságaiba.
32:3.13 (362.2) E teremtményi folyamatok a hatások és ellenhatások világegyetem-tükröződései a Hétszeres Istenségen belül, ahol a paradicsomi Háromság örökkévaló istenisége egyesül a téridő világegyetemek Legfelsőbb Teremtőinek kifejlődő isteniségével a Legfelsőbb Lény hatalomban ténylegesülő Istenségében, annak révén és azon keresztül.
32:3.14 (362.3) Az istenmód tökéletes teremtmény és az evolúciós úton tökéletessé lett teremtmény egyenlő az isteniség-kibontakoztatási lehetőségek mértékét tekintve, azonban természetükben különböznek. Mindegyikük rá van utalva a többire ahhoz, hogy elérhesse a szolgálat felsőségét. Az evolúciós felsőbb-világegyetemek a felemelkedő létpolgáraik számára nyújtandó végső felkészítésben a tökéletes Havonától függenek, azonban a tökéletes központi világegyetemnek is szüksége van a tökéletesedő felsőbb-világegyetemek létezésére, melyek pedig az ő alászálló lakosainak teljes értékű fejlődéséről gondoskodnak.
32:3.15 (362.4) A véges valóság két elsődleges megnyilvánulása, az eredendő tökéletesség és a kifejlődött tökéletesség, legyenek azok személyiségek vagy világegyetemek, mind egymás mellérendeltjei, egymástól függők és egységbe rendeződöttek. Mindegyiknek szüksége van a másikra ahhoz, hogy kiteljesíthesse a működését, a szolgálatát és betölthesse a rendeltetését.
32:4.1 (362.5) Ne gondoljátok, hogy mivel az Egyetemes Atya önmagából és az ő hatalmából oly sokat adott át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává vagy tétlen tagjává vált volna. A személyiség-területek és az Igazító-adományozás kivételével ő kétségtelenül a legkevésbé tevékeny a paradicsomi Istenségek között annyiban, hogy Istenség-társainak, a Fiainak és a számos teremtett értelemnek megengedi, hogy oly sokat vállaljanak át az ő örökkévaló céljának eléréséből. A teremtő hármasnak csak annyiban csendestársa ő, hogy soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellérendelt vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.
32:4.2 (362.6) Isten teljes mértékben megérti minden értelmes teremtmény igényét a működésre és a tapasztalásra, és ennélfogva minden helyzetben, legyen az valamely világegyetem rendeltetésével vagy a teremtményei legszerényebbjének jólétével kapcsolatos, Isten visszalép a cselekvéstől azon teremtmény- és Teremtő-személyiségek kiváló csoportja javára, akik eredendően jelen vannak ő maga és bármely adott világegyetemi helyzet vagy teremtőesemény között. De ettől a visszavonulástól, a végtelen mellérendeltség e megnyilvánulásától eltekintve az Isten részéről megmutatkozik egyfajta tényleges, szó szerinti és személyes részvétel ezen eseményekben az eleve elrendelt közvetítők és személyiségek révén és rajtuk keresztül. Az Atya mindeme csatornákban és ezeken keresztül munkálkodik az ő kiterjedt teremtésösszességének jólétén.
32:4.3 (363.1) Ami a helyi világegyetem szabályozási elveit, gyakorlatát és igazgatását illeti, az Egyetemes Atya az ő Teremtő Fiának személyében cselekszik. Az Istenfiak egymás közötti viszonyába, a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiségek csoportos viszonyába, a teremtmények közötti viszonyba, társulásba – mint amilyen az emberi lényeké is, az Egyetemes Atya sohasem avatkozik bele. A Teremtő Fiú törvénye, a Csillagvilági Atyák, a Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek határozatai – az arra a világegyetemre elrendelt elvek és eljárások – mindig érvényre jutnak. Nincs hatáskörmegosztás; az isteni hatalom működésében és az isteni terv kivitelezésében soha nincsenek ütközések. Az Istenségek között tökéletes és örökkévaló nézetazonosság van.
32:4.4 (363.2) A Teremtő Fiú a legfelsőbb úr a teremtmények bármely nagyosztálya és bármely osztálya közötti, vagy bármely adott csoporton belül két vagy több egyén közötti etikus társulások, viszonyok bármely kérdéskörében; de ez a terv nem jelenti azt, hogy az Egyetemes Atya a maga módján ne léphetne közbe és ne tehetne semmit, amiben az isteni elmének kedve telik szerte a teremtésösszességben bármely egyéni teremtmény esetében azzal kapcsolatban, ami azon egyed pillanatnyi helyzetét vagy jövőbeli kilátásait érinti és ami az Atya örökkévaló tervét és végtelen célját illeti.
32:4.5 (363.3) A halandó saját akaratú teremtményekben az Atya ténylegesen jelen van a teremtményben lakozó Igazítóban, az ő személyest el nem érő szellemének szilánkjában; és az ilyen halandó saját akaratú teremtmény személyiségének is az Atya a forrása.
32:4.6 (363.4) E Gondolatigazítók, az Egyetemes Atya adományai viszonylagos elszigeteltségben léteznek; az emberi elmében lakoznak, azonban nincsenek érzékelhető kapcsolatban a helyi teremtésrészek etikai ügyeivel. Nem működnek közvetlenül együtt sem a szeráfi szolgálattal, sem a csillagrendszeri, a csillagvilági vagy a helyi világegyetemi igazgatással, még a Teremtő Fiú kormányzatával sem, akinek pedig az akarata a saját világegyetemében a legfelsőbb törvény.
32:4.7 (363.5) A bennlakozó Igazítók alkotják az Isten egyik független és egyesített módszerét arra, hogy az ő csaknem végtelen teremtésrészében élő teremtményekkel kapcsolatot tartson. Így nyilvánítja meg a jelenlétét ő, aki a halandó ember számára láthatatlan, és ha tehetné, akkor még más módokon is megmutatná magát nekünk, azonban a további ilyen kinyilatkoztatás isteni mértékben nem lehetséges.
32:4.8 (363.6) Láthatjuk és megérthetjük azt a működési rendet, melynek révén a Fiak közeli és teljes ismeretet szereznek az irányításuk alá tartozó világegyetemről; de nem érthetjük meg teljesen azokat a módszereket, amelyek révén Isten oly teljesen és személyesen ismeri a világegyetemek mindenségének részleteit, bár legalább felismerhetjük az utat, melynek révén az Egyetemes Atya tájékoztatást kaphat az ő óriási teremtésrészében lévő lényekről és amely révén számukra megmutathatja a jelenlétét. A személyiségkörön keresztül az Atya tudja – személyesen ismeri – a teremtésösszesség minden világegyeteme minden csillagrendszerében élő minden lény összes gondolatát és cselekedetét. Bár Istennek a gyermekeivel alkotott közösségének ezen eljárását nem vagyunk képesek teljesen megérteni, azért erőt meríthetünk abból a bizonyosságból, hogy „az Úr ismeri az ő gyermekeit”, és hogy mindegyikünkről „feljegyzi, hogy hol született”.
32:4.9 (363.7) Az Egyetemes Atya szellemi értelemben a központi lakóhelyű Hét Tökéletes Szellem egyike révén, közelebbről pedig azon isteni Igazító révén van jelen a világegyetemetekben és a szívetekben, aki a halandói elme mélyén él, munkál és várakozik.
32:4.10 (363.8) Isten nem mindent saját magára vonatkoztató személyiség; az Atya szabadon ad magából a teremtésrészének és a teremtményeinek. Nemcsak az Istenségekben él és cselekszik, hanem a Fiaiban is, akiket megbíz mindennel, ami csak a számukra istenmód lehetséges. Az Egyetemes Atya valóban lemondott minden olyan szerepköréről, melyet egy másik lény is képes betölteni. Ez éppúgy igaz a halandó ember, mint a Teremtő Fiú esetében, mely utóbbi a helyi világegyetem központján, az Isten helyén uralkodik. Így látjuk mi az Egyetemes Atya eszményi és végtelen szeretetének megvalósulását.
32:4.11 (364.1) Önmaga ezen egyetemes odaadásában bőséges bizonyítékát találjuk az Atya isteni természete nagyságának és nemességének. Ha Isten olyasmit tartott vissza önmagából, amit a világegyetem teremtésösszességének szánt, akkor az nem más, mint az a maradvány, melyből nagylelkűen bőven adományozza a teremtésrészeken élő halandóknak a Gondolatigazítókat, az idő Titkos Nevelőit, akik oly türelmesen lakoznak az örök életre pályázó halandókban.
32:4.12 (364.2) Az Egyetemes Atya mintegy kiárasztotta magát abból a célból, hogy a teremtésösszességet gazdagítsa a személyiség birtokában és a lehetséges szellemi előrelépésében. Isten nekünk adta magát azért, hogy olyanok lehessünk mint ő, és magának csak annyi hatalmat és nagyságot tartott meg, mely azon dolgok fenntartásához szükséges, melyek iránti szeretetéből eredően minden más dologról lemondott.
32:5.1 (364.3) A világegyetemek téren át való menetelésének nagyszerű és dicsőséges célja van. Az összes halandói küzdelmetek nem hiábavaló. Mi mindannyian egy hatalmas terv részei, egy óriási vállalkozás részesei vagyunk, és e vállalkozás nagyságrendje miatt lehetetlen sokat meglátnunk abból bármely időpontban és bármely életben. Mi mindannyian egy, az Istenek felügyelte és végrehajtotta örökkévaló munkaterv részesei vagyunk. A teljes bámulatos és egyetemes működési rend fenségesen hatja át a teret az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen gondolata és örökkévaló célja adta ütemre.
32:5.2 (364.4) Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép. Az idő eseményei és az anyagi lét küzdelmei legfeljebb csak átmeneti hidat képeznek, mely összeköttetést biztosít a túloldallal, a szellemi valóság és a mennyei létezés alkotta ígéretföldjével. Nektek halandóknak természetesen nehezetekre esik megragadni egy örökkévaló cél eszméjét; jóformán képtelenek vagytok megérteni az örökkévalóság gondolatát, valamit, ami sohasem kezdődött és sohasem fejeződik be. Mindennek, amit csak ismertek, van vége.
32:5.3 (364.5) Ami egy egyén életét, egy teremtésrész tartamát vagy az összefüggő események sorának időrendjét illeti, úgy tűnik, hogy egy elszigetelt időszakasszal van dolgunk; látszólag mindennek van kezdete és vége. Úgy látszik, mintha az ilyen tapasztalatok, életek, korok vagy korszakok sorozata, amikor így sorba rendezve szemléljük azokat, egy egyenes utat alkotnának, egy elszigetelt időeseményt, mely az örökkévalóság végtelen arcán pillanatszerűen suhan át. De ha mindezt a színfalak mögül szemléljük, akkor egy átfogóbb kép és egy teljesebb értelmezés azt sugallja, hogy e magyarázat elégtelen, értelmetlen és egyáltalán nem felel meg arra a célra, hogy az idő folyamatait megmagyarázzuk vagy más módon összefüggésbe hozzuk az örökkévalóság mélyebben rejlő céljaival és alapvető válaszaival.
32:5.4 (364.6) Számomra az tűnik célravezetőbbnek, ha a halandói elme számára való elmagyarázás céljából úgy tekintem az örökkévalóságot, mint egy körfolyamatot, az örökkévaló célt pedig úgy, mint egy végtelen kört, egy örökkévalósági körpályát, mely valamiképp összhangban van az idő átmeneti anyagi körfolyamataival. Ami az örökkévalósági körpályával kapcsolatban lévő és annak részét képező időövezeteket illeti, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az ilyen átmeneti korszakok éppúgy születnek, élnek és meghalnak, mint ahogy az idő átmeneti lényei születnek, élnek és meghalnak. A legtöbb emberi lény meghal, mert nem tudta elérni az Igazítóval való eggyé kapcsolódás szellemi szintjét, s a halál átalakulása jelenti az egyetlen lehetséges eljárást, amely révén megmenekülhetnek az idő korlátaitól és az anyagi teremtés jelentette kötöttségektől, mely révén képessé válnak szellemi lépést tartani az örökkévalóság folytonos menetével. Amennyiben túléltétek az idő és az anyagi létezés próbalétét, lehetővé válik számotokra, hogy továbbra is kapcsolatban maradjatok az örökkévalósággal, akár annak részeként is, mindörökre együtt haladjatok a tér világaival az örökkévaló korok körén.
32:5.5 (365.1) Az idő övezetei olyanok, mint a személyiség felragyogásai mulandó formában; megjelennek egy időre, és aztán eltűnnek az ember látóköréből, hogy azután új hatótényezőkként és folytatódó hatóerőkként újból megjelenjenek az örökkévalóság körén való végtelen haladás felsőbb életében. Az örökkévalóság aligha tekinthető egy egyenes útnak, ha azon meggyőződésünkből indulunk ki, hogy egy körülhatárolt világegyetem halad az Egyetemes Atya központi lakóhelye körül egy hatalmas, elnyújtott körön.
32:5.6 (365.2) Őszintén szólva az örökkévalóság felfoghatatlan az idő véges elméje számára. Ti egyszerűen nem tudjátok megragadni azt; nem érthetitek meg. Én sem teljesen írom le, és még ha így is tennék, akkor is lehetetlen volna a fogalmaimat az emberi elmével közölni. Mindazonáltal én minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy a mi nézőpontunkból valamennyit bemutassak, hogy valamennyit elmondjak nektek abból, ahogyan mi látjuk az örökkévaló dolgokat. Arra vállalkozom, hogy segítsek nektek ezen értékekkel kapcsolatos gondolataitok kikristályosításában, melyek tehát végtelen természetűek és örökkévaló jelentőségűek.
32:5.7 (365.3) Az Isten elméjében lévő terv az ő hatalmas területein élő minden teremtményére kiterjed, és e terv a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában. E páratlan létpálya végtelen gyümölcseit küzdelem árán kaphatjátok meg!
32:5.8 (365.4) Az örökkévalósági cél előttetek van! Az isteniség-elérés kalandja rátok vár! A tökéletesedési versengés már folyik! Belevághat bárki, aki akar, és bizonyosan győzelem fogja koronázni minden olyan emberi lény erőfeszítéseit, aki részt vesz a hit és a bizodalom versenyén, ahol minden lépését a benne lakozó Igazító vezeti, és a Világegyetemi Fiú ama jószelleme vezérli, mely oly szabadon áradt ki minden húsvér testre.
32:5.9 (365.5) [Közreadta egy, a nebadoni Legfelsőbb Tanács mellé átmenetileg kirendelt Fenséges Hírvivő, akit e küldetésre a szalvingtoni Gábriel jelölt ki.]
Az Urantia könyv
33. írás
33:0.1 (366.1) MÍG az Egyetemes Atya a legbizonyosabban uralkodik az ő hatalmas teremtésösszessége felett, addig a helyi világegyetemi igazgatásban a Teremtő Fiú személyén keresztül működik. Az Atya másként nem avatkozik bele személyesen a helyi világegyetem igazgatási ügyeibe. E feladatokat a Teremtő Fiúra és a helyi világegyetemi Anyaszellemre, valamint az ő számos gyermekeikre bízza. A helyi világegyetem terveit, igazgatási elveit és gyakorlatát e Fiú dolgozza ki és alkalmazza, aki a Szellem-társával közösen végrehajtói hatalmat ad át Gábrielnek és ítélkezési hatáskört ad le a Csillagvilági Atyáknak, a Csillagrendszer Fejedelmeknek és a Bolygóhercegeknek.
33:1.1 (366.2) Teremtő Fiúnk az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól egyidejűleg származó végtelen azonosság 611.121. eredeti fogalma. A nebadoni Mihály az isteniség és végtelenség 611.121. egyetemes fogalmát megszemélyesítő „egyszülött Fiú”. Székhelye a fény hármas házában, a Szalvingtonon van. E lakóhely azért ilyen elrendezésű, mert Mihály megtapasztalta az értelmes teremtményi létezés mindhárom szakaszában való életet: a szellemit, a morontiait és az anyagit. A hetedik és végső alászállása során az Urantián kapott neve miatt néha Krisztus Mihályként is emlegetik.
33:1.2 (366.3) A Teremtő Fiúnk nem az Örökkévaló Fiú, vagyis nem az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem öröktől való létezésen alapuló, paradicsomi társa. A nebadoni Mihály nem tagja a paradicsomi Háromságnak. Mindazonáltal a Tökéletes Fiúnk a saját területén mindazon isteni sajátossággal és hatalommal rendelkezik, melyet maga az Örökkévaló Fiú nyilatkoztatna meg, ha ténylegesen is jelen volna a Szalvingtonon és működne a Nebadonban. Mihály még további hatalmat és hatáskört is gyakorol, mert nemcsak az Örökkévaló Fiút személyesíti meg, hanem teljes mértékben képviseli és ténylegesen megtestesíti az Egyetemes Atya személyiség-jelenlétét az ő helyi világegyeteme számára és benne. Még az Atya-Fiút is képviseli. E kapcsolatok teszik a Teremtő Fiút mindazon isteni lények leghatalmasabbjává, legsokoldalúbbjává és legbefolyásosabbjává, akik képesek az evolúciós világegyetemek közvetlen igazgatására és a tökéletlen teremtménylényekkel való személyes kapcsolatra.
33:1.3 (366.4) Teremtő Fiúnk ugyanolyan szellemi vonzóerőt, szellem-gravitációt gyakorol a helyi világegyetem központjából, mint amilyet a paradicsomi Örökkévaló Fiú gyakorolna, ha személyesen jelen lenne a Szalvingtonon, és még többet is; e Világegyetemi Fiú egyúttal az Egyetemes Atya megszemélyesülése is a Nebadon világegyetem számára. A Teremtő Fiak a paradicsomi Atya-Fiú szellemi erőinek személyiség-központjai. A Teremtő Fiak a végső erő-személyiség összpontosulásai a Hétszeres Isten fenséges téridő sajátosságainak.
33:1.4 (367.1) A Teremtő Fiú az Egyetemes Atya helyettes megszemélyesülése, az Örökkévaló Fiú isteniségi mellérendeltje és a Végtelen Szellem teremtőtársa. Világegyetemünk és annak minden lakott világa számára az Egyeduralkodó Fiú gyakorlatilag Isten. Az összes olyan paradicsomi Istenséget megszemélyesíti, melyet a fejlődő halandók megkülönböztetni képesek. E Fiú és Szellem-társa maguk a ti teremtő szüleitek. Számotokra Mihály, a Teremtő Fiú a legfelsőbb személyiség; számotokra az Örökkévaló Fiú a legfelsőbb feletti – egy végtelen Istenség-személyiség energia-anyag.
33:1.5 (367.2) A Teremtő Fiú személyében olyan urunk és isteni atyánk van, aki éppen olyan fenséges, hozzáértő és jóságos, mint amilyen az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú lenne, ha mindkettő jelen volna a Szalvingtonon és részt venne a Nebadon világegyetem ügyeinek igazgatásában.
33:2.1 (367.3) A Teremtő Fiak megfigyeléséből kiderült, hogy némelyikük az Atyára, mások a Fiúra, megint mások pedig a két végtelen szülőjük keverékére hasonlítanak. A mi Teremtő Fiúnk igen határozottan inkább az Örökkévaló Fiúéhoz hasonlító jegyeket és sajátosságokat mutat.
33:2.2 (367.4) E helyi világegyetem megszervezését Mihály választotta, és most már legfelsőbbként uralkodik itt. Személyes hatalmát korlátozzák a Paradicsomon összpontosuló, előbb-létezett gravitációs körök, valamint az is, hogy a felsőbb-világegyetemi kormányzatban működő Nappalok Elődei a maguk részéről minden, a személyiség megsemmisítésével kapcsolatos kérdésben fenntartják a végső végrehajtói döntési jogot. A személyiség az Atya kizárólagos adománya, azonban a Teremtő Fiak, az Örökkévaló Fiú jóváhagyásával új teremtményi formaterveket készítenek, és a Szellem-társuk tevékeny közreműködésével megpróbálkozhatnak az energia-anyag új formájának kialakításával is.
33:2.3 (367.5) Mihály a paradicsomi Atya-Fiú megszemélyesülése a Nebadon helyi világegyetem számára és benne; ennélfogva amikor az Alkotó Anyaszellem, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi képviselője alárendelte magát Krisztus Mihálynak, amint az visszatért az Urantián teljesített utolsó alászállásáról, akkor a Tökéletes Fiú ezzel jogot szerzett „minden hatalomra a mennyben és a földön”.
33:2.4 (367.6) Azáltal, hogy az Isteni Segédkezők alárendelik magukat a helyi világegyetemi Teremtő Fiaknak, e Tökéletes Fiak az Atya, a Fiú és a Szellem végesen megjeleníthető isteniségének személyes letéteményeseivé válnak, míg a mihályok teremtmény-alászállási tapasztalatai képessé teszik őket a Legfelsőbb Lény megtapasztalható isteniségének bemutatására. A világegyetemekben egyetlen más lény sem merítette ki személyesen a jelenlegi véges tapasztalásban rejlő lehetőségeket ennyire, és a világegyetemekben egyetlen más lény sem rendelkezik ilyen képességekkel a független hatáskörre.
33:2.5 (367.7) Bár Mihály székhelye hivatalosan a Szalvington, a Nebadon központja, ő sok időt tölt a csillagvilágok és a csillagrendszerek központjainak, sőt az egyes bolygóknak a meglátogatásával is. Rendszeresen elutazik a Paradicsomra és gyakran elmegy az Uverszára is, ahol a Nappalok Elődeivel tanácskozik. A Szalvingtontól való távolléte esetén a helyét Gábriel tölti be, aki ilyenkor a Nebadon világegyetem kormányzójaként működik.
33:3.1 (368.1) Bár a Végtelen Szellem átjárja az idő és tér összes világegyetemét, ő mégis az egyes helyi világegyetemek központjairól fejti ki tevékenységét úgy, mint egyfajta különleges összpontosulás, mely a Teremtő Fiúval való alkotó együttműködési eljárás révén tesz szert teljes személyiség-sajátosságra. A helyi világegyetem tekintetében a Teremtő Fiú igazgatási hatásköre a legfelsőbb szintű; a Végtelen Szellem, mint Isteni Segédkező teljes mértékben együttműködő, bár tökéletesen mellérendelt szerepet tölt be.
33:3.2 (368.2) A szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem, Mihály társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában, a Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, s e rend 611.121. tagja. Arra vállalkozott, hogy elkíséri Mihályt a paradicsomi kötelezettségei alól való felmentése alkalmával és azóta vele tevékenykedik Mihály világegyetemének megteremtésében és irányításában.
33:3.3 (368.3) A Tökéletes Teremtő Fiú a világegyetemének személyes ura, de annak minden irányítási részletét illetően a Világegyetemi Szellem a Fiú igazgatótársa. Míg a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának, a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében. A Teremtő Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló minden munkájában mindig és tökéletesen támogatja és szakszerűen segíti a végtelenül bölcs és mindig hű Világegyetemi Szellem és az ő angyali személyiségekből álló színes kíséretének egésze. Az ilyen Isteni Segédkező valóban a szellemek és szellemszemélyiségek anyja, a Teremtő Fiú mindig jelenlévő és végtelenül bölcs tanácsadója, a paradicsomi Végtelen Szellem hűséges és igaz megnyilatkozása.
33:3.4 (368.4) A Fiú atyaként működik a helyi világegyetemében. A Szellem, ahogy a halandó teremtmények értelmezik, egy anya szerepét játssza, aki mindig segíti a Fiút és örökké nélkülözhetetlen a világegyetem igazgatásában. Felkelés esetén kizárólag a Fiú és Fiú-társai működhetnek megszabadítóként. A Szellem sohasem léphet fel a lázadással szemben vagy védheti meg a fennhatóságát, azonban a Szellem mindig támogatja a Fiút mindabban, amit meg kell tapasztalnia azon erőfeszítései során, hogy megszilárdítsa az irányítását és fenntartsa a fennhatóságát a rossztól megfertőzött és a bűn uralta világokon. Csakis egy Fiú állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, de egyetlen Fiú sem remélhet végső sikert az Isteni Segédkező és az ő hatalmas szellem-segítői közösségének, Isten leányainak szüntelen együttműködése nélkül, akik oly hűen és vitézül küzdenek a halandó emberek jólétéért és az ő isteni szüleik dicsőségéért.
33:3.5 (368.5) A Teremtő Fiú hetedik és utolsó teremtményi alászállásának teljesítését követően az időszakos elszigeteltséggel járó bizonytalanságok véget érnek az Isteni Segédkező számára, és a Fiú világegyetemi segítője mindörökre eléri a végleges állapotot a bizonyosságban és a szabályozásban. A Teremtő Fiúnak Tökéletes Fiúvá koronázásakor, az örömünnepek ünnepe alkalmával kerül sor arra, hogy a Világegyetemi Szellem, az összegyűlt seregek előtt először tesz nyilvános és egyetemes nyilatkozatot a Fiú alattvalójaként, hűséget és engedelmességet fogad. Ez az esemény a Nebadonban akkor történt, amikor Mihály az urantiai alászállást követően visszatért a Szalvingtonra. E nagy jelentőségű alkalmat megelőzően a Világegyetemi Szellem sohasem ismerte el a Világegyetemi Fiú feljebbvalóságát, és azt megelőzően nem fordult elő, hogy a Szellem így önkéntesen lemondott volna hatalomról és hatáskörről, sohasem lehetett igazul kijelenteni a Fiúról, hogy „minden hatalom a mennyben és a földön az ő kezébe adatott”.
33:3.6 (369.1) Miután az Alkotó Anyaszellem ezen alávetési fogadalmát megtette, a nebadoni Mihály nemesen elismerte az örökkévaló függését a Szellem-társától, s a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismerte el és minden teremtménytől azt kérte, hogy fogadjanak hűséget a Szellemnek úgy, ahogy a Fiúnak is megesküdtek; és ekkor tették közzé és hirdették ki a végső „Egyenlőség Nyilatkozatot”. Bár a Fiú a helyi világegyetem egyeduralkodója volt, a világok számára kihirdette, hogy a Szellem minden személyiség-képességében és isteni jellembéli sajátosságában egyenlő vele. Ez lett a családszervezés és -irányítás minden másnál magasabb rendű mintája még a tér világainak alacsonyabb rendű teremtményei számára is. Ez, ténylegesen és igazából, a családnak és az önkéntes házasság emberi intézményének felsőbb eszményképe.
33:3.7 (369.2) A Fiú és a Szellem most sok tekintetben úgy uralkodik a világegyetem felett, mint ahogy egy atya és egy anya vigyázza és segíti a fiakból és leányokból álló családját. Nem teljesen helytelen dolog úgy utalni a Világegyetemi Szellemre, mint a Teremtő Fiú teremtőtársára és a teremtésrész gyermekeire úgy tekinteni, mint az ő fiaikra és leányaikra – egy nagy és dicső családra, melyben azonban sokféle felelősségnek és végtelen gondoskodásnak van helye.
33:3.8 (369.3) A Fiú kezdi meg a világegyetemi gyermekek teremtését, míg a Szellem kizárólag azon szellemszemélyiségek számos rendjének létrehozásáért felelős, akik ugyanezen Anyaszellem irányítása és útmutatása mellett segédkeznek és szolgálnak. A más fajtájú világegyetemi személyiségek teremtésében a Fiú és a Szellem együttműködik, és egyikük sem hajt végre teremtői cselekedetet anélkül, hogy azt ne egyeztette volna a másikkal és a jóváhagyását meg ne szerezte volna.
33:4.1 (369.4) A Fényes Hajnalcsillag a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése. Ha visszatérünk a helyi világegyetem kezdeteihez, még mielőtt a Teremtő Fiú és az Anyaszellem egyesülése a teremtői társulás kötelékeiben megvalósult volna, azokban az időkben, mielőtt a fiakból és leányokból álló, sokféle tehetséget felvonultató családjuk teremtése megkezdődött volna, e két isteni személy korai, szabad társulásának első közös cselekedete a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyiségének, a Fényes Hajnalcsillagnak a teremtését eredményezi.
33:4.2 (369.5) Minden egyes helyi világegyetemben csupán egyetlen ilyen bölcs és fenséges lényt teremtenek. Az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú korlátlan számban képes az isteniségben magukkal egyenlő Fiakat teremteni, és valójában így is tesznek; de ezek a Fiak a Végtelen Szellem Leányaival egyesülve csak egyetlen egy Fényes Hajnalcsillagot képesek teremteni minden egyes világegyetemben, egy olyan lényt, aki olyan, mint ők és aki szabadon részesül az ő közös természetükből, de nem részesül az ő teremtői előjogaikból. A szalvingtoni Gábriel isteniség-természetében olyan, mint a Világegyetemi Fiú, bár az Istenség-sajátosságaiban jelentősen korlátozottabb.
33:4.3 (369.6) Egy új világegyetem szüleinek ezen elsőszülöttje különleges személyiség, aki számos olyan csodálatos jegyet hordoz, melyek egyike sem fedezhető fel egyik ősében sem, s aki előzmény nélküli sokoldalúsággal és elképzelhetetlen tündökletességgel bír. E felséges személyiség a Fiú isteni akaratának és a Szellem alkotó képzelőerejének keverékével rendelkezik. A Fényes Hajnalcsillag gondolatai és cselekedetei mindig is teljesen a Teremtő Fiút és az Alkotó Szellemet fogják képviselni. Az ilyen lény képes arra is, hogy a szellemi szeráfseregeket és az anyagi evolúciós saját akaratú lényeket egyaránt mélyebben megértse és velük rokonszenves kapcsolatot alakítson ki.
33:4.4 (370.1) A Fényes Hajnalcsillag nem teremtő, viszont bámulatos intéző, lévén ő a Teremtő Fiú személyes igazgatási képviselője. A teremtésen és az életlétesítésen kívül a Fiú és a Szellem sohasem vitat meg fontos világegyetemi eljárási kérdéseket Gábriel jelenléte nélkül.
33:4.5 (370.2) A szalvingtoni Gábriel a Nebadon világegyetem főigazgatója és az annak igazgatását érintő minden végrehajtói jellegű folyamodvány elbírálója. E világegyetemi intézőt erre a munkára teljesen felkészültként teremtették, de a helyi teremtésrészünk növekedése és fejlődése során szerzett ő tapasztalatokat is.
33:4.6 (370.3) Gábriel az elsőszámú vezető a nem személyi ügyekkel kapcsolatos felsőbb-világegyetemi rendelkezések végrehajtása terén a helyi világegyetemben. A tömeges megítéltetéssel és a korszakos feltámadásokkal összefüggő legtöbb ügyben is, melyeket egyébként a Nappalok Elődei intéznek, a végrehajtás Gábrielre és személyi állományára tartozik. Gábriel tehát a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi urak együttes főigazgatója. Igazgatási segítők felkészült testülete áll a rendelkezésére, akiket e szakmunkára teremtettek, s akiket az evolúciós halandóknak nem nyilatkoztatunk ki. E segítőkön kívül Gábriel alkalmazhatja a Nebadonban működő mennyei lények bármelyik osztályát, s ő a főparancsnoka az „ég minden seregeinek” – a mennyei seregeknek – is.
33:4.7 (370.4) Gábriel és személyi állománya nem tanítókat jelent; ők intézők. Tudomásunk szerint eddig még sohasem hagytak fel a szokásos munkájukkal, kivéve, amikor Mihály megtestesült valamelyik teremtményi alászállása alkalmával. Ilyen alászállások idején Gábriel mindig a megtestesült Fiú akaratának megnyilvánulását várta, és a Nappalok Szövetségével együttműködve ő lett a világegyetemi ügyek tényleges igazgatója a későbbi alászállások alatt. Mihály halandói alászállása óta Gábriel neve szorosan összefonódott az Urantia történelmével és fejlődésével.
33:4.8 (370.5) Az alászállási világokon és az általános és különleges feltámadási összeírások alkalmával való találkozásokon kívül a halandók ritkán látják Gábrielt a helyi világegyetemen át vezető felemelkedésük során egészen addig, amíg be nem vezetik őket a helyi teremtésrész igazgatási munkájába. Intézőkként, tartozzatok bármely rendbe vagy szinthez, Gábriel irányítása alá fogtok tartozni.
33:5.1 (370.6) A háromsági-származású személyiségek igazgatásának csúcsán a felsőbb-világegyetemek kormányai állnak. A helyi világegyetemekre a kettős felügyelet jellemző, itt kezdődik az atya-anya fogalom. A világegyetemi atya a Teremtő Fiú; a világegyetemi anya az Isteni Segédkező, a helyi világegyetemi Alkotó Szellem. Ugyanakkor minden helyi világegyetem bizonyos, a központi világegyetemből és a Paradicsomról származó személyiségek jelenlétének áldásában részesül. E paradicsomi csoport vezetője a Nebadonban a paradicsomi Háromság nagykövete – a szalvingtoni Immanuel – a Nebadon helyi világegyetemhez kijelölt Nappalok Szövetsége. Bizonyos értelemben e magas rangú Háromsági Fiú egyúttal az Egyetemes Atya személyes képviselője a Teremtő Fiú udvarában; innen a neve, Immanuel.
33:5.2 (370.7) A szalvingtoni Immanuel, a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja oly fenséges méltóságú és oly felséges szerénységű lény, hogy visszautasít minden feléje irányuló imádatot és rajongást minden élő teremtmény részéről. Ő abban is különbözik minden más személyiségtől az egész Nebadonban, hogy sohasem nyilvánította ki a Mihály testvére alá tartozását. Az Egyeduralkodó Fiú tanácsadójaként működik, de csak felkérésre ad tanácsot. A Teremtő Fiú távollétében bármely magas világegyetemi tanácsban elnökölhet, ám egyébként nem vesz részt a világegyetem ügyvezetésében, kivéve, ha erre felkérik.
33:5.3 (371.1) A Paradicsomnak a Nebadonba küldött nagykövete fölött a helyi világegyetemi kormányzat nem intézkedhet. Ő sem gyakorol hatáskört a fejlődő helyi világegyetem ügyvezetésében sem, kivéve az összekötő testvéreivel, a csillagvilági központokon szolgáló Nappalok Hűséges Követőivel végzett felügyeletet.
33:5.4 (371.2) A Nappalok Hűséges Követői, miként a Nappalok Szövetsége sohasem ajánl tanácsot vagy segítséget a csillagvilági vezetőknek, hacsak nem kérik erre. A csillagvilágokra kiküldött paradicsomi nagykövetek a Háromság Állandó Fiainak végső személyes jelenlétét képviselik, akik tanácsadói feladatkörben működnek a helyi világegyetemekben. A csillagvilágok a helyi csillagrendszereknél szorosabban kötődnek a felsőbb-világegyetemi igazgatáshoz, mely utóbbiakat kizárólag a helyi világegyetemben honos személyiségek igazgatnak.
33:6.1 (371.3) Gábriel a Nebadon főigazgatója és tényleges intézője. Mihály Szalvingtonról való távolléte semmilyen mértékben nem hátráltatja a világegyetemi ügyek vitelének szokásos menetét. Mihály távolléte alatt Gábriel a világegyetem kormányzója, miként legutóbb, az orvontoni Tökéletes Fiak paradicsomi összejövetele alkalmával is így volt ez. Ilyenkor Gábriel mindig kikéri a szalvingtoni Immanuel tanácsát minden komolyabb nehézség ügyében.
33:6.2 (371.4) A Melkizedek Atya Gábriel első segéde. A Szalvingtontól távollévő Fényes Hajnalcsillag felelősségi köreit ezen eredeti Melkizedek Fiú veszi át.
33:6.3 (371.5) A világegyetem különféle alsóbb igazgatási egységei bizonyos különleges felelősségi körökkel bírnak. Egy csillagrendszeri kormányzat általánosságban az oda tartozó bolygók jólétéről gondoskodik, közelebbről pedig az élőlények fizikai állapotával, élőlénytani kérdésekkel foglalkozik. Ennek megfelelően a csillagvilági vezetők külön figyelmet fordítanak a különböző bolygókon és csillagrendszerekben uralkodó társadalmi és kormányzási körülményekre. Egy csillagvilági kormányzat főként az egyesítéssel és a biztos egyensúlyba hozatallal foglalkozik. Még feljebb pedig, a világegyetemi vezetők inkább a teremtésrészek szellemi állapotára fordítanak gondot.
33:6.4 (371.6) A nagyköveteket bírósági határozattal jelölik ki és ők a világegyetemeket képviselik a többi világegyetem számára. A külügyi tisztviselők a csillagvilágok képviselői egy másik csillagvilágban és a világegyetemi központokon; őket törvényerejű rendelettel jelölik ki és kizárólag a helyi világegyetem határain belül működnek. A megfigyelőket valamely Csillagrendszer Fejedelem igazgatási határozata alapján bízzák meg az adott csillagrendszernek más csillagrendszerekben és a csillagvilági központon való képviseletével, és ők is csak a helyi világegyetem határain belül működnek.
33:6.5 (371.7) A Szalvingtonról egyidejűleg mennek híradások a csillagvilági központokra, a csillagrendszer-központokra és az egyes bolygókra. A mennyei lények minden felsőbb rendje képes a szerte a világegyetemben tartózkodó társaikkal való kapcsolatfelvétel céljából e tájékoztatási szolgálat igénybevételére. A világegyetemi híradások minden lakott bolygót elérnek, függetlenül annak szellemi helyzetétől. A bolygóközi közléscserétől csak a szellemi vesztegzár alá helyezett világokat vágják el.
33:6.6 (372.1) A csillagvilági híradásokat a Csillagvilági Atyák vezetője küldi rendszeresen a csillagvilági központról.
33:6.7 (372.2) Az időszámítással kapcsolatos adatgyűjtést, számításokat és kiigazításokat egy különleges lénycsoport végzi a Szalvingtonon. A nebadoni szabványnap urantiai időben mérve megegyezik tizennyolc nap hat óra két és fél perccel. A nebadoni évet az Uversza-körön való világegyetemi haladás idejéből származtatják, és ez egyenlő száz nappal világegyetemi szabványidőben mérve, ami nagyjából öt évet tesz ki urantiai időben.
33:6.8 (372.3) A nebadoni mért idő, melyet a Szalvingtonról adnak közre, a helyi világegyetem minden csillagvilágában és csillagrendszerében szabványosnak minősül. Minden egyes csillagvilág a nebadoni időt használja hivatalos célokra, azonban a csillagrendszerek és az egyes bolygók megtartják a saját időszámításukat.
33:6.9 (372.4) A Sataniában egy nap, ahogy az a Jerusemen megfigyelhető, egy kicsivel (1 óra 4 perc 15 másodperccel) kevesebb, mint három urantiai nap. Ezeket az időket általánosan szalvingtoni vagy világegyetemi időnek, és sataniai vagy csillagrendszeri időnek nevezik. A szabványidő a világegyetemi idő.
33:7.1 (372.5) A Tökéletes Fiú, Mihály főként három dologgal foglalkozik: a teremtéssel, a fenntartással és a segédkezéssel. Személyesen nem vesz részt a világegyetemi ítélkezési munkában. A Teremtők sohasem ítélkeznek a teremtményeik felett; ez a magasan képzett és tényleges teremtményi tapasztalatokkal rendelkező teremtmények kizárólagos szerepköre.
33:7.2 (372.6) A Nebadon egész ítélkezési rendje Gábriel felügyelete alá tartozik. A Szalvingtonon található felsőbb bíróságok az általános világegyetemi jelentőségű kérdésekkel és a csillagrendszeri ítélőszékektől felküldött fellebbezési ügyekkel foglalkoznak. E világegyetemi bíróságnak hetven tagozata van, és azok tíz részleget alkotva működnek, egyenként hét osztállyal. Minden ítélkezési kérdésben kettős tisztviselői testület dönt, melyet egy tökéletes előéletű bíró és egy felemelkedői tapasztalattal rendelkező igazságszolgáltatási tisztviselő alkot.
33:7.3 (372.7) Az ítélkezést illetően a helyi világegyetemi bíróság hatásköre az alábbi területeken korlátozott:
33:7.4 (372.8) 1. A helyi világegyetem igazgatása a teremtésre, a fejlődésre, a fenntartásra és a segédkezésre terjed ki. A világegyetemi ítélőszékek ezért nem dönthetnek olyan ügyekben, ahol az örök élet és halál a kérdés. Ez nem érinti a természetes halált, ahogyan az az Urantián érvényesül, de ha a folytatódó létezés, az örökkévaló élet kérdésében kellene dönteni, akkor az ügyet át kell tenniük az orvontoni ítélőszékekhez, és ha azok az egyén hátrányára döntöttek, akkor minden elpusztítási ítéletet a felsőbb-kormány vezetőinek rendelkezése alapján és közvetítőin keresztül kell végrehajtani.
33:7.5 (372.9) 2. Bármely helyi világegyetemi Istenfiú vétségét vagy hitehagyását, mely az ő istenfiúi besorolását és hatáskörét veszélyezteti, sohasem vizsgálhatják ki a Fiú ítélőszékei; az ilyen vitás ügyeket haladéktalanul a felsőbb-világegyetemi bírósághoz kell továbbítani.
33:7.6 (372.10) 3. Valamely helyi világegyetem bármely alkotórészének – mint például egy helyi csillagrendszernek – a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbeli teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétele kérdésében a felsőbb-világegyetemi felsőbb gyűlés jogosult dönteni.
33:7.7 (373.1) Minden más tárgykörben a szalvingtoni bíróság hatásköre végleges és legfelsőbb. Döntéseik és határozataik ellen nincs helye fellebbezésnek, azok alól senki nem vonhatja ki magát.
33:7.8 (373.2) Bármilyen méltánytalanul is bíráljanak el néha emberi viszályokat az Urantián, azért a világegyetemben az igazságosság és az isteni pártatlanság érvényesül. Ti egy jól gondozott világegyetemben éltek, és előbb-utóbb számíthattok arra, hogy igazságos, sőt könyörületes bánásmódban részesültök.
33:8.1 (373.3) A Szalvingtonon, a Nebadon központján nincsenek igazi jogalkotó testületek. A világegyetemi központi világok nagyobbrészt az ítélkezéssel vannak elfoglalva. A helyi világegyetem jogalkotó közgyűlései a száz csillagvilág központjain találhatók. A csillagrendszerek jobbára a helyi teremtésrészek végrehajtói és igazgatási munkáját végzik. A Csillagrendszer Fejedelmek és társaik a csillagvilági vezetők előírásainak szereznek érvényt és a világegyetemi felsőbb bíróságok igazságszolgáltatási határozatait hajtják végre.
33:8.2 (373.4) Míg igazi jogszabályokat nem hoznak a világegyetemi központon, tanácsadási és vizsgálati rendeltetésű közgyűlések sora működik a Szalvingtonon, melyek a feladatkörüknek és rendeltetési céljuknak megfelelő összetételben és irányítás mellett dolgoznak. Némelyikük állandó testület; a többi a célkitűzés elérésével feloszlik.
33:8.3 (373.5) A helyi világegyetemi legfelsőbb tanácsnak három tagja van minden egyes csillagrendszerből és hét képviselőt küld minden egyes csillagvilág. Az elszigetelt csillagrendszereknek nincsenek képviselői e gyűlésben, azonban küldhetnek megfigyelőket, akik jelen lehetnek a tanács minden ülésén és végighallgathatják azokat.
33:8.4 (373.6) A száz legfelsőbb jóváhagyási tanács szintén a Szalvingtonon található. E tanácsok elnökei alkotják Gábriel közvetlen munkaszervezetét.
33:8.5 (373.7) A felsőbb világegyetemi tanácsadó tanácsok minden vizsgálati eredménye vagy a szalvingtoni ítélkező-testületekhez vagy a csillagvilágok jogalkotó közgyűléseihez kerül. E felsőbb tanácsok nem rendelkeznek hatáskörrel vagy hatalommal a javaslataik kikényszerítésére. Ha a tanácsuk a világegyetem alaptörvényein alapul, akkor a nebadoni bíróság dönt annak érvényesítéséről; de ha a javaslataik helyi vagy veszélyhelyzeti körülményekre vonatkoznak, akkor az ügyet határozathozatal és kihirdetés céljából át kell adniuk a csillagvilágok jogalkotó közgyűléseinek és azután végrehajtás céljából továbbítani kell azt a csillagrendszeri hatóságoknak. E felsőbb tanácsok a valóságban világegyetemi felsőszintű jogalkotó testületek, de ezek rendelkezési jogosultság és végrehajtó hatalom nélkül működnek.
33:8.6 (373.8) Bár a világegyetemi igazgatás kapcsán a „bíróság” és a „közgyűlések” fogalmakat használjuk, tudnotok kell, hogy e szellemi folyamatok igencsak különböznek az Urantián ilyen elnevezéssel illetett kezdetlegesebb és anyagi tevékenységektől.
33:8.7 (373.9) [Közreadta a nebadoni Főangyalok Vezetője.]
Az Urantia könyv
34. írás
34:0.1 (374.1) AMIKOR az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.
34:0.2 (374.2) Az Alkotó Szellem a fizikai és a szellemi valóságokra egyaránt érzékeny; hasonlóképpen viselkedik a Teremtő Fiú is; és így ők egymás mellérendeltjei és társai az idő és tér helyi világegyetemének igazgatásában.
34:0.3 (374.3) E Leány Szellemek a Végtelen Szellem lényegével azonosak, de nem képesek a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatköreit egyszerre ellátni. A fizikai teremtésrészben a Világegyetemi Fiú adja a mintát, míg a fizikai valóságok megtestesítését a Világegyetemi Szellem kezdi. Az erőtér formatervekkel a Fiú dolgozik, viszont a Szellem alakítja át ezen energia-teremtéseket fizikai anyagokká. Bár némiképp bonyolult dolog bemutatni a Végtelen Szellem korai világegyetemi jelenlétét úgy, mint személyt, mégis a Teremtő Fiú számára a Szellem-társ személyes és mindig is nyilvánvalóan egyedként működött.
34:1.1 (374.4) A csillagok és bolygók alkotta halmaz fizikai kialakításának befejezését és azt követően, hogy a felsőbb-világegyetemi erőtér-központok létrehozták az energiaköröket, tehát a Végtelen Szellem közvetítői által elvégzett ezen előzetes teremtési munka után, az ő helyi világegyetemre való teremtői összpontosulásán keresztül működve és annak irányítása alatt jelenik meg a Mihály Fiú nyilatkozata, miszerint rövidesen sor kerül az élet megjelenítésére az újonnan megtervezett világegyetemben. E szándéknyilatkozat paradicsomi elfogadását követően a paradicsomi Háromság jóváhagyó választ ad, melyet annak a Tökéletes Szellemnek az Istenségek szellemi ragyogásában való eltűnése követ, akinek a felsőbb-világegyetemében ezen új teremtésrész szervezése folyik. Eközben a többi Tökéletes Szellem a paradicsomi Istenségek központi lakóhelyéhez közelít, majd amikor az érintett, Istenségbe-foglalt Tökéletes Szellem a társai számára is felismerhetően megjelenik, akkor megy végbe az, amit „elsődleges kitörésnek” neveznek. Ez a hatalmas szellemi villanás még az adott felsőbb-világegyetem központján is érzékelhető jelenség; és e kevéssé érthető Háromság-megnyilatkozással egyszerre feltűnő változás megy végbe a Végtelen Szellem adott helyi világegyetemben honos teremtői szellemjelenlétének és erőterének természetében. E paradicsomi jelenségekre válaszként magának a Teremtő Fiúnak a jelenlétében azonnal megszemélyesül a Végtelen Szellem egy új személyes megjelenési formája. Ez az Isteni Segédkező. A Teremtő Fiú egyedivé lett Alkotó Szellem segítője az ő személyes teremtőtársává, a helyi világegyetemi Anyaszellemmé vált.
34:1.2 (375.1) Az Együttes Teremtő ezen új személyes elkülönüléséből és azon keresztül haladnak a szellem-erőtér és a szellemi ráhatás létrehozott áramai és elrendelt körei, melyek rendeltetése az, hogy az adott helyi világegyetem minden világát és lényét átjárják. A valóságban ezen új és személyes jelenlét csak egyfajta átalakulása a fizikai világegyetem-szervezés első munkaszakaszában előbb-létezett és kevésbé személyes Fiú-társnak.
34:1.3 (375.2) Ez tehát az óriási színmű néhányszavas összefoglalása, de mindent tartalmaz, amit e nagy jelentőségű folyamatokról el lehet mondani. E folyamatok pillanatszerűek, megfejthetetlenek és felfoghatatlanok; a módszer és az eljárás titka a paradicsomi Háromság kebelében rejlik. Csak egy dologban vagyunk biztosak: A helyi világegyetembeli Szellem-jelenlét a tisztán fizikai teremtés vagy szervezés ideje alatt nem különült el teljesen a paradicsomi Végtelen Szellem szellemétől; ugyanakkor, miután a felügyelő Tökéletes Szellem újból megjelent az Istenek titkos öleléséből kikelve és miután a szellemi energia felvillant, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilvánulása hirtelenül és teljesen átalakul ama Tökéletes Szellem személyes hasonmásává, aki átalakító kapcsolatban állt a Végtelen Szellemmel. A helyi világegyetemi Anyaszellem így tesz szert olyan személyes természetre, melyet a felsőbb-világegyetemi csillagászati illetékességű Tökéletes Szellem természete tesz színesebbé.
34:1.4 (375.3) A Végtelen Szellem megszemélyesült jelenléte, a helyi világegyetem Alkotó Anyaszelleme a Sataniában Isteni Segédkező néven ismeretes. Ezen Istenség-megnyilatkozás gyakorlatilag isteni egyed, szellemszemély. És ilyennek is tekinti őt a Teremtő Fiú. A Harmadik Forrásnak és Középpontnak a helyi világegyetemünkben való ezen elhelyezkedésén és megszemélyesülésén keresztül tudott a Szellem később oly nagy mértékben a Teremtő Fiú fennhatósága alá kerülni, hogy e Fiúról igazul ki lehetett jelenteni, hogy „Minden hatalom a mennyben és a földön neki adatott.”
34:2.1 (375.4) Az életteremtés idején jelentős személyiség-átalakuláson átment Isteni Segédkező már személyként tevékenykedik és igen személyes módon működik együtt a Teremtő Fiúval a helyi teremtésrészük kiterjedt ügyeinek tervezésében és igazgatásában. Számos világegyetemi lényfajta számára a Végtelen Szellemnek még e megjelenése sem tűnik teljesen személyesnek a Mihály utolsó alászállását megelőző időkben; de azt követően, hogy a Teremtő Fiú felemelkedett a Tökéletes Fiú önálló rangjára, az Alkotó Anyaszellem személyiségjegyei oly mértékben kiteljesednek, hogy a vele kapcsolatba lépő minden egyén képes személyként is felismerni őt.
34:2.2 (375.5) A Teremtő Fiúval való legelső társulásától kezdve a Világegyetemi Szellem a Végtelen Szellem összes fizikai-szabályozói sajátosságával rendelkezik, beleértve az ellengravitáció képességével való teljes felruházottságot is. A személyi besorolás elérését követően a Világegyetemi Szellem éppoly teljes és végleges elme-gravitációs ellenőrzést gyakorol a helyi világegyetemben, mint amilyet a Végtelen Szellem gyakorolna, ha ott személyesen lenne jelen.
34:2.3 (375.6) Minden egyes helyi világegyetemben az Isteni Segédkező a Végtelen Szellem ama természetének és eredendő jegyeinek megfelelően működik, melyek a Paradicsom Hét Tökéletes Szellemének egyikében megtestesülnek. Bár minden Világegyetemi Szellem egyfajta alapvető jellembeli egységességet mutat, azért vannak olyan működésbeli különbségeik is, melyeket a Hét Tökéletes Szellem egyikén keresztüli származásuk szab meg. Ezen eredetbeli különbözőség a magyarázata a helyi világegyetemi Anyaszellemek rendeltetésében érvényesülő eltérő eljárásoknak a különböző felsőbb-világegyetemekben. De ezek a Szellemek minden alapvető fontosságú szellemi sajátosságukban azonosak, egyenlő mértékben szellemiek és teljesen isteniek, függetlenül a felsőbb-világegyetemi különbségeiktől.
34:2.4 (376.1) Az Alkotó Szellem a Teremtő Fiúval közös felelősséget vállal a világok teremtményeinek létrehozásában és sohasem hagyja cserben a Fiút a teremtéseik támogatására és megtartására irányuló erőfeszítéseiben. Az élet az Alkotó Szellem közvetítésén keresztül részesül segédkezésben és tartatik fenn. „Elküldöd a Szellemed, és ők megteremtetnek. Te újítod meg a föld arculatát.”
34:2.5 (376.2) Az értelmes teremtmények világegyetemének megteremtésében az Alkotó Anyaszellem először a világegyetemi tökéletességű szférában működik, együttműködik a Fiúval a Fényes Hajnalcsillag létrehozásában. Ezután a Szellem gyermekei egyre jobban megközelítik a teremtett lények rendjét a bolygókon, éppen úgy, ahogy a Fiak a melkizedekektől az Anyagi Fiakig egyre alacsonyabb szintekre mennek le, ténylegesen is kapcsolatba lépnek a teremtésrészek halandóival. A halandó teremtmények későbbi evolúciója során az Élethordozó Fiak bocsátják rendelkezésre a fizikai testet, melyet a teremtésrészen létező szervezett anyagból készítenek, míg a Világegyetemi Szellem az „élet leheletét” adja hozzá.
34:2.6 (376.3) Jóllehet a nagy világegyetem hetedik szelvénye sok tekintetben elmarad a fejlődésben, a nehézségeinket mélyrehatóan elemzők egy rendkívül jól kiegyensúlyozott teremtésrész evolúciójával számolnak az eljövendő korokban. Azért jósolunk ilyen nagyfokú arányosságot az Orvontonban, mert e felsőbb-világegyetem elnöklő Szelleme az elöljárója a magas rangú Tökéletes Szellemeknek, aki mindhárom örökkévaló Istenség vonásainak és jellemének kiegyensúlyozott egységét és tökéletes összhangját megtestesítő szellemértelem. A többi övezethez képest lassan fejlődők és visszamaradottak vagyunk, azonban kétségtelenül páratlan fejlődés és példa nélküli előrelépés vár ránk valamikor a jövő örökkévaló korszakaiban.
34:3.1 (376.4) Sem az Örökkévaló Fiút, sem pedig a Végtelen Szellemet nem korlátozza vagy határolja az idő vagy a tér, de a gyermekeik többségét igen.
34:3.2 (376.5) A Végtelen Szellem átjárja az egész teret és az örökkévalóság körében lakozik. Ennek ellenére a Végtelen Szellem személyiségeinek az idő gyermekeivel fenntartott személyes kapcsolataikban gyakran szembesülniük kell az időbeli elemekkel, míg a térrel nem annyira. Sok elme-segédkezés képes figyelmen kívül hagyni a teret, viszont időbeli késedelmet szenved a világegyetemi valóság különböző szintjeinek hatékony összehangolódásában. A Független Hírvivő jóformán független a tértől, eltekintve attól, hogy ténylegesen is idő szükséges az egyik helyszínről a másikra való eljutáshoz; és vannak még általatok nem ismert hasonló entitások is.
34:3.3 (376.6) Személyiségi előjogaiban az Alkotó Szellem a tértől teljesen független, de az időtől nem. Egy ilyen Világegyetemi Szellemnek nincs külön személyes jelenléte sem a csillagvilági, sem a csillagrendszeri központokon. Ő egyformán és általánosan van jelen az egész helyi világegyetemében és ezért szó szerint és személyesen is jelen van az egyik világon éppúgy, mint egy másikon.
34:3.4 (376.7) Az Alkotó Szellem világegyetemi segédkezése állandó jelleggel csak az időelem esetében korlátozott. Egy Teremtő Fiú pillanatszerűen cselekszik szerte a világegyetemében; de az Alkotó Szellemnek szembesülnie kell az idővel az egyetemes elme segédkezésében, kivéve, amikor tudatosan és szándékosan él a Világegyetemi Fiú személyes előjogaival. Tiszta-szellemi szerepkörében az Alkotó Szellem szintén függetlenül cselekszik az időtől, csakúgy, mint a világegyetemi tükrözőműködés rejtélyes megnyilvánulásában való közrehatásában.
34:3.5 (377.1) Bár az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köre az időtől és tértől függetlenül működik, a Teremtő Fiaknak azért nem minden feladatköre mentesül a tér jelentette korlátok alól. Ha az evolúciós világok folyamatait figyelmen kívül hagyjuk, akkor e Mihály Fiak láthatólag képesek az időtől viszonylag függetlenül működni. A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egy időben nem tud két helyen lenni. A nebadoni Mihály időtlenül cselekszik a saját világegyetemén belül és a tükrözőműködés révén gyakorlatilag ugyanígy tesz a felsőbb-világegyetemben is. Időtlenül érintkezik közvetlenül az Örökkévaló Fiúval.
34:3.6 (377.2) Az Isteni Segédkező a Teremtő Fiú megértő segítője, képessé teszi őt arra, hogy a térrel kapcsolatos eredendő korlátait legyőzze és ellensúlyozza, mert amikor ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül. Ezért, amint az a gyakorlatban is megfigyelhető, a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a helyi világegyetemben rendszerint függetlenül működik az időtől és tértől, lévén, hogy mindegyikük számára rendelkezésre áll a másikuk időtől, illetőleg tértől való mentessége.
34:3.7 (377.3) Abszolút értelemben csakis az abszolút lények függetlenek az időtől és tértől. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem alárendelt személyeinek többségére az idő és a tér egyaránt hat.
34:3.8 (377.4) A „tér-tudatossá” váló Alkotó Szellem arra készül, hogy egy elhatárolt „térrészt” a magáénak tekintsen, egy olyan területet, mely tér-mentes, szemben minden más térrel, melyben korlátokba ütközne. Mindig csak a bennünk tudatosult területen választhatunk és cselekedhetünk szabadon.
34:4.1 (377.5) A Nebadon helyi világegyetemben három különálló szellemkör van:
34:4.2 (377.6) 1. A Teremtő Fiú alászálló szelleme, a Vigasztaló, az Igazság Szelleme.
34:4.3 (377.7) 2. Az Isteni Segédkező szellemköre, a Szent Szellem.
34:4.4 (377.8) 3. Az értelem-segédkezési kör, beleértve a hét elmeszellem-segéd többé-kevésbé egyesített tevékenységeit, ám elkülönülő működését.
34:4.5 (377.9) A Teremtő Fiak a világegyetemi jelenlét olyan szellemével vannak felruházva, mely sok tekintetben hasonló a paradicsomi Hét Tökéletes Szelleméhez. Ez az Igazság Szelleme, melynek valamely világra való kiáradásáért az alászálló Fiú a felelős, miután az ilyen szféra szellemi címét elnyeri. Ez az adományozott Vigasztaló az a szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, aki az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben. E szellem a Teremtő Fiú eredendően meglévő sajátsága, mely az ő isteni természetéből úgy születik meg, mint ahogy a nagy-világegyetemi főkörök a paradicsomi Istenségek személyiség-jelenléteiből kilépnek.
34:4.6 (377.10) A Teremtő Fiú jöhet-mehet; személyes jelenléte ott lehet a helyi világegyetemben vagy éppen máshol; az Igazság Szelleme mégis zavartalanul működik, mert ezen isteni jelenlét ugyan a Teremtő Fiú személyiségéből fakad, működésileg azonban az Isteni Segédkező személyében összpontosul.
34:4.7 (378.1) De a Világegyetemi Anyaszellem sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. A Teremtő Fiú szelleme működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül, és így is tesz, de más a helyzet az ő személyes szelleme esetében. Az Isteni Segédkező Szent Szelleme nem tudna tovább működni, ha a személyes jelenléte eltávolodna a Szalvingtontól. Úgy tűnik, hogy az ő szellem-jelenléte állandó helyet foglal el a világegyetemi központi világon, és éppen e tény teszi lehetővé a Teremtő Fiú szelleme számára a Fiú hollététől független működést. A Világegyetemi Anyaszellem az Igazság Szellemének, valamint a saját személyes ráhatásának, a Szent Szellemnek a világegyetemi gócaként és központjaként cselekszik.
34:4.8 (378.2) A Teremtő Atya-Fiú és az Alkotó Anyaszellem különbözőképpen járul hozzá a helyi világegyetemi gyermekeik elmével való felruházásához. De az Alkotó Szellem nem adományoz elmét mindaddig, amíg személyes előjogokkal fel nem ruháztatik.
34:4.9 (378.3) Egy helyi világegyetemben az evolúció felett álló személyiségrendek a felsőbb-világegyetemi mintájú elme helyi világegyetemi fajtájával vannak felruházva. Az evolúciós élet emberi és az emberi szint alatti rendjei pedig az elme-segédkezés szellem-segédi fajtáival vannak felruházva.
34:4.10 (378.4) A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetemi Isteni Segédkező alkotása. Ezen elme-szellemek jellemükben hasonlók egymáshoz, azonban különböző a hatalmuk, és mindannyian egyformán részesülnek a Világegyetemi Szellem természetéből, bár Anyateremtőjüktől különvéve aligha tekinthetők személyiségeknek. A hét segéd a következő nevet kapta: a bölcsesség szelleme, az istenimádat szelleme, a tanácskozás szelleme, a tudás szelleme, a bátorság szelleme, az értelem szelleme, a belső meglátás – a gyors érzékelésképesség – szelleme.
34:4.11 (378.5) Ez az „Isten hét szelleme”, „mint égő lámpások a királyiszék előtt”, melyeket a próféta a látomásában képletesen érzékelt. De nem látta e hét elmeszellem-segéd körül a huszonnégy őr székét. E feljegyzésben két beszámoló keveredik, ugyanis az egyik a világegyetemi központra, a másik pedig a csillagrendszeri központra vonatkozik. A huszonnégy vén széke a Jerusemen, a lakott világok alkotta helyi csillagrendszeretek központján van.
34:4.12 (378.6) De tényleg Szalvingtonról írta János, hogy „És a királyiszékből villámlások és mennydörgések és szózatok jöttek” – a helyi csillagrendszereknek továbbított világegyetemi híradások ezek. Látta a helyi világegyetem irányító-szabályozó teremtményeit is, a központi világ élő iránytűit. A Nebadonban ezen irányító-szabályozó működést négy szalvingtoni szabályozó teremtmény látja el, akik a világegyetemi áramokon működnek és szakértőn segíti őket az első működési elme-szellem, a meglátás-segéd, a „gyors felfogás” szelleme. Azonban e négy teremtmény – akiket állatnak nevez – leírása sajnálatosan gyengére sikeredett; ők valójában páratlan szépségűek és alakúak.
34:4.13 (378.7) Az iránytű négy iránypontja a Nebadon életében általános és eredendően fontos jelentőségű. Minden élő teremtmény ezen irányító áramokra érzékeny és felelni képes testi egységeket hordoz magában. E teremtmény-teremtések a világegyetemektől lefelé, az egyes bolygók irányában megkettőződnek, és a világok mágneses térerőivel együtt a parányi méretű testek seregét elevenítik meg az állati szervezetben, s ezen irányító sejtek mindig mutatják az északi és a déli irányt. Így a tájékozódási érzék örökre az élőlények sajátjává vált a világegyetemben. Ez az érzék azért nem teljesen hiányzik az emberiség tudatosan birtokolt dolgai közül. E testeket az Urantián először nagyjából e beszámoló elkészítésekor figyelték meg.
34:5.1 (379.1) Az Isteni Segédkező együttműködik a Teremtő Fiúval az élet kialakításában és a lények új rendjeinek teremtésében egészen a Teremtő Fiú hetedik alászállásáig; ezt követően pedig, miután a Teremtő Fiú a teljes világegyetemi fennhatóságot megszerezte, továbbra is együttműködik vele és a Fiú adományozott szellemével a világok számára való segédkezés és a bolygók fejlődésének elősegítése érdekében végzett munkában.
34:5.2 (379.2) A lakott világokon a Szellem fog hozzá először az evolúciós előrelépés munkájához, a teremtésrész élettelen anyagával kezdi, először felruházza a területet a növényi élettel, majd az állati élő szervezetekkel, azután az emberi létezés első rendjeivel; és az egymást követő beavatkozások hozzájárulnak a bolygói élet evolúciós lehetőségeinek további kibontakozásához, az első és kezdetleges szakaszoktól a saját akaratú lények megjelenéséig. A Szellem munkáját nagymértékben befolyásolják a hét segéd, az ígéret szellemeinek, a fejlődő bolygók egyesítő és összehangoló szellem-elméjének a tevékenységei, melyek mindig egységesen a felsőbb eszmék és a szellemi eszményképek felé terelik az emberi fajokat.
34:5.3 (379.3) A halandó ember a Szellemnek az elmével együtt való segédkezését először akkor tapasztalja meg, amikor az evolúciós teremtmények tisztán állati elméje az istenimádat- és a bölcsesség-segéd iránti fogadókészségre szert tesz. A hatodik és a hetedik segéd ilyetén segédkezése jelzi, hogy az elme evolúciója átlépte a szellemi segédkezés küszöbét. Az ilyen istenimádati és bölcsességi működést mutató elmék azonnal be is kapcsolódnak az Isteni Segédkező szellemi köreibe.
34:5.4 (379.4) Amint az elme így felruháztatik a Szent Szellem segédkezésével, már rendelkezik azzal a képességgel, hogy (tudatosan vagy öntudatlanul) az Egyetemes Atya szellemi jelenlétét – a Gondolatigazítót – válassza. De mindaddig, amíg az alászállt Fiú fel nem szabadította az Igazság Szellemét a minden halandó számára teljesítendő bolygói segédkezésre, addig egyetlen ép elme sem részesül feltétel nélkül a Gondolatigazító befogadására való felkészítésben. Az Igazság Szelleme egyként munkálkodik az Isteni Segédkező szellemének jelenlétével. E kettős szellemi összeköttetés a világok felett kering, azt keresve, hogy miként taníthatná igazra az emberi elméket és miként világosíthatná meg azokat szellemileg, miként ösztönözhetné a felemelkedő fajok teremtményeinek lelkét, és miként terelhetné az evolúciós bolygókon lakozó népeket mindegyre az isteni beteljesülést jelentő paradicsomi céljuk felé.
34:5.5 (379.5) Bár az Igazság Szelleme minden húsvér testre kiárad, a Fiú szellemének működését és hatalmát majdnem teljes egészében korlátozza, hogy az ember személyesen miként fogadja azt, ami az alászálló Fiú küldetésének összességét és lényegét jelenti. A Szent Szellem részben független az emberi beállítottságtól és részlegesen korlátozzák őt az emberi akarat döntései, valamint a vele való együttműködés mértéke is. Mindazonáltal a Szent Szellem segédkezése egyre hatékonyabbá válik azon halandók benső életének megszentesülésével és szellemiesülésével, akik a legteljesebben engedelmeskednek az isteni vezetésnek.
34:5.6 (379.6) Egyénekként ti személyesen nem rendelkeztek a Teremtő Atya-Fiú vagy az Alkotó Anyaszellem szellemének különvált részével vagy entitásával; e segédkezések nem lépnek kapcsolatba az egyéni elme gondolkodás-központjaival és nem lakoznak benne, mint a Titkos Nevelők. A Gondolatigazítók határozottan egyedi meglényegülései az Egyetemes Atya személyest el nem érő valóságának, melyek ténylegesen a halandói elmében lakoznak, mint annak része, és mindig tökéletes összhangban dolgoznak a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem együttes szellemeivel.
34:5.7 (380.1) A Végtelen Szellem Világegyetemi Leánya Szent Szellemének, az Örökkévaló Fiú Világegyetemi Fia Igazság-szellemének és a paradicsomi Atya Igazító-szellemének jelenléte bármely evolúciós halandóban és mellett, a szellemi felruházás és segédkezés arányosságát mutatja, és ez az ilyen halandót képessé teszi arra, hogy tudatosan megismerje az Istenhez fűződő fiúi viszony hiten alapuló tényét.
34:6.1 (380.2) Egy lakott bolygó előremutató fejlődésével és a bolygó lakosainak folyamatos szellemiesülésével az ilyen érett személyiségek további szellemi hatásokat fogadhatnak be. Ahogy a halandók az elme-szabályozás és a szellem-érzékenység terén fejlődnek, e sokszoros szellem-segédkezések szerepei egyre inkább összehangolódnak; egyre inkább összevegyülnek a paradicsomi Háromság mindenre kiterjedő segédkezésével.
34:6.2 (380.3) Bár az Isteniség megnyilatkozása lehet többszörös is, az Istenség az emberi tapasztalásban egyes, mindig egy. Az emberi tapasztalásban a szellemi segédkezés sem többes. Tekintet nélkül az eredeti többes jellegre, minden szellemi befolyás a rendeltetésében egy. Valóban egyek, lévén ezek alkotják a Hétszeres Isten szellem-segédkezését a nagy világegyetem teremtményeiben és az ő számukra; és ahogy a teremtmények egyre jobban értékelik és felismerik a szellem ezen egyesítő segédkezését, úgy válik az az ő tapasztalásukban a Legfelsőbb Isten segédkezésévé.
34:6.3 (380.4) Az isteni Szellem az örök dicsőség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek úgy, amint vagytok és ahol vagytok, hogy azután, a hit társas viszonyában, szeretőn magához ölelje a halandó eredetű lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés küldetésére.
34:6.4 (380.5) A szellemi erők csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy az Örökkévalóból indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az idő és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán „a Szellemtől születtek”, akik az Isten hű fiai.
34:6.5 (380.6) Az isteni Szellem örökös segédkezés és bátorítás az ember gyermekeinek. Erőtök és előrehaladásotok „az ő kegyelméből, a Szellem megújításán keresztül” van. A szellemi életet, mint a fizikai energiát, felhasználjátok. A szellemi erőfeszítés viszonylagos szellemi kimerüléssel jár. A teljes felemelkedési tapasztalás valóságos és szellemi is; ezért igaz az írás, miszerint „A Szellem elevenít meg.” „A Szellem ad életet.”
34:6.6 (380.7) Még a legmagasabb szintű vallási tantétel is alkalmatlan az emberi jellem alakítására vagy a halandói viselkedés szabályozására, ha az elmélete halott. Amire ma a világnak szüksége van az nem más, mint az igazság, melyet régi tanítótok hirdetett: „Nemcsak szóban, hanem hatalomban és a Szent Szellemben is.” Az elméleti igazság magva mindaddig halott, a legfelsőbb erkölcsi felfogások mindaddig hatástalanok, amíg az isteni Szellem meg nem tölti az igazság formáit és mozgásba nem hozza a pártatlanság mintáit.
34:6.7 (381.1) Akik befogadták és felismerték a beköltöző Isten-szilánkot, azok a Szellemtől születtek. „Ti Isten temploma vagytok, és az Isten szelleme bennetek lakozik.” Nem elég, hogy e szellem kiáradt rátok; az isteni Szellemnek uralnia és szabályoznia kell minden emberi létszakaszt.
34:6.8 (381.2) Az isteni Szellem jelenléte, az élet vize az, ami a halandói elégedetlenség emésztő szomjúságának és a szellemivé nem lényegült emberi elme leírhatatlan éhségének kialakulásától megóv. A Szellem késztette lények „sohasem szomjaznak, mert e szellemi víz bennük az örökkévaló életre feltörő megelégedés kútjává lesz”. Az isteni vízforrással rendelkező lelkek csaknem függetlenek az anyagi környezettől, már ami az élet örömeit és a földi lét megelégedést okozó dolgait illeti. Ők szellemi értelemben megvilágosodottak és megújultak, erkölcsileg megerősödöttek és felruházottak.
34:6.9 (381.3) Minden halandóban kettős természet él: az állati hajlamok öröksége és a szellemmel való felruházottság erős késztetése. A rövid urantiai életetek alatt e két különböző és ellentétes hajlam csak ritkán békíthető össze teljesen; aligha hozhatók összhangba és aligha egyesíthetők; de életetek során az egyesített Szellem mindig segédkezik nektek abban, hogy a húsvér test egyre inkább a Szellem vezetése alá kerüljön. Még ha végig is kell élnetek az anyagi életet, még ha nem is szabadulhattok meg a testtől és annak szükségeitől, a céljaitok és az eszményképeitek akkor is egyre nagyobb hatalmat adnak nektek ahhoz, hogy az állati természetet alávessétek a Szellem uralmának. Valóban munkál bennetek a szellemi erőknek egyfajta összeesküvése, az isteni erők egyfajta szövetsége, melyek kizárólagos célja, hogy végleg megszabaduljatok az anyagi kötöttségtől és a véges fogyatékosságoktól.
34:6.10 (381.4) Mindeme segédkezés célja az, „hogy hatalmasan megerősödjetek az ő szellemén keresztül, aki az ember bensőjében él”. Mindez csak a kezdeti lépéseket jelenti a tökéletes hűség és szolgálat végső elérésében, ama tapasztalásban, melyben „az Isten teljességével teltek el”, „mert akiket az Isten szelleme vezet, mind az Isten fiai”.
34:6.11 (381.5) A Szellem sohasem hajt senkit, csak vezet. Ha készséges tanulók vagytok, ha szellemi szinteket és isteni magasságokat akartok elérni, ha őszintén vágytok az örökkévaló cél elérésére, akkor az isteni Szellem gyöngéden és szeretőn vezetni fog benneteket a fiúi besorolás és szellemi fejlődés útján. Minden lépéseteket készségesen, okos és derűs együttműködéssel kell megtennetek. A Szellem uralmát sohasem szennyezi erőszak és nem rontja kényszer.
34:6.12 (381.6) Amint az ilyen szellem vezette életet szabadon és értelemmel vállaljátok, az emberi elmében fokozatosan kialakul az isteni kapcsolat határozott tudata és a szellemi közösség bizonyossága; előbb-utóbb „a Szellem a szellemeddel (az Igazítóval) tanúsítja, hogy az Isten gyermeke vagy”. Ekkor a saját Gondolatigazítód már megismertette veled az Istennel való rokonságodat, s a feljegyzés igazolja, hogy a Szellem a „szellemeddel” tesz tanúságot, nem a szellemed mellett.
34:6.13 (381.7) Az emberi élet feletti szellemuralom tudatosságával azonnal együtt jár a Szellem ismérveinek növekvő megnyilatkozása az ilyen szellem vezette halandó életmegnyilvánulásaiban, „mert a szellem gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet”. Az ilyen szellem vezérelte és istenien megvilágosodott halandók, miközben az alsóbb, fáradságos utat járják és emberi hűséggel tesznek eleget a földi feladataikkal járó kötelezettségeiknek, már meglátták az örök élet fényeit, amint azok a másik világ messzi vidékén derengenek; már elkezdték megérteni azon ösztönző és vigasztaló igazság valóságát, hogy „az Isten országa nem étel és ital, hanem tisztesség, béke és öröm a Szent Szellemben”. Minden megpróbáltatásban és minden nehézség mellett a szellemben-született lelkeket élteti a remény, mely legyőz minden félelmet, mert az Isten szeretete az isteni Szellem jelenléte révén minden szívhez eljut.
34:7.1 (382.1) A húsvér test, az állati eredetű fajoktól származó eredendő természet, jellegénél fogva nem az isteni Szellem gyümölcseit termi. Amikor az Isten Anyagi Fiainak természete hozzáadódik a halandói természethez és magasabb fejlettségi szintre emeli azt, amint az urantiai emberfajták is bizonyos mértékben fejlődtek Ádám adománya révén, akkor a terep már jól elő van készítve az Igazság Szelleme számára ahhoz, hogy együttműködjön az emberben lakozó Igazítóval abból a célból, hogy a szellem jellem-gyümölcseinek nagyszerű termése leszedhető legyen. Ha nem utasítjátok el e szellemet, akkor, még ha örökkévalóság szükséges is a megbízatás kitöltéséhez, „el fog ő vezetni benneteket a teljes igazságba”.
34:7.2 (382.2) A szellemi fejlődés terén rendesen haladó világokon lakozó evolúciós halandók nem tapasztalják meg a szellem és a húsvér test közötti ama heves összeütközéseket, melyek a mai urantiai emberfajtákat jellemzik. De az Ádám előtti embernek még a leginkább eszményi bolygókon is komoly erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy a létezés tisztán állati síkjáról az egyre inkább értelmi jelentéstartalmak és felsőbb szellemi értékek egyre magasabb szintjein keresztül felemelkedjen.
34:7.3 (382.3) Egy átlagos világ halandói nem élnek meg állandó háborúskodást a fizikai és a szellemi természetük között. Szembesülnek ugyan az állati létszintekről a szellemi élet magasabb síkjaira való felkapaszkodás szükségességével, azonban e felemelkedés inkább egyfajta felkészítő tanfolyamként zajlik, ha az urantiai halandók elütő anyagi és szellemi természetének e terén megélt éles összeütközéseihez hasonlítjuk.
34:7.4 (382.4) Az urantiai népek a fokozatos bolygói szellemi előrehaladás feladatában igénybe vehető segítség kettős hiányának következményeitől szenvednek. A Kaligasztia-féle felfordulás világszerte zavart okozott és minden későbbi nemzedéket megfosztott attól az erkölcsi segítségtől, melyet egy jól szabályozott társadalom nyújtott volna. De még ennél is szörnyűbb következményekkel járt az ádámi vétség annyiban, hogy az emberfajtákat megfosztotta attól a magasabb rendű fizikai természettől, mely jobban megfelelt volna a szellemi törekvéseknek.
34:7.5 (382.5) Az urantiai halandók arra kényszerülnek, hogy a szellem és a húsvér test között kiélezett küzdelmet éljenek meg, mert a távoli őseik nem váltak teljesen ádámivá az édeni adomány révén. Az isteni terv az volt, hogy az Urantia halandó emberfajtái a szellemre természetesebben válaszolni képes fizikai természetet kapjanak.
34:7.6 (382.6) Az ember természetét és környezetét érintő kettős csapás ellenére a mai halandók a húsvér test és a szellem között dúló nyilvánvaló háborúból kevesebbet élnének meg, ha belépnének a szellem-országba, ahol az Isten hű fiai viszonylagosan megszabadultak a húsvér test jelentette rablánctól azon felvilágosult és felszabadító szolgálatban, mely a mennyei Atya akaratának megcselekedésére irányuló meggyőződéses elhivatottságra épül. Jézus megmutatta az emberiségnek a halandói lét új útját, mely révén az emberi lények nagymértékben megszabadulhatnak a Kaligasztia-féle felkelés szörnyű következményeitől és hatékony ellentételezést kaphatnak az ádámi vétségből eredő veszteségekért. „Krisztus Jézus életének szelleme megszabadított bennünket az állati lét törvényétől és a rossz és a bűn kísértéseitől.” „E győzelem az, mely felülkerekedik a húsvér testen, mely nem más, mint a hitetek.”
34:7.7 (383.1) Az Istent ismerő férfiak és nők, akik a Szellemtől születtek, nem élnek át több összeütközést a halandói erkölcsi természetükkel, mint a legátlagosabb világokon élők, itt ama bolygókról van szó, melyeket sohasem szennyezett bűn és lázadás sem érintett soha. A hites fiak olyan értelmi szinteken dolgoznak és olyan szellemi síkokon élnek, melyek sokkal felette vannak a zabolátlan vagy természetellenes fizikai vágyak okozta összeütközéseknek. Az állati lények egészséges ösztönei és a fizikai alkat természetes vágyai és késztetései nem ütköznek még a legmagasabb rendű szellemi fejlődéssel sem, kivéve a tudatlan, a rosszra oktatott vagy a sajnálatosan túlzottan lelkiismeretes személyek elméi esetében.
34:7.8 (383.2) Miután elindultatok az örök élet útján, miután elfogadtátok a feladatot és megkaptátok a fejlődésre vonatkozó utasításokat, ne féljetek az emberi feledékenység és a halandói állhatatlanság veszélyeitől, ne gyötörjön benneteket a hibázás lehetőségéből fakadó kétség vagy a nagyfokú zavar, ne tétovázzatok és ne kérdőjelezzétek meg a besorolásotokat és a helyzeteteket, mert minden sötét órán, az előremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog hozzátok, mondván, „Ez a helyes út.”
34:7.9 (383.3) [Közreadta egy, urantiai szolgálatra átmenetileg kirendelt Fenséges Hírvivő.]
Az Urantia könyv
35. írás
35:0.1 (384.1) AZ ELŐZŐEKBEN bemutatott Istenfiak paradicsomi eredetűek. Ők a világegyetemi területek isteni Urainak leszármazottai. A Paradicsom első fiúi rendjéből, a Teremtő Fiakból csupán egy van a Nebadonban, ő Mihály, a világegyetemi atya és egyeduralkodó. A Paradicsom második fiúi rendjéből, az Avonal vagy Ítélkező Fiakból a nebadoni hányad már teljes – 1062-en vannak. Ezek a „kisebb Krisztusok” éppoly hatékonyak és mindenhatók a bolygói alászállásuk során, mint amilyen a Teremtő és Tökéletes Fiú volt az Urantián. A harmadik rendet, mely háromsági-származású, nem tartják nyilván a helyi világegyetemben, azonban a Háromsági Tanító Fiak száma a Nebadonban becslésem szerint tizenötezer és húszezer között van, melyben nincs benne a nyilvántartott 9642 teremtményi-háromságot elért segéd. E paradicsomi daynalok nem igazságszolgáltatási tisztviselők és nem is intézők; ők felsőbb-tanítók.
35:0.2 (384.2) Az ismertetendő Fiak fajtái helyi világegyetemi eredetűek; ők a paradicsomi Teremtő Fiúnak és az őt kiegészítő Világegyetemi Anyaszellemnek a különféle társulásokban létrehozott leszármazottai. E beszámolókban a helyi világegyetemi fiúi besorolás alábbi rendjeit ismertetjük:
35:0.3 (384.3) 1. Melkizedek Fiak.
35:0.4 (384.4) 2. Vorondadek Fiak.
35:0.5 (384.5) 3. Lanonandek Fiak.
35:0.6 (384.6) 4. Élethordozó Fiak.
35:0.7 (384.7) A hármas paradicsomi Istenség a fiúi besorolást elnyerő három rend teremtésében működik: a mihályokéban, az avonalokéban és a daynalokéban. A helyi világegyetemi kettős Istenség, a Fiú és a Szellem szintén három magas rangú Fiú teremtésében működik: a melkizedekekében, a vorondadekekében és a lanonandekekében; és e hármas kifejeződés elérését követően együttműködnek a Hétszeres Isten következő szintjével az élethordozók sokoldalú rendjének létrehozásában. Ez utóbbi lényeket az alászálló Istenfiak közé soroljuk, de ők a világegyetemi élet egyik különleges és eredeti formája. Az ő ismertetésükről szól az egész következő írás.
35:1.1 (384.8) Miután létrehozták a személyes segítőjükként működő lényeket, mint amilyen a Fényes Hajnalcsillag és amilyenek az egyéb igazgatási személyiségek is, az adott világegyetem isteni céljának és teremtési tervének megfelelően egy új formájú teremtési egyesülésre kerül sor a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi Leánya között. Ebből a teremtői társulásból származó személyiség-utód az eredeti Melkizedek – a Melkizedek Atya – az a különleges lény, aki később együttműködik a Teremtő Fiúval és az Alkotó Szellemmel az e névvel jelölt egész csoport létrehozásában.
35:1.2 (385.1) A Nebadon világegyetemben a Melkizedek Atya a Fényes Hajnalcsillag első végrehajtó társaként tevékenykedik. Gábriel inkább a világegyetemi irányelvekkel, a Melkizedek pedig a megvalósítási eljárásokkal foglalkozik. Gábriel a rendes alapítású nebadoni ítélőszékeket és tanácsokat vezeti, a Melkizedek pedig a különleges, rendkívüli és veszélyhelyzeti bizottságokat és tanácsadó testületeket. Gábriel és a Melkizedek Atya egyszerre soha sincs távol a Szalvingtontól, mert Gábriel távollétében a Melkizedek Atya működik a Nebadon főigazgatójaként.
35:1.3 (385.2) A világegyetemünk összes melkizedekjét a szabványidőben mért egyetlen ezeréves korszak alatt teremtette a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a Melkizedek Atyával közösen. Lévén ők olyan fiúi rend, ahol egyikük társteremtőként működött, a melkizedekek a rendjüket részben saját maguk alapították és ezért eleget tesznek a legnemesebb fajtájú önkormányzatiság feltételeinek. Rendszeresen megválasztják a maguk igazgatási vezetőjét a szabványidőben mért hétéves időtartamra, egyébként pedig önszabályozó rendként működnek, bár az eredeti Melkizedek bizonyos társatyai előjogokat gyakorol. E Melkizedek Atya időről időre kijelöl a rendjéből egyeseket arra, hogy különleges élethordozókként működjenek a midszonit világokon, vagyis az olyasfajta lakott világokon, melyeket eddig még nem nyilatkoztattunk ki az Urantián.
35:1.4 (385.3) A melkizedekek nem tevékenykednek széles körben a helyi világegyetemen kívül, kivéve amikor tanúként hívják őket a felsőbb-világegyetemi ítélőszékek előtt lévő ügyekben, és amikor kijelölt különleges nagykövetként tevékenykednek, mint ahogy néha egyazon felsőbb-világegyetemen belül képviselik az egyik világegyetemet a másikban. Minden egyes világegyetem eredeti vagy elsőszülött Melkizedekje mindig szabadon utazhat a szomszédos világegyetemekbe vagy a Paradicsomra a rendjének érdekeivel és feladataival kapcsolatos küldetésekre.
35:2.1 (385.4) A melkizedekek az isteni Fiak első olyan rendje, mely elég közel kerülhet a teremtményi élethez abból a célból, hogy közvetlenül a halandói felemelkedési segédkezésben működjön, hogy megtestesülés nélkül is szolgálni tudja az evolúciós fajokat. E Fiak a nagy személyiségi alászállás természetes felezőpontján helyezkednek el, lévén eredetük szerint éppen félúton vannak a legfelsőbb Isteniségi és a saját akarattal felruházott legalsóbb teremtményi élet között. Így ők egyfajta természetes átmenetet alkotnak az élő létezés felsőbb és isteni szintjei, valamint az evolúciós világok alacsonyabb, sőt anyagi életformái között. A szeráfi rendek, az angyalok örömmel dolgoznak a melkizedekekkel; valójában az értelmes élet minden formája megértő barátokra, rokonszenves tanítókra és bölcs tanácsosokra lel e Fiakban.
35:2.2 (385.5) A melkizedekek rendje önkormányzati működésű. E különleges csoportban találkozunk a helyi világegyetemi lények részéről az első önmeghatározási kísérlettel és itt figyelhetjük meg a valódi önkormányzat legfelsőbb rendű fajtáját. E Fiak maguk szervezik meg a csoportos és a honbolygói igazgatásnak, valamint annak hat társszférája és azok segédvilágai működésének rendjét. Meg kell említenünk azt is, hogy még sohasem éltek vissza az előjogaikkal; e Melkizedek Fiak az egész Orvonton felsőbb-világegyetemben egyszer sem árulták el a rájuk bízott dolgokat. Ők jelentik a reményt minden önkormányzatra vágyó világegyetemi csoportnak; ők az önkormányzatiság mintája és tanítói a Nebadon minden szférája számára. Az értelmes lények minden rendje, legyenek azok a feljebbvalóik vagy az alárendeltjeik, őszintén elismerik a melkizedekek kormányát.
35:2.3 (386.1) A fiúi besorolású Melkizedek-rend egy nagy család legidősebb fiúi tisztét tölti be és vállalja az azzal járó felelősséget. Munkájuk nagy része szokványos és némileg begyakorlott, azonban annak nagy része önkéntes és egyúttal önként vállalt kötelezettségekkel járó. A különleges gyűlések többségét, melyekre időről időre sor kerül a Szalvingtonon, a melkizedekek javaslatára hívják össze. E Fiak saját indíttatásból is járják az eredeti világegyetemüket. A világegyetemi hírgyűjtésre szakosodott önálló szervezetet tartanak fenn, rendszeresen készítenek jelentéseket a Teremtő Fiú számára függetlenül mindazon információktól, melyek a teremtésrészre vonatkozó szokványos igazgatásban érintett rendszeres közvetítőkön keresztül jutnak el a világegyetemi központra. Ők természetüknél fogva előítéletmentes megfigyelők; az értelmes lények minden osztálya teljesen megbízik bennük.
35:2.4 (386.2) A melkizedekek a teremtésrészek utazó és tanácsadó legfelsőbb semmítőszékeként működnek; e világegyetemi Fiak kiscsoportokban mennek a világokra abból a célból, hogy ott tanácsadó bizottságként szolgáljanak, tanúskodjanak, javaslatokat kérjenek és tanácsosokként ténykedjenek s így segítsenek az evolúciós területek ügyeivel kapcsolatban időről időre felmerülő nagyobb fennakadások rendezésében és a komoly nézeteltérések feloldásában.
35:2.5 (386.3) A világegyetem legidősebb Fiai a fő segítői a Fényes Hajnalcsillagnak a Teremtő Fiú parancsainak végrehajtásában. A Gábriel nevében valamely távoli világra utazó Melkizedek az adott küldetés céljainak elérése érdekében járhat el a küldő nevében és ilyenkor a feladatteljesítés bolygóján a Fényes Hajnalcsillag teljes hatáskörét birtokolva jelenhet meg. Ez különösen azokon a szférákon igaz, ahol magasabb rangú Fiú addig még nem jelent meg az ott élő teremtményekhez hasonló alakban.
35:2.6 (386.4) Az alászállási létpályáját valamely evolúciós világon megkezdő Teremtő Fiú egyedül megy; de amikor az egyik paradicsomi testvére, egy Avonal Fiú indul alászállásra, akkor őt a Melkizedek támogatók kísérik, szám szerint tizenketten, akik igen hatékonyan járulnak hozzá az alászállási küldetés sikeréhez. A lakott világokon teljesítendő ítélőhatósági küldetéseken is segítik a paradicsomi avonalokat, és e feladatokban a melkizedekek a halandó szem számára is láthatók, amennyiben az Avonal Fiú is így jelenik meg.
35:2.7 (386.5) Nincs olyan bolygói szellemi szükséghelyzet, melyben ne segédkeznének. Ők azok a tanítók, akik fejlett életet élő, teljes világokat nyernek meg arra, hogy a Teremtő Fiút és az ő paradicsomi Atyját véglegesen és teljesen elismerjék.
35:2.8 (386.6) A melkizedekek bölcsessége csaknem tökéletes, de az ítélőképességük nem az. Bolygói küldetéseken önmagukban és egyedül működve kisebb dolgokban néha hibáznak, vagyis előfordult már, hogy olyan dolgok mellett döntöttek, melyeket a feletteseik később nem hagytak jóvá. Az ilyen hibás döntés eredménye az, hogy a Melkizedek hatáskörét átmenetileg felfüggesztik, elmegy a Szalvingtonra és a Teremtő Fiúnál tartott meghallgatáson útbaigazítást kap, mely hatékonyan megtisztítja őt a társaival való szembekerüléshez vezető összhanghiánytól; és aztán, miután letelt a javító pihenés ideje is, a harmadik napon visszahelyezik a szolgálatba. De az ilyen kisebb hibák a melkizedekek működésében eddig ritkán fordultak elő a Nebadonban.
35:2.9 (387.1) E Fiak nem bővülő létszámú rend; taglétszámuk állandó, bár helyi világegyetemenként változik. A melkizedekek száma a székhely-bolygójuk hivatalos feljegyzése szerint a Nebadonban meghaladja a tízmilliót.
35:3.1 (387.2) A melkizedekek egy külön világon lakoznak a Szalvington, a világegyetemi központ közelében. E szféra, a nevét illetően Melkizedek, a hetven elsődleges szféra szalvingtoni körének kísérleti világa, mely hetven szféra mindegyikét hat, különféle meghatározott tevékenységekre szakosodott segédszféra vesz körül. E bámulatos szférákat – a hetven elsődleges és a 420 segédszférát – gyakran nevezik Melkizedek Egyetemnek is. Az összes nebadoni csillagvilágból érkező felemelkedő halandók mind a 490 világon felkészítésben részesülnek azalatt, amíg a szalvingtoni állandó besorolást megkapják. De a felemelkedők oktatása csupán egy szakasz az épített szférák szalvingtoni halmazában folyó sokféle tevékenység közül.
35:3.2 (387.3) A szalvingtoni kör 490 szférája tíz csoportra oszlik, melyek mindegyikébe hét elsődleges szféra és negyvenkét segédszféra tartozik. E csoportok mindegyike a világegyetemi élet felsőbb rendjei valamelyikének általános felügyelete alatt áll. Az első csoport, melybe a kísérleti világ és az a körüli bolygói pályán keringő következő hat elsődleges szféra tartozik, a melkizedekek felügyelete alatt áll. E Melkizedek-világok:
35:3.3 (387.4) 1. A kísérleti világ – a Melkizedek Fiak honvilága.
35:3.4 (387.5) 2. A fizikai-élet tanodák és az élő energiák kutatóállomásainak világa.
35:3.5 (387.6) 3. A morontia élet világa.
35:3.6 (387.7) 4. A kezdő szellemlét szférája.
35:3.7 (387.8) 5. A szellemközép-lét világa.
35:3.8 (387.9) 6. A haladó szellemlét szférája.
35:3.9 (387.10) 7. A mellérendelt és legfelsőbb önmegvalósítás területe.
35:3.10 (387.11) E Melkizedek szférák mindegyikének hat-hat segédvilágán a rendeltetésüknek megfelelően az elsődleges szférájukon folyó munkával összefüggő tevékenységek zajlanak.
35:3.11 (387.12) A kísérleti világ, a Melkizedek-szféra a találkozóhelye minden, az idő és tér felemelkedő halandóinak oktatásában és képzésében feladatot vállaló lénynek. Egy felemelkedő számára valószínűleg e világ a legérdekesebb hely az egész Nebadonban. Minden, a csillagvilági felkészülést befejező evolúciós halandó arra rendeltetett, hogy leszálljon a Melkizedeken, ahol megismertetik őt a szalvingtoni oktatási rendszer tanszakjainak és szellemi fejlődésének rendjével. E különös világon való életetek első napján szerzett benyomásaitokat sohasem fogjátok elfelejteni, még azután sem, hogy elértétek a paradicsomi célotokat.
35:3.12 (387.13) A felemelkedő halandók a Melkizedek-világon lakoznak, azonban a képzésüket az e világot körülvevő hat, különleges képzést nyújtó bolygó szolgálja. Ugyanez az oktatási rend van érvényben az útjuk során végig, mind a hetven kulturális világon, a szalvingtoni kör elsődleges szféráin.
35:3.13 (387.14) A Melkizedek-szférához tartozó hat segédvilágon lakozó számos lény sokféle tevékenységgel tölti az idejét, ami azonban a felemelkedő halandókat illeti, e segédszférák a következő különleges tanulmányterületekre összpontosítanak:
35:3.14 (388.1) 1. Az első szférán a felemelkedő halandók kezdeti bolygólétének áttekintésével foglalkoznak. E munka egy adott halandói eredetű világról származókból álló osztályokban folyik. Az urantiaiak együtt vesznek részt az ilyen tapasztalatfelmérésen.
35:3.15 (388.2) 2. A második szféra különleges feladata hasonlóképpen egyfajta áttekintés, de itt a helyi csillagrendszeri központ első segédszféráját körülvevő lakóvilágokon szerzett tapasztalatokra összpontosítanak.
35:3.16 (388.3) 3. Az e szférán folytatott vizsgálódás a helyi csillagrendszeri központon való jelenléttel kapcsolatos és azokra a tevékenységekre terjed ki, melyek a csillagrendszer-központi halmaz egyéb épített világain szerzett élményekkel hozhatók összefüggésbe.
35:3.17 (388.4) 4. A negyedik szférán a csillagvilág hetven segédvilágán és azok társszféráin szerzett tapasztalatok áttekintésével foglalkoznak.
35:3.18 (388.5) 5. Az ötödik szférán a csillagvilági központi világon való felemelkedői ottlétet tekintik át.
35:3.19 (388.6) 6. A hatodik szférán annak szentelik idejüket, hogy megpróbálják ezen öt korszakot összekapcsolni s a tapasztalataikat összehangolni, mielőtt a világegyetemi felkészítés részét képező melkizedeki általános tanintézetbe belépnének.
35:3.20 (388.7) A világegyetemi igazgatás és szellemi bölcsesség tanhelyei a Melkizedek-honvilágon találhatók, melyek egyúttal otthont adnak azoknak a tanodáknak is, melyek rendeltetése egyetlen kutatási terület művelése, mint amilyen az energia, az anyag, a szervezés, a közléscsere, a feljegyzések, az etika és az összehasonlító teremtményi létfenntartás.
35:3.21 (388.8) A Szellemi Felruházás Melkizedek-karán az Istenfiak minden rendje – még a paradicsomi rendek is – együttműködik a Melkizedek és a szeráfi tanítókkal azok seregeinek a felkészítésében, akik a beteljesülés örömhírhozóiként kerülnek ki, akik a szellemi szabadságot és az isteni fiúi elismerést hirdetik a világegyetem legtávolabbi világain is. A Melkizedek-egyetem sajátos tanhelye egyedülálló világegyetemi intézmény; más területekről nem fogad hallgató-látogatókat.
35:3.22 (388.9) A világegyetemi igazgatásban a melkizedekek a legmagasabb szintű felkészítést a honvilágokon nyújtják. A Felsőbb Etika Karát az eredeti Melkizedek Atya vezeti. A különböző világegyetemek ezekbe a tanintézetekbe küldenek cseretanulókat. Bár a fiatal Nebadon világegyetem alul helyezkedik el a világegyetemi rangsorban a szellemi előrehaladás és a felsőbb etikai fejlődés terén, azonban az igazgatási jellegű nehézségeink az egész világegyetemet a közeli teremtésrészek számára egy hatalmas gyakorló kórházzá tették, s a Melkizedek-karokon rengeteg a más területről érkezett hallgató-látogató és megfigyelő. A helyben nyilvántartottak roppant nagy csoportja mellett több mint százezer külsős hallgató jár a Melkizedek-tanodákba, mert a nebadoni melkizedekek rendjének az egész Szplandonban neve van.
35:4.1 (388.10) A melkizedekek által folytatott tevékenységek egyik magas fokon szakosodott ága a felemelkedő halandók fejlődési morontia-létpályájához kötődik. E felkészítés nagy részét türelmes és bölcs szeráfi segédkezők végzik, akiket viszonylag magas világegyetemi fejlődési szintre eljutott halandók segítenek, de mindezen oktatási tevékenységek a melkizedekek és a Háromsági Tanító Fiak közös általános felügyelete alatt állnak.
35:4.2 (389.1) Bár a Melkizedek-rendek leginkább a helyi világegyetem nagy oktatási rendszerének és gyakorlati felkészítési rendjének szentelik magukat, azért különleges megbízatásokat is teljesítenek és nem szokványos körülmények között is működnek. Egy fejlődő világegyetemben, melybe végeredményben körülbelül tízmillió lakott világ tartozik, szinte elkerülhetetlen, hogy ne történjen sok nem szokványos dolog is, és az ilyen szükséghelyzetekben lépnek fel a melkizedekek. Az Edentián, a csillagvilágotok központján veszélyhelyzeti Fiakként ismerik őket. Mindig készen állnak bármiféle szükséghelyzetben való beavatkozásra – legyen az akár fizikai, értelmi vagy szellemi – akár bolygón, akár csillagrendszerben, csillagvilágban vagy a világegyetemben. Amikor és ahol csak különleges segítségre van szükség, mindig megjelenik egy vagy több Melkizedek Fiú.
35:4.3 (389.2) Amikor a Teremtő Fiú tervének valamely eleme veszélybe kerül, egy Melkizedek nyomban segítséget nyújt a veszély elhárításában. De nem gyakran hívják őket szolgálatba olyan bűnös lázadások kitörésekor, mint amilyen a Sataniában is történt.
35:4.4 (389.3) Minden veszélyhelyzetben a melkizedekek cselekednek először, legyen az bármilyen természetű és legyen az bármely világon, ahol saját akaratú teremtmények lakoznak. Néha átmeneti felügyelőkként működnek az ellenszegülő világokon, a vétkes bolygói kormányzatnál megbízottakként szolgálnak. A bolygószintű válsághelyzetekben e Melkizedek Fiak sokféle egyedi minőségben szolgálhatnak. E Fiak könnyűszerrel láthatóvá tehetik magukat a halandó lények számára, és néha e rendbeliek egyike még meg is testesül a halandói testhez hasonló alakban. A Nebadonban hétszer szolgált Melkizedek valamely evolúciós világon a halandó testhez hasonló alakban, és e Fiak számos alkalommal jelentek meg a világegyetemi teremtmények egyéb rendjeihez hasonló alakban. Ők valóban sokoldalú és önkéntes veszélyhelyzeti segédkezők a világegyetemi értelmek minden rendje számára, minden világon és a világok minden rendszerében.
35:4.5 (389.4) Az Ábrahám idejében az Urantián élt Melkizedeket a helyiek úgy ismerték mint Sálem Hercegét, mert a Sálem nevű helység lakóinak igazságkeresőkből álló kis csoportját vezette. Önként vállalta, hogy a halandói húsvér testhez hasonló alakban megtestesül és a bolygó Melkizedek-megbízottainak jóváhagyásával így is tett, mert félő volt, hogy az élet fénye ki fog hunyni az egyre növekvő szellemi sötétség korában. E korszakban ő táplálta az igazságot és biztonságban tovább is adta azt Ábrahámnak és a társainak.
35:5.1 (389.5) A személyes segítők és a sokoldalú melkizedekek első csoportjának megteremtése után a Teremtő Fiú és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem megtervezte és létrehozta a világegyetemi fiúi besorolás második nagy és változatos rendjét, a vorondadekeket. Őket leginkább Csillagvilági Atyákként ismerik, mert e rendbe tartozó Fiak egyike mindig megtalálható minden helyi világegyetem minden egyes csillagvilágának vezetésében.
35:5.2 (389.6) A vorondadekek száma helyi világegyetemenként változó, a Nebadonban bejegyzettek száma pedig éppen egymillió. E Fiak, mint a mellérendeltjeik, a melkizedekek, nem rendelkeznek szaporodási képességgel. A számuk növelésére alkalmas módszer nem ismeretes.
35:5.3 (389.7) E Fiak sok tekintetben önkormányzati testületet alkotnak; egyedekként, csoportokként, sőt még mind együttvéve is nagymértékben önrendelkezők, sok tekintetben olyanok, mint a melkizedekek, azonban a vorondadekek tevékenységi köre nem olyan széles. A Melkizedek testvéreik ragyogó sokoldalúságával nem rendelkeznek, viszont vezetőkként és körültekintő intézőkként még megbízhatóbbak és hatékonyabbak. Az alárendeltjeik, a Lanonandek Csillagrendszer Fejedelmek igazgatási téren mutatott kiválóságát sem érik el, azonban a világegyetemi fiúi besorolásba tartozók összes rendjén túltesznek a rendíthetetlen célirányosságban és az isteniségi ítélőképességben.
35:5.4 (390.1) Bár a Fiak e rendjének döntései és irányítása mindig megfelel az isteni fiúi besorolás szellemének és mindig összhangban van a Teremtő Fiú vezetési elveivel, mégis előfordult már, hogy a Teremtő Fiú magához rendelte őket valamely elkövetett vétkük miatt, és a döntéseiket a világegyetemi legfelsőbb bíróságok néha bizony megváltoztatták. De e Fiak ritkán vétkeznek, és eddig még sohasem vettek részt lázadásban; a Nebadon egész történelme során eddig még egyetlen Vorondadekről sem derült ki, hogy semmibe vette volna a világegyetemi kormányt.
35:5.5 (390.2) A vorondadekek szolgálata a helyi világegyetemekben kiterjedt és változatos. Szolgálnak nagykövetként a többi világegyetemben és külügyi tisztviselőkként is képviselik a csillagvilágokat a saját világegyetemükben. A helyi világegyetemi fiúi besorolásba tartozó rendek közül leginkább őket bízzák meg a komoly világegyetemi helyzetekben gyakorolható teljhatalommal.
35:5.6 (390.3) A szellemi sötétségben elszigetelődött világokon, a lázadás és vétek miatt a bolygói elszigetelődés következményét elszenvedő szférákon rendszerint jelen van egy Vorondadek megfigyelő is addig, amíg a természetes rangba való visszavételre sor nem kerül. Bizonyos veszélyhelyzetekben e Fenséges megfigyelő korlátlan és megkérdőjelezhetetlen hatáskörrel rendelkezik minden, az adott bolygóra kirendelt mennyei lény felett. A Szalvingtonon feljegyezték, hogy a vorondadekek néha Fenséges kormányzóként valóban gyakorolták is e hatáskörüket az ilyen bolygókon. Ilyenre még a lázadás által meg nem rontott lakott bolygók esetében is volt példa.
35:5.7 (390.4) Tizenkét vagy több Vorondadek Fiú együtt gyakran alkot felülvizsgálati és fellebbviteli bírói testületet valamely bolygó vagy csillagrendszer besorolásával kapcsolatos különleges ügyekben. De a munkájuk nagyobbrészt a csillagvilági kormányok saját jogalkotó feladatköreihez kötődnek. Mindeme szolgálataik eredményeként a Vorondadek Fiak a helyi világegyetemek történetíróivá lettek; személyesen is ismerik a lakott világok politikai küzdelmeit és társadalmi zavarait.
35:6.1 (390.5) Legalább három Vorondadeket bíznak meg a helyi világegyetem száz csillagvilága mindegyikének vezetésével. E Fiakat a Teremtő Fiú választja ki és Gábriel bízza meg a csillagvilágok Fenségeseiként való működéssel egy tíz ezredévnyi időszakra – 10.000 szabványévre, azaz mintegy 50.000 évre urantiai időben számolva. Az uralkodó Fenségesnek, a Csillagvilági Atyának két társa van, egy rangidős és egy beosztott társ. Minden egyes igazgatási változáskor a rangidős társ lesz a kormányfő, s a beosztott társ veszi át a rangidős feladatait, míg a szalvingtoni világokon tartózkodó, megbízással nem rendelkező vorondadekek maguk közül egyet jelölnek arra, hogy pályázzon a beosztott társ tisztére. Így minden Fenséges vezető a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően három tíz-ezredévnyi, azaz 150.000 urantiai évnek megfelelő időt tölt el valamely csillagvilági központon való szolgálattal.
35:6.2 (390.6) A száz Csillagvilági Atya, a csillagvilági kormányok tényleges vezetőinek összessége alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. E tanács gyakran ülésezik a világegyetemi központon és a tanácskozás kérdésköreinek és vizsgálati területeinek köre végtelen, azonban leginkább a csillagvilágok jólétével és az egész helyi világegyetem igazgatásának egységesítésével foglalkoznak.
35:6.3 (391.1) Amikor egy Csillagvilági Atya a világegyetemi központon tesz eleget a kötelezettségeinek, mint ahogy ez gyakran így is van, akkor a rangidős társa csillagvilági végrehajtói feladatkört lát el. A rangidős társ rendes működése során a szellemi ügyeket felügyeli, míg a beosztott társ személyesen a csillagvilág fizikai jólétével foglalkozik. Azonban a csillagvilágban egyetlen nagyobb jelentőségű irányelv végrehajtására sem kerül sor anélkül, hogy a kivitelezés részleteiben a három Fenséges ne értene egyet.
35:6.4 (391.2) A szellemi hírgyűjtési és tájékoztatási csatornák teljes rendszere a csillagvilági Fenségesek rendelkezésére áll. Tökéletes kapcsolatban vannak a szalvingtoni feletteseikkel és a közvetlen beosztottaikkal, a helyi csillagrendszerek fejedelmeivel. Gyakran tanácskoznak e Csillagrendszer Fejedelmekkel a csillagvilág helyzetéről.
35:6.5 (391.3) A Fenségesek tanácsadói testülettel veszik körül magukat, melynek taglétszáma és személyi állománya időről időre változik függően attól, hogy milyen csoportok vannak jelen a csillagvilági központon és attól is, hogy a helyi körülmények miként alakulnak. Szükséghelyzetben kérhetnek, és gyorsan kapnak is további Vorondadek-rendű Fiakat annak érdekében, hogy segítsenek az igazgatási munkában. A Norlatiadek, a csillagvilágotok számára jelenleg tizenkét Vorondadek Fiú segédkezik.
35:7.1 (391.4) A Szalvingtont körülvevő hetven elsődleges szféra körében lévő, hét világból álló második csoportot a Vorondadek-bolygók alkotják. E szférák mindegyike, azok hat-hat segédszférájával a Vorondadek tevékenységek egy külön szakaszára szolgál. E negyvenkilenc területen szerzik meg a felemelkedő halandók a világegyetemi jogalkotási felsőbb képesítésüket.
35:7.2 (391.5) A felemelkedő halandók már megfigyelhették a jogalkotó közgyűléseket, amikor a csillagvilági központi világokon működtek, de e Vorondadek-világokon részt is vehetnek a helyi világegyetem tényleges általános jogalkotási folyamatában a rangidős Vorondadek felügyelete alatt. E jogalkotási feladatok célja a száz csillagvilág önkormányzati jogalkotó közgyűlései által hozott különféle határozatok összehangolása. A Vorondadek-tanodákban kapott felkészítésnek nincs párja még az Uverszán sem. A képzés fokozatos, az első szférán kezdődik, melyet kiegészít a hat segédszférán végzett munka, majd folytatódik a további hat elsődleges szférán és azok segédszféra-csoportjain végzett tanulmányokkal.
35:7.3 (391.6) A felemelkedő zarándokok számos új tevékenységet ismernek meg a tanulásnak és a gyakorlati munkának szentelt világokon. Nincs megtiltva nekünk, hogy ezen új és általatok soha nem álmodott elfoglaltságokról megpróbáljunk kinyilatkoztatást tenni, de kétségeink vannak afelől, hogy vajon képesek lennénk-e ezeket a tevékenységeket a halandó lények anyagi elméje számára bemutatni. E fenséges tevékenységek jelentéstartalmait szavakkal nem tudjuk közvetíteni, és a felemelkedő halandók ezen új, a negyvenkilenc világon folytatott tanulmányaihoz kötődő foglalatosságainak bemutatására felhasználható, ahhoz hasonló emberi tevékenységek sincsenek. A szalvingtoni kör Vorondadek-világain számos, a felemelkedési rendhez nem kapcsolódó egyéb tevékenység is folyik.
35:8.1 (392.1) A vorondadekek megteremtése után a Teremtő Fiú és a Világegyetemi Anyaszellem a világegyetemi fiúi besorolásba tartozók harmadik rendje, a lanonandekek létrehozására egyesül. Bár sokféle feladatot látnak el a csillagrendszeri igazgatás keretében, mégis leginkább Csillagrendszer Fejedelmekként, a helyi csillagrendszerek uraiként, valamint Bolygóhercegekként, a lakott világok igazgatási vezetőiként ismerik őket.
35:8.2 (392.2) Lévén, hogy e lények későbbi és – az isteniségi szinteket tekintve – alsóbb fiúi teremtési rend, ezért az ő esetükben megkövetelték, hogy bizonyos felkészítő tanfolyamokon vegyenek részt a Melkizedek-világokon a későbbi szolgálatra való felkészülés céljából. Ők voltak a Melkizedek-egyetem első hallgatói, és a besorolásuk és minősítésük alapjának a képességeiket, a személyiségüket és az előmenetelüket tekintették a Melkizedek-tanáraik és vizsgáztatóik.
35:8.3 (392.3) A Nebadon-világegyetem létének kezdetekor pontosan tizenkétmillió Lanonandek volt, és a Melkizedek-szféra teljesítését követően a záróvizsga eredménye alapján három osztályba sorolták őket:
35:8.4 (392.4) 1. Elsőrendű lanonandekek. A legmagasabb rangúakból 709.841 volt. E Fiakat jelölik Csillagrendszer Fejedelmeknek és a csillagvilágok legfelsőbb tanácsai segédeinek, valamint a világegyetem felsőbb szintű igazgatási feladataival foglalkozó tanácsosoknak.
35:8.5 (392.5) 2. Másodrendű lanonandekek. A Melkizedektől kikerülő rendbe tartozókból 10.234.601 volt. Őket Bolygóhercegeknek és e rend tartalékosainak jelölik.
35:8.6 (392.6) 3. Harmadrendű lanonandekek. E rendbe 1.055.558-an tartoztak. E Fiak beosztott segédekként, hírvivőkként, felügyelőkként, biztosokként, megfigyelőkként működnek és különféle feladatokat látnak el a csillagrendszerben és annak világain.
35:8.7 (392.7) E Fiak számára nem lehetséges az, ami az evolúciós lényeknek megadatott, vagyis hogy az egyik csoporttól a másikig fejlődjenek. Amint részt vettek a Melkizedek-felkészítésen, amint egyszer megmérettettek és besoroltattak, folyamatosan e kijelölt rangban szolgálnak. E Fiak a szaporodásban sem vesznek részt; számuk a világegyetemben állandó.
35:8.8 (392.8) A Lanonandek Fiak rendjének szalvingtoni osztályozása számokban és kerekítve a következő:
35:8.9 (392.9) Világegyetemi Összehangolók és Csillagvilági Tanácsosok100.000
35:8.10 (392.10) Csillagrendszer Fejedelmek és segédek600.000
35:8.11 (392.11) Bolygóhercegek és tartalékosaik10.000.000
35:8.12 (392.12) Hírvivő Testület400.000
35:8.13 (392.13) Felügyelők és adatrögzítők100.000
35:8.14 (392.14) Tartalékos Testület800.000
35:8.15 (392.15) Lévén, hogy a lanonandekek valamivel alacsonyabb fiúi rangban állnak, mint a melkizedekek és a vorondadekek, még nagyobb szolgálatot tesznek a világegyetem kisebb egységeiben, mert képesek közel kerülni az értelmes fajok alacsonyabb rendű teremtményeihez. Az ő esetükben nagyobb a veszélye annak is, hogy eltévelyednek, hogy eltérnek a világegyetemi kormányzás elfogadható eljárásától. De e lanonandekek, különösen pedig az elsőrendűek, mindenféle helyi világegyetemi ügyintézői beosztásra kiválóan alkalmasak és e téren igen sokoldalú a felhasználhatóságuk. Ügyintézői képességükben csak Gábriel és az ő ki nem nyilatkoztatott társai múlják felül őket.
35:9.1 (393.1) A lanonandekek a bolygók állandó besorolású urai és a csillagrendszerek ügyeleti rendben vezérlő fejedelmei. Egy ilyen Fiú uralkodik jelenleg a Jerusemen, a lakott világokból álló helyi csillagrendszeretek központján is.
35:9.2 (393.2) A Csillagrendszer Fejedelmek a lakott világok alkotta csillagrendszerek mindegyikén két vagy három tagú bizottságokban uralkodnak. A Csillagvilági Atya minden tizedik ezeréves időszakban e lanonandekek egyikét vezetőnek jelöli ki. Néha nem változik a hármas vezetőjének személye, mert a változtatás csak lehetőségük, nem kötelességük a csillagvilági vezetőknek. A csillagrendszeri kormányzat személyi állománya nem változik meg hirtelenül, hacsak nem következik be valamilyen szomorú esemény.
35:9.3 (393.3) A visszahívott Csillagrendszer Fejedelmek vagy segédeik helyét a csillagvilági központon működő legfelsőbb tanács által az adott rend tartalékosai közül kiválasztottak töltik be, mely tartalékos csoport az Edentián nagyobb, mint a fent említett átlagos csoportméret.
35:9.4 (393.4) A legfelsőbb Lanonandek tanácsok a különböző csillagvilági központokon állomásoznak. Az ilyen testület vezetője a Csillagvilági Atya rangidős Fenséges társa, míg a beosztott társ a másodrendűek tartalékosait felügyeli.
35:9.5 (393.5) A Csillagrendszer Fejedelmek hűek az elnevezésükhöz; szinte teljesen szabad kezük van a lakott világok helyi ügyeiben. Ők csaknem atya-fiú viszonyban vannak a Bolygóhercegekkel, az Anyagi Fiakkal és a segédkező szellemekkel. A fejedelem személyes hatalma majdnem teljes. E vezetőket nem felügyelik a háromsági megfigyelők a központi világegyetemből. Ők a helyi világegyetem végrehajtói osztálya, és a jogerős rendelkezések végrehajtásának felügyelőiként, valamint a bírói ítéletek érdemi végrehajtatóiként ők jelentik az egyetlen szintet a teljes világegyetemi igazgatásban, ahol a Mihály Fiú akarata ellen fordulás a legkönnyebben és a legkézenfekvőbben csaphat át elzárkózásba és a sajátjogok követelésébe.
35:9.6 (393.6) A helyi világegyetemünk szerencsétlen volt annyiban, hogy több mint hétszáz Lanonandek-rendű Fiú lázadt fel a világegyetemi kormányzat ellen, mely siettette a felfordulás kialakulását több csillagrendszerben és számos bolygón is. E vétkezők közül mindössze három volt Csillagrendszer Fejedelem; gyakorlatilag e Fiak mindegyike a második és a harmadik rendbe tartozott, Bolygóhercegek és harmadrendű lanonandekek voltak.
35:9.7 (393.7) Az egységből kiszakadt Fiak nagy száma nem a teremtői működés hibáját mutatja. Lehettek volna ők istenien tökéletesek, de úgy teremtették őket, hogy képesek legyenek jobban megérteni és jobban megközelíteni az idő és tér világain lakozó evolúciós teremtményeket.
35:9.8 (393.8) Az Orvonton összes helyi világegyeteme közül a Henszelont kivéve a mi világegyetemünk veszítette a legtöbb Fiút e rendből. Az Uverszán egyetértés van abban, hogy azért volt annyi igazgatási fennakadás a Nebadonban, mert a Lanonandek-rendbe tartozó Fiaink a döntésben és a tervezésben oly nagyfokú szabadsággal teremtettek. Ezt az észrevételt nem bírálatként teszem. A világegyetemünk Teremtőjének minden hatásköre és hatalma megvan ehhez. A magas rangú vezetőink határozottan állítják, hogy bár az ilyen önálló Fiak igen nagy bajokat okoznak a világegyetem fiatalkorában, amikor a dolgok végre leülepednek és véglegesen rendeződnek, akkor ezen alaposan próbára tett Fiak részéről mutatott felsőbb szintű hűség és teljesebb odaadó szolgálat gyümölcsei sokkal nagyobb mértékben ellensúlyozzák a megelőző idők zavarát és gyötrelmeit.
35:9.9 (394.1) Amikor valamely csillagrendszeri központon lázadás tör ki, akkor rendszerint új fejedelmet neveznek ki egy viszonylag rövid időre, de az egyes bolygók esetében más a helyzet. Ez utóbbiak az anyagi teremtés alkotóelemei, és a teremtményi szabad akarat az egyik figyelembe veendő tényező az összes ilyen kérdés végső elbírálásakor. Az elszigetelt világokra Második Bolygóherceget jelölnek ki, olyan bolygókról van szó, melyek eredeti hercegei eltévelyedtek, de az előbbiek nem gyakorolnak tevékeny uralmat az ilyen világok felett mindaddig, amíg a felkelés következményeit a melkizedekek és az egyéb segédkező személyiségek által meghozott intézkedések részlegesen le nem győzték és fel nem számolták. A Bolygóherceg által kirobbantott lázadás azonnal maga után vonja a bolygó elszigetelését; a helyi szellemi köröket azonnal elvágják. Csak az alászálló Fiú képes helyreállítani a bolygóközi közléscserére használatos vonalakat az ilyen, szellemileg elszigetelt világon.
35:9.10 (394.2) Ezen önfejű és botor Fiak megmentésére létezik terv, és sokak hasznára is vált ezen irgalmas rendelkezés; de ők soha többé nem tölthetnek be olyan tisztséget, amelyben vétkeztek. A jóvá igazolást követően felügyelői feladatokra és a fizikai igazgatási részlegekhez rendelik őket.
35:10.1 (394.3) A hetven bolygóból álló szalvingtoni körben található hét világból álló harmadik csoport, azok negyvenkét segédszférájával együtt alkotja az igazgatási szférák Lanonandek-halmazát. E területeken az egykori csillagrendszer-fejedelmi testületbe tartozó tapasztalt lanonandekek a felemelkedő zarándokok és a szeráfi seregek igazgatási tanítóiként tevékenykednek. Az evolúciós halandók megfigyelhették a csillagrendszeri intézőket munka közben a csillagrendszeri központokon, itt viszont részt is vesznek a tízezer helyi csillagrendszer igazgatási határozatainak tényleges összehangolásában.
35:10.2 (394.4) A helyi világegyetem ezen igazgatási tanintézeteit a Lanonandek Fiak olyan testülete felügyeli, akik sok tapasztalatot szereztek Csillagrendszer Fejedelemként és csillagvilági tanácsosként. Ezen ügyvezetési karokat csak az enszai igazgatási tanodák múlják felül.
35:10.3 (394.5) A Lanonandek-világok amellett, hogy a felemelkedő halandók számára felkészülési szférákul szolgálnak, egyúttal a világegyetem általános és szokványos igazgatási tevékenységéhez kapcsolható, kiterjedt vállalkozások központjai is. A felemelkedő zarándokok végig a Paradicsomra vezető útjuk során az alkalmazott tudás gyakorlatias képzést nyújtó tanhelyein folytatnak tanulmányokat – tényleges felkészítést kapnak a nekik oktatott dolgok elvégzésének módjáról. A melkizedekek által fenntartott általános oktatási rendszer gyakorlatias, fokozatos, lényegre hangsúlyt helyező és tapasztalásra építő. Részét képezi az anyagi, az értelmi, a morontiai és a szellemi dolgokra való felkészítés.
35:10.4 (394.6) A lanonandekek ezen igazgatási szféráival van összefüggésben az, hogy a rendjükbe tartozó, megmentett Fiak többsége felügyelőként és a bolygói ügyek igazgatójaként szolgál. Ezek a vétkezett Bolygóhercegek és lázadó társaik, akik úgy döntenek, hogy elfogadják a felajánlott jóvá igazolást, ilyen szokványos minőségben tovább szolgálhatnak, legalábbis addig, amíg a Nebadon világegyetem a fényben és életben meg nem állapodik.
35:10.5 (395.1) Az idősebb rendszerekben működő Lanonandek Fiak közül sokan azonban nagyszerű szolgálati, igazgatási és szellemi-fejlődési előmenetellel rendelkeznek. Ők nemes, odaadó és hű csoport, függetlenül attól, hogy hajlamosak vétkezni a személyes szabadsággal kapcsolatos tévképzeteik és az önrendelkezésről alkotott nézeteik miatt.
35:10.6 (395.2) [Ennek az írásnak az összeállítását a szalvingtoni Gábriel felhatalmazása alapján működő Főangyalok Vezetője hitelesítette.]
Az Urantia könyv
36. írás
36:0.1 (396.1) AZ ÉLET nem akaratlanul keletkezik. Az élet a Lét (rejtett) Építőinek tervei szerint alkottatik és jelenik meg a lakott bolygókon közvetlen betelepítéssel vagy a helyi világegyetemek élethordozói tevékenységének eredményeképpen. Ezek az élethordozók a világegyetemi Fiak sokszínű családjának legérdekesebb és legsokoldalúbb tagjai közé tartoznak. Feladatuk a bolygószférákon létesítendő teremtményi élet részletes megtervezése és szállítása. Miután ezt az életet az új világba beleoltották, még hosszú ideig ott is maradnak annak érdekében, hogy elősegítsék annak fejlődését.
36:1.1 (396.2) Jóllehet az élethordozók az isteni Fiak családjába tartoznak, mégis a világegyetemi Fiak különleges és egyedi fajtáját alkotják, lévén ők a helyi világegyetembeli értelmes életnek az egyetlen olyan csoportja, melynek teremtésében a felsőbb-világegyetem irányítói közreműködnek. Az élethordozók három előbb-létezett személyiségnek a leszármazottai: a Teremtő Fiúnak, a Világegyetemi Anyaszellemnek, és kijelölés útján az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődje egyikének. E Nappalok Elődei, akik egyedül dönthetnek az értelmes élet kioltásában, részt vesznek az élethordozók megteremtésében, akik pedig megbízást kapnak a fizikai élet létrehozására a kifejlődő világokon.
36:1.2 (396.3) A feljegyzések szerint a Nebadon világegyetemben százmillió Élethordozó teremtetett. Az élet elterjesztőinek hatékony testülete nem kimondottan egy önmagát igazgató csoport. Irányításukat az életet meghatározó hármas végzi, melyet Gábriel, a Melkizedek Atya és Nambia, a nebadoni elsőszülött Élethordozó alkot. Ugyanakkor belső szervezeti igazgatásuk minden elemében az élethordozók önszervezők.
36:1.3 (396.4) Az élethordozók három nagy osztályba sorolhatók: az elsőt a rangidős élethordozók alkotják, a másodikat a segédek, míg a harmadikat a felügyelők. Az első osztály tizenkét csoportra tagolódik, s olyan szakértőkből áll, akik az élet-megnyilatkozások különféle formáinak létrehozásában különleges szakértelemmel rendelkeznek. E hármas osztályozást a melkizedekek alakították ki, akik ilyen céllal végeztek vizsgálatokat az élethordozók központi szféráján. A melkizedekek mindig is szorosan együttműködtek az élethordozókkal és mindig elkísérik őket az életlétesítési utakra az új bolygókon.
36:1.4 (396.5) Mihelyt egy evolúciós bolygó eljut a fény és élet korszakába, az élethordozókat magasabb rendű tanácsadó testületekké szervezik annak érdekében, hogy a továbbiakban is segédkezzenek az adott világnak és a világ megdicsőült lényeinek igazgatásában és fejlődésében. A fejlődő világegyetem későbbi, végleges korszakaiban ezek az élethordozók számos új feladatot kapnak.
36:2.1 (397.1) A melkizedekek általános ismeretekkel rendelkeznek a szalvingtoni körben lévő hét elsődleges szféra negyedik csoportjáról. Az élethordozók e világait a következőképpen jelölik:
36:2.2 (397.2) 1. Az élethordozók központja.
36:2.3 (397.3) 2. Az élet-tervezői szféra.
36:2.4 (397.4) 3. Az élet-megőrzői szféra.
36:2.5 (397.5) 4. Az élet evolúciójának szférája.
36:2.6 (397.6) 5. Az elmével társult élet szférája.
36:2.7 (397.7) 6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája.
36:2.8 (397.8) 7. A rejtett élet szférája.
36:2.9 (397.9) Ezen elsődleges szférák mindegyikét hat segédszféra veszi körül, amelyekben a világegyetemi élethordozói tevékenységek különleges szakaszai összpontosulnak.
36:2.10 (397.10) Az első világ, a központi szféra, melyen, beleértve annak hat segédszféráját is, általában az élet s annak minden megjelenő formájának tanulmányozása folyik. Itt található az élettervezési tanoda, ahová az Uverszáról és a Havonából, sőt még a Paradicsomról is jöttek tanárok és tanácsadók. Felhatalmazásom szerint közölhetem azt is, hogy az elmeszellem-segédek hét központi telephelye az élethordozók e világán található.
36:2.11 (397.11) A tízes szám – a tízes számrendszer – a fizikai világegyetemhez hozzátartozik, de a szellemihez nem. Az élet területe a három, a hét és a tizenkettő alapszámmal és ezen alapszámok szorzataival és összegződéseivel jellemezhető. A három paradicsomi Forrásnak és Középpontnak megfelelően három elsődleges és lényegesen különböző életterv van, és a Nebadon világegyetemben e három alapvető életforma három különböző fajta bolygón létezik. Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták tizenkettes örökséghordozói szerkezetet mutatnak. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.
36:2.12 (397.12) A második világ az élettervező szféra; itt dolgozzák ki az életszerveződések összes új módját. Míg az eredeti élet formaterveket a Teremtő Fiú bocsátja rendelkezésre, addig e tervek tényleges kidolgozása az élethordozók és társaik feladata. Amint valamely új világhoz az általános élettervet kialakították, eljuttatják azokat a központi szférára, ahol is a rangidős élethordozók legfelsőbb tanácsa egy szakértői Melkizedek testülettel közösen tüzetes vizsgálatnak veti alá. Amennyiben a tervekről megállapítják, hogy azok az előzetesen elfogadott előírásoktól eltérnek, abban az esetben a terveket a Teremtő Fiúnak véleményeznie kell és jóvá kell hagynia. A Teremtő Fiút e tanácsüléseken gyakran a melkizedekek vezetője képviseli.
36:2.13 (397.13) Ezért aztán a bolygókon megjelenő élet, noha bizonyos tekintetben mindenütt hasonló, minden egyes evolúciós világon sok szempontból különbözik. Még az ugyanazon életsorozatba tartozó, azonos világcsaládokban sem található két olyan bolygó, ahol az élet teljesen egyforma lenne; az élet mindig az adott bolygóra jellemző, ugyanis az élethordozók szüntelenül a rájuk bízott életképlet továbbfejlesztésén munkálkodnak.
36:2.14 (398.1) Több mint egymillió olyan alapvető vagy mindenségrendi vegytani képlet létezik, amelyek az élet-megnyilatkozások alapmintáját és számos alapvető rendeltetési változatát alkotják. Az élettervező szféra egyes számú segédszféráján dolgoznak azok a fizikusok és villamosvegytan-kutatók, akik az élet átviteléhez szükséges anyagi alapokat, az úgynevezett csíra-sejtanyagot felépítő alapvető energiaegységek befogásában, összekapcsolásában és átalakításában segítik az élethordozókat.
36:2.15 (398.2) A bolygólét tervezésével foglalkozó kutatóállomások e második világ második segédszféráján találhatók. E kísérleti állomásokon az élethordozók és összes segítőjük a melkizedekekkel együtt dolgozik a nebadoni tizedes bolygókra telepítendő élet módosításán és esetleges továbbfejlesztésén. Az Urantián most fejlődő élet megtervezésére és részletes kidolgozására részben éppen ezen a világon került sor, ugyanis az Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen az előírt élet formaterveknek a többi (nem kísérleti) világhoz képest nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.
36:2.16 (398.3) A harmadik világot az élet megőrzésének szentelik. Itt az élet védelmének és megőrzésének különféle módozatait tanulmányozzák és dolgozzák ki az Élethordozó testületekbe tartozó segédek és felügyelők. Az élettervek minden új világ esetében mindig rendelkeznek az életet megőrző bizottság idejekorán történő létrehozásáról, mely bizottság az alapvető életminták szakértő módosításában jártas felügyelőkből áll. Az Urantián huszonnégy ilyen felügyelő-biztos tevékenykedett, az életanyag szerveződésének minden egyes alapvető vagy ős mintájához kettőt-kettőt rendeltek. A tiétekhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formája esetében a szaporodás huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe. (Az értelmes élet a fizikai létből nő ki és azon alapul, ezért jön létre a lelki szerveződésnek éppen huszonnégy alapfajtája.)
36:2.17 (398.4) A negyedik szférának és segédszféráinak feladata a teremtményi lét általános törzsfejlődésének és az egyes, adott életszintek evolúciós előzményeinek tanulmányozása. Egy evolúciós világ eredeti élet-sejtanyagának tartalmaznia kell a jövőbeni összes fejlődési út és minden további evolúciós változás és átalakulás lehetőségeinek teljes tárát. Az ilyen nagyszabású élet-átalakulási munkatervek sok, látszólag haszontalan állati és növényi létforma megjelenését is igényelhetik. A bolygón végbemenő evolúció e melléktermékei terv szerint vagy váratlanul csak azért jelennek meg a színen, hogy azután eltűnjenek, azonban e hosszú folyamatokban és azokon keresztül vezet a bolygók élettervének és faji rendjének a nyomvonala, melyet az eredeti formatervezők bölcsen és avatottan kidolgoztak. Az élőlénytani evolúció számos melléktermékére mind szükség van a magasabb rendű értelmes életformák végső és teljes működéséhez, függetlenül attól, hogy nagy összhanghiány mutatkozhat meg időről időre azon hosszú küzdelem során, ahol a magasabb rendű teremtmények az alacsonyabb rendű életformák fölébe kerekednek, s az ellentmondások közül sok a kifejlődő, akarattal bíró teremtmények békéje és biztonságérzete szempontjából igencsak ellentmondásos.
36:2.18 (398.5) Az ötödik világ teljes egészében az elmével társult élettel foglalkozik. Minden egyes segédszférája a teremtményi léthez kapcsolódó teremtményi elme egy-egy szakaszát tanulmányozza. Az emberi felfogóképesség szintjén az elme úgy is meghatározható, mint az a hét elmeszellem-segéd adomány, mellyel a Végtelen Szellem segítői ruházzák fel a nem-tanítható, illetve a gépies elmét. Az életminták különböző mértékben érzékenyek ezekre a segédekre és a tér és idő világegyetemeiben működő különféle szellemi segítőkre. Az anyagi teremtmények szellemi válaszadó képessége teljes mértékben az elme-adománytól függ, amely viszonzásképpen meghatározta e halandó teremtmények élőlénytani evolúciójának menetét.
36:2.19 (399.1) A hatodik világ feladata az elme és a szellem közötti összefüggések vizsgálata az élő formákban és élő szervezetekben. E világ és hat segédszférája a teremtményi összehangolással foglalkozik, ahol a központi világegyetemből és a felsőbb-világegyetemből jött tanárok a nebadoni oktatókkal együttműködve mutatják be a teremtmények által a térben és időben elérhető legnagyobb mértékű fejlődést.
36:2.20 (399.2) Az élethordozók hetedik szféráját az evolúciós teremtményi lét rejtett területeinek szentelik, melyek a Legfelsőbb Lény egyre teljesebb megjelenésének mindenségrendi bölcseletével kapcsolatosak.
36:3.1 (399.3) Az élet nem magától jelenik meg a világegyetemekben; az életet az élethordozóknak kell megindítaniuk a sivár bolygókon. A tér evolúciós világain láthatólag ők az élet hordozói, elterjesztői és őrei. Az életnek az Urantián ismert összes rendje és formája e Fiak által jelenik meg, bár a bolygói életnek nem minden formája létezik az Urantián.
36:3.2 (399.4) Az életnek valamely új világon való megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll. Az élethordozók gyakran hoznak magukkal tényleges élet-sejtanyagot valamely új világra, de nem mindig ez a helyzet. Néha a kijelölt bolygóra való megérkezésük után szervezik meg az életmintákat, az életlétesítés új vállalkozásához előzetesen jóváhagyott szabályok szerint. Az Urantián létrehozott élet esetében is ez volt a helyzet.
36:3.3 (399.5) Miután a jóváhagyott képletekkel összhangban a fizikai minták elkészültek, az élethordozók ezen élettelen anyag folyamatszabályozójaként tevékenykednek, vagyis személyükön keresztül az anyagba viszik át az éltető szellemi szikrát; és ezáltal a semleges minták élő anyaggá válnak.
36:3.4 (399.6) Az éltető szikra – az élet rejtélye – az élethordozókon keresztül adományozódik, nem pedig általuk. Ténylegesen ők felügyelik ezeket a műveleteket, ők alakítják ki magát az élet-sejtanyagot, de a Világegyetemi Anyaszellem az, aki az élő sejtanyag alapvető tényezőjét rendelkezésre bocsátja. A Végtelen Szellem Alkotó Leányától ered a testet életre keltő és az értelmet felkeltő energiaszikra.
36:3.5 (399.7) Az élet adományozása során az élethordozók saját személyes lényegükből semmit sem adnak át, még azokon a szférákon sem, ahol az élet új rendjeinek kialakításában működnek közre. Ilyenkor egyszerűen csak beindítják és átadják az életszikrát, megindítják az anyagban az előírt tervek és minták szerinti fizikai, vegyi és villamos követelményeknek megfelelő gyökeres változtatásokat. Az élethordozók olyan élő folyamatszabályozó-jelenlétek, melyek a lét anyagi rendjébe tartozó, egyébként semleges elemeket összekeverik, szervezik és életre keltik.
36:3.6 (400.1) A bolygóra kirendelt Élethordozó testületnek egy bizonyos időtartam, az adott bolygó saját idejében mért mintegy félmillió év áll rendelkezésére ahhoz, hogy az új világon létrehozza az életet. Ezen időtartam leteltével, melyet a bolygón kialakult élet bizonyos fejlődési fokozatainak elérése jelez, az élethordozók befejezik az élet beültetését, és több új vagy kiegészítő dolgot már nem adhatnak hozzá a bolygón létesített élethez.
36:3.7 (400.2) Az élet létrehozása és az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenése között eltelt időszakokban az élethordozók engedélyt kapnak arra, hogy beavatkozzanak az életkörnyezetbe és egyéb alkalmas módon irányt szabjanak az élőlénytani evolúció folyamatának. E tevékenységüket hosszú időn keresztül végezhetik.
36:3.8 (400.3) Amint valamely új világon az élethordozók sikeresen létrehoztak egy akarattal bíró lényt, amely képes erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára, akkor és ott a munkájuk véget ér – teljesítették a küldetésüket; a továbbiakban már nem avatkozhatnak e kifejlődő életbe. Ettől kezdve az élő dolgok továbbfejlődésének azon sajátságok és irányzatok szerint kell folytatódnia, amelyeket a bolygón megteremtett élet képleteibe és mintáiba már átvittek vagy azokban létrehoztak. Az élethordozóknak nem engedik meg, hogy az élőlények saját akaratával kísérletezzenek vagy azt befolyásolják; nem engedélyezett számukra az, hogy az erkölcsi teremtmények felett az irányítást átvegyék vagy önkényesen befolyásolják őket.
36:3.9 (400.4) A Bolygóherceg megérkezésével megkezdik a felkészülést az adott világ elhagyására, bár két rangidős hordozó és tizenkét felügyelő átmeneti lemondó nyilatkozatot téve önként vállalkozhat arra, hogy az élet-sejtanyag továbbfejlesztése és megőrzése érdekében meghatározatlan ideig tanácsadóként a bolygón marad. Az Urantián jelenleg két ilyen Fiú és tizenkét segítő tartózkodik.
36:4.1 (400.5) A Nebadon lakott világokat magába foglaló minden helyi csillagrendszerében van egy olyan szféra is, ahol a melkizedekek élethordozókként működtek. E lakóhelyek a csillagrendszer midszonit világaiként ismertek, és mindegyikükön egy anyagi síkon módosított Melkizedek Fiú egy, az anyagi rendbe tartozó, kiválasztott Leánnyal alkotott párt. Az ilyen midszonit világok Éva Anyái az adott csillagrendszer központjából származnak, s azon számos önként jelentkező közül választották ki őket a kijelölt Melkizedek élethordozók, akik a Csillagrendszer Fejedelemnek az ő saját szférájához tartozó Anyagi Leányoknak címzett felhívására válaszoltak.
36:4.2 (400.6) A Melkizedek élethordozó és az Anyagi Leány leszármazottai a midszonit lények. A felsőrendű teremtmények fajának Melkizedek apja rövidesen elhagyja e különleges működésének színterét, és a hetedik utódnemzedék megjelenésével e különleges rendű világegyetemi lények Éva Anyja is távozik a bolygóról. E világ irányítása ezután a legidősebb fiúra száll.
36:4.3 (400.7) A midszonit teremtmények a csodálatos világukon sokasodó lényekként élnek és munkálkodnak egészen addig, amíg el nem érik az ezer szabványéves életkort; ekkor szeráfok közreműködésével útra kelnek. Ezt követően a midszonit lények nem-szaporodó lényekként élnek tovább, mert a szeráf-társításra való felkészítés során az anyagtalanná lényegítési eljárás mindörökre megfosztja őket szaporító kiváltságaiktól.
36:4.4 (400.8) E lények jelenlegi besorolása aligha tekinthető halandóinak vagy halhatatlannak, és nemigen lehetne egyértelműen besorolni őket az emberi vagy az isteni rendbe sem. E teremtményekben nem lakozik Igazító, ennélfogva aligha lehetnek halhatatlanok. Ugyanakkor halandóknak sem tekinthetők; eddig még egyetlen midszonit lény sem halt meg. A Nebadonban született összes midszonit lény ma is él, s a szülőbolygójukon vagy valamely köztes szférán vagy pedig a véglegességet elért lények világaiban, a Szalvington midszonit szféráján tevékenykednek.
36:4.5 (401.1) A véglegesrendűek szalvingtoni világai. A Melkizedek élethordozók éppúgy, mint Éva Anya társaik a csillagrendszerbeli midszonit szférából a szalvingtoni kör véglegességet elért világaiba telepednek át, amely a leszármazottaiknak ugyancsak végső úti célja.
36:4.6 (401.2) E vonatkozásban meg kell említeni, hogy a szalvingtoni körhöz tartozó hét elsődleges világból álló ötödik csoport a véglegesrendűek nebadoni világösszességét alkotja. A Melkizedek élethordozók és az Anyagi Leányok gyermekei a véglegesrendűek hetedik bolygóján, a Szalvington midszonit szféráján lakoznak.
36:4.7 (401.3) A véglegesrendűek hét elsődleges világának segédszférái azoknak a felsőbb-világegyetemi és központi világegyetemi személyiségeknek a találkozóhelyei, akik a Nebadonban teljesítendő küldetést kapnak. A felemelkedő halandók általában szabadon látogathatják a Melkizedek Egyetemet alkotó 490 világ összes kulturális világát és oktatási szféráját, van azonban néhány különleges tanhely és számos tiltott körzet is, ahová nem juthatnak be. Ez különösen igaz a véglegesrendűek fennhatósága alatt álló negyvenkilenc szférára.
36:4.8 (401.4) A midszonit teremtmények rendeltetése jelenleg nem ismeretes, de úgy látszik, mintha a világegyetemi fejlődésnek valamely jövőbeli eseményére való felkészülés céljából gyülekeznének a véglegesrendűek hetedik világán. A midszonit fajokra vonatkozó kérdéseinkkel mindig a véglegesrendűekhez irányítottak bennünket, és a véglegesrendűek minduntalan elzárkóznak az elől, hogy védenceikről felvilágosítást adjanak. Függetlenül attól, hogy a midszonit lények jövőbeli szerepére vonatkozó ismereteink mennyire bizonytalanok, azt azért tudjuk, hogy az Orvontonban minden helyi világegyetem e talányos lények egyre gyarapodó számú testületeinek ad otthont. A Melkizedek élethordozók meggyőződése szerint a Végleges Isten egy napon majd felruházza az ő midszonit gyermekeiket az abszonit tapasztalás-meghaladó és örök szellemével.
36:5.1 (401.5) A kezdetleges világokon a hét elmeszellem-segéd jelenléte határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit; ez a magyarázat az evolúció célirányos és nem véletlenszerű voltára. E segédek jelentik a Végtelen Szellemnek az értelmes élet alacsonyabb rendjeit a helyi világegyetemi Anyaszellem működésén keresztül elérő elme-segédkezését. A segédek a Világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a világok anyagi elméi számára ők jelentik az ő személyes segédkezését. Ahol és amikor ilyen elme megnyilvánul, ott és akkor e szellemek különböző működése figyelhető meg.
36:5.2 (401.6) A hét elmeszellem-segédet a következő megjelöléseknek megfeleltethető elnevezéssel szokás azonosítani: belső meglátás, értelem, bátorság, tudás, tanácskozás, istenimádat és bölcsesség. Ezen elmeszellemek önálló késztetésekként fejtik ki a hatásukat az összes lakott világon, s mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi meglehetősen függetlenül attól, hogy a többi elmeszellem milyen mértékű fogadtatást és működési lehetőséget talál.
36:5.3 (401.7) A segédszellemeknek az élethordozók központi világán való központi elhelyezkedése jelzi az Élethordozó ellenőrök számára, hogy a segédek milyen mértékben és milyen módon fejtik ki elmeműködésüket valamely világon és valamely adott, értelmes besorolású szervezetben. Ezek az élet-elme elhelyezkedések tökéletes képet mutatnak az első öt segéd élő elmeműködéséről. Azonban a hatodik és a hetedik segédszellem – az istenimádat és a bölcsesség – esetében e központi elhelyezkedés csak a minőségi jegyekre utal. Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd tevékenységének mennyiségi jellemzése az Isteni Segédkező közvetlen jelenlétében lehetséges a Szalvingtonon, lévén az a Világegyetemi Anyaszellem személyes tapasztalása.
36:5.4 (402.1) A hét elmeszellem-segéd mindig elkíséri az élethordozókat az új bolygóra, de nem szabad ezeket úgy tekinteni, mint entitásokat; inkább a körökre hasonlítanak. A hét világegyetemi segéd szellemei nem az Isteni Segédkező világegyetemi jelenlététől elkülönülő személyiségként működnek; ők voltaképp az Isteni Segédkező tudatosságának szintjét jelentik, és mindig alkotó anyjuk cselekedeteinek és jelenlétének alárendelten munkálnak.
36:5.5 (402.2) Képtelenek vagyunk szavakkal megfelelően bemutatni e hét elmeszellem-segédet. Ők a tapasztalás által fejlődő elme alacsonyabb szintjeinek segítői, és fejlődési rendjüknek megfelelő sorrendben a következőképpen jellemezhetők:
36:5.6 (402.3) 1. A belső meglátás szelleme – a gyors érzékelésképesség, a kezdetleges fizikai és veleszületett ingerválaszt adó ösztönök, az irányító és önfenntartó képességek minden elme-teremtményben; ez az egyetlen segéd, melynek működése általános az alacsonyrendű állati életben, és az egyetlen, amely a gépies elme nem-tanítható szintjeivel átfogó működési kapcsolatot létesít.
36:5.7 (402.4) 2. Az értelem szelleme – az összehangolási késztetés, a képzetek önkéntelen és láthatóan önműködő társítása. Ez a megszerzett ismeretek összehangolásának képessége, a gyors helyzetfelismerésnek, a késlekedés nélküli ítéletalkotásnak és az azonnali döntéshozatalnak a jelensége.
36:5.8 (402.5) 3. A bátorság szelleme – a hűség képessége – a személyiséggel rendelkező lényekben, a személyiség kialakításának alapja, és az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság értelmi gyökere. A tények felismerése és az igazság sugallata eredményeképpen ez válik az értelmes és tudatos ön-irányítás csatornáin keresztül való evolúciós felemelkedésre irányuló késztetés titkává.
36:5.9 (402.6) 4. A tudás szelleme – a kaland és a felfedezés kíváncsiság-anyja, a tudományos szellem; a bátorság szellemének és a tanácskozás szellemének iránymutató vezetője és hűséges társa; a bátorság képességét a hasznos és tartós növekedési úton való haladás érdekében munkára bíró késztetés.
36:5.10 (402.7) 5. A tanácskozás szelleme – a társas késztetés, a fajon belüli együttműködés felruházottsága; az akarattal bíró teremtmények képessége a társaikkal való összhang kialakítására; az alacsonyabb rendű teremtményeknél a társas ösztön eredete.
36:5.11 (402.8) 6. Az istenimádat szelleme – az elme teremtményeket a két alapvető halandói létforma egyikébe való bekerülésre ösztökélő vallásos indíttatás, első önálló késztetés. Az istenimádat szelleme mindörökre megkülönbözteti a vele társult állatot az elmével rendelkező, léleknélküli teremtményektől. Az istenimádat a szellemi felemelkedésre való jelöltséget mutatja.
36:5.12 (402.9) 7. A bölcsesség szelleme – a minden erkölcsi teremtményben eredendően munkáló, az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre irányuló késztetés. Ez a legmagasabb rendű a segédek között, ez az összes többi segéd munkájának szellemi összehangolója és szervezője. E szellem a titka az elme teremtmények veleszületett késztetésének a felemelkedő besorolású létezés gyakorlati és hatékony programja elindítására és fenntartására; az élő dolgok esetében a megmagyarázhatatlan túlélésképesség oka, a továbbélő teremtmények esetében pedig annak a bámulatos képességnek a magyarázata, mely a hat másik elme-segítő közreműködésével az adott élőlény elméjében mozgósítható minden dolog megszerzéséhez az összes múltbeli tapasztalatukat és a mindenkori lehetőségeiket összehangolja. A bölcsesség az értelmi teljesítmény csúcsa. A bölcsesség a tisztán elmebéli késztetésen alapuló, erkölcsi létezés célja.
36:5.13 (403.1) Az elmeszellem-segédek a tapasztalást tekintve gyarapodnak, azonban sohasem válnak személyessé. Működésükben fejlődnek, és az első öt segéd működése az állatok rendjében bizonyos mértékben elengedhetetlen a hét segédnek együttesen mint emberi értelemnek a működéséhez. Ez az állatvilági kapcsolat teszi lehetővé a segédek emberi elmeként való, ténylegesen is hatékonyabb működését; ennélfogva az állatok bizonyos mértékben nélkülözhetetlenek az ember értelmi és fizikai kifejlődéséhez.
36:5.14 (403.2) A helyi világegyetemi Anyaszellem ezen elmesegédei sok tekintetben úgy viszonyulnak az értelmes besorolású teremtményi élethez, mint ahogy az erőtér-központok és a fizikai szabályozók viszonyulnak a világegyetem élettelen hatóerőihez. Felbecsülhetetlen értékű segítő tevékenységet végeznek a lakott világok elmeköreiben és hatékonyan együttműködnek a Fizikai Főszabályozókkal, akik szintén a segéd-előtti elmeszintek, a nem-tanítható vagy gépies elme szintjeinek szabályozóiként és irányítóiként tevékenykedve szolgálnak.
36:5.15 (403.3) Az élő elme, a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt, a Fizikai Főszabályozók segédkezési területe. A teremtményi elme, az isteniség felismerése képességének és az istenségimádás képességének megszerzése előtt, a szellem-segédek kizárólagos működési területe. A teremtményi értelem szellemi válaszadó-képességének megjelenésével e teremtett elmék egyszerre felsőbb rendű elmévé válnak, vagyis ettől kezdve állandó kapcsolatban lesznek a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemköreivel.
36:5.16 (403.4) Az elmeszellem-segédek semmilyen értelemben nem kötődnek közvetlenül az Isteni Segédkező, vagyis a lakott világok Szent Szelleme személyes jelenléte szellemének különféle, felsőbb szellemi szerepköreihez; ugyanakkor működési értelemben éppen e szellemnek az elődei és megjelenésének előkészítői ők az evolúciós emberben. A segédek teszik lehetővé a Világegyetemi Anyaszellemnek, hogy a helyi világegyetemben élő anyagi teremtményekkel kapcsolatba léphessen és szabályozza létüket, de a segédek nem tükröződnek a személyest el nem érő szinteken tevékenykedő Legfelsőbb Lényben.
36:5.17 (403.5) A nem-szellemi elme vagy szellem-energia megnyilvánulás, vagy pedig fizikai-energia jelenség. Még az emberi elme, a személyes elme sem rendelkezik a szellemmel való azonosságtól független túlélési sajátosságokkal. Az elme isteniségi adomány, azonban nem halhatatlan akkor, ha világegyetemi szellemi látásmód nélkül működik és nem rendelkezik az istenimádat képességével és a továbbélés iránti vággyal.
36:6.1 (403.6) Az élet egyszerre működéselvű és életelvű – anyagi és szellemi. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei meg is értik valaha a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.
36:6.2 (403.7) Az anyagi dolgok létezhetnek mindentől függetlenül, de élet kizárólag életből fakadhat. Elme csak előbb-létezett elméből nyerhető. Szellem csak szellem-őstől eredhet. A teremtmény előállíthatja az életformákat, de csak a teremtő személyiség vagy az alkotó hatóerő képes a megelevenítő életszikrát biztosítani.
36:6.3 (404.1) Az élethordozók megszervezhetik az élőlények anyagi formáit vagy fizikai mintáit, de a Szellem adja a kezdeti életszikrát és ő adományozza az elme-képességet. Még a kísérleti élet azon élő formái is, amelyeket az élethordozók szerveznek a Szalvington világain, mindig mentesek a szaporodásképességektől. Mihelyt az életképleteket és az élő mintákat megfelelően összeállították és a kellő módon megszervezték, az Élethordozó jelenléte már elégséges az élet megindításához, azonban minden ilyen élő szervezetből hiányzik két lényeges sajátosság – az elmével való felruházottság és a szaporodásképességek. Az állati elme és az emberi elme a hét elmeszellem-segéden keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem ajándéka, míg a teremtményi szaporodási képesség nem más, mint a Világegyetemi Szellem által az élethordozók életre keltette ősi élet-sejtanyagnak adott különleges és személyes adomány.
36:6.4 (404.2) Mihelyt az élethordozók részletesen megtervezték az életmintákat, miután megszervezték az energiarendszereket, végbe kell mennie egy további jelenségnek is; az „életnek leheletét” be kell vinni ezekbe az élettelen formákba. Az Istenfiak megalkothatják az életformákat, de az Isten Szelleme az, aki ténylegesen hozzáadja az életszikrát. Amint az így megadott élet letelik, a megmaradt anyagi test halott anyaggá válik. Amint az adományozott élet elmúlik, a test visszatér annak az anyagi világegyetemnek a kebelére, amelyből azt az élethordozók vették abból a célból, hogy átmeneti hordozójául szolgáljon annak az élet-adománynak, amelyet ehhez a látható energia-anyag társuláshoz továbbítottak.
36:6.5 (404.3) Az élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete nem foglal magába sem önazonosságot, sem személyiséget; nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül.
36:6.6 (404.4) Úgy beszélünk az életről mint „energia” és mint „hatóerő”, de az élet valójában egyik sem. A hatóerő-energia különböző mértékben ugyan, de érzékeny a gravitációra; az élet nem. A minta úgyszintén nem érzékeny a gravitációra, lévén az a gravitációra való válaszadásból eredő kötelezettségeinek már eleget tett energia-elrendeződés. Az élet, mint olyan, valamiféle minta szerint rendezett vagy más módon különvált – anyagi, elme- vagy szellemi – energiarendszer lendülete.
36:6.7 (404.5) Van az evolúciós bolygókon megtelepítendő élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány, számunkra nem teljesen világos dolog. Teljesen értjük az élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megelevenítő szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínű, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái a teremtésösszességre kiáradó életfolyamnak. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás első felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elődeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel. Felfedeztük, hogy ők hárman a Hétszeres Isten szintjei közé tartoznak, s akiket néha úgy neveznek, mint a tér és idő Legfelsőbb Teremtői; de egyébként alig tudunk többet az Urantia halandóinál – tudásunk lényege egyszerűen tehát csak annyi, hogy a terv az Atya, a kifejeződés a Fiú, az élet megvalósulása pedig a Szellem sajátja.
36:6.8 (405.1) [Összeállította egy, az Urantián megfigyelőként állomásozó Vorondadek Fiú, aki e tisztségét a Kinyilatkoztatást Felügyelő Testület Melkizedek Vezetőjének felkérésére tölti be.]
Az Urantia könyv
37. írás
37:0.1 (406.1) A NEBADONBAN az összes személyiség felett a Teremtő és Tökéletes Fiú, Mihály, a világegyetemi atya és egyeduralkodó áll. Isteniségében vele egyenrangú és a teremtői sajátosságainak kiegészítője a helyi világegyetemi Anyaszellem, a Szalvington Isteni Segédkezője. Ezek a teremtők a szó szoros értelmében a Nebadonban honos összes teremtmény számára az Atya-Fiú és a Szellem-Anya.
37:0.2 (406.2) Az előző írások a fiúi besorolásba tartozó teremtett rendekkel foglalkoztak; a következő beszámolók a segédkező szellemeket és a fiúi besorolású felemelkedő rendeket mutatják be. Ezen írás főként egy köztes csoportról, a Világegyetemi Segítőkről szól, de tartalmaz egy rövid ismertetést is bizonyos, a Nebadonban állomásozó felsőbb szellemekről és bizonyos, a helyi világegyetemben állandó létpolgársággal rendelkező rendekről is.
37:1.1 (406.3) A rendszerint e csoportba sorolt különleges rendek közül sokról nem teszünk kinyilatkoztatást, azonban ahogy ezekben az írásokban közreadjuk, a Világegyetemi Segítők közé tartozik a következő hét rend is:
37:1.2 (406.4) 1. Fényes Hajnalcsillagok.
37:1.3 (406.5) 2. Ragyogó Estcsillagok.
37:1.4 (406.6) 3. Főangyalok.
37:1.5 (406.7) 4. Fenséges Segédek.
37:1.6 (406.8) 5. Főbiztosok.
37:1.7 (406.9) 6. Mennyei Felvigyázók.
37:1.8 (406.10) 7. Lakóvilági Tanítók.
37:1.9 (406.11) A Világegyetemi Segítők első rendjéből, a Fényes Hajnalcsillagokból minden egyes helyi világegyetemben csupán egy van, és ő a helyi világegyetemben honos összes teremtmény közül az elsőszülött. A világegyetemünk Fényes Hajnalcsillagát szalvingtoni Gábrielnek hívják. Ő az egész Nebadon főigazgatója, aki az Egyeduralkodó Fiú személyes képviselőjeként és az ő teremtő társának szóvivőjeként működik.
37:1.10 (406.12) A Nebadon létének kezdetén Gábriel teljesen egyedül munkálkodott Mihállyal és az Alkotó Szellemmel. Ahogy a világegyetem növekedett és az igazgatási nehézségek sokasodtak, Gábriel mellé egy ki nem nyilatkoztatott segédekből álló személyes kíséretet adtak, és később az Estcsillagok nebadoni testületének megteremtésével e csoport magas rangra emelkedett.
37:2.1 (407.1) E ragyogó teremtményeket a melkizedekek tervezték és a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem hozta létre őket. Sokféle minőségben szolgálnak, ám főként Gábriel, a helyi világegyetemi főigazgató mellett tevékenykednek összekötő tisztviselőkként. Egy vagy több ilyen lény az ő képviselőjeként működik minden csillagvilági és csillagrendszeri központon a Nebadonban.
37:2.2 (407.2) A Nebadon főigazgatójaként Gábriel hivatalból a legtöbb szalvingtoni nagytanácskozás elnöke vagy megfigyelője, és ezekből akár ezer is ülésezik egyidejűleg. Ilyen alkalmakkor a Ragyogó Estcsillagok képviselik Gábrielt; egyszerre két helyen nem tud jelen lenni, és e fogyatékosságát ezek a felsőbb angyalok ellensúlyozzák. Hasonló szolgálatot teljesítenek a Háromsági Tanító Fiak testülete számára is.
37:2.3 (407.3) Bár személyesen tesz eleget igazgatási kötelezettségeinek, Gábriel kapcsolatban van a világegyetemi élet és ügyek minden egyéb szakaszával is a Ragyogó Estcsillagokon keresztül. Ők mindig elkísérik a bolygói útjaira és az ő személyes képviselőiként is gyakran vesznek részt küldetéseken az egyes bolygókon. Ilyen megbízatásaik során néha úgy nevezik őket, mint „az Úr angyala”. Gyakran jelennek meg az Uverszán a Fényes Hajnalcsillag képviseletében a Nappalok Elődeinek bírósága és közgyűlései előtt, azonban ritkán utaznak az Orvonton határain túlra.
37:2.4 (407.4) A Ragyogó Estcsillagok különleges kettős rendet alkotnak, mert vannak közöttük teremtett rangúak és a teljesített szolgálatban rangra emeltek is. E felsőbb angyalok nebadoni testülete jelenleg 13.641 tagot számlál. Közülük 4832 a teremtett rangú, míg 8809-en vannak azok a felemelkedő szellemek, akik e magas szolgálati célt elérték. E felemelkedő Estcsillagok közül sokan szeráfként kezdték a világegyetemi pályafutásukat; mások a teremtményi lét ki nem nyilatkoztatott szintjeiről emelkedtek fel. E magas testület addig nem lehet a felemelkedő pályázók elérhető célja, amíg a világegyetem a fényben és életben meg nem állapodott.
37:2.5 (407.5) A Ragyogó Estcsillagok mindkét fajtáját könnyen megfigyelhetik a morontia személyiségek és a halandó-feletti anyagi lények bizonyos fajtái. Ezen érdekes és sokoldalú rendbe tartozó teremtett lények az ő személyes jelenlétüktől függetlenül is megnyilvánulni képes szellemerővel rendelkeznek.
37:2.6 (407.6) E felsőbb angyalok vezetője Gavalia, aki e rend elsőszülötte a Nebadonban. Krisztus Mihálynak az urantiai győzedelmes alászállásról való visszatérése óta Gavaliáé a felemelkedő halandók számára való segédkezés feladata, és az utóbbi ezerkilencszáz urantiai év alatt társa, Galantia, központot tart fenn a Jerusemen, ahol az idejének nagyjából a felét tölti. Galantia a felemelkedő felsőbb angyalok közül elsőként érte el ezt a magas szintet.
37:2.7 (407.7) A Ragyogó Estcsillagoknak nincs más csoportos vagy társas szerveződésük, mint a számos feladatra előírt, szokásos páros társulásaik. Nem széleskörűen kapnak a halandók felemelkedési létpályájával összefüggő küldetési feladatokat, de amikor ez a helyzet, akkor sohasem egyedül működnek. Mindig párban dolgoznak – az egyik egy teremtett lény, a másik pedig egy felemelkedő Estcsillag.
37:2.8 (407.8) Az Estcsillagok egyik fő feladata az Avonal alászálló Fiak elkísérése a bolygói alászállásokra, éppen úgy, ahogy Gábriel is elkísérte Mihályt az urantiai alászállása alkalmával. A két kísérő felsőbb angyal a rangidős az ilyen küldetéseken, és a főangyalok, valamint e vállalkozásokban való közreműködésre kijelölt minden más lény társ-parancsnokaiként szolgálnak. E felsőbb angyal parancsnokok közül a rangidős az, aki a fontos pillanatban és időben utasítja az Avonal alászálló Fiút, hogy „Most pedig foglalkozz a testvéred ügyével.”
37:2.9 (408.1) E felsőbb angyalokból hasonlóképpen párokat rendelnek a Háromsági Tanító Fiak bolygói testületébe, mely a lakott világ alászállás utáni vagy kezdeti szellemi korának elhozatalán munkálkodik. Ilyen feladatban az Estcsillagok összekötőként szolgálnak a teremtésrész halandói és a Tanító Fiak láthatatlan testülete között.
37:2.10 (408.2) Az Estcsillagok világai. A hét szalvingtoni világból álló hatodik csoport és azok negyvenkét segédszférája a Ragyogó Estcsillagok igazgatása alá tartozik. Ezt a hét elsődleges világot e felsőbb angyalok teremtett rendjei vezetik, míg a segédszférákat a felemelkedő Estcsillagok igazgatják.
37:2.11 (408.3) Az első három világ segédszférái azon Tanító Fiak és Estcsillagok tanhelyeiül szolgálnak, akik a helyi világegyetem szellemszemélyiségeinek szentelték magukat. A következő három csoportba hasonló közös tanhelyek tartoznak, melyeket a felemelkedő halandók felkészítésének szenteltek. A hetedvilági segédszférákat a Tanító Fiak, az Estcsillagok és a véglegességet elért lények hármas tanácsülései számára tartják fenn. Az utóbbi időben e felsőbb angyalok működése a Végleges Testület helyi világegyetemi munkájához kötődik, és ők már régóta együttműködnek a Tanító Fiakkal is. Az Estcsillagok és a véglegességet elért lények munkacsoportjaiban működő Gravitációs Hírvivők között hihetetlenül szoros és elmélyült a kapcsolat. Magát a hetedik elsődleges világot ama ki nem nyilvánított dolgok számára tartják fenn, melyek ahhoz a jövőbeli kapcsolathoz köthetők, mely a Tanító Fiak, a végleges rendű lények és az Estcsillagok között ki fog alakulni azt követően, hogy a Legfelsőbb Isten személyisége teljesen megnyilvánult a felsőbb-világegyetemben.
37:3.1 (408.4) A főangyalok a Teremtő Fiú és a Világegyetemi Anyaszellem gyermekei. A felsőbb szellemek közül ők a legfelsőbb fajtába tartozók, melyek nagy számban teremtetnek a helyi világegyetemben, és a legutóbbi összeíráskor csaknem nyolcszázezren voltak a Nebadonban.
37:3.2 (408.5) A főangyalok a helyi világegyetemi személyiségek azon kevés csoportjába tartoznak, akiket rendes körülmények között Gábriel nem felügyel. Semmilyen mértékben nem érintettek a világegyetem szokványos igazgatásában, lévén ők a teremtményi túlélésnek, valamint annak szentelték magukat, hogy az idő és tér halandóinak felemelkedési létpályáját előmozdítsák. Bár rendes körülmények között nem tartoznak a Fényes Hajnalcsillag irányítása alá, a főangyalok néha az ő hatáskörében működnek. Együttműködnek egyéb Világegyetemi Segítőkkel is, mint például az Estcsillagokkal, amint azt jól mutatják az életnek a világotokon való megtelepítéséről szóló beszámolóban ismertetett folyamatok is.
37:3.3 (408.6) A Nebadon főangyali testületét e rend elsőszülötte irányítja, és a legutóbbi időkben a főangyalok egységparancsnokságot tartanak fenn az Urantián. Legelőször e szokatlan tény vonja magára a Nebadonon kívülről jött hallgató-látogatók figyelmét. A világegyetemen belüli folyamatok első megfigyeléseiből leszűrik, hogy a Ragyogó Estcsillagok számos felemelkedői tevékenységét a helyi csillagrendszer, a Satania központjáról irányítják. További vizsgálódásaik során felfedezik, hogy bizonyos főangyali tevékenységeket egy kicsi és jelentéktelennek tűnő lakott világról vezényelnek, melynek neve Urantia. És ott van még Mihály urantiai alászállásának megismerése is, ami tovább fokozza az érdeklődésüket irántatok és a ti szerény szférátok iránt.
37:3.4 (409.1) Vajon felfogjátok-e annak a ténynek a jelentőségét, hogy a ti szerény és összezavart bolygótok a paradicsomi felemelkedési rendhez kötődő főangyali tevékenységek világegyetemi igazgatási és irányítási egységparancsnokságává lett? Ez kétségtelenül jelzi az egyéb felemelkedői tevékenységeknek a Mihály alászállási világán való jövőbeli összpontosulását és egyúttal nagy és ünnepélyes jelentőséget ad a Mester személyes ígéretének, miszerint „újra eljövök”.
37:3.5 (409.2) A főangyalokat általában a fiúi besorolású Avonal-rend szolgálatára és segédkezésére jelölik ki, de csak azt követően, hogy alapos előzetes felkészítésen vettek részt a különféle segédkező-szellemi munkák minden szakaszában. Minden paradicsomi alászálló Fiút egy száztagú testület kísér el a lakott világra, lévén, hogy az ilyen alászállás időtartamára átmenetileg kijelölik őket. Ha az Ítélkező Fiú átmenetileg a bolygó urává válna, akkor e főangyalok az egész mennyei élet végrehajtóiként tevékenykednének az adott szférán.
37:3.6 (409.3) Két rangidős főangyalt mindig a paradicsomi Avonal személyes segítőjéül jelölnek minden bolygói küldetésre, legyenek azok ítélői feladatok, ítélőhatósági küldetések vagy alászállási megtestesülések. Amint e paradicsomi Fiú végzett a teremtésrész megítélésével és szerbe-számba vették a holtakat (ez az úgynevezett feltámadás), akkor szó szerint igaz, hogy az alvó személyiségek szeráf őrangyalai válaszolnak „a főangyal hangjára”. A megítéltetési időszak lezárásának eredményét az egyik főangyali kísérő teszi közzé. Ő a feltámadás főangyala, akit néha úgy neveznek, hogy „Mihály főangyala”.
37:3.7 (409.4) A főangyalok világai. A keringő szalvingtoni világok hetedik csoportja, azok segédszféráival együtt a főangyalokhoz tartozik. Az első szférát és annak mind a hat segédszféráját a személyiségi adatrögzítők foglalják el. A rögzítők ezen óriási csoportja azzal foglalkozik, hogy pontosan rögzítse az idő minden egyes halandójának útját a születés pillanatától végig a világegyetemi létpályán, amíg az egyed vagy elhagyja a Szalvingtont a felsőbb-világegyetemi rendbe való átlépéssel vagy „kitöröltetik a feljegyzett létezésből” a Nappalok Elődeinek rendelkezése nyomán.
37:3.8 (409.5) E világokon osztályozzák, rendezik és őrzik meg a személyiség-adatokat és azonosság-biztosítékokat azon idő alatt, amely a halandói halál és az újraszemélyesülés órája, a halálból való feltámadás között eltelik.
37:4.1 (409.6) A Fenséges Segédek olyan, a helyi világegyetemen kívülről származó, önkéntes lények csoportja, akiket átmenetileg központi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi képviselőkként vagy megfigyelőkként jelöltek ki a helyi teremtésrészekhez. A számuk állandóan változik, azonban mindig sok milliónyian vannak.
37:4.2 (409.7) Időről időre így részesülünk az olyan paradicsomi-származású lények mint a Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok, Világegyetemi Ítélők, Ihletett Háromsági Szellemek, Háromságot-elért Fiak, Független Hírvivők, szupernáfok, szekonáfok, terciáfok és egyéb kegyes segédkezők segédkezéséből és segítségéből; ők abból a célból vannak velünk, hogy segítsék az ugyanitt honos személyiségeket azon erőfeszítésekben, hogy az egész Nebadon jobban összhangba kerüljön az orvontoni eszmékkel és a paradicsomi eszményképekkel.
37:4.3 (410.1) E lények bármelyike szolgálhat önkéntesen a Nebadonban és ennélfogva gyakorlatilag kívül kerülnek a hatáskörünkön; amikor viszont kijelölés útján teljesítendő feladatot látnak el, akkor az ilyen, felsőbb-világegyetemi és központi világegyetemi személyiségek nem teljesen mentesülnek az adott helyi világegyetemben érvényes szabályok hatálya alól, bár továbbra is a felsőbb világegyetemek képviselőiként működnek és a mi teremtésrészünkben végrehajtandó küldetésüket meghatározó utasításoknak megfelelően dolgoznak. Általános szállásuk a Nappalok Szövetségének szalvingtoni övezetében van, és tevékenységük a Nebadonban a paradicsomi Háromság e nagykövetének általános felügyelete alá tartozik. A szabadon szerveződő csoportokban való szolgálatuk során e felsőbb teremtésrészekből származó személyiségek rendszerint önirányítók, de amikor felkérésre teljesítenek szolgálatot, akkor gyakran és teljesen az adott feladatban érintett teremtésrészeket felügyelő igazgatók felügyelete alá rendelik magukat.
37:4.4 (410.2) A Fenséges Segédek helyi világegyetemi és csillagvilági minőségben szolgálnak, azonban nem tartoznak közvetlenül a csillagrendszeri vagy bolygói kormányzatokhoz. Ugyanakkor a helyi világegyetemben bárhol működhetnek és a nebadoni – igazgatási, végrehajtói, oktatási és egyéb – tevékenységek bármely szakaszában kaphatnak feladatokat.
37:4.5 (410.3) E testület többségét a nebadoni paradicsomi személyiségek – a Nappalok Szövetsége, a Teremtő Fiú, a Nappalok Hűséges Követője, az Ítélkező Fiak és a Háromsági Tanító Fiak – mellé rendelik segítségül. A helyi teremtésrész ügyeinek vitele kapcsán néha-néha bölcsnek bizonyul egyes részleteket legalább átmenetileg nem közzé tenni azon ismeretekből, melyek az adott helyi világegyetem gyakorlatilag minden honos személyiségéről rendelkezésre állnak. Bizonyos részletesebben kidolgozott terveket és összetett döntéseket szintén jobban megérthetnek és teljesebben felfoghatnak a Fenséges Segédek tapasztalt és előrelátó testületei, és ilyen helyzetekben, valamint sok egyéb helyzetben is ők igen nagy hasznára válnak a világegyetem irányítóinak és intézőinek.
37:5.1 (410.4) A Főbiztosok a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandók; ők nem Igazítóval éltek meg eggyé kapcsolódást. Már elég jól ismeritek az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra pályázó halandók világegyetemi-felemelkedési létpályáját, mely minden urantiai halandó előtt álló felsőbb rendeltetés Krisztus Mihály alászállása óta. De nem ez az egyetlen rendeltetési cél, melynek elérése a tiétekhez hasonló, alászállás előtti világokon élő halandók előtt áll, és van egy másikfajta világ is, melynek lakosai sohasem élnek meg állandósult eggyé kapcsolódást Gondolatigazítókkal. Az ilyen halandókba sohasem költözik véglegesen paradicsomi alászálló Titkos Nevelő; mindazonáltal az Igazítók átmenetileg beléjük költöznek, kísérőként és mintául szolgálnak számukra a húsvér testben eltöltött idő alatt. Ezen átmeneti ottlétük során éppen úgy segítik egy halhatatlan lélek kifejlődését, mint azokban a lényekben, akikkel reményeik szerint egyszer majd eggyé kapcsolódnak, de amikor a halandói élet véget ér, az Igazítók örökre búcsút vesznek a velük átmeneti társulást alkotó teremtményektől.
37:5.2 (410.5) E rendbeli túlélő lelkek azáltal érnek el halhatatlanságot, hogy örökre eggyé kapcsolódnak a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemének egy egyedivé lett szilánkjával. A csoportjuk nem nagy létszámú, legalábbis a Nebadonban nem. A lakóvilágokon találkozni fogtok és megbarátkoztok majd ezekkel a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandókkal, amint veletek együtt jutnak egyre feljebb a Paradicsom felé vezető úton, egészen a Szalvingtonig, ahol is ők megállnak. Némelyikük később tovább emelkedhet magasabb világegyetemi szintekre is, azonban a többség örökre a helyi világegyetem szolgálatában marad; osztályként nem rendeltetésük a Paradicsom elérése.
37:5.3 (411.1) Lévén, hogy ők nem éltek meg Igazítóval való eggyé kapcsolódást, sohasem lesz belőlük végleges rendű lény, de végül felvétetnek a helyi világegyetemi Tökéletes Testületbe. Szellemükben teljesítették az Atya azon parancsát, hogy „Légy tökéletes”.
37:5.4 (411.2) Miután bekerültek a nebadoni Tökéletes Testületbe, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt felemelkedők Világegyetemi Segítőként kaphatnak feladatot, mely az előttük nyitva álló folyamatos tapasztalásbeli gyarapodási lehetőségek egyike. Tehát így pályázhatnak olyan felsőbb szolgálati megbízásra, ahol tolmácsolhatják az anyagi világok fejlődő teremtményeinek nézőpontjait a helyi világegyetem mennyei hatóságainak.
37:5.5 (411.3) A Főbiztosok a fajok biztosaiként kezdik a bolygói szolgálatot. E minőségben a különböző emberfajták nézőpontjait tolmácsolják és megjelenítik azok igényeit. Teljes mértékben a halandó fajok jólétének szentelik magukat, melyeknek szószólói ők, mindig arra törekednek, hogy számukra irgalmat, igazságosságot és méltányos elbánást biztosítsanak a többi néppel való mindenféle kapcsolatukban. A fajok biztosai a bolygói válsághelyzetek végtelen sorozatában működnek és a küzdő halandók teljes csoportjainak véleményét jelenítik meg.
37:5.6 (411.4) Miután a lakott világokon a nehézségek kezelésében hosszú idő alatt tapasztalatot szereztek, a fajok biztosai felsőbb szintű feladatkör betöltésére lépnek előre, végül pedig elnyerik a helyi világegyetemi főbiztosi tisztséget. A legutóbbi feljegyzések szerint e Főbiztosokból a Nebadonban valamivel több mint másfélmilliárd van. E lények nem végleges rendűek, viszont nagy tapasztalattal rendelkező és a saját teremtésrészük számára nagyszerű szolgálatot nyújtó felemelkedő lények.
37:5.7 (411.5) Minden igazságszolgáltatási testületben megtaláljuk e biztosokat, a legalsóbb fokútól a legfelsőbb fokúig. Nem azért, mintha részt vennének az igazságszolgáltatásban, hanem azért, mert a bíróság barátaiként lépnek fel, tanácsokat adnak az elnöklő igazságszolgáltatási tisztviselőknek a kivizsgálandó ügy előzményeiről, körülményeiről és sajátos természetéről.
37:5.8 (411.6) A Főbiztosok a tér különféle hírvivő seregeihez és mindig az idő segédkező szellemeihez tartoznak. Találkozni lehet velük a különféle világegyetemi nagytanácskozások programjain, és mindig ugyanezen halandóian bölcs biztosokat rendelik az Istenfiak által a tér világain teljesítendő küldetésekhez is.
37:5.9 (411.7) Amikor csak a méltányosság és az igazságosság érdekében szükség van annak megismerésére, hogy valamely tervezett irányelv vagy eljárás miként érintené az idő evolúciós fajait, akkor e biztosok mindig készek előállni javaslatokkal; mindig készek szólni azokért, akik nem lehetnek jelen, hogy maguk szóljanak.
37:5.10 (411.8) A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai. A hét elsődleges világból álló nyolcadik csoport és azok segédszférái a szalvingtoni körben a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt nebadoni halandók kizárólagos birtokában vannak. Az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandóknak nincs dolguk e világokkal, kivéve azt a számos alkalmat, amikor kellemesen és hasznosan töltik el az időt a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt lakosok meghívott vendégeiként.
37:5.11 (411.9) Az Uverszát és a Paradicsomot elérteken kívül e világok állandó lakhelyül szolgálnak minden, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt túlélő számára is. A halandói felemelkedés tervszerű korlátozása a helyi világegyetemek javát szolgálja azáltal, hogy egy állandó, kifejlődött lakosságot tart meg, akik a felsőbb rendű tapasztalataik révén hozzájárulnak a helyi világegyetemi igazgatás jövőbeli megszilárdulásához és kellő tagoltságához. E lények ugyan nem érik el a Paradicsomot, azonban tapasztaláson alapuló bölcsességre tesznek szert a nebadoni nehézségek kezelésében, mely teljesen felülmúl bármit, amit csak az átmeneti felemelkedők elérhetnek. Ezek a túlélő lelkek az emberi és az isteni különleges társulásaiként fejlődnek tovább, egyre jobban képesek lesznek e két igencsak elkülönülő szint nézőpontjainak egyesítésére és e kettős nézőpont egyre jobban kiteljesedő bölcsességgel való megjelenítésére.
37:6.1 (412.1) A nebadoni oktatási rendszert közösen igazgatják a Háromsági Tanító Fiak és a Melkizedek tanító testületek, de az annak fenntartására és fejlesztésére irányuló munkában jelentős részt vállalnak a Mennyei Felvigyázók is. E toborzott csoport tagjai között minden olyan egyedfajta megtalálható, melynek a felemelkedő halandók oktatási és felkészítési rendjéhez köze van. A Nebadonban hárommilliónál is több van belőlük, és mindannyian olyan önkéntesek, akik a tapasztalataik alapján érdemesnek találtattak arra, hogy az egész teremtésrész számára oktatási tanácsadóként szolgáljanak. E felvigyázók a melkizedekek szalvingtoni világainak központjairól indulva a felemelkedő teremtmények elme-felkészítésére és szellem-képzésére rendeltetett nebadoni oktatási módszer felügyelőiként járják a helyi világegyetemet.
37:6.2 (412.2) Ezen elme-felkészítést és szellem-képzést az emberi eredetet jelentő bolygóktól a csillagrendszeri lakóvilágokon és a jerusemi fejlődéssel kapcsolatban álló egyéb szférákon keresztül az Edentiához tartozó hetven közösségfejlesztő teremtésrészig és a Szalvington körül keringő négyszázkilencven szellem-fejlődési szféráig biztosítják. Magán a világegyetemi központon számos Melkizedek-tanoda van, valamint vannak karai a Világegyetemi Fiaknak, vannak szeráfi egyetemek és vannak tanintézetei a Tanító Fiaknak és a Nappalok Szövetségének is. Minden biztosított ahhoz, hogy a világegyetem különféle személyiségei felkészülhessenek a magasabb szintű szolgálatra és a felsőbb rendű működésre. Az egész világegyetem egy nagy tanhely.
37:6.3 (412.3) A felsőbb tanintézetekben alkalmazott módszerek közül sok meghaladja az igazság tanítási módszeréről alkotott emberi fogalmakat, azonban a teljes oktatási rendszer alaphangja ez: a megvilágosodott tapasztalás révén kifejlesztett jellem. A tanítók megvilágosodást hoznak; a világegyetemi helyetek és a felemelkedői besorolásotok megteremti a tapasztalás lehetőségét; e kettő bölcs alkalmazása pedig fejleszti a jellemet.
37:6.4 (412.4) Alapvetően a nebadoni oktatási rendszer gondoskodik a feladattal való megbízásotokról és ezt követően lehetőséget biztosít arra, hogy oktatásban részesüljetek az adott feladat legjobb teljesítéséhez szükséges eszményi és isteni módszerről. Egy meghatározott feladatot kaptok, és ugyanakkor olyan tanárokat rendelnek mellétek, akik képesítéssel rendelkeznek arra, hogy a feladatotok végrehajtásához a legjobb módszert megtanítsák nektek. Az oktatás isteni terve gondoskodik a munka és a felkészítés bensőséges társításáról. Arra tanítunk benneteket, hogy mi a legjobb módja azon dolgok teljesítésének, mely dolgokat elvárunk tőletek.
37:6.5 (412.5) Mindeme felkészítés és tapasztalás célja, hogy felkészítsünk benneteket a felsőbb-világegyetem felsőbb és szellemibb felkészülési szféráiba való felvételre. Egy adott teremtésrészben a fejlődés egyéni, de az egyik szakaszból a másikba való átmenetre rendszerint osztályostól kerül sor.
37:6.6 (412.6) Az örökkévalóságig tartó fejlődés nem kizárólag szellemi fejlődésből áll. A világegyetemi oktatásnak részét képezi az értelmi gyarapodás is. Az elme tapasztalási köre a szellemi láthatár szélesedésével arányosan tágul. Az elme és a szellem számára azonos lehetőségek biztosítottak a felkészülés és az előrehaladás terén. De az elme és a szellem mindezen kiváló felkészítésében ti már mindörökre megszabadultatok a halandó húsvér test jelentette fogyatékosságoktól. Többé már nem kell folyamatosan bíráskodnotok az oly különböző szellemi és anyagi természetetek versengő küzdelmében. Végre képesek lettetek élvezni az anyagi dolgok iránt megnyilvánuló ősi állati vágyaktól már régóta mentes, megdicsőült elme egyesített késztetését.
37:6.7 (413.1) Mielőtt elhagynák a Nebadon világegyetemet, a legtöbb urantiai halandó lehetőséget kap arra, hogy hosszabb-rövidebb időt szolgáljon a Mennyei Felvigyázók nebadoni testületének tagjaként.
37:7.1 (413.2) A Lakóvilági Tanítók toborzott és megdicsőült kerubok. A többi nebadoni oktatóhoz hasonlóan őket is a melkizedekek bízzák meg a feladattal. A morontia élet legtöbb oktatási vállalkozásában működnek, és a számuk jócskán meghaladja a halandói elme felfogóképességét.
37:7.2 (413.3) A kerubok és a szanóbok által elérhető szintről, a Lakóvilági Tanítókról a következő írásban lesz szó, míg a morontia életben fontos szerepet játszó tanítói működésüket az ilyen című írásban ismertetjük bővebben.
37:8.1 (413.4) Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók mellett a Végtelen Szellem családjába tartozó felsőbb eredetű szellemlények némelyike állandó feladatot kap a helyi világegyetemben. A Végtelen Szellem családjába tartozó felsőbb szellemrendek közül az alábbiak kapnak ilyen jellegű feladatot:
37:8.2 (413.5) A Független Hírvivők, amikor működési kapcsolatba lépnek a helyi világegyetemi igazgatással, felbecsülhetetlen értékű szolgálatot jelentenek nekünk az idő és tér képezte akadályok legyőzésében. Amikor nem ilyen feladatot teljesítenek, akkor nekünk, helyi világegyetembelieknek egyáltalán semmi hatalmunk sincs felettük, de e különleges lények még ilyenkor is mindig hajlandók segíteni nekünk a nehézségeink kezelésében és a kapott utasításaink végrehajtásában.
37:8.3 (413.6) Andovontia a neve a helyi világegyetemünkben állomásozó harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelőjének. Ő kizárólag szellem- és morontia-körökkel foglalkozik, és nem azokkal, melyek az erőtér-irányítók felügyelete alá tartoznak. Ő volt az, aki elszigetelte az Urantiát, amikor Kaligasztia elárulta a bolygót a Lucifer-féle lázadás megpróbáltatási időszakában. Amellett, hogy üdvözletét küldi az Urantia halandóinak, Andovontia örömmel várja, hogy a felügyelete alá tartozó világegyetemi körbe egykor majd visszakerüljetek.
37:8.4 (413.7) A nebadoni Összeírási Igazgató, Szalszatia központot tart fenn a Szalvington Gábriel-övezetén belül. Magától értesül a saját akarat megszületéséről és haláláról és naprakészen feljegyzi a helyi világegyetemben működő saját akaratú lények pontos számát. Szorosan együttműködik a főangyalok adatrögzítői világain lakozó személyiségi adatrögzítőkkel.
37:8.5 (413.8) A Szalvingtonon lakozik egy Társfelügyelő is. Ő az Orvonton Legfőbb Végrehajtójának személyes képviselője. Társai, a helyi csillagrendszerben Kinevezett Őrök szintén az orvontoni Legfőbb Végrehajtó képviselői.
37:8.6 (414.1) A Világegyetemi Békéltetők az idő és tér világegyetemeinek utazó bíróságai, akik az evolúciós világoktól kezdve a helyi világegyetem minden szintjén, sőt még feljebb is működnek. E bírákat az Uverszán tartják nyilván; a Nebadonban működők pontos számáról nincs feljegyzés, azonban becslésem szerint közel százmillió békéltető bizottság van a helyi világegyetemünkben.
37:8.7 (414.2) Szakmai Tanácsadókból, a teremtésrész törvénytudó elméiből kitöltjük az arányos részünket, vagyis a mintegy félmilliárdot. E lények a teljes tér élő és utazó gyakorlatias törvénytárai.
37:8.8 (414.3) Mennyei Adatrögzítőkből, a felemelkedő szeráfokból a Nebadonban hetvenöt van. Ők a rangidős vagy felügyelő adatrögzítők. Az e rendbe tartozó, felkészítés alatt álló, haladó szintű hallgatók száma közel négymilliárd.
37:8.9 (414.4) A hetvenmilliárd Morontia Társ segédkezését a Nebadonban az idő zarándokainak átmeneti bolygóival foglalkozó beszámolókban mutatjuk be.
37:8.10 (414.5) Minden egyes világegyetemnek megvan a saját honos angyali testülete; mindazonáltal vannak alkalmak, amikor igen hasznos igénybe venni a helyi teremtésrészen kívülről származó felsőbb eredetű szellemeket is. A szupernáfok bizonyos ritka és különleges szolgálatot teljesítenek; az urantiai szeráfok jelenlegi vezetője egy paradicsomi elsőrendű szupernáf. A tükröző szekonáfok mindig jelen vannak ott, ahol a felsőbb-világegyetemi személyzet működik, és rengeteg terciáf lát el időleges szolgálatot Fenséges Segédként.
37:9.1 (414.6) Miként a felsőbb-világegyetemeknek és a központi világegyetemnek, a helyi világegyetemnek is megvan a maga állandó létpolgársága. Ebbe tartoznak az alábbi teremtett fajták is:
37:9.2 (414.7) 1. Szuszatia.
37:9.3 (414.8) 2. Univitatia.
37:9.4 (414.9) 3. Anyagi Fiak.
37:9.5 (414.10) 4. Köztes teremtmények.
37:9.6 (414.11) A helyi teremtésrész honosai a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt felemelkedőkkel és a spirongával (akik más besorolásúak) együtt egy viszonylag állandó létpolgárságot alkotnak. E lényrendek mindent összevetve nem felemelkedők és nem is alászállók. Mindannyian tapasztalás által fejlődő teremtmények, de az egyre bővülő tapasztalataik továbbra is elérhetők a világegyetem számára az ő eredeti szintjükön. Bár ez nem teljesen igaz az ádámi Fiak és a köztes teremtmények esetében, a többi rend esetében azonban viszonylag jól teljesül.
37:9.7 (414.12) A szuszatia. E bámulatos lények állandó besorolású létpolgárokként lakoznak és működnek a Szalvingtonon, e helyi világegyetem központján. Ők a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem ragyogó leszármazottai és szoros kapcsolatban állnak a helyi világegyetem felemelkedő létpolgáraival, a nebadoni Tökéletes Testületbe felvett, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal.
37:9.8 (414.13) Az univitatia. Az épített szférák száz csillagvilági központja alkotta csoport mindegyike az univitatia néven ismert helyi lényrend folytonos segédkezését élvezi. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem e gyermekei alkotják a csillagvilági központi világok állandó lakosságát. Ők olyan nem-szaporodó lények, melyek létsíkja a csillagrendszeri központokon lakozó Anyagi Fiak félanyagi besorolása, valamint a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók és a szalvingtoni szuszatia határozottabb szellemi jelleget mutató létsíkja között helyezkedik el; azonban az univitatia nem morontia lényeket jelent. Azt nyújtják a felemelkedő halandóknak a csillagvilági szférákon való áthaladásuk során, mint amivel a Havona-honosok hozzájárulnak az idő zarándokainak a fejlődéséhez, amikor azok a központi teremtésrészen áthaladnak.
37:9.9 (415.1) Az Anyagi Istenfiak. Amikor a Teremtő Fiú és a Végtelen Szellem világegyetemi képviselője, a Világegyetemi Anyaszellem közötti teremtői kapcsolat befejezte a teremtői körét, amikor már nem jelenik meg több egyesült természetű utód, akkor személyesíti meg a Teremtő Fiú kettős formában az ő utolsó lényfogalmát, s ezzel végül megerősíti a maga eredeti kettős származását. Magában és magától ekkor teremti meg a világegyetemi fiúi besorolásba tartozó, anyagi rendű, csodálatos és fenséges Fiakat és Leányokat. Így jön létre a Nebadon minden egyes helyi csillagrendszerének eredeti Ádámja és Évája. Ők szaporodó fiúi besorolású rend, mivel egy hímnemű és egy nőnemű teremtetik. Leszármazottaik a csillagrendszeri központ viszonylag állandó besorolású létpolgárai, bár némelyiküket bolygói ádámi feladatokkal bízzák meg.
37:9.10 (415.2) A bolygói küldetésen az Anyagi Fiú és Leány feladata az adott világ ádámi emberfajtájának megalapítása, melynek rendeltetése, hogy végül összeolvadjon az adott szféra halandói lakosaival. A Bolygók Ádámjai alászálló és felemelkedő Fiak egyaránt, de mi rendszerint inkább felemelkedőkként soroljuk be őket.
37:9.11 (415.3) A köztes teremtmények. A legtöbb lakott világ esetében a kezdeti időkben bizonyos emberfeletti, ám anyagiasult lények kapnak feladatot, azonban a Bolygó Ádámjainak megérkeztével ők rendszerint visszavonulnak. E lények tevékenysége és az Anyagi Fiak erőfeszítései, melyek az evolúciós emberfajták fejlesztésére irányulnak, gyakran nehezen besorolható teremtmények korlátozott számú megjelenését eredményezik. E különleges lények gyakran az Anyagi Fiak és az evolúciós teremtmények között éppen félúton helyezkednek el; innen az elnevezésük, köztes teremtmények. E közteslények többé-kevésbé állandó besorolású létpolgárai az evolúciós világoknak. Már a Bolygóherceg megérkezésének első napjaitól fogva végig azon igen távoli időpontig, amikor a bolygó megállapodik a fényben és életben, ők az egyetlen, értelmes teremtmények alkotta csoport, mely folyamatosan e szférán tartózkodik. Az Urantián valójában a közteslény segédkezők a bolygó tényleges felügyelői; gyakorlatilag ők az Urantia létpolgárai. A halandók valóban az evolúciós világok fizikai és anyagi lakói, de ti mindannyian túl rövid életűek vagytok; oly kevés időt töltötök a szülőbolygótokon. Az evolúciós fejlődési bolygón megszülettek, éltek és meghaltok, és más evolúciós fejlődési bolygókra mentek tovább. Még a bolygókon mennyei segédkezőkként szolgáló emberfeletti lények is csak átmeneti feladatot kapnak; közülük csak keveset bíznak meg valamely adott szférán való hosszabb szolgálattal. A köztes teremtmények azonban a bolygói igazgatás folytonosságát jelentik az örökösen változó mennyei segédkezési feladatokat ellátókkal és az állandóan kicserélődő halandói lakosokkal szemben. E sohasem szűnő változás és kicserélődés közepette a köztes teremtmények megszakítás nélkül folytatják a munkájukat a bolygón.
37:9.12 (415.4) Hasonlóképpen, a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek igazgatási szervezete minden osztályának is megvan a maga többé-kevésbé állandó népessége, létpolgári besorolású lakossága. Ahogy az Urantiának közteslényei vannak, úgy a Jerusemnek, a csillagrendszeri központotoknak Anyagi Fiai és Leányai vannak; Edentiának, a csillagvilági központotoknak univitatiája van, míg a Szalvington létpolgárai kétfélék, mégpedig a teremtett szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, kifejlődött halandók. A felsőbb-világegyetemek kis- és nagyövezetei igazgatási világainak nincsenek állandó létpolgáraik. De az Uversza központi szféráit folyamatosan segíti egy olyan bámulatos lénycsoport, akiket abandontereknek neveznek, őket a Nappalok Elődeinek és a hét Tükröző Szellemnek az Orvonton központján lakozó, ki nem nyilatkoztatott közvetítői teremtették. Ezek az Uverszán tartózkodó létpolgárok jelenleg a világuk szokványos ügyeit igazgatják a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók uverszai testületének közvetlen felügyelete alatt. Még a Havonának is vannak honos lényei, a Fény és Élet központi Szigete pedig a paradicsomi létpolgárok különféle csoportjainak ad otthont.
37:10.1 (416.1) A következő írásokban bemutatandó szeráfi és halandói rendek mellett számos további lény van, mely érintett az olyan óriási szerveződés, mint a Nebadon világegyetem fenntartásában és tökéletesítésében, melyben már most is több mint hárommillió lakott világ található s végül tízmillió lesz összesen. A különféle nebadoni életfajták száma túl nagy, semhogy ezen írásban tételesen számba vehetnénk, azonban megemlíthetünk két, kizárólag a helyi világegyetem 647.591 épített szféráján működő rendkívüli rendet.
37:10.2 (416.2) A spironga a Fényes Hajnalcsillag és a Melkizedek Atya szellemi ivadéka. Nekik nincs személyiség-rendeltetésük, de nem is evolúciós vagy felemelkedő lények. Működésileg sem érintettek az evolúciós felemelkedési rendben. Ők a helyi világegyetem szellemi segítői, akik a Nebadon mindennapi szellemi feladatait végzik.
37:10.3 (416.3) A spornagia. A helyi világegyetem épített központi világai valóságos világok – fizikai teremtések. Azok fizikai fenntartásával sok munka van, és ebben kapunk segítséget a spornagiának nevezett fizikai teremtmények csoportjától. Ők a Jerusemtől a Szalvingtonig terjedő központi világok anyagi szakaszai gondozásának és fejlesztésének szentelik magukat. A spornagia nem szellemeket és nem is személyeket jelent; ők állati létezési rend, de ha láthatnátok őket, akkor egyetértenétek azzal, hogy tökéletes állatoknak tűnnek.
37:10.4 (416.4) A különféle önkéntes telepes csoportok a Szalvingtonon és máshol lakoznak. Különösen sok hasznunk származik az égi mesterek segédkezéséből a csillagvilágokon és élvezzük előnyét a visszatekintési igazgatók tevékenységének is, akik főként a helyi csillagrendszerek központjain működnek.
37:10.5 (416.5) A világegyetemi szolgálatra mindig kijelölnek egy, a felemelkedő halandókból álló testületet, melynek tagjai között vannak megdicsőült köztes teremtmények is. E felemelkedők, miután elérték a Szalvingtont, csaknem végtelen változatosságú tevékenységekre vehetők igénybe a világegyetemi ügyek vitelében. E fejlődő halandók minden egyes elért szintről visszanyúlnak és segédkezet nyújtanak a lenti társaiknak, a felkapaszkodásban őket követőknek. Ezeket a Szalvingtonon átmenetileg tartózkodó halandókat igény szerint gyakorlatilag a mennyei személyiségek minden testülete mellé kijelölhetik segítőként, tanítványként, megfigyelőként és tanítóként.
37:10.6 (416.6) A helyi világegyetemi igazgatásban résztvevők között egyéb értelmes életfajták is vannak, de e teremtési rendek mélyebb szintű kinyilatkoztatása nem lenne összhangban a jelen beszámoló céljával. E világegyetem életéről és igazgatásáról már eleget adtunk közre ahhoz, hogy a halandói elme képes legyen fogalmat alkotni a továbbélés megtapasztalásának valóságáról és nagyszerűségéről. A létpályátokon való előrehaladás során szerzett tapasztalataitok egyre jobban felfedik majd ezen érdekes és bájos lényeket. E beszámoló nem lehet több, mint rövid áttekintés ama sokféle személyiség természetéről és munkájáról, akik megtöltik a tér világegyetemeit és e teremtésrészeket segítve hatalmas felkészülési tanodákat alkotnak; olyan tanhelyeket, ahol az idő zarándokai életről életre és világról világra fejlődnek, míg végül szeretettel útra bocsáttatnak az eredetük világegyetemének határairól a felsőbb-világegyetem felsőbb oktatási rendszerébe és onnan tovább, a Havona szellem-felkészülési világaira és még tovább a Paradicsomra és a végleges rendű lények felsőbb rendeltetésére – az örök megbízatásra az idő és tér világegyetemei számára még ki nem nyilatkoztatott küldetésekben.
37:10.7 (417.1) [Tollba mondta a Nebadon egyik Ragyogó Estcsillaga, a Teremtett Testület 1146. tagja.]
Az Urantia könyv
38. írás
38:0.1 (418.1) A VÉGTELEN Szellem személyiségeinek három külön rendje van. A szenvedélyes apostol erre gondolt, amikor Jézusról azt írta, hogy „annak, aki a mennybe ment és az Isten jobbján áll, angyalok és hatóságok és hatalmak adattak”. Az angyalok az idő segédkező szellemei; a hatóságok a tér hírvivő seregei; a hatalmak pedig a Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.
38:0.2 (418.2) Miként a szupernáfok a központi világegyetemben és miként a szekonáfok a felsőbb-világegyetemben, úgy a szeráfok a kerub és szanób társaikkal együtt alkotják a helyi világegyetem angyali testületét.
38:0.3 (418.3) A szeráfok meglehetősen egységes felépítésűek. Világegyetemről világegyetemre, szerte a hét felsőbb-világegyetemben a legkisebb mértékű eltérést mutatják; a személyes lények összes szellemfajtája közül ők a leginkább egyen szabásúak. Az ő különféle rendjeik alkotják a helyi teremtésrészek szakképzett és általános segédkezőinek testületét.
38:1.1 (418.4) A szeráfokat a Világegyetemi Anyaszellem teremti és egységenként tervezi őket – 41.472-t egyszerre – a „minta angyaloknak” és bizonyos angyali ősalakoknak a Nebadon kezdeti időszakában való teremtése óta. A Teremtő Fiú és a Végtelen Szellem világegyetemi képviselője együttműködik a nagyszámú Fiú és az egyéb világegyetemi személyiségek teremtésében. E közös erőfeszítés befejeztével a Fiú hozzáfog az Anyagi Fiak, az első ivaros teremtmények teremtéséhez, míg a Világegyetemi Anyaszellem ezzel egyidejűleg megkezdi első önálló tevékenységét a szellem-újrateremtés terén. Így kezdődik a helyi világegyetem szeráfi seregeinek teremtése.
38:1.2 (418.5) Az ilyen angyali rendekkel kapcsolatos elképzeléseket a halandó, saját akarattal rendelkező teremtmények fejlődésével összefüggő tervezési folyamat idején alakítják ki. A szeráfok teremtése akkor kezdődik, amikor a Világegyetemi Anyaszellem viszonylagos személyiségre tesz szert, nem úgy, mint a Tökéletes Fiú későbbi mellérendeltje, hanem még mint a Teremtő Fiú korai alkotó segítője. Ezt megelőzően a Nebadonban szolgáló szeráfokat átmenetileg a szomszédos világegyetemből kölcsönzik.
38:1.3 (418.6) Szeráfok rendszeres időközönként még mindig teremtetnek; a Nebadon világegyetem még kialakítás alatt áll. A Világegyetemi Anyaszellem egy növekvő és tökéletesedő világegyetemben sohasem hagy fel a teremtői tevékenységgel.
38:2.1 (419.1) Az angyaloknak nincs anyagi testük, mégis azonosítható, félreismerhetetlen lények; természetük és eredetük szerint szellemiek. Bár a halandók számára láthatatlanok, átalakítók és átvivők segítsége nélkül érzékelnek benneteket a húsvér testben; értelmi úton képesek felfogni a halandói életmódot, és osztoznak az ember minden nem-érzékszervi érzelmében és érzésében. Értékelik és igencsak élvezik a zene, a művészet és az igazi szellemesség terén tett erőfeszítéseiteket. Teljes mértékben ismerik a lelkiismereti küzdelmeiteket és a szellemi nehézségeiteket. Szeretik az emberi lényeket, és csak jó származhat abból, ha megpróbáljátok megérteni és megszeretni őket.
38:2.2 (419.2) Bár a szeráfok igen ragaszkodó és rokonszenves lények, azért ők mégsem ivaros-késztetésű teremtmények. Sok tekintetben olyanok, mint amilyenek ti is lesztek a lakóvilágokon, ahol nem fogtok „megnősülni vagy férjhez menni, de úgy lesztek, mint a menny angyalai”. Mert senki, aki „érdemesnek találtatik a lakóvilágok elérésére, nem fog megnősülni vagy férjhez menni; ők többé már nem is halnak meg, mert már egyenlővé lettek az angyalokkal”. Mindazonáltal az ivaros teremtmények viszonylatában szokásunk, hogy az Atyával és a Fiúval közelebbi rokonságban álló lényekről úgy beszéljünk, mint az Isten fiairól, a Szellem gyermekeit pedig úgy emlegessük, mint az Isten leányait. Ezért az ivaros teremtmények lakta bolygókon általában nőnemű névmást használunk az angyalok esetében.
38:2.3 (419.3) A szeráfokat úgy teremtik, hogy képesek legyenek a szellemi és a szigorú értelemben vett anyagi síkon való működésre is. A segédkezésük számára kevés nem elérhető morontia- vagy szellemtevékenység van. Bár a személyi besorolásuk szerint az angyalok nem esnek nagyon távol az emberi lényektől, a szeráfok bizonyos működési képességeikben messze az emberek felett állnak. Sok olyasmire képesek, ami jóval meghaladja az emberi felfogóképességet. Például: Megtudhattátok, hogy „még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva”, és valóban ez a helyzet, azonban egy szeráf nem azzal tölti az idejét, hogy számolgatja a hajszálaitokat és naprakészen tartja e számadatot. Az angyalok eredendő és maguktól való (maguktól való alatt itt azt értjük, amit ti a feltétel nélkülivel kapcsolatban el tudtok képzelni) képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy az ilyen dolgokról tudomásuk legyen; igazából úgy minősíthetnétek egy szeráfot, mint valamiféle matematikai lángelmét. Ezért számos, a halandók számára iszonyúan nehéz feladatot játszi könnyedséggel látnak el a szeráfok.
38:2.4 (419.4) Az angyalok a szellemi besorolást tekintve felettetek állnak, de nem a bíráitok vagy a vádlóitok. Mindegy, miben vétkeztek, „az angyalok, bár erősebbek és hatalmasabbak nálatok, nem vádolnak benneteket”. Az angyalok nem mondanak ítéletet az emberiség felett, és az egyes halandóknak sem szabadna elhamarkodott ítéletet alkotniuk a teremtménytársaikról.
38:2.5 (419.5) Jól teszitek, ha szeretitek őket, azonban nem szabad imádnotok őket; az angyalok nem imádat tárgyai. A nagy szeráf, Loyalatia, amikor a látnokotok „leborult az angyal lába elé, hogy imádja őt”, azt mondta: „Ne tedd ezt; én szolgálótársad vagyok melletted és a fajtáitok mellett, akiknek meghagyták, hogy az Istent imádják.”
38:2.6 (419.6) Természetükben és személyiségi felruházottságukban a szeráfok alig valamivel állnak a halandói fajok felett a teremtményi létezés ranglétráján. Valóban, amikor megszabadultok a húsvér testből, nagyon is hasonlók lesztek hozzájuk. A lakóvilágokon értékelni fogjátok a szeráfokat, a csillagvilági szférákon élvezni fogjátok a társaságukat, a Szalvingtonon pedig együtt osztoztok velük a pihenésben és az istenimádatban. A teljes morontia felemelkedésben és az azt követő szellemi felemelkedésben a szeráfok iránt megnyilvánuló testvériességetek eszményi lesz; társaságotok fenséges lesz.
38:3.1 (420.1) Szellemlények számos rendje működik szerte a helyi világegyetemi területeken, melyekről azért nem szólnak kinyilatkoztatások a halandók számára, mert nekik semmilyen kapcsolatuk sincs a paradicsomi felemelkedés evolúciós tervével. Ezen írásban az „angyal” kifejezést tudatosan a Világegyetemi Anyaszellem azon szeráfi és társ-utódainak a megjelölésére alkalmazzuk, akik nagymértékben érintettek a halandói túlélési tervek kivitelezésében. A helyi világegyetemben hat további hasonló lényrend szolgál, a ki nem nyilatkoztatott angyalok, akiknek semmilyen meghatározott formában nincs kapcsolatuk az evolúciós halandók paradicsomi felemelkedésével összefüggő világegyetemi tevékenységekkel. Az angyali társak e hat csoportját sohasem nevezzük szeráfoknak, és nem is utalunk rájuk úgy, mint segédkező szellemekre. E személyiségek teljesen a Nebadon igazgatási és egyéb ügyeivel foglalkoznak, olyan feladatokat látnak el, melyek egyáltalán nem hozhatók összefüggésbe az embernek a szellemi felemelkedésre és a tökéletesség elérésére irányuló fejlődési létpályájával.
38:4.1 (420.2) A hét elsődleges szférából álló kilencedik csoport a szalvingtoni körben a szeráfok világa. E világok mindegyikének hat segédszférája van, ahol a szeráfi felkészítés szakaszainak szentelt, különleges tanintézetek működnek. Jóllehet a szeráfok szabadon meglátogathatják a szalvingtoni szférák e csoportjába tartozó mind a negyvenkilenc világot, mégis kizárólag az első hetes csoporton tartózkodnak. A többi hat halmazt az Urantián ki nem nyilatkoztatott angyali társak hat rendje foglalja el; minden ilyen csoport központot tart fenn e hat elsődleges világ egyikén és külön tevékenységet folytat a hat segédszférán. Mindegyik angyali rendnek szabad bejárása van e hetes csoportok világainak mindegyikére.
38:4.2 (420.3) E központi világok a Nebadon tündökletes területei közé tartoznak; a szeráfi birtokokra a szépség és a roppant nagy méretek egyaránt jellemzőek. Itt minden szeráfnak igazi otthona van, és az „otthon” két szeráf lakóhelyét jelenti; ők ugyanis párokban élnek.
38:4.3 (420.4) Bár ők nem egy hímnemű és egy nőnemű lény, mint ahogy ez az Anyagi Fiak és a halandó fajok esetében van, a szeráfok egyike negatív, a másik pedig pozitív. A feladatok többségében a teljesítés két angyalt igényel. A körhöz való kapcsolódás mellőzésével önmagukban is tudnak dolgozni; nincs szükségük a társukra akkor sem, amikor éppen nem teljesítenek feladatot. Rendszerint megtartják az eredeti társukat, de ez nem szükségszerűen van így. Az ilyen társulások elsődlegesen a működés jellegétől függenek; itt nem jellemző az ivaros késztetés, bár e kapcsolatok igencsak személyesek és igazán szeretetteljesek.
38:4.4 (420.5) A nekik kijelölt otthon mellett a szeráfok csoportokat, századokat, zászlóaljakat és egységparancsnokságokat is alkotnak. Minden ezer évben összegyűlnek és mindannyian a teremtésük idejének megfelelően jelennek meg. Ha valamely szeráf a feladattól való elszakadást lehetővé nem tevő kötelezettséget vállalt, akkor a társával felváltva jelenik meg itt, egy más születési idejű szeráf váltja le őt. Ezáltal mindegyik szeráfi társ legalább minden második gyűlésen jelen lehet.
38:5.1 (420.6) A szeráfok az első ezredévüket megbízatással nem rendelkező megfigyelőkként töltik a Szalvington és annak társvilági tanhelyein. A második ezer évet a szalvingtoni kör szeráfi világain töltik. A központi felkészülési tanintézetüket jelenleg az első százezer nebadoni szeráf vezeti, főnökük pedig e helyi világegyetem eredeti vagy elsőszülött angyala. A nebadoni szeráfok első teremtett csoportját egy ezertagú avaloni szeráftestület készítette fel; ezután angyalainkat a közülük való rangidősek tanították. A melkizedekeknek szintén nagy szerepük van minden helyi világegyetemi angyal – szeráf, kerub és szanób – oktatásában és felkészítésében.
38:5.2 (421.1) A Szalvington szeráfi világain teljesített felkészülést követően a szeráfokat az angyali szerveződésnek megfelelően a szokványos csoportokba és egységekbe osztják és a csillagvilágok valamelyikére vezénylik. Ekkor még nem bízzák meg őket segédkező szellemi feladatokkal, bár már jócskán benne járnak az angyali felkészítés megbízatás-előtti szakaszaiban.
38:5.3 (421.2) A szeráfok segédkező szellemekként azzal kezdik, hogy megfigyelőkként szolgálnak a legalacsonyabb rendű evolúciós világokon. E tapasztalás után visszatérnek a nekik kijelölt csillagvilág központjának társvilágaira abból a célból, hogy felsőbb tanulmányaikat megkezdjék és még jobban felkészüljenek a szolgálatra egy adott helyi csillagrendszerben. Ezen általános képzést követően lépnek előre a valamelyik helyi csillagrendszerben teljesítendő szolgálatra. Szeráfjaink az egyik nebadoni csillagrendszer központjához tartozó épített világokon fejezik be a felkészülést, és itt bízzák meg őket az idő segédkező szellemeiként való szolgálattal.
38:5.4 (421.3) Ha a szeráfok ilyen megbízatást kaptak, akkor a feladatuk teljesítése során eljuthatnak bárhová az egész Nebadonban, sőt még az Orvontonban is. A világegyetemben végzendő munkájuk korlátozásoktól és megkötésektől mentes; szorosan együttműködnek a világok anyagi teremtményeivel és mindig szolgálatára állnak a szellemi személyiségek alacsonyabb rendjeinek is, kapcsolatot teremtve így a szellemvilág e lényei és az anyagi teremtésrészek halandói között.
38:6.1 (421.4) A szeráfi központon való ottlétük második ezer éve leteltével a szeráfokat vezető kijelölése mellett tizenkettes csoportokba szervezik (12 pár, 24 szeráf), és tizenkét ilyen csoport alkot egy századot (144 pár, 288 szeráf), melyet egy vezér irányít. Tizenkét század egy parancsnok alatt alkot egy zászlóaljat (1728 pár vagy 3456 szeráf), és tizenkét zászlóalj egy igazgató vezetése alatt kitesz egy szeráfi egységet (20.736 pár vagy 41.472 egyed), míg tizenkét egység egy felügyelő irányítása alatt alkot egy 248.832 párból vagy 497.664 egyedből álló hadosztályt. Jézus egy ilyen csoportra utalt azon az estén a Getszemáni kertben, amikor azt mondta: „Akár most is megkérhetném Atyámat, és ő nyomban több mint tizenkét angyalhadosztályt adna nekem.”
38:6.2 (421.5) Tizenkét angyalhadosztály alkotja a 2.985.984 párból vagy 5.971.968 egyedből álló hadtestet, és tizenkét hadtest (35.831.808 pár vagy 71.663.616 egyed) teszi ki a legnagyobb működő szeráfszervezetet, az angyalsereget. A szeráfhadtestet egy főangyal vagy egyéb, mellérendelt besorolású személyiség vezeti, míg az angyalseregeket a Ragyogó Estcsillagok vagy Gábriel egyéb, közvetlen helyettesei irányítják. Gábriel pedig az „ég minden seregeinek főparancsnoka”, a Nebadon Egyeduralkodójának, „a seregek Úristenének” a főigazgatója.
38:6.3 (421.6) Bár a szeráfok és minden más helyi világegyetemi rend is Mihály urantiai alászállása óta a Végtelen Szellem szalvingtoni megszemélyesülésének közvetlen felügyelete alatt szolgál, azért ők mindannyian a Tökéletes Fiú fennhatósága alá tartoznak. Amikor Mihály húsvér testben megszületett az Urantián, még akkor is az szerepelt az egész Nebadonnak szóló felsőbb-világegyetemi híradásokban, hogy „és minden angyal őt imádja”. Mindenféle rangú angyal az ő fennhatósága alá tartozik; részei annak a csoportnak, melyet úgy jelölnek, mint „az ő fenséges angyalai”.
38:7.1 (422.1) A kerubok és a szanóbok minden lényeges adottságukban hasonlítanak a szeráfokhoz. Az eredetük azonos, de a beteljesülésük nem mindig ugyanaz. Csodálatosan értelmesek, bámulatra méltó a hatékonyságuk, megkapóan szeretetteljesek és csaknem emberiek. Ők a legalacsonyabb angyali rend, így ők állnak a legközelebb az evolúciós világok fejlettebb emberi fajtáihoz.
38:7.2 (422.2) A kerubok és a szanóbok eredendően társítottak, működésileg egyesítettek. Egyikük energia-pozitív személyiség; a másikuk energia-negatív. A jobboldali deflektor vagy pozitívtöltésű angyal a kerub – ő a rangidős vagy irányító személyiség. A baloldali deflektor vagy negatívtöltésű angyal pedig a szanób – a kiegészítő lény. Mindkét angyalfajta egyéni működése igencsak korlátozott; ezért rendszerint párban szolgálnak. A szeráfi igazgatóktól független szolgálatuk során még jobban függenek a kölcsönös kapcsolattól és mindig együtt tevékenykednek.
38:7.3 (422.3) A kerubok és a szanóbok hűséges és hatékony segédei a szeráfi segédkezőknek, és a szeráfok mind a hét rendje mellett ott vannak ezen alárendelt segédek. A kerubok és a szanóbok hosszú időt szolgálnak ilyen minőségben, azonban nem kísérik el a szeráfokat a helyi világegyetem határain túli feladatokra.
38:7.4 (422.4) A kerubok és a szanóbok szokványos szellemmunkát végeznek a csillagrendszerek egyes világain. Nem személlyel kapcsolatos megbízatásban és veszélyhelyzetben szolgálhatnak valamely szeráfpár helyében is, de még átmenetileg sem szolgálnak soha az emberi lényeket látogató angyalokként; ez egyedüli szeráfi kiváltság.
38:7.5 (422.5) Amikor bolygói feladatra rendelik őket, a kerubok helyi felkészítő tanfolyamokon vesznek részt, mely kiterjed a bolygói szokások és nyelvek tanulmányozására is. Az idő segédkező szellemei kétnyelvűek, ismerik az eredeti helyi világegyetemük nyelvét és a saját felsőbb-világegyetemük nyelvét is. Az adott teremtésrész tanhelyein további nyelveket sajátítanak el. A kerubok és a szanóbok a szeráfokhoz és az összes többi szellemlény-rendhez hasonlóan folyamatosan fejlesztik magukat. Kizárólag az olyanok képtelenek a fejlődésre, mint az erőtér-szabályozó és energia-irányító alárendelt lények; minden, tényleges vagy lehetséges személyiségi saját akarattal rendelkező teremtmény törekszik a fejlődésre.
38:7.6 (422.6) A kerubok és a szanóbok természetüknél fogva igen közel állnak a morontia létszinthez, és igen hatékonyak a fizikai, a morontiai és a szellemi területek határmezsgyéin való munkában. A helyi világegyetemi Anyaszellem e gyermekeire éppúgy jellemző a „négy teremtmény” jelleg, mint a Havona-szolgálókra és a békéltető bizottságokra. Minden negyedik kerub és minden negyedik szanób anyagi látszatú, nagyon határozottan hasonlít a morontia létszintre.
38:7.7 (422.7) Ezen angyali negyedik teremtmények nagy segítségére vannak a szeráfoknak az ő világegyetemi és bolygói tevékenységeik anyagibb szakaszaiban. E morontia kerubok számos nélkülözhetetlen határterületi feladatot is ellátnak a morontia felkészülési világokon és nagy számban kapnak megbízatást a Morontia Társak szolgálatára is. A morontia szférák számára ők körülbelül olyanok, mint a köztes teremtmények az evolúciós bolygók számára. A lakott világokon e morontia kerubok gyakran dolgoznak együtt a köztes teremtményekkel. A kerubok és a köztes teremtmények erősen különböző lényrendek; eredetük eltérő, mégis nagy a hasonlóság a természetükben és a működésükben.
38:8.1 (423.1) A magasabb rendű szolgálat számos útja áll a kerubok és a szanóbok előtt, melyek a besorolásuk javulásához vezet s amelyek még tovább javíthatók az Isteni Segédkező általi befogadás révén. A fejlődési lehetőségeiket tekintve a kerubok és a szanóbok három nagyobb osztályba sorolhatók:
38:8.2 (423.2) 1. Felemelkedésre pályázók. E lények a természetüknél fogva a szeráfi besorolás várományosai. Az e rendbe tartozó kerubok és szanóbok ragyogóak, de az nem ér fel a szeráfok természetes felruházottságának szintjével; azonban szorgalommal és tapasztalás révén elérhetik a teljes szeráfi rangot.
38:8.3 (423.3) 2. Középszakaszú kerubok. Nem minden kerub és szanób rendelkezik azonos felemelkedési lehetőséggel, és ők az angyali teremtések eredendően korlátozott lényei. Többségük kerub és szanób marad, bár a tehetségesebb egyedek elérhetik a korlátozott szeráfi szolgálat szintjét.
38:8.4 (423.4) 3. Morontia kerubok. Az angyali rendek e „negyedik teremtményei” mindig megőrzik az anyagi látszatú jegyeiket. A középszakaszú fivéreik többségével együtt mindaddig megmaradnak keruboknak és szanóboknak, amíg a Legfelsőbb Lény ténylegessé válása végbe nem megy.
38:8.5 (423.5) Míg a második és a harmadik csoport némiképp korlátozott növekedési lehetőségekkel rendelkezik, addig a felemelkedésre pályázók elérhetik a világegyetemi szeráfi szolgálat szintjeit. E kerubok legtapasztaltabbjainak többségét a szeráfi beteljesülés-őrangyalok mellé rendelik és így tovább fejlődve közvetlenül elnyerhetik a Lakóvilági Tanító besorolást, amikor a szeráfi elöljáróik elválnak tőlük. A beteljesülés-őrangyalok nem kapnak kerub- és szanób-segítőt, amikor halandói védenceik elérik a morontia életet. Amint az evolúciós szeráfok egyéb fajtái bebocsátást nyernek a Szerafingtonra és a Paradicsomra, el kell szakadniuk az addigi alárendeltjeiktől, ahogy a Nebadon határait átlépik. Az így egyedül maradt kerubokat és szanóbokat rendszerint a Világegyetemi Anyaszellem fogadja be, s ezzel a szeráfi besorolás elnyerésében a Lakóvilági Tanítóéval egyenlő szintre kerülnek.
38:8.6 (423.6) Amikor Lakóvilági Tanítókként az egyszer már befogadott kerubok és szanóbok elég hosszú ideig szolgáltak a morontia szférákon, mégpedig a legalsóbbtól a legmagasabb szintig, és amikor a szalvingtoni testületük létszáma betelik, a Fényes Hajnalcsillag magához rendeli az idő teremtményeinek hűséges szolgálóit. Itt kerül sor a személyiségátalakulási esküre; és ezután, e haladó és rangidős kerubokat és szanóbokat hétezres csoportokban újból befogadja a Világegyetemi Anyaszellem. E második befogadásból teljesen kifejlett szeráfokként bontakoznak ki. Innentől már egy teljes egész szeráfi létpálya, annak minden paradicsomi lehetőségével, áll ezen újjászületett kerubok és szanóbok előtt. Ezeket az angyalokat kirendelhetik valamely halandó lényhez beteljesülés-őrangyalként, és ha a halandó védencük túléli a halált, akkor lehetőségük van eljutni a Szerafingtonra és a szeráfok által elérhető hét körhöz, sőt még a Paradicsomra és a Végleges Testületbe is.
38:9.1 (424.1) A köztes teremtmények háromféleképpen osztályozhatók: a pontos meghatározás szerint a felemelkedő Istenfiak közé tartoznak; ténylegesen viszont az állandó létpolgársággal bíró rendek csoportjába sorolhatók, míg feladatköreik alapján az idő segédkező szellemei közé tartoznak, mert bensőséges és hatékony társulást alkotnak az angyali seregekkel a halandó ember szolgálatában a tér egyes világain.
38:9.2 (424.2) E különleges teremtmények a lakott világok többségén megjelennek és mindig megtalálhatók a tizedes vagy életkísérleti bolygókon, mint amilyen az Urantia is. A közteslényeknek két fajtája van – elsőfajúak és másodfajúak – és a következő módokon jelennek meg:
38:9.3 (424.3) 1. Elsőfajú közteslények, az inkább szellemi csoport, egy némiképp egyen formára szabott lényrend, akik egységesen a Bolygóhercegek módosított felemelkedő-halandó kíséretétől származnak. Az elsőfajú köztes teremtmények csaknem ötvenezren vannak, és az ő szolgálataikat élvező bolygók egyikén sincs belőlük több.
38:9.4 (424.4) 2. Másodfajú közteslények, e teremtményeknek az inkább anyagi csoportja, akiknek száma a különböző világokon nagy eltérést mutat, bár átlagosan ötvenezer körül mozog. Eltérő mértékben származnak a bolygó élőlénytani nemesítőitől, az Ádámoktól és Éváktól, vagy az ő közvetlen leszármazottaiktól. A tér evolúciós világain nem kevesebb mint huszonnégy különféle eljárás létezik e másodfajú köztes teremtmények létrehozására. E csoport eredetének módja az Urantián szokatlan és rendkívüli volt.
38:9.5 (424.5) E csoportok egyike sem evolúciós véletlen esemény; mindkettő lényeges eleme a világegyetemi építészek előre kidolgozott terveinek, és a fejlődő világokon az alkalmas pillanatban való megjelenésük összhangban van a felügyeletet ellátó élethordozók eredeti formaterveivel és fejlesztési terveivel.
38:9.6 (424.6) Az elsőfajú közteslények az angyali eljárás révén látják el magukat értelmi és szellemi energiákkal és az értelmi besorolásuk is azonos. A hét elmeszellem-segéd nem lép kapcsolatba velük; és csak a hatodik és a hetedik, vagyis az istenimádat szelleme és a bölcsesség szelleme képes a másodfajú csoport számára segédkezni.
38:9.7 (424.7) A másodfajú közteslények fizikailag az ádámi eljárás révén töltődnek fel energiával, szellemileg a szeráfi elme révén kapcsolódnak rá a szellem-körre, értelmileg pedig a morontia-átmenet fajtába tartozó elmével vannak felruházva. Négy fizikai fajtába és hét szellemi rendbe sorolhatók, valamint tizenkétféle értelmi szinten válaszolnak a két utolsó szellem-segéd és a morontia elme együttes segédkezésére. E különbségek határozzák meg a tevékenységeik és a bolygói feladataik közötti különbségeket.
38:9.8 (424.8) Az elsőfajú közteslények jobban hasonlítanak az angyalokra, mint a halandókra; a másodfajú rendek sokkal inkább olyanok, mint az emberi lények. Mindegyik felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt a másiknak a sokféle bolygói feladatuk végrehajtásában. Az elsőfajú segédkezők képesek együttműködési kapcsolatot kialakítani a morontia- és a szellem-energia szabályozóival, valamint az elmekör-felügyelőkkel. A másodfajú csoport csak a fizikai szabályozókkal és az anyagi-kör alakítóival képes munkakapcsolatot kialakítani. De mivel a közteslények mindkét rendje képes a másikkal tökéletes összhangot biztosító kapcsolat kiépítésére, ezért bármelyik csoport képes a gyakorlatban is igénybe venni a teljes energiasort, az anyagi világok nagy fizikai erőterétől a világegyetemi energiák átmeneti szakaszain keresztül a mennyei területek felsőbb szellem-valósági térerőiig.
38:9.9 (425.1) Az anyagi és a szellemi világok közötti űrt tökéletesen hidalja át a halandó ember, a másodfajú közteslény, az elsőfajú közteslény, a morontia kerubok, a középszakaszú kerubok és a szeráfok által alkotott társulások sora. Az egyes halandó személyes tapasztalásában e külön szinteket kétségkívül az isteni Gondolatigazító észrevétlen és rejtélyes működése teszi többé-kevésbé egyesítetté és ad ezeknek személyes jelentéstartalmat.
38:9.10 (425.2) A szokványos világokon az elsőfajú közteslények a Bolygóherceg nevében szolgálnak hírgyűjtő testületként és mennyei házigazdákként, míg a másodfajú segédkezők folytatják az együttműködést az ádámi rendszerrel a bolygói polgárosodott társadalom továbbfejlődése érdekében. A Bolygóherceg bukása és az Anyagi Fiú sikertelensége esetén, mint ahogy az Urantia esetében is történt, a köztes teremtmények a Csillagrendszer Fejedelem védenceivé válnak és a bolygóra kirendelt végrehajtó felügyelő iránymutatása mellett szolgálnak. De a Sataniában csupán három másik bolygón működnek e lények egyetlen csoportként, egyesített vezetés alatt úgy, ahogy azt az urantiai egyesített közteslény segédkezők teszik.
38:9.11 (425.3) Az elsőfajú és a másodfajú közteslények bolygói munkája különbözik és eltérő jellegű a világegyetem számos világán, de a szokványos és átlagos bolygókon folytatott tevékenységeik is igencsak eltérnek ama kötelezettségeiktől, melyek az idejüket kitöltik az olyan elszigetelt világokon, mint az Urantia.
38:9.12 (425.4) Az elsőfajú közteslények azok a bolygói történetírók, akik a Bolygóherceg megérkezésétől a fényben és életben való megállapodás korszakáig a bolygó történelmének ünnepélyes megjelenítését kidolgozzák és bemutatását megtervezik a bolygóknak a csillagrendszeri központi világokon rendezett kiállításain.
38:9.13 (425.5) A közteslények hosszú ideig valamely lakott világon maradnak, azonban ha hűségesek a megbízatásukhoz, akkor végül minden bizonnyal elismerik a Teremtő Fiú fennhatóságának fenntartásában teljesített hosszú szolgálataikat; az idő és tér világain élő anyagi halandók számára végzett türelmes segédkezésüknek meglesz a méltó jutalma. Előbb-utóbb minden hivatalosan is elismert köztes teremtményt a felemelkedő Istenfiak rangjára emelnek, és így méltón megkezdhetik a paradicsomi felemelkedés hosszú kalandját éppen azon állati eredetű halandók, a földi testvéreik társaságában, akiket oly féltékenyen vigyáztak és oly eredményesen szolgáltak a hosszú bolygói ottlétük alatt.
38:9.14 (425.6) [Közreadta egy Melkizedek, aki a nebadoni Szeráfi Seregek Vezetőjének felkérésére működött közre.]
Az Urantia könyv
39. írás
39:0.1 (426.1) ISMERETEINK szerint a Végtelen Szellem a helyi világegyetemi központokon megszemélyesült formájában egységesen tökéletes szeráfokat szándékozik létrehozni, azonban valamilyen ismeretlen ok miatt e szeráfi leszármazottak igen változatosak. E változatosság lehet a tapasztalás útján fejlődő Istenség ismeretlen természetű beavatkozásának eredménye is; ha valóban így van is, bizonyítani nem tudjuk. Azt viszont megfigyeltük, hogy amint a szeráfok átestek az oktatást követő vizsgákon és a kiképzéseken, mindig és egyértelműen besorolhatók a következő hét csoport valamelyikébe:
39:0.2 (426.2) 1. Legfelsőbb szeráfok.
39:0.3 (426.3) 2. Felettes szeráfok.
39:0.4 (426.4) 3. Felügyelő szeráfok.
39:0.5 (426.5) 4. Intéző szeráfok.
39:0.6 (426.6) 5. A bolygók segítői.
39:0.7 (426.7) 6. Az átmenetben segédkezők.
39:0.8 (426.8) 7. A jövő szeráfjai.
39:0.9 (426.9) Aligha igaz az az állítás, hogy a szeráf bármely más angyali csoport egyedéhez képest alacsonyabb rendű. Ugyanakkor minden angyal szolgálata először az eredeti és természetes rendjének megfelelő csoportra korlátozódik. Szeráfi társam e beszámoló elkészítésében, Manotia, legfelsőbb szeráf, aki korábban is csak mint legfelsőbb szeráf működött. Szorgalommal és elkötelezett szolgálat révén egymás után teljesítette a szeráfi szolgálatnak mind a hét formáját, s ennek során a szeráfok számára rendelkezésre álló tevékenységek közül csaknem az összest kipróbálta, és jelenleg szeráf-társvezetői rangban áll az Urantián.
39:0.10 (426.10) Az emberi lények néha nehezen értik meg, hogy a felsőbb szintű szolgálatra teremtett képesség nem szükségszerűen foglalja magába az alsóbb szolgálati szinteken való működés képességét. Az ember védtelen csecsemőként kezdi életét; így minden halandói előrelépéshez szüksége van az összes tapasztalásbeli előzményre; a szeráfoknak nincs ilyen, a kifejlett állapotot megelőző életszakaszuk – nincs gyermekkoruk. Ők ugyanakkor tapasztalás által fejlődő teremtmények, és tapasztalás révén, valamint kiegészítő képzésen keresztül úgy fejleszthetik az isteni és természetes felruházottságukat, hogy egy vagy több szeráfi szolgálatban tapasztalati úton képesítést szereznek.
39:0.11 (426.11) Kinevezésüket követően a szeráfokat felveszik a saját csoportjuk tartalékosai közé. E bolygóügyi és intézői beosztásba helyezett szeráfok gyakran hosszabb időszakokat is eltöltenek eredeti besorolásukban, de minél magasabb az eredeti működési szintjük, ezen angyali segítők annál állhatatosabban keresik annak lehetőségét, hogy a világegyetemi szolgálat alacsonyabb szintjére kerülhessenek. Különösen kedvelt a köreikben a bolygók segítőinek tartalékosaiként való működés, és ha sikeresen teljesítenek, akkor felveszik őket valamely evolúciós világ Bolygóhercegének központjához tartozó mennyei tanodába. Itt kezdik meg tanulmányaikat az emberi fajok nyelvéről, történelméről és helyi szokásairól. Az emberi lényekhez hasonlóan a szeráfoknak is tudást és tapasztalatokat kell gyűjteniük. Bizonyos személyiségjegyekben nem állnak nagyon távol tőletek. Mindannyian arra törekednek, hogy a legelején, a lehető legalacsonyabb szinten kezdjék meg a segédkezést; így remélhetik, hogy elérik a megtapasztalható rendeltetésük beteljesülésének lehető legfelsőbb szintjét.
39:1.1 (427.1) E szeráfok a helyi világegyetemi angyalok hét kinyilatkoztatott rendjének legfelsőbbikébe tartoznak. Hét csoportban tevékenykednek, melyek mindegyike szoros kapcsolatban áll a Teljes Szeráfi Testület angyali segédkezőivel.
39:1.2 (427.2) 1. Fiú-Szellem segédkezők. A legfelsőbb szeráfok első csoportjának feladata azon magas Fiak és Szellem-eredetű lények szolgálata, akik a helyi világegyetemben lakoznak és működnek. Az angyali segédkezők e csoportja a Világegyetemi Fiút és a Világegyetemi Szellemet is szolgálja, valamint szoros kapcsolatban áll a Fényes Hajnalcsillagnak, vagyis a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem egyesített akaratát világegyetemi síkon végrehajtó főigazgatónak a hírgyűjtő testületével.
39:1.3 (427.3) Mint a felsőbb Fiak és Szellemek mellé kirendelt szeráfok, természetesen közreműködnek az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem isteni gyermekeinek, a paradicsomi avonaloknak a kiterjedt szolgálatában is. A paradicsomi avonalokat minden ítélőhatósági és alászállási küldetésükre elkíséri ez a felsőbb és tapasztalt szeráfrend, akik ilyenkor egy adott bolygói megítéltetés lezárásával és egy új korszak megnyitásával kapcsolatos szervezési és igazgatási jellegű különleges feladatra vállalkoznak. Ők azonban nem vesznek részt magában az ítélkezésben, s e rendtől való eltérésre csak igen ritkán kerül sor.
39:1.4 (427.4) Az Alászállás-kísérők. A paradicsomi avonalokat, bele nem értve a Teremtő Fiakat, alászállási küldetésükre mindig elkíséri egy 144 tagú alászálló kísérőtestület. E 144 angyal a Fiú-Szellem összes olyan segítőjének a felettese, akiknek valamely alászállási küldetésben szerepük lehet. Állhatnak angyalhadosztályok is a megtestesült Istenfi parancsnoksága alatt valamely bolygói megtestesülés során, azonban e szeráfok munkájának szervezését és irányítását ez a 144 alászállás-kísérő látja el. Felsőbb rendű angyalok, szupernáfok és szekonáfok is lehetnek e kísérősereg tagjai, és bár az ő küldetésük különbözik a szeráfokétól, mindeme tevékenységeket az alászállás-kísérők hangolják össze.
39:1.5 (427.5) Ezen alászállás-kísérők már teljessé lett szeráfok; már mind megjárták a Szerafington köreit és bejutottak a Teljes Szeráfi Testületbe. Továbbképzésben is részesültek ahhoz, hogy szembenézhessenek azokkal a nehézségekkel és megbirkózhassanak azokkal a szükséghelyzeti feladatokkal, melyek az idő gyermekeinek felemelése céljából az Istenfiak által teljesített alászállásokkal járnak. E szeráfok mindegyike eljutott már a Paradicsomra, és a Második Forrás és Középpont, az Örökkévaló Fiú mindegyiküket már személyesen is magához ölelte.
39:1.6 (427.6) A szeráfok ugyanígy törekednek olyan feladatok vállalására is, mint a megtestesült Fiak küldetéseiben való részvétel, vagy a teremtésrészekben élő halandók részére teljesített beteljesülés-őrangyali feladatok; ez utóbbi egyébként a legbiztosabb módja annak, hogy eljussanak a Paradicsomra, míg az alászállás-kísérők a feladatuk elvégzésével teljesítik azt a legmagasabb szintű, helyi világegyetemi szolgálatot, mely a Paradicsomot-elért, teljes-szeráffá válás részét képezi.
39:1.7 (428.1) 2. Bírósági Tanácsadók. Ezek közé tartoznak a mindenféle megítélésben közreműködő tanácsadók és segítők, a békéltetőktől az adott terület legfelsőbb bíróságaiig. E bíróságoknak nem célja, hogy bűntető ítéleteket hozzanak, feladatuk sokkal inkább az, hogy az őszinte véleménykülönbségeket mérlegeljék és rendelkezzenek a felemelkedő halandó örökké tartó továbbéléséről. Itt kapnak szerepet a bírósági tanácsadók: a közreműködésükkel biztosítják, hogy a halandó teremtmények ellen felhozott minden vád igazságos legyen és a megítéltetés irgalommal párosuljon. E munkában szorosan együttműködnek a Főbiztosokkal, vagyis a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt azon felemelkedő halandókkal, akik a helyi világegyetemben szolgálnak.
39:1.8 (428.2) A szeráfi bírósági tanácsosok széles körű munkát végeznek a halandók védelmezőiként. Nem azért, mintha valaha is előfordulhatna olyan helyzet, hogy a világok alacsonyabb rendű teremtményeivel szemben igazságtalanság eshetne meg, hanem azért, mert az igazságosság megköveteli az isteni tökéletesedés útján felfelé haladók esetében az általuk elkövetett minden hibának a megítélését, és mert a kegyelem szükségessé teszi, hogy minden ilyen ballépést a teremtményi természetnek és az isteni célnak megfelelően igazságosan ítéljenek meg. Ezek az angyalok az isteni igazságosságban eredendően meglévő kegyelmi elem kifejtői és szemléltetői – arról a méltányosságról van tehát szó, mely a személyes késztetések és a faji hajlamok tényeinek ismeretén alapul.
39:1.9 (428.3) Ezen angyali rend a Bolygóhercegek tanácsaitól kezdve a helyi világegyetem legfelsőbb bíróságaiban is szolgál, míg a Teljes Szeráfi Testületbe tartozó társaik az Orvonton felsőbb területein, sőt még az uverszai Nappalok Elődeinek ítélőszékeinél is működnek.
39:1.10 (428.4) 3. Világegyetemi iránymutatók. Ezek minden olyan felemelkedő teremtménynek igaz barátai és felkészített tanácsadói, akik még utoljára a Szalvingtonon, az eredeti világegyetemükben időznek egy keveset, amint a hatalmas Orvonton felsőbb-világegyetemben rájuk váró szellemi kaland küszöbén állnak. Ekkor sok felemelkedőt olyan érzés tölt el, melyet a halandók csak az emberi honvággyal összehasonlítva érthetnek meg. Mögöttük vannak az előrehaladásuk során megismert területek, a hosszú szolgálatban és a morontia-előrelépésben megismert területek; előttük pedig egy nagyobb és hatalmasabb világegyetemi kaland rejtélye.
39:1.11 (428.5) A világegyetemi iránymutatók feladata, hogy elősegítsék a felemelkedő zarándokok átjutását a világegyetemi szolgálat már elért szintjéről a még el nem értre; hogy segítsék e zarándokokat azon jelentéstartalmak és értékek megértésének színgazdag pontosításában, melyek abban a felismerésben rejlenek, hogy az első létszakaszú szellemlény nem a helyi világegyetemi morontia felemelkedés végén vagy csúcsán áll, hanem inkább az Egyetemes Atyához a Paradicsomig felvezető magas szellemi lépcsőnek a legalján.
39:1.12 (428.6) A Szerafington számos végzőse, a Teljes Szeráfi Testület tagjai, akik e szeráfokkal társultak, alapos oktatómunkába fognak bizonyos, a nebadoni teremtményeket a következő világegyetemi korszak viszonyaira felkészítő szalvingtoni tanintézetekben.
39:1.13 (428.7) 4. A Tanító Tanácsosok. Ezen angyalok a helyi világegyetemi szellemi tanító testületek felbecsülhetetlen értékű segítői. A tanító tanácsosok különféle rendű tanároknak a segédei, a melkizedekektől és a Háromsági Tanító Fiaktól le egészen a morontia halandókig, akiket a felemelkedői létben épp csak valamivel hátrébb tartó társaik segítésére jelöltek ki. Először e tanító szeráf társakat fogjátok meglátni a Jerusemet körülvevő hét lakóvilág egyikén.
39:1.14 (428.8) E szeráfok a helyi világegyetemük oktatási és továbbképző intézményeiben működő tagozatvezetők mellé kirendelt segédek, és nagy számban tevékenykednek a helyi csillagrendszerek hét továbbképző világának és a csillagvilágok hetven oktatási szférájának karain. E segédkezési tevékenységek az egyes világokon is folynak. E legfelsőbb-szeráfi tanácsosok még az idő igaz és felszentelt tanárait is segítik és gyakorta meglátogatják.
39:1.15 (429.1) A Teremtő Fiú negyedik teremtményi megtestesülésére is egy, a nebadoni legfelsőbb szeráfi rendbe tartozó tanító tanácsos alakjában került sor.
39:1.16 (429.2) 5. Jelölő Igazgatók. Időről időre 144 legfelsőbb szeráfból álló testületet választanak a teremtmények lakhelyéül szolgáló evolúciós és épített szférákon szolgálatot teljesítő angyalok. Bármely szférán ez a legfelsőbb angyali tanács, és ez hangolja össze a szeráfi szolgálat és kijelölés önálló szeráfi hatáskörben rendezhető feladatait. Ezek az angyalok elnökölnek minden, a szeráfi szolgálati renddel vagy az istenimádatra való felhívással kapcsolatos szeráfi gyűlésen.
39:1.17 (429.3) 6. Az adatrögzítők. Ők végzik a legfelsőbb szeráfok számára a hivatalos adatok felvételét. A magasrendű angyalok közül sokan e képességeik teljes birtokában születtek; mások e tiszteletteljes tisztséget és felelős beosztást szorgalmas tanulással és az alacsonyabb vagy kisebb felelősséggel bíró rendek mellett végzett hasonló feladatok állhatatos teljesítése révén érdemelték ki.
39:1.18 (429.4) 7. Önálló Segédkezők. A legfelsőbb rendbe tartozó szeráfok közül sokan öntevékeny szolgálatot végeznek az épített szférákon és a lakott bolygókon. E segítők önként tesznek eleget a legfelsőbb szeráfok szolgálata iránti igénynek, s így e rend tartalékállományát alkotják.
39:2.1 (429.5) A felettes szeráfok a nevüket nem onnan kapták, hogy a többi rendbe tartozó angyaloknál bármely értelemben minőségileg jobbak lennének, hanem onnan, hogy felsőbb tevékenységek végzésével bízzák meg őket a helyi világegyetemben. E szeráftestület első két csoportjába tartozók között igen sok a méltóságra emelkedett szeráf, vagyis olyan angyal, aki szolgált az összes felkészítő szakaszban és ezt követően saját fajtájának megdicsőült igazgatójaként tért vissza a korábbi tevékenységeinek szféráiba. Lévén, hogy a Nebadon fiatal világegyetem, itt nincs sok belőlük.
39:2.2 (429.6) A felettes szeráfok a következő hét csoportban működnek:
39:2.3 (429.7) 1. A Hírgyűjtő Testület. E szeráfok Gábriel, a Fényes Hajnalcsillag személyi állományához tartoznak. A helyi világegyetemet járják, s közben információt gyűjtenek számára a teremtésrészekről, melyet a nebadoni tanácsok munkájának irányításában használhat fel. Azon hatalmas angyalhadtestek hírgyűjtő testületeit alkotják, melyeket Gábriel mint a Tökéletes Fiú helyettese vezet. E szeráfok nincsenek közvetlen összeköttetésben sem a csillagrendszerekkel, sem a csillagvilágokkal, és az általuk gyűjtött ismeretanyag közvetlenül a Szalvingtonra áramlik egy folytonos, közvetlen és független körön át.
39:2.4 (429.8) A különféle helyi világegyetemek hírgyűjtő testületei képesek érintkezni egymással, és így is tesznek, azonban erre mindig csak egy adott felsőbb-világegyetemen belül kerülhet sor. Létezik egyfajta energiakülönbözet, mely révén a különböző felsőbb kormányzatok ügyletei és jelentései elkülöníthetők egymástól. Egy felsőbb-világegyetem valamely másik felsőbb-világegyetemmel rendszerint csak a paradicsomi információs elosztóközpont által biztosított eszközök révén és lehetőségekkel élve képes érintkezni.
39:2.5 (430.1) 2. Az Irgalom Hangja. Az irgalom a szeráfi szolgálat és az angyali segédkezés alapeszméje. Ennélfogva illik, hogy legyen egy angyali testület, mely ha sajátosan is, de bemutatja a kegyelmet. E szeráfok a helyi világegyetemek igazán irgalmas segédkezői. Ők azok az elhivatott vezetők, akik az emberek és angyalok nemesebb késztetéseinek és szentebb érzelmeinek tápot adnak. E hadosztály igazgatói most már mindig olyan teljes-szeráfok, akik egyúttal a halandói beteljesülés képzett őrangyalai is; mert minden egyes ilyen angyali pár legalább egy állati eredetű lelket végigvezetett a húsvér testben eltöltött életben és ezt követően áthaladt a Szerafington körein és felvétetett a Teljes Szeráfi Testületbe.
39:2.6 (430.2) 3. Szellem Összehangolók. A felettes szeráfok harmadik csoportja a Szalvingtonon állomásozik, viszont működik a helyi világegyetemben bárhol, ahol csak hasznos szolgálatot elláthat. Bár a feladataik lényegében szellemiek és ennélfogva meghaladják az emberi elme tényleges felfogóképességét, azért talán megérthettek valamennyit a halandók számára végzett segédkezésükből, ha közreadjuk, hogy ezek az angyalok azt a megbízatást kapták, hogy a Szalvingtonon tartózkodó felemelkedőket felkészítsék a helyi világegyetembeli utolsó átmenetre – a legfelsőbb morontia szintről az újjászületett szellemlények állapotába. Ahogy az elmetervezők a lakóvilágokon segítenek a túlélő teremtményeknek a morontia elme megnyilvánulási lehetőségeihez való igazodásban és azok hatékony felhasználásában, a szeráfok úgy oktatják a morontia-végzősöket a Szalvingtonon a szellem elméjének újonnan megszerzett képességeivel összefüggésben. És számos egyéb módon is szolgálják a felemelkedő halandókat.
39:2.7 (430.3) 4. Segédtanítók. A segédtanítók a segítői és társai a tanító tanácsosoknak, az ő szeráftársaiknak. Nekik egyedileg is van közük a helyi világegyetem általános oktatási intézményeihez, különösen a helyi csillagrendszerekhez tartozó lakóvilágokon folyó hétszintű képzéshez. E szeráfi működési rend bámulatos testülete az igazság és a pártatlanság ügyének elősegítése és továbbvitele céljából működik az Urantián.
39:2.8 (430.4) 5. A szállítók. A segédkező szellemek mindegyik csoportjának vannak szállítótestületei, olyan angyali rendek, melyek rendeltetése azon személyiségek közlekedésének segítése, akik maguktól nem képesek az egyik szféráról a másikra eljutni. A felettes szeráfok ötödik csoportjának székhelye a Szalvington, és a helyi világegyetemi központ viszonylatában teljesítenek térutaztatási szolgálatot. Miként a felettes szeráfok egyéb alosztályai esetében is, itt is némelyek ilyennek teremtettek, míg mások valamely alacsonyabb rendű vagy kevésbé jól felruházott csoportokból emelkedtek ki.
39:2.9 (430.5) A szeráfok „energia hordtávja” teljes mértékben megfelel a helyi világegyetemi, sőt még a felsőbb-világegyetemi követelményeknek is, azonban az Uverszáról a Havonába való hosszú úthoz szükséges energiaigényt nem képesek kielégíteni. Egy ilyen kimerítő utazás egy szállítási képességgel felruházott elsődleges szekonáf-pár különleges erejét igényli. A szállítók a repüléshez szükséges energiát az átkelés során veszik fel, míg a személyes energiáikat az út végeztével pótolják.
39:2.10 (430.6) A felemelkedő halandók még a Szalvingtonon sem rendelkeznek személyes átkelésre alkalmas alakkal. A felemelkedőknek a szeráfi közreműködést kell igénybe venniük az egyik világról a másik világra való átkelés során egészen a Havona belső körén eltöltött utolsó öntudatlan alvási szakaszig, melyet a Paradicsomon való örök ébredés követ. Ezután többé már nem lesz szükségetek az angyalokra a világegyetemek közötti utazáshoz.
39:2.11 (430.7) A szeráf-társítás folyamata hasonló a halál vagy az alvás tapasztaláshoz azzal a különbséggel, hogy az átkelés alatti alváshoz hozzátartozik egy feltétel nélküli idő-elem is. A szeráfi pihenés alatt tudatosan öntudatlan állapotban vagytok. A Gondolatigazító azonban teljes mértékben tudatánál van, sőt éppen hogy kivételesen hatékonyan képes tevékenykedni, hiszen akkor képtelenek vagytok ellenkezni, ellenállni vagy egyéb módon akadályozni az ő alkotó és átalakító munkáját.
39:2.12 (431.1) Amint a szeráf-társításon átestetek, egy meghatározott időre elalszotok, és az előre megadott időpontban felébredtek. Az ilyen átkelési alvásban megtett utazás hossza nem anyagi jellegű. Közvetlenül nem érzékelitek az idő múlását. Ez olyan, mint amikor valamelyik városban egy közlekedési eszközön elalszotok, és miután békésen átaludtátok az egész éjszakát, egy másik, távoli világvárosban ébredtek. Alvás közben utaztatok. A téren keresztül szeráf-társítva repültök, miközben pihentek – alszotok. Az átkelési alvást az Igazítók és a szeráfi szállítók közötti együttműködés váltja ki.
39:2.13 (431.2) Az angyalok nem képesek olyan éghető testeket – húsvér testeket – szállítani, mint amilyenben most ti is vagytok, de képesek minden más szállítására, a legalsóbb morontiától a legfelsőbb szellemi formákig. Ők nem vesznek részt a természetes halál eseményében. A földi létpályátok befejezésekor a testetek e bolygón marad. A Gondolatigazítótok visszatér az Atya kebelére, és ezen angyaloknak nincs közvetlen szerepük a személyiségetek ezt követő újbóli összeállításában az azonosság helyreállítására rendelt lakóvilágon. Ott az új testetek már morontia forma, mely képes a szeráf-társulásra. „Halandó testet vettek” a sírban; „morontia formát arattok” a lakóvilágokon.
39:2.14 (431.3) 6. Az adatrögzítők. E személyiségek feladata különösen a szalvingtoni és az ahhoz tartozó világokról érkező feljegyzések fogadása, iktatása és visszaküldése. Szolgálnak úgy is, mint a felsőbb-világegyetemi és más magas rangú személyiségek helyben működő csoportjainak különleges adatrögzítői, valamint úgy is, mint a szalvingtoni bíróságok jegyzői, továbbá mint azok vezetőinek titkárai.
39:2.15 (431.4) A hírközlők – adatfogadók és adattovábbítók – a szeráfi adatrögzítők egy sajátos alosztályát alkotják, s feladatuk a feljegyzések továbbítása és a lényeges információk terjesztése. Munkájuk magas rendű s oly sokrétű, hogy egyszerre 144.000 üzenet is haladhat ugyanazon energiavonalon. Átültetik a szuperáfi vezető adatrögzítők felsőbb képírásos módszereit és e közös képjelekkel kölcsönös kapcsolatot tartanak fenn mind a harmadrendű szupernáfok hírgyűjtési irányítóival, mind pedig a Teljes Szeráfi Testület megdicsőült hírgyűjtési irányítóival.
39:2.16 (431.5) A felsőbb rendű szeráfi adatrögzítők tehát szoros kapcsolatban vannak a saját rendjük hírgyűjtő testületével és az összes alárendelt adatrögzítővel is, míg a hírközlők révén képesek folyamatosan érintkezni a felsőbb-világegyetemi felsőbb adatrögzítőkkel és e csatornán keresztül a Havona adatrögzítőivel és a tudás őrzőivel a Paradicsomon. Az adatrögzítők felsőbb rendjébe tartozók között sok olyan szeráf van, aki a világegyetem alacsonyabb rendű részeiben teljesített hasonló szolgálatból emelkedett ki.
39:2.17 (431.6) 7. A tartalékosok. A Szalvingtonon a felettes szeráfok minden fajtájának nagy tartalékai állnak rendelkezésre, azonnal bevethetők akár a Nebadon legtávolabbi világain is, ha igénybevételük a kijelölésért felelős igazgatók utasítása vagy a világegyetemi intézők kérése miatt szükségessé válna. A tartalékos felettes szeráfok hírvivői segítséget is nyújtanak a Ragyogó Estcsillagok vezetőjének utasítására, aki minden személyes közléscsere ellenőrzésével és az adatforgalom szervezésével van megbízva. A helyi világegyetem teljes körűen el van látva a külső kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelő eszközökkel, azonban az üzenetek némely hányadának továbbításához mindig személyes hírvivők közreműködésére van szükség.
39:2.18 (432.1) A teljes helyi világegyetem alapvető tartalékai a Szalvington szeráfi világain találhatók. E testületben az angyalok minden csoportjának minden fajtája képviselteti magát.
39:3.1 (432.2) A világegyetemi angyalok e sokszínű rendjét a csillagvilágok kizárólagos szolgálatára jelölték ki. E gyakorlott segítők a csillagvilági központokon építik ki a parancsnokságukat, de a rájuk bízott területek érdekében szerte az egész Nebadonban is működnek.
39:3.2 (432.3) 1. Segédfelügyelők. A felügyelő szeráfok első rendjét a Csillagvilági Atyák közös munkájának segítésére jelölték ki, ők a Fenségesek mindig hatékony segítői is. E szeráfok elsődlegesen az egész csillagvilág egyesítésével és egyensúlyba hozatalával foglalkoznak.
39:3.3 (432.4) 2. A Törvény Előrevetítői. Az igazságosság értelmi alapja a törvény, és a helyi világegyetemben törvényt a csillagvilágok törvényalkotó gyűlése hoz. E független testületek szerkesztik és hirdetik ki hivatalosan a Nebadon alaptörvényeit, mely törvények rendeltetése az, hogy a lehető legnagyobb mértékben tegyék lehetővé az egész csillagvilág szervezését úgy, hogy az összhangban legyen a személyes teremtmények erkölcsi szabad akarata tiszteletben tartására hivatott, rögzített irányelvvel. A felügyelő szeráfok második rendjének feladata a csillagvilági törvényalkotók számára olyan előterjesztéseket készíteni, melyek bemutatják, hogy az indítvány milyen mértékben érintheti a szabad akaratú teremtmények életét. E szolgálat ellátására való alkalmasságukra a helyi csillagrendszerekben és a lakott világokon teljesített hosszú szolgálatban tettek szert. E szeráfok nem keresik a kegyeit egyik vagy másik csoportnak, viszont a mennyei törvényalkotók előtt abból a célból jelennek meg, hogy azokért szóljanak, akik nem tudnak megjelenni és az érdekeiket maguk képviselni. Még a halandó ember is hozzájárulhat a világegyetemi törvény fejlődéséhez, mert éppen e szeráfok azok, akik hű és teljes képet rajzolnak, nem szükségképpen az ember átmeneti és tudatos vágyairól, hanem inkább az emberi benső igaz vágyódásáról, az anyagi halandó kifejlődő morontia lelkéről a tér világain.
39:3.4 (432.5) 3. A Közösségi érzék Kialakítói. Az egyes bolygóktól fel egészen a morontia felkészülési világokig, e szeráfok azon munkálkodnak, hogy javítsák az összes őszinte társas kapcsolatot és előmozdítsák a világegyetemi teremtmények közösségi fejlődését. Ezek az angyalok arra törekednek, hogy az értelmes lények társulásait megtisztítsák minden mesterséges jellemzőtől, s azon igyekeznek, hogy megkönnyítsék a saját akarattal bíró teremtményeknek a saját maguk igaz megértésén és a valóban kölcsönös megbecsülésen alapuló társulását.
39:3.5 (432.6) A közösségi érzék kialakítói mindent megtesznek, ami a hatáskörükbe belefér és a hatalmukban áll, hogy az olyan megfelelő egyéneket hozzák össze, akik hatékonyan és egyetértésben működő csoportokat képesek alkotni a földön; és e csoportok további eredményes szolgálat céljából néha újból összeállnak a lakóvilágokon. De e szeráfok nem mindig érik el céljukat; nem mindig képesek összehozni azokat, akik egy adott cél eléréséhez vagy egy bizonyos feladat ellátására az eszményi formát alkothatnák; ilyen körülmények között az elérhető legjobb anyagot kell igénybe venniük.
39:3.6 (432.7) Ezen angyalok a lakóvilágokon és a felsőbb morontia világokon is folytatják segédkezési tevékenységüket. Részük van bármely olyan vállalkozásban, melynek köze van a morontia világokon elérhető fejlődéshez és amely három vagy több személyt érint. Két lény úgy tekinthető mint páralkotási, kiegészítői vagy társulási alapon működő együttes, de amikor hármuk vagy többük alkot csoportot szolgálat céljából, akkor az már közösségi kérdést jelent és ennélfogva a közösségi érzék kialakítóinak hatáskörébe tartozik. E hatékonyan tevékenykedő szeráfok hetven egységbe szerveződnek az Edentián, és ezek az egységek a központi szféra körül keringő hetven morontia fejlődési világon szolgálnak.
39:3.7 (433.1) 4. Az Etikai érzék Fejlesztői. E szeráfok küldetése annak elősegítése és támogatása, hogy a személyek közötti kapcsolatok erkölcsi értékét a teremtmények egyre nagyobb mértékben ismerjék el, ugyanis ez az alapja és a titka a társadalom és a kormányzás folyamatos és célirányos gyarapodásának. Az etikai megbecsülés ezen előremozdítói bárhol és bármikor működhetnek, amikor csak a segítségükre igény támad, s ennek keretében a bolygók vezetői mellett önkéntes tanácsosként és a csillagrendszerbeli felkészülési világokon csereoktatóként tevékenykednek. Ti azonban mindaddig nem részesültök az ő teljes körű iránymutatásukban, amíg el nem juttok a testvériségi tanhelyekre az Edentián, ahol általuk gyorsabban elsajátíthatjátok a testvériességgel kapcsolatos igazságokat, melyek felfedezésére még akkor is oly őszintén fogtok törekedni azon tényleges tapasztalás révén, melyet az edentiai társadalmi kutatóintézetekben, a Norlatiadek központ hetven segédszféráján az univitatiával való együttélésben fogtok átélni.
39:3.8 (433.2) 5. A szállítók. A felügyelő szeráfok ötödik csoportja személyszállítóként működik, mégpedig a csillagvilági központok viszonylataiban szállít lényeket. E szállító szeráfok az egyik szféráról a másikra tartó útjuk során teljesen tudatában vannak a repülési sebességüknek, irányuknak és csillagászati helyzetüknek. Nem élettelen lövedékként szelik át a teret. Útjuk során az összeütközés legkisebb veszélye nélkül közelíthetik meg egymást. Teljes mértékben képesek a haladási sebességük változtatására és a repülési irány módosítására, sőt még a célállomás kijelölését is megváltoztathatják, ha a vezetőik erre utasítják őket a világegyetemi értelemkörök bármely tér-kereszteződésében.
39:3.9 (433.3) A szállító személyiségek olyan felépítésűek, hogy képesek egyidejűleg mindhárom egyetemesen hozzáférhető energiavezetéket igénybe venni, mely vezetékek mindegyike tisztán 299.790 kilométer másodpercenkénti térsebességgel rendelkezik. E szállítók ezzel képesek az energia sebességét az erőtéri sebességhez hozzáadni s így a hosszú útjaikon elérni a földi másodpercenkénti 893.000 és a közel 900.000 kilométer közötti átlagos sebességet. A sebességet befolyásolja a környezetében lévő anyag tömege és közelsége, továbbá a világegyetemi erőtér közeli főköreinek erőssége és állása is. A lényeknek számos olyan, a szeráfokhoz hasonló fajtája van, akik képesek a teret átszelni és akik szintén képesek szállítani arra megfelelően felkészült lényeket.
39:3.10 (433.4) 6. Az adatrögzítők. A felügyelő szeráfok hatodik rendje a csillagvilági ügyek különleges feljegyzőiként tevékenykedik. A Norlatiadek csillagvilág központján, mely csillagvilághoz a ti csillagrendszeretek és bolygótok is tartozik, az Edentián nagy és hatékony testületük működik.
39:3.11 (433.5) 7. A tartalékosok. A felügyelő szeráfok általános tartalékosi állománya a csillagvilágok központjain tartózkodik. Ezen angyal-tartalékosok semmilyen értelemben sem tétlenek; sokuk a csillagvilági vezetők hírvivőiként segédkezik; másokat a külön feladattal meg nem bízott vorondadekek szalvingtoni tartalékosaihoz vezényeltek; megint másokat a külön feladattal megbízott Vorondadek Fiakhoz jelölhetnek ki, mint amilyen az urantiai Vorondadek megfigyelő vagy az egykor közülük kikerült urantiai Fenséges kormányzó.
39:4.1 (434.1) A szeráfok negyedik rendjét igazgatási feladatokra rendelik a helyi csillagrendszerekben. Ők a csillagrendszeri központokon őshonosak, de nagy számban állomásoznak a lakó- és a morontia szférákon, valamint a lakott világokon is. A negyedrendű szeráfok természetüknél fogva rendkívüli igazgatási képességekkel vannak felruházva. Ők a Teremtő Fiú világegyetemi kormánya alsóbb szintű egységei igazgatóinak ügyes segédei és főleg a helyi csillagrendszereknek és azok világainak ügyeivel foglalkoznak. Szolgálatukat az alábbiak szerint szervezik:
39:4.2 (434.2) 1. Igazgatási Segédek. Ezen ügyes szeráfok a Csillagrendszer Fejedelemnek a közvetlen segédei, aki egyébként egy elsőrendű Lanonandek Fiú. Felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak a csillagrendszeri központok gyakorlati munkájával kapcsolatos bonyolult feladatok végrehajtásában. A csillagrendszeri urak személyes közvetítőiként is szolgálnak, nagy számban utaznak a különböző átmeneti világok és a lakott bolygók között s a csillagrendszer jóléte érdekében számos megbízatást teljesítenek az ide tartozó lakott világok fizikai és élőlénytani érdekeinek érvényesítése céljából.
39:4.3 (434.3) Ugyanezeket a szeráfi intézőket rendelik a világurak, a Bolygóhercegek kormányaihoz is. Valamely adott világegyetemben a bolygók többsége egy másodrendű Lanonandek Fiú felügyelete alatt áll, azonban bizonyos világokon, mint amilyen az Urantia is, az isteni terv valamiképpen meghiúsult. A Bolygóherceg bukása esetén e szeráfokat a Melkizedek-megbízottak és a bolygói felügyeletben őket követők alá rendelik. Az Urantia jelenlegi ügyvezetőjét e sokoldalú szeráfrend ezer tagjából álló testület segíti.
39:4.4 (434.4) 2. Igazságossági Kísérők. Ezek az angyalok terjesztik elő az emberek és az angyalok örökkévaló jólétére vonatkozó bizonyítékok összességét, amikor ilyen dolog megítélésére kerül sor valamely csillagrendszeri vagy bolygói ítélőszék előtt. A halandói túléléssel kapcsolatos minden előzetes nyilatkozatot ők rögzítenek, olyan nyilatkozatokról van szó, melyeket később mind csatolnak az ilyen ügyek jegyzőkönyveihez s így továbbítanak a világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi felsőbb ítélőszékekhez. Minden kétséges túlélési ügy esetében a védelmet e szeráfok készítik fel, akik tökéletesen ismerik a világegyetemi igazságosság intézői által felhozott vádak minden pontjának minden elemét és részletét.
39:4.5 (434.5) Ezen angyaloknak nem küldetése az igazságosság érvényesülésének akadályozása vagy késleltetése, hanem inkább az a dolguk, hogy biztosítsák, hogy a tévedhetetlen igazságosság nemes kegyelemmel nyilvánuljon meg a pártatlanságban minden teremtmény számára. E szeráfok gyakran működnek a helyi világokon, rendszerint megjelennek a békéltető bizottságok hármasbíróságai – a kisebb félreértések ügyeinek bíróságai – előtt. Azok közül, akik korábban igazságossági kísérőkként szolgáltak az alacsonyabb rendű területeken, sokan később Irgalom Hangjaiként jelennek meg a felsőbb szférákban és a Szalvingtonon.
39:4.6 (434.6) A Sataniában a Lucifer-féle lázadás során kevesen vesztek oda az igazságossági kísérők közül, de az egyéb intéző szeráfoknak és a szeráfi segédkezők alacsonyabb rendjeinek több mint a negyedét félrevezették és megtévesztették a korlátlan személyes szabadságra vonatkozó álokoskodások.
39:4.7 (434.7) 3. A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai. Amint a felemelkedő halandók végeztek a lakóvilági felkészüléssel, kitöltötték a világegyetemi létpálya első tanulóidejét, engedélyt kapnak, hogy a viszonylagos érettségből nyerhető átmeneti megelégedettséget – a csillagrendszeri létpolgárságot – élvezzék. Jóllehet az egyes felemelkedési célok elérése tényszerű előrelépés, tágabb értelemben e célok egyszerűen csak mérföldkövek a Paradicsom felé vezető hosszú felemelkedési úton. De bármily viszonylagosak is ezek a sikerek, egyetlen evolúciós teremtménytől sem tagadják meg soha a cél elérésével járó teljes, bár átmeneti megelégedést. Mindig van valamilyen szünet, egy lélegzetvételnyi idő a paradicsomi felemelkedésben, amikor a világegyetemi látóhatár kitisztul, a teremtményi helyzet állandósul, és a személyiség megízleli a cél elérésének édességét.
39:4.8 (435.1) A halandó felemelkedő lény létpályáján az effajta időszakok közül az elsőre a helyi csillagrendszer központján kerül sor. E pihenő alatt jerusemi létpolgárokként kísérletet fogtok tenni arra, hogy a teremtményi létben fejezzétek ki azokat a dolgokat, melyekre az előző nyolc élettapasztalásban – mely az urantiai és a hét lakóvilági élettapasztalást jelenti – szert tettetek.
39:4.9 (435.2) A mindenségrendi létpolgárság szeráfi tolmácsai kísérik a csillagrendszeri központ új létpolgárait és serkentik bennük a világegyetemi kormányzati felelősségi körök iránti megbecsülést. E szeráfok úgyszintén szoros kapcsolatban állnak az Anyagi Fiakkal a csillagrendszeri igazgatásban, mialatt a lakott világokon élő anyagi halandóknak megmutatják a mindenségrendi létpolgársággal járó felelősséget és erkölcsiséget.
39:4.10 (435.3) 4. Az Erkölcsiség Serkentői. A lakóvilágokon kezditek meg elsajátítani a minden érintett előnyére váló önkormányzatiságot. Elmétek megtanulja az együttműködést, megtanulja, hogy miként készítsen terveket más, bölcsebb lényekkel közösen. A csillagrendszeri központon a szeráfi tanítók még tovább fejlesztik bennetek a mindenségrendi erkölcsiségnek – a szabadság és a hűség viszonyának – a megbecsülését.
39:4.11 (435.4) Hogy mi a hűség? A hűség a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse; nem vehetünk el sokat úgy, hogy közben semmit sem adunk. Amint egyre magasabb személyiségfokra juttok, először megtanultok hűségesnek lenni, azután megtanultok szeretni, majd fiúinak lenni, és azután lehettek szabadok; de amíg nem vagytok végleges rendű lények, amíg nem vagytok tökéletesen elkötelezettek, addig nem bontakoztathatjátok ki a saját végleges szabadságotokat.
39:4.12 (435.5) E szeráfok a türelem gyümölcsöző voltáról tanítanak: hogy a megrekedés bizonyosan halált jelent, de a túl gyors növekedés éppúgy öngyilkos; hogy miként a vízcsepp a magasabb szintről az alsóbbra hull, és tovább gördülve mindegyre lefelé halad kisebb zuhanások sorozatán keresztül, úgy a morontia- és a szellemvilágokon is így, egyre feljebb irányul a haladás – és éppoly lassan és éppoly fokozatosan.
39:4.13 (435.6) A lakott világok számára az erkölcsiség serkentői úgy mutatják be a halandói létet, mint egy folytonos, sokszemű láncot. Az Urantián, a halandói gyermeklét e szféráján való rövid ottlétetek pusztán egyetlen ilyen láncszem, az első szem a világegyetemeket és az örökkévaló korszakokat összekötő hosszú láncban. Nem annyira az a fontos, amit ebben az első életben tanultok; a fontos inkább ezen élet megélésének tapasztalása. Még a világon elvégzett munka, legyen az bármily kiemelkedő is, közel sem olyan fontos, mint az út, amelyen e munkát végzitek. Az erényes életnek nincs anyagi jutalma, de van egyfajta mély megelégedettség – a teljesítés tudatosulása – és ez meghalad minden anyagi jutalmat.
39:4.14 (435.7) A mennyország kulcsai a következők: őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség. Minden ember rendelkezik e kulcsokkal. Az emberek használják azokat – haladnak a szellemi besorolásban – a döntéseik révén, több döntésük révén és még több döntésük révén. A legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség nem más, mint a lehető legnagyobb érték választása, és ez mindig – bármely szférában, s mindegyikben – az Isten akarata megcselekedésének választása. Ha az ember ezt választja, akkor ő maga is nagy, legyen akár a Jerusem legszerényebb létpolgára vagy akár a legutolsó halandó az Urantián.
39:4.15 (436.1) 5. A szállítók. Ezek a helyi csillagrendszerekben működő szállító szeráfok. A Sataniában, a csillagrendszeretekben utasokat szállítanak a Jerusemre és onnan vissza, egyébként pedig bolygóközi szállítókként szolgálnak. Ritkán telik el úgy nap, hogy egy sataniai szállító szeráf ne hozna hallgató-látogatót vagy valamilyen más szellemi vagy félszellemi természetű utazót az Urantia földjére. Ugyanezek az űrutazók egykor majd benneteket fognak szállítani a csillagrendszer központi csoportjához tartozó különféle világok között, és amikor befejezitek a jerusemi küldetéseteket, ők visznek tovább benneteket az Edentiára. Azonban semmilyen körülmények között sem visznek vissza benneteket az emberi eredetetek világára. A halandó sohasem tér vissza a szülőbolygójára az átmeneti létezésének megítéltetési időszaka alatt, és ha valamelyik következő megítéltetési időszakban netalán vissza is térne, akkor is a világegyetem központi csoportjába tartozó szállító szeráf kísérné az úton.
39:4.16 (436.2) 6. Az adatrögzítők. E szeráfok őrzik a helyi csillagrendszerek hármas feljegyzéseit. A csillagrendszer központján álló feljegyzés-templom különleges építmény, a harmada anyagból való, melyet fénylő fémek és kristályok alkotnak; egy másik harmada morontiai, mely a szellemi és az anyagi energia kapcsolatára épül, de amelyet halandó szem nem láthat; egyharmada pedig szellemi. E rendbeli adatrögzítők felügyelik és tartják fenn ezt a hármas feljegyzési rendszert. A felemelkedő halandók elsőnek az anyagi irattárakat veszik igénybe, az Anyagi Fiak és a felsőbb átmeneti besorolású lények a morontia csarnokokban elhelyezett feljegyzéseket tanulmányozzák, míg a szeráfok és a teremtésrész felsőbb szellemszemélyiségei a szellemi részleg feljegyzéseit kutatják.
39:4.17 (436.3) 7. A tartalékosok. Az intéző szeráfok tartalékos testületei a Jerusemen a várakozási idejük jelentős részét töltik azzal, hogy szellemtársakként meglátogatják a csillagrendszer különböző világairól újonnan érkezett felemelkedő halandókat – a lakóvilágokról kikerült, hivatalosan is elismert végzősöket. A jerusemi ottlétetek egyik nagy élménye az lesz, hogy a várakozó tartalékos testületekbe tartozó, sokfelé járt és sokat tapasztalt szeráfokkal beszélhettek és meglátogathatjátok őket a nyugalmi időszakokban.
39:4.18 (436.4) Épp az ilyen baráti kapcsolatok azok, amelyek miatt a felemelkedő halandók olyannyira megkedvelik a csillagrendszeri központot. A Jerusemen először találkoztok majd az Anyagi Fiak, az angyalok és a felemelkedő zarándokok együttesével. Itt ismerkednek egymással azok a lények, akik teljesen szellemiek és félszellemiek és az anyagi létből éppen hogy csak kiemelkedett egyedek. A halandói formák itt úgy módosulnak és az emberi fényreakció sávszélessége úgy megnő, hogy mindenki képes élvezni az egymás felismeréséből és a másik személyisége rokonszenven alapuló megismeréséből származó előnyöket.
39:5.1 (436.5) E szeráfok központi állomáshelyet tartanak fenn a csillagrendszeri központokon, és bár szorosan kötődnek a helyben honos ádámi létpolgárokhoz, elsődlegesen a Bolygók Ádámjainak, az evolúciós világokon élő anyagi fajok élőlénytani vagy testi nemesítőinek szolgálatát látják el. Az angyalok segédkezési munkája egyre érdekesebbé válik, ahogy az a lakott világokhoz közelebb esik, ahogy egyre közelebb kerül ama tényleges nehézségekhez, melyekkel az idő azon férfijai és női néznek szembe, akik az örökkévalósági cél elérésére irányuló kísérletre készülnek.
39:5.2 (437.1) A bolygók segítőinek többségét az ádámi rendszer összeomlását követően kivonták az Urantiáról, és a világotok szeráfi felügyelete nagyobb mértékben hárult az intézőkre, az átmenetben segédkezőkre és a beteljesülés-őrangyalokra. Ám a vétkező Anyagi Fiúitok e szeráfi segítői még mindig az Urantián szolgálnak a következő csoportokban:
39:5.3 (437.2) 1. A Kert Hangjai. Amint az emberi törzsfejlődés bolygói menete eléri a maga legfelsőbb élőlénytani szintjét, mindig megjelennek az Anyagi Fiak és Leányok, az Ádámok és Évák, hogy elősegítsék az emberfajták további evolúcióját azáltal, hogy ténylegesen is átadják a felsőbb rendű élet-sejtanyagukat. Az ilyen Ádám és Éva bolygói állomáshelyét nevezik rendszerint Édenkertnek, és az ő személyes szeráfjaikat pedig gyakran a „Kert hangjainak” hívják. E szeráfok felbecsülhetetlen értékű segítséget jelentenek a Bolygó Ádámjainak minden, az evolúciós emberfajták testi és értelmi fejlesztését célzó munkatervükben. Az urantiai ádámi vétséget követően e szeráfok némelyikét a bolygón tartották és az ádámi hatáskört átvevő lény alá rendelték.
39:5.4 (437.3) 2. A Testvériség Szellemei. Legyen számotokra is nyilvánvaló, hogy az evolúciós világra érkező Ádám és Éva feladatainak jelentős hányadát az teszi ki, hogy a bolygó különböző emberfajtái között faji összhangot és közösségi együttműködést valósítsanak meg. Ezen eltérő bőrszínű és különböző természetű emberfajták ritkán fogadják szívesen az emberi testvériség tervét. E fejletlen emberek csak az érett emberi tapasztalás eredményeként és a testvériség szeráfi szellemeinek hűséges segédkezése révén kezdik felismerni a békés társulás bölcsességét. E szeráfok munkája nélkül igen sok késedelmet szenvednének az Anyagi Fiak azon erőfeszítései, hogy a fejlődő világ emberfajtái között összhangot teremtsenek és a fejlődésüket előmozdítsák. Ha Ádámotok kitartott volna az Urantia eredeti fejlesztési terve mellett, akkor e szellem-testvériség mostanra már hihetetlen mértékű átalakulásokat eredményezett volna az emberi faj esetében. Az ádámi vétséghez képest valóban figyelemre méltó, hogy e szeráfi rendek képesek voltak így előmozdítani a testvériség kialakulását és elérni annak a jelenlegi urantiai szintjét.
39:5.5 (437.4) 3. A Béke Lelkei. Az evolúciós ember feltörekvését az első évezredekben sok küzdelem jellemzi. A béke nem természetes állapota az anyagi területeknek. A világok a béke szeráfi lelkeinek segédkezésén keresztül ismerik fel először a „békét a földön és a jó szándékot az emberek között”. Bár ezen angyalok első urantiai erőfeszítései komoly akadályokba ütköztek, Vevona, a béke lelkeinek vezetője az ádámi időkben, az Urantián maradt és jelenleg a helyben székelő főkormányzó kíséretéhez tartozik. Ugyanez a Vevona volt az, aki Mihály megszületésekor az angyali sereg vezetőjeként „Istennek dicsőséget a Havonán és az emberek között békét és jóakaratot” hirdetett a világoknak.
39:5.6 (437.5) A bolygói evolúció későbbi korszakaiban e szeráfok közreműködnek a megbékélés eszméjének az isteni összhang fogalmával való kiváltásában a halandói továbbélési életfelfogásban.
39:5.7 (437.6) 4. A Bizodalom Szellemei. Az ősi emberek veleszületett válasza a gyanakvás; az első idők túlélési küzdelmei nem táplálják természetes mértékben a bizalmat. A bizodalom az ádámi rendszer e bolygói szeráfjai által előidézett új, emberi szerzemény. Az ő küldetésük, hogy a fejlődő emberek elméjébe véssék a bizalmat. Az Istenek igen bizalomteljesek; az Egyetemes Atya hajlandó magát – az Igazítót – önként az ember társaságára bízni.
39:5.8 (438.1) E teljes szeráfcsoportot az ádámi balsikert követően az új rendszerbe helyezték, és ők azóta is így tevékenykednek az Urantián. Ebbéli működésük nem minden siker nélküli, hiszen a polgárosodott társadalom a jelenlegi fejlődési útján sokat átvett a reményről és a bizakodásról általuk alkotott fogalmak közül.
39:5.9 (438.2) A fejlettebb bolygói korokban e szeráfok elérik, hogy az ember egyre jobban értékelje azt az igazságot, hogy a bizonytalanság a titka a megelégedést nyújtó folytonosságnak. Segítik a halandó bölcselőket annak felismerésében, hogy amikor a sikernek elengedhetetlen feltétele az ismerethiány, akkor elképesztő hiba volna, ha a teremtmény ismerné a jövőt. Javítják az ember ízlését a bizonytalanság ízének, a bizonytalan és ismeretlen jövő meghittségének és varázsának értékelésében.
39:5.10 (438.3) 5. A szállítók. A bolygói szállítók az egyes világokat szolgálják. A szeráf-társított lények többségét átutazókként hozzák e bolygóra; itt csak rövid időre szakítják meg útjukat; a saját szeráfi szállítóik gondjaira vannak bízva; de azért nagy számban állomásoznak ilyen szeráfok az Urantián. Ők az olyan helyi bolygói viszonylatban működő szállító személyiségek, mint amilyen az Urantia-Jerusem viszonylat is.
39:5.11 (438.4) Az angyalokról alkotott szokványos fogalmatok eredete a következő: a testi halál előtti pillanatokban néha gondolati jelenség áll elő az emberi elmében, és úgy tűnik, hogy ezen elhomályosuló tudat valamiféle látogató-angyali formát jelenít meg, mely nyomban az angyalokról kialakított, az egyén elméjében rögzült fogalmakkal azonosul.
39:5.12 (438.5) Az angyalok szárnyakkal való felruházottságának téveszméje nem teljesen azokból a régi képzetekből fakad, hogy a repüléshez szárnyakra van szükségük. Emberi lények néha engedélyt kaptak arra, hogy megfigyelhessék a szeráfokat, amint azok éppen szállítási szolgálatra készülődtek, és e tapasztalatokból kialakult hagyományok nagyban meghatározták az urantiai angyalfogalmakat. Ha megfigyelünk egy szállító szeráfot, amint éppen felkészítik a bolygóközi utazásra rendelt utas fogadására, akkor olyasmit láthatunk, ami úgy tűnhet, mint az angyal fejétől a lábáig terjedő kettős szárny. A valóságban e szárnyak energiaszigetelések – súrlódási pajzsok.
39:5.13 (438.6) Amikor a mennyei lényeket társítani akarják a szeráffal az egyik világról a másikra való átkelés érdekében, akkor a szféra központjára szállítják és a megfelelő nyilvántartásba vételt követően átkelési alvásba helyezik őket. Közben a szállító szeráf vízszintes helyzetbe áll közvetlenül a bolygó világegyetemi energiasarka fölött. Az energiapajzsok teljesen nyitott állása mellett a szolgálatban lévő szeráfi segítők az alvó személyiséget ügyesen elhelyezik közvetlenül a szállító angyal felső részén. Ezután a felső és alsó pajzsot gondosan lezárják és a helyére igazítják.
39:5.14 (438.7) És ekkor, az átalakítók és a továbbítók hatására egy furcsa átalakulás indul meg, amint a szeráfot felkészítik a világegyetemi körök energiaáramaiba való bekapcsolódásra. Külső megjelenésében a szeráf mindkét végén elkezd kicsúcsosodni és egy borostyán árnyalatú különös fény úgy beborítja, hogy rövid idő múlva már nem lehet felismerni a szeráf-társított személyiséget. Amint minden kész az indulásra, a szállításvezető az életszállítmány megfelelő ellenőrzését elvégzi, végrehajtja azokat a szokványos ellenőrző vizsgálatokat, melyekkel meggyőződhet arról, hogy az angyal vajon megfelelően rákapcsolódott-e a körre, és ezután jelenti, hogy az utazó szeráf-társítása megfelelő, az energiák beállítása rendben van, az angyal szigetelése megfelelő és minden készen áll az indulási villanásra. Ezután a gépi szabályozók, mert ketten vannak, elfoglalják a helyüket. Ekkorra a szállító szeráf már egy csaknem átlátszó, rezgő és torpedó alakú, villódzó fényjelenséggé vált. Ekkor a teremtésrész forgalomirányítója odarendeli az élő energia-továbbítók segédcsoportjait, szám szerint rendszerint ezret; aztán megadja az úti célt, és megérinti a szeráfi szállítmány legközelebbi elérhető pontját, mely villámlásszerű sebességgel kilő előre, mennyei fényességű nyomot hagyva maga után, amint a bolygó légkörén áthalad. Kevesebb mint tíz percen belül a csodás jelenség eltűnik még a legjobban felerősített szeráfi tekintet elől is.
39:5.15 (439.1) A bolygói térjelentéseket ugyan a kijelölt szellemi központ szélességi körén délben fogadják, viszont a szállítókat ugyanerről a helyről éjfélkor indítják útnak. Ez a legkedvezőbb időpont az indulásra, és ha másként nem határoznak, akkor ez a szokásos időpont.
39:5.16 (439.2) 6. Az adatrögzítők. Ezek a bolygó komolyabb ügyeinek felügyelői, komolyabb alatt értve azt a viszonylatot, amelyben a bolygó a csillagrendszer részeként működik, és ahogy a világegyetemi kormányzathoz viszonyul és ahogy abban érintett. A bolygói ügyek feljegyzésében érintettek, de nem foglalkoznak az egyes lények életével és létezésével kapcsolatos ügyekkel.
39:5.17 (439.3) 7. A tartalékosok. A bolygói szeráfok sataniai tartalékos testületét a Jerusemen tartják fenn az Anyagi Fiak tartalékosaival szoros társulásban. E bőséges tartalékos állomány gondoskodik a szeráfi rendjük sokféle tevékenységének minden szakaszáról. Ezen angyalok egyúttal a helyi csillagrendszerek személyes hírvivői is. Szolgálják az átmenetben lévő halandókat, az angyalokat és az Anyagi Fiakat, valamint a csillagrendszeri központon lakozó más személyiségeket. Noha az Urantia jelenleg kívül esik a Satania és a Norlatiadek szellemi körein, azért egyebekben bizalmas kapcsolatban álltok a bolygóközi ügyekkel, mert e hírvivők gyakran jönnek a Jerusemről erre a világra is, mint ahogy a csillagrendszer összes többi szférájára is.
39:6.1 (439.4) Ahogy a nevük is sugallja, az átmenetben segédkező szeráfok mindenhol szolgálnak, ahol csak hozzájárulhatnak a teremtmények átviteléhez az anyagiból a szellemi állapotba. Ezek az angyalok a lakott világoktól kezdve a csillagrendszeri központokig mindenhol szolgálnak, de a sataniaiak jelenleg a legnagyobb erőfeszítést a hét lakóvilágon tartózkodó túlélő halandók oktatása érdekében teszik. E segédkezés jellege az alábbi hét kinevezési rendnek megfelelően alakul:
39:6.2 (439.5) 1. Szeráfi Örömhírhozók.
39:6.3 (439.6) 2. Faji Közvetítők.
39:6.4 (439.7) 3. Elmetervezők.
39:6.5 (439.8) 4. Morontia Tanácsosok.
39:6.6 (439.9) 5. Műszakiak.
39:6.7 (439.10) 6. Adatrögzítő-Tanítók.
39:6.8 (439.11) 7. Segédkező tartalékosok.
39:6.9 (439.12) Az átmenetben lévő felemelkedők számára segédkező szeráfokról a lakóvilágokkal és a morontia élettel foglalkozó beszámolókból tudhattok meg többet.
39:7.1 (440.1) Ezek az angyalok nem segédkeznek általánosan, kivéve a Nebadon idősebb teremtésrészeiben és fejlettebb bolygóin. Nagyszámú tartalékosuk állomásozik a Szalvington melletti szeráfi világokon, ahol a fényben és életben megállapodott korszak valamikori nebadoni beköszöntével kapcsolatos dolgokkal foglalkoznak. E szeráfok működésének van köze a felemelkedő-halandói létpályához, azonban csaknem kizárólag azon halandók számára segédkeznek, akik a módosított felemelkedési rend valamelyikébe tartoznak.
39:7.2 (440.2) Minthogy ezek az angyalok jelenleg közvetlenül nem kötődnek sem az Urantiához, sem az urantiaiakhoz, ezért az a legjobb, ha a lenyűgöző tevékenységeik leírását mellőzzük.
39:8.1 (440.3) A szeráfok őshonosak a helyi világegyetemekben, és éppen az otthonukat jelentő teremtésrészben éri el némelyikük a végső szolgálatot. A rangidős főangyalok segítsége és tanácsai révén némely szeráf felemelkedhet a Ragyogó Estcsillagok magas rangjára, mások az Estcsillagok ki nem nyilatkoztatott mellérendeltjeinek besorolását és szolgálatát érik el. Más kalandokra is vállalkozhatnak a helyi világegyetemi beteljesülésben, azonban a Szerafington mindig is minden angyal örökkévaló célja marad. A Szerafington jelenti az angyali küszöböt a Paradicsomhoz és az Istenség eléréséhez, az jelenti az átmeneti szférát az időbeni segédkezéstől az örökkévalóság felsőbb szolgálatához.
39:8.2 (440.4) A szeráfok sokféleképpen – sok százféleképpen – érhetik el a Paradicsomot, de a legfontosabb módozatok, melyeket e beszámolókban is közzéteszünk, a következők:
39:8.3 (440.5) 1. Felvétetnek a paradicsomi szeráfi lakóhelyre személyes minőségükben azáltal, hogy égi mesterként, Szakmai Tanácsadóként vagy Mennyei Adatrögzítőként végzett szolgálatukban tökéletesen teljesítenek. Paradicsomi Társsá is válhatnak, és miután így elérték a minden dolog középpontját, esetleg a szeráfi rendek és mások számára örökkévaló segédkezővé és tanácsadóvá lesznek.
39:8.4 (440.6) 2. A Szerafingtonra rendelik őket. Bizonyos körülmények között a szeráfokat fentről utasítják; más körülmények között az angyalok néha sokkal rövidebb idő alatt érik el a Paradicsomot, mint a halandók. De függetlenül attól, hogy milyen rátermett is a szeráfpár, maguktól nem indulhatnak el a Szerafingtonra vagy máshová. Csakis a sikeres beteljesülés-őrangyalok érhetik el biztosan a Paradicsomot az evolúciós felemelkedés fokozatos útján. Mindenki másnak türelmesen meg kell várnia a harmadrendű szupernáfok paradicsomi hírvivőinek megérkezését, akik a felsőbb szinten való megjelenésre a felhívást meghozzák.
39:8.5 (440.7) 3. Evolúciós halandói eljárással elérik a Paradicsomot. A szeráfok legkomolyabb döntése az időbeli létpályájukon az őrangyali tisztség, mégpedig annyiban, hogy végleges létpályát nyerhetnek és képesítést szerezhetnek a szeráfi szolgálat örökkévaló szféráiban teljesítendő feladatokra. Az idő gyermekeinek e személyes kísérőit beteljesülés-őrangyaloknak hívjuk, ezzel is jelezve, hogy ők vigyázzák a halandó teremtményeket az isteni beteljesülés útján, és hogy ennek során a saját felsőbb rendeltetésük beteljesülését is meghatározzák.
39:8.6 (440.8) A beteljesülés-őrangyalokat a szeráfi rendek, mégpedig bármely szeráfi rend tapasztaltabb angyali személyiségeinek soraiból választják, a szolgálatra alkalmasnak találtak közül. Minden, az Igazítóval eggyé kapcsolódási beteljesülésre rendelt túlélő halandó mellé átmenetileg oltalmazókat rendelnek, és e társakat véglegesíthetik is, amint a halandó túlélők elérik a kellő értelmi és szellemi fejlettségi szintet. Mielőtt a halandó felemelkedők elhagynák a lakóvilágokat, már mindegyiknek állandó szeráfi társa van. A segédkező szellemek e csoportját az Urantiáról szóló beszámolókban ismertetjük.
39:8.7 (441.1) Az angyalok nem képesek elérni Istent az emberi származási szintről, mert „nálatok könnyebbnek” teremtettek; de a dolgok nagyon bölcsen úgy vannak elrendezve, hogy ők ugyan nem képesek legalulról, a halandói létezés alacsonyan fekvő területeiről elindulni, viszont leereszkedhetnek azokhoz, akik lentről indulnak és e teremtményeket lépésről lépésre, világról világra, a Havona kapuiig vezethetik. Amikor a halandó felemelkedők elhagyják az Uverszát, hogy megkezdjék a Havona-körökön való átkelést, a húsvér testbeli életet követően melléjük kirendelt oltalmazók átmenetileg búcsút vesznek zarándok társaiktól addig, amíg a Szerafingtonra, a nagy világegyetem angyali célállomására elmennek. Ezen oltalmazók itt aztán megpróbálják elérni, és kétségtelenül el is érik, a szeráfi fény hét körét.
39:8.8 (441.2) Az anyagi lét időtartamára beteljesülés-őrangyali feladattal megbízott szeráfok közül sokan, de nem mindannyian, elkísérik halandó társukat végig a Havona-körökön át, és bizonyos egyéb szeráfok a halandói felemelkedéstől teljesen különböző módon kelnek át a központi világegyetem körein. De függetlenül a felemelkedési útvonaltól, minden evolúciós szeráf átkel a Szerafingtonon, és a többségük ezen a tapasztaláson megy át, nem pedig a Havona-körökén.
39:8.9 (441.3) A Szerafington az angyalok beteljesülés-szférája, és e világ elérésében szerzett tapasztalataik igencsak különböznek a halandó zarándokok által az Aszcendingtonon szerzett tapasztalatoktól. Az angyalok mindaddig nem lehetnek abszolút biztosak az örökkévaló jövőjükben, amíg el nem érték a Szerafingtont. A Szerafingtont elért angyalok közül még egyről sem derült ki, hogy megtévedt volna; bűn sohasem talál befogadásra egy teljessé lett szeráf szívében.
39:8.10 (441.4) A Szerafingtonról kikerülők különféle feladatokat kapnak: A Havona-körben szerzett tapasztalatokkal rendelkező beteljesülés-őrangyalok rendszerint belépnek a Halandói Végleges Rendű Testületbe. Más oltalmazók, akik letették a Havona-féle elkülönítési vizsgát, gyakran újra csatlakoznak halandói társukhoz a Paradicsomon, és némelyikük a halandói véglegességet elért lények örökös társaivá lesznek, míg mások a különféle nem-halandói végleges rendű testületekbe lépnek be, és sokukat felveszik a Teljes Szeráfok Testületébe.
39:9.1 (441.5) A szellemek Atyjának elérését és a teljes szeráfi szolgálatba való felvételt követően az angyalokat néha a fényben és életben megállapodott világokon való segédkezésre rendelik. A világegyetemek felsőbb háromságot-elért lényei mellé és paradicsomi, valamint havonai felsőbb szolgálatra jelölik őket. A helyi világegyetemek e szeráfjai már tapasztalati úton kiegyenlítették az isteniség-kibontakoztatási lehetőségekben meglévő ama hiányosságaikat, melyek korábban elválasztották őket a központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemeitől. A Teljes Szeráfi Testületbe tartozó angyalok a felsőbb-világegyetemi szekonáfok társaiként és a felsőbb Paradicsom-Havona-rendű szupernáfok segédeiként szolgálnak. Ezen angyalok számára az időbeli létpálya véget ért; ők innentől mindörökre az Isten szolgálói, az isteni személyiségek kísérete és a paradicsomi véglegességet elért lények főrendjei.
39:9.2 (441.6) A teljességet elért szeráfok nagy számban térnek vissza a származási helyüket jelentő világegyetemekbe, hogy ott az isteni felruházáson alapuló segédkezést a gyakorlati tökéletességű segédkezéssel teljesítsék ki. A Nebadon a viszonylag fiatal világegyetemek közé tartozik és ezért itt nincs olyan sok ezekből a visszatért szerafingtoni végzősökből, mint amennyi egy idősebb teremtésrészben van; mindazonáltal a helyi világegyetemünk kellőképpen el van látva ezekkel a teljessé lett szeráfokkal, mert fontos, hogy a fény és élet besoroláshoz közeledvén az evolúciós teremtésrészek egyre növekvő igényt támasszanak a szolgálataikra. A kiteljesedett szeráfok jelenleg szélesebb körben szolgálnak a legfelsőbb szeráfok rendjei mellett, azonban némelyek szolgálnak minden egyes további angyali rend mellett is. Még a ti világotok is élvezi a Teljes Szeráfi Testület tizenkét különleges csoportjának a széles körű segédkezését; ezek a bolygói felügyeletet ellátó főszeráfok minden újonnan megbízott Bolygóherceget elkísérnek a lakott világokra.
39:9.3 (442.1) Sok lenyűgöző segédkezési út áll a teljességet elért szeráfok előtt, de éppen úgy, ahogy mindannyian beteljesülés-őrangyali megbízatás kiérdemlésére törekedtek a paradicsomi napjaikat megelőzően, úgy a paradicsomi szolgálat után a leghőbb vágyuk az, hogy a megtestesült paradicsomi Fiak mellett alászállási kísérőként szolgálhassanak. Ekkor is leginkább azon egyetemes terv kivitelezésének szentelik magukat, hogy az evolúciós világok halandó teremtményeit az isteniség és az örökkévalóság paradicsomi célja felé vezető hosszú és csábító úton elindítsák. Ezek a szeráfi teljességet elért szellemsegítők az idő hűséges segédkező szellemeivel együtt az Isten megtalálásának és az isteni tökéletesség elérésének halandói kalandjában mindvégig és örökre igaz barátaitok és hűséges segítőitek maradnak.
39:9.4 (442.2) [Közreadta egy Melkizedek, aki a nebadoni Szeráfi Seregek Vezetőjének felkérésére működött közre.]
Az Urantia könyv
40. írás
40:0.1 (443.1) A VILÁGEGYETEMI lények nagyobb csoportjai közül soknak az esetéhez hasonlóan a felemelkedő Istenfiak kapcsán is hét általános osztályról teszünk kinyilatkoztatást:
40:0.2 (443.2) 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.3 (443.3) 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.4 (443.4) 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.5 (443.5) 4. Evolúciós szeráfok.
40:0.6 (443.6) 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.
40:0.7 (443.7) 6. Átvitt közteslények.
40:0.8 (443.8) 7. Megszemélyesült Igazítók.
40:0.9 (443.9) E lények története végig az evolúciós világok alacsonyrendű, állati eredetű halandóitól kezdve az Egyetemes Atya Megszemélyesült Igazítóiig nem más, mint az isteni szeretet és az irgalomból való leereszkedés korlátlan megnyilvánulásáról szóló dicsőséges előadás szerte az egész időben és a paradicsomi Istenségek kiterjedt teremtésének minden világegyetemében.
40:0.10 (443.10) E beszámolók az Istenségek bemutatásával kezdődtek, és az elbeszélés menete csoportról csoportra lejjebb jutott az élőlények világegyetemi sorozatában, míg végül elérte a halhatatlanság lehetőségével felruházott, legalacsonyabb életrendet; és engem – ki eredetileg a tér egyik evolúciós világáról származó halandói eredetű vagyok – most azért küldtek a Szalvingtonról, hogy bővebben előadjam és folytassam az Isteneknek a felemelkedő fiúi rendekkel, közelebbről is az idő és tér halandó teremtményeivel kapcsolatos örökkévaló céljának ismertetését.
40:0.11 (443.11) Lévén, hogy e beszámoló nagyobb részét a felemelkedő halandók három alapvető rendje ismertetésének szentelem, ezért a nem-halandói felemelkedő fiúi rendekkel – a szeráfi, az ádámi, a közteslény- és az Igazító-renddel – kezdem.
40:1.1 (443.12) Az állati eredetű halandó teremtmények nem az egyetlen lények, melyek a fiúi besorolás kiváltságával rendelkeznek; az angyali seregek szintén osztoznak a Paradicsom elérésének mennyei lehetőségében. Az őrangyal-szeráfok az idő felemelkedő halandói mellett szerzett tapasztalatokon és a számukra végzett szolgálaton keresztül ugyancsak elnyerik a felemelkedő fiúi besorolást. Ezek az angyalok a Szerafingtonon keresztül érik el a Paradicsomot, és sokuk még a Halandói Végleges Testületbe is felvétetik.
40:1.2 (443.13) Az Istenhez fűződő végleges rendű fiúi viszony mennyei szintjének elérése kiváló teljesítmény egy angyaltól, olyan beteljesülés, mely messze meghaladja a ti azon teljesítményeteket, hogy az Örökkévaló Fiú tervén és a bennetek lakozó Igazító mindig jelenlévő segítségén keresztül megvalósítjátok az örök továbbélést; azonban az őrangyal-szeráfok, és alkalmanként mások is, ténylegesen is ilyen felemelkedést visznek véghez.
40:2.1 (444.1) Az Isten Anyagi Fiait a helyi világegyetemben teremtik a melkizedekekkel és társaikkal együtt, akiket mind alászálló Fiakként szokás osztályozni. És valóban, a Bolygók Ádámjai – az evolúciós világok Anyagi Fiai és Leányai – alászálló Fiak, a lakott világokra jönnek le az eredeti szféráikról, a helyi csillagrendszerek központjairól.
40:2.2 (444.2) Ha az ilyen Ádám és Éva élőlénytani fejlesztőként teljes sikert ér el a közös bolygói küldetésükön, akkor ők is osztoznak a világuk lakóinak végső rendeltetésében. Amikor egy ilyen világ eljut a fény és élet fejlettebb szakaszaiba, e hűséges Anyagi Fiú és Leány engedélyt kap arra, hogy minden bolygói kötelezettségéről lemondjon, és miután így felmentették őket az alászállási kaland alól, engedélyezik számukra, hogy tökéletessé lett Anyagi Fiakként jegyeztessék be magukat a helyi világegyetemi nyilvántartásokba. Hasonlóképpen, amikor a bolygói minősítés sokat késik, az állandó besorolású Anyagi Fiak – a helyi csillagrendszerek létpolgárai – felhagyhatnak a besorolásuknak megfelelő szférákon folytatott tevékenységekkel és hasonlóképpen tökéletessé lett Anyagi Fiakként bejegyeztetnek. E hivatalos eljárásokat követően az így felszabadított Ádámok és Évák hivatalosan is elismert felemelkedő Istenfiakká lettek és nyomban megkezdhetik a Havonába és a Paradicsomra tartó hosszú útjukat, melyet pontosan az akkori besorolásuknak és a szellemi fejlődésüknek megfelelő ponttól folytatnak. Ezt az utat a halandó és az egyéb felemelkedő Fiak társaságában teszik meg, addig mennek, míg meg nem találják Istent és el nem érik a Halandói Végleges Testületet a paradicsomi Istenségek örökkévaló szolgálatában.
40:3.1 (444.3) Bár nem részesültek az alászálló Istenfiak bolygói alászállásával járó közvetlen előnyökből, és bár a paradicsomi felemelkedés az esetükben hosszan késik, mindennek ellenére, röviddel azt követően (ha nem még előbb), hogy valamely evolúciós bolygó elérte a fény és élet közbenső korszakait, a köztes teremtmények mindkét csoportját felmentik a bolygói kötelezettségeik alól. Néha a többségüket az emberi unokatestvéreikkel együtt viszik át azon a napon, amikor a fény temploma alászáll és a Bolygóherceg a Bolygó Fejedelem rangjára emelkedik. Miután a bolygói szolgálatból felmentették őket, mindkét rendet felemelkedő Istenfiakként bejegyzik a helyi világegyetemben és ők rögtön megkezdik a hosszú paradicsomi felemelkedést az anyagi világok halandó fajainak fejlődésére kijelölt utakon. Az elsőfajú csoport rendeltetése a különböző végleges rendű lények testületébe való bekerülés, azonban a másodfajú vagy ádámi közteslények mindegyikét a Halandói Végleges Testületbe való felvételre irányítják.
40:4.1 (444.4) Ha az idő halandóinak nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését az Egyetemes Atya szellemajándékával alkotott bolygói közösségben, akkor az ilyen kudarc sohasem abból ered, hogy az Igazító elhanyagolta volna a kötelességét, mulasztott volna a segédkezésben, a szolgálatban vagy az odaadásban. A halandói halálban az ilyen magukra hagyott Nevelők visszatérnek a Diviningtonra, majd pedig a nem-túlélő megítéltetését követően újból feladatot kaphatnak az idő és tér világain. Néha az effajta többszöri szolgálat után vagy valamilyen olyan szokatlan tapasztalást követően, mint amilyen például egy megtestesült alászálló Fiúban lakozó Igazítóként való működés, e hatékony Igazítókat az Egyetemes Atya megszemélyesíti.
40:4.2 (445.1) A Megszemélyesült Igazítók különleges és kifürkészhetetlen rendbe tartozó lények. Eredetileg öröktől való létezésen alapuló, személyest el nem érő besorolásúak voltak, majd tapasztalás által fejlődővé lettek azáltal, hogy részt vettek az anyagi világok szerény halandóinak életében és létpályáján. Az ilyen tapasztalt Gondolatigazítóknak adományozott személyiség az Egyetemes Atya ama személyes és folyamatos segédkezéséből ered és származik, amely által ő a teremtmény-teremtésének tapasztalás által fejlődő személyiséget adományoz, ezért e Megszemélyesült Igazítókat felemelkedő Istenfiakként, a fiúi besorolásba tartozó rendek legfelsőbbikeként rangsoroljuk.
40:5.1 (445.2) A halandók jelentik az Isten fiainak nevezett lények láncában az utolsó láncszemet. Az Eredeti és Örökkévaló Fiú keze nyoma rajta van az egyre kevésbé isteni és egy inkább emberi megszemélyesülések egész során, mely sor vége egy olyan lény, aki sokban hasonlít rátok, s akit képesek vagytok látni, hallani és megérinteni. Akkor majd szellemileg fel fogjátok ismerni a nagy igazságot, melyet a hitetek megragadhat – az örökkévaló Istennel való atya-fiúi viszonyt!
40:5.2 (445.3) Az Eredeti és Végtelen Szellem hasonlóképpen egyre kevésbé isteni és egyre inkább emberi rendek hosszú során keresztül kerül egyre közelebb a teremtésrészek küzdő teremtményeihez; ennek során a végső kifejeződést az angyalokban éri el – melyekhez képest ti csak kevéssel vagytok alacsonyabb rendűnek teremtve – akik személyesen óvnak és kísérnek benneteket az idő halandói létpályáján való életutatokon.
40:5.3 (445.4) Az Atya Isten nem kisebbíti magát, és nem is képes visszafogni magát ahhoz, hogy ilyen közeli személyes kapcsolatot alakítson ki a világegyetemek mindenségében létező, csaknem korlátlan számú felemelkedő teremtménnyel. De az Atya nincs megfosztva az ő alacsonyrendű teremtményeivel való személyes kapcsolattól; nem nélkülözitek az isteni jelenlétet. Jóllehet az Atya Isten nem lehet veletek közvetlen személyiség-megnyilatkozás révén, ő bennetek van és veletek van a bennetek lakozó Gondolatigazítók, az isteni Nevelők azonosságában. Az Atya, aki személyében és szellemében a legtávolabb áll tőletek, így kerül hozzátok a legközelebb a személyiségkörben és a szellemi érintkezésben azon belső közösségben, melyet az ő halandó fiainak és leányainak lelkével alakít ki.
40:5.4 (445.5) A szellemmel való azonosulás alkotja a személyes túlélés titkát és határozza meg a szellemi felemelkedésbeli beteljesülést. A Gondolatigazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek, hogy azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során, ezért az idő és tér halandóit elsődlegesen az ezen isteni adományokhoz, a bennük lakozó Titkos Nevelőkhöz fűződő viszonyuknak megfelelően osztályozzuk. E besorolás a következő:
40:5.5 (445.6) 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító.
40:5.6 (445.7) 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak.
40:5.7 (445.8) 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek.
40:5.8 (445.9) Első sorozat – olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító. E sorozat esetében a kijelölések átmenetiek bármely fejlődő bolygó esetében, s ezt a második sorozatba tartozó világok kivételével minden lakott világ korai létszakaszaiban alkalmazzák.
40:5.9 (445.10) Az első sorozatba tartozó halandók az emberiség törzsfejlődésének korai szakaszaiban lakoznak a tér világain és a legfejletlenebb emberi elmék tartoznak ide. Az ádámi idők előtti Urantiához hasonló számos világon az ősemberek felsőbb rendű és fejlettebb fajtái közül sokan tesznek szert túlélésképességre, azonban az Igazítóval való eggyé kapcsolódás nem sikerül nekik. Korszakokon keresztül, mielőtt az ember elérné a felsőbb szellemi saját akarat szintjét, az Igazítók e küzdelmes létet élő teremtmények elméiben lakoznak az ember húsvér testben eltöltött rövid élete alatt, és amikor az ilyen saját akaratú teremtményekbe Igazító költözik, akkor az őrangyalok csoportja kezd el működni. Az első sorozatba tartozó halandóknak ugyan nincsenek személyes oltalmazóik, vannak azonban csoportfelügyelőik.
40:5.10 (446.1) Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt. Az Igazítók nagyban hozzájárulnak az ősemberek fejlődéséhez, azonban nem képesek örök egyesülésre a halandókkal. Az Igazítók ezen átmeneti segédkezése két dolgot eredményez: Először is értékes és tényleges tapasztalatot szereznek az evolúciós értelem természetéről és működéséről, olyan tapasztalatot, mely felbecsülhetetlen értékű lesz a felsőbb fejlettségi szintet elért lényekkel való későbbi kapcsolatuk során más világokon. Másodszor pedig az Igazítók átmeneti ottléte nagyban hozzájárul a halandói társuk felkészítéséhez a Szellemmel való későbbi eggyé kapcsolódásra. E fajtából minden Isten-kereső lélek a helyi világegyetemi Anyaszellem általi szellemi befogadáson keresztül nyer örök életet, s így a helyi világegyetemi rendszer felemelkedő halandójává válik. Az Ádám előtti idők Urantiájáról sokan jutottak el így a Satania lakóvilágaira.
40:5.11 (446.2) Az Istenek, akik elrendelték, hogy a halandó embernek az evolúciós megpróbáltatások és gyötrelmek hosszú korszakain keresztül kell eljutnia a szellemi értelem felsőbb szintjeire, figyelembe veszik az ő helyzetét és igényeit a felemelkedés minden szakaszában; és ők mindig istenien pártatlanok és igazságosak, sőt még megkapóan irgalmasak is a fejlődő fajok első korszakaiban élő küzdő halandók végső megítélésekor.
40:5.12 (446.3) Második sorozat – olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak. Ezek olyan különleges emberi lény fajták, akik nem képesek örökkévaló eggyé kapcsolódásra a bennük lakozó Igazítóval. Az egy-, két- és három-agyszelvénnyel rendelkező fajok különbségeinek nincs szerepe az Igazítóval való eggyé kapcsolódásban; minden ilyen halandó hasonló, de ezek az Igazítóval eggyé nem kapcsolódó fajták egy teljesen más és komolyabb mértékben módosított saját akaratú teremtményrend. A nemlégzők közül sokan tartoznak e sorozatba, és számos egyéb csoport is van, melyek rendszerint nem kapcsolódnak eggyé az Igazítóval.
40:5.13 (446.4) Az első sorozathoz hasonlóan e csoport minden egyes tagja egyetlen Igazító segédkezését élvezi a húsvér testben töltött élet időtartama alatt. Az átmeneti élet során ezek az Igazítók minden olyasmit megtesznek az átmeneti otthonokul szolgáló társukért, amit az eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező halandók lakta más világokon is megtesznek. A második sorozatba tartozó halandókba gyakran tiszta Igazítók költöznek, azonban a felsőbb emberi fajták gyakran a kiváló és tapasztalt Nevelőkkel kerülnek kapcsolatba.
40:5.14 (446.5) Az állati eredetű teremtmények fejlesztési tervében e lények ugyanúgy az Istenfiak elhivatott szolgálatát élvezik, mint amilyenben az Urantia-fajtájú halandók is részesülnek. Az eggyé nem kapcsolódási bolygókon az Igazítókkal való szeráfi együttműködés éppoly teljes, mint az eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező világokon; a beteljesülés-őrangyalok úgy segédkeznek az ilyen szférákon, mint ahogy az Urantián és hasonlóképpen működnek a halandó továbbélés idején, amikor is a továbbélő lélek a Szellemmel él meg eggyé kapcsolódást.
40:5.15 (446.6) E módosított halandói fajtákkal való közléscsere nem fog gondot okozni a velük való találkozásotok során a lakóvilágokon. Ők ott ugyanazt a csillagrendszeri nyelvet beszélik, bár más eljárással. E lények szellemi és személyes megnyilvánulásukat tekintve azonosak a ti teremtményélet-rendetekkel, csupán bizonyos fizikai jegyekben és abban a tényben különböznek, hogy nem élnek meg eggyé kapcsolódást a Gondolatigazítókkal.
40:5.16 (447.1) Hogy miért éppen e teremtményfajta nem képes soha az Egyetemes Atya Igazítóival eggyé kapcsolódni, azt nem tudom megmondani. Némelyikünk hajlik arra a feltételezésre, hogy az élethordozók a szokatlan bolygói környezetben is fennmaradni képes lények kialakítására irányuló erőfeszítéseik során szembesülnek annak szükségességével, hogy olyan mélyreható változtatásokat hajtsanak végre az értelmes saját akaratú teremtmények világegyetemi tervében, hogy ennek következtében a teremtmény a természeténél fogva képtelen lesz az Igazítóval való állandósult eggyé kapcsolódásra. Gyakran feltesszük a kérdést: vajon ez a felemelkedési tervnek szándékosan így rendelt része vagy sem? A választ azonban még nem találtuk meg.
40:5.17 (447.2) Harmadik sorozat – olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek. Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt minden halandó állati eredetű, éppen úgy, mint az urantiai emberfajták. E halandók között vannak egy-agyszelvényű, két-agyszelvényű és három-agyszelvényű, az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező fajták. Az urantiaiak a középső vagy két-agyszelvényű fajtába tartoznak, sok tekintetben emberi szempontból fejlettebbek az egy-agyszelvényű csoportnál, viszont a három-agyszelvényűek rendjével összehasonlítva határozottan korlátozottabbak. A fizikai aggyal való felruházottság három fajtája nincs hatással az Igazító-adományra, a szeráfi szolgálatra vagy a szellem-segédkezés bármely egyéb formájára, szakaszára. A három agyféleség közötti értelmi és szellemi különbség az elmével való felruházottságban és a szellemi fejlődésképességben egyébként igen hasonló egyedekre jellemző, mely különbség nagyobb az ideigvaló életben és csökken, amint az egyed a lakóvilágokon sorra áthalad. A csillagrendszeri központtól kezdve a három fajta fejlődése azonos, és a paradicsomi beteljesülésük is egyforma.
40:5.18 (447.3) A számba nem vett sorozatok. E beszámolók nem terjedhetnek ki az evolúciós világokon fellelhető összes lenyűgöző válfajra. Már tudjátok, hogy minden tizedik világ tizedes vagy kísérleti világ, de nem ismeritek az evolúciós szférák elrendeződését meghatározó változókat. Túl sok a különbség, semhogy az élő teremtmények kinyilvánított rendjei esetében áttekintsük, mint ahogy az egyazon csoportba tartozó bolygók közötti különbségek esetében sem tehetjük, de ez az ismertetés világossá teszi a felemelkedési létpályával összefüggő lényeges eltéréseket. Márpedig a felemelkedési létpálya a legfontosabb tényező az idő és tér halandóinak bármely szempontú vizsgálatakor.
40:5.19 (447.4) Ami a halandói túlélési esélyeket illeti, egyet végérvényesen tisztáznunk kell: a halandói létezés bármely lehetséges szakaszába tartozó összes lélek teljesíteni fogja a túlélést, feltéve, hogy hajlandóságot mutatnak a bennük lakozó Igazítóval való együttműködésre és vágyat mutatnak Isten megtalálására és az isteni tökéletesség elérésére, még ha e vágyak csak a nyiladozását jelentik is azon fény kezdetleges felismerésének, mely „igaz fény a világra jött minden embert beragyog”.
40:6.1 (447.5) A halandó fajok az értelmes és személyes teremtés legalacsonyabb rendű képviselői. Ti, halandók istenien kedveltek vagytok, és mindegyikőtök dönthet a dicső tapasztalás biztos beteljesülésének elfogadása mellett, de a természeteteknél fogva még nem vagytok isteni rendűek; teljesen halandóiak vagytok. Azon nyomban felemelkedő fiakként ismernek el benneteket, amint az eggyé kapcsolódás létrejön, viszont az idő és tér halandói a hűséges fiak besorolását kapják akkor, amikor a továbbélő halandó lélek még valamely örökkévaló és halhatatlan szellemfajtával való végleges összeolvadás előtt áll.
40:6.2 (448.1) Magasztos és mennyei tény, hogy az olyan alacsonyrendű és anyagi teremtmények, mint az urantiai emberi lények az Isten fiai, a Legfelsőbb hűséges gyermekei. „Nézzétek, mily szeretettel ruházott fel bennünket az Atya, hogy az Isten fiainak neveztessünk.” „Mindenkinek, aki elfogadja őt, hatalmat ad ahhoz, hogy felismerjék, hogy ők az Isten fiai.” Jóllehet „még nem nyilvánvaló, hogy mivé lesztek majd,” már most is „az Isten hűséges fiai vagytok”; „mert nem a félelmet hozó, megkötött szellemet fogadtátok be, hanem fiúi besorolású szellemet kaptatok, mely révén azt kiáltjátok »Atyánk.«” A régi kor prófétája mondta az örökkévaló Isten nevében: „Még nekik is adok a házamban helyet s a fiakénál jobb nevet; örökkévaló nevet adok nekik, olyat, mely sohasem választható el tőlük.” „És mert ti fiak vagytok, ezért Isten elküldte az ő Fiának szellemét a szívetekbe.”
40:6.3 (448.2) Minden halandói lakhelyül szolgáló evolúciós világ otthont ad az Isten hűséges fiainak, a kegyes és irgalmas fiaknak, olyan halandó lényeknek, akik az isteni családba tartoznak és akiket ennek megfelelően az Isten fiainak neveznek. Az urantiai halandók fel vannak jogosítva arra, hogy úgy tekintsenek magukra, mint az Isten fiaira, ugyanis:
40:6.4 (448.3) 1. A szellemi ígéret fiai, hűséges fiak vagytok; elfogadtátok a fiúi besorolást. Hisztek a fiúi rendetek valóságában, és így az Istennel való atya-fiúi viszonyotok örök valóság.
40:6.5 (448.4) 2. Az Isten Teremtő Fia egy lett közületek; ténylegesen is a bátyátok ő; és ha szellemben igazán Krisztus, a győzelmes Mihály testvéreivé lesztek, akkor szellemben szükségképpen annak is fiai lesztek, aki a közös Atyátok – aki ráadásul mindenkinek az Egyetemes Atyja.
40:6.6 (448.5) 3. Fiak vagytok, mert egy Fiú szelleme kiáradt bennetek, szabadon és biztosan adta oda magát minden urantiai emberfajtának. E szellem mindegyre az isteni Fiú felé vonz benneteket, aki annak forrása, és tovább, a paradicsomi Atya felé, aki pedig ezen isteni Fiú forrása.
40:6.7 (448.6) 4. Ezen isteni szabad akarattal adta nektek az Egyetemes Atya a teremtményi személyiségeteket. Felruházott benneteket a szabad akaratú cselekvés azon isteni közvetlenségével, melyet Isten megoszt mindenkivel, aki a fiává lesz.
40:6.8 (448.7) 5. Az Egyetemes Atya egy szilánkja lakozik bennetek, és így közvetlen rokonságban álltok a minden Istenfi isteni Atyjával.
40:7.1 (448.8) Az Igazítók elküldése, azok beköltözése valóban az Atya Isten kifürkészhetetlen rejtélyei közé tartozik. Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkjai magukban hordozzák a teremtményi halhatatlanság lehetőségét. Az Igazítók halhatatlan szellemek, és a velük való egyesülés örök élethez juttatja az eggyé kapcsolódott halandó lelkét.
40:7.2 (448.9) A túlélő halandók alkotta fajotok a felemelkedő Istenfiak e csoportjába tartozik. Jelenleg bolygói fiak vagytok, olyan evolúciós teremtmények, akik az élethordozói beültetésből származnak és akiket az ádámi élet-hozzájárulás módosított, s akik még aligha tekinthetők felemelkedő fiaknak; de valóban felemelkedési képességgel rendelkező fiak vagytok – sőt még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is elérhetitek – és a felemelkedő fiúi szellemi besorolást elnyerhetitek hit által és a bennetek lakozó, szellemi átlényegítő tevékenységet folytató Igazítóval szabad akaratból való együttműködés révén. Amikor te és az Igazítód véglegesen és mindörökre eggyé kapcsolódtok, amikor ti ketten eggyé lesztek, éppen úgy, ahogy Krisztus Mihályban az Isten Fia és az Ember Fia is egy, akkor váltok ténylegesen felemelkedő istenfiakká.
40:7.3 (449.1) Az elmébe költöző Igazítónak a kísérleti és evolúciós bolygón való segédkezési létpályájának részletezése nem képezi a feladatom részét; e nagy igazság kibontása a teljes létpályátokat átfogja. Azért említek meg mégis bizonyos igazítói szerepköröket, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódó halandókról teljes körű ismertetést adjak. Az elmében lakozó ezen Isten-szilánkok a fizikai létezés első napjaitól fogva a lényrendetekkel vannak végig a nebadonbeli és az orvontonbeli felemelkedési létpályán, és még azután, a Havonán való áthaladásotok során is egészen a Paradicsom eléréséig. Ezt követően pedig, az örökkévaló kalandban, ugyanez az Igazító már egy veletek és a részetekké lett.
40:7.4 (449.2) E halandóknak parancsolta meg az Egyetemes Atya, hogy „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” Az Atya magát adta oda nektek, a saját szellemét helyezte belétek; ezért vár el tőletek végleges tökéletességet. Az embernek az idő halandói szféráiról az örökkévalóság isteni területeire való felemelkedésének ismertetése izgalmas beszámolót képez, s bár az én felhatalmazásomon kívül esik, attól még e fenséges kaland tanulmányozása a halandó ember számára mindenekfelett kívánatos.
40:7.5 (449.3) Az Egyetemes Atya szilánkjával való eggyé kapcsolódás egyenrangú a Paradicsom későbbi elérésének isteni elismerésével, és az ilyen, Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók az emberi lények egyetlen olyan osztályát alkotják, akik áthaladnak a Havona-körökön és megtalálják Istent a Paradicsomon. Az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandó előtt széles világegyetemi szolgálati létpálya áll. Mily végső rendeltetés és dicsőséges előrehaladás vár mindegyikőtökre! Vajon felfogjátok-e igazán, hogy mit is tesznek értetek? Vajon megértitek-e annak az örökkévaló teljesítménynek a nagyságát, mely előttetek áll – tielőttetek, akik az élet alacsonyrendű útján haladva most küzditek át magatokat az úgynevezett „siralomvölgyön”?
40:8.1 (449.4) Gyakorlatilag ugyan minden túlélő halandó eggyé kapcsolódik az Igazítójával a lakóvilágok valamelyikén vagy rögtön a felsőbb morontia-szférákra való megérkezését követően, bizonyos esetekben mégis késik az eggyé kapcsolódás, némelyikük addig nem is tapasztalja meg a túlélés végleges bizonyosságát, amíg el nem éri a világegyetemi központ utolsó oktatási világát; és a soha véget nem érő életre pályázó halandók közül néhánynak egyáltalán nem sikerül a hűséges Igazítóval való azonosság-egyesítés.
40:8.2 (449.5) Az ilyen halandókat a megítéltetési hatóságok érdemesnek találták a továbbélésre, és még a Diviningtonról visszatért Igazítójuk is közreműködött a lakóvilágokra való felemelkedésükben. E lények csillagrendszeren, csillagvilágon és a szalvingtoni kör oktatási tanhelyein át emelkedtek fel; „hetvenszer hét” lehetőségük volt az eggyé kapcsolódásra és mégis képtelenek voltak eggyé válni az Igazítójukkal.
40:8.3 (449.6) Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valamilyen összehangolódási nehézség akadályozza az atyai eggyé kapcsolódást, akkor hívják össze a Teremtő Fiú túlélési bíráit. Amikor e vizsgáló bizottság, melyet a Nappalok Elődeinek személyes képviselője szentesít, véglegesen eldönti, hogy a felemelkedő halandó nem bűnös semmi olyasmiben, ami az eggyé kapcsolódás elérésének sikertelenségében felfedezhetően közrejátszott, akkor ezt hivatalosan igazolják is a helyi világegyetemi feljegyzésekben, és e megállapításukat továbbítják a Nappalok Elődeinek. Ezt követően a halandóban lakozó Igazító nyomban visszatér a Diviningtonra, hogy megerősítést nyerjen a Megszemélyesült Nevelőktől, és e búcsút követően a morontia halandó azonnal eggyé kapcsolódik a Teremtő Fiú szellemének valamely egyedivé lett ajándékával.
40:8.4 (450.1) Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy a Nebadon morontia szférái osztoznak a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal, úgy ezek a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt teremtmények megosztják az orvontoni szolgálatot az Igazítóval eggyé kapcsolódott testvéreikkel, akik befelé, a távoli Paradicsom Szigete felé utaznak. Ők igazán a testvéreitek, és nagyon is élvezni fogjátok a társaságukat, amint a felsőbb-világegyetem felkészülési világain áthaladtok.
40:8.5 (450.2) A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók nem nagy létszámú csoport, az Orvonton felsőbb-világegyetemben kevesebb mint egymillió van belőlük. A paradicsomi honos beteljesüléstől eltekintve ők minden tekintetben egyenrangúak az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt társaikkal. Gyakran utaznak a Paradicsomra felsőbb-világegyetemi feladattal, de ritkán kapnak ott állandó lakói besorolást, lévén, hogy osztályként az eredeti felsőbb-világegyetemükre korlátozódik a tevékenységük.
40:9.1 (450.3) A felemelkedő, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók nem Harmadik-Forrástól származó személyiségek; részei az Atya személyiségkörének, azonban a Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének egyedivé lényegült részével kapcsolódtak eggyé. A Szellemmel való ilyen eggyé kapcsolódásra sohasem kerül sor a természetes élet időtartama alatt; ilyesmi csakis a halandói újbóli felébredéskor megy végbe a morontia létben a lakóvilágokon. Az eggyé kapcsolódási tapasztalásban nincs átfedés; a saját akaratú teremtmény vagy a Szellemmel vagy a Fiúval vagy az Atyával kapcsolódik eggyé. Akik az Igazítóval vagy az Atyával éltek meg eggyé kapcsolódást, azok sohasem kapcsolódhatnak eggyé a Szellemmel vagy a Fiúval.
40:9.2 (450.4) Az a tény, hogy az ilyen fajtájú halandó teremtmények nem pályázhatnak az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra, nem akadályozza az Igazítókat abban, hogy a húsvér testben leélt élet időtartamára ne költözzenek beléjük. Az Igazítók az anyagi élet tartama alatt munkálkodnak az ilyen lények elméiben, de sohasem válnak örökre eggyé a tanítványlelkeikkel. Átmeneti ottlétük során az Igazítók hatékonyan építik fel a halandói természet ugyanazon szellemi ellendarabját – a lelket – mint amelyet az Igazítóval való egyesülésre pályázókban hoznak létre. Az Igazítók munkája egészen a halandói halál időpontjáig teljesen hasonló a ti fajaitokban való működésükhöz, de a halandói felbomlás során az Igazítók örökre búcsút vesznek ezektől a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázóktól, s közvetlenül a Diviningtonra, minden isteni Nevelő központjára távoznak, ahol a rendjük új feladatai várják őket.
40:9.3 (450.5) Amikor az ilyen alvó továbbélők újból megszemélyesülnek a lakóvilágokon, akkor az eltávozott Igazító helyét az Isteni Segédkező szellemének egyede tölti be, aki az adott helyi világegyetem Végtelen Szellemének képviselője. E szellem-átadás teszi ezeket a túlélő teremtményeket a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandókká. E lények elmében és szellemben minden tekintetben egyenrangúak veletek; és valóban a kortársaitok, osztoznak a lakó- és a morontia szférákon a ti rendetekbe tartozó, az eggyé kapcsolódásra pályázókkal és azokkal is, akik a Fiúval fognak eggyé kapcsolódást megélni.
40:9.4 (450.6) Van azonban egy sajátosság, melyben a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók különböznek a felemelkedő testvéreiktől: az anyagi honvilágon szerzett emberi tapasztalás halandó emlékei túlélik a húsvér test halálát, mert a halandóban lakozó Igazító szert tett egy szellemi ellendarabra vagy szellemátiratra az emberi élet szellemi jelentőséggel bíró eseményeiről. Viszont a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók esetében nem létezik olyan működési rend, mely révén az emberi emlékek fennmaradnának. Az Igazító teljesen és érintetlen formában írja át az emlékezetet, de e szerzemények az eltávozó Igazítók tapasztalás útján elnyert tulajdonát képezik; a korábbi alászállásuk tárgyát képező teremtmények nem is férhetnek hozzá, akik ezért úgy ébrednek fel a Nebadon morontia szféráinak feltámadási csarnokaiban, mintha újonnan teremtett lények lennének, olyan teremtmények, akikben nem tudatosul korábbi létezés.
40:9.5 (451.1) A helyi világegyetem e gyermekei képesek újra visszaszerezni a korábbi emberi emlék-élményeik nagy részét azáltal, hogy azokat újra elmesélik nekik a társult szeráfok és kerubok, valamint azáltal, hogy átnézik az adatrögzítő angyalok által a halandó létpályáról gyűjtött feljegyzéseket. Ezt teljes bizonyossággal tehetik meg, mert a túlélő lélek, mely az anyagi és halandó életből tapasztalati úton származik, nem rendelkezik ugyan emlékekkel a halandói eseményekről, viszont rendelkezik egyfajta tapasztalásban gyökerező felismerési válasz-maradvánnyal a múltbeli tapasztalások ezen elfelejtett eseményeiről.
40:9.6 (451.2) Amikor a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandó hall az elfelejtett múltbeli tapasztalásról, akkor e túlélő lelkében (azonosságában) azonnal egy tapasztalásban gyökerező felismerési válaszhatás jelenik meg, mely nyomban felruházza az elmondott eseményt a valóság érzelmi színével és a tények értelmi minőségével; és e kettős válaszhatás alkotja a halandói tapasztalás elfelejtett nézőpontjának helyreállítását, felismerését és érvényesítését.
40:9.7 (451.3) Még az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megélésének várományosai esetében is csak azok az emberi élmények válnak a túlélő halandó és a visszatérő Igazító közös tulajdonává, melyek szellemi értékkel bírnak és a halandó csak ezekre fog emlékezni nyomban a halandói túlélést követően. A szellemi jelentőséggel nem bíró események esetében még az Igazítóval eggyé kapcsolódottaknak is a túlélő lélekben megjelenő felismerés-válasz sajátosságára kell hagyatkozniuk. Bármely adott eseménynek lehet szellemi jelentése az egyik halandó számára, egy másikéra pedig esetleg nem lehet, ezért válik lehetővé az azonos bolygóról származó, kortárs felemelkedők által alkotott csoport számára, hogy az Igazítók által megőrzött eseményemlékeket összeadják és így helyreállítsanak bármely élményt, melyet együtt éltek át, és amely bármelyikük életében szellemi értékkel bírt.
40:9.8 (451.4) Az emlék-helyreállítás ezen eljárásait elég jól ismerjük, nem értjük viszont a személyiség-felismerés módszerét. Az egykori közösséget alkotó személyiségek egymástól meglehetősen függetlenül válaszolnak az emlékezet működésére, jóllehet az emlék maga és annak helyreállítási eljárásai szükségesek ahhoz, hogy az ilyen kölcsönös személyiségi válasz a teljes felismeréssel párosuljon.
40:9.9 (451.5) A Szellemmel eggyé kapcsolódott túlélő is képes sok részletet megtudni a húsvér testben töltött életről azáltal, hogy újra ellátogat a szülővilágára azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ő maga is élt. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt gyermekek képesek élni azzal a lehetőséggel, hogy megvizsgálják az emberi létpályájukat, ugyanis általában a helyi világegyetemben teljesítendő szolgálatra osztották be őket. Ők nem osztoznak veletek a felsőbb és dicső beteljesülésben a Végleges Paradicsomi Testületében; kizárólag az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók vagy egyéb különlegesen befogadott felemelkedő lények emeltetnek fel azok rangjára, akikre az örökkévaló Istenség-kaland vár. A Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók a helyi világegyetemek állandó létpolgárai; törekedhetnek a paradicsomi végső rendeltetés elérésére, azonban nem lehetnek biztosak benne. A Nebadonban az ő világegyetemi otthonuk a Szalvington körül keringő világok nyolcadik csoportja, egy olyan beteljesülés-menny, melynek jellegét és elhelyezkedését sok tekintetben jó közelítéssel ábrázolják az urantiai bolygói hagyományok.
40:10.1 (452.1) A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókról általában elmondható, hogy a helyi világegyetem határain belülre korlátozott a tevékenységük; a Fiúval eggyé kapcsolódott túlélők valamely felsőbb-világegyetem határain belül tevékenykednek; az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók végső rendeltetése pedig a világegyetemek mindenségének birtokba vétele. A halandói eggyé kapcsolódást megélt szellemek mindig a származásuk szintjére emelkednek fel; az ilyen szellementitások kivétel nélkül visszatérnek az elsődleges forrásuk szférájára.
40:10.2 (452.2) A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók helyi világegyetembeliek; ők rendszerint nem emelkednek az eredeti teremtésrészük jelentette határokon túlra, nem jutnak túl az őket átjáró szellem térrészének határain. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt felemelkedők szintén a szellemi felruházottságuk forrásáig emelkednek, mert sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy a Teremtő Fiú Igazságszelleme összpontosul a vele társult Isteni Segédkezőben, úgy nyilvánul meg az ő „eggyé kapcsolódott szelleme” a felsőbb világegyetemek Tükröző Szellemeiben. A Hétszeres Istennek a helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi szintek közötti szellemi kapcsolatát nehéz lenne jellemezni, de nem nehéz elkülöníteni, lévén félreismerhetetlenül megnyilatkozik a Tükröző Szellemek gyermekeiben – a Teremtő Fiak szekoráfi Hangjaiban. A Paradicsomon lakozó Atyától származó Gondolatigazító sohasem nyugszik, míg a halandó fiú szemtől szembe nem kerül az örökkévaló Istennel.
40:10.3 (452.3) A társulási eljárás rejtélyes változója, amitől egy halandó lény nem kapcsolódik örökre eggyé vagy nem képes örökre eggyé kapcsolódni a benne lakozó Gondolatigazítóval, a felemelkedési terv gyenge pontjának tűnhet; a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódás a paradicsom-elérési terv némely részletében lévő megmagyarázhatatlan hibák ellentételezésének tűnhet a felületes szemlélő számára; de minden ilyen következtetés hibás; nekünk azt tanították, hogy mindeme folyamatok a Legfelsőbb Világegyetemi Urak által felállított törvényeknek megfelelően bontakoznak ki.
40:10.4 (452.4) Elemeztük ezt a kérdést és arra a vitathatatlan következésre jutottunk, hogy az összes halandónak valamely végleges paradicsomi beteljesülésre való elküldése nem lenne tisztességes a téridő világegyetemekkel szemben annyiban, hogy a Teremtő Fiak és a Nappalok Elődeinek bíróságai ekkor teljesen azoknak a szolgálataitól függenének, akik a felsőbb teremtésrészek felé haladnak. A legjobb magyarázatnak az tűnik, hogy a helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi kormányok mindegyike rendelkezzen a felemelkedő fiúi besorolásúaknak egy állandó csoportjával; hogy e kormányzatok feladatkörei bővüljenek ki olyan megdicsőült halandók bizonyos csoportjainak erőfeszítései révén, akik állandó besorolásúak, akik az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői. Most már teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi felemelkedési rendszer hatékonyan látja el a téridő kormányzatokat a felemelkedő teremtmények efféle csoportjaival; és sokszor csodálkoztunk el ezen is: Vajon mindez eredetileg is tervezett részét képezi-e a Világmindenség Építészeinek ama végtelenül bölcs terveinek, hogy a Teremtő Fiakat és a Nappalok Elődeit egy állandó felemelkedői lakossággal lássák el? Olyan kifejlett létpolgárság-rendekkel, melyek egyre jobban képesek lesznek e teremtésrészek ügyeinek vitelére az eljövendő világegyetemi korszakokban?
40:10.5 (452.5) Az, hogy a halandói beteljesülések ily változatosak, még semmiképpen nem bizonyítja, hogy az egyik nagyszerűbb, mint a másik, pusztán azt mutatja, hogy különböznek egymástól. Az Igazítóval eggyé kapcsolódott felemelkedők mint végleges rendű lények előtt valóban nagy és dicső létpálya bontakozik ki az örökkévaló jövőben, ez azonban nem jelenti azt, hogy előnyben részesülnének a felemelkedő testvéreikkel szemben. Nincs kivételezés, nincs önkényesség a halandói továbbélés isteni tervének általános működtetésében.
40:10.6 (453.1) Bár mindenki közül nyilvánvalóan az Igazítóval eggyé kapcsolódott, végleges rendű lények élvezik a lehetőségek legszélesebb körét, e cél elérése mégis feltétel nélkül megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek valamely világegyetem vagy felsőbb-világegyetem korszaknyi hosszúságú küzdelmeiben, a korai és kevéssé végleges koroktól a viszonylagos tökéletességet elért, későbbi és érett korokig. A végleges rendű lények csodálatos és kiterjedt tapasztalatokat hozó átmeneti szolgálatot kapnak a nagy világegyetemnek mind a hét szelvényében, azonban rendszerint nem tesznek szert arra a bensőséges ismeretre bármely világegyetemről, mely már most is jellemzi a nebadoni Teljes Testület Szellemmel eggyé kapcsolódott érdemes személyiségeit. Ezen egyedeknek lehetőségük van arra, hogy a felemelkedési menetet alkotó bolygói korszakok tanúi legyenek, amint azok egymás után kifejlenek a tízmillió lakott világon. Az ilyen helyi világegyetemi létpolgárok hű szolgálatában az egyik tapasztalás a másikra épül, míg az idő végül kiérleli azt a magas szintű bölcsességet, melyet az összpontosuló tapasztalás – a hiteles bölcsesség – alkot meg, és ez önmagában is létfontosságú tényező bármely helyi világegyetem megállapodásának elérésében.
40:10.7 (453.2) Miként a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt lények esetében, úgy van ez a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók közül azokkal is, akik állandó honos besorolást kaptak az Uverszán. E lények némelyike az Orvonton kezdeti idejéből való, és annak a szellemi alapú éleslátási mélységet fokozó bölcsességnek a lassan bővülő taglétszámú testületét képviselik, mely örökké fejlődő szolgálattal járul hozzá a hetedik felsőbb-világegyetem jólétéhez és későbbi megállapodásához.
40:10.8 (453.3) Hogy mi lesz a végleges beteljesülésük a helyi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi létpolgárságú, ezen állandó besorolású rendeknek, azt nem tudjuk, azonban igencsak lehetséges, hogy amikor a paradicsomi, végleges rendű lények felfedezik az isteniség táguló határait az első külső térszint bolygói rendszereiben, akkor a Fiúval vagy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt társaik a felemelkedői evolúciós küzdelemben majd elfogadhatóan fognak hozzájárulni a tökéletessé lett felsőbb-világegyetemek tapasztalásban kibontakozó egyensúlyának fenntartásához, mindeközben pedig készen állnak azon paradicsomi zarándokok áradatának fogadására, akik egy távoli napon majd az Orvontonon és annak testvér-területein keresztül fognak beözönleni, mint valamiféle hatalmas szellem-áradat, mely a külső tér most még feltáratlan és lakatlan galaxisaiból tör elő.
40:10.9 (453.4) Noha a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt lények többsége helyi világegyetemi létpolgárként teljesít állandó szolgálatot, azért nem mindannyiuk esetében ez a helyzet. Ha a világegyetemi szolgálatuk valamely szakasza az ő személyes jelenlétüket igényelné a felsőbb-világegyetemben, akkor e létpolgárokban a felsőbb világegyetembe való felemelkedésre őket képessé tevő létbeli átalakulás menne végbe; és amint megérkeznek a Mennyei Oltalmazók a paranccsal, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók jelenjenek meg a Nappalok Elődeinek bírósága előtt, akkor valóban felemelkednének és soha nem térnének vissza. A felsőbb-világegyetem védenceivé válnak, a Mennyei Oltalmazók segítőiként szolgálnak, mégpedig véglegesen, azon kevesek kivételével, akiket viszonzásul paradicsomi és havonai szolgálatra hívnak össze.
40:10.10 (453.5) A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt testvéreikhez hasonlóan a Fiúval eggyé kapcsolódást megéltek sem haladnak át a Havonán és nem is érik el a Paradicsomot, hacsak nem esnek át bizonyos átalakuláson. Elégséges számú és jó okból e változásokon bizonyos, a Fiúval eggyé kapcsolódott túlélők esnek át, és e lényekkel mindig lehet találkozni a központi világegyetem hét körén. Így a Fiúval vagy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók egy bizonyos számban ténylegesen felemelkednek a Paradicsomra, sok tekintetben olyan úton érnek célt, mint amely az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandókra is vár.
40:10.11 (453.6) Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandók a lehetőséget tekintve véglegesrendűek; végcéljuk az Egyetemes Atya, és el is érik őt, azonban a jelen világegyetemi korszak belátható határain belül a végleges rendű lények, mint olyanok, még nem érték el a végső rendeltetésüket. Még mindig befejezetlen teremtmények – hatodik létszakaszú szellemek – és ennélfogva nem tevékenyek a fényben és életben való megállapodás elérése előtti evolúciós területeken.
40:10.12 (454.1) Amikor egy halandói véglegesrendűt befogad a Háromság – Háromságot-elért Fiúvá válik, mint amilyen a Fenséges Hírvivő is – akkor érte el az a végleges rendű lény a végső rendeltetését, legalábbis a jelen világegyetemi korszakban. A Fenséges Hírvivők és társaik a szó szoros értelmében talán nem hetedik létszakaszú szellemek, azonban a Háromság általi befogadás egyebek mellett felruházza őket mindennel, amit csak egy végleges rendű lény hetedik létszakaszú szellemként valamikor is elérhet. Miután a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók vagy a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók háromságivá lesznek, átesnek az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt felemelkedőkkel való paradicsomi tapasztaláson, akikkel azt követően már minden olyan dologban azonosak, aminek a felsőbb-világegyetemi igazgatáshoz köze van. A Kiválasztott Háromságot-elért Fiak és a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak mostanra legalábbis befejezett teremtmények, szemben a végleges rendű lényekkel, akik jelenleg még befejezetlen teremtmények.
40:10.13 (454.2) Így végső soron aligha lenne helyes a „felsőbb” vagy „alsóbb” kifejezést használni a fiúi besorolásba tartozók felemelkedő rendjei végső rendeltetésének összemérésekor. Isten minden ilyen fia osztozik az Isten atyaságában, és Isten az ő minden teremtményét egyformán szereti; ugyanúgy nem tesz különbséget a felemelkedői beteljesülésekben, mint ama teremtmények között sem, akik e beteljesülésekre eljuthatnak. Az Atya az ő minden egyes fiát szereti, és e ragaszkodása nem kevesebb, mint igaz, szent, isteni, határtalan, örökkévaló és egyedi – olyan szeretet ez, melyet emennek és amannak a fiúnak adott, mégpedig egyénileg, személyesen és kizárólagosan. Ez a szeretet minden más tényt háttérbe szorít. A fiúi rend a teremtmény legfelsőbb szintű viszonya a Teremtőhöz.
40:10.14 (454.3) Halandókként most már láthatjátok a helyeteket az isteni fiúi besorolásúak családjában és most már érzékelhetitek azt a kötelességet, hogy ki kell használnotok a halandói túlélés érdekében a paradicsomi tervben és a paradicsomi terv által oly önként biztosított előnyöket, mely tervet az egyik alászálló Fiú élettapasztalása oly nagy mértékben kiemelt és megvilágított. Minden lehetőségről és minden hatalomról gondoskodtak annak érdekében, hogy az isteni tökéletesség paradicsomi céljának végleges elérése számotokra biztosított legyen.
40:10.15 (454.4) [Közreadta egy, a szalvingtoni Gábriel kíséretéhez átmenetileg beosztott Fenséges Hírvivő.]
Az Urantia könyv
41. írás
41:0.1 (455.1) AZ EGYES helyi teremtésrészeket az összes többitől megkülönböztető sajátos térjelenség nem más, mint az Alkotó Szellem jelenléte. Az egész Nebadont bizonyosan átjárja a szalvingtoni Isteni Segédkező térjelenléte, és e jelenlét éppoly biztosan véget is ér a helyi világegyetemünk külső határainál. Amit a helyi világegyetemi Anyaszellemünk átjár, az maga a Nebadon; ami pedig az ő térjelenlétén kívül esik, az a Nebadonon kívüli rész, vagyis az Orvonton felsőbb-világegyetem Nebadonon kívüli téregységei – az egyéb helyi világegyetemek.
41:0.2 (455.2) Bár a nagy világegyetem igazgatási szerveződése egyértelműen széttagozódik a központi világegyetemi, a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi kormányzatokra, és bár ezek az egységek csillagászatilag egymás mellett vannak jelen a Havona és a hét felsőbb-világegyetem térbeli elkülönülésében, azért nincs semmiféle egyértelműen meghatározható fizikai határvonala az elkülönülő helyi teremtésrészeknek. Még az Orvonton nagy- és kisövezetei is világosan megkülönböztethetők (számunkra), a helyi világegyetemek fizikai határait azonban már nem ilyen könnyű azonosítani. Ez azért van így, mert e helyi teremtésrészeket igazgatásilag úgy szervezik, hogy megfeleljenek bizonyos, a felsőbb-világegyetem teljes energiamennyiségének szelvényesülését irányító teremtői elveknek, míg azok fizikai összetevői, a tér szférái – napok, sötét szigetek, bolygók, stb. – elsősorban csillagködökből származnak, melyek pedig a Világmindenség Építészei által kidolgozott, bizonyos elő-teremtési (tapasztalás-meghaladó) tervek szerint befolyásolják az előbbiek megjelenését.
41:0.3 (455.3) Egy vagy több – sőt akár sok – ilyen csillagködöt foglalhat magába egyetlen helyi világegyetem területe, mint ahogy a Nebadon az Andronover és más csillagködök csillag- és bolygó-utódjaiból állt össze. A Nebadon szférái különféle csillagködi eredettel rendelkeznek, azonban mindnek van egy bizonyos kismértékű közös térmozgása, melyet az erőtér-irányítók a szakavatott erőfeszítéseik révén úgy állítottak be, hogy az létrehozza a tértestek jelenlegi halmazát, melyek együtt, egymás szomszédaiként járják a felsőbb-világegyetemi pályákat.
41:0.4 (455.4) Ilyen tehát a felépítése a Nebadon helyi csillagfelhőnek, mely jelenleg egy folyamatosan állandósuló pályán halad az Orvonton ama kisövezetének Nyilas-központja körül, melyhez a helyi teremtésrészünk tartozik.
41:1.1 (455.5) A csavarvonalú és más csillagködöket, a tér szféráinak anyakerekeit a paradicsomi erőszervezők mozgatják; és a gravitációs válasz csillagködbeli megjelenését követően e felsőbb-világegyetemi szerepkört átveszik tőlük az erőtér-központok és a fizikai szabályozók, akik ezt követően teljes felelősséggel tartoznak a csillag- és bolygóutódok további nemzedékei fizikai evolúciójának irányításáért. A Nebadon elő-világegyetem felett gyakorolt felügyeletük a Teremtő Fiúnk megérkezését követően azonnal összehangolódott az ő világegyetem-szervezési tervével. E paradicsomi Istenfi működési területén belül a Legfőbb Erőtér-központok és a Fizikai Főszabályozók együttműködtek a később megjelenő morontia erőtér-felügyelőkkel és másokkal annak érdekében, hogy létrehozzák a közléscserére szolgáló hálózatok, energiakörök és erőtér-pályák hatalmas, összetett rendszerét, melyek a Nebadon számos tértestét szorosan, egyetlen rendezett igazgatási egységgé fogják össze.
41:1.2 (456.1) Száz negyedrendű Legfőbb Erőtér-központ állandóan szolgálatban van a helyi világegyetemünkben. E lények fogadják az Uversza harmadrendű központjaitól jövő erőtér-vonalakat és kötik át a mérsékelt és átalakított köröket a csillagvilágaink és csillagrendszereink erőtér-központjaira. Ezen erőtér-központok egymással társulva azért működnek, hogy olyan szabályozó és biztos egyensúlyt teremtő élőrendszert hozzanak létre, melynek rendeltetése az egyébként lüktető és változó energiák egyensúlyban tartása és szétosztása. Az erőtér-központoknak azonban nincs szerepük az olyan átmeneti jellegű és helyi energia-zavarokban, mint amilyenek a napfoltok és a csillagrendszeri villamos zavarok; a fény és a villamosság nem alapenergiái a térnek; ezek másodlagos vagy kiegészítő megnyilvánulások.
41:1.3 (456.2) A száz helyi világegyetemi központ a Szalvingtonra települt, ahol pontosan annak a szférának az energiaközpontján működnek. Az olyan épített szférák, mint a Szalvington, az Edentia és a Jerusem részére úgy biztosítják a világítást, a fűtést és az energiát, hogy azok meglehetősen függetlenek lehetnek a tér napjaitól. E szférákat az erőtér-központok és a fizikai szabályozók építették – létesítették rendelésre – és úgy tervezték azokat, hogy erőteljes hatást gyakoroljanak az energia-elosztásra. Az erőtér-központok azáltal, hogy tevékenységeiket az ilyen energiaszabályozási gócpontokra alapozzák, a maguk élő jelenléte révén irányítják és terelik csatornákba a tér fizikai energiáit. Minden fizikai-anyagi és morontia-szellemi jelenségnek ezek az energiakörök képezik az alapját.
41:1.4 (456.3) Tíz ötödrendű Legfőbb Erőtér-központot jelölnek ki a Nebadon elsődleges alegységeinek, a száz csillagvilág mindegyikéhez. A Norlatiadekben, a csillagvilágotokban nem a központi szférán, hanem a csillagvilág fizikai magját alkotó hatalmas csillagrendszer központjára települtek. Az Edentián tíz társult gépies szabályozó és tíz frandalank van, akik tökéletes és állandó kapcsolatban állnak a közeli erőtér-központokkal.
41:1.5 (456.4) Egy hatodrendű Legfőbb Erőtér-központ állomásozik minden egyes helyi csillagrendszernek pontosan a gravitációs gócpontjában. A Satania csillagrendszerben a kijelölt erőtér-központ a tér egyik sötét szigetén van, mely helyileg a csillagrendszer csillagászati középpontjában található. Sok sötét sziget valójában bizonyos térenergiákat mozgató és irányító, hatalmas energiafejlesztő, és e természetes körülményeket hatékonyan használja ki a sataniai Erőtér-központ, melynek élő tömege a felsőbb központokkal tart kapcsolatot azáltal, hogy az anyagiasultabb erőtér-áramokat a tér evolúciós bolygóin működő Fizikai Főszabályozókhoz irányítja.
41:2.1 (456.5) Jóllehet a Fizikai Főszabályozók az erőtér-központok mellett szolgálnak nagy világegyetem szerte, a helyi csillagrendszeri működésük, mint amilyen a sataniai is, már könnyebben megérthető. A Satania azon száz helyi csillagrendszer egyike, melyek a Norlatiadek csillagvilág igazgatási szervezetét alkotják, s amelynek közvetlen szomszédos csillagrendszerei közé tartozik a Szandmatia, az Aszuntia, a Porogia, a Szortoria, a Rantulia és a Glantonia. A Norlatiadek csillagrendszerek sok tekintetben különböznek, azonban mindannyian evolúciósak és fejlődők, s ebben nagyon hasonlók a Sataniához.
41:2.2 (457.1) Maga a Satania több mint hétezer csillagászati csoportból vagy fizikai rendszerből áll, melyek közül csak kevésnek olyan az eredete, mint a ti naprendszereteknek. A Satania csillagászati középpontja a tér egy óriási sötét szigete, mely annak segédszféráival együtt nem messze helyezkedik el a csillagrendszeri kormány székhelyétől.
41:2.3 (457.2) A kijelölt erőtér-központ jelenlététől eltekintve a Satania teljes fizikai-energia rendszerének felügyelete a Jerusemen összpontosul. Egy Fizikai Főszabályozó, aki e központi szférán állomásozik, a csillagrendszeri erőtér-központtal együttműködik és a Jerusemen székhelyet fenntartó és az egész helyi csillagrendszerben működő erőtér-felügyelők összekötő-főnökeként szolgál.
41:2.4 (457.3) Az energia körökbe szervezését és csatornákba terelését a Sataniában elszórtan jelenlévő ötszázezer élő és értelmes energia átalakító felügyeli. Az ilyen fizikai szabályozók tevékenységén keresztül a felügyeletet ellátó erőtér-központok teljes és tökéletes ellenőrzést gyakorolnak a tér alapenergiának többsége felett, beleértve a nagy hőmérsékletű égitestek és a sötét, energia-töltetű szférák kisugárzásait is. Az élő entitások e csoportja a szervezett térnek csaknem minden fizikai energiáját képes mozgásba hozni, módosítani, megváltoztatni, átalakítani és továbbítani.
41:2.5 (457.4) Az élet eredendő képességekkel rendelkezik a világegyetemi energia serkentésére és átalakítására. Ti már ismeritek a növényi életnek azt a tevékenységét, hogy a fény anyagi energiáját a növényvilág különféle megnyilvánulásaivá alakítja. Hasonlóképpen van már némi ismeretetek arról, hogy e növényi energia milyen módszerrel alakítható át az állati tevékenységek jelenségeivé, azonban gyakorlatilag semmit sem tudtok az erőtér-irányítók és a fizikai szabályozók eljárásáról, akik fel vannak ruházva azzal a képességgel, hogy a tér sokféle energiáját mozgásba hozzák, átalakítsák, irányítsák és összpontosítsák.
41:2.6 (457.5) Ezek az energiaterületeken működő lények közvetlenül nem érintettek az energiában úgy, mint azok az élő teremtmények, akiknek alkotóeleme az, és még csak az élettani vegyészet területéhez sincs közük. Néha ugyan akad dolguk az élet fizikai előzményeivel, azon energiarendszerek kidolgozásával, melyek az elemi-anyagi szervezetek élő energiáinak fizikai hordozóeszközeiként szolgálnak. A fizikai szabályozók bizonyos mértékben úgy kapcsolódnak az anyagi energia élet-előtti megnyilvánulásaihoz, mint ahogy az elmeszellem-segédek is érintettek az anyagi elme elő-szellemi feladatköreiben.
41:2.7 (457.6) Az erőtér-szabályozás és energiairányítás ezen értelmes teremtményei kötelesek úgy alakítani az eljárásukat minden egyes szférán, hogy az megfeleljen az adott bolygó fizikai felépítésének és szerkezetének. Csalhatatlanul veszik igénybe a fizikusokból és egyéb szakmai tanácsadókból álló állományukat azokhoz a számításokhoz és levezetésekhez, melyek a nagy hőmérsékletű napok és másfajta óriáscsillagok helyi hatásának meghatározásához szükségesek. Még a tér hatalmas, hideg és sötét óriásaival és a csillagködök nagy tömegű felhőivel is számolniuk kell; mindezen anyagi dolgoknak is szerepük van az energia-átalakítás gyakorlati nehézségeiben.
41:2.8 (457.7) Az evolúciós lakott világok erőtér-energia felügyelete a Fizikai Főszabályozók felelőssége, azonban e lények nem tartoznak felelősséggel az Urantia minden energiazavaráért. Számos oka lehet az ilyen zavaroknak, melyek némelyike a fizikai felügyelők területén és felügyeletén kívül esik. Az Urantia hatalmas energiák vonalában helyezkedik el, egy kis bolygó a hatalmas tömegek körében, és a helyi szabályozók néha óriási számban avatkoznak be, hogy egyensúlyba hozzák ezen energiavonalakat. Tevékenységüket a Satania fizikai körei vonatkozásában igen jól végzik, azonban a bolygónak az erőteljes Norlatiadek-áramoktól való elszigetelése már gondot jelent nekik.
41:3.1 (458.1) A Sataniában kétezernél is több ragyogó nap ontja fényét és energiáját, és a ti napotok egy átlagosan ragyogó égitest. A tiétekéhez legközelebb eső harminc nap között csupán három fényesebb van. A világegyetemi erőtér-irányítók váltják ki azon elkülönült energiaáramokat, melyek az egyes csillagok és azok naprendszerei között működnek. E napkemencék a tér sötét óriásaival együtt állomásokként szolgálnak az erőtér-központok és a fizikai szabályozók számára ahhoz, hogy az anyagi teremtésrészek energiaköreit hatékonyan összpontosíthassák és irányíthassák.
41:3.2 (458.2) A Nebadon napjai nem különböznek a többi világegyeteméitől. Az összes nap, sötét sziget, bolygó és hold, beleértve még a meteorokat is, meglehetősen azonos. E napok átlagos átmérője mintegy egymillió-hatszázezer kilométer, s a ti napotoké ennél valamivel kevesebb. A világegyetem legnagyobb csillaga, az Antaresz csillagfelhő négyszázötvenszer nagyobb átmérőjű a ti napotokénál, a tömege pedig hatvanmilliószoros. De van elég tér mindeme hatalmas napoknak. Hozzávetőlegesen annyi mozgásterük van a térben, mint amennyi tizenkét narancsnak lenne, ha az Urantia belsejében keringenének, amennyiben a bolygó üreges volna.
41:3.3 (458.3) Amikor a csillagködi anyakerék kidobja magából a túl nagy napokat, azok hamarosan szétesnek és kettős csillagokat formálnak. Minden nap eredetileg gázállapotú, bár később átmenetileg léteznek félig folyadékállapotban is. Amikor a napotok elérte a folyékonygáz-nyomáshoz tartozó, szinte folyékony állapotot, akkor még nem volt elég nagy ahhoz, hogy az egyenlítője mentén széthasadjon, mely folyamat a kettős csillag kialakulásának egyik fajtája.
41:3.4 (458.4) Ha ezen izzó szférák a napotok méretének kevesebb mint a tizedét elérik, gyors összehúzódáson, sűrűsödésen és hűlésen mennek keresztül. Ha pedig harmincszorosan meghaladják a napotok méretét – vagyis inkább a tényleges anyagtartalom összmennyiségének harmincszorosát – a napok hamar két külön égitestre esnek szét, és vagy új rendszerek középpontjai lesznek vagy megmaradnak egymás gravitációs vonzáskörében és egy közös középpont körül keringenek a kettős csillagok egyik fajtájaként.
41:3.5 (458.5) A legutóbbi nagy mindenségrendi kitörés az Orvontonban a rendkívüli kettőscsillag-robbanás volt, melynek fénye Kr.u. 1572-ben érte el az Urantiát. Ez az izzás oly heves volt, hogy a robbanást még fényes nappal is lehetett látni szabad szemmel.
41:3.6 (458.6) Nem minden csillag szilárd, de az idősebbek között sok ilyen van. A vöröses, gyengén világító csillagok némelyike a hatalmas tömegük középpontjában olyan sűrűséget mutat, melyet úgy lehetne jellemezni, hogy az ilyen csillagból származó minden köbcentiméter, ha az Urantián lenne, mintegy 170 kilogrammot nyomna. Az óriási nyomás a hő és a keringő energia csökkenésével együtt azt eredményezte, hogy az alapvető anyagi egységek pályái mind közelebb és közelebb kerültek, míg végül már nagyon közel jutottak az elektron-összesűrűsödés állapotához. E hűlési és összehúzódási folyamat egészen az ultimatoni sűrűsödés robbanási határpontjáig folytatódhat.
41:3.7 (459.1) Az óriásnapok többsége viszonylag fiatal; a törpecsillagok többsége pedig idős, de azért nem mindegyikük. Az összeütközést szenvedett törpék lehetnek igen fiatalok és erős fehér fénnyel izzók, melyek a fiatalkori ragyogásuk időszakában sohasem mentek át a kezdeti vörös szakaszon. De a nagyon fiatal és a nagyon öreg napok rendszerint vörösesen izzanak. A sárgás árnyalat szelídebb fiatalkort vagy közelgő időskort jelez, azonban a ragyogó fehér fény robusztus és hosszantartó felnőttkori létet mutat.
41:3.8 (459.2) Bár a fiatal napok nem mind mennek át lüktető életszakaszon, legalábbis láthatóan nem, mégis, amikor kitekintetek a térbe, megfigyelhettek számos olyan fiatalabb csillagot, melyek hatalmas lélegzetének kettő és hét nap közötti időre van szüksége egy teljes körhöz. A napotok még mindig hordozza a fiatalkori, óriási mértékű felduzzadásának ma már egyre kevesebb jelentőséggel bíró következményeit, de a visszatérő időköz a korábbi három és fél napos lüktetésről a jelenlegi tizenegy és fél éves napfolttevékenységi szakaszokra hosszabbodott.
41:3.9 (459.3) A csillagváltozatoknak sokféle eredete lehet. Némely kettőscsillag esetében a két égitest ütemes haladásakor a gyorsan változó távolságok miatt kialakuló árapályerők szintén visszatérő időközű fényingadozásokat okoznak bennük. E gravitációs változások rendszeres és ismétlődő fellobbanásokat váltanak ki, mint ahogy a meteorokat befogó felgyülemlett energia-anyagú égitestfelszínen is ilyenkor egy viszonylag hirtelen villanás következik be, mely fényesség azután gyorsan az adott nap szokványos szintjére esik vissza. A nap néha meteorrajt fog be a csökkent gravitációs ellenállás egyik vonalában, alkalmanként pedig ütközések okoznak fellobbanásokat a csillagon, azonban az ilyen jelenségek többsége teljes mértékben belső ingadozásokból ered.
41:3.10 (459.4) A változócsillagok egyik csoportjában a fénylüktetés üteme közvetlenül a fényességtől függ, és e tény ismeretét a csillagászok arra használják, hogy e napokat világegyetemi világítótornyoknak vagy pontos mérési pontoknak tekintsék a távoli csillaghalmazok alaposabb feltérképezéséhez. Ezzel az eljárással sokkal pontosabban mérhetők a csillagászati távolságok több mint egymillió fényévig. A térmérés jobb módszerei és a műszakilag fejlettebb távcsövek egykor majd még teljesebb képet adnak az Orvonton felsőbb-világegyetem tíz egységéről; e hatalmas és meglehetősen egybevágó csillaghalmazok közül legalább nyolcat fel fogtok ismerni.
41:4.1 (459.5) A napotok tömege valamennyivel meghaladja azt, amennyire a fizikusaitok becsülik, akik szerint a naptömeg tonnában körülbelül ezernyolcszáz kvadrillió (1,8 x 1027). Jelenleg félúton van a legsűrűbb és a leghígabb csillagok között, mert sűrűsége a vízének mintegy a másfélszerese. De a napotok nem folyékony és nem is szilárd – hanem gázállapotú – és ez attól függetlenül igaz, hogy milyen nehéz megérteni azt, hogy a gázállapotú anyag miként képes elérni ezt és a még ennél is nagyobb sűrűséget.
41:4.2 (459.6) A gáz, a folyékony és a szilárd állapotok az atomi-molekuláris viszonyok függvényei, de a sűrűség a tér és a tömeg viszonyával van összefüggésben. A sűrűség a térben lévő tömeg mennyiségétől közvetlenül függ és fordított arányban áll a tömegben lévő tér mennyiségével, azzal a térrel, mely az anyag központi magjai és azon részecskék között van, melyek e középpontok körül keringenek, továbbá amely tér ezen anyagi részecskékben van.
41:4.3 (459.7) A kihűlő csillagok egyszerre lehetnek fizikailag gázállapotúak és iszonyúan nagy sűrűségűek. Ti még nem ismeritek a csillagok folyékonygázait, de ezen és más szokatlan anyagformák megmagyarázzák, hogy akár a nemszilárd napok is miként képesek a vassal azonos sűrűséget elérni – nagyjából olyat, mint az Urantia – és ugyanakkor magas hőmérsékletű gázállapotban lenni és napként tovább működni. E sűrű folyékonygázokban az atomok kivételesen kicsik; kevés elektront tartalmaznak. E napok a szabad ultimatoni energiatartalékaikat is nagyobbrészt elveszítették.
41:4.4 (460.1) A hozzátok közeli napok közül az egyik, mely a tiétekével nagyjából megegyező tömeggel kezdte a létét, mostanra már csaknem olyan méretűre zsugorodott, mint az Urantia, a napotokénál negyvenezerszer sűrűbb lett. E forró-hideg gáz-szilárd égitest tömege köbcentiméterenként mintegy 55 kilogramm. Ez a nap gyenge vöröses izzásban még mindig világít, mely nem más, mint a fény haldokló fejedelmének öregkori pislákolása.
41:4.5 (460.2) A napok többsége azonban nem ilyen sűrű. Az egyik közeli szomszédotok sűrűsége pontosan megegyezik a ti légkörötök tengerszinten mért sűrűségével. Ha e nap belsejében lennétek, akkor nem volnátok képesek érzékelni semmit sem. És ha a hőmérsékleti viszonyok lehetővé tennék, s mindazon napok többségébe behatolhatnátok, melyek az éjszakai égen tündökölnek, akkor sem találnátok bennük több anyagot, mint amennyi a földi nappali szobáitok légterében van.
41:4.6 (460.3) A Veluntia nagy tömegű napjának, mely az Orvonton egyik legnagyobb napja, a sűrűsége is csupán ezrede az Urantia légkörének. Ha felépítésében a légkörötökhöz hasonló volna és nem lenne olyan magas hőmérsékletű, akkor a légüresség olyan mértékű lenne, hogy az emberi lények rövid idő alatt megfulladnának, amennyiben benne vagy a felszínén tartózkodnának.
41:4.7 (460.4) Egy másik orvontoni óriás felszíni hőmérséklete jelenleg alig valamivel van alatta az ezerhatszáz foknak. Átmérője meghaladja a négyszáznyolcvan-millió kilométert – mely tér elég nagy lenne ahhoz, hogy helyet adjon a napotoknak és még a föld jelenlegi pályájának is. E hatalmas mérete ellenére, mely negyvenmilliónál is többször haladja meg a napotokét, a tömege mindössze körülbelül harmincszorosa. E hatalmas napok mozgási határterülete olyan kiterjedt, hogy azok csaknem összeérnek.
41:5.1 (460.5) Hogy a tér napjai nem nagyon sűrűk, azt a megszökő fényenergiák állandó áramai is igazolják. A túl nagy sűrűség az átlátszatlanság révén visszatartja a fényt addig, amíg a fényenergia nyomása el nem éri a robbanási pontot. A nap belsejében hatalmas fény- vagy gáznyomás van, mely olyan energiaáram kilövellést okoz, amely milliószor milliónyi kilométerekre behatol a térbe, hogy ott energiával, fénnyel és hővel árassza el a távoli bolygókat. Az urantiai sűrűségű felszínből öt méternyi már ténylegesen is megakadályozza az összes röntgensugárzás és minden fényenergia kilépését a napból mindaddig, amíg a felgyülemlő energiák növekvő belső nyomása eredményeként egy hatalmas, kifelé irányuló robbanás formájában az atomi bomlás le nem győzi a gravitációt.
41:5.2 (460.6) A kilökődő gázok jelenlétében a fény igen robbanásképes, amikor nagy hőmérsékleten fényáthatlan védőfalak közé van szorítva. A fény valóságos. Ha a napfény értékét is úgy mérnénk, ahogy a világotokon a különböző energiafajták értékét is méritek, akkor egy kilogramm napfény gazdasági értéke kétmillió dollár lenne.
41:5.3 (460.7) A napotok belseje egy óriási röntgensugár-fejlesztő. A napokat belülről ezen óriási sugárzások folyamatosan bombázzák.
41:5.4 (460.8) A röntgensugárzás által gerjesztett elektronnak több mint félmillió évébe kerül, hogy utat törjön egy átlagos nap közepétől a napfelszínig, ahonnan végre elindulhat a térbeli kalandjára, ahol is talán egy lakott bolygót fog melegíteni, vagy befogja egy meteor, vagy közreműködik egy atom megszületésében, vagy magához vonzza a tér valamely nagy tömegű sötét szigete, vagy a térbeli repülőútját a saját szülőnapjához hasonló nap felszínébe való utolsó becsapódással fejezi be.
41:5.5 (461.1) A nap belsejének röntgensugárzása elegendő energiával tölti fel a felhevült és gerjesztett elektronokat ahhoz, hogy általa keresztülhatoljanak a téren, a közbenső anyag ellenálló hatásainak sokaságán, a széttartó gravitációs vonzások ellenében, s eljussanak a messzi csillagrendszerek távoli szféráira is. A nap gravitációs szorításából való kiszabaduláshoz szükséges sebességhez tartozó nagy energia elegendő ahhoz is, hogy a napsugár változatlan sebességgel haladjon tovább mindaddig, amíg jelentősebb mennyiségű anyaggal nem találkozik; ekkor gyorsan hővé alakul egyéb energiák felszabadulása mellett.
41:5.6 (461.2) Az energia fényként vagy más formában a téren keresztüli útja során egyenesen halad. Az anyagi létezés tényleges részecskéi a téren puskalövés módjára haladnak keresztül. Egyenes vonalú vagy pályájú folytonos mozgást végeznek, kivéve, ha felsőbb térerők hatása alá kerülnek, valamint attól is eltekintve, hogy mindig engedelmeskednek az anyagi tömeggel eredendően együtt járó egyenes irányú gravitációs vonzásnak, továbbá a Paradicsom Szigete körön visszatérő gravitációs jelenlétének.
41:5.7 (461.3) Úgy tűnhet, hogy a napenergia hullámokban halad, azonban ez csak az egymás mellett létező és ugyanakkor különböző hatások eredménye. A szervezett energia valamely adott formája nem hullámokban terjed, hanem egyenes vonalban. Az erő-energia valamely második vagy harmadik formájának jelenléte a megfigyelt áramot arra késztetheti, hogy úgy tűnjön, mintha hullámformában haladna, pontosan úgy, mint amikor a sűrű felhőszakadást erős szél kíséri és így néha úgy tűnik, mintha a víz rétegekben zúdulna vagy hullámokban esne le. Az esőcseppek folytonos pályájú, egyenes vonalban hullanak, azonban a szél hatása olyan, hogy mindennek látszatra vízrétegszerű és esőcsepphullámzás-szerű megjelenést kölcsönöz.
41:5.8 (461.4) Bizonyos, a helyi világegyetemetek téregységeiben jelenlévő, másodrendű és egyéb, még fel nem fedezett energiák hatása olyan, hogy a napok fénysugárzása látszólag bizonyos hullámjelenségeket okoz, és mintha meghatározott hosszúságú és tömegű, végtelenül kicsi adagokra bomlana. Gyakorlati szempontból pontosan ez történik. Addig aligha reménykedhettek abban, hogy jobban megértitek a fény viselkedését, amíg világosabb képet nem alkottok a Nebadon téregységeiben működő különféle térerők és napenergiák egymásra hatásáról és viszonyáról. A jelenlegi zavarotok abból is ered, hogy nem teljesen értitek ezt a kérdéskört, melynek részét képezik a világmindenség személyes és nem-személyes szabályozásában szerepet játszó, kölcsönösen összefüggő tevékenységek – az Együttes Cselekvő és a Korlátlan Abszolút jelenléte, működése és összehangolódása.
41:6.1 (461.5) A színképi jelenségek elemzésekor szem előtt kell tartani, hogy a tér nem üres; hogy a fényt a térbeli útja során néha kismértékben módosítják a teljes szervezett térben keringő különféle energia- és anyagformák. A napotok színképében ismeretlen anyagra utaló vonalak némelyike olyan, jól ismert elemek módosulatainak tulajdonítható, melyek töredezett formában lebegnek a térben, ezek a napok elemi csatáiban lefolyt vad összecsapások atomi sérültjei. A térben mindenütt megtalálhatók e vándorló roncsok, különösen a nátrium és a kalcium maradványai.
41:6.2 (461.6) A kalcium valójában az anyaggal átjárt tér fő eleme szerte az Orvontonban. Az egész felsőbb-világegyetemünk tele van szórva porított kővel. A kő ténylegesen is a tér bolygóinak és szféráinak alapvető építőanyaga. A mindenségrendi felhő, a nagy tértakaró nagyobbrészt a kalcium módosított atomjaiból áll. A kőatom az egyik leggyakoribb és legtartósabb elem. Nemcsak hogy bírja a nap ionizáló sugárzását – a hasítást – hanem képes megtartani társult azonosságát még azután is, hogy a pusztító röntgensugarak szétbombázták és a magas naphőmérséklet összezúzta. A kalcium az összes általános anyagformán túltevő egyedi jelleget és hosszú élettartamot mutat.
41:6.3 (462.1) Amint azt a fizikusaitok gyanították, a napból származó kalcium sérült maradványai szó szerint a fénysugarakon utaznak különböző távolságokra, és ez igen nagymértékben megkönnyíti a térben való általános elterjedésüket. A nátrium atom bizonyos módosítások mellett szintén képes fény- és energiamozgásra. A kalcium remeklése annál is inkább figyelemre méltó, mert ezen elem csaknem kétszer akkora tömegű, mint a nátrium. A tér helyi részeinek a kalciummal való átjárt volta annak a ténynek tulajdonítható, hogy a kalcium megszökik a nap fotoszférájából azáltal, hogy módosult formában meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat. A nap összes eleme közül a kalcium, annak viszonylag nagy halmazattömege – mely húsz keringő elektront tartalmaz – mellett is a legsikeresebben képes megszökni a nap belsejéből a tér területei felé. Ez megmagyarázza, hogy miért van a napon kalciumréteg, egy gázszerű kőfelszín kilencezerhatszáz kilométer vastagságban; és ez annak ellenére van így, hogy tizenkilenc könnyebb és természetesen számos nehezebb elem is található e réteg alatt.
41:6.4 (462.2) A nap hőmérsékletein a kalcium tevékeny és változékony elem. A kőatomnak két mozgékony és lazán kapcsolódó elektronja van a két külső elektronkörön, melyek igen közel esnek egymáshoz. Az atomi küzdelem korai szakaszában az atom elveszti a külső elektronját; ezt követően mesterien ügyeskedve helyezgeti a tizenkilencedik elektront az elektronkeringés tizenkilencedik és a huszadik köre között ide-oda. Azáltal, hogy másodpercenként huszonötezernél is többször lökdösi ide-oda a tizenkilencedik elektront annak saját pályája és az elveszített társának pályája között, a sérült kőatom képes részlegesen dacolni a gravitációval és így sikeresen meglovagolni a kilépő fény- és energiaáramokat, a napsugarakat, s elindulni a szabadság és a kaland felé. E kalcium atom az előremozgató, váltakozó lökések révén halad kifelé, megragadva és elengedve a napsugarat másodpercenként mintegy huszonötezerszer. Ezért a kő a tér világainak főeleme. A kalcium a legnagyobb szakértője a napbörtönből való szökésnek.
41:6.5 (462.3) Ezen egyensúlyozó-művész kalcium elektronnak a mozgékonyságát jelzi az a tény is, hogy amikor a nagy hőmérsékletű röntgensugárzás naperői egy magasabb keringési körbe taszítják, akkor a másodpercnek a mintegy egy milliomod részéig marad azon a pályán; de még mielőtt az atommag villamos-gravitációs erőtere visszahúzná a régi pályájára, az elektron képes egymilliószor megfordulni az atomi központ körül.
41:6.6 (462.4) A napotok a kalciumtartalmának hatalmas részétől vált meg, s ezen óriási mennyiséget a naprendszer kialakulásakor végbement sokszoros kitörései idején veszítette el. A napból származó kalciumnak egy jelentős része jelenleg a nap külső héjában található.
41:6.7 (462.5) Emlékezzetek arra, hogy a színképelemzések csak a napfelszín összetételét mutatják. Például: A nap színképeiben sok vasvonal található, holott a vas nem főeleme a napnak. E jelenséget csaknem teljesen a napfelszín jelenlegi hőmérséklete okozza, mely egy kicsivel kevesebb 3300 foknál, s amely igen kedvező a vas színképének megjelenéséhez.
41:7.1 (463.1) Sok nap belső hőmérséklete, még a ti napotoké is, sokkal magasabb, mint azt általában gondoljátok. Egy nap belsejében gyakorlatilag nem létezik teljes atom; mindet többé-kevésbé szétroncsolta az erős röntgensugár-bombázás, mely az ilyen nagy hőmérsékletek velejárója. Függetlenül attól, hogy milyen anyagi elemek jelenhetnek meg egy nap külső rétegeiben, a belsejében lévők mind nagyon hasonlóvá válnak a pusztító röntgensugarak bomlasztó hatása révén. A röntgensugárzás az atomi létezés nagy egységesítője.
41:7.2 (463.2) A napotok felszíni hőmérséklete majdnem 3300 fok, de gyorsan növekszik, amint a belseje felé haladunk, míg a középső részein eléri a hihetetlen, körülbelül 19.400.000 fok körüli értéket. (Mindeme hőmérsékletadatok a ti Celsius fokbeosztásotokon értendők.)
41:7.3 (463.3) Mindezek a jelenségek hatalmas energiafelhasználást jeleznek, és a napenergia forrásai, a fontosságuk sorrendjében említve, a következők:
41:7.4 (463.4) 1. Az atomok és később az elektronok megsemmisülése.
41:7.5 (463.5) 2. Az elemek átalakulása, beleértve az így felszabadult energiák radioaktív csoportját is.
41:7.6 (463.6) 3. Bizonyos térenergiák felhalmozódása és átadódása.
41:7.7 (463.7) 4. Téranyagok és meteorok, melyek szüntelenül az izzó napokba zuhannak.
41:7.8 (463.8) 5. A nap összehúzódása; a nap hűlése és az ezt követő összehúzódása néha több energiát és hőt eredményez, mint a téranyag által termelt hőmennyiség.
41:7.9 (463.9) 6. Magas hőmérsékleten a gravitációs hatás bizonyos keringő erőteret sugárzó energiává alakít.
41:7.10 (463.10) 7. Újból befogott fény és egyéb anyag, melyeket a nap magába visszahúzott, miután azok kiléptek belőle, valamint ide tartoznak az ezekkel együtt befogott, a napon kívülről származó egyéb energiák is.
41:7.11 (463.11) Létezik a forró (néha több millió fokos) gázoknak egyfajta szabályozó takarója, mely beburkolja a napokat, és amely kiegyensúlyozza a hőveszteséget és más módon is akadályozza a hőteljesítmény veszélyes ingadozásait. A nap tevékeny élettartama alatt a 19.400.000 fokos belső hőmérséklet nagyjából végig megmarad, függetlenül a külső hőmérséklet folyamatos esésétől.
41:7.12 (463.12) Tekinthetitek a 19.400.000 fokos hőt a meghatározott gravitációs nyomásokkal együtt úgy, mint a villamos forráspontot. Ilyen nyomás alatt és ilyen hőmérsékleten minden atom felbomlik és szétesik elektronjaira és egyéb kezdeti összetevőire; még az elektronok és az ultimatonok egyéb társulásai is felbomolhatnak, azonban az ultimatonok szétbontására a napok nem képesek.
41:7.13 (463.13) E naphőmérsékletek az ultimatonokat és az elektronokat óriási sebességre gyorsítják fel, az utóbbiak esetében legalábbis annyira, hogy az ilyen körülmények közötti folyamatos fennmaradásuk biztosított legyen. Megérthetitek mit jelent a magas hőmérséklet az ultimaton- és elektron-működés felgyorsítása szempontjából, ha időt szakítotok annak átgondolására, hogy egy csepp közönséges víz több mint egy milliárd-billió atomot tartalmaz. Ez megfelel a több mint száz lóerő által két év alatt folyamatosan kifejtett teljesítmény energiamennyiségének. A naprendszeri nap által másodpercenként leadott összes hő tehát elegendő lenne az Urantia összes világtengere vizének mindössze egyetlen másodperc alatti felforralásához.
41:7.14 (464.1) Kizárólag azok a napok képesek örökké ragyogni, amelyek a világegyetemi energia főáramainak közvetlen csatornáiban működnek. Az ilyen napkemencék meghatározatlan ideig világítanak, mert képesek pótolni az elvesztett anyagmennyiséget a térenergia és hasonló keringő energia felvételével. De az ilyen főcsatornáktól távol eső napok sorsa az energia elvesztése – a fokozatos kihűlés és végül a kiégés.
41:7.15 (464.2) Az ilyen halott és haldokló napok megfiatalodhatnak összeütközések hatására vagy újratöltődhetnek a tér bizonyos, nemfénylő energiaszigetei révén vagy a közeli kisebb napok, naprendszerek gravitációs kifosztásán keresztül. A halott napok többsége ilyen és más evolúciós módokon kel új életre. Amelyek nem töltődnek így fel, azoknak az a sorsa, hogy tömegrobbanás által szétessenek, amikor a gravitációs sűrűsödés eléri az energianyomás ultimatoni sűrűsödésének határértékét. Az így eltűnő napokból az energia legritkább formája válik, mely kiválóan alkalmas az egyéb, kedvezőbb helyzetű napok energiával való ellátására.
41:8.1 (464.3) A térenergia csatornákban elhelyezkedő napokban a napenergiát különféle összetett mag-kölcsönhatási láncok szabadítják fel, melyek közül a legáltalánosabb a hidrogén-szén-hélium kölcsönhatás. Ebben az átalakulásban a szén energiai folyamatszabályozóként működik, ugyanis a hidrogénnek a héliummá alakulási folyamata ténylegesen semmilyen változást nem okoz a szénben. A magas hőmérséklet melletti bizonyos körülmények között a hidrogén behatol a szénatomok magjaiba. Lévén, hogy a szén négynél több ilyen protont nem képes befogadni, ezért amikor e behatolási állapot beállt, megindul a protonok kilökődése, mégpedig az újabbak érkezésével egy ütemben. E kölcsönhatásban a bejövő hidrogén részecskék hélium atomként lépnek ki.
41:8.2 (464.4) A hidrogéntartalom csökkenése növeli a nap fényességét. A kiégési végzetre rendelt napokban a fényesség legnagyobb értékét a hidrogén kimerülésének pontja határozza meg. E pont elérését követően a ragyogást már a kialakuló gravitációs összehúzódás tartja fenn. Végül az ilyen csillag úgynevezett fehér törpévé, nagyon sűrű szférává válik.
41:8.3 (464.5) A nagy napokban – a kisebb forgási csillagködökben – a hidrogén kimerülésével és a gravitációs összehúzódás beálltával, ha a naptest nem elég átlátszatlan ahhoz, hogy a külső gázmezőt fenntartó belső nyomást megtartsa, akkor hirtelen összeomlás következik be. A gravitációs-villamos változások villamos potenciállal nem rendelkező, kis részecskék hatalmas mennyiségeit eredményezik, és e részecskék könnyen megszöknek a napbelsőből, s így néhány nap alatt előidézik a hatalmas nap összeomlását. Ilyen „szökevény részecskék” kilépése vezetett az Andromeda csillagköd óriási novájának összeomlásához mintegy ötven évvel ezelőtt. E hatalmas csillagtest urantiai időben mérve negyven perc alatt omlott össze.
41:8.4 (464.6) Az ilyen hatalmas anyagkilökődés rendszerint a megmaradt és kihűlő nap környezetében tovább él úgy, mint csillagködi gázok kiterjedt felhőzete. Mindez megmagyarázza a szabálytalan csillagködök számos fajtájának eredetét, mint amilyen a Rák csillagköd is, mely körülbelül kilencszáz évvel ezelőtt keletkezett, és amely még mindig hordozza az anyaszféra nyomait abban a magányos csillagban, mely e szabálytalan csillagköd-tömeg közepének szomszédságában található.
41:9.1 (465.1) A nagyobb napok olyan gravitációs ellenőrzés alatt tartják elektronjaikat, hogy a fény csak a röntgensugarak segítségével tud megszökni. E segítő sugarak az egész térbe behatolnak és az energia alapvető ultimatoni társulásainak fenntartására összpontosítanak. A nap kezdeti korszakaiban a legmagasabb hőmérséklet – a 19.400.000 fok feletti hőmérséklet – elérését követő nagy energiaveszteség nem annyira a fényszökésből, mint inkább az ultimatoni szivárgásból ered. Ezen ultimaton-energiák kiszöknek a térbe, hogy ott a nap ifjúkorának valóságos energia-lökéshullámaként bekapcsolódjanak az elektron-társulás és energia-anyagiasulás kalandjába.
41:9.2 (465.2) Az atomokra és az elektronokra hat a gravitáció. Az ultimatonokra nem hat a helyi gravitáció, az anyagi vonzás kölcsönhatása, azonban teljes mértékben engedelmeskednek az abszolút vagy paradicsomi gravitációnak, a világegyetemek mindensége egyetemes és örökkévaló köre fejlődési irányvonalának, ütemének. Az ultimatoni energia nem engedelmeskedik a közeli vagy a távoli anyagtömegek egyenes irányú vagy közvetlen gravitációs vonzásának, viszont mindig pontosan tartja a kiterjedt teremtésrész nagy, elliptikus zárt görbéjének köre által meghatározott ütemet.
41:9.3 (465.3) A ti napközpontotok évente mintegy százmilliárd tonna tényleges anyagot sugároz ki, míg az óriásnapok a növekedésük első korszakában, az első egymilliárd év alatt elképesztő arányban veszítenek anyagukból. A nap élete akkor jut biztos egyensúlyi állapotba, miután elérte a belső hőmérsékleti csúcsot és az atomi szint alatti energiák kibocsátása megindult. Éppen e határállapotban szokott beindulni a nagyobb napok sorozatos lüktetése.
41:9.4 (465.4) A napállandóság teljes mértékben a gravitáció és a hő közötti küzdelem egyensúlyától függ – amikor a hatalmas nyomásokat ellensúlyozzák az elképzelhetetlenül magas hőmérsékletek. A napok belső gáz-rugalmassága tartja fenn a különféle anyagokból álló fedőrétegeket, és amikor a hőegyensúly kialakul, a külső anyagok súlya pontosan megegyezik az alsó és belső gázok hőmérsékleti nyomásával. A fiatal csillagok közül sokban a folytatódó gravitációs összehúzódás a belső hőmérséklet folyamatos emelkedéséhez vezet, és a belső hő növekedésével a folyékonygáz-szelek belső röntgensugár-nyomása oly mértékben megnő, hogy a központhagyó mozgás közrehatásával a nap elkezdi a külső rétegeit kiszórni a térbe, helyreállítva így a gravitáció és a hő közötti egyensúlyt.
41:9.5 (465.5) A napotok már régen elérte a tágulási és összehúzódási szakasza közötti egyensúlyi állapotot, azon zavarok közötti egyensúlyt, mely a fiatalabb csillagok közül sok esetében a hatalmas lüktetéseket kiváltják. A napotok éppen túllép a hatmilliárdodik évén. Jelenleg a legtakarékosabb időszakán megy keresztül. A mostani hatékonysággal fog sugározni még több mint huszonötmilliárd évig. Valószínűleg ennél kisebb hatékonyságot fog mutatni a fiatalkori és az állandósult működési korszakai együttes hosszúságának megfelelő időtartamú hanyatlási létszakaszában.
41:10.1 (465.6) A változócsillagok némelyike a legnagyobb mértékű lüktetés állapotában, vagy annak közelében, alárendelt naprendszerek létrehozásán munkálkodik, melyek közül sok végül igen hasonló lesz a napotokhoz és a körülötte keringő bolygókhoz. A napotok akkor volt az ilyen óriási lüktetések állapotában, amikor a hatalmas tömegű Angona csillagrendszer oda-vissza mozgása során megközelítette, és a nap a külső felszínéből valódi anyagáramokat – folytonos anyaglemezeket – kezdett el kiszórni. Ez a legnagyobb mértékű megközelítésig egyre hevesebben zajlott, míg végül a nap elérkezett az összetartó erejének határaihoz és egy hatalmas anyagkitüremkedést, a naprendszer elődjét, adott ki magából. Hasonló körülmények között a vonzóhatást gyakorló test legközelebbi helyzete néha egész bolygók leválását okozza, melyek a napnak akár a negyedét, harmadát is kitehetik. E nagyobb kitüremkedések különös, felhő övezte világfajtákat formálnak, a Jupiterre és a Szaturnuszra nagyon hasonlító szférákat.
41:10.2 (466.1) A naprendszerek többsége azonban a tiétekétől teljesen eltérő eredettel rendelkezik, és ez még azok esetében is igaz, melyeket gravitációs árapály eljárás hozott létre. De függetlenül a világkeletkezés módjától, mindig a gravitáció hozza létre a teremtés naprendszer-fajtáját; vagyis egy központi napot vagy egy sötét szigetet bolygókkal, holdakkal, kis-segédszférákkal és meteorokkal.
41:10.3 (466.2) Az egyes világok fizikai sajátságait nagymértékben a származási módjuk, a csillagászati helyzetük és a fizikai környezetük határozza meg. Meghatározó tényező továbbá a kor, a méret, a forgási ütem, valamint a térbeli haladási sebesség. A gáz-tömörülésből származó és a szilárd anyagból összeállt világokra egyaránt jellemző a hegyek, valamint az életük korai szakaszaiban, amikor nem túl kicsik, a víz és a levegő jelenléte is. Az olvadék-lehasadásból és az ütközésből létrejött világokon néha nincsenek kiterjedt hegyes területek.
41:10.4 (466.3) Mindezen új világok első időszakaiban gyakoriak a földrengések, és mindegyikre jellemzők a nagy fizikai zavarok; különösen igaz ez a gáz-tömörüléses szférákra, azokra a világokra, melyek bizonyos egyedi napok korai sűrűsödése és összehúzódása nyomán visszamaradt óriási csillagköd-gyűrűkből jöttek létre. Az Urantiához hasonló kettős eredetű bolygók kevésbé erőszakos és viharos fiatalkori létpályát futnak be. A világotok így aztán a tűzhányóműködés, a földrengések, az áradások és az iszonyú viharok jellemezte hatalmas zavarok korai szakaszát élte át.
41:10.5 (466.4) Az Urantia viszonylag elszigetelten helyezkedik el a Satania peremén, lévén a naprendszeretek egyetlen másik naprendszer kivételével a legmesszebbre esik a Jerusemtől, míg maga a Satania eggyel beljebb van a legkülső csillagrendszertől a Norlatiadekben, és e csillagvilág jelenleg a Nebadon külső részében halad. Ti valóban a teremtésösszesség legjelentéktelenebbjei voltatok, mígnem Mihály alászállása a tisztelet és a nagy világegyetemi érdeklődés szintjére emelte a bolygótokat. Néha az utolsókból lesznek az elsők, míg valóban a legkisebbekből lesznek a legnagyobbak.
41:10.6 (466.5) [Közreadta egy Főangyal, együttműködve a Nebadoni Erőtér-központok Vezetőjével.]
Az Urantia könyv
42. írás
42:0.1 (467.1) A VILÁGEGYETEM alapja anyagi abban az értelemben, hogy minden létezés az energián alapul, és a tiszta energiát az Egyetemes Atya szabályozza. Az Egyetemes Abszolút létezését és jelenlétét örök emlékként jelző és bizonyító egyetlen dolog éppen az erő, az energia. Ez a paradicsomi Jelenvalóktól jövő hatalmas energiafolyam soha nem gyengült, nem apadt el; a végtelen gondviselés még soha nem szakadt meg.
42:0.2 (467.2) A világegyetem-energia irányítása mindig összhangban van az Egyetemes Atya saját akaratával és végtelen bölcsességű parancsaival. A megnyilvánult erőtér és a körforgásban lévő energia személyes irányítását az Örökkévaló Fiú párhuzamos cselekedetei és döntései mellett a Fiú és az Atya egyesített céljait megvalósító Együttes Cselekvő is módosítja. Ezek az isteni lények személyesen és egyénekként cselekszenek; ezen kívül közel végtelen számú alárendelt személyében és erőterében is működnek, melyek mindegyike másként fejezi ki az örök és isteni célt a világegyetemek mindenségében. De az isteni erőtér e működési és átmeneti változatai vagy átalakulásai semmiben sem csökkentik annak az állításnak az igazságtartalmát, hogy minden erő-energia a minden dolog középpontjában lévő személyes Isten végső ellenőrzése alatt áll.
42:1.1 (467.3) A világegyetem alapja anyagi, az élet lényege azonban szellem. A szellemek Atyja a világegyetemek ősapja is; az Eredeti Fiú örökkévaló Atyja egyúttal az eredeti mintának, a Paradicsom Szigetének az örökkévalóság-forrása is.
42:1.2 (467.4) Az anyag – az energia – (mert azok csak különböző megnyilvánulásai ugyanannak a mindenségrendi valóságnak) világegyetemi jelenségként eredendően az Egyetemes Atyában rejlik. „Minden őbenne áll fenn.” Úgy tűnhet, hogy az anyag belső tulajdonsága az energia és hogy magában erőtereket tartalmaz, de a mindezen fizikai jelenségekben megmutatkozó energiában részes gravitációs vonalak a Paradicsomból erednek és attól függenek. Az első mérhető energiafajta, az ultimaton középponti forrása a Paradicsom.
42:1.3 (467.5) Létezik egy, az anyagban eredendően meglévő, a világegyetemi térben pedig jelen lévő, az Urantián ismeretlen energiafajta. Amikor e felfedezésre végül sor kerül, a tudósok úgy fogják érezni, hogy megoldották, legalábbis majdnem megoldották az anyag rejtélyét. Ekkorra már egy lépéssel közelebb jutottak a Teremtőhöz; ekkorra az isteni műtudás újabb fokát sajátították el; csakhogy ekkorra semmilyen értelemben nem találták meg Istent, és nem állapították meg a Paradicsom mindenségrendi eljárásától és az Egyetemes Atya késztetést jelentő céljától független létezését az anyagnak, működését a természeti törvényeknek.
42:1.4 (468.1) A még nagyobb mértékű fejlődést és a további felfedezéseket követően, miután az Urantia a maival össze nem mérhető nagyságú tudásra tett szert, bár esetleg szabályozni tudjátok majd az anyag villamos egységeinek energiaforgásait a fizikai megnyilvánulásaik megváltoztatásáig is – tehát minden ilyen lehetséges haladás ellenére a tudósok sohasem lesznek képesek arra, hogy anyagi atomot teremtsenek vagy energiavillanást hozzanak létre vagy az anyagba valaha is olyasmit vigyenek be, amit életnek hívunk.
42:1.5 (468.2) Az energia létrehozása és az élet adományozása az Egyetemes Atyának és az ő társ-Teremtő személyiségeinek előjoga. Az energia és az élet, a paradicsomi erő egyetemes és egyesített folyama az Istenségekből szakadatlanul áramlik ki az egész térbe. Ez az isteni energia átjárja a teremtésösszességet. Az erő-szervezők indítják be azokat a változtatásokat és hajtják végre azokat a módosításokat a térerőben, melyek következménye az energia; az energiát az erőtér-irányítók alakítják át anyaggá; így születnek meg az anyagi világok. Az élethordozók indítják el azokat a folyamatokat a halott anyagban, melyet életnek, anyagi életnek hívunk. Az anyagi világ és a szellemi világ közötti átmeneti teremtésrészekben a morontia erőtér-felügyelők működnek hasonlóképpen. A felsőbb szellem Teremtők az energia isteni formáiban hasonló folyamatokat indítanak be, és innen erednek az értelmes élet felsőbb szellemformái.
42:1.6 (468.3) Az isteni rendre szabott energia a Paradicsomból indul ki. Az energia – a tiszta energia – az isteni szerveződés természetének része; úgy formálták meg, hogy hasonlatos legyen az egybefoglalt három Istenhez, ahogyan ők a világegyetemek mindenségének központjaiban működnek. A teljes erő a Paradicsomba van bekötve, a paradicsomi Jelenvalókból indul ki és oda is tér vissza, és lényegében az okozatlan Ok – az Egyetemes Atya – megnyilvánulása; és az Atya nélkül semmi sem létezne, ami létezik.
42:1.7 (468.4) Az önmagától létező Istenségtől eredő erő önmagában örökké létezik. Az erő-energia sohasem hibásodik meg, elpusztíthatatlan; a Végtelen e megnyilvánulásai korlátlan átalakulás, végtelen változás és örökkévaló átváltozás tárgyává lehetnek; de semmilyen elképzelhető formában vagy mértékben sem szűnhetnek meg vagy szűnnek meg létezni. De az energia, noha a Végtelenből ered, nem végtelenül nyilvánul meg; az éppen megalkotott világmindenségnek külső határai vannak.
42:1.8 (468.5) Az energia örök, de nem végtelen; mindig érzékeny a Végtelenség mindent felölelő vonzására. Az erő és az energia örökké mozgásban marad; lévén, hogy a Paradicsomból indultak, oda is kell visszatérniük, még ha korszakok sorozatának kell is eltelnie az előírt kör megtételéhez. Ami a paradicsomi Istenségtől ered, annak csakis paradicsomi úti célja vagy istenségi örökvégzete lehet.
42:1.9 (468.6) Mindez igazolja a feltevésünket egy körön visszatérő, némiképp korlátozott, de rendezett és nagykiterjedésű világegyetemek mindenségének létezéséről. Ha nem így lenne, akkor előbb-utóbb valahol energiafogyást észlelnénk. Minden törvény, szervezet, kormányzat és a világegyetem felfedezőinek bizonyítékai – mind egy végtelen Isten létezésére utalnak ugyan, de még csak egy véges világegyetem, a végtelen lét forgásának létezésére, mely jó közelítéssel korlátlan, ám a végtelennel szembeállítva véges.
42:2.1 (469.1) Igen nehéz megfelelő szavakat találni az angol [vagy a magyar] nyelvben a különféle – fizikai, elmelényegű vagy szellemi – erő- és energiaszintek megjelölésére és leírására. E beszámolókban nem használhatók az általatok elfogadott erő, energia és erőtér meghatározások. A nyelv fogyatékosságai miatt e kifejezéseket kénytelenek vagyunk többes értelemben használni. Ebben az írásban például az energia a megnyilvánuló mozgás, hatás és potenciál minden szakaszát és formáját jelöli, míg az erőt a gravitáció előttire, az erőteret pedig a gravitáció utánira, mint energiaszakaszokra alkalmazzuk.
42:2.2 (469.2) Mindazonáltal megkísérlem csökkenteni a fogalomzavart azzal, hogy a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér – a fizikai energia – következő osztályozásának elfogadását javasolom:
42:2.3 (469.3) 1. Térpotenciál. Ez a Korlátlan Abszolút megkérdőjelezhetetlen szabad térjelenléte. E fogalom kiterjesztése maga után vonja a Korlátlan Abszolút működési teljességének szerves részét képező világegyetemi erő-tér potenciált, míg e fogalom tartalma magába foglalja a mindenségrendi valóság teljességét – a világegyetemeket – mely a kezdet és vég nélküli, soha nem mozduló, változatlan Paradicsom Szigetéből örökmód áradt ki.
42:2.4 (469.4) A Paradicsom alsó részének sajátos jelenségei valószínűleg három abszolút erőjelenlétet és erőtevékenységet takarnak: a Korlátlan Abszolút forgásponti körzete, magának a Paradicsom Szigetének körzete, és bizonyos nem azonosított kiegyensúlyozó és kiegyenlítő közvetítők vagy rendeltetések beavatkozási körzete. Ezek a hármas-egyközepű körzetek alkotják a mindenségrendi valóság paradicsomi körének középpontját.
42:2.5 (469.5) A térpotenciál a valóság előtt létezik; az a Korlátlan Abszolút területe és csak az Egyetemes Atya személyes hatalmára érzékeny, függetlenül attól, hogy az Elsőrendű Fő-erőszervezők jelenléte láthatólag módosíthatja is.
42:2.6 (469.6) A térpotenciál elnevezése az Uverszán abszoluta.
42:2.7 (469.7) 2. Elsőfajú erő. Ez jelenti az első alapvető változást a térpotenciálban és talán ez a Korlátlan Abszolút egyik alsó-paradicsomi rendeltetése. Tudjuk, hogy az alsó-Paradicsomból kiinduló térjelenlét némiképp módosul a bejövőhöz képest. De függetlenül minden ilyen esetleges kapcsolattól, a térpotenciál közvetlenül észlelhető átalakítása elsőfajú erővé nem más, mint az élő paradicsomi erő-szervezők feszültségjelenlétének elsőrendű szétválasztó működése.
42:2.8 (469.8) A tétlen és magvában való erő a Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők térjelenlétéből származó ellenállás következtében válik tevékennyé és elsőfajúvá. Az erő kilép a Korlátlan Abszolút kizárólagos területéből a sokszoros válaszok – a Cselekvő Isten keltette bizonyos eredeti mozgásokra, majd az Egyetemes Abszolúttól kisugárzó, bizonyos kiegyenlítő mozgásokra adott válaszok – birodalmaiba. Az elsőfajú erő láthatóan az abszolútság mértékének megfelelően válaszol a tapasztalás-meghaladó okozati folyamatokra.
42:2.9 (469.9) Az elsőfajú erő alatt néha tiszta energiát értenek; az Uverszán úgy nevezzük, hogy szegregáta.
42:2.10 (470.1) 3. Kilépő energiák. Az elsőrendű erőszervezők tétlen jelenléte elégséges a térpotenciál elsőfajú erővé alakításához, és ugyanezen erő-szervezők ezen a beindított téren kezdik meg első és tevékeny műveleteiket. Az elsőfajú erő rendeltetése, hogy két különböző átalakulási szakaszon menjen át az energia kisugárzás birodalmaiban, mielőtt világegyetemi erőtérként megjelenik. A kilépő energia e két szintje:
42:2.11 (470.2) a) Hatóenergia. Ez erő-irányította, tömeg-mozgatta, nagyfeszültségű és erőteljes megnyilvánulású energia – az elsőrendű erőszervezők tevékenysége révén mozgásba lendült óriási energiarendszerek. Ez az elsőrendű vagy hatóenergia nem egyből válaszol határozottan a Paradicsom gravitációs vonzására, bár valószínűleg összmennyiség jellegű vagy tér-irányultsági választ ad a Paradicsom alsó részéből eredő abszolút hatások együttes csoportjára. Amint az energia a Paradicsom körön visszatérő és abszolút-gravitációs vonzásának szintjét eléri, az elsőrendű erőszervezők átadják a helyet másodrendű társaiknak.
42:2.12 (470.3) b) Gravitációs energia. Az ekkor megjelenő, a gravitációra érzékeny energia a világegyetemi erőtér potenciálját hordozza és belőle válik minden világegyetemi anyag tevékeny őse. Ez a másodrendű vagy gravitációs energia a Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők által kialakított nyomás-jelenlét és feszültség-irányultságok eredménye. A térenergia ezen erőbefolyásolók munkájának következtében a hatóenergia szakaszból gyorsan átmegy a gravitációs szakaszba, s így közvetlenül a paradicsomi (abszolút) gravitáció körön visszatérő hatása alá kerül, miközben a térenergia az egyenes irányú gravitációs vonzásra is mutat bizonyos érzékenységet, mely az energia és az anyag elektron-szerveződési és elektronszerveződés-utáni szakaszaiban nem sokkal ezután megjelenő anyagtömegre sajátosan jellemző. A gravitációs érzékenység megjelenésével a Társ-főerőszervezők kilépnek a tér energiaforgatagaiból, feltéve, hogy a világegyetemi erőtér-irányítók ilyen tevékenységi területre kijelölhetők.
42:2.13 (470.4) Meglehetősen bizonytalanok vagyunk az erő kialakulása kezdeti szakaszainak egyértelmű megmagyarázásában, de a Végleges értelmes beavatkozását mindkét kilépő energia megnyilvánulásában észleljük. A hatóenergiát és a gravitációs energiát, amikor együtt kezeljük, ultimáta néven nevezzük az Uverszán.
42:2.14 (470.5) 4. Világegyetemi erőtér. A térerő térenergiává és így gravitáció szabályozta energiává alakul. A fizikai energia ekképp eljutott arra a pontra, hogy az erőtér csatornáiba vezettessen és a világegyetemi Teremtők különböző céljaira rendelkezésre bocsáttasson. E munkát a nagy világegyetemben – a szervezett és lakott teremtésrészekben – a fizikai energia sokoldalú irányítói, központjai és szabályozói folytatják. A világegyetemi erőtér-irányítók a hét felsőbb-világegyetem jelenlegi energiarendszerét alkotó harminc energiaállapotból huszonegyet többé-kevésbé tökéletes ellenőrzés alatt tartanak. Az erőtér-energia-anyag területe a Legfelsőbb tér-idő-felügyelete alatt álló Hétszeres értelmes tevékenységének tartománya.
42:2.15 (470.6) A világegyetemi erőtér tartományára az Uverszán úgy utalunk, mint gravita.
42:2.16 (470.7) 5. Havona-energia. E beszámoló gondolatmenete szerint végigkövettük az átalakuló térerő útját a Paradicsom felé, szintről szintre, egészen az idő és tér világegyetemeinek ama szintjéig, ahol az energia-erőtér működik. A Paradicsom felé továbbhaladva következik a központi világegyetemre jellemző, előbb-létezett energiaszakasz. Úgy tűnik, hogy az evolúciós körforgás itt visszafordul önmagába; az energia-erőtér a térpotenciálhoz vagy az elsőfajú erőhöz egyáltalán nem hasonlító erővé kezd visszaalakulni látszólag. A Havona-energiarendszerek nem kettősek; azok hármas jellegűek. Ez a paradicsomi Háromságért tevékenykedő Együttes Cselekvő öröktől való létezésen alapuló energiaterülete.
42:2.17 (471.1) A Havona ezen energiáit az Uverszán triáta néven ismerik.
42:2.18 (471.2) 6. Transzcendentális energia. Ez az energiarendszer a felsőbb paradicsomi szinten vagy szintből működik, és kizárólag az abszonit népességgel kapcsolatban. Uverszai neve tranoszta.
42:2.19 (471.3) 7. Monota. Az energia közeli rokonságban van az isteniséggel, amikor az paradicsomi energia. Azt kell hinnünk, hogy a monota a Paradicsom élő, nem-szellem energiája – az Eredeti Fiú élő, szellem energiájának örök kiegészítője – így az Egyetemes Atya nem-szellemi energiarendszere.
42:2.20 (471.4) Nem tudunk különbséget tenni a paradicsomi szellem és a paradicsomi monota természete között; minden valószínűség szerint egyformák. A nevük különbözik, de nemigen tudnánk sok részletet elárulni nektek egy olyan valóságról, melynek szellemi vagy nem-szellemi megnyilvánulásai kizárólag a megnevezés alapján különböztethetők meg.
42:2.21 (471.5) Tudjuk, hogy a véges teremtmények az Egyetemes Atya imádatát a Hétszeres Isten és a Gondolatigazítók segédkezése révén élhetik át, de abban kételkedünk, hogy az abszolútat el nem érő akármilyen személyiség, legyenek azok akár erőtér-irányítók, képes lenne az Első Nagy Forrás és Központ energia-végtelenségét felfogni. Egy biztos: Ha az erőtér-irányítók ismerik is a térerő átalakításának eljárását, nekünk, többieknek akkor sem fogják elárulni a titkot. Véleményem szerint az erőszervezők működését ők sem értik teljesen.
42:2.22 (471.6) Maguk az erőtér-irányítók energiai folyamatszabályozók; azaz jelenlétükkel az energiát bomlásra, rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírják. Mindebből következik, hogy az energiában eredendően lennie kell valaminek, ami magát az energiát az erőtéri entitások jelenlétében ilyen működésre kényszeríti. A Nebadon melkizedekjei a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelenségét már régóta az „isteniség hét végtelenségének” egyikeként tartják számon. A helyi világegyetemi felemelkedésetek e pontján ennél többet nem is tudhattok meg.
42:2.23 (471.7) Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy nem tudunk mindent a mindenségrendi erő eredetéről, természetéről és átalakulásairól, alaposan ismerjük a kilépő energia összes viselkedési szakaszát attól a pillanattól kezdve, hogy az energia közvetlenül és tökéletesen válaszol a paradicsomi gravitációra – vagyis nagyjából attól kezdve, hogy a felsőbb-világegyetemi erőtér-irányítók megkezdik működésüket.
42:3.1 (471.8) Az anyag, a központi világegyetemet kivéve, mindenhol ugyanolyan. Az anyag fizikai tulajdonságait az határozza meg, hogy az alkotó részecskék milyen keringési sebességgel rendelkeznek, mekkora a keringő alkotórészek száma és mérete, azok milyen távol vannak a magtól vagy mekkora az anyagot kitöltő térrész, valamint függ bizonyos, az Urantián eddig még fel nem fedezett erők jelenlététől is.
42:3.2 (471.9) A különféle napok, bolygók és égitestek körében tíz nagy anyagcsoport létezik:
42:3.3 (472.1) 1. Ultimatoni anyag – az anyagi létezés első fizikai egységei, azok az energiarészecskék, melyekből az elektronok felépülnek.
42:3.4 (472.2) 2. Elektronszint alatti anyag – a napok folyékonygázainak robbanékony és taszító hatású állapota.
42:3.5 (472.3) 3. Elektron-anyag – az anyagelkülönülés elektron-szerveződési szakasza – elektronok, protonok és különféle egyéb részecskék, melyek elektron-csoportokat képeznek.
42:3.6 (472.4) 4. Atomszint alatti anyag – a forró napok belsejében nagy mennyiségben előforduló anyag.
42:3.7 (472.5) 5. Szétesett atomok – a kihűlő napokban és a világűrben fordulnak elő.
42:3.8 (472.6) 6. Ionizált anyag – villamosság, hőhatás vagy röntgensugárzás és oldószerek által a külső (vegyileg hatóképes) elektronhéjuktól megfosztott atomok halmaza.
42:3.9 (472.7) 7. Atomi anyag – az elemi szerveződés vegyi állapota, a molekuláris vagy látható anyag alkotóelemei.
42:3.10 (472.8) 8. Az anyag molekuláris állapota – mint az Urantián szokványos körülmények között viszonylag állandósult állapotban előforduló anyag.
42:3.11 (472.9) 9. Radioaktív anyag – a nehezebb elemek bomlási hajlama és tevékenysége nem túl magas hőmérséklet és csökkenő gravitációs nyomás mellett.
42:3.12 (472.10) 10. Összeomlott anyag – a kihűlt vagy halott napok belsejében található, viszonylag állandósult állapotú anyag. Ez az anyagforma nem igazán nyugalmi állapot; bizonyos ultimaton-, sőt elektron-működés is észlelhető, de ezek az egységek nagyon közel vannak egymáshoz, és a keringési idejük is nagyon rövid.
42:3.13 (472.11) A fenti osztályozás alapja inkább az anyag szerveződése, mintsem a teremtett lények által észlelhető forma. Nem veszi figyelembe sem az energia kilépés előtti szakaszait, sem az anyagnak a Paradicsomon és a központi világegyetemben lezajló örök keletkezését.
42:4.1 (472.12) A fény, a hő, a villamosság, a mágnesesség, a vegyi folyamatok, az energia, és az anyag – eredetében, természetében és rendeltetésében – az Urantián eddig még fel nem fedezett egyéb anyagi valóságokkal együtt egy és ugyanazon dolog.
42:4.2 (472.13) A fizikai energia közel végtelen számú átalakulását nem értjük teljesen. Az egyik világegyetemben fényként, egy másikban fényként és hőként, egy továbbiban pedig az Urantián ismeretlen energiaformákként jelenik meg; sok millió év elteltével esetleg valamilyen nyughatatlan, hullámzó villamos energia vagy mágneses erőtér formájában tűnik fel újra; később pedig, egy következő világegyetemben átalakulások sorozatán áteső, változó anyag formájában jelenik meg, hogy aztán a teremtésrészek valamely hatalmas pusztító eseményében fizikailag eltűnjön. Ezután, számtalan korszakon és majdnem végtelenszámú világegyetem csaknem végtelen bejárása után, ugyanez az energia újból kilép és számtalanszor megváltoztatja formáját és potenciálját; és így zajlanak az átalakulások az egymást követő korszakokon át és szerte a számtalan teremtésrészben. Az anyag töretlenül így halad előre, az időben változva, de az örökkévalósági körforgásnak mindig megfelelően; és még ha sokszor akadályoztatik is a forrásához való visszatérésben, sohasem függetlenedik attól, és mindig azon az úton halad, amelyen a Végtelen Személyiség elindította.
42:4.3 (473.1) Az erőtér-központok és segítőik nagy gondot fordítanak arra, hogy az ultimatont az elektron pályájára és keringésére állítsák. E különleges lények az anyagivá lényegített energia alapegységeinek, az ultimatonoknak a szintjén való szakszerű beavatkozás révén képesek az erőtér-szabályozásra és összehangolásra. Ők ennek a kezdetleges állapotban keringő energiának az urai. A fizikai szabályozókkal együttműködve képesek hatásosan szabályozni és irányítani az energiát még a villamos szintre, az úgynevezett elektron-szakaszba való átalakulása után is. Befolyásuk azonban jelentősen csökken, amikor az elektronmód szervezett energia az atomi rendszerek örvényébe kerül. Ezen anyagiasulás után ezek az energiák teljesen az egyenes irányú gravitáció vonzó hatása alá kerülnek.
42:4.4 (473.2) A gravitáció nagymértékben hat az erőtér-központok és a fizikai szabályozók erőtér-pályáira és energiacsatornáira, de e lények – ellengravitációs felruházottságaik gyakorlása révén – kizárólag ellentett hatással vannak a gravitációra.
42:4.5 (473.3) A hideg- és más hatások alkotó munkával alakítják át az ultimatonokat elektronokká szerte a térben. A hő az elektron-tevékenység mértékét jellemzi, míg a hideg pusztán a hő – az összehasonlítható energiatartalék – hiányát, a tér általános erő-töltésének állapotát jelzi, feltéve, hogy sem kilépő energia, sem szervezett anyag nincs jelen és nem válaszol a gravitációra.
42:4.6 (473.4) A gravitáció jelenléte és hatása az, ami megakadályozza az elméleti abszolút nulla fok kialakulását, mert még a csillagközi térben sincs ilyen alacsony hőmérséklet. A teljes rendezett térben találhatók a gravitációra érzékeny energiaáramlások, erőtér-körök és ultimatoni tevékenységek, valamint szerveződő elektron-energiák is. A tér gyakorlatilag nem üres. Még az Urantia légköre is folyamatosan vékonyodik a felszíntől mért magasság függvényében, és mintegy négyezernyolcszáz kilométernyi távolságban elkezd áttűnni a világegyetem e részének átlagos téranyagává. A Nebadonban ismert legritkább tér köbhüvelykje [16,4 köbcentiméter] nagyjából száz ultimatont tartalmaz – ez egy elektron egyenértéke. Az ilyen ritka anyag már gyakorlatilag üres térnek tekinthető.
42:4.7 (473.5) A hőmérséklet – a meleg és a hideg – az energia és az anyag evolúciós területein csak a gravitációhoz képest másodrendű jelentőségű. Az ultimatonok alázatosan engedelmeskednek a szélsőséges hőmérsékleteknek. Az alacsony hőmérsékletek bizonyos elektron-szerveződési és atomi rendeződési formáknak kedveznek, míg a magas hőmérsékletek az atomok bomlásának és az anyag szétesésének különféle formáit segítik elő.
42:4.8 (473.6) Ha az anyagot bizonyos belső csillagállapotok hője és nyomása éri, akkor a legegyszerűbb szerveződések kivételével az anyag felbomolhat. A hő hatása tehát jelentősen felülmúlhatja a gravitációs állandóságot. De az ultimatont hatóenergiává visszaalakító csillaghő vagy nyomás nem ismert.
42:4.9 (473.7) A napok tűző sugarai az anyagot különböző állapotú energiákká képesek alakítani, de a sötét világok és a teljes külső tér az elektron- és ultimaton-működést egészen addig a pontig lassíthatja, hogy ezek az energiák átalakulnak a teremtésrészek anyagává. A hasonló elektron-csoportosulások, valamint a radioaktív anyag számos alapszerveződése a nyílt tér szélsőségesen alacsony hőmérsékletében képződik, később pedig az anyagivá lényegülő energia nagyobb egységeivel összekapcsolódva magasabb szervezettségi szintre jut.
42:4.10 (473.8) Az energia és az anyag e soha véget nem érő átalakulásainak vizsgálatakor számolni kell a gravitációs nyomással és az ultimatoni energiáknak a meghatározott hőmérsékleti, sebességi és keringési feltételek mellett fellépő ellengravitációs viselkedésével. A hőmérséklet, az energiaáramok, a távolság, és az élő erő-szervezők és az erőtér-irányítók jelenléte ugyancsak közrejátszik az energia és az anyag minden átalakulási jelenségében.
42:4.11 (474.1) Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével. Erőtani értelmezésben a nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva az átmenet során legyőzött erők ellenállását és az anyagi részek által egymásra kifejtett vonzást.
42:4.12 (474.2) Az ólom két különböző atomtömege is az anyag elektron-szerveződés előtti formáinak létezését jelzi. Az ólom eredeti formájában alig nagyobb tömegű, mint az urán bomlásakor rádium kisugárzódás mellett keletkező részecske; ez az atomtömeg-különbözet jelenti az atomok bomlásakor fellépő energiaveszteséget.
42:4.13 (474.3) Az anyag szerkezetének viszonylagos egységességét az a tény biztosítja, hogy az energia pontosan meghatározott adagokban nyelődik el és bocsátódik ki, amelyeket az urantiai tudósok kvantumoknak neveztek el. Az anyagi teremtésrészekben érvényesített bölcs rend így szolgálja a világegyetemek mozgásban maradását.
42:4.14 (474.4) Az elektron- vagy más helyzetek megváltozásakor elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse, de az ilyen energia-egységek rezgés- vagy hullámszerű viselkedését kizárólag az adott anyagi szerkezet méretei határozzák meg. Az ilyen hullámjellegű energialüktetések kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, elektronok, atomok vagy más, hasonlóan viselkedő egységek átmérőjének. A kvantumviselkedés hullám-erőtani vizsgálatában meglévő állandó értelemzavart az energiahullámok összeadódása okozza: két hullámhegy alkothat egy kétszeres magasságú hullámhegyet, míg egy hullámhegy és egy hullámvölgy is összekerülhet, s így kiolthatja egymást.
42:5.1 (474.5) Az Orvonton felsőbb-világegyetemben száz hullámenergia-sor létezik. Az energia-megnyilvánulások százas csoportjából hatvannégyet többé-kevésbé már ismernek az Urantián is. A napsugárzás a felsőbb-világegyetemi sorozatban négy, a látható sugárzás egyetlen sávot fed le, e sorban a negyvenhatodikat. A következő csoportot az ibolyán túli sugárzás alkotja, míg tíz sávval feljebb a röntgensugarak találhatók, ezeket pedig a rádium gamma-sugarai követik. Harminckét sávval a nap látható fényén túl helyezkednek el a külső tér energiasugárzásai, amelyek nagyon gyakran összekapcsolódnak a nagy energiatartalmú, parányi-anyagi részecskesugárzásokkal. A látható napsugárzástól lefelé előbb a vörösön inneni sugárzás, harminc sávval lejjebb pedig a rádióhullámok csoportja található.
42:5.2 (474.6) A hullámszerű energia-megnyilvánulásokat – az Urantia huszadik századi tudásszintjének megfelelően – a következő tíz osztályba lehet sorolni:
42:5.3 (474.7) 1. Ultimatonin inneni sugarak – az ultimatonok határhelyzeti keringései, amikor határozott formát kezdenek ölteni. Ez a kilépő energia első olyan szakasza, ahol hullámjelenségek észlelhetők és mérhetők.
42:5.4 (474.8) 2. Ultimatoni sugarak. Az energia összeállása az ultimatonok parányi szféráivá érzékelhető és mérhető rezgéseket kelt a tértartalomban. A tudósok még jóval az ultimaton felfedezése előtt biztosan észlelni is fogják az Urantiát bombázó sugárzások jelenségeit. Ezek a rövid hullámhosszú és nagy erejű sugarak képviselik az ultimatonok első működését, amint addig a pontig lassulnak, ahol az anyag elektron-szerveződése felé veszik az irányt. Amint az ultimatonok elektronokká állnak össze, sűrűsödés lép fel, ami viszont már energiatárolással jár.
42:5.5 (475.1) 3. A rövidhullámú térsugárzás. Az összes tisztán elektron-rezgés között ezek a legrövidebb hullámhosszúak és az anyag e formájának az atomképződés előtti szintjét képviselik. Létrejöttük szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérsékletet feltételez. Kétféle ilyen térsugárzás létezik: az egyik az atomok keletkezését kíséri, a másik pedig az atomok szétesését jelzi. A legnagyobb mennyiségben a felsőbb-világegyetem legsűrűbb síkjából, a Tejútból sugározódnak ki, mely egyúttal a külső világegyetemek legsűrűbb síkja is.
42:5.6 (475.2) 4. Az elektronszakasz. Ez az energiaszakasz az alapja minden anyagiasulásnak a hét felsőbb-világegyetemben. Amint az elektronok magasabb keringési pályáról alacsonyabbra kerülnek, mindig kvantumok lépnek ki az atomból. Az elektronok ilyen pályaeltolódása a fényenergia jól meghatározott és egységes, mérhető részecskéinek kilépését vagy elnyelődését eredményezi, míg az egyes elektron az ütközés során fényenergia-részecskét ad le. A hullámszerű energia-megnyilvánulások a pozitív magok és más elektronszakaszú részek működését is kísérik.
42:5.7 (475.3) 5. Gammasugarak – az atomi anyag természetes bomlását kísérő kisugárzások. Az elektron-tevékenység e formájára a legjobb példa a rádium bomlását kísérő jelenségek csoportja.
42:5.8 (475.4) 6. A röntgensugarak csoportja. Az elektronok lassulásának következő fokozatában keletkeznek a különböző csillag eredetű, valamint a mesterségesen keltett röntgensugarak. Az elektron töltése villamos mezőt kelt; a mozgás villamos áramot idéz elő; az áram pedig mágneses mezőt hoz létre. Ha az elektron hirtelenül megáll, a keletkező elektromágneses zavar röntgensugárzást kelt; a zavar maga a röntgensugárzás. A csillag eredetű röntgensugárzás azonos az emberi test átvilágítására gépileg előidézett sugárzással, azzal a különbséggel, hogy a hullámhossza egy kicsit nagyobb.
42:5.9 (475.5) 7. A nap ibolyán túli vagy másként vegyi sugárzása és a különböző működési eredetű sugárzások.
42:5.10 (475.6) 8. A fehér fény – a napok összes látható fénye.
42:5.11 (475.7) 9. Vörösön inneni sugárzások – az elektron-tevékenység csökkenése, mely még mindig közelebb van az észlelhető hőtartalmú szakaszhoz.
42:5.12 (475.8) 10. Hertz-hullámok – az Urantián rádiótávközlésre használt energiák.
42:5.13 (475.9) Az emberi szem a felsorolt tíz hullámszerű energiaműködési szakaszból csak egy sávra, a közönséges napfény színeire érzékeny.
42:5.14 (475.10) Az úgynevezett éter pusztán a térben előforduló erő- és energiacsoportok gyűjtőneve. Az ultimatonok, az elektronok és az energia más tömegszerveződései az anyag egységes építőkövei, és a téren való átkelésük során valóban egyenes vonalban terjednek. A fény és az érzékelhető energia-megnyilvánulások minden más formája meghatározott energiarészecskék sorozatából áll, melyek egyenes vonalban haladnak, kivéve, ha gravitáció vagy más beavatkozó erő hat rájuk. Az, hogy az energiarészecskék e vonulatai hullámjelenségeket mutatnak bizonyos vizsgálódások során, valójában az egész tér egységes erő mezője, a feltételezett éter ellenállásának és az összeállt anyaghalmazok gravitációközi feszültségének tulajdonítható. Az anyag részecskefolytonossági hiányai, az energiasugarak kezdősebességével együtt okozzák az energia-anyag különféle formáinak hullámszerű megnyilvánulását.
42:5.15 (476.1) A tértartalom gerjesztődése a gyorsan mozgó anyagi részecskék haladására hullámszerűen válaszol, éppen úgy, ahogy a hajó haladása során különböző magasságú és távközű hullámokat kelt a vízben.
42:5.16 (476.2) Az elsőfajú-erő viselkedés a ti úgynevezett éteretekhez több tekintetben is hasonló jelenségeket idéz elő. A tér nem üres; az egész tér szférái egy, a mindent átható erő-energia hatalmas tengerében örvénylenek és fürdenek; még az atomok belső tere sem üres. Az éter azonban nem létezik, és éppen ennek a feltételezett éternek a hiánya teszi lehetővé, hogy a lakott bolygók ne zuhanjanak a napjukba és a keringő elektron ne essen bele az atommagba.
42:6.1 (476.3) Míg a világegyetemi erő tér-töltése egyenletes eloszlású és tagolatlan szerveződésű, addig az energia anyaggá való szerveződése során meghatározott méretű és tömegű elkülönült részecskékké sűrűsödik – ez nem más, mint tökéletes gravitációs válasz.
42:6.2 (476.4) A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az anyag atomi szerveződésének megjelenésével lép működésbe. Az atomi szerveződés előtt álló anyag a röntgensugárzás és egyéb hasonló energiák hatására kismértékben érzékeny a gravitációra, de a szabad, nem kötött és töltetlen elektron-energia részecskék vagy a szabad ultimatonok semmilyen mérhető egyenes irányú gravitációs kölcsönhatást nem mutatnak.
42:6.3 (476.5) Az ultimatonok kölcsönösen vonzzák egymást, és kizárólag a Paradicsom körön visszatérő gravitációs vonzásának engedelmeskednek. Egyenes irányú gravitációs kölcsönhatás híján így a világegyetemi téráramlásban maradnak. Az ultimatonok gyorsuló keringésük során képesek eljutni addig a pontig, ahol részleges ellengravitációs viselkedést mutatnak, de az egyediségük elveszítéséhez szükséges szökési határsebességet az erőszervezőktől és az erőtér-irányítóktól függetlenül nem képesek elérni, nem tudnak visszatérni a hatóenergia-szakaszba. Az ultimatonok a valóságban csak akkor léphetnek ki a fizikai létállapotból, amikor egy kihűlő vagy haldokló nap végső szétesésének részesei.
42:6.4 (476.6) Az Urantián ismeretlen ultimatonok sok fizikai működési szakaszon keresztül lassulva jutnak el az elektron-szerveződéshez szükséges keringési energiák megszerzéséig. Az ultimatonok háromféleképpen mozoghatnak: kölcsönös ellenállás a mindenségrendi erőnek, ellengravitációs potenciállal bíró egyedi keringések, és az egymással kölcsönhatásban álló száz ultimaton elhelyezkedése az elektronon belül.
42:6.5 (476.7) Az elektronban a kölcsönös vonzás tartja össze a száz ultimatont; és egy átlagos elektronban soha sincs száznál se több, se kevesebb ultimaton. Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot, s így létrehozza az elektron tíz módosult formájának egyikét.
42:6.6 (476.8) Az ultimatonok nem pályákat írnak le és nem is körökben keringenek az elektronokon belül, de a tengelykörüli forgási sebességükkel összhangban kijjebb kerülhetnek vagy csoportosulhatnak, és így meghatározzák a különbözeti elektron-méreteket. Ugyanez az ultimatoni tengelykörüli forgási sebesség határozza meg a különféle elektron-egységek ellen- vagy együtthatásait is. Az elektron-anyag teljes elkülönülései és csoportosulásai, a negatív és pozitív energia-anyagi testek villamos elkülönülésével együtt, az összetevők ultimatoni kölcsönhatása által megteremtett, különböző rendeltetések következményei.
42:6.7 (477.1) Az egyes atomok átmérője a milliméter 1/4.000.000 részénél alig nagyobb, míg az elektron tömege a legkisebb atom, a hidrogén tömegének kicsivel több, mint 1/2000 része. Az atommag sajátosságait meghatározó pozitív proton, noha nem nagyobb a negatív elektronnál, a tömege annak majdnem kétezerszerese.
42:6.8 (477.2) Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné az uncia tizedét [2,84 gramm], akkor a mérete az arányosságot tartva a földével lenne egyenlő. Ha a protonnak – mely az elektronnál ezernyolcszázszor nehezebb – a térfogatát tűfejnyire nagyíthatnánk, akkor, a helyes arányokat megtartva, a tű fejének átmérőjét akkorára kellene növelni, mint a föld napkörüli pályájának átmérője.
42:7.1 (477.3) Minden anyag a naprendszerben uralkodó rendnek megfelelően keletkezik. Minden kis energia-világegyetem középpontjában van az anyagi létnek egy viszonylag állandó, aránylag mozdulatlan, központi része. Ez a központi egység háromszoros megnyilvánulási képességgel van felruházva. Ezen energiaközpontot végtelenszámú, de hullámzó pályákon forgó energia-egységek veszik körül, melyek nemigen hasonlíthatók az égitesthalmazok, mint például a ti naprendszeretek, napja körül keringő bolygókhoz.
42:7.2 (477.4) Az atomban az elektronok az arányokat tekintve olyan távolságra keringenek a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. A tényleges mérethez viszonyítva az atommag és a belső elektronhéj között ugyanaz a viszonylagos távolság van meg, mint a belső bolygó, a Merkúr, és a napotok között.
42:7.3 (477.5) Az elektronok tengelykörüli forgása és az atommag körüli keringésük az emberi elme számára felfoghatatlan, és akkor még ott van az elektront alkotó ultimatonok sebessége is. A rádium pozitív töltésű részecskéi másodpercenként tizenhatezer kilométeres sebességgel távoznak, míg a negatív töltésűek kilépéskor csaknem elérik a fénysebességet.
42:7.4 (477.6) A helyi világegyetemek tizedes szerkezetűek. Egy kettős világegyetemben a térenergiának éppen száz különböző atomi anyagiasulása létezik; a Nebadonban a lehetséges anyagszerveződéseknek ez a legnagyobb száma. E száz anyagforma szabályos sort alkot, amelyben egy és száz közötti elektron kering a központi, viszonylag állandó atommag körül. A különböző energiák rendezett és egymástól függő szerveződése alkotja az anyagot.
42:7.5 (477.7) Nem minden világ felszínén lelhető fel száz különböző elem, de valamiképpen mind jelen van, mindig is jelen volt vagy éppen kialakulóban van. A bolygó eredetére és fejlődésére jellemző feltételek határozzák meg, hogy a száz közül hány atomi fajta lesz észlelhető. A nehezebb atomok sok világ felszínén nem találhatók meg. Az ismert nehezebb elemek még az Urantián is hajlamosak a bomlásra, amint azt a rádium viselkedése is mutatja.
42:7.6 (477.8) Az atom egyensúlyi állapotának biztonsága a magban lévő, villamosan semleges neutronok számától függ. A vegyi tulajdonságokat teljes mértékben a szabadon keringő elektronok működése szabja meg.
42:7.7 (478.1) Az Orvontonban természetes körülmények között még sohasem képződött száznál több pályaelektront tartalmazó atomi rendszer. Amikor százegyet vittünk be mesterségesen a pályamezőbe, akkor az eredmény mindig a központi proton azonnali szétesése volt, melyet erőteljes elektron kisugárzás és más energiák felszabadulása kísért.
42:7.8 (478.2) Bár az atomok egy és száz között tartalmazhatnak pályaelektronokat, csak a nagyobb atomok külső tíz elektronja kering a központi mag körül meghatározott és elkülönült egységekként, érintetlenül és zártan befutva a pontos és meghatározott pályákat. A maghoz legközelebb eső harminc elektront igen nehéz különálló és rendezett testekként észlelni vagy kimutatni. Az elektronok számától függetlenül a maghoz való közelség vonatkozásában minden atomban ilyen arányban érvényesül ez a viselkedés. Minél közelebb van a mag, annál kevésbé egyedi az elektronok jellege. Az elektron hullámszerű energia-jellege úgy jön létre, hogy az elektron az összes alacsonyabb atompályát betölti; ez leginkább az atommaghoz legközelebbi elektronokra igaz.
42:7.9 (478.3) A harminc legbelső pályaelektron rendelkezik ugyan egyediséggel, energiarendszereik azonban hajlamosak összekapcsolódni, összekötik egymással az elektronokat és ez közelítőleg érvényes a pályákra is. A következő harminc elektron alkotja a második családot, vagy energiasávot, és azok egyedi jellege is határozottabb, az anyagi részecskék sokkal jobban szabályozzák a kísérő energiarendszereiket. A következő harminc elektron, a harmadik energiasáv még egyedibb és az elektronok még elkülönültebb és meghatározottabb pályákon keringenek. Az utolsó tíz elektron, melyek csak a tíz legnehezebb elemben vannak jelen, igen nagy önállósággal bírnak, és ezért képesek többé-kevésbé szabadon kilépni a mag ellenőrzése alól. E negyedik, legkülső elektroncsoport tagjai a legkisebb hőmérséklet- vagy nyomásváltozásra megszöknek a központi mag hatóteréből, amint azt az urán és rokonelemeinek természetes bomlása is mutatja.
42:7.10 (478.4) Az első huszonhét atom, melyek pályaelektronjainak száma egy és huszonhét között van, sokkal könnyebben megérthető, mint a többi. Huszonnyolctól fölfelé a Korlátlan Abszolút feltételezett jelenlétének kiszámíthatatlansága egyre jobban megmutatkozik. Ugyanakkor az elektronok kiszámíthatatlan viselkedését részben az ultimatonok tengelykörüli eltérő sebessége és megmagyarázhatatlan „összezsúfolódási” hajlandósága is befolyásolja. Egyéb – fizikai, villamos, mágneses és gravitációs – hatások szintén közrejátszanak az elektronok különféle viselkedésében. Az atomok tehát hasonlítanak az emberekhez, ami a kiszámíthatatlanságukat illeti. Az adatsor-vizsgálók törvényeket állíthatnak fel nagyszámú atom vagy személy viselkedésének előrejelzésére, de egyetlen atomra vagy személyre ezek a szabályok sohasem alkalmazhatók.
42:8.1 (478.5) Jóllehet a parányi atomi energiarendszer fenntartásában a gravitáció az egyik tényező, e fizikai egységekben és közöttük jelen van egy nagy és ismeretlen energia is, az alapvető atomi felépítés és az általános viselkedés titka, egy, az Urantián még felfedezendő erő. Ez az egyetemes hatás teljes egészében átjárja az ebben az apró energiaszerveződésben lévő térrészt.
42:8.2 (478.6) Az atom elektronközi tere nem üres. Az atomban ezt az elektronközi teret olyan hullámszerű megnyilvánulások gerjesztik, melyek az elektronok sebességével és az ultimatonok forgásával tökéletesen tartják az ütemet. Az általatok ismert pozitív-negatív vonzás nem felel meg teljesen ennek az erőnek; a viselkedése ezért néha kiszámíthatatlan. Ez a meg nem nevezett hatás a Korlátlan Abszolút térerő jellegű válaszának tűnik.
42:8.3 (479.1) Az atom töltött protonjait és a töltéssel nem rendelkező neutronjait az elektron tömegénél 180-szor nagyobb tömegű részecske, a mezotron váltakozó jellege tartja össze. A mezotron hatása nélkül a protonok villamos töltése szétvetné az atommagot.
42:8.4 (479.2) Az atomok szerkezete olyan, hogy sem a villamos, sem a gravitációs erők nem tudnák egybetartani a magot. A mag egységét a mezotron ellentett jellegű összetartó képessége tartja fenn, amely képes a töltött és nem töltött részecskéket együtt tartani a nagyobb térerő-tömeg terének és annak köszönhetően, hogy a protonokat és a neutronokat állandó helycserére kényszeríti. A mezotron arra készteti a nukleonok villamos töltését, hogy megállás nélkül cserélődjenek a protonok és neutronok között. A nukleon a másodperc egy végtelenül rövid részében töltött proton, a következőben pedig nem töltött neutron. Ez az állandó energiaállapot-változás olyan elképzelhetetlenül gyorsan zajlik, hogy a villamos töltésnek semmi esélye sincs bomlasztó hatás kifejtésére. A mezotron tehát „energiaszállító” részecskeként viselkedik, mely nagymértékben hozzájárul a magegyensúly fenntartásához.
42:8.5 (479.3) A mezotron jelenléte és tevékenysége egy másik atomi talányt is megold. Az atomok a radioaktív bomlás során sokkal több energiát bocsátanak ki, mint az várható lenne. Ez a sugárzási többlet a mezotron „energiaszállító” szerepkörének megszűnéséből származik, mely maga ezáltal közönséges elektronná alakul át. A mezotron szétesését bizonyos kisméretű, töltéssel nem rendelkező részecskék kisugárzódása is kíséri.
42:8.6 (479.4) A mezotron létezésével megmagyarázható a nukleonok némely összetartási tulajdonsága, de mindez nem alkalmazható sem a proton-proton, sem a neutron-neutron adhézió jelenségének magyarázatához. Az atomok összetartásbeli egységét biztosító, látszólag képtelen és nagy erő az Urantián ez ideig még fel nem fedezett energiaforma.
42:8.7 (479.5) A bolygótokat érő szakadatlan térsugárzásban bőven előfordulnak mezotronok is.
42:9.1 (479.6) Nemcsak a vallás épül megkövesedett felfogásra; a természetbölcseletek szintén hajlanak a tantételekhez való szolgai alkalmazkodásra. Amikor egy neves vallási tanítómester azzal indokolta meg a hetes szám alapvető fontosságát a természetben, hogy az ember fején is éppen hét nyílás van, akkor, ha jobban értett volna a vegyészethez, a fizikai világ egy valós jelenségére alapozhatta volna az álláspontját. Az idő és tér minden fizikai világegyetemében, a tízes energia-szerkezet egyetemes jellege mellett, az anyag kialakulásának hétszeres elektron-valósága is lépten-nyomon megnyilvánul.
42:9.2 (479.7) A hetes szám alapvető jelentőségű a központi világegyetemben és a sajátosságok belső, szellemi átviteli rendszerében, míg a tízes szám, a tízes rendszer, az energia, az anyag és az anyagi teremtés sajátsága. Ugyanakkor az atomok világa is mutat bizonyos, hetes elrendeződésű, ismétlődő sajátosságokat – az itteni anyagi világ által viselt anyajegy ez, mely annak távoli, szellemi eredetére utal.
42:9.3 (480.1) A teremtő szerveződés hétszeres jellege a vegytan területén hasonló fizikai és vegyi tulajdonságok hetes elrendeződésében is megnyilvánul, ha az elemeket tömegszámaik szerint rendezzük. Az urantiai elemek ily módon való sorba rendezése esetén bármely adott tulajdonság vagy sajátosság minden hetedik elemnél megjelenik. Ez a hetesalapú, ismétlődő váltakozás egyre kisebb mértékben és elég változatosan az elemek ismétlődést mutató teljes rendszerében megfigyelhető, a legjellegzetesebben azonban a sor elején álló, kisebb atomi csoportoknál van jelen. Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtől indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követő elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsőre, a kilencedik a másodikra, és így tovább. A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az ősi energia hétszeres felépítését, valamint az idő és tér teremtésrészei hétszeres változatosságának alapvető valóságát. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a természetes színkép hét alapszínből áll.
42:9.4 (480.2) De a természetbölcseleteknek nem minden feltételezése igaz; itt van például a feltételezett éter, az emberiség elmés próbálkozása, hogy a tér ismeretlen jelenségeit összefoglalja. A világegyetem bölcseletét nem lehet az úgynevezett tudományos megfigyelésekre építeni. Ha a tudós nem figyelheti meg magát az átalakulást, akkor hajlik ama lehetőség tagadására, hogy a lepke a hernyóból lesz.
42:9.5 (480.3) Az élőlénytani rugalmassággal együtt járó fizikai állandóság csakis a teremtés Főépítészeinek közel végtelen bölcsessége folytán lehet jelen a természetben. Csakis a tapasztalás-meghaladó bölcsesség képes valaha is egyszerre ilyen állandó és ily kellően rugalmas anyagi egységeket tervezni.
42:10.1 (480.4) A viszonylagos mindenségrendi valóságnak, a paradicsomi monota abszolútságától a térpotenciál abszolútságáig terjedő végtelen sodrása az Első Forrás és Középpont nem-szellemi valóságainak kapcsolódásaiban végbemenő bizonyos változásokra utal – ama valóságokról van szó, melyek a térpotenciálban rejlenek, a monotában nyilvánulnak meg, és a közbenső mindenségrendi szinteken átmenetileg megjelennek. A világegyetemek Atyjában keringő végtelen energiakör abszolút, és mint abszolút, sem valóságában, sem jelentőségében nem terjeszthető ki; mindazonáltal a Legfőbb Atya most is – ahogy mindig – a tér-idő és a tér-időt meghaladó jelentéstartalmak örökké terjeszkedő színterében valósítja meg önmagát, a változó viszonyok egy olyan színterében, ahol az energia-anyag az élő és személyes elme tapasztalásbeli törekvésein keresztül kerül az élő és isteni szellem egyre teljesebb felügyelete alá.
42:10.2 (480.5) A világegyetem nem-szellemi energiái a különböző szintű nem-Teremtő elmék élő rendszereiben különböző szinteken egyesülnek újra, melyek közül néhányat az alábbiak szerint lehet jellemezni:
42:10.3 (480.6) 1. Segédelőtti-szellemi elmék. Az ilyen elme nem tapasztal, és számukra a lakott világokon a Fizikai Főszabályozók segédkeznek. Ez gépies elme, a legkezdetlegesebb anyagi létformák nem-tanítható értelme, de a nem-tanítható elme a kezdetleges bolygói élet mellett számos szinten is működik.
42:10.4 (481.1) 2. Segéd-szellemi elmék. A tanítható (nem gépies) anyagielme-szinten a hét elmeszellem-segédjén keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezése ez. Ezen a szinten az anyagi elme úgy tapasztal: mint ember alatti (állati) értelem az első öt segédben; mint emberi (erkölcsi) értelem a hét segédben; mint emberfeletti (közteslényi) értelem a két utolsó segédben.
42:10.5 (481.2) 3. Kibontakozó morontia elmék – a helyi világegyetemek emelkedő létpályáiban fejlődő személyiségek kiteljesedő tudata. Ez a helyi világegyetemi Anyaszellemnek és a Teremtő Fiúnak a közös adománya. Ezzel az elmeszinttel együtt jár a morontia-fajta élethordozó szerveződése, a helyi világegyetemek morontia erőtér-felügyelőinek tevékenysége révén létrejövő anyagi és szellemi egységbe rendeződés. A morontia elme mind az 570 morontia létformában másként működik, az elért egyre magasabb szinteken egyre tökéletesebben képes társulni a mindenségrendi elmével. Ez a halandó teremtmények fejlődési pályája, de egy Világegyetemi Fiú és egy Világegyetemi Szellem is adományozhat nem-morontia rendű elmét a helyi teremtésrészek nem-morontia gyermekeinek.
42:10.6 (481.3) A mindenségrendi elme. Ez az idő és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsőbb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és ő hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsőbb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme öröktől való létezésen alapuló szintjeivel – az Együttes Cselekvő közvetlen köreivel.
42:10.7 (481.4) A Paradicsomon az elme abszolút; a Havonában abszonit; az Orvontonban véges. Az elme mindig az élő segédkezés jelenlét-működését, valamint különböző energiarendszereket von maga után, és ez minden szintű és minden fajta elmére igaz. De a mindenségrendi elmén túl már egyre nehezebb bemutatni az elme és a nem-szellemi energia kapcsolódásait. A Havona elme nem éri el az abszolút szintet, de meghaladja az evolúciósat; öröktől való létezésen alapuló és tapasztalás által fejlődő lévén közelebb áll az abszonithoz, mint a nektek kinyilatkoztatott bármely más fogalom. A paradicsomi elme meghaladja az emberi felfogóképességet; ez öröktől való létezésen alapuló, nem-tér és nem-idő jellegű. Mindazonáltal az összes fentebb felsorolt elmeszint érvényesülését korlátozza az Együttes Cselekvő egyetemes jelenléte – a paradicsomi Istenelme elme-gravitációs befolyása.
42:11.1 (481.5) Az elme értékelésénél és megismerésénél emlékeztetünk arra, hogy a világegyetem nem gépies és nem is varázslatos alapon működő; a világegyetem elme-teremtette, törvénynek engedelmeskedő működési rend. De míg a természeti törvények a gyakorlatban olyasmiben működnek, ami a fizikai és a szellemi kettős birodalmának tűnik, ezek a valóságban mégis egyek. Minden anyagivá lényegülés eredeti oka az Első Forrás és Középpont, és egyúttal az összes szellem első és végső Atyja. A paradicsomi Atya a Havonán kívül személyesen csak mint tiszta energia és mint tiszta szellem jelenik meg – mint a Gondolatigazítók és egyéb hasonló részek.
42:11.2 (481.6) A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja. De a világegyetemek mindenségének isteni működési rendje mindent összevéve túlságosan tökéletes az ember véges elméjének tudományos módszereihez viszonyítva, semhogy a végtelen elme irányító jellegének akár halvány nyomát is ki lehetne mutatni. Ugyanis ez a teremtő, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtői szintjein és szintjeiből működő szellem-elme.
42:11.3 (482.1) Az elmének a világegyetemi működési rendekben való kimutathatóságára és felfedezhetőségére irányuló képesség teljes egészében az ilyenfajta vizsgálódást folytató kutató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. Az idő és tér energiáiból alkotott tér-idő elmék ki vannak téve az idő és a tér működési rendjeinek.
42:11.4 (482.2) A mozgás és a világegyetemi gravitáció a világegyetemek mindensége személytelen tér-idő működési rendjének két oldala. A szellemre, az elmére és az anyagra való gravitációs válasz szintjei meglehetősen függetlenek az időtől, de a valóságnak csak a valódi szellemszintjei függetlenek a tértől (térfüggetlenek). A világegyetem magasabb elmeszintjei – a szellem-elme szintek – szintén lehetnek térfüggetlenek, de az anyagi elme szintjei, mint amilyen az emberi elme is, érzékenyek a világegyetemi gravitációs hatásokra, és ezen érzékenységüket csak a szellemmel való azonosulás során, fokozatosan vetik le magukról. A szellem-valóság szinteket a szellem-tartalmuk alapján lehet azonosítani, és a szellemlényegűség az időben és térben fordított arányban áll az egyenes irányú gravitációs válasszal.
42:11.5 (482.3) Az egyenes irányú gravitációs kölcsönhatás a nem-szellemi energia mennyiségi mértéke. Minden anyagi tömeg – rendezett energia – e vonzás hatása alatt áll, kivéve, ha mozog és elme hatása éri. Az egyenes irányú gravitáció a nagy-mindenségrend rövid hatótávolságú összetartó ereje, némiképp úgy, mint ahogy az atomon belüli összetartó erők a kis-mindenségrend rövid hatótávolságú erői. A fizikailag anyagiasult energia, melynek szerveződése az úgynevezett anyag, nem képes haladni a térben, anélkül, hogy egyenes irányú gravitációs ellenhatást ne váltana ki. Noha az ilyen gravitációs kölcsönhatás közvetlenül az anyagmennyiséggel arányos, a közbenső tér úgy módosítja, hogy a távolság négyzetével való osztással számítható érték a végeredményt csak durván közelíti. A tér végül is azért győzi le az egyenes irányú gravitációt, mert számos anyagfeletti erőtől származó ellengravitációs hatások vannak jelen benne, mely erők a gravitációs hatás és minden arra adott válasz semlegesítését végzik.
42:11.6 (482.4) A nagyon összetett és a meglehetősen önműködő jellegű mindenségi működési rendek mindig is hajlamosak a teremtő vagy alkotó, bent lakozó elme jelenlétét elrejteni kivétel nélkül mindazon értelmes lények elől, melyek magának a működési rendnek a természetéhez és felfogóképességéhez képest sokkal alacsonyabb világegyetemi szinteken állnak. Ezért szükségszerű, hogy a felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára elme nélküliként jelenjenek meg. Az ilyen végkövetkeztetés alól talán csak a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetem bámulatos jelenségében megmutatkozó elme-felruházottság elfogadása lehetne kivétel – de ez már inkább a bölcselet, mintsem a tényleges tapasztalás területéhez tartozik.
42:11.7 (482.5) Lévén, hogy elme hangolja össze a világegyetemet, ezért a működési rendek nem lehetnek mereven rögzítettek. A mindenségrendi önfenntartással összekapcsolódó fokozatos evolúció jelensége egyetemes. A világegyetem fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen közvetlenségében. Az összarányos egység felé haladást, a kapcsolódások örökké növekvő összetettségére épülő kiteljesedő tapasztalásbeli egységbe rendeződést kizárólag céltudatos és uraló elme valósíthatja meg.
42:11.8 (482.6) Minél magasabb szinten kapcsolódik össze a világegyetemi elme valamely világegyetemi jelenséggel, annál nehezebben értik meg azt az alacsonyrendű elmék. A világegyetemi működési rend elméje teremtő szellem-elme (vagy még inkább az elmekészséggel bíró Végtelen), ezért azt a világegyetem alacsonyrendű elméi soha nem fedezhetik fel és nem észlelhetik, az emberi elme, mint a legalacsonyabb rendű elme pedig végképp nem. A fejlődő állati elme, mely ugyan a természeténél fogva Isten-kereső, nem egyedül és önmagától Istent ismerő.
42:12.1 (483.1) A működési rendek fejlődése maga után vonja és jelzi a teremtő elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem öntevékeny működési rendeket érzékelő, tervező és alkotó képessége az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak a magas szintű, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következőkre irányul:
42:12.2 (483.2) 1. Anyagi működési rendek teremtése.
42:12.3 (483.3) 2. Ködös rejtélyek megoldása.
42:12.4 (483.4) 3. Távoli helyzetek felmérése.
42:12.5 (483.5) 4. Gondolati rendszerek alkotása.
42:12.6 (483.6) 5. Bölcsességcélok elérése.
42:12.7 (483.7) 6. Szellemszintekre való eljutás.
42:12.8 (483.8) 7. Az isteni beteljesülések – a legfelsőbb, a végleges és az abszolút – elérése.
42:12.9 (483.9) Az elme mindig alkotó. Az állati, halandói, morontiai, szellemi felemelkedő lény vagy a véglegességet elérő egyed elme-felruházottsága mindig képes az élő teremtményi azonosságnak megfelelő és használható testet létrehozni. De a személyiség tényleges megnyilvánulása vagy a személyazonosság mintája, mint olyan, nem fizikai, elmelényegű vagy szellemi energia megnyilvánulás. A személyiségalak az élőlény minta jellege; ez foglalja magába az energiák elrendezését, és ez az élettel, valamint a mozgással együtt alkotja a teremtményi lét működési rendjét.
42:12.10 (483.10) Még a szellemlényeknek is van alakjuk, és ezek a szellemalakok (minták) valóságosak. Még a legfelsőbb rendű szellemszemélyiségek is rendelkeznek alakkal – a személyiség-jelenlétek minden értelemben hasonlók az urantiai halandói testekhez. A hét felsőbb-világegyetemben előforduló szinte minden lénynek van alakja. De ez alól azért van néhány kivétel is: A Gondolatigazítóknak addig nincs alakjuk, amíg halandó társuk továbbélő lelkével nem egyesülnek. A Független Hírvivőknek, az Ihletett Háromsági Szellemeknek, a Végtelen Szellem Személyi Segédeinek, a Gravitációs Hírvivőknek, a Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítőknek és bizonyos más rendeknek szintén nincs észlelhető alakjuk. Ám ők a kevés kivétel jellegzetes esetei; a nagy többségnek van igazi személyiségi alakja, mégpedig egyedi, felismerhető és személyesen is elkülöníthető alakja.
42:12.11 (483.11) A mindenségrendi elmei kapcsolat és az elmeszellem-segédek segédkezése megfelelő fizikai szentélyt alakít ki a fejlődő emberi lény számára. A morontia elme hasonlóképpen határozza meg minden halandó túlélő egyedi morontia alakját. Miként minden emberi lény halandó teste személyes és rá jellemző, úgy a morontia alak is az azt uraló alkotó elméhez egyedileg és megfelelően szabott. A morontia testek sem hasonlítanak jobban egymásra, mint az emberi testek. A morontia erőtér-felügyelők biztosítják és a kísérő szeráf továbbítja azt a tagolatlan szerveződésű morontia anyagot, mellyel a morontia élet megkezdheti működését. A morontia élet után nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemalakok éppen úgy különbözők, személyesek és a bennük lakozó szellem-elme sajátosságait mutatják.
42:12.12 (483.12) Ti az anyagi világban úgy gondoljátok, hogy a testnek van szelleme, mi azonban úgy tartjuk, hogy a szellem öltött anyagi testet. Az anyagi szemek valóban a szellemtől született lélek tükrözői. A szellem az építész, az elme az építőmunkás, a test pedig az anyagi építmény.
42:12.13 (484.1) A fizikai, a szellemi és az elme-energiák, mint olyanok, tiszta állapotukban az érzékelhető világegyetemek tényleges valóságaiként nem teljes kölcsönösséggel hatnak egymásra. A Paradicsomon a három energia egymás mellé van rendelve, a Havonában ezeket összhangba hozzák, míg a véges tevékenységek világegyetemi szintjein az anyagi, az elme- és a szellemi fölérendeltség legváltozatosabb formái fordulnak elő. Az idő és tér nem személlyel összefüggő helyzeteiben a fizikai energia először uralkodónak tűnik, de az is látszik, hogy minél jobban megközelíti a szellem-elme működése az isteniséget a célban és a felsőséget a cselekedetben, annál meghatározóbbá válik a szellemszakasz; hogy a végleges szintjén a szellem-elme egyeduralma már majdnem teljessé válhat. Az abszolút szintjén természetesen már a szellem a meghatározó. Onnantól kezdve szerte az idő és tér teremtésrészein, ahol csak egy isteni szellemvalóság jelen van, amikor csak egy valódi szellem-elme működik, mindig van esély ama szellemvalóság anyagi vagy fizikai ellendarabjának létrejöttére.
42:12.14 (484.2) A szellem a teremtő valóság; a fizikai ellendarab a szellemvalóság tér-idő tükörképe, a szellem-elme alkotó tevékenységének fizikai következménye.
42:12.15 (484.3) Az elme irányító jellege az anyaggal szemben általános, éppen úgy, ahogy maga az elme a szellem teljes felügyelete alatt áll. A halandó ember esetében csak a magát a szellemirányításnak szabad akaratából alávető elme remélheti, hogy a halandói tér-idő létet túléli úgy, mint örökkévaló szellemvilágbeli halhatatlan gyermeke a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak: a Végtelennek.
42:12.16 (484.4) [Közreadta egy, a Nebadonban szolgáló Fenséges Hírvivő Gábriel felkérésére.]
Az Urantia könyv
43. írás
43:0.1 (485.1) AZ URANTIÁRA általában úgy utalnak, mint a nebadonbeli Norlatiadek Sataniájának 606-os számára, mely azt jelenti, hogy ez a hatszázhatodik lakott világ a Satania helyi csillagrendszerben, mely a Norlatiadek csillagvilágban található, mely pedig egyike a Nebadon helyi világegyetem száz csillagvilágának. A csillagvilágok a helyi világegyetem elsődleges egységei, uraik személye összekapcsolja a lakott világok helyi csillagrendszereit a helyi világegyetem Szalvingtonon működő központi igazgatásával és a tükrözőműködés révén a Nappalok Elődeinek az Uverszán működő felsőbb igazgatásával.
43:0.2 (485.2) A csillagvilágotok kormánya helyileg egy 771 épített szférából álló halmazban helyezkedik el, melyek között a legnagyobb és a legközpontibb az Edentia, a Csillagvilági Atyáknak, a Norlatiadek Fenségeseinek igazgatási székhelye. Maga az Edentia körülbelül százszor akkora, mint a világotok. Az Edentiát körülvevő hetven nagyobb szféra mérete mintegy tízszerese az Urantiáénak, míg a hetven világ körül keringő tíz-tíz segédszféra nagyjából Urantia méretű. E 771 épített szféra mérete elég jól összevethető az egyéb csillagvilágokban lévőkével.
43:0.3 (485.3) Az edentiai idő- és távolságmérés rendszere megegyezik a szalvingtoniéval, és a világegyetemi központ szféráihoz hasonlóan a csillagvilágok központi világain is megtalálható a mennyei értelmek mindenféle rendje. E személyiségek általában nemigen különböznek azoktól, akiket a világegyetemi igazgatás bemutatása kapcsán leírtunk.
43:0.4 (485.4) A felügyelő szeráfokat, a helyi világegyetem harmadrendű angyalait a csillagvilágok szolgálatára rendelik. Központi telephelyeiket a központi szférákon alakítják ki és kiterjedt szolgálatot teljesítenek az azokat körülvevő morontia-felkészülési világokon is. A Norlatiadekben a hetven nagyobb szférán, valamint a hétszáz kisebb segédszférán lakozik az univitatia, akik a csillagvilág állandó létpolgárai. Mindezen épített világok igazgatása teljes egészében a helyi élethez tartozó különböző csoportok kezében van, melyek nagyobb részéről nem teszünk kinyilatkoztatást, de közéjük tartozik a hatékony spironga és a szépséges spornagia is. Lévén, hogy csillagvilág a morontia-felkészítési rendszer felezőpontja, amint az sejthetitek is, az itt zajló morontia élet egyaránt jellegzetes és eszményi.
43:1.1 (485.5) Az Edentia bővelkedik a lenyűgöző szépségű hegyvidékekben, a fizikai anyagból álló nagykiterjedésű kiemelkedésekben, melyeket morontia élet koronáz és amelyek szellemi nagyszerűségben pompáznak, viszont nincsenek olyan csipkézett hegyvonulatok, mint az Urantián. Több tízezer szikrázó tava, valamint ezer és egy egymásba torkolló folyója van, ellenben nincsenek nagy világtengerei, sem pedig zuhatagos folyói. Csak a hegyvidéken nincsenek ilyen felszíni folyók.
43:1.2 (486.1) Az Edentia és a hasonló épített szférák vize nem különbözik az evolúciós bolygók vizétől. E szférák vízrendszere felszíni és felszínalatti egyaránt, és a nedvesség folyamatos körforgásban van. Az Edentia e különféle vízi útvonalakon körülhajózható, bár a fő szállítási csatorna a légkör. A szellemlények természetesen a szféra felszíne felett utaznak, míg a morontia és az anyagi lények anyagi és félanyagi eszközöket vesznek igénybe a légköri utazáshoz.
43:1.3 (486.2) Az Edentia és társvilágai valódi, rendszerint három gáz keverékéből álló légkörrel rendelkeznek, mely az ilyen épített teremtésrészekre jellemző, és amely az urantiai légkör két elemét is tartalmazza, továbbá azt a morontia-gázt, mely a morontia teremtmények légzését lehetővé teszi. De míg e légkör egyszerre anyagi és morontiai, még sincsenek viharok vagy hurrikánok; nyár és tél sincs. A légköri zavaroknak és az évszakok változásának a hiánya teszi lehetővé a szabad tér feldíszítését e különlegesen teremtett világokon.
43:1.4 (486.3) Az edentiai hegyvidékek kiváló fizikai vonásokat mutatnak, és szépségüket fokozza az élet végtelen gazdagsága, mely bőségesen jelen van annak széltében-hosszában. Néhány meglehetősen elszigetelt területet kivéve a hegyvidékek nem viselik teremtményi kéz nyomát. Az anyagi és morontiai díszítés a lakóövezetekre korlátozódik. A kisebb kiemelkedések különleges otthonoknak adnak helyet és gyönyörűen fel vannak díszítve az élőlénytani és morontia művészet alkotásaival.
43:1.5 (486.4) A hetedik hegyvidéki körzet legmagasabb pontján helyezkednek el az Edentia feltámadási csarnokai, ahol a felemelkedés második módosított rendjébe tartozó felemelkedő halandók felébrednek. A teremtmények újbóli összeállításának termei a melkizedekek felügyelete alatt állnak. Az Edentia első fogadószféráján (mint a Melkizedek-bolygó a Szalvington mellett) szintén vannak feltámadási csarnokok, ahol a felemelkedés módosított rendjeibe tartozó halandókat állítják össze újra.
43:1.6 (486.5) A melkizedekek az Edentián is fenntartanak két különleges kart. Az egyiknek, a veszélyhelyzeti tanintézetnek a rendeltetése a sataniabeli lázadás okozta gondok tanulmányozása. A másiknak, az alászállási tanhelynek a rendeltetése azon új nehézségek megértése, mely abból a tényből ered, hogy Mihály az utolsó alászállását a Norlatiadek egyik világán teljesítette. Ez utóbbi kart csaknem negyvenezer évvel ezelőtt hozták létre, rögtön azután, hogy Mihály bejelentette, hogy az Urantiát választotta az utolsó alászállásának világául.
43:1.7 (486.6) Az üvegtenger, az Edentia fogadóvilága az igazgatási központ közelében van és azt a központi fogadóterem veszi körül. E területet a csillagvilági ügyek hetven egységének kormányzati központjai övezik. Az Edentia felét hetven háromszögletű övezetre osztották, melyek határvonalai az adott övezetek központi épületei felé mutatnak. E szféra egyéb részét pedig egyetlen hatalmas liget, az Isten kertjei fedik.
43:1.8 (486.7) Az edentiai rendszeres látogatásaitok során, bár az egész bolygót szabadon bejárhatjátok, az időtök nagy részét mégis abban az igazgatási háromszögben fogjátok eltölteni, melynek száma a pillanatnyi lakóvilágotok számával azonos. A jogalkotó közgyűléseken is mindig szívesen fogadnak benneteket megfigyelőként.
43:1.9 (486.8) Az Edentián lakozó felemelkedő halandók számára kijelölt morontia terület a végleges rendű lények harminchatodik háromszögben található állomáshelyének szomszédságában lévő, harmincötödik háromszög középső körzetében található. Az univitatia központi állomáshelye a morontia létpolgárok számára fenntartott lakóterülettel közvetlenül szomszédos, harmincnegyedik háromszög középső részében egy hatalmas területet foglal el. Ebből az elrendezésből is látható, hogy szállást biztosítanak a mennyei élet legalább hetven nagyobb egységének, és az is, hogy e hetven háromszögterület mindegyike a morontia felkészítés hetven nagyobb szférájának valamelyikével összefüggésbe hozható.
43:1.10 (487.1) Az edentiai üvegtenger egyetlen hatalmas, kör alakú kristály, melynek kerülete mintegy százhatvan kilométer, mélysége pedig körülbelül ötven kilométer. E pazar kristály szolgál fogadómezőül minden szállítószeráf és más lény számára, akik a szférán kívüli pontokból érkeznek; ez az üvegtenger nagymértékben megkönnyíti a szállítószeráfok leszállását.
43:1.11 (487.2) Ilyen rendű kristálymező van csaknem minden épített világon; és a díszítő értéke mellett számos célt szolgál; használatos a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés bemutatására az összegyűlt csoportok előtt és az energiaátalakítási eljárás egyik elemeként is igénybe vehető abból a célból, hogy a tér áramait módosítsák és a belépő fizikai-energia áramokat átalakítsák.
43:2.1 (487.3) A csillagvilágok a helyi világegyetem önhatóságú egységei, mindegyik csillagvilágot a maga jogszabályi rendelkezéseinek megfelelően igazgatnak. Világegyetemi ügy tárgyalása során a Nebadon bíróságai minden belső ügyet az érintett csillagvilágon érvényes törvényeknek megfelelően bírálnak el. A Szalvington bírói határozatait, valamint a csillagvilágok törvényalkotói rendelkezéseit a helyi csillagrendszerek intézői hajtják végre.
43:2.2 (487.4) A csillagvilágok tehát jogalkotói vagy törvényhozói egységekként működnek, míg a helyi csillagrendszerek a végrehajtó vagy kikényszerítő egységek. A szalvingtoni kormányzat a legfelsőbb bírói és összehangoló hatóság.
43:2.3 (487.5) Noha a helyi világegyetemben a legfőbb bírói működés a központi igazgatásra épül, azért minden egyes csillagvilágban van két alárendelt, bár nagyobb ítélőszék is, mégpedig a Melkizedek tanács és a Fenséges bírósága.
43:2.4 (487.6) Minden bírói megítélés alá tartozó kérdést először a melkizedekek tanácsa vizsgál meg. E rendbeliek közül tizenkettőt, akiknek megvan a kellő tapasztalatuk az evolúciós bolygók és a csillagrendszeri központi világok terén, felhatalmaznak a bizonyítékok áttekintésére, a védelem átgondolására és előzetes ítélet megfogalmazására, melyeket azután továbbítanak a Fenségesnek, a legfőbb hatalmat gyakorló Csillagvilági Atyának a bíróságához. Ez utóbbi ítélőszék halandói tagozata hét bírából áll, akiknek mindegyike felemelkedő halandó. Minél magasabbra emelkedtek a világegyetemben, annál bizonyosabb, hogy a ti fajtátok fog ítéletet mondani felettetek.
43:2.5 (487.7) A csillagvilági jogalkotó testület három csoportot formál. A csillagvilág jogalkotási rendje a felemelkedők alsóházából indul, mely csoport elnöke egy végleges rendű lény, s amely ezer képviselő halandóból áll. Minden egyes csillagrendszer tíz tagot küld e tanácskozó közgyűlésbe. Az Edentián e testület létszáma jelenleg nem teljes.
43:2.6 (487.8) A jogalkotók középső testülete szeráfi seregekből és azok társaiból, a helyi világegyetemi Anyaszellem egyéb gyermekeiből áll. E csoport létszáma száz fő és tagjait azok a felügyelő személyiségek jelölik, akik az ilyen lények által a csillagvilágbeli működés során folytatott különféle tevékenységeket felügyelik.
43:2.7 (488.1) A csillagvilági törvényalkotók tanácsadó vagy legfelsőbb testületét a főrendek háza – az isteni Fiak háza – alkotja. E testületet a Fenséges Atyák választják, taglétszáma pedig tíz fő. Kizárólag a különleges tapasztalatokkal rendelkező Fiak szolgálhatnak e felsőházban. E tényfeltáró csoport jelentős időt takarít meg és igen hatékonyan szolgálja a jogalkotó közgyűlés mindkét alsóbb egységét.
43:2.8 (488.2) A jogalkotók együttes tanácsa a csillagvilági tanácskozó közgyűlés külön tagozatainak mindegyikéből három-három tagot foglal magába és az elnöki feladatkört a beosztott Fenséges látja el. E csoport szentesíti az összes rendelkezést a végleges formájában és rendeli el a hírközlők útján való közzétételt. E legfelsőbb bizottság általi jóváhagyás a jogszabályi rendelkezéseket a teremtésrész törvényi rangjára emeli; a rendelkezéseik véglegesek. Az Edentia jognyilatkozatai alkotják az alaptörvényt az egész Norlatiadekben.
43:3.1 (488.3) A csillagvilágok urai a helyi világegyetemi fiak Vorondadek rendjébe tartoznak. Amikor világegyetemi tevékeny szolgálattal bízzák meg őket csillagvilági urakként vagy más beosztásban, akkor e Fiak Fenségesekként ismeretesek, mert az Isten Helyi Világegyetemi Fiainak összes rendje között a legfelsőbb szintű igazgatási bölcsességet testesítik meg, mely a legkörültekintőbb és legavatottabb hűséggel párosul. Személyes feddhetetlenségüket és a csoportjuk hűségét eddig még senki sem kérdőjelezte meg; a Vorondadek Fiak részéről eddig még nem fordult elő hűtlenség a Nebadonban.
43:3.2 (488.4) Gábriel a nebadoni csillagvilágok mindegyikében legalább három Vorondadek Fiút bíz meg a Fenségesek feladatának ellátásával. E hármas elnöklő tagját nevezik a Csillagvilági Atyának, két társát pedig a rangidős Fenségesnek és a beosztott Fenségesnek. Egy Csillagvilági Atya tízezer szabványévig (mintegy 50.000 urantiai évig) uralkodik, aki ezt megelőzően egyenlő időket töltött beosztott társként és rangidős társként.
43:3.3 (488.5) A Zsoltáros tudta, hogy az Edentiát három Csillagvilági Atya vezeti és eszerint beszélt az ő lakóhelyeikről: „Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Fenségesek legszentebb hajlékait.”
43:3.4 (488.6) Korokon keresztül nagy zavar jellemezte az Urantián a különféle világegyetemi urakkal kapcsolatos felfogásokat. Sok későbbi tanító összekeverte a ködös és határozatlan törzsi istenségeiket a Fenséges Atyákkal. Később pedig a zsidók mindezen mennyei uralkodókból egy összetett Istenséget alkottak. Egy tanító megértette, hogy a Fenségesek nem a Legfelsőbb Urak, mert azt mondta, hogy „Aki a Fenségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak oltalmában nyugszik az.” Az urantiai feljegyzésekben olykor nagyon nehéz felismerni, hogy pontosan kire is utalnak a „Fenséges” fogalommal. Dániel azonban teljesen megértette e dolgokat. Azt mondta, hogy „A Fenséges uralkodik az emberek országán, és akinek akarja, annak adja azt.”
43:3.5 (488.7) A Csillagvilági Atyák keveset foglalkoznak valamely lakott bolygó egyedeivel, viszont szoros kapcsolatban állnak a csillagvilágok azon jogalkotói és törvényhozói szerepköreivel, melyek oly nagymértékben érintik a lakott világok minden halandó emberfajtáját és nemzeti csoportját.
43:3.6 (489.1) Bár a csillagvilági rendszer a tiétek és a világegyetem igazgatása között helyezkedik el, egyénileg rendszerint mégis csak kevéssé vagytok érintettek a csillagvilági kormányzásban. A részetekről nagyobb érdeklődésre rendes körülmények között a helyi csillagrendszer, a Satania tartana számot; viszont átmenetileg az Urantia azért kötődik szorosan a csillagvilági urakhoz, mert a Lucifer-féle lázadás folytán sajátos csillagrendszeri és bolygói körülmények álltak elő.
43:3.7 (489.2) Az edentiai Fenségesek a luciferi elszakadás idején a lázadó világok bolygói fennhatóságának bizonyos területeit magukhoz vonták. E hatalom gyakorlását ma is folytatják és a Nappalok Elődei már régen jóváhagyták ezen ellenőrzési feladatkör gyakorlását az ilyen ellenszegülő világok esetében. Kétség sem fér ahhoz, hogy e felvett hatáskört mindaddig gyakorolni fogják, amíg Lucifer életben van. A hűséges bolygókon e hatáskör nagy részét rendszerint a Csillagrendszer Fejedelemre ruházzák.
43:3.8 (489.3) Ám van még egy kapcsolatfajta, mellyel az Urantia különösen kötődik a Fenségesekhez. Amikor Mihály, a Teremtő Fiú az utolsó alászállását teljesítette, az alászállásával összefüggő minden urantiai ügyet közvetlenül a Norlatiadek Fenségesei felügyeltek, lévén, hogy Lucifer utódja nem rendelkezett teljhatalommal a helyi csillagrendszerben.
43:4.1 (489.4) A gyülekezés legszentebb hegye a Nappalok Hűséges Követőjének, a paradicsomi Háromság Edentián működő képviselőjének lakhelye.
43:4.2 (489.5) E Nappalok Hűséges Követője a Paradicsom egyik Háromsági Fia és az Edentián Immanuel személyes képviselőjeként van jelen e központi világ teremtése óta. A Nappalok Hűséges követője mindig a Csillagvilági Atyák jobbján áll, kész tanácsokat adni, de sohasem tesz így, hacsak nem kérik erre. A Paradicsom magas Fiai sohasem vesznek részt a helyi világegyetemi ügyek vitelében, kivéve, ha e területek végrehajtói erre felkérik őket. De mindaz, ami egy Nappalok Szövetsége egy Teremtő Fiúnak, ugyanazt jelenti egy Nappalok Hűséges Követője a csillagvilág Fenségesei számára.
43:4.3 (489.6) Az edentiai Nappalok Hűséges Követőjének székhelye a világegyetemen kívüli, paradicsomi tájékoztatási és hírközlő rendszer csillagvilági központja. E Háromsági Fiak a havonai és paradicsomi személyiségekből álló kíséretükkel együtt, valamint a Nappalok Szövetségével összeköttetésben, közvetlen és állandó közléscserét folytatnak a rendjükbe tartozókkal az összes világegyetemben, sőt még a Havonában és a Paradicsomon is.
43:4.4 (489.7) A legszentebb hegy szépsége tökéletes és elhelyezése csodálatos, azonban a paradicsomi Fiú tényleges lakóhelye szerénynek minősül, ha összevetjük a Fenségesek központi lakhelyével és a Vorondadek Fiak tartózkodási egységének helyet adó, azt körülvevő hetven építménnyel. Ezek a felszerelésüket tekintve kizárólag lakó célt szolgálnak; teljesen el vannak különítve azoktól a kiterjedt igazgatási központi épületektől, ahol a csillagvilági ügyeket intézik.
43:4.5 (489.8) A Nappalok Hűséges Követőjének edentiai székhelye a Fenségesek székhelyeitől északra helyezkedik el és úgy nevezik, hogy a „paradicsomi gyűlés hegye”. E felszentelt hegyvidéken a felemelkedő halandók rendszeresen összegyűlnek, hogy meghallgassák a paradicsomi Fiút, aki a fejlődő halandók ama hosszú és érdekes utazásáról szól, mely a Havona egymilliárd tökéletes világán keresztül és annál is tovább, a Paradicsom leírhatatlan magasságaiba vezet. A Gyűlés-hegyen megtartott különleges összejöveteleken a morontia halandók közelebbről is megismerkednek a központi világegyetemből származó személyiségek különféle csoportjaival.
43:4.6 (490.1) Amikor a hűtlen Lucifer, a Satania egykori fejedelme bejelentette igényét a nagyobb irányítási befolyásra, megkísérelte elmozdítani a helyi világegyetem kormányzati tervében szereplő fiúi besorolásúak összes rendjét. Ezt tűzte ki célul a szívében, mondván: „Az Isten Fiai fölé helyezem ülőszékemet; a gyülekezet hegyén, északon fogok ülni; olyan leszek, mint a Fenséges.”
43:4.7 (490.2) A száz Csillagrendszer Fejedelem rendszeresen eljön a csillagvilág jólétével foglalkozó edentiai nagytanácskozásokra. A sataniai lázadást követően a jerusemi főlázadók szokás szerint el akartak jönni ezen edentiai tanácskozásokra, ahogy azt a korábbi alkalmakkor is tették. Mindaddig nem volt mód megállítani ezt az öntelt, pimasz fellépést, amíg Mihály alá nem szállt az Urantiára és ezt követően fel nem vette az egész Nebadon feletti korlátlan fennhatóságot. Attól a naptól fogva e bűnre-bujtogatóknak nem engedik meg, hogy helyet foglaljanak a hűséges Csillagrendszer Fejedelmek edentiai tanácsaiban.
43:4.8 (490.3) Hogy a régi korok tanítói tudtak e dolgokról, azt mutatják a feljegyzések is: „És volt egy nap, amikor az Isten Fiai a Fenségesek elébe járultak, és Sátán is eljött és megjelent közöttük.” Márpedig ez tényközlés, függetlenül attól, hogy milyen összefüggésben jelenik meg.
43:4.9 (490.4) Krisztus győzelme óta folyik az egész Norlatiadek megtisztítása a bűntől és a lázadóktól. Valamivel Mihály húsvér testben megélt halála előtt a bukott Lucifer társa, Sátán megpróbált részt venni az egyik ilyen edentiai nagytanácskozáson, azonban a főlázadókkal szemben megnyilvánuló erős ellenérzés olyan mértéket ért el, hogy a rokonszenv kapui gyakorlatilag mindenkinél zárva maradtak, s így a Satania ellenségeinek nem jutott egy talpalatnyi hely sem. Amint a rossz befogadásához már nincs nyitott kapu, akkor már nincs lehetőség a bűn befogadására sem. Az egész Edentia szíveinek kapui bezárultak Sátán előtt; az összegyűlt Csillagrendszer Fejedelmek egyhangúlag elutasították őt, és ugyanekkor történt meg az is, hogy az Ember Fia „meglátta Sátánt mint villámlást lehullani a mennyből”.
43:4.10 (490.5) A Lucifer-féle lázadás óta egy új építmény áll a Nappalok Hűséges Követőjének székhelye közelében. Ezen átmeneti épület a Fenséges összekötő székhelye, aki a paradicsomi Fiúval szoros kapcsolatban működik, mint a csillagvilági kormányzat tanácsadója minden, a Nappaloknak a bűnnel és a lázadással kapcsolatos politikáját és magatartását érintő ügyben.
43:5.1 (490.6) A Fenségesek bevett ügyeleti rendjének alkalmazását az Edentián a Lucifer-féle lázadás idejére felfüggesztették. Jelenleg ugyanazok az uraink, mint akik akkoriban szolgálatban voltak. Következtetésünk szerint a személyükben nem is lesz változás addig, amíg Lucifer és társainak ügye véglegesen le nem zárul.
43:5.2 (490.7) A csillagvilág jelenlegi kibővített kormánya azonban tizenkét Vorondadek-rendű Fiút foglal magában. E tizenkettek a következők:
43:5.3 (490.8) 1. A Csillagvilági Atya. A Norlatiadek jelenlegi Fenséges ura a 617.318. a Nebadon Vorondadek-sorozatában. Sok csillagvilágban teljesített szolgálatot szerte a helyi világegyetemünkben, mielőtt az edentiai feladatait elvállalta.
43:5.4 (490.9) 2. A rangidős Fenséges társ.
43:5.5 (491.1) 3. A beosztott Fenséges társ.
43:5.6 (491.2) 4. A Fenséges tanácsadó, Mihály személyes képviselője azóta, hogy Mihályt elismerték Tökéletes Fiúként.
43:5.7 (491.3) 5. A Fenséges végrehajtó, Gábriel személyes képviselője, aki a Lucifer-féle lázadás óta az Edentián állomásozik.
43:5.8 (491.4) 6. A bolygói megfigyelők Fenséges vezetője, a Satania elszigetelt világain állomásozó Vorondadek megfigyelők igazgatója.
43:5.9 (491.5) 7. A Fenséges bíró, az a Vorondadek Fiú, akit azzal bíztak meg, hogy oldjon meg minden, a lázadásból eredő nehézséget a csillagvilágban.
43:5.10 (491.6) 8. A Fenséges veszélyhelyzeti intéző, az a Vorondadek Fiú, akinek feladata a Norlatiadek jogi rendszerében hozott veszélyhelyzeti határozatoknak a lázadás által elszigetelt sataniai világokhoz való igazítása.
43:5.11 (491.7) 9. A Fenséges közbenjáró, az a Vorondadek Fiú, akinek feladata a különleges urantiai alászállási gyakorlatnak a csillagvilág szokványos igazgatásával való összehangolása. E Fiak működését bizonyos főangyali tevékenységek és számos egyéb nem szokványos segédkezés jelenléte az Urantián, valamint a Ragyogó Estcsillagok különleges tevékenységei a Jerusemen teszik szükségessé.
43:5.12 (491.8) 10. A Fenséges bíró-védő, a veszélyhelyzeti ítélőszék feje a Norlatiadek ama különleges nehézségei kezelésének szenteli magát, melyek a sataniai lázadásból eredő zavaros helyzet következményei.
43:5.13 (491.9) 11. A Fenséges összekötő, az a Vorondadek Fiú, akit az edentiai urak mellé rendeltek, de akit a Nappalok Hűséges Követőjének különleges tanácsosaként azzal bíztak meg, hogy találja meg a lázadással és a teremtményi hűtlenséggel kapcsolatos nehézségek kezelésének legjobb módját.
43:5.14 (491.10) 12. A Fenséges igazgató, az Edentia veszélyhelyzeti tanácsának elnöke. A sataniai lázadás miatt a Norlatiadekbe kijelölt összes személyiség együtt alkotja a veszélyhelyzeti tanácsot, és az ő elnöklő tisztviselőjük egy kivételes tapasztalatokkal rendelkező Vorondadek Fiú.
43:5.15 (491.11) Ez nem veszi figyelembe a számos Vorondadeket, a nebadoni csillagvilágok követeit, és másokat sem, akik szintén az Edentián lakoznak.
43:5.16 (491.12) A Lucifer-féle lázadás óta az edentiai Atyák különös gondot fordítanak az Urantiára és a Satania többi elszigetelt bolygójára. Régen a próféta felismerte a Csillagvilági Atyák szabályozó kéznyomát a nemzetek ügyeiben. „Mikor a Fenséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztotta Ádám fiait, akkor megszabta a népek határait.”
43:5.17 (491.13) Minden vesztegzár alá helyezett vagy elszigetelt világhoz egy megfigyelőként tevékenykedő Vorondadek Fiú tartozik. Ő nem vesz részt a bolygó igazgatásában, kivéve, amikor a Csillagvilági Atya utasítja a nemzetek ügyeibe való beavatkozásra. Voltaképpen e Fenséges megfigyelő az, aki „uralkodik az emberek országain”. Az Urantia a Norlatiadek elszigetelt világainak egyike, és egy Vorondadek megfigyelő állomásozik a bolygón a Kaligasztia által elkövetett árulás óta. Az Urantián félanyagi alakban szolgáló Makiventa Melkizedek tisztelettel adózott az akkor szolgálatban lévő Fenséges megfigyelőnek, amint az meg is van írva, „És a Melkizedek, Sálem királya, a Fenséges papja volt.” A Melkizedek e Fenséges megfigyelőnek Ábrahámhoz fűződő viszonyát nyilatkoztatta ki, amikor azt mondta, hogy „És áldott legyen a Fenséges, aki a kezedre adta a te ellenségeidet.”
43:6.1 (492.1) A csillagrendszeri központot csodálatosan díszítik anyagi és ásványi építmények, míg a világegyetemi központ inkább szellemi dicsőséget tükröz, a csillagvilági központok viszont a morontia-tevékenységek és az élő díszítmények csúcsát jelentik. A csillagvilági központi világokon az élő díszítményeket általánosabban alkalmazzák, és ez az élet-túlsúly – a növénytani művészet – az oka annak, hogy e világokat „az Isten kertjeinek” nevezik.
43:6.2 (492.2) Nagyjából az Edentia felét foglalják el a Fenségesek páratlan szépségű kertjei, és e kertek a leginkább lenyűgöző morontia teremtésrészek közé tartoznak a helyi világegyetemben. Ez megmagyarázza, hogy a Norlatiadek lakott világain található rendkívüli szépségű helyeket miért hívják oly gyakran „Édenkertnek”.
43:6.3 (492.3) E csodálatos kert központi részén helyezkedik el a Fenségesek istenimádati szentélye. A Zsoltárosnak tudomása kellett, hogy legyen e dolgokról, mert azt írta: „Kicsoda megy fel a Fenségesek hegyére? És kicsoda áll meg e szent helyen? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adta lelkét hiábavalóságra, és nem esküdött meg csalárdságra.” A Fenségesek szentélyénél a nyugalmi időszak minden tizedik napján az egész Edentia elmerül a Legfelsőbb Istenre irányuló imádatteljes szemlélődésben.
43:6.4 (492.4) Az épített világokon az anyagi rendbe sorolt életnek tíz formájával lehet találkozni. Az Urantián növényi és állati élet van, míg az olyan világokon, mint az Edentia az anyagi életrendnek tíz osztálya létezik. Ha láthatnátok az edentiai élet e tíz osztályát, akkor az első hármat rögvest növényinek, az utolsó hármat állatinak sorolnátok be, de teljesen képtelenek lennétek megérteni a burjánzó és lenyűgöző létformák közbenső négy csoportjának természetét.
43:6.5 (492.5) Még a határozottan állati élet is nagyon eltér az evolúciós világokon létezőtől, olyannyira különbözik, hogy csaknem lehetetlen bemutatni a halandói elmének e nembeszélő teremtmények egyedi jellemét és ragaszkodó természetét. Ezer és egy olyan élő teremtmény van, melyet a képzeletetek sehogyan sem képes megragadni. A teljes állati teremtésösszesség teljesen más rendet alkot az evolúciós bolygók szilaj állatfajaihoz képest. De ez az egész állati élet nagyon értelmes és tökéletesen szolgálatkész, és a különféle fajok mindegyike meglepően szeretetreméltó és meghatóan barátkozó. Az ilyen épített világokon nincsenek húsevő teremtmények; az egész Edentián semmi sincs, amitől bármely élőlénynek félnie kellene.
43:6.6 (492.6) A növényi élet is jelentősen különbözik az urantiaitól, mely előbbi anyagi és morontia válfajokból tevődik össze. Az anyagi növekedés jellemzője a zöldes színezet, azonban a növényi élet morontia megfelelője ibolyaszín vagy lilás árnyalatú különféle színekben és tükröződéssel jelenik meg. E morontia növényzet tisztán energianövekedés; ha elfogyasztják, nem marad belőle semmi.
43:6.7 (492.7) Lévén, hogy a fizikai élet tíz osztálya jelen van, nem is említve a morontia válfajokat, ezeken az épített világokon rettentő sok lehetőség van a táj, valamint az anyagi és a morontia építmények élőlénytani megszépítésére. Az égi mesterek a növénytani díszítés és az élőlénytani megszépítés hatalmas munkájában a honos spornagiát igazgatják. Míg a ti művészeiteknek az élettelen festékre és a holt márványra kell hagyatkozniuk az elképzeléseik kifejezéséhez, addig az égi mesterek és az univitatia gyakrabban vesznek igénybe élő anyagokat az eszméik bemutatásához és az eszményképeik megragadásához.
43:6.8 (493.1) Ha szeretitek az Urantia virágait, cserjéit és fáit, akkor a szemetek gyönyörködhet majd az Edentia mennyei kertjeinek növénytani szépségében és virágos tündökletességében. De az én képességeimet meghaladja, hogy a halandói elme számára megfelelő fogalmat találjak a mennyei világok szépségeire. Tényleg nem látott még emberi szem oly nagyszerű dolgokat, mint ami a halandói-felemelkedési kaland e világain rátok vár.
43:7.1 (493.2) Az univitatia az Edentia és társvilágainak állandó létpolgárait jelenti, a társvilágokba beleértve mind a hétszázhetven világot, melyek a felügyeletüket ellátó csillagvilági központot körülveszik. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem e gyermekei az anyagi és a szellemi közötti létsíkra terveztettek, de ők nem morontia teremtmények. Az Edentia hetven nagyobb szférája mindegyikének honosai különböző látható alakkal rendelkeznek, és a morontia halandók a morontia alakjukat úgy alakítják, hogy az megfeleljen az univitatia felemelkedési fokának minden alkalommal, amikor lakóhelyet váltanak az egyik edentiai szféráról a másikra, amint az első világtól a hetvenedik felé haladnak.
43:7.2 (493.3) Szellemi tekintetben az univitatiát alkotók azonosak; értelmi szempontból azonban éppoly különbözők, mint a halandók; alakjukat tekintve sokban hasonlítanak a morontia létállapotra, és arra teremtettek, hogy hetven különböző személyiségrendben működjenek. Az univitatia rendjeinek mindegyike tíz nagyobb értelmi működési változatot alkot, és e különböző értelmi fajták mindegyike részt vesz a különleges felkészítő és kulturális tanodáknak a vezetésében, melyek fokozatos foglalkozási vagy gyakorlati közösségfejlesztő képzést nyújtanak a nagyobb edentiai világok körül keringő tíz segédszféra némelyikén.
43:7.3 (493.4) A hétszáz kisebb világ gyakorlati oktatással foglalkozó szakképzési szféra, melyeken az egész helyi világegyetem működéséről tanítanak és amelyek kapui az értelmes lények minden osztálya előtt nyitva állnak. A különleges szakértelmet és műtudási ismereteket nyújtó felkészítő tanintézeteket nem kizárólagosan a felemelkedő halandók számára tartják fenn, bár a morontia hallgatók alkotják messze a legnagyobb csoportot mindazok közül, akik e felkészítő tanfolyamokat látogatják. Amikor a közösségi műveltség hetven nagyobb világának valamelyikén fogadnak benneteket, akkor nyomban az azt körülvevő tíz segédszféra mindegyikén is biztosítanak számotokra helyet.
43:7.4 (493.5) A különböző önkéntes telepes csoportokban a felemelkedő morontia halandók túlsúlya érvényesül a visszatekintési igazgatók között, azonban az univitatiát alkotók képviselik az égi mesterek nebadoni testületével társult legnagyobb csoportot. Az egész Orvontonban az uverszai abandontereken kívül egyetlen Havonán kívüli lény sem ér fel az univitatiába tartozók művészi tehetségével, társas alkalmazkodásképességével és szervezői ügyességével.
43:7.5 (493.6) A csillagvilág e létpolgárai nem tényleges tagjai a mesterek testületének, azonban szabadon dolgoznak minden csoporttal és nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a csillagvilági világok a vezető szférák legyenek az átmeneti műveltség nagyszerű művészi lehetőségeinek kihasználásában. A csillagvilági központi világok határain túl nem működnek.
43:8.1 (493.7) Az Edentia és az azt körülvevő szférák fizikai felruházottsága jó közelítéssel tökéletes; a Szalvington szféráinak szellemi nagyságával aligha érnek fel, viszont a tündökletességük messze meghaladja a Jerusem felkészülési világaiét. Mindezen edentiai szférák energiaellátását közvetlenül a világegyetemi téráramok biztosítják, és ezek hatalmas anyagi és morontiai erőtér-rendszereit szakértelemmel felügyelik és osztják szét a csillagvilági központok, melyeket a Fizikai Főszabályozók és a morontia erőtér-felügyelők hozzáértő testülete segít.
43:8.2 (494.1) A halandói felemelkedés edentiai korszakában az átmeneti morontia műveltség hetven felkészülési világán eltöltött idő a legnyugalmasabb időszak a felemelkedő halandó létpályáján végig a végleges rendre való eljutásig; ez valóban a jellegzetes morontia élet. Ugyan minden egyes alkalommal újrahangolnak benneteket, amikor az egyik nagyobb kulturális világról egy másikra átkerültök, mégis végig megtartjátok ugyanazt a morontia testet, és a személyiségetek öntudatlansági időszakokat sem él át.
43:8.3 (494.2) Az Edentián és annak társszféráin való ottlétetek során főként a csoportetika elsajátításával lesztek elfoglalva, azon kellemes és hasznos kölcsönös viszony titkának az elsajátításáról van szó, mely az értelmes személyiségek különböző világegyetemi és felsőbb-világegyetemi rendjei között fennáll.
43:8.4 (494.3) A lakóvilágokon már elértétek a fejlődő halandói személyiség egyesülését; a csillagrendszeri központon megkaptátok a jerusemi létpolgárságot és szert tettetek azon hajlandóságra, hogy alávessétek magatokat a csoporttevékenységek és az összehangoltságot igénylő feladatok teljesítésének; de most a csillagvilági felkészülési világokon el kell érnetek a fejlődő morontia személyiségetek valódi közösségivé lényegülését. E mennyei kulturális készség az alábbiak elsajátításából áll:
43:8.5 (494.4) 1. Élj boldogul és dolgozz hatékonyan tíz különböző morontia-társsal, míg tíz ilyen csoport százfős századokat alkot és ezek pedig ezerfős testületekbe szerveződnek.
43:8.6 (494.5) 2. Lakj boldogan és működj együtt őszintén a tíz univitatiával, akik bár értelmileg hasonlók a morontia lényekhez, minden más tekintetben mégiscsak különbözők. Azután e tízes csoporttal úgy kell működnöd, hogy az további tíz családdal működik együtt, mely pedig ezer univitatiából álló testületként alkot szövetséget.
43:8.7 (494.6) 3. Egyidejűleg igazodj a morontia társaidhoz és a házigazda univitatiához. Tégy szert arra a képességre, hogy önként és hatékonyan működsz együtt a rendedbe tartozó lényekkel és szoros kapcsolatot alakítasz ki az értelmes teremtmények némiképp más csoportjával is.
43:8.8 (494.7) 4. Míg így közösségi szinten együttműködsz a hozzád hasonló és nem hasonló lényekkel, valósíts meg értelmi összhangot a társcsoportokkal és a tevékenységeidet is alakítsd ennek megfelelően.
43:8.9 (494.8) 5. Miközben személyiségedben kielégítő mértékben hozzáidomulsz a közösségi léthez értelmi és tevékenységi szinten, tökéletesítsd azon képességedet, hogy bensőséges kapcsolatban élj a hasonló és a nem hasonló lényekkel egyre csökkenő mértékű ingerlékenység és egyre kisebb mértékű sértődékenység mellett. A visszatekintési igazgatók nagyban hozzájárulnak ez utóbbinak az eléréséhez a csoportjáték foglalkozásokon keresztül.
43:8.10 (494.9) 6. Mindeme különféle közösségfejlesztő eljárásokat a paradicsomi-felemelkedési létpálya fokozatos összehangoltsága érdekében szervezd meg; fejleszd a világegyetemi látásmódodat azáltal, hogy képessé válsz azon örökkévaló célokat felfedő jelentéstartalmaknak a megragadására, melyek ezekben a látszólag jelentéktelen téridő tevékenységekben rejlenek.
43:8.11 (494.10) 7. Ezután pedig tetőzd be mindeme sokféle közösségfejlesztő eljárást a szellemi látásmód egyidejű fejlesztésével, ami a csoportos szellemi társuláson és a morontia együttműködésen keresztüli személyes felruházás minden szakaszának fejlesztését jelenti. Két erkölcsi teremtmény értelmileg, közösségileg és szellemileg nem egyszerűen csak megkettőzi a társulási eljárás révén a világegyetemi fejlődésre bennük rejlő személyes kibontakozási lehetőségeket; sokkal inkább megnégyszerezik a feladatok teljesítésének és a célok elérésének lehetőségeit.
43:8.12 (495.1) Az edentiai közösségépítést úgy mutattuk be, mint egy morontia halandónak egy, tíz értelmileg különböző egyedből álló univitatia családcsoporttal alkotott társulását, s ezzel egyidejűleg bemutattuk a tíz morontia társ alkotta hasonló társulást. De az első hét nagyobb világon csak egy felemelkedő halandó él tíz univitatiával. A hét nagyobb világ második csoportján két halandó lakik együtt minden tízes honos csoporttal, és így tovább, egészen a hét nagyobb szféra utolsó csoportjáig, amelyben tíz morontia lény lakik tíz univitatiával. Amint megtanultok jobban érintkezni az univitatiával, a morontia fejlődő társaitokkal való kapcsolataitokban is fejlettebb etika szerint viselkedhettek.
43:8.13 (495.2) Felemelkedő halandókként élvezni fogjátok az Edentia fejlődési világain való ottlétet, de nem fogjátok megtapasztalni a megelégedés azon személyes izgalmas élményét, mely a központi világokon folyó világegyetemi ügyekkel való első kapcsolatotokat jellemzi, vagy amely azt a búcsúeseményt jellemzi, amikor e valóságokkal utoljára kapcsolatba kerültök a világegyetemi központ utolsó világain.
43:9.1 (495.3) A hetvenedik világról kikerült felemelkedő halandók lakóhelyet kapnak az Edentián. A felemelkedők most először vesznek részt a „paradicsomi közgyűléseken” és hallgathatják meg a saját kiterjedt teremtésrészük történetét úgy, ahogy azt a Nappalok Hűséges Követője, a Legfelsőbb háromsági-származású személyiségei közül az első előadja.
43:9.2 (495.4) A csillagvilági felkészülési világokon való teljes ottlét, mely az edentiai létpolgárságban csúcsosodik ki, a morontia fejlődő lények számára igazi és mennyei boldogságos időszak. A csillagrendszeri világokon való ottlétetek során a csaknem állatiról a morontia teremtmény szintjére fejlődtetek; inkább anyagiak voltatok, semmint szellemiek. A szalvingtoni szférákon a morontia lény rendjétől az igaz szellem rendjéig fejlődtök; inkább szellemivé lesztek, mintsem anyagivá. De az Edentián a felemelkedők félúton járnak az előbbi és a jövőbeli állapotaik között, félúton az evolúciós állat és a felemelkedő szellem között. Az Edentián és annak világain való tartózkodásotok alatt mindvégig olyanok vagytok, „mint az angyalok”; állandóan fejlődtök, de mindeközben megtartotok egy általános és egy jellegzetes morontia besorolást.
43:9.3 (495.5) A felemelkedő halandónak a csillagvilágban való tartózkodása a legegységesebb és a legkiegyenlítettebb korszak a teljes morontia fejlődési létpályáján. E tapasztalás alkotja a felemelkedők előszellemi közösségfejlesztő felkészítését. Ez hasonlít a végleges rendre való eljutás előtti szellemi tapasztaláshoz a Havonán és az abszonit előtti felkészüléshez a Paradicsomon.
43:9.4 (495.6) A felemelkedő halandók az Edentián főként a hetven fejlődési univitatia világon teljesítendő feladatokkal foglalkoznak. Különböző minőségekben magán az Edentián is szolgálnak, főként a csoportok, fajok, nemzetek és bolygók jólétével kapcsolatos csillagvilági programmal összefüggésben. A Fenségesek nemigen érintettek az egyes emberek boldogulásának elősegítésében a lakott bolygókon; ők inkább az emberek országait uralják, mintsem az egyedek szívét.
43:9.5 (495.7) Azon a napon, amikor már készen álltok az Edentia elhagyására a szalvingtoni létpályáért, majd egy időre megálltok és visszatekintetek a Paradicsomon inneni felkészülési korszakok legcsodálatosabbjára és legüdítőbbjére. De mindennek a tündökletessége csak erősödik, amint egyre beljebb emelkedtek és egyre inkább képesek lesztek elismerni az isteni jelentéstartalmakat és a szellemi értékeket.
43:9.6 (496.1) [Ennek az írásnak az összeállítását Malavatia Melkizedek hitelesítette.]
Az Urantia könyv
44. írás
44:0.1 (497.1) A KÜLÖNBÖZŐ téregységi és világegyetemi központi világok önkéntes telepes csoportjai között található az égi mestereknek nevezett, összetett személyiségek különleges rendje. E lények a morontia és az alsóbb szellemi területek főművészei és főmesterei. Ők a morontia díszítéssel és a szellemi szépítéssel foglalkozó szellemek és félszellemek. E mesterek megtalálhatók szerte a nagy világegyetemben – a felsőbb-világegyetemek, a helyi világegyetemek, a csillagvilágok és a csillagrendszerek központi világain, valamint a fényben és életben megállapodott minden szférán is; de a fő tevékenységi területük a csillagvilágok, közelebbről is az egyes központi szférákat körülvevő hétszázhetven világ.
44:0.2 (497.2) Bár a munkájukat az anyagi elme csaknem képtelen felfogni, azt azért tudnotok kell, hogy a morontia- és a szellemvilágok nem nélkülözik a magas művészetet és a mennyei műveltséget.
44:0.3 (497.3) Az égi mesterek nem ilyennek teremtetnek; ők a lényeknek egy olyan kiválasztott és kiképzett csoportja, mely csoport bizonyos, a központi világegyetemben honos tanítószemélyiségekből, valamint az ő önkéntes tanítványaikból áll, mely utóbbiak a felemelkedő halandók közül és számos egyéb mennyei csoportból kerülnek ki. E mesterek eredeti tanító testületét egykor a Végtelen Szellem jelölte ki a Hét Tökéletes Szellemmel együttműködésben, s e testület hétezer havonai oktatóból állt, mégpedig ezer oktató esett a mesterek hét osztályának mindegyikére. E kezdeti felállásból fejlődött ki a korszakok alatt a szellemi és a morontia ügyek szakértő munkásainak ragyogó testülete.
44:0.4 (497.4) Bármely morontia személyiség vagy szellementitás alkalmas az égi mesterek testületébe való felvételre; vagyis bármely, az eredendően isteni fiúi besorolásúak szintje alatti lény. Az Isten evolúciós szférákról származó felemelkedő fiai a morontia világokra való megérkezésüket követően felvételre jelentkeznek a mesterek testületébe, és ha elég tehetségesek, akkor hosszabb-rövidebb időre választhatják e létpályát. De senki sem léphet az égi mesterek közé egy ezredévnél, vagyis ezer felsőbb-világegyetemi évnél rövidebb időre.
44:0.5 (497.5) Minden égi mestert a felsőbb-világegyetemi központon iktatnak be, viszont irányításukat a morontia felügyelők végzik a helyi világegyetemi központokon. Megbízatásukat az alábbi hét főbb tevékenységi osztályban kapják az egyes helyi világegyetemi központi világokon működő morontia felügyelők központi testületétől:
44:0.6 (497.6) 1. Égi zenészek.
44:0.7 (497.7) 2. Mennyei előadóművészek.
44:0.8 (497.8) 3. Isteni építők.
44:0.9 (497.9) 4. Gondolatrögzítők.
44:0.10 (498.1) 5. Energia-átalakítók.
44:0.11 (498.2) 6. Formatervezők és díszítők.
44:0.12 (498.3) 7. Összhangmunkások.
44:0.13 (498.4) E hét csoport eredeti tanítói mind a Havona tökéletes világairól jöttek, és a Havona rendelkezik a mintával, a mintatanulmányokkal a szellemművészet minden vetülete és formája esetében. Jóllehet mérhetetlen feladat a Havona-művészetnek a tér világaira való átvitelét felvállalni, az égi mesterek korszakokon keresztül fejlesztették a műtudásukat és a kivitelezési módszereiket. Mint a felemelkedői létpálya minden egyéb szakasza esetében, itt is azoknak a folyamatos tevékenységére van szükség, akik valamely kísérleti területen a legfejlettebbek abból a célból, hogy a felsőbb tudásukat és szakértelmüket a kevésbé fejlett társaiknak átadják.
44:0.14 (498.5) Első betekintést ezekre a Havonából betelepített művészetekre a lakóvilágokon fogtok nyerni, és a szépségük egyre ragyogóbbá fog válni és a szépségük általatok való elismerése növekedni fog, míg végül ott álltok majd a Szalvington szellemi csarnokaiban és a szellemi területek mennyei művészeinek megihlető mesterműveit szemlélhetitek.
44:0.15 (498.6) A morontia- és a szellemvilágok mindeme tevékenységei valóságosak. A szellemlények számára a szellemvilág valóság. Számunkra az anyagi világ már inkább valószerűtlen. A felsőbb szellemformák szabadon áthaladnak a közönséges anyagon. A felsőbb szellemek semmiféle anyagira nem érzékenyek, kivéve bizonyos alapenergiákat. Az anyagi lények számára a szellemvilág többé-kevésbé valószerűtlen; a szellemlények számára az anyagi világ csaknem teljesen valószerűtlen, mely pusztán a szellemvalóságok lényegének árnyéka.
44:0.16 (498.7) Kizárólagos szellemi látásmóddal nem vagyok képes érzékelni azt az épületet, melyben e beszámoló fordítása és rögzítése folyik. Egy Isteni Tanácsos az Uverszáról, aki történetesen itt áll mellettem, még kevesebbet érzékel a tisztán anyagi teremtésrészekből. Azáltal fogjuk fel azt, hogy ezen anyagi szerkezetek miként jelennek meg a számotokra, hogy annak szellemlényegű ellendarabját szemléljük, melyet az elménk számára az egyik velünk lévő energia-átalakító mutat meg. Ez az anyagból való épület nem tökéletesen valós a számomra, szellemlény számára, de természetesen igencsak valós és meglehetősen hasznos az anyagi halandók számára.
44:0.17 (498.8) Vannak bizonyos lényfajták, akik mind a szellem-, mind az anyagi világok teremtményeinek valóságát képesek felfogni. Ebbe az osztályba tartoznak az úgynevezett negyedik teremtmények a Havona-szolgálók között és a békéltetők között. Az idő és tér angyalai fel vannak ruházva azzal a képességgel, hogy érzékeljék mind a szellemlényeket, mind pedig az anyagi lényeket, miként a felemelkedő halandók is képessé válnak erre, amint kiszabadulnak a húsvér testben élt életből. A felsőbb szellemi szintek elérését követően a felemelkedők már képesek felismerni az anyagi, a morontia és a szellemvalóságokat.
44:0.18 (498.9) Ugyancsak itt van velem egy Fenséges Hírvivő az Uverszáról, egy felemelkedő, az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt, egykor halandó lény, és ő olyannak érzékel benneteket, amilyenek vagytok, ugyanakkor látja a Független Hírvivőt, a szupernáfot, és a jelenlévő egyéb mennyei lényeket is. A hosszú felemelkedésetek során sohasem fogjátok elveszteni azon képességeteket, hogy a korábbi létezési szintjeiteken lévő társaitokat felismerjétek. Amint befelé haladva egyre magasabb létfokra juttok, mindig megőrzitek azt a képességeteket, hogy az előző és az alsóbb tapasztalási szintjeiteken lévő lénytársaitokat felismerjétek és testvérileg közeledjetek hozzájuk. Minden egyes új átmenettel és feltámadással egy további szellemlény-csoport kerül a látómezőtökbe, anélkül, hogy bármennyit is veszítenétek az előző állapotokban megismert barátaitok és társaitok felismerésére való képességből.
44:0.19 (498.10) A felemelkedő halandók tapasztalásában mindez a bennük lakozó Gondolatigazító tevékenysége révén válik lehetővé. Azáltal, hogy a teljes élettapasztalatotok másolatait megőrzik, biztosítják számotokra, hogy sohasem veszítetek el egyetlen olyan igaz sajátosságot sem, mellyel valaha is rendelkeztetek; és ezek az Igazítók végig mennek veletek, a ti részetekként, valójában ti magatokként.
44:0.20 (499.1) Azonban szinte semmi reményem sincs arra, hogy az anyagi elme számára be tudjam mutatni az égi mesterek munkájának természetét. Folyton arra kényszerülök, hogy elferdítsem a gondolatokat és torzítsam a nyelvet abban az erőfeszítésben, hogy a halandói elme előtt feltárjam e morontia folyamatok és közel szellemi jelenségek valóságát. A felfogóképességetek nem alkalmas a félszellemi tevékenységek jelentéstartalmának, értékének és viszonyának a megragadására, a nyelvetek pedig alkalmatlan mindezek közvetítésére. Az emberi elmének e valóságokkal kapcsolatos megvilágosítására irányuló erőfeszítéseimet annak teljes tudatában folytatom, hogy a lényem számára teljes mértékben lehetetlen dolog e feladatban komolyabb sikert elérni.
44:0.21 (499.2) Nem tehetek többet, mint megkísérlek vázlatosan bemutatni egy durva párhuzamot, mely a halandói anyagi tevékenységek és az égi mesterek sokféle foglalatossága között húzható. Ha az urantiai emberfajták fejlettebbek lennének a művészetben és az egyéb kulturális készségekben, akkor léphetnék tovább abban, hogy az emberi elmét az anyagi dolgok felől a morontia síkok felé tereljem. Reményeim szerint legfeljebb annyit érhetek el, hogy kiemelem a morontia- és a szellemvilágok folyamatai valóságának tényét.
44:1.1 (499.3) A korlátozott halandói hallásotokkal aligha tudjátok érzékelni a morontia dallamokat. A csodálatos hangoknak még egy, az emberi hallóérzet által fel nem ismerhető anyagi tartománya is van, nem is beszélve a morontia és a szellemi összhang felfoghatatlan tartományáról. A szellemi dallamok nem anyagi hanghullámok, hanem a mennyei személyiségek szellemei által felfogott szellemi lüktetések. A szférák dallama oly széles tartományban, a lélek kifejezésének oly területein és oly nagyszerű játékkal adható elő, mely az emberi felfogóképességet teljesen meghaladja. Én láttam a teremtésrész dallamától elragadtatott lények millióit, amint a mennyei körök szellemenergiáján keresztül áramló dallam hatása alatt álltak. E csodálatos dallamok a világegyetem legtávolabbi részeibe is közvetíthetők.
44:1.2 (499.4) Az égi zenészek a mennyei összhang előállításával foglalkoznak az alábbi szellemerők átalakítása révén:
44:1.3 (499.5) 1. Szellemi hang – szellemáram-megszakítások.
44:1.4 (499.6) 2. Szellemi fény – a morontia és a szellemi területek fényének szabályozása és tartalmasabbá tétele.
44:1.5 (499.7) 3. Energia-ütköztetések – a morontia- és a szellemenergiák szakszerű irányítása révén előállított dallam.
44:1.6 (499.8) 4. Szín-összhangzások – a morontia színárnyalatok dallama; az égi zenészek nyújtotta teljesítmények közül ez a legrangosabb.
44:1.7 (499.9) 5. A társult szellemek összhangja – a különféle morontia- és szellemlény-rendek összerendeződése és társulása önmagában is fenséges dallamokat kelt.
44:1.8 (499.10) 6. A gondolat dallama – a szellemi gondolatok elgondolása oly tökéletes is lehet, hogy Havona-dallam előtörését eredményezi.
44:1.9 (499.11) 7. A tér zenéje – a más szférák dallamai megfelelő behangolást követően foghatók a világegyetemi híradási körökön.
44:1.10 (500.1) Százezernél is több különféle hang-, szín- és energiaátalakítási mód létezik, olyan eljárások, melyek az emberek által használt hangszerekhez hasonlók. A tánczenekaraitok kétségkívül az anyagi teremtmények durva és szánalmas próbálkozását jelentik arra, hogy megközelítsék az égi összehangzást hangvételében és személyi összetételében. A többi öt morontia dallamot az anyagi test érzékelő működési rendje nem ismeri fel.
44:1.11 (500.2) Az összehangzás, a dallamtársítás hét szintje a szellemi érintkezés egyetlen egyetemes jelrendszere. A zene, ahogy azt az urantiai halandók értelmezik, a legmagasabb szinten a Jerusem, a csillagrendszeri központ tanodáiban fejeződik ki, ahol a félanyagi lényeket a hangok összehangzásaira oktatják. A halandók a morontia dallam és a mennyei összhang egyéb formáira nem érzékenyek.
44:1.12 (500.3) A zene élvezete az Urantián fizikai és szellemi egyaránt; és az emberi zenészeitek sokat tettek a zenei ízlés magasabb szintre emelése érdekében a korai elődeitek nyers, egyhangú szövegénekléseitől a hang elismerésének felsőbb szintjeiig. Az urantiai halandók többsége túlságosan is az anyagból való izmaival válaszol a zenére és nem annyira az elméjével és a szellemével; de folyamatos fejlődés ment végbe a zenei műveltség terén a több mint harmincötezer év alatt.
44:1.13 (500.4) Az összhangzatos szinkópa jelenti az átmenetet az ősember zenei egyhangúsága és a későbbi zenészeitek kifejező összehangzású és tartalmas dallamai között. E korai ütemfajták anélkül serkentik a zeneszerető érzék válaszát, hogy az összhang értékelésére hivatott felsőbb értelmi erők igénybevételére sor kerülne és így sokkal általánosabban szól az éretlen vagy szellemileg tunya egyedekhez.
44:1.14 (500.5) Az Urantia legjobb zenéje is csak sekély visszhangja a zenészeitek mennyei társai által hallott fennkölt dallamoknak, mely előbbiek a morontia erők harmóniáiból kiragadott részletekre hagyatkoztak, s azokat úgy jegyezték le, mint az összehangzások zenei dallamait. A szellem-morontia zene nemritkán alkalmazza mind a hét kifejezés- és visszaadás-módot, így az emberi elme bármely olyan próbálkozása, amely a felsőbb szférák dallamainak pusztán zenei hangjegyekké történő leképezésére irányul, iszonyú mértékben korlátozott. Az ilyen erőfeszítés olyasmi lenne, mint megpróbálkozni egy nagyzenekar zenéjének egyetlen hangszerrel való előállításával.
44:1.15 (500.6) Bár összegyűjtöttetek néhány csodálatos dallamot az Urantián, nem fejlődtetek még csak a közelébe sem annak a szintnek, melyre számos sataniabeli szomszédbolygótok eljutott. Ha Ádám és Éva továbbélő lett volna, akkor valóságos zenével rendelkeznétek; de az összehangzás értékelésének képességét jellegében oly nagy mértékben felhígították a zeneietlen készségek, hogy csupán minden ezredik halandó életében mutatkozik meg az igazán jó összhang-érzékelésképesség. De ez ne szegje kedveteket; egy napon talán majd megjelenik egy igazi zenész az Urantián, és egész népeket fog magával ragadni a dallamainak fennkölt hangzása. Egy ilyen emberi lény mindörökre megváltoztathatja egy teljes nemzet pályáját, még a teljes polgárosodott világot is. Szó szerint igaz, hogy „a dallam egy egész világ átformálására alkalmas erővel bír”. A zene mindörökre az emberek, az angyalok és a szellemek egyetemes nyelve lesz. Az összhang a Havona nyelve.
44:2.1 (500.7) A halandó ember aligha remélhet többet annál, hogy halvány és torz fogalmat alkot a mennyei előadóművészek működéséről, melynek bemutatására nekem kísérletet kell tennem a ti anyagi nyelvetek durva és korlátozott jelképeinek alkalmazásán keresztül. A szellem-morontia világ ezer és egy legfelsőbb szintű értékkel rendelkezik, olyan dolgokkal, melyeket érdemes kifejezésre juttatni, de amelyek ismeretlenek az Urantián, olyan tapasztalásokról van szó, melyek abba a tevékenységi osztályba tartoznak, melyek már aligha „bukkanhatnak fel az emberi elmében”, olyan valóságok ezek, melyekkel az Isten a húsvér testbeli életet túlélőket várja.
44:2.2 (501.1) A mennyei előadóművészeknek hét csoportja van, és most kísérletet teszek a munkájuk bemutatására az alábbi csoportosításban:
44:2.3 (501.2) 1. Az énekesek – ők a múlt sajátos harmóniáit megújító és a jelen dallamait tolmácsoló egyeztetők. De mindez a morontia szinten folyik.
44:2.4 (501.3) 2. A színmunkások – a fény és árnyék azon művészei, akiket rajzművészeknek és festőművészeknek hívnátok, akik a jövőbeli morontia műélvezethez megőrzik a tovatűnő képeket és átmeneti eseményeket.
44:2.5 (501.4) 3. A fény-képírók – a valódi félszellemi jelenségek megőrzését végzők, melynek a mozgókép-készítéshez való hasonlítása csak nagyon durva szemléltetés lehetne.
44:2.6 (501.5) 4. A történelmi látványosságszervezők – akik megindítóan idézik fel a világegyetemi feljegyzések és történelem komoly eseményeit.
44:2.7 (501.6) 5. A látnoki művészek – akik a történelem jelentéstartalmait kivetítik a jövőre.
44:2.8 (501.7) 6. Az élettörténet-mesélők – akik megörökítik az élettapasztalat jelentéstartalmát és jelentőségét. A jelenbeli személyes tapasztalatok kivetítése a jövőben elérendő értékek felé.
44:2.9 (501.8) 7. Az igazgatási színjátszók – akik megjelenítik a kormányzási bölcselet és az igazgatási műtudás jelentőségét, ők a fennhatóság mennyei színműírói.
44:2.10 (501.9) A mennyei előadóművészek nagyon gyakran és hatékonyan működnek együtt a visszatekintési igazgatókkal abban, hogy társítsák az emlékek újbóli összegzését az elme pihenésének és a személyiség kikapcsolódásának bizonyos formáival. A morontia nagytanácskozások és a szellem-gyűlések előtt ezen előadóművészek néha óriási színi előadásokra állnak össze, melyekkel a gyűlés célját fejezik ki. A közelmúltban tanúja voltam egy ilyen rendkívüli előadásnak, melyben egymilliónál is több színész adott elő egy ezer színen játszódó színművet.
44:2.11 (501.10) A felsőbb értelmi tanítók és az átmenetben segédkezők szabadon és hatékonyan veszik igénybe az előadóművészek különféle csoportjait a morontia oktatási tevékenységeik során. De nem minden erőfeszítésüket szentelik az átmeneti képformálásnak; a munkájuk nagy, igen nagy része állandó jellegű és örökségül is marad minden eljövendő idő számára. E mesterek oly sokoldalúak, hogy a csoportos működésük során képesek egy korszakot újrajátszani, és a szeráfi segédkezőkkel együttműködve képesek ténylegesen is bemutatni az idő halandó látnokai számára a szellemvilág örökkévaló értékeit.
44:3.1 (501.11) Vannak városok „melyeknek építője és alkotója az Isten”. Szellemmásában nekünk minden olyasmink megvan, amit ti halandók ismertek, sőt még annál elmondhatatlanul is több. Vannak otthonaink, melyek szellemi kényelmet biztosítanak és eleget tesznek a morontia szükségleteknek. Minden, az emberek által élvezhető anyagi kényelemre ezer, a létünket gazdagabbá és teljesebbé tevő szellemi valóság jut. Az isteni építők hét csoportban működnek:
44:3.2 (502.1) 1. Az otthontervezők és építők – az egyedeknek és a munkacsoportoknak kijelölt lakóhelyeket építők és átalakítók. E morontia és szellemi lakóhelyek valóságosak. A ti rövidlátó szemetek számára ezek láthatatlanok, de a számunkra bizony igen valóságosak és csodálatosak. Bizonyos mértékig minden szellemlény megvitathat bizonyos tervrészleteket és kivitelezést a morontia vagy a szellemi lakóhely vonatkozásában. Ezeket az otthonokat a majdan ott lakó morontia és szellemteremtmények igényeinek megfelelően szerelik fel és díszítik. Mindezen építményekben bőséges választéka és tág tere van az egyéniség kifejezésének.
44:3.3 (502.2) 2. Az építő szakmunkások – a szellemi és a morontia területek általános és szokványos munkásainak lakhelyeit tervezők és összeállítók. Ezek az építők hasonlíthatók azokhoz, akik az urantiai létesítményeket és egyéb ipari üzemeket építik. Az átmeneti világokon a kölcsönös segédkezésnek és a szakosodott munkamegosztásnak egy szükséges mértékű rendszere működik. Mi nem magunk csinálunk mindent; a morontia és a fejlődő lények a szerepköröket megosztják egymás között, és ezek az építő szakmunkások nemcsak hogy jobb műhelyeket építenek, hanem hozzájárulnak a munkás szakmai fejlődéséhez is.
44:3.4 (502.3) 3. A játék építői. Ők hatalmas épületeket vesznek igénybe a pihenés időszakaiban, melyeket a halandók kikapcsolódásnak, és bizonyos értelemben játéknak neveznének. Gondoskodnak a visszatekintési igazgatók, a morontia világok mulattatói számára a megfelelő lehetőségekről, azon átmeneti világokon, ahol az evolúciós bolygókat csak nemrég elhagyott felemelkedő lényeknek a felkészítése folyik. Még a felsőbb szellemek is elmerülnek a múltidéző humor bizonyos formájában a szellemi feltöltődésük időszakaiban.
44:3.5 (502.4) 4. Az istenimádat építői – a szellemi és a morontia templomok tapasztalt építészei. A halandói felemelkedés minden világán vannak az istenimádat számára templomok, és ezek a morontia területek és a szellemi szférák legremekebb alkotásai.
44:3.6 (502.5) 5. Az oktatási építők – a morontia felkészülés és a felsőbb szellemi képzés központjait építők. Mindig nyitva áll az út a tudás megszerzése előtt, hogy az egyén további ismereteket szerezzen a jelenlegi és a jövőbeli munkájáról, és arról az egyetemes kulturális tudásról, ismeretről, melyet arra szántak, hogy általa a felemelkedő halandókból a morontia- és a szellemvilágok értelmesebb és eredményesebb létpolgárai váljanak.
44:3.7 (502.6) 6. Morontia tervezők – azoknak a mellérendelésen alapuló társulásoknak építők, melyeket bármely területen bármely személyiségek alkotnak, legyenek is jelen bármely időpontban bármely szférán. E tervezők együttműködnek a morontia erőtér-felügyelőkkel annak érdekében, hogy a fejlődő morontia lét összehangoltságát gazdagítsák.
44:3.8 (502.7) 7. A közcélú építők – az istenimádati célú közgyűléseken kívül bármely más közgyűlés számára kijelölt helyeket megtervező és megépítő mesterek. A közgyűlések helyei nagyszerűek és pazarak.
44:3.9 (502.8) Bár sem ezek az építmények, sem pedig azok díszítése nem volna tökéletesen valós az anyagi halandók érzékszervi felfogóképessége számára, azért ezek számunkra igencsak valósak. Ti képtelenek lennétek látni e templomokat, ha jelen lehetnétek ott húsvér testben; mindazonáltal mindezen felsőbb-anyagi teremtésrészek ténylegesen ott vannak, és mi világosan érzékeljük és éppily egyértelműen élvezzük is azokat.
44:4.1 (503.1) E mesterek a területek felsőbb gondolata megőrzésének és visszaadásának szentelték magukat, és hét csoportban működnek:
44:4.2 (503.2) 1. Gondolat-megőrzők. Ezek a mesterek a területek felsőbb gondolata megőrzésének szentelték magukat. A morontia világokon ők valóban a gondolkodás gyöngyszemeit gyűjtik össze. Mielőtt először az Urantiára jöttem volna, megnéztem a bolygó néhány nagy elméjének gondolatait a feljegyzésekben és meghallgattam azokat a híradásokban. A gondolatrögzítők uverszai nyelven őrzik meg a nemes eszméket.
44:4.3 (503.3) Minden felsőbb-világegyetemnek megvan a maga nyelve, egy olyan nyelv, melyet annak személyiségei beszélnek, és amely általános is annak övezeteiben. A mi felsőbb-világegyetemünkben ez az uverszai nyelv. Minden egyes helyi világegyetemnek szintén megvan a saját nyelve. A Nebadon minden felsőbb rendje kétnyelvű, beszéli a nebadoni nyelvet és az uverszai nyelvet. A különböző helyi világegyetemből származó két egyed a találkozáskor uverszai nyelven érintkezik; ha azonban az egyikük egy másik felsőbb-világegyetemből való, akkor tolmácsra van szükségük. A központi világegyetemben kevéssé van szükség a nyelvre; ott tökéletes és gyakorlatilag teljes a megértés; ott kizárólag az Istenek nem érthetők teljesen. Nekünk azt tanították, hogy egy paradicsomi véletlen találkozás több kölcsönös megértést hoz magával, mint amennyit halandói nyelven a felek egymással ezer év alatt közölni tudnának. Még a Szalvingtonon is „úgy tudunk másokról, ahogy rólunk tudnak”.
44:4.4 (503.4) A gondolatoknak a morontia és a szellemi szférákon beszélt nyelvre való lefordításának képessége meghaladja a halandói felfogóképességet. A gondolatoknak az állandó feljegyzéssé való alakítását a szakértő rögzítők olyan sebességgel képesek véghez vinni, hogy az megfelelne több mint félmillió szó vagy gondolatkép egy urantiai másodperc alatti rögzítésének. Ezek a világegyetemi nyelvek messze teljesebbek a fejlődő világok nyelvénél. Az Uversza fogalmi jelképei egymilliárdnál is több írásjelet tartalmaznak, bár az alapábécé mindössze hetven jelből áll. A nebadoni nyelv nem ilyen fejlett, az alapjeleinek száma negyvennyolc.
44:4.5 (503.5) 2. Fogalom-rögzítők. A rögzítők második csoportja a fogalmi képek, a gondolatminták megőrzésével foglalkozik. Ezen állandó rögzítési forma ismeretlen az anyagi területeken, és e módszerrel több ismeretet szerezhetek a ti időtökben mért egyetlen óra leforgása alatt, mint amennyit a közönséges írott nyelv száz éven keresztüli figyelmes olvasásával szerezhetnétek.
44:4.6 (503.6) 3. Gondolatírás-rögzítők. Nálunk is megvan a ti írott és beszélt nyelvetek megfelelője, azonban a gondolat megőrzéséhez mi rendszerint a fogalomképi és gondolatírási eljárásokat vesszük igénybe. A gondolatírásokat őrzők képesek ezerszeresére tökéletesíteni a fogalom-rögzítők munkáját.
44:4.7 (503.7) 4. A szónoklás támogatói. A rögzítők e csoportja a gondolat megőrzésével foglalkozik a szónoklás útján való visszaadás érdekében. De a nebadoni nyelven egy félórás beszédben egy urantiai halandó teljes élettartamát, mint tárgyat ki tudnánk meríteni. Csak akkor remélhetitek, hogy e folyamatokat megértitek, ha eltűnődtök a rendezetlen és csonka áloméletetek működésén – hogy miként tudtok néhány másodperc alatt többéves tapasztalatokon áthaladni ezen éjszakai káprázatokban.
44:4.8 (503.8) A szellemvilági szónoklás azon ritka élvezetek egyike, mely előttetek áll, akik eddig csak urantiai nyers és döcögős beszédeket hallottatok. A szalvingtoni és edentiai szónoklatokban leírhatatlanul lelkesítő zenei összhang és széphangzású kifejeződés van. Ezek a sugárzó fogalmak olyanok, mint a gyöngyszemek a dicsőség koronáján. De én képtelen vagyok erre! Nem tudom az emberi elme számára megmutatni egy másik világ valóságainak keresztmetszetét és mélységeit!
44:4.9 (504.1) 5. A híradási igazgatók. A paradicsomi, a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi híradások a gondolat-megőrzők e csoportjának általános felügyelete alá tartoznak. A híradási anyagok minősítőiként, szerkesztőiként, valamint összehangolóiként szolgálnak, felsőbb-világegyetemi értelmezést adnak minden paradicsomi híradásnak, valamint a Nappalok Elődeinek híradásait is átalakítják és lefordítják a helyi világegyetem egyes nyelveire.
44:4.10 (504.2) A helyi világegyetemi híradásokat módosítani kell ahhoz is, hogy a csillagrendszerek és az egyes bolygók vehessék azokat. E térjelentések továbbítását gondosan felügyelik, és mindig van visszajelentés annak érdekében, hogy biztosítsák minden jelentés megfelelő vételét minden világon egy adott körben. E híradási igazgatók műszaki szakértői a téráramok mindenféle hírgyűjtési és tájékoztatási célokra való igénybevételének.
44:4.11 (504.3) 6. Az ütem-rögzítők. Az urantiaiak e mestereket kétségkívül költőknek neveznék, bár a munkájuk igencsak különbözik a ti költőitek munkájától és csaknem végtelenül meghaladja azt. Az ütem kevéssé fárasztó a morontia- és a szellemlények számára, és így gyakran próbálkoznak a hatékonyságnöveléssel, valamint a megelégedettség fokának javításával azáltal, hogy számos feladatkört ütemes formában látnak el. Csak azt kívánom, bár lennétek oly kiváltságosak, hogy meghallgathassátok az edentiai közgyűlések némely költőies híradását és hogy élvezhessétek ama csillagvilági lángelmék szín- és hangszíngazdagságát, akik az önkifejezés és a társadalmi összhang megteremtése ezen művészi formájának mesterei.
44:4.12 (504.4) 7. A morontia-rögzítők. Fogalmam sincs, hogy miként tudnám az anyagi elme számára bemutatni a gondolat-rögzítők e fontos csoportjának működését, melyet arra a feladatra jelöltek ki, hogy megőrizzék a morontia ügyek és a szellemi folyamatok különféle csoportjairól készített csoportképeket; elég nyers szemléltetéssel élve, ők az átmeneti világok csoportkép-készítői. A jövő számára megmentik a fokozatos fejlődési korok életképeit és társulásait, megőrzik azokat a morontia feljegyzési csarnokok irattáraiban.
44:5.1 (504.5) Ezek az érdekes és hatékony mesterek mindenféle energiával foglalkoznak: fizikaival, elmelényegűvel és szellemivel.
44:5.2 (504.6) 1. Fizikai-energia átalakítók. A fizikai-energia átalakítók hosszú ideig az erőtér-irányítókkal szolgálnak és szakértői a fizikai energia sok szakasza átalakításának és szabályozásának. Jól ismerik a felsőbb-világegyetemek három alapvető áramát és a harminc segédenergia-osztályát. E lények felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak az átmeneti világok morontia erőtér-felügyelőinek. Ők a Paradicsom mindenségrendi kivetüléseinek állhatatos kutatói.
44:5.3 (504.7) 2. Elme-energia átalakítók. Ezek a morontia és a másfajta értelmes lények közötti érintkezés szakértői. Halandók között effajta közléscsere gyakorlatilag nem létezik az Urantián. Ők azok a szakértők, akik a felemelkedő morontia lények azon képességét fejlesztik, hogy egymással érintkezzenek, és a munkájukhoz tartozik számos különleges, értelmi természetű kaland is, melyek messze meghaladják a képességeimet, semhogy azokat az anyagi elme számára be tudnám mutatni. E mesterek a Végtelen Szellem elmeköreinek lelkes kutatói.
44:5.4 (505.1) 3. Szellem-energia átalakítók. A szellemi energia átalakítói egy igen érdekes csoportot alkotnak. A szellemi energia a felállított törvények szerint fejti ki hatását, miként a fizikai energia is. Vagyis a szellemerőt tanulmányozva megbízható következtetésekre lehet jutni és pontosan le lehet írni azt, éppen úgy, mint a fizikai energiákat. A szellemvilágban éppoly szilárd és megbízható törvények működnek, mint az anyagi területeken. A legutóbbi néhány millió év alatt számos tökéletesített szellemenergia-felvételi eljárást dolgoztak ki ezek a kutatók, akik az Örökkévaló Fiú azon alapvető törvényeit tanulmányozzák, melyek a morontia és az egyéb mennyei lények által szerte a világegyetemekben alkalmazott szellemenergiát irányítják.
44:5.5 (505.2) 4. A vegyes-átalakítók. Ez olyan jól képzett lények kalandos csoportja, akik az isteni energia három eredeti szakasza működési társításának szentelték magukat, mely energiaszakaszok szerte a világegyetemekben fizikai, elme- és szellemi energiákként nyilvánulnak meg. Ezek azok a lelkes személyiségek, akik a valóságban is arra törekednek, hogy felfedezzék a Legfelsőbb Isten világegyetemi jelenlétét, mert ebben az Istenség-jelenlétben kell megtörténnie a nagy-világegyetemi isteniség tapasztalásban kibontakozó egyesülésének. Bizonyos mértékben e mesterek a legutóbbi időkben némi sikert értek el.
44:5.6 (505.3) 5. A közlekedési tanácsadók. A szállítószeráfok szakmai tanácsadóinak testületét alkotók a leginkább szakértői a csillagászat-hallgatókkal való együttműködésnek, szakértők abban a munkában, hogy útvonalakat dolgozzanak ki és másként is segítsék a főszállítókat a tér világain. Ők a szférák közlekedési felügyelői, és minden lakott bolygón jelen vannak. Az Urantiát egy hetvenfős közlekedési tanácsadó testület szolgálja.
44:5.7 (505.4) 6. A tájékoztatási szakértők. Az Urantiát hasonlóképpen tizenkét, a bolygóközi és a világegyetemközi érintkezésre szakosodott műszaki szakértő szolgálja. E sokat tapasztalt lények szakértő ismerői a teremtésrészek közötti közléscserében alkalmazott átviteli és hullámösszeadódási-törvényeknek. E testület a térüzenetek minden formájával foglalkozik, kivéve a Gravitációs és a Független Hírvivők által továbbítottakat. Az Urantián a munkájuk nagy részét a főangyali körön keresztül kell végezniük.
44:5.8 (505.5) 7. A pihenés tanítói. Az isteni pihenés a szellemi-energia felvétel eljárásával hozható összefüggésbe. A morontia- és a szellemenergiát ugyanúgy újra kell tölteni, mint a fizikai energiát, de nem ugyanazon okból. Én szükségképpen felszínes szemléltetésekkel vagyok kénytelen élni, amikor kísérletet teszek a felvilágosításotokra; mindazonáltal nekünk, szellemvilágiaknak rendszeres időközönként fel kell hagynunk a szokványos tevékenységeinkkel és megfelelő találkozási helyekre kell utaznunk, ahol isteni nyugalomba merülünk és így pótoljuk a kimerített energiáinkat.
44:5.9 (505.6) E tárgykörökben az első tanításokat a lakóvilágok elérésekor kapjátok, azt követően, hogy morontia lényekké váltatok és elkezdtétek megtapasztalni a szellemi ügyrendet. Ismeritek a Havona legbelső körét és azt, hogy miután a tér zarándokai átjutottak a megelőző körökön, hosszú és üdítő paradicsomi pihenésre kell térniük. Ez nem csak gyakorlati feltétele az időbeli létpályáról az örökkévalósági szolgálatra való átmenetnek, hanem szükségszerűség is, a pihenés egy olyan formája, mely azon elhasznált energiák pótlásához kell, mely energiaveszteségek a felemelkedési tapasztalás utolsó lépéseinek és a végtelen létpálya soron következő szakaszára való szellemerő-tartalékolásának a velejárói.
44:5.10 (506.1) Ezek az energia-átalakítók sok száz más módon is működnek, melyeket nem lehet osztályozni, mint amilyen a szeráfokkal, a kerubokkal és a szanóbokkal az energia-felvétel leghatékonyabb módozatairól való tanácskozás, és amilyen a tevékeny kerubok és a tétlen szanóbok közötti, széttartó erők leghasznosabb egyensúlyának fenntartása. E szakértők sok egyéb módon is segítséget nyújtanak a morontia- és a szellemteremtményeknek azokban az erőfeszítéseikben, hogy megértsék a tér alapenergiáinak hatékony igénybevételében oly alapvető jelentőségű isteni pihenést.
44:6.1 (506.2) Bárcsak tudnám, hogy miként mutassam be e különleges mesterek művészi munkáját! A szellemi díszítési munka ismertetésére irányuló kísérletem abban merül ki, hogy emlékeztetem az anyagi elméket a ti halovány, bár értékes, ezzel kapcsolatos erőfeszítéseitekre az elme és anyag világán.
44:6.2 (506.3) E testület, mely ugyan ezernél is több tevékenységi részterülettel foglalkozik, az alábbi hét nagyobb cím alá sorolható be:
44:6.3 (506.4) 1. A színek szakmunkásai. Ők állítják össze a szellemtükröződések tízezer színárnyalatából az összarányos szépségű művészi mondanivalójukat. A színérzékeléstől eltekintve az emberi tapasztalásban nincs semmi, amihez e tevékenységeket hasonlítani lehetne.
44:6.4 (506.5) 2. A hangtervezők. A különböző azonosságú és morontia értékű szellemhangokat ezek a tervezők írják le, olyasmivé, amit ti hangnak neveznétek. Ezek a rövid jelzések a valóságban pazar tükröződései a mennyei seregek leplezetlen és nemes szellem-lelkeinek.
44:6.5 (506.6) 3. Az érzelemtervezők. Az érzelem fokozói és megőrzői mentik meg a morontia érzéseket és az isteniségi érzelmeket abból a célból, hogy azokat az idő gyermekei tanulmányozhassák és az épülésükre szolgáljon, valamint, hogy ihletet adjanak a morontia fejlődőknek és a fejlődő szellemeknek és megszépítsék őket.
44:6.6 (506.7) 4. Az illatok művészei. A mennyei szellemtevékenységeknek a vegyi illatok fizikai felismeréséhez való hasonlítása valóban szerencsétlen dolog, azonban az urantiai halandók aligha lennének képesek e segédkezést más néven azonosítani. E mesterek a különféle összhangzásaikat a fény fejlődő gyermekeinek épülésére és gyönyörűségére teremtik. Nálatok a földön semmi sincs, melyhez a szellemi nagyság e fajtája még távolról is akár csak hasonlítható lenne.
44:6.7 (506.8) 5. A megjelenés megszépítői. E mesterek nem foglalkoznak az öndíszítés művészetével vagy a teremtményi megszépülés eljárásával. Ők az egyes morontia- és szellemteremtményekben azon sokszínű és örömteli válaszok kiváltásának szentelik magukat, melyeket a kapcsolatok jelentőségének megindító megjelenítése révén érnek el a különféle lényekből álló összetett együttesekben megtalálható különböző morontia- és szellemrendekhez rendelt helyzeti értékeken keresztül. E művészek anyagfeletti lényeket rendeznek össze úgy, ahogy ti a zene- és énekkari kottát, az illatokat és a látványt, és azután dicsőítő énekké vegyítik azokat.
44:6.8 (506.9) 6. Az ízléstervezők. Hogyan is mutathatnám be ezeket a művészeket! Talán azt mondhatnám, hogy ők a morontia ízlés fejlesztői, és arra is vállalkoznak, hogy javítsák a szépségérzéket a fejlődő szellemérzékek élesítése révén.
44:6.9 (507.1) 7. A morontia egységbe foglalók. Ezek azok a mesteri szakmunkások, akik, amint mindenki más már a maga részéről hozzájárult a morontia együtteshez, elvégzik rajta az utolsó és végső simításokat, s így az isteni szépség ösztönző képét rajzolják meg, hosszantartó ihletettséget jelentenek a szellemlények és azok morontia társai számára. De várnotok kell, amíg megszabadultok az állati testből, hogy elkezdhessétek felfogni a morontia- és a szellemvilágok művészi dicsőségét és míves szépségét.
44:7.1 (507.2) E művészek nem zenével, festéssel vagy más hasonlóval foglalkoznak, amire esetleg gondolhatnátok. Ők ama különleges térerők és energiák alakításával és szervezésével foglalkoznak, melyek a szellemvilágban jelen vannak, de amelyeket a halandók nem ismernek. Ha bármiféle szilárd alapom lenne az összehasonlításra, akkor megkísérelném bemutatni a szellemi teljesítmény e különleges területét, de erről le kell mondanom – nincs remény arra, hogy a halandói elmék számára ezt a mennyei művészeti szférát közvetíthessem. Mindazonáltal, amit nem lehet bemutatni, azt lehet sejtetni:
44:7.2 (507.3) A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.
44:7.3 (507.4) Az igaz bölcselet mindenségrendi fogalmai, a mennyei művészet bemutatása vagy a halandói próbálkozás az isteni szépség emberi felismerésére, sohasem lehetnek igazán kielégítők, ha az illető teremtmény a fejlődésre való törekvésében egyesítetlen. Az isteni késztetésnek a fejlődő teremtmény általi kifejeződései lehetnek értelmileg igazak, érzelmileg szépek és szellemileg jók; de az igazi lélekkifejeződés nem történik meg, hacsak az igazság valóságai, a szépség jelentéstartalmai és a jóság értékei nem egyesülnek a művész, a tudós és a bölcselő élettapasztalásában.
44:7.4 (507.5) Ezen isteni jegyek tökéletesen és abszolút értelemben egyesülnek Istenben. Minden Istent ismerő ember és angyal rendelkezik a korlátlan önkifejezés lehetőségével az egyesített önmegvalósítás örökké fejlődő szintjein az Istenszerűség soha be nem fejeződő elérésének eljárása révén – az örökkévaló igazság, az egyetemes szépség és az isteni jóság evolúciós tapasztalásában való gyakorlati összevegyülés révén.
44:8.1 (507.6) Bár az égi mesterek nem személyesen dolgoznak az Urantiához hasonló anyagi bolygókon, azért időről időre eljönnek a csillagrendszeri központról, hogy felajánlják segítségüket a halandó fajok természetes tehetséggel felruházott egyedeinek. Ilyen megbízatásban e mesterek időlegesen a fejlődés bolygói angyalainak felügyelete alatt dolgoznak. A szeráfseregek e mesterekkel együtt próbálnak segítséget nyújtani azoknak a halandó művészeknek, akik eredendő képességekkel rendelkeznek, és akiknek különleges és korábbról származó tapasztalatokkal rendelkező Igazítójuk van.
44:8.2 (507.7) A különleges emberi tehetségnek három lehetséges forrása van: Alapként mindig ott van a természetes vagy eredendő tehetség. A különleges adottság sohasem az Istenek önkényes ajándéka; mindig van egy ősi alap minden kiemelkedő tehetség esetében. E természetes adottság mellett, vagy inkább azon felül, hozzáadódhat a Gondolatigazító vezetése is azokban az egyedekben, akikben az ott lakozó Igazító rendelkezik más világokon és más halandó teremtményekben szerzett, ilyen irányú tényleges és valódi tapasztalatokkal. Azokban az esetekben, amikor mind az emberi elme, mind pedig a benne lakozó Igazító szokatlanul ügyes, szellemi mestereket jelölhetnek ki abból a célból, hogy e tehetségeket összehangolja és másként is segítse és ösztönözze e halandókat a mind tökéletesebb eszményképek felkutatására és arra, hogy megpróbálkozzanak azok tökéletesebb bemutatásával az adott terület épülésére.
44:8.3 (508.1) A szellemi mesterek soraiban nincsenek kasztok. Nem számít mennyire alacsonyrendű a származásotok, ha van tehetségetek és rendelkeztek a kifejezőerő adományával, akkor megfelelően elismernek benneteket és kellő megbecsülésben részesültök, amint egyre magasabb fokra juttok a morontia tapasztalásban és a szellemi haladásban. Nincs olyan, az emberi örökségből vagy a halandói környezet szegényességéből származó hátrány, melyet a morontia létpálya ne ellensúlyozna teljesen és ne mentesítene ezek alól teljes körűen. A művészi teljesítmény minden ilyen kielégítése és a kifejezésre épülő önmegvalósítás a fokozatos fejlődés érdekében kifejtett személyes erőfeszítéseitek révén megy végbe. Végül eredményre vezethetnek a középszerűen felruházott evolúciós ember törekvései. Míg az Istenek önkényesen nem adományoznak tehetséget és képességet az idő gyermekeinek, azért igenis gondoskodnak az ő összes nemes vágyuk kielégüléséről és a mennyei önkifejezés minden emberi igényének beteljesüléséről.
44:8.4 (508.2) De minden emberi lénynek emlékeznie kell: A halandók kiemelkedésre irányuló sok olyan törekvése, mely a húsvér testben rettenetes kínokat okoz, a morontia és a szellemi létpályán nem fog megmaradni. A felemelkedő morontiaiak megtanulják a közösség javára megélni a korábbi, tisztán önző vágyaikat és önös törekvéseiket. Mindazonáltal azok a dolgok, melyekre oly őszintén vágyódtatok a földön és amelyeket a körülmények oly kitartóan megtagadtak tőletek, ha, miután igaz mota látásmódra tettetek szert a morontia létpálya során, és még mindig vágytok annak megtételére, akkor egészen biztosan megkaptok minden lehetőséget, hogy teljesen kielégítsétek a régóta dédelgetett álmaitokat.
44:8.5 (508.3) Mielőtt a felemelkedő halandók elhagyják a helyi világegyetemet, hogy a szellemi létpályájukon elinduljanak, minden olyan értelmi, művészi és társadalmi vágyukat vagy igaz törekvésüket már teljesen kielégítették, melyek a létezés halandói vagy morontia síkjait valaha is jellemezték. Ez az önkifejezés és az önmegvalósítás kielégítésében az egyenlőség megteremtése, de nem az azonos tapasztalási szint elérése és nem is a szakértelemben, a műtudásban és a kifejezésmódban megmutatkozó jellegzetes egyéniség teljes kiirtása. De a személyes tapasztalás által való fejlődési képesség új szellemkülönbözete ezáltal nem válik egyszintűvé és kiegyenlítetté addig, amíg be nem fejezitek a Havona-létpálya utolsó körét is. Akkor majd a paradicsomi lakosok szembesülnek a személyes tapasztalás abszonit különbözetéhez való igazodás szükségességével, mely különbözet csak a teremtményi besorolás véglegességének – a halandói végleges rendű lények hetedik szintű szellemi beteljesülésének – csoportos elérése révén egyenlítődhet ki.
44:8.6 (508.4) Ez az égi mesterek, azon művészi munkások mindenségpolgári testületének története, akik oly sokat tesznek annak érdekében, hogy a paradicsomi Teremtők isteni szépségének művészi bemutatásán keresztül az épített szférákat megszépítsék.
44:8.7 (508.5) [Összeállította egy nebadoni Főangyal.]
Az Urantia könyv
45. írás
45:0.1 (509.1) A SATANIA igazgatási központja egy ötvenhét épített szféra alkotta halmazból áll – magából a Jerusemből, a hét nagyobb segédszférából és a negyvenkilenc kis-segédszférából. A Jerusem, a csillagrendszer-központ csaknem százszor akkora, mint az Urantia, ugyanakkor a gravitációja valamelyest kisebb. A Jerusem nagyobb szférái alkotják a hét átmeneti világot, melyek mindegyike nagyjából tízszer akkora, mint az Urantia, míg ezen átmeneti szférák hét-hét kis-segédszférái nagyjából megfelelnek az Urantia méretének.
45:0.2 (509.2) A hét lakóvilágot az egyes számú átmeneti világ hét kis-segédszférája alkotja.
45:0.3 (509.3) Az ötvenhét épített világból álló teljes rendszer saját világítását, fűtését, víz- és energiaellátását a sataniai Erőtér-központok és a Fizikai Főszabályozók összhangja révén biztosítják a fizikai szerveződésekre meghatározott eljárásnak és az ilyen különleges teremtésű szférák igazgatásának megfelelően. E szféráknak fizikailag is gondját viseli és más módon is karbantartja azokat a honos spornagia.
45:1.1 (509.4) A Jerusem körül keringő hét nagyobb világot közkeletűen az átmeneti műveltség szféráinak nevezik. Vezetőiket időről időre a jerusemi legfelsőbb végrehajtó tanács nevezi ki. E szférák számozása és elnevezése a következő:
45:1.2 (509.5) Az 1-es számú. A véglegesrendűek világa. Ez a helyi csillagrendszer végleges rendű lényeiből álló testület központi telephelye, s ezt övezik a fogadóvilágok, a hét lakóvilág, melyeket teljesen a halandói felemelkedési rendnek szenteltek. A véglegesrendűek világára beléphetnek mind a hét lakóvilág lakói. Szállítószeráfok hozzák és viszik a felemelkedő személyiségeket e zarándokutakon, melyek célja az, hogy az átmenetben lévő halandók hite erősödjön abban, hogy megtapasztalhatják a végső rendeltetésük kiteljesedését. Bár a véglegesrendűek és azok épített szerkezetei a morontia szem számára rendszerint nem érzékelhetők, mégis megindít majd titeket időről időre, amint az energia-átalakítók és a morontia erőtér-felügyelők egy-egy pillanatra képessé tesznek benneteket a paradicsomi felemelkedést ténylegesen is teljesített, magas szellemszemélyiségek megpillantására, akik visszatértek a ti hosszú utatok kezdetének világára, azon bizonyosság biztosítékaként, hogy ti is teljesíthetitek és képesek vagytok teljesíteni e rendkívüli vállalkozást. A lakóvilágokon tartózkodó minden személy legalább évente egyszer elmegy a végleges rendű lények szférájára a véglegesrendűek láthatóvá tételére szervezett összejövetelekre.
45:1.3 (510.1) A 2-es számú. A morontia világ. E bolygó a telephelye a morontia élet felügyelőinek, és azt hét olyan szféra veszi körül, ahol a morontia főnökök készítik fel a társaikat és a segítőiket, morontia lényeket és felemelkedő halandókat egyaránt.
45:1.4 (510.2) A hét lakóvilágon való átkelésetek során a kiteljesedő morontia kapcsolatok e kulturális és társadalmi szféráin is áthaladtok. Az első lakóvilágról a másodikra való átkeléssel jogosultakká váltok látogatóként belépni a kettes számú átmeneti központra, a morontia világra, és így tovább. Amikor majd e hat kulturális szféra bármelyikén tartózkodtok, meghívásra látogatóként és megfigyelőként eljuthattok az említett szférák körül keringő, a csoporttevékenységekre szakosodott hét világ bármelyikére is.
45:1.5 (510.3) A 3-as számú. Az angyalvilág. Ez a központja a csillagrendszeri tevékenységekre szakosodott összes szeráfseregnek, melyet az angyali felkészítés és oktatás hét világa vesz körül. Ezek a szeráfi közösségi szférák.
45:1.6 (510.4) A 4-es számú. A felsőbbangyal-világ. E szféra a Ragyogó Estcsillagok, valamint a mellérendelt és közel-mellérendelt lények hatalmas csoportjának sataniai otthona. E világ hét segédszféráját e meg nem nevezett mennyei lények hét nagyobb csoportja számára jelölték ki.
45:1.7 (510.5) Az 5-ös számú. A Fiak világa. E bolygó a központja a mindenféle rendű isteni Fiaknak, beleértve a teremtményi-háromságot elért fiakat is. A körülötte lévő hét világot ezen isteni rokonságú fiak bizonyos egyedi csoportjainak tartják fenn.
45:1.8 (510.6) A 6-os számú. A Szellem világa. E szféra a Végtelen Szellem magas személyiségeinek csillagrendszeri találkozóhelyéül szolgál. Az azt övező hét segédszférát e különféle rendek egyedi csoportjainak tartják fenn. De a hatodik átmeneti világon a Szellemnek nincs képviselője, és ilyen jelenlét a csillagrendszeri központokon sem figyelhető meg; a Szalvington Isteni Segédkezője mindenütt jelen van a Nebadonban.
45:1.9 (510.7) A 7-es számú. Az Atya világa. Ez a csillagrendszer csendes szférája. Rajta a lények egyetlen csoportja sem lakozik. A fény nagytemploma központi helyet foglal el, de benne senki nem észlelhető. A rendszer minden világáról szívesen fogadnak bárkit, aki istenimádati céllal érkezik.
45:1.10 (510.8) Az Atya világát körülvevő hét segédszférát különféleképpen veszik igénybe a különböző csillagrendszerekben. A Sataniában jelenleg elkülönítő-szférákként szolgálnak a Lucifer-féle lázadásban érintett, őrizetben tartott csoportok számára. A csillagvilági központnak, az Edentiának nincsenek hasonló fogházvilágai; a sataniabeli lázadáskor a lázadók oldalára átállt néhány szeráfot és kerubot már régóta a Jerusem ezen elkülönítő-világain tartják elzárva.
45:1.11 (510.9) A hetedik lakóvilágon való ottlétetek során ellátogathattok a hetedik átmeneti világra is, az Egyetemes Atya szférájára, és úgyszintén engedélyt kaptok a bolygót körülvevő sataniai fogházvilágok megtekintésére, ahol jelenleg Lucifert és a Mihály elleni lázadásban őt követő személyiségek többségét őrzik. E szomorú látvány a legutóbbi idők óta megtekinthető és továbbra is az egész Nebadon számára komoly figyelmeztetésül fog szolgálni mindaddig, amíg a Nappalok Elődei ki nem vizsgálják Lucifer és az ő bukott társainak bűnét, akik elutasították a világegyetemi Atyjuk, Mihály által felkínált megbocsátást.
45:2.1 (511.1) A lakott világok alkotta helyi csillagrendszer elsőszámú vezetője egy elsőrendű Lanonandek Fiú, a Csillagrendszer Fejedelem. A mi helyi világegyetemünkben e fejedelmeket nagy végrehajtói felelősségi körrel, szokatlan személyi előjogokkal bízzák meg. Nem minden világegyetemet szerveznek úgy, még az Orvontonban sem, hogy a Csillagrendszer Fejedelmek engedélyt kapjanak ilyen szokatlanul széles körű, személyes belátáson alapuló hatalomra a csillagrendszeri ügyek irányításában. De a Nebadon teljes történelme során e szabadkezű végrehajtók mindössze háromszor mutattak hűtlenséget. A Satania csillagrendszerbeli Lucifer-féle lázadás volt a legutóbbi és mind közül a legkiterjedtebb.
45:2.2 (511.2) A Sataniában, még e pusztító felfordulás után is, egyáltalán semmiféle változtatásra nem került sor a csillagrendszeri igazgatásban. A jelenlegi Csillagrendszer Fejedelem rendelkezik mindazon hatalommal és gyakorolja mindazt a hatáskört, melyet a méltatlan elődje megkapott, kivéve bizonyos területeket, melyek jelenleg a Csillagvilági Atyák felügyelete alá tartoznak, s amelyeket a Nappalok Elődei még nem adtak vissza teljes egészében Lanaforge-nak, Lucifer utódának.
45:2.3 (511.3) A Satania jelenlegi feje kegyes és ragyogó uralkodó, és egyben lázadás-próbált fejedelem is. A Csillagrendszer Fejedelem segédjeként való szolgálatban Lanaforge hű maradt Mihályhoz egy korábbi, a Nebadon világegyetemben végbement felfordulás során is. A Satania fenséges, ragyogó Ura kipróbált és ellenőrzött intéző. A nebadonbeli második csillagrendszeri lázadás idején, amikor a Csillagrendszer Fejedelem elbukott és sötétségbe süllyedt, Lanaforge, a megtévedt vezető első segéde átvette a kormányzást, és a csillagrendszer ügyeit úgy irányította, hogy viszonylag kevés személyiség veszett oda ama szerencsétlen csillagrendszer központi világain és lakott bolygóin. Lanaforge hírneve abban áll, hogy ő az egyetlen elsőrendű Lanonandek Fiú az egész Nebadonban, aki ilyen körülmények között is hűen szolgálta Mihályt még a hatáskörben felette, a ranglétrán pedig előtte álló testvérének a jelenlétében is. Lanaforge-ot valószínűleg meghagyják a Jerusemen mindaddig, amíg a legutóbbi megtévedés és lázadás összes következményét fel nem számolták a Sataniában.
45:2.4 (511.4) Bár a Satania elszigetelt világainak összes ügyét még nem rendelték újból az ő hatáskörébe, Lanaforge nagy érdeklődést mutat azok jóléte iránt, és gyakran látogat el az Urantiára is. Mint az egyéb és szokványos csillagrendszerek esetében is, a Fejedelem az elnöke a világurak csillagrendszeri tanácsának, vagyis a Bolygóhercegekből és az elszigetelt világok helyben székelő főkormányzóiból álló tanácsnak. E bolygói tanács a csillagrendszer központján ül össze időről időre – „az Istenfiak összegyűlése alkalmával”.
45:2.5 (511.5) Hetente egy alkalommal, minden tizedik napon a Jerusemen, a Fejedelem nagytanácskozást tart a központi világon lakozó különféle rendű személyiségek valamely csoportjával. Ezek a Jerusem kellemesen kötetlen órái, és felejthetetlen alkalmak. A Jerusemen létezik a legmélyebb testvériesség az összes különböző lényrend között, valamint minden egyes ilyen csoport és a Csillagrendszer Fejedelem között.
45:2.6 (511.6) E különleges gyűlésekre az üvegtengeren kerül sor, a csillagrendszer-központ hatalmas gyülekezőmezőjén. Ezek tisztán társadalmi és szellemi alkalmak; a bolygói igazgatással vagy akár a felemelkedési tervvel kapcsolatos kérdésköröket egyáltalán nem érintik. A felemelkedő halandók ilyenkor pusztán azért jönnek el, hogy jól érezzék magukat és találkozzanak jerusemi társaikkal. Azok a csoportok, akik éppen nem találkoznak a Fejedelemmel e heti kikapcsolódások alkalmával, a maguk központjain gyűlnek össze.
45:3.1 (512.1) A helyi csillagrendszer elsőszámú vezetőjét, a Csillagrendszer Fejedelmet mindig két vagy három Lanonandek Fiú segíti, akik első és második segédjeiként működnek. De jelenleg a Satania csillagrendszert egy hét Lanonandekből álló testület igazgatja:
45:3.2 (512.2) 1. A Csillagrendszer Fejedelem – Lanaforge, a 2709. az elsőrendűek közül, és ő a lázadó Lucifer utódja.
45:3.3 (512.3) 2. A Fejedelem első segéde – Manszurótia, a 17.841. a harmadrendű lanonandekek között. A Lanaforge Fiúval együtt rendelték ki a Sataniába.
45:3.4 (512.4) 3. A Fejedelem második segéde – Szádib, a 271.402. a harmadrendűek között. Szádib szintén a Lanaforge Fiúval jött a Sataniába.
45:3.5 (512.5) 4. A csillagrendszer felügyelője – Holdant, a 19. a harmadrendű testületben, a halandói létezési rend felett álló összes őrizetben tartott szellem fogvatartója és felügyelője. Holdant ugyancsak a Lanaforge Fiúval együtt jött a Sataniába.
45:3.6 (512.6) 5. A csillagrendszeri adatrögzítő – Vilton, a sataniai Lanonandek-szolgálat titkára, a harmadik rend 374. tagja. Vilton az eredeti Lanaforge-csoport tagja volt.
45:3.7 (512.7) 6. Az alászállási igazgató – Fortant, a másodrendű lanonandekek tartalékosainak 319.847. tagja, és az összes olyan világegyetemi tevékenység átmeneti igazgatója, melyet Mihály urantiai alászállása óta a Jerusemre helyeztek át. Fortant urantiai időben ezerkilencszáz évvel ezelőtt csatlakozott Lanaforge kíséretéhez.
45:3.8 (512.8) 7. A főtanácsos – Hanavard, az elsőrendű Lanonandek Fiak közül a 67., és ő tagja a világegyetemi tanácsosok és szervezők magas testületének is. Ő az ügyvezető elnöke a Satania végrehajtó tanácsának. A Lucifer-féle lázadás óta Hanavard a tizenkettedik lény e rendből, aki ilyen minőségben szolgál a Jerusemen.
45:3.9 (512.9) A hét Lanonandek végrehajtó csoportja alkotja a Lucifer-féle lázadás miatt szükségessé vált, kibővített veszélyhelyzeti igazgatást. A Jerusemen csak kisebb bíróságok vannak, hiszen a csillagrendszer igazgatási egység, nem pedig ítélkezési, azonban a Lanonandek-kormányt segíti a jerusemi végrehajtó tanács, a Satania legfelsőbb tanácsadó testülete is. E tanács tizenkét tagú:
45:3.10 (512.10) 1. Hanavard, a Lanonandek elnök.
45:3.11 (512.11) 2. Lanaforge, a Csillagrendszer Fejedelem.
45:3.12 (512.12) 3. Manszurótia, a Fejedelem első segédje.
45:3.13 (512.13) 4. A sataniai melkizedekek főnöke.
45:3.14 (512.14) 5. A sataniai élethordozók megbízott vezetője.
45:3.15 (512.15) 6. A végleges rendű lények sataniai főnöke.
45:3.16 (512.16) 7. Az eredeti sataniai Ádám, az Anyagi Fiak felügyelő vezetője.
45:3.17 (512.17) 8. A sataniai szeráfseregek igazgatója.
45:3.18 (512.18) 9. A sataniai fizikai szabályozók főnöke.
45:3.19 (512.19) 10. A csillagrendszeri morontia erőtér-felügyelők igazgatója.
45:3.20 (513.1) 11. A csillagrendszeri köztes teremtmények megbízott vezetője.
45:3.21 (513.2) 12. A felemelkedő halandók testületének megbízott vezetője.
45:3.22 (513.3) E tanács rendszeres időközönként három tagot választ, hogy képviseljék a helyi csillagrendszert a végrehajtó tanácsban a világegyetemi központon, de e képviseletet a lázadás miatt fel kellett függeszteni. A Sataniának jelenleg egy megfigyelője van a helyi világegyetem központján, azonban Mihály alászállása óta a csillagrendszer újból jelöl tíz tagot az edentiai törvényhozásba.
45:4.1 (513.4) A hét angyali tartózkodási kör közepén, a Jerusemen található az urantiai tanácsadó testület, a huszonnégy tanácsos székhelye. Kinyilatkoztató János a huszonnégy vénnek hívta őket: „És a királyszék körül huszonnégy szék volt, és a székekben láttam ülni huszonnégy vénet fehér ruhákba öltözve.” A csoport közepén álló királyszék az elnöklő főangyal ítélőszéke, az egész Satania számára kegyelmet és igazságot hozó feltámadási számbavétel királyszéke. Ez az ítélőszék mindig is a Jerusemen volt, de az azt körülvevő huszonnégy szék nem több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtt került a helyére, nem sokkal azután, hogy Krisztus Mihály elnyerte a Nebadon feletti teljes fennhatóságot. E huszonnégy tanácsos az ő személyes közvetítője a Jerusemen, és ők rendelkeznek hatáskörrel a Tökéletes Fiú képviseletére a sataniai számbavételekkel kapcsolatos minden ügyben, továbbá a halandói felemelkedés rendjének számos egyéb szakaszában is a csillagrendszer elszigetelt világain. Ők a kijelölt közvetítők Gábriel külön kéréseinek és Mihály nem szokványos rendelkezéseinek a végrehajtására.
45:4.2 (513.5) E huszonnégy tanácsost a nyolc urantiai emberfajtából választják, és e csoport legutóbbi ülésére a Mihály által elrendelt feltámadási számbavétel idején, ezerkilencszáz évvel ezelőtt került sor. Ezen urantiai tanácsadó testület a következő tagokból áll:
45:4.3 (513.6) 1. Onagar, a Bolygóherceg előtti idők kiváló elméje, aki „a Lélegzet Adójának” imádatára vezette társait.
45:4.4 (513.7) 2. Manszant, a Bolygóherceg utáni idők nagy tanítója az Urantián, aki „a Nagy Világosság” tiszteletére vezette társait.
45:4.5 (513.8) 3. Onamonalonton, a vörös emberek régi vezetője és az egyetlen, aki ezt az emberfajtát a többisten-imádatból „a Nagy Szellem” tiszteletére vezette.
45:4.6 (513.9) 4. Orlandof, a kék emberek egyik hercege és vezetőjük „a Legfelsőbb Vezető” isteniségének felismerésében.
45:4.7 (513.10) 5. Porshunta, a kihalt narancsszín emberfajta nagy bölcse és e nép vezetője „a Nagy Tanító” imádatában.
45:4.8 (513.11) 6. Szinglangton, az első a sárga emberek közül, aki a több isten imádata helyett az „Egy Igazság” imádatára tanította és vezette népét. A sárga ember már évezredekkel ezelőtt tudott az egy Istenről.
45:4.9 (513.12) 7. Fantad, a zöld emberek megszabadítója a sötétségből és vezetőjük „az Élet Egyetlen Forrásának” imádatában.
45:4.10 (513.13) 8. Orvonon, az indigó fajták számára megvilágosodást hozó ember és vezetőjük „az Istenek Istenének” egykori szolgálatában.
45:4.11 (514.1) 9. Ádám, az Urantia felmentett majd tisztébe visszaállított bolygói atyja, Isten egyik Anyagi Fia, akit a halandói húsvér testbe száműztek, de aki megvalósította a túlélést és akit ezt követően Mihály rendelkezése szerint e tisztségbe emeltek.
45:4.12 (514.2) 10. Éva, az Urantia ibolyaszín emberfajtájának anyja, aki társával együtt szenvedte el a vétségük büntetését, s miután a hűségüket igazolták, a halandó túlélők e csoportjában való szolgálatra osztottak be.
45:4.13 (514.3) 11. Hánókh, az első urantiai halandó, aki eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítóval a húsvér testben töltött halandói lét során.
45:4.14 (514.4) 12. Mózes, a letűnt ibolyaszín emberfajta egy megmaradt részének felszabadítója és az Egyetemes Atya imádata megújításának ösztönzője „Izráel Istenének” neve alatt.
45:4.15 (514.5) 13. Illés, az Anyagi Fiú utáni korszakban ragyogó szellemi előmenetelt tanúsító átvitt lélek.
45:4.16 (514.6) 14. Makiventa Melkizedek, az egyetlen Fiú e rendből, aki alászállt az urantiai emberfajtákhoz. Bár továbbra is Melkizedekként tartják számon, ő „örökre a Fenségesek segédkezője” lett, örökre vállalva a halandó felemelkedőként való szolgálat feladatát, miután Ábrahám idejében a halandó húsvér testhez hasonló alakban élt az Urantián, Sálemben. E Melkizedeket nemrégiben nevezték ki az Urantia Bolygóhercegének helyettesévé, és a Jerusemen van a székhelye és hatáskörében Mihály nevében jár el, aki ténylegesen ama világ Bolygóhercege, ahol az emberi alakban eltöltött utolsó alászállását megélte. Ettől eltekintve az Urantiát még mindig az egymást váltó, helyben székelő főkormányzók felügyelik, akik a huszonnégy tanácsos közül kerülnek ki.
45:4.17 (514.7) 15. Keresztelő János, Mihály urantiai küldetésének előfutára, és testileg az Ember Fiának távoli unokatestvére.
45:4.18 (514.8) 16. Az Első 1-2-3, a Gábriel szolgálatában álló hűséges köztes teremtmények vezetője a Kaligasztia-féle árulás idején, akit e tisztségbe Mihály emelt azután, hogy megkapta a korlátlan fennhatóságot.
45:4.19 (514.9) E kiválasztott személyiségek Gábriel kérésére egyelőre mentesültek a felemelkedési rend alól, és fogalmunk sincs, hogy meddig fognak szolgálni e minőségükben.
45:4.20 (514.10) A 17., 18., 19. és 20. helynek nincs állandó betöltője. E helyeket átmenetileg a tizenhat állandó tag egyhangú véleménye alapján töltik fel és tartják fenn olyan felemelkedő halandók számára, akiket az Urantia jelenlegi, a fiúi alászállás utáni korszakából később jelölnek ki.
45:4.21 (514.11) A 21., 22., 23. és 24. helyet szintén átmenetileg töltik be, mert azokat más, későbbi korok nagy tanítói számára tartják fenn, mely korok kétségkívül eljönnek majd a jelen korszak után. Az Ítélkező Fiak és a Tanító Fiak korszakai, valamint a fény és élet korai eljönnek az Urantián, függetlenül az isteni Fiak váratlan látogatásaitól, melyekre vagy sor kerül vagy nem.
45:5.1 (514.12) A mennyei élet nagyosztályainak a Jerusemen vannak a telephelyei és ott vannak nagyszámú tartalékosai, beleértve az isteni Fiak különféle rendjeit, a főszellemeket, a felsőbb angyalokat, az angyalokat és a köztes teremtményeket. E csodálatos övezet központi lakóhelye szolgál helyszínül az Anyagi Fiak főtemplomának.
45:5.2 (515.1) Az Ádámok területe látványosságot jelentő központ minden, a Jerusemre újonnan érkező számára. Ez egy ezer központot magába foglaló hatalmas terület, bár az Anyagi Fiak és Leányok egyes családjai a saját területeiken élnek addig, amíg a családtagokat a tér evolúciós világain teljesítendő szolgálatra indulók közé fel nem veszik, vagy amíg el nem indulnak a paradicsomi-felemelkedési létpályáján.
45:5.3 (515.2) Ezen Anyagi Fiak az ivarosan szaporodó lények legfelsőbb rendű fajtáját alkotják a fejlődő világegyetemek felkészülési szféráin. Ők valóban anyagiak; még a Bolygók Ádámjai és Évái is jól láthatók a lakott világok halandó fajai számára. Ezek az Anyagi Fiak alkotják az utolsó és egyben fizikai láncszemet abban a személyiség-láncban, mely a fenti isteniséget és tökéletességet a lenti emberi és anyagi létezéssel összeköti. E Fiak biztosítják a lakott világok számára a láthatatlan Bolygóherceg és a területek anyagi teremtményei között a mindkét fél által elérhető összeköttetést.
45:5.4 (515.3) A legutóbbi ezeréves szalvingtoni összeíráskor az adatok szerint a Nebadonban 161.432.840 olyan Anyagi Fiú és Leány volt, akik létpolgári besorolásban voltak valamely helyi csillagrendszeri központon. Az Anyagi Fiak száma a különböző csillagrendszerekben más és más, és a számuk folyamatosan nő a természetes szaporulat révén. A szaporító-képességeik gyakorlása során nem teljesen a személyes vágyak vezérlik az egymással kapcsolatba lépő személyiségeket, beleszólnak ebbe a felsőbb kormányzó testületek és a tanácsadó testületek is.
45:5.5 (515.4) Ezek az Anyagi Fiak és Leányok a Jerusem és az ahhoz tartozó világok állandó lakosai. Hatalmas területeket foglalnak el a Jerusemen és szabadon vesznek részt a központi szféra helyi irányításában, a közteslények és a felemelkedők segítségével gyakorlatilag minden szokványos ügy elintézésében segítenek.
45:5.6 (515.5) A Jerusemen e szaporodó Fiak engedélyt kapnak, hogy kísérletezzenek az önkormányzatiság eszményképeivel a melkizedekek által megvalósított gyakorlat alapján, és igen magas szintű társadalmat építenek fel. A fiúi besorolásúak felsőbb rendjei vétójoggal rendelkeznek a terület vonatkozásában, azonban a jerusemi ádámfiak csaknem minden tekintetben egyetemes választójog és képviseleti kormányzás révén irányítják a társadalmukat. Remélik, hogy egyszer majd elnyerik a gyakorlatilag teljes önállóságot.
45:5.7 (515.6) Az Anyagi Fiak szolgálatának jellegét nagymértékben meghatározza a koruk. Bár a szalvingtoni Melkizedek Egyetemre nem kerülhetnek be – lévén anyagiak és ennélfogva bizonyos bolygókra korlátozottak – mégis, a melkizedekek nagy létszámú oktatási karokat tartanak fenn minden egyes csillagrendszeri központon az Anyagi Fiak fiatalabb nemzedékeinek képzésére. A fiatal Anyagi Fiak és Leányok fejlődéséről gondoskodó oktatási és felkészítési rendszerek az oktatott tárgyakat, az oktatási módszert és a gyakorlatiasságot tekintve a tökéletesség csúcsát jelentik.
45:6.1 (515.7) Az Anyagi Fiak és Leányok a gyermekeikkel együtt lenyűgöző látványt nyújtanak, mely kifogyhatatlan kíváncsiságot és érdeklődést vált ki minden felemelkedő halandóból. Ők olyannyira hasonlítanak a ti anyagi ivaros fajtáitokra, hogy mindkét fajnak komoly érdeke lehet a gondolatok megosztása és a testvéri kapcsolatok ápolása.
45:6.2 (515.8) A halandó túlélők a csillagrendszeri központon töltött szabadidejük nagy részében megfigyelik és tanulmányozzák e felsőbb félfizikai ivaros teremtmények életvitelét és szokásait, mert e jerusemi létpolgárok közvetlen kezesei és pártfogói a halandó túlélőknek attól fogva, hogy azok létpolgárságot kapnak a központi világon, egészen addig, amíg el nem indulnak az Edentiára.
45:6.3 (516.1) A hét lakóvilágon a felemelkedő halandók számára a lehetőségeknek tág tere nyílik kivétel nélkül minden olyan tapasztalásbeli fogyatékosság ellensúlyozására, melynek hátrányát szenvedték a szülőbolygójukon, legyen az akár öröklődött, környezeti vagy a húsvér testbeli létpálya túl korai megszakadása miatti okra visszavezethető dolog. Ez minden értelemben igaz, kivéve a halandói nemi életet és annak velejáróit. Halandók ezrei érik el a lakóvilágokat úgy, hogy nem szereztek személyes tapasztalatokat a szülőszférájukon meglehetősen általános nemi kapcsolatok terén. A lakóvilági tapasztalás nagyon kevés lehetőséget nyújt ezen igen személyes veszteségek kiegyenlítésére. A nemi tapasztaláson a felemelkedők fizikai értelemben már túlléptek, de az Anyagi Fiakkal és Leányokkal való szoros együttműködésben, mind egyedileg, mind az ő családjaik tagjaiként, e nemileg fogyatékos halandók képessé válnak arra, hogy az e téren meglévő közösségi, értelmi, érzelmi és szellemi fogyatékosságaikat kiegyenlítsék. Így az összes olyan emberi lény, aki a körülmények vagy a rossz ítélőképessége miatt az evolúciós világokon nem részesült a hasznos nemi kapcsolat előnyeiből, itt, a csillagrendszeri központon teljes körű lehetőséget kap e lényeges halandói tapasztalások megszerzésére a fenséges ádámi ivaros teremtményekkel, a csillagrendszeri központok állandó lakosaival való közvetlen és szeretetteljes társulásban.
45:6.4 (516.2) Egyetlen túlélő halandó, közteslény vagy szeráf sem emelkedhet fel a Paradicsomra, érheti el az Atyát és kerülhet be a Végleges Testületbe anélkül, hogy meg ne szerezte volna azt a magasztos élményt, hogy szülői viszonyba kerüljön a világok valamely fejlődő gyermekével vagy ahhoz hasonló, azzal egyenértékű más tapasztalásra ne tenne szert. A gyermek-szülő viszony alapvető jelentőségű az Egyetemes Atyára és az ő világegyetemi gyermekeire vonatkozó elsőrendű fogalom tartalma szempontjából. Ezért válik az ilyen tapasztalás a gyakorlati felkészítés nélkülözhetetlen részévé minden felemelkedő esetében.
45:6.5 (516.3) A felemelkedő köztes teremtményeknek és az evolúciós szeráfoknak át kell esniük ezen a szülői élményen a csillagrendszeri Anyagi Fiak és Leányok társaságában. Így a nem-szaporodó felemelkedők megtapasztalják a szülőséget azáltal, hogy segítik a jerusemi Ádámokat és Évákat az utódaik felnevelésében és felkészítésében.
45:6.6 (516.4) Mindazok a halandó túlélők, akik nem tapasztalták meg a szülőséget az evolúciós világokon, e szükséges felkészítésen is át kell, hogy essenek, mialatt a jerusemi Anyagi Fiak otthonaiban tartózkodnak és ott e fenséges atyák és anyák szülői társaiként működnek. Ez mindig így igaz, kivéve azt az esetet, amikor az ilyen halandók képesek voltak a fogyatékosságaikat ellensúlyozni a Jerusem első átmeneti műveltségű világán lévő csillagrendszeri gyermekotthonban.
45:6.7 (516.5) A Satania gyakorló-nevelő otthonát bizonyos morontia személyiségek tartják fenn a végleges rendű lények világán, s a bolygó egyik felét a gyermeknevelés munkájának szentelik. Itt fogadják és állítják össze újból a túlélő halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielőtt elérték volna az egyéni szellemi szintet. Az ilyenek bármelyik szülőjének felemelkedése biztosítja, hogy a teremtésrészek halandó gyermeke újraszemélyesülésben részesül a végleges rendű lények csillagrendszeri bolygóján és ott megengedik neki, hogy a későbbi szabad akaratú választásával kimutassa, hogy vajon a halandói felemelkedés szülői útját kívánja-e követni vagy sem. A gyermekek itt éppen olyanok, mint a szülőbolygón, kivéve a nemek szerinti elkülönülést. A halandói fajta már nem szaporodik a lakott világokon szerzett élettapasztalást követően.
45:6.8 (517.1) Azok a lakóvilági hallgatók, akiknek egy vagy több gyermekük van a végleges rendű lények világán működő gyakorló-nevelő otthonban, valamint azok, akik nem rendelkeznek alapvető szülői tapasztalatokkal, kérelmezhetik a Melkizedeknél, hogy engedélyezze számukra, hogy a felemelkedési kötelezettségeik alól mentesülve a lakóvilágokról átmenetileg átkerüljenek a végleges rendű lények világára, ahol lehetőséget kapnak a saját és mások gyermekei mellett társszülői szerep betöltésére. A szülői segédkezés terén végzett szolgálatot később hivatalosan is elismerhetik a Jerusemen úgy, mint ama felkészülés egyik felének teljesítését, melyen az ilyen felemelkedőknek át kell esniük az Anyagi Fiak és Leányok családjaiban.
45:6.9 (517.2) Magát a gyakorló-nevelő otthont ezer, Anyagi Fiú és Leány alkotta pár felügyeli, akik a rendjük jerusemi telepes csoportjának önkéntesei közül kerülnek ki. Őket közvetlenül segítik a nagyjából ugyanilyen összlétszámú önkéntes midszonit szülői csoportok, akik e szolgálat miatt szakítják meg útjukat itt, útban a Satania midszonit világáról a végleges rendű lények szalvingtoni szférái között a számukra fenntartott külön világokon való, ki nem nyilatkoztatott úti céljuk felé.
45:7.1 (517.3) A melkizedekek az igazgatói az oktatók – részlegesen szellemivé lényegült saját akaratú teremtmények és mások – ama nagy testületének, akik oly kiválóan működnek a Jerusemen és az ahhoz tartozó világokon, különösen pedig a hét lakóvilágon. Ezek az elkülönítő-bolygók, ahol azokat a halandókat, akiknek nem sikerült eggyé kapcsolódniuk a bennük lakozó Igazítóval a húsvér testben eltöltött élet során, visszahelyezik egy átmeneti alakba; teszik ezt abból a célból, hogy további segítséget kapjanak és a szellemi előrelépésre irányuló törekvésük folytatására újabb lehetőségük legyen, azokról az erőfeszítésekről van szó, melyeket túl korán tört meg a halál. Vagy, ha az öröklött fogyatékosságok, a kedvezőtlen környezet vagy a körülmények összejátszása miatt bármely okból e lélek-elérés nem volt teljes, az okoktól függetlenül mindenki, akinek igazak a szándékai és szellemében is méltó, olyan, folytatódó bolygói létben találja magát, mint önnön valóját, ahol el kell sajátítania az örökkévaló létpálya lényeges elemeit, olyan jellemvonásokra kell szert tennie, melyeket a húsvér testben eltöltött élet során nem volt képes megszerezni vagy nem szerzett meg.
45:7.2 (517.4) A Ragyogó Estcsillagok (és a meg nem nevezett mellérendeltjeik) gyakran szolgálnak tanítókként a világegyetem különböző oktatási vállalkozásaiban, beleértve azokat is, melyeket a melkizedekek irányítanak. A Háromsági Tanító Fiak is közreműködnek, és ők biztosítják a paradicsomi tökéletességet e fokozatos felkészítő tanhelyek számára. De mindeme tevékenységek rendeltetése nem kizárólag a felemelkedő halandók előmenetelének elősegítése; sokuk éppen úgy foglalkozik a Nebadonban honos szellemszemélyiségek fokozatos felkészítésével is.
45:7.3 (517.5) A Melkizedek Fiak harmincnál is több különféle oktatási központot működtetnek a Jerusemen. E felkészítő tanhelyeken az önértékelési karokon kezdődik és a jerusemi létpolgársági tanintézetekben fejeződik be a képzés, ahol az Anyagi Fiak és Leányok a melkizedekekkel és másokkal társulnak abban a nagy erőfeszítésben, hogy képessé tegyék a halandó túlélőket a képviseleti kormányzással járó felsőbb szintű felelősségek vállalására. A teljes világegyetemet képviseleti terv szerint szervezik és igazgatják. A képviseleti kormányzás az önkormányzatiság isteni eszményképe a nem-tökéletes lényeknél.
45:7.4 (517.6) Világegyetemi időben mérve minden száz évben minden egyes csillagrendszer tíz képviselőt választ a csillagvilági törvényhozásban való munkára. Őket az ezertagú jerusemi tanács választja, mely választótestület a csillagrendszer csoportokat képviseli minden ilyen felhatalmazási vagy jelölési kérdésben. Minden képviselőt vagy egyéb küldöttet az ezer választóból álló tanács választ meg, és nekik a Melkizedek Igazgatási Kar legfelsőbb tanintézetét kellett elvégezniük, és az ezerfős választói csoport mindegyik tagja szintén rendelkezik ilyen végzettséggel. Ezt a tanhelyet a melkizedekek vezetik, melyben mostanában a végleges rendű lények is besegítenek.
45:7.5 (518.1) Számos választótestület van a Jerusemen, melynek tagjait időről időre a három létpolgársági rend választja meg – az Anyagi Fiak és Leányok, a szeráfok és azok társai, beleértve a köztes teremtményeket is, valamint a felemelkedő halandók. E megtisztelő rangra való jelöléshez a pályázónak megfelelő ajánlással kell rendelkeznie a Melkizedek igazgatási tanodáktól.
45:7.6 (518.2) A választójog általános a Jerusemen e három létpolgársági csoport tagjai esetében, azonban a szavazataikat eltérően súlyozzák, mégpedig attól függően, hogy milyen elismert és hivatalosan is elfogadott személyes mértékben rendelkeznek a motával – a morontia bölcsességgel. A jerusemi választáson valamely személy által leadott szavazat értéke egy és ezer között lehet. A jerusemi létpolgárokat a mota szinten elért előrehaladásuknak megfelelően sorolják be.
45:7.7 (518.3) A jerusemi létpolgárok időről időre megjelennek a Melkizedek vizsgáztatók előtt, akik hivatalosan is tanúsítják a morontia bölcsesség terén elért fejlődésüket. Ezután a Ragyogó Estcsillagok vagy az általuk kijelölt személyiségekből álló vizsgabizottságok elé állnak, akik a szellemi látásmód elsajátításának fokát állapítják meg. Ezt követően megjelennek a huszonnégy tanácsos és társaik előtt, akik megítélik a közösségbe tagozódás terén mutatott gyakorlati előmenetelüket. E három tényező aztán a képviseleti kormányzat létpolgársági nyilvántartás-vezetői elé kerül, akik gyorsan kiszámítják a mota besorolást és ennek megfelelően adják meg a választójogi minősítést.
45:7.8 (518.4) A melkizedekek felügyelete alatt a felemelkedő halandókat, különösen pedig azokat, akik késlekednek a személyiségegyesítésben az új morontia szinteken, az Anyagi Fiak veszik kézbe és alapos felkészítésben részesítik őket e hiányosságaik pótlása érdekében. Egyetlen felemelkedő halandó sem hagyja el a csillagrendszeri központot a csillagvilágok általánosabb és sokrétűbb közösségteremtő létpályájáért addig, amíg ezen Anyagi Fiak nem igazolják a mota személyiség elérését – egy olyan egyéniségét, mely tapasztalásilag társítva egyesíti a kiteljesített halandói létezést a sarjadzó morontia létpályával, melyeket kellőképpen összevegyít a Gondolatigazító szellemi felügyelete.
45:7.9 (518.5) [Közreadta egy, az Urantiára átmenetileg kirendelt Melkizedek.]
Az Urantia könyv
46. írás
46:0.1 (519.1) A JERUSEM, a Satania központja átlagos helyi csillagrendszeri központ, és eltekintve számos, a Lucifer-féle lázadásból, valamint Mihály urantiai alászállásából eredő szokatlan dologtól, e szféra átlagos a hasonló fajtájú szférák között. A helyi csillagrendszeretek keresztülment már néhány viharos élményen, de jelenleg igen hatékonyan igazgatják, és az idő múlásával az összhanghiány következményeit lassan, de biztosan felszámolják. A rendet és a jóakaratot helyreállítják, és a körülmények a Jerusemen egyre jobban megközelítik a hagyományaitok szerinti mennyei állapotot, mert a csillagrendszeri központ valóban olyan mennyország, amilyennek a huszadik századi vallásos hívők többsége elképzeli.
46:1.1 (519.2) A Jerusemet ezer szélességi övezetre és tízezer hosszúsági területrészre osztották. A szférán hét nagyobb főváros és hetven kisebb igazgatási központ van. A hét területi főváros különböző tevékenységekre szakosodott, és a Csillagrendszer Fejedelem az év folyamán mindegyikbe legalább egyszer ellátogat.
46:1.2 (519.3) A jerusemi szabványos mérföld nagyjából hét urantiai mérföldnek [11,2 kilométer] felel meg. A súlyegység, a „gradáns” az állandósult ultimatonra épülő tízes számrendszerből származtatható és a ti súlymértéketek szerint nagyjából 280 grammot nyom. A sataniai nap egy óra négy perc és tizenöt másodperc híján egyenlő három urantiai nappal, ennyi idő kell ahhoz, hogy a Jerusem a tengelye körül egyszer körbeforduljon. A csillagrendszeri év száz jerusemi napból áll. A csillagrendszeri időt a főkronoldekek teszik közzé.
46:1.3 (519.4) A Jerusem energiája nagyszerűen szabályozottan kering a szféra körül a körzetcsatornákban, melyeket közvetlenül a tér energiatöltése táplál és amelyeket szakszerűen igazgatnak a Fizikai Főszabályozók. Az ilyen energiáknak a fizikai vezetőcsatornákon való átáramoltatásával szembeni ellenállás során keletkező hőmennyiség biztosítja az egyenletes hőmérséklet-eloszlást a Jerusemen. A teljes fényesség időszakához tartozó hőmérsékletet körülbelül 21 Celsius fokon tartják, míg a fényszegény időszakban a hőmérséklet valamivel 10 fok alá esik.
46:1.4 (519.5) A Jerusem világítási rendszere nem olyan bonyolult, hogy ne értenétek meg. Nincsenek nappalok és éjszakák, és nincs meleg és hideg évszak sem. Az erőtér-átalakítók százezer központot működtetnek, melyekből felhígult energiák haladnak felfelé, a bolygói légkörön keresztül, mialatt változásokon mennek át és elérik a szféra villamos levegőkupoláját; és akkor ezek az energiák úgy verődnek vissza, mint lágy, szűrt és egyenletes fény, mely nagyjából olyan erősségű, mint az urantiai napsugárzás akkor, amikor a nap délelőtt tízkor süt.
46:1.5 (520.1) Ilyen fényviszonyok mellett úgy tűnik, mintha a fénysugarak nem egy helyről érkeznének; csak kiszűrődnek az égből, a tér minden irányából egyenletesen sugározódnak. E fény igen hasonló a természetes napfényhez, attól eltekintve, hogy sokkal kevesebb hőt tartalmaz. Ebből is érzékelhető, az ilyen központi világok nem fénylenek a térben; ha a Jerusem az Urantiához nagyon közel helyezkedne el, akkor sem lenne látható.
46:1.6 (520.2) A fényenergiát a Jerusem felső ionizálódott légrétegéből a felszín felé visszaverő gázok nagyon hasonlók az urantiai felső légrétegekben lévőkhöz, melyek az úgynevezett sarki fényeitek aurorális jelenségeiért felelősek, bár ezek más okból képződnek. Az Urantián ugyanez a gázpajzs akadályozza meg a földi hírközlőhullámok kijutását az űrbe, mert a felszín felé visszaveri azokat, amikor a kifelé tartó útjuk során beleütköznek. Így a híradások a földfelszín közelében maradnak, amint a légtéren keresztül a világot körbeutazzák.
46:1.7 (520.3) A szféra világítását állandó szinten tartják a jerusemi nap hetvenöt százalékán át, és ezt követi a fokozatos gyengülés, és a legkisebb fényerősség mellett nagyjából olyanok a fényviszonyok, mint nálatok egy tiszta éjszakán teliholdkor. Ez a Jerusem csendes órája. Csak a híradás-fogadó állomások működnek a pihenés és a feltöltődés ezen időszakában.
46:1.8 (520.4) A Jerusem néhány közeli naptól gyenge fényt kap – egyfajta ragyogó csillagfényt – de nincs rájuk utalva; az olyan világok, mint a Jerusem nincsenek kitéve a napok okozta viszontagságoknak, és nem is szembesülnek a kihűlő vagy a haldokló nap kérdésével.
46:1.9 (520.5) A hét átmeneti tanulmányvilágot és azok negyvenkilenc segédszféráját a jerusemi eljárással látják el hővel, fénnyel, energiával és vízzel.
46:2.1 (520.6) A Jerusemen hiányolni fogjátok az Urantia és a más kifejlődött világok csipkézett hegyvonulatait, ott ugyanis nincsenek sem földrengések, sem vízesések, azonban élvezhetitek majd az elragadóan szép hegyvidékeket és az egyéb különleges helyrajzi és tájképi változatosságokat. A Jerusem óriási területeit őrizték meg „természetes állapotban”, és e vidékek nagyszerű volta igencsak meghaladja az emberi képzeletet.
46:2.2 (520.7) Ezer és egy kisebb tó is van ott, nincsenek viszont tajtékzó folyók, sem kiterjedt világtengerek. Az épített világok egyikén sincs zápor, nincsenek viharok és hóviharok sem, azonban naponta kicsapódik a nedvesség a fényszegény állapot és a legalacsonyabb hőmérséklet időszakában. (A három gáz alkotta légkörű világon a harmatpont magasabb, mint az Urantiához hasonló kétgázos légkörű világokon.) A fizikai növényi élet és az élő dolgok morontia világa egyaránt igényli a nedvességet, viszont ezt nagyobbrészt az egész szférát behálózó, talaj alatti keringtető-rendszer biztosítja, mely még a magasabb területek legtetejéig is elér. E vízrendszer nem teljesen felszínalatti, mert számos csatorna köti össze a gyöngyöző jerusemi tavakat.
46:2.3 (520.8) A Jerusem légkörét három gáz keveréke alkotja. E levegő nagyon hasonlít az urantiaiéra, azzal a különbséggel, hogy a morontia életrend légzéséhez szabott gázt is tartalmaz. E gáz semmilyen mértékben nem akadályozza az anyagi rendbe tartozó állatok vagy növények légzését.
46:2.4 (521.1) A szállítási rendszer össze van kapcsolva az energiaszállító-kör rendszerével, mely fő energiaáramok egymástól tizenhat kilométeres távolságra vannak telepítve. Fizikai szabályozó működési rendek révén a bolygó anyagi lényei képesek az óránkénti háromszáz-nyolcszáz kilométeres sebességgel haladni. A szállítómadarak körülbelül százhatvan kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. Az Anyagi Fiak légi szerkezetei óránként nyolcszáz kilométer körüli sebességgel haladnak. Az anyagi és a kezdetleges morontia lényeknek e gépi szállítóeszközöket kell igénybe venniük, azonban a szellemszemélyiségek a felsőbb térerőkhöz és az energia szellemi forrásaihoz való kapcsolódás révén haladnak.
46:2.5 (521.2) A Jerusem és a hozzá tartozó világok a fizikai életnek tíz, a Nebadon épített szféráira jellemző szabványos egységével rendelkeznek. Lévén, hogy a Jerusemen nincs szerves törzsfejlődés, ezért nincsenek összeütközések sem az életformák között, nincs küzdelem a létért, és nem érvényesül a legéletképesebb túlélésének gyakorlata sem. Inkább egyfajta alkotó alkalmazkodás érvényesül, mely előre vetíti a központi és isteni világegyetem örökkévaló világainak szépségét, összhangját és tökéletességét. Mindebben az alkotó tökéletességben jelen van a fizikai és a morontia élet legmeghökkentőbb keveréke, melyek elemeit művészien kiemelik az égi mesterek és társaik.
46:2.6 (521.3) A Jerusem valóban némi ízelítő a paradicsomi dicsőségből és kiválóságból. De sohasem remélhetitek, hogy bármely erőltetett leírással megfelelő fogalmat fogtok tudni alkotni e dicsőséges épített világokról. Oly kevés dolog van, ami összevethető lenne bármivel is a világotokon, és ha lenne is ilyen, a jerusemi dolgok még akkor is oly mértékben meghaladják az urantiai dolgokat, hogy az ilyen összehasonlítás csaknem fájdalmasan torz lenne. Mindaddig, amíg ténylegesen is meg nem érkeztek a Jerusemre, addig nemigen lesztek képesek igazi fogalmat alkotni a mennyei világokról, de nem is olyan sok idő telik majd el a jövőben, amikor a csillagrendszeri központon megszerzendő tapasztalataitokat összevetitek a világegyetem, a felsőbb-világegyetem, majd pedig a Havona távolibb felkészülési szféráira való valamikori megérkezésetekkel.
46:2.7 (521.4) A Jerusem gyártó- vagy kutatóövezete kiterjedt terület, olyan, melyet az urantiaiak aligha ismernének fel, lévén, hogy nincsenek füstölgő kéményei; mindazonáltal e különleges világok bonyolult anyagi gazdasággal rendelkeznek, és olyan tökéletes a gépi módszerük és oly tökéletes a fizikai fejlettségük, mely még a legtapasztaltabb vegyészeiteket és feltalálóitokat is meghökkentené, sőt megdöbbentené. Szakítsatok időt annak átgondolására, hogy a Paradicsomra vezető út ezen első elkülönítő világa messze anyagibb, mintsem szellemi. A Jerusemen és annak átmeneti világain való ottlétetek alatt végig sokkal közelebb lesztek az anyagi dolgokhoz kötődő földi létetekhez, mint a fejlődő szellemlétezésbeni későbbi életetekhez.
46:2.8 (521.5) A Szeráf-hegy a Jerusem legmagasabb pontja, négyezerötszáz méter magas, és ez a kiindulópontja minden szállító szeráfnak. Számos gépi találmányt használnak arra, hogy a bolygói gravitáció és a légellenállás legyőzéséhez szükséges kezdeti energiát biztosítsák. Urantiai időben mérve három másodpercenként indulnak szeráfi szállítmányok a fényes időszakban és néha még jócskán a nyugalmi időszakban is. A szállítók nagyjából huszonöt szabványmérföld per urantiai másodperc sebességgel szállnak fel és az előírt repülési sebességet a Jerusemtől csak kétezer mérföld távolságban érik el.
46:2.9 (521.6) A szállítmányok a kristálymezőre, az úgynevezett üvegtengerre érkeznek. E terület körül fogadóállomások helyezkednek ama különböző lényrendek számára, akik a szeráfi utasszállítást veszik igénybe a téren való átkeléshez. A hallgató-látogatók számára kialakított sarki kristály-fogadóállomás közelében feljuthattok a gyöngyházfényű megfigyelőállomásra és megtekinthetitek az egész központi bolygó hatalmas domborzati képét.
46:3.1 (522.1) A felsőbb-világegyetemi és a paradicsom-havonabeli híradásokat a Jerusemen a Szalvingtonnal összeköttetésben és egy olyan eljárás révén fogják, melyben szerepe van a sarki kristálynak, az üvegtengernek. Amellett, hogy gondoskodnak ezeknek a Nebadonon kívülről érkező közleményeknek a vételéről, a fogadóállomásoknak három külön csoportja is van. Ezeket az elkülönült, de hármaskört alkotó állomáscsoportokat a helyi világokról, a csillagvilági központról és a helyi világegyetem központjáról érkező híradások vételére hangolták. Mindezeket a híradásokat korlátozás nélkül jelenítik meg, s így a központi híradóteremben tartózkodó bármely lény érzékelheti azokat; az összes olyan dolog közül, melybe egy felemelkedő halandó a Jerusemen belefeledkezhet, egy sem lebilincselőbb és nem köti le jobban a figyelmét, mint az, hogy hallgathatja a világegyetemi térjelentések soha meg nem szűnő áradatát.
46:3.2 (522.2) E jerusemi híradás-vevő állomást egy óriási fogadóterem veszi körül, melyet az Urantián nagyobbrészt ismeretlen, villódzó anyagokból építettek, és amelyben ötmilliárdnál is több – anyagi és morontia – lény számára van hely a megszámlálhatatlan szellemszemélyiségen kívül. Az egész Jerusem kedvenc időtöltése, hogy szabadidejüket a híradó-állomáson töltik, hogy tájékozódjanak a világegyetem jólétéről és helyzetéről. Ez az egyetlen bolygói tevékenység, melyet nem fog vissza a fényszegény időszak sem.
46:3.3 (522.3) E hírvevő terembe folyamatosan érkeznek a szalvingtoni üzenetek. A Fenséges Csillagvilági Atya szavait a közeli Edentiáról legalább napi gyakorisággal veszik. Az állandó és a rendkívüli uverszai híradásokat rendszeres időközönként továbbítják a Szalvingtonon keresztül, és amikor paradicsomi üzenetek érkeznek, a teljes népesség összegyűlik az üvegtenger körül, és az uverszai barátaink a tükrözőműködési jelenségekkel kiegészítik a paradicsomi híradási eljárást, s így minden, ami hallható, egyúttal láthatóvá is válik. A halandó túlélők így ízlelgethetik folyamatosan az egyre magasabb szintű szépséget és nagyszerűséget, amint befelé haladnak az örökkévaló kaland útján.
46:3.4 (522.4) A jerusemi adóállomás a szféra ellentétes sarkán helyezkedik el. Az egyes világoknak szóló összes híradást továbbítják a csillagrendszeri központokról, kivéve Mihály üzeneteit, melyek néha közvetlenül jutnak el a rendeltetési helyükre a főangyali körön át.
46:4.1 (522.5) A Jerusem jókora részeit lakóterületként jelölték ki, míg a csillagrendszer központjának egyéb részeit a szükséges igazgatási feladatkörök ellátására engedték át, beleértve a 619 lakott szféra, az 56 átmeneti műveltségű világ és maga a központi szféra ügyeinek felügyeletét is. A Jerusemen és a Nebadonban e beosztás a következő:
46:4.2 (522.6) 1. A körök – a nem honosok lakóterületei.
46:4.3 (522.7) 2. A négyzetek – a csillagrendszeri végrehajtói-igazgatási területek.
46:4.4 (522.8) 3. A téglalapok – a kevésbé fejlett honos életforma otthona.
46:4.5 (522.9) 4. A háromszögek – a helyi vagy jerusemi igazgatási területek.
46:4.6 (522.10) A csillagrendszeri tevékenységeknek körökbe, négyzetekbe, téglalapokba és háromszögekbe ekképpen való elrendezése általános a Nebadon minden csillagrendszeri központján. Egy másik világegyetemben ettől teljesen eltérő elrendezés érvényesülhet. E kérdéseket a Teremtő Fiak külön tervei szabályozzák.
46:4.7 (523.1) A lakó- és igazgatási területekről szóló beszámolóinkban nem térünk ki az Isten Anyagi Fiainak, a Jerusem állandó létpolgárainak hatalmas és csodálatos uradalmaira, és nem teszünk említést a szellemi és a közel szellemi teremtmények számos egyéb elragadó rendjeiről sem. Például: A Jerusem a csillagrendszeri működésre tervezett spironga hatékony szolgálatait élvezi. E lények rendeltetése az anyagfeletti lakosok és látogatók szellemi szolgálata. Olyan értelmes és szép lények nagyszerű csoportját alkotják, akik a teljes morontia teremtésösszesség fenntartásán és szebbé tételén munkálkodó felsőbb morontia teremtmények és morontia segítők átmeneti szolgálói. Szerepük a Jerusemen az, ami a köztes teremtményeké az Urantián, azoké a közteslény segítőké, akik az anyagi és a szellemi között működnek.
46:4.8 (523.2) A csillagrendszeri központok különlegesek annyiban, hogy ezek az egyetlen világok, melyek gyakorlatilag tökéletesek a világegyetemi létezés mindhárom állapotában: az anyagiban, a morontiaiban és a szellemiben. Legyél akár anyagi, morontia vagy szellemszemélyiség, otthon fogod érezni magad a Jerusemen; és így éreznek az összetett lények is, mint amilyenek a köztes teremtmények és az Anyagi Fiak.
46:4.9 (523.3) A Jerusemen nagyszerű épületek vannak az anyagi és a morontia fajtából egyaránt, míg a tisztán szellemi körzetek dísze sem kevésbé páratlan és teljes. Bárcsak találnék szavakat, hogy beszámoljak nektek a nagyszerű fizikai berendezkedés jerusemi morontia megfelelőiről! Bárcsak képes lennék bemutatni nektek e központi világ szellemi berendezkedésének fenséges kiválóságát és művészi tökéletességét! A szépség tökéletességéről és a felszereltség teljességéről alkotott legmerészebb fogalmaitok sem képesek ezek nagyszerűségét megközelíteni. A Jerusem csak az első lépés a paradicsomi szépség fenséges tökéletességéhez vezető úton.
46:5.1 (523.4) A világegyetemi élet nagyobb csoportjai számára lakóhelyül fenntartott területeket nevezik jerusemi köröknek. E beszámolókban említett körcsoportok a következők:
46:5.2 (523.5) 1. Az Istenfiak körei.
46:5.3 (523.6) 2. Az angyalok és a főszellemek körei.
46:5.4 (523.7) 3. A Világegyetemi Segítők körei, közéjük sorolva azokat a teremtményi-háromságot elért fiakat is, akiket nem jelöltek Háromsági Tanító Fiaknak.
46:5.5 (523.8) 4. A Fizikai Főszabályozók körei.
46:5.6 (523.9) 5. A kijelölt felemelkedő halandók körei, közéjük sorolva a köztes teremtményeket is.
46:5.7 (523.10) 6. Az önkéntes telepes csoportok körei.
46:5.8 (523.11) 7. A Végleges Testület körei.
46:5.9 (523.12) E lakócsoportok mindegyike hét egyközepű és egyre magasabban elhelyezett körből áll. Mindet egy mintára építették, de a méretük különböző és eltérő anyagösszetételt is mutatnak. Mindegyiket tágas szabadterek veszik körül, melyek kiterjedt sétányokat alkotva szövik át a hét egyközepű kör alkotta csoportokat.
46:5.10 (524.1) 1. Az Istenfiak körei. Bár az Istenfiaknak van saját közösségi rendeltetésű bolygójuk, mégpedig az átmeneti műveltségű világok egyike, mégis ilyen nagy területeket foglalnak el a Jerusemen. Az átmeneti műveltségű világukon a felemelkedő halandók szabadon keveredhetnek az isteni fiúi besorolásba tartozó rendekkel. Ott személyesen is meg fogjátok ismerni és meg fogjátok szeretni e Fiakat, azonban a társadalmi életük nagyobbrészt e külön világra és annak segédszféráira korlátozódik. A jerusemi körökben azonban a fiúi besorolásba tartozó különféle csoportok munka közben figyelhetők meg. Lévén, hogy a morontia látókör kellően széles, ti is sétálhattok a Fiak sétányain és megfigyelhetitek a számos különféle rendjeik érdekfeszítő tevékenységeit.
46:5.11 (524.2) A Fiak hét köre egyközepű és egymás fölé magasodik, így az egyes külső, nagyobb körökből rá lehet látni a belső, kisebb körökre, melyek mindegyikét közcélú sétálófal övez. E falakat csillogó ragyogású kristálykövekből építették és olyannyira kimagasodnak, hogy róluk belátható az adott lakókör egésze. A falak mindegyikét átszelő kapuk – a számuk ötvenezer és százötvenezer között van – egyetlen gyöngyházfényű kristályból állnak.
46:5.12 (524.3) A Fiak területének első körét az Ítélkező Fiak és az ő személyes kísérőik foglalják el. Itt összpontosulnak e bírói Fiak alászállási és ítélkezési szolgálataival kapcsolatos tervek és közvetlen tevékenységek. Szintén e központon keresztül tartanak kapcsolatot a csillagrendszeri avonalok a világegyetemmel.
46:5.13 (524.4) A második kört a Háromsági Tanító Fiak töltik ki. E szent területen a daynalok és társaik végzik az újonnan érkezett elsőrendű Tanító Fiak felkészítését. Mindebben a munkában szakszerűen segíti őket a Ragyogó Estcsillagok bizonyos mellérendeltjeinek egysége. A teremtményi-háromságot elért fiak egy övezetet foglalnak el a Daynal-körben. A Háromsági Tanító Fiak állnak a legközelebb ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyes képviselői legyenek a helyi csillagrendszerben; ők a legkevésbé háromsági-származású lények. E második kör iránt a Jerusem összes népe különleges érdeklődést mutat.
46:5.14 (524.5) A harmadik kört a melkizedekeknek tartják fenn. Itt lakoznak a csillagrendszeri vezetők és innen felügyelik e sokoldalú Fiak csaknem végtelen tevékenységeit. A melkizedekek a felemelkedő halandók számára az első lakóvilágtól kezdve végig a jerusemi létpályája során nevelőapák és mindig jelen lévő tanácsadók. Nem tévedés azt állítani, hogy az Anyagi Fiak és Leányok állandó tevékenységei mellett ők a meghatározó tényezők a Jerusemen.
46:5.15 (524.6) A negyedik kör ad otthont a vorondadekeknek, valamint a látogató és megfigyelő fiak minden más rendjének is, akiknek az elhelyezéséről másutt nem gondoskodnak. A Fenséges Csillagvilági Atyák itt szállnak meg a helyi csillagrendszert ellenőrző útjaik során. A Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemi Ítélők is mind e körben lakoznak, amikor a csillagrendszerben teljesítenek szolgálatot.
46:5.16 (524.7) Az ötödik kör a lanonandekek, a Csillagrendszer Fejedelmek fiúi rendjének és a Bolygóhercegeknek a lakhelye. E három rend otthona egyetlen vegyes csoportot alkot e területen. A csillagrendszer tartalékosai is e körben állomásoznak, míg a Csillagrendszer Fejedelem temploma a kormányzati építménycsoport központjában az igazgatási hegyen található.
46:5.17 (524.8) A hatodik kör a csillagrendszerbeli élethordozók tartózkodási helye. E Fiak összes rendje itt gyülekezik, és innen indulnak a világokon teljesítendő feladataikra.
46:5.18 (524.9) A hetedik kör a felemelkedő fiak gyülekezőhelye, ama kijelölt halandóké, akik átmenetileg működnek a csillagrendszer központján, mégpedig a szeráftársaikkal együtt. Minden egykori halandót, aki a jerusemi létpolgársági szint felett áll, de még nem jutott el a végleges rendűre, itt úgy tekintenek, mint az e körben központtal rendelkező csoporthoz tartozót.
46:5.19 (525.1) A Fiak számára fenntartott kör alakú helyek hatalmas területet foglalnak el, és egészen ezerkilencszáz évvel ezelőttig egy nagy üres terület állt annak közepén. E központi területet jelenleg a Mihály-emlékmű foglalja el, melyet mintegy ötszáz évvel ezelőtt fejeztek be. Négyszázkilencvenöt évvel ezelőtt, amikor is a templomot felavatták, Mihály személyesen is jelen volt, és az egész Jerusem meghallgatta a Tökéletes Fiúnak az Urantiára, a Satania legalacsonyabb rendű bolygójára való alászállásának megható történetét. A Mihály-emlékmű ma már minden olyan tevékenység központja, mely a mihályi alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefügg, beleértve a legújabban átvett szalvingtoni tevékenységek többségét is. Az emlékművet gondozó személyzet egymilliónál is több személyiségből áll.
46:5.20 (525.2) 2. Az angyalok körei. A Fiak lakóterületeihez hasonlóan az angyalok körei is hét egyközepű és egymás fölé magasodó körből állnak, melyek mindegyike a belső területekre néz.
46:5.21 (525.3) Az angyalok első körét a Végtelen Szellem felsőbb személyiségei foglalják el, akik történetesen a központi világon állomásoznak – a Független Hírvivők és társaik. A második kört a hírvivő seregeknek, a Szakmai Tanácsadóknak, a társaknak, a felügyelőknek és az adatrögzítőknek tartják fenn, akik időről időre a Jerusemen működnek. A harmadik kör a felsőbb rendbe és csoportba tartozó segédkező szellemeké.
46:5.22 (525.4) A negyedik kör az intéző szeráfoké, és a Sataniához hasonló helyi csillagrendszerekben szolgáló szeráfok az „angyalok megszámlálhatatlan seregét” alkotják. Az ötödik kört a bolygók szeráfjai foglalják el, míg a hatodik az átmenetben segédkezők otthona. A hetedik kör a szeráfok bizonyos, ki nem nyilatkoztatott rendjeinek tartózkodási helye. Az angyalok mindeme csoportjainak adatrögzítői nem a társaikkal együtt laknak, az ő otthonuk a jerusemi feljegyzés-templom. Minden feljegyzést három példányban őriznek e hármas irattári csarnokban. A csillagrendszeri központon a feljegyzéseket mindig megőrzik anyagi, morontia és szellemi formában egyaránt.
46:5.23 (525.5) E hét kört a kiállított jerusemi körkép veszi körül, melynek kerülete ötezer szabványmérföld, s amelynek rendeltetése a Satania benépesített világai felemelkedő helyzetének bemutatása, és amelyet állandóan úgy pontosítanak, hogy hűen mutassa az egyes bolygók pillanatnyi állapotát. Nem kétlem, hogy az angyalok köreire betekintést engedő, hatalmas sétány lesz az első jerusemi látvány, mely felhívja magára a figyelmeteket, amikor az első látogatásaitok alkalmával hosszabb szabadidő eltöltésére kaptok engedélyt.
46:5.24 (525.6) E kiállítások a jerusemi honos élet gondjaira vannak bízva, azonban ebben a segítségükre vannak a Satania különböző világairól jött felemelkedők, akik útban az Edentiára a Jerusemen megállnak. A bolygói körülményeket és a világfejlődést sokféleképpen mutatják be, melyek egy része számotokra is ismert, ám a legtöbb eljárás ismeretlen az Urantián. E kiállítások a hatalmas fal külső peremét foglalják el. A sétány egyéb részei csaknem teljesen beépítetlenek, díszítésük azonban gazdag és bőséges.
46:5.25 (525.7) 3. A világegyetemi segítők köreiben vannak az Estcsillagok telephelyei, melyek a hatalmas központi téren helyezkednek el. Itt található Galantia, a felsőbb angyalok e hatalmas csoportja társvezetőjének csillagrendszeri állomáshelye, aki az összes felemelkedő Estcsillag közül elsőként kapott megbízatást. Ez a Jerusem összes igazgatási övezete közül az egyik legpazarabb, még úgy is, hogy ez a viszonylag új építmények közé tartozik. E központ átmérője ötven mérföld. Galantia állomáshelye egy egytömbű, teljesen átlátszó kristályöntvény. Ezen anyagi-morontia kristályokat mind a morontia, mind az anyagi lények nagyra értékelik. A teremtett Estcsillagok az egész Jerusemre kifejtik hatásukat, ugyanis rendelkeznek az ehhez szükséges személyiségfeletti sajátosságokkal. Az egész világból szellemi beállítottság árad, mert a tevékenységeik közül sokat a Szalvingtonról telepítettek ide.
46:5.26 (526.1) 4. A Fizikai Főszabályozók körei. A Fizikai Főszabályozók különféle rendjeit egyközepűen helyezték el a hatalmas erőtér-templom körül, ahol a csillagrendszer erőtér-főnöke és a morontia erőtér-felügyelők főnöke elnököl. Ez az erőtér-templom az egyike ama két övezetnek a Jerusemen, ahová felemelkedő halandók és köztes teremtmények nem léphetnek be. A másik az Anyagi Fiak területén található anyagtalanná lényegítő övezet, egy olyan kutatóállomás-együttes, ahol a szállító szeráfok az anyagi lényeket a morontia rendű létállapothoz igen hasonló állapotúvá alakítják át.
46:5.27 (526.2) 5. A felemelkedő halandók körei. A felemelkedő halandók köreinek központi területét egy 619 bolygói emlékműből álló csoport foglalja el, mely a csillagrendszer lakott világait jelképezi, és ezek az építmények rendszeres időközönként alapos változtatásokon esnek át. Az egyes világokról származó halandók előjoga, hogy a bolygójuk emlékművének bizonyos változtatásait vagy bővítményeit időről időre jóváhagyják. Sok változtatást éppen most hajtanak végre az urantiai építményeken. E 619 templom központját az Edentia és annak számos, felemelkedő-műveltségű világának működésképes hasonmása foglalja el. E leképezés átmérője negyven mérföld és tényleges mása az Edentia-rendszernek, minden részletében hű az eredetihez.
46:5.28 (526.3) A felemelkedők más csoportok jerusemi szolgálatait élvezik és örömüket lelik ezek eljárásainak megfigyelésében. Az egész Jerusem számára teljes mértékben megfigyelhető minden, ami ezekben a különböző körökben folyik.
46:5.29 (526.4) Az ilyen világon háromféle tevékenység folyik: munka, fejlődés és játék. Más szavakkal: szolgálat, tanulás és kikapcsolódás. Az összetett tevékenységek a társas érintkezésből, a csoportos szórakozásból és az istenimádatból állnak. Oktatási szempontból nagyon értékes dolog a különböző személyiségcsoportok vegyítése, az olyan rendeké, melyek az adott lény társaitól nagyon különböznek.
46:5.30 (526.5) 6. Az önkéntes telepes csoportok körei. Az önkéntes telepes csoportok hét körét három óriási építmény díszíti: a Jerusem hatalmas csillagvizsgálója, a Satania nagyszabású szépművészeti kiállítása, és a visszatekintési igazgatók roppant nagy fogadóterme, a pihenésnek és a kikapcsolódásnak szentelt morontia-tevékenységek háza.
46:5.31 (526.6) Az égi mesterek irányítják a spornagiát és biztosítják az ötletes díszítések és a méreteikkel lenyűgöző emlékművek sokaságát, melyekben a nyilvános gyűlésekre szolgáló minden helyszín bővelkedik. A mesterek műtermei e csodálatos világ minden páratlan építménye között a legnagyobbak és a legszebbek közé tartoznak. A többi önkéntes telepes csoport is nagy kiterjedésű és szép központokat tart fenn. Ezen épületek közül sokat teljes egészében kristálykövekből építettek. Az összes épített világ bővelkedik kristályokban és az úgynevezett nemesfémekben.
46:5.32 (527.1) 7. A végleges rendű lények körei közepén egy különleges építmény helyezkedik el. Ugyanez az üres templom megtalálható minden csillagrendszeri központon szerte a Nebadonban. Ez a jerusemi épület Mihály jelével van lepecsételve és ez az ajánlás áll rajta: „Nem felszentelve a szellemlét hetedik szakaszához – az örökkévaló feladathoz.” E rejtélyes templomot Gábriel pecsételte le, és csakis Mihály képes feltörni vagy törheti fel a Fényes Hajnalcsillag által feltett hatósági pecsétet. Egy napon majd ti is meglátjátok e néma templomot, még ha nem is oldhatjátok meg a rejtélyét.
46:5.33 (527.2) Egyéb jerusemi körök: A lakócélokat szolgáló körökön felül számos egyéb célra kijelölt lakóhely van a Jerusemen.
46:6.1 (527.3) A csillagrendszer végrehajtói-igazgatási egységei a hatalmas részleg-négyzetekben helyezkednek el, összesen ezren. Minden egyes igazgatási egység száz kisrészlegre van felosztva, melyek mindegyike tíz alcsoportból áll. Ez az ezer négyzet pedig tíz nagyegységbe van osztva, s így alkotják az alábbi tíz igazgatási részleget:
46:6.2 (527.4) 1. Fizikai fenntartás és anyagi fejlesztés, a fizikai erőtér és energia területei.
46:6.3 (527.5) 2. Döntőbíráskodás, etika és igazgatási bíráskodás.
46:6.4 (527.6) 3. Bolygói és helyi ügyek.
46:6.5 (527.7) 4. Csillagvilági és világegyetemi ügyek.
46:6.6 (527.8) 5. Oktatás és egyéb melkizedeki tevékenységek.
46:6.7 (527.9) 6. Bolygói és csillagrendszeri fizikai fejlődés, a sataniabeli tevékenységek tudományos területei.
46:6.8 (527.10) 7. Morontia ügyek.
46:6.9 (527.11) 8. Tisztaszellem-tevékenységek és -etika.
46:6.10 (527.12) 9. Felemelkedési segédkezés.
46:6.11 (527.13) 10. Nagy világegyetemi bölcselet.
46:6.12 (527.14) Ezek az épületek átlátszók; ennélfogva az összes csillagrendszeri tevékenységet megfigyelhetik még a hallgató-látogatók is.
46:7.1 (527.15) A Jerusem ezer téglalapját a központi bolygó alacsonyabb rendű, honos élete foglalja el, ezek közepén található a spornagia hatalmas kör alakú telephelye.
46:7.2 (527.16) A Jerusemen ámulni fogtok a nagyszerű spornagia mezőgazdasági vívmányain. Ott a földet nagyobbrészt művészi és díszítő céllal művelik. A spornagiát alkotók a központi világok tájkertészei, és ők a jerusemi szabadterek művelését eredetien és művészien végzik. Igénybe vesznek mind állati, mind pedig számos gépi eszközt a talajműveléshez. Avatott szakértői a területeiken működő erőtér-közvetítők kihasználásának, valamint az alacsonyabb rendű, náluk kisebb testvér-teremtmények számos rendje igénybevételének, melyek közül sok áll a rendelkezésükre e különleges világokon. Ezt az állati életrendet jelenleg nagyobbrészt az evolúciós szférákról származó, felemelkedő köztes teremtmények irányítják.
46:7.3 (528.1) A spornagiát alkotókba nem költözik Igazító. Nekik nincs túlélő lelkük, de azért hosszú életűek, néha negyven-ötvenezer szabványévig is elélnek. Rengetegen vannak, és fizikai segédkezést végeznek az anyagi szolgálatot igénylő világegyetemi személyiségek összes rendje számára.
46:7.4 (528.2) Bár a spornagiába tartozók nem rendelkeznek túlélő lélekkel és nem is fejlődik bennük ilyen, és bár nincs személyiségük sem, mindazonáltal kifejlődik az egyéniségük, mely képes megtapasztalni az újratestesülést. Amikor az idő múlásával e különleges teremtmények fizikai teste az elhasználódás és a kor miatt tönkremegy, akkor a teremtőik az élethordozókkal együttműködve új testet készítenek a számukra, melyben a régi spornagia újra megtelepszik.
46:7.5 (528.3) A spornagiát alkotók az egyetlen teremtmények az egész Nebadon világegyetemben, akik ezt vagy bármely másfajta újratestesülést átélnek. Ők csak az első öt elmeszellem-segédre érzékenyek; nem válaszolnak az istenimádat szellemének és a bölcsesség szellemének működésére. De az ötsegédes-elme felér a teljes vagy hatodik valóságszinttel, és e tényező az, ami tapasztalási azonosságként megmarad.
46:7.6 (528.4) Nem igazán van mihez hasonlítanom e hasznos és szokatlan teremtményeket, mivel az evolúciós világokon nincs hozzájuk hasonló állat. Nem evolúciós lények, mert őket a jelenlegi alakjukban és besorolásukban az élethordozók tervezték. Kétneműek, és akkor szaporodnak, amikor az állománynövelés ezt igényli.
46:7.7 (528.5) Talán akkor tudnék a legjobban átadni valamit az urantiai elméknek e szép és szolgálatkész teremtmények természetéről, ha azt mondanám, hogy egy hűséges ló és egy ragaszkodó kutya egyesített jegyeit hordozzák és még a legfelsőbb rendű csimpánzét is meghaladó értelmi képességeket mutatnak. És nagyon szépek, ha az urantiai mérték szerint tekintünk rájuk. Rendkívül értékelik azt a figyelmet, melyet irányukban az ilyen épített világokon tartózkodó anyagi és félanyagi lények mutatnak. Képesek látni – az anyagi lényeken kívül – a morontia teremtéseket, az alsóbb angyali rendeket, a köztes teremtményeket és a szellemszemélyiségek némely alsóbb rendjeit is. Nem értik meg a Végtelen imádatát, és nem képesek megragadni az Örökkévaló jelentőségét sem, viszont a gazdáikhoz való ragaszkodáson keresztül képesek bekapcsolódni a területük kifelé irányuló szellemi áhítatába.
46:7.8 (528.6) Vannak, akik azt hiszik, hogy valamely eljövendő világegyetemi korszakban a hűséges spornagia elszakad a létezés állati szintjétől és méltó evolúciós beteljesülést ér el a fokozatos értelmi gyarapodásban, sőt még a szellemi fejlődésben is.
46:8.1 (528.7) A Jerusem tisztán helyi és szokványos ügyeit a száz háromszögből irányítják. Ezek az egységek ama tíz bámulatos építmény köré csoportosulnak, melyek a jerusemi helyi igazgatásnak adnak otthont. A háromszögeket a csillagrendszeri történelem körképszerű látványa övezi. Jelenleg e körképben két szabványmérföldnél is nagyobb kiürített terület van. Ezt az övezetet azt követően állítják helyre, hogy a Sataniát visszavették a csillagvilági családba. Ezzel kapcsolatban Mihály rendeletei alapján már minden intézkedést megtettek, de a Nappalok Elődeinek ítélőszéke még nem fejezte be a Lucifer-féle lázadás ügyeinek elbírálását. A Satania addig nem kerülhet vissza a Norlatiadek teljes jogú tagjai közé, amíg otthont ad a főlázadóknak, azoknak a magas rangú, teremtett lényeknek, akik a fényből a sötétségbe zuhantak.
46:8.2 (529.1) Amikor a Satania visszatérhet a csillagvilág kebelére, akkor kerül majd elő annak kérdése, hogy az elszigetelt világokat visszavegyék a lakott világok csillagrendszeri családjába, s ezzel együtt visszakerüljenek a teremtésrészek szellemi közösségébe. De még ha az Urantia vissza is kerülne a csillagrendszeri körökbe, akkor is zavarba hozna benneteket az a tény, hogy az egész csillagrendszeretek Norlatiadek-vesztegzár alatt van, mely részlegesen elzárja azt az összes többi csillagrendszertől.
46:8.3 (529.2) De Lucifer és társainak elítélése nemsokára visszaállítja a Sataniát a Norlatiadek csillagvilágba és ezt követően az Urantia és a többi elszigetelt szféra visszakerül a Satania köreibe, és e világok újból élvezni fogják a bolygóközi összeköttetésnek és a csillagrendszerek közösségének a kiváltságait.
46:8.4 (529.3) Egyszer lejár a lázadók és a lázadás ideje. A Legfőbb Urak irgalmasak és türelmesek, de a szándékosan táplált rosszal szemben a törvény egyetemesen és csalhatatlanul végrehajtatik. „A bűn fizetsége a halál” – az örökre szóló eltöröltetés.
46:8.5 (529.4) [Közreadta egy nebadoni Főangyal.]
Az Urantia könyv
47. írás
47:0.1 (530.1) A TEREMTŐ Fiú az Urantián való tartózkodása során beszélt az „Atya világegyetemében lévő sok házról” is. A Jerusem körül keringő ötvenhat világ mindegyikét bizonyos értelemben a felemelkedő halandók átmeneti műveltségének szentelték, azonban az első világ hét segédszféráját nevezik igazán a lakóvilágoknak.
47:0.2 (530.2) Maga az egyes számú átmeneti világ csaknem kizárólag a felemelkedéssel összefüggő tevékenységek színteréül szolgál, lévén ez a Sataniában a végleges rendű testületek számára kijelölt központ. E világ ma több mint százezer végleges rendű társaság telephelyéül szolgál, és minden egyes ilyen csoportba ezer megdicsőült lény tartozik.
47:0.3 (530.3) Amikor egy csillagrendszer megállapodik a fényben és életben, és a lakóvilágok egyesével megszűnnek halandó-felkészülési állomásokként szolgálni, akkor az ezekben az idősebb és a tökéletesség magasabb fokára eljutott csillagrendszerekben összegyűlt, növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át az irányításukat.
47:0.4 (530.4) A hét lakóvilág a morontia felügyelők és a melkizedekek gondjaira van bízva. Mindegyik világon van egy végrehajtó kormányzó, aki közvetlenül a jerusemi vezetőknek tartozik felelősséggel. Az uverszai békéltetők központokat tartanak fenn minden egyes lakóvilágon, míg a szomszédban található a Szakmai Tanácsadók helyi gyülekezőtere. A visszatekintési igazgatók és az égi mesterek csoportos telephelyet tartanak fenn e világok mindegyikén. A spironga a második lakóvilágtól kezdve működik, míg mind a hét lakóvilág, a többi átmeneti műveltségű bolygóval és a központi világgal együtt bőségesen el van látva a szabványos teremtésű spornagiával.
47:1.1 (530.5) Bár az első átmeneti világon csak a végleges rendű lények, valamint a megmentett gyermekek bizonyos csoportjai és az ő gondozóik lakoznak, mégis a szellemlények, az átmenetben lévő halandók és a hallgató-látogatók minden osztálya fogadására adott a lehetőség. A spornagiát alkotók, akik e világok mindegyikén működnek, vendégszerető házigazdái minden olyan lénynek, akit csak meg tudnak ismerni. Heves érzelmekkel viseltetnek a véglegesrendűek iránt, de látni nem látják őket. Bizonyára sok szempontból úgy tekintenek rájuk, mint ahogy ti az angyalokra a jelenlegi fizikai állapototokban.
47:1.2 (530.6) Bár a végleges rendű lények világa pazar fizikai szépségű és különleges morontia díszű, a tevékenységek központjában elhelyezett nagy szellemi lakhelyet, a végleges rendű lények templomát az anyagi vagy a korai morontia szem nem képes segítség nélkül érzékelni. Azonban az energia-átalakítók képesek e valóságok közül sokat a felemelkedő halandók számára megjeleníteni, és időről időre így is tesznek, mint például a lakóvilági hallgatók e kulturális szférán tartott osztálygyűléseinek alkalmával is.
47:1.3 (531.1) Végig a lakóvilági tapasztalásban bizonyos mértékben szellemileg tudatosul bennetek a Paradicsomot elért, megdicsőült testvéreitek jelenléte, de igencsak üdítő olykor-olykor ténylegesen is érzékelni őket, amint a központi lakhelyeiken tevékenykednek. Az igazi szellemi látásmód megszerzéséig akaratlanul nem fogjátok meglátni a végleges rendű lényeket.
47:1.4 (531.2) Az első lakóvilágon az összes túlélőnek meg kell felelnie az ő szülőbolygójáról származó szülői bizottság által támasztott követelményeknek. A jelenlegi urantiai bizottság tizenkét, nemrégiben érkezett szülői párból áll, akik halandói tapasztalatot szereztek három vagy több gyermek nevelésében azok serdülőkoráig. E bizottságban ügyeleti rend szerint folyik a szolgálat és általában csak tíz évig tart. A szülői tapasztalás terén e biztosok követelményeinek eleget nem tettek mindegyikének megfelelő minősítést kell szereznie az Anyagi Fiak otthonaiban a Jerusemen, vagy részben a gyakorló-nevelő otthonban a végleges rendű lények világán végzett szolgálat révén.
47:1.5 (531.3) De a szülői tapasztalástól függetlenül a lakóvilági szülők, akiknek növekvő gyermekei vannak a gyakorló-nevelő otthonban, minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy együttműködhessenek e gyermekek morontia felügyelőivel azok képzésében és felkészítésében. E szülőknek megengedik, hogy évente négy alkalommal látogatásra odautazhassanak. Az egész felemelkedési létpálya legmegindítóbb szépségű jelenetei közé tartozik az, amikor a lakóvilági szülők magukhoz ölelik az anyagi utódukat a végleges rendű lények világán tett időszakos zarándokútjaik során. Bár egyik vagy mindkét szülő a gyermek előtt is elhagyhatja a lakóvilágot, egy időre gyakran együtt maradnak.
47:1.6 (531.4) Egyetlen felemelkedő halandó sem mentesülhet – saját vagy idegen – gyermek nevelésének megtapasztalása alól az anyagi világon vagy azt követően a végleges rendű lények világán vagy a Jerusemen. Az apáknak éppúgy át kell esniük ezen alapvető tapasztaláson, mint az anyáknak. Az Urantia újkori népeinek szerencsétlen és hibás felfogása, hogy a gyermeknevelés nagyrészt az anyák feladata. A gyermekeknek apára éppúgy szükségük van, mint anyára, és az apáknak éppúgy szükségük van a szülői tapasztalásra, mint az anyáknak.
47:2.1 (531.5) A Satania gyermekeket befogadó tanhelyei a végleges rendű lények világán, az első jerusemi átmeneti műveltségű szférán találhatók. Ezek a gyermek-fogadó tanodák a rendeltetésük szerint az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végző vállalkozások, beleértve azokat is, akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak. Az ilyen gyermek egyik vagy mindkét szülőjének túlélésekor a beteljesülés-őrangyal megbízza a kerubtársát azzal a feladattal, hogy a gyermek lehetséges azonosságának őre legyen, s felruházza a kerubot azzal a felelőséggel, hogy e kifejletlen lelket a Lakóvilági Tanítóknak a morontia világok gyakorló-nevelő otthonaiban átadja.
47:2.2 (531.6) Ugyanezek a magára hagyott kerubok azok, akik Lakóvilági Tanítókként a melkizedekek felügyelete alatt ilyen széles körű oktatási intézményeket tartanak fenn a végleges rendű lények próbavédenceinek felkészítésére. A végleges rendű lények védencei, a felemelkedő halandók gyermekei mindig a haláluk idején volt fizikai állapotuknak tökéletesen megfelelő alakban személyesülnek meg, attól eltekintve, hogy nem rendelkeznek szaporodási képességgel. Erre az ébredésre pontosan akkor kerül sor, amikor a szülőjük megérkezik az első lakóvilágra. Ezután e gyermekek, gyermekként minden lehetőséget megkapnak arra, hogy a mennyei utat válasszák, s ez olyan, mintha e döntést azokon a világokon hozták volna meg, ahol a halál oly korán véget vetett a létpályájuknak.
47:2.3 (532.1) A nevelőotthon-világon a gyakorló teremtmények annak megfelelően alkotnak csoportokat, hogy van-e Igazítójuk vagy nincs, mert e gyermekekbe ugyanúgy költözik Igazító, mint az idő világain. Az Igazító megérkezése előtti időben a gyermekekre öttagú családokban viselnek gondot, mely család tagjainak életkora az egy éves és annál fiatalabbtól a körülbelül ötévesig terjed, vagy addig az életkorig, amikor az Igazító megérkezik.
47:2.4 (532.2) A fejlődő világokon minden gyermek, aki rendelkezik Gondolatigazítóval, de a halála előtt még nem hozott döntést a paradicsomi létpálya mellett, szintén újraszemélyesül a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán, ahol szintén az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek, miként azok a kicsinyek is, akik Igazító nélkül érkeznek, de akik később Titkos Nevelőt kapnak azt követően, hogy elérték az erkölcsi választáshoz szükséges életkort.
47:2.5 (532.3) Az Igazítót kapott gyermekek és ifjak a végleges rendű lények világán ugyancsak öttagú családokban nevelkednek, életkoruk hattól tizennégy évesig terjed; nagyjából azt lehet mondani, hogy e családokat hat, nyolc, tíz, tizenkettő és tizennégy éves korú gyermekek alkotják. A tizenhatodik év után bármikor, ha a végleges döntést meghozták, átkerülnek az első lakóvilágra és megkezdik a paradicsomi felemelkedésüket. Némelyikük még e kor előtt hoz döntést és továbbmegy a felemelkedési szférákra, azonban az urantiai viszonyoknak megfelelő tizenhat évesnél fiatalabbak közül igen kevesen vannak a lakóvilágokon.
47:2.6 (532.4) Az őrző szeráfok úgy látogatják e fiatalokat a gyakorló-nevelő otthonban a végleges rendű lények világán, mint ahogy a halandóknak szellemileg segédkeznek az evolúciós bolygókon, míg a hűséges spornagia a fizikai szükségleteikben segédkezik. Így növekednek a gyermekek az átmeneti világon, amíg végül meghozzák a végleges döntést.
47:2.7 (532.5) Amikor az anyagi élet lefutott, és ha a felemelkedési lét vonatkozásában döntés nem született, vagy ha az idő gyermekei határozottan a Havona-kaland ellen foglalnak állást, akkor a halál feltétel nélkül véget vet a gyakorló létpályájuknak. Ilyen esetekben megítéltetésre nem kerül sor; e második halálból már nincs feltámadás. Egyszerűen olyanná lesznek, mintha nem is lettek volna.
47:2.8 (532.6) De ha a tökéletesedés paradicsomi útját választják, akkor azonnal felkészítik őket az első lakóvilágra való átkelésre, ahová sokuk még időben érkezik meg ahhoz, hogy csatlakozzanak szüleikhez a havonai felemelkedésben. A Havonán való átjutást és az Istenségek elérését követően e halandói eredetű, megmentett lelkek alkotják a Paradicsom állandó, felemelkedői létpolgárságát. Az értékes és alapvető fontosságú evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán meg nem szerzett gyermekek nem vétetnek fel a Végleges Testületbe.
47:3.1 (532.7) A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélők éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. Az Urantiáról az első lakóvilágra eljutva jelentős változást fogtok észlelni, de ha az idő egy szokványosabb és jobban fejlődő szférájáról jöttetek volna, akkor alig érzékelnétek a különbséget, eltekintve attól a ténytől, hogy más testtel rendelkeznétek; a húsvér sátrat a szülőbolygótokon hagytátok.
47:3.2 (532.8) Az első lakóvilágon minden tevékenység legfőbb központja a feltámadási csarnok, a személyiség-összeállítás óriási temploma. E hatalmas építmény a szeráfi beteljesülés-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok központi gyülekezőhelye. Az élethordozók is e mennyei lényekkel együtt működnek közre a holtak feltámasztásában.
47:3.3 (533.1) A halandó-elme átiratok és az eleven teremtmény-emlék minták, melyek az anyagi szintekről kerültek át a szellemire, a lekapcsolódott Gondolatigazítók saját tulajdonai; az elme, az emlékek és a teremtményi személyiség szellemivé lényegített tényezői mindörökre ezen Igazítók részévé válnak. A teremtményi elme-alapok és az azonosság tétlen kibontakozási lehetőségei abban a morontia lélekben vannak jelen, mely a szeráfi beteljesülés-őrangyalok gondjára van bízva. És éppen a szeráf által őrzött morontia-lélek letétnek és az Igazító szellem-elme letétének újraegyesítése az, ami ismételten összeállítja a teremtményi személyiséget és képezi az alvó továbbélő feltámadását.
47:3.4 (533.2) Ha egy halandói eredetű, átmeneti személyiség sohasem egyesülne így, akkor a túlélést meg nem valósító halandó teremtmény szellemelemei mindörökre az egykor benne lakozó Igazító egyéni tapasztalati felruházottságának szerves részeként léteznének tovább.
47:3.5 (533.3) Az Új Élet Templomából sugárirányban hét szárny nyúlik ki, ezek a halandó fajok feltámadási csarnokai. Ezen épületek mindegyike az idő hét faja egyikének összegyűjtésére szolgál. E hét szárny mindegyikében százezer személyes feltámadási fülke van, mely szárnyak egymillió egyed részére ébredési fülkéül szolgáló, kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek. E termeket az Ádámot követő korok szokványos világairól származó kevert emberfajták személyiség-összeállító fülkéi veszik körül. Az idő egyes világain a különleges vagy korszakos-megítéltetési feltámadások esetében alkalmazott eljárástól függetlenül a tényleges és teljes személyiség valódi és tudatos újbóli összeállítása az első lakóvilág feltámadási csarnokaiban megy végbe. Az egész örökkévalóságban mindig emlékezni fogtok e feltámadási reggelen először megtapasztalt mély emlék-élményekre.
47:3.6 (533.4) A feltámadási csarnokokból a Melkizedek-részlegbe mész tovább, ahol állandó lakos besorolást kapsz. Ezután tíz nap személyes szabadságban részesülsz. Szabadon fedezheted fel az új otthonod közvetlen környékét és megismerkedhetsz a közvetlenül előtted álló programmal is. Arra is lesz időd, hogy kielégítsd azon vágyadat, hogy belenézz a nyilvántartásokba és felkeresd a szeretteidet és más földi barátaidat, akik előtted érkeztek e világokra. A tíznapos szabadságod leteltével hozzáfogsz a paradicsomi utad második lépésének megtételéhez, mert a lakóvilágok tényleges felkészülési szférák és nem pusztán elkülönítő-bolygók.
47:3.7 (533.5) Az első lakóvilágon (vagy egy másikon, a fejlettségi szintetektől függően) pontosan azon a szinten folytatjátok az értelmi felkészülést és a szellemi fejlődést, ahol a halál azokat félbeszakította. A bolygón bekövetkezett halál vagy átvitel és a lakóvilágon való feltámadás között eltelt időben a halandó ember egyáltalán semmire sem tesz szert, kivéve a túlélés tényének megtapasztalását. Ott fenn ugyanott kezditek, ahol idelent abbahagytátok.
47:3.8 (533.6) Az első lakóvilágon szerzett tapasztalás csaknem teljes egészében a hiányosságok pótlásában való segédkezéssel függ össze. Az első elkülönítő-szférára érkező túlélők a teremtményi jellem megannyi és oly sokféle hibájával rendelkeznek, és a halandói tapasztalásnak hasonlóképpen híján vannak, ezért a teremtésrész főbb tevékenységei az idő és tér anyagi evolúciós világain húsvér-testben eltöltött élet sokféle örökségének kijavítására és gyógyítására irányulnak.
47:3.9 (534.1) Az első lakóvilágon való ottlét célja, hogy a halandó túlélők a fejlődés eredményeként eljussanak legalább arra a szintre, mely a szokványos evolúciós világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző. Szellemi értelemben a lakóvilági hallgatók természetesen messze meghaladják a pusztán emberi fejlődés ezen állapotát.
47:3.10 (534.2) Ha nem tartanak ott benneteket az első lakóvilágon, akkor a tíz nap leteltével átkelési alvásba merültök és eljuttok a második világra, és tíznaponként így haladtok előre mindaddig, amíg meg nem érkeztek a nektek előírt világra.
47:3.11 (534.3) Az első lakóvilági igazgatás hét főkörének közepén áll a Morontia Társak, a felemelkedő halandók mellé kijelölt személyes kísérők temploma. E társak a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a Satania morontia világain több millió van belőlük. A csoporttársakként kijelölteken kívül sok dolgotok lesz a tolmácsokkal és fordítókkal, az építő felügyelőkkel és a kirándulás-felügyelőkkel. Mindezek a társak igen hatékonyan működnek együtt azokkal, akiknek a morontia testben lakozó személyes elme- és szellem-tényezőitek fejlesztéséhez van közük.
47:3.12 (534.4) Ahogy elindultok az első lakóvilágon, egy Morontia Társat jelölnek ki az ezer felemelkedő halandóból álló minden egyes csoporthoz, de nagy számban is találkoztok majd velük, amint a hét lakószférán áthaladtok. E csodálatos és sokoldalú lények társaságkedvelő társak és elragadó kísérők. Szabadon csatlakozhatnak a felemelkedő lények egyedeihez vagy kiválasztott csoportjaihoz az átmeneti műveltségű szférák bármelyikén, beleértve azok segédszféra-világait is. Ők minden felemelkedő halandó kirándulás-kísérői és szabadidős társai. Gyakran tartanak a túlélő csoportokkal azok rendszeres látogatásain a Jerusemre, és amikor csak ott vagytok, elmehettek a csillagrendszeri központ nyilvántartási részlegébe és találkozhattok felemelkedő halandókkal mind a hét lakóvilágról, ugyanis ők szabadon utazhatnak oda-vissza a lakóhelyeik és a csillagrendszeri központ között.
47:4.1 (534.5) E szférán még teljesebben elmerültök a lakóvilági létben. A morontia élet csoportok itt kezdenek összeállni; munkacsoportok és társas szerveződések kezdenek működni, meghatározott arányok szerint közösségek épülnek ki, és a fejlődő halandók új társadalmi rendeket és irányítási rendszereket léptetnek életbe.
47:4.2 (534.6) A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt túlélők az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandókkal együtt foglalják el a lakóvilágokat. Bár a mennyei élet különféle rendjei különböznek egymástól, azért mind baráti és testvéri viszonyban vannak egymással. Egyik felemelkedési világon sem fogtok olyasmivel találkozni, ami az emberi meg nem tűréshez és a másokra tekintettel nem lévő, kasztrendszerszerű kirekesztéshez lenne hasonlítható.
47:4.3 (534.7) Amint a lakóvilágokon sorra áthaladtok, azok egyre jobban telítődnek a fejlődő túlélők morontia-tevékenységeivel. Az előrehaladás során egyre több és több jerusemi jegyet ismertek fel a lakóvilágokon. Az üvegtenger a második lakóvilágon jelenik meg.
47:4.4 (534.8) Újonnan kifejlesztett és megfelelően kialakított morontia testet akkor kaptok, amikor az egyik lakóvilágról továbbmentek a következőre. A szeráfi szállításhoz aludni tértek és egy új, de még kidolgozatlan morontia testben ébredtek a feltámadási csarnokokban, sok tekintetben hasonlóan ahhoz, amikor először érkeztetek meg az első lakóvilágra, attól eltekintve, hogy a Gondolatigazító nem távozik el a lakóvilágok közötti átmenettel járó alvás időtartamára. A személyiségetek érintetlen marad, miután egyszer már átléptetek az evolúciós világokról az első lakóvilágra.
47:4.5 (535.1) A morontia életben való felemelkedésetek során az Igazító-emléketek teljes mértékben érintetlen marad. Azok az elmebéli képzettársítások, melyek tisztán állatiasak és teljesen anyagiak voltak, természetesen megszűnnek a fizikai aggyal együtt, azonban az elmebéli életetekből mindenről, ami arra érdemes volt és amely túlélési értékkel rendelkezett, az Igazító másolatot készített és a személyes emlékek részeként megőrzi végig a felemelkedési létpályán. Tudatában lesztek az összes, arra érdemes tapasztalásotoknak, amint az egyik lakóvilágról a másikra, a világegyetem egyik részéből a másikba – sőt egészen a Paradicsomig – haladtok.
47:4.6 (535.2) Bár morontia testetek lesz, mégis mind a hét világon továbbra is esztek, isztok és pihentek. A morontia rendű ételt, az élő energiának az anyagi világokon nem ismert fajtáját fogyasztjátok. Az étel és a víz egyaránt teljesen hasznosul a morontia testben; nincs hulladékot képező melléktermék. Gondoljátok csak el: Az első lakóvilág igencsak anyaglényegű szféra, mely a morontia rendszer legelejét képviseli. Itt még mindig csaknem emberiek vagytok és még nem távolodtatok el elég messze a halandói lét korlátolt nézőpontjaitól, de e téren minden egyes világ határozott fejlődést hoz. Szféráról szférára egyre kevésbé anyagivá, egyre inkább értelmivé és egy kicsivel szellemibbé váltok. A szellemi fejlődés a hét fokozatos fejlődési világ közül az utolsó hármon a legnagyobb.
47:4.7 (535.3) Az első lakóvilágon az élőlénytani hiányosságaitokat nagyrészt pótoltátok. A nemi élettel, a családi közösséggel és a szülői szereppel kapcsolatos hiányos bolygói tapasztalatokat ott vagy kijavítottátok, vagy későbbi kijavításra beterveztétek az Anyagi Fiak családjaiban a Jerusemen.
47:4.8 (535.4) A második lakóvilág közelebbről is gondoskodik az értelmi összeütközések minden szakaszának kiküszöböléséről és az elmebéli összhanghiány mindenféle változatából való kigyógyulásról. A morontia mota jelentőségének elsajátítására irányuló, az első lakóvilágon megkezdett erőfeszítés itt komolyabb formában folytatódik. A második lakóvilágon mutatott fejlődés összevethető a mintaszerű evolúciós világokon működő, az Ítélkező Fiakat követően érvényesülő műveltség jelentette értelmi szint elérésével.
47:5.1 (535.5) A harmadik lakóvilág a Lakóvilági Tanítók állomáshelye. Bár mind a hét lakószférán működnek, csoport-központjukat mégis a harmadik világ tanköreinek középpontjában tartják fenn. A lakóvilágokon és a felsőbb morontia világokon több millió oktató van. E fejlett és megdicsőült kerubok morontia tanítókként szolgálnak a lakóvilágok után mindenhol, egészen a helyi világegyetemi felkészülés utolsó szférájáig. Ők az utolsók között fognak búcsút venni tőletek, amikor az útnak indulás ideje közeleg, az idő, amikor – legalábbis hosszú időre – búcsút vesztek a szülő-világegyetemetektől, amikor a szeráf-társításotokra sor kerül a felsőbb-világegyetem kisövezetének fogadóvilágaira való átkelés érdekében.
47:5.2 (535.6) Az első lakóvilágon való ottlétetek alatt engedélyt kaptok az első átmeneti világok, a végleges rendű lények központjának és a kifejletlen evolúciós gyermekek gondozását végző csillagrendszeri gyakorló-nevelő otthon meglátogatására. A második lakóvilágra érkezésetekkor engedélyt kaptok, hogy rendszeresen ellátogassatok a második átmeneti világra, ahol az egész Sataniát felügyelő morontia központ és a különböző morontia rendek felkészítő tanodái találhatók. A harmadik lakóvilág elérésekor nyomban engedélyezik nektek, hogy meglátogassátok a harmadik átmeneti szférát, az angyali rendek központját és a különböző csillagrendszeri felkészítő tanhelyek otthonát. E világról a Jerusemre irányuló látogatások egyre hasznosabbak a fejlődő halandók számára, akik egyre nagyobb érdeklődést mutatnak azok iránt.
47:5.3 (536.1) A harmadik lakóvilág nagy, személyes és közösségi teljesítményt jelentő világ mindazok számára, akik a halandói szülővilágukon a húsvér testből való megszabadulást követően ezzel egyenértékű kulturális köröket még nem teljesítettek. E szférán határozottabb oktatási munka kezdődik. Az első két lakóvilágon a felkészítés leginkább a hiányos természettel – a hiánylényegű sajátságokkal – függ össze annyiban, hogy a felkészítés a húsvér testben eltöltött élet tapasztalatait egészíti ki. E harmadik lakóvilágon a túlélők valóban megkezdik a maguk fokozatos morontia kiművelését. E felkészítés fő célja a morontia mota és a halandói oktan közötti összefüggés tökéletesebb megértése, vagyis a morontia mota és az emberi bölcselet összehangolása. A túlélő halandók most gyakorlati betekintést nyernek az igazi metafizikába. Ez az igazi bevezetés a mindenségrendi jelentéstartalmak és a világegyetemi viszonyok avatott megértésébe. A harmadik lakóvilág műveltségében megmutatkozik a szokványos lakott világ fiúi alászállást követő korszakának természete.
47:6.1 (536.2) A negyedik lakóvilágra megérkezésetekkor már jól benne jártok a morontia létpályában; hosszú fejlődési utat tettetek meg az első anyagi létezéstől. Most engedélyt kaptok, hogy ellátogathassatok a negyedik átmeneti világra, s ott megismerkedjetek a felsőbb angyalok, beleértve a Ragyogó Estcsillagokat is, központjával és felkészítő tanintézeteivel. A negyedik átmeneti világ felsőbb angyalainak szívességéből a morontia látogatók képesek igen közel kerülni az Istenfiak különféle rendjeihez a Jerusemen tett rendszeres látogatások alkalmával, mert a csillagrendszeri központ új részlegei fokozatosan megnyílnak a központi világot rendszeresen látogató, fejlődő halandók előtt. E felemelkedők kiteljesedő elméi számára fokozatosan új nagyságok tárulnak fel.
47:6.2 (536.3) A negyedik lakóvilágon az egyes felemelkedő jobban megtalálja a helyét a morontia léthez tartozó csoportmunkában és osztályszerepkörökben. A felemelkedők itt képessé válnak jobban értékelni a híradásokat és a helyi világegyetemi műveltség és haladás egyéb szakaszait.
47:6.3 (536.4) A negyedik világon szerzett felkészítés időtartama alatt kerül sor arra, hogy a felemelkedő halandókat valóban először ismertetik meg a morontia teremtmények igazi közösségi életének igényeivel és örömeivel. Az evolúciós teremtmények számára valóban új élményt jelent, hogy részt vehetnek azokban a közösségi tevékenységekben, melyek nem épülnek sem személyes gyarapodásra, sem pedig önző hódításra. Egy új társadalmi rendet vezetnek itt be, mely a megértő rokonszenvből táplálkozó kölcsönös tiszteleten, az önzetlen szeretetből fakadó kölcsönös szolgálaton és azon késztetés tökéletes elsajátításán alapul, mely a közös, legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul – ez az imádati és isteni tökéletesség paradicsomi célja. A felemelkedők mind öntudatosan Istent ismerővé, Istent kinyilatkoztatóvá, Istent keresővé és Istent megtalálóvá válnak.
47:6.4 (536.5) E negyedik lakóvilág értelmi és társadalmi műveltsége összevethető a rendesen fejlődő világok Tanító Fiút követő korszakának elmebéli és társadalmi életével. Az ilyen halandói megítéltetési időszakot szellemi téren meglehetős előrehaladás jellemzi.
47:7.1 (537.1) Az ötödik lakóvilágra való átkelés óriási előrelépést jelent a morontia fejlődő lény életében. Az e világon szerzett tapasztalat valódi ízelítője a jerusemi életnek. Itt kezditek el felismerni az elkötelezett evolúciós világok felsőbb rendeltetési célját, hiszen ezek rendesen fejlődhettek e szakaszig a maguk természetes bolygói fejlődésmenete szerint. E lakóvilág műveltsége általában megfelel a szokványos evolúciós fejlődést mutató bolygók által elért fény és élet korszak kezdeti korának. Ebből megérthetitek azon elrendelés okát, hogy az egykor majd e fejlett evolúciós világokat lakó, művelt és haladó fajtájú lények a lakószférák egyikén vagy másikán, vagy esetleg bármelyikén való áthaladás alól mentesülnek.
47:7.2 (537.2) Lévén, hogy a negyedik lakóvilág elhagyása előtt elsajátítottátok a helyi világegyetemi nyelvet, most az uverszai nyelv tökéletesítésére szántok némi időt abból a célból, hogy mindkét nyelvben jártasak legyetek, mielőtt a Jerusemen állandó lakos besorolást kaptok. A csillagrendszeri központoktól felfelé, egészen a Havonáig minden felemelkedő halandó kétnyelvű. Akkor már csak a felsőbb-világegyetemi szókincseteket kell bővítenetek, mert a paradicsomi lakos besoroláshoz e téren van szükség fejlődésre.
47:7.3 (537.3) Az ötödik lakóvilágra való megérkezést követően a zarándok engedélyt kap az ugyanilyen számú átmeneti világ, a Fiak állomáshelyének a meglátogatására. Itt a felemelkedő halandó személyesen is megismerkedik az isteni fiúi elismertségben lévők különféle csoportjaival. Hallott már e fenséges lényekről és találkozott is velük a Jerusemen, de itt tudja őket igazán megismerni.
47:7.4 (537.4) Az ötödik lakóvilágon kezdtek tanulni a csillagvilági tanulmányvilágokról. Itt találkoztok az első olyan oktatókkal, akik megkezdik a felkészítéseteket a későbbi csillagvilági ottlétekre. E felkészítés folytatódik a hatodik és a hetedik világon, míg a végső simításokra a felemelkedő halandók részlegében, a Jerusemen kerül sor.
47:7.5 (537.5) A mindenségtudat igazi megszületése az ötödik lakóvilágon megy végbe. Itt váltok világegyetemi beállítottságúvá. Ez valóban a kitáguló látómezők ideje. Itt kezd derengeni a felemelkedő halandók kiteljesedő elméjében az, hogy valami nagy és elragadó, valami magasztos és isteni beteljesülés vár mindenkire, aki az oly sok munkával, ám nagy örömmel és kedvező körülmények között megkezdett fokozatos paradicsomi felemelkedést teljesítette. Valahol itt kezd el az átlagos halandó felemelkedő igazi, tapasztaláson alapuló lelkesedést mutatni a havonai felemelkedés iránt. A tanulás önkéntessé, az önzetlen szolgálat természetessé és az istenimádat önkéntelenné kezd válni. Az igazi morontia jellem kisarjad; az igazi morontia teremtmény kifejlődik.
47:8.1 (537.6) Az e szférán tartózkodóknak megengedik, hogy ellátogassanak a hatodik átmeneti világra, ahol többet is megtudhatnak a felsőbb-világegyetem főszellemeiről, bár e mennyei lények közül sokat még nem képesek meglátni. Szintén itt részesülnek a várható szellemi létpályával kapcsolatos első tanításokban, mely rögtön azután következik, hogy a helyi világegyetemi morontia felkészülést teljesítették.
47:8.2 (537.7) A Csillagrendszer Fejedelem segédje gyakran látogat el e világra, és itt kerül sor az első tanításra a világegyetemi igazgatási készség tárgykörében. Egy teljes világegyetem ügyeiről szólnak itt az első tanórák.
47:8.3 (538.1) Ez ragyogó időszak a felemelkedő halandók számára, és rendszerint ekkor kerül sor az emberi elme és az isteni Igazító tökéletes eggyé kapcsolódására. Ez az egyesülés magvában talán már korábban végbement, azonban a tényleges munkaazonosság korábban sok alkalommal nem, csak az ötödik lakóvilágon vagy esetleg a hatodikon való ottlét ideje alatt jön létre.
47:8.4 (538.2) A kifejlődő halhatatlan lélek és az örökkévaló, isteni Igazító eggyé kapcsolódását a feltámasztott túlélőket felügyelő felsőbb angyal, valamint azon főangyal szeráfi berendelése jelzi, aki a harmadik napon megítélendőkről készít feljegyzést; és ekkor, az ilyen túlélő morontia társainak jelenlétében e megerősítő hírvivők szólnak: „E szeretett fiúban nagy örömöm telik.” Ezen egyszerű szertartás jelzi, hogy egy felemelkedő halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.
47:8.5 (538.3) Közvetlenül az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megerősítését követően az új morontia lényt először mutatják be a társainak az új nevén, és negyven napra szellemi viszonylatban felmentik mindenféle szokványos tevékenység alól, amikor is magába száll és kiválasztja a Havona felé vezető egyik lehetséges utat és választ a különféle paradicsom-elérési módszerek közül is.
47:8.6 (538.4) De ezek a ragyogó lények ekkor még mindig többé-kevésbé anyagiak; még messze vannak attól, hogy igaz szellemek legyenek; ők szellemi értelemben inkább halandó-felettiek, egy kicsit még mindig alacsonyabb rendűek az angyaloknál. Azonban most már valóban bámulatos teremtményekké válnak.
47:8.7 (538.5) A hatodik világon való ottlétük alatt a lakóvilági hallgatók a fény és élet első szakaszán rendesen fejlődve áthaladt evolúciós világokra jellemző komoly fejlődéssel összevethető szintet érnek el. E lakóvilágon a társadalom szerveződése magas szintű. A halandói természet árnyéka e világok egymás utáni elérésével egyre kisebbre zsugorodik. Ti is egyre elragadóbbakká lesztek, amint a bolygói állati eredet durva nyomait magatok mögött hagyjátok. A „nagy nyomorúságból való feljövetel” a megdicsőült halandók nagyon barátságossá és megértővé, nagyon rokonszenvessé és türelmessé válását szolgálja.
47:9.1 (538.6) E szférán szerzett tapasztalás a közvetlen halálutáni létpályán elért fejlődés betetőzése. Ittlétetek alatt sok tanító részesít oktatásban benneteket, mindegyikük közreműködik a jerusemi életre való felkészítés feladatában. A hetedik lakóvilágon való ottlét alatt az elszigetelt és visszamaradt világokról származó halandók és a fejlettebb és megvilágosodottabb szférákról származó túlélők közötti minden érzékelhető különbség gyakorlatilag eltűnik. Itt a szerencsétlen örökség, a hátrányos környezet és a szellemietlen bolygói irányzatok összes maradványától megszabadultok. A „fenevad bélyegének” utolsó maradványai itt tűnnek el végképp.
47:9.2 (538.7) A hetedik lakóvilágon való ottlétetek alatt engedélyezik nektek a hetedik átmeneti világnak, az Egyetemes Atya világának a meglátogatását. Itt új és szellemibb értelemben kezditek imádni a nem látható Atyát, mely szokást egyre jobban fogtok követni végig a hosszú felemelkedési létpályátok során. Az átmeneti műveltség e világán megtaláljátok az Atya templomát, azonban az Atyát nem látjátok meg.
47:9.3 (538.8) Itt kezdődik el a jerusemi végzős osztályok kialakítása. Eddig egyedül haladtatok világról világra, de most csoportokban készültök a Jerusemre való indulásra, bár bizonyos korlátok között a felemelkedő választhatja a hetedik lakóvilágon maradást is abból a célból, hogy az ő földi vagy lakóvilági munkacsoportjába tartozó késlekedő csoporttag beérhesse őt.
47:9.4 (539.1) A hetedik lakóvilág állománya az üvegtengeren gyűlik össze, hogy tanúi legyenek, amint állandó lakos besorolásúként elindultok a Jerusemre. Százszor vagy ezerszer fordultatok már meg a Jerusemen, de mindig csak vendégként; addig még soha nem mentetek el a csillagrendszeri központra ama társaitokkal egy csoportban, akik felemelkedő halandókként örökre búcsút vesznek az egész lakóvilági létpályától. Hamarosan jerusemi létpolgárokként üdvözölnek benneteket a központi világ fogadómezőjén.
47:9.5 (539.2) Nagyon fogjátok élvezni a hét anyagtalanná lényegítő világon keresztüli fejlődést; ezek tényleg a halandói sajátosságoktól mentesítő szférák. Az első lakóvilágon jórészt emberiek vagytok, éppen csak egy halandó lény, melynek nincs anyagi teste, egy morontia alakban lakozó emberi elme – egy morontia világi anyagi test, amely azonban nem húsvér halandó-ház. Tényleg átmentek a halandó rendből a halhatatlan rendbe az Igazítóval való eggyé kapcsolódáskor, és amikorra befejezitek a jerusemi létpályátokat, addigra kifejlett morontiaiak lesztek.
47:10.1 (539.3) Egy új lakóvilági végzős morontia osztály fogadása a jel az egész Jerusem számára, hogy fogadóbizottságul összegyűljenek. Még a spornagia is örömét leli ezeknek az evolúciós származású, győzelmes felemelkedőknek a megérkezésében, azokéban, akik teljesítették a bolygói létet és befejezték a lakóvilági fejlődést. Csak a fizikai szabályozók és a morontia erőtér-felügyelők nincsenek jelen ezen örömteli alkalmakkor.
47:10.2 (539.4) Kinyilatkoztató János látott egy jelenést a felemelkedő halandók egyik osztályának a hetedik lakóvilágról a számukra első mennybe, a Jerusem dicsőségeire való megérkezéséről. Feljegyezte: „És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon, aki eredetileg őbennük volt, és akik diadalmasok az ő képén, mely végig megvolt a lakóvilágokon, és akik diadalmaskodtak végül az utolsó bélyegén és jelén, láttam tehát állani az üvegtengeren azokat, kezükben az Istennek hárfájával, és énekelték a halandói félelemtől és haláltól való megszabadulás dalát.” (A tökéletesített térösszeköttetés mindeme világokon biztosított; és hogy e közléseket bárhol venni tudjátok, az teszi lehetővé, hogy nálatok lesz az „Isten hárfája”, egy morontia eszköz, mely ellensúlyozza azon képesség hiányát, hogy az éretlen morontia érzékelő-rendszert közvetlenül a tér-közléscserés vételre hangoljátok.)
47:10.3 (539.5) Pál szintén látta a tökéletesedő halandók felemelkedő-létpolgársági testületét a Jerusemen, mert azt írta, hogy „De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok megszámlálhatatlan csapataihoz, Mihály nagygyűléséhez, és a tökéletessé váló igaz emberek szellemeihez.”
47:10.4 (539.6) A csillagrendszer-központi állandó lakos besorolás elnyerését követően a halandók további, szigorúan valóságos feltámadást már nem élnek át. A lakóvilági létpályáról való elinduláskor kapott morontia alak megmarad a helyi világegyetemi tapasztalásotok végéig. Időről időre megváltozik ugyan, de mindig ugyanazt az alakot tartjátok meg egészen a búcsúzásig, amikor első létszakaszú szellemként megjelenve készültök fel a felemelkedési műveltség és a szellemi felkészítés felsőbb-világegyetemi világaira való átkelésre.
47:10.5 (540.1) A teljes lakóvilági létpályát megtapasztaló halandók hétszer élik át a ráhangolódási alvást és a feltámadási ébredést. De az utolsó feltámadási csarnokot, az utolsó ébredési fülkét magatok mögött hagytátok a hetedik lakóvilágon. Alakváltás többé már nem tesz szükségessé öntudatveszést vagy törést a személyes élmények folyamatosságában.
47:10.6 (540.2) Az evolúciós világokon elindult és a húsvér testbe zárt halandói személyiség – akibe Titkos Nevelő költözött és akire kiáradt az Igazság Szelleme – mozgásképessége, tudatossága és egyesítettsége nem teljes addig a napig, amíg az ilyen jerusemi létpolgár helyet nem kap az Edentián való tartózkodás céljából és hivatalosan is a nebadoni morontia testület igaz tagjának nem nyilvánítják – ő az Igazítóval társult halhatatlan túlélő, paradicsomi felemelkedő, morontia besorolású személyiség, és a Fenségesek igaz gyermeke.
47:10.7 (540.3) A halandói halál a húsvér testbeli anyagi léttől való megszabadulás módszere; és a javítófelkészítés, valamint a kulturális képzés hét világán a fokozatos fejlődésben megélt élet lakóvilági tapasztalása jelenti azoknak a halandó túlélőknek a bevezetését a morontia létpályára, az evolúciós anyagi létezés és az idő ama felemelkedőinek felsőbb szellemi teljesítménye között elhelyezkedő átmeneti létbe, akik az örökkévalóság kapuinak elérésére rendeltettek.
47:10.8 (540.4) [Ennek az írásnak az összeállítását egy Ragyogó Estcsillag hitelesítette.]
Az Urantia könyv
48. írás
48:0.1 (541.1) AZ ISTENEK a nagymértékben állati természettel rendelkező teremtményt nem képesek tökéletesített szellemmé átalakítani – legalábbis nem tesznek így – teremtői varázserőből táplálkozó valamiféle titokzatos cselekedettel. Amennyiben a Teremtők tökéletes lényeket kívánnak létrehozni, akkor azt közvetlen és eredeti teremtés révén teszik, de sohasem vállalkoznak arra, hogy állati eredetű és anyagi teremtményeket egyetlen lépésben tökéletes lényekké változtassanak.
48:0.2 (541.2) A helyi világegyetemi életpálya különböző szakaszaira kiterjedő morontia élet az egyetlen lehetséges megközelítés, mely révén az anyagi halandók elérhetik a szellemvilág küszöbét. Ugyan miféle varázslattal bírhatna a halál, az anyagi test természetes elbomlása, hogy egy egyszerű lépésben azonnal átalakítsa a halandó, anyagi elmét halhatatlan és tökéletesített szellemmé? Az ilyen hiedelmek nem mások, mint tudatlan babonaságok és dajkamesék.
48:0.3 (541.3) A továbbélő emberi lények esetében a halandó állapotot és az azt követő szellemi szintet mindig elválasztja e morontia átmenet. A világegyetemi fejlődés e közbenső állapota észrevehetően különböző az egyes helyi teremtésrészek esetében, de valójában mind meglehetősen hasonló. A lakóvilágok és a felsőbb morontia világok szerveződése a Nebadonban a morontia átmeneti rendszerekre meglehetősen jellemző sajátosságokat mutat az Orvonton e részében.
48:1.1 (541.4) A morontia területek a teremtményi lét anyagi és szellemi szintjei közötti helyi világegyetemi kapcsolatot jelentik. E morontia életet a Bolygóherceg első napjaitól fogva ismerik az Urantián. A halandók időről időre oktatást kaptak ezen átmeneti állapotról, és a fogalom, ha torz formában is, de a mai vallásokban is helyet kapott.
48:1.2 (541.5) A morontia szférák a fejlődési világokon keresztül vezető halandói felemelkedés átmeneti szakaszai a helyi világegyetemben. A helyi csillagrendszerekben csak a végleges rendű lények szféráját körülvevő hét világot nevezik lakóvilágoknak, viszont morontia világnak nevezzük mind az ötvenhat átmeneti tartózkodási helyet a csillagrendszerben, közéjük sorolva a csillagvilági és a világegyetemi központok körül található felsőbb szférákat is. E teremtésrészek osztoznak a helyi világegyetemi központi szférák fizikai szépségében és morontia tündökletességében.
48:1.3 (541.6) E világok mind épített szférák, és elemeik száma éppen kétszerese a fejlődő bolygókénak. E rendelésre létesített világok nemcsak, hogy bővelkednek a nehézfémekben és a kristályokban, melyek száz különböző fizikai elemből épülnek fel, hanem ugyancsak éppen százféle formáját öltik egy különleges energiaszerveződésnek, melynek neve morontia anyag. A Fizikai Főszabályozók és a morontia erőtér-felügyelők képesek úgy módosítani az anyag elsődleges egységeinek forgását és egyúttal úgy alakítani ezen energia-társulásokat, hogy ez az új anyag létrejöjjön.
48:1.4 (542.1) A korai morontia élet a helyi csillagrendszerekben nagyon hasonló a jelenlegi anyagi világotokon élt élethez, s ez a csillagvilági tanulmányvilágokon egyre kevésbé mutat fizikai jegyeket és egyre inkább valódi morontiaivá lényegül. Amint a szalvingtoni szférák felé haladtok, egyre inkább eléritek a szellemi szinteket.
48:1.5 (542.2) A morontia erőtér-felügyelők képesek az anyagi és a szellemi energiák egyfajta egyesítésére, s ezáltal a szellemi szabályozói beavatkozásra fogékony morontia formájú anyagiasulás szervezésére. Amint áthaladtok a nebadoni morontia léten, e türelmes és gyakorlott morontia erőtér-felügyelők egymás után 570 morontia testet adnak nektek, mely testek mindegyike a fejlődési átalakulásotok egy-egy szakaszát jelenti. Attól kezdve, hogy elhagyjátok az anyagi világot, egészen addig, amíg első szakaszú szellemmé nem váltok a Szalvingtonon, pontosan 570 különböző és felemelkedési jellegű morontia változáson estek át. Ezek közül nyolcra a csillagrendszerben, hetvenegyre a csillagvilágban és 491-re a Szalvington szféráin való ottlétetek alatt kerül sor.
48:1.6 (542.3) A halandói húsvér testben töltött idő alatt az isteni szellem bennetek lakozik, csaknem úgy, mint valami idegen dolog – a valóságban ez az Egyetemes Atyától való szellem-adomány emberbe költözését jelenti. Azonban a morontia létben a szellem a személyiségetek valódi részévé válik, és amint az 570 fejlődési átalakuláson átestek, egyúttal a teremtményi lét anyagi állapotából felemelkedtek annak szellemi állapotába.
48:1.7 (542.4) Pál tudott a morontia világok létezéséről és a morontia anyagok valóságáról, hiszen azt írta, hogy „van a mennyben egy jobb és többet bíró anyag”. E morontia anyagok valóságosak, valódiak, még „az alapokkal bíró városban is, melynek építője és alkotója az Isten”. E csodálatos szférák mindegyike „egy jobb ország, vagyis mennyei ország”.
48:2.1 (542.5) E különleges lények kizárólag a szellemi és a fizikai vagy félanyagi energiák egyesítésével kapcsolatos tevékenységek felügyeletével foglalkoznak. Kizárólag a morontia fejlődésben való segédkezésnek szentelik magukat. Nem is annyira a halandóknak az átmeneti tapasztalásban való szolgálatáról van szó, hanem inkább arról, hogy a fejlődő morontia teremtmények számára szükséges átmeneti környezetet ők biztosítják. Ők a morontia erőtérnek az átmeneti világok morontia szakaszait fenntartó és energiával ellátó csatornái.
48:2.2 (542.6) A morontia erőtér-felügyelők a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei. Formatervük meglehetősen azonos, bár a különböző helyi teremtésrészekben kissé eltérő a természetük. A sajátos feladatkörük ellátására alkották meg őket és a feladatuk végrehajtásához nincs szükségük külön felkészítésre.
48:2.3 (542.7) Az első morontia erőtér-felügyelők teremtésére azzal egyidejűleg kerül sor, hogy az első halandó túlélő a helyi világegyetembeli első lakóvilágok egyikének területére megérkezik. Teremtésük ezres csoportokban zajlik, s a következőképpen csoportosítjuk őket:
48:2.4 (542.8) 1. Kör-szabályozók400
48:2.5 (542.9) 2. Rendszer Összehangolók200
48:2.6 (542.10) 3. Bolygó Felügyelők100
48:2.7 (543.1) 4. Együttes Szabályozók100
48:2.8 (543.2) 5. Kapcsolat-állandósítók100
48:2.9 (543.3) 6. Válogató-osztályozók50
48:2.10 (543.4) 7. Iktató-segédek50
48:2.11 (543.5) Az erőtér-felügyelők mindig a saját világegyetemükben szolgálnak. Kizárólagos irányításuk a Világegyetemi Fiú és a Világegyetemi Szellem közös szellem-tevékenysége, de egyébként teljesen öntevékenyen működő csoportot alkotnak. A helyi csillagrendszer első lakóvilágainak mindegyikén székhelyet tartanak fenn, ahol szorosan együttműködnek mind a fizikai szabályozókkal, mind pedig a szeráfokkal, de az energia-megnyilvánulások területén és a szellemi alkalmazási területeken a saját világukat élik.
48:2.12 (543.6) Átmeneti megbízással segédkezve munkálkodnak némely anyagfeletti jelenséggel kapcsolatban is az evolúciós világokon. Viszont lakott bolygókon ritkán szolgálnak; a felsőbb-világegyetem felsőbb felkészülési világain sem dolgoznak, mert elsősorban a morontia fejlődés átmeneti rendszerének szentelik magukat a helyi világegyetemben.
48:2.13 (543.7) 1. Kör-szabályozók. E különleges lények hangolják össze a fizikai és a szellemi energiát és szabályozzák annak áramlását a morontia szférák különálló csatornáiban, és e körök kizárólag bolygóiak, vagyis egyetlen világra korlátozódnak. A morontia körök különböznek mind a fizikai, mind pedig a szellemi köröktől az átmeneti világokon és ki is egészítik azokat, és e szabályozók milliói szükségesek ahhoz, hogy akár csak a lakóvilágok olyan rendszerét is ellássák energiával, mint amilyen a Sataniáé.
48:2.14 (543.8) A kör-szabályozók indítják meg az anyagi energiákban azokat a változásokat, melyek révén a társaik ellenőrizni és szabályozni tudják azokat. E lények morontia erőforrások és egyúttal kör-szabályozók is. Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogyan az energiafejlesztő látszólag a környezetből termel villamosságot, ezen élő morontia energiafejlesztők látszólag úgy alakítják át a mindenütt jelenlévő térenergiákat olyan anyagokká, melyekből a morontia felügyelők a felemelkedő halandók testét és élettevékenységeit megszövik.
48:2.15 (543.9) 2. Rendszer Összehangolók. Lévén, hogy minden egyes morontia világ külön rendű morontia energiával van ellátva, az emberi lények roppant nehezen képesek e szférákat látni. De az egymást követő minden egyes átmeneti szférán a halandók meg fogják találni a növényi életet és minden mást is, ami csak ahhoz a morontia létezéshez hozzátartozik, melyet fokozatosan úgy módosítottak, hogy az megfeleljen a felemelkedő túlélő fejlődési szellemiesülésének. És mivel az egyes világok energiarendszere így egyedivé van alakítva, e szervezők úgy működnek, hogy összehangolják és összevegyítsék a különböző erőtér-rendszereket bármely adott csoport társított szféráihoz tartozó működő egységgé.
48:2.16 (543.10) A felemelkedő halandók fokozatosan fejlődnek a fizikaitól a szellemi felé, amint az egyik morontia világról a másikra haladnak; innen ered az igény, hogy gondoskodjanak egy felemelkedési lépcsőről a morontia szférák esetében és egy felemelkedési lépcsőről a morontia formák esetében.
48:2.17 (543.11) Az egyik szféráról a másikra átkelő, lakóvilági felemelkedőket a szállító szeráfok adják át a fogadásukkal megbízott rendszer összehangolóknak a fejlettebb világon. Itt, ezekben a különleges templomokban, melyek azon hetven sugárirányú épületszárny középpontjában helyezkednek el, ahol a földi eredetű halandók első fogadóvilágán lévő feltámadási csarnokokhoz hasonló átmenet-fülkék vannak, itt hajtják végre szakszerűen a rendszer összehangolók a szükséges teremtményformai változtatásokat. Ezeknek az első morontia-alakbeli változtatásoknak a végig viteléhez szabványidőben mérve nagyjából hét napra van szükség.
48:2.18 (544.1) 3. Bolygó Felügyelők. Minden egyes morontia világ, a lakószféráktól fel egészen a világegyetemi központig – a morontia ügyeket illetően – hetven felügyelő felügyeletére van bízva. Ők alkotják a legfelsőbb morontia hatóság helyi bolygói tanácsát. E tanács bocsát morontia alakot minden, a szférákra leszálló felemelkedő teremtmény rendelkezésére, és e tanács engedélyezi a teremtményi alak megváltoztatását is, ami a felemelkedő számára lehetővé teszi a következő szférára való eljutást. Miután a lakóvilágokon átjutottatok, az öntudatotok elveszítése nélkül mentek át a morontia lét egyik szakaszából a másikba. Öntudatlanság csak az első átalakulásokkal, valamint a későbbi, az egyik világegyetemből a másikba való átmenettel, továbbá a Havonából a Paradicsomra való átkeléssel jár együtt.
48:2.19 (544.2) 4. Együttes Szabályozók. E meglehetősen gépies lények egyike mindig ott állomásozik a morontia világ egyes igazgatási egységeinek központján. Az együttes szabályozó érzékeny a fizikai, a szellemi és a morontiai energiákra, és ezekkel működik; és e lénnyel mindig együtt van két rendszer összehangoló, négy kör-szabályozó, egy bolygó felügyelő, egy kapcsolat-állandósító, valamint vagy egy iktató-segéd vagy egy válogató-osztályozó.
48:2.20 (544.3) 5. Kapcsolat-állandósítók. Ezek a terület morontia energiájának, valamint fizikai és szellemerőinek szabályozói. Ők teszik lehetővé a morontia energiának a morontia anyaggá való átalakulását. E létezés teljes morontia-szerveződése az állandósítóktól függ. Addig a pontig lassítják az energiaforgásokat, hogy a fizikaivá alakulás végbemenjen. Én azonban nem ismerek olyan kifejezéseket, melyekkel összevethetném vagy szemléltethetném e lények segédkezését. Mindez nagyon is meghaladja az emberi képzeletet.
48:2.21 (544.4) 6. Válogató-osztályozók. Amint a morontia világ egyik osztályától vagy szakaszától a következő felé haladtok, át és újjá kell hangolódnotok, és a válogató-osztályozók feladata, hogy fokozatosan egy ütemben tartsanak benneteket a morontia élettel.
48:2.22 (544.5) Míg az élet és az anyag alapvető morontia formái azonosak az első lakóvilágtól fogva az utolsó világegyetemi átmeneti szféráig, van azért egyfajta, az anyagiról a szellemire fokozatosan kiterjedő működési fejlődés. Ehhez az alapvetően egységes, de a sorozatos fejlődéssel és átszellemiesüléssel járó teremtéshez való alkalmazkodásotokat e célirányos újrahangolódás révén hajtjátok végre. Ez a személyiségrendszeren végbemenő beállítódás új teremtéssel egyenértékű, függetlenül attól, hogy megtartjátok ugyanazt a morontia alakot.
48:2.23 (544.6) Ekkorra már akár többször is próbára tettek téged e vizsgáztatók, és amint kellő szellemi előmenetelt mutatsz, örömmel tanúsítják a fejlett szintedet. E fokozatos változások eredményeként megváltoznak a morontia környezetre adott válaszaid, így például megváltoznak az étkezési igényeid és számos egyéb személyes szokásod is.
48:2.24 (544.7) A választó-osztályozók szintén jó szolgálatot tesznek a morontia személyiségek tanulási, oktatási és egyéb célokra való csoportosításában. Természetes módon jelzik, hogy kik a legmegfelelőbbek valamely átmeneti társulásban való működésre.
48:2.25 (544.8) 7. Iktató-segédek. A morontia világnak megvannak a saját adatrögzítői, akik a szellemi adatrögzítőkkel együttműködnek a morontia teremtésrészekre vonatkozó eredeti feljegyzések és egyéb adatok felügyeletében és megőrzésében. A morontia feljegyzések minden személyiségrend számára hozzáférhetők.
48:2.26 (545.1) Az összes morontia átmeneti terület az anyagi és a szellemlények számára egyaránt átjárható. Morontia fejlődő lényekként teljes kapcsolatban fogtok maradni az anyagi világgal és az anyagi személyiségekkel, miközben egyre nagyobb mértékben fogjátok érzékelni és megismerni a szellemlényeket; és a morontia rendszertől való elszakadás idejére már mind a hét szellemrendet láttátok, kivéve néhány felsőbb fajtát, mint például a Független Hírvivőket.
48:3.1 (545.2) A lakó- és a morontia világok e seregei a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei. Korszakról korszakra százezres csoportokban teremtetnek, és a Nebadonban jelenleg hetvenmilliárdnál is több ilyen különleges lény van.
48:3.2 (545.3) A Morontia Társakat a melkizedekek képezik ki szolgálatra egy külön bolygón, a Szalvington közelében; ők nem a központi Melkizedek-tanodákba járnak. Szolgálatot a csillagrendszerek legalsóbb lakóvilágaitól a Szalvington legfelsőbb tanulmányszféráiig teljesítenek, a lakott világokon azonban ritkán fordulnak elő. Az Istenfiak általános felügyelete és a melkizedekek közvetlen irányítása alatt szolgálnak.
48:3.3 (545.4) A Morontia Társak tízezer telephelyet tartanak fenn a helyi világegyetemben – a helyi csillagrendszerek minden egyes első lakóvilágán. Csaknem teljesen önálló kormányzatuk van és általában véve eszes és hűséges lénycsoportot alkotnak; de tudjuk, hogy nagy ritkán, bizonyos szerencsétlen mennybeni lázongások alkalmával azért megtévedtek már. A Lucifer-féle lázadás során e hasznos teremtmények ezrei vesztek oda a Sataniában. A ti helyi csillagrendszeretekben e lények aránya teljes, a Lucifer-féle lázadás okozta veszteségeket csak a közelmúltban pótolták.
48:3.4 (545.5) A Morontia Társaknak két külön fajtája van; az egyik harcias, a másik visszahúzódó, de egyébként azonos rendűek. Nem ivaros teremtmények, de meghatóan szép ragaszkodást mutatnak egymás iránt. Bár anyagi (emberi) értelemben aligha tekinthetők társaknak, nagyon közeli rokonságban vannak az emberi fajokkal a teremtményi létezési rendben. A világok köztes teremtményei a ti legközelebbi rokonaitok; ezt követik a morontia kerubok, majd pedig a Morontia Társak.
48:3.5 (545.6) E társak megkapóan ragaszkodó és elbűvölően közösségi lények. A személyiségük eltérő, és amikor találkoztok velük a lakóvilágokon, miután megtanultátok osztályként felismerni őket, rövidesen megismeritek az egyéniségüket is. A halandók hasonlítanak egymásra; ugyanakkor mindegyikőtöknek külön, felismerhető személyisége van.
48:3.6 (545.7) E Morontia Társak munkájának természetéről némi fogalmat alkothattok a helyi csillagrendszerben folytatott tevékenységeik alábbi osztályozása alapján:
48:3.7 (545.8) 1. A Zarándok-oltalmazók nem kapnak külön feladatot a morontia fejlődő lények mellett. E társak felelősek a teljes morontia létpályáért és ezért ők minden egyéb morontia és átmenetben segédkező lény munkájának összehangolói.
48:3.8 (546.1) 2. Zarándok-fogadók és Szabadtársítók. Ezek a társaságai a lakóvilágokra újonnan érkezőknek. Egyikük biztosan ott lesz, hogy üdvözöljön benneteket, amint az első lakóvilágon felébredtek az idő első átmenet-alvásából, amikor megtapasztaljátok a húsvér test halálából a morontia életre való feltámadást. E Morontia Társak végig veletek lesznek és időről időre így üdvözölnek benneteket az ébredések alkalmával egészen addig a napig, amikor első létszakaszú szellemként elhagyjátok a helyi világegyetemet.
48:3.9 (546.2) Társakat nem állandó jelleggel rendelnek ki mellétek. Valamelyik lakóvilágon vagy valamelyik felsőbb világon a felemelkedő halandó más és más társat kaphat az egymás utáni alkalmak során, és hosszú időszakokra megint csak egyedül maradhat. Minden a követelményektől, valamint attól is függ, hogy egyáltalán van-e igénybe vehető társ.
48:3.10 (546.3) 3. A Mennyei Látogatók Fogadói. E kedves teremtmények annak szentelték magukat, hogy szívélyes fogadtatásban részesítsék a hallgató-látogatók és az egyéb mennyei lények emberfeletti csoportjait, akik éppen az átmeneti világokon tartózkodnak. Sok lehetőségetek lesz látogatásokat tenni bármely területen, melyet tapasztalás útján elértetek. A hallgató-látogatókat beengedik az összes bolygóra, még az elszigeteltekre is.
48:3.11 (546.4) 4. Összehangolók és Összekötő Igazgatók. E társak annak szentelik magukat, hogy megkönnyítsék a morontia érintkezést és megelőzzék a zavarok kialakulását. Ők a társas viselkedés és a morontia fejlődés oktatói, irányítják a felemelkedő halandók osztályszintű és más csoporttevékenységeit. Kiterjedt területeket tartanak fenn, ahol összegyűjtik a tanítványaikat és időről időre igénybe veszik az égi mestereket és a visszatekintési igazgatókat a programjaik színesítéséhez. A fejlődésetek során bensőséges kapcsolatba kerültök e társakkal, és lassacskán nagyon megkedvelitek mindkét csoportot. Pusztán a véletlenen múlik, hogy harcias vagy visszahúzódó fajtájú társat kaptok.
48:3.12 (546.5) 5. Tolmácsok és Fordítók. A lakóvilági létpálya elején gyakran fordultok a tolmácsokhoz és a fordítókhoz. Ők ismerik és beszélik az összes helyi világegyetemi nyelvet; ők a teremtésrészek nyelvészei.
48:3.13 (546.6) Az új nyelvek elsajátítása nem magától végbemenő folyamat; odaát nagyjából úgy tanultok meg egy nyelvet, mint idelent, és e ragyogó lények lesznek a nyelvtanáraitok. A lakóvilágokon megtanult első nyelv a Satania nyelve lesz, majd pedig a Nebadoné. Miközben ezen új nyelveket tanuljátok, a Morontia Társak a ti hatékony tolmácsaitok és türelmes fordítóitok lesznek. E világok egyikén sem, csakis a Morontia Társakén fogtok találkozni tolmácsként működni képes látogatóval.
48:3.14 (546.7) 6. Kirándulás és Visszatekintés Felügyelők. E társak fognak elkísérni benneteket a központi szférára és az átmeneti műveltség azt körülvevő világaira szervezett hosszabb útjaitokon. A felkészítéssel és a műveltséggel foglalkozó csillagrendszeri világokra szervezett minden egyéni és csoportos utat ők terveznek, vezetnek és felügyelnek.
48:3.15 (546.8) 7. Terület- és Épületfelügyelők. Még az anyagi és a morontia építmények tökéletessége és tündökletessége is növekszik a lakóvilági létpályán való előrehaladásotok során. Egyénileg és csoportosan is engedélyt kaptok, hogy bizonyos változtatásokat hajtsatok végre a különböző lakóvilágokon való tartózkodásotok helyszínéül kijelölt lakóhelyeken. E szférák sok tevékenysége a különböző rendeltetésű körök, négyzetek és háromszögek fedetlen területein folyik. A lakóvilági épületek többségének nincs teteje, ezek kiváló kialakítású, páratlan szépségű, körülkerített területek. Az épített világokon uralkodó éghajlati és egyéb fizikai körülmények a tetőket teljesen feleslegessé teszik.
48:3.16 (547.1) A felemelkedői lét átmeneti szakaszainak felügyelői magas szinten végzik a morontia ügyek irányítását. E munkára teremtettek és a Legfelsőbb Lény ténylegessé válásáig mindig is Morontia Társak maradnak; más kötelezettségeket sohasem teljesítenek.
48:3.17 (547.2) Ahogy a csillagrendszerek és a világegyetemek megállapodnak a fényben és életben, a lakóvilágok egyre kevésbé fognak a morontia felkészítés átmeneti szféráiként működni. Egyre több végleges rendű lény alapítja meg a maga új felkészülési rendszerét, ami arra utal, hogy a mindenségtudat a nagy világegyetem jelenlegi szintjéről a jövőbeli külső világegyetemek szintjére helyeződik át. A Morontia Társak feladata, hogy egyre szorosabban működjenek együtt a végleges rendű lényekkel és számos egyéb területen is, melyekről most nem teszünk kinyilatkoztatást az Urantián.
48:3.18 (547.3) Számíthattok arra, hogy e lények valószínűleg nagymértékben hozzá fognak járulni ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat a lakóvilágokon, akár hosszabb, akár rövidebb időt töltötök ott. A társaságukat élvezni fogjátok végig, a Szalvingtonig. Az ő szerepük a szó szoros értelmében nem alapvető a túlélési tapasztalásotok egyetlen része szempontjából sem. A Szalvingtont képesek lennétek elérni nélkülük is, de ekkor nagyon hiányoznának nektek. Ők jelentik a felemelkedői létpályátok személyiségi többletértékét a helyi világegyetemben.
48:4.1 (547.4) A szívből jövő nevetés és a mosollyal egyenértékű dolgok éppoly egyetemesek, mint a zene. A nevetésnek és a kacagásnak megvan a morontiai és a szellemi megfelelője. A felemelkedői lét nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a munka és a játék – a feladatoktól való mentesség – között.
48:4.2 (547.5) A mennyei kikapcsolódás és az emberfeletti humor meglehetősen különbözik az emberi megfelelőitől, de mi mindannyian valamilyen formában engedünk mindkettőnek; és ezek ugyanolyan szolgálatot tesznek nekünk, a mi állapotunkban, mint amilyet a legjobb humor tesz nektek az Urantián. A Morontia Társak szakértő segítői a játéknak, és ebben ügyesen támogatják őket a visszatekintési igazgatók.
48:4.3 (547.6) Talán akkor értenétek meg a legjobban a visszatekintési igazgatók munkáját, ha őket a rangosabb urantiai nevettetőkhöz hasonlítanánk, bár ez azért igencsak nyers és némiképp szerencsétlen módja lenne annak, hogy megpróbáljam a változatosság és kikapcsolódás ezen igazgatóinak, a morontia és a szellemi területek fennkölt humorát előadóknak a működését bemutatni.
48:4.4 (547.7) A szellemi humor kapcsán először is hadd mondjam el, hogy mi nem az. A szellemi mókába sohasem vegyül a gyengék és a tévelygők szerencsétlenségének kifigurázása. Sohasem becsmérli a pártatlanságot és az isteniség tündökletességét. A mi humorunk három általános értékszintet ismer:
48:4.5 (547.8) 1. Múltidéző móka. Az egyén harcának, küzdelmének és néha félénkségének, és gyakran a bolondos és gyerekes aggodalmainak tárgyában a megtörtént események kapcsán őrzött emlékeken való csipkelődés. Számunkra a humor e vetülete abból a mélyen gyökerező és állandó képességből ered, hogy a múltra vonatkozó emlékanyagunkat hívjuk segítségül annak érdekében, hogy megédesítsük és más módon is könnyítsük a jelen nehéz terheit.
48:4.6 (548.1) 2. Jelenkori humor. A nekünk gyakran komoly gondot okozó számos dolog súlytalan volta; az alaptalanul komolyan vett személyes aggodalmak jelentéktelen voltának felfedezésével járó öröm. Akkor értékeljük leginkább a humornak e vetületét, amikor a legjobb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy a jelenre vonatkozó aggodalmainkat a jövőre vonatkozó bizonyosságok javára vissza tudjuk szorítani.
48:4.7 (548.2) 3. Látnoki öröm. A halandók számára talán nehéz dolog a humor e vetületét elképzelni, de mi különös megelégedést nyerünk abból a bizonyosságból, „hogy minden a javunkra válik” – a szellemek és a morontiák, valamint a halandók javára egyaránt. A mennyei humor ezen oldala abból táplálkozik, hogy hiszünk a feljebbvalóink szeretetteljes gondoskodásában és a Legfelsőbb Igazgatóink isteni állandóságában.
48:4.8 (548.3) De a teremtésrészek visszatekintési igazgatói nem kizárólag az értelmes lények különféle rendjei fejlettebb humorának bemutatásával foglalatoskodnak; feladataik közé tartozik a kikapcsolódás, a szellemi felüdülés és a morontia szórakozás vezetése is. Ezzel kapcsolatban szívélyes együttműködést folytatnak az égi mesterekkel.
48:4.9 (548.4) Maguk a visszatekintési igazgatók nem teremtett csoport; ők egy kiképzett csoport, melyet a Havona-honosoktól kezdve a tér hírvivő seregein és az idő segédkező szellemein keresztül egészen az evolúciós világokról származó morontia fejlődő lényekig különféle lények alkotnak. Mindegyikük önkéntes, így adják át magukat annak a munkának, hogy segítsék társaikat a gondolataik elterelésében és az elméjük megnyugtatásában, mert ezek a magatartások a leghasznosabbak a kimerített energiák visszanyerésében.
48:4.10 (548.5) A célok elérése érdekében kifejtett erőfeszítésekbe való részleges belefáradás esetén, valamint az új energiatöltés befogadására való várakozás során kellemes örömöt okoz újra átélni a régebbi napok és idők mozzanatait. A faj vagy a rend első tapasztalatainak elmesélése pihentető. Pontosan emiatt nevezik e művészeket visszatekintési igazgatóknak – segítenek az emlékezetet egy korábbi fejlődési állapotába vagy a lét egy kevésbé megtapasztalt helyzetébe visszaállítani.
48:4.11 (548.6) Minden lény élvezi az effajta visszaállítást, kivéve azok, akik eredendően Teremtők, s ennélfogva maguktól önmegfiatalítók, valamint bizonyos, nagymértékben szakosodott teremtményfajták, mint amilyenek az erőtér-központok és a fizikai szabályozók, akik minden válaszukban mindig és örökké tárgyszerűek. A működési kötelezettséggel járó feszültségtől való időszakos mentesülések állandó részét képezik az életnek minden világon, szerte a világegyetemek mindenségében, de nem ez a helyzet a Paradicsom Szigetén. A központi lakóhelyen honos lények nem képesek a kimerülésre és ezért nem részesülnek feltöltődésben sem. Az ilyen örökkévaló paradicsomi tökéletességű lények esetében az evolúciós tapasztalatok nem állíthatók vissza.
48:4.12 (548.7) A legtöbbünk alsóbb létezési szakaszon keresztül vagy a rendjeink egymást követő szintjein át emelkedett fel, és üdítő és bizonyos mértékben szórakoztató dolog visszatekinteni a korábbi tapasztalásunk bizonyos mozzanataira. Megnyugvást hoz annak szemlélése, ami az egyén rendje számára már régi dolog, és ami az elme emlékbirtokaként maradt meg. A jövő küzdelmet és előrehaladást foglal magában; munkát, erőfeszítést és eredményeket jelez; a múlt viszont megízesíti a már elsajátított és elért dolgokat; a múlt szemlélése ellazulást enged meg és olyan figyelmes szerbe-számbavételt, mely szellemi jókedvre derít és örömbe forduló morontia tudatállapotot hoz.
48:4.13 (548.8) Még a halandói humor is szívből jövővé válik, amikor olyan történéseket jelenít meg, melyek azokat a szinteket érintik, melyek az egyén pillanatnyi fejlettségi állapotánál csak kevéssel vannak lejjebb, vagy amikor olyan képet rajzol, hogy az egyén feltételezett felettesei áldozatul esnek azoknak a tapasztalásoknak, melyeket általánosan társítanak a feltételezett alattvalókkal. Ti urantiaiak, sok közönséges és egyben kegyetlen dolgot hagytok összekeveredni a humorotokban, de egészében véve elismerésre méltó a fejlett humorérzéketek. Némely fajtátok jól el van látva ezzel és mindez nagyban segíti a földi létpályájukat. Nyilvánvalóan gazdag örökséget kaptatok e téren az ádámi őstől, sokkal többet, mint amennyi a zenéből vagy a művészetből jutott.
48:4.14 (549.1) Játékidőben, vagyis amikor a lakosok üdítőleg felélesztik az alsóbb szakaszbeli létezéssel kapcsolatos emlékeiket, az egész Satania okul az urantiai visszatekintési igazgatók testületének kellemes humorából. A mennyei humorérzék sosem hagy el bennünket, még akkor sem, amikor a legnehezebb feladatokat végezzük. A humor segít elkerülni azt, hogy az önteltség képzete túlzottan nagyra növekedjék. De a jókedvet nem engedjük szabadjára, ahogy ti mondanátok, hogy „mulassunk”, kivéve akkor, amikor a rendünk komoly feladatai alól fel vagyunk mentve.
48:4.15 (549.2) Ha kísért bennünket az erősödő önteltség, akkor az Alkotóink végtelen nagyságára és nagyszerűségére összpontosítva a saját magunk dicsőítése teljesen nevetségessé válik, sőt akár mulatságos is lehet. A humor egyik szerepe az, hogy segítsen mindnyájunknak kevésbé komolyan vennünk magunkat. A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.
48:4.16 (549.3) Az ellazulás és a humorra hangolódás iránti igény ama felemelkedő lényrendeknél a legnagyobb, akik a felfelé való haladás során folytatott küzdelmeikben állandó hajszoltságnak vannak kitéve. Az élet két végletének kevés igénye van a humor felé fordulás iránt. Az ősember nem rendelkezett ilyen képességgel, a paradicsomi tökéletességű lényeknek pedig nincs szükségük ilyesmire. A Havona seregei természetes módon egy végtelenül boldog személyiségekből álló örömteli, vidám gyülekezetet alkotnak. A Paradicsomon az istenimádat minősége szükségtelenné teszi a visszaállítási tevékenységeket. De a létpályájukat messze a paradicsomi tökéletesség célja alatt megkezdők esetében igen tág tere van a visszatekintési igazgatók segédkezésének.
48:4.17 (549.4) Minél inkább fejlettebb a halandói faj, annál nagyobb benne a feszültség és annál nagyobb a humorra való képessége, és a humor iránti igénye is. A szellemvilágra ennek az ellenkezője igaz: Minél magasabbra emelkedünk, annál kisebb igény mutatkozik a visszaállítási tapasztalatok révén való kikapcsolódásra. De amint a szellemlét fokain a Paradicsomtól a szeráfi seregekhez ereszkedünk, egyre nagyobb igényt tapasztalhatunk az öröm-küldetésre és a jókedv-segédkezésre. A korábbi tapasztalatok értelmi szintjéhez való rendszeres visszatérés által hozott felüdülés iránti legnagyobb igénye az emberi faj nemesebb fajtáinak, a morontiáknak, az angyaloknak és az Anyagi Fiaknak van, de ide sorolható az összes hasonló személyiségfajta is.
48:4.18 (549.5) A humornak egyfajta biztonsági szelepként kell működnie, mely megelőzi a túl nagy nyomás kialakulását, ami az egyén állandó és komoly önmegfigyelésével járó egyhangúságot kíséri, s ami mellett ott van még a fejlődés révén biztosítandó előrehaladásra és a célok nemes elérésére irányuló megfeszített küzdelem is. A humor azt a célt is szolgálja, hogy általa csökkenthető legyen a tények vagy az igazságok, a rideg és makacs tények és a különböző formákban megjelenő, öröklétű igazságok váratlan hatása által okozott megrázkódtatás. A halandói személyiség, lévén, hogy sohasem lehet biztos abban, hogy mit hoz a jövő, a humoron keresztül sebesen felismerheti a helyzet, legyen az tény vagy igazság, váratlan természetét – megláthatja annak értelmét és betekintést nyerhet abba.
48:4.19 (549.6) Bár az urantiai humor túlságosan is nyers és szerfölött művészietlen, azért értékes célt szolgál egészségvédelmi biztosításként és az érzelmi nyomás megszüntetőjeként, s így megakadályozza a káros idegfeszültség kialakulását és a túl komolyan vett önvizsgálatot. A humor és a játék – a lazítás – sohasem előrevivő erőfeszítésből fakadó válaszok; ezek mindig is a visszatekintés következményei, a múlt felidézése. Még az Urantián is, és még a jelenlegi helyzetetekben is mindig megújítónak találjátok, amikor egy rövid időre felfüggeszthetitek az újabb és nemesebb értelmi erőfeszítéseiteket és visszatértek az elődeitek egyszerűbb foglalatosságaihoz.
48:4.20 (550.1) Az urantiai játékvilág alapjai bölcseleti értelemben egészségesek és ez így marad végig a felemelkedői létetek során is, végig a Havona-körökön egészen a Paradicsom örökkévaló területéig. Felemelkedő lényekként személyes emlékekkel rendelkeztek minden korábbi és alsóbb létezésről, és a múlt ezen azonosság-emlékei nélkül nem lenne alapja a jelen humorának, sem a halandói nevetésnek vagy a morontia vidámságnak. A múltbeli élmények felidézése teremt alapot a jelenbeli kikapcsolódáshoz és szórakozáshoz. A földi humorotok mennyei megfelelőjét élvezni fogjátok végig a hosszú morontia és az azutáni, egyre szellemibbé váló létpályáitokon. Az Isten ama része (az Igazító), amely a felemelkedő halandó személyiségének örökre részévé válik, az isteniség felhangjaival járul hozzá az idő és tér felemelkedő teremtményeinek örömteli megnyilvánulásaihoz, sőt még a szellemi nevetéshez is.
48:5.1 (550.2) A Lakóvilági Tanítók magára hagyott, de megdicsőült kerubok és szanóbok testülete. A tér egyik próbavilágáról a morontia felkészítés lakóvilágaira és társvilágaira eljutó idő zarándokával tart az ő személyes vagy csoport szeráfja, a beteljesülés-őrangyal. A halandói létezés világain a szeráfot ügyesen segítik a kerubok és a szanóbok; de amikor a halandó védence megszabadul a húsvér test béklyóitól és elindul a felemelkedési létpályán, amikor az anyagi utáni vagy morontia élet megkezdődik, a kísérő szeráfnak többé már nincs szüksége a korábbi helyetteseinek, a keruboknak és a szanóboknak a segédkezésére.
48:5.2 (550.3) A segédkező szeráftól magára hagyott segédeket gyakran rendelik a világegyetemi központokra, ahol a Világegyetemi Anyaszellem befogadja őket és ezután elmennek a csillagrendszeri felkészülési szférákra Lakóvilági Tanítóknak. E tanítók gyakran látogatják meg az anyagi világokat és a legalsóbb lakóvilágoktól kezdve a világegyetemi központtal kapcsolatban álló legmagasabb rangú oktatási szférákig mindenhol működnek. Saját indíttatásból vissza is térhetnek a korábbi segédkező szeráfjuk mellett végzendő közös munkához.
48:5.3 (550.4) Milliárd és milliárd ilyen tanító van a Sataniában, és a számuk folyamatosan nő, mert az esetek többségében, amikor egy szeráf továbbhalad befelé az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandóval, akkor a kerubot és a szanóbot egyaránt hátrahagyja.
48:5.4 (550.5) A Lakóvilági Tanítókat, ahogy a többi oktató többségét is, a melkizedekek bízzák meg. Felügyeletüket általában a Morontia Társak látják el, de mint egyedeket és mint tanítókat azon tanhelyek vagy szférák megbízottai felügyelik, ahol oktatóként éppen működnek.
48:5.5 (550.6) E fejlett kerubok rendszerint párokban dolgoznak, ahogy tették akkor is, amikor még a szeráfok mellé voltak rendelve. Ők a természetüknél fogva nagyon közel állnak a morontia létfajtához, és eredendően rokonszenves tanítói a felemelkedő halandóknak és rendkívüli hatékonysággal viszik végig a lakóvilági és a morontia oktatási rendszer programját.
48:5.6 (551.1) A morontia élet tanodáiban e tanítók egyének, csoportok, osztályok és nagyobb tömegek oktatását végzik. A lakóvilágokon ezeket a tanhelyeket száz-száz egységből álló három nagyobb csoportba szervezik: ezek a gondolkodás tanodái, az érzések tanhelyei és a cselekvés tanintézetei. Amint eléritek a csillagvilágot, ezek kiegészülnek az etika tanodáival, az igazgatás tanhelyeivel és a közösségi alkalmazkodás tanintézeteivel. A világegyetemi központi világokon beléptek a bölcselet, az isteniség és tiszta szellemiség tanodáiba.
48:5.7 (551.2) Azokat a dolgokat, melyeket a földön megtanulhattatok volna, de amelyeket nem sikerült elsajátítanotok, e hűséges és türelmes tanítók gyámsága alatt kell megtanulnotok. Nincsenek királyi utak, rövidebb vagy könnyebb utak a Paradicsomra. Az út egyedi változatosságaitól függetlenül megtanuljátok az adott szféra tanításait, mielőtt a következő szférára tovább mehettek; legalábbis így van ez azt követően, ha egyszer elhagytátok a születésetek világát.
48:5.8 (551.3) A morontia létpálya egyik célja a halandó túlélőből véglegesen kitörölni az olyan állati csökevényes vonásokat, mint a késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a nehézségek elől való kitérés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés. A lakóvilági élet hamar megtanítja a fiatal morontia tanítványokat arra, hogy a halogatás semmilyen értelemben nem jelent elkerülést. A húsvér testbeli élet után az idő, mint módszer már nem áll rendelkezésre a helyzetek vagy a kellemetlen kötelességek előli kitéréshez.
48:5.9 (551.4) A Lakóvilági Tanítók a tartózkodási szférák legalacsonyabb rendűjén kezdik a szolgálatot, majd tapasztalatokat szerezve haladnak tovább a csillagrendszer és a csillagvilág oktatási szféráin át a Szalvington felkészülési világaiig. Nem részesülnek különösebb oktatásban sem azelőtt, sem azután, hogy a Világegyetemi Anyaszellem magához öleli őket. Már akkor felkészültek a munkájukra, amikor szeráfi társakként szolgáltak a lakóvilágon tartózkodó tanítványaik szülőbolygóin. Tényleges tapasztalatokat szereztek e felemelkedő halandókkal a lakott világokon. Gyakorlatias és rokonszenves tanítók, bölcs és megértő oktatók, hozzáértő és eredményes kísérők. Tökéletesen ismerik a felemelkedési terveket és kellő tapasztalatokat szereztek a fejlődési létpálya kezdeti szakaszaiban.
48:5.10 (551.5) E tanítók idősebbjei közül sokat, azokat, akik hosszú ideig szolgáltak a Szalvingtoni körhöz tartozó világokon, újra magához ölel a Világegyetemi Anyaszellem, és a második befogadásból e kerubok és szanóbok szeráfi rendben bontakoznak ki.
48:6.1 (551.6) Noha az összes angyalrend, a bolygók segítőitől a legfelsőbb szeráfokig mind segédkezik a morontia világokon, az átmenetben segédkezők még inkább e tevékenységekre vannak kijelölve. Ezek az angyalok a szeráfi szolgálók hatodik rendjét képviselik, és a segédkezésük rendeltetése, hogy megkönnyítsék az anyagi és a halandó teremtmények átkelését a húsvér testben töltött ideigvaló létből tovább, a morontia létezés kezdeti szakaszaiba a hét lakóvilágon.
48:6.2 (551.7) Meg kell értenetek, hogy a felemelkedő halandó morontia élete valójában a lélek megfoganásakor kezdődik a lakott világokon, abban a pillanatban, amikor az erkölcsi besorolású teremtményelmébe beköltözik a szellemi Igazító. Attól a pillanattól kezdve a halandó lélek magvában való képességgel rendelkezik a halandó-feletti működésre, sőt még arra is, hogy elismerjék őt a helyi világegyetem morontia szféráinak felsőbb szintjein.
48:6.3 (552.1) Azonban addig nem tudatosul bennetek az átmeneti szeráfok segédkezése, amíg el nem éritek a lakóvilágokat, ahol is ők fáradhatatlanul munkálkodnak a halandó tanítványaik előmenetelén, s ennek keretében a következő hét egységben kapnak szolgálatot:
48:6.4 (552.2) 1. Szeráfi Örömhírhozók. Abban a pillanatban, amint visszanyeritek öntudatotokat a lakóvilágokon, a csillagrendszeri nyilvántartásokban mint fejlődő szellemek fogtok szerepelni. Igaz, ekkor még nem vagytok szellemek a valóságban, de már nem is vagytok többé halandó vagy anyagi lények; megkezdtétek az előszellemi létpályát és annak rendje és módja szerint bekerültetek a morontia létbe.
48:6.5 (552.3) A lakóvilágokon a szeráfi örömhírhozók segítenek nektek az Edentiára, a Szalvingtonra, az Uverszára és a Havonába vezető lehetséges utak bölcs megválasztásában. Ha több, egyaránt ajánlható út létezik, akkor ezeket megmutatják nektek és engedélyt kaptok a nektek legjobban tetsző kiválasztására. E szeráfok ezután javaslatokat tesznek a jerusemi huszonnégy tanácsadónak az egyes felemelkedő lelkek számára legelőnyösebb pályára.
48:6.6 (552.4) A jövőbeli pályátokat illetően nem kaptok korlátlan választási lehetőséget; viszont választhattok azokon a kereteken belül, melyeket az átmenetben segédkezők és feletteseik bölcsen megszabnak, mint olyat, mely a leginkább megfelel a jövőbeli szellemi előmeneteleteknek. A szellemvilágot a szabad akaratú választásotok tiszteletben tartásának elvén kormányozzák, feltéve, hogy az általatok választandó pálya nincs a károtokra és nem hátrányos a társaitokra nézve sem.
48:6.7 (552.5) E szeráfi örömhírhozók az örökkévaló fejlődésről, a tökéletesség elérésének győzelméről szóló örömhír terjesztésének szentelték magukat. A lakóvilágokon a jóság megőrzésének és érvényesülésének nagy törvényét hirdetik: egyetlen jócselekedet sem vész el teljesen; talán sokáig feltartóztatik, de soha nem semmisül meg, és az abban foglalt isteniségi késztetés fokától függően örökké hatóképes.
48:6.8 (552.6) Még az Urantián is azt tanácsolják az igazság és pártatlanság emberi tanítóinak, hogy ragaszkodjanak ahhoz a hitszónoklathoz, hogy „az Istennek jósága megtérésre indít” és hirdessék „az Isten szeretetét, mely minden félelmet elűz”. Ezeket az igazságokat éppen így hirdették a világotokon:
48:6.9 (552.7) Az Istenek az én őreim; nem fogok eltévedni;
48:6.10 (552.8) Kézen fogva vezetnek engem, az örökké tartó élet szépséges ösvényein és dicsőséges megújulásában.
48:6.11 (552.9) Ezen Isteni Jelenlét mellett nem kívánok ételt és nem szomjazom italt.
48:6.12 (552.10) Ereszkedjek alá akár a bizonytalanság völgyébe vagy emelkedjek fel a kétségek világaiba
48:6.13 (552.11) Haladjak akár magányosan vagy az enyéim társaságában,
48:6.14 (552.12) Győzedelmeskedjem akár a fény karában vagy botladozzak a szférák magányos helyein,
48:6.15 (552.13) A te jó szellemed segédkezni fog számomra, és a te dicsőséges angyalod vigaszt nyújt nekem.
48:6.16 (552.14) Vettessek a sötétség mélységeire vagy magára a halálra,
48:6.17 (552.15) Nem fogok kételkedni benned és félni sem fogok tőled,
48:6.18 (552.16) Mert tudom, hogy az idő teljességében és a neved dicsőségére
48:6.19 (552.17) Felemelsz engem magad mellé a magas ülőhelyre.
48:6.20 (553.1) Ez az éjszakában a pásztorfiúnak elsuttogott történet. Nem tudta szóról szóra megőrizni, de amennyire csak fel tudta idézni, az nagyjából a ma rögzített formában szólt.
48:6.21 (553.2) E szeráfok egyúttal a tökéletesség elérésének hirdetői is az egész csillagrendszer, valamint az egyes felemelkedők számára. A fiatal Satania csillagrendszerben az ő tanításaikban és a terveikben már most is szerepelnek intézkedések azokkal a jövőbeli korszakokkal kapcsolatban, amikor a lakóvilágok már nem fogják a halandó felemelkedőket úgy szolgálni, mint lépcsőfokok a magas szférákhoz.
48:6.22 (553.3) 2. Faji Közvetítők. A halandó lények fajai nem mind hasonlók. Igaz, hogy van egy bolygói minta, mely végigvonul valamely adott világ különböző emberfajtáinak fizikai, elmebéli és szellemi természetén és hajlamain; de azért vannak külön fajféleségek, és vannak az emberi lények különböző alapfajtáinak ivadékaira jellemző, igencsak meghatározott társas sajátságok is. Az idő világain a szeráfi faji közvetítők a fajok biztosainak erőfeszítéseit viszik tovább az eltérő faji nézőpontok összehangolása érdekében, és ők tovább működnek a lakóvilágokon is, ahol ugyanezek a különbségek bizonyos mértékig még megmaradnak. Egy olyan összezavart bolygón, mint az Urantia, e ragyogó lények aligha kapnak megfelelő lehetőséget a működésre, azonban ők az első menny szakértő társadalomkutatói és bölcs közösségi tanácsadói.
48:6.23 (553.4) Átgondolhatnátok a „mennyre” és a „mennyek országára” vonatkozó állításokat. A prófétáitok többsége által értelmezett menny a helyi csillagrendszer első lakóvilágát jelentette. Amikor az apostol arról beszélt, hogy „elragadtatott a harmadik égig”, akkor arra az élményre utalt, amikor az Igazítója elvált tőle az alvás időtartama alatt és e nem szokványos állapotban jelenítette meg a hét lakóvilág közül a harmadikat. A bölcseitek közül némelyek látták a nagyobb menny, „a mennyeknek országa” képét, melyben a hét lakóvilági tapasztalás csak az első volt; a második a Jerusem volt; a harmadik az Edentia és annak segédszférái; a negyedik a Szalvington és az azt körülvevő oktatási szférák; az ötödik az Uversza; a hatodik a Havona; és a hetedik a Paradicsom.
48:6.24 (553.5) 3. Elmetervezők. E szeráfok rendeltetése a morontia lények hatékony csoportba állítása és a lakóvilágokon való csapatmunkájuk megszervezése. Ők az első menny lélektankutatói. A szeráfi segédkezők e különleges egységének nagyobbik része rendelkezik korábbról, az idő gyermekei mellett őrangyalként szerzett tapasztalatokkal, de a védenceik valamilyen oknál fogva nem voltak képesek megszemélyesülni a lakóvilágokon vagy a Szellemmel való eggyé kapcsolódási eljárás révén váltak továbbélővé.
48:6.25 (553.6) Az elmetervezők feladata a lakóvilágokon áthaladó Igazító-lelkek természetének, tapasztalásának és állapotának tanulmányozása, valamint az, hogy elősegítsék a feladatra és előmenetelre való csoportosulásukat. De ezek az elmetervezők nem avatkoznak be, nem befolyásolják és más módon sem használják ki a lakóvilági hallgatók tudatlanságát vagy egyéb fogyatékosságait. Teljes mértékben tisztességesek és rendkívül pártatlanok. Tiszteletben tartják az újszülött morontia akaratot; úgy kezelnek téged, mint független, a saját szándékai szerint cselekvő lényt, és buzdítanak az egyre nagyobb léptékű fejlődésben és előrehaladásban. Itt igaz barátokkal és megértő tanácsosokkal találod szemben magadat, olyan angyalokkal, akik tényleg képesek segíteni neked abban, hogy „olyannak lásd magad, amilyennek mások látnak” és „hogy úgy ismerd meg magad, ahogy az angyalok ismernek”.
48:6.26 (553.7) E szeráfok még az Urantián is az örök igazságot tanítják: ha a saját elméd nem jól szolgál téged, akkor elcserélheted azt a názáreti Jézus elméjével, aki mindig jól szolgál téged.
48:6.27 (554.1) 4. Morontia Tanácsosok. E segédkezők onnan kapták a nevüket, hogy az emberi eredetű világokról jött túlélő halandók tanítása, irányítása és tanácsokkal való ellátása a feladatuk, ama lények számára segédkeznek, akik a csillagrendszeri felsőbb tanintézetekbe tartanak. A szerteágazó életszintek tapasztalásban kibontakozó egységébe való bepillantásra törekvők tanítói ők, azoké, akik megpróbálkoznak a jelentéstartalmak egységbe rendezésével és az értékek egyesítésével. Ez a bölcselet működése a halandói életben, s a motáé a morontia szférákon.
48:6.28 (554.2) A mota több mint felsőbb szintű bölcselet; annyival több a bölcseletnél, mint amennyivel több a két szem az egynél; térhatása van a jelentéstartalmakra és az értékekre. Az anyagi ember, hogy úgy mondjam, fél szemmel látja a világegyetemet – síknak látja azt. A lakóvilági hallgatók mindenségrendi távlatot – mélységet – is látnak azáltal, hogy a fizikai lét érzékleteire ráépítik a morontia élet érzékleteit. Képessé váltak ezen anyagi és morontiai nézőpontokat egy pontba gyűjteni, mégpedig nagyobbrészt a szeráfi tanácsosaik fáradhatatlan segédkezésén keresztül, akik oly türelmesen tanítják a lakóvilági hallgatókat és a morontia fejlődő lényeket. A legfelsőbb rendű szeráfok köréből kikerülő tanító tanácsosok közül sokan az idő halandóinak újonnan felszabadult lelkei mellett tanácsosként kezdték a létpályájukat.
48:6.29 (554.3) 5. Műszakiak. Ezek azok a szeráfok, akik az új felemelkedőknek segítenek hozzáigazodni az új és viszonylag idegen morontia-szférai környezethez. Az átmeneti világokon az élet részét képezi a fizikai és a morontia szinten létező energiákkal és anyagokkal való tényleges kapcsolat, és bizonyos mértékben igaz ez a szellemi valóságokra is. A felemelkedőknek alkalmazkodniuk kell minden új morontia szinthez, és mindebben nagy segítséget kapnak a szeráfi műszakiaktól. E szeráfok összekötőkként szolgálnak a morontia erőtér-felügyelők és a Fizikai Főszabályozók irányában és széles körben működnek a felemelkedő zarándokok oktatóiként az átmeneti szférákon használatos energiák természete tárgyában. Veszélyhelyzeti térutazókként is szolgálnak és számos egyéb állandó és különleges feladatot látnak el.
48:6.30 (554.4) 6. Adatrögzítő-Tanítók. E szeráfok a szellemi és a fizikai határterületi folyamatoknak, az emberek és az angyalok közötti viszonynak és az alsóbb világegyetemi területeken folyó morontia folyamatoknak a rögzítői. Szolgálnak oktatókként is a tényrögzítés hatékony és hatásos eljárásai tárgyában. Van egyfajta művészet az összetartozó adatok szakszerű rendezésében és összeállításában, és e művészetet tökélyre fejlesztik az égi mesterekkel együttműködésben, és még a felemelkedő halandók is csatlakozhatnak az adatrögzítő szeráfokhoz.
48:6.31 (554.5) Az összes szeráfi rend adatrögzítői az idejük bizonyos részét a morontia fejlődő lények oktatásának és felkészítésének szentelik. Az idő tényeinek ezen angyali felügyelői minden ténykereső számára az eszményi oktatók. Mielőtt elhagyjátok a Jerusemet, igen alaposan megismeritek a Sataniának és annak 619 lakott világának a történelmét, és e történet nagy részét a szeráfi adatrögzítők adják át nektek.
48:6.32 (554.6) Ezek az angyalok mind részei az idő tényeinek és az örökkévalóság igazságainak legalsóbb és legfelsőbb rendű felügyelői között feszülő láncnak. Egyszer majd megtanítanak benneteket az igazság és a tények keresésére, a lélek és az elme kiterjesztésére. Már most meg kellene tanulnotok a szívetek kertjét öntözni és a tudás száraz homokját meglelni. A formának nincs jelentősége, ha már megkaptátok a tanítást. Nem létezhet tyúk a tojás nélkül, és a tojás is elveszti értékét, ha már kikelt belőle a csirke. De néha a vétek oly nagy, hogy a kinyilatkoztatás általi megtisztítás végzetes lehet a vétség gyakorlati téren való legyőzéséhez alapvető fontosságú, megjelenő igazságokra nézve. Ha a gyermekeknek eszményképeik vannak, ne űzd el azokat; hadd növekedjenek. Ahogy megtanultok emberként gondolkodni, úgy meg kellene tanulnotok gyermekként imádkozni is.
48:6.33 (555.1) A törvény maga az élet, nem pedig annak a viselkedési szabályai. A rossz a törvény megszegése, nem pedig az élettel, amely maga a törvény, kapcsolatos viselkedési szabályok áthágása. A hamisság nem elbeszélési módszer kérdése, hanem valami előre elhatározott olyan dolog, mint az igazság elferdítése. A régi tényekből új képet teremteni, a szülői életet az utódok életében újból kifejteni – ezek az igazság művészi győzelmei. Hamis célból, előre megfontoltan cselekvőre még a meggörbült hajszál is árnyat vet, s nem kevésbé vétkes az, aki alapvető elvet akár a legkisebb mértékben is elferdít vagy eltorzít – ezek jelentik a hamisságot. De a tényszerűvé tett igazság, a megkövült igazság bűvtárgya, az úgynevezett változatlan igazság vaspántja a hideg tények körében vakként zárja magába az egyént. A szó szoros értelmében igaza lehet valakinek a tényeket illetően és örök tévedésben lehet az igazság vonatkozásában.
48:6.34 (555.2) 7. Segédkező tartalékosok. Az átmenetben segédkező szeráfok minden rendjéből nagy testületet tartanak fenn az első lakóvilágon. A beteljesülés-őrangyalok után ezek az átmenetben segédkezők jutnak a legközelebb az emberekhez az összes szeráfrend közül, és a szabadidőtök jelentős részét velük fogjátok tölteni. Az angyalok örömüket lelik a szolgálatban és amikor nincs feladatuk, akkor gyakran segédkeznek önkéntesekként is. Sok felemelkedő halandó lelkében a szolgálni vágyás isteni tüzét először az szította fel, hogy baráti viszonyt alakítottak ki a szeráfi tartalékosok közül kikerült önkéntes szolgálókkal.
48:6.35 (555.3) Tőlük tanuljátok majd meg, hogy miként engedjétek a nyomást addig fejlődni, míg az egyensúlyt és bizonyosságot nem hoz; hogy hűségesek és megfontoltak, sőt mi több, vidámak legyetek; hogy a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?
48:6.36 (555.4) Miként a halandók is, ezek az angyalok is sok csalódást éltek át, és majd rámutatnak, hogy néha a legelkedvetlenítőbb csalódásaitokból lesznek a legnagyszerűbb áldások. Néha a mag elvetésével szükségképpen együtt jár a mag pusztulása, a legtitkosabb reményeitek halála, mielőtt újjászületne, hogy az új élet és az új lehetőségek gyümölcseit megteremje. Megtanultok tőlük kevesebbet szenvedni a szomorúságtól és a csalódástól, először azáltal, hogy más személyekre kevesebb személyes tervet építetek, azután pedig annak révén, hogy elfogadjátok azt, ami nektek jutott, amikor hűségesen teljesítettétek a kötelességeteket.
48:6.37 (555.5) Meg fogod tanulni, hogy csak növeled a terheidet és csökkented a siker valószínűségét, ha túl komolyan veszed magad. Semmi sem lehet fontosabb, mint a besorolásodnak megfelelő szférán végzendő munka – legyen az e világon vagy egy másikon. Nagyon fontos a felkészülési munka a következő, felsőbb szférára, azonban semmi sem ér fel az éppen adott világban élt életben elvégzendő munka fontosságával. De azért a munka a fontos, nem pedig az önnön valód. Amikor fontosnak érzed magad, akkor energiát vesztegetsz a tudatos éned méltóságának kiélésében, és így kevés energiád marad a feladat elvégzésére. Az önteltség, és nem a munka-központúság meríti ki az éretlen teremtményeket; az énközpontúság merít ki, nem pedig a cél elérése érdekében tett erőfeszítés. Akkor végezhetsz fontos munkát, ha nem válsz önteltté; több dolgot is végezhetsz ugyanolyan könnyedén, mint egyetlent, ha kihagyod magadat mindebből. A változatosság megnyugtat; az egyhangúság elhasznál és kimerít. Az egyik nap olyan, mint a másik – vagy az életet választjuk, vagy a másik lehetőséget, a halált.
48:7.1 (556.1) A morontia mota alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. A kevésbé fejlett hallgatókat az első lakóvilágon szokásos rend szerint a párhuzamok módszerével oktatják; vagyis az egyik oszlopban bemutatják a mota jelentéstartalmak egyszerűbb fogalmait, a másik oszlopban pedig idézik a megfelelő halandói bölcselet alaptételeit.
48:7.2 (556.2) Nem is olyan régen, amikor a Satania első lakóvilágán teljesítettem feladatot, alkalmam volt megfigyelni e tanítási módszert; és bár nem vállalkozhatok a tanóra mota tartalmának előadására, engedélyt kaptam az emberi bölcselet ama huszonnyolc alaptételének rögzítésére, melyet a morontia oktató is használt szemléltetőanyagként abból a célból, hogy segítse ezeket a lakóvilágra újonnan érkezetteket a mota jelentőségének és értelmének megértésére irányuló első erőfeszítéseikben. Az emberi bölcseletre vonatkozó szemléltető példák a következők voltak:
48:7.3 (556.3) 1. A szakértelem megnyilvánulása nem a szellemi képesség meglétét jelzi. Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.
48:7.4 (556.4) 2. Kevés ember felel meg az általa valójában birtokolt hitnek. Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlődő halandói lélek fondorlatos értelmi félrevezetése.
48:7.5 (556.5) 3. Az eredendően meglévő képességeket nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat nem lehet gépiesen beleerőszakolni az anyagi emlékmintába.
48:7.6 (556.6) 4. Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből származó személyes hitelkeretének összegét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valójában gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.
48:7.7 (556.7) 5. A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.
48:7.8 (556.8) 6. Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.
48:7.9 (556.9) 7. Vak és előre nem látható véletlen dolgok nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.
48:7.10 (556.10) 8. Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.
48:7.11 (556.11) 9. A cselekvésből erő lesz; az önuralomból báj fakad.
48:7.12 (556.12) 10. Pártatlanság pengeti az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.
48:7.13 (556.13) 11. A gyengék elmerülnek a megoldások keresésében, míg az erősek cselekednek. Az élet is csak olyan, mint a napi munka – végezd jól. A tett a miénk; a következmények Istenéi.
48:7.14 (556.14) 12. A legnagyobb mindenségrendi csapás az, ha valakit még sohasem ért csapás. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.
48:7.15 (556.15) 13. Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.
48:7.16 (556.16) 14. Csinálj kedvet a társaidnak az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.
48:7.17 (557.1) 15. A színlelés a tudatlan személy nevetséges erőfeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete a gazdagnak tűnésre.
48:7.18 (557.2) 16. Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.
48:7.19 (557.3) 17. A törekvés mindaddig veszélyes, amíg a közösséghez való igazodása nem teljes. Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.
48:7.20 (557.4) 18. A türelmetlenség szellemméreg; a harag olyan, mint a darázsfészekbe hajított kő.
48:7.21 (557.5) 19. Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.
48:7.22 (557.6) 20. Csak egy költő képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.
48:7.23 (557.7) 21. Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.
48:7.24 (557.8) 22. A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.
48:7.25 (557.9) 23. A halál semmit sem tett hozzá az értelmi képességekhez vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette a tapasztalás fokát a túlélés tudatával.
48:7.26 (557.10) 24. Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.
48:7.27 (557.11) 25. A nagyság nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő bölcs és isteni használatában.
48:7.28 (557.12) 26. Tudás csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás őrzője a bölcsesség, a közösséghez igazítója pedig a szeretet.
48:7.29 (557.13) 27. A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.
48:7.30 (557.14) 28. Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.
48:7.31 (557.15) Ilyen tehát a kezdők munkája az első lakóvilágon, míg a haladóbb tanítványok a későbbi világokon sajátítják el a mindenségrendi látásmód és a morontia mota felsőbb szintjeit.
48:8.1 (557.16) A felemelkedő halandókat morontia fejlődő lényeknek nevezik a lakóvilágokról kikerülés idején, amikor is a felsőbb-világegyetemi létpályán való szellemállapot elérésére indulnak. E csodálatos határterületi életen való áthaladásotok felejthetetlen élmény, elragadó emlék lesz. Ez jelenti az evolúciós kaput a szellemélethez és ama teremtményi tökéletesség későbbi eléréséhez, mely révén a felemelkedők elérik az idő célját – Isten megtalálását a Paradicsomon.
48:8.2 (557.17) A halandói fejlődés mindezen morontia és az ezt követő szellemi rendjében, a felemelkedő teremtmények jól átgondolt világegyetemi felkészítésében és gyakorlati képzésében egy határozott isteni cél ismerhető fel. A Teremtők terve az, hogy az idő teremtményei számára lehetővé tegyék, hogy alaposan megismerjék a nagy világegyetem működésének és igazgatásának részleteit, és e hosszú továbbképző tanfolyamot úgy végeztethetik el a legjobban a túlélő halandóval, hogy rábírják arra, hogy a felemelkedés minden lépését fokozatosan és tevékeny közreműködéssel tegye meg.
48:8.3 (558.1) A halandói-túlélési tervnek gyakorlati és hasznos célja van; nem csak azért részesültök mindezen isteni munkában és szorgos törekvésben, hogy a végtelen üdvösség és az örökkévaló jólét élvezete érdekében váljatok továbbélőkké. Minden másnál magasabb rendű szolgálattal összefüggő cél rejtőzik a jelen világegyetemi korszak látóhatárán túl. Ha az Istenek pusztán csak arra szántak volna benneteket, hogy egyetlen hosszú és örökkévaló kéjutazásra vigyenek, akkor bizonyára nem alakították volna a teljes világegyetemet egyetlen hatalmas és összetett, gyakorlatias felkészítő tanhellyé, nem vennék igénybe a mennyei teremtésrész jelentékeny részét tanítókként és oktatókként, akik ez után is korszaknyi időket töltenek azzal, hogy végigkísérjenek benneteket a tapasztaláson alapuló felkészülés hatalmas világegyetemi tanintézetében. A halandói fejlődési rend előmozdítása láthatólag a fő feladata a jelenlegi szervezett világegyetemnek, és a teremtett értelmek megszámlálhatatlan rendjei közvetlenül vagy áttételesen részt vesznek a fokozatos tökéletesedési terv valamely szakaszának előmozdításában.
48:8.4 (558.2) A halandó embertől az Istenség-befogadásig tartó élő-létezés felemelkedési fokain való áthaladáskor ténylegesen is a tökéletessé lett teremtményi létezés minden lehetséges szakaszát és állomását nyújtó életet élitek a jelen világegyetemi korszak keretei között. A halandó embertől a Paradicsomon végleges rendű lényig tartó út magába foglal mindent, ami jelenleg lehetséges – kiterjed minden olyasmire, ami jelenleg lehetséges az értelmes, tökéletessé lett véges teremtménylények élő rendjei számára. Ha a paradicsomi véglegesrendűek jövőbeli beteljesülése abban nyilvánul meg, hogy a most kialakulóban lévő, új világegyetemekben szolgáljanak, akkor bizonyos, hogy ezen új és eljövendő teremtésrészben nem lesznek a tapasztaló lényeknek olyan teremtett rendjei, akiknek az élete teljesen eltérne attól, amilyet a halandói véglegesrendűek éltek meg valamely világon, a felemelkedési felkészülésük részeként, az állatitól az angyalira, az angyaliról a szellemire, és a szellemiről az Istenire való, korszakokon át tartó felemelkedési fejlődés egyik szakaszaként.
48:8.5 (558.3) [Közreadta egy nebadoni Főangyal.]
Az Urantia könyv
49. írás
49:0.1 (559.1) MINDEN halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. E szférák alkotják az idő és tér halandó fajainak szaporodási helyét, evolúciós bölcsőjét. A felemelkedői lét minden egyes egysége valódi felkészítő tanhely az éppen soron következő létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az első halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végső világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedő halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsőbb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az első létszakaszú szellemlétet.
49:0.2 (559.2) A lakott világok összessége a mennyei közigazgatás szempontjából alapvetően helyi csillagrendszerekbe csoportosul, és e helyi csillagrendszerek mindegyike legfeljebb hozzávetőleg ezer evolúciós világból állhat. E korlátozást a Nappalok Elődei rendelték el, és ez azokra a ténylegesen is evolúciós világokra vonatkozik, ahol túlélői besorolású halandók élnek. Nem tartoznak e csoportba sem a fényben és életben megállapodott világok, sem pedig az életfejlődés ember előtti szakaszában lévő bolygók.
49:0.3 (559.3) Maga a Satania még befejezetlen csillagrendszer, mely csupán 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken saját akaratú teremtmények laknak. Az Urantia így a sataniai 606-os számot kapta, ami a helyi csillagrendszerben lévő 606. olyan világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elő az élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.
49:0.4 (559.4) Nem minden bolygó alkalmas halandói élet otthonául. A nagy tengelykörüli forgási sebességgel rendelkező kisebb bolygók teljesen alkalmatlanok az élet befogadására. A Satania némely fizikai rendszerében a központi nap körül keringő bolygók pedig túl nagyok, semhogy lakhatók lennének, ugyanis a hatalmas tömegük túl nagy gravitációt hoz létre. Ezeknek az óriási szféráknak vannak segédszféráik, néha hat vagy még több is, és e holdak mérete gyakran nagyon hasonló az Urantiáéhoz, és így lakhatósági szempontból csaknem tökéletesek.
49:0.5 (559.5) A Satania legidősebb lakott világa, az első világ, az Anova egyike annak a negyvennégy segédszférának, mely egy hatalmas sötét bolygó körül kering, de amely három szomszédos nap különböző fényének van kitéve. Az Anova a haladó polgárosodott társadalom egy magasan fejlett szakaszában van.
49:1.1 (559.6) Az idő és tér világegyetemeinek fejlődése fokozatos; az élet – akár földi, akár mennyei – előrehaladása nem önkényes és nem is varázslatos. A mindenségrendi evolúció talán nem mindig érthető (kiszámítható), de szigorúan nem véletlenszerű.
49:1.2 (560.1) Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.
49:1.3 (560.2) A helyi csillagrendszer minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat; mindazonáltal minden egyes bolygónak megvan a maga életsora, a növényi és az állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos világ. A csillagrendszeri életfajták bolygói változatai az élethordozók döntéseiből következnek. De e lények nem hóbortosak és nem is szeszélyesek; a világegyetemeket a törvénynek és a rendnek megfelelően irányítják. A Nebadon törvényei a Szalvington isteni előírásai, a sataniabeli evolúciós életrend pedig összhangban van a Nebadon evolúciós mintájával.
49:1.4 (560.3) Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.
49:1.5 (560.4) A bolygói élet kifejlődésében a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.
49:1.6 (560.5) Az élet törzsfejlődésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Pontos rendszere, világegyetemi törvénye van a bolygói életterv kibontakozása menetének a tér szféráin. Nem az idő múlása, s nem a faj képviselőinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlődnek az egereknél.
49:1.7 (560.6) A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A magasabb rendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Valamely kiválasztott faj által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen fejlettebb fajtájának elveszése által okozott veszteség pótlódjon. Az élő ős-sejtanyag válogatott, felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. A lakott világok többségén sokkal többre értékelik ezen ígéretesebb élet-kibontakozási lehetőségeket, mint az Urantián.
49:2.1 (560.7) Minden egyes csillagrendszerben létezik a növényi és az állati életnek egy szabványos, alapvető mintája. Azonban az élethordozók gyakran szembesülnek ezen alapminták módosításának szükségességével annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a tér számos világán előforduló különféle fizikai körülményekhez. Ők a halandó teremtmény általános csillagrendszeri fajtájának elterjedését mozdítják elő, azonban hét különböző ilyen fizikai fajta is van, és e hét elsőrendű változatnak is ezer és egy kisebb válfaja létezik:
49:2.2 (561.1) 1. Légköri fajták.
49:2.3 (561.2) 2. Elemi fajták.
49:2.4 (561.3) 3. Gravitációs fajták.
49:2.5 (561.4) 4. Hőmérsékleti fajták.
49:2.6 (561.5) 5. Villamos fajták.
49:2.7 (561.6) 6. Az energia-felvételi fajták.
49:2.8 (561.7) 7. Külön meg nem nevezett fajták.
49:2.9 (561.8) A Sataniában mindezek a fajták megtalálhatók és van számos köztes csoport is, bár ezek közül némelyik igen gyéren képviselteti magát.
49:2.10 (561.9) 1. A légköri fajták. A halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket főként a légkör jellege határozza meg; az élet bolygói változatosságához hozzájáruló egyéb tényezők hatása viszonylag csekély.
49:2.11 (561.10) Az Urantia jelenlegi légköri viszonyai csaknem tökéletesen megfelelők a légző fajta ember fennmaradásához, de az emberi fajta módosítható úgy is, hogy képes legyen a túl sűrű vagy a túl ritka légkörrel rendelkező bolygón való életre. E különbségek érvényesülnek az állatvilágban is, mely a különböző lakott szférákon nagyon eltérő. Az állati rendek igen nagy eltéréseket mutatnak a ritka légkörű és a sűrű légkörű világokon.
49:2.12 (561.11) A Satania légköri fajtái között két és fél százalék a ritka légkörben élők aránya, míg a sűrű légkörben élők aránya öt százalék, a közbenső sűrűségű légkörben élőké pedig meghaladja a kilencvenegy százalékot, melyek így összesen kiteszik a sataniai világok kilencvennyolc és fél százalékát.
49:2.13 (561.12) Az urantiai emberfajtákhoz hasonló lényeket a közbenső sűrűségű légkörben élőkhöz sorolják; ti képviselitek a halandói létezés átlagos vagy jellegzetes légzési rendjét. Ha léteznének értelmes teremtmények a szomszédotok, a Vénusz légköréhez hasonló légkörrel rendelkező valamely bolygón, akkor azok a sűrű légkörben élők csoportjába tartoznának, míg az olyan világon lakók, ahol a légkör olyan ritka, mint a külső szomszédotoké, a Marsé, a ritka légkörben élőkként lennének azonosíthatók.
49:2.14 (561.13) Ha laknának halandók egy olyan, levegőtől mentes bolygón, mint amilyen a ti holdatok is, akkor ők a nemlégzők külön rendjébe tartoznának. E fajta a bolygói környezethez való szélsőséges vagy végletes alkalmazkodást képviseli és más helyen foglalkozunk velük. A nemlégzők teszik ki a sataniai világok között a maradék másfél százalékot.
49:2.15 (561.14) 2. Az elemi fajták. E változatok a halandóknak a vízzel, a levegővel és a földdel való viszonyára épülnek, és az értelmes életnek a fenti élőhelyek szerint négy fajtája különíthető el. Az urantiai emberfajták a földi rendbe tartoznak.
49:2.16 (561.15) Gyakorlatilag nem tudjátok elképzelni azokat a környezeti körülményeket, melyek némely világ kezdeti korszakaiban uralkodnak. E nem szokványos viszonyok teszik szükségessé, hogy a kifejlődő állati élet hosszabb ideig maradjon a tengeri bölcsőbeli lakóhelyén ama bolygók esetéhez képest, melyek igen hamar barátságos földi-légköri környezetet kínálnak. Ezzel szemben a túl sűrű légkörrel rendelkező világokon, amikor a bolygó nem túl nagy, a légkörben való mozgást könnyen elsajátító halandó fajták számára adódik alkalom. E légi utazók néha a vízi és a földi csoportok közötti csoportba sorolhatók, és ők mindig valamennyivel a föld felett élnek, és csak később fejlődnek földlakóvá. De némely világon még hosszú időn keresztül is tudnak repülni azt követően, hogy föld-fajtájú lényekké lettek.
49:2.17 (562.1) Elképesztő és szórakoztató dolog megfigyelni a formálódó emberi lények kezdetleges fajának első polgárosodott társadalmát, mely az egyik esetben a levegőben és a fák tetején található meg, egy másik esetben a védett, forró égövi tengeri medencék sekély vizében vagy éppen e rendkívüli szférákon élő korai fajok tengeri kertjeinek alján, oldalában vagy partjain. Még az Urantián is volt egy olyan hosszú időszak, amikor az ősember azáltal tartotta fenn magát és vitte előbbre a kezdetleges polgárosodott társadalmát, hogy nagyobbrészt a fákon élt, ahogy a fán élő korai elődei is tették. Az Urantián még mindig jelen van a kisemlősök egy csoportja (a denevérek családja), mely a légi közlekedést gyakorolja, és a fókáitok és a bálnáitok, melyek tengeri környezetben élnek, szintén az emlősök rendjébe tartoznak.
49:2.18 (562.2) A Sataniában az elemi fajták között hét százalék a vízi fajták aránya, míg a légieké tíz, a földieké hetven, a vegyes földi-légi fajtáké pedig tizenhárom százalék. De a korai értelmes teremtmények e módosulatai nem emberi halak és nem is emberi madarak. Ők az emberi és az előemberi fajtába tartoznak, nem továbbfejlődött halak és nem is megdicsőült madarak, hanem egyértelműen halandók.
49:2.19 (562.3) 3. A gravitációs fajták. A teremtési formaterv megváltoztatása révén az értelmes lényeket úgy alkotják meg, hogy képesek legyenek szabadon működni az Urantiánál kisebb és nagyobb szférákon egyaránt, így bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni a nem eszményi méretű és sűrűségű bolygók gravitációjához.
49:2.20 (562.4) A halandók különféle bolygói fajtái eltérő magasságúak, a nebadoni átlag valamivel a két méter felett van. A nagyobb világok némelyikét csak mintegy hetvenöt centiméter magas lények népesítik be. A halandói termet e mérettől az átlagos nagyságú bolygókon élők átlagos magasságain keresztül a kisebb szférákon lakók mintegy három méternyi magasságáig terjed. A Sataniában csupán egy olyan faj van, amelynek a testmagassága egy méter húsz centiméter körüli. A sataniabeli lakott világok húsz százalékát népesítik be a módosított gravitációs fajtába tartozó halandók, ők a nagyobb és a kisebb bolygókat foglalják el.
49:2.21 (562.5) 4. A hőmérsékleti fajták. Lehetséges olyan élőlényeket teremteni, akik az urantiai fajták élettartományánál sokkal magasabb és sokkal alacsonyabb hőmérsékleteket is elviselnek. A hőszabályozó működési rendjük szerint a lényeket öt külön rendbe soroljuk. E sorban az urantiai fajták a harmadikak. A sataniai világok harminc százalékát a módosított hőmérsékleti fajták népesítik be. Tizenkét százalék tartozik a nagy hőmérsékleti tartományúakhoz, tizennyolc pedig az alacsonyabbakhoz, ha a hasonlítás alapjának az urantiai viszonyokat tekintjük, akik viszont a középső hőmérséklettartományú csoportba tartoznak.
49:2.22 (562.6) 5. A villamos fajták. A világok villamos, mágneses és elektron-szerveződési viselkedése nagyban eltérő. A halandói életnek tíz különböző formaterve van, melyeket úgy alakítottak ki, hogy elviseljék a szférák eltérő energiáit. E tíz változat kismértékben eltérően viselkedik a közönséges napfény vegyi sugarainak hatására is. De e kisebb jelentőségű eltérések semmilyen mértékben nem befolyásolják az értelmi vagy a szellemi életet.
49:2.23 (562.7) A halandói élet villamos csoportjainak csaknem huszonhárom százaléka tartozik a negyedik csoportba, az urantiai fajtájú létezéshez. E fajták megoszlása a következő: 1. csoport, egy százalék; 2. csoport, két százalék; 3. csoport, öt százalék; 4. csoport, huszonhárom százalék; 5. csoport, huszonhét százalék; 6. csoport, huszonnégy százalék; 7. csoport, nyolc százalék; 8. csoport, öt százalék; 9. csoport, három százalék; 10. csoport, két százalék – mindenhol egész százalékokra kerekítve.
49:2.24 (563.1) 6. Az energia-felvételi fajták. Az energia-felvétel szempontjából nem minden világ egyforma. Nem minden lakott világnak van olyan, a légzési gázcserére alkalmas légkörtengere, mint az Urantiának. Sok bolygó korai és későbbi fejlődési szakaszaiban a ti rendetekbe tartozó lények nem tudnának létezni; és amikor egy bolygón a légzéshez szükséges tényezők aránya túl magas vagy túl alacsony, de az értelmes élet minden más előfeltétele megvan, akkor az élethordozók az ilyen világokon a halandói létezésnek gyakran egy módosított formáját hozzák létre, olyan lényeket, akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.
49:2.25 (563.2) Az állati és a halandói táplálkozásnak hat különböző válfaja van: A ritka légkörben élők alkotják az első táplálkozási fajtát, a tengerlakók a másodikat, az Urantiáéhoz hasonlóan átlagos sűrűségű légkörben élők pedig a harmadikat. A sűrű légkörben élők jelentik az energia-felvétel negyedik fajtáját, míg a nemlégzők alkalmazzák a táplálék- és energia-felvétel ötödik fajtáját. Az energia-felvétel hatodik eljárása a köztes teremtményekre korlátozódik.
49:2.26 (563.3) 7. A külön meg nem nevezett fajták. A bolygói életnek számos további fizikai változata van, de mindeme változatok teljes mértékben a bonctani eltérésekben, az élettani elkülönülésben és a villamos-vegytani jellegben merülnek ki. A különbségek nem érintik az értelmi vagy szellemi életet.
49:3.1 (563.4) A lakott világok többségét az értelmes lények lélegző fajtái népesítik be. Vannak azonban olyan halandói rendek is, melyek képesek olyan világokon élni, ahol kevés vagy egyáltalán semmi levegő sincs. Az orvontoni lakott világok közül kevesebb mint hét százalék tartozik e fajtába. A Nebadonban ezek aránya kevesebb, mint három százalék. Az egész Sataniában csupán kilenc ilyen világ van.
49:3.2 (563.5) Azért van olyan kevés nemlégző fajta a Satania lakott világain, mert a Norlatiadek e nemrégiben megszervezett része még mindig bővelkedik a meteori tértestekben; és a súrlódási védőlégkörrel nem rendelkező világok ki vannak téve e vándorok állandó bombázásának. Még némely üstökös is meteorrajokból áll, bár ezek általában kisebb darabokra szétesett anyagtestek.
49:3.3 (563.6) Millió és millió meteorit lép be az Urantia légkörébe naponta, mintegy háromszázhúsz kilométeres másodpercenkénti sebességgel érkezve. A nemlégző világokon a fejlettebb emberfajták sokat vesződnek azzal, hogy megvédjék magukat a meteorok okozta károktól úgy, hogy a meteorokat felfogó vagy eltérítő villamos készülékeket készítenek. Nagy veszélybe kerülnek, amikor kimerészkednek e védett körzetekből. E világokon az Urantián ismeretlen, irtózatos hatású villamos viharok is előfordulnak. Az ilyen iszonyú energialüktetések idején a bolygó lakóinak a védőszigeteléssel ellátott különleges építményeikbe kell visszahúzódniuk.
49:3.4 (563.7) A nemlégzők világain az élet gyökeresen különbözik az urantiaitól. A nemlégzők nem esznek ételt és nem isznak vizet úgy, mint az urantiai emberfajták. E különleges népek idegrendszeri válaszai, hőszabályozó működési rendje és anyagcseréje gyökeresen eltér az urantiai halandók e téren való működésétől. A szaporodás kivételével csaknem minden élettevékenységük más, és még a nemzési eljárásaik is némiképp különböznek.
49:3.5 (564.1) A nemlégző világokon az állatfajok alapvetően eltérnek a légkörrel rendelkező bolygókon találhatóktól. Az élet nem-légzési terve különbözik a légkörrel rendelkező világon való létezési módszertől; népeik még a túlélésben is mások, lévén ők a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak. Mindazonáltal e lények nagyjából ugyanolyan megpróbáltatások és örömök közepette élik az életet és folytatják a tevékenységeiket a területükön, mint amilyen tapasztalatokat a légkörrel rendelkező világon élő halandók is szereznek. Elmében és jellemben a nemlégzők nem különböznek az egyéb halandói fajtáktól.
49:3.6 (564.2) Azért ébredhet bennetek komoly érdeklődés az efféle halandók bolygói viselkedése iránt, mert e lények egyik fajtája lakja az Urantiához közeli szférák egyikét.
49:4.1 (564.3) A halandók között nagy eltérések vannak a különböző világokon, még azok között is, amelyek egyazon értelmi és fizikai fajtába tartoznak, azonban minden, saját akarati rangú halandó felegyenesedett és két lábon járó állat.
49:4.2 (564.4) Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék; és három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. A legtöbb lakott világon mindezek a fajták megvannak, viszont a három-agyszelvényű lények bolygói közül sokon csak a három elsődleges fajta található meg. Némely helyi csillagrendszerben szintén csak e fajták vannak jelen.
49:4.3 (564.5) Az emberi lények átlagosan tizenkét különleges fizikai érzékkel vannak felruházva, bár a három-agyszelvényű halandók különleges érzékei valamivel teljesebbek, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajtákéi; az ő látásuk és hallásuk számottevően jobb, mint az urantiai emberfajtáké.
49:4.4 (564.6) A gyermekek rendszerint egyesével születnek, ritka az ikerszülés, és a családi élet is meglehetősen egységes a bolygók minden fajtáján. Az összes fejlettebb világon érvényesül a nemek egyenlősége; férfi és nő az elme-felruházottságot és a szellemi helyzetet tekintve egyenrangú. Nem tekintünk egy bolygót az embertelenség szintjéről felemelkedettnek, amíg az egyik nem a másik feletti uralomra tör. A teremtményi tapasztalás e vonása komoly javuláson megy keresztül az Anyagi Fiú és Leány megérkezését követően.
49:4.5 (564.7) A nap fényében és hőjében részesülő bolygók mindegyikén vannak évszak- és hőmérséklet-változások. A mezőgazdaság általánosan jelen van minden légkörrel rendelkező világon; a földművelés az egyetlen foglalatosság, melyet az ilyen bolygók fejlődő emberfajtái általánosan űznek.
49:4.6 (564.8) A halandók mindegyike ugyanolyan általános küzdelmeket folytat a parányi méretű ellenségeivel az első időkben, mint ti az Urantián jelenleg, bár talán nem annyira heveset. Az élettartam a különböző bolygókon változó, mely a kezdetlegesebb világokon huszonöt évtől kezdődik és a fejlettebb, idősebb bolygókon ötszáz évet is kitehet.
49:4.7 (564.9) Az emberi lények mind hajlamosak csoportalkotásra, törzsi és faji téren egyaránt. A csoportokba szerveződésük az eredetükből és a felépítésükből fakad. E hajlamokat csak a fejlődő polgárosodott társadalom és a fokozatos szellemi átlényegülés képes módosítani. A lakott világok társadalmi, gazdasági és kormányzási nehézségei a bolygók korától, valamint attól függően változnak, hogy az isteni Fiak sorozatos ottlétei milyen mértékű befolyást gyakoroltak.
49:4.8 (564.10) Az elme a Végtelen Szellem adománya és a különböző környezetekben is meglehetősen egyformán működik. A halandói elmék rokonok, függetlenül attól, hogy a helyi csillagrendszerek saját akaratú teremtményeinek fizikai természetében vannak bizonyos felépítésbeli és vegytani különbségek. A személyes, illetve a bolygók fizikai adottságaiból eredő különbségektől eltekintve mindezen különféle halandói rendek elmebéli élete igen hasonló, és a közvetlenül a halál után induló létpályájuk is nagyon hasonló.
49:4.9 (565.1) De a halandói elme a halhatatlan szellem nélkül nem képes a túlélésre. Az emberi elme halandó; csakis az adományozott szellem halhatatlan. A továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől függ – a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől; legalábbis nem volna szabad ellenségességnek kialakulnia az anyagi elme szellemi átalakítását végző igazítói küldetéssel szemben.
49:5.1 (565.2) Némiképp nehéz dolog megfelelő képet festeni a halandók bolygói sorozatairól, mert oly keveset tudtok ezekről, és mert oly nagyok az eltérések. A halandó teremtményeket azonban számos nézőpontból lehet tanulmányozni, melyek közé tartoznak az alábbiak is:
49:5.2 (565.3) 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.
49:5.3 (565.4) 2. Agyszelvény-fajta sorozatok.
49:5.4 (565.5) 3. Szellem-befogadási sorozatok.
49:5.5 (565.6) 4. Bolygói-halandói korszakok.
49:5.6 (565.7) 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.
49:5.7 (565.8) 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.
49:5.8 (565.9) 7. A föld elhagyásának eljárásai.
49:5.9 (565.10) A hét felsőbb-világegyetem lakott szférái olyan halandókkal vannak benépesítve, akik egyszerre besorolhatók az evolúciós teremtményi élet hét általános osztálya közül egybe vagy akár többe is. De még ezek az általános osztályok sem fedik le az olyan lényeket, mint a midszonit lények, és az értelmes élet bizonyos egyéb formáit sem. A lakott világok, ahogy azokat e beszámolókban ismertetjük, evolúciós halandó teremtményekkel vannak benépesítve, de vannak más életformák is.
49:5.10 (565.11) 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás. A lakott világoknak három általános csoportja van abból a szempontból, hogy a teremtményi élet miként alkalmazkodik a bolygói környezethez: a szokványos alkalmazkodású csoport, a végletes alkalmazkodású csoport és a kísérleti csoport.
49:5.11 (565.12) A bolygói körülményekhez való szokványos alkalmazkodás a fentiekben ismertetett általános fizikai mintákat követi. A nemlégzők világai a végletes vagy szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók, de még más fajták is tartoznak e csoportba. A kísérleti világok rendszerint eszményi feltételeket biztosítanak a jellemző életformáknak, és e tizedes bolygókon az élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. Lévén, hogy a ti világotok is kísérleti világ, szembetűnően különbözik a sataniabeli testvérszféráitól; az Urantián számos, máshol meg nem található életforma jelent meg; és hasonlóan, számos általánosan elterjedt faj hiányzik a bolygótokról.
49:5.12 (565.13) A Nebadon világegyetemben minden életmódosítási világ sort alkot, és együtt a világegyetemi ügyeknek egy olyan különleges területét jelentik, melyre kijelölt intézők ügyelnek; és mindeme kísérleti világokat rendszeresen ellenőrzi a világegyetemi igazgatók egy testülete, melynek vezetője a Sataniában Tabamantia néven ismert, végleges rendű, érdemes személyiség.
49:5.13 (566.1) 2. Agyszelvény-fajta sorozatok. A halandók testileg egységes volta egyedül az agy és az idegrendszer esetében mutatkozik meg; mindazonáltal az agyi rendszereknek három alapvető szerveződése létezik: az egy-, a két- és a három-agyszelvényű fajták. Az urantiaiak a két-agyszelvényű fajtába tartoznak, s így némiképp nagyobb képzelőerővel, kalandvággyal és bölcselői hajlammal rendelkeznek, mint az egy-agyszelvényű halandók, viszont valamivel kevésbé szellemiek, erkölcsösek és istenimádók, mint a három-agyszelvényű rendek. Ezek az agyi különbségek még az előemberi állati létezésre is jellemzők.
49:5.14 (566.2) Az urantiai agykéreg két agyféltekéjű fajtája alapján, a lényegi hasonlatosságot felhasználva, elképzelhetitek az egy-agyszelvényű fajtát. A három-agyszelvényű rendek harmadik agyáról úgy alkothattok képet a legjobban, mint az alsó vagy csökevényes agyformátok kifejlődéséről, mely addig a pontig fejlődött, hogy már főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi, s így a két felsőbb agy szabadon foglalkozhat nemesebb dolgokkal: az egyik az értelmi szerepköröket látja el, a másik pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja.
49:5.15 (566.3) Jóllehet az egy-agyszelvényű fajták földi teljesítménye némileg korlátozott a két-agyszelvényű rendekéhez képest, a három-agyszelvényű csoportok idősebb bolygóin olyan polgárosodott társadalmak léteznek, melyek látványa megdöbbentené az urantiaiakat, és amelyek az összehasonlításban megszégyenítenék a tieiteket. A gépi fejlődésben és az anyagi polgárosodott társadalomban, s még az értelmi fejlődés terén is, a két-agyszelvényű halandó világok képesek a három-agyszelvényű szférákkal egyenlő szintre eljutni. Viszont az elme felsőbb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás kifejlesztése terén ti némiképp alacsonyabb rendűek vagytok.
49:5.16 (566.4) Bármely világ vagy világcsoport esetében az értelmi fejlődést vagy a szellemi teljesítményeket illetően minden ilyen összehasonlító becslés készítésénél illik figyelembe venni a bolygó korát is; sok, nagyon sok múlik a koron, az élőlénytani nemesítők segítségén, és az isteni Fiak különféle rendjeinek későbbi küldetésein.
49:5.17 (566.5) Bár a három-agyszelvényű népek valamivel magasabb szintű bolygói evolúcióra képesek, mint az egy- vagy a két-agyszelvényű rendek, azért mindnek ugyanolyan élet-sejtanyaga van, és igen hasonlóan végzi a bolygói tevékenységeit, sok tekintetben úgy, ahogy az emberi lények az Urantián. E háromfajta halandó szerte a helyi csillagrendszer világain előfordul. A bolygói körülményeknek az esetek többségében igen kevés közük van az élethordozók ama döntéseihez, ahogy e változatos halandói rendeket a különböző világokra tervezik; a tervezés és a kivitelezés az élethordozók előjoga.
49:5.18 (566.6) E három rend egymás mellett áll a felemelkedési létpályán. Mindegyiknek ugyanazt az értelmi felemelkedési sort kell bejárnia, és mindegyiknek ugyanazt a szellemi fejlődési vizsgát kell letennie. E különböző világok csillagrendszeri igazgatása és csillagvilági felügyelete egyaránt mentes a hátrányos megkülönböztetéstől; még a Bolygóhercegek rendszerei is egyformák.
49:5.19 (566.7) 3. Szellem-befogadási sorozatok. Az elme-formatervek a szellemi ügyekkel való kapcsolatuk szerint háromféle csoportba sorolhatók. Ez az osztályozás nem az egy-, két- és három-agyszelvényű halandókra vonatkozik; ez elsődlegesen a mirigyek vegyi működésével van összefüggésben, közelebbről is bizonyos, az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel. Némely világon az emberfajtáknak csak egy mirigye van, más világokon élőknek kettő, mint az urantiaiaknak is, míg megint más szférákon az emberfajták három ilyen különleges miriggyel rendelkeznek. Ezek az eltérő vegyi adottságok jelentősen befolyásolják a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet.
49:5.20 (566.8) A szellem-befogadási sorozatok közül hatvanöt százalék tartozik a második csoportba, mint ahogy az urantiai emberfajták is. Tizenkét százalék az első fajta aránya, mely eredendően kevesebb felfogóképességet jelent, míg a huszonhárom százalékot kitevők inkább hajlanak a szellemi dolgok felé a földi élet során. De ezek a különbségek a természetes halál után nem maradnak meg; mindeme faji eltérések kizárólag a húsvér testben élt élethez tartoznak.
49:5.21 (567.1) 4. Bolygói-halandói korszakok. Ez az osztályozás a megítéltetési időszakokon alapul, amennyiben azok az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.
49:5.22 (567.2) Az életet az élethordozók indítják meg, akik figyelemmel kísérik annak fejlődését mindaddig, amíg evolúciós úton meg nem jelenik a halandó ember. Mielőtt az élethordozók elhagynák a bolygót, a terület urául annak rendje és módja szerint Bolygóherceget állítanak. Ezzel az uralkodóval együtt érkezik meg az alárendelt segédek és egyéb segédkezők teljes testülete, és az élők és a holtak első megítéltetésére is az ő érkezésével egyidejűleg kerül sor.
49:5.23 (567.3) Az emberi csoportok kiemelkedésével a Bolygóherceg nekilát az emberi polgárosodott társadalom útnak indításához és az emberi társadalom összefogásához. Az összezavart világotok állapota nem jellemző a Bolygóhercegek uralkodásának kezdetére, ugyanis az urantiai igazgatás felállítását követően nem sokkal került sor arra, hogy a Bolygóhercegetek, Kaligasztia sorsközösséget vállalt a Csillagrendszer Fejedelem, Lucifer lázadásával. Bolygótok azóta is viharos időket él.
49:5.24 (567.4) Egy szokványos evolúciós világon a faji fejlődés a Bolygóherceg rendszerének ideje alatt éri el a maga természetes élőlénytani tetőpontját, és röviddel ezután a Csillagrendszer Fejedelem elküld a bolygóra egy Anyagi Fiút és Leányt. Ezek a behozott lények élőlénytani nemesítői szolgálatot látnak el; vétségük az Urantián tovább bonyolította a bolygó történetének menetét.
49:5.25 (567.5) Amikor egy emberi faj értelmi és etikai fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait, akkor jön el ítélőhatósági küldetése keretében egy paradicsomi Avonal Fiú; és később, amikor az ilyen világ szellemi állapota megközelíti a természetes teljesítőképessége határait, akkor látogat el a bolygóra egy paradicsomi alászálló Fiú. Az alászálló Fiú fő küldetése a bolygói rend megteremtése, az Igazság Szellemének a bolygói működésre elküldése, mellyel megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.
49:5.26 (567.6) E téren az Urantia megint csak más: a ti világotokon sohasem került sor ítélőhatósági küldetésre, és az alászálló Fiútok sem az Avonal-rendbe tartozott; bolygótok abban a különleges megtiszteltetésben részesült, hogy az Egyeduralkodó Fiú, a nebadoni Mihály halandói szülőbolygója lehetett.
49:5.27 (567.7) Az isteni fiúi besorolású rendek sorozatos segédkezéseinek eredményeként a lakott világok és azok fejlődő fajai elindulnak a bolygói evolúció csúcsának meghódítására. Az ilyen világok ekkor válnak éretté az utolsó küldetésre, a Háromsági Tanító Fiak érkezésére. A Tanító Fiak kora jelenti az előszobát az utolsó bolygókorszakhoz – az evolúciós eszménykorhoz – a fény és élet korszakához.
49:5.28 (567.8) Az emberi lények ezen osztályozásának a következő írásban szentelünk külön figyelmet.
49:5.29 (567.9) 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok. A bolygókat nemcsak alá- és fölérendeltségen alapulóan szervezik csillagrendszerekbe, csillagvilágokba, és így tovább, hanem a világegyetemi igazgatásban a mellérendelő csoportosítás is jelen van a fajta, a sorozat és más viszonyok alapján. A világegyetemnek ez a keresztirányú igazgatása inkább ama hasonló természetű tevékenységek összehangolásával függ össze, melyeket a különböző szférákon egymástól függetlenül vittek véghez. A világegyetemi teremtmények e rokon osztályait rendszeresen ellenőrzik bizonyos, változatos összetételű testületek, melyek magas rangú személyiségekből állnak és amelyeket sokat tapasztalt, végleges rendű lények vezetnek.
49:5.30 (568.1) E rokonsági tényezők minden szinten megnyilvánulnak, mert léteznek rokon sorozatok a nem-emberi személyiségek között éppúgy, mint a halandó teremtmények között – még az emberi és az emberfeletti rendek között is. Az értelmes lények az alá- és fölérendeltségen alapulóan tizenkét nagyobb csoportba sorolhatók, melyek hét-hét nagyegységből állnak. Az élőlények különleges kapcsolatban álló csoportjainak összehangolását valószínűleg a Legfelsőbb Lény valamilyen nem teljesen ismert eljárása biztosítja.
49:5.31 (568.2) 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok. A halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozást vagy csoportosítást teljes mértékben a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjéhez fűződő viszony határozza meg. A Nebadon lakott világainak csaknem kilencven százalékát az Igazítóval való eggyé kapcsolódás képességével rendelkező halandók népesítik be, szemben a közeli világegyetemmel, ahol alig több mint a bolygók fele ad otthont olyan lényeknek, akik az örökkévaló eggyé kapcsolódásra pályázó, Igazító-segítette lények.
49:5.32 (568.3) 7. A föld elhagyásának eljárásai. Alapvetően csak egy módja van az egyedi emberi élet megindításának a lakott világokon, és ez a teremtménynemzésen és a természetes születésen keresztül valósul meg; azonban számos olyan eljárás létezik, amely révén az ember kimenekülhet a földi besorolásából és bejuthat a paradicsomi felemelkedők befelé tartó áramába.
49:6.1 (568.4) A halandók különféle fizikai fajtáinak és bolygói sorozatainak mindegyike élvezi a Gondolatigazítók, az őrangyalok és a Végtelen Szellem hírvivő seregei különféle rendjeinek segédkezését. A természetes halál jelentette felszabadulás révén mindegyik megszabadul a húsvér test kötelékeitől, és ezt követően mindegyik ugyanúgy éri el a szellemi evolúció és az elme-fejlődés morontia világait.
49:6.2 (568.5) A bolygói hatóságok vagy a csillagrendszer urainak kezdeményezésére időről időre különleges feltámadást visznek véghez az alvó továbbélők között. E feltámadásokra legalább a bolygói időben mért ezerévenként sort kerítenek, amikor is nem mind, de „sokan azok közül, akik alusznak a porban, felserkennek”. A különleges feltámadások alkalmával a felemelkedők különleges csoportjait a halandói felemelkedés helyi világegyetemi tervében való sajátos szolgálatra késztetik. E különleges feltámadásoknak gyakorlati szempontjai és érzelmi felhangjai egyaránt vannak.
49:6.3 (568.6) A lakott világ fiatalkorában sok túlélőt a különleges és az ezeréves feltámadások során szólítanak a lakószférákra, de többségüket a bolygói szolgálatot teljesítő isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési időszak kezdetén személyesítik meg újra.
49:6.4 (568.7) 1. A túlélés megítéltetési vagy csoportos rendű halandói. Az első Igazítónak a lakott világra való megérkezésével a szeráfi őrzőszellemek szintén megjelennek; ők nélkülözhetetlenek a bolygó elhagyásához. Az alvó továbbélők élete szünetelésének időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örök valóságtartalmait, mint szent zálogot a személy vagy a csoport szeráfi őrangyalai őrzik.
49:6.5 (568.8) Az alvó továbbélők mellé kijelölt csoport-őrzők mindig a megítéltetést végző Fiakkal működnek együtt azon a világon, ahol e Fiak megjelentek. „Elküldi az ő angyalait, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szél felől.” Minden egyes olyan szeráf mellett, akit egy alvó halandó újbóli megszemélyesülésében való közreműködésre rendeltek, ott működik a visszatért Igazító is, ugyanaz a halhatatlan Atya-szilánk, mely őbenne élt a húsvér testben töltött időben, és így állítják helyre a személyazonosságot és a személyiséget. Amíg a védenceik alszanak, e várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak; ebben az átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba.
49:6.6 (569.1) Jóllehet a halandói létezés idősebb világai otthont adnak azoknak a magasan fejlett és tökéletesen szellemi fajta emberi lényeknek, akik gyakorlatilag mentesültek a morontia élet alól, az állati eredetű fajok kezdeti korszakaira azért mégis olyan fejletlen halandók a jellemzők, akik oly éretlenek, hogy az Igazítójukkal való eggyé kapcsolódás lehetetlen. E halandók felébresztését a szeráfi őrzőszellemek végzik a Harmadik Forrás és Középpont halhatatlan szelleme egy egyedivé tett részével közösen.
49:6.7 (569.2) Egy bolygói korszak alvó továbbélői így személyesülnek meg újra a korszakos megítéltetési számbavétel során. De a teremtésrész meg nem menthető személyiségei esetében egyetlen halhatatlan szellem sem jelenik meg abból a célból, hogy a csoport beteljesülés-őrangyalai mellett működjön, és ez jelenti a teremtményi lét megszűnését. Némely forrásotok úgy ábrázolta ezeket az eseményeket, mint amelyek a halandói halál bolygóin mennek végbe, valójában azonban az ilyesmire a lakóvilágokon kerül sor.
49:6.8 (569.3) 2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók. Az emberi lények egyedi fejlődése azzal mérhető, hogy miként érik el egymás után a hét mindenségrendi kört és miként haladnak át azokon (sajátítják el azokat). A halandói fejlődés körei a társított értelmi, közösségi, szellemi és mindenségrendi látásmódbeli értékek szintjei. A hetedik körből indulva a halandó az elsőbe tart, és mindazokhoz, akik a harmadikat már elérték, nyomban személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek. E halandók a megítéltetési vagy egyéb döntésektől függetlenül személyesülnek újra a morontia létben.
49:6.9 (569.4) Az evolúciós világok első időiben kevés halandó ítéltetik meg a harmadik napon. De az idő múlásával mind több személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek a felemelkedő halandók mellé, és e fejlődő teremtmények egyre nagyobb számban személyesülnek meg újra az első lakóvilágon a természetes halált követő harmadik napon. Ilyenkor az Igazító visszatérése jelzi az emberi lélek ébredését, és ez a halott újbóli megszemélyesülése, pontosan úgy, mint az evolúciós világokon a tömeges számbavétel idején, a megítéltetési időszak végén.
49:6.10 (569.5) Az egyéni felemelkedőknek három csoportja van: A kevésbé fejlettek a kezdeti vagy első lakóvilágon érnek földet. A fejlettebb csoportba tartozók a morontia létpályát a közbenső lakóvilágok bármelyikén kezdhetik, attól függően, hogy milyen volt a megelőző bolygói fejlődésük. E rendek legfejlettebbjei ténylegesen a hetedik lakóvilágon kezdik a morontia tapasztalást.
49:6.11 (569.6) 3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói. A világegyetem szemében az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését, és minden olyan lény, akibe Igazító költözött, benne van az igazság-összeírásban. De az evolúciós világokon élt átmeneti lét bizonytalan, és sokan fiatalon meghalnak, mielőtt a paradicsomi létpálya mellett döntenének. Az ilyen gyermekek és ifjak, akikbe Igazító költözött, követik a fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket, vagyis a harmadik napon eljutnak a csillagrendszer végleges rendű világára (a gyakorló-nevelő otthonba), vagy valamely különleges feltámadás alkalmával vagy az állandó ezeréves, megítéltetési számbavétel során.
49:6.12 (570.1) Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a helyi csillagrendszerek végleges rendű világain személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágokra. A halandói születéskor a gyermek fizikai entitásra tesz szert, de a túlélés szempontjából minden Igazító nélküli gyermeket úgy tekintenek, mint aki még mindig a szüleihez tartozik.
49:6.13 (570.2) A Gondolatigazítók a kellő időben beköltöznek e kicsinyekbe, míg a szeráfi segédkezés a túlélés próbaidős rendjeinek mindkét csoportja esetében általában hasonló a fejlettebb szülőéhez vagy egyenértékű a szülőével, amennyiben csak az egyik vált túlélővé. A harmadik kört elértek, függetlenül a szüleik helyzetétől, személyes őrzőt kapnak.
49:6.14 (570.3) Hasonló gyakorló-nevelő otthonokat tartanak fenn a csillagvilági és a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedők első vagy második módosított rendjébe tartozó, Igazító nélküli gyermekek számára.
49:6.15 (570.4) 4. A felemelkedés második módosított rendjeibe tartozó halandók. Ezek a közbenső evolúciós világok haladó emberi lényei. Rendszerint nem képesek ellenállni a természetes halálnak, viszont mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól.
49:6.16 (570.5) A legkevésbé tökéletes csoport a helyi csillagrendszerük központján ébred újra, ők csak a lakóvilágokat hagyják ki. A középső csoport a csillagvilági felkészülési világokra megy; ők a helyi csillagrendszer teljes morontia rendszerét kihagyják. A szellemi előmenetel bolygói korszakai során a későbbiekben sok túlélő ébred a csillagvilági központokon és a paradicsomi felemelkedés itt kezdődik el.
49:6.17 (570.6) De mielőtt e csoportok bármelyike is továbbmenne, oktatókként vissza kell térniük a kihagyott világokra, s ott tanítókként sok tapasztalatot kell szerezniük a hallgatókként kihagyott területeken. Ezután mindannyian továbbhaladnak a Paradicsom felé, a halandói fejlődés elrendelt útjain.
49:6.18 (570.7) 5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók. E halandók az evolúciós életnek az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt fajtájába tartoznak, de igen gyakran képviselik az emberi fejlődés végső szakaszait valamely fejlődő világon. E megdicsőült lények mentesülnek a halál kapuin való átlépéstől; őket a Fiú fogadja magához; elragadtatnak az élők közül és azonnal megjelennek az Egyeduralkodó Fiú előtt a helyi világegyetem központján.
49:6.19 (570.8) Ezek azok a halandók, akik a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, és az ilyen, Igazítóval eggyé kapcsolódott személyiségek szabadon szelik át a teret, mielőtt morontia alakot öltenének. Ezek az eggyé kapcsolódott lények közvetlen Igazító-átkelésben jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba, ahol ugyanúgy megkapják az első morontia öltözéküket, mint minden más, az evolúciós világokról jövő halandó.
49:6.20 (570.9) A halandói felemelkedés ezen első módosított rendjébe az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra lehetőséget kínáló világok bármely egyede beletartozhat, akármelyik korai vagy kései fejlődési szakaszban jár is az adott bolygó, de ez a rend a leggyakrabban mégis az isteni Fiak látogatásából már többször is részesült, idősebb szférákon működik.
49:6.21 (570.10) A fény és élet bolygói korszakának elérésével sokan jutnak el a világegyetemi morontia világokra az átvitel első módosított rendjében. A végleges rendű létezés későbbi szakaszaiban, amikor egy területet elhagyó halandók többsége ebbe az osztályba kerül, a bolygót e sorozatba tartozóként ismerik el. Természetes halál egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott szférákon.
49:6.22 (571.1) [Közreadta egy, a Bolygói Igazgatás Jerusemi Tanodájából való Melkizedek.]
Az Urantia könyv
50. írás
50:0.1 (572.1) JÓLLEHET a Bolygóhercegek a Lanonandek Fiak rendjébe tartoznak, olyannyira e szolgálatra szakosodtak, hogy általában külön csoportnak tekintik őket. Miután a melkizedekek kinevezték őket másodrendű lanonandekeknek, e helyi világegyetemi Fiakat a rendjük tartalékosaihoz rendelik a csillagvilági központra. A Csillagrendszer Fejedelem innen különböző feladatokra küldi őket, végül pedig bolygóhercegi megbízást kapnak és a fejlődő lakott világra vezénylik őket.
50:0.2 (572.2) A Csillagrendszer Fejedelem számára az jelzi annak szükségességét, hogy valamely adott bolygóra vezetőt kell kijelölni, hogy megérkezik az élethordozók kérelme, miszerint igazgatási vezető kijelölésére van szükség e bolygón, ahol életet létesítettek és értelmes evolúciós lények kifejlődését érték el. Minden evolúciós halandó teremtmények lakta bolygó rendelkezik a fiúi besorolásúak rendjébe tartozó bolygói vezetővel.
50:1.1 (572.3) A Bolygóherceg és az ő testvéri segédei jelentik a legjobb megszemélyesülést (eltekintve a megtestesüléstől), mely révén a paradicsomi Örökkévaló Fiú egyáltalán megközelítheti az idő és tér alacsonyrendű teremtményeit. Igaz, hogy a Teremtő Fiú a szellemén keresztül eléri a teremtésrész teremtményeit, viszont a Bolygóherceg az utolsó a személyes Fiak azon rendjei közül, melyek a Paradicsomról az ember gyermekeihez elérnek. A Végtelen Szellem a beteljesülés-őrangyalok és az egyéb angyali lények személyében nagyon közel kerül; az Egyetemes Atya a Titkos Nevelők személyest el nem érő szintű jelenléte révén benne él az emberben; viszont a Bolygóherceg jelenti az Örökkévaló Fiúnak és az ő Fiainak a hozzátok való közeledésre irányuló utolsó erőfeszítését. Egy újonnan lakottá vált világon a Bolygóherceg az egyedüli képviselője a teljes isteniségnek, mely a Teremtő Fiútól (az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú gyermekétől) és az Isteni Segédkezőtől (a Végtelen Szellem világegyetemi Leányától) ered.
50:1.2 (572.4) Az újonnan lakottá vált világ hercegét segítők és a segédek hű testülete, valamint nagyszámú segédkező szellem veszi körül. De az ilyen új világokat irányító testületet a csillagrendszer intézőinek alacsonyabb rendjeiből kell összeállítani annak érdekében, hogy az eredendően rokonszenvvel és megértéssel viseltessen a bolygó gondjai és nehézségei iránt. Mindazon erőfeszítések, hogy az evolúciós világoknak rokonszenves vezetői legyenek, egyúttal ama veszély megnövekedésével járnak, hogy ezeket az emberekhez közeli személyiségeket rossz útra térítheti, ha nézeteiket a Legfőbb Urak akaratánál előbbre valónak tartják.
50:1.3 (572.5) Lévén, hogy egyedül képviselik az isteniséget az egyes bolygókon, e Fiak alaposan kipróbáltatnak, és a Nebadon több lázadásnak a csapását szenvedte már el eddig. A Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek teremtésében megtestesülő eszme egyre jobban eltávolodik az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól, és így egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a saját fontosságukat illetően elveszítik az arányérzéküket és nagyobb a hibázás lehetősége abban is, hogy miként ítélik meg az isteni lények számos rendjének értékeit és egymáshoz való viszonyát, valamint a hatásköreiket. Az, hogy az Atya nem személyesen van jelen a helyi világegyetemben, egyúttal az összes ilyen Fiú hitének és hűségének egyfajta megmérettetése is.
50:1.4 (573.1) De a világhercegek nem gyakran buknak el a lakott szférák szervezésével és igazgatásával kapcsolatos küldetéseiken, és a sikerük nagymértékben megkönnyíti az Anyagi Fiak későbbi küldetéseit, akik a teremtményi élet magasabb rendű formáit hozzák el a világok fejletlen emberei számára. Az ő uralkodásuk nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a bolygók felkészüljenek a paradicsomi Istenfiakra, akik később azért jönnek, hogy megítéljék a világokat és megnyissák az egymás utáni megítéltetési időszakokat.
50:2.1 (573.2) Minden Bolygóherceg Gábrielnek, Mihály főigazgatójának a világegyetemi igazgatási felügyelete alá tartozik, míg rájuk közvetlenül a Csillagrendszer Fejedelmek kizárólagos rendelkezései vonatkoznak.
50:2.2 (573.3) A Bolygóhercegek bármikor tanácsért fordulhatnak a melkizedekekhez, a korábbi oktatóikhoz és kezeseikhez, de a segítségüket nem kötelezően kell igénybe venniük, és ha e segítséget nem önként kérik, akkor a melkizedekek nem is avatkoznak bele a bolygói igazgatásba. E világurak a huszonnégy tanácsos tanácsait is kikérik, akik a csillagrendszerben alászállást megtapasztalt bolygókról gyűlnek össze. A Sataniában e tanácsosok jelenleg mind urantiai honosok. Van egy hetventagú hasonló tanács is a csillagvilági központon, melynek tagjai szintén a teremtésrészek evolúciós lényei közül valók.
50:2.3 (573.4) Az evolúciós bolygók irányítása a létpályájuk első és meg nem állapodott időszakaiban nagymértékben önkényes. A Bolygóhercegek a bolygói segédeikből álló testületeik közül választják ki azokat a segédeket, akikből külön feladatokra csoportokat alakítanak. Rendszerint egy tizenkét fős legfelsőbb tanáccsal veszik körül magukat, de ezt a különböző világokon másként választják ki és állítják össze. A Bolygóhercegnek lehet egy vagy több olyan segédje is, aki a fiúi besorolásúak csoportjának harmadik rendjéből kerül ki, és néha, bizonyos világokon még az ő rendjéből, a másodrendű lanonandekek közül is választ társat.
50:2.4 (573.5) A világ urának teljes törzskara a Végtelen Szellem személyiségeiből, valamint a kifejlődött felsőbb lények bizonyos fajtáiból és a más világokról származó felemelkedő halandókból áll. E személyi állomány átlagosan ezerfős, és a bolygó fejlődésével e segítői testület létszáma elérheti a százezret vagy még többet is. Bármikor, amikor még további segítőkre van szükség, a Bolygóhercegeknek csak kérniük kell azt a testvéreiktől, a Csillagrendszer Fejedelmektől, és a kérelem nyomban teljesül.
50:2.5 (573.6) A bolygók jellegüket és szerveződésüket, valamint igazgatásukat tekintve jelentősen eltérnek egymástól, de mindegyik rendelkezik igazságszolgáltatási testületekkel. A helyi világegyetem bírói rendszere a Bolygóherceg bíróságainál kezdődik, melyeket az ő személyi törzskarának egyik tagja vezet; e bíróságok ítéletei meglehetősen atyai és szabad mérlegelésen alapuló hozzáállást tükröznek. Minden, a bolygó lakosai ügyeinek szabályozását meghaladó vitás kérdésben fellebbezéssel lehet fordulni a felsőbb ítélőszékekhez, de az ő világa területéhez tartozó ügyeket jobbára a herceg személyes belátása szerint bírálják el.
50:2.6 (574.1) A békéltetők tetszőleges helyen működtethető bizottságai szolgálják és kiegészítik a bolygói ítélőszékeket, és a szellemi és a fizikai szabályozók kötelesek elfogadni e békéltetők ténymegállapításait. De önkényesen semmit sem hajtanak végre a Csillagvilági Atya egyetértése nélkül, mert „a Fenségesek uralkodnak az emberek országain”.
50:2.7 (574.2) A bolygói feladatot végző szabályozók és átalakítók szintén képesek együttműködni az angyalokkal és a mennyei lények más rendjeivel abban, hogy ez utóbbi személyiségeket a halandók számára láthatóvá tegyék. Különleges alkalmakkor a szeráfi segítők, sőt még a melkizedekek is képesek láthatóvá válni az evolúciós világok lakói számára, és így is tesznek. A fő oka annak, hogy halandó felemelkedőket hoznak a csillagrendszeri központról a Bolygóherceg törzskarába az, hogy megkönnyítsék a terület lakóival való érintkezést.
50:3.1 (574.3) Ha a Bolygóherceg egy fiatal világra indul, akkor rendszerint magával viszi az önkéntes felemelkedő lények egy csoportját a helyi csillagrendszeri központról. E felemelkedők az emberfajták fejlesztésével összefüggő első feladatok elvégzése érdekében tanácsadókként és segítőkként kísérik el a herceget. Az anyagi segítők e testülete alkotja a herceg és a világ emberfajtái közötti kapcsolatot. Az Urantia Hercegének, Kaligasztiának száz ilyen segítőből álló testülete volt.
50:3.2 (574.4) Ezen önkéntes segédek a csillagrendszeri központ létpolgárai, és még egyikük sem élt meg eggyé kapcsolódást a bennük lakozó Igazítóval. Az ilyen önkéntes szolgálók Igazítóinak besorolása a csillagrendszeri központ vonatkozásában állandó marad, míg e morontia fejlődő lények átmenetileg visszakerülnek egy korábbi morontia állapotba.
50:3.3 (574.5) Az élethordozók, a forma építői látják el azokkal az új fizikai testekkel ezeket az önkénteseket, mely testet a bolygói ottlétük során foglalnak el. E személyiségalakok mentesek ugyan a teremtésrészeken szokványos betegségektől, viszont a korábbi morontia testeikhez hasonlóan ki vannak téve bizonyos, működési jellegű véletlen eseményeknek.
50:3.4 (574.6) A herceg testtel bíró törzskarát rendszerint eltávolítják a bolygóról a következő korszakos megítéltetéssel összefüggésben, amikor is a második Fiú megérkezik a szférára. Mielőtt elmennek, a különféle feladataikat szokás szerint a közös leszármazottaiknak és bizonyos magasabb rendű honos önkénteseknek adják át. Rendszerint ilyen utódok váltják őket azokon a világokon, ahol a herceg segítőinek megengedték, hogy párba lépjenek a honos emberfajták fejlettebb csoportjaival.
50:3.5 (574.7) A Bolygóherceg segítői ritkán lépnek párba a világ emberfajtáival, viszont egymás között mindig párosodnak. Kétféle lényfajta származik ezekből az egyesülésekből: a köztes teremtmények elsőfajú fajtája és bizonyos olyan, magasabb rendű anyagi lények, akik a herceg törzskarában maradnak azt követően, hogy szüleiket Ádám és Éva megérkezésekor elviszik a bolygóról. E gyermekek nem lépnek párba a halandói fajtákkal, kivéve bizonyos szükséghelyzeteket és akkor is csak a Bolygóherceg irányításával teszik ezt. Ilyenkor a gyermekeik – a testtel bíró törzskar unokái – olyan besorolásúak, mint a koruk és nemzedékük nemesebb fajtái. A Bolygóherceg e félanyagi segédeinek minden leszármazottjába Igazító költözik.
50:3.6 (575.1) A herceg által meghatározott megítéltetési időszak végén, amikor eljön az idő, hogy e „hazatérők törzskara” visszatérjen a csillagrendszeri központra a paradicsomi létpálya befejezése céljából, e felemelkedők megjelennek az élethordozók előtt annak érdekében, hogy az anyagi testüket átadják. Átkelési alvásba kerülnek és úgy ébrednek, hogy megszabadultak a halandói öltözéküktől és morontia alakba öltöztettek, készen állnak arra, hogy a szeráfok visszavigyék őket a csillagrendszeri központra, ahol a tőlük elvált Igazítóik várják őket. A jerusemi osztályuk már egy teljes megítéltetési időszakkal előttük jár, ők viszont egyedi és különleges tapasztalatot szereztek, a felemelkedő halandó létpályájának egy ritka fejezetét ismerték meg.
50:4.1 (575.2) A herceg testtel bíró törzskara idejekorán megszervezi a képzés és a műveltség bolygói tanhelyeit, ahol az evolúciós emberfajták színe-javát tanítják ki s küldik vissza, hogy e jobb dolgokat tanítsák meg a népüknek is. A herceg tanodái a bolygó anyagi központjában találhatók.
50:4.2 (575.3) E központi város létesítésével kapcsolatos fizikai munkát a testtel bíró törzskar végzi. A Bolygóherceg első időszakainak központi városai vagy települései nagyon eltérnek attól, amit az urantiai halandó elképzelne. A későbbi korokkal összehasonlítva ezek egyszerűek, a kővel való díszítés és a viszonylag fejlett építőanyag-használat jellemzi ezeket. Mindez elüt attól az ádámi rendszertől, mely egy kertszerű központ körül összpontosul, ahol az emberfajták érdekét szolgáló munka folyik a világegyetemi Fiak második megítéltetési időszakában.
50:4.3 (575.4) A világotok esetében a központi településen minden emberi lakóhelyhez elegendően nagy terület tartozott. Bár a távoli törzsek továbbra is vadásztak és gyűjtögettek, a Herceg tanintézeteinek tanítványai és tanítói földművelők és kertészek voltak. Idejüket nagyjából egyenlően osztották meg az alábbi tevékenységek között:
50:4.4 (575.5) 1. Fizikai munka. Földművelés, kiegészítve házépítéssel és a házak berendezésével.
50:4.5 (575.6) 2. Közösségi tevékenységek. Játékok és művelődésközösségi csoportalkotás.
50:4.6 (575.7) 3. Oktatói képzés. Egyéni oktatás a családi-csoportos oktatással összefüggésben, melyet külön osztályszintű felkészítés egészít ki.
50:4.7 (575.8) 4. Szakképzés. A házasság és az otthonkészítés tanodái, művészeti és kézműves felkészítő tanhelyek, és a – világi, kulturális és vallási – tanítók felkészítő osztályai.
50:4.8 (575.9) 5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése, a gyermekek és az ifjak csoportjainak felvilágosítása és a befogadott honos gyermekek felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.
50:4.9 (575.10) A Bolygóherceget halandó lények nem láthatják; a törzskarába tartozó félanyagi lények által képviselt dolgokban való hit egyfajta hűségpróba. De a műveltség és a felkészítés tanhelyei jól alkalmazkodnak az egyes bolygók igényeihez, rövid időn belül kiélezett és nemes versengés indul az emberfajták között azért, hogy e különféle oktatási intézményekbe bekerüljenek.
50:4.10 (575.11) E kulturális és fejlődésösztönző világközpontból minden néphez olyan nemesítő és polgárosodást elindító hatás sugárzódik ki fokozatosan, mely lassan, de biztosan átalakítja az evolúciós fajtákat. Ezalatt a környező népek kiképzett és szellemiesült gyermekei közül azok, akiket a herceg tanodáiba felvettek s ott felkészítettek, visszatérnek az eredeti csoportjukhoz és a legjobb tudásuk szerint olyan új és tekintélyes oktatási és kulturális központokat létesítenek, melyeket a herceg tanodái terveinek megfelelően vezetnek.
50:4.11 (576.1) Az Urantián a bolygói fejlődésre és kulturális haladásra kidolgozott tervek már jócskán a végrehajtás szakaszában voltak, igencsak kielégítően haladtak, amikor az egész vállalkozást meglehetősen hirtelenül és gyalázatosan derékba törte Kaligasztia csatlakozása a Lucifer-féle lázadáshoz.
50:4.12 (576.2) Számomra e lázadás kapcsán az volt a legmegrázóbb esemény, amikor tudomást szereztem a fiúi besorolású lények közül a saját rendembe tartozók egyikének, Kaligasztiának a csalárd árulásáról, aki szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián. E tanhelyek összeomlása gyors és teljes volt.
50:4.13 (576.3) A Herceg anyagivá lényegített törzskarát alkotó felemelkedők leszármazottainak többsége hűséges maradt, és kilépett Kaligasztia soraiból. A hűeket az urantiai Melkizedek-megbízottak bátorították, és a későbbi korokban az ő leszármazottaik sokat tettek az igazság és a pártatlanság bolygói fogalmainak fennmaradása érdekében. E hűséges örömhírhozók munkája segített megakadályozni azt, hogy a szellemi igazság teljesen eltűnjön az Urantiáról. E bátor lelkek és az ő leszármazottaik életben tartottak valamennyi ismeretet az Atya uralmáról és a világ emberfajtái számára megőrizték az isteni Fiak különböző rendjei által elrendelt sorozatos bolygói megítéltetések fogalmát is.
50:5.1 (576.4) A lakott világok állhatatos hercegei állandó besorolásba kerülnek az eredeti feladatuk tárgyát képező bolygón. A paradicsomi Fiak és velük a megítéltetési korszakok jönnek-mennek, de a sikeres Bolygóherceg megmarad, mint a területének ura. A munkája meglehetősen független a felsőbb Fiak küldetéseitől, mert annak rendeltetése a bolygói polgárosodott társadalom fejlesztése.
50:5.2 (576.5) A polgárosodott társadalom fejlődése a különböző bolygókon kevéssé hasonló. A halandói törzsfejlődés kibontakozása nagyon eltér a számtalan, igencsak különböző világon. Azonban a bolygókra jellemző testi, értelmi és társadalmi fejlődési területeken megmutatkozó számos különbség ellenére minden evolúciós szféra bizonyos, jól meghatározott irányokban halad előre.
50:5.3 (576.6) A Bolygóherceg üdvözítő uralma alatt, melyet az Anyagi Fiak kiterjesztenek és amelyre a paradicsomi Fiak időszakos küldetései is rányomják a bélyegüket, az idő és tér átlagos világain a halandó emberfajták az alábbi hét fejlődési korszakon mennek keresztül:
50:5.4 (576.7) 1. A táplálkozás kora. Az előemberi teremtményeket és az ősember első fajtáit főként élelemszerzési kérdések foglalkoztatják. E fejlődő lények a nem alvással töltött idejük nagy részében vagy élelmet keresnek vagy harcolnak, támadásban vagy védekezésben vannak. A későbbi polgárosodott társadalmak e korai elődei gondolatainak középpontjában az élelemszerzés áll.
50:5.5 (576.8) 2. A biztonság korszaka. Amint az ősi vadász némi időt tud megtakarítani az élelemszerzésből, e szabadidejét a biztonsági helyzetének javítására fordítja. Egyre több figyelmet szentelnek a háborúzás módszereinek. Megerősítik az otthonaikat, és a nemzetséget az egymástól való félelem, valamint az idegen csoportokkal szemben szított gyűlölet kovácsolja össze. Az önvédelem olyan szükséglet, mely mindig követi az önfenntartást.
50:5.6 (577.1) 3. Az anyagi jólét kora. Miután az ember az élelmezési kérdéseket részlegesen megoldotta és bizonyos mértékű biztonságot is elért, a többi szabadidejét a személyes jólétére fordítja. A fényűzés a létszükséglettel verseng az emberi tevékenységek központjába kerülésért. Az ilyen korszakot túl gyakran jellemzi zsarnokság, meg nem tűrés, dőzsölés és mámor. A fajok gyengébb elemei hajlamosak a mértéktelenségre és a kegyetlenkedésre. E gyönyörkereső gyengébb egyedeket azonban legyőzik a fejlődő polgárosodott társadalom erősebb és igazságszerető elemei.
50:5.7 (577.2) 4. A tudás és a bölcsesség keresése. Az élelem, a biztonság, az örömök és a szabadidő megteremtik az alapját a műveltség fejlődésének és a tudás terjedésének. A tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés bölcsességet eredményez, és amint egy műveltség megtanulta, hogy miként szerezzen előnyt a tapasztalásából és fejlődjön általa, a polgárosodott társadalom tényleg révbe ér. Még mindig az élelem, a biztonság és az anyagi jólét határozza meg a társadalmat, de már sok előretekintő egyén van kiéhezve a tudásra és szomjazza a bölcsességet. Minden gyermek lehetőséget kap a tettek révén tanulni; e korszak jelszava az oktatás.
50:5.8 (577.3) 5. A bölcselet és a testvériség kora. Amikor a halandók megtanulnak elgondolkodni a tapasztalásaikon és elkezdenek hasznot húzni a tapasztalásból, akkor válik a szemléletük bölcselőivé – végre elkezdik magukban keresni az okokat és józan ítélőképességre tesznek szert. E korszakban a társadalom etikussá lesz, e korszak halandói pedig valóban erkölcsi lényekké válnak. A bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére az ilyen fokozatosan fejlődő világon. Az etikus és erkölcsi lények képesek megtanulni, hogy miként éljenek az aranyszabálynak megfelelően.
50:5.9 (577.4) 6. A szellemi törekvés korszaka. Ahogy a fejlődő halandók keresztülmentek a testi, az értelmi és a társadalmi fejlődési szakaszokon, előbb-utóbb elérik a személyes látásmódnak azokat a szintjeit, amelyek a szellemi megelégedés és a mindenségrendi összefüggések megértésének keresésére késztetik őket. A vallás kiteljesíti a félelem és a babonaság érzelmi területeiről a mindenségrendi bölcsesség és a személyes szellemi tapasztalás magasabb szintjeire való felemelkedést. Az oktatás a jelentéstartalmak megvilágítására törekszik, a műveltség pedig a mindenségrendi kapcsolódásokat és az igaz értékeket ragadja meg. Az ilyen fejlődő halandók műveltsége kiváló, képzettsége nagyszerű és Isten-tudata páratlan.
50:5.10 (577.5) 7. A fény és élet korszaka. Ez a fizikai biztonságot, értelmi gyarapodást, társadalmi műveltséget és szellemi fejlődést hozó, egymást követő korszakok betetőzése. Ezek az emberi vívmányok most mindenségrendi egységben és önzetlen szolgálatban vegyülnek, társítódnak és hangolódnak össze. A véges természet és az anyagi felruházottság korlátai között nincsenek rögzített határai az idő és tér tündökletes, végleges rendű világain egymást követő, haladó nemzedékek evolúciós fejlődési lehetőségeinek.
50:5.11 (577.6) A Bolygóhercegek, miután a világtörténelem egymást követő megítéltetési időszakain és a bolygói fejlődés fokozatosan fejlődő korszakain át szolgálták a szféráikat, a fény és élet korának beköszöntével felemeltetnek a Bolygó Fejedelem rangjára.
50:6.1 (578.1) Az Urantia elszigetelt volta miatt nem vállalkozhatok arra, hogy ismertessem a sataniai szomszédaitok életének és környezetének számos körülményeit. E beszámolókban a bolygói vesztegzár és a csillagrendszeri elszigeteltség korlátoz minket. Az urantiai halandók felvilágosítására irányuló minden erőfeszítésünkben tartanunk kell magunkat e megkötésekhez, de amennyire csak megengedett volt, beszámoltunk nektek az átlagos evolúciós világok fejlődéséről, és most már össze tudjátok hasonlítani az ilyen világ létpályáját az Urantia jelenlegi helyzetével.
50:6.2 (578.2) A polgárosodott társadalom fejlődése az Urantián nem tért el oly nagyon a szellemi elszigetelés csapását ugyancsak elszenvedett egyéb világokétól. De ha összehasonlítjuk a világegyetem elkötelezett világaival, akkor a bolygótok felettébb összezavartnak, valamint az értelmi fejlődés és a szellemi előrehaladás minden szakaszában nagyon visszamaradottnak tűnik.
50:6.3 (578.3) A bolygót ért csapások miatt az urantiaiak nem sokat ismertek meg a szokványos világok műveltségéből. Azonban nem szabad úgy elképzelnetek az evolúciós világokat, még a leginkább eszményinek tekinthetőt sem, mint olyan szférákat, ahol az élet kényelmes nyugágy. A halandó fajok életének kezdete mindig küzdelmekkel jár. Az erőfeszítés és a döntések meghozatala alapvető része a túlélési értékek megszerzésének.
50:6.4 (578.4) A műveltség elmeminőséget feltételez; a műveltség nem fejlődhet, hacsak az elme nem jut magasabb szintre. A felsőbb értelem nemes műveltségre törekszik és e célt valamilyen úton el is éri. Az alacsonyabb rendű elmék még a legmagasabb rendű műveltséget is eltaszítják maguktól, még akkor is, ha készen kapják. Sok függ az isteni Fiak sorozatos küldetéseitől is, és annak mértékétől, hogy az általuk elrendelt megítéltetési időszakokban miként fogadják e megvilágosítást.
50:6.5 (578.5) Nem szabad elfelejtenetek, hogy a Satania összes világa a Lucifer-féle lázadás következményeként kétszázezer éven keresztül szenvedett a Norlatiadekből való szellemi számkivetettségtől. Nagyon hosszú időnek kell még eltelnie, hogy a bűnből és az elszakadásból eredő hátrányokat ki lehessen egyenlíteni. A bolygótok még mindig egy nem szokványos és változatos létpályán halad egy lázadó Bolygóherceg és egy vétkező Anyagi Fiú kettős szomorújátékának eredményeként. Még Krisztus Mihálynak az Urantiára való alászállása sem söpörte el azonnal a világ korábbi igazgatásában vétett komoly hibák ideigvaló következményeit.
50:7.1 (578.6) Elsőre úgy tűnhet, hogy az Urantia és a többi elszigetelt világ végtelenül szerencsétlen annyiban, hogy meg van fosztva az olyan emberfeletti személyiségek jótékony jelenlététől és hatásától, mint amilyen a Bolygóherceg és az Anyagi Fiú és Leány. Azonban e szférák elszigeteltsége a világok emberfajtáinak különleges lehetőséget ad a hit gyakorlására és a mindenségrendi bizonyosságban való olyan különleges adottság kifejlesztésére, mely nem függ a dolgok láthatóságától vagy bármely más anyagi tényezőtől. Kiderülhet, hogy a lázadás következményeként vesztegzár alá helyezett világokról származó halandó teremtmények végeredményben roppant szerencsések. Megfigyeltük, hogy az ilyen felemelkedőket már nagyon korán sok különleges feladattal bízzák meg az olyan mindenségrendi vállalkozásokban, ahol a sikerhez alapvető fontosságú a megkérdőjelezhetetlen hit és a nemes bizakodás.
50:7.2 (579.1) A Jerusemen az ezekről az elszigetelt világokról származó felemelkedők csak maguk egy lakóövezetet foglalnak el és őket agondontereknek nevezik, amely olyan evolúciós saját akaratú teremtményeket jelent, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyőzni a leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket még egyedül is. Az agondonterek e működési csoportosulása megtalálható végig a helyi világegyetemi felemelkedés során és a felsőbb-világegyetemen való áthaladáskor is; e csoport a Havonán való ottlét alatt tűnik el, de nyomban megjelenik újra a Paradicsom elérése után, és határozottan jelen van a Halandói Végleges Testületben. Tabamantia végleges rendű agondonter, aki az idő és tér világegyetemeiben valaha volt első lázadásban érintett és emiatt vesztegzár alá helyezett szférák egyikén vált továbbélővé.
50:7.3 (579.2) Végig a paradicsomi létpályán úgy követi a jutalom az erőfeszítést, mint következmény az okot. E jutalmak kiemelik az egyedet az átlagból, a teremtményi tapasztalás sokrétűségét hozzák magukkal és hozzájárulnak a végleges teljesítmények sokféleségéhez a végleges rendű lények közös testületében.
50:7.4 (579.3) [Közreadta egy, a Tartalékos Testületbe tartozó Másodrendű Lanonandek Fiú.]
Az Urantia könyv
51. írás
51:0.1 (580.1) A BOLYGÓHERCEG által elrendelt megítéltetési időszakban az ősember eléri a természetes evolúciós fejlődésének határát, és ezen élőlénytani szint jelzi a Csillagrendszer Fejedelem számára, hogy a világra küldje a fiúi besorolásúak közé tartozó második rendet, az élőlénytani nemesítőket. E Fiakat, ugyanis ketten vannak – az Anyagi Fiú és Leány – rendszerint úgy ismerik a bolygón, mint Ádám és Éva. A Satania eredeti Anyagi Fia Ádám, és mindazok, akik a csillagrendszeri világokra élőlénytani nemesítőkként mennek, mindig az ő különleges rendjük ezen első és eredeti Fiának nevét viselik.
51:0.2 (580.2) E Fiak a Teremtő Fiú anyagi ajándékát jelentik a lakott világok számára. A Bolygóherceggel együtt a rendeltetési világukon maradnak végig a szféra evolúciós pályája során. A Bolygóherceggel rendelkező világon e kaland nem igazán jár nagy veszélyekkel, de egy lázadó bolygón, egy olyan teremtésrészen, melynek nincs szellemi vezetője és ahol nem működik a bolygóközi közléscsere sem, e küldetés komoly veszélyeket rejt magában.
51:0.3 (580.3) Bár ti nem reménykedhettek abban, hogy mindent megtudhattok e Fiaknak a Satania összes világán és az egyéb csillagrendszerekben végzett munkájáról, mégis, más írásokban teljesebb képet mutatunk az érdekes pár, Ádám és Éva életéről és tapasztalásairól, akik a jerusemi élőlénytani nemesítők testületéből jöttek ide az urantiai emberfajták nemesítése céljából. A honos fajtáitok fejlesztésére kidolgozott eszményi tervek megbuktak ugyan, az ádámi küldetés mégsem volt hiábavaló; az Urantiának mérhetetlenül sok előnye származott az ádám-évai ajándékból, és sem a társaik, sem a tanácsok odafent nem minősítik teljes kudarcnak az ő munkájukat.
51:1.1 (580.4) Az anyagi vagy ivaros Fiak és Leányok a Teremtő Fiú gyermekei; a Világegyetemi Anyaszellem nem vesz részt e lények létrehozásában, akiknek rendeltetése, hogy fizikai nemesítőkként működjenek az evolúciós világokon.
51:1.2 (580.5) A fiúi besorolásúak anyagi rendje nem egységes mindenhol a helyi világegyetemben. A Teremtő Fiú minden egyes helyi csillagrendszerben csak egy pár ilyen lényt hoz létre; az eredeti párok eltérő természetűek, mert a saját csillagrendszerük életmintájára vannak hangolva. Ez szükséges eljárás, hiszen egyébként az Ádámok szaporodási képessége nem volna érvényesíthető az adott csillagrendszer világain élő, fejlődő halandó lények esetében. Az Urantiára jött Ádám és Éva az Anyagi Fiak eredeti sataniai párjától származik.
51:1.3 (580.6) Az Anyagi Fiak testmagassága két és fél és három méter között változik, a testük pedig az ibolyaszín árnyalat sugárzó fényében ragyog. Jóllehet anyagi vér kering az anyagi testükben, azért isteni energia is eltölti és mennyei fény is átjárja azt. Ezen Anyagi Fiak (az Ádámok) és Anyagi Leányok (az Évák) egyenlők, pusztán a szaporodási természetükben és bizonyos vegytani sajátságaikban különböznek. Egyenlők, de különbözők, hím- és nőneműek – így egymás kiegészítői – és úgy tervezték őket, hogy csaknem minden feladatot párban lássanak el.
51:1.4 (581.1) Az Anyagi Fiak kétféle táplálékon élnek; természetükben és felépítésükben valóban kettősek, részesülnek az anyagivá lényegült energiából éppúgy, ahogy a teremtésrész fizikai lényei, míg a halhatatlan létezésüket teljes egészében bizonyos fenntartó mindenségrendi energiák közvetlen és önmagától végbemenő beviteli folyamata révén őrzik meg. Ha a feladatteljesítéssel összefüggő küldetésük során elbuknak vagy esetleg tudatosan és készakarva fellázadnak, akkor a Fiak e rendjét elszigetelik, elvágják a fény és élet világegyetemi forrásához való kapcsolódástól. Ezután gyakorlatilag anyagi lényekké válnak, akiknek sorsa az anyagi lét megélése a rendeltetési világukon, és a világegyetemi igazságszolgáltatási tisztviselő általi megítéltetés. Végül az anyagi halál vet véget az ilyen szerencsétlen és botor Anyagi Fiú és Leány bolygói létpályájának.
51:1.5 (581.2) Az eredeti és közvetlenül teremtett Ádám és Éva olyan eredendő felruházás révén halhatatlan, mellyel a helyi világegyetemi fiúi besorolásúak minden más rendje is bír, viszont a fiaikat és leányaikat a csökkenő mértékű halhatatlanság-képesség jellemzi. Ez az eredeti pár nem képes korlátlanul továbbadni a halhatatlanságot az általuk nemzett fiaknak és leányoknak. A leszármazottaiknak az élet folytatásához töretlen értelmi összhangban kell lenniük a Szellem elme-gravitációs körével. A Satania csillagrendszer létének kezdete óta tizenhárom bolygói Ádám veszett oda lázadásban és vétségben, az alacsonyabb rendű szolgálatban állók közül pedig 681.204-en buktak el. Ezek az elfordulások nagyobbrészt a Lucifer-féle lázadás idején történtek.
51:1.6 (581.3) Bár a csillagrendszeri központokon állandó besorolású létpolgárokként élnek, az Anyagi Fiak akkor sem rendelkeznek Gondolatigazítókkal, amikor alászállási küldetéseken vesznek részt az evolúciós bolygókon, de éppen e szolgálatok teljesítése során szerzett tapasztalatok teszik képessé őket arra, hogy Igazítót kaphassanak és elindulhassanak a paradicsomi felemelkedési létpályán. E különleges és csodálatosan hasznos lények jelentik a kapcsolatot a szellemi és a fizikai világok között. Jelenlétük a csillagrendszeri központokra összpontosul, ahol a teremtésrész anyagi teremtményeiként szaporodnak és élnek, és ahonnan elküldetnek az evolúciós világokra.
51:1.7 (581.4) A bolygói szolgálatot teljesítő más teremtett Fiaktól eltérően a fiúi besorolásúak anyagi rendje természeténél fogva nem láthatatlan az olyan anyagi teremtmények számára, mint amilyenek az Urantia lakosai is. Ezek az Istenfiak láthatók, megérthetők, másfelől pedig képesek ténylegesen is keveredni az idő teremtményeivel, még szaporodni is képesek velük, bár ezen élőlénytani nemesítői szerep rendszerint a Bolygók Ádámjainak leszármazottaira hárul.
51:1.8 (581.5) A Jerusemen bármely Ádám és Éva hűséges gyermekei halhatatlanok, de az Anyagi Fiú és Leány azon utódai, akiket az evolúciós bolygóra való megérkezésük után nemzettek, nem képesek ellenállni a természetes halálnak. Változás megy végbe az életátviteli működési rendben, amikor e Fiak újra anyagivá lényegülnek valamely evolúciós világon való szaporodási céllal. Az élethordozók szándékosan fosztják meg a Bolygók Ádámjait és Éváit a halhatatlan fiak és leányok nemzésére való képességtől. Ha nem vétkeznek, akkor Ádám és Éva végtelenül hosszú ideig élhet a bolygói küldetés során, de a gyermekeik nemzedékről nemzedékre egyre rövidebb élettartammal fognak rendelkezni.
51:2.1 (582.1) Amint a Csillagrendszer Fejedelem értesül arról, hogy egy újabb lakott világ érte el a fizikai evolúció csúcsát, összehívja az Anyagi Fiak és Leányok testületeit a csillagrendszeri központon; és az evolúciós világ igényeinek megvitatása után az önkéntesek csoportjából kettőt – az Anyagi Fiak rangidős testületéből egy Ádámot és egy Évát – kiválaszt e kalandra, arra, hogy mély álomba merülve felkészüljenek a szeráf-társításra és a közös szolgálatot jelentő otthonaikból átszállítsák őket az új lehetőségeket és új veszélyeket jelentő új teremtésrészre.
51:2.2 (582.2) Az Ádámok és Évák félanyagi teremtmények, és mint ilyeneket, a szeráfok nem képesek szállítani. Anyagtalanná lényegítésen kell átesniük a csillagrendszeri központon, mielőtt a rendeltetési világukra való átkeléshez a szeráf-társításukra sor kerülhetne. A szállító szeráfok képesek olyan változtatásokat végrehajtani az Anyagi Fiakon és az egyéb félanyagi lényeken, hogy alkalmassá váljanak a szeráf-társításra, és így a téren át az egyik világról a másikra, vagy az egyik csillagrendszerből a másikba átszállíthatók legyenek. Szabványidőben mérve nagyjából három napot igényel e szállítmány felkészítése, és egy Élethordozó közreműködésére van szükség ahhoz, hogy az így anyagtalanná lényegített teremtményt a megszokott létállapotába visszaállítsák a szeráf-szállítmánnyal való utazás végén, a megérkezést követően.
51:2.3 (582.3) Bár rendelkezésre áll anyagtalanná lényegítő eljárás az Ádámok felkészítéséhez a Jerusemről az evolúciós világokra való átszállításra, azonban arra már nem létezik módszer, hogy e világokról el is vigyék őket, hacsak nem kell kiüríteni az egész bolygót, amikor is veszélyhelyzeti anyagtalanító eljárást alkalmaznak a teljes megmenthető népesség érdekében. Ha valamilyen fizikai válságos állapot pusztulással fenyegetné valamely fejlődő faj bolygói létét, a melkizedekek és az élethordozók minden túlélő számára anyagtalanító eljárást bocsátanak rendelkezésre, és szeráfi szállítmányokkal viszik el őket arra az új világra, melyet a továbbélésükhöz készítettek fel. Ha egyszer egy emberi faj törzsfejlődését a tér valamely világán megindították, annak meglehetősen függetlenül kell haladnia az adott bolygó fizikai túlélésétől, de az evolúciós korszakokban egyébként nincs tervbe véve, hogy a Bolygók Ádámjai és Évái elhagyják a választott világukat.
51:2.4 (582.4) Miután az Anyagi Fiú és Leány megérkezett a rendeltetési bolygójára, az élethordozók irányítása mellett lényegülnek anyagivá újra. A teljes folyamat urantiai időben tíz és huszonnyolc nap közötti ideig tart. A szeráfi alvás öntudatlansága a helyreállítás teljes tartama alatt is tart. Amint a testi élő szervezet helyreállítása befejeződött, ezen Anyagi Fiak és Leányok minden tekintetben úgy jelennek meg az új otthonukban és az új világukon, mint amilyenek az anyagtalanná lényegítési folyamat előtt a Jerusemen voltak.
51:3.1 (582.5) A lakott világokon az Anyagi Fiak és Leányok felépítik a maguk kertotthonait, melyben rövidesen a gyermekeik is segítenek nekik. A kert helyét rendszerint a Bolygóherceg jelöli ki, és a testtel bíró törzskara sok előzetes előkészítő munkát végez a honos emberfajták számos nemesebb képviselőjének segítségével.
51:3.2 (583.1) Ezek az Édenkertek az Edentia, a csillagvilági központ iránti tiszteletből kapták a nevüket, valamint azért is, mert mintájukul a Fenséges Atyák központi világainak növénytani szépsége szolgál. E kertotthonok rendszerint elzárt részen és közel forróövi körzetben helyezkednek el. Egy átlagos világon ezek csodálatos alkotások. A gyönyörű műveltségközpontokról nem alkothattok képet abból a töredékes beszámolóból, mely e vállalkozás megszakadt urantiai fejlődéséről szól.
51:3.3 (583.2) A Bolygók Ádámjai és Évái a lehetőséget tekintve a fizikai kellem legteljesebb ajándékát adják a halandó emberfajtáknak. E behozott pár fő feladata a sokasodás és az idő gyermekeinek nemesítése. De a kert népe és a világ népei között nem kerül sor azonnali keresztezésre; Ádám és Éva sok nemzedéken keresztül élőlénytanilag elszigetelt marad az evolúciós halandóktól, miközben a rendjüknek egy erős fajtáját építik ki. Ez az ibolyaszín emberfajta eredete a lakott világokon.
51:3.4 (583.3) A fajnemesítési tervek készítője a Bolygóherceg és törzskara, kivitelezője pedig Ádám és Éva. Éppen ez az a mozzanat, ahol az Anyagi Fiútok és az ő társa nagy hátrányban volt az Urantiára való megérkezéskor. Kaligasztia fondorlatosan és hatékonyan szegült ellene az ádámi küldetésnek; és attól eltekintve, hogy az urantiai Melkizedek-megbízottak kellőképpen figyelmeztették mind Ádámot, mind Évát a lázadó Bolygóherceg jelenlétéből fakadó bolygói veszélyekre, e főlázadó ravasz fortéllyal keresztülhúzta az édeni pár számításait, csalárdul rávette őket, hogy megszegjék a világotok látható uraiként való működésre szóló meghatalmazás szövetségét. A hitszegő Bolygóhercegnek sikerült ugyan bajba kevernie Ádámot és Évát, viszont nem sikerült rávennie őket a Lucifer-féle lázadáshoz való csatlakozásra.
51:3.5 (583.4) Az angyalok ötödik rendje, a bolygók segítői csatlakoznak az ádámi küldetéshez, s mindig elkísérik a Bolygók Ádámjait a világkalandjaikra. Az eredetileg kijelölt testület nagyjából százezer egyedet számlál. Amikor az urantiai Ádám és Éva munkája túl korán kezdődött meg, amikor e Fiak eltértek az elrendelt tervtől, a Kert szeráfi Hangjainak egyike volt az, aki panaszt emelt a helytelen viselkedésük miatt. Az erről az eseményről készült beszámolótok jól példázza azt, hogy a bolygói hagyományaitok miként tulajdonítanak minden természetfeletti dolgot az Úristennek. Mert emiatt az urantiaiak gyakran zavarodnak össze az Egyetemes Atya természetét illetően, lévén az ő mindeme társainak és alárendeltjeinek szavait és tetteit általánosan neki tulajdonítják. Ádám és Éva esetében a Kert angyala nem volt más, mint az éppen akkor szolgálatban lévő bolygói segítők vezetője. E szeráf, Szolonia jelentette be az isteni terv megbukását és rendelte el az urantiai Melkizedek-megbízottak visszatérését.
51:3.6 (583.5) A másodfajú köztes teremtmények az ádámi küldetések lényeges közreműködői. Miként a Bolygóherceg testtel bíró törzskara esetében is, az Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai kétfélék: az egyik rendet az ő húsvér gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja. Ezek az anyagból való, ám rendszerint láthatatlan bolygói segédkezők nagyban hozzájárulnak a polgárosodott társadalom fejlődéséhez, sőt még ahhoz is, hogy visszaszoruljanak azok az engedetlen kisebbségek, melyek a társadalmi fejlődés és a szellemi haladás aláaknázására törekednek.
51:3.7 (583.6) A másodfajú közteslényeket nem szabad összekeverni az elsőfajú renddel, akik a Bolygóherceg megérkezésének korából származnak. Az Urantián e korábbi köztes teremtmények többsége Kaligasztiával tartott a lázadásban és pünkösd óta el vannak különítve. Az ádámi csoport sok tagját, akik nem maradtak hűek a bolygói igazgatási rendhez, ugyancsak őrizet alá helyezték.
51:3.8 (584.1) Pünkösd napján a hűséges elsőfajú és másodfajú közteslények önkéntes alapon egyesültek és azóta is egységben működnek a világ ügyeiben. Állományuk a hűséges közteslények vezetése alatt szolgál, s e vezetőket a két csoportból felváltva jelölik ki.
51:3.9 (584.2) A világotokat a fiúi besorolásúak négyféle rendje látogatta meg: Kaligasztia, a Bolygóherceg; Ádám és Éva, az Anyagi Istenfiak; Makiventa Melkizedek, a „Sálem bölcse” Ábrahám idejében; és Krisztus Mihály, aki paradicsomi alászálló Fiúként jött el. Mennyivel hatásosabb és csodálatosabb lett volna Mihálynak, a Nebadon világegyetem legfőbb urának az üdvözlése a világotokon egy hűséges és eredményes Bolygóherceg és egy elhivatott és sikeres Anyagi Fiú mellett, mert mindkettő sokat tehetett volna az alászálló Fiú életművének és küldetésének kiteljesítése érdekében! De nem minden világ olyan szerencsétlen, mint az Urantia, és a Bolygók Ádámjainak a küldetése sem mindenütt olyan nehéz vagy veszélyes. Sikeres működésük esetén nagyban hozzájárulnak egy nagyszerű nép kifejlődéséhez, s végig a világ ügyeinek látható vezetőiként működnek még abban a távoli korban is, amikor az ilyen világ megállapodik a fényben és életben.
51:4.1 (584.3) A lakott világok első időszakaiban a meghatározó emberfajta a vörös ember, aki rendszerint az első, mely eléri a fejlettség emberi szintjeit. Bár a vörös ember a bolygók rangidős fajtája, azért a többi színes nép is nagyon hamar megjelenik a halandói kiemelkedés korszakában.
51:4.2 (584.4) A korábbi fajták valamivel fejlettebbek a későbbieknél; a vörös ember magasan az indigó – a fekete – fajta felett áll. Az élethordozók az élő energiák teljességével ruházzák fel az első vagy vörös fajtát, és a halandók különböző csoportjainak minden egyes evolúciós megjelenésével a változatosság növekedése az eredeti felruházottság kárára megy. Még a halandói termet is csökken a vörös embertől az indigó fajtáig, bár az Urantián az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín népek között.
51:4.3 (584.5) Azokon a világokon, ahol mind a hat evolúciós emberfajta jelen van, ott az első, a harmadik és az ötödik fajta a fejlettebb – a vörös, a sárga és a kék. Az evolúciós fajtáknak így változik az értelmi gyarapodásra és a szellemi fejlődésre való képességük, s ilyen szempontból a második, a negyedik és a hatodik emberfajta valamivel rosszabbul van felruházva. E másodrendű emberfajták bizonyos világokon nem megtalálható népek; e fajtákat sok más világon kiirtották. Szerencsétlen dolog, hogy az Urantián éppen a nemesebb kék emberek vesztek oda nagy számban, eltekintve azoktól, akik az összeolvadt „fehér fajtában” fennmaradtak. A narancsszín és a zöld törzs elvesztése nem ad okot komolyabb aggodalomra.
51:4.4 (584.6) A hat – vagy három – színes emberfajta kifejlődése, mely láthatólag a vörös ember eredeti felruházottságának leépülésével jár, bizonyos, igencsak kívánatos változatokat hoz létre a halandói fajtákban, és lehetővé teszi a különféle emberi kibontakozási lehetőségek egyébként elérhetetlen kifejeződését. E módosulatok jótékony hatással vannak az emberiség mint egész fejlődésére, feltéve, hogy később tovább nemesíti azt a behozott ádámi vagy ibolyaszín fajta. Az Urantián az emberfajták összeolvasztásának szokásos tervét nem sikerült kellő alapossággal kivitelezni, és a faji evolúció terve végrehajtásának sikertelensége miatt csak keveset érthettek meg az átlagos lakott bolygókon élő népek helyzetéből azáltal, hogy megfigyelitek a világotok e korai fajtáinak maradványait.
51:4.5 (585.1) A faji fejlődés kezdetén van némi hajlandóság a vörös, a sárga és a kék ember kereszteződésére; hasonló hajlamok érvényesülnek a narancsszín, a zöld és az indigó fajták keveredésében is.
51:4.6 (585.2) A visszamaradottabb embereket rendszerint fizikai munkásként alkalmazzák a fejlettebb fajták. Ez az oka a rabszolgaság eredetének a bolygókon e korai időszakokban. A narancsszín fajtát rendszerint a vörös emberfajta igázza le és taszítja szolgasorba – néha pedig kiírtja. A sárga és a vörös fajta gyakran ápol testvéri kapcsolatokat, de nem mindig. A sárga fajta rendszerint rabszolgasorba taszítja a zöldet, a kék ember pedig az indigót. Az ősemberek e fajtái nem foglalkoznak többet a visszamaradt társaik kényszermunkaként nyújtott szolgálatainak igénybevételével, mint az urantiaiak a lovak és a marhák adásvételével.
51:4.7 (585.3) Az átlagos világok többségén a nem önként vállalt alávetettség nem éli túl a Bolygóherceg által elrendelt megítéltetési időszakot, bár az elmefogyatékosakat és társadalmilag kártékony egyedeket még mindig gyakran kényszerítik nem önként vállalt munkára. De minden szokványos szférán az elmaradott rabszolgaság e formája eltöröltetik a behozott ibolyaszín vagy ádámi fajta megérkezésével.
51:4.8 (585.4) E hat evolúciós emberfajta rendeltetése, hogy keveredjen és fejlettebbé váljon azáltal, hogy összeolvad az ádámi nemesítők leszármazottaival. De mielőtt e népek keverednek, a silány és alkalmatlan vérvonalak kiküszöbölése nagyobbrészt már megtörtént. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiú, valamint egyéb megfelelő hatóságok ítélik meg a szaporodó törzsek megfelelőségét. Az ilyen ellentmondást nem tűrő program végrehajtásának nehézsége az Urantián abban áll, hogy nincsenek szakértő bírák, akik dönthetnének a világotok emberfajtáiba tartozó egyedek élőlénytani alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. Ettől az akadálytól eltekintve úgy tűnik, hogy nektek kell tudnotok megállapodásra jutni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes vérvonalakat képviselők élőlénytani közösségből való kizárásáról.
51:5.1 (585.5) A Bolygók Ádámja és Évája úgy érkezik meg egy lakott világra, hogy a feljebbvalóik tökéletesen felkészítették őket az értelmes lények már meglévő fajtái fejlesztésének legjobb módjára. A kivitelezési terv nem egységes; sok múlik a segédkező pár belátásán is, és nem ritkák a hibák, különösen az olyan összezavart, lázadó világokon, mint amilyen az Urantia is.
51:5.2 (585.6) Az ibolyaszín emberfajtához tartozók rendszerint nem kezdik meg az összeolvadást a bolygó honosaival addig, amíg a csoportlétszámuk meg nem haladja az egymilliót. De ezalatt a Bolygóherceg törzskara bejelenti, hogy az Istenek gyermekei leszálltak a földre, hogy mondhatni eggyé váljanak az emberfajtákkal; és az emberek türelmetlenül várják a napot, amikor elhangzik a bejelentés, hogy a fajilag fejlettebb fajtákhoz tartozóknak minősülők beléphetnek az Édenkertbe és ott Ádám fiai és leányai kiválasztják őket, hogy az emberiség új és kevert rendjének evolúciós atyjai és anyjai legyenek.
51:5.3 (585.7) A szabályszerűen fejlődő világokon a bolygó Ádámja és Évája sohasem párosodik az evolúciós emberfajtákkal. Ezen élőlénytani tökéletesítési munka az ádámi leszármazottak feladata. De ezek az ádámfiak nem mennek a fajok közé; a herceg törzskara hozza az Édenkertbe azokat a nemesebb férfiakat és nőket, akik önként vállalják az ádámi leszármazottakkal való párosodást. A legtöbb világon a legnagyobb megtiszteltetésnek minősül, ha valakit bevesznek a kert fiaival és leányaival való párosodásra pályázók közé.
51:5.4 (586.1) Ilyenkor először szűnnek meg a faji háborúk és az egyéb törzsi küzdelmek, s a világ emberfajtái egyre inkább arra törekednek, hogy nemesebbnek minősítsék őket és bebocsátást nyerjenek a kertbe. A legjobb esetben is csak halvány fogalmat alkothattok arról, hogy e versengő küzdelem miként kerül minden tevékenység középpontjába egy szokványos bolygón. A fajnemesítés teljes menete az Urantián már korán zátonyra futott.
51:5.5 (586.2) Az ibolyaszín emberfajta egytársú nép, és az ádámi fiakkal és leányokkal egyesülő minden evolúciós férfinak és nőnek meg kell fogadnia, hogy nem vesz más társat, és hogy a gyermekeit is erre neveli. Az ilyen egyesülésekből származó gyermekeket a Bolygóherceg tanodáiban oktatják és képezik ki, és ezután megengedik, hogy visszatérjenek az evolúciós szüleik fajtájához, s ott a nemesebb halandók kijelölt csoportjaiból válasszanak párt maguknak.
51:5.6 (586.3) Az Anyagi Fiak e fajtájának a világok fejlődő emberfajtáihoz való hozzáadódásával az evolúciós fejlődés egy új és nagyszerűbb korszaka veszi kezdetét. A behozott képességek és a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzés útján való elterjedését követően gyors és nagy lépések sorozata jellemzi a polgárosodást és faji fejlődést; százezer év alatt nagyobb fejlődés megy végbe, mint a korábbi küzdelem egymillió éve alatt. A világotokban még az elrendelt tervek sikertelensége ellenére is nagymértékű volt az előrelépés, mivel a népeitek ajándékul kapták az ádámi élet-sejtanyagot.
51:5.7 (586.4) De míg a bolygói Édenkert egyenes ági gyermekei képesek magukból adományozni az evolúciós emberfajták nemesebb tagjainak és ezáltal képesek emelni az emberiség élőlénytani fejlettségi szintjét, addig nincs jótékony hatása annak, ha az urantiai halandók fejlettebb fajtái párosodnak a fejletlenebb fajtákkal; az ilyen botor eljárás a világotok összes polgárosodott társadalmát veszélybe sodorná. Mivel az ádámi módszer nem volt képes faji összhangot elérni, ezért most nektek kell rendeznetek a fajnemesítés terén kialakult bolygó helyzetet az alkalmazkodás és a szabályozás egyéb, főként emberi módszerei révén.
51:6.1 (586.5) A lakott világok többségén az Édenkertek megmaradnak fenséges műveltségközpontoknak és korszakokon keresztül tovább működnek úgy, mint a bolygó elvi irányításának és helyes életgyakorlatának társadalmi mintái. Még az első időkben is, amikor az ibolyaszín népek még viszonylag elkülönülten élnek, a tanintézeteik kellő számú jelöltet fogadnak a világ emberfajtái közül, miközben a kert ipari fejlődése új lehetőségeket teremt a kereskedelmi kapcsolatokra. Az Ádámok és Évák, valamint leszármazottaik így járulnak hozzá a műveltség hirtelen elterjedéséhez és a világaik evolúciós emberfajtáinak gyors fejlődéséhez. Mindezeket a kapcsolatokat az evolúciós fajták és Ádám fiainak összeolvadása emeli magasabb szintre és erősíti meg, melynek eredménye azonnal a magasabb élőlénytani besorolás, az értelem-megnyilvánulás lehetőségének kibontakozása és a szellemi felfogóképesség erősödése.
51:6.2 (586.6) Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városközponti tanhelyei, valamint Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.
51:6.3 (587.1) Gondoljátok csak el, hogy mit jelentene a világotokon, ha valahol a Levantéban lenne egy polgárosult világközpont, egy nagyszerű bolygói műveltségegyetem, mely 37.000 év óta megszakítás nélkül működött volna. Szánjatok időt annak átgondolására is, hogy egy ilyen ősi központ erkölcsi fennhatóságát milyen mértékben erősítené, ha attól nem messze létezne egy másik, még régibb központja a mennyei segédkezésnek, amelynek hagyományai 500.000 év összehangolt evolúciós hatáson alapuló erőt mutatnának fel. A szokások ereje az, ami végül az egész világon elterjeszti az Édenről szóló eszményképeket.
51:6.4 (587.2) A Bolygóherceg tanodái elsődlegesen bölcselettel, vallással és erkölccsel, valamint a felsőbb értelmi és művészi teljesítményekkel foglalkoznak. Ádám és Éva kertbeli tanodáit rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik. Végül e világközpontok összeolvadnak, de a tényleges csatlakozásra néha mindaddig nem kerül sor, amíg az első Ítélkező Fiú ideje el nem érkezik.
51:6.5 (587.3) A bolygó Ádámjának és Évájának, valamint az ibolyaszín emberfajta egyenes ági magjának továbbélése olyan növekedési egyensúlyt biztosít az édeni műveltségnek, amely a hagyomány kényszerítő ereje révén hatást fejt ki a világ polgárosodott társadalmára. E halhatatlan Anyagi Fiakban és Leányokban találjuk meg azt az utolsó és nélkülözhetetlen kapcsolatot, mely összeköti az Istent az emberrel, mely áthidalja az örökkévaló Teremtő és az idő legalacsonyabb rendű, véges személyiségei között tátongó csaknem végtelen szakadékot. Itt egy olyan felsőbb lény áll, aki éppen úgy fizikai, anyagi, sőt még ivaros teremtmény is, mint amilyenek az urantiai halandók, aki képes látni és megérteni a láthatatlan Bolygóherceget és képes tolmácsolni a szavait a teremtésrész halandó teremtményei számára, mert az Anyagi Fiak és Leányok képesek látni a szellemlények összes alsóbb rendjét; látják a Bolygóherceget és az ő teljes törzskarát, tartozzanak azok a láthatók vagy a láthatatlanok közé.
51:6.6 (587.4) Az évszázadok múltával, a leszármazottaiknak és az emberi fajtáknak az összeolvadásán keresztül ezen Anyagi Fiút és Leányt úgy lehet tekinteni, mint az emberiség közös őseit, az evolúciós emberfajták immár összekeveredett leszármazottainak közös szülőit. A lakott világról elinduló halandóknak tapasztalati úton hét apát kell azonosítaniuk:
51:6.7 (587.5) 1. Az élőlénytani apa – a húsvér test apa.
51:6.8 (587.6) 2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja.
51:6.9 (587.7) 3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem.
51:6.10 (587.8) 4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya.
51:6.11 (587.9) 5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.
51:6.12 (587.10) 6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb-világegyetemet kormányozzák.
51:6.13 (587.11) 7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkáljon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.
51:7.1 (587.12) A paradicsomi Avonal Fiak időről időre ítélői feladatokkal jönnek el a lakott világokra, de az ítélőhatósági küldetésben érkező első Avonal nyitja meg az idő és tér evolúciós világának negyedik megítéltetési időszakát. Némely bolygón ezen Ítélkező Fiakat általánosan elfogadják, s ő egy korszakig marad; és így a bolygó három Fiú közös uralkodása alatt virágzik: a Bolygóherceg, az Anyagi Fiú és az Ítélkező Fiú uralkodása alatt, mely két utóbbi a teremtésrész összes lakosa számára látható.
51:7.2 (588.1) Mielőtt az Ítélkező Fiú befejezné a küldetését valamely szokványos evolúciós világon, már sor került a Bolygóherceg és az Anyagi Fiú oktatási és igazgatási munkájának egyesítésére. A bolygó kettős felügyeletének ezen összeolvadása egy új és hatékony világigazgatási rendet hoz létre. Az Ítélkező Fiú visszavonulását követően a bolygó Ádámja folytatja a kifelé irányuló terjeszkedést a szférán. Az Anyagi Fiú és Leány így közösen tevékenykedik bolygói intézőként addig, amíg a világ meg nem állapodik a fényben és életben; amikor is a Bolygóherceg kineveztetik a Bolygó Fejedelem rangjára. A magas szintű fejlődés e korszakában Ádám és Éva azzá válik, amit úgy nevezhetnénk, mint a megdicsőült teremtésrész kormányfői.
51:7.3 (588.2) Amint a fejlődő világ új és állandósult fővárosa jól kiépült, és ahogy a megfelelő alárendelt intézők kellőképpen kiképezhetők, másodlagos központokat alapítanak a távoli földrészeken és más népek között is. A következő megítéltetést végző Fiú megérkezéséig ötven és száz közötti számban szerveznek ilyen másodlagos központokat.
51:7.4 (588.3) A Bolygóherceg és törzskara továbbra is besegít a szellemi és a bölcseleti tevékenységekben. Ádám és Éva a teremtésrész fizikai, tudományos és gazdasági helyzetének szentel különös figyelmet. Mindkét csoport egyenlő mértékben szenteli energiáit a művészet, a társadalmi kapcsolatok és az értelmi fejlődés elősegítésének.
51:7.5 (588.4) A világ ügyei ötödik megítéltetésének idejére a bolygói tevékenységek irányítása kiváló szintet ér el. Az ilyen jól vezetett szférán a halandói létezés valóban ösztönző és gyümölcsöző. Ha az urantiaiak megfigyelhetnék az ilyen bolygón folyó életet, akkor nyomban elfogadnák ama dolgok értékét, melyeket a világuk elveszített a rossz befogadásán és a lázadásban való részvételen keresztül.
51:7.6 (588.5) [Közreadta egy, a Tartalékos Testületbe tartozó Másodrendű Lanonandek Fiú.]
Az Urantia könyv
52. írás
52:0.1 (589.1) AZ EVOLÚCIÓS bolygón létesített élet kezdetétől annak végül a fény és élet korszakában történő kivirágzásáig a világesemények színterén az emberi életnek legalább hét korszaka jelenik meg. Ezeket az egymást követő korszakokat az isteni Fiak bolygói küldetései határozzák meg, és egy átlagos lakott világon e korok az alábbi sorrendben jelennek meg:
52:0.2 (589.2) 1. A Bolygóherceg előtti ember.
52:0.3 (589.3) 2. A Bolygóherceg utáni ember.
52:0.4 (589.4) 3. Az Ádám utáni ember.
52:0.5 (589.5) 4. Az Ítélkező Fiú utáni ember.
52:0.6 (589.6) 5. Az alászálló Fiú utáni ember.
52:0.7 (589.7) 6. A Tanító Fiú utáni ember.
52:0.8 (589.8) 7. A fény és élet kora.
52:0.9 (589.9) A tér világai, mihelyt fizikailag alkalmassá válnak az élet számára, bekerülnek az élethordozók nyilvántartásába, és a kellő időben elküldik e Fiakat a bolygókra az élet beindítása céljából. Az élet beindításától az ember megjelenéséig tartó teljes időszakot előemberi korként jelölik és ez előzi meg a beszámolóinkban ismertetendő, egymást követő halandói korokat.
52:1.1 (589.10) Attól az időtől kezdve, hogy az ember felemelkedett az állati szintről – amikor már képes úgy dönteni, hogy a Teremtőt imádja – egészen a Bolygóherceg megérkezéséig a halandó saját akaratú teremtményeket ősembereknek nevezzük. Az ősember fajoknak hat alapvető fajtája van, és e korai emberek a színsor szerint egymást követve jelennek meg, kezdve a vörössel. E korai élet-evolúcióhoz szükséges idő hosszúsága a különböző világokon más és más, urantiai időben mérve a százötvenezer évtől az egymilliónál is több évig terjedhet.
52:1.2 (589.11) A színes evolúciós emberfajták – a vörös, a narancsszín, a sárga, a zöld, a kék és az indigó – nagyjából akkor jelennek meg, amikor az ősember kifejleszti a maga egyszerű nyelvét és használni kezdi az alkotó képzelőerejét. Ekkorra az ember már jól alkalmazkodott a felegyenesedve járáshoz.
52:1.3 (589.12) Az ősemberek kiváló vadászok és vad harcosok. E korszak törvénye az, hogy az erősebbé a fizikai túlélés; ezekben az időkben a kormányzás teljes mértékben törzsi jellegű. A korai faji küzdelmek során számos világon kiirtják az evolúciós emberfajták egy részét, ahogy az Urantia esetében is történt. A túlélők ezt követően rendszerint keverednek a később behozott ibolyaszín fajtával, az ádámi népekkel.
52:1.4 (589.13) A későbbi polgárosodott társadalom tükrében az ősember kora egy hosszú, sötét és véres fejezet. Az ősvadon etikája és az őserdők erkölcse nincsen összhangban a kinyilatkoztatott vallás és a magas szintű szellemi fejlődés későbbi megítéltetési időszakainak alapelveivel. A szokványos és nem kísérleti világokon e kor nagyon eltér azoktól az elhúzódó és rendkívül kíméletlen küzdelmektől, melyek e korszakot jellemezték az Urantián. Amint kiemelkedtetek az első világi tapasztalásból, elkezdtek ráeszmélni, hogy miért folyik ilyen hosszú és fájdalmas küzdelem az evolúciós világokon, és ahogy a paradicsomi úton haladtok, egyre jobban meg fogjátok érteni e nyilván furcsa dolgok mögötti bölcs szándékot. De függetlenül az ember megjelenésének e kezdeti korszakait jellemző mindenféle hányattatástól, az ősember teljesítménye fényes, sőt hősies fejezet az idő és tér evolúciós világainak beszámolóiban.
52:1.5 (590.1) A korai evolúciós ember igencsak egyszerű teremtmény. Ezen ősi halandók általában barlanglakók vagy sziklalakók. A nagyobb fákon kezdetleges kunyhókat is építenek. Mielőtt felsőbb értelmi képességekre tennének szert, a bolygókon nagyobb testű állatfajták terjednek el. De a halandók már e kor kezdetén megtanulnak tüzet gyújtani és őrizni, és a találékony képzelőerő növekedésével és az eszközök fejlesztésével a kifejlődő ember hamar legyőzi a nagyobb és lomhább állatokat. A korai emberfajták széles körben veszik hasznát a nagytestű repülő állatoknak is. E hatalmas madarak képesek egy-két átlagos termetű embert egyvégtében nyolcszáz kilométernél is hosszabb úton szállítani. Némely bolygón e madarak nagyon jó szolgálatot tesznek, mert meglehetősen értelmesek, s gyakran képesek az adott teremtésrész nyelvén számos szót is kiejteni. Ezek a különleges értelmű madarak nagyon engedelmesek és hihetetlenül ragaszkodók. Az Urantián e vándormadarak már régen kihaltak, de a korai elődeitek még élvezték a szolgálataikat.
52:1.6 (590.2) Rendszerint az etikai ítélőképesség, az erkölcsi saját akarat megszerzésével egyidejűleg kerül sor a nyelv megjelenésére. Az emberi szint elérését követően, a halandói saját akarat kialakulása után, e lények fogékonyakká válnak az isteni Igazítók átmeneti befogadására, és a halált követően sokukat továbbélőkké választják és hitelesítik őket a soron következő feltámadásban és a Szellemmel való eggyé kapcsolódásban segédkező főangyalok. A főangyalok mindig elkísérik a Bolygóhercegeket, és a teremtésrész megítéltetésére a herceg megérkezésével egyidejűleg kerül sor.
52:1.7 (590.3) Mindazok a halandók, akikbe Gondolatigazító költözött, alapjában véve rendelkeznek az istenimádás képességével; „megvilágosította őket az igazi fény”, és képességgel rendelkeznek az isteniséggel való kölcsönös kapcsolat megtalálására. Mindazonáltal az ősember korai vagy élőlénytani vallása nagymértékben az állati félelem továbbélése, melyhez tudatlan áhítat és törzsi babona társul. A babona túlélése az urantiai emberfajtákban nem valami hízelgő az evolúciós fejlődésetekre nézve és nem is egyeztethető össze az anyagi fejlődés terén mutatott egyébként ragyogó teljesítményetekkel. De ez a korai félelemvallás igen értékes célt szolgál a fejletlen teremtmények vad indulatainak megfékezésében. Ez a polgárosodott társadalom előfutára és a táptalaj a Bolygóhercegtől és segítőitől származó kinyilatkoztatott vallás magjainak későbbi elvetéséhez.
52:1.8 (590.4) Az ember felegyenesedésétől számított százezer éven belül a Bolygóherceg rendszerint megérkezik, akit a Csillagrendszer Fejedelem küldött ki az élethordozók ama jelentését követően, miszerint a saját akarat már működik, még ha kevés egyed is mutat ilyen fejlettséget. Az ősi halandók rendszerint üdvözlik a Bolygóherceget és az ő látható kíséretét; valójában gyakran félelemmel vegyes tisztelettel és hódolattal tekintenek rájuk, majdhogynem Istenként imádnák őket, ha engednék nekik.
52:2.1 (591.1) A Bolygóherceg megérkezésével egy új megítéltetési időszak veszi kezdetét. Kormányzat jelenik meg a földön, és beköszönt a fejlett törzsi korszak. Nagy társadalmi lépéseket tesznek e rendszerben néhány ezer év alatt. Szokványos körülmények között a halandók a polgárosodott társadalom magas szintjét érik el ebben a korszakban. Nem küzdenek olyan sokáig embertelen körülmények között, mint ahogy az urantiai emberfajták tették. A lázadás azonban egy lakott világon olyan nagy mértékben megváltoztatja az életet, hogy kevés vagy egyáltalán semennyi fogalmatok sem lehet egy szabályszerűen fejlődő bolygó ilyesfajta rendszeréről.
52:2.2 (591.2) E megítéltetési időszak átlagos tartama nagyjából ötszázezer év, néha több, néha pedig kevesebb. E korszakban a bolygó bekapcsolódik a csillagrendszeri körökbe, és a szeráfi és egyéb mennyei segítők teljes hányadát kirendelik a bolygó igazgatásához. A Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek, és a szeráf őrangyalok ide is kiterjesztik a halandó-felügyeleti rendszerüket.
52:2.3 (591.3) Amikor a Bolygóherceg megérkezik egy kezdetleges világra, akkor ott még a félelem és a tudatlanság kifejlődött vallása van túlsúlyban. A herceg és kísérete teszi meg az első kinyilatkoztatásokat a felsőbb igazságról és a világegyetemi szerveződésről. A kinyilatkoztatott vallás ezen első leírásai nagyon egyszerűek, és rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel kapcsolatosak. A Bolygóherceg megérkezése előtt a vallás teljes mértékben evolúciós folyamat. Ezt követően a vallás fokozatos kinyilatkoztatások és evolúciós gyarapodás révén fejlődik. Minden egyes megítéltetési időszak, minden egyes halandói kor teljesebb képet kap a szellemi igazságról és a vallási etikáról. A vallás befogadására való készség kifejlődése a világ lakosaiban jelentős mértékben meghatározza a szellemi haladásuk mértékét és a vallási kinyilatkoztatás mélységét.
52:2.4 (591.4) E megítéltetési időszak egy szellemi hajnal tanúja, és a különböző emberfajták és azok különféle törzsei sajátos vallási és bölcseleti rendszerek kifejlesztésére törekednek. Mindezekben a faji vallásokban két sajátosság általánosan jelen van: az ősemberek korai félelmei és a Bolygóherceg későbbi kinyilatkoztatásai. Az urantiaiak némely szempontból valahogy még nem emelkedtek ki a bolygói törzsfejlődés e korszakából. E tanulmány követésekor egyre világosabban megérthetitek, hogy a világotok mennyire letért az evolúciós haladás és fejlődés átlagos pályájáról.
52:2.5 (591.5) De a Bolygóherceg nem „a Béke Hercege”. Faji küzdelmek és törzsi háborúk folynak végig e megítéltetési időszak során, bár csökkenő gyakorisággal és hevességgel. Ez az emberfajták szétszóródásának nagy korszaka, és ennek kiteljesedése a heves, erőszakos nemzetieskedés időszaka. A törzsi és nemzeti csoportosulások alapját a bőrszín képezi, és a különböző emberfajták gyakran külön nyelvet fejlesztenek ki. A halandók minden egyes gyarapodó csoportja elszigetelődésre törekszik. Ezt az elkülönülést elősegíti a sokféle nyelv létezése is. Az emberfajták egyesítése előtt a háborúskodás iránti leküzdhetetlen vágyuk néha egész népek kiirtását eredményezi; különösen a narancsszín és a zöld emberfajta sorsa a kipusztulás.
52:2.6 (591.6) Az átlagos világokon a herceg uralkodásának második részében a nemzeti lét elkezdi felváltani a törzsi szerveződést vagy ráépül a már meglévő törzsi csoportosulásokra. De a herceg korának nagy társadalmi vívmánya a családi élet megjelenése. Azelőtt az emberi kapcsolatok főként törzsi jellegűek voltak; az otthon most kezd el megjelenni.
52:2.7 (591.7) Ez a nemi egyenjogúság felismerésének megítéltetési időszaka. Némely bolygón a férfiak uralkodnak a nők felett; másokon éppen fordított a helyzet. E korszakban a szokványos világok megvalósítják a nemek teljes egyenlőségét, mert ez az előzménye a családi életre vonatkozó eszményképek kiteljesítésének. Ez az otthon aranykorának hajnala. A törzsi uralom eszméje fokozatosan átadja a helyet a nemzeti lét és a családi élet kettős fogalmának.
52:2.8 (592.1) E korszakban jelenik meg a mezőgazdaság. A család eszméjének kiteljesedése összeegyeztethetetlen a vadász vándorló és le nem telepedett életével. Az állandó lakóhelyhez kötődő szokások és a földművelés fokozatosan meghonosodik. Az állatok háziasítása és a háziipari mesterségek fejlődése rohamos gyorsasággal zajlik. Az élőlénytani evolúció tetőpontjának elérésével a polgárosodott társadalom is magas szintre jut, de a gépi fejlődés csak kismértékű; a találékonyság a következő korszak jellemzője.
52:2.9 (592.2) Az emberfajták megtisztulnak, és a testi tökéletesedés és az értelmi teljesítmények magas szintjét érik el még e korszak vége előtt. Egy szokványos világ kezdeti fejlődését nagyban segíti az a terv, hogy a halandók fejlettebb fajtáinak gyarapodását a fejletlenebbek arányos visszafogásával kell támogatni. A korai népeitek hibája, hogy nem tettek különbséget így e fajták között, s ezért van oly sok fogyatékos és elfajzott egyed a mai urantiai emberfajták között.
52:2.10 (592.3) A herceg korszakának egyik nagy vívmánya az értelmi fogyatékos és közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása. A legtöbb világ már jóval a második Fiak, az Ádámok megérkezése előtt komolyan hozzáfog az emberfajták megtisztítása feladatának, valami olyasminek, amit az urantiai népek eddig még nem vállaltak fel komolyan.
52:2.11 (592.4) A fajok fejlesztésének kérdése nem annyira nagyszabású vállalkozás, amikor arra az emberi törzsfejlődés első időiben kerítenek sort. A fajok túléléséért folytatott törzsi küzdelmek és a kemény versengés korai korszaka kigyomlálta a természetellenes és fogyatékos fajtákat. Egy gyengeelméjűnek nincs sok esélye a túlélésre egy fejletlen és háborúzó törzsi társadalmi szervezetben. A ti félig tökéletes polgárosodott társadalmaitok hamis nézete az, ami istápolja, védelmezi és fenntartja az evolúciós emberi örökség reménytelenül fogyatékos vérvonalait.
52:2.12 (592.5) Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és a visszamaradott halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem jelent gyöngédséget vagy emberbarátságot. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen, anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott vérvonalait fenntartsa. Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.
52:3.1 (592.6) Amint az evolúciós élet eredeti lendülete befutotta az élet élőlénytani pályáját, amikor az ember elérte az állati fejlődés csúcsát, akkor érkezik a fiúi besorolásúak második rendje, és kezdetét veszi a kegyelem és a segédkezés második megítéltetési időszaka. Ez minden evolúciós világra igaz. Mihelyt az evolúciós élet lehető legmagasabb szintje eléretett, amint az ősember a lehető legmagasabb élőlénytani fokra eljutott, a Csillagrendszer Fejedelem által küldött Anyagi Fiú és Leány mindig megjelenik a bolygón.
52:3.2 (593.1) Az Ádám kora utáni emberekhez egyre több Gondolatigazító érkezik, és e halandók folyamatosan növekvő számban tesznek szert az Igazítóval való későbbi eggyé kapcsolódás képességére. Noha alászálló Fiakként működnek, az Ádámok nem rendelkeznek Igazítókkal, viszont a bolygói – egyenes ági vagy kevert fajú – leszármazottaik joggal pályázhatnak a Titkos Nevelők kellő időben való fogadására. Az Ádám utáni korszak lezárultával a bolygó már rendelkezik a mennyei segédkezők teljes hányadával; már csak az eggyé kapcsolódásra készülő Igazítók adományozása nem általános.
52:3.3 (593.2) Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy a fejlődő embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasági és kertgazdálkodási szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói. Az élőlénytani nemesítők megítéltetési időszakából tízezer év elég, hogy bámulatos átalakulást vigyen véghez. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak közös bölcsességén alapuló igazgatási rend pedig huszonötezer év alatt rendszerint felkészíti a szférát az Ítélkező Fiú eljövetelére.
52:3.4 (593.3) Rendszerint e korszakban teljesedik ki az alkalmatlanok eltávolítása és a faji jellegek további megtisztítása; a szokványos világokon a fogyatékos állati hajlamokat nagyon hamar eltávolítják a teremtésrész szaporodó törzseiből.
52:3.5 (593.4) Az ádámi utódok sohasem olvadnak össze az evolúciós emberfajták visszamaradott népeivel. Az isteni tervnek sohasem része, hogy a Bolygó Ádámja és Évája személyesen is párosodjon az evolúciós népekkel. E fajfejlesztési munkaterv kivitelezése a gyermekeik feladata. De az Anyagi Fiú és Leány leszármazottai előbb nemzedékeken keresztül sokasodnak, mielőtt a fajösszeolvadásban való segédkezést megkezdenék.
52:3.6 (593.5) Az ádámi élet-sejtanyag ajándékának eredményeként a halandó emberfajták értelmi képességei nagyságrendileg javulnak, a szellemi fejlődés pedig felgyorsul. Rendszerint némi testi tökéletesedés is van. Egy átlagos világon az Ádámot követő megítéltetési időszak a nagyszerű találmányok, az energiaszabályozás és a gépi fejlődés korszaka. Ez a különféle termelőerők megjelenésének és a természeti erők szabályozásának kora; ez a bolygó felfedezésének és végső legyőzésének aranykora. A világ anyagi előrehaladása jelentős részben a fizikai tudományok fejlődése megindulásának ezen időszakára esik, mint amilyet jelenleg az Urantia is megél. A világotok egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.
52:3.7 (593.6) Az ádámi megítéltetési időszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy „Isten minden nemzetet egy vérből teremtett”, és hogy az ő Fia „minden népet egy színűvé tett”. Az ilyen összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe.
52:3.8 (593.7) Az ősember főként húsevő; az Anyagi Fiak és Leányok nem fogyasztanak húst, viszont a leszármazottaik néhány nemzedéknyi idő alatt rendszerint elérik a mindenevők szintjét, bár néha az utódaik teljes csoportjai maradnak meg a húsmentes étrend mellett. Az Ádám utáni emberfajták kettős eredete ad magyarázatot arra, hogy az ilyen kevert emberi fajták miért mutatnak a növényevő és a húsevő állati csoportokra egyaránt utaló bonctani sajátosságokat.
52:3.9 (593.8) Az emberfajták összeolvadásának tízezer éve alatt az előálló fajták különböző mértékben mutatnak ilyen bonctani sajátságokat, némely fajtájukon több jele mutatkozik a húst nem fogyasztó ősöknek, míg mások a húsevő evolúciós elődeik megkülönböztető jegyeit és fizikai sajátságait hordozzák. A világok ezen emberfajtáinak többsége rövidesen mindenevővé válik, az állat- és a növényvilágból egyaránt származó ételek széles választékának fogyasztásával tartva fenn magát.
52:3.10 (594.1) Az Ádám utáni kor a nemzetköziség jellemezte megítéltetési időszak. A fajkeveredési feladat csaknem végleges teljesítésével az erőszakos nemzetieskedés alábbhagy, és az emberek közötti testvériség ténylegesen is elkezd kialakulni. Képviseleti kormány veszi át az uralkodói vagy apajogú uralom helyét. Az oktatási rendszer világméretűvé válik, és az emberfajták nyelvei is fokozatosan megadják magukat az ibolyaszín fajta nyelvének. Általános béke és együttműködés ritkán valósul meg addig, amíg az emberfajták alaposan össze nem keverednek, és amíg nem beszélnek közös nyelvet.
52:3.11 (594.2) Az Ádám utáni korszakot lezáró évszázadokban új érdeklődés támad a képzőművészet, a zene és az irodalom iránt, és ez a világméretű eszmélés adja meg a jelet az Ítélkező Fiú megjelenéséhez. E kor fejlődésének megkoronázása az értelmi valóságok iránti egyetemes érdeklődés, az igazi bölcselet megjelenése. A vallás kevésbé nemzetieskedővé válik, egyre inkább bolygói üggyé lesz. E korszakokat az igazság új kinyilatkoztatásai jellemzik, és a csillagvilágok Fenségesei átveszik az emberek ügyei felett az irányítást. Az igazság kinyilatkoztatása kiterjed egészen a csillagvilágok igazgatásának szintjére.
52:3.12 (594.3) E kort nagymértékű etikai fejlődés jellemzi; az emberek közötti testvériség a társadalmi cél. A világbéke – a faji viszályok és a nemzeti gyűlölködés megszűnése – jelzi a bolygó érettségét a fiúi besorolásúak harmadik rendjének, az Ítélkező Fiúnak az eljövetelére.
52:4.1 (594.4) Egy átlagos, elkötelezett világon e korszak úgy köszönt be, hogy a halandó emberfajták már összekeveredtek és élőlénytanilag egészségesek. Már nincsenek faji vagy bőrszín gondok; már úgyszólván minden nemzet és emberfajta egy vérből való. Az emberek közötti testvériség virágzik, és a nemzetek megtanulják, hogy miként éljenek békében és nyugalomban a világon. Az ilyen világok egy nagyszerű és kiteljesedő értelmi fejlődés előestéjét élik meg.
52:4.2 (594.5) Amikor egy evolúciós világ ily éretté válik az ítélkező korszakra, az Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike ítélőhatósági küldetésben megjelenik. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak helyi világegyetemi eredetűek; az Ítélkező Fiak a Paradicsomról származnak.
52:4.3 (594.6) A halandói szférákra ítélői feladatokkal érkező paradicsomi avonalok kizárólag mint megítéltetést végzők működnek, soha nem testesülnek meg. De amikor ítélőhatósági küldetésben jönnek, akkor legalábbis az első alkalommal, mindig megtestesülnek, bár nem élnek át születést és nem is halnak a teremtésrészre jellemző halált. Nemzedékeken át élhetnek bizonyos bolygókon azokban az esetekben, amikor uralkodókként tartózkodnak ott. A küldetésük teljesítésével feladják a bolygói életüket és visszatérnek a korábbi, isteni fiúi besorolásukba.
52:4.4 (594.7) Minden egyes új megítéltetési időszak kiszélesíti a kinyilatkoztatott vallás látóhatárát, és az Ítélkező Fiak az igazságról tett kinyilatkoztatást kiterjesztik a helyi világegyetem és segédszférái ügyeinek bemutatására.
52:4.5 (594.8) Az Ítélkező Fiú első látogatását követően az emberfajták rövidesen kivívják a gazdasági felszabadulásukat. Az embereknek a létük függetlensége fenntartásához szükséges napi munkája a ti időtökben mérve két és fél órát tesz ki. Ez tökéletesen biztosítja ezeknek az etikus és értelmes halandóknak a függetlenségét. Ezek a fejlődésben kifinomult népek jól tudják, hogy miként használják fel a szabadidejüket az önképzés és a bolygó fejlődésének elősegítése céljából. E korszakban a faji állományok tovább tisztulnak azáltal, hogy a kevésbé egészséges és a természetes adottságokkal gyengébben felruházott egyedek szaporodását korlátozzák.
52:4.6 (595.1) Az emberfajták politikai kormányzása és társadalmi igazgatása tovább fejlődik, az önkormányzatiság igen jól elterjed e korszak végére. Az önkormányzás alatt a képviseleti kormányzás legmagasabb rendű fajtáját értjük. E világokon csakis azokat a vezetőket és uralkodókat emelik fel és tisztelik, akik a társadalmi és a politikai felelősségek viselésére a legalkalmasabbak.
52:4.7 (595.2) E korban a világ halandóinak többségébe már Igazító költözött. De az isteni Nevelők adományozása még ekkor sem mindig általános. Még nem minden bolygói halandó kap eggyé kapcsolódási beteljesülésre rendelt Igazítót; ekkor még mindig szükséges, hogy maguk a saját akaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket.
52:4.8 (595.3) E megítéltetési időszak záró szakaszaiban a társadalom elkezd visszatérni az egyszerűbb életformákhoz. Az összetett természetű haladó polgárosodott társadalom a maga útját járja, és a halandók megtanulnak természetesebb és eredményesebb életet élni. Ez az irányzat egyre erősödik, ahogy az egyes korszakok váltják egymást. Ez a képzőművészet, a zene és a felsőbb tanulmányok virágzásának korszaka. A fizikai tudományok már elérték a fejlődés végső fokát. E korszak végére egy eszményi világon teljes körű, nagyszerű vallásos eszmélésre, világméretű szellemi megvilágosodásra kerül sor. A fajok szellemi természetének általános feléledése a jel az alászálló Fiú eljövetelére és az ötödik halandói korszak megnyitására.
52:4.9 (595.4) Sok világon úgy alakul, hogy a bolygót nem egyetlen ítélőhatósági küldetés révén készítik fel az alászálló Fiú fogadására; ilyen esetben egy második, vagy akár több eljövetelre kerül sor az Ítélkező Fiak részéről, melyek mindegyike megítéltetési időszakról megítéltetési időszakra előrelépést hoz a fajok számára, míg végül a bolygót felkészítik az alászálló Fiú ajándékához. A második és további küldetéseken vagy sor kerül az Ítélkező Fiak megtestesülésére vagy nem. De nem számít, hogy hány Ítélkező Fiú jelenik meg – és ilyen minőségben eljöhetnek az alászálló Fiú után is – mindegyik eljövetel egy megítéltetési időszak végét és egy újabb kezdetét jelzi.
52:4.10 (595.5) Az Ítélkező Fiak megítéltetési időszakai urantiai időben a huszonötezer és az ötvenezer év közé eshetnek. Néha e korszak sokkal rövidebb, ritkán pedig ennél hosszabb. De az idő múlásával ugyanezen Ítélkező Fiak egyike egyszer csak megszületik, mint a paradicsomi alászálló Fiú.
52:5.1 (595.6) Miután az értelmi és a szellemi fejlődés bizonyos fokát elérték valamely lakott világon, egy paradicsomi alászálló Fiú érkezik. A szokványos világokon addig nem jelenik meg húsvér testben, amíg az emberfajták fel nem emelkedtek az értelmi fejlődés és az etikai fejlettség legfelsőbb szintjére. De az Urantián az alászálló Fiú, aki ráadásul a Teremtő Fiútok, az ádámi megítéltetési időszak végén jelent meg, holott ez nem szokványos dolog az események rendjében a tér világain.
52:5.2 (595.7) Az alászálló Fiú a világok szellemiesülésre éretté válásakor érkezik meg. E Fiak mindig az Ítélkező vagy Avonal rendbe tartoznak, kivéve azt az esetet, minden helyi világegyetemben egy alkalommal, amikor a Teremtő Fiú az utolsó alászállási küldetésére készül valamely evolúciós világon, ahogy történt ez akkor is, amikor a nebadoni Mihály megjelent az Urantián, hogy a halandó fajotoknak adja át magát. Ilyen ajándékot a csaknem tízmillió világ közül csupán egy kaphat; minden más világ szellemi téren az avonalok rendjébe tartozó paradicsomi Fiú alászállása révén lép előre.
52:5.3 (596.1) Az alászálló Fiú magas oktatási műveltségű világra érkezik és olyan fajjal találkozik, mely szellemileg kiképzett és felkészített a fejlettebb tanok befogadására és az alászállási küldetés értékelésére. E korszakot az erkölcsi műveltség és a szellemi igazság utáni világméretű törekvés jellemzi. E megítéltetési időszak halandói szenvedélye nem más, mint a mindenségrendi valóságba való behatolás és a szellemi valósággal való egyesülés. Az igazságról szóló kinyilatkoztatások már kiterjednek a felsőbb-világegyetemre is. Teljesen új oktatási és kormányzási rendszerek jönnek létre s váltják fel a korábbi idők kezdetleges rendszereit. Az életöröm új színekbe öltözik, és az életmegnyilvánulások mennyei színezetet és árnyalatot kapnak.
52:5.4 (596.2) Az alászálló Fiú a világ halandó emberfajtáinak szellemi felemeléséért él és hal. Ő építi ki az „új és élő utat”; élete nem más, mint a paradicsomi igazságnak halandói húsvér testben való megtestesülése, éppen azon igazságé – akár az Igazság Szelleméé – mely tudás birtokában az emberek szabadok lesznek.
52:5.5 (596.3) Az Urantián ennek az „új és élő útnak” a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthatnak a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.
52:5.6 (596.4) Az alászálló Fiú a feltámadását követően, a megtestesült életének feladása utáni harmadik napon felemelkedik az Egyetemes Atya jobbjához, megbizonyosodik az alászállási küldetésének elfogadásáról, és visszatér a Teremtő Fiúhoz a helyi világegyetemi központra. Ezután az alászállt Avonal és a Teremtő Mihály elküldi közös szellemét, az Igazság Szellemét az alászállásnak helyet adott világra. Ilyenkor „a győzelmes Fiú szelleme kiárad minden húsvér testre”. A Világegyetemi Anyaszellem szintén részt vesz az Igazság Szellemének ezen alászállásában, és ezzel egyidejűleg rendelik el a Gondolatigazítók alászállását. Ezután e világ minden épelméjű saját akaratú teremtménye Igazítót kap, amint elérte az erkölcsi felelősség, a szellemi választás életkorát.
52:5.7 (596.5) Ha egy alászálló Avonal vissza is térne valamely világra az alászállási küldetés után, akkor sem testesülne meg, hanem „szeráfi seregekkel, dicsőségben” jönne el.
52:5.8 (596.6) Az alászálló Fiú utáni korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet. Nincs önkényesen kimért ideje e megítéltetési időszakok egyikének sem. Ez a nagyszerű etikai és szellemi fejlődés időszaka. E korszakok szellemi hatása alatt az emberi jellem óriási átalakulásokon és rendkívüli fejlődésen megy át. Lehetővé válik az aranyszabály gyakorlati alkalmazása. Jézus tanításai valóban érvényesek egy olyan halandói világra, mely részesült az alászállás előtti Fiak felkészítő képzésében a jellem nemessé formálása és a kulturális felemelkedés általuk elrendelt megítéltetési időszakaiban.
52:5.9 (596.7) E korszakban a betegségekből és a bűnözésből fakadó nehézségeket gyakorlatilag már felszámolták. A selejtező szaporodás révén az elfajzottságot már nagyrészt kiküszöbölték. A betegségeket gyakorlatilag legyőzték az ádámi fajták nagy ellenállásképességű jegyein keresztül és az előző korszakok fizikai tudományaihoz kapcsolódó felfedezések világszerte általános alkalmazása révén. Az átlagos élettartam e szakaszban jóval meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.
52:5.10 (597.1) E korszakban folyamatosan visszaszorul a kormányzati felügyelet. Igazi önkormányzatiság kezd működni; mind kevesebb tiltó rendelkezésre van szükség. A nemzetvédelmi célt szolgáló katonai fegyvernemek már megszűntek; a nemzetközi összhang kora már tényleg közel van. Még több nemzet van, főként területi eloszlásból fakadóan, de már egy emberfajtáról, egy nyelvről és egy vallásról lehet beszélni. A halandói ügyek majdnem, de azért nem egészen, eszményiek. Ez már valóban nagyszerű és dicső kor!
52:6.1 (597.2) Az alászálló Fiú a Béke Hercege. Azzal az üzenettel érkezik, hogy legyen „béke a földön és jó szándék az emberek között”. A szokványos világokon ez világbékét hozó megítéltetési időszak; a nemzetek többé már nem háborúznak. De ezen üdvös hatások nem érvényesültek a ti alászálló Fiútok, Krisztus Mihály eljövetelekor. Az Urantia nem szabályszerűen fejlődik. A világotok más bolygói úton jár. A Mesteretek, amikor a földön tartózkodott, figyelmeztette a tanítványait, hogy az ő érkezése nem fogja elhozni a béke megszokott rendjét az Urantián. Világosan értésükre adta, hogy „háborúk és háborúk hírei” jönnek, és hogy nemzet kel nemzet ellen. Egy másik alkalommal pedig azt mondta, hogy „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre.”
52:6.2 (597.3) Még a szokványos evolúciós világokon sem kis teljesítmény az emberek világméretű testvériségének megteremtése. Egy olyan összezavart és szétzilált világon, mint az Urantia, ehhez jóval hosszabb időre és sokkal több erőfeszítésre van szükség. A segítséget nem kapó társadalmi fejlődés aligha érhet el ilyen szép eredményeket egy szellemileg elszigetelt szférán. A vallási kinyilatkoztatás alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez az Urantián. Míg Jézus a szellemi testvériség közvetlen eléréséhez vezető utat mutatta meg, addig a társadalmi testvériség megvalósítása a világotokon nagymértékben függ az alábbi személyes átalakulások és bolygói változtatások végrehajtásától:
52:6.3 (597.4) 1. Társadalmi testvériesség. A nemzetközi és az emberfajták közötti társadalmi kapcsolatok és testvériességi társulások sokszorozódása utazáson, társadalmi érintkezésen és versengő játékon keresztül. Közös nyelv kifejlesztése és a több nyelven beszélők számának növelése. Tanítványok, tanítók, iparosok és vallási bölcselők faji és nemzeti cseréje.
52:6.4 (597.5) 2. Értelmi keresztbeporzás. A testvériség lehetetlen egy olyan világon, amelynek lakosai oly fejletlenek, hogy nem ismerik fel a korlátlan önzés dőreségét. Szükség van a nemzeti és faji irodalom kicserélésére. Minden egyes emberfajtának meg kell ismernie minden emberfajta gondolkodását; minden egyes nemzetnek ismernie kell az összes nemzet érzéseit. A tudatlanság gyanakvást szül, és a gyanakvás nem egyeztethető össze a rokonszenvező és szeretetteli alapállással.
52:6.5 (597.6) 3. Etikai eszmélés. Csakis az etikai tudatosság képes leleplezni az emberi meg nem tűrés erkölcstelenségét és a testvérviszály bűnös voltát. Kizárólag az erkölcsi érzék képes megbélyegezni a nemzeti irigység és a faji féltékenység rosszait. Csak az erkölcsi lények törekednek mindig az aranyszabály megélése szempontjából alapvető jelentőségű szellemi látásmódra.
52:6.6 (598.1) 4. Politikai bölcsesség. Az érzelmi érettség alapvető az önuralom szempontjából. Kizárólag az érzelmi érettség révén biztosítható a háborúnak mint embertelen döntőbírónak a polgárosult megítélés nemzetközi eljárásaival való leváltása. A bölcs államférfiak valamikor majd az emberiség jóléte érdekében is fognak munkálkodni, azonközben, hogy a nemzeti vagy faji csoportjuk érdekeinek érvényesítésére törekednek. Az önző politikai ravaszkodás végtelenül öngyilkos dolog – elpusztítja mindazokat az állandó értékeket, melyek a bolygói csoport túlélését biztosítják.
52:6.7 (598.2) 5. Szellemi látásmód. Az emberek közötti testvériség végeredményben az Isten atyai voltának elismerésére épül. A leggyorsabb módja az emberek közötti testvériség megvalósításának az Urantián az, hogy véghez viszitek a mai emberiség szellemi átalakítását. A társadalmi fejlődés természetes folyamatának felgyorsításához az egyetlen mód a fentről érkező szellemi ráhatás érvényesítése, ezzel az erkölcsi látásmód kiteljesítése, s közben minden halandó azon lelki képességének kifejlesztése, hogy minden más halandót megértsen és szeressen. A kölcsönös megértés és a testvéri szeretet minden másnál magasabb rendű polgárosodáshozó és komoly befolyásoló tényezője az emberek közötti testvériség világméretű megvalósításának.
52:6.8 (598.3) Ha most, az alászálló Fiú korszakában áttelepíthetnénk benneteket a ti visszamaradt és összezavart világotokról egy átlagos bolygóra, azt hihetnétek, hogy a hagyományaitokban élő mennybe kerültetek. Nemigen gondolnátok, hogy éppen az emberi lakóhelyül szolgáló halandói szféra szokványos evolúciós munkáját szemlélitek. E világok benne vannak a teremtésrészük szellemi köreiben, és élvezik a világegyetemi híradások és a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés-szolgáltatások minden előnyét.
52:7.1 (598.4) Egy átlagos evolúciós világra megérkező, következő fiúi rendbe a Háromsági Tanító Fiak, a paradicsomi Háromság isteni Fiai tartoznak. Az Urantia itt megint csak más úton jár a testvérszféráihoz képest annyiban, hogy itt Jézus ígéretet tett a visszatérésre. Ezen ígéretét bizonyosan meg fogja tartani, azt viszont senki sem tudja, hogy a második eljövetelére vajon az Ítélkező vagy Tanító Fiak urantiai megjelenése előtt vagy után fog sor kerülni.
52:7.2 (598.5) A Tanító Fiak csoportosan érkeznek a szellemiesülő világokra. A bolygói Tanító Fiút hetven elsőrendű Fiú, tizenkét másodrendű Fiú, valamint a daynalok legfelsőbb rendjébe tartozók legmagasabb rangú és legtapasztaltabb egyedei közül hárman segítik és támogatják. E testület egy időre a világon marad, elég sokáig ahhoz, hogy átvezessék az evolúciós korszakokat a fény és élet korszakába – nem hamarabb, mint a bolygói időben mért ezer, néha pedig jóval több év alatt. E küldetéssel járul hozzá a Háromság azokhoz a korábbi erőfeszítésekhez, melyeket mindazon isteni személyiségek tettek, akik valamely lakott világ számára segédkeztek.
52:7.3 (598.6) Az igazságról szóló kinyilatkoztatás ekkor kiterjed a központi világegyetemre és a Paradicsomra is. Az emberfajták magas szinten szellemiesülnek. Egy nagy nép fejlődött ki és egy nagyszerű korszak közeleg. A bolygó oktatási, gazdasági és igazgatási rendszerei gyökeres átalakuláson mennek át. Új értékek és viszonyok alakulnak ki. A mennyország megjelenik a földön, és az Isten dicsősége a világban kiárad.
52:7.4 (598.7) E megítéltetési időszakban sok halandót visznek át az élők közül. Ahogy a Háromsági Tanító Fiak kora halad, az idő halandóinak szellemi hűsége egyre általánosabban érvényesül. A természetes halál kevéssé gyakorivá válik, amint az Igazítók egyre nagyobb számban kapcsolódnak eggyé védenceikkel a húsvér testben eltöltött élet során. A bolygót végül hivatalosan is felveszik a halandói felemelkedés első módosított rendjébe.
52:7.5 (599.1) E korszakban az élet kellemes és hasznos. Az elfajzottságot és a hosszú evolúciós küzdelem közösségellenes emberi megnyilvánulási formáit gyakorlatilag már felszámolták. Az élettartam megközelíti az urantiai időben mért ötszáz évet, és a faj növekedésének szaporodási ütemét okosan szabályozzák. Egy teljesen új társadalmi rend jött el. Még mindig nagy különbségek vannak a halandók között, de a társadalom állapota jóval közelebb van a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség eszményképeihez. A képviseleti kormányzás eltűnőben van, és a világ az egyéni önmérséklet törvénye mentén halad. A kormányzat működése főként a társadalom-igazgatás és a gazdaságszervezés közösségi feladataira irányul. Az aranykor rohamosan közeledik; a hosszú és megfeszített bolygói evolúciós küzdelem időbeli célja már látható. A korszakok jutalma hamarosan elérhetővé válik; az Istenek bölcsességének megnyilatkozása a küszöbön áll.
52:7.6 (599.2) E korszakban járó világ fizikai igazgatása körülbelül napi egy órát vesz igénybe minden felnőtt egyén idejéből; azaz egy urantiai órának megfelelő időt. A bolygó szoros kapcsolatban áll a világegyetemi ügyekkel, és az emberek ugyanolyan érdeklődéssel figyelik a legújabb híradásokat, mint ahogy ti a napilapjaitok legújabb számait olvassátok. E fajok ezernyi olyan érdekes dologgal foglalkoznak, melyek nem ismeretesek a világotokon.
52:7.7 (599.3) A Legfelsőbb Lény iránti igaz bolygói hűség egyre erősebb. Nemzedékről nemzedékre a faj egyre nagyobb hányada azonosul azokkal, akik igazságot gyakorolnak és irgalommal élnek. A világ lassan, de biztosan az Istenfiak örömteli szolgálatának adja át magát. A fizikai nehézségeket és az anyagi természetű gondokat nagyobbrészt már rendezték; a bolygó megérik a fejlettebb életre és a végleges rendűhöz közelibb létezésre.
52:7.8 (599.4) A megítéltetési időszakuk alatt a Tanító Fiak időről időre eljönnek e békés világokra. Addig nem hagynak el egy világot, amíg meg nem győződtek arról, hogy az evolúciós terv az adott bolygó vonatkozásában zökkenőmentesen működik. Egy ítélkezést végző Ítélkező Fiú rendszerint elkíséri a Tanító Fiakat a sorozatos küldetéseikre, míg egy másik ilyen Fiú működik a távozásuk idején, és az ítélői feladatok ellátása korszakról korszakra folytatódik az idő és tér halandói rendszerének időtartama alatt.
52:7.9 (599.5) A Háromsági Tanító Fiak minden visszatérési küldetése egyre feljebb és feljebb emeli az ilyen fenséges világot a bölcsesség, a szellemiség és a mindenségrendi megvilágosodottság szintjein. De az ilyen szféra nemes honosai még mindig végesek és halandók. Semmi sem tökéletes; mindazonáltal a tökéletlen világ működésében és a világ emberi lakosainak életében egy közel tökéletes minőségjegy alakul ki.
52:7.10 (599.6) A Háromsági Tanító Fiak többször is visszatérhetnek ugyanarra a világra. De előbb vagy utóbb, az egyik küldetésük befejeződésével, a Bolygóherceg felemeltetik a Bolygó Fejedelem rangjára, és a Csillagrendszer Fejedelem megjelenik, hogy bejelentse a világ belépését a fény és élet korszakába.
52:7.11 (599.7) A Tanító Fiak végső küldetésének eredményéről (legalábbis egy átlagos világon ez felelne meg az időrendnek) írta János: „Láttam új mennyet és új földet és az új Jeruzsálemet, mely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy herceg számára felékesített hercegnő.”
52:7.12 (600.1) Ugyanerre a megújított földre, a fejlett bolygói korszakra vonatkozik, amit a régi idők prófétája látott, amikor azt írta: „»Mert mint az új mennyek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak énelőttem, azonképpen megmaradtok ti és a gyermekeitek is; és lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden húsvér test engem imádni,« szól az Úr.”
52:7.13 (600.2) E korszak halandóit jellemzik úgy, mint „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép; és hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”.
52:7.14 (600.3) Lényegtelen, hogy milyen az egyes bolygó sajátos természetes történelme, nem számít, hogy a teremtésrész teljes egészében elkötelezett volt-e, megfertőződött-e a rosszal vagy a bűn átka sújtotta-e – nem számít, hogy milyenek voltak az előzmények – előbb vagy utóbb az Isten kegyelme és az angyalok segédkezése elhozza a Háromsági Tanító Fiak eljövetelének napját; és a távozásukkor, a végső küldetésük teljesítését követően veszi kezdetét a fény és élet nagyszerű korszaka.
52:7.15 (600.4) A Satania összes világa ugyanúgy magáévá teheti annak a reményét, aki azt írta: „Mindazonáltal az Ő ígérete szerint új mennyet és új földet várunk, amelyekben pártatlanság lakozik. Ezért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon Ő titeket békességben.”
52:7.16 (600.5) A Tanító Fiak testületének távozása, az első vagy valamelyik későbbi uralkodásuk végén, elhozza a fény és élet korának hajnalát – az időből az örökkévalóság előcsarnokába való átlépés küszöbét. A fény és élet korának bolygói eljövetele messze meghaladja azon urantiai halandóknak még a legmerészebb várakozásait is, akik nem alkottak távlatibb fogalmat a jövőbeli életről annál, mint amelyek azokban a vallásos hiedelmekben foglaltatnak, melyek úgy ábrázolták a mennyet, mint a túlélő halandók közvetlen úti célját és végső lakóhelyét.
52:7.17 (600.6) [Ennek az írásnak az összeállítását egy, a Gábriel kíséretéhez átmenetileg beosztott Fenséges Hírvivő hitelesítette.]
Az Urantia könyv
53. írás
53:0.1 (601.1) LUCIFER a Nebadonból származó, kiváló elsőrendű Lanonandek Fiú volt. Számos csillagrendszerben szerzett tapasztalatokat a szolgálatban, csoportjának főtanácsosa volt, és bölcsessége, éleslátása és hatékonysága kiemelte a többiek közül. Lucifert a 37-es számon tartották nyilván a rendjében, és amikor a melkizedekektől a megbízatását megkapta, akkor a fajtájának hétszázezer egyede közül a legrátermettebb és a legkiválóbb száz személyiség közé tartozott. Egy ilyen nagyszerű kezdetet követően gonoszságok és vétkek során át elmerült a bűnben és ma azon három Csillagrendszer Fejedelem közé tartozik a Nebadonban, akik engedtek az önös késztetésnek és megadták magukat a helytelenül értelmezett személyi szabadság álokoskodásának – a világegyetem iránti hűség elutasításának és a testvéri kötelességek semmibevételének, a mindenségrendi kapcsolatok iránti vakságnak.
53:0.2 (601.2) A Nebadon világegyetemben, Krisztus Mihály működési területén a lakott világoknak tízezer csillagrendszere létezik. A Lanonandek Fiak teljes történelmében e több ezernyi csillagrendszerben és a világegyetemi központokban végzett összes működésük során mindössze három Csillagrendszer Fejedelem szegült ellen a Teremtő Fiú kormányzásának.
53:1.1 (601.3) Lucifer nem felemelkedő lény volt; ő a helyi világegyetem teremtett Fia volt, és azt mondták róla, hogy „Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned.” Sokszor tanácskozott az edentiai Fenségesekkel. Lucifer az „Isten szent hegyén”, a Jerusem igazgatási hegyén uralkodott, mert ő volt az elsőszámú vezetője egy 607 lakott világból álló nagy csillagrendszernek.
53:1.2 (601.4) Lucifer csodálatos lény volt, kiváló személyiség; a világegyetemi hatásköri rangsorban közvetlenül a csillagvilági Fenséges Atyák után állt. Lucifer törvényszegése ellenére a neki alárendelt személyiségek tartózkodtak attól, hogy tiszteletlenséget és megvetést mutassanak vele szemben azt megelőzően, hogy Mihály az Urantián megtestesült volna. Még Mihály főangyala sem „vádolta őt” Mózes feltámadása idején, „hanem egyszerűen csak annyit mondott, hogy »feddjen meg téged az Ítélő«”. Az ilyen ügyekben ítélkezni ugyanis a felsőbb-világegyetemi vezetők, a Nappalok Elődei jogosultak.
53:1.3 (601.5) Lucifer ma már a Satania bukott és címétől megfosztott Fejedelme. A tetszelgés a leginkább végzetes dolgok közé tartozik, még a mennyei világ magas személyiségei esetében is. Luciferről mondták: „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben.” A régi prófétátok írta, látván az ő szomorú állapotát: „Miként estél alá az égről, ó Lucifer, hajnal fia! Levágattál a földre, aki a világokat összezavarni merészeltél!”
53:1.4 (602.1) Luciferről igen keveset hallottak az Urantián amiatt, hogy főhadnagyát, Sátánt bízta meg az ügyeinek igazgatásával a bolygótokon. Sátán a lanonandekek ugyanazon elsőrendű csoportjába tartozott, azonban sohasem működött Csillagrendszer Fejedelemként; teljes lényével csatlakozott a luciferi felkeléshez. Az „ördög” nem más, mint Kaligasztia, az Urantia Bolygóhercegének tisztségéből eltávolított, a lanonandekek második rendjébe tartozó Fiú. Amikor Mihály húsvér testben az Urantián tartózkodott, akkor Lucifer, Sátán és Kaligasztia szövetkezve igyekezett azon, hogy az alászállási küldetése kudarcot valljon. De ők vallottak teljes kudarcot.
53:1.5 (602.2) Abaddon volt Kaligasztia kíséretének vezetője. Követte urát a lázadásban és végig az urantiai lázadók elsőszámú vezetője maradt. Belzebub a hűtlen köztes teremtmények vezetője volt, aki szövetséget kötött a hitszegő Kaligasztia erőivel.
53:1.6 (602.3) A sárkány pedig mindezen rossz személyek jelképi ábrázolása lett. Mihály győzelmét követően „Gábriel lejött a Szalvingtonról és hosszú időre megkötötte a sárkányt (az összes lázadó vezért).” A jerusemi szeráf-lázadókról írták: „És az angyalokat, akik nem tartották meg első állapotukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére a sötétség erős bilincseire vetette.”
53:2.1 (602.4) Lucifer és első helyettese, Sátán, több mint ötszázezer évig uralkodott a Jerusemen, amikor szívükben kezdtek szembefordulni az Egyetemes Atyával és az ő akkori kormányzó Fiával, Mihállyal.
53:2.2 (602.5) A Satania csillagrendszerben nem uralkodtak olyan sajátságos vagy különleges viszonyok, melyek lázadást vetítettek volna előre vagy annak kedveztek volna. Úgy hisszük, hogy az ötlet Lucifer elméjében bukkant fel és ott öltött alakot, és hogy bárhol lett volna, akkor is ilyen lázadást szít. Lucifer először Sátánnal közölte a terveit, de több hónapra volt szüksége ahhoz, hogy a rátermett és ragyogó társának elméjét mindezzel megfertőzze. Mihelyt azonban a lázadó elveket elfogadta, a „saját jogok és a szabadság” feltétlen és meggyőződéses híve lett.
53:2.3 (602.6) Soha senki nem sugallta Lucifernek a lázadást. A Mihály akaratával és az Egyetemes Atya terveivel való szembenállás részét képező saját jogok eszméje, mely szembenállásra az adott okot, ahogyan Mihály e terveket képviselte, Lucifer saját elméjében jelent meg. Viszonya a Teremtő Fiúval bensőséges és mindig szívélyes volt. Saját elméjének felmagasztalását megelőzően Lucifer sohasem adott hangot a világegyetemi igazgatással való elégedetlenségének. Hallgatása ellenére a szalvingtoni Nappalok Szövetsége több mint száz szabványéven keresztül jelezte az Uverszának, hogy Lucifer elméjében nincs béke. Erről tájékoztatták a Teremtő Fiút és a Norlatiadek Csillagvilági Atyáit is.
53:2.4 (602.7) Ebben az időszakban Lucifer egyre bírálóbban viszonyult a világegyetemi igazgatás egész tervéhez, de mindig teljes hűséget mutatott a Legfőbb Urak iránt. Az első nyílt hitszegésére Gábriel jerusemi látogatásakor került sor, s ez néhány nappal a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat kihirdetése előtt történt. Gábriel olyannyira bizonyos volt a lázadás küszöbön álló kitörésében, hogy egyenesen az Edentiára ment abból a célból, hogy tanácskozzon a Csillagvilági Atyákkal a nyílt lázadás esetén foganatosítandó intézkedésekről.
53:2.5 (603.1) Nagyon nehéz meghatározni a pontos okát vagy okait annak, amely végül a luciferi lázadáshoz vezetett. Mindössze egyetlen dologban vagyunk biztosak, s ez a következő: Bármi is volt az előzmény, az Lucifer elméjében bukkant fel. Lennie kellett egyfajta önteltségnek, mely önmagát táplálva önáltatásig fajult, melynek eredményeként Lucifer egy időre tényleg meggyőzte magát arról, hogy a lázadás kitervelése ténylegesen a csillagrendszer, sőt a világegyetem javát szolgálja. Amikor a tervei odáig fejlődtek, hogy ez irányban minden hiú reménye szertefoszlott, már kétségkívül túl messzire jutott, semhogy az eredeti, bajkeverő önhittsége megálljt parancsolhatott volna neki. E tapasztalásban egyszer csak kétszínűvé vált, s a benne lévő rossz szándékos és akaratlagos bűnné változott. Hogy ez valóban így történt, azt tanúsítja e kiváló vezető későbbi viselkedése. Már régen felajánlották neki, hogy tanúsítson megbánást, de csak néhány beosztottja fogadta el a felajánlott kegyelmet. Az edentiai Nappalok Hűséges Követője a Csillagvilági Atyák felkérésére személyesen ismertette neki Mihály tervét a hírhedt lázadók megmentésére, azonban a Teremtő Fiú irgalmát mindig elutasította, mégpedig minden alkalommal egyre növekvő lenézéssel és megvetéssel.
53:3.1 (603.2) Bármi volt is a bajok igazi forrása Lucifer és Sátán szívében, a lázadás végső kitörésére a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat formájában került sor. A lázadók ügye három alapon nyugodott:
53:3.2 (603.3) 1. Az Egyetemes Atya valósága. Lucifer azt állította, hogy az Egyetemes Atya valójában nem is létezik, és hogy a fizikai gravitáció és a térenergia eredendően jelen van a világegyetemben, továbbá, hogy az Atya hitregéjét a paradicsomi Fiak találták ki azért, hogy az Atya nevében uralhassák a világegyetemeket. Tagadta, hogy a személyiség az Egyetemes Atya ajándéka. Még azt is állította, hogy a végleges rendű lények összejátszottak a paradicsomi Fiakkal az egész teremtés megtévesztése érdekében, ugyanis sohasem tértek vissza az Atya tényleges személyiségéről alkotott olyan egyértelmű fogalommal, amely úgy mutatná be őt, ahogyan a Paradicsomon érzékelhető. A tiszteletet és a tudatlanságot gátlástalanul kihasználta. A vád megdöbbentő, szörnyű és gyalázatos volt. Ez a véglegesrendűek elleni burkolt támadás volt az, mely kétségkívül arra késztette később a felemelkedő létpolgárokat a Jerusemen, hogy kitartsanak és ellenálljanak a lázadók minden ajánlatának.
53:3.3 (603.4) 2. A Teremtő Fiú – Mihály – világegyetemi kormányzása. Lucifer amellett érvelt, hogy a helyi csillagrendszerek kapjanak önállóságot. Vitatta a Teremtő Fiú, Mihály jogát a Nebadon feletti fennhatóságra, melyet holmi feltételezett paradicsomi Atya nevében gyakorol, továbbá vitatta annak jogosságát is, hogy Mihály e nem látható Atya számára kér hűséget minden személyiségtől. Azt állította, hogy a teljes istenimádati terv nem más, mint ügyes húzás a paradicsomi Fiak felmagasztalására. Hajlott arra, hogy Mihályt mint Teremtő-atyját elismerje, viszont nem fogadta el úgy, mint Istenét és igaz urát.
53:3.4 (603.5) A legelszántabb támadást a Nappalok Elődeinek – az „idegen hatalmasságoknak” – azon joga ellen indította, hogy beleavatkozhatnak a helyi csillagrendszerek és világegyetemek ügyeibe. E vezetőket zsarnokoknak és bitorlóknak bélyegezte. Arra ösztönözte követőit, hogy higgyenek abban, hogy e vezetők egyike sem avatkozhat bele a hazai ügyek vitelébe, ha az emberek és az angyalok bátran kiállnak magukért és elszántan követelik a jogaikat.
53:3.5 (603.6) Azt vallotta, hogy a Nappalok Elődei döntésvégrehajtóinak nem szabadna megengedni a helyi csillagrendszerekben való működést, már ha az ottani lakosok élni akarnak a függetlenségi jogukkal. Azt képviselte, hogy a halhatatlanság a csillagrendszerbeli személyiségek eredendő sajátsága, hogy a feltámadás természetes és önmagától végbemenő, és hogy minden lény örökké fog élni, kivéve, ha a Nappalok Elődeinek ítéletvégrehajtói önkényesen és igazságtalanul közbeavatkoznak.
53:3.6 (604.1) 3. Támadás a felemelkedő halandók képzésének egyetemes terve ellen. Lucifer azt képviselte, hogy túlságosan is sok időt és energiát fordítanak azon tervre, hogy alaposan felkészítsék a felemelkedő halandókat a világegyetemi igazgatási elvekre, azon elvekre, melyek állítása szerint etikailag kifogásolhatók és tévesek. Tiltakozott azon korszaknyi hosszúságú program ellen, melynek célja a tér halandóinak felkészítése valamiféle ismeretlen, végső rendeltetésre, és a véglegességet elért lények testületének jerusemi jelenlétét úgy minősítette, mint annak bizonyítékát, hogy e halandók korszaknyi időt töltöttek el egy tisztán kitalált beteljesülésre való felkészülés érdekében. Levezetés útján rámutatott, hogy a véglegességet elért lények olyan, nem dicsőbb sorsot nyertek el, mint hogy visszatérjenek a származásuk helyéhez hasonló szerény szférákra. Azt állította, hogy a túl sok fegyelmezéssel és a hosszadalmas felkészítéssel elrontották őket, és hogy ők valójában elárulták halandó társaikat, mert közreműködnek abban a leigázási tervben, melyben a felemelkedő halandók valamiféle hitregén alapuló örök beteljesülésének képzetét erőltetik rá a teremtésösszességre. Azt képviselte, hogy a felemelkedők az egyéni önmeghatározás szabadságát élvezhessék. Kifogásolta és elutasította a halandói felemelkedésre vonatkozó, az Isten paradicsomi Fiai által hitelesített és a Végtelen Szellem által támogatott egész tervet.
53:3.7 (604.2) Lucifer ezzel a Szabadság-nyilatkozattal indította el a sötétség és a halál tobzódását.
53:4.1 (604.3) A luciferi kiáltvány kiadására a Satania éves nagytanácskozásán, az üvegtengeren került sor, az összegyűlt jerusemi seregek jelenlétében, az év utolsó napján, urantiai időben mérve mintegy kétszázezer évvel ezelőtt. Sátán kihirdette, hogy imádhatók az egyetemes erők – legyenek azok fizikaiak, értelmiek vagy szellemiek – azonban engedelmességet fogadni csakis a tényleges és jelenlévő uralkodónak, Lucifernek szabad, aki az „emberek és az angyalok barátja” és a „szabadság Istene”.
53:4.2 (604.4) A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt. Egyik fő érvük az volt, hogy ha az önkormányzatiság jó és megfelelő a melkizedekek és egyéb csoportok számára, akkor az éppúgy jó mindenféle rendű értelem számára is. Merészen és következetesen kiállt az „elme egyenlősége” és „az értelem testvérisége” mellett. Azt képviselte, hogy minden kormányzatnak a helyi bolygóra kell szűkítenie a hatáskörét és mindezek önkéntes szövetségének hatásköre pedig a helyi csillagrendszerre legyen érvényes. Minden egyéb felügyeletet megengedhetetlennek tartott. Megígérte a Bolygóhercegeknek, hogy világukat legfőbb megbízottakként irányíthatják. Nem ismerte el a jogalkotó tevékenységek székhelyének a csillagvilági központot és érvénytelennek tekintette az igazságszolgáltatási eljárásoknak a világegyetemi fővárosban való lefolytatását. Amellett érvelt, hogy mindeme kormányzati feladatköröket a csillagrendszeri fővárosokba kell összpontosítani, továbbá fel kell állítani azok saját törvényhozói testületét, és meg kell szervezni azok saját bíróságait Sátán felügyelete alatt. Úgy rendelkezett, hogy a lázadó világok hercegei hasonlóképpen cselekedjenek.
53:4.3 (604.5) Lucifer egész igazgatási testülete egységesen átállt és nyilvánosan esküt tettek, mint a „felszabadított világok és rendszerek” új vezetője kormányának tagjai.
53:4.4 (605.1) Noha korábban két lázadás is volt a Nebadonban, azok távoli csillagvilágokban törtek ki. Lucifer szerint e felkelések azért voltak sikertelenek, mert az értelmek többsége nem követte a vezetőit. Amellett érvelt, hogy a „többség uralkodjon”, s hogy „az elme tévedhetetlen”. Nyilvánvalóan a világegyetemi vezetők által a neki adott szabadság éltette a gyalázatos mesterkedéseinek jelentős részét. Szembeszállt minden felettesével; ők látszólag mégsem vettek tudomást a dolgairól. Teljes cselekvési szabadságot kapott álnok tervének végrehajtásához, melynek útjába nem gördítettek akadályt és nem is hátráltatták azt.
53:4.5 (605.2) Az igazság eljövetelének irgalmas késlekedésében Lucifer annak bizonyítékát látta, hogy a paradicsomi Fiak kormánya képtelen a lázadás megfékezésére. Nyíltan szembeszállt Mihállyal, Immanuellel és a Nappalok Elődeivel, és gőgös, kihívó magatartást tanúsított velük szemben, majd pedig rámutatott arra a tényre, hogy a válasz hiánya fényes bizonyítéka a világegyetemi és felsőbb-világegyetemi kormányok tehetetlenségének.
53:4.6 (605.3) Gábriel személyesen jelen volt mindezen pártos fejleményeknél és csak annyit felelt, hogy a kellő időben majd szólni fog Mihály nevében, és hogy minden lény szabadon és befolyástól mentesen dönthet; hogy „a Fiaknak az Atya nevében működő kormánya csakis az önkéntes, őszinte és az álokoskodásnak nem engedő hűségre és odaadásra tart igényt”.
53:4.7 (605.4) Lucifernek megengedték, hogy teljes egészében felépítse és alaposan megszervezze lázadó kormányzását, mielőtt Gábriel egyáltalán hozzálátott volna ahhoz, hogy szembeszálljon az elszakadás jogával vagy hogy ellenlépéseket tegyen a lázadó hírveréssel szemben. A Csillagvilági Atyák azonban a hűtlen személyiségek cselekvési hatáskörét azonnal a Satania csillagrendszerre korlátozták. Mindazonáltal e késedelmi időszak nagy próba és megmérettetés elé állította az egész Satania hűséges lényeit. Néhány évig általános volt a zavar, és nagy felfordulás uralkodott a lakóvilágokon is.
53:5.1 (605.5) A sataniai lázadás kitörését követően Mihály tanácskozott paradicsomi testvérével, Immanuellel. A meghatározó jelentőségű megbeszélést követően Mihály bejelentette, hogy ugyanazt a politikát fogja követni, melyet a hasonló felkelések esetében a múltban is alkalmazott, vagyis a be nem avatkozás politikáját.
53:5.2 (605.6) E lázadás idején, valamint a két korábbi alkalmával a Nebadon világegyetemben még nem volt abszolút és személyes fennhatósága senkinek sem. Mihály isteni jogon uralkodott, mint az Egyetemes Atyától kirendelt kormányzó, de nem úgy, mintha ezt a saját jogán tenné. Ekkor még előtte állt az alászállási létpálya teljesítése; ekkor még nem rendelkezett „minden hatalommal a mennyben és a földön”.
53:5.3 (605.7) A lázadás kitörésétől kezdve addig a napig, amikor a Nebadon teljhatalmú urának nyilvánították, Mihály sohasem szállt szembe Lucifer lázadó erőivel; urantiai időben mérve csaknem kétszázezer évig hagyta, hogy a maguk útját járják. Krisztus Mihály ma már bőven elegendő hatalommal és hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a hűtlenség effajta kitörését azonnal, sőt akár véglegesen is kezelni tudja, viszont abban kételkedünk, hogy e teljhatalom arra késztetné, hogy másként járjon el, ha egy ilyen felkelés esetleg kitörne.
53:5.4 (605.8) Lévén, hogy Mihály a döntése szerint tartózkodott a luciferi lázadás elleni tényleges harctól, ezért Gábriel összehívta a személyes irányítása alá tartozó törzskart az Edentián, és a Fenségesekkel való tanácskozást követően úgy döntött, hogy átveszi a Sataniához hű seregek feletti parancsnokságot. Mihály a Szalvingtonon maradt, míg Gábriel a Jerusemre ment, és az Atyának – ugyanazon Egyetemes Atyának, akinek személyét Lucifer és Sátán tagadta – ajánlott szférán új minőségében hivatalosan is megmutatkozott a hűséges személyiségek összegyűlt sokasága előtt, és felmutatta Mihály lobogóját, a teremtésösszesség Háromsági kormányzásának anyagi jelvényét, a fehér alapon három égszínkék egyközepű kört.
53:5.5 (606.1) Lucifer jelvénye egy fehér alapon vörös kört ábrázoló lobogó volt, mely vörös kör a belsejében egy fekete teli kört tartalmazott.
53:5.6 (606.2) „És lett a mennyben háborúskodás; Mihály parancsnoka és az ő angyalai harcoltak a sárkánnyal (Luciferrel, Sátánnal és a hitszegő hercegekkel); és a sárkány és a lázadó angyalok küzdöttek, de nem diadalmaskodtak.” E „mennyei háború” nem olyan fizikai csata volt, ahogyan az efféle harcot az Urantián elképzelik. A küzdelem első időszakában Lucifer folyamatosan szónokolt a bolygó fogadótermében. Gábriel a közelben létesített főhadiszállásról szüntelenül megválaszolta a lázadói álokoskodásokat. A szférán jelenlévő különféle személyiségek, akik még nem voltak biztosak a választásban, a vitában a két oldalról elhangzott érveket figyelve jutottak döntő elhatározásra.
53:5.7 (606.3) Ez a mennyei háború azonban nagyon is szörnyű és igencsak valóságos volt. Ugyan nem jellemezték a test test elleni küzdelemnek az éretlen világokon szokványos embertelenségei, azonban a küzdelem jellege sokkal halálosabb volt; az anyagi síkon vívott harcban a testi élet forog veszélyben, de a mennyei háborúban az örök élet a tét.
53:6.1 (606.4) Számos személyiség sok nemes és lelkesítő példát mutatott az odaadásra és a hűségre azon időközben, mely az ellenségeskedés kitörése és az új rendszerúr és kíséretének megérkezése között eltelt. De az odaadásból eredő összes vitéz hőstett közül a legmegindítóbbnak a bátor Manotiának, a sataniai főparancsnokságon parancsnokhelyettesi beosztásban szolgáló szeráfnak a viselkedése számított.
53:6.2 (606.5) A lázadás jerusemi kitörésekor a szeráfi seregek vezetője Lucifer ügye mellé állt. Ez kétségkívül megmagyarázza, hogy a negyedik rendbe tartozók, vagyis a csillagrendszeri ügyintéző szeráfok közül miért tévedtek meg oly sokan. A szeráfvezetőt szellemileg elvakította Lucifer kiváló személyisége; viselkedése elbűvölte a mennyei lények alacsonyabb rendjeit. Egyszerűen nem voltak képesek felfogni, hogy egy ilyen káprázatos személyiség egyáltalán megtévedhetett.
53:6.3 (606.6) Nem is olyan régen, a luciferi lázadás kitörése során szerzett tapasztalatai ismertetésekor mondta Manotia: „De a legfelemelőbb pillanat a luciferi lázadással összefüggésben átélt azon borzongató kaland volt, amikor szeráfi parancsnokhelyettesként visszautasítottam, hogy a Mihály ellen tervezett támadásban részt vegyek; és az erős lázadók az összegyűjtött erőkkel az elpusztításomra törtek. Hatalmas felfordulás volt a Jerusemen, de egyetlen hű szeráf sem sérült meg.”
53:6.4 (606.7) „Közvetlen felettesem vétsége következtében rám hárult a feladat, hogy mint a csillagrendszer zavarossá vált szeráfi ügyeinek címzetes igazgatója a jerusemi angyali seregek vezetését átvegyem. Erkölcsi támogatást kaptam a melkizedekektől, hatékony segítséget az Anyagi Fiaktól, cserbenhagyott a saját rendem egy jelentős csoportja, viszont nagyszerű támogatást nyújtottak a jerusemi felemelkedő halandók.”
53:6.5 (606.8) „Mivel a luciferi elszakadás eredményeként elkerülhetetlenül mi is kiszakadtunk a csillagvilági körökből, ezért a küzdelmünk sikere azon hírgyűjtő testületünk hűségén múlott, akik segélykérésünket a közeli Rantulia csillagrendszerről az Edentiára továbbították; és úgy találtuk, hogy a rend uralma, a hűség értelme és az igazság szelleme magától győzedelmeskedett a lázadás, a saját jogok és az úgynevezett személyes szabadság felett; képesek voltunk folytatni a küzdelmet az új Csillagrendszer Fejedelemnek, Lucifer méltó utódának az eljöveteléig. Rögtön ezt követően kijelöltek a Melkizedek-megbízottak urantiai testületébe, mely felügyeletet gyakorol a hűséges szeráfi rendek felett az áruló Kaligasztia világán; e szférát Kaligasztia azon »felszabadított világok és egyenjogúsított személyiségek« újonnan kialakított rendszerének tagjává nyilvánította, melyeket a hírhedt Szabadság-nyilatkozatban Lucifer közreadott, amikor is felhívást intézett a »Satania rosszul vezetett és rosszul igazgatott világainak szabadságszerető, szabadgondolkodó és előretekintő értelmeihez«.”
53:6.6 (607.1) Ez az angyal még most is az Urantián szolgál, a szeráfok társvezetői beosztásában.
53:7.1 (607.2) A luciferi lázadás az egész csillagrendszerre kiterjedt. Harminchét szakadár Bolygóherceg állt át kormányának nagyobb részével a főlázadó oldalára. Egyedül a Panoptián nem sikerült a Bolygóhercegnek a maga oldalára állítania a bolygó népét. E világon a melkizedekek irányításával az emberek Mihály támogatására gyülekeztek. Ellanora, e halandó terület egyik fiatal asszonya vezette az emberi népeket, és azon a viszály-sújtotta világon egyetlen lélek sem állt Lucifer zászlaja alá. A hű panoptiaiak azóta is az Atya szférájának és az azt körülvevő hét elkülönítő-világnak a felügyelőiként és építőiként szolgálnak a hetedik jerusemi átmeneti világon. A panoptiaiak nemcsak e világok valóságos őreiként tevékenykednek, hanem egyúttal Mihály személyes utasításainak megfelelően gondoskodnak a szférák szebbé tételéről is valamely jövőbeli cél és ismeretlen rendeltetés okán. E feladatot az Edentiára való útjuk során teljesítik.
53:7.2 (607.3) Ebben az időszakban Kaligasztia az Urantián képviselte Lucifer ügyét. A melkizedekek ügyesen szembeszálltak a hitehagyott Bolygóherceggel, azonban a határtalan szabadságról szóló álokoskodások és a saját jogokra vonatkozó téveszmék mindig megtalálták a módját e fiatal és fejletlen világ kezdetleges népei félrevezetésének.
53:7.3 (607.4) Az egész elszakadási hírverést személyes közreműködés útján kellett kifejteni, mert a távközlési szolgáltatást és a bolygóközi közléscsere minden egyéb csatornáját a csillagrendszeri kör felügyelőinek határozata alapján felfüggesztették. A felkelés tényleges kitörésekor a teljes Satania csillagrendszert elszigetelték mind a csillagvilági, mind pedig a világegyetemi köröktől. Ez idő alatt az összes bejövő és kimenő üzenetet a szeráfi közvetítők és a Független Hírvivők továbbították. A bukott világokhoz vezető köröket szintén elvágták annak érdekében, hogy Lucifer ne használhassa ezt a csatornát gyalázatos tervének kivitelezéséhez. E köröket mindaddig nem állítják helyre, míg a lázadók vezetői a Satania határain belül élnek.
53:7.4 (607.5) Ez Lanonandek lázadás volt. A helyi világegyetemi fiak felsőbb rendjei nem csatlakoztak a Lucifer-féle elszakadási mozgalomhoz, bár a lázadó bolygókon tartózkodó élethordozók némelyikét bizonyos fokig befolyásolta a hűtlen hercegek szította lázadás. A Háromságot-elért Fiak egyike sem tért rossz útra. A melkizedekek, a főangyalok és a Ragyogó Estcsillagok mind hűek maradtak Mihályhoz, és Gábriellel együtt derekasan küzdöttek az Atya akaratának és a Fiú uralmának érvényesítése érdekében.
53:7.5 (608.1) Egyetlen paradicsomi származású lény sem vált hűtlenné. A Független Hírvivőkkel közösen főhadiszállást építettek ki a Szellem világán és végig az edentiai Nappalok Hűséges Követőjének vezetése alatt működtek. A békéltetők egyike sem vált hitehagyottá, és a Mennyei Adatrögzítők közül sem tért senki rossz útra. A Morontia Társak és a Lakóvilági Tanítók közül azonban sokan megtévedtek.
53:7.6 (608.2) A legfelsőbb szeráfi rendből egyetlen angyal sem veszett el, de a következő rendbe, a felettes szeráfi rendbe tartozóknak egy jelentős csoportját a lázadók becsapták és megtévesztették. A harmadik vagy felügyelő angyali rend néhány tagját úgyszintén félrevezették. Azonban a legszörnyűbb csapás a negyedik csoportot, az intéző angyalokat, a rendszerint a csillagrendszeri központokon teljesítendő szolgálatra beosztott szeráfokat sújtotta. Manotia csaknem a kétharmadukat megmentette, de kevéssel több mint egyharmaduk követte a vezetőiket a lázadók soraiba. Az intéző angyalokhoz tartozó összes jerusemi kerub egyharmada a hűtlen szeráfjukkal együtt veszett el.
53:7.7 (608.3) A bolygók angyali segítői, vagyis azok közül, akiket az Anyagi Fiak mellé osztottak be, mintegy egyharmadot csaptak be a lázadók, és az átmenetben segédkezőknek csaknem a tíz százalékát tévesztették meg. János ezt jelképesen látta, amikor a nagy vörös sárkányról azt írta: „És a farka végigsepert a menny csillagainak harmadrészén, és a sötétségbe vetette azokat.”
53:7.8 (608.4) A veszteség az angyali sorokban volt a legnagyobb, de leginkább az alacsonyabb rendű értelmek csatlakoztak a pártütéshez. A Sataniában elbukott 681.217 Anyagi Fiú kilencvenöt százaléka a luciferi lázadás áldozata volt. A köztes teremtmények nagy számban vesztek oda azokon a bolygókon, ahol a Bolygóherceg Lucifer ügye mellé állt.
53:7.9 (608.5) Sok tekintetben e lázadás volt a Nebadonban a legkiterjedtebb és legszörnyűbb minden hasonló esemény közül. E felkelésben több személyiség vett részt, mint a másik kettőben együttvéve. A változhatatlan ellenszenv okán Lucifer és Sátán ügynökei még a gyermekek felkészítő tanodáit sem kímélték a véglegesrendűek kulturális bolygóján, sőt inkább arra törekedtek, hogy az evolúciós világokról irgalomból kimenekített fejlődő elméket is megrontsák.
53:7.10 (608.6) A felemelkedő halandók sérülékenyek voltak, de jobban ellenálltak a lázadók álokoskodásainak, mint az alacsonyabb rendű szellemek. Noha az alacsonyabb rendű lakóvilágokon sokan elbuktak azok közül, akik még nem érték el a teljes eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, mégis a felemelkedési terv bölcsességét dicséri, hogy a Jerusemen működő, sataniai felemelkedési létpolgársággal rendelkezők közül egy sem vett részt a luciferi lázadásban.
53:7.11 (608.7) Az egész Nebadonban a mennyei értelmek minden elképzelhető csoportjából óráról órára és napról napra nyugtalan figyelők tódultak a hírközlő állomásokra, s nagy figyelemmel kísérték a sataniai lázadásról szóló híreket és ujjongva fogadták a folyamatosan közreadott híreket a felemelkedő halandók töretlen hűségéről; e halandók ugyanis a melkizedekek vezetése alatt sikeresen ellenálltak mindazon körmönfont, rossz erők együttes és a térnyerésre irányuló erőfeszítéseinek, mely erők oly gyorsan gyülekeztek az elszakadás és a bűn zászlói alatt.
53:7.12 (608.8) Csillagrendszer-időben mérve a „mennyei háború” kezdetétől számított több mint két évbe telt, míg Lucifer utóda elfoglalhatta a helyét. De végül eljött az új Fejedelem, aki kíséretével az üvegtengeren szállt le. Én a Gábriel által mozgósított tartalékosok között voltam az Edentián, és jól emlékszem Lanaforge első üzenetére, melyet a Norlatiadek Csillagvilági Atyjának küldött. Az üzenet így szólt: „Egyetlen jerusemi polgár sem veszett oda. Minden felemelkedő halandó túlélte a viharos megpróbáltatást és a komoly megmérettetésből nyertesként és győzedelmesen emelkedett ki.” A Szalvingtonra, az Uverszára és a Paradicsomra is eljutott a megnyugtató üzenet, miszerint a halandói felemelkedés túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen és ez a legjobb védelem a bűnnel szemben is. A hűséges halandók nemes, jerusemi csoportja 187.432.811 főből állt.
53:7.13 (609.1) Lanaforge megérkezésével a lázadók vezetőit megfosztották a címüktől és minden vezetői hatalmuktól, bár megengedték nekik, hogy szabadon közlekedhessenek a Jerusemen, a morontia szférákon és még az egyes bolygókon is. A lázadók vezetői folytatták ármánykodó és félrevezető üzelmeiket abból a célból, hogy az emberek és angyalok elméit összezavarják és félrevezessék. De ami a Jerusem igazgatási hegyén kifejtett tevékenységüket illeti, „ott helyük többé nem volt”.
53:7.14 (609.2) Jóllehet Lucifert megfosztották minden irányítási jogkörétől a Sataniában, akkoriban még nem létezett olyan helyi világegyetemi hatalom vagy bíróság, mely e gonosz lázadót elítélhette vagy elpusztíthatta volna; akkoriban Mihály még nem volt a legfelsőbb vezető. A Nappalok Elődei megtartották ugyan a Csillagvilági Atyákat a csillagrendszeri kormány élén, azonban eddig még soha egyetlen döntést sem hoztak azon számos, még elintézetlen megkeresés ügyében, melyek Lucifer, Sátán és társaik jelenlegi helyzetének megítélésével és jövőbeli sorsának eldöntésével hozhatók összefüggésbe.
53:7.15 (609.3) Tehát a lázadók vezetőinek megengedték, hogy szabadon mozoghassanak a teljes csillagrendszerben, s tovább terjeszthessék elégedetlenkedő és a saját jogokra vonatkozó nézeteiket. De a csaknem kétszázezer urantiai év alatt nem tudtak újabb világot megtéveszteni. A Sataniában egyetlen további világ sem veszett el a harminchét világ bukása óta, még azon világok közül sem, melyek a lázadás kitörésének napja óta népesültek be.
53:8.1 (609.4) Mihály urantiai alászállási küldetésének teljesítéséig Lucifer és Sátán szabadon közlekedett a Satania csillagrendszerben. Végül együtt voltak jelen a világotokon akkor, amikor az Ember Fia elleni együttes támadást végrehajtották.
53:8.2 (609.5) Előzőleg, amikor a Bolygóhercegek, az „Istennek Fiai” rendszeresen összegyűltek, „eljött Sátán is”, azt állítva, hogy a bukott Bolygóhercegek elszigetelt világait képviseli. De Mihály végső alászállása óta ekkora szabadságot nem kapott a Jerusemen. Miután kísérletet tettek Mihály eltévelyítésére, amikor ő az alászállásbeli húsvér testben volt, a Lucifer és Sátán iránti minden rokonszenv végleg kihunyt az egész Sataniában, legalábbis a bűn által elszigetelt világokon kívül.
53:8.3 (609.6) Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak az egész Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit. Ez volt Jézus személyes tapasztalásának jelentősége, közvetlenül a húsvér testben átélt halálát megelőzően, amikor egy nap közölte tanítványaival, hogy „és láttam Sátánt, mint a villámlást lehullani a mennyből”. Emez Luciferrel jött az Urantiára, a végső, mindent eldöntő küzdelem megvívása céljából.
53:8.4 (609.7) Az Ember Fia bízott a sikerben, és tudta, hogy a világotokon kivívott győzelme örökre megpecsételi a régi ellenségeinek sorsát, és nemcsak a Sataniában, hanem abban a két csillagrendszerben is, ahol a bűn felütötte a fejét. A halandók túlélését és az angyalok biztonságát jelentette, amikor a Mesteretek válaszul Lucifer ajánlatára nyugodtan és isteni rendíthetetlenséggel azt válaszolta, hogy „Távozz tőlem, Sátán”. Elvileg ez volt a luciferi lázadás tényleges vége. Igaz, hogy az uverszai bíróságok még nem hoztak végső döntést Gábriel kérelme ügyében, miszerint a lázadók elpusztítandók, de idővel a döntésük kétségkívül megszületik, mert a perbeli meghallgatások első körére már sor került.
53:8.5 (610.1) Az Ember Fia Kaligasztiát az Urantia eljáró Hercegének ismerte el majdnem egészen a haláláig. Jézus azt mondta: „Most van e világ megítéltetése; most vettetik ki e világ hercege.” És akkor, közeledve az életművének beteljesítéséhez, bejelentette, hogy „e világnak hercege megítéltetett”. Ugyanez a királyszékétől megfosztott és letaszított Herceg volt az, aki egyszer az „Urantia Istenének” nevezte magát.
53:8.6 (610.2) Mihály utolsó cselekedete az Urantia elhagyása előtt az volt, hogy kegyelmet ajánlott Kaligasztiának és Daligasztiának, de ők e nagyvonalú ajánlatot gorombán visszautasították. Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek még mindig szabadon van az Urantián s gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat, de már egyáltalán semennyi hatalma sincs ahhoz, hogy az emberek elméjét megszállja, és ahhoz sem, hogy a lelkükhöz férkőzve megkísértse vagy eltévelyítse őket, hacsak nem ők maguk ténylegesen is fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát.
53:8.7 (610.3) Mihály megtestesülését megelőzően a sötétség ezen urai az Urantia feletti fennhatóságuk megtartására törekedtek, és szívósan ellenálltak az alacsonyabb rendű és alárendelt mennyei személyiségeknek. Azonban pünkösd napja óta ezen áruló Kaligasztia és a vele egyenlő mértékben hitvány társa, Daligasztia meghunyászkodik a paradicsomi Gondolatigazítók isteni fensége előtt és az Igazság védő Szelleme, Mihály szelleme előtt, mely szellem minden húsvér testben élőre kiáradt.
53:8.8 (610.4) De egyetlen bukott szellem sem rendelkezett még így sem elég hatalommal ahhoz, hogy az Isten gyermekeinek elméjét megszállja vagy a lelküket meggyötörje. Sem Sátán, sem Kaligasztia nem érinthette meg vagy közelíthette meg az Isten hű fiait; a hit hatékony vértezet a bűn és a gonoszság ellen. Igaz az, hogy „Aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”
53:8.9 (610.5) Általában, amikor valamely gyenge és romlott halandókról azt feltételezik, hogy ördögök és démonok befolyása alá kerültek, akkor pusztán arról van szó, hogy lényüket a saját eredendő és aljas hajlamaik uralják, a természetes hajlamaik vezetik őket rossz útra. Az ördögnek nagyon sok olyan rosszat rónak fel, melyről ténylegesen nem tehet. Krisztus kereszthalála óta Kaligasztia viszonylagos tétlenségre kényszerült.
53:9.1 (610.6) Mihály már a luciferi lázadás legelején mentességet ajánlott minden lázadónak. Ajánlatának lényege az volt, hogy miután elnyeri a világegyeteme feletti teljes fennhatóságot, megbocsát mindenkinek, aki őszinte megbánást mutat, és visszahelyezi őket a világegyetemi szolgálat valamilyen formájába. A vezetők egyike sem fogadta el a kegyes ajánlatot. Azonban angyalok és alacsonyabb rendű mennyei lények ezrei, beleértve az Anyagi Fiak és Leányok százait is, elfogadták a panoptiaiak által kihirdetett kegyelmet, és Jézus feltámadása idején, ezerkilencszáz évvel ezelőtt a jóvá igazolást megkapták. E lényeket azóta az Atya jerusemi világára szállították, ahol gyakorlatilag elkülönítve tartják őket mindaddig, amíg az uverszai bíróságok döntést nem hoznak Gábriel Lucifer elleni ügyében. Azonban senkinek sincs kétsége afelől, hogy amint a megsemmisítési határozat megszületik, e bűnbánó, megmentett személyekre a megsemmisítési határozat nem fog vonatkozni. E próbaidős lelkek most a panoptiaiakkal dolgoznak együtt az Atya világának gondozásában.
53:9.2 (611.1) A főbűnös nem járt az Urantián azóta, hogy megpróbálta Mihályt eltéríteni szándékától, vagyis attól, hogy teljesítse megtestesülési küldetését és magát végérvényesen és bizonyosan a Nebadon korlátlan urává tegye. Miután Mihály véglegesen a Nebadon világegyetem vezetője lett, Lucifert az uverszai Nappalok Elődeinek intézői őrizetbe vették és azóta is fogságban van az Atya átmeneti szféráinak jerusemi csoportjába tartozó egyes számú égitesten. A többi világ és csillagrendszer vezetői itt megfigyelhetik a Satania hűtlen Fejedelmének végét. Pál ismerte a lázadó vezetők sorsának a Mihály megtestesülését követő állását, mert úgy jellemezte Kaligasztia vezéreit, mint „a gonoszság szellemi seregei a mennyei helyeken”.
53:9.3 (611.2) Miután Mihály megkapta a Nebadon feletti legfelsőbb hatalmat, kérelmezte a Nappalok Elődeinél, hogy a felsőbb-világegyetemi bíróságok előtt zajló per időtartama alatt a luciferi lázadásban érintett minden személyiséget őrizet alá helyezhessen; e pernek, vagyis Gábrielnek Lucifer elleni perének uverszai legfelsőbb bírósági bejegyzésére a ti időszámításotok szerint csaknem kétszázezer évvel ezelőtt került sor. A csillagrendszer-központi csoportot illetően a Nappalok Elődei egy kivétellel elfogadták Mihály kérelmét: Sátánnak meg kellett engednie, hogy rendszeres időközönként meglátogathassa a hitehagyott hercegeket a bukott világokon mindaddig, amíg ezek a pártos világok újabb Istenfit nem kapnak vagy amíg az uverszai bíróságok meg nem kezdik Gábriel Lucifer elleni perében az ítélkezést.
53:9.4 (611.3) Sátán azért jöhetett el az Urantiára, mert nem volt hivatalban lévő Fiútok – sem Bolygóherceg, sem Anyagi Fiú személyében. Makiventa Melkizedeket azóta az Urantia Bolygóhercegének helyettesének nevezték ki, és Gábriel Lucifer elleni perének kezdete jelezte, hogy az összes elszigetelt világon felállt a bolygók átmeneti kormánya. Igaz, hogy Sátán rendszeresen meglátogatta Kaligasztiát és a többi bukott herceget egészen e kinyilatkoztatások megjelenésének időpontjáig, amikor is lezajlott Gábriel első meghallgatása a lázadók vezetőinek elpusztítása iránti kérvénye tárgyában. Sátán most teljes őrizetben van a jerusemi börtönvilágokon.
53:9.5 (611.4) Mihály utolsó alászállása óta az egész Sataniában senki sem akadt, aki arra vágyott volna, hogy a börtönvilágokon segédkezzen az őrizetben tartott lázadóknak. A lázadók sem tudtak több lényt megnyerni az ügyüknek. Ezerkilencszáz éve a helyzet változatlan.
53:9.6 (611.5) Nem várhatjuk a Sataniában jelenleg érvényes megszorítások feloldását mindaddig, amíg a Nappalok Elődei végleg nem rendelkeznek a lázadók vezetőinek sorsáról. A csillagrendszeri köröket addig nem állítják helyre, amíg Lucifer él. Egyébként ő jelenleg teljesen cselekvésképtelen.
53:9.7 (611.6) A lázadás a Jerusemen véget ért. A bukott világokon akkor ér véget, amint az isteni Fiak megérkeznek. Úgy hisszük, hogy mindazok a lázadók, akik egyáltalán elfogadják a megbocsátást, már így is tettek. Várjuk azt a villanásszerű híradást, mely mindezen árulókat megfosztja a személyes létezéstől. Arra számítunk, hogy az uverszai ítéletet a végrehajtói híradásban jelentik be, mely ítélet ezen őrizetben tartott lázadók megsemmisítését foganatosítja. Akkor majd keresitek a helyüket, de nem fogjátok megtalálni. „És akik ismertek a világok közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel.” Így mindezen hitvány áruló „olyan lesz, mintha nem lett volna”. Mindegyikük az uverszai ítéletre vár.
53:9.8 (611.7) De a szellemi sötétség hét börtönvilága a Sataniában már hosszú ideje komoly figyelmeztetést jelent az egész Nebadon számára, ékesszólóan és hatékonyan hirdeti a nagy igazságot, „hogy a törvényszegőknek útja kemény”; „hogy minden bűnben ott rejtőzik a pusztulásának magja”; hogy „a bűn fizetsége a halál”.
53:9.9 (612.1) [Közreadta Manovandet Melkizedek, aki egykor az urantiai megbízottaknál szolgált.]
Az Urantia könyv
54. írás
54:0.1 (613.1) AZ EVOLÚCIÓS ember nehezen tudja megérteni a rossz, a bűn és a gonoszság jelentőségét és nehezen tudja megragadni azok jelentéstartalmát. Az ember felfogása túl lassú annak felismeréséhez, hogy az egymás éles ellentétét alkotó tökéletesség és tökéletlenség lappangó rosszat hoz létre; hogy az összeütköző igazság és hamisság zavart keltő vétket teremt; hogy a szabad akaratú választást lehetővé tevő isteni adomány a bűn és az igazságosság elkülönülő területeinek megjelenését eredményezi; hogy az isteniség állhatatos követése az Isten országához vezet el, s ez szemben áll annak folytonos elutasításával, mely pedig a gonoszság területeire visz.
54:0.2 (613.2) Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt és a lázadást. A lappangó rossz az idővel együtt létezik az olyan világegyetemben, mely a tökéletességi jelentéstartalmak és értékek különböző szintjeit foglalja magába. A bűn minden olyan területen magvában jelen van, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek. Éppen hogy az igazság és a hamisság, a tény és a valótlanság jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; az igazság szándékos elutasítása a vétek; a bűn és a vétek következetes gyakorlása pedig a gonoszság.
54:1.1 (613.3) A luciferi lázadásból eredő összes kellemetlen nehézség közül egyből sem támadt több bonyodalom, mint abból, hogy az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni az igaz és a hamis szabadság között.
54:1.2 (613.4) Az igaz szabadság a korszakokon át mutatott törekvés, és az evolúciós fejlődés jutalma. A hamis szabadság az időbeli vétek és a térbeli rossz jelentette ravasz mesterkedés. A tartós szabadság az igazságosság – az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság – valóságában mutatkozik meg.
54:1.3 (613.5) A szabadság a mindenségrendi létezés önpusztító eljárása akkor, ha annak mozgatója értelemhiányos, korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.
54:1.4 (613.6) A szabadság végzetes, ha elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtől, az erkölcsi kötelességtől és a szellemi értékektől. A szabadság nem létezhet a mindenségrendi valóságtól függetlenül, és az összes személyiségi valóság az isteniség-viszonyának mértékével áll arányban.
54:1.5 (613.7) A zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés egyenlő a legteljesebb önzőséggel, a nem-istenszerűség csúcsával. Ha a szabadság nem jár együtt az önmagunk feletti uralom fokozatos megszerzésével, akkor nem más, mint az önös halandói képzelgés egyfajta koholmánya. A saját indíttatású szabadság fogalmi vágyálom, keserves csalódás. A szabadság ruhájába bújtatott szabadosság a nyomorúságos szolgaság előfutára.
54:1.6 (614.1) Az igaz szabadság együtt jár a valódi öntisztelettel; a hamis szabadság az önimádat elválaszthatatlan kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önteltségből eredő önérvényesítés. Az önuralom önzetlen szolgálathoz vezet; az önimádat a mások kizsákmányolása felé visz, mert az ilyen, hibát vétő egyén önmagát felmagasztalva hajlamos a helyes utat feláldozni azért, hogy jogtalan hatalmat birtokoljon társai felett.
54:1.7 (614.2) Még a bölcsesség is csak akkor isteni és megbízható, ha annak hatóköre mindenségrendi és a mozgatója szellemi.
54:1.8 (614.3) Nincs nagyobb vétek, mint az a fajta önbecsapás, amikor az értelmes lények más lények feletti hatalom megszerzésére törekednek e személyek természetes szabadságától való megfosztása céljából. Az emberi méltányosság aranyszabálya kiált minden ilyen megtévesztés, méltánytalanság, önzőség és igazságtalanság ellen. Csak az igaz és valódi szabadság lehet összhangban a szeretet uralmával és a könyörületes segédkezéssel.
54:1.9 (614.4) Hogy merészeli a saját akarattal rendelkező teremtmény társainak jogait csorbítani a személyes szabadság nevében, amikor a világegyetem Legfőbb Urai is irgalmas tiszteletet tanúsítanak az akarat ezen előjogai és a személyiség kibontakozási lehetőségei iránt! A feltételezett személyes szabadságának gyakorlása során egyetlen lénynek sincs joga a létezés azon előjogától bármely másik lényt megfosztani, mely előjogokat a Teremtők adományoztak és amelyeket a hozzájuk hű társak, beosztottak és alárendeltek is kellő tiszteletben tartanak.
54:1.10 (614.5) Az evolúciós embernek tán zsarnokokkal és elnyomókkal kell megküzdenie az anyagi szabadságáért a bűn és a gonoszság világán vagy a kezdetleges, fejlődő szférákon az első időkben, de nem így van ez a morontia világokon vagy a szellemszférákon. A háborúskodás a korai evolúciós ember öröksége, viszont a rendesen fejlődő polgárosodott társadalmak világain a testi küzdelem, mint a faji félreértések tisztázásának módja, már réges-régen hitelét vesztette.
54:2.1 (614.6) Az Isten a Fiúval közösen és a Szellemben tervezte meg az örökkévaló Havonát, és azóta rendelkezésre áll a teremtésben való, mellérendeltségi viszonyon alapuló részvállalás örök mintája – a megosztozásé. A megosztozás mintája alkotja az eredeti formatervet Isten minden Fia és Leánya számára, akik abból a célból mennek ki a térbe, hogy kísérletet tegyenek az örök tökéletességű központi világegyetem másolatának létrehozására az időben.
54:2.2 (614.7) Minden fejlődő világegyetem minden teremtménye, aki az Atya akaratának megcselekedésére vállalkozik, arra rendeltetett, hogy a téridő Teremtők társává váljon a tökéletesség tapasztalati úton való elérésének csodálatos kalandjában. Ha ez nem így volna, akkor az Atya aligha ruházta volna fel e teremtményeket teremtői szabad akarattal, és nem is lakozna bennük, nem lépne velük tényleges közösségre az ő saját szelleme révén.
54:2.3 (614.8) Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent, hogy lerövidítse az időt egy tapasztalásra építő világegyetemben. Lucifer bűntette az volt, hogy előre kitervelten minden személyiséget meg akart lopni a Sataniában, hogy alattomban le akarta rövidíteni a teremtményi személyes részvételt – a szabad akaratú részvételt – abban a hosszú, evolúciós küzdelemben, melynek célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan. E cselekedetével a csillagrendszeretek egykori Fejedelme a saját akarata szerinti időleges célt közvetlenül az isteni akarat azon örök céljával állította szembe, mely a minden személyes teremtmény számára megadott szabad akaratban megnyilvánult. A luciferi lázadás tehát azzal fenyegetett, hogy a Satania csillagrendszer felemelkedő és szolgáló lényei kárára a lehető legnagyobb mértékű sérelmet követi el a szabad akaratú választás terén – olyan fenyegetés volt ez, mely mindörökre megfosztott volna minden egyes ilyen lényt attól a felkavaró tapasztalástól, hogy valami személyessel és különlegessel járulhatnak hozzá a tapasztalásra épülő bölcsesség ama lassan megjelenő nagy művéhez, mely egykor majd mint a tökéletessé tett Satania csillagrendszer fog létezni. A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat az értelem számára világosan megmutatkozó, óriási fenyegetést jelentett, mert a személyes szabadság elrablását célozta és ráadásul olyan mértékben, melyhez fogható eddig csupán kétszer fordult elő a Nebadon történelme során.
54:2.4 (615.1) Röviden, amit Isten az embereknek és az angyaloknak adott, azt Lucifer el akarta venni, nevezetesen, azt az isteni előjogot, hogy a saját beteljesülésük megalkotásában és a lakott világokból álló helyi csillagrendszer sorsának alakításában részt vehessenek.
54:2.5 (615.2) Az egész világegyetemben egyetlen lénynek sincs jogos szabadsága arra, hogy bármely más lényt az igaz szabadságtól, a szeretni és a szeretve lenni jogától, az Isten imádatának és a társak szolgálatának előjogától megfosszon.
54:3.1 (615.3) Az evolúciós világok saját akarattal bíró, erkölcsi teremtményeit mindig foglalkoztatja az az át nem gondolt kérdés, hogy vajon a végtelenül bölcs Teremtők miért engedik meg a rossz és a bűn létét. Nem értik meg, hogy mindkettő szükségszerű, ha a teremtmény valódi szabadságot kap. A fejlődő ember vagy a csodás angyal szabad akarata nem pusztán bölcseleti fogalom, jelképes eszménykép. A jó és a rossz közötti választásra való emberi képesség világegyetemi valóság. A szabadság, hogy önmaga választhasson, a Legfőbb Urak adománya, és ők nem engedik meg bármely lénynek vagy lények csoportjának, hogy a tágas világegyetemben akár egyetlen személyiséget is megfosszanak ettől az istenadta szabadságtól – még azt sem engedik meg, hogy az ilyen félrevezetett és tudatlan lények a rosszul értelmezett személyes szabadságot élvezzék.
54:3.2 (615.4) Bár a rosszal (bűnnel) való tudatos és teljes azonosulás egyenlő a nemléttel (a megszűnéssel), a bűnnel való ilyesféle személyes azonosulás időpontja és a büntetés végrehajtásának – a rossz szándékos befogadására önmagától adott válasznak – az időpontja között mindig lennie kell egy elegendően hosszú időtartamnak; ez lehetővé teszi az ilyen egyedi világegyetemi helyzet olyan megítélését, mely az összes érintett világegyetemi személyiségnek teljes mértékben megfelel és amely oly méltányos és oly igazságos, hogy azt még maga a bűnös is elfogadja.
54:3.3 (615.5) Ha viszont a világegyetemi lázadó az igazság és a jóság valósága ellenére elutasítja az ítélet elfogadását, és ha a vádlott a szívében meglátja az ítélet igazságosságát, de elutasítja annak beismerését, akkor a Nappalok Elődeinek mérlegelése szerint a büntetés kiszabását el kell halasztani. Márpedig a Nappalok Elődei elutasítják bármely lény megsemmisítését mindaddig, amíg minden erkölcsi érték és az összes szellemi valóság ki nem huny mind a gonosztevőben, mind pedig az ő támogatóiban és a vele esetleg rokonszenvezőkben.
54:4.1 (615.6) Egy további, némileg összetettebb magyarázatot igénylő kérdés a Norlatiadek csillagvilágban azzal függ össze, hogy Lucifer, Sátán és a bukott hercegek számára miért engedélyezték a kártevést oly sokáig, mielőtt elfogták, őrizetbe vették és elítélték volna őket.
54:4.2 (616.1) A szülők, akik gyermeket hoztak a világra és neveltek fel, jobban megértik, hogy Mihály, a Teremtő-atya miért késlekedik elítélni és elpusztítani a saját Fiait. Jézus története a tékozló fiúról jól példázza, hogy a szerető atya miként képes oly sokáig várni a tévelygő gyermek megtérésére.
54:4.3 (616.2) Maga a tény, hogy egy gonosztevő teremtmény képes ténylegesen is a rosszat választani – bűnt elkövetni – a szabad akarat tényét tükrözi és teljes mértékben igazol bármely hosszúságú késedelmet az igazságosságnak való érvényszerzésben, feltéve, hogy a kiterjesztett irgalom előmozdítja a megbánást és a jó útra térést.
54:4.4 (616.3) Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Mindeme becses képességek elvesztek azáltal, hogy teret engedett a türelmetlenségnek és engedett azon vágyának, hogy azt birtokolja, amire éppen törekszik és hogy úgy birtokolja azt, hogy közben a világegyetemek mindenségét alkotó minden más lény jogai és szabadságai tiszteletben tartásával járó minden kötelezettséggel dacol. Az etikai kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.
54:4.5 (616.4) Számos okát ismerjük annak, hogy a Legfőbb Urak miért nem pusztították vagy fogták el azonnal a luciferi lázadás vezetőit. Bizonyára vannak egyéb és talán jobb okai is, melyeket mi sem ismerünk. Az igazságnak való érvényszerzésben megmutatkozó késedelem könyörületes oldalát a nebadoni Mihály személyesen alakította ki. E Teremtő-atyának a tévelygő Fiai iránt mutatott ragaszkodásának hiányában teljes egészében a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb igazságosság érvényesült volna. Ha azalatt történt volna a luciferi lázadáshoz hasonló esemény a Nebadonban, amíg Mihály megtestesült alakban az Urantián tartózkodott, akkor a rossz pártolóit azonnal és véglegesen megsemmisítették volna.
54:4.6 (616.5) A legfelsőbb igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha isteni irgalom nem késlelteti. Azonban az idő és a tér gyermekeinek ajánlott könyörületes segédkezés mindig gondoskodik erről az időbeli késedelemről, arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. Ha jó a vetés, akkor ez az időtartam gondoskodik a jellem kipróbálásáról és épüléséről; ha a vetés rossz, akkor e kegyelmi késedelem időt ad a megbánásra és a jó útra térésre. A gonosztevők elítélésében és az ítéletvégrehajtásban megmutatkozó időbeli késedelem a hét felsőbb-világegyetembeli irgalmas segédkezés eredendő sajátja. Az igazságosságnak a könyörületesség révén való korlátozása azt bizonyítja, hogy az Isten szeretet, és hogy e szerető Isten érvényesül a világegyetemekben és irgalommal alakítja az ő összes teremtményének végső rendeltetését és végzi megítélésüket.
54:4.7 (616.6) Az időbeli kegyelmi késlekedés a Teremtők szabad akarata szerint való. A világegyetemben jó származik e türelmes eljárásból a bűnös lázadók ügyének elbírálása során. Míg teljesen igaz, hogy jó nem származhat rosszból arra, aki rosszat tervez és művel, azonban az is éppen úgy igaz, hogy minden dolog (beleértve a rosszat, mégpedig a lehetőség szerintit és a megnyilvánultat egyaránt) együtt munkálkodik az összes olyan lény javára, aki ismeri Istent, szereti megcselekedni az ő akaratát, és az ő örökkévaló tervének és isteni céljának megfelelően emelkedik felfelé, a Paradicsomra.
54:4.8 (616.7) De a kegyelmi késedelmek nem végeláthatatlanok. A luciferi lázadás megítélésében megnyilvánuló hosszú késedelem (legalábbis, ha az időt urantiai léptékkel mérjük) ellenére feljegyezhetjük, hogy e kinyilatkoztatási feladat végrehajtásának időtartama alatt a folyamatban lévő, Gábriel Lucifer elleni perének első meghallgatására az Uverszán sor került, és nem sokkal ezt követően a Nappalok Elődei rendelkeztek arról, hogy Sátánt azonnal zárják el a börtönvilágon, ahol Lucifert is tartják. Ezzel Sátánt megfosztották attól a lehetőségtől, hogy tovább látogassa a sataniai bukott világokat. Az irgalom jellemezte világegyetemben az igazságosság érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb.
54:5.1 (617.1) Azon sok ok közül, melyeket ismerek arra vonatkozólag, hogy Lucifert és szövetségeseit miért nem tartóztatták le vagy ítélték el hamarabb, az alábbiak közreadására kaptam engedélyt:
54:5.2 (617.2) 1. Az irgalom megköveteli, hogy minden rossztevő számára elégséges idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy határozott és teljesen felvállalt álláspontot alakítson ki a rossz gondolatairól és a bűnös cselekedeteiről.
54:5.3 (617.3) 2. A legfelsőbb igazságosságot az Atya szeretete uralja; ennélfogva az igazságosság sohasem pusztítja el azt, amit az irgalom megmenthet. A mentesülés elfogadásához minden gonosztevőnek adatik idő.
54:5.4 (617.4) 3. Egyetlen odaadó apa sem sietteti a beígért büntetést a családja vétkező tagjának. A türelem nem működhet az időtől függetlenül.
54:5.5 (617.5) 4. Bár a rosszcselekedet mindig kárára van a családnak, a bölcsesség és a szeretet arra inti a jó gyermekeket, hogy legyenek türelmesek a vétkező testvérrel szemben azalatt az idő alatt, melyet a szerető atya adott neki arra, hogy a rossz útjának vétkét belássa és a mentesülést elfogadja.
54:5.6 (617.6) 5. Függetlenül attól, hogy Mihály milyen magatartást tanúsított Luciferrel szemben, függetlenül attól, hogy ő volt Lucifer Teremtő-atyja, nem a Teremtő Fiú hatáskörébe tartozott a hitehagyott Csillagrendszer Fejedelem végleges megítélése, mert Mihály akkor még nem teljesítette az alászállási létpályáját, s még nem tett szert korlátlan hatalomra a Nebadonban.
54:5.7 (617.7) 6. A Nappalok Elődei azonnal megsemmisíthették volna e lázadókat, azonban ők ritkán végeztetnek ki rossztevőket teljes meghallgatás nélkül. Ebben az esetben nem voltak hajlandók Mihály döntéseit felülbírálni.
54:5.8 (617.8) 7. Nyilvánvaló, hogy Immanuel tanácsolta Mihálynak, hogy ne kerüljön közvetlen összeütközésbe a lázadókkal és engedje a lázadást az önpusztítás természetes útján végighaladni. A Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.
54:5.9 (617.9) 8. A Nappalok Hűséges Követője az Edentián az tanácsolta a Csillagvilági Atyáknak, hogy engedjék a lázadókat szabadon cselekedni egészen a végsőkig annak érdekében, hogy mindez gyökerestül kiirtsa a gonosztevők iránti együttérzést a Norlatiadek minden jelenlegi és jövőbeli létpolgárának szívéből – legyenek ők halandók, morontiák vagy szellemteremtmények.
54:5.10 (617.10) 9. A Jerusemen az orvontoni Legfőbb Végrehajtó személyes képviselője azt tanácsolta Gábrielnek, hogy teljesen adja meg a lehetőséget minden élő teremtménynek arra, hogy a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozattal kapcsolatos dolgokban mindegyikük kialakíthassa a saját, végső álláspontját. Mivel a lázadás következményeinek kérdése felvetődött, Gábriel paradicsomi veszélyhelyzeti tanácsadója előadta, hogy amennyiben a Norlatiadek összes teremtménye nem kapja meg ezt a teljes és szabad lehetőséget, akkor a paradicsomi zárlatot ki kellene terjeszteni az összes ilyen langyos vagy kétségek gyötörte teremtményre a teljes csillagvilág elleni önvédelem érdekében. Ahhoz, hogy a Norlatiadek lényei előtt nyitva maradhassanak a felemelkedés paradicsomi kapui, szükséges volt megengedni a lázadás teljes kibontakozását és biztosítani kellett, hogy az összes teremtmény egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.
54:5.11 (617.11) 10. A szalvingtoni Isteni Segédkező harmadik önálló nyilatkozatában elrendelte, hogy semmi olyat ne tegyenek, amely csak félig hozza el a gyógyulást, ami gyáván elnyomja vagy egyéb módon elrejti a lázadók vagy a lázadás gyalázatos képét. Az angyali seregeket utasította, hogy a bűn kifejeződésének teljes kifejlésével és korlátlan lehetőségével, mint a leghamarabb célravezető módszerrel éljenek, mely elhozza a rossz és a bűn jelentette szörnyűségből való tökéletes és végleges felgyógyulást.
54:5.12 (618.1) 11. Egykori halandókból lett Fenséges Hírvivőkből, valamint munkatársaikból veszélyhelyzeti tanácsot szerveztek a Jerusemen, melynek tagjai hasonló helyzetekben személyes tapasztalatokat szerzett, megdicsőült halandók voltak. Ők azon véleményüket közölték Gábriellel, hogy háromszor annyi lény fog rossz útra térni, ha kísérletet tesz önkényes vagy rögtönítélő módszerekkel való fellépésre. A tanácsosok teljes uverszai testülete egységesen azt tanácsolta Gábrielnek, hogy engedje a lázadást kifutni a maga természetes pályáján, még akkor is, ha akár egymillió évet vesz majd igénybe a következmények felszámolása.
54:5.13 (618.2) 12. Az idő, még az idő világegyetemében is, viszonylagos: Ha egy átlagos élettartamú urantiai halandó világméretű felfordulást okozó bűncselekményt követne el, és ha elfogják, elítélik majd kivégzik két-három nappal a bűntett elkövetése után, akkor ez vajon hosszú időnek tűnik számotokra? Ez még mindig jobban összevethető lenne Lucifer élettartamával, még ha az ő elítélése, mely most kezdődött, százezer urantiai év alatt sem zárulna le. Az Uverszáról nézve, ahol az ügy kivizsgálása folyik, e viszonylagos időbeli csúszást jellemezhetnénk úgy, hogy azt mondjuk, hogy Lucifer ügye a bűntett elkövetése után két és fél másodperccel került a bíróság elé. Paradicsomi nézőpontból pedig az ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.
54:5.14 (618.3) Még ugyanennyi egyéb olyan oka is van annak, hogy a luciferi lázadást nem állították le erőszakosan, mely okokat ti részben megérthetnétek, én azonban nem kaptam engedélyt a közlésükre. Tájékoztatlak benneteket, hogy az Uverszán mi negyvennyolc okát tanítjuk annak, hogy miért engedtetik meg a rossznak, hogy a saját erkölcsi csődjének és szellemi kihunyásának teljes pályáját befussa. Nem kétlem, hogy még ugyanennyi további ok is létezik, melyekről nekem fogalmam sincs.
54:6.1 (618.4) Bármekkora nehézségekkel is találják szembe magukat az evolúciós halandók akkor, amikor a luciferi lázadást meg akarják érteni, világosan látnia kell minden értelmes gondolkodónak, hogy a lázadókkal való bánásmódban az isteni szeretet érvényesül. A lázadókra kiterjesztett szeretetteljes kegyelem láthatóan számos ártatlan lényt is megpróbáltatások és gyötrelmek elé állított, azonban mindeme összezavart személyiségek bizton számíthatnak arra, hogy a végtelenül bölcs Ítélők könyörületesen és igazságosan szabják ki a jövőjüket meghatározó döntést.
54:6.2 (618.5) Mind a Teremtő Fiakat, mind pedig a paradicsomi Atyát szeretet vezérli az értelmes lényekkel való minden cselekedetükben. Lehetetlen megérteni a világegyetemi vezetők által a lázadókkal és a lázadással – a bűnnel és a bűnösökkel – szemben tanúsított magatartás sokféle szakaszát, hacsak nem emlékezünk arra, hogy Isten mint Atya az emberiséggel való minden isteniségi bánásmódban megelőzi az Istenség-megnyilatkozás minden egyéb szakaszát. Emlékezni kell arra is, hogy a paradicsomi Teremtő Fiakat teljes mértékben a könyörületesség vezérli.
54:6.3 (618.6) Ha egy nagy család gyöngéd atyja úgy dönt, hogy irgalmat mutat valamely, elszomorító rosszcselekedetben vétkes gyermeke iránt, akkor igencsak lehetséges, hogy az irgalom kiterjesztése erre a helytelenül cselekvő gyermekre átmenetileg nehézségeket jelent a többi, helyesen viselkedő gyermek számára. Az ilyen fejlemények elkerülhetetlenek; e kockázat elválaszthatatlanul jelen van abban a valós helyzetben, melybe egy szerető atya és a család mint csoport egyik tagja kerül. A család minden egyes tagjának előnyére válik az összes többi családtag helyes viselkedése; hasonlóképpen mindegyik családtagnak szükségképpen szenvednie kell a többi családtag helytelen viselkedéséből eredő közvetlen, időbeli következményektől. A családok, a csoportok, a nemzetek, az emberfajták, a világok, a csillagrendszerek, a csillagvilágok és a világegyetemek egyediséggel bíró társas viszonyrendszerek; és ezért bármely ilyen csoport, legyen az nagy vagy kicsi, minden tagja élvezi és szenvedi az adott csoport minden más tagja jó és rossz cselekedeteinek következményeit.
54:6.4 (619.1) Egy dolgot azonban tisztán kell látni: Ha úgy alakul is, hogy el kell viselnetek ama bűn rossz következményeit, melyet a családotok valamely tagja, valamely állampolgár vagy valamely halandó embertársatok elkövetett, legyen annak színtere akár csillagrendszerbeli vagy más helyszínű lázadás – függetlenül attól, hogy mit kell elszenvednetek a közvetlen vagy idegen társaitok vagy feljebbvalóitok rosszcselekedeteinek következtében – akkor is egészen és örökmód bizonyosak lehettek abban, hogy e gyötrelmek csak átmenetiek. A helytelen cselekvésből eredő, emberek közötti következmények a csoportban sohasem veszélyeztethetik az örök lehetőségeiteket, a legkisebb mértékben sem foszthatnak meg benneteket a Paradicsomra való felemelkedésnek és az Isten elérésének isteni jogától.
54:6.5 (619.2) A lázadás bűnével mindig együtt járó ezen megpróbáltatásokért, késedelmekért és csalódásokért ellentételezés jár. A luciferi lázadás számos értékes folyománya közül, melyeket egyáltalán nevesíteni lehet, én csak azon halandó felemelkedők, a jerusemi létpolgárok kiteljesedett létpályájára hívom fel a figyelmet, akik, lévén, hogy ellenálltak a bűnös álokoskodásoknak, előreléptek, s a jövőben Fenséges Hírvivők válhatnak belőlük, a rendünk társaivá lehetnek. Minden lény, aki kiállta a rossz mellékesemények próbáját, ezzel azonnal előbbre lépett az igazgatási ranglétrán és növelte a saját szellemi értékét.
54:6.6 (619.3) A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt a csillagrendszer és a világegyetem számára. Azonban az előnyök is fokozatosan megmutatkoztak. A csillagrendszer-időben mért huszonötezer év (urantiai időben ez húszezer évet jelent) elteltével a melkizedekek tanítani kezdtek arról, hogy a luciferi dőreségből származó jó egyensúlyba került az abból eredő rosszal. A rossz összessége akkortájt már majdnem állandósult, és csak néhány elszigetelt világon növekedett tovább, míg a jótékony folyományok tovább sokszorozódtak és terjedtek szerte a világegyetemben és a felsőbb-világegyetemben, sőt még a Havonában is. A melkizedekek most azt tanítják, hogy a sataniai lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak.
54:6.7 (619.4) De a rossztéteményekből ilyen bőséges és jótékony termést aratni csakis a Lucifer feletteseinek bölcs, isteni és irgalmas magatartása révén volt lehetséges, mely vezetők sora az edentiai Csillagvilági Atyáktól a paradicsomi Egyetemes Atyáig húzódik. Az idő múlásával bővült a luciferi dőreségből származó jó dolgok köre; és mivel a megbüntetendő rossz teljes kifejlődése viszonylag rövid idő alatt ment végbe, ezért nyilvánvaló, hogy a végtelenül bölcs és előrelátó világegyetemi vezetők bizonyosan minél hosszabbra akarják nyújtani azon időszakot, amely alatt az egyre sokasodó jótékony következményeket arathatják. Eltekintve attól a számos további indoktól, mely a sataniai lázadók letartóztatását és elítélését késleltette, e nyereség önmagában is elegendő lett volna annak megmagyarázásához, hogy e bűnösöket miért nem fogták el előbb és miért nem ítélték el és semmisítették meg korábban.
54:6.8 (619.5) A rövidlátó és idő-korlátolta halandói elméknek nem illik bírálniuk a világegyetemi ügyek előrelátó és végtelenül bölcs intézőinek időbeli késlekedését.
54:6.9 (620.1) Az efféle kérdéseket feszegető emberi gondolkodás egyik tévedése abban a felfogásban mutatkozik meg, hogy minden evolúciós halandó valamely fejlődő bolygón a paradicsomi létpályán való haladást választaná, ha a bűn nem sújtotta volna a világukat. A továbbélés elutasításának képessége azonban nem a luciferi lázadás óta van meg. A halandó ember mindig is rendelkezett a szabad akaratú választás lehetőségével a paradicsomi létpálya tekintetében.
54:6.10 (620.2) Amint egyre feljebb juttok a túlélési tapasztalásban, úgy egyre jobban kitágítjátok világegyetemi fogalmaitokat és szélesítitek a jelentéstartalmak és értékek látómezejét; és így képesek lesztek jobban megérteni, hogy az olyan lényeknek, mint Lucifer és Sátán miért engedték meg, hogy folytassák a lázadást. Azt is jobban megértitek majd, hogy végleges (ha nem azonnali) jó származhat az idő-korlátolta rosszból. Miután eljutottatok a Paradicsomra, ténylegesen megvilágosít és megnyugvással tölt el benneteket, amikor a szuperáfi bölcselők vitáiból megértitek a világegyetemi működés e mélyreható kérdéseit. De kétlem, hogy akár majd akkor is teljesen elégedettek lesztek a válaszokkal. Én legalábbis nem voltam az, amikor eljutottam a világegyetemi bölcselet csúcsára. Nem értettem meg teljesen ezen összetett dolgokat egészen addig, amíg fel nem vétettem a felsőbb-világegyetemi igazgatási feladatokat ellátók közé, ahol tényleges tapasztalatokon keresztül szert tettem a megfelelő fogalmi képességekre ahhoz, hogy megérthessem a mindenségrendi méltányosság és a szellemi bölcselet efféle sokrétű kérdéseit. Amint a Paradicsom felé emelkedtek, egyre jobban megtanuljátok, hogy a világegyetemi igazgatás számos nehézsége csakis a tapasztaláson alapuló sokrétűbb képességek megszerzését és a teljesebb szellemi látásmód elsajátítását követően érthető meg. A mindenségrendi bölcsesség alapvető fontosságú a mindenségrendi helyzetek megértéséhez.
54:6.11 (620.3) [Közreadta egy, az idő világegyetemeiben lezajlott első csillagrendszeri lázadást megtapasztaló túlélő, jelenleg az orvontoni felsőbb-világegyetemi kormányban működő Fenséges Hírvivő, aki e tárgyban a szalvingtoni Gábriel felkérésére működött közre.]
Az Urantia könyv
55. írás
55:0.1 (621.1) A FÉNY és élet kora az idő és tér világának utolsó evolúciós eredménye. Az ősember korai időszakától kezdve az ilyen lakott világ ekkorra már több, egymást követő bolygókorszakon ment át – ilyenek a Bolygóherceg előtti és utáni korok, az Ádámot követő kor, az Ítélkező Fiú utáni kor és a Fiú alászállása utáni kor. Ekkor e világ már készen áll az evolúciós fejlődés kiteljesedésére, a fényben és életben való megállapodásra, melyet a Háromsági Tanító Fiaknak az egymást követő bolygói küldetéseken végzett segédkezése tett lehetővé, amelynek során fokozatosan nyilatkoztatták ki az isteni igazságot és a mindenségrendi bölcsességet. E vállalkozásaik során a Tanító Fiakat a Ragyogó Estcsillagok mindig, a melkizedekek pedig néha segítik abban, hogy e végső bolygókorszak beköszöntsön.
55:0.2 (621.2) A fény és élet korszaka, melyet a Tanító Fiak hoznak el az utolsó bolygói küldetésük lezárásaként, meghatározatlan ideig tart a lakott világokon. A megállapodottság minden egyes további szakasza az Ítélkező Fiaknak az egymást követő megítéltetési időszakokban teljesítendő ítélői feladataik alapján osztható fel; de mindezen ítélői feladatok tisztán működési jellegűek és semmilyen mértékben nem változtatnak a bolygói események menetén.
55:0.3 (621.3) Csakis azoknak a bolygóknak biztosított a folyamatos túlélése, amelyek léte a felsőbb-világegyetemi főkörökben gyökerezik, de amennyire mi tudjuk, a fény és élet korszakába eljutott világok rendeltetése, hogy a teljes jövő örökkévaló korszakaiba lépjenek.
55:0.4 (621.4) Valamely evolúciós világon a fény és élet korszakának alakulása hét szakaszra bontható, és e vonatkozásban meg kell jegyeznünk, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai éppen olyan irányban fejlődnek, mint az Igazítóval eggyé kapcsolódott lények világai. A fény és élet hét szakasza a következő:
55:0.5 (621.5) 1. Az első vagy bolygói szakasz.
55:0.6 (621.6) 2. A második vagy csillagrendszeri szakasz.
55:0.7 (621.7) 3. A harmadik vagy csillagvilági szakasz.
55:0.8 (621.8) 4. A negyedik vagy helyi világegyetemi szakasz.
55:0.9 (621.9) 5. Az ötödik vagy kisövezeti szakasz.
55:0.10 (621.10) 6. A hatodik vagy nagyövezeti szakasz.
55:0.11 (621.11) 7. A hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasz.
55:0.12 (621.12) E beszámoló végén ezeket a fejlődési szakaszokat a világegyetemi szerveződés szempontjából ismertetjük, de bármely szakasz bolygói értékeit bármely világ elérheti a többi világ vagy a világegyetemi igazgatás felsőbb szintjein álló egységek fejlődésétől meglehetősen függetlenül is.
55:1.1 (622.1) Egy lakott világ központjában álló morontia templom annak igazolását jelenti, hogy az adott szféra elérte a fény és élet korszakait. Mielőtt a végső küldetésük lezárásaként a Tanító Fiak elhagynák a bolygót, megnyitják az evolúciós fejlődés végső korszakát; ők elnökölnek azon a napon, amikor a „szent templom lejön a földre”. A fény és élet korszakának beköszöntét jelző ezen eseményt az adott bolygó paradicsomi alászálló Fia mindig megtiszteli a személyes jelenlétével, aki azért jön el, hogy a nagy nap tanúja lehessen. E páratlan szépségű templomban a Paradicsom alászálló Fia bejelenti a hivatalát már hosszú ideje viselő Bolygóherceget, mint az új Bolygó Fejedelmet, és e hűséges Lanonandek Fiút új hatalommal és teljesebb hatáskörrel ruházza fel a bolygó ügyeinek vitele terén. A Csillagrendszer Fejedelem szintén jelen van és e bejelentéseket szóban megerősíti.
55:1.2 (622.2) A morontia templom három részből áll: Középen helyezkedik el a paradicsomi alászálló Fiú szentélye. Ettől jobbra van az előzőleg Bolygóherceg, most már Bolygó Fejedelem széke; és amikor a Lanonandek Fiú jelen van a templomban, akkor az adott teremtésrész szellemiesültebb egyedei számára itt látható. Balra áll a bolygóhoz tartozó, végleges rendű lények megbízottjának széke.
55:1.3 (622.3) Bár a bolygótemplomokat úgy említettem, mint amelyek a „mennyből jönnek le”, a valóságban semmilyen tényleges anyagot nem szállítanak a bolygóra a csillagrendszeri központból. Minden templomot a csillagrendszeri székhelyen kicsiben elkészítenek, és ezt követően a morontia erőtér-felügyelők hozzák el e jóváhagyott terveket a bolygóra. Itt a Fizikai Főszabályozókkal közösen építik meg a morontia templomot az előírások szerint.
55:1.4 (622.4) Az átlagos morontia templom mintegy háromszázezer főnek biztosít férőhelyet. Ezen épületek rendeltetése nem istenimádat, játék vagy hírszolgáltatás; arra terveztettek, hogy a bolygón tartandó olyan különleges rendezvényeknek adjanak helyet, mint: a Csillagrendszer Fejedelemmel vagy a Fenségesekkel való érintkezés, olyan különleges képi szertartásoknak, melyek célja a szellemlények személyiség-jelenlétének kinyilatkoztatása és a csendes mindenségrendi szemlélődés. A mindenségrendi bölcselet tanodái itt tartják a záróvizsgáikat, és szintén itt kapják meg a halandók a bolygószintű elismerést a felsőbb társadalmi szolgálatban vagy más téren nyújtott kiváló teljesítményért.
55:1.5 (622.5) Az ilyen morontia templom egyúttal arra is szolgál, hogy az összegyűltek megszemlélhessék az élő halandók átlépését a morontia létbe. Ez azért lehet így, mert az átvitelül szolgáló templom morontia anyagból készül, vagyis nem tehet benne kárt annak az elemésztő tűznek a ragyogó dicsfénye, mely teljesen megsemmisíti azon halandók fizikai testét, akik ott élik meg az isteni Igazítójukkal való végső eggyé kapcsolódást. Egy nagyobb világon az útnak indulást jelző villódzások csaknem folyamatosak, és az átlépések számának növekedésével a morontia élet kiegészítő szentélyei is megjelennek a bolygó különböző területein. Nem is olyan régen egy olyan bolygón tartózkodtam a messzi északon, ahol már huszonöt morontia szentély működött.
55:1.6 (622.6) Azokon a világokon, amelyek még nem jutottak el a végső korszakba, vagyis ahol még nincsenek morontia templomok, ott ezen eggyé kapcsolódási villanások sokszor a bolygó légkörében történnek meg, amikor is az átlépő jelölt anyagi testét a köztes teremtmények és a fizikai szabályozók emelik fel.
55:2.1 (623.1) A természetes, fizikai halál nem elkerülhetetlen velejárója a halandói létnek. A fejlettebb evolúciós lények, létpolgárok többsége a végső, fény és élet korát elért bolygókon már nem hal meg; a húsvér testbeli életből közvetlenül mennek át a morontia létbe.
55:2.2 (623.2) Az anyagi életből a morontia állapotba való átmenetnek – a halhatatlan léleknek a bent lakozó Igazítóval való eggyé kapcsolódásának – a megtapasztalására egyre gyakrabban kerül sor arányosan azzal, ahogy a bolygó az evolúciós fejlődésben előrehalad. Eleinte az egyes korszakokban csak néhány halandó éri el a szellemi fejlődés átlépést biztosító szintjeit, azonban a Tanító Fiak egymást követő korszakainak eljövetelével egyre több igazítói eggyé kapcsolódásra kerül sor még azelőtt, hogy a fejlődő halandók hosszúra nyúlt élete véget érne; és amikor eljön a Tanító Fiak utolsó küldetésének ideje, e nagyszerű halandóknak már körülbelül a negyede mentesül a természetes haláltól.
55:2.3 (623.3) Később, a fény és élet korszakában a köztes teremtmények vagy a társaik érzékelik a valószínű lélek-Igazító egyesülés közelgő állapotát és jelzik ezt a beteljesülés-őrangyaloknak, akik aztán tájékoztatják azt a véglegesrendűekből álló csoportot, amelynek felügyelete alatt a halandó várhatóan működni fog; ezután a Bolygó Fejedelem elrendeli, hogy a halandó hagyjon fel minden bolygói kötelezettségének teljesítésével, vegyen búcsút a származásának világától és menjen a Bolygó Fejedelem belső templomába, s ott várakozzon a morontia átmenetre, az átlépési villanásra, mely az evolúció anyagi területéről átviszi őt az előszellemi fejlődés morontia szintjére.
55:2.4 (623.4) Amint az eggyé kapcsolódásra pályázó halandó családja, barátai és a munkacsoportjába tartozók összegyűltek a morontia templomban, elhelyezkednek a központi emelvény körül, ahol az eggyé kapcsolódásra pályázó várakozik, miközben szabadon beszélgethet az összegyűlt barátaival. Mennyei személyiségek egy közbenső kört formálnak abból a célból, hogy megvédjék az anyagi halandókat azon energia-megnyilvánulás hatásától, mely az „életvillanás” pillanatában nyilvánul meg s megszabadítja a felemelkedésre pályázót az anyagi test kötelékeitől, s amely az ilyen evolúciós halandó számára mindent véghez visz, melyet a természetes halál is megtesz azoknak, akik úgy szabadulnak meg a húsvér testből.
55:2.5 (623.5) Sok eggyé kapcsolódásra pályázó is összegyűlhet egyszerre a tágas templomban. Mily csodálatos, amikor az így összegyűlt halandók tanúivá válnak annak, hogy az ő szerettük felemelkedik a szellemi lángokban, és mily ellenpontját jelenti mindez azoknak a megelőző korszakoknak, amelyekben a halandók kénytelenek a föld elemeinek átadni a halottjukat! Az emberi evolúció korábbi korszakaira jellemző sírás és jajgatás jeleneteit itt már felváltja a mámorító öröm és a legmagasabb rendű elragadtatás, amint ezen Istent ismerő halandók elbúcsúznak egy rövid időre a szeretteiktől, ahogy az anyagi közösségekből kiszakítják őket az elemésztő nagyság és a felemelkedő dicsőség szellemi fényei. A fényben és életben megállapodott világokon a „temetések” a legmagasabb rendű öröm, a mély megelégedettség és a leírhatatlan remény alkalmai.
55:2.6 (623.6) E fejlődő halandók lelke egyre jobban megtelik hittel, reménnyel és bizonyossággal. Az átlépési szentély körül gyülekezőket átjáró szellem hasonlít arra a szellemre, mely azon örvendező barátokat és rokonokat tölti el, akik az egyikük záróvizsgájára jönnek el vagy akik azért jönnek össze, hogy valamely nagy megtiszteltetésben részesítsék az egyik társukat. Határozottan hasznos lenne, ha a kevésbé fejlett halandók képesek lennének megtanulni, hogy úgy tekintsenek a halálra, mint ami ugyanilyen derűt és jókedvet hoz.
55:2.7 (624.1) A halandó megfigyelők semmit sem láthatnak az átlépett társukból azt követően, hogy az eggyé kapcsolódási villanás megtörtént. Az ilyen átlépett lelkeket az Igazító szállítja át közvetlenül a megfelelő morontia-felkészítési világ feltámadási csarnokába. Az élő emberi lényeknek a morontia világra való átvitelével kapcsolatos eseményeket egy olyan főangyal felügyeli, akit e világra azon a napon jelöltek ki, amikor az először elérte a fény és élet korszakát.
55:2.8 (624.2) Amikor egy világ eljut a fény és élet negyedik szakaszába, akkor a halandóknak már több mint a fele ilyen átmenet révén távozik a világból. A halál visszaszorulása tovább folytatódik, de nekem nincs tudomásom olyan csillagrendszerről, amelynek lakott világai, beleértve még azokat is, ahol már régen beköszöntött az élet korszaka, teljesen mentesek lennének a természetes haláltól, mint a húsvér test kötelékeitől való megszabadulás eljárásától. Addig is, amíg a bolygói evolúció ilyen felsőbb szintjét mindenütt el nem érik, a helyi világegyetemek morontia-felkészítési világainak tovább kell szolgálniuk úgy, mint a morontia fejlődő lények nevelési és kulturális szférái. A halál kiküszöbölése elméletileg lehetséges, de az én megfigyeléseim szerint ilyen még sohasem történt. Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.
55:2.9 (624.3) A végleges rendű szférák virágkorában az átlépett lelkek nem mennek át a lakóvilágokon. Hallgatóként sem tartózkodnak majd a csillagrendszeri vagy csillagvilági morontia világokon. Nem mennek át a morontia élet egyetlen korai szakaszán sem. Ők az egyetlen felemelkedő halandók, akik az anyagi létezésből a félszellemi állapotba átvivő morontia átmenettől majdhogynem mentesülnek. Az ilyen, Fiú által magához vont halandók első tapasztalásukat a felemelkedési létpályán a világegyetemi központok fejlődési világain teljesített szolgálat során szerzik meg. A Szalvington e tanulmányvilágairól tanárokként térnek vissza, mégpedig azokhoz a világokhoz, amelyeket elhagytak, ezután pedig a halandói felemelkedés kiépített útján továbbhaladnak befelé, a Paradicsom felé.
55:2.10 (624.4) Bárcsak képesek lennétek ellátogatni egy ilyen előrehaladott fejlődési szakaszban lévő bolygóra, gyorsan megértenétek annak okait, hogy miért gondoskodnak különféleképpen a felemelkedő halandók fogadásáról a lakóvilágokon és a felsőbb morontia világokon. Akkor rögtön megértenétek, hogy az olyan magasan fejlett szférákról jövő lények mennyire felkészültek a paradicsomi felemelkedésük folytatására már jóval azelőtt, hogy az átlagos halandó megérkezne az olyan zavarodott és elmaradott világról, mint az Urantia.
55:2.11 (624.5) Nem számít, hogy milyen bolygói fejlettségi szintről érik el az emberi lények a morontia világokat, a hét lakószféra elegendő lehetőséget biztosít számukra ahhoz, hogy gyarapítsák tapasztalataikat tanár-tanítványként mindenben, amit a szülőbolygójuk adott fejlettségi szintje miatt nem tudtak elsajátítani.
55:2.12 (624.6) A világegyetem kifogyhatatlanul bőséges e kiegyenlítő eljárások alkalmazásában, melyek rendeltetése az, hogy egyetlen felemelkedő se fosztassék meg olyasmitől, ami az ő felemelkedési tapasztalása szempontjából lényeges.
55:3.1 (624.7) A fény és élet e korszakában a világ egyre jobban kivirágzik a Bolygó Fejedelem atyai uralma alatt. Ekkorra a világok már egy nyelv, egy vallás és a szabályszerű szférák esetében egy emberfajta meglététől hajtva fejlődnek. E korszak azonban nem tökéletes. E világokon még mindig vannak jól felszerelt kórházak, a betegek ápolására szolgáló otthonok. Akkor is feladatot fog jelenteni a baleseti sérültek ellátása, valamint az öregséggel elkerülhetetlenül együtt járó betegségeknek és az aggkori elmeműködés zavarainak a kezelése. A betegségek ekkor még nem tűntek el teljesen, és a föld állatai feletti uralom sem teljes még; de az ilyen világok valóságos Paradicsomot alkotnak a Bolygóherceget megelőző korszakbeli ősember-korhoz képest. Az ilyen teremtésrészt ösztönösen úgy jellemeznétek – ha egy ilyen fejlődési szakaszban lévő bolygóra elutazhatnátok – mint földi mennyországot.
55:3.2 (625.1) Az emberi kormányzat az anyagi ügyek vitelében továbbra is érvényesül ebben az aránylag gyors fejlődésű és viszonylag tökéletes korszakban. Az általam legutóbb meglátogatott világnak a fény és élet első szakaszában folytatott nyilvános tevékenységeinek költségeit a dézsmaszedés módszerével fedezték. Minden felnőtt munkás – és az összes életerős polgár dolgozott valamit – a jövedelmének vagy vagyongyarapodásának tíz százalékát be kellett, hogy fizesse a közkincstárba, s e javat a következőképpen osztották szét:
55:3.3 (625.2) 1. Három százalékot költöttek az igazság – a tudomány, a nevelés és a bölcselet – támogatására.
55:3.4 (625.3) 2. Három százalékot szántak a szépségnek – a játéknak, a társas kikapcsolódásnak és a művészetnek.
55:3.5 (625.4) 3. Három százalékot különítettek el a jó számára – a társadalmi szolgálatnak, az emberbarátságnak és a vallásnak.
55:3.6 (625.5) 4. Egy százalékot jelöltek ki biztosítási tartaléknak a balesetből, öregségből vagy egyéb megelőzhetetlen szerencsétlenségből eredő munkaképtelenség esetére.
55:3.7 (625.6) E bolygó természeti erőforrásait úgy kezelik, mint társadalmi javakat, közösségi tulajdont.
55:3.8 (625.7) E világon a legnagyobb kitüntetés, melyet egy polgár megkaphat, nem más, mint a „legfelsőbb szolgálat” rendje, mely az egyetlen, a morontia templomban osztott elismerés. Ezen elismerést azoknak adják, akik már régóta kiemelkedőt alkotnak az anyagfeletti felfedezés vagy a bolygói társadalmi szolgálat valamely területén.
55:3.9 (625.8) A társadalmi és igazgatási beosztások többségét férfiak és nők együtt töltik be. A tanítói tevékenységet is jobbára közösen látják el; minden igazságszolgáltatási feladatot is hasonlóan társult párok teljesítenek.
55:3.10 (625.9) E nagyszerű világokon a szülési időszak nem nyúlik nagyon hosszúra. Nem a legjobb dolog, ha túl nagy a korkülönbség az egyazon családba tartozó gyermekek között. Ha az életkoruk nem nagyon tér el, akkor a gyermekek sokkal jobban képesek támogatni egymást a fejlődésükben. E világokon remekül képezik őket olyan, versengést biztosító rendszerben, melynek lényege az igazság, a szépség és a jóság különböző területeken és szinteken való megismerésére irányuló lelkes törekvés. De egyet se féljetek, még az ilyen megdicsőült szférákon is bőségesen jelen van a rossz, a valós és a lehetőség szerinti rossz, mely az igazság és a tévedés, a jó és a rossz, a bűn és az igazságosság közötti választásra sarkall.
55:3.11 (625.10) Mindazonáltal van egy bizonyos, elkerülhetetlen hátrány, mely a halandó léttel jár az ilyen fejlett evolúciós bolygókon. Amint egy végleges rendű világ túljut a fény és élet harmadik fejlődési szakaszán, minden felemelkedő arra rendeltetik, hogy a kisövezet elérése előtt valamilyen átmeneti feladatot kapjon az evolúciós fejlődés egy korábbi szakaszában járó bolygón.
55:3.12 (626.1) Minden egyes korszak előrelépést hoz a bolygói fejlődés minden szakaszában. A fény első korszakában az igazság kinyilatkoztatása olyan mértékű volt, hogy magába foglalja a világegyetemek mindenségének működését, míg a második korszak Istenség-tanulmánya nem más, mint kísérlet a Teremtő Fiak, a Hétszeres Isten első szintje természetét, küldetését, segédkezését, társulásait, eredetét és beteljesülését leíró ezerarcú fogalom megismerésére.
55:3.13 (626.2) Az Urantia méretének megfelelő bolygó, amint már biztosan megállapodott, mintegy száz alárendelt igazgatási központtal rendelkezik. Ezen alárendelt központokat a képzett intézőkből álló alábbi csoportok egyike irányítja:
55:3.14 (626.3) 1. Fiatal Anyagi Fiak és Leányok, akiket a csillagrendszeri központról hoznak abból a célból, hogy az uralkodó Ádám és Éva segédjeiként tevékenykedjenek.
55:3.15 (626.4) 2. A Bolygóherceg félig halandó kíséretének leszármazottai, akiket bizonyos világokon nemzettek ilyen és hasonló feladatokra.
55:3.16 (626.5) 3. Ádám és Éva közvetlen bolygói leszármazottai.
55:3.17 (626.6) 4. Anyagivá és emberivé vált köztes teremtmények.
55:3.18 (626.7) 5. Az Igazítóval eggyé kapcsolódási besorolást elért halandók, akik saját kérelmükre a világegyetemi vezetői tisztségben lévő Megszemélyesült Igazító rendelkezése alapján időlegesen felmentést kaptak az átmenet alól abból a célból, hogy továbbra is ellássanak bizonyos fontos igazgatási beosztást a bolygón.
55:3.19 (626.8) 6. A bolygó igazgatási szakirányú tanintézetéből kikerült különlegesen felkészített halandók, akik szintén megkapták a legfelsőbb szolgálat rendjét a morontia templomban.
55:3.20 (626.9) 7. Bizonyos, három megfelelő felkészültséggel rendelkező polgárból választás útján létrehozott bizottságok, mely személyeket néha Bolygó Fejedelem irányítása alatt álló polgárság választ meg annak megfelelően, hogy milyen különleges képességgel rendelkeznek valamely meghatározott feladat ellátására, mely feladat ellátása az adott bolygóövezetben elengedhetetlen.
55:3.21 (626.10) Az Urantia nagy lemaradását a fény és élet magas bolygói rendeltetési céljának elérése terén a betegséggel, az elfajzással, a háborúval, a sokszínű fajjal és a több nyelvvel összefüggő nehézségek okozzák.
55:3.22 (626.11) Egyetlen evolúciós világ sem remélheti, hogy a fényben való megállapodottság első szakaszánál tovább fejlődhet, amíg nem jutott el oda, hogy egy nyelve, egy vallása és egy bölcselete van. Egyetlen emberfajta léte megkönnyíti az ilyen mértékű fejlődést, de az Urantia sok népének esete még nem zárja ki a felsőbb szakaszok elérését.
55:4.1 (626.12) A megállapodott lét egymást követő szakaszaiban a lakott világok csodás fejlődést mutatnak az önkéntes Végleges Testületének, a Paradicsomot elért azon felemelkedő lények testületének bölcs és rokonszenves végrehajtói irányítása alatt, akik a húsvér testvéreiknek való segédkezés céljából térnek vissza. E végleges rendű lények tevékenyek a Háromsági Tanító Fiakkal való együttműködésben, azonban mindaddig nem fognak hozzá a világ ügyeinek intézésében való tényleges közreműködéshez, amíg a morontia templom meg nem jelenik a földön.
55:4.2 (626.13) A Végleges Testület bolygói segédkezésének hivatalos megkezdésével a mennyei seregek többsége visszavonul. De a szeráfi beteljesülés-őrangyalok a fényben fejlődő halandók számára tovább folytatják személyes szolgálatukat; és ezek az angyalok egyre növekvő számban érkeznek a végleges korszakok alatt, lévén, hogy emberi lények egyre nagyobb számú csoportja éri el a mellérendelt halandói fejlődés harmadik mindenségrendi körét a bolygón leélt életének időtartama alatt.
55:4.3 (627.1) Ez tisztán az első az igazgatási módosítások sorában, mely az egyre ragyogóbb előmenetellel jellemezhető korok sorát kíséri a lakott világokon, amint azok a végleges rendű létezés első szakaszától a hetedikig eljutnak.
55:4.4 (627.2) 1. A fény és élet első szakasza. E kezdeti végleges rendű szakaszban a világot három vezető igazgatja:
55:4.5 (627.3) a) A Bolygó Fejedelem, aki mellett e szakaszban ott van egy tanácsadó Háromsági Tanító Fiú, minden bizonnyal a bolygón működő ilyen Fiak végleges testületének vezetője.
55:4.6 (627.4) b) A végleges rendű lények bolygói testületének vezetője.
55:4.7 (627.5) c) Ádám és Éva, akik együttesen mint a Herceg-Fejedelem és a végleges rendű lények vezetője kettős irányításának egyesítői működnek.
55:4.8 (627.6) A magas rangú és felszabadított köztes teremtmények a szeráfi őrangyalok és a végleges rendű lények számára tolmácsként működnek. A Háromsági Tanító Fiak egyik utolsó cselekedete a végső küldetésük során az, hogy felszabadítják az adott teremtésrész közteslényeit és támogatják őket a fejlettebb bolygói besorolásukban (vagy e besorolásukba visszaállítják őket) azáltal, hogy felelős tisztségeket jelölnek ki számukra a végleges rendű szféra új igazgatási rendjében. Ezek a változások már az emberek előtt történnek, mert a halandók már képesek látni ezeket az addig láthatatlan unokatestvéreiket, akik a korai ádámi rendszerből származnak. Ezt a végső fizikai tudományos felfedezések, valamint az teszi lehetővé, hogy a Fizikai Főszabályozók bolygói működése ekkorra már kiteljesedik.
55:4.9 (627.7) A Csillagrendszer Fejedelem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy a köztes teremtményeket bármikor elbocsássa azt követően, hogy a bolygó eljutott az első végleges rendű szakaszba, s teszi ezt annak érdekében, hogy az élethordozók és a fizikai szabályozók segítsége révén a morontia síkon emberivé válhassanak, és miután Gondolatigazítót kaptak, elindulhassanak felfelé, a Paradicsomig tartó útjukon.
55:4.10 (627.8) A harmadik és az azt követő szakaszokban a közteslények némelyike még működik, főként a végleges rendű lények kapcsolattartóiként, de amint a fény és élet egyes szakaszai beköszöntenek, az összekötő segítők új rendjei nagyrészt felváltják a közteslényeket; közülük nagyon kevesen maradnak a szférán a fény negyedik szakaszán túl. A hetedik szakaszban kerül sor a Paradicsomból származó első abszonit segédkezők eljövetelére, akik bizonyos világegyetemi teremtmények helyébe lépve veszik fel a szolgálatot.
55:4.11 (627.9) 2. A fény és élet második szakasza. E kort a világokon egy olyan Élethordozó eljövetele jelzi, aki a bolygó urainak önkéntes tanácsadójává lesz azon további erőfeszítésekben, melyek célja a halandó faj megtisztítása és megszilárdítása. Az élethordozók így tevékenyen részt vesznek az emberi faj további – fizikai, társadalmi és gazdasági – evolúciójában. Ekkor kiterjesztik a felügyeletüket a halandói állomány még alaposabb megtisztítására azáltal, hogy hathatósan felszámolják a csökevényes és még meglévő hajtásait mindannak, ami értelmi, bölcseleti, mindenségrendi vagy szellemi szempontból alacsonyabb rendű. A lakott bolygókon életet tervezők és telepítők teljes szakértelemmel képesek tanácsot adni az Anyagi Fiaknak és Leányoknak, akik teljes és megkérdőjelezhetetlen hatáskörrel rendelkeznek abban, hogy a fejlődő fajt megtisztítsák minden káros hatástól.
55:4.12 (627.10) A második szakasztól fogva a végleges rendű bolygó további léte során a Tanító Fiak mindvégig tanácsosként szolgálnak a végleges rendű lények mellett. E küldetéseiken önkéntes alapon és nem kijelölés útján vesznek részt; és kizárólag a végleges rendű testületek mellett szolgálnak, attól eltekintve, hogy a Csillagrendszer Fejedelem hozzájárulásával a bolygó Ádámját és Éváját tanácsadóként segíthetik.
55:4.13 (628.1) 3. A fény és élet harmadik szakasza. E korban a lakott világok új módon tisztelik a Nappalok Elődeit, a Hétszeres Isten második szakaszát, és e felsőbb-világegyetemi urak képviselői új viszonyt alakítanak ki a bolygói igazgatási kormányzattal.
55:4.14 (628.2) A végleges rendű bolygólét egymást követő korszakaiban a végleges rendű lények képességei egyre jobban kiteljesednek. Létezik egyfajta szoros munkakapcsolat a végleges rendű lények, az Estcsillagok (a felsőbb angyali rendbe tartozók) és a Háromsági Tanító Fiak között.
55:4.15 (628.3) Ebben vagy a következő korszakban egy Tanító Fiút, akit a segédkező-szellemi négyes segít, a választott halandói ügyvezetőhöz rendelnek, aki így a Bolygó Fejedelemmel társulva a világ ügyeinek együttes intézőjévé válik. E halandói végrehajtók huszonöt bolygóévig szolgálnak és ez az új fejlemény az, ami megkönnyíti a bolygó Ádámjának és Évájának, hogy a hosszú ideig tartó feladatuk bolygóját a következő korszakokra elhagyhassák.
55:4.16 (628.4) A segédkező-szellemi négyest alkotja: a szféra szeráfi vezetője, a felsőbb-világegyetemi szekoráfi tanácsos, az átmenetek főangyala, valamint a csillagrendszeri központon állomásozó Kinevezett Őr személyes képviselőjeként működő omniáf. De ezek a tanácsadók sohasem ajánlják fel tanácsukat, hacsak nem kérik meg őket erre.
55:4.17 (628.5) 4. A fény és élet negyedik szakasza. A világokon a Háromsági Tanító Fiak új szerepben jelennek meg. A rendjükkel oly régóta társult, teremtményi-háromságot elért fiak támogatásával úgy jönnek el most a világokra, mint a Bolygó Fejedelemnek és a társainak tanácsosai és tanácsadói. E párok – Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak és felemelkedő-háromságivá lett fiak – a bolygó urai számára igen hasznos, változatos világegyetemi nézőpontokat képviselnek és különböző személyes tapasztalatokkal rendelkeznek.
55:4.18 (628.6) A bolygó Ádámja és Évája e korszakot követően bármikor kérelemmel fordulhat a Felséges Teremtő Fiúhoz azért, hogy elengedtessenek a bolygói szolgálatból annak érdekében, hogy megkezdhessék paradicsomi felemelkedésüket; vagy a bolygón maradhatnak mint annak az újonnan megjelenő és egyre inkább szellemi társaságot alkotó rendnek az igazgatói, melyet olyan fejlett halandók alkotnak, akik a Ragyogó Estcsillagok által bemutatott végleges rendű lények bölcseleti tanításainak megértésére törekednek, akik ilyenkor a felsőbb-világegyetemi központról kiküldött szekonáfokkal alkotott párokban való együttműködés céljából küldetnek el e világokra.
55:4.19 (628.7) A végleges rendű lények főként a társadalom új és anyagfeletti – társadalmi, kulturális, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi – tevékenységeinek beindításával foglalatoskodnak. Amennyire tudjuk, a segédkezésüket egészen az evolúciós egyensúly hetedik koráig folytatják, amikor is talán a külső térbe vonulnak segédkezni; ebből azt gyanítjuk, hogy a helyüket talán a Paradicsomból érkező abszonit lények fogják elfoglalni.
55:4.20 (628.8) 5. A fény és élet ötödik szakasza. A végleges rendű bolygói lét e szakaszának jellemző változásai csaknem teljesen a fizikai területekre terjednek ki és ebben elsődlegesen a Fizikai Főszabályozók érintettek.
55:4.21 (628.9) 6. A fény és élet hatodik szakasza a teremtésrész elmekörei újszerű működésének kialakulását hozza el. Úgy tűnik, hogy ekkorra a mindenségrendi bölcsesség válik a világegyetemi elme-segédkezés alkotójává.
55:4.22 (628.10) 7. A fény és élet hetedik szakasza. Már a hetedik kor elején a Bolygó Fejedelem Háromsági Tanító tanácsosához csatlakozik egy, a Nappalok Elődei által kiküldött önkéntes tanácsadó, és a későbbiek során társaságuk tovább bővül egy harmadik tanácsossal, akit a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó küld hozzájuk.
55:4.23 (629.1) E korban, ha nem már előbb, Ádám és Éva mindig mentesül a bolygói kötelezettségei alól. Ha a végleges rendű testületben van Anyagi Fiú, akkor ő társulhat a halandó végrehajtóval, és néha egy Melkizedek önként vállalkozik az ilyen beosztásban való működésre. Ha a véglegesrendűek között van közteslény is, akkor a bolygón maradó teljes ilyen rend azonnal elbocsáttatik a szolgálatból.
55:4.24 (629.2) A korszakos feladatuk alóli felmentésüket követően a bolygó Ádámja és Évája az alábbi létpályák közül választhat:
55:4.25 (629.3) 1. Kiléphetnek a bolygói szolgálatból és a világegyetemi központról közvetlenül elindulhatnak paradicsomi útjukra, miután a morontia tapasztalás végén Gondolatigazítót kapnak.
55:4.26 (629.4) 2. A bolygó Ádámja és Évája nagyon gyakran még a fényben megállapodott világon kap Igazítót azzal egy időben, hogy az oda áthozott egyenes ági gyermekeik közül némelyek megkapják az Igazítót, mégpedig azok, akik egy időre önkéntes bolygói szolgálatra jelentkeztek. Ezt követően mindannyian a világegyetemi központra mennek és megkezdik a paradicsomi létpályájukat.
55:4.27 (629.5) 3. A bolygó Ádámja és Évája választhatja azt is – miként a csillagrendszeri székhelyről való Anyagi Fiak és Leányok – hogy közvetlenül a midszonit világra utaznak egy rövid időre, s ott kapják meg az Igazítójukat.
55:4.28 (629.6) 4. Dönthetnek úgy is, hogy visszatérnek a csillagrendszeri központra, s ott egy időre a legfelsőbb tanács tagjává válnak, mely szolgálat leteltével Igazítót kapnak és megkezdik a paradicsomi létpályát.
55:4.29 (629.7) 5. Választhatják azt is, hogy az igazgatási feladataiktól visszatérnek a hazájukba abból a célból, hogy egy időre tanárként szolgáljanak és a világegyetemi központra való átmenetük idején költözzön beléjük Igazító.
55:4.30 (629.8) A behozott Anyagi Fiú és Leány segédek e korokban végig nagyon komoly befolyást gyakorolnak a fejlődő társadalmi és gazdasági rendre. A lehetőséget tekintve halhatatlanok, legalábbis addig az időpontig, amikor úgy döntenek, hogy emberivé válnak, Igazítót fogadnak és elindulnak a Paradicsom felé.
55:4.31 (629.9) Az evolúciós világokon a lényeknek emberivé kell válniuk ahhoz, hogy Gondolatigazítót fogadhassanak. A Véglegesrendűek Halandói Testületének minden felemelkedő tagjában már Igazító lakozik, akivel megélték az eggyé kapcsolódást is, kivételt képeznek a szeráfok, akikbe az Atya egy másik szellemfajta révén költözik be a testületbe való felvételükkor.
55:5.1 (629.10) Egy olyan bűntől sújtott, rossztól vezérelt, önző, elszigetelt világon, mint az Urantia, az itt élő halandó teremtmények aligha képesek felfogni azt a fizikai tökéletességet, értelmi előrehaladást és szellemi fejlődést, mely a bűntelen szférák evolúciójának fejlett korait jellemzi.
55:5.2 (629.11) A fényben és életben megállapodott világ fejlett szakaszai jelentik az evolúciós anyagi fejlődés csúcsát. E magas műveltségű világokon a korábbi elmaradott korok tétlensége és feszültségei már a múlté lettek. A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség már csaknem teljesen eltűnt, az elfajzás megszűnt, és bűnözéssel csak elvétve lehet találkozni. Az elmezavar gyakorlatilag már nem létezik, a gyengeelméjűség ritka jelenség.
55:5.3 (629.12) A végleges rendű világok gazdasági, társadalmi és igazgatási állapota magas fokú és tökéletes rendet mutat. A tudomány, a művészet és a gazdaság virágzik, és a társadalom nem más, mint egy magas szintű anyagi, értelmi és kulturális fejlődést felmutató, olajozottan működő rendszer. Az ipart nagy részben az ilyen nagyszerű polgárosodott társadalom felsőbb céljainak szolgálatába állították. Az ilyen világ gazdasági élete etikussá vált.
55:5.4 (630.1) A háború már csak a történelem része, és többé már nincsenek hadseregek vagy rendfenntartó erők. A kormány fokozatosan eltűnik. Az önmérséklet lassan elavulttá teszi az emberi viszonyok törvényeken alapuló szabályozását. A polgári kormányzat és az alkotmányos szabályozás a polgárosodott társadalom fejlődésének egy közbenső szakaszában fordított arányban áll a létpolgárság erkölcsiségével és szellemiségével.
55:5.5 (630.2) A tanintézetek nagymértékű fejlődést értek el és a rendeltetésük immár az elme felkészítése és a lélek kiterjesztése. A művészeti központok nagyszerűek és a zenei szervezetek kiválók. Az istenimádat templomai, valamint az azokhoz tartozó bölcseleti és tapasztalásra építő vallási tanodák szép és nagyszerű alkotások. Az istenimádati gyűlések szabadtéri létesítményei ugyanilyen fennkölt hangulatot sugároznak a művészeti adottságaik egyszerűségében.
55:5.6 (630.3) A versengő játék, a humor, valamint a személyes és csoportos elfoglaltságok egyéb szakaszai sokfélék és helyénvalók. A versengő tevékenységek egyik sajátos vonása az ilyen magas műveltségű világokon az, hogy az egyének és a csoportok arra törekednek, hogy a tudományokban és a mindenségtani bölcseletekben kitűnjenek. Az irodalom és az ékesszólás művészete virágzik, és a nyelv olyannyira fejlett, hogy képes a fogalmak jelképi megjelenítésére és az eszmék kifejezésére is. Az élet üdítően egyszerű; az ember végre összhangba hozta a magas szintű gépi fejlődést a serkentő értelmi haladással és mindkettő elébe nagyszerű szellemi előrelépést helyezett. A boldogság keresése nem más, mint örömteli, megelégedéssel járó tapasztalás.
55:6.1 (630.4) Amint a világok a fényben és életben megállapodnak, a társadalom egyre inkább békéssé válik. Az egyén, bár nem kevésbé független és a családjának élő, mégis embertársaival szemben önzetlenebbé és testvéribbé lett.
55:6.2 (630.5) Az Urantián és a jelenlegi helyzetetekben ti igen kevéssé tudjátok értékelni e tökéletessé lett világok megvilágosodott fajainak magasabb rangját és fokozatosan fejlődő természetét. E népek az evolúciós fajok virágzását jelentik. De ezek a lények még mindig halandók; még mindig lélegeznek, esznek, alszanak és isznak. E nagyszerű fejlődés nem mennyország, bár magasztos előrejelzője a paradicsomi felemelkedés isteni világainak.
55:6.3 (630.6) Egy szokványos világon a halandó faj jó élőlénytani állapotát már régen magas szintre emelték az Ádám utáni korokban; és most, a végleges korszakokban mindvégig folytatódik az ember testi törzsfejlődése. A látás és a hallás egyaránt tökéletesedik. Ekkorra a népességszám állandósul. A népszaporulatot a bolygó igényei és a természetes adottságok szerint szabályozzák: e korszakban a bolygó halandóit öt-tíz csoportba sorolják, és az alacsonyabb rendű csoportokban csak feleannyi gyermek születését engedélyezik, mint a felsőbb csoportokban. Az ilyen nagyszerű faj további minőségjavulása végig a fény és élet korszakában nagyrészt azon fajták selejtező átörökítésétől függ, melyek közösségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi természete nemesebb.
55:6.4 (630.7) Az Igazítók az előző evolúciós korokhoz hasonlóan most is folyamatosan érkeznek, és a korok múlásával e halandók egyre jobban képesek a bennük lakozó Atya-szilánkkal való bensőséges kapcsolatra. A kezdetleges és előszellemi fejlődési szakaszokban az elmeszellem-segédek még működnek. A végleges életbesorolás egymást követő korainak tapasztalataival a Szent Szellem és az angyalok segédkezése még hatékonyabbá válik. A fény és élet negyedik szakaszában a fejlett halandók láthatólag jelentős mértékű tudatos kapcsolatot alakítanak ki az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem szellemjelenlétével, míg az ilyen világ bölcselete arra összpontosít, hogy megpróbálja megérteni a Legfelsőbb Isten új kinyilatkoztatásait. Az ilyen fejlettségi szintet elért bolygók emberi lakóinak több mint fele az életből lép át a morontia állapotba. Éppen így, „a régi dolgok elmúlnak; íme, újjá lesz minden”.
55:6.5 (631.1) Úgy látjuk, hogy a testi törzsfejlődés menete teljesen lefut, mire a fény-és-élet korszak ötödik szakasza lezárul. Megfigyelésünk szerint a fejlődő emberi elme által felmutatott szellemi előmenetel felső korlátait az határozza meg, hogy milyen mértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a morontia értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak együttes szintjén. De a bölcsességet illetően: Bár tudni nem igazán tudjuk, de gyanítjuk, hogy az értelmi evolúciónak és a bölcsesség megszerzésének sohasem lesznek határai. Egy hetedik szakaszbeli világon a bölcsesség kimerítheti az anyagi lehetőségeket, hozzáférhet a mota látásmódhoz és végül még megízlelheti az abszonit nagyszerűséget is.
55:6.6 (631.2) Megfigyeltük, hogy ezeken a magas fejlődési szintet elért és már régóta a hetedik szakaszban lévő világokon az emberi lények teljesen elsajátítják a helyi világegyetemi nyelvet még azelőtt, hogy az átlépésükre sor kerülne; és én jártam néhány olyan igen öreg bolygón is, ahol abandonterek tanították az idősebb halandóknak a felsőbb-világegyetem nyelvét. E világokon megfigyeltem azt az eljárást, amely révén az abszonit személyiségek feltárják a végleges rendű lények jelenlétét a morontia templomban.
55:6.7 (631.3) Ez a története az evolúciós világokon folyó halandói küzdelem nemes céljának; és erre még azelőtt sor kerül, hogy az emberi lények megkezdik a morontia létpályájukat; az anyagi halandók e fényes fejlődés egészét felmutathatják a lakott világokon, s ez az első szakasza annak a véget nem érő és felfoghatatlan létpályának, mely a Paradicsomra való felemelkedést és az isteniségi szint elérését jelenti.
55:6.8 (631.4) De el tudjátok-e képzelni, hogy miféle evolúciós halandók jönnek most azokról a világokról, melyek már régóta a fényben és életben való megállapodottság hetedik korát élik? Olyanok, mint azok, akik a helyi világegyetemi székhely morontia világaira érkeznek abból a célból, hogy a felemelkedési létpályájukat megkezdjék.
55:6.9 (631.5) Ha az összezavart Urantia halandói képesek lennének látni a fényben és életben már régen megállapodott, fejlett világok egyikét, akkor többé sohasem kérdőjeleznék meg a teremtés evolúciós rendjének bölcsességét. Ha az örökkévaló teremtményi fejlődés jövője nem létezne, a tökéletes fejlődést megvalósított, végleges rendű világokon élő halandó fajok nagyszerű evolúciós előrehaladása akkor is bőségesen igazolná az ember teremtésének helyénvalóságát az idő és tér világain.
55:6.10 (631.6) Gyakran gondolkodunk ezen: ha a nagy világegyetem elérné a fény és élet végleges állapotát, akkor vajon a felemelkedő, nagyszerű halandók továbbra is arra volnának rendeltetve, hogy bekerüljenek a Végleges Testületbe? De a választ nem tudjuk.
55:7.1 (631.7) E kor a morontia templomnak az új bolygóközponton való megjelenésétől addig tart, amíg a teljes csillagrendszer meg nem állapodik a fényben és életben. E korszakot a Háromsági Tanító Fiak nyitják meg a világküldetéseik sorozatának zárásaként, amikor is a Bolygóherceg a Bolygó Fejedelem rangjára emelkedik az adott szféra paradicsomi alászálló Fiának rendelkezése és személyes jelenléte révén. Ezzel egyidejűleg a végleges rendű lények megkezdik a bolygó ügyeiben való tevékeny részvételüket.
55:7.2 (632.1) A fényben és életben megállapodott ilyen bolygókon a külső és látható megjelenésekért a tényleges uralkodók vagy igazgatók, az Anyagi Fiú és Leány, a bolygói Ádám és Éva felelős. A végleges rendű lények láthatatlanok, miként a Herceg-Fejedelem is az, kivéve akkor, amikor a morontia templomban tartózkodik. A bolygói rendszer tényleges és valódi vezetője ezért az Anyagi Fiú és Leány. E rendnek az ismerete adta meg a királyok és királynők eszmeiségének tekintélyét szerte a világegyetemi területeken. A királyok és királynők ezen eszményi körülmények között igen sikeresek, amikor egy világ rendelkezhet úgy, hogy e magas személyiségek még magasabb rangú, de láthatatlan urak érdekében cselekedjenek.
55:7.3 (632.2) Amikor e korszak beköszönt a világotokon, akkor kétségkívül majd Makiventa Melkizedek, az Urantia Bolygóhercegének jelenlegi helyettese fogja elfoglalni a Bolygó Fejedelem székét; és már régóta gyanítják a Jerusemen, hogy őt az urantiai Ádám és Éva egy olyan fia és leánya fogja kísérni, akik jelenleg az Edentián tartózkodnak a Norlatiadek Fenségeseinek védenceiként. Ádám e gyermekei azért szolgálhatnak az Urantián a Melkizedek-Fejedelemmel társulva, mert nemző- és fogamzásképességüktől majdnem 37.000 évvel ezelőtt megfosztattak, amikor is az Edentiára való útjukra készülve megváltak az anyagi testüktől az Urantián.
55:7.4 (632.3) E végleges rendű kor tovább folytatódik mindaddig, amíg a csillagrendszerbe tartozó minden lakott bolygó eléri a biztos egyensúlyi állapot korát; és ekkor, vagyis amikor a legfiatalabb – tehát a fényben és életben utolsóként megállapodott – világ is csillagrendszeri időben mérve már ezer éve a végleges állapotban van, akkor az egész csillagrendszer belép a biztos egyensúlyi állapotba, és az egyes világok bevezettetnek a fény és élet időszámításának csillagrendszeri korszakába.
55:8.1 (632.4) Új kormányzati rend veszi kezdetét, amint a teljes csillagrendszer eléri a fény végleges állapotát. A Bolygó Fejedelmek a csillagrendszeri nagytanácskozás tagjává válnak, és ezen új igazgatási testület, mely felett a Csillagvilági Atyák vétójogot gyakorolnak, hatáskörében a legfelsőbb szintű. A lakott világok ilyen rendszere gyakorlatilag önkormányzóvá válik. A csillagrendszeri jogalkotói gyűlés a központi világon alakul meg, és abba minden egyes bolygó tíz képviselőt küld. A bíróságokat most a csillagrendszeri székhelyen állítják fel, és a világegyetemi központon csak a fellebbezések elbírálása folyik.
55:8.2 (632.5) A csillagrendszer megállapodásával a Kinevezett Őr, a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó képviselője a csillagrendszeri legfelsőbb bíróság önkéntes tanácsadójává és az új jogalkotó gyűlés tényleges vezető tisztviselőjévé válik.
55:8.3 (632.6) Miután a teljes csillagrendszer belép a fény és élet korszakába, a Csillagrendszer Fejedelmek személye többé már nem változik. E fejedelem örökre a csillagrendszerének feje marad. A fejedelem segédeinek személye az előző korszakokhoz hasonlóan továbbra is változhat.
55:8.4 (632.7) Az egyensúly megszilárdulásának eme korszakában a midszonit lények először jönnek el a tartózkodási helyük világegyetemi központi világairól abból a célból, hogy a jogalkotó gyűlések mellett tanácsosként, az ítélőszékek mellett pedig tanácsadóként működjenek. E midszonit lények bizonyos erőfeszítéseket is tesznek arra, hogy a legfelsőbb értékek új mota jelentéstartalmait bevigyék azokba a tanítói vállalkozásokba, melyeket a végleges rendű lényekkel közösen tartanak fenn. Amit az Anyagi Fiak tesznek a halandó fajokért élőlénytanilag, azt most a midszonit teremtmények teszik meg ezekért az egyesített és megdicsőült emberekért a bölcselet és a szellemiesült gondolkodás örökké fejlődő területein.
55:8.5 (633.1) A lakott világokon a Tanító Fiak önkéntes alapon működnek együtt a végleges rendű lényekkel, és ugyanezen Tanító Fiak elkísérik a végleges rendű lényeket a lakóvilágokra, amikor azokat a szférákat már nem lehet különböző fogadói világokként használni azt követően, hogy a teljes csillagrendszer megállapodott a fényben és életben; ez így igaz legalábbis akkor, amikor a teljes csillagvilág ilyen fejlettségi szintre emelkedett. De a Nebadonban ilyen fejlett csoport még nincs.
55:8.6 (633.2) Nincs felhatalmazásunk arra, hogy azon végleges rendű lények munkájának természetét bemutassuk, akik e megváltozott rendeltetésű lakóvilágokat felügyelni fogják. De arról már tájékoztattunk benneteket, hogy az értelmes teremtményeknek szerte a világegyetemekben vannak a beszámolóinkban be nem mutatott más fajtái is.
55:8.7 (633.3) És ekkor, amint a csillagrendszerek egymás után eljutnak a fénybe az azokat alkotó világok fejlődésének eredményeként, elérkezik az idő, amikor is az adott csillagvilág utolsó csillagrendszere is elér a biztos egyensúlyi állapotba, és a világegyetemi intézők – a Tökéletes Fiú, a Nappalok Szövetsége és a Fényes Hajnalcsillag – megérkeznek a csillagvilági központra abból a célból, hogy a Fenségeseket az újonnan tökéletessé vált, a lakott világokból álló száz végleges rendű csillagrendszer-család korlátlan uraivá nyilvánítsák.
55:9.1 (633.4) A végleges rendű csillagrendszerekből álló teljes csillagvilág egyesítése a végrehajtói hatáskör újraelosztásával és a világegyetemi igazgatás kiegészítő jellegű átalakításával jár. E korban minden lakott bolygón előrehaladás történik, de az átalakulás különösen a csillagvilági központokon szembetűnő, ahol is feltűnő változások mennek végbe mind a csillagrendszerek felügyeletében, mind a helyi világegyetemi kormányzásban. E korszakban számos csillagvilági és világegyetemi tevékenység kerül át a csillagrendszeri székhelyekre, és a felsőbb-világegyetem képviselői új és bensőségesebb kapcsolatba kerülnek a bolygók, a csillagrendszerek és a világegyetemek uraival. Ezen új társulásokkal egyidejűleg bizonyos felsőbb-világegyetemi intézők mint a Fenséges Atyák önkéntes tanácsadói rendezkednek be a csillagvilági székhelyeken.
55:9.2 (633.5) Azzal, hogy valamely csillagvilág megállapodik a fényben, jogalkotói szerepköre megszűnik, és a Csillagrendszer Fejedelmek háza, melynek elnökei a Fenségesek, látja el e feladatkört. Ekkor első alkalommal foglalkoznak közvetlenül ilyen igazgatási csoportok a felsőbb-világegyetemi kormányzással olyan ügyekben, melyeknek köze van a havonai és a paradicsomi kapcsolatokhoz. Egyebekben a csillagvilág továbbra is kapcsolatban marad a helyi világegyetemmel, éppen úgy, mint korábban. Az univitatia a végleges korszakban szakaszról szakaszra folytatja a csillagvilági morontia világok irányítását.
55:9.3 (633.6) A korszakok múlásával a Csillagvilági Atyák egyre többet vesznek át azon részletes igazgatási vagy felügyeleti feladatkörökből, melyek korábban a világegyetemi központokon összpontosultak. A hatodik szakaszú egyensúlyi állapot elérésével ezen egyesített csillagvilágok már elérik a gyakorlatilag teljes önállóságnak tekinthető állapotot. A végleges állapot hetedik szakaszába való belépéssel ezek az uralkodók kétségkívül elérik a nevük, vagyis a Fenségesek, által előrevetített igazi tisztséget. A csillagvilágok ekkor már valójában közvetlenül működnek együtt a felsőbb-világegyetemi urakkal, míg a helyi világegyetemi kormányzat az új nagy-világegyetemi kötelezettségekkel járó felelősségi körökhöz való felemelkedésre törekszik.
55:10.1 (634.1) Amint egy világegyetem megállapodik a fényben és életben, akkor hamarosan bekapcsolódik a felsőbb-világegyetemi körökbe, és a Nappalok Elődei kihirdetik a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács megalakítását. Ezen új kormányzótestület száz Nappalok Hűséges Követőjéből áll, az elnöki feladatkört a Nappalok Szövetsége látja el, és e legfelsőbb tanács első cselekedeteként elismeri a Tökéletes Teremtő Fiú fennhatóságának folytonosságát.
55:10.2 (634.2) Gábrielt és a Melkizedek Atyát illetően a világegyetemi igazgatás nemigen változik. E korlátlan hatáskörű tanács főként a fény és élet fejlett szintjéből eredő új kihívásokkal és új körülményekkel foglalkozik.
55:10.3 (634.3) A Társfelügyelő ekkor mozgósítja az összes Kinevezett Őrt abból a célból, hogy hozzák létre a helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testületet és felkéri a Melkizedek Atyát, hogy közösen felügyeljék azt. Most először, az Ihletett Háromsági Szellemek egyik testületét kijelölik a Nappalok Szövetségének szolgálatára.
55:10.4 (634.4) Egy teljes helyi világegyetem eljutása a fény és élet korszakába gyökeres változásokat hoz a teljes igazgatási rendszerben, az egyes lakott bolygókétól kezdve a világegyetemi központokéig. Új kapcsolatok épülnek ki az alsóbb szintekkel, egészen a csillagvilágokig és a csillagrendszerekig. A helyi világegyetemi Anyaszellem új összekötői kapcsolatok létrejöttét tapasztalja meg a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemmel, és Gábriel közvetlen összeköttetést teremt a Nappalok Elődeivel, mely kapcsolatokat akkor működtetik, amikor és amint a Tökéletes Fiú időlegesen elhagyja a központi világot.
55:10.5 (634.5) Ebben és a következő korszakokban az Ítélkező Fiak továbbra is megítéltetési bírákként működnek, míg e paradicsomi Avonal Fiak közül száz alkotja a Fényes Hajnalcsillag új, magas tanácsát a világegyetemi székhelyen. Később a Csillagrendszer Fejedelmek kérésére az Ítélkező Fiak egyike az egyes helyi csillagrendszerek központi világain állomásozó legfelsőbb tanácsosok feladatkörét töltik be addig, amíg az egység hetedik szakasza el nem következik.
55:10.6 (634.6) E korban a Háromsági Tanító Fiak önkéntes tanácsadók, és nemcsak a Bolygó Fejedelmek számára, hanem hármas csoportokban hasonló feladatot látnak el a Csillagvilági Atyák szolgálatában is. Végül e Fiak helyet kapnak a helyi világegyetemben, mert ekkor kikerülnek a helyi teremtésrész felügyelete alól és a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács szolgálatába lépnek.
55:10.7 (634.7) A végleges rendű lények testülete most először ismer el egy Paradicsomon kívüli fennhatóságot, a legfelsőbb tanácsot. Azelőtt a végleges rendű lények a Paradicsomon innen nem ismertek el felügyeleti jogot maguk felett.
55:10.8 (634.8) Az ilyen végleges rendű világegyetemek Teremtő Fiai az idejük jelentős részét a Paradicsomon és annak világain töltik, ahol a helyi teremtésrész különböző területein szolgáló véglegességet-elért csoporttal tanácskoznak. Így a Mihály-ember teljesebb testvéri közösséget alakít ki a megdicsőült, végleges rendű halandókkal.
55:10.9 (634.9) Teljesen értelmetlen dolog azt találgatni, hogy vajon a Teremtő Fiú miként fog működni az előzetes kialakulási szakaszban lévő külső világegyetemekben. De időről időre ilyen találgatásokba bocsátkozunk. A fejlődés negyedik szakaszának elérésével a Teremtő Fiú igazgatásilag szabaddá válik; az Isteni Segédkező fokozatosan összevegyíti a saját segédkezését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemével és a Végtelen Szellemével. Úgy tűnik, hogy ilyenkor egy új és magasztos kapcsolat alakul ki a Teremtő Fiú, az Alkotó Szellem, az Estcsillagok, a Tanító Fiak és a folyton növekvő létszámú, végleges rendű testületek között.
55:10.10 (635.1) Ha Mihály valaha is elhagyná a Nebadont, akkor kétségkívül Gábriel válna a Melkizedek Atya társaként az első számú irányítóvá. Ezzel egy időben minden, állandó létpolgársággal rendelkező rend, mint az Anyagi Fiak, az univitatia, a midszonit lények, a szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók, új besorolásba kerülne. De mindaddig, amíg az evolúció folytatódik, szükség lesz a szeráfokra és a főangyalokra a világegyetemi igazgatásban.
55:10.11 (635.2) Mi azonban megelégszünk az elméleti vizsgálódásaink két eredményével: Ha a Teremtő Fiak rendeltetése az, hogy a külső világegyetemekbe kerüljenek, akkor az Isteni Segédkezők nyilván elkísérik őket. Ugyanilyen biztosak vagyunk abban, hogy a melkizedekek az eredeti világegyetemükben maradnak. Úgy tartjuk, hogy a melkizedekeknek a rendeltetésük szerint egyre nagyobb szerepet kell játszaniuk a helyi világegyetemi kormányzásban és igazgatásban.
55:11.1 (635.3) A felsőbb-világegyetemi kis- és nagyövezetek nem szerepelnek közvetlenül a fényben és életben való megállapodásra rendeltekre kidolgozott tervben. Az ilyen evolúciós fejlődés elsődlegesen a helyi világegyetemhez, mint igazgatási egységhez tartozik, és e fejlődés csak a helyi világegyetem alkotóelemeire értelmezhető. Egy felsőbb-világegyetem akkor állapodik meg a fényben és életben, amint annak minden helyi világegyeteme is ilyen tökéletessé válik. De a hét felsőbb-világegyetem közül még egy sem érte el ezt, sőt még csak meg sem közelítette.
55:11.2 (635.4) A kisövezeti korszak. Amennyire a megfigyelések engedik, az ötödik vagy kisövezeti egyensúlyba hozatali szakasz kizárólag a felsőbb-világegyetemben kialakított körökben lévő száz társult helyi világegyetem fizikai állapotával és a végleges állapot összehangolt elérésével hozható összefüggésbe. Láthatólag csak az erőtér-központok és társaik érintettek az anyagi teremtésrészek ilyen jellegű átállásában.
55:11.3 (635.5) A nagyövezeti korszak. A hatodik szakaszt vagy nagyövezeti egyensúlyba hozatalt illetően csak találgatni tudunk, ugyanis ilyen eseményt még egyikünk sem tapasztalt meg. Mindazonáltal sokféle változást lehetségesnek tartunk azon igazgatási és más jellegű átszervezések kapcsán, melyek a lakott világok és azok világegyetemi csoportjainak ilyen fejlett helyzetével valószínűleg együtt járhatnak.
55:11.4 (635.6) Lévén, hogy a kisövezeti helyzetnek köze van az összehangolt fizikai egyensúlyhoz, ezért bizonyítható, hogy a nagyövezeti egyesülés összefüggésbe hozható a fejlődés bizonyos új értelmi szintjeivel, talán valamiféle nagyobb előrelépéssel a mindenségrendi bölcsesség legmagasabb szintjének elérése felé.
55:11.5 (635.7) Az átalakulásokat vizsgálva olyan következtetésekre jutunk, hogy azok valószínűleg az evolúciós fejlődés addig még el nem ért szintjeinek elérésével jelennek meg, mely következtetések egyébként az egyes világokon megnyilvánuló fejlődési folyamatok eredményeinek megfigyelése révén, valamint ezen idősebb és fejlettebb szférákon élő egyes halandók tapasztalatainak figyelembevétele útján származtathatók.
55:11.6 (635.8) Világosan kell látni, hogy egy világegyetem vagy felsőbb-világegyetem igazgatási rendjei és a kormányzási módszerei semmilyen mértékben nem korlátozhatják vagy késleltethetik egy lakott bolygó vagy bármely egyes halandó evolúciós fejlődését vagy szellemi előrelépését az ilyen szférán.
55:11.7 (635.9) Némely idősebb világegyetemben találunk olyan, a fény és élet korszakának ötödik és hatodik szakaszába lépett – sőt már régen a hetedik korszakban járó – világot, melynek helyi csillagrendszere még nem állapodott meg a fényben. A fiatalabb bolygók ugyan késleltethetik a csillagrendszer egyesítését, de ez a legkisebb mértékben sem hátráltatja az idősebb és fejlett világ előrehaladását. A környezeti feltételek még egy elszigetelt világ esetében sem képesek meghiúsítani az egyes halandó személyes előrelépését; a názáreti Jézus, mint ember az emberek között, személyesen érte el a fény és élet rendjét ezerkilencszáz évvel ezelőtt az Urantián.
55:11.8 (636.1) A végleges állapotot már régen elért világok megfigyelése alapján jutottunk azokra a meglehetősen bizonyos következtetésekre, hogy mi fog történni, amikor a teljes felsőbb-világegyetem eléri a végleges állapotot a fényben, még ha nem is vagyunk képesek biztonsággal leírni a hét felsőbb-világegyetem állandósulásának eseményét.
55:12.1 (636.2) Nem vagyunk képesek biztonsággal előre jelezni, hogy mi fog történni, amikor egy felsőbb-világegyetem megállapodik a fényben, mert ilyen esemény eddig még nem zajlott le. A melkizedekek tanításai alapján, melyeknek egyébként eddig még soha semmi nem mondott ellent, bizonyítható, hogy gyökeres változások következnek be az idő és tér teremtésrészei minden egységének teljes szervezetében és igazgatási rendjében, mely teremtésrészek köre a lakott világoktól a felsőbb-világegyetemi központokig terjed.
55:12.2 (636.3) Általános az a vélekedés, hogy az egyébként meghatározott feladattal meg nem bízott teremtményi-háromságot elért fiak közül igen sokan fognak majd összegyűlni a végleges rendű felsőbb-világegyetemek központján és alárendelt székhelyein. Ez azzal együtt várható, hogy a külső-térbeliek egykor majd megérkeznek a felsőbb-világegyetembe azon útjuk egyik állomásaként, mely a Havonába és a Paradicsomig vezet; de ezt tudni természetesen nem tudhatjuk.
55:12.3 (636.4) Ha és amennyiben egy felsőbb-világegyetem megállapodik a fényben és életben, akkor, mi úgy hisszük, a Legfelsőbbnek a jelenleg tanácsadói feladatot ellátó Korlátlan Ellenőrei válnak a felsőbb igazgatási testületté a felsőbb-világegyetem központi világán. Ők azok a személyiségek, akik képesek közvetlen kapcsolatba lépni az abszonit intézőkkel, akik haladéktalanul tevékennyé válnak a végleges rendű felsőbb-világegyetemben. Bár e Korlátlan Ellenőrök sokáig tanácsadóként és tanácsosként működtek a fejlettebb evolúciós teremtési egységekben, nem vállalnak igazgatási felelősséget mindaddig, amíg a Legfelsőbb Lény a fennhatóságot el nem nyeri.
55:12.4 (636.5) A Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei, akik e korszakban átfogóbban működnek, nem végesek, abszonitok, véglegesek vagy végtelenek; ők maguk a felsőség, és csak képviselik a Legfelsőbb Istent. Ők a tér-idő felsőség megszemélyesülései és ennélfogva nem működnek a Havonában. Kizárólag legfelsőbb egyesítőkként működnek. Talán szerepük lesz a világegyetemi tükrözőműködési eljárásban, de ebben nem vagyunk biztosak.
55:12.5 (636.6) Egyikünknek sincs kielégítő fogalma arról, hogy mi fog történni, amikor a nagy világegyetem (a Havonától függő hét felsőbb-világegyetem) teljes egészében eljut a fény és élet végleges állapotába. Ez az esemény a központi világegyetem megjelenése óta végbement események közül kétségkívül a legalapvetőbb lesz az örökkévalósági beszámolókban. Vannak olyanok, akik úgy tartják, hogy maga a Legfelsőbb Lény ki fog emelkedni a szellemszemélyét burkoló Havona-rejtelemből és a hetedik felsőbb-világegyetem központjára fog költözni mint az idő és tér tökéletessé lett teremtésösszességének mindenható és tapasztalás által fejlődő ura. De ezt tényleg nem tudjuk.
55:12.6 (636.7) [Közreadta egy, az urantiai Főangyali Tanács mellé átmenetileg kirendelt Fenséges Hírvivő.]
Az Urantia könyv
56. írás
56:0.1 (637.1) AZ ISTEN egység. Az Istenség összehangoltsága egyetemes. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. A tökéletes és a tökéletlen valóságosan is összekapcsolódik, és ezért emelkedhet a véges evolúciós teremtmény a Paradicsomig az Egyetemes Atya rendelkezése szerint: „Légy tökéletes, miként én magam is tökéletes vagyok.”
56:0.2 (637.2) A teremtés különböző szintjei a Világmindenség Építészeinek terveiben és igazgatásában mind egységet alkotnak. A tér-idő halandók korlátolt elméi számára a világegyetem számos olyan kihívást és helyzetet jelenthet, melyek nyilvánvaló összhanghiányról tanúskodnak és a hatékony összehangolás hiányát jelzik; de közülünk azok, akik képesek a világegyetem jelenségeit tágabb összefüggéseiben látni, és akik jártasabbak a teremtő változatosságot alkotó alapegység kimutatásának művészetében és a többelvűség ilyenforma működését teljesen átható isteni páratlanság felfedezésében, mind jobban érzékelik az egyetemes alkotó energia mindeme különféle megnyilvánulásaiban rejlő isteni és egyedülálló célt.
56:1.1 (637.3) A fizikai vagy anyagi teremtés nem végtelen, viszont tökéletesen összehangolt összesség. Van külön erő, energia és erőtér, de mindezek eredetükben egyek. A hét felsőbb-világegyetem láthatóan kettős; a központi világegyetem hármas természetű; a Paradicsom ezzel szemben egyedi jellegű. A Paradicsom a tényleges forrása minden anyagi világegyetemnek – tehát a múlt, a jelen és a jövő világegyetemeinek egyaránt. De ez a mindenségrendi leszármaztatás örökkévalósági esemény; semmiféle – múltbeli, jelenbeli vagy jövőbeli – időpontban nem bukkan elő a Fény Szigetének magjából a tér vagy az anyagi mindenségrend. A Paradicsom mint mindenségrendi forrás a tér és az idő megjelenése előtt működik; ennélfogva származékai az időben és a térben egyedülállónak tűnnének, ha nem a Korlátlan Abszolúton, vagyis végleges térbeli tárházukon és időbeli kinyilatkoztatójukon és szabályozójukon keresztül emelkednének ki.
56:1.2 (637.4) A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, míg az Istenségi Abszolút váltja ki a teljes anyagi valóság páratlanul tökéletes felügyeletét; e két Abszolút pedig működésileg az Egyetemes Abszolút révén egyesül. Az anyagi világegyetem ezen egyesítő összefonódását a legjobban úgy érthetik meg a személyiségek – az anyagi, a morontia, az abszonit vagy a szellemi személyiségek – ha megfigyelik minden igaz anyagi valóságnak az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjának hatására adott gravitációs válaszát.
56:1.3 (638.1) A gravitációs egyesülés általános és változhatatlan; a tiszta-energia fajtájú válasz úgyszintén egyetemes és kikerülhetetlen. A tiszta energia (az elsőfajú erő) és a tiszta szellem is teljes gravitáció-előérzékenységet mutat. Az Abszolútokban meglévő ezen elsődleges erőket személyesen az Egyetemes Atya szabályozza; így minden gravitáció középpontja a tiszta energia és a tiszta szellem paradicsomi Atyjának személyes jelenlétében és az ő anyagfeletti lakóhelyében van.
56:1.4 (638.2) A tiszta energia az őse minden viszonylagos, nem-szellemi működési valóságnak, míg a tiszta szellem minden alapenergia-rendszer isteni és irányító felügyeletét magában rejtő lehetőség. Mindeme valóságoknak, melyek oly változatosan nyilvánulnak meg szerte a térben és oly változatos formában figyelhetők meg az idő múlásában, a paradicsomi Atya személyében van a középpontjuk. Őbenne egyek ők – egyesülniük kell – mert az Isten egy. Az Atya személyisége az abszolút szintjén egyesített.
56:1.5 (638.3) Az Atya Isten végtelen természetében sehogyan sem létezhet a valóság kettőssége úgy, mint fizikai és szellemi valóság; de abban a pillanatban, ahogy elfordulunk a paradicsomi Atya személyes értékeinek végtelen szintjeitől és abszolút valóságától, megfigyelhetjük e két valóság létezését és megérthetjük, hogy ezek tökéletesen érzékenyek az ő személyes jelenlétére; minden őbenne áll fenn.
56:1.6 (638.4) Amint eltávolodtok a paradicsomi Atya végtelen személyiségének korlátlan fogalmától, rögtön feltételeznetek kell az ELMÉT, mint azt az elhagyhatatlan készséget, mely az eredeti egyisteni Teremtő személyiségnek, az Első Forrásnak és Középpontnak – a VAGYOK-nak – az egyre inkább elkülönülő kettős világegyetemi megnyilvánulásait egyesíti.
56:2.1 (638.5) A Gondolat-Atya szellemi formában a Szó-Fiúban fejeződik ki és a tágas anyagi világegyetemekben a Paradicsomon keresztül jut el a valóság-kiteljesedéshez. Az Örökkévaló Fiú szellemi kifejeződései szoros kapcsolatban vannak a teremtés anyagi szintjeivel a Végtelen Szellem működése révén, akinek szellemkihatású elme-segédkezése folytán és akinek fizikai-irányítói elmecselekedeteiben az Istenség szellemi valóságai és az Istenség anyagi válaszrezgései kölcsönösen összefüggenek.
56:2.2 (638.6) Az elme a Végtelen Szellem működési felruházottsága, s ezért a lehetőségeiben végtelen és adomány voltában egyetemes. Az Egyetemes Atya elsődleges gondolata kettős kifejeződési formában válik örökkévalóvá: a Paradicsom Szigetében és a vele egyenlő Istenségben, a szellemi és Örökkévaló Fiúban. Az örök valóság e kettőssége teszi az elme-Istent, a Végtelen Szellemet kikerülhetetlenné. Az elme a szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája. Az anyagi-evolúciós teremtmény csakis az elme segédkezése révén képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet.
56:2.3 (638.7) E végtelen és egyetemes elme segédkező tevékenységét az idő és tér világegyetemeiben a mindenségrendi elmeként fejti ki; és bár jelen van a szellem-segédek legegyszerűbb formájú segédkezésétől kezdve a világegyetem legfőbb végrehajtójának fényes elméjéig mindenhol, még e mindenségrendi elme is megfelelő mértékű egységet alkot a Hét Tökéletes Szellem felügyeletében, akik viszonzásképpen összehangolják tevékenységüket az idő és tér Legfelsőbb Elméjével és tökéletes kapcsolatban állnak a Végtelen Szellem mindent magába foglaló elméjével.
56:3.1 (639.1) Miként az egyetemes elme-gravitáció központja a Végtelen Szellem paradicsomi személyes jelenlétében van, úgy az egyetemes szellem-gravitáció középpontja az Örökkévaló Fiú paradicsomi személyes jelenléte. Az Egyetemes Atya egy, de a tér-idő számára a tiszta energia és a tiszta szellem kettős jelenségeiben nyilatkozik meg.
56:3.2 (639.2) A Paradicsom szellem-valóságainak összessége úgyszintén egy, viszont minden tér-idő helyzetben és viszonylatban ez az egyetlen szellem az Örökkévaló Fiú szellemszemélyiségeinek és kiáradásainak, valamint a Végtelen Szellem és társ-teremtései szellemszemélyiségeinek és hatásainak kettős jelenségében nyilvánul meg; és van még egy harmadik szint is – melyet tisztán szellemi részek alkotnak – az Atya által adományozott Gondolatigazítók és más szellem-entitások, melyek személyest el nem érők.
56:3.3 (639.3) Mindegy, hogy melyik világegyetemi tevékenységi szinten találkozol szellemi jelenségekkel vagy lépsz kapcsolatba szellemlényekkel, tudhatod, hogy mindezek a Szellem Fiú és a Végtelen Elme-szellem segédkezése révén az Istenből erednek, aki szellem. E kiterjedt szellem olyan jelenségként működik az idő evolúciós világain, ahogyan azt a helyi világegyetemek központjából irányítják. A Teremtő Fiak e fővárosaiból jön el a Szent Szellem és az Igazság Szelleme, az elmeszellem-segédek segédkezésével együtt, az alacsonyabb és fejlődőben lévő anyagi-elme szintekre.
56:3.4 (639.4) Míg az elme viszonylag egyesítettebb a Legfelsőbb Lénnyel társult Tökéletes Szellemek szintjén és mivel a mindenségrendi elme az Abszolút Elme alá van rendelve, ezért a fejlődő világoknak nyújtott szellem-segédkezés közvetlenebbül egyesül a helyi világegyetemek középpontjaiban lakozó személyiségekben és az elnöklő Isteni Segédkezők személyében, akik cserébe majdnem tökéletes kapcsolatban vannak az Örökkévaló Fiú paradicsomi gravitációs körével, ahol is az összes, tér-időbeli szellem-megnyilatkozás végső egyesülése zajlik.
56:3.5 (639.5) A tökéletessé alakított teremtményi lét elérhető, fenntartható és örökkévalóvá tehető azáltal, hogy az öntudattal bíró elme egyesül a paradicsomi Háromság egyik személye elő-háromsági szellem-felruházottságának egy részével. A halandói elme az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem Fiainak és Leányainak alkotása, és amint ez a halandói elme eggyé kapcsolódik az Atyától származó Gondolatigazítóval, felruházódik az evolúciós teremtésrészek háromszoros szellemiségével. De ez a hármas szellemkifejeződés csak a véglegesrendűekben egyesül tökéletesen, éppen úgy, ahogy az örökkévalóságban egyesültek az Egyetemes VAGYOK-ban, mielőtt ő egyáltalán az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem Egyetemes Atyjává vált volna.
56:3.6 (639.6) A szellemnek mindig és véglegesen háromszorosan kell kifejeződnie és végső formájában háromsági egyesülést kell megvalósítania. A szellem egyetlen forrásból háromszoros kifejeződésen keresztül ered; és a véglegességben el kell érnie, és el is éri a teljes kibontakozást abban az isteni egyesülésben, amit az Isten megtalálásában – az isteniséggel való egységben – tapasztal meg az örökkévalóságban, és az Atya egyetemes gondolata örök szavának végtelen kifejeződéséből származó mindenségrendi elme segédkezése révén.
56:4.1 (639.7) Az Egyetemes Atya istenmód egyesített személyiség; így az ő minden felemelkedő besorolású gyermeke, akiket az Atya akarata szerint a Paradicsomról elindult és az anyagi halandókba költöző Gondolatigazítók visszatérési késztetése visz a Paradicsomra, hasonlóképpen megvalósítja a teljes személyiség-egyesülést még a Havona elérése előtt.
56:4.2 (640.1) A személyiség eredendően minden valóságelem egyesítésére törekszik. Az Első Forrás és Középpont végtelen személyisége, az Egyetemes Atya egyesíti a Végtelenség mind a hét Abszolút-elemét; és a halandó ember személyisége, lévén az Egyetemes Atya egyedülálló és közvetlen adománya, hasonlóképpen rendelkezik a halandó teremtményt alkotó tényezők egyesítésének képességével. A minden teremtményi személyiségben meglévő ilyen egységesítő alkotókészség a magasabb rendű és egyedülálló forrásának anyajegye, és annak további bizonysága is, hogy a személyiségkörön keresztül elszakíthatatlan kapcsolatban áll ugyanezzel a forrással, mely révén e teremtmény személyisége közvetlen és éltető kapcsolatot tart fenn a minden személyiség Atyjával a Paradicsomon.
56:4.3 (640.2) Figyelmen kívül hagyva azt, hogy az Isten a Hétszeres területeiről nyilvánul meg a felsőségen és a véglegességen keresztül az Abszolút Istenig, a személyiségi kör, melynek középpontja a Paradicsomon és az Atya Isten személyében van, biztosítja az isteni személyiség mindeme különféle kifejeződéseinek teljes és tökéletes egyesülését; legalábbis ami a minden értelmes létezési szinten és a tökéletes, tökéletessé alakított és tökéletesedő világegyetemek minden területén élő összes teremtmény-személyiséget illeti.
56:4.4 (640.3) Noha Isten a világegyetemek számára és a világegyetemekben összességében az, aminek nektek bemutattuk, azonban számotokra és minden Istent ismerő teremtmény számára ő egy, mégpedig a ti Atyátok és az ő Atyjuk. A személyiség számára Isten nem lehet többszemélyű. Isten az ő minden egyes teremtménye számára Atya, és teljességgel kizárt, hogy egy gyermeknek egynél több apja legyen.
56:4.5 (640.4) Bölcseletileg, mindenségrendi szempontból, és a különböző megnyilatkozási szintek és helyszínek esetében lehetséges, sőt mi több, szükségszerű többszemélyiségű istenségi működést érzékelnetek és elfogadnotok a többes Háromságok létezését; de a világmindenségben minden személyiség esetében igaz az, hogy az istenimádat révén az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében egy az Isten; és az az egyesített és személyes Istenség nem más, mint a paradicsomi ősünk, az Atya Isten, az adományozó, a megtartó és minden személyiség Atyja a lakott világok halandó emberétől a Fény központi Szigetén lakozó Örökkévaló Fiúig.
56:5.1 (640.5) A paradicsomi Istenség egy volta, oszthatatlansága öröktől való létezésen alapuló és teljes. Az Istenségnek három örök megszemélyesülése van – az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem – de a paradicsomi Háromságban ők ténylegesen egy Istenség, mely osztatlan és oszthatatlan.
56:5.2 (640.6) Az öröktől való létezésen alapuló valóság eredeti Paradicsom-Havona szintjéből két abszolútat el nem érő szint vált ki, s az Atya, a Fiú és a Szellem itt fogott bele a nagyszámú személyes társ és alárendelt teremtésébe. Bár helytelen lenne e tekintetben megpróbálkozni az abszonit istenségegyesülésnek a véglegesség tapasztalás-meghaladó szintjein való vizsgálatával, addig kivitelezhető az, hogy áttekintsük a különböző Istenség-megszemélyesülések egyesítő működésének néhány vonását, akikben az isteniség működésileg nyilvánul meg a teremtés különböző övezetei és az értelmes lények különböző rendjei számára.
56:5.3 (640.7) Az isteniség jelenlegi felsőbb-világegyetemi működése tevékenyen nyilvánul meg a Legfelsőbb Teremtők – a helyi világegyetemi Teremtő Fiak és Szellemek, a felsőbb-világegyetemi Nappalok Elődei és a Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme – tevékenységében. E lények alkotják a Hétszeres Istennek az Egyetemes Atyához vezető első három szintjét, és a Hétszeres Isten e teljes területe a tapasztalás által fejlődő istenség első szintjén hangolódik össze a kialakuló Legfelsőbb Lényben.
56:5.4 (641.1) A Paradicsomon és a központi világegyetemben az Istenség-egység tényszerűen létező. Az idő és a tér fejlődő világegyetemeiben az Istenség-egység elért eredmény.
56:6.1 (641.2) Amikor az Istenség három örök személye osztatlan Istenségként működik a paradicsomi Háromságban, akkor tökéletes egységet valósítanak meg; hasonlóképpen, amikor akár együtt, akár külön-külön teremtenek, akkor a paradicsomi gyermekeik az isteniség jellegzetes egységét mutatják. A célnak ez az istenisége, melyet a Legfelsőbb Teremtők és a tér-idő területek Urai lényegítenek meg, a tapasztalásban kibontakozó felsőségi fennhatóságának egyesítő hatalom-képességében nyilvánul meg, ami pedig a világegyetem személytelen energia-egységének jelenlétében olyan valóság-feszültséget alkot, amely csak a tapasztalás által fejlődő Istenség tapasztalásban kibontakozó személyiség-valóságaival való megfelelő egyesülésen keresztül oldódhat.
56:6.2 (641.3) A Legfelsőbb Lény személyiségi valóságai a paradicsomi Istenségektől származnak és a külső Havona-kör kísérleti világán egyesülnek a nagy világegyetem Teremtő isteniségeiből kiáradó Mindenható Legfelsőbb erő-előjogaival. A Legfelsőbb Isten, mint személy már a hét felsőbb-világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában, de csak szellemi szinteken működött. A Felsőség Mindenható erőterének kialakulása, melyet a fejlődő világegyetemekben végbement változatos isteniségi egységbe rendeződés tett lehetővé, az Istenségnek egy új erő-jelenlétét lényegítette meg; ez pedig összehangolódott a Havonában a Legfelsőbb szellemi személyével a Legfelsőbb Elme révén, amely ezzel egyidejűleg a Végtelen Szellem végtelen elméjében meglévő kibontakozási lehetőségből a Legfelsőbb Lény tevékenyen működő elméjévé alakult.
56:6.3 (641.4) A hét felsőbb-világegyetem evolúciós világainak anyagi elméjű teremtményei csak úgy érthetik meg az Istenség-egységet, ahogyan az a Legfelsőbb Lény ezen erő-személyiség egységbe rendeződésében fejlődik. Isten semelyik létezési szinten sem haladhatja meg az adott szinten élő lények felfogóképességét. A halandó embernek az igazság felismerése, a szépség értékelése és a jóság imádata révén kell eljutnia odáig, hogy felismerjen egy szerető Istent s ezután a Legfelsőbb megértése felé vivő, egyre magasabb istenségi szinteken keresztül haladva kell tovább fejlődnie. Az Istenséget, miután a teremtmény azt mint hatalomban egyesültet felfogta, a megértéshez és az eléréshez szellemben megszemélyesítheti.
56:6.4 (641.5) Míg a felemelkedő halandók a Mindenható hatalmát a felsőbb-világegyetemi központokon, a Legfelsőbb személyiségét pedig a Havona külső köreiben értik meg teljesen, ténylegesen nem találják meg a Legfelsőbb Lényt, mivel sorsuk a paradicsomi Istenségek megtalálása. Még a véglegesrendűek, a hatodik létszakaszú szellemek sem találták meg a Legfelsőbb Lényt, és valószínűleg nem is fogják megtalálni addig, amíg el nem érik a hetedik szakaszú szellemi állapotot, és amíg a Legfelsőbb nem válik ténylegesen működővé a jövőbeli külső világegyetemek tevékenységeiben.
56:6.5 (641.6) De amint a felemelkedők meglelik az Egyetemes Atyát mint a Hétszeres Isten hetedik szintjét, akkor már elérték a világegyetemi teremtményekkel való személyes kapcsolatok minden istenségi szintje Első Személyének személyiségét.
56:7.1 (642.1) A folyamatos evolúciós fejlődés a tér-idő világegyetemekben együtt jár az Istenségnek az összes értelmes teremtmény számára egyre jobban kiteljesedő kinyilatkoztatásával. Az evolúciós fejlődési csúcspont elérése valamely bolygón, csillagrendszerben, csillagvilágban, világegyetemben, felsőbb-világegyetemben vagy a nagy világegyetemben ezzel összefüggésben jelzi az istenségi működés kiteljesedését a haladó teremtésegységek számára és bennük. Az isteniség minden ilyen helyi kiteljesedését a teljesebb istenség-megnyilatkozás bizonyos, jól meghatározott kihatásai kísérik a teremtés minden más övezete esetében. A Paradicsomtól kifelé haladva a véghez vitt és elért evolúció minden egyes új területe a világegyetemek mindensége számára a tapasztalás által fejlődő Istenségnek egy új és teljesebb kinyilatkoztatását alkotja.
56:7.2 (642.2) Ahogy a helyi világegyetem különböző alkotórészei egyre nagyobb számban jutnak el a fény és élet korszakába, úgy egyre nagyobb mértékben nyilvánul meg a Hétszeres Isten. A tér-idő evolúció a Hétszeres Isten első kifejeződésének – a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem társulásának – szabályozó hatásával kezdődik el a bolygókon. Amikor egy csillagrendszer jut el a fénybe, akkor e Fiú-Szellem kapcsolat eléri a működésének teljességét; és amikor egy egész csillagvilág éri el ezt az állapotot, akkor ott a Hétszeres Isten második szakasza válik tevékenyebbé az ilyen teremtésrészben. A helyi világegyetem teljessé tett igazgatási fejlődését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemek új és közvetlenebb segédkezései jellemzik; és ekkor kezdődik el a Legfelsőbb Isten örökké tökéletesedő kinyilatkoztatása és megértése is, melynek végeredménye a Havona hatodik köréhez tartozó világokon áthaladó felemelkedő számára a Legfelsőbb Lény teljesebb megértése.
56:7.3 (642.3) Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem az értelmes teremtmények számára öröktől való létezésen alapuló istenség-megnyilatkozás, és ezért nem egyformán teljesednek ki a teremtésösszesség elme- és szellem-teremtményeinek személyiségviszonyaiban.
56:7.4 (642.4) Meg kell említeni, hogy a felemelkedő halandók megtapasztalják az Istenség egymást követő szintjeinek személytelen jelenlétét még jóval azelőtt, hogy elegendően szellemivé alakulnának és megfelelően felkészülnének az ezen Istenségek mint személyiségek személyesen megtapasztalható felismerésére és a velük való kapcsolatfelvételre.
56:7.5 (642.5) Minden egyes új evolúciós eredmény a teremtés valamely övezetén belül, valamint minden új térnyerés az isteniségi megnyilatkozások révén, együtt jár az Istenség működési-kinyilatkoztatásának egyidejű kiterjedésével a teremtésösszesség akkor létező és előzőleg már megszervezett egységein belül. A világegyetemek és alkotórészeik ezen új igazgatási rendjének bevezetése láthatóan nem mindig egyezik meg tökéletesen az itt bemutatott eljárással, ugyanis az a szokás, hogy igazgatási csoportokat küldenek előre, hogy az új igazgatási felügyelet további és egymást követő korszakait előkészítsék. Még a Végleges Isten is előre vetíti magasabb rendű világegyetem-felügyeleti hatalmát a fény és élet korszakába eljutott helyi világegyetem kései életszakaszaiban.
56:7.6 (642.6) Tény, hogy amint az idő és tér teremtésrészei fokozatosan megállapodnak az evolúciós besorolásban, megfigyelhető a Legfelsőbb Istennek egy új és teljesebb működése, s ezzel egyidejűleg a Hétszeres Isten első három megnyilvánulásának visszavonulása is. Ha és amennyiben a nagy világegyetem eljut a fény és élet korszakába, milyen lesz akkor a Hétszeres Isten Teremtő-Alkotó megnyilatkozásainak jövőbeli működése, ha a Legfelsőbb Isten közvetlen irányítása alá vonja az idő és a tér teremtésrészeit? Vajon a tér-idő világegyetemek szervezői és úttörői kapnak-e szabadságot hasonló tevékenységek végzéséhez a külső térben? Nem tudjuk, de igen sokat foglalkozunk az ilyen és hasonló kérdésekkel.
56:7.7 (643.1) Amint a tapasztalás által fejlődő Istenség határai kiterjednek a Korlátlan Abszolút területeire, már látjuk is magunk előtt a Hétszeres Isten tevékenységét a jövő e teremtéseinek korai evolúciós korszakaiban. A Nappalok Elődeinek és a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemeknek a jövőbeli szerepét illetően nincs közöttünk egyetértés. Azt sem tudjuk, hogy a Legfelsőbb Lény fog-e ezekben úgy működni, ahogy a hét felsőbb-világegyetemben, avagy nem. Azt azonban mindannyian gyanítjuk, hogy a mihályok, a Teremtő Fiak rendeltetése az, hogy e külső világegyetemekben tevékenykedjenek. Néhányan úgy tartják, hogy a jövőben valamiféle szorosabb egyesülés fog kialakulni az együttműködő Teremtő Fiak és az Isteni Segédkezők között; még az is lehetséges, hogy egy ilyen teremtői egyesülés a végleges természetű teremtő-társi önazonosság valamiféle új kifejeződését fogja eredményezni. Valójában azonban semmi bizonyosat nem tudunk a ki nem nyilatkoztatott jövő efféle lehetőségeiről.
56:7.8 (643.2) Tudjuk viszont, hogy az idő és tér világegyetemeiben a Hétszeres Isten fokozatos közeledést biztosít az Egyetemes Atyához, és hogy ez az evolúciós közeledés tapasztalásilag egyesül a Legfelsőbb Istenben. Azt is sejtjük, hogy ennek a tervnek a külső világegyetemekben kell kiteljesednie; másrészről a lények azon új rendjei, melyek valamikor ezekben a világegyetemekben fognak élni, talán a végleges szinteken és abszonit eljárásokkal lesznek képesek az Istenséghez közeledni. Röviden, halvány fogalmunk sincs arról, hogy milyen istenség-megközelítési módszer fog rendelkezésre állni a külső tér jövőbeli világegyetemeiben.
56:7.9 (643.3) Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a tökéletessé tett felsőbb-világegyetemek valamiképpen részei lesznek ama lények paradicsomi felemelkedési létpályájának, akik e külső teremtésrészekben fognak lakozni. Igencsak valószínű, hogy abban a jövőbeli korszakban tanúi lehetünk a külső-térbeliek Havona felé tartó közeledésének a hét felsőbb-világegyetemen keresztül, amit a Legfelsőbb Isten fog segíteni a Hét Tökéletes Szellem közreműködésével vagy anélkül.
56:8.1 (643.4) A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van a halandó ember tapasztalásában: először is, ő a tér-idő isteniség, a Hétszeres Isten egyesítője; másodszor, ő az Istenségnek a véges teremtmények által ténylegesen is felfogható teljessége; harmadszor, ő a halandó ember egyetlen közeledési lehetősége az abszonit elme, az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésének tapasztalás-meghaladó megismeréséhez.
56:8.2 (643.5) A helyi világegyetemekben született, a felsőbb-világegyetemekben nevelkedett és a központi világegyetemben felkészült felemelkedő véglegesrendűek személyesen élhetnek a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten tér-idő istenisége megértésének teljes lehetőségével. A véglegesrendűek a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak, s ezáltal halmozzák fel a tapasztalatokat egészen addig, amíg teljesen szert nem tesznek a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságára. A véglegesrendűek a bennük lakozó Igazító segédkezésén keresztül válnak képessé az Egyetemes Atya megtalálására, de az ilyen véglegesrendűek e tapasztalási eljárások révén képesek valóban megismerni a Legfelsőbb Lényt, és a végső rendeltetésük az, hogy a külső tér jövőbeli világegyetemeiben és azok érdekében a Legfelsőbb Istenséget szolgálják és kinyilatkoztassák.
56:8.3 (644.1) Jól jegyezzétek meg, hogy mindazt, amit az Atya Isten és az ő paradicsomi Fiai értünk tesznek, viszonzásképpen és szellemben mi is megtehetjük a megjelenő Legfelsőbb Lényért és őbenne. A szeretet, az öröm és a szolgálat megtapasztalása a világegyetemben kölcsönös. Az Atya Istennek nincs szüksége arra, hogy mindazt, amit a fiainak adományoz, vissza is kapja tőlük, de a fiak viszonzásul mindezt a társaiknak és a kialakuló Legfelsőbb Lénynek adományozzák (ha akarják).
56:8.4 (644.2) Minden teremtési jelenség tükrözi a megelőző teremtő-szellemi tevékenységeket. Jézus mondta, és ez szó szerint így igaz, „A Fiú csak azokat a dolgokat cselekszi, melyek megcselekedését az Atyától látja.” Valamikor majd ti halandók is elkezditek kinyilatkoztatni a Legfelsőbbet a társaitoknak, és e kinyilatkoztatást egyre magasabb szintűvé teszitek a Paradicsom felé tartó felemelkedés során. Az örökkévalóságban hetedik fokozatú véglegesrendűekként talán majd engedélyt kaptok az evolúciós teremtmények ezen Istenének még tökéletesebb kinyilatkoztatására a legfelsőbb – sőt a végleges – szinteken.
56:9.1 (644.3) A Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút az Egyetemes Abszolútban egyesül. Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást. A végtelen alatti szinteken három az Abszolút, de a végtelenségben már egynek jelennek meg. A Paradicsomon az Istenségnek három megszemélyesülése van, de a Háromságban ők már egyként vannak.
56:9.2 (644.4) A világmindenségre vonatkozó legfontosabb bölcseleti alapkérdés ez: vajon az Abszolút (a három Abszolút mint egy a végtelenségben) a Háromság előtt létezett? És vajon az Abszolút a Háromság őse? Vagy a Háromság az elődje az Abszolútnak?
56:9.3 (644.5) Vajon a Korlátlan Abszolút a Háromságtól független erő-jelenlét? Vajon az Istenségi Abszolút jelenléte magába foglalja-e a Háromság korlátlan működését? És vajon az Egyetemes Abszolút a Háromságnak, sőt egyfajta Háromságok Háromságának, a végső rendeltetése?
56:9.4 (644.6) Az a felfogás, hogy minden dolognak – még a Háromságnak is – az őse az Abszolút lenne, első közelítésben úgy tűnhet, hogy átmenetileg kielégíti a következetesség és a bölcseleti egységesség igényét, de minden ilyen következtetést érvénytelenít a paradicsomi Háromság örökkévalóságának tényleges volta. Nekünk úgy tanították, és ez meggyőződésünk is, hogy az Egyetemes Atya és az ő háromságbeli társai természetükben és létükben örökkévalók. Így tehát csak egyetlen következetes bölcseleti magyarázat lehetséges, éspedig: az Abszolút minden világegyetemi értelem számára a Háromságnak (a Háromságok Háromságának) az a személytelen és összehangolt válasza, mely minden alapvető és elsődleges térhelyzetre adatik, legyen az világegyetemen belüli vagy világegyetemen kívüli. A nagy világegyetem minden személyiség-értelme számára a paradicsomi Háromság mindörökre végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű, és a személyes valóságértelmezés és a teremtményi eszmélés minden gyakorlati szempontjából abszolút is.
56:9.5 (644.7) A teremtmény-elmék látószögéből e kérdés vizsgálata arra a végső következtetésre vezethet, miszerint az Egyetemes VAGYOK az elsődleges oka és a korlátlan forrása mind a Háromságnak, mind pedig az Abszolútnak. Amikor tehát személyes fogalmat próbálunk alkotni az Abszolútról, visszatérünk a paradicsomi Atyáról alkotott eszméinkhez és eszményképeinkhez. Amikor megpróbáljuk megértetni vagy tökéletesebben tudatosítani a különben személytelen Abszolútot, visszajutunk ahhoz a tényhez, hogy az Egyetemes Atya az abszolút személyiségű, öröktől való létezésen alapuló Atya; az Örökkévaló Fiú az Abszolút Személy, bár tapasztalási értelemben ő nem az Abszolút megszemélyesülése. Ezután elképzelhetjük a tapasztalás által fejlődő Háromságokat, amint az Istenségi Abszolút tapasztalás útján kibontakozó megszemélyesülésében teljesülnek ki, míg az Egyetemes Abszolútot úgy foghatjuk fel, mint az olyan világegyetemi és világegyetemen kívüli jelenségeket alkotót, mely jelenségek eredete a felsőség, a véglegesség és a végtelenség egyesített és összehangolt Istenség-társulásai – vagyis a Háromságok Háromsága – személytelen cselekedeteinek megnyilvánult jelenléte.
56:9.6 (645.1) Az Atya Isten észlelhető a végestől a végtelenig minden szinten, és bár a teremtményei a Paradicsomtól az evolúciós világokig különbözőképpen érzékelték őt, csakis az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem ismeri őt végtelenségként.
56:9.7 (645.2) A szellemi személyiség kizárólag a Paradicsomon abszolút, és az Abszolút fogalma csak a végtelenségben korlátlan. Az Istenség-jelenlét csak a Paradicsomon abszolút, és az Isten kinyilatkoztatása mindig részleges, viszonylagos és fokozatos marad, amíg az ő erőtere megtapasztalhatóan végtelenné nem válik a Korlátlan Abszolút térpotenciáljában, míg a személyiség-megnyilatkozása tapasztalásilag végtelenné nem lesz az Istenségi Abszolút megnyilvánult jelenlétében, és miközben a végtelenség e két kibontakozási lehetősége valóság-egyesültté nem válik az Egyetemes Abszolútban.
56:9.8 (645.3) De a végtelen alatti szinteken túl a három Abszolút egyként létezik, és ezáltal a végtelenség Istenség-értelmezésű, függetlenül attól, hogy bármilyen más létforma valaha is ráébred-e önmaga végtelenségtudatára.
56:9.9 (645.4) Az öröktől való létezésen alapuló besorolás az örökkévalóságban maga után vonja a végtelenség öröktől való létezésen alapuló öntudatát, még ha egy másik örökkévalóság kell is ahhoz, hogy a létező megtapasztalja a végtelenségi örökkévalóságban – az örök végtelenségben – rejlő tapasztalati úton kibontakozó lehetségességek önkiteljesítését.
56:9.10 (645.5) Az Atya Isten a személyes forrása minden Istenség- és valóság-megnyilatkozásnak minden értelmes teremtmény és szellemlény számára szerte a világegyetemek mindenségében. Személyiségekként, akár a jelenben, akár az örökkévaló jövő egymást követő világegyetemi tapasztalásai során, függetlenül attól, hogy eléritek-e a Hétszeres Istent, megértitek-e a Legfelsőbb Istent, megtaláljátok-e a Végleges Istent vagy megpróbáljátok-e felfogni az Abszolút Isten fogalmát, fel fogjátok fedezni örök megelégedésetekre azt, hogy az egyes kalandjaitok végig vitelével új tapasztalási szinteken újból megtaláltátok az örökkévaló Istent – az összes világegyetemi személyiség paradicsomi Atyját.
56:9.11 (645.6) Az Egyetemes Atya az egyetemes egység olyan magyarázata, ahogyan azt a legfelsőbb, sőt a végleges szintjén értelmezni kell az abszolút értékek és jelentéstartalmak véglegesen túli egységében – a korlátlan Valóságban.
56:9.12 (645.7) A Fő-erőszervezők kilépnek a térbe és mozgásba hozzák a tér energiáit úgy, hogy azok gravitációs választ adjanak az Egyetemes Atya paradicsomi vonzására; és közvetlenül ezután lépnek fel a Teremtő Fiak, akik ezeket a gravitációs sajátságokat mutató erőket lakott világegyetemekké szervezik és ezekben fejlődnek ki azok az értelmes teremtmények, akik magukba fogadják a paradicsomi Atya szellemét, majd az Atyához emelkednek, hogy minden lehetséges isteniségi sajátosságban olyanná váljanak, mint ő.
56:9.13 (645.8) Úgy tűnik, hogy a paradicsomi alkotó erők szakadatlan és terjeszkedő előrenyomulása a téren keresztül előre jelzi az Egyetemes Atya gravitációs vonzásának örökmód kiterjedő területét és ama különféle értelmes teremtményeknek a soha véget nem érő sokasodását, akik képesek szeretni Istent és akiket Isten is szerethet, és akik így, Istent ismerővé válva, dönthetnek úgy, hogy olyanok akarnak lenni mint ő, és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását.
56:9.14 (646.1) A világegyetemek mindensége együtt egyesített. Isten hatalmában és személyiségében is egy. Az összes energiaszint és az összes személyiség-szakasz összhangban van. Bölcseletileg és a tapasztalást illetően, elvben és a valóságban minden dolog és minden lény a paradicsomi Atyában összpontosul. Isten a minden, és ő benne van mindenben, és nélküle létező dolog vagy lény pedig nincs.
56:10.1 (646.2) Amint az élet és fény korszakába jutott világok a kezdeti szakaszból a hetedik korszak felé fejlődnek, fokozatosan érnek meg a Hétszeres Isten valóságának megértésére, amely a Teremtő Fiú iránti rajongástól a paradicsomi Atya imádatáig terjed. Az ilyen világok történelmének hetedik szakaszában az örökké fejlődő halandók egyre többet tudnak meg a Legfelsőbb Istenről, miközben élénken észlelik a Végleges Isten mindenre kiterjedő segédkezésének valóságát.
56:10.2 (646.3) E dicső korszakban az örökké fejlődő halandók legfontosabb elfoglaltsága az Istenség felfogható elemeinek – az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak – a jobb megértésére és teljesebb felfogására való törekvés. Ez jelképezi azt az erőfeszítést, hogy az ember felismerje Istent az elmében, az anyagban és a szellemben. E keresés során a halandó egyre jobban belemerül a bölcselet, a mindenségtan és az isteniség tapasztalati úton történő tanulmányozásába.
56:10.3 (646.4) A bölcseletet valamennyire már értitek, és az isteniséget már az istenimádatban, a mások szolgálatában és a személyes szellemi tapasztalásban fogjátok fel, de a szépség keresését – a mindenségtant – túl gyakran az ember puszta művészi törekvéseinek tanulmányozására korlátozzátok. A szépség, a művészet nagyrészt az éles ellentétek egyesítésének kérdése. A változatosság alapvető a szépség fogalmában. A legfelsőbb szépség, a véges művészet csúcsa nem más, mint a Teremtő és a teremtmény mindenségrendi szélsőségei roppant nagy voltának egyesítését mutató színmű. Amikor az ember megtalálja Istent és az Isten megtalálja az embert – a teremtmény olyan tökéletessé válik, mint a Teremtő – az a legfelsőbb szintű szépség fenséges elérése, a mindenségrendi művészet csúcsára való eljutás.
56:10.4 (646.5) Az anyagelvűség, az istent nem ismerés így a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentételének kiteljesedése. A legmagasabb rangú szépség az előbb-létezett összarányos valóságban megszületett változatok egyesülésének látképét alkotja.
56:10.5 (646.6) A mindenségtani gondolatszintek elérése magába foglal:
56:10.6 (646.7) 1. Kíváncsiságot. Az összhang iránti vágy és a szépség iránti szomj. Állhatatos próbálkozás az összarányos mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére.
56:10.7 (646.8) 2. Szépségtani érzéket. A szépség szeretete és a minden alkotó megnyilvánulás művészi vonásának egyre teljesebb értékelése a valóság minden szintjén.
56:10.8 (646.9) 3. Etikai érzékenységet. Az igazság felismerésén keresztül a szépség értékelése elvezet mindama dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek hatással vannak az isteni jóság felismerésére azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel; és így még a mindenségtan is elvezet az isteni valóságértékek – az Isten-tudat – kereséséhez.
56:10.9 (646.10) A fény és élet korszakába lépett világokon a legnagyobb figyelem az igazság, a szépség és a jóság megértésére irányul, mivel e minőségértékek magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér birodalmai számára. Az örökkévaló igazság jelentéstartalmai együttesen szólnak a halandó ember értelmi és szellemi természetéhez. Az egyetemes szépség magába foglalja a mindenségrendi teremtés egybeillő kapcsolódásait és ütemeit; ez még tisztábban értelmi vonzerő, és ez vezet az anyagi világegyetem egységes és összehangolt értelmezése felé. Az isteni jóság jelenti a végtelen értékek kinyilatkoztatását a véges elme számára, amelyben ezeket felfoghatja és ahol ezek az értékek egészen az emberi felfogóképesség szellemi határáig terjedhetnek.
56:10.10 (647.1) Az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját. A szépség élteti a művészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalásban jelentőséggel bíró szabályos ismétlődéseket. A jóság felöleli az etikai érzéket, az erkölcsiséget és a vallást – a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat.
56:10.11 (647.2) A szépség létezése éppúgy maga után vonja az értékeket elismerő teremtmény-elme jelenlétét, mint amilyen bizonyosan a fokozatos fejlődés ténye a Legfelsőbb Elme fölérendeltségét jelzi. A szépség nem más, mint a jelenségszintű valóság kiterjedt széttagozódásában értelmileg felismert összarányos tér-idő egységbe rendeződés, melynek egésze az előbb-létezett és örök egyetlenségből származik.
56:10.12 (647.3) A jóság a különböző, isteni tökéletességű szintek viszonylagos értékeinek elmebéli felismerése. A jóság felismeréséhez szükséges az erkölcsi besorolású elme megléte, mégpedig a jó és a rossz között különbséget tenni képes személyes elméé. A jóság, a nagyság birtokolása viszont a valódi isteniség-elérés mértéke.
56:10.13 (647.4) Az igazi összefüggések felismerése feltételezi az igazat a tévestől megkülönböztetni képes elmét. Az adományozott Igazság Szelleme, amely jelen van az urantiai ember elméjében, tévedhetetlenül válaszol az igazságra – ez nem más, mint az az élő szellemi kapcsolat minden dolog és minden lény között, amely az Isten felé tartó örök felemelkedésben mindezek összhangba hozásakor alakul ki.
56:10.14 (647.5) Minden elektron, gondolat vagy szellem minden lendülete külön cselekvő egység is az egész világegyetemben. Csak a bűn szigetelődik el és a rossz áll ellen a gravitációnak az elme- és szellemi szinteken. A világegyetem egy teljes egész; elszigetelten létező dolog, élő lény nincs. Az önmegvalósítás magvában rossz, ha közösségellenes. Szó szerint igaz: „Senki sem él önmagának.” A mindenségrendi közösségbe tagozódás alkotja a személyiség-egyesítés legmagasabb fokát. Jézus mondta: „Aki a legnagyobb akar lenni közöttetek, annak engedjétek meg, hogy mindenkit szolgálhasson.”
56:10.15 (647.6) Még az igazságot, a szépséget és a jóságot is – az ember értelmi közeledését az elme, az anyag és a szellem világegyeteméhez – az isteni, legfelsőbb eszménykép egyetlen egyesített fogalmává kell összefogni. Miként a halandói személyiség egyesíti magában az anyaggal, az elmével és a szellemmel kapcsolatos emberi tapasztalásokat, úgy válik ez az isteni és legfelsőbb eszmény erő-egyesítetté a Felsőségben, és ezt követően alakul személyiségi jellegűvé, mint az atyai szeretet Istene.
56:10.16 (647.7) Ahhoz, hogy teljes betekintést nyerjünk a részeknek bármely adott egészhez való kapcsolódásaiba, szükség van az összes rész és az adott egész viszonyának a megértésére; és a világegyetemben ez a teremtett részeknek az Alkotó Teljességhez való viszonyát jelenti. Így válik az Istenség az egyetemes és örök fejlődés felsőbb rendű, sőt végtelen céljává.
56:10.17 (647.8) Az egyetemes szépség a Paradicsom-Sziget tükröződésének felismerése az anyagi teremtésben, míg az örökkévaló igazság nem más, mint a paradicsomi Fiak különleges segédkezése, azoké a Fiaké, akik nemcsak a halandó fajoknak adják magukat, hanem minden néphez el is küldik az ő Igazság-szellemüket. Az isteni jóság még teljesebben megjelenik a Végtelen Szellem sokféle személyiségének szeretetteljes segédkezésében. De a szeretet, vagyis az említett három jegy összessége az ember azon felfogásának tekinthető, hogy az Isten az ő szellem-Atyja.
56:10.18 (648.1) A fizikai anyag az abszolút Istenségek paradicsomi energia-ragyogásának tér-idő árnyéka. Az igaz jelentéstartalmak az Istenség örökkévaló szavának halandó-értelmi tükröződései – a legfelsőbb fogalmak tér-idő értelmezése. Az isteniség jóságértékei az Egyetemes, az Örökkévaló és a Végtelen szellemszemélyiségeinek irgalmas segédkezései az evolúciós szférák tér-időbeli, véges teremtményei számára.
56:10.19 (648.2) Az isteniség e jelentőségteljes valóságértékei isteni szeretetként vegyülnek össze az Atyának az egyes személyes teremtményekkel kialakított kapcsolatában. Mindezek összehangolása a Fiúban és az ő Fiaiban isteni irgalomként megy végbe. Azok a Szellemen és az ő szellemi gyermekein keresztül isteni segédkezésként jelenítik meg jegyeiket, s ez az idő gyermekei iránti szeretetteljes könyörületesség bemutatása. E három isteniséget elsődlegesen a Legfelsőbb Lény testesíti meg erő-személyiség egységbe rendeződésként. Ezeket a Hétszeres Isten különféleképpen nyilvánítja ki az isteni jelentéstartalmak és értékek hét különböző társulásában a hét felemelkedési szinten.
56:10.20 (648.3) A véges ember számára az igazság, a szépség és a jóság az isteniség valóságának teljes kinyilatkoztatását magába foglalja. Amint az Istenség szeretetalapú értelmezése szellemileg kifejeződik az Istent ismerő halandók életében, úgy megjelennek az isteniség gyümölcsei is: az értelemre épülő béke, a társadalmi haladás, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség. A fény és élet korszakának hetedik szakaszába jutott világon a fejlettebb halandók már megtanulták, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világegyetemben – és tudják, hogy az Isten szeretet.
56:10.21 (648.4) A szeretet a vágy arra, hogy másokkal jót tegyünk.
56:10.22 (648.5) [Ezt az írást az Urantiára látogató egyik Fenséges Hírvivő készítette a Nebadoni Kinyilatkoztatási Testület felkérésére, együttműködésben egy bizonyos Melkizedekkel, aki az Urantia Bolygóhercegének helyetteseként tevékenykedik.]
* * * * *
56:10.23 (648.6) Az Egyetemes Egységről szóló ezen írás a huszonötödik abban a sorban, melyet a Mantutia Melkizedek vezette, tizenkét főből álló nebadoni bizottság engedélye alapján működő szerzői munkacsoport hitelesített. A beszámolókat a feletteseink által jóváhagyott eljárással szerkesztettük és angol nyelven készítettük urantiai időszámítás szerint 1934-ben.