Az Urantia Könyv

1. írás

Az Egyetemes Atya

1:0.1 (21.1) AZ EGYETEMES Atya a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek. Az Egyetemes Atyára vonatkozó igazság akkor jelent meg az emberiség számára, amikor a próféta kijelentette, hogy „Te, Isten, egyedül vagy; nincs melletted senki. Te teremtetted a mennyet és a mennyeknek országát, annak minden sokaságával együtt; te tartod meg őket és te szabályozod működésüket. A világegyetemeket Istenfiak teremtették. A Teremtő fényruhába öltözik és függönyként feszíti ki a mennyeket.” Csak az Egyetemes Atya fogalma — az egy Isten a sok isten helyett — tette képessé a halandó embert arra, hogy az Atyát mint isteni teremtőt és mint végtelen szabályozót értelmezze.

1:0.2 (21.2) A bolygórendszerek miriádjai mind azért teremtettek, hogy egykor majd számos különféle válfajú értelmes teremtmény lakja be azokat, olyan lények, akik képesek Istent megismerni, az isteni ragaszkodást elfogadni és őt viszontszeretni. A világegyetemek mindensége Isten műve és az ő különféle teremtményeinek lakhelye. „Isten teremtette az eget és alkotta a földet; nem hiába alkotta meg a világegyetemet és teremtette meg e világot; hanem lakhelyként alkotta.”

1:0.3 (21.3) A megvilágosult világok mind elismerik és imádják az Egyetemes Atyát, a teremtésösszesség örök megalkotóját és végtelen megtartóját. A saját akarattal bíró teremtmények mind az egyes világegyetemekben belevágtak a véges-végtelen paradicsomi utazásba, abba a lebilincselő küzdelembe, amely az Atya Isten megtalálásának örök kalandját jelenti. Az idő gyermekeinek minden másnál magasabb rendű célja az örökkévaló Isten megtalálása, az isteni természet megértése, az Egyetemes Atya megismerése. Az Istent ismerő teremtményeknek csupán egyetlen egy legfelsőbb szintű törekvése, egyetlen sóvár vágya van, ez pedig nem más, mint hogy a saját szférájukban olyanná váljanak, mint amilyen ő maga a személyiségének paradicsomi tökéletességében és az igaz felsőségének világegyetemi szférájában. Az Egyetemes Atya, aki az örökkévalóságban lakozik, adta ki a legfelsőbb utasítást: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” A paradicsomi hírvivők szeretettel és irgalommal adták tovább ezt az isteni buzdítást korszakokról korszakra és világegyetemről világegyetemre, még az olyan alacsonyrendű, állati eredetű teremtményekhez is eljuttatták, mint az urantiai emberfajták.

1:0.4 (22.1) Az isteniségi tökéletesség elérésére való törekvést előíró nemes és egyetemes parancs teljesítése az elsődleges kötelessége a tökéletes Isten minden, létküzdelmet folytató teremtmény-teremtésének, és ez kellene hogy legyen egyszersmind a legmagasabb rendű törekvésük is. Az isteni tökéletesség elérésének e lehetősége minden ember örök szellemi fejlődésének végső és bizonyos beteljesülése.

1:0.5 (22.2) Az Urantián élő halandók nemigen remélhetik, hogy végtelen értelemben tökéletessé válnak, ám teljességgel lehetséges, hogy az emberi lények onnan indulva, ahonnan az e bolygón élők is indulnak, elérjék azt a felsőbb és isteni célt, melyet a végtelen Isten tűzött ki a halandó ember számára; és amint e végzetet beteljesítik, mindenben, ami csak az önmegvalósításhoz és az elme-kiteljesítéshez hozzátartozik, az isteni tökéletességű saját szférájukon belül éppoly teljesek lesznek, mint Isten maga az ő végtelenségi és örökkévalósági szférájában. E tökéletesség anyagi értelemben nem lesz ugyan egyetemes, értelmi szempontból nem lesz korlátlan és szellem-tapasztalási szempontból nem lesz végleges, de végleges és teljes lesz az akarat isteniségének, a személyiségi késztetés tökéletességének és az Isten-tudatnak minden véges szempontjából.

1:0.6 (22.3) Ez a valódi jelentése annak az isteni parancsnak, hogy „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok”, mely a halandó embert mindegyre tovább hajtja és beljebb hívja azon a hosszú és lenyűgöző küzdelemben, melynek célja a szellemi értékek és az igaz világegyetemi jelentéstartalmak egyre magasabb és magasabb szintjeinek elérése. A világegyetemek Istenének magasztos keresése a legfelsőbb rendű kaland az idő és tér összes világának lakói számára.

1. Az Atya neve

1:1.1 (22.4) Azon nevek közül, amelyeken az Atya Istent szerte a világegyetemekben emlegetik, a leggyakoribb két megnevezés az Első Forrás és a Világegyetemi Középpont. A különböző világegyetemekben és a világegyetemeken belül a különböző övezetekben az Első Atyát különféle neveken ismerik. A teremtmények által a Teremtőnek adott nevek nagymértékben függenek a teremtményi Teremtő-felfogástól. Az Első Forrás és Világegyetemi Középpont sohasem mutatta meg magát nevében, hanem csak természetében. Ha hisszük, hogy mi a Teremtő gyermekei vagyunk, akkor teljesen természetes, hogy Atyának hívjuk. De ez a megnevezés a mi saját választásunk, és ez abból a felismerésből ered, hogy személyes kapcsolatban vagyunk az Első Forrással és Középponttal.

1:1.2 (22.5) Az Egyetemes Atya sohasem kényszerít a világegyetemek értelmes, saját akarattal bíró teremtményeire semmiféle önkényes tiszteletet, előírásos imádatot vagy szolgai alázatot. Az idő és tér világai evolúciós lakóinak maguktól — a szívükben — kell elismerniük, szeretniük és önként imádniuk őt. A Teremtő nem hajlandó a szellemi szabad akarattal rendelkező anyagi teremtményeit kényszerrel vagy erőszakkal a maga oldalára állítani. Az ember legszebb ajándéka az Isten számára az, hogy akaratát ragaszkodóan az Atya akarata teljesítésének szenteli; valójában a teremtményi akarat eme felajánlása a paradicsomi Atya számára az egyetlen lehetséges, igaz értékkel bíró ajándék. Az ember az Istenben él, mozog és létezik; semmi sincs, mit az ember az Istennek adni tudna, kivéve, hogy tiszteletben tartja az Atya akaratát, és e döntések, melyeket a világegyetem értelmes, saját akarattal bíró teremtményei meghoznak, alkotják annak az imádatnak a valóságát, mely olyannyira jól esik a Teremtő Atya szeretetteljes természetének.

1:1.3 (22.6) Amint végre igazán Isten tudatossá váltok, miután ténylegesen is felfedezitek a fenséges Teremtőt és elkezditek megtapasztalni az isteni szabályozó bennetek lakozó jelenlétét, akkor, a megvilágosodásotokkal összhangban és aszerint és azon mód, ahogyan az isteni Fiak kinyilatkoztatják Istent, rátaláltok az Egyetemes Atya nevére, mely már megfelelően ki tudja fejezni az Első Nagy Forrásról és Középpontról alkotott fogalmatokat. És így a Teremtő a különböző világokon és a különböző világegyetemekben különféle neveket kap, melyek szellemi tekintetben mind ugyanazt jelentik, viszont a szavak és a jelképek mindegyike az adott teremtésrészbeli teremtmények szívében való elhelyezkedésének mértékét, mélységét tükrözi.

1:1.4 (23.1) A világegyetemek mindenségének középpontjához közel az Egyetemes Atyát az Első Forrással azonosnak vehető tartalmú neveken ismerik. Ettől kívülebb, a tér világegyetemeiben az Egyetemes Atya megjelölésére gyakorta alkalmazott fogalom az Egyetemes Középpont. Még kívülebb, a csillagos teremtésrészekben úgy ismerik őt, ahogyan a ti helyi világegyetemetekben is, vagyis úgy, mint az Első Alkotó Forrás és Isteni Középpont. Az egyik közeli csillagvilágban Istent a Világegyetemek Atyjának hívják. Egy másikban a Végtelen Megtartónak és keleten pedig az Isteni Szabályozónak. Nevezik úgy is, mint a Fények Atyja, az Élet Ajándéka és a Mindenható.

1:1.5 (23.2) Azokon a világokon, ahol a paradicsomi Fiú alászállásának teljesítése során élt, az Istent általában valamilyen személyes kapcsolatra utaló, a gyöngéd ragaszkodást és az atyai tiszteletet kifejező névvel jelölik. A ti csillagvilági központotokban Istent úgy emlegetik, mint az Egyetemes Atyát, és a lakott világokból álló helyi csillagrendszeretek más bolygóin olyan nevekkel illetik, mint az Atyák Atyja, a paradicsomi Atya, a Havona Atya és a Szellem-Atya. Akik a paradicsomi Fiak alászállása során tett kinyilatkoztatásokból is ismerik az Istent, a teremtmény-Teremtő megható kapcsolat okán engednek az érzelmi csábításnak és úgy nevezik az Istent, mint „a mi Atyánk”.

1:1.6 (23.3) Ivaros teremtmények lakta bolygón, olyan világon, ahol a szülői érzelmi indíttatások az értelmes lények szívében eredendően megvannak, az Atya kifejezés nagyon is találó és megfelelő név az örökkévaló Istenre. A bolygótokon, az Urantián őt leginkább, a legáltalánosabban elfogadottan, az Isten néven emlegetik. A neki adott név kis jelentőséggel bír; lényeges viszont, hogy meg kell ismernetek őt és törekednetek kell arra, hogy olyanok legyetek, mint ő. A régi próféták helyesen hívták őt úgy, mint „az örökkévaló Isten” és emlegették úgy, mint az egyetlent, aki az „örökkévalóságban lakozik”.

2. Az Isten valósága

1:2.1 (23.4) Isten elsődleges valóság a szellemvilágban; Isten az igazság forrása az elmeszférákban; Isten mindent elhomályosít szerte az anyagi területeken. Minden teremtett értelem számára Isten személyiség, és a világegyetemek mindensége számára ő az örök valóság Első Forrása és Középpontja. Isten nem emberszerű és nem gépszerű. Az Első Atya egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség.

1:2.2 (23.5) Az örökkévaló Isten végtelenül több, mint eszményített valóság vagy mint megszemélyesült világegyetem. Isten nem egyszerűen az ember legfelsőbb rendű vágya, a tárgyiasult halandói kalandcél. Isten nem is pusztán fogalom, az igazságos hatalomgyakorlás lehetősége. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten minden másnál magasabb rendű valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is „az ember legnemesebb alkotása”. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya mindenki számára, aki szellemi békében él a földön és aki a halál személyiségben való túlélésének megtapasztalására törekszik.

1:2.3 (24.1) Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. Ezen isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenlétét három tapasztalásban kibontakozó jelenség kíséri:

1:2.4 (24.2) 1. Az értelmi képesség Isten megismerésére — az Isten-tudat.

1:2.5 (24.3) 2. A szellemi késztetés Isten megtalálására — az Isten-keresés.

1:2.6 (24.4) 3. Olyan személyiség, mely arra törekszik, hogy olyan legyen, mint az Isten — az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.

1:2.7 (24.5) Isten létezése sohasem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy tisztán oktani levezetés útján. Isten csak az emberi tapasztalásban ismerhető meg; mindazonáltal az Isten valóságának igaz fogalma az oktan számára ésszerű, a bölcselet számára hihető, a vallás számára alapvető és bármely személyiség-túlélési reményhez nélkülözhetetlen.

1:2.8 (24.6) Az Istent ismerők már megtapasztalták az ő jelenlétének tényét; az ilyen, Istent ismerő halandók személyes tapasztalataikban rendelkeznek azzal az egyedüli határozott bizonyítékkal az élő Isten létezésére vonatkozóan, melyet emberi lény egy másik emberi lénynek felajánlhat. Isten létezése a bemutathatóság minden lehetséges határán kívül esik, kivéve az emberi elme Isten-tudata és a Gondolatigazító Isten-jelenléte közötti kapcsolatot, mely Gondolatigazító a halandói értelmes elmében lakozik és amelyet az ember az Egyetemes Atyától mint önkéntes adományt megkapott.

1:2.9 (24.7) Elméletben gondolhattok úgy Istenre, mint a Teremtőre, és ő a Paradicsom és a tökéletes központi világegyetem személyes teremtője, de az idő és tér világegyetemeit mind a Teremtő Fiak paradicsomi testületei teremtik és szervezik. Az Egyetemes Atya nem személyes teremtője a Nebadon helyi világegyetemnek; a világegyetem, amelyben ti is laktok az ő Mihály Fiának alkotása. Bár az Atya nem személyesen teremti az evolúciós világegyetemeket, mégis ő szabályozza ezeket sokféle világegyetemi kapcsolataikban és bizonyos fizikai, elmebéli és szellemi energia-megnyilvánulásaikban. Az Atya Isten a Paradicsom világegyetem személyes teremtője, és az Örökkévaló Fiú társaságában minden más személyes világegyetemi Teremtő létrehozója.

1:2.10 (24.8) Mint fizikai szabályozó a világegyetemek anyagi mindenségében az Első Forrás és Középpont az örök Paradicsom-Szigetnek a mintáiban működik, és ezen abszolút gravitációs középponton keresztül az örökkévaló Isten mindenségrendi felügyeletet gyakorol a fizikai szint felett a központi világegyetemben éppúgy, mint szerte a világegyetemek mindenségében. Elmeként Isten a Végtelen Szellem Istenségében működik; szellemként Isten az Örökkévaló Fiú személyében és az Örökkévaló Fiú isteni gyermekeinek személyében nyilatkozik meg. Az Első Forrás és Középpont, valamint a Paradicsom mellérendelt Személyei és Abszolútjai közötti kölcsönös viszony egyáltalán nem zárja ki az Egyetemes Atya közvetlen személyes tevékenységét szerte a teremtésösszességben és annak minden szintjén. A Teremtő Atya a szellemszilánkjainak jelenlétén keresztül közvetlen kapcsolatot tart fenn a teremtmény-gyermekeivel és a megteremtett világegyetemeivel.

3. Az Isten egyetemes szellem

1:3.1 (25.1) „Isten szellem.” Ő egyetemes szellemi jelenlét. Az Egyetemes Atya végtelen szellemi valóság; ő „a legfőbb, örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan és egyedül igaz Isten”. Még ha „az Istennek nemzetsége” vagytok is, nem szabad úgy gondolnotok, hogy az Atya formájában és kinézetében olyan lenne mint ti magatok, csak mert azt mondják rólatok, hogy „az ő képére” teremtettetek — hogy az ő örökkévaló jelenlétének központi lakhelyéről kiküldött Titkos Nevelők lakoznak bennetek. A szellemlények valóságosak, függetlenül az emberi szem számára láthatatlan voltuktól; még ha nem is húsvér lények.

1:3.2 (25.2) Ahogy a régi idők prófétája mondta: „Íme, elvonul mellettem, és nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre.” Folyamatosan megfigyelhetjük Isten tetteit, nagyban tudatosulhatnak bennünk az ő fenséges viselkedésének anyagi bizonyítékai, de csak ritkán lehetünk szemtanúi az ő istenisége látható megnyilatkozásának, nem is szólva az emberben lakozó szellemküldöttje jelenlétének megfigyeléséről.

1:3.3 (25.3) Az Egyetemes Atya nem azért láthatatlan, mert elrejti magát az anyagi fogyatékosságokkal és korlátozott szellemi képességekkel bíró alacsonyrendű teremtmények elől. A helyzet inkább az, hogy: „Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem halandó, élvén.” Egyetlen anyagi ember sem képes a szellem Istent látni és közben megőrizni halandói létét. Az isteni személyiség-jelenlét dicsfénye és szellemragyogása megközelíthetetlen az alacsonyrendű szellemlények és bármely, anyagi személyiségrend számára. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának „fényéhez halandó ember nem kerülhet közel; e fényt anyagi teremtmény eddig még nem látta és nem is képes meglátni”. De nincs is szükség arra, hogy Istent a testi szemetekkel lássátok ahhoz, hogy őt a szellemiesült elme hit-látomása által érzékeljétek.

1:3.4 (25.4) Az Egyetemes Atya szellemtermészetét teljesen kitölti az ő társ-létező sajátlényege, a paradicsomi Örökkévaló Fiú. Mind az Atya, mind a Fiú hasonlóképpen teljesen és fenntartások nélkül osztozik az egyetemes és örök szellemen az ő együttes, személyiség-mellérendeltjükkel, a Végtelen Szellemmel. Isten szelleme önmagában és önmagától abszolút; a Fiúban korlátlan, a Szellemben pedig egyetemes, és mindegyikben és mindegyik révén végtelen.

1:3.5 (25.5) Isten egyetemes szellem; Isten az egyetemes személy. A véges teremtés legfelsőbb személyes valósága szellem; a személyes mindenségrend végleges valósága abszonit szellem. Kizárólag a végtelenségi szintek abszolútak, és csak e szinteken áll fenn véglegesség az anyag, az elme és a szellem egyetlenségében.

1:3.6 (25.6) A világegyetemekben az Atya Isten, a lehetőségeit tekintve, az anyag, az elme és a szellem legfőbb felügyelője. Isten csak a messzire elérő személyiségköre révén foglalkozik közvetlenül a saját akarattal bíró teremtményei alkotta rengeteg teremtésösszesség személyiségeivel, viszont (a Paradicsomon kívül) vele kapcsolatba lépni is csak az ő részeire osztott entitásainak jelenlétén, mint a kinti világegyetemi Isten akaraton, keresztül lehet. E paradicsomi szellem, mely az idő halandóinak elméjében lakozik és ott a túlélő teremtmény halhatatlan lelkének kifejlődésében segédkezik, az Egyetemes Atya természetét és isteniségét bírja. De ezen evolúciós teremtmények elméje a helyi világegyetemekből származik, és isteni tökéletességre azon tapasztalásban kibontakozó átalakulás szellemi kiteljesítése révén kell szert tenniük, amely elkerülhetetlen eredménye annak, hogy a teremtmény a mennyei Atya akaratának megfelelő cselekvés mellett dönt.

1:3.7 (26.1) Az ember benső tapasztalásában az elme az anyaghoz kötődik. Az anyagihoz kapcsolódott efféle elmék nem élhetik túl a halandói halált. A túlélés módszerére az ember úgy tehet szert, hogy akaratát úgy igazítja és halandói elméjét úgy alakítja, hogy ezen Isten-tudatos értelem fokozatosan szellem-tanította, majd pedig szellem vezette értelemmé váljon. Az emberi elmének az anyagi kapcsolódásból a szellem-egyesüléshez vezető fejlődése eredményezi a halandói elme magvában szellemi jellegű szakaszainak a halhatatlan lélek morontia valóságaivá való átalakulását. Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el; a szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé váljon és legvégül a túlélő és irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így személyiség-létben érje el a túlélést és az örökkévalóságot.

1:3.8 (26.2) Én magam az Örökkévalótól jöttem, és többször is visszatértem már az Egyetemes Atya jelenlétéhez. Én ismerem az Első Forrás és Középpont, az Örökkévaló és Egyetemes Atya ténylegességét és személyiségét. Tudom, hogy míg a nagy Isten abszolút, örök és végtelen, addig ő jó, isteni és kegyes. Ismerem eme nagy nyilatkozatok igazságtartalmát: „az Isten szellem” és „az Isten szeretet”, és e jegyeket a legteljesebben az Örökkévaló Fiú nyilvánítja ki a világegyetemek számára.

4. Isten rejtélye

1:4.1 (26.3) Az Isten tökéletességének végtelensége olyan, hogy ez örökre kiismerhetetlenné teszi. Isten minden kifürkészhetetlen rejtelme közül a legnagyobb a halandói elmékben lakozó isteni szilánk jelensége. Az Egyetemes Atyának az idő-teremtményeivel való együttlétének módja minden világegyetemi rejtelem legnagyobbika; az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.

1:4.2 (26.4) A halandók anyagi teste alkotja „az Isten templomát”. Jóllehet a Felséges Teremtő Fiak közel kerülnek az igazgatásuk alá tartozó lakott világok teremtményeihez és „minden embert magukhoz vonzanak”; bár ők a tudatosság „ajtója előtt állnak és zörgetnek”, és örömmel lépnek be mindenkihez, aki kész a „szíve ajtóját megnyitni”; ugyan megvan a Teremtő Fiak és az ő halandó teremtményeik között ez a bensőséges személyes közösség, mégis a halandó ember rendelkezik valamivel az Istenből magából, ami ténylegesen is őbenne lakozik; az ember teste ennek a valaminek a temploma.

1:4.3 (26.5) Amikor itt lent már végeztetek, amikor az átmeneti formátokban a földön adatott időtök lejár, amikor próbautazásotok a húsvér testben befejeződik, amikor a halandó templomot alkotó por „földdé lesz, mint azelőtt volt”; akkor, amint az kinyilatkoztatott, a bent lakozó „Szellem pedig megtér Istenhez, aki adta azt”. E bolygó minden egyes erkölcsi lényében ott lakozik Isten egy szilánkja, az isteniség egy része és darabja. Ez még nincs a ti birtokotokban, de rendeltetésük, hogy veletek eggyé váljanak, feltéve, hogy túlélitek a halandói létet.

1:4.4 (26.6) Folyamatosan szembetaláljuk magunkat Isten rejtelmével; zavarba ejt bennünket az ő végtelen jóságának, végtelen kegyelmének, páratlan bölcsességének és kiváló jellemének igazságát mutató végtelen látkép.

1:4.5 (26.7) Az isteni rejtelem abban az eredendő különbségben áll fenn, amely a véges és a végtelen, az ideigvaló és az örökkévaló, a tér-idő teremtmény és az Egyetemes Teremtő, az anyagi és a szellemi, az ember tökéletlensége és a paradicsomi Istenség tökéletessége között van. Az egyetemes szeretet Istene állhatatosan kinyilvánítja magát az ő minden egyes teremtményének egészen addig, amíg a teremtményi képességek olyannyira ki nem teljesednek, hogy szellemileg megragadhatják az isteni igazság, szépség és jóság ismérveit.

1:4.6 (27.1) Minden szellemlénynek és minden halandó teremtménynek a világegyetemek mindensége minden szférájában és minden világán az Egyetemes Atya kinyilvánítja az ő kegyes és isteni sajátlényegét teljesen, amennyire az ilyen szellemlények és halandó teremtmények felfoghatják és megérthetik. Isten nem tesz különbséget a személyek között, legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Azt az isteni jelenlétet, melyet a világegyetem bármely gyermeke bármely adott pillanatban élvez, kizárólag e teremtmény azon képessége korlátozza, melynek révén az anyag-feletti világ szellem-ténylegeseit érzékeli és felfogja.

1:4.7 (27.2) Isten, mint az emberi szellemi tapasztalásban megjelenő valóság nem rejtelem. De amint kísérletet teszünk arra, hogy a szellemvilág valóságait az anyagi rendbe tartozó fizikai elme számára világossá tegyük, akkor rejtelmekre bukkanunk: olyan titokzatos és mély rejtelmekre, hogy az Istent ismerő halandó csak a hite révén foghatja fel a Végtelen véges általi felismerésének bölcseleti csodáját, és csakis e hit az, amely révén az örökkévaló Isten az idő és tér anyagi világainak fejlődő halandói által megérthető.

5. Az Egyetemes Atya személyisége

1:5.1 (27.3) Ne engedjétek, hogy az Isten nagysága, az ő végtelensége elhomályosítsa vagy elfedje az ő személyiségét. „Aki a fület ültette, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?” Az Egyetemes Atya az isteni személyiség csúcsa; ő a személyiség eredete és beteljesülése szerte a teremtésösszességben. Isten egyaránt végtelen és személyes; ő végtelen személyiség. Az Atya igazi személyiség attól függetlenül, hogy a személyének végtelensége az anyagi és véges lények számára mindörökre lehetetlenné teszi e személyiség teljes megértését.

1:5.2 (27.4) Isten sokkal több, mint személyiség, legalábbis ahogyan a személyiség fogalmát az emberi elme értelmezi; ő annál is több, mint amelyet bármely személyes-feletti fogalom leírhatna. Azonban teljesen haszontalan dolog az isteni személyiség ilyen felfoghatatlan fogalmairól vitatkozni olyan anyagi teremtmény-elmékkel, melyeknek a lények valóságáról alkotott legjobb fogalma a személyiség eszméjében és eszményképében kimerül. Az anyagi teremtményeknek az Egyetemes Teremtőről alkotott legmagasabb rendű fogalma is csak az isteni személyiség felsőbb eszméjének szellemi eszményképeiig terjed. Ennélfogva, ha esetleg tudjátok, hogy Isten mindenképpen sokkal több, mint amit az emberi személyiség-fogalom takar, akkor azt is éppúgy tudhatjátok, hogy az Egyetemes Atya valószínűleg nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség.

1:5.3 (27.5) Isten nem bujkál egyetlen teremtménye elől sem. Ő csakis azért megközelíthetetlen a lények oly sok rendje számára, mert „olyan fényben lakozik, melyet anyagi teremtmény meg nem közelíthet”. Az isteni személyiség hatalmassága és nagysága az evolúciós halandók tökéletessé nem tett elméje számára túl messze van ahhoz, hogy megragadható legyen. „Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mérte ki a világegyetemet arasszal. Ki ül a föld kereksége fölött, ki az egeket kiterjeszti, mint egy függönyt, és kifeszíti, mint a világegyetemet, lakásra.” „Emeljétek magasba a tekinteteket, és lássátok meg, aki mindeme dolgokat teremtette, aki kihozza világaikat szám szerint és mindegyiket nevén szólítja”; és az is igaz, hogy „Isten láthatatlan dolgait csak részlegesen érthetik meg a teremtett dolgok”. Most és a jelenlegi valóságotokban a láthatatlan Teremtőt egyrészt az ő sokféle és különböző teremtésrészein keresztül, másrészt az ő Fiainak és számos alárendeltjeiknek megnyilatkozásában és segédkezésében kell érzékelnetek.

1:5.4 (28.1) Még ha az anyagi halandók nem is láthatják az Isten személyét, akkor is örvendeniük kell annak a bizonyságnak, hogy ő személy; hitük révén el kell fogadniuk azt az igazságot, mely úgy láttatja az Egyetemes Atyát, mint aki úgy szerette a világot, hogy gondoskodott a világ alacsonyrendű lakosainak örök szellemi fejlődéséről; hogy ő „gyönyörködik gyermekeiben”. Istenből nem hiányoznak azon emberfeletti és isteni jegyek, melyek egy tökéletes, örökkévaló, szerető és végtelen Teremtő személyiségének sajátjai.

1:5.5 (28.2) A helyi teremtésrészekben (a felsőbb-világegyetem személyi állományát kivéve) Istennek nincs személyes vagy helyhez kötődő megnyilatkozása a paradicsomi Teremtő Fiakon kívül, akik a lakott világok atyái és a helyi világegyetemek uralkodói. Ha a teremtmény hite tökéletes lenne, akkor bizonysággal venné tudomásul, hogy ha látta a Teremtő Fiút, akkor már látta az Egyetemes Atyát is; az Atya keresése során nem akarna látni mást, mint a Fiút és nem számítana másra, mint őrá. Halandó ember egyszerűen nem képes meglátni Istent mindaddig, amíg teljes szellemi átalakuláson át nem esik és ténylegesen el nem éri a Paradicsomot.

1:5.6 (28.3) A paradicsomi Teremtő Fiak természete nem foglalja magába az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen természete egyetemes abszolútságának korlátlan lehetőségeit, de az Egyetemes Atya mindenféleképpen istenmód jelen van a Teremtő Fiakban. Az Atya és Fiai egyek. A Mihály-rendbe tartozó paradicsomi Fiak tökéletes személyiségek, ők szolgálnak mintául az összes helyi világegyetemi személyiség számára a Fényes Hajnalcsillagoktól az állati evolúciós fejlődésen átesett, legalacsonyabb rendű emberi teremtményekig.

1:5.7 (28.4) Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. Isten személyiség.

1:5.8 (28.5) Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, minden másnál magasabb rendű eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy is, aki képes „megismerni és aki megismerhető”, aki képes „szeretni és aki szerethető”, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már. Ő valódi szellem és szellemi valóság.

1:5.9 (28.6) Amint szerte az ő világegyetemében megnyilatkozni látjuk az Egyetemes Atyát; amint érzékeljük őt, mint aki a miriádnyi teremtményében lakozik; amint Egyeduralkodó Fiainak személyében meglátjuk őt; amint folyton érzékeljük isteni jelenlétét mindenütt, közel és távol, ne kételkedjünk az ő személyiségének elsőségében, ne kérdőjelezzük meg azt. E messzire elérő megnyilvánulásai ellenére ő igaz személy marad, és örökké személyes kapcsolatot fog fenntartani a világegyetemek mindenségében szétszórtan élő, megszámlálhatatlan sokaságú teremtményeivel.

1:5.10 (28.7) Az Egyetemes Atya személyiségének eszméje az Istenről alkotott, az emberiséghez főként kinyilatkoztatásokon keresztül eljutott teljesebb és igazabb fogalom. Az értelem, a bölcsesség és a vallásos tapasztalás mind igazolhatják és sejtethetik az Isten személyiségét, de még együtt sem hitelesítik azt. Még az emberben lakozó Gondolatigazító is elő-személyes. Bármely vallás igazsága és érettsége közvetlenül arányos az Isten végtelen személyiségéről alkotott fogalommal és azzal, hogy milyen mértéken ragadja meg az Istenség abszolút egységét. A személyes Istenség eszméje azt követően válik a vallás érettségének mércéjévé, miután a vallás megalkotta az Isten egységének fogalmát.

1:5.11 (29.1) A kezdetleges vallás sok személyes istent ismert, és ezek mindegyikét az ember képére szabta. A kinyilatkoztatás igazolja az Isten személyiség-felfogásának hitelességét, mely pusztán egy Első Ok tudományos kitételében lehetséges és amely csak átmenetileg javasolt az Egyetemes Egység bölcseleti eszméjében. Kizárólag személyiségi megközelítésben foghat hozzá bármely személy az Isten egységének megértéséhez. Az Első Forrás és Középpont személyiségének tagadása az egyén számára csupán egyetlen választási lehetőséget hagy: az anyagelvűség és a minden-isten tan mint bölcseleti kényszerhelyzetek közötti választást.

1:5.12 (29.2) Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség eszméjétől. Az anyagi test nem nélkülözhetetlen a személyiséghez sem az ember, sem az Isten esetében. E két szélsőséges emberi bölcselet mindegyikében megtalálható a testiség tévedése. Az anyagelvűségben azért, mert az ember halálakor elveszíti a testét, és megszűnik személyiségként tovább létezni; a minden-isten tanban azért, mert Istennek nincs teste, s ennélfogva nem is személy. A fejlődő személyiség emberfeletti válfaja az elme és a szellem egységében működik.

1:5.13 (29.3) A személyiség nem egyszerűen csak Isten egy sajátossága; a személyiség inkább a mellérendelt végtelen természet teljességét és azt az egyesített isteni akaratot jelöli, mely a tökéletes kifejeződés örökkévalóságában és egyetemességében fedezhető fel. A személyiség, a legfelsőbb értelemben, Isten kinyilatkoztatása a világegyetemek mindensége számára.

1:5.14 (29.4) Isten, lévén örökkévaló, egyetemes, abszolút és végtelen, sem tudásban, sem bölcsességben nem gyarapodik. Isten nem szerez tapasztalatokat, miként azt a véges ember feltételezné vagy elképzelné, viszont, a saját örökkévaló személyiségi területein, igenis megéli a folyamatos önmegvalósítást, mely bizonyos mértékben hasonlatos ahhoz és megfelelője annak, ahogyan az evolúciós világok véges teremtményei új tapasztalatokra tesznek szert.

1:5.15 (29.5) A végtelen Isten abszolút tökéletessége arra kényszerítené őt, hogy szenvedjen a tökéletesség korlátlan véglegességének szörnyű korlátaitól, ha nem volna tény, hogy az Egyetemes Atya közvetlenül is részt vesz minden olyan tökéletlen lélek személyiség-küzdelmeiben a tágas világegyetemben, aki isteni segítséggel azt keresi, hogy miként juthatna el a szellemi értelemben tökéletes fenti világokba. E fokozatos tapasztalás minden szellemlény és minden halandó teremtmény esetében szerte a világegyetemek mindenségében az Atya örökké gyarapodó Istenség-tudatának része, mely a szüntelen önmegvalósításra törő, soha véget nem érő isteni körből fakad.

1:5.16 (29.6) Szó szerint igaz, hogy: „Minden szenvedésetekben ő is osztozik.” „Minden győzelmetekben ő győzedelmeskedik bennetek és veletek.” Az ő elő-személyes isteni szelleme a ti valóságos részetek. A Paradicsom Szigete a világegyetemek mindenségének minden fizikai átalakulására válaszol; az Örökkévaló Fiú a teremtésösszesség minden szellemindíttatását magába foglalja; az Együttes Cselekvő a táguló mindenségrend összes elme-megnyilvánulását felöleli. Az Egyetemes Atya az isteni tudatosság teljességében alkotja meg az idő és tér teljes evolúciós teremtésösszességének részét képező minden entitás, lény és személyiség terjeszkedő elméje és felemelkedő szelleme fejlődési küzdelmeinek összes egyéni tapasztalását. És mind szó szerint így igaz, mert „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk mi mind”.

6. A személyiség a világegyetemben

1:6.1 (29.7) Az emberi személyiség az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny. Márpedig az árnyék vizsgálatával sohasem lehet megfelelően felfogni egyetlen ténylegességet sem. Az árnyékokat az igazi lényegük szerint kell értelmezni.

1:6.2 (30.1) Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy, sőt a szerető mennyei Atya. Isten a tudós számára elsődleges hatóerő, a bölcselő számára egységfeltevés, a vallásos ember számára pedig élő szellemi tapasztalás. Az embernek az Egyetemes Atya személyiségéről alkotott tökéletlen fogalma csakis azáltal javítható, hogy az ember a világegyetemben szellemi értelemben fejlődik, és e fogalom csakis akkor válhat igazán pontossá, amint az idő és tér zarándokai végre eljutnak az élő Isten isteni kebelére a Paradicsomon.

1:6.3 (30.2) Soha ne feledkezzetek meg a személyiség vonatkozásában az Isten és az ember ellentétes nézőpontjairól. Az ember a személyiséget a véges felől a végtelen irányába tekintve szemléli és értelmezi; Isten a végtelen felől a véges irányába tekint. Az ember a legalacsonyabb rendű személyiséget birtokolja; Isten a legmagasabb rendűt, sőt a legfelsőbbet, a véglegest és az abszolútot. Ezért kellett az isteni személyiségre vonatkozó megfelelőbb fogalmaknak megvárniuk az emberi személyiségre vonatkozó tökéletesebb eszmék megjelenését, különösen azon felsőbb kinyilatkoztatásokat, melyek mind az emberi, mind az isteni személyiséget felfedték Mihály, a Teremtő Fiú urantiai alászállása során teljesített életében.

1:6.4 (30.3) A halandói elmében lakozó elő-személyes isteni szellem, magában a jelenlétében, hordozza a tényleges létének hiteles bizonyítékát, de az isteni személyiség fogalma csak a tiszta személyes vallásos tapasztalás szellemi látásmódján keresztül ragadható meg. Bármely személy, legyen az emberi vagy isteni, a külső megnyilvánulásaitól vagy anyagi jelenlététől teljesen függetlenül megismerhető és megérthető.

1:6.5 (30.4) Valamely két személy közötti barátsághoz alapvető fontosságú valamiféle erkölcsi rokonság és valamiféle szellemi összhang; egy szerető személyiség aligha képes megnyilvánulni egy szeretni képtelen személy számára. Az isteni személyiség megismerésével való puszta megpróbálkozás is az ember minden személyiségértékének teljes mozgósítását igényli; bátortalan, részleges próbálkozásnak nincs értelme.

1:6.6 (30.5) Minél jobban megérti magát az ember, minél jobban elismeri a társai személyiségértékeit, annál jobban fog vágyódni az Eredeti Személyiség megismerésére, és az ilyen, Istent ismerő ember annál őszintébben fog törekedni az Eredeti Személyiséghez való hasonlatossá válásra. Vitatkozhattok az Istenre vonatkozó különböző véleményeken, de az Istennel és az Istenben szerzett tapasztalás mindenféle emberi vita és pusztán értelmi oktan felett áll és kikezdhetetlen. Az Istent ismerő ember a saját szellemi tapasztalásait nem a hitetlenek meggyőzése érdekében írja le, hanem a hívők okulása és kölcsönös megelégedése céljából.

1:6.7 (30.6) A világegyetem megismerhetőségének, vagyis felfoghatóságának feltételezése nem más, mint a világegyetem elme-alkotta és személyiség-igazgatta voltának feltételezése. Az emberi elme kizárólag más elmék elmejelenségeit képes érzékelni, legyenek azok emberi vagy emberfeletti elmék. Ha az emberi személyiség képes megtapasztalni a világegyetemet, akkor abban a világegyetemben valahol elrejtve lennie kell egy isteni elmének és egy tényleges személyiségnek.

1:6.8 (30.7) Isten szellem — szellemszemélyiség; az ember szintén szellem — lehetőségét tekintve szellemszemélyiség. A názáreti Jézus e lehetséges szellemszemélyiséget az emberi tapasztalásban kiteljesítette; ezért élete, melyben megcselekedte az Atya akaratát, az ember számára az Isten személyiségének legvalóságosabb, eszményi kinyilatkoztatásává lett. Még ha az Egyetemes Atya személyisége csak tényleges vallásos tapasztalásban ragadható is meg, Jézus földi életében ösztönzést kapunk azon keresztül, ahogy az Isten személyiségét tökéletesen bemutatja és kinyilatkoztatja egy valóban emberi tapasztalásban.

7. A személyiségfogalom szellemi értéke

1:7.1 (31.1) Jézus „az élő Istenről” beszélve egy személyes Istenségre — a mennyben lakozó Atyára — utalt. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt; kedvez az értelmes istenimádatnak; hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. Kölcsönhatás kialakulhat nem-személyes dolgok között, de társas viszony nem. Az atya és fiú közötti társas viszony, miként az Isten és az ember között, nem élvezhető, hacsak nem személyek mindketten. Csak személyiségek képesek egymással bensőséges viszonyba kerülni, jóllehet e személyes közösséget éppen egy személytelen entitásnak, a Gondolatigazítónak a jelenléte könnyíti meg jelentősen.

1:7.2 (31.2) Az ember nem úgy egyesül Istennel, mint ahogy a vízcsepp egységre lelhet a világtengerben. Az ember fokozatos, viszonos szellemi közösség révén, a személyes Istennel való személyiség-érintkezés által, az isteni akarat iránti őszinte odaadáson és az azzal való értelmes összhangon keresztül, az isteni természetet fokozatosan elérve valósít meg isteni egyesülést. Ilyen magasztos viszony csakis két személyiség között létezhet.

1:7.3 (31.3) Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. Még a szépségnek és az igazságnak sem lenne túlélési esélye, ha nem egy személyes Isten, egy szerető Atya ismertetőjegyei volnának.

1:7.4 (31.4) Nem értjük teljesen, hogy Isten miként lehet elsődleges, változatlan, mindenható és tökéletes, miközben körülveszi őt egy folyton változó és láthatóan törvényszabta világegyetem, egy viszonylagosan tökéletlen dolgokat magába foglaló, fejlődő világegyetem. De ezen igazságot saját személyes tapasztalatainkból megismerhetjük, hiszen a magunk és környezetünk állandó változása ellenére mi mindannyian megőrizzük személyazonosságunkat és saját akaratunkat.

1:7.5 (31.5) A végleges világegyetemi valóságot nem lehet megérteni matematika, oktan vagy bölcselet révén, erre csakis egy személyes Isten isteni akaratának való fokozatos megfelelésben szerzett személyes tapasztalás révén van lehetőség. Sem a tudomány, sem a bölcselet, sem az istentan nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni. Csak a mennyei Atya hites fiainak személyes tapasztalása vezethet el az Isten személyiségének tényleges szellemi megértéséhez.

1:7.6 (31.6) A világegyetemi személyiségre vonatkozó felsőbb fogalmak közé tartoznak a következők: személyazonosság, öntudat, saját akarat és az önkifejezés lehetősége. Ezen ismérvek magukba foglalják továbbá a más és egyenlő személyiségekkel való társas viszonyt, mint amilyen a paradicsomi Istenségek személyiség-társulásaiban is megvan. E társulások abszolút egysége oly tökéletes, hogy az isteniség az oszthatatlanság, az egyetlenség révén válik megismerhetővé. „Az Úristen maga egy.” A személyiség oszthatatlansága nem összeférhetetlen azzal, hogy az Isten szellem-adományát a halandó emberek szívébe elküldi. Az emberi apa személyiségének oszthatatlansága nem teszi lehetetlenné halandó fiak és leányok szaporítását.

1:7.7 (31.7) Az oszthatatlanság fogalma az egység fogalmával együttesen azt is jelenti, hogy az Istenség Véglegessége mind az időt, mind pedig a teret meghaladja; ennélfogva sem a tér, sem az idő nem lehet abszolút vagy végtelen. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.

1:7.8 (31.8) A paradicsomi Háromság ténye semmilyen módon nem jelenti az isteni egység igazságának eltorzítását. A paradicsomi Istenség három személyisége, minden világegyetemi valóság-válaszban és minden teremtményi viszonyban, egy. E három örök személy létezése sem torzítja az Istenség oszthatatlanságának igazságát. Egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy nem ismerek olyan nyelvet, amely alkalmas lenne arra, hogy azon keresztül a halandói elme számára világosan elmagyarázzam, hogy e világegyetemi kérdéseket mi hogyan látjuk. De ez ne szegje kedveteket; mindezen dolgok között vannak olyanok, amelyek nem egészen világosak még azon felsőbb személyek számára sem, akik a paradicsomi lényeknek ugyanazon csoportjába tartoznak, mint jómagam. Mindig emlékezzetek arra, hogy az Istenséggel kapcsolatos mély igazságok egyre érthetőbbé válnak, amint elmétek fokozatosan szellemivé lényegül a Paradicsom felé tartó hosszú halandói felemelkedés egymást követő korszakai során.

1:7.9 (32.1) [Közreadta egy Isteni Tanácsos, az Uverszán, a hetedik felsőbb-világegyetem központjában működő Nappalok Elődei által kijelölt mennyei személyiségekből álló csoport tagja, mely testület feladata ellenőrizni az itt következő kinyilatkoztatások közül azokat, amelyek a Nebadon helyi világegyetem határain túli dolgokkal kapcsolatba hozhatók. Megbízatásom, hogy az Isten természetét és sajátosságait bemutató írások összeállítását hitelesítsem, mert bármely lakott világon e célra rendelkezésre álló ismeretek legmagasabb szintű forrását én képviselem. Isteni Tanácsosként mind a hét felsőbb-világegyetemben szolgáltam, és hosszú időt töltöttem a minden dolgok paradicsomi középpontjában. Sokszor adatott meg nekem a legnagyobb öröm, hogy az Egyetemes Atya közvetlen személyes jelenlétét élvezzem. Az Atya természetének és sajátosságainak valóságát és igaz voltát megkérdőjelezhetetlen hatásköröm birtokában mutatom be; tudom, hogy mit beszélek.]

Az Urantia Könyv

2. írás

Az Isten természete

2:0.1 (33.1) MINTHOGY az elsődleges és végtelen személyiségről alkotott emberi eszmében és eszményképben benne foglaltatik az embernek Istenről alkotott, lehető legmagasabb rendű fogalma, ezért megengedhető és adott esetben hasznos is az isteni természetnek bizonyos, az Istenség jellemét alkotó jegyeit tanulmányozni. Az Isten természete az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg a legjobban, melyet a nebadoni Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. Az isteni természet jobb megértésében segíti az embert az is, ha önmagát Isten gyermekének tekinti és úgy tekint a paradicsomi Teremtőre, mint igaz szellemi Atyára.

2:0.2 (33.2) Az Isten természete tanulmányozható a legfelsőbb eszmék kinyilatkoztatásában, az isteni jellem elképzelhető úgy, mint fenséges eszménykép-ábrázolás, de az isteni természetre vonatkozó összes kinyilatkoztatás közül a leginkább megvilágító és szellemi értelemben tanító jellegű kinyilatkoztatás a názáreti Jézus vallásos életének megértésében található meg, mégpedig az isteniségének teljes tudatosulását megelőző életszakaszában éppúgy, mint az azt követőben. Ha Mihálynak a megtestesülésben leélt életét tekintjük az Istenről az embernek tett kinyilatkoztatás alapjának, akkor megkísérelhetünk emberi szóképekbe önteni bizonyos eszméket és eszményképeket az isteni természettel kapcsolatban, melyek vélhetően hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyiségének természetéről és jelleméről alkotott emberi fogalom világosabbá és egységesebbé váljon.

2:0.3 (33.3) A halandói elme korlátozott képességei rendkívül megnehezítik mindazon erőfeszítéseinket, hogy az Istenről alkotott emberi fogalmat teljesebbé és szellemibbé tegyük. Feladatunk teljesítését komolyan hátráltatják a nyelvi korlátok, valamint az olyan irodalmak hiánya, amelyeket felhasználhatnánk erőfeszítéseink során, hogy az ember véges, halandói elméje számára az isteni értékeket és a szellemi jelentéstartalmakat szemléltessük vagy összehasonlító jelleggel bemutassuk. Az embernek az Istenről alkotott fogalma bővítésére irányuló minden igyekezetünk hellyel-közzel hiábavaló lenne, ha figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy a halandói elmében ott lakozik az Egyetemes Atya küldötte Igazító és az embert áthatja a Teremtő Fiú Igazságszelleme. Ezért, ezen isteni szellemek emberi szívben való jelenlétét az istenkép teljesebbé tételéhez segítségül hívva, örömest fogok hozzá feladatom teljesítéséhez, vagyis hogy az emberi elme számára megpróbáljam részletesebben bemutatni az Isten természetét.

1. Az Isten végtelensége

2:1.1 (33.4) „Végtelenség! Nem foghatjuk meg őt. Az isteni lábnyomok nem látszanak meg.” „Az ő bölcsességének nincsen határa és az ő nagysága megfoghatatlan.” Az Atya jelenlétének vakító fénye olyan, hogy az ő alacsonyrendű teremtményei számára úgy tűnik, hogy „a felhőben lakozik”. Nemcsak gondolatai és tervei kifürkészhetetlenek, hanem az is igaz, hogy „nagy dolgokat művel, és csudákat, amiknek száma nincsen”. „Az Isten fenséges; mi nem ismerhetjük őt, esztendeinek száma sem nyomozható ki.” „Vajon gondolható-e, hogy lakozhatik az Isten a földön? Íme a menny (világegyetem), és a mennyeknek országa (világegyetemek mindensége) őt be nem foghatják.” „Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai!”

2:1.2 (34.1) „Csak egy Isten van, a végtelen Atya, aki egyúttal hű Teremtő is.” „Az isteni Teremtő egyúttal az Egyetemes Adományozó is, a lelkek forrása és beteljesülése. Ő a teremtésösszesség Legfelsőbb Lelke, Elsődleges Elméje és Korlátlan Szelleme.” „A nagy Szabályozó nem hibázik. Fenségben és dicsőségben tündököl.” „A Teremtő Isten félelemtől és gyűlölettől teljesen mentes. Ő halhatatlan, örökkévaló, önmagától létező, isteni és bőkezű.” „Mily tiszta és csodálatos, mily mély és kifürkészhetetlen a minden dolgok fenséges Őse!” „A Végtelen legkiválóbb volta abban nyilvánul meg, hogy magát adja az embernek. Ő a kezdet és a vég, minden jó dolog és minden tökéletes cél Atyja.” „Istennél minden lehetséges; az örökkévaló Teremtő az okok oka.”

2:1.3 (34.2) Az Atya örök és egyetemes személyisége elképesztően nagyszámú megnyilatkozásainak végtelensége ellenére ő korlátlanul tudatában van saját végtelenségének és örökkévalóságának egyaránt; hasonlóképpen teljes mértékben tisztában van a saját tökéletességével és hatalmával. Isteni mellérendeltjein kívül ő az egyetlen lény a világegyetemben, aki tökéletes, helyes és teljes képet tud alkotni saját magáról.

2:1.4 (34.3) Az Atya állandóan és biztosan kielégíti azt a saját maga iránti igény-különbözetet, mely önmaga időről időre való változásából ered a világmindenség különböző részeiben. A nagy Isten ismeri és megérti saját magát; minden elsődleges tökéletességi sajátosságának végtelenül tudatában van. Isten nem egy mindenségrendi baleset; és nem is egy világegyetemi kísérletező. A Világegyetem Egyeduralkodói kalandos vállalkozásba foghatnak; a Csillagvilági Atyák kísérletezhetnek; a csillagrendszerek vezetői e minőségükben kedvük szerint tevékenykedhetnek; de az Egyetemes Atya a kezdettől fogva szemléli a jövendőt, és az ő isteni terve és örök célja ténylegesen is átfogja és tartalmazza az alárendeltjeinek összes kísérletét és kalandját minden világon, csillagrendszerben és csillagvilágban, mely az ő hatalmas kiterjedésű világegyetem-összességében csak megtalálható.

2:1.5 (34.4) Isten számára nincs új dolog, és egyetlen mindenségrendi esemény sem okoz neki meglepetést; ő az örökkévalóság körében lakozik. Számára nincsenek napkelték és napnyugták. Isten számára nincs múlt, jelen és jövő; számára minden idő bármely adott pillanatban jelen van. Ő a nagy és egyetlen VAGYOK.

2:1.6 (34.5) Az Egyetemes Atya abszolút értelemben és korlátlanul is végtelen minden sajátosságában; és e tény, önmagában és önmagától, feltétel nélkül elválasztja őt attól, hogy bármiféle személyes kapcsolatot alakítson ki véges anyagi lényekkel és egyéb alacsonyrendű teremtett értelmekkel.

2:1.7 (34.6) Mindez az ő számos teremtményével való kapcsolat és viszony kialakítása érdekében olyan intézkedéseket tesz szükségessé, melyek elrendeltettek, először az Isten paradicsomi Fiainak személyiségeiben, akik bár isteniségükben tökéletesek, mégis gyakran osztoznak a bolygókon élő fajok húsvér természetében, egyikőtökké válva és veletek eggyé válva; így, mondhatni, Isten emberré válik, amint az Mihály alászállása során is történt, akit az Isten Fiának és az Ember Fiának egyaránt neveztek. Másodszor, itt vannak a Végtelen Szellem személyiségei, a szeráfi seregek különféle rendjeibe tartozók és egyéb mennyei értelmek, akik az alacsonyrendű anyagi lényekhez közel állnak és oly sokféleképpen segítik és szolgálják őket. Harmadszor pedig, itt vannak a személytelen Titkos Nevelők, a Gondolatigazítók, a nagy Istentől magától származó tényleges ajándékok, akiket azért adott, hogy az olyan teremtményekben lakozzanak, mint az urantiai emberek, akiket bejelentés és magyarázat nélkül küldött. Végtelen számban szállnak ők alá a dicső magasból abból a célból, hogy ékesítsék és jelenlétükkel töltsék el azon halandók szerény elméjét, akik az Isten-tudat képességével vagy annak lehetőségével rendelkeznek.

2:1.8 (35.1) Így és sok más módon, számotokra ismeretlen és a véges felfogóképességet teljesen meghaladó utakon szeretőn és önként mérsékli és módosítja, enyhíti és csökkenti a paradicsomi Atya az ő végtelenségét annak érdekében, hogy képes legyen a teremtmény-gyermekeinek véges elméjéhez közelebb kerülni. Az egyre kevésbé abszolút személyiség-megoszlások során keresztül a végtelen Atya így képes szoros kapcsolatot fenntartani az ő tágas világegyeteme számos részének különféle értelmeivel.

2:1.9 (35.2) Ő mindezt megcselekedte, most is így tesz és mindig is így fog tenni, anélkül, hogy ez bármiben is érvénytelenítené az ő végtelenségének, örökkévalóságának és elsődlegességének tényszerűségét és valóságát. És e dolgok tiszta igazságok, függetlenül az értelmezési nehézségektől, attól a rejtelemtől, mely ezeket körülveszi vagy attól, hogy mindezeket az olyan teremtmények, mint amelyek az Urantián lakoznak, nem képesek teljesen megérteni.

2:1.10 (35.3) Annak, hogy az Első Atya terveiben végtelen és céljaiban örökkévaló, eredendő következménye az, hogy egyetlen véges lény sem képes sohasem megragadni vagy megérteni ezen isteni terveket és célokat a maguk teljességében. A halandó ember előtt az Atya céljai kizárólag most és a jövőben, csak itt-ott derenghetnek fel, amint a teremtményi felemelkedési terv végrehajtásával összefüggésben a világegyetemi fejlődés egymást követő szintjein megnyilvánulnak. Az ember nem képes a végtelenség jelentőségét megítélni, viszont a végtelen Atya egészen bizonyosan teljes mértékben megérti és szeretőn átfogja az ő világegyetemi gyermekeinek teljes végességét.

2:1.11 (35.4) Az Atya nagyszámú, felsőbb paradicsomi lénnyel osztja meg isteniségét és örökkévalóságát, de kétségeink vannak afelől, hogy a végtelenségét és az abból következő elsődlegességét a paradicsomi Háromságban mellérendelt társai kivételével bármely lénnyel megosztja-e teljes mértékben. A személyiség végtelenségének szükségképp magába kell foglalnia a személyiség teljes végességét; ennélfogva annak a tanításnak az igazságát — szó szerinti igazságát — is, mely szerint „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. Az Egyetemes Atya tiszta Istenségének szilánkja, mely a halandó emberben lakozik, maga is része az Első Nagy Forrás és Középpont, az Atyák Atyja végtelenségének.

2. Az Atya örök tökéletessége

2:2.1 (35.5) A régi prófétáitok még értették az Egyetemes Atya örök, kezdet és vég nélküli, körön visszatérő természetét. Isten szó szerint és örökmód jelen van a világegyetemek mindenségében. Teljes abszolút méltóságában és örök nagyságában lakozik a jelen pillanatban. „Az Atyának élete van önmagában, és e lét örök élet.” Az örök korszakok során mindig is az Atya az, aki „mindeneknek életet ad”. Végtelen tökéletesség van az isteni osztatlanságban. „Én vagyok az Úr; én meg nem változom.” A világegyetemek mindenségére vonatkozó ismereteinkből nem csak azt tudjuk, hogy ő a fények Atyja, hanem azt is, hogy a bolygóközi ügyeinek intézésében nála „nincs változás, vagy változásnak árnyéka”. Ő „megjelenti kezdettől fogva a véget”. Ő mondja: „Tanácsom megáll; véghez viszem minden akaratomat” „azon örök eleve-elvégezés szerint, melyet megcselekedtem a Fiamban.” Így tehát az Első Forrás és Középpont tervei és céljai olyanok, mint ő maga: örökkévalók, tökéletesek és mindörökre változhatatlanok.

2:2.2 (35.6) Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes. „Valamit Isten cselekszik, az lesz örökké; ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni.” Az Egyetemes Atya nem bánkódik a saját eredeti bölcsesség- és tökéletesség-céljai miatt. Tervei megingathatatlanok, szándéka szilárd, cselekedetei pedig isteniek és biztosak. „Mert ezer esztendő annyi előtte, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.” Az isteniség tökéletessége és az örökkévalóság mértéke örökké elérhetetlen marad a halandó ember korlátolt elméje számára.

2:2.3 (36.1) Egy változhatatlan Isten válaszai az ő örök céljának véghezvitele szempontjából úgy tűnhetnek, mint amelyek az ő teremtett értelmeinek változó magatartása és változó elméi szerint módosulnak; vagyis hogy láthatólag és a dolgok felszínén esetleg változnak; de a felszín alatt és az összes kifelé irányuló megnyilatkozáson belül mindig is jelen van az örökkévaló Isten változatlan célja, örökös terve.

2:2.4 (36.2) A világegyetemekben a tökéletesség szükségképpen viszonylagos fogalom, de a központi világegyetemben és különösen a Paradicsomban a tökéletesség nem hígul fel; bizonyos szakaszokban a tökéletesség még abszolút is. A háromsági megnyilatkozások változatosságot hoznak az isteni tökéletességben, de nem gyengítik azt.

2:2.5 (36.3) Az Isten elsődleges tökéletessége nem valamiféle feltételezett pártatlanságban áll, hanem inkább az ő isteni természete jóságának eredendő tökéletességében. Ő végleges, teljes és tökéletes. Pártatlan jellemének szépségéből és tökéletességéből semmi sem hiányzik. És az élő létezők teljes terve a tér világain abban az isteni célban összpontosul, hogy minden saját akarattal bíró teremtmény az Atya paradicsomi tökéletességében való osztozás megtapasztalásának felsőbb beteljesüléséhez felemeltessék. Isten nem önközéppontú és nem is önmagába zárkózott; sohasem hagy fel önmaga adományozásával a világegyetemek hatalmas mindenségében létező, öntudattal bíró összes teremtmény számára.

2:2.6 (36.4) Isten örökmód és végtelenül tökéletes, ő személyesen, saját tapasztalásból nem képes megismerni a tökéletlenséget, viszont minden tökéletlenség-tapasztalásban osztozik az összes küzdő teremtménnyel, akik az összes paradicsomi Teremtő Fiú evolúciós világegyetemeiben léteznek. A tökéletesség Istenének személyes, felszabadító érintése az erkölcsi ítélőképesség világegyetemi szintjét elért minden halandó teremtmény szívéig elér és átjárja természetüket. Így, valamint az isteni jelenléttel járó kapcsolatokon keresztül, az Egyetemes Atya ténylegesen is részesül az éretlenség és tökéletlenség megtapasztalásából az egész világegyetem minden erkölcsi lényének fejlődési létpályája során.

2:2.7 (36.5) Az emberi korlátok, a lappangó rossz, nem képezik részét az isteni természetnek, azonban magában a rosszban szerzett halandói tapasztalások és az ember minden ehhez fűződő viszonya okvetlenül részét képezik Isten örökmód bővülő önmegvalósításának az idő gyermekeiben — olyan erkölcsi felelősséggel rendelkező teremtményekről van szó, akik a Paradicsomból eljött összes Teremtő Fiú által teremtettek vagy fejlődtek ki.

3. Igazságosság és pártatlanság

2:3.1 (36.6) Isten pártatlan; ennélfogva igazságos. „Az Úr minden cselekedetében pártatlan.” „»Nem hiába cselekedtem mindazt, amit cselekedtem,« ezt mondja az Úr.” „Az Úr ítéletei igazak és egyúttal pártatlanok is.” Az Egyetemes Atya igazságosságát a teremtményeinek tettei és cselekedetei nem képesek befolyásolni, „mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen gonoszság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel”.

2:3.2 (36.7) Mennyire hiábavaló gyerekes kérelmekkel fordulni az ilyen Istenhez annak érdekében, hogy változtathatatlan rendeléseit módosítsa csak azért, hogy az ő bölcs természeti törvényeinek és pártatlan szellemi parancsainak hatályosulásából származó következményeket elkerülhessük! „Ne tévelyegjetek; Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratni is fogja.” Igaz, hogy a rosszcselekedet termésének igaz aratásakor ezen isteni igazságosságot mindig irgalom hatja át. A végtelen bölcsesség nem más, mint a bármely adott helyzetben kimérendő igazságosság és irgalom arányát meghatározó döntőbíró. A rosszcselekedet és az Isten kormányzása elleni lázadás legfőbb büntetése (a valóságban elkerülhetetlen következménye) nem más, mint e kormányzás egyik egyedi tárgya létének elveszejtése. A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye pedig a megsemmisülés. Az ilyen bűnnel-azonosult egyedek végeredményben önmagukat pusztítják el azáltal, hogy a gonoszság befogadásán keresztül teljes mértékben valótlanná válnak. Az ilyen teremtmény tényleges eltűnése azonban mindig csak azt követően megy végbe, hogy az adott világegyetemben elrendeltetett igazságosság teljes mértékben érvényre jutott.

2:3.3 (37.1) A lét megszűnését elrendelő határozat meghozatalára rendszerint az adott területre vagy területekre vonatkozó megítéltetési vagy korszakos döntéskor kerül sor. Az olyan világokon, mint az Urantia ez a bolygói megítéltetéskor zajlik. A lét megszűnése ilyenkor a hatáskörrel rendelkező összes ítélőtestület együttes határozata alapján nyilváníttatik ki, mely testületek köre a bolygótanácstól a Teremtő Fiú bíróságán keresztül egészen a Nappalok Elődeinek ítélőszékéig terjed. A megsemmisítési határozatot a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb bíróság hozza meg azt követően, hogy a bűnös lakóhelye szerinti szférán a vádhatározat meghozatalához az előzetes hozzájárulást kiadták; és ekkor, amint a megsemmisítési ítéletet fent is helybenhagyták, a megszüntetésre azon bírák közvetlen döntése szerint kerül sor, akiknek a felsőbb-világegyetem központján van a székhelyük és tevékenységüket is onnan fejtik ki.

2:3.4 (37.2) Amint ezen ítéletet véglegesen is megerősítették, a bűnnel-azonosult lény azon nyomban olyanná lesz, mintha sohasem létezett volna. E végzetből nincs feltámadás; ez örökké tartó és örökkévaló. Az azonosság élő energiatényezői az idő és a tér átalakító hatásai révén olyan mindenségrendi magvában valókká bomlanak, melyekből egykor megszülettek. Ami pedig e gonosz egyed személyiségét illeti, az megfosztatik a megmaradó élethordozótól, mert a teremtmény képtelen volt választani és meghozni azokat a végső döntéseket, amelyek örök létet biztosíthattak volna számára. Amennyiben az elme a bűnben odáig süllyed, hogy a gonoszsággal való azonosulás teljessé válik, akkor a lét megszűnésével, a mindenségrendi feloszlással az ilyen elszigetelődött személyiség feloszlik a teremtés mindent átható lelkében, részévé válik a Legfelsőbb Lény kifejlődő tapasztalásának. Soha többé nem jelenik meg személyiségként; azonossága olyanná lesz, mintha sohasem létezett volna. Egy Igazító-segítette személyiség esetében a tapasztalásban kibontakozó szellemértékek a továbbélő Igazító valóságában maradnak fenn.

2:3.5 (37.3) A tényleges valóságszintek között zajló bármely világegyetemi versengésben a magasabb szintet elért személyiség végül mindig győzedelmeskedik az alacsonyabb szintű felett. A világegyetemi versengés elkerülhetetlen kimenetele magából abból a tényből ered, hogy valamely minőség istenisége pontosan megfelel bármely akarattal bíró teremtmény valósága vagy ténylegessége mértékének. A tömény rossz, a velejéig ható vétkezés, a szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes. A mindenségrendi valószerűtlenség magatartásformái a világegyetemben csakis az átmeneti jellegű irgalom-vezérelte türelem miatt maradhatnak fenn addig, amíg a pártatlan ítélkezést végző világegyetemi ítélőszékek igazságszolgáltató és méltányosság-gyakorló működésének eredményeként a döntés megszületik.

2:3.6 (37.4) A Teremtő Fiak uralkodása a helyi világegyetemekben egyaránt jelent teremtést és szellemivé lényegítést. E Fiak a fokozatos halandói felemelkedésre kidolgozott paradicsomi terv hatékony végrehajtásának, a lázadók és a megtévesztett bölcselők jó útra térítésének szentelik magukat, ám amint mindeme szeretet-erőfeszítésük végleges és örök visszautasításba ütközik, akkor a megszüntetést elrendelő végleges határozatnak a Nappalok Elődeinek felügyelete alatt működő erők érvényt szereznek.

4. Az isteni irgalom

2:4.1 (38.1) Az irgalom egyszerűen csak olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek. „A mi Istenünk tele van könyörülettel, ő kegyes, hosszútűrésű és bővelkedik az irgalomban.” Ennélfogva „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik”, „mert az Úr bővelkedik a megbocsátásban.” „Az Úr irgalmassága öröktől fogva mindörökké tart”; igen, „irgalmassága megmarad mindvégig”. „Én vagyok az Úr, aki szeretetet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem.” „Nem szívem szerint verem és szomorítom meg az embernek fiát”, mert én vagyok „az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene”.

2:4.2 (38.2) Az Isten eredendően kedves, természeténél fogva könyörületes és örökösen irgalmas. Soha sincs szükség arra, hogy bármiféle befolyás arra késztesse az Atyát, hogy ő a szeretetét gyakorolja. A teremtmény igénye teljesen elég ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.

2:4.3 (38.3) Csak a végtelen bölcsesség ítélőképessége révén képes a pártatlan Isten egyszerre és bármely adott világegyetemi helyzetben igazságot szolgáltatni és kegyelmet gyakorolni. A mennyei Atya sohasem kerül ellentétbe önmagával világegyetemi gyermekei miatt; Isten sohasem válik áldozatává feloldhatatlan magatartásbeli ellentmondásoknak. Isten mindentudása biztosan irányítja az ő szabad akaratát azon világegyetemi viselkedésforma megválasztásában, mely tökéletesen, egyidejűleg és egyenlő mértékben kielégíti az ő összes isteni sajátosságának és az örök természete végtelen tulajdonságainak igényeit.

2:4.4 (38.4) Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye. A szerető Atya jó természete semmiképp sem engedi, hogy az Atya a világegyetemi gyermekei által alkotott csoportok minden egyes tagját ne részesítse könyörületes bánásmódban. Az örökkévaló igazságosság és az isteni könyörületesség együtt alkotja azt, amit az emberi tapasztalásban úgy nevezhetnénk, hogy méltányosság.

2:4.5 (38.5) Az isteni irgalom eljárása révén a tökéletes és a tökéletlen világegyetemi szintek között méltányos egyensúly állítható fel. Az irgalom a Felsőség igazságossága, melyet a fejlődő véges helyzetekhez szabtak, az örökkévalóság pártatlansága, melyet úgy módosítottak, hogy az idő gyermekeinek legmagasabb rendű érdekei és világegyetemi jóléte érvényesülhessen. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az alárendelt szellemi lények és a fejlődő világegyetemek anyagi teremtményei iránt. Az irgalom a paradicsomi Háromság igazságossága, mely bölcsen és szeretőn szabatik ki az idő és a tér teremtésrészeinek számos értelmes lényére, amint az az Egyetemes Atya és minden Teremtő-társa mindentudó elméje és szabad akarata által isteni bölcsesség formájában kifejeződik és meghatároztatik.

5. Az Isten szeretete

2:5.1 (38.6) „Az Isten szeretet”; ennélfogva az ő kizárólagos személyes hozzáállása a világegyetemi ügyekhez mindig is az isteni ragaszkodás válasza lehet. Az Atya eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy életét nekünk adományozza. „Felhozza az ő napját mind a rosszakra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak.”

2:5.2 (39.1) Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy a Fiainak áldozata vagy az alárendelt teremtményeinek közbenjárása veszi rá őt arra, hogy szeresse a gyermekeit, „mert maga az Atya szeret titeket”. Ezen atyai ragaszkodásból küldi az Isten a bámulatos Igazítót az emberekhez, hogy elméjükbe költözzön. Az Isten szeretete egyetemes; „jöhessen bárki, aki akar”. Ő „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”. Ő „nem akarja, hogy némelyek elvesszenek”.

2:5.3 (39.2) A Teremtők jelentik a legelső kísérletet arra, hogy az ember megmenekülhessen az isteni törvények értelmetlen megszegésének rettenetes következményeitől. Az Isten szeretete eredendően atyai ragaszkodás; ezért fenyít minket néha „ő a javunkra, hogy szentségében részesüljünk”. Még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is emlékezzetek arra, hogy „minden nyomorúságainkban velünk részes ő is”.

2:5.4 (39.3) Isten a bűnösökhöz isteni jóindulattal viszonyul. Amint a lázadók visszatérnek a pártatlansághoz, kegyelemmel fogadtatnak vissza, „mert a mi Istenünk bővelkedik a megbocsátásban”. „Én vagyok, aki vétkeiteket akarat szerint eltörli, és nem fogok emlékezni a bűneitekre.” „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”

2:5.5 (39.4) Végeredményben az Isten jóságának legnagyobb bizonysága és az ő iránta érzett szeretetnek a legfőbb indoka az Atyától származó s az emberben lakozó ajándék — az Igazító, aki oly türelmesen várja ki az idejét annak, amikor végre mindketten örökre eggyé lesztek. Bár Istent nem találhatjátok meg keresve, ha viszont alávetitek magatokat a bennetek lakozó szellem vezetésének, akkor tévedhetetlen vezetőre tesztek szert, aki lépésről lépésre, életről életre, világegyetemeken át mutatja az utat, míg végül ott fogtok állni az Egyetemes Atya paradicsomi személyének színe előtt.

2:5.6 (39.5) Mennyire esztelen dolog azért nem imádni Istent, mert az emberi természet korlátai és a ti anyagi teremtésrészetek fogyatékosságai miatt lehetetlen meglátnotok őt. Isten és ti közöttetek iszonyúan nagy az áthidalandó távolság (fizikai tér). Hasonlóképpen nagy a betöltendő szellemi különbség is; de vonatkoztassatok el mindazon dolgoktól, melyek fizikai és szellemi értelemben elválasztanak benneteket az Isten paradicsomi személyes jelenlététől és gondoljátok át azt a magasztos tényt, hogy Isten bennetek lakozik; ő a maga módján már be is töltötte ezt az űrt. Elküldte a maga részét, az ő szellemét azért, hogy bennetek éljen és veletek együtt küzdjön, amint örök világegyetemi létpályátokat befutjátok.

2:5.7 (39.6) Nekem könnyű és kellemes dolog olyasvalakit imádnom, aki oly hatalmas és egyidejűleg oly ragaszkodóan elkötelezett az alacsonyrendű teremtményei felemelkedésében való segédkezésben. Természetes, hogy szeretem azt, aki a teremtésben és annak szabályozásában oly hatalmas, és aki ugyanakkor oly tökéletesen jó, és oly állhatatos annak a szeretetnek a gyakorlásában, mely állandóan körülvesz minket. Azt hiszem, hogy ugyanígy szeretném Istent mindaddig, amíg ily jó és ily irgalmas, még ha nem is volna oly nagy és hatalmas. Mi mind jobban szeretjük Istent a természete miatt, mint a bámulatos sajátosságai miatt.

2:5.8 (39.7) Amint a Teremtő Fiakat és a nekik alárendelt intézőket szemlélem, ahogy hősiesen küzdenek a tér világegyetemeinek fejlődésével együtt járó számos időbeli nehézséggel, fel kell fedeznem magamban a világegyetemek e kisebb urai iránti mély és tiszteletteljes ragaszkodást. Végül is azt hiszem, hogy mi mindannyian, beleértve a világok halandóit is, azért szeretjük az Egyetemes Atyát és az összes egyéb lényt is, legyenek azok isteni lényegűek vagy emberek, mert észleljük, hogy e személyiségek igazán szeretnek bennünket. A szeretetélmény nagyrészt egyfajta közvetlen válasz a szeretettség megtapasztalására. Az Isten irántam való szeretetének tudatában kötelességem feltétel nélkül viszontszeretni őt, még ha a felsőségi, véglegességi és abszolútsági tulajdonságaitól megfosztatna is.

2:5.9 (40.1) Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. Ha belegondoltok az Isten szerető természetébe, akkor csupán egyetlen ésszerű és természetes személyiségi válasz marad számotokra: egyre jobban megszeretitek az Alkotótokat; olyan ragaszkodással fogtok viseltetni Isten iránt, amely hasonlatos ahhoz, amint a gyermek viszonyul földi szülőjéhez; mert atyaként, valódi atyaként, igaz atyaként szereti gyermekeit, és így szereti az Egyetemes Atya a megteremtett fiait és leányait és mindörökkön így keresi az ő jólétüket.

2:5.10 (40.2) Ám az Isten szeretete értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás. Az isteni szeretet egyesült társulásban működik az isteni bölcsességgel és az Egyetemes Atya tökéletes természetének minden egyéb végtelen tulajdonságával. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. Az isteni szeretetnek a halandó lények iránt megnyilvánuló legnagyobb megnyilatkozása a Gondolatigazítók adományozásában tapasztalható, viszont az Atya szeretetének legnagyobb mérvű kinyilatkoztatását ti az ő Mihály Fiának az alászállásban eltöltött életében láthatjátok, amint a földön eszményi szellemi létet élt. Az emberben lakozó Igazító az, aki az Isten szeretetét minden egyes emberi lélek számára egyedivé teszi.

2:5.11 (40.3) Olykor bizony csaknem fájdalmasak voltak azon erőfeszítéseim, hogy a szeretetet mint emberi szóképet használjam azon isteni ragaszkodás bemutatására, mellyel a mennyei Atya a világegyetemi gyermekei iránt viseltetik. E fogalom, még ha az embernek a tisztelet és az odaadás halandóviszonylatú értelmezésében a legmagasabb rendű fogalmát testesíti is meg, túl gyakorta túlságosan is emberi viszonylatban használatos, mely viszonylat túl alantas ahhoz és teljesen alkalmatlan arra, hogy jellemezhető lenne az egyúttal az élő Istennek az ő világegyetemi teremtményei iránti páratlan ragaszkodásának a jellemzésére is használható szóval! Mily szerencsétlen dolog, hogy nem használhatok a paradicsomi Atya isteni ragaszkodásának igaz természetét és kivételesen csodálatos jelentőségét az emberi elmével megértetni képes fenséges és kizárólagos fogalmakat.

2:5.12 (40.4) Amikor az ember szem elől veszíti a személyes Isten szeretetét, akkor Isten országa pusztán a jó országa lesz. Eltekintve az isteni természet végtelen egységétől, az Istennek az ő teremtményeivel való minden személyes kapcsolatának meghatározó jegye a szeretet.

6. Az Isten jósága

2:6.1 (40.5) A fizikai világegyetemben megláthatjuk az isteni szépséget, az értelmi világban észlelhetünk örök igazságot, ám Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalás szellemi világában találjuk meg. Igaz lényegét tekintve a vallás nem más, mint az Isten jóságába vetett hitbizalom. Isten lehet nagy és abszolút, valamiképp még értelmes és személyes is bölcseleti értelemben, viszont a vallásban Istennek erkölcsösnek is kell lennie; jónak kell lennie. Az ember félhet egy nagy Istent, de csak egy jó Istenben bízik meg és csakis ilyen Istent szeret. Isten jósága az Isten személyiségének részét képezi, és ennek teljes kinyilatkoztatása csak az Istenben hívő fiak személyes vallásos tapasztalásában jelenik meg.

2:6.2 (40.6) A vallás lényegéből következik, hogy a szellemi természetű felsőbb világ tudatában van az emberi világ alapvető igényeinek, és válaszol is azokra. Az evolúciós vallás etikussá válhat ugyan, de csak a kinyilatkoztatott vallás válik igazán és szellemi értelemben erkölcsössé. Azt a régi felfogást, amelyben Isten egy felséges erkölcsiség uralta Istenség volt, Jézus leváltotta egy olyanra, melynek lényegét a szülő-gyermek viszony bensőséges-családias erkölcsiségének szeretetteljesen megható szintje alkotja, melynél gyöngédebb és szebb a halandói tapasztalásban nincsen.

2:6.3 (41.1) Az „Istennek jósága a tévelygő embert megtérésre indítja”. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék a fények Atyjától száll alá.” „Jó az Isten; ő az emberi lelkek örök menedéke.” „Könyörülő és irgalmas az Úr. Hosszútűrő, és jósága és igazsága nagy.” „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.” „Az Úr könyörülő és nagy-kegyelmes. Ő a szabadító Isten.” „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi lelki sebeiket. Ő az ember mindenható jótevője.”

2:6.4 (41.2) Az Istent mint királybírát meghatározó felfogás elősegítette ugyan egyfajta magas erkölcsi értékrend kialakulását és létrehozta a törvénytisztelő emberek csoportját, mint olyat, azonban az egyes hívőket szánalmasan bizonytalan helyzetbe hozta az Isten időbeli és örökkévalóságbeli helyzetét illetően. A későbbi héber próféták azt hirdették Istenről, hogy ő Izráel Atyja; Jézus úgy nyilatkoztatta ki őt mint minden egyes emberi lény Atyját. Jézus élete a teljes halandói istenképet érzékfeletti módon világítja meg. Az önzetlenség a szülői szeretet sajátja. Isten nem úgy szeret, mint egy atya, hanem atyaként szeret. Ő minden világegyetemi személyiség paradicsomi Atyja.

2:6.5 (41.3) A pártatlanság egyúttal azt is jelenti, hogy Isten a világegyetem erkölcsi törvényének forrása. Az igazságban úgy jelenik meg Isten, mint kinyilatkoztató, mint tanító. De a szeretet olyan ragaszkodást ad és kíván, olyan megértő közösséget keres, amilyen a szülő és a gyermek között is van. A pártatlanság lehet az isteni gondolat, ám a szeretet atyai viszonyulás. Az a téves feltételezés, miszerint Isten pártatlansága összeegyeztethetetlen a mennyei Atya önzetlen szeretetével, egyúttal feltételezte az egység hiányát az Istenség természetében és egyből a vezeklés tantételének kidolgozásához vezetett, ami egyfajta bölcseleti erőszak mind az Isten egységén, mind pedig az Isten szabad akaratán.

2:6.6 (41.4) A szeretetteljes mennyei Atya, akinek szelleme a földi gyermekeiben lakozik, nem oszlik két személyiségre — egy igazságosra és egy könyörületesre — és nincs szükség közvetítői tevékenységre sem az Atya kegyének vagy megbocsátásának biztosítása céljából. Az isteni pártatlanságot nem szigorúan büntető igazságosság uralja; Isten atyaként meghaladja Istent, a bírát.

2:6.7 (41.5) Isten sohasem haragvó, bosszúálló vagy mérges. Az igaz, hogy a bölcsesség gyakran háttérbe szorítja a szeretetét, míg igazságossága visszafoghatja a könyörületességét. Pártatlan szeretete kénytelen mindig egyforma utálattal megnyilvánulni a bűnnel szemben. Az Atya nem következetlen személyiség; az isteni egység tökéletes. A paradicsomi Háromságban az Isten mellérendeltjeinek örökkévaló azonosságai ellenére abszolút egység van.

2:6.8 (41.6) Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt: ezen állítás bölcseletileg igaz, ám Isten minden másnál magasabb rendű személyiség, és személy csak egy másik személyt képes szeretni és gyűlölni. A bűn nem személy. Isten szereti a bűnöst, mert ő személyiség-valóság (lehetőségében örökkévaló), míg a bűnhöz nem személyesen viszonyul, lévén a bűn nem szellemi valóság; nem személyes; ennélfogva csakis Isten igazságossága vesz tudomást annak létéről. Isten szeretete megmenti a bűnöst; Isten törvénye elpusztítja a bűnt. Az isteni természetnek e vonása láthatóan megváltozhat, ha a bűnös végül már teljesen azonosult a bűnnel, miként a halandói elme ugyancsak teljesen azonosul a benne lakozó szellem-Igazítóval. Az ilyen bűnnel-azonosult halandó ekkor természetében teljesen szellemtelenné (és emiatt személyiségében valótlanná is) válik, és mindezt követően megtapasztalja a lényének kihunyását. A valótlanság, beleértve még a teremtményi természet teljességének hiányos voltát is, nem létezhet örökké egy fejlődésileg valós és egyre szellemibb világegyetemben.

2:6.9 (42.1) A személyiség-világban Isten szerető személyként fedezhető fel; a szellemi világban ő személyes szeretet; a vallásos tapasztalásban ő mindkettő. A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. Isten jósága alapul szolgál az isteni szabad akaratnak — a szeretetre való egyetemes irányultságnak, irgalom mutatásának, türelem kinyilvánításának és megbocsátás kínálásának.

7. Isteni igazság és szépség

2:7.1 (42.2) Minden véges tudás és teremtményi ismeret viszonylagos. Az információ és az ismeret, még ha felsőbb forrásokból gyűjtötték is össze, csak viszonylag lehet teljes, csak helyi viszonylatban lehet pontos és csak személyi vonatkozásban lehet igaz.

2:7.2 (42.3) A fizikai tények meglehetősen egységes mérvűek, viszont az igazság a világegyetem bölcseletében élő és alkalmazkodó tényező. A fejlődő személyiségek megnyilatkozásaikban csak részben bölcsek és csak viszonylag igazak. Csak annyira lehetnek bizonyosak a dolgukban, amennyire azt a személyes tapasztalásaik megengedik. Mindaz, ami egy adott helyen teljesen igaznak tűnik, egy másik teremtésrészben esetleg csak viszonylagosan igaz.

2:7.3 (42.4) Az isteni igazság, a végső igazság egységes és egyetemes, viszont a szellemi dolgok története, ahogyan azt a különböző szférákból jövő számos egyed előadja, néha részleteiben változhat az ismeretek és a személyes tapasztalatok teljességében meglévő viszonylagosságtól, valamint e tapasztalások terjedelmétől és mértékétől függően. Jóllehet az Első Nagy Forrás és Középpont törvényei és rendelkezései, az ő gondolatai és viselkedési formái örökkévalón, végtelenül és egyetemesen igazak; ugyanakkor az, ahogyan ezek minden világegyetemre, csillagrendszerre, világra és teremtett értelemre alkalmaztatnak és hozzájuk igazodnak, összhangban van a Teremtő Fiak azon terveivel és eljárásaival, melyeket e Fiak a világegyetemeikben tevékenykedve követnek, s összhangban van a Végtelen Szellem és minden más mennyei társszemélyiség helyi terveivel és eljárásrendjeivel is.

2:7.4 (42.5) Az anyagelvűség hamis tudománya arra ítélné a halandó embert, hogy számkivetett legyen a világegyetemben. E részleges tudás magvában rossz; e tudás alkotója jó és rossz egyaránt. Az igazság csodálatos, mert egyszerre teljes egész és arányos. Az igazságot kereső ember az istenmód valós lényeg elérésére törekszik.

2:7.5 (42.6) A bölcselők akkor követik el a legnagyobb hibát, amikor elcsábulnak az elvonatkoztatás téveszméjétől, abban, hogy figyelmüket a valóságnak egyetlen szempontjára irányítják és ezt követően erről az elszigetelt szempontról kijelentik, hogy az a teljes egész láttatására is alkalmas. A bölcs gondolkodó mindig azt az ötletes formatervet keresi, mely minden világegyetemi jelentés mögött ott van és az előtt létezik. A teremtő gondolat mindig megelőzi az alkotó tettet.

2:7.6 (42.7) Az értelmi öntudat képes felfedezni az igazság szépségét, annak szellemi jellemzőjét, mégpedig nem kizárólag a fogalmainak a bölcseletileg következetes volta révén, hanem még inkább és annál bizonyosabban a mindig jelenlévő Igazság Szellemének tévedhetetlen válasza által. Boldogság ered az igazság felismeréséből, mert az megcselekedhető; megélhető. A csalódottság és a szomorúság azért követi a tévedést, mert az, nem valóság lévén, a tapasztalásban nem észlelhető. Az isteni igazság legjobban annak szellemi sajátossága alapján ismerhető fel.

2:7.7 (42.8) Az örökké tartó keresés célja az egyesülés, az isteni összetartozás megvalósítása. A kiterjedt fizikai világegyetem összetartozik a Paradicsom Szigetével; az értelmi világegyetem összetartozik az elme Istenével, az Együttes Cselekvővel; a szellemi világegyetem összetartozik az Örökkévaló Fiú személyiségével. De az elszigetelt tér-idő halandó az Atya Istennel tartozik össze azon a közvetlen kapcsolaton keresztül, mely a halandóban lakozó Gondolatigazító és az Egyetemes Atya között van. Az ember Igazítója Isten egy szilánkja, és e szilánk örökké az isteni egyesülés elérésére törekszik; összhangban van és összetartozik az Első Forrás és Középpont paradicsomi Istenségével.

2:7.8 (43.1) A legfelsőbb szépség érzékelése a valóság felfedezése és egységbe rendezése: az isteni jóság felfedezése az örök igazságban, ez végleges szépség. Még az emberi művészetek bája is ennek az egységnek az összehangzásából ered.

2:7.9 (43.2) A héber vallás nagy hibája az volt, hogy az Isten jóságát nem tudta társítani a tudomány tényszerű igazságával és a művészet megkapó szépségével. A polgárosultság fejlődésével, és lévén, hogy a vallás továbbhaladt ugyanazon az úton, ahol az Isten jóságát túlhangsúlyozzák, valamint az igazságot viszonylagosan kizárják és a szépséget figyelmen kívül hagyják, bizonyos emberfajták esetében egyre erőteljesebben érvényesült az elszigetelt jóság elvont és szétbontott fogalmától való elfordulás hajlama. Az újkori vallás túlfeszített és elszigetelt erkölcsisége, mely képtelen megtartani számos huszadik századi ember odaadását és hűségét, visszanyerhetné rangját, ha az erkölcsi parancsolatain felül egyenlő mértékben ismerné el a tudomány, a bölcselet és a szellemi létezés igazságait, a fizikai teremtésrészek szépségét, az értelemre építő művészet báját és a nemes jellemfejlődés nagyságát.

2:7.10 (43.3) E korszak vallási kihívása azoknak a messzire látó és előretekintő, valamint szellemi alapú éleslátással rendelkező férfiaknak és nőknek szól, akik a mindenségrendi igazság, a világegyetemi szépség és az isteni jóság kibővített és megfelelően összerendezett korszerű fogalmaiból egy új és vonzó életfelfogást mernek felépíteni. Egy ilyen új és pártatlan erkölcsiség-látomás igénybe fogja venni mindazt, ami az emberi elmében jó, és kihívást jelent majd mindannak, ami az emberi lélekben a legjobb. Az igazság, a szépség és a jóság isteni valóság, és amint az ember a szellemi létben egyre feljebb jut, az Örökkévalónak e legfelsőbb jegyei egyre inkább összehangolódnak és egyesülnek számára az Istenben, aki a szeretet.

2:7.11 (43.4) Minden igazság — legyen az anyagi, bölcseleti vagy szellemi — egyaránt szép és jó. Minden valós szépség — legyen az anyagi művészet vagy szellemi arányosság — egyaránt igaz és jó. Minden nemes jóság — legyen az akár személyes erkölcsiség, társadalmi igazságosság vagy isteni segédkezés — egyformán igaz és szép. A test és az elme egészsége, valamint a boldogság valójában az igazság, a szépség és a jóság egységbe rendeződését alkotja, amint az az emberi tapasztalásban összekeveredve megjelenik. Az eredményes életvitel eme szintjei energiarendszerek, eszmerendszerek és szellemrendszerek egyesülésén keresztül jelennek meg.

2:7.12 (43.5) Az igazság következetes, a szépség megkapó, a jóság állhatatossá tevő. És amint a valós dolgok ezen értékei személyiségi tapasztalásban összehangolódnak, az eredmény bölcsesség határolta és hűség korlátozta magasabb rendű szeretet lesz. A teljes világegyetemi felkészítés valós célja az, hogy a világok elszigetelt gyermeke jobban ráhangolódjon a kiteljesedő tapasztalásának egyre nagyobb valóságaira. A valóság az emberi szinten véges, a felsőbb és isteni szinteken pedig végtelen és örökkévaló.

2:7.13 (43.6) [Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján működő Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

3. írás

Az Isten sajátosságai

3:0.1 (44.1) ISTEN mindenhol jelen van; az Egyetemes Atya az örökkévalóság körét uralja. De uralkodik a helyi világegyetemekben az ő paradicsomi Teremtő Fiainak személyében, pontosan úgy, hogy e Fiakon keresztül életet adományoz. „Örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az ő Fiaiban van.” Az Isten Teremtő Fiai az ő saját maga személyes kifejeződéseit alkotják az idő övezeteiben és a tér fejlődő világegyetemeinek keringő bolygóin élő gyermekei számára.

3:0.2 (44.2) A felsőrendű megszemélyesült Istenfiakat az alacsonyabb rendű, teremtett értelmek képesek világosan érzékelni, és így ellentételeződik a végtelen és ezért kevésbé érzékelhető Atya láthatatlansága. Az Egyetemes Atya paradicsomi Teremtő Fiai egy különben láthatatlan lény kinyilatkoztatását képviselik, aki azért láthatatlan, mert az abszolútság és a végtelenség eredendő sajátja az örökkévalóság körének és a paradicsomi Istenségek személyiségeinek.

3:0.3 (44.3) A teremtői jelleg aligha Isten sajátossága; inkább a cselekvő természetének összegződése. A teremtőség ezen egyetemes rendeltetése örökmód megnyilatkozik, amint azt az Első Forrás és Középpont végtelen és isteni valóságának összes mellérendelt sajátossága korlátozza és szabályozza. Őszintén kétségbe vonjuk, hogy az isteni természet bármely adott vonása a többinél előbbre valónak tekinthető, amennyiben viszont mégis ez lenne a helyzet, akkor az Istenség teremtő természete fontosságban megelőzné az összes többi jellemvonást, tevékenységet és sajátosságot. Az Istenség teremtői mivolta a Jó Atyaságának egyetemes igazságában teljesedik ki.

1. Isten mindenütt-jelenvalósága

3:1.1 (44.4) Az Egyetemes Atya azon képessége, hogy mindenütt jelen van, és természetesen egyidejűleg, az ő mindenütt-jelenvalóságát alkotja. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. Isten egyidejűleg van jelen „fent a mennyben, és alant a földön”; miként a Zsoltáros is mondja: „Hová menjek a te szellemed elől? Vagy a te jelenléted elől hova fussak?”

3:1.2 (44.5) „Isten vagyok én a közelben és a messzeségben is, mondja az Úr. Vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet?” Az Egyetemes Atya mindenkor jelen van a kiterjedt teremtésösszességének minden részében és minden teremtésrész szívében. Ő „a teljessége őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel”, és „aki cselekszi mindezt mindenkiben”, és továbbá, az ő személyiségének fogalma olyan, hogy „a menny (világegyetem), és a mennyeknek országa (világegyetemek mindensége) őt be nem foghatják”. Szó szerint igaz, hogy Isten maga minden és ő mindenben ott van. De mégsem minden az Isten. A Végtelen véglegesen csakis a végtelenségben nyilatkoztatik ki; az ok sohasem érthető meg teljes egészében az okozatok elemzése útján; az élő Isten mérhetetlenül nagyobb, mint a teremtésrészek mindösszesen együtt, melyek az ő korlátlanul szabad akaratát alkotó cselekedetek eredményeképpen jöttek létre. Isten kinyilatkoztatik szerte a mindenségrendben, de a mindenségrend sohasem lesz képes tartalmazni vagy magába foglalni az Isten teljes végtelenségét.

3:1.3 (45.1) Az Atya jelenléte szünet nélkül vigyázza a világmindenséget. „Kijövetele a menny szélétől és forgása a széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék fényétől.”

3:1.4 (45.2) Nemcsak a teremtmény létezik Istenben, hanem Isten is él a teremtményben. „Tudjuk, hogy mi őbenne lakozunk, mert ő mibennünk él; nekünk adta az ő szellemét. A paradicsomi Atya ezen ajándéka az ember elválaszthatatlan társa.” „Ő az állandóan jelenlévő, mindent átható Isten.” „Az öröklévő Isten szelleme minden halandó gyermek elméjében ott rejtőzik.” „Az ember barát után kutat kint, miközben e keresett barát az ő saját szívében él.” „Az igaz Isten nincs messze; ő a mi részünk; az ő szelleme a bensőnkből szól.” „Az Atya benne él a gyermekben. Isten mindig velünk van. Ő az örök beteljesülés felé vezérlő szellem.”

3:1.5 (45.3) Valóban az emberi fajra vonatkozik az, hogy „Ti az Istentől vagytok”, mert „Istenben lakozik az, aki szeretetben lakozik, és Isten őbenne van”. Még rossztéteményeitekkel is szenvedést okoztok a bennetek lakozó Isten-ajándéknak, mert a Gondolatigazító kénytelen elszenvedni a rossz gondolatok következményeit az ő emberielme-börtönében.

3:1.6 (45.4) Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. Isten, tökéletesen és korlátlanul, kizárólag a Paradicsomon és a központi világegyetemben van érzékelhetően jelen. A Havona körül keringő teremtésrészekben azért nem figyelhető meg az ő jelenléte, mert Isten korlátozta a saját közvetlen és tényleges jelenlétét azáltal, hogy elismerte a mellérendelt teremtők és az idő és tér világegyetemei urainak fennhatóságát és isteni előjogait. Ennélfogva az isteni jelenlét bővebb értelmezésű fogalmának ki kell terjednie az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Szigete jelenlét-köreit felölelő megnyilvánulási módjaira és csatornáira egyaránt. Az sem mindig lehetséges, hogy megkülönböztessük az Egyetemes Atya jelenlétét az ő örökkévaló mellérendeltjeinek és segítőinek cselekedeteitől, mert a változhatatlan céljának végtelen követelményeit olyannyira tökéletesen elégítik ki ők. De nem ez a helyzet a személyiség-körrel és az Igazítókkal; itt Isten egyedileg, közvetlenül és kizárólagosan cselekszik.

3:1.7 (45.5) Az Egyetemes Szabályozó magvában jelen van a Paradicsom Szigetének gravitációs köreiben a világegyetem minden részében, minden pillanatban és ugyanazon mértékben, a tömegnek megfelelően, mégpedig a jelenlétéből fakadó fizikai igényekre válaszolva, és mindazon összes teremtésrész saját eredendő természetének okán, mely természet arra késztet minden dolgot, hogy őhozzá tartson és őbenne álljon fenn. Az Első Forrás és Középpont hasonlóképpen magvában jelen van a Korlátlan Abszolútban, aki az örökkévaló jövő meg nem teremtett világegyetemeinek letéteményese. Isten így magvában áthatja a múlt, jelen és jövő fizikai világegyetemeit. Ő az úgynevezett anyagi teremtésrészek összetartozásának elsődleges alapja. Ez a nem-szellemi Istenség-lehetséges itt-ott ténylegessé válik szerte a fizikai létezők szintjén a világegyetemi tettek mezején való megmagyarázhatatlan beavatkozás révén, mely az ő kizárólagos segítői közül némelyeknek tulajdonítható.

3:1.8 (45.6) Az Isten elme-jelenléte összefüggésbe hozható az Együttes Cselekvő, a Végtelen Szellem abszolút elméjével, viszont a véges teremtésrészekben jobban észlelhető ez a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenütt működő mindenségrendi elméjében. Épp miként az Első Forrás és Középpont magvában jelen van az Együttes Cselekvő elme-köreiben, úgy jelen van ő magvában az Egyetemes Abszolút vonzásaiban. Az emberi rend elméje azonban az Együttes Cselekvő Leányainak, a fejlődő világegyetemek Isteni Segédkezőinek adománya.

3:1.9 (46.1) Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van az Örökkévaló Fiú egyetemes szellem-jelenlétének működésével és az Istenségi Abszolút örökvaló isteni kibontakozási lehetőségeivel. De sem az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiainak szellemi tevékenységeiről, sem pedig a Végtelen Szellem elme-adományairól nem úgy tűnik, hogy ne foglalnák magukba a Gondolatigazítók, az Isten teremtmény-gyermekeinek szívében lakozó Isten-szilánkok közvetlen cselekedeteit.

3:1.10 (46.2) Ami az Istennek valamely bolygón, csillagrendszerben, csillagvilágban vagy egy világegyetemben való jelenlétét illeti, bármely teremtési egységben való jelenlétének mértékét a Legfelsőbb Lény kifejlődő jelenlétének mértéke határozza meg: Ezt Isten egészében vett felismerése, valamint a hatalmas világegyetemi szervezetnek az iránta megnyilvánuló hűsége határozza meg, mely szervezet legalsóbb szintjét maguk a csillagrendszerek és bolygók képezik. Ezért Isten becses jelenléte eme szakaszainak megőrzése és megvédése reményében kerül sor néha arra, hogy amennyiben némely bolygó (vagy akár csillagrendszer) mély szellemi sötétségbe süllyedt, akkor ezek bizonyos értelemben elkülönítés alá kerüljenek, vagy részben elszigeteltessenek a nagyobb teremtésegységektől. És mindez, miként az Urantián is, a világok többségének szellemi védelmi válasza saját maguk megvédésére (amennyire ez lehetséges) attól a szenvedéstől, amely a konok, gonosz és lázadó kisebbség megosztó cselekedeteinek elszigetelő következményeivel együtt jár.

3:1.11 (46.3) Míg az Atya atyaimód átjárja minden fiát — az összes személyiséget — addig a rájuk gyakorolt befolyása az Istenség Második és Harmadik Személyétől való származásuk távolsága miatt korlátozott, s egyúttal erősödik, amint a fiak a rendeltetésüket betöltve e szintekhez közelednek. Az Isten jelenlétének tényét a teremtményi elmékben az határozza meg, hogy lakozik-e bennük olyan Atya-szilánk, mint a Titkos Nevelő vagy sem, viszont az ő hatékony jelenlétét az határozza meg, hogy az elmében lakozó Igazító és az elme milyen mértékű együttműködést alakít ki.

3:1.12 (46.4) Az Atya jelenlétének hullámzásai nem az Isten változékonyságából erednek. Az Atya nem húzódik vissza, mert semmibe vették; ragaszkodása nem törik meg csak azért, mert a teremtmény rosszat tett. Inkább az a helyzet, hogy a gyermekei, lévén, hogy felruháztattak a (vele kapcsolatos) választás hatalmával, e döntés meghozatalakor közvetlenül meghatározzák az Atya által az ő szívükre és lelkükre gyakorolt isteni befolyás mértékét és korlátait. Az Atya önként adományozta magát nekünk, mégpedig korlátok és kivételezések nélkül. Ő nem tesz különbséget a személyek, a bolygók, a csillagrendszerek vagy a világegyetemek között. Az idő övezeteiben ő csakis a Hétszeres Isten paradicsomi személyiségeit, a véges világegyetemek mellérendelt teremtőit részesíti megkülönböztetett figyelemben.

2. Isten végtelen hatalma

3:2.1 (46.5) Minden világegyetem tudja, hogy „az Úristen mindenhatón uralkodik”. E világ és a többi világ ügyeit istenmód felügyeli. „Akarata szerint cselekszik az ég seregével és a föld lakosaival.” Mindörökkön igaz, hogy „nincs egyéb hatalom, mint az Istené”.

3:2.2 (46.6) Azokon a határokon belül, amely az isteni természettel összeegyeztethető, szó szerint igaz, hogy „Istennél minden lehetséges”. A népek, bolygók és világegyetemek hosszan elnyúló evolúciós folyamatai a világegyetemi teremtők és segítőik tökéletes ellenőrzése alatt állnak, és az Egyetemes Atya örökkévaló céljának megfelelően mennek végbe, az Isten végtelenül bölcs tervéhez illeszkedve, annak rendje szerint és azzal összhangban. Csak egyetlen törvényhozó van. Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján.

3:2.3 (47.1) Az összes isteni sajátosság közül az ő mindenhatósága, különösen amint az az anyagi világegyetemben uralkodik, érthető meg a legjobban. Ha nem-szellemi jelenségnek tekintjük, akkor Isten energia. E fizikai ténybeli kijelentés azon a felfoghatatlan igazságon alapul, hogy az Első Forrás és Középpont az elsődleges oka az egész tér világegyetemi fizikai jelenségeinek. Ebből az isteni tevékenységből származik minden fizikai energia és minden egyéb anyagi megnyilatkozás. A fény, azaz a hő nélküli fény nem más, mint az Istenségeknek egy további nem-szellemi megnyilvánulása. És van még további, az Urantián gyakorlatilag ismeretlen nem-szellemi energia is; legalábbis az emberiség még nem fedezte fel.

3:2.4 (47.2) Isten szabályoz minden erőteret (hatalmat); ő szabott a „villámnak utat”; ő szabta meg minden energia körét. Ő határozta meg az összes energia-anyagi forma megnyilvánulásának idejét és módját. Mindeme dolgokat mindörökre az ő örökös hatalmában tartja — az alsó-Paradicsomon összpontosuló gravitációs irányításában. Az örökkévaló Isten fénye és energiája így örökkön belengi az ő fenséges körét, a világegyetemek mindensége alkotta csillagos seregeknek a végtelen, ám rendezett menetét. A teremtésösszesség örökkön a minden dolgok és lények Paradicsom-Személyiségi középpontja körül jár.

3:2.5 (47.3) Az Atya mindenhatósága az abszolút szinten mindenütt meglévő uralkodó tulajdonságára vonatkozik, melyen a három energia, vagyis az anyagi, az elme- és a szellemi energia, megkülönböztethetetlen egymástól az Ő — a minden dolgok Forrása — közelségében. A teremtményi elme, lévén sem nem alsó-paradicsomi monota, sem pedig paradicsomi szellem, közvetlenül nem érzékeny az Egyetemes Atyára. Isten igazodik a tökéletlen elmékhez — az urantiai halandókhoz a Gondolatigazítókon keresztül.

3:2.6 (47.4) Az Egyetemes Atya nem átmeneti jellegű térerő, változó erőtér vagy lüktető energia. Az Atya hatalma és bölcsessége teljesen megfelel annak a feladatnak, hogy bármilyen világegyetemi szükségletet kielégítsen. Amint az emberi tapasztalásban szükséghelyzetek alakulnak ki, akkor, lévén, hogy ő már előre látta mindazokat, a világegyetemi ügyekre nem önmagukban válaszol, hanem inkább az örök bölcsesség megkövetelte módon és a végtelen ítélőképesség szabta követelmények szerint. A megjelenési formától függetlenül az Isten hatalma a világegyetemben nem valamiféle vak erőként működik.

3:2.7 (47.5) Előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben úgy tűnik, hogy szükséghelyzeti döntéshozatalra kerül sor, amikor a természeti törvényeket áthágják, vagy amikor rossz alkalmazkodás fedezhető fel, vagy amikor a helyzet tisztázására történik kísérlet; de valójában nem erről van szó. Az Istenről alkotott ilyen fogalmak a ti korlátolt nézőpontjaitokból nézve, a felfogóképességetek végességéből eredően és a körülhatárolt vizsgálódási körötök miatt lehetségesek; ez az Istennel kapcsolatos félreértés abból a mély tudatlanságból fakad, mely az ő országa felsőbb törvényeinek létezéséhez, az Atya jellemének nagyságához, az ő sajátosságainak végtelenségéhez és az ő szabad akaratának tényéhez mérve fennáll.

3:2.8 (47.6) A bolygókon élő, az Isten szellemét hordozó teremtmények szerte a tér világegyetemeiben oly közel végtelen számúak és féleségűek, értelmük oly különböző, elméjük oly korlátolt és néha oly nehézkes, látóterük oly szűk és helyhez kötött, hogy csaknem lehetetlen a törvényt olyan általános megfogalmazásban bemutatni, amely megfelelően kifejezné az Atya végtelen sajátosságait és egyidejűleg bármely csekély mértékben felfogható lenne eme teremtett értelmek számára. Emiatt számotokra, teremtmények számára a mindenható Teremtő sok cselekedete önkényesnek, közönyösnek és nem ritkán szívtelennek és kegyetlennek tűnik. De újból biztosítalak benneteket, hogy ez ténylegesen nem így van. Isten cselekedetei mindig célirányosak, értelmesek, bölcsek, szeretetteljesek és örökmód figyelembe veszik a legeslegjobbat, ha nem is mindig egyetlen lény, egyetlen faj, egyetlen bolygó vagy éppen egyetlen világegyetem szempontjából; mert ezek a döntések mindenki számára, a legalacsonyabb rendűtől a legfelsőbb rendűig, a legeslegjobb elérésére irányulnak. Az idő korszakaiban a rész jóléte néha látszólag különbözik az egész jólététől; az örökkévalósági körben ilyen látszólagos eltérések nem léteznek.

3:2.9 (48.1) Mi mindannyian az Isten családjába tartozunk, és ezért néha követnünk kell a családi rendszabályokat. Istennek a minket igencsak felkavaró és összezavaró számos cselekedete nem más, mint a végtelenül bölcs döntéseknek és végső irányításnak az eredménye, mely képessé teszi az Együttes Cselekvőt arra, hogy a végtelen elme biztos akaratának megfelelő választást érvényesítse, hogy végrehajtsa azon tökéletes személyiség döntéseit, melynek ügyelő figyelme, előrelátása és szerető gondoskodása az ő hatalmas és kiterjedt teremtésösszességének legfelsőbb és örök jólétét jelenti.

3:2.10 (48.2) Vagyis a ti közönyös, részleges, véges, korlátolt és meglehetősen anyagelvű nézőpontotok és a lényetek természetében eredendően meglévő korlátok jelentik azt a fogyatékosságot, ami miatt képtelenek vagytok meglátni, megérteni vagy felismerni a bölcsességet és a szeretetteli kedvességet számos olyan isteni tettben, melyek számotokra megsemmisítő kegyetlenséggel telinek tűnnek és amelyekben a teremtményi társaitok kényelmével és jólétével, valamint a bolygón való boldog sorukkal és személyes boldogulásukkal szembeni nagymértékű közömbösség megnyilvánulását látjátok. Ez az emberi belátás korlátai miatt van, a ti korlátozott és véges felfogóképességetek miatt, hogy félreértitek Isten késztetéseit és megmásítjátok az ő célkitűzéseit. De az evolúciós világokon számos, nem az Egyetemes Atya személyes cselekedeteivel azonosítható dolog is végbemegy.

3:2.11 (48.3) Az isteni mindenhatóság tökéletesen összhangban van Isten személyiségének egyéb sajátosságaival. Isten hatalma annak világegyetemi szellemi megnyilatkozását tekintve rendszerint csupán három feltétel révén vagy helyzetben ütközik korlátokba:

3:2.12 (48.4) 1. Isten természete révén, különösen az ő végtelen szeretete, valamint az igazság, a szépség és a jóság révén.

3:2.13 (48.5) 2. Isten akarata révén, a világegyetem személyiségei iránti irgalom-segédkezése és a velük való atyai kapcsolata révén.

3:2.14 (48.6) 3. Isten törvénye révén, az örökkévaló paradicsomi Háromság pártatlansága és igazságossága révén.

3:2.15 (48.7) Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút. Ám az Egyetemes Atya mindeme jegyei egyesülnek az Istenségben, és egyetemlegesen kifejeződnek a paradicsomi Háromságban és a Háromság isteni Fiaiban. Egyébként a Paradicsomon és a Havona központi világegyetemen kívül mindent, ami csak Istennel kapcsolatba hozható korlátoz a Legfelsőbb evolúciós jelenléte és lehatárol a Végleges meglényegülő jelenléte, továbbá összehangol a három öröktől való létezésen alapuló Abszolút — az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan. Így Isten jelenléte korlátozott, mert ez Isten akarata.

3. Isten egyetemes tudása

3:3.1 (48.8) „Isten minden dolgot ismer.” Az isteni elme tudatában van és jól ismeri minden teremtésrész gondolatát. Az eseményekre vonatkozó tudása egyetemes és tökéletes. Az őbelőle kikerülő isteni entitások az ő részei; ő az, aki „egyensúlyban tartja a felhőket” és ő az is, aki „tökéletes tudású”. „Az Úr szemmel tart minden helyet.” Amint azt a nagy tanítótok mondta a jelentéktelen verebekről, hogy „egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül” és azt is, hogy „még a fejetek hajszálai is mind számon vannak”. „Elrendeli a csillagok számát; mindegyiket nevén szólítja.”

3:3.2 (49.1) Az Egyetemes Atya az egyetlen személyiség a teljes világegyetemben, aki ténylegesen tudja a tér csillagainak és bolygóinak számát. Minden világegyetem minden világa állandóan jelen van Isten tudatában. Azt is mondja: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, és meghallottam az ő kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket.” Mert „a mennyből letekint az Úr; látja az emberek minden fiát; székhelyéről lenéz a föld minden lakosára”. Minden teremtménygyermek méltán mondhatja: „Ő jól tudja az én utamat, és ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” „Isten ismeri üléseinket és felkeléseinket; messziről érti gondolatainkat és minden utunkat jól tudja.” „Mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akiről mi beszélünk.” És annak megértése, hogy „ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik arról, hogy por vagytok” igazi megnyugvást kell hogy hozzon minden emberi lénynek. Az élő Istenről szólva mondta Jézus, hogy „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle”.

3:3.3 (49.2) Isten korlátlan hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy minden dolgot ismerhessen; az ő tudata egyetemes. Személyiségi köre az összes személyiséget átfogja, és még a legkisebb teremtményekről való tudását is kiegészítik az isteni Fiak alászállási küldetései közvetve, a teremtményekben lakozó Gondolatigazítók pedig közvetlenül. Továbbá a Végtelen Szellem is állandóan mindenhol jelen van.

3:3.4 (49.3) Nem vagyunk teljesen bizonyosak abban, hogy vajon Isten választása szerint előre tudja-e a bűncselekedeteket vagy sem. De ha Isten tudja is előre, hogy gyermekei a saját szabad akaratuk szerint mit fognak cselekedni, akkor ezen előzetes ismeret még a legcsekélyebb mértékben sem korlátozza az ő döntési szabadságukat. Egy dolog azonban bizonyos: Isten sohasem csúfoltatik meg.

3:3.5 (49.4) A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat is a meg nem tehető megtételére, a nem istenszerű cselekedetre. A mindentudás ugyancsak nem jelenti a nem tudható tudását. De az efféle állításokat aligha értheti meg a véges elme. A teremtmény aligha képes megérteni a Teremtő akaratának terét és határait.

4. Isten határtalansága

3:4.1 (49.5) A saját magának a világegyetemek részére, azok létrehozása során való többszöri adományozása semmivel sem csökkenti az ő hatalmának megnyilvánulási lehetőségét vagy a bölcsességének tárát, melyek továbbra is az Istenség központi személyiségében lakoznak és nyugszanak. A térerő, a bölcsesség és a szeretet megnyilvánulásának lehetőségét tekintve az Atya birtoka sohasem fogyatkozott, és sohasem veszítette el az ő dicső személyiségének egyetlen sajátosságát sem annak eredményeként, hogy önmagát bőkezűen a paradicsomi Fiaknak, az ő alárendelt teremtésrészeinek és mindezek számtalan teremtményének adományozta.

3:4.2 (49.6) Minden új világegyetem teremtése a gravitáció újbóli beállítását teszi szükségessé; de még ha a teremtés meghatározatlanul, örökkévalón és akár a végtelenségig is folytatódna, melynek következtében az anyagi teremtésösszesség határtalanul létezhetne, a Paradicsom Szigetén nyugvó szabályozó és összehangoló erőtér még akkor is úgy találtatna, mint amely megegyezik az ilyen végtelen világegyetem irányításával, szabályozásával és összehangolásával, vagy amely mindennek megfelel. És azt követően, hogy e korlátlan térerő- és erőtér-adományozás a határtalan világegyetem részére végbement is, a Végtelen még mindig ugyanolyan mértékben lenne túltöltve térerővel és energiával; a Korlátlan Abszolút még mindig teljes lenne; Isten még mindig ugyanazon végtelen megnyilvánulási lehetőséget birtokolná, mintha térerő, energia és erőtér sohasem áradt volna ki a világegyetemek sorának feltöltésére.

3:4.3 (50.1) És ez a helyzet a bölcsességgel is: Az a tény, hogy az elme oly szabadon osztatott ki a gondolkodó területeken, a legkevésbé sem merítette ki az isteni bölcsesség központi forrását. A világegyetemek számának sokszorozódásával, és azzal, hogy a területek lényeinek száma a felfoghatóság határához közelít, ha az elmeadományozás vég nélkül folytatódik is eme felsőbb és alsóbb rendű lények számára, az Isten központi személyiségének ugyanaz az örökkévaló, végtelen és határtalanul bölcs elme továbbra is alkotója lesz.

3:4.4 (50.2) Az a tény, hogy ő szellemi hírvivőket küld magától a világotokon és a más világokon élő férfiakhoz és nőkhöz, hogy bennük lakozzanak, semmiben sem csökkenti az ő azon képességét, hogy mint isteni és mindenható szellemszemélyiség működjön; és egyáltalán nincs korlátja az olyan szellemi Nevelők mértékének vagy számának, melyek elküldésére ő képes és amelyeket elküldhet. Azzal, hogy önmagát így az ő teremtményeinek adja, határtalan, csaknem felfoghatatlan jövőbeli lehetőséget teremt ezen istenien felruházott halandók fejlődéslényegű és folytonos létezésére. Önmagának ilyen segédkező szellementitásokként való bőkezű szétosztása semmiben sem csökkenti azt a bölcsességet, tökéletes igazságot és tudást, mely a végtelenül bölcs, mindentudó és mindenható Atya személyében rejlik.

3:4.5 (50.3) Az idő halandói számára van jövő, de Isten az örökkévalóságot lakja be. Én ugyan az Istenség lakhelyéhez közelről származom, mégsem remélhetem, hogy tökéletesen megértve beszélhetnék sok isteni sajátosság végtelenségéről. Egyedül a végtelen elme képes teljesen megérteni a létezés végtelenségét és a cselekedet örökkévalóságát.

3:4.6 (50.4) A halandó ember sehogyan sem képes megismerni a mennyei Atya határtalanságát. A véges elme nem képes felfogni ilyen tiszta igazságot vagy tényt. De ugyanezen véges emberi lény képes ténylegesen érezni — szó szerint megtapasztalni — egy ilyen végtelen Atya SZERETETÉNEK a teljes és töretlen hatását. Az ilyen szeretet igazán megtapasztalható, jóllehet míg a tapasztalás jellegében korlátlan, addig az ilyen tapasztalás mennyiségét szigorúan korlátozza az ember szellemi érzékelésképessége és ehhez kapcsolódóan az, hogy mennyire képes viszontszeretni az Atyát.

3:4.7 (50.5) A végtelen minőségek véges általi megbecsülése messze meghaladja a teremtmény oktanilag korlátozott képességeit amiatt, hogy a halandó ember az Isten képére teremtetett — az emberben ott lakozik a végtelenség szilánkja. Ennélfogva az ember számára Isten megközelítésének legközelebbi és legkedvesebb módja a szeretet révén és a szereteten keresztül való közeledés, mert az Isten szeretet. E különleges viszony lényege a mindenségrendi társadalomtanban szerzett tényleges tapasztalás, a Teremtő-teremtmény viszony — az Atya-gyermek közötti ragaszkodás.

5. Az Atya legfelsőbb uralma

3:5.1 (50.6) Az Egyetemes Atya a Havona-utáni teremtésrészekkel való kapcsolatában az ő végtelen hatalmát és végleges fennhatóságát nem közvetlen átörökítés révén, hanem inkább a Fiain és a nekik alárendelt személyiségeken keresztül gyakorolja. Mindezt Isten az ő saját szabad akarata szerint teszi. Az így átruházott bármely hatalmat, ha adott esetben ez az isteni elme döntése, Isten képes közvetlenül is gyakorolni; de ilyen cselekedetre rendszerint akkor kerül sor, ha a felruházott személyiség méltatlanná vált az isteni bizalomra. Ilyen esetekben és ilyen vétséggel szembesülve, valamint az isteni hatalom megőrzésének korlátain belül az Atya mindenkitől függetlenül és az ő saját választásából következő parancsainak megfelelően cselekszik; és e választás mindig is tévedhetetlenül tökéletes és végtelenül bölcs.

3:5.2 (51.1) Az Atya a Fiain keresztül uralkodik; a vezetők a világegyetemi szervezeten át végighúzódó folytonos láncot alkotnak, melynek végén a Bolygóhercegek állnak, akik az Atya hatalmas országaiban az evolúciós szférák beteljesülésének útját egyengetik. Nem pusztán költői megnyilvánulás az a megállapítás, hogy: „A föld az Úré, s annak bősége is.” „Ő dönt királyokat és tesz királyokat.” „A Fenségesek uralkodnak az emberek országain.”

3:5.3 (51.2) Az emberi szív ügyeiben az emberek nem feltétlenül találják meg mindig az Egyetemes Atya útját; de egy bolygó viselkedésében és rendeltetésében az isteni terv mindig érvényre jut; a bölcsesség és a szeretet örökkévaló célja győzedelmeskedik.

3:5.4 (51.3) Jézus mondta: „Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.” Amint az Isten közel határtalan teremtésösszességének számos munkájára rápillantotok és mindennek elképesztő hatalmasságát szemlélitek, akkor, ha esetleg nem is tudjátok felfogni az ő elsődlegességét, mindenképpen el kell fogadnotok őt, mint a minden dolgok paradicsomi középpontjában biztosan és örökkön-örökké uralkodót és mint az összes értelmes lény jótevő Atyját. Csak „egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindnyájatokban munkálkodik”, „ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn”.

3:5.5 (51.4) Az élet bizonytalanságai és a lét megpróbáltatásai semmiben sem mondanak ellent az Isten egyetemes fennhatóságának. Minden evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítenek meg. Vegyük a következőket:

3:5.6 (51.5) 1. Vajon a bátorság — az erős jellem — kívánatos? Akkor viszont az embernek nehézségekkel való megbirkózást és csalódásokkal való szembenézést követelő környezetben kell növekednie.

3:5.7 (51.6) 2. Vajon a felebaráti szeretet — az embertársaitok szolgálata — kívánatos? Akkor viszont az élettapasztalatnak társadalmi egyenlőtlenségeket megnyilvánító helyzetek előállásáról kell gondoskodnia.

3:5.8 (51.7) 3. Vajon a remény — a nemes bizalom — kívánatos? Akkor viszont az emberi tapasztalásnak állandóan a biztonságérzet hiányával és rendszeresen visszatérő bizonytalanságokkal kell szembesülnie.

3:5.9 (51.8) 4. Vajon a hit — az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága — kívánatos? Akkor viszont az emberi elmének abba a nehéz helyzetbe kell kerülnie, hogy mindig csak kevesebbet tudhat, mint amennyit hinni képes.

3:5.10 (51.9) 5. Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a hamisság megnyilvánulására mindig lehetőséget adó világban kell felnőnie.

3:5.11 (51.10) 6. Vajon az eszményelvűség — az isteni megközelítésének felfogása — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan környezetben kell küzdenie, ahol a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.

3:5.12 (51.11) 7. Vajon a hűség — a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése — kívánatos? Akkor viszont az embernek az árulás és elpártolás lehetősége mellett kell előrehaladnia. Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.

3:5.13 (51.12) 8. Vajon a nagylelkűség — az önzetlenség szelleme — kívánatos? Akkor viszont a halandó embernek egy folyton és erőszakosan elismerést és tiszteletet követelő önnön valóval kell együtt élnie. Elhagyható sajátélet hiányában az ember nem lenne képes az isteni élet lendületes választására. Az ember sohasem számolhatna megmentő igazságossággal, ha nem létezne lappangó rossz, mely kiemeli és megkülönbözteti a jót azzal, hogy éles ellentétet képez vele.

3:5.14 (51.13) 9. Vajon a gyönyör — a boldogságból fakadó megelégedés — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan világban kell élnie, ahol a fájdalom választhatósága és a szenvedés valószínűsége mindig jelenlévő tapasztalási lehetőség.

3:5.15 (52.1) Szerte a világegyetemben minden egység úgy tekintendő, mint a teljesnek része. A rész túlélése az egészre előírt tervvel és céllal való együttműködéstől, az Atya isteni akaratának végrehajtására irányuló őszinte vágytól és tökéletes hajlandóságtól függ. A vétektől (a hibás ítéletalkotás lehetőségétől) mentes evolúciós világ a szabad értelemtől mentes világ lenne. A Havona világegyetemben milliárdnyi tökéletes világ van, rajtuk tökéletes lakosokkal, de a fejlődő embernek esendőnek kell lennie, ha szabaddá akar válni. A szabad és tapasztalatlan értelem sehogyan sem lehet egyből egyöntetűen bölcs. A hibás döntés (a rossz) lehetősége csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet.

3:5.16 (52.2) Az igazság, szépség és jóság teljes körű megbecsülése az isteni világegyetem tökéletességében benne foglaltatik. A Havona világok lakosainak nincs szükségük a viszonylagos értékszintek jelentette lehetőségre a választás elősegítéséhez; az ilyen tökéletes lények képesek azonosítani és kiválasztani a jót minden olyan erkölcsi helyzet hiányában is, amelyek ennek éles ellentétét képeznék és a szándék megjelenését kikényszerítenék. De mindeme tökéletes lények, erkölcsös természetüknél és szellemi helyzetüknél fogva, valójában azok, amivé a létezés ténye őket teszi. A tapasztalás útján való előrelépést csakis a saját osztályukon belül érdemelték ki. A halandó ember még a felemelkedésre pályázó teremtmény besorolását is a saját hite és reménye révén érdemli ki. Minden isteni dolog, melyet az emberi elme megragad és amire az emberi lélek szert tesz, valójában tapasztalásban kibontakozó előrehaladás; ez személyes tapasztalási valóság és ennélfogva a Havona tévedhetetlen személyiségeinek eredendő jóságával és pártatlanságával szembeállítható különleges szerzemény.

3:5.17 (52.3) A Havona-teremtmények természetes módon, de nem emberi értelemben bátrak. Lényegükből fakadóan kedvesek és előzékenyek, de aligha önzetlenek emberi viszonylatban. Bíznak a kellemes jövőben, de nem úgy bizakodnak, ahogy azt a bizonytalan evolúciós szférák bizodalmas halandói a maguk árnyalt módján teszik. Hisznek a világegyetem egyensúlyában, de teljesen idegen tőlük az a megmentő hit, amellyel a halandó ember az állati szintről a Paradicsom kapuiig felkapaszkodik. Szeretik az igazságot, de nem tudnak semmit annak lélekmentő sajátságairól. Eszményelvűek, de már így születtek; teljesen tudatlanok a tekintetben, hogy mit jelent megélni az eszményelvűvé váláshoz vezető felpezsdítő választást. Elkötelezettek, de sohasem tapasztalták azt a borzongást, melyet az őszinte és értelmes állhatatosság jelent a vétségre való csábítás jelenlétében. Önzetlenek, de sohasem szereztek ilyen mérvű tapasztalatokat egy harcias sajátlényeg feletti fényes győzelem révén. Élvezik a gyönyört, de nem értik meg a gyönyör édességét a fájdalom lehetőségétől való megszabadulásban.

6. Az Atya elsősége

3:6.1 (52.4) Az isteni önzetlenséggel, a teljes nemeslelkűséggel az Egyetemes Atya hatáskörről mond le és hatalmat ruház át, de ő továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját; minden végső döntési jogkört fenntartott magának és örökkévaló céljával összefüggésben tévedhetetlenül és megkérdőjelezhetetlen hatáskörben gyakorolja mindenható vétójogát a kiterjedt, kavargó és örök-körforgó teremtésösszesség jóléte és rendeltetési célja felett.

3:6.2 (52.5) Az Isten fennhatósága korlátlan; ez az összes teremtésrész alapvető ténye. A világegyetem nem volt elkerülhetetlen szükségszerűség. A világegyetem nem baleset, és nem is magától létezik. A világegyetem teremtésmunka, és ennélfogva teljes mértékben tárgya a Teremtő akaratának. Az Isten akarata isteni igazság, élő szeretet; ennélfogva az evolúciós világegyetemek tökéletessé váló teremtésrészeit a jóság — az isteniséghez közeliség, valamint a lappangó rossz — az isteniségtől távoliság jellemzi.

3:6.3 (53.1) Minden vallásbölcselet előbb-utóbb eljut az egyesített világegyetemi irányítás, az Egyetlen Isten fogalmához. A világegyetemi okok nem lehetnek kevesebbek a világegyetemi hatásoknál. A világegyetemi életfolyamok és a mindenségrendi elme forrását mindezek megnyilvánulási szintjeinél feljebb kell keresni. Az emberi elme az alsóbb létszintekkel nem írható le következetesen. Az emberi elmét igazán megérteni csak a felsőbb rendű eszmék és célirányos akaratok valóságának felismerése révén lehet. Az ember mint erkölcsi lény nem megmagyarázható, hacsak nem fogadjuk el az Egyetemes Atya valóságát.

3:6.4 (53.2) A működéselvű világnézet bölcselője az állításában elutasítja egy egyetemes és független akarat eszméjét, éppen azt a független akaratot, amelynek a világegyetemi törvények kidolgozásában végzett tevékenysége előtt oly nagy áhítattal hódol. Akaratán kívül mily nagyban hódol e működéselvű világnézet híve a törvény-Teremtő előtt, amikor e törvényeket önműködőnek és magától értetődőnek veszi!

3:6.5 (53.3) Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, az emberben lakozó Gondolatigazító fogalmának esetét kivéve, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint az Első Nagy Forrás és Középpont eszméjét teljesen gépiesen értelmezni.

3:6.6 (53.4) Vajon szenved-e a paradicsomi Atya? Nem tudom. A Teremtő Fiak minden bizonnyal képesek szenvedni és néha szenvednek is, éppen úgy, mint a halandók. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem más értelemben szenved. Azt hiszem, hogy az Egyetemes Atya szenved, de nem értem, hogy miként; talán a személyiségkörön keresztül vagy talán a Gondolatigazítók és az ő örök természetéből eredő, egyéb alászállott adományok egyéniségén keresztül. Ő mondta azt a halandó fajokról, hogy „minden szenvedésetekben én is osztozom”. Ő megkérdőjelezhetetlenül megtapasztal egyfajta atyai, jóindulatú megértést; lehet, hogy igazán szenved is, de ennek természetét én nem értem.

3:6.7 (53.5) A világegyetemek mindenségének végtelen és örökkévaló Ura hatalom, forma, energia, folyamat, minta, elv, jelenlét és eszményített valóság. De ő ennél is több; ő személyes; önálló akarattal bír, tudatában van az isteniségének, végrehajtja egy alkotó elme parancsait, biztosítja egy örökkévaló cél elérését, és kinyilvánítja az Atya szeretetét és ragaszkodását az ő világegyetemi gyermekeinek. Az Atya mindeme személyesebb jegyei jobban megérthetők úgy, ha azokat Mihálynak, a ti Teremtő Fiútoknak az Urantián alászállásban eltöltött életében tanulmányozzátok.

3:6.8 (53.6) Az Atya Isten szereti az embereket; a Fiú Isten szolgálja az embereket; a Szellem Isten az Atya Isten megtalálásának egyre feljebb jutást hozó kalandjára készteti a világegyetem gyermekeit a Fiú Istenek által a Szellem Isten kegyének segédkezésén keresztül kijelölt utakon.

3:6.9 (53.7) [Mint az Egyetemes Atyáról szóló kinyilatkoztatást közreadó Isteni Tanácsos, a bemutatást az Istenség sajátosságaival folytattam.]

Az Urantia Könyv

4. írás

Isten viszonya a világegyetemhez

4:0.1 (54.1) A VILÁGEGYETEMEK mindenségének anyagi, értelmi és szellemi jelenségeivel kapcsolatosan az Egyetemes Atyának örökkévaló célja van, melyet végre is hajt minden időben. Isten az ő saját és önálló szabad akaratából teremtette a világegyetemeket, és ezt az ő végtelenül bölcs és örök céljával összhangban tette. Kétséges, hogy a paradicsomi Istenségeken és az ő legfelsőbb rendű társaikon kívül bárki ténylegesen is alaposan ismerné az Isten örökkévaló célját. Még a Paradicsom magas létpolgárai is igen eltérő véleményeket alkotnak az Istenségek örök céljának természetéről.

4:0.2 (54.2) Könnyen levezethető, hogy a tökéletes Havona központi világegyetem megteremtésének célja pusztán az isteni természet igényének kielégítése volt. A Havona az összes többi világegyetemnek teremtési mintául, a Paradicsomra tartó idő-zarándokoknak pedig utolsó tanhelyként szolgálhat; azonban egy ilyen fenséges teremtésrésznek elsődlegesen a tökéletes és végtelen Teremtők örömére és megelégedésére kell léteznie.

4:0.3 (54.3) Az evolúciós halandók tökéletesítésének bámulatos terve, és miután elérték a Paradicsomot és felvétettek a Végleges Testületbe, folyamatos felkészítésük valamilyen ma még ismeretlen jövőbeli feladatra, tehát jelenleg ez tűnik az egyik legnagyobb megválaszolandó kérdésnek a hét felsőbb-világegyetemben és azok számos részében; de ez a felemelkedési terv, melynek célja az idő és tér halandóinak szellemivé alakítása és felkészítése, egyáltalán nem kizárólagos elfoglaltsága a világegyetemi értelmeknek. Valóban van számos egyéb lebilincselő foglalatosság, mely a mennyei seregek idejét kitölti és energiáit igénybe veszi.

1. Az Atya világegyetemi magatartásformája

4:1.1 (54.4) Az Urantia lakosai korszakokon keresztül félreértették az isteni gondviselést. Az isteni működésből eredően van egyfajta gondviselés a világotokon, de ez nem az a gyerekes, önkényes és anyagi szolgálat, ahogyan azt számos halandó elképzeli. Az isteni gondviselés lényege azon mennyei lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.

4:1.2 (54.5) Hát nem tudjátok továbbfejleszteni az emberrel törődő Istenről alkotott fogalmatokat annak felismeréséig, hogy a világegyetem jelszava a fejlődés? Az emberi faj hosszú korszakokon küzdötte át magát, míg a mai elismertségi szintre eljutott. Mindezen évezredek alatt a Gondviselés a fokozatos evolúció tervének kidolgozásán munkálkodott. A két eszme nem a gyakorlatban áll szemben egymással, hanem csak az ember hibás fogalmaiban. Az isteni gondviselés sohasem kerül szembe az igaz emberi fejlődéssel, legyen az akár időbeli, akár szellemi. A Gondviselés mindig összhangban van a legfelsőbb Törvényalkotó változatlan és tökéletes természetével.

4:1.3 (55.1) „Hű az Isten” és „minden parancsolata igaz”. „Az ő hűséges volta az egekben van megerősítve.” „Uram, örökké megmarad a te igéd a mennyben. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod; te erősítetted meg a földet és áll az.” „Ő hű Teremtő.”

4:1.4 (55.2) Nincs korlátja azon erőknek és személyiségeknek, melyeket az Atya adott esetben igénybe vehet annak érdekében, hogy célját megtartsa és teremtményeit fenntartsa. „Az örök Isten a mi oltalmunk, és alant vannak örökkévaló karjai.” „Aki a Fenségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak oltalmában nyugszik az.” „Íme, nem szunnyad és nem alszik ki minket őriz!” „Tudjuk pedig, hogy minden javukra van azoknak, akik Istent szeretik,” „mert az Úr szeme az igazakon van, és az ő füle azoknak könyörgésein”.

4:1.5 (55.3) Isten „a mindenséget hatalma szavával” tartja fenn. És amint új világok születnek, ő „kibocsátja a Fiait, s megújulnak”. Isten nemcsak teremt, hanem „életet ad mindnyájuknak”. Isten folyamatosan fenntart minden anyagi dolgot és minden szellemi lényt. A világegyetemek örökkön-örökké állni fognak. Állandóság van a látszólagos változékonyság közepette. A csillagos terek energia-forgatagai és pusztító fizikai eseményei közepette a felszín alatt rend és biztonság van.

4:1.6 (55.4) Az Egyetemes Atya nem vonult vissza a világegyetemek irányításától; ő nem tétlen Istenség. Ha Isten, mint a teremtésösszesség jelenlegi megtartója visszavonulna, akkor azon nyomban világegyetemi összeomlás következne be. Istent leszámítva nem létezne olyasmi, mint a valóság. A jelen pillanatban, miként a múlt távoli korszakaiban és az örökkévaló jövőben, Isten folyamatosan kifejti megtartói tevékenységét. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét. A világegyetemet nem húzza fel, mint egy órát, hogy járjon egy darabig, majd pedig leálljon; minden dolgot folytonosan megújít. Az Atya szakadatlanul áraszt energiát, fényt és életet. Isten munkája éppúgy szigorúan valóságos, mint szellemi. „Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti fel a földet a semmiség fölé.”

4:1.7 (55.5) A rendembe tartozó lények a világegyetemi igazgatás szokványos ügyeiben képesek végleges összehangzást felfedezni és messze ható, valamint mély mellérendeltséget érzékelni. A halandói elme számára összefüggéstelennek és véletlenszerűnek tűnő sok dolog az én felfogásomban rendezett és építő jellegű. De a világegyetemekben zajló dolgok közül sokat nem teljesen értek én magam sem. Már régóta tanulmányozom és többé-kevésbé elég jól ismerem is a feltárt térerőket, energiákat, elméket, morontiákat, szellemeket, valamint a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek személyiségeit. Általában értem, hogy e segítők és személyiségek miként működnek, és egészen közelről ismerem a nagy világegyetem meghatalmazott szellem-értelmeinek tevékenykedését. Azonban a világegyetemi jelenségekre vonatkozó ismereteim ellenére állandóan találkozom olyan mindenségrendi egymásra hatásokkal, melyeket képtelen vagyok a maguk teljességében felfogni. Folyton találkozom a térerők, energiák, értelmes elmék és szellemek társulásának olyan, látszólag véletlenszerű formáival, melyekre nem tudok kielégítő magyarázatot adni.

4:1.8 (55.6) Felkészültségemet tekintve teljes mértékben képes vagyok feltárni és elemezni mindazon jelenségek munkálását, melyek közvetlenül az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem, valamint nagymértékben a Paradicsom Szigetének működéséből erednek. Zavarodottságom olyankor áll elő, amikor azt próbálom értelmezni, ami az ő rejtélyes mellérendeltjeik, a lehetségesség három Abszolútja teljesítményének tűnik. Úgy látszik, hogy ezen Abszolútok átlépik az anyagot, túlhaladják az elmét és meghaladják a szellemet. Állandó értelmezési nehézséget okoz és gyakran komolyan zavarba ejt, hogy képtelen vagyok e bonyolult ügyeket felfogni, melyeket a Korlátlan Abszolút, az Istenségi Abszolút és az Egyetemes Abszolút jelenléteinek és tevékenységeinek tulajdonítok.

4:1.9 (56.1) Ezek az Abszolútok kint a világegyetemben szükségképpen nem teljesen kinyilatkoztatott olyan jelenlétek, melyek a térpotenciál jelenségeiben és az egyéb végleges-felettiek működésében lehetetlenné teszik a fizikusok, a bölcselők, sőt még akár a vallási hívők számára is azt, hogy teljes bizonyossággal megjósolhassák, hogy a térerő, a gondolat és a szellem elsődlegesei miként fognak válaszolni azokra az igényekre, melyek a legfelsőbb igazodásokat és végleges értékeket felmutató összetett világegyetemi helyzetekben megjelennek.

4:1.10 (56.2) Az idő és tér világegyetemeiben olyan szerves egység is van, mely láthatólag a mindenségrendi események teljes szerkezetét alapként hordozza. A kifejlődő Legfelsőbb Lény ezen élő jelenléte, a Kivetült Befejezetlen ezen Bennfoglaltsága mindegyre megmagyarázhatatlanul nyilvánul meg annak révén, ami a látszólag kapcsolatban nem lévő világegyetemi történések elképesztően váratlan összhangba kerülésének tűnik. Ez csakis a Gondviselés — a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő területének — működése lehet.

4:1.11 (56.3) Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a világegyetemi tevékenység minden szakaszára és formájára kiterjedő mellérendeltségnek és kölcsönös viszonynak e kiterjedt és általában felismerhetetlen szabályozása az, ami a fizikai, elme-, erkölcsi és szellemi jelenségek sokszínű és látszólag reménytelenül zavaros olyan keverékét okozza, mely oly tévedhetetlenül munkálkodik Isten dicsőségén, valamint az emberek és angyalok jólétén.

4:1.12 (56.4) De tágabb értelemben a mindenségrend látszólagos „véletlenségei” kétségkívül részét képezik a Végtelen tér-idő kalandja véges színművének, melynek tárgya az ő örök beavatkozása az Abszolútokba.

2. Isten és természet

4:2.1 (56.5) A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. Az Isten viselkedését vagy cselekedetét valamely helyi világegyetem, csillagvilág, csillagrendszer vagy bolygó kísérleti tervei és evolúciós mintái korlátozzák és átmenetileg módosítják. Isten egy jól meghatározott, változatlan és változhatatlan törvény szerint cselekszik szerte a széles világmindenségben; de módosítja a cselekvési mintáit annak érdekében, hogy az egyes világegyetemek, csillagvilágok, csillagrendszerek, bolygók és személyiségek összehangolt és kiegyensúlyozott működését előmozdítsa az evolúciós kifejlés véges munkaterveiben foglalt általános és közvetlen helyi célkitűzéseknek és helyi terveknek megfelelően.

4:2.2 (56.6) Ennélfogva a természet, ahogy azt a halandó ember értelmezi, egy olyan változatlan Istenség és az ő változhatatlan törvényeinek szilárd alapját és lényegi hátterét alkotja, melyet azon helyi tervek, célkitűzések, minták és feltételek kimunkálása módosít, emiatt hullámzik és ezen keresztül tapasztalhatók zavarok, melyeket a helyi világegyetemi, csillagvilágbeli, csillagrendszerbeli és bolygóerők, valamint személyiségek kezdeményeztek és visznek véghez. Például: Amint Isten törvényei elrendeltettek a Nebadonban, úgy módosulnak a helyi világegyetem Teremtő Fia és az Alkotó Szelleme által kidolgozott tervek szerint; mindezen felül pedig e törvények működésére további hatást gyakorolnak a bolygótokon tartózkodó és a bolygótok saját csillagrendszeréhez, a Sataniához tartozó bizonyos lények tévedései, vétségei és lázadásai.

4:2.3 (56.7) A természet két mindenségrendi tényező tér-idő eredménye: ezek közül első a paradicsomi Istenség változhatatlansága, tökéletessége és fedhetetlensége, a második pedig a Paradicsomon kívüli teremtményeknek, a legmagasabb rendűtől a legalacsonyabbig, a kísérleti tervei, kivitelezési tévedései, lázadói hibái, félbeszakadt fejlődése és tökéletlen bölcsessége. A természetet ennélfogva átszövi az örökkévalóság köréből kiinduló tökéletesség egységes, változatlan, fenséges és bámulatos szála; de minden egyes világegyetemben, minden egyes bolygón és minden egyes egyedi életben e természetet módosítják, korlátozzák és esetleg lerontják az evolúciós csillagrendszerek és világegyetemek teremtményeinek cselekedetei, tévedései és hűtlenségei; és emiatt a természetnek mindig változó hangulatúnak, sőt mi több, szeszélyesnek, ugyanakkor a felszín alatt állandósultnak kell lennie, és a helyi világegyetem működési rendjének megfelelően kell változnia.

4:2.4 (57.1) A természet egyenlő a Paradicsom tökéletessége osztva a befejezetlen világegyetemek hiányos és rossz voltával, és bűnével. E hányados már kifejezi mind a tökéletest, mind a részlegest, és mind az örökkévalót, mind pedig az időlegest. A folytatódó evolúció azáltal módosítja a természetet, hogy növeli a paradicsomi tökéletességtartalmat és csökkenti a viszonylagos valóság rossz-, vétek- és kiegyensúlyozatlanság-tartalmát.

4:2.5 (57.2) Isten nem személyesen van jelen a természetben vagy bármely természeti erőben, mert a természet jelensége nem más, mint a fokozatos evolúció tökéletlenségeinek és néha a lázadás következményeinek a ráépülése az Isten egyetemes törvényének paradicsomi alapjaira. Az olyan világon, mint az Urantia úgy tűnik, hogy a természet sohasem lehet a korlátlanul bölcs és végtelen Isten megfelelő kifejeződése, igaz megjelenítése és hű képe.

4:2.6 (57.3) A természet a ti világotokon nem más, mint a tökéletesség törvényeinek korlátozása a helyi világegyetem evolúciós tervei révén. Mily szánalmas dolog a természetet imádni azért, mert azt valamilyen lehatárolt, korlátozott értelemben átjárja az Isten; mert az az egyetemes és ennélfogva isteni hatalom egyik szakaszát alkotja! A természet egyúttal az el nem készült, a befejezetlen, a tökéletlen kimunkálásának megnyilvánulása, mely kimunkálás alatt a mindenségrendi evolúcióban zajló valamely világegyetemi kísérlet alakulása, kiteljesedése és előhaladása értendő.

4:2.7 (57.4) A természeti világ szemmel látható fogyatékosságai nem az Isten jellemében meglévő valamiféle hasonló fogyatékosságot jeleznek. Az ilyen megfigyelt tökéletlenségek inkább pusztán szükségszerű állóképek a végtelen képjátékának örökké forgó tekercsén. A tökéletesség-folytonosság eme hiba-megszakításai azok, melyek az anyagi ember véges elméje számára lehetetlenné teszik, hogy az isteni valóság röpke pillanatát a térben és időben megragadja. Az isteniség anyagi megnyilatkozásai az ember evolúciós elméje számára pusztán azért tűnnek fogyatékosnak, mert a halandó ember mindig is természet adta szemeken keresztül látja a természeti jelenségeket, mely emberi szemlélést nem segíti morontia mota vagy kinyilatkoztatás, lévén azok annak kiegyenlítő helyettesítői az idő világain.

4:2.8 (57.5) És a természetet lerontja, a természet szép arcát elcsúfítja, tulajdonságait megnyirbálja azon teremtmények miriádjainak lázadása, helytelen viselkedése és téves gondolkodása, akik ugyan részei a természetnek, de akik hozzájárultak az ő elcsúfításához az időben. Nem, a természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak.

3. Isten változatlan jelleme

4:3.1 (57.6) Az ember túl régóta gondolkodik úgy Istenről, mint aki olyan, mint ő maga. Isten nem féltékeny az emberre vagy a világegyetemek mindenségének bármely más lényére, és nem volt az és nem is lesz az. Tudván tudva, hogy a Teremtő Fiú szándéka az emberrel az, hogy a bolygói teremtés remekműve legyen, hogy a teljes föld ura legyen, ezért annak látványa, hogy az embert a saját alantas kedvtelései irányítják, hogy fa-, kő- és aranybálványok előtt leborul, hogy önző késztetéseknek enged — vagyis e hitvány jelenetek arra indítják Istent és az ő Fiait hogy féltsék az embert, nem pedig arra, hogy féltékenyek legyenek rá.

4:3.2 (57.7) Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni abban az értelemben, ahogy ezeket az érzelmeket és e megnyilvánulásokat az ember értelmezi. Ezen érzelmek közönségesek és hitványak; aligha érdemesek arra, hogy emberinek neveztessenek, hát még isteninek; és az ilyen magatartásformák az Egyetemes Atya tökéletes természetétől és dicső jellemétől teljesen idegenek.

4:3.3 (58.1) Az Isten megértésével kapcsolatban az urantiai halandók nagyon sok nehézsége a luciferi lázadás és a Kaligasztia-féle árulás messze ható következményeiből ered. A bűn által el nem szigetelt bolygókon az evolúciós fajok sokkal jobb fogalmakat képesek alkotni az Egyetemes Atyáról; ők kevésbé szenvednek fogalomzavarban, kevesebbet szenvednek fogalomtorzulásoktól és tévképzetektől.

4:3.4 (58.2) Isten semmit sem bán meg, amit valaha is tett vagy éppen tesz vagy valaha is tenni fog. Ő végtelenül bölcs és mindenható is. Az emberi bölcsesség az ember próbálkozásainak és a megtapasztalt tévedéseinek eredményeként jelenik meg; Isten bölcsessége az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll, és ezen isteni mindentudás hatékonyan irányítja az alkotó szabad akaratot.

4:3.5 (58.3) Az Egyetemes Atya sohasem tesz semmi olyat, amelynek eredménye szomorúság vagy sajnálkozás lenne, viszont az ő Teremtő személyiségei terveinek és munkájának eredményét képező, saját akarattal bíró teremtmények a központtól távol eső világegyetemekben a szerencsétlen választásaik révén néha kiváltják az isteni sajnálat érzelmeit az ő Teremtő szüleik személyiségeiben. Jóllehet az Atya nem követ el hibákat, nem érez sajnálatot és nem is szomorkodik, ő mégis atyai ragaszkodással bíró lény, és szíve kétségkívül búsul, amikor gyermekei nem jutnak el azokra a szellemi szintekre, melyek elérésére egyébként képesek lennének azzal a segítséggel, melyet önként bocsátott a rendelkezésükre a világegyetemi szellemi-fejlődési tervek és a halandói-felemelkedés irányvonalai révén.

4:3.6 (58.4) Az Atya végtelen jósága meghaladja az idő véges elméjének felfogóképességét; emiatt mindig is lennie kell egyfajta szembetűnő különbségnek a viszonylagos rosszhoz (nem a bűnhöz) képest azért, hogy a viszonylagos jóság minden szakasza hatékonyan megmutatkozhasson. Az isteni jóság tökéletessége csakis azért érzékelhető a halandói tökéletlen látásmód révén, mert az ellenkép alkotóan társul a viszonylagos tökéletlenséggel a térmozgásokban megjelenő idő és anyag viszonyokban.

4:3.7 (58.5) Az Isten jelleme végtelenül emberfeletti; ennélfogva az ilyen isteniségi természetnek meg kell személyesülnie, úgy mint az isteni Fiakban, mielőtt azt az ember véges elméje hit révén egyáltalán megragadhatná.

4. Az Isten megértése

4:4.1 (58.6) Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény a világegyetemek teljes mindenségében, nincs semmi, ami számára kívül vagy rajta túl lenne, nincs múltja, sem pedig jövője. Isten célirányos energia (alkotó szellem) és abszolút akarat, és ezek önmagában-létezők és egyetemesek.

4:4.2 (58.7) Lévén, hogy Isten önmagában-létező, ezért abszolút független. Éppen az Isten azonossága alkotja a változás ellenpontját. „Én, az Úr, meg nem változom.” Isten változhatatlan; de amíg nem éritek el a fejlődés paradicsomi szintjét, mindaddig nem is lesztek képesek megérteni még annak alapjait sem, hogy Isten miként megy át az egyszerűségből az összetettségbe, az azonosságból a változatosságba, a nyugalomból a mozgásba, a végtelenségből a végességbe, az isteniből az emberibe és az egységből a kettősségbe és a hármasegységbe. Hisz Isten képes módosítani az ő abszolútságának megnyilvánulásait, mert az isteni változhatatlanság nem jelent egyúttal mozdíthatatlanságot is; Istennek van akarata — ő maga akarat.

4:4.3 (58.8) Isten az abszolút önmeghatározás lénye; e világegyetemi válaszoknak nincsenek határai, leszámítva azokat, amelyek önként vállaltak, és az ő szabad akaratú cselekedeteit csak azon isteni minőségjegyek és tökéletes magatartásformák korlátozzák, amelyek az ő örökkévaló természetének eredendő sajátjai. Ennélfogva Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény.

4:4.4 (58.9) Az Atya-Abszolút a teremtője a központi, tökéletes világegyetemnek, és ő az Atyja az összes többi Teremtőnek. A személyiséget, a jóságot és számos egyéb jegyet Isten megoszt az emberrel és más lényekkel, viszont a végtelen akarat csakis az ő sajátja. Istent az ő alkotó cselekedeteiben csak az ő örökkévaló természetéből fakadó érzések és az ő végtelen bölcsességének parancsai korlátozzák. Isten személyesen csak azt választja, ami végtelenül tökéletes, s így választja a központi világegyetem fenséges tökéletességét; és miközben a Teremtő Fiak teljes mértékben osztoznak az ő isteniségében, sőt még az ő abszolútságának egyes szakaszaiban is, őket együttesen nem korlátozza az Atya végtelen akaratát irányító végleges bölcsesség. Ennélfogva a fiak Mihály-rendjébe tartozók esetében az alkotó szabad akarat még tevékenyebbé, teljesen istenivé és közel véglegessé, ha nem abszolúttá válik. Az Atya végtelen és örökkévaló, de az ő saját akaratán alapuló önkorlátozásának lehetőségét tagadók éppen az ő saját akaratán alapuló abszolútságának fogalmát tagadják.

4:4.5 (59.1) Isten abszolútsága a világegyetemi valóságnak mind a hét szintjét áthatja. Ezen abszolút természet egésze annak a viszonynak az alanya, amely a Teremtő és annak világegyetemi teremtmény-családja között van. Talán pontosság jellemzi a háromsági igazságosságot a világegyetemek mindenségében, de az idő teremtményeihez fűződő kiterjedt családi kapcsolatában a világegyetemek Istenét isteni érzés vezérli. Először és utoljára — örökké — a végtelen Isten Atya. Engem úgy utasítottak, hogy az összes cím közül, mellyel őt megfelelően illethetnénk, a teremtésösszesség Istenét úgy mutassam be, mint az Egyetemes Atyát.

4:4.6 (59.2) Az Atya Istenben a szabad akarat szerint való cselekvést nem uralja hatalom, és nem is egyedül értelem vezérli; az isteni személyiség úgy határozható meg, mint amely szellemlényegű és amely a világegyetemek számára szeretetként nyilvánítja ki magát. Ennélfogva az Első Forrás és Középpont a világegyetemek teremtmény-személyiségeivel kialakított minden személyes kapcsolatában mindig és következetesen egy szerető Atya. Isten a szó legmagasabb rendű értelmében Atya. Örökké az isteni szeretet tökéletes eszményelvűsége hajtja, és e gyöngéd természet abban találja meg a legerősebb kifejeződési formáját és a legnagyobb mértékű megelégedést, hogy szeret, és hogy szeretik.

4:4.7 (59.3) A tudományban Isten az Első Ok; a vallásban ő az egyetemes és szerető Atya; a bölcseletben ő az egyetlen lény, aki önmagától fogva létezik, akinek létezése egyetlen más lénytől sem függ, aki viszont a létezés valóságával jótékonyan felruház minden dolgot és minden egyéb lényt. De kinyilatkoztatás szükséges annak láttatásához, hogy a tudomány Első Oka és a bölcselet önmagától létező Egysége egyúttal a vallás, a teljes irgalom és a jóság Istene is, aki elkötelezett az ő földi gyermekei örök továbbélésének előmozdítása iránt.

4:4.8 (59.4) A Végtelen fogalmáért könyörgünk, de az Isten tapasztalás-eszméjét imádjuk, a bárhol és bármikor megmutatkozó azon képességünket, hogy megragadhassuk az Istenségről alkotott legmagasabb rendű fogalmunk személyiségét és isteniségi tényezőit.

4:4.9 (59.5) Egy győzedelmes emberi élet tudatossága a földön abban a teremtményi hitben fogan, mely vállalni meri a létezés minden egyes visszatérő mozzanatai által jelentett kihívást, amikor szembesülve az emberi korlátok szörnyű látványával megteszi a hűségnyilatkozatot, miszerint: Még ha én nem is vagyok képes ezt megtenni, él énbennem valaki, aki viszont igen, és aki meg is fogja tenni ezt, s ő a világegyetemek mindensége Atya-Abszolútjának része. És ez „a győzedelem, amely legyőzi a világot, a ti hitetek.”

5. Az Istenről alkotott téveszmék

4:5.1 (59.6) A vallási hagyomány nem más, mint a letűnt korok Istent ismerő emberei által megszerzett tapasztalatok tökéletlenül megőrzött emléke, de az ilyen emlékek nem megbízható útmutatók a vallásos élethez, nem megbízható ismereti alapok az Egyetemes Atyáról. Az ilyen ősi hitbéli meggyőződéseket minden esetben megmásította a hajdani ember hitregeteremtő voltának ténye.

4:5.2 (60.1) Az Isten természetét illető zűrzavar egyik legnagyobb forrása az Urantián annak következménye, hogy a szent könyveitek nem tudtak egyértelmű különbséget tenni a paradicsomi Háromság személyiségei között, valamint a paradicsomi Istenség és a helyi világegyetemi teremtők és irányítók között. A papjaitok és prófétáitok, akik a múltban lezajlott megítéltetésekről csak részleges ismeretekkel rendelkeztek, képtelenek voltak világosan megkülönböztetni a Bolygóhercegeket, a Csillagrendszer Fejedelmeket, a Csillagvilági Atyákat, a Teremtő Fiakat, a Felsőbb-világegyetem Urait, a Legfelsőbb Lényt és az Egyetemes Atyát. Az alárendelt személyiségektől, mint például az élethordozóktól és a különböző egyéb angyali rendbe tartozóktól érkezett üzenetek közül sokat a feljegyzéseitek úgy mutattak be, mint magától az Istentől jövőket. Az urantiai vallásos gondolkodásban még mindig keverednek az Istenség társszemélyiségei magával az Egyetemes Atyával úgy, hogy mindegyikükre egyazon megjelölés vonatkozik.

4:5.3 (60.2) Az urantiai emberek tovább szenvednek a kezdetleges istenképek hatásától. Azokról az istenekről van szó, akik viharként tombolnak; akiknek haragjától a föld rázkódik és akik mérgükben lesújtják az embert; akik elégedetlenségüket úgy fejezik ki, hogy éhínséggel és árvizekkel sújtják az embereket — ezek a kezdetleges vallás istenei; ők nem azok az Istenek, akik a világegyetemekben élnek és kormányoznak. Az ilyen fogalmak azon idők emlékei, amikor az emberek azt feltételezték, hogy a világegyetemet ilyen képzelt istenek szeszélye irányítja és uralja. De a halandó ember most már kezdi megérteni, hogy a Legfelsőbb Teremtők és a Legfelsőbb Szabályozók igazgatási elveit és gyakorlatát tekintve a viszonylagos törvény és rend teremtésrészében él.

4:5.4 (60.3) Az a kezdetleges felfogás, hogy egy mérges Istent megbékítsenek, hogy egy megsértett Urat kiengeszteljenek, hogy az Istenség kegyét elnyerjék áldozatokon és vezeklésen, sőt akár véráldozaton keresztül is, egy teljesen gyerekes és kezdetleges vallást képvisel, olyan életfelfogást, mely a tudomány és az igazság felvilágosult korára érdemtelen. Az ilyen hitbéli meggyőződések a legnagyobb mértékben visszataszítóak a világegyetemekben szolgáló és uralkodó mennyei lények és isteni vezetők számára. Isten elleni nyílt támadásnak minősül azt hinni, úgy tartani vagy azt tanítani, hogy ártatlan vérét kell ontani ahhoz, hogy az ő kegyét elnyerjük, vagy hogy a képzelt isteni haragot magunkról elhárítsuk.

4:5.5 (60.4) A héberek hitték, hogy „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat”. Nem tudtak megszabadulni attól a régi, pogány felfogástól, hogy az Istenek csak a vér láttán engesztelhetők ki, habár Mózes tevékenysége valódi előrelépést hozott, amikor az emberáldozatot megtiltotta és annak helyébe, a gyermeteg beduin követőinek nehézkes felfogásában, állatok szertartásos feláldozását állította.

4:5.6 (60.5) A paradicsomi Fiúnak a világotokon való megtestesülése egy bolygókorszak lezárulásához kapcsolódott; elkerülhetetlen volt, és nem azért vált szükségessé, hogy az Isten kegyét valaki elnyerje. E megtestesülés történetesen a Teremtő Fiú végleges személyes cselekedete is volt abban a hosszú kalandban, melynek során kiérdemelte az ő világegyeteme feletti tapasztalás útján elnyerhető fennhatóságot. Mily szánalmas felfogása ez az Isten végtelen jellemének! E tanítás, mely szerint az ő atyai szíve oly zordan hideg és kemény lévén olyannyira érintetlen maradt a teremtményeinek szerencsétlenségei és nyomorúságai láttán, hogy az ő gyöngéd irgalma egészen addig nem nyilvánult meg, amíg végül meg nem látta az ő bűntelen Fiát a Kálvária keresztjén vérezni és meghalni!

4:5.7 (60.6) De az Urantia lakosai meg fognak szabadulni az Egyetemes Atya természetével kapcsolatos ezen ősi tévedésektől és pogány babonáktól. Az Istenről szóló igazság kinyilatkoztatásának megjelenésével az emberi faj elkerülhetetlenül megismeri az Egyetemes Atyát az ő jellemének teljes szépségében és az ő sajátosságainak teljes szeretetteljességében, melyet oly csodálatosan mutatott be a Teremtő Fiú, aki úgy tartózkodott az Urantián, mint az Ember Fia és az Isten Fia.

4:5.8 (61.1) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

5. írás

Isten viszonya az egyénhez

5:0.1 (62.1) HA AZ ember véges elméje képtelen felfogni, hogy egy olyan nagy és fenséges Isten, mint az Egyetemes Atya miként képes a végtelen tökéletességű, örökkévaló lakóhelyéről leereszkedni annak érdekében, hogy az egyes ember-teremtmény barátjává legyen, akkor az ilyen véges értelem bízvást bízhat az isteni barátságban ama tény igazsága alapján, hogy az élő Isten egy tényleges szilánkja lakozik minden épelméjű és erkölcsileg tudatos urantiai halandó értelmes lényében. Az emberben lakozó Gondolatigazítók a paradicsomi Atya örökkévaló Istenségének részét képezik. Az embernek nem kell messzebb mennie e szellemi-valóság jelenlét lelki szemléléséből nyerhető saját belső tapasztalásánál ahhoz, hogy megtalálja Istent és hogy megpróbáljon vele közösséget teremteni.

5:0.2 (62.2) Isten az örökkévaló természetének végtelenségét az ő hat abszolút mellérendelt társának öröktől való létezésen alapuló valóságán keresztül szétosztotta, de bármikor közvetlen személyes kapcsolatot létesíthet bármely teremtésrésszel vagy a teremtés bármely szakaszával vagy fajtájával az ő elő-személyes részeinek segítségén keresztül. Az örökkévaló Isten fenntartotta magának azt az előjogot is, hogy személyiséget adományozzon az isteni Teremtőknek és a világegyetemek mindensége élő teremtményeinek, míg fenntartotta azt az előjogot is, hogy közvetlen, szülői kapcsolatot tarthasson fenn mindeme személyes lényekkel a személyiségkörön keresztül.

1. Az Isten megközelítése

5:1.1 (62.3) A véges teremtménynek a végtelen Atya megközelítésére való képtelensége nem az Atya tartózkodása miatti, hanem a teremtett lények végessége és anyagi korlátjai miatti eredendő sajátság. A világegyetemi létezés szintjét tekintve a legfelsőbb személyiség és a teremtett értelmek legalacsonyabb rendű csoportjai közötti szellemi távolság mértéke felfoghatatlanul nagy. Ha az alacsonyrendű értelmeket lehetséges volna rögtön magának az Atyának a színe elé szállítani, akkor azt sem vennék észre, hogy ott jártak. Amott éppen úgy nem tudatosulna bennük az Egyetemes Atya jelenléte, ahogy ott, ahol most éppen vannak. A halandó ember útja véges-végtelen, mielőtt képes lesz állhatatosan és a lehetőségei határain belül az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétébe való biztos eljutáshoz segítségért folyamodni. Az embernek szellemileg sokszor át kell alakulnia, mielőtt képes lesz elérni azon szellemi látásmódot megteremtő síkot, mely képessé teszi arra, hogy a Hét Tökéletes Szellem akár egyikét is megláthassa.

5:1.2 (62.4) Atyánk nem rejtőzködik; nem zárkózott el önkényesen. Az isteni bölcsesség erőforrásait mozgósította egy soha véget nem érő erőfeszítéssel ahhoz, hogy megmutassa magát az ő világegyetemi területein élő gyermekeinek. Az ő fenséges szeretetével párosuló végtelen nemesség és kifejezhetetlen nagylelkűség arra készteti, hogy minden olyan teremtett lénnyel való társulás kialakítására vágyódjon, aki képes őt megérteni, szeretni és őhozzá közeledni; ezért aztán a bennetek eredendően meglévő korlátok, melyek elválaszthatatlanok a ti véges személyiségetektől és az anyagi létetektől, ezek határozzák meg annak idejét, helyet és körülményeit, ahol, illetőleg amelyek közepette a halandói felemelkedési úti célotokat elérhetitek és a minden dolgok középpontjában az Atya színe elé állhattok.

5:1.3 (63.1) Az Atya paradicsomi jelenlétének megközelítéséhez előbb ugyan a szellemi fejlődés legmagasabb véges szintjeit is el kell érnetek, azonban örvendeznetek kellene az Atya által adományozott szellemmel való közvetlen közösség megélésére mindig fennálló lehetőség felismerésében, mely szellem oly bensőséges kapcsolatban van a bensőtökben lévő lélekkel és a szellemivé lényegülő önnön valótokkal.

5:1.4 (63.2) Az idő és tér teremtésrészeiben élő halandók az ösztönös és értelmi képességeiket tekintve nagyban különbözhetnek, élhetnek olyan környezetben, mely különlegesen kedvező feltételeket biztosít a társadalmi haladásra és az erkölcsi fejlődésre, vagy éppen szenvedhetnek a kulturális fejlődéshez szükséges majd minden emberi segítség hiányától és attól, hogy a polgárosodás folyamataiban az elvárt előrelépés feltételei hiányoznak; de a felemelkedési létpályán a szellemi fejlődés lehetőségei mindenki számára egyenlően biztosítottak; a szellemi látásmód és a mindenségrendi jelentéstartalmak egyre magasabb síkjai az evolúciós világokon uralkodó, eltérő anyagi környezetből eredő minden ilyen társadalmi-erkölcsi különbségtől meglehetősen függetlenül elérhetők.

5:1.5 (63.3) Bármennyire is különbözők az urantiai halandók az ő értelmi, társadalmi, gazdasági, sőt erkölcsi fejlődési esélyeiket és adottságaikat tekintve, ne felejtsétek el, hogy a szellemi képességeik egységesek és egyediek. Mindannyian az Atyától származó ajándék ugyanazon isteni jelenlétét élvezik, és mindannyian egyenlő jogokkal bírnak ahhoz, hogy bensőséges személyes közösséget hozzanak létre a bennük lakozó, isteni eredetű szellemmel, sőt mindannyian egyaránt választhatnak, hogy elfogadják e Titkos Nevelők egységes szellemi vezetését.

5:1.6 (63.4) Ha a halandó ember szellemi indíttatása őszinte, és fenntartások nélkül az Atya akarata megcselekedésének szentelte magát, akkor, lévén oly bizonyosan és hatékonyan felruháztatott szellemileg a benne lakozó isteni Igazító révén, abban az egyéni tapasztalásban bizonyosan a sajátjává tudja tenni az Isten ismeretének magasztos tudatát és azt a fenséges bizonyosságot, hogy a túlélés az Isten megtalálásából, mint célból következik azon fokozatos tapasztalás révén, hogy maga is egyre inkább olyanná válik, mint ő.

5:1.7 (63.5) Az emberben szellemileg ott lakozik egy túlélő Gondolatigazító. Ha egy ilyen emberi elme késztetése őszinte és szellemi, ha egy ilyen emberi lélek vágyik arra, hogy megismerje Istent és olyanná legyen mint ő, ha őszintén meg akarja cselekedni az Atya akaratát, akkor nincs olyan, a halandói fogyatékosságokkal összefüggő semlegesítő befolyás, sem olyan, a lehetőségek játékából eredő hatóerő, mely képes lenne megakadályozni az ilyen istenmód serkentett lelket abban, hogy a Paradicsom kapuihoz bizonyosan feljusson.

5:1.8 (63.6) Az Atya azt kívánja minden teremtményétől, hogy személyes közösséget alkosson ővele. A Paradicsomon fenntart egy helyet, ahová várja mindazokat, akiknek túlélési besorolása és szellemi természete az odajutást lehetővé teszi. Ennélfogva most és mindörökre tegyétek az életfelfogásotok részévé: Mindegyikőtök számára és mindannyiunk számára Isten megközelíthető, az Atya elérhető, az út nyitva áll; az isteni szeretet erői és az isteni irányítás módjai és eszközei mind összekapcsolódnak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék minden világegyetem minden arra érdemes értelme számára az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez való eljutást.

5:1.9 (63.7) Az a tény, hogy az Isten elérése igen sok időt vesz igénybe, még nem teszi kevésbé valóságossá a Végtelen jelenlétét és személyiségét. Felemelkedésetek a hét felsőbb-világegyetem körének része, és bár e kört számtalanszor bejárjátok, joggal várhatjátok el, hogy szellemileg és a besorolásotokat tekintve egyre beljebb kerüljetek. Bízhattok abban, hogy szféráról szférára visznek benneteket, a külső köröktől egyre beljebb, a belső kör felé közelítve, és egy nap, s ebben ne kételkedjetek, ott fogtok állni az isteni és központi jelenlétben és látni fogjátok őt, jelképes értelemben, szemtől szemben. Ez pusztán a tényleges és szigorúan valóságos szellemi szintek elérésének kérdése; és e szellemi szinteket elérheti bármely lény, akibe Titkos Nevelő költözött, és aki ezt követően örökre eggyé kapcsolódott azzal a Gondolatigazítóval.

5:1.10 (64.1) Az Atya nem rejtőzködik szellemi értelemben, viszont számos teremtménye saját tudatos döntéseinek ködébe burkolózik és eddig az ő és az ő Fia szellemének közösségétől távol tartotta magát azáltal, hogy saját tévelygése útját választotta, és hogy a másokat semmibe vevő elméje és nem-szellemi természete öntudatosságának kiélésébe merült.

5:1.11 (64.2) A halandó ember közel kerülhet Istenhez és többször el is hagyhatja az isteni akaratot mindaddig, amíg a választás lehetőségét a kezében tartja. Az ember végső bukása addig nem válik bizonyossá, míg el nem veszíti a választás lehetőségét afölött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Az Atya szíve sohasem zárul be az ő gyermekeitől jövő igények és kérelmek előtt. Gyermekei csak akkor zárják be szívüket mindörökre az Atya vonzereje elől, amikor véglegesen és mindörökre elveszítik a vágyat arra, hogy az ő isteni akaratát cselekedjék — hogy megismerjék őt és hogy olyanok legyenek mint ő. Az ember rendeltetésének örök beteljesülése hasonlóképpen akkor válik biztosítottá, amint az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a világegyetem számára kinyilvánítja, hogy az adott felemelkedő lény meghozta azt a végleges és visszavonhatatlan döntést, hogy az Atya akarata szerint kíván élni.

5:1.12 (64.3) A nagy Isten közvetlen kapcsolatot létesít a halandó emberrel és neki adja az ő végtelen és örökkévaló és felfoghatatlan sajátlényegének egy részét azért, hogy az emberben éljen és őbenne lakozzon. Isten örök kalandra szövetkezett az emberrel. Ha engedtek a bennetek élő és körülöttetek lévő szellemi erők iránymutatásának, akkor nem véthetitek el a felsőbb végcélt, melyet egy szerető Isten hozott létre úgy, mint a tér evolúciós világaiból jövő, felemelkedő teremtményei szeme előtt lebegő világegyetemi célt.

2. Az Isten jelenléte

5:2.1 (64.4) A Végtelen fizikai jelenléte az anyagi világegyetem valósága. Az Istenség elme-jelenlétét az egyéni értelmi tapasztalás és az evolúciós személyiségszint szükségszerűen meghatározza. Az Isteniség szellemi jelenléte a világegyetemben szükségszerűen különböző. Ezt a szellemi felfogóképesség, valamint az határozza meg, hogy a teremtmény milyen mértékben szentelte akaratát annak, hogy az isteni akarat szerint cselekedjen.

5:2.2 (64.5) Isten ott él minden, szellemtől született fiában. A paradicsomi Fiak mindig is bejáratosak az Isten színéhez, „az Atya jobbjához”, és az ő minden teremtmény-személyisége megtérhet az „Atya kebelére”. Ez az ő személyiségkörére utal, vagyis az Egyetemes Atyával bármikor, bárhol és bárhogyan kapcsolatba léphetnek, vagy egyéb módon személyes, öntudatos kapcsolatot és közösséget alakíthatnak ki vele, akár a központi teremtésrészben, akár valamely egyéb kijelölt helyen, s így akár a Paradicsom hét szent szférájának egyikén is.

5:2.3 (64.6) Az isteni jelenlét azonban a természetben vagy még inkább az Istent ismerő halandók életében sehol sem fedezhető fel oly teljesen és oly bizonyossággal, mint abban a próbaközösségben, melyet a bennetek lakozó Titkos Nevelővel, a paradicsomi Gondolatigazítóval alakítotok ki. Mekkora hiba azt képzelni, hogy Isten messzi az egekben van, mikor az Egyetemes Atya szelleme a ti saját elmétekben él!

5:2.4 (64.7) A bennetek lakozó Isten-szilánk az oka annak, hogy az Igazító szellemi vezetésével egyre jobb összhangot találva bízhattok abban, hogy nagyobb mértékben érzékelitek majd azon egyéb szellemi hatások jelenlétét és átalakító erőterét, melyek körülvesznek benneteket és hatnak rátok, de amelyek nem szerves részetekként fejtik ki hatásukat. Az a tény, hogy értelmileg nem vagytok tudatában az Igazítóval való szoros és bensőséges kapcsolatnak, még a legkevésbé sem cáfol egy ilyen fennkölt tapasztalást. Az isteni Igazítóval való testvériesség bizonyítéka teljes egészében azon szellemgyümölcsök természetében és mennyiségében áll, melyek az egyes hívő élettapasztalatában teremnek. „Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

5:2.5 (65.1) A halandó ember szerény mértékben szellemiesült anyagi elméjének túlságosan bonyolult dolog az olyan isteni entitások, mint a paradicsomi Igazítók szellemtevékenységeit észlelhető tudatossággal megtapasztalni. Amint a közös elmének és az Igazító-teremtésrésznek a lelke egyre inkább létezővé válik, egyúttal kifejlődik a lélektudatosságnak egy új szakasza is, mely képes a Titkos Nevelő jelenlétet megtapasztalni és képes az ő szellemi útmutatásait és egyéb anyagfeletti tevékenységeit felismerni.

5:2.6 (65.2) Az Igazítóval való közösség teljes körű megtapasztalása erkölcsi rangot, elmei késztetést és szellemi tapasztalást jelent. Az ilyen eredmény tudatosulása főként, bár nem kizárólagosan, a lélektudatosság területeire korlátozódik, viszont annak bizonyítékai a küszöbön állnak és szellemgyümölcs-megnyilvánulásokban bővelkednek minden ilyen belső-szellemi kapcsolatot létesített lény életében.

3. Igaz istenimádat

5:3.1 (65.3) Jóllehet a paradicsomi Istenségek világegyetemi nézőpontból egynek minősülnek, de az olyan lényekkel való szellemi viszonyaikban, mint amilyenek az Urantián lakók, ők egyúttal három élesen elkülönülő személyt alkotnak. Különbséget kell tenni az Istenségek között a személyes megkeresésük, a közösség és az egyéb bensőséges kapcsolatok tekintetében. A legfelsőbb értelemben az Egyetemes Atyát imádjuk és csakis őt. Igaz, hogy imádhatjuk és imádjuk is az Atyát, mint aki az ő Teremtő Fiában megnyilvánult, de közvetve vagy közvetlenül az Atya az, akit imádunk és akit rajongva szeretünk.

5:3.2 (65.4) Mindenféle kérelem az Örökkévaló Fiú területéhez és a Fiú szellemi szervezetéhez tartozik. Az imák, minden szertartásos közlés, minden, kivéve az Egyetemes Atya iránti rajongást és imádatot, ténylegesen a helyi világegyetemet érintő dolgok; ezek rendszerint nem lépnek ki a Teremtő Fiú hatáskörébe tartozó területről. Viszont az istenimádat kétségkívül a Teremtő személyéhez kötődik és továbbítódik, mégpedig az Atya személyiségköre működésének eredményeképpen. Hisszük továbbá, hogy az Igazító-lakta teremtmény hódolatának fogadására az Atya szellem-jelenléte révén kerül sor. Hatalmas mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre e meggyőződésünk alátámasztásához, és tudom, hogy az Atya-szilánkok minden rendjének felhatalmazása van arra, hogy halandó társuk őszintén kinyilvánított imádatát elfogadásra az Egyetemes Atya jelenlétéhez továbbítsák. Az Igazítók kétségkívül igénybe vesznek közvetlen elő-személyes érintkezési csatornákat is az Istennel való kapcsolatba lépéshez, és hasonlóképpen arra is képesek, hogy igénybe vegyék az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köreit.

5:3.3 (65.5) Az istenimádat saját magáért való; az ima viszont az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg; ez a nagy különbség az istenimádat és az ima között. Az igaz istenimádatban egyáltalán semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs; egyszerűen azért imádjuk Istent, amiért őt olyannak fogjuk fel amilyen. Az istenimádatban semmit sem kérünk és semmit sem várunk el. Nem azért imádjuk az Atyát, mert bármit is remélünk e hódolat eredményeképpen; áhítattal adózunk és imádjuk őt, ami olyan, mint valami természetes és önkéntelen válasz, melyet az Atya páratlan személyiségének elismerése vált ki bennünk, s oka továbbá az ő szeretni való természete és imádni való sajátosságainak összessége.

5:3.4 (65.6) Abban a pillanatban, amint az önös érdek valamely eleme behatol az imádatba, akkor a pillanatnyi áhítat istenimádatból imává alakul, és közelebbről az Örökkévaló Fiú és a Teremtő Fiú személye felé kell irányulnia. Viszont a gyakorlati vallásos tapasztalásban nem lelhető fel olyan ok, amiért ne lehetne imával fordulni az Atya Istenhez igaz istenimádat részeként.

5:3.5 (66.1) A mindennapi életetek gyakorlati kérdéseivel foglalkozva a Harmadik Forrásból és Középpontból származó szellemszemélyiségek kezében vagytok; az Együttes Cselekvő közvetítőivel működtök együtt. A helyzet tehát a következő: Istent imádjátok; a Fiúhoz imádkoztok és ővele alkottok közösséget; és a földön való tartózkodásotok részleteit a világotokon és szerte a világegyetemben működő Végtelen Szellem értelmeihez kapcsolódva dolgozzátok ki.

5:3.6 (66.2) A Teremtő vagy Egyeduralkodó Fiak, akik a helyi világegyetemek rendeltetésének beteljesülését uralják, az Egyetemes Atyát és a paradicsomi Örökkévaló Fiút egyaránt helyettesítik. Ezek a Világegyetemi Fiak az Atya nevében fogadják az imádatot és hallgatják meg a kérelmezők által átadott kérelmeket szerte a saját teremtésrészeikben. A helyi világegyetem gyermekei számára a Mihály Fiú, gyakorlatilag, Isten. Ő az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú helyi világegyetemi megszemélyesülése. A Végtelen Szellem a Világegyetemi Szellemeken, a paradicsomi Teremtő Fiak irányító- és teremtőtársain keresztül tart fenn személyes kapcsolatot e területek gyermekeivel.

5:3.7 (66.3) Az őszinte istenimádat az emberi személyiség mindazon erőinek mozgósítását jelenti, melyek a kifejlődő lélek befolyása alatt állnak és amelyek feletti rendelkezéshez a halandóval társult Gondolatigazító isteni iránymutatást ad. A korlátolt anyagi elme sohasem lesz képes magas szinten tudatosítani az igaz istenimádat valódi jelentőségét. Az istenimádati tapasztalás valóságának értelmezésekor az embert leginkább az befolyásolja, hogy a saját kifejlődő halhatatlan lelke milyen fejlődési állapotban van. A lélek szellemi növekedése az értelmi öntudatosság szintjétől teljesen függetlenül megy végbe.

5:3.8 (66.4) Az istenimádati tapasztalás abban a magasztos kísérletben áll, melyet az emberrel eljegyzett Igazító tesz arra, hogy az isteni Atyával közölje az emberi lélek kifejezhetetlen vágyódását és elmondhatatlan igényét — ez az Isten-kereső halandói elme és az Istent kinyilatkoztató halhatatlan Igazító közös alkotása. Az istenimádat ennélfogva az anyagi elmének azon cselekedete, mellyel jóváhagyja a szellemivé váló sajátlényegének azon kísérletét (a vele társult szellem útmutatásai szerint), hogy úgy érintkezzen Istennel, mint az Egyetemes Atya hű fia. A halandói elme egyetértését adja az istenimádathoz; a halhatatlan lélek törekszik az istenimádatra és megindítja azt; az isteni Igazító jelenléte a halandói elme és a kifejlődő halhatatlan lélek részéről az ilyen istenimádatot vezeti. Az igaz istenimádat végső soron négy mindenségrendi síkon megjelenő tapasztalássá válik: az értelmi, a morontiai, a szellemi és a személyes síkon — az elme, a lélek és a szellem tudatosságában, valamint ezek személyiségben való egyesülésében.

4. Isten a vallásban

5:4.1 (66.5) Az evolúciós vallások erkölcsisége a félelem ösztönző ereje révén hajtja előre az embert az Isten megtalálásának útján. A kinyilatkoztatáson alapuló vallások a szeretet Istenének keresésére csábítják az embereket, mert az emberek olyanok akarnak lenni, mint ő. De a vallás nem pusztán a „teljes függőség” és a „biztos túlélés” közömbös érzete; a vallás egyfajta élő és erőteljes megtapasztalása az emberiség szolgálatára épülő isteniségi előrehaladásnak.

5:4.2 (66.6) Az igaz vallás nagy és közvetlen szolgálata nem más, mint szilárd egység megteremtése az emberi tapasztalásban, tartós béke és mélyen gyökerező bizonyosság. Az ősi embernél még a többistenhit is a kialakuló istenségkép viszonylagos egyesítését szolgálja; a többistenhit nem más, mint a kialakulóban lévő egyistenhit. Az Istent előbb-utóbb úgy fogják értelmezni, mint az értékek valóságát, a jelentéstartalmak lényegét és az igazság létét.

5:4.3 (67.1) Isten nemcsak a végcél megalkotója; ő maga az ember örökkévaló célállomása. Az összes nemvallásos emberi tevékenység a sajátlényeg torz szolgálatába igyekszik állítani a világegyetemet; az igazán vallásos egyén igyekszik azonosítani magát a világegyetemmel, majd pedig ezen egyesített sajátlényegnek olyan tevékenységeket szab meg, melyekkel az ő világegyetemi családjába tartozó emberi és emberfeletti lénytársainak szolgálatára lehet.

5:4.4 (67.2) A bölcselet és a művészet területei beékelődnek az ember önnön valójának nem vallási és vallási tevékenységei közé. A művészeten és a bölcseleten keresztül az anyagi-elméjű ember belemerül az örökkévaló jelentéstartalmak szellemi valóságainak és világegyetemi értékeinek szemlélésébe.

5:4.5 (67.3) Minden vallás tanítja az Istenség imádatát és az emberi üdvözülés valamiféle hittételét. A buddhista vallás a szenvedéstől való megszabadulást, véget nem érő békét ígér; a zsidó vallás a nehézségektől való megszabadulást, pártatlanságra épülő jólétet ígér; a görög vallás megszabadulást ígért az összhanghiánytól, a rútságtól a szépség felismerésén keresztül; a kereszténység a bűntől való megszabadulást ígéri, valamint szentséget; a mohamedán vallás megszabadulást nyújt a zsidó és a keresztény vallás merev erkölcsi szabályaitól. Jézus vallása maga a szabadulás az ember számára önmagától, megszabadulás a teremtmény elszigeteltségét okozó rossz dolgoktól az időben és az örökkévalóságban.

5:4.6 (67.4) A héberek vallásukat a jóságra alapították; a görögök a szépségre; mindkét vallás az igazságot kereste. Jézus a szeretet Istenét nyilvánította ki, és a szeretet magába foglal minden igazságot, szépséget és jóságot.

5:4.7 (67.5) A zoroaszterieknek erkölcsi vallásuk volt; a hinduknak pedig a metafizikához kapcsolódó; a konfuciánusok vallása az etika volt. Jézus a szolgálat vallását élte. Mindeme vallások értékesek annyiban, hogy valódi közeledést mutatnak Jézus vallásához. A vallás rendeltetése az, hogy mindazon dolgok szellemi egyesítő valóságává váljon, amelyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.

5:4.8 (67.6) A görög vallás egyik jelmondata az „Ismerd meg önmagad”; a héberek tanításaik középpontjába az „Ismerd meg Istenedet” jelmondatot állították; a keresztények egyik evangéliumának rendelése az „Úr Jézus Krisztus megismerése”; Jézus azt a jó hírt hirdette, hogy „ismerd meg Istent, és magadat, mint Isten fiát”. A vallás célját különféleképpen értelmező eme felfogások megszabják az egyén magatartásformáját a különféle élethelyzetekben, valamint sejtetik az istenimádat mélységét és az egyén személyes imádkozási szokásainak természetét. Bármely vallás szellemi állapota meghatározható a vallásbeli imák természete révén.

5:4.9 (67.7) A féligember és féltékeny Isten fogalma szükségszerű átmenet a többistenhit és a magasztos egyistenhit között. A fennkölt emberszerű jelleg a tisztán evolúciós vallás legmagasabb elérhető szintje. A kereszténység az emberszerűség fogalmát az emberi eszménykép szintjéről a megdicsőült Krisztus személyének minden másnál magasabb rendű és isteni fogalmi szintjére emelte. Ez az ember által valaha is felfogható legmagasabb szintű emberszerűség.

5:4.10 (67.8) A keresztény istenkép egyfajta kísérlet három tanítás egyesítésére:

5:4.11 (67.9) 1. A héber felfogás — Isten, mint az erkölcsi értékek védelmezője, egy pártatlan Isten.

5:4.12 (67.10) 2. A görög felfogás — Isten, mint egyesítő, a bölcsesség Istene.

5:4.13 (68.1) 3. A jézusi felfogás — Isten, mint élő barát, szerető Atya, az isteni jelenlét.

5:4.14 (68.2) Ennélfogva nyilvánvaló, hogy az összetett keresztény istentan nagy nehézségekkel találja szemben magát akkor, amikor a következetesség igényének meg akar felelni. E nehézséget fokozza az a tény, hogy a korai kereszténység tantételei alapvetően három különböző személy tapasztalatain alapultak: az alexandriai Philón, a názáreti Jézus és a tárzusi Pál személyes tapasztalatain.

5:4.15 (68.3) Jézus vallási életének tanulmányozásakor tekintsétek őt igenlő felfogásúnak. Foglalkozzatok kevesebbet az ő bűntelenségével, mint az ő pártatlanságával, az általa teljesített szeretetteli szolgálattal. Jézus a mennyei Atya héber fogalmában foglalt tétlen szeretetet emelte egy olyan, magasabb rendű, tevékeny és teremtmény-szerető Isten ragaszkodásának szintjére, ahol az Isten minden egyén Atyja, még a rossztevőké is.

5. Az Isten-tudat

5:5.1 (68.4) Az erkölcsiség eredete az öntudat okában keresendő; ez állatfeletti, de teljes mértékben evolúciós. Az emberi evolúció lefolyása magával hoz minden képességet, mely megelőzi az Igazítók alászállását és az Igazság Szellemének kiáradását. Azonban az erkölcsi szintek elérése nem szabadítja meg az embert a halandó lét valós küzdelmeitől. Az ember fizikai környezetének velejárója a létharc; a társadalmi körülmények etikai igazodást követelnek meg az embertől; az erkölcsi helyzetek a legfelsőbb értelmi szinten meghozandó döntéseket igénylik; a szellemi tapasztalás (Isten megismerése) megköveteli az embertől, hogy találja meg őt és őszintén törekedjen arra, hogy olyanná váljon mint ő.

5:5.2 (68.5) A vallás nem a tudomány tényein, a társadalmi kötelezettségeken, a bölcselet alapvetésein vagy az erkölcsi kötelességeken alapul. A vallás az ember által az élethelyzetekre adott válasz önálló területe, és mindig tetten érhető az emberi fejlődés összes, az erkölcsi síkon túllépő szakaszában. A vallás áthathatja az értékek felismerésének és a világegyetemi társlét örömének mind a négy szintjét: az önfenntartás fizikai vagy anyagi szintjét; a testvériség közösségi vagy érzelmi szintjét; az értelem erkölcsi vagy kötelességszintjét; s a világegyetemi testvériség tudatosságának szellemi szintjét az istenimádaton keresztül.

5:5.3 (68.6) A tények után kutató tudós úgy tekint Istenre, mint az Első Okra, az erő Istenére. Az érzelmi beállítottságú művész úgy látja Istent, mint szépségeszményt, a szépségtan Istenét. Az okokat kereső bölcselő néha hajlamos úgy beállítani Istent, mint egyetemes egységet, sőt mint minden-isten tani Istenséget. A hívő ember egy olyan Istenben hisz, aki segíti a túlélést, aki az Atya a mennyben, a szeretet Istene.

5:5.4 (68.7) Az erkölcsös viselkedés mindig előzménye a kifejlődő vallásnak és részben még a kinyilatkoztatott vallásnak is, de sohasem előzménye a teljes vallásos tapasztalásnak. A társadalmi szolgálat az erkölcsös gondolkodás és a vallásos élet eredménye. Az erkölcsiség élőlénytani értelemben nem vezet el a vallásos tapasztalás felsőbb szellemi szintjeihez. Az elvont szépség imádása nem azonos az Isten imádásával; a természet magasztalása vagy az egységnek való hódolás ugyancsak nem azonos az Isten imádatával.

5:5.5 (68.8) Az evolúciós vallás a tudomány, a művészet és a bölcselet szülőanyja, mely az embert felemelte arra a szintre, hogy képes legyen megérteni a kinyilatkoztatott vallást, beleértve az Igazító-adományt és az Igazság Szellemének eljövetelét. Az emberi létezés evolúciós képe a vallással kezdődik és azzal fejeződik be, jóllehet e két véglet vallási jellegében igencsak eltérő, lévén az egyik evolúciós és élőlénytani, a másik pedig kinyilatkoztatáson alapuló és rendszeres időközönként megjelenő. Így a vallás, bár az ember számára szokványos és természetes, egyúttal szabadon választható. Az embernek nem kell akarata ellenére vallásossá lennie.

5:5.6 (69.1) A vallásos tapasztalást, lévén az lényegében szellemi természetű, az anyagi elme sohasem képes teljesen megérteni; vagyis az istentan rendeltetését, a valláslélektant sem. Az emberi istenfelfogás alapvető tantétele a véges felfogóképességben látszólagos képtelenséget támaszt. Az emberi oktan és a véges ész gyakorlatilag képtelen megtalálni az összhangot az isteni bennfoglaltság, vagyis az Istennek a minden egyénben jelenvalósága és az ő részükként való léte, valamint az Isten minden másnál magasabb rendűségének felfogása, vagyis a világegyetemek mindensége feletti isteni uralom között. E két alapvető istenségképet a személyes Isten minden másnál magasabb rendű voltát leíró fogalom hit révén való megragadásában, valamint az ezen Isten szilánkja emberben lakozó jelenlétének megértésében kell egyesíteni annak érdekében, hogy az értelmes istenimádat igazolható legyen és hogy a személyiség túlélésének reménye is megerősítést nyerjen. A vallási nehézségek és látszólagos képtelenségek abból a tényből erednek, hogy a vallási valóságok a halandói értelmi felfogóképességet messze meghaladják.

5:5.7 (69.2) A halandó ember három nagy megelégedést talál a vallásos tapasztalásban, még a földön átmenetileg eltöltött idő alatt is:

5:5.8 (69.3) 1. Értelmileg megelégedést nyer egy egyesítettebb emberi tudatosságban.

5:5.9 (69.4) 2. Bölcseletileg eljut az erkölcsi értékekről alkotott eszményképeinek igazolásához.

5:5.10 (69.5) 3. Szellemileg gyarapodik az isteni társaság megtapasztalásában, az igaz istenimádattal járó szellemi megelégedésben.

5:5.11 (69.6) Az Isten-tudat, ahogy azt a teremtésrészekben kifejlődő halandó megtapasztalja, szükségképpen három változó tényezőből tevődik össze, a valóság megértésének három különböző szintjéből. Először is itt van az elme-tudatosság — az Isten eszméjének megértése. Ezt követi a lélek-tudatosság — az Istenről alkotott eszménykép megértése. Végül pedig a nyiladozó szellem-tudatosság — az Isten szellemvalóságának megértése. Az Isten megértéséhez szükséges tényezők egyesítése révén, függetlenül annak tökéletlenségétől, a halandói személyiség mindig lefedi az összes tudatos szintet az Isten személyiségének megértésével. Ama halandókban, akik felvétettek a Végleges Testületbe, mindez egyszer majd elvezet az Isten felsőségének megértéséhez, és később elvezethet az Isten véglegességének megértéséhez is, mely a paradicsomi Atya abszonit jellegű, felsőtudatosságának egy szakasza.

5:5.12 (69.7) Az Isten-tudat megtapasztalása nemzedékről nemzedékre ugyanaz marad, viszont az Istenről alkotott bölcseleti fogalmaknak és hittudományi meghatározásoknak az emberi tudás minden egyes fejlődési korszakával változniuk kell. Az Isten ismerete, a vallásos tudatosság világegyetemi valóság, de nem mindegy, hogy a vallásos tapasztalás mennyire érvényes (valóságos), annak önként alá kell vetnie magát értelmes bírálatnak és ésszerű bölcseleti értelmezésnek; nem szabad elkülönülésre törekednie az emberi tapasztalás teljességén belül.

5:5.13 (69.8) A személyiség örök továbbélése teljes mértékben a halandói elme választásától függ, melynek döntése meghatározza a halhatatlan lélek túlélési esélyét. Amikor az elme hiszi Istent és a lélek ismeri Istent, és amikor az Igazító támogatásával mind együtt vágynak Istenre, akkor válik a túlélés bizonyossá. Sem a korlátolt értelem, sem a képzettség hiánya, sem a kulturális szegénység vagy a romló társadalmi helyzet, sőt még az alacsony emberi erkölcsi értékrend (mely az oktatási, kulturális és társadalmi előnyök szerencsétlen okokból előálló hiányából fakad) sem képes érvényteleníteni az isteni szellem jelenlétét az ilyen szerencsétlen és emberi mivoltukban fogyatékos, de hívő egyénekben. A Titkos Nevelő jelenléte az emberben lehetővé teszi és egyúttal biztosítja a halhatatlan lélek növekedési és túlélési esélyét.

5:5.14 (70.1) A halandó szülők nemzésképessége nem az ő képzettségi, kulturális, társadalmi vagy gazdasági helyzetükön alapul. A szülői tényezők természetes körülmények közötti egyesülése bőven elégséges az utódnemzéshez. Az emberi elme azon képessége, hogy érzékeli a jót és a rosszat, valamint hogy rendelkezik az istenimádat képességével, tehát mindez az isteni Igazítóval egyesülve egyúttal az összes szükséges feltétel ahhoz, hogy e halandóban meginduljon az ő, túlélési sajátságokkal bíró, halhatatlan lelkének kialakulása, valamint annak előrehaladása, ha az ilyen, szellemmel felruházott egyén keresi Istent és őszintén vágyik arra, hogy olyanná váljon mint ő, ha őszintén választja a mennyei Atya akaratának megcselekedését.

6. A személyiség Istene

5:6.1 (70.2) Az Egyetemes Atya a személyiségek Istene. A világegyetemi személyiség területének középpontja és széle az Egyetemes Atyában van, mely terület a személyiségi besorolású, legalacsonyabb rendű, halandó és anyagi teremtményektől a teremtői tisztű és isteni besorolású, legmagasabb rangú személyekig terjed. Az Atya Isten a minden személyiség adományozója és megőrzője. A paradicsomi Atya hasonlóképpen a beteljesülése mindazon véges személyiségeknek, akik az isteni akarat megcselekedését őszintén választják, akik szeretik Istent és olyanná akarnak válni, mint ő.

5:6.2 (70.3) A személyiség a világegyetemek egyik megoldatlan rejtélye. Képesek vagyunk megfelelő fogalmat alkotni a különféle rendű és szintű személyiségek kialakulásában szerepet játszó tényezőkről, de nem teljesen értjük magának a személyiségnek a valódi természetét. Világosan látjuk azon számos tényezőt, melyek együttesen az emberi személyiséget hordozzák, de nem teljesen értjük az ilyen véges személyiség természetét és jelentőségét.

5:6.3 (70.4) Személyiség minden olyan teremtményben magvában létezik, mely teremtmény rendelkezik olyan elmeadottsággal, amely az öntudattól mint legalsóbb szinttől az Isten-tudatig, mint legfelsőbb szintig terjedhet. Azonban az elmeadottság egyedül még nem személyiség, és nem is szellem vagy fizikai energia. A személyiség az a sajátosság és érték a mindenségrendi valóságban, melyet kizárólag az Atya Isten adományoz az anyag, az elme és a szellem társított és összehangolt energiáiból álló ezen élő rendszereknek. A fokozatos fejlődés sem azonos a személyiséggel. A személyiség lehet anyagi vagy szellemi lényegű, de vagy van személyiség vagy nincs személyiség. A személyestől-különböző sohasem éri el a személyes szintjét, hacsaknem a paradicsomi Atya közvetlen cselekedete révén.

5:6.4 (70.5) A személyiség adományozása az Egyetemes Atya kizárólagos működési körébe tartozik, ez pedig nem más, mint az élő energiarendszerek megszemélyesítése, melyeket felruház a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányításának sajátosságaival. Az Atya Istenen kívüli forrásból nem ered személyiség, és az Atya Istenen kívül nem létezik személyiség. Az emberi sajátlényeg alapvető sajátosságait, csakúgy mint az emberi személyiség tiszta Igazító-magját az Egyetemes Atya a mindenségrendi segédkezés kizárólagos személyes területén való tevékenykedése során adományozza.

5:6.5 (70.6) Az elő-személyes besorolású Igazítók számos különböző válfajú halandó teremtménybe költöznek, így biztosítva, hogy e lények a halandói halált túlélhessék, és a végleges szellem-fejlődési lehetőséggel rendelkező morontia teremtményekként személyesüljenek meg. Ezért, amikor a személyiséggel felruházott ilyen teremtmény-elmébe az örökkévaló Isten szellemének egy szilánkja, a személyes Atya elő-személyes adománya beköltözik, akkor jut e véges személyiség az isteni és az örökkévaló lehetőségének birtokába, és joggal vágyakozhat a Véglegessel rokon beteljesülésre, sőt még az Abszolút elérésére is megalapozottan törekedhet.

5:6.6 (71.1) Az isteni személyiség megszerzésére való képesség az elő-személyes Igazító sajátja; az emberi személyiség megszerzésére való képesség pedig eredendően az emberi lény mindenségrendi-elmével való felruházottságában rejlik. Viszont a halandó ember tapasztalás által fejlődő személyisége nem figyelhető meg tevékeny és működési valóságként mindaddig, amíg a halandó teremtmény anyagi élethordozóját meg nem ragadta az Egyetemes Atya felszabadító istenisége, melyet aztán mint öntudatos és (viszonylag) önálló és magateremtő személyiséget bocsátott a tapasztalás vizére. Az anyagi sajátlényeg igazán és korlátlanul személyes.

5:6.7 (71.2) Az anyagi sajátlényegnek van személyisége és önazonossága, időbeli önazonossága; az elő-személyes szellem-Igazítónak szintén van önazonossága, örökkévaló önazonossága. Ezen anyagi személyiség és e szellem elő-személyiség képes úgy egyesíteni alkotó sajátosságaikat, hogy létrehozzák a halhatatlan lélek túlélő önazonosságát.

5:6.8 (71.3) Miután így gondoskodott a halhatatlan lélek növekedéséről és megszabadította az ember benső valóját a megelőző okozati viszonytól való teljes függőség jelentette korlátoktól, az Atya félreáll az ember útjából. Most, hogy az ember megszabadult az okozati viszony jelentette válaszok korlátaitól (legalábbis az örök beteljesülés tekintetében), és lehetőséget teremtettek az ő halhatatlan sajátlényegének, a léleknek a növekedésére, már csak magára az emberre vár, hogy akarja vagy megakadályozza ennek a túlélő és örökkévaló sajátlényegnek a megteremtését, mely választás szerint az övé. A világegyetemek széles mindenségében egyetlen lény, erő, teremtő vagy segítő sem csorbíthatja semmilyen mértékben a halandói szabad akarat teljes önállóságát, amint az a teremtményi választásban gyakorolható, a választással élő halandó lény személyisége rendeltetésének örök beteljesülése tekintetében. Ami az örök továbbélést illeti, Isten elrendelte az anyagi és halandói akarat függetlenségét, és e parancsa végérvényű.

5:6.9 (71.4) A teremtmény-személyiség adományozása viszonylagos megszabadulást biztosít a megelőző okozati viszonyra adott szolgai válaszadástól, és minden ilyen erkölcsi lény, legyen az evolúciós vagy egyéb rendű, személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van. A többi lénnyel való azon rokonság révén jutnak egyre közelebb az ő paradicsomi jelenlétéhez, mely az örökkévaló Isten hatalmas és egyetemes családi körét és testvéri körét alkotja. Minden személyiségben fellelhető az isteni közvetlenségből eredő rokon vonás.

5:6.10 (71.5) A világegyetemek mindensége személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye, és a paradicsomi Atya személyesen tudatában van és személyes kapcsolatban áll az öntudatos létezés minden szintjén élő összes személyiséggel. A teremtésösszesség e személyiség-tudatossága a Gondolatigazítók küldetésétől függetlenül létezik.

5:6.11 (71.6) Miként minden gravitációs kör a Paradicsom Szigetén halad át, és miként minden elme bekapcsolódik az Együttes Cselekvő körébe, és minden szellem az Örökkévaló Fiúéba, ugyanígy minden személyiség rákapcsolódik az Egyetemes Atya személyes jelenlét körére, és e kör biztosan továbbítja minden személyiség imádatát az Eredeti és Örökkévaló Személyiségnek.

5:6.12 (71.7) Ama személyiségeket illetően, akikben Igazító nem lakozik: Az Egyetemes Atya adományozás révén a számukra is biztosítja a választási szabadság sajátosságát, és az ilyen személyeket hasonlóképpen körülöleli az isteni szeretet nagy köre, az Egyetemes Atya személyiségköre. Isten minden igaz személyiség esetében gondoskodik a független választási lehetőségről. Egyetlen személyes teremtményt sem lehet az örök kalandra kényszeríteni; az örökkévalóság kapuja csakis a szabad akarattal rendelkező Isten szabad akaratú fiainak szabad akaratú választására válaszul tárul fel.

5:6.13 (72.1) Ez jelenti azon erőfeszítéseimet, hogy az élő Istennek az idő gyermekeihez fűződő viszonyát bemutassam. Végső soron semmi hasznosabbat nem tehetek, minthogy megismétlem, Isten a ti világegyetemi Atyátok, és ti mindannyian az ő gyermekei vagytok a bolygón.

5:6.14 (72.2) [Ez az ötödik és egyben utolsó azon írások sorában, melyek egy uverszai Isteni Tanácsosnak az Egyetemes Atyáról készített beszámolóját tartalmazzák.]

Az Urantia Könyv

6. írás

Az Örökkévaló Fiú

6:0.1 (73.1) AZ ÖRÖKKÉVALÓ Fiú az Egyetemes Atya „első” személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végleges kifejeződése. Ennek megfelelően, amikor és ahogyan az Atya személyesen és abszolút módon kifejezi magát, akkor az ő Örökkévaló Fián keresztül teszi ezt, aki mindig is az isteni és élő Szó volt, most is az és mindig is az lesz. Ez az Örökkévaló Fiú ott lakozik minden dolog közepében, társulva az Örökkévaló és Egyetemes Atyával és közvetlenül elfedve az ő személyes jelenlétét.

6:0.2 (73.2) Isten „első” gondolatáról beszélünk és az Örökkévaló Fiú lehetetlen idő-eredetére utalunk annak érdekében, hogy az emberi értelem fogalmi csatornáihoz hozzáférhessünk. E nyelvi torzításokkal megtettük a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy engedmények útján kapcsolatot létesítsünk a halandó teremtmények idő-korlátolta elméivel. Egymásra következési értelemben az Egyetemes Atyának sohasem lehetett első gondolata, és az Örökkévaló Fiúnak sem lehetett kezdete. De azt az utasítást kaptam, hogy az örökkévalóság valóságait e fogalmi jelképekkel mutassam be az idő-korlátolta halandói elméknek, és az egymásra következés ilyen idő-fogalmaival magyarázzam számukra az örökkévalósági összefüggéseket.

6:0.3 (73.3) Az Örökkévaló Fiú a paradicsomi Atyának az isteni valóságról, a korlátlan szellemről és az abszolút személyiségről alkotott egyetemes és végtelen gondolatának szellemi megszemélyesülése. Ezáltal alkotja a Fiú az Egyetemes Atya teremtői önazonosságának isteni kinyilatkoztatását. A Fiú tökéletes személyisége mutatja meg azt, hogy az Atya ténylegesen is az örök és egyetemes forrása minden szellemi, akarati, elhatározott és személyes jelentéstartalomnak és értéknek.

6:0.4 (73.4) Azon erőfeszítésünk során, hogy képessé tegyük az idő véges elméit a paradicsomi Háromság örök és végtelen lényeinek összefüggéseit leíró néhány egymásra következési jellegű fogalom megalkotására, azzal a fogalomalkotási felhatalmazással élünk, hogy mint az „Atya első személyes, egyetemes és végtelen gondolata” utalást alkalmazzuk. Lehetetlen feladat megfelelőképpen elmagyaráznom az emberi elmének az Istenségek örök összefüggéseit; ezért olyan kifejezéseket használok, melyek révén a véges elme valamennyire fogalmat alkothat ezen örökkévaló lények kapcsolatairól az egymást követő korszakokban. Úgy hisszük, hogy a Fiú az Atyától származik; úgy tanították nekünk, hogy mindkettő korlátlan mértékben örökkévaló. Ebből nyilvánvaló, hogy egyetlen idő-teremtmény sem képes teljes mértékben megérteni annak a Fiúnak a rejtélyét, aki az Atyától ered, és aki mellérendelten mégis örök magával az Atyával.

1. Az Örökkévaló Fiú önazonossága

6:1.1 (73.5) Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia. Ő a Fiú Isten, az Istenség Második Személye és minden dolog társteremtője. Miként az Atya az Első Nagy Forrás és Középpont, úgy az Örökkévaló Fiú a Második Nagy Forrás és Középpont.

6:1.2 (74.1) Az Örökkévaló Fiú a világegyetemek mindensége szellemi kormányzatának szellemi központja és isteni igazgatója. Az Egyetemes Atya először teremtő és azután szabályozó; az Örökkévaló Fiú először társteremtő és azután szellemi igazgató. „Az Isten szellem”, és a Fiú annak a szellemnek a személyes megnyilatkozása. Az Első Forrás és Középpont az Akarati Abszolút; a Második Forrás és Középpont a Személyiségi Abszolút.

6:1.3 (74.2) Az Egyetemes Atya személyesen sohasem működik teremtőként, hacsaknem a Fiúval vagy a Fiú összehangolt cselekedetével kapcsolatban. Ha az Újszövetség írója az Örökkévaló Fiúra utalt volna, akkor kimondta volna az igazságot a következők leírásakor: „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó Isten volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.”

6:1.4 (74.3) Amikor az Örökkévaló Fiú egyik Fia megjelent az Urantián, azok, akik megbarátkoztak ezzel az emberi alakban lévő isteni lénnyel, úgy emlegették őt, mint „Aki kezdettől fogva volt, akit hallottunk, akit szemünkkel láttunk, akit szemléltünk, és kezünkkel illettünk, az életnek Szavát”. Ez az alászállt Fiú éppúgy az Atyától jött elő, mint az Eredeti Fiú, amint azt az egyik földi imájában sejtetni engedte: „És most, ó, Atyám, dicsőíts meg engem tenmagaddal, azzal a dicsőséggel, amelyet veled bírtam akkor, mielőtt e világ volt.”

6:1.5 (74.4) Az Örökkévaló Fiút különböző neveken ismerik a különböző világegyetemekben. A központi világegyetemben úgy nevezik, mint a Mellérendelt Forrás, a Társteremtő és a Társ-abszolút. A felsőbb-világegyetem központjában, az Uverszán a Fiút a Mellérendelt Szellem Középpont és az Örökkévaló Szellemi Igazgató névvel illetjük. A helyi világegyetemetek központján, a Szalvingtonon a feljegyzések szerinti neve a Második Örökkévaló Forrás és Középpont. A melkizedekek mint a Fiak Fiát emlegetik. A ti világotokon, de nem a lakott szférákból álló csillagrendszeretekben, ezt az Eredeti Fiút összekeverik az egyik mellérendelt Teremtő Fiúval, a nebadoni Mihállyal, aki magát adományozta az Urantia halandó emberfajtáinak.

6:1.6 (74.5) Noha bármelyik paradicsomi Fiúra ráillik az Isten Fia elnevezés, „az Örökkévaló Fiú” megnevezést szokás szerint ennek az Eredeti Fiúnak, a Második Forrásnak és Középpontnak, a hatalmas és tökéletes központi világegyetem Egyetemes Atyjával együtt-teremtőnek és a végtelen Istenségektől eredő minden más isteni Fiú társ-teremtőjének tartjuk fenn.

2. Az Örökkévaló Fiú természete

6:2.1 (74.6) Az Örökkévaló Fiú éppoly változhatatlan és végtelenül megbízható, mint az Egyetemes Atya. Éppoly szellemi, mint az Atya, s éppoly igazmód korlátlan szellem is. Számotokra, alacsonyrendű lények számára a Fiú sokkal inkább személyes jellegűnek tűnik, mivel egy lépéssel közelebb áll hozzátok az elérhetőség szempontjából, mint az Egyetemes Atya.

6:2.2 (74.7) Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava. Ő teljesen olyan, mint az Atya; valójában az Örökkévaló Fiú maga az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemek mindensége számára. Ezért igaz, igaz volt, és mindig igaz lesz az Örökkévaló Fiúra és az összes mellérendelt Teremtő Fiúra: „Aki látta a Fiút, az látta az Atyát.”

6:2.3 (74.8) Természetét tekintve a Fiú teljesen olyan, mint a szellem-Atya. Az Egyetemes Atyát imádva egyúttal imádjuk a Fiú Istent és a Szellem Istent. A Fiú Isten természetében éppoly istenmód valóságos és örökkévaló, mint az Atya Isten.

6:2.4 (75.1) A Fiú nemcsak hogy birtokolja az Atya minden végtelen és minden másnál magasabb rendű pártatlanságát, hanem az Atya jellemének minden szentségét is tükrözi. A Fiú osztozik az Atya tökéletességében és együttesen megosztják azt a felelősséget, hogy segítsék az összes tökéletlen teremtményt az isteni tökéletesség elérésére irányuló szellemi erőfeszítésükben.

6:2.5 (75.2) Az Örökkévaló Fiú az Atya teljes isteniségi jellemét és szellemiségi sajátságait birtokolja. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége, és a Fiú mindezen jellemvonásait a világegyetemek mindensége szellemi kormányának személyes irányításában nyilvánítja ki.

6:2.6 (75.3) Az Isten valóban egyetemes szellem; az Isten szellem; és az Atya szellemtermészete az Örökkévaló Fiú Istenségében összpontosul és személyesül meg. A Fiúban minden szellemi jellemvonás láthatólag nagymértékben kiteljesedve jelenik meg azáltal, hogy mindezek különválnak az Első Forrás és Középpont egyetemességétől. És ahogyan az Atya megosztja szellemtermészetét a Fiúval, úgy közösen osztoznak ők teljes mértékben és feltétlenül az Együttes Cselekvővel, a Végtelen Szellemmel az isteni szellemben.

6:2.7 (75.4) Az igazság szeretetében és a szépség teremtésében az Atya és a Fiú egyenlő, eltekintve attól, hogy a Fiú látszólag nagyobb mértékben szenteli magát az egyetemes értékek kizárólagos szellemi szépsége létrehozásának.

6:2.8 (75.5) Az isteni jóságban én nem észlelek különbséget az Atya és a Fiú között. Az Atya az ő világegyetemi gyermekeit atyaként szereti; az Örökkévaló Fiú úgy tekint minden teremtményre, mint atya és mint testvér.

3. Segédkezés az Atya szeretetében

6:3.1 (75.6) A Fiú osztozik a Háromság igazságosságában és pártatlanságában, de ezekbe az isteniségi jellemvonásokba belevegyül az Atya szeretetének és kegyelmének végtelen megszemélyesülése; a Fiú az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem. A Fiú nem szerethet jobban az Atyánál, de képes irgalmat mutatni a teremtményeknek egy további módon is, mivel ő nem csak elsődleges teremtő, mint az Atya, hanem ugyanezen Atyának az Örökkévaló Fia is, s ezáltal osztozik az Egyetemes Atya összes többi fiának fiúsági tapasztalásában.

6:3.2 (75.7) Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. A kegyelem a Fiú szellemi jellemének lényege. Az Örökkévaló Fiú rendelkezései, amint a Második Forrás és Középpont szellemi körein áthaladnak, kegyelemre hangolódnak.

6:3.3 (75.8) Az Örökkévaló Fiú szeretetének megértéséhez először isteni forrását, az Atyát kell megértenetek, aki maga a szeretet, majd pedig látnotok kell ennek a végtelen ragaszkodásnak a kiteljesedését a Végtelen Szellem messze ható segédkezésében és az ő majdnem végtelen számú segédkező személyiségeinek seregében.

6:3.4 (75.9) Az Örökkévaló Fiú segédkezését a szeretet Istene kinyilatkoztatásának szenteli a világegyetemek mindensége számára. Ez az isteni Fiú nem vállalja fel azt az alantas feladatot, hogy megpróbálja meggyőzni kegyes Atyját arról, hogy szeresse alacsonyrendű teremtményeit vagy mutasson irgalmat az idő rossztevőinek. Mennyire hibás az a képzet, hogy az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atyához folyamodna annak érdekében, hogy az Atya a tér anyagi világain élő alacsonyrendű teremtményeinek irgalmat mutasson! Az ilyen istenképek nyersek és torzak. Inkább azt kellene felismernetek, hogy az Istenfiak minden irgalmas segédkezése az Atya szívéből áradó egyetemes szeretet és végtelen könyörület közvetlen kinyilatkoztatása. Az Atya szeretete a Fiú kegyelmének valós és örök forrása.

6:3.5 (75.10) Az Isten szeretet, a Fiú irgalom. Az irgalom alkalmazott szeretet, az Atya szeretete, mely az ő Örökkévaló Fiának személyében nyilvánul meg. Ezen egyetemes Fiú szeretete úgyszintén egyetemes. Ha a szeretetet az ivaros teremtmények lakta bolygók gyakorlatában értelmezzük, akkor az Isten szeretete inkább az apai szeretethez hasonlítható, míg az Örökkévaló Fiú szeretete az anya ragaszkodásához hasonlatos. Természetesen ezek a hasonlatok is sántítanak, de annak reményében alkalmazom ezeket, hogy megértessem az emberi elmével azt, hogy ha isteni tartalmában nem is, de minőségében és kifejeződési formájában van különbség az Atya szeretete és a Fiú szeretete között.

4. Az Örökkévaló Fiú sajátosságai

6:4.1 (76.1) Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti; a Fiú szellemi hatalma minden világegyetemi ténylegesen létező dologgal összefüggésben abszolút. Szellem-gravitációs abszolút vonzerején keresztül tökéletes szabályozást valósít meg minden szét nem vált szellem-energia belső kapcsolódásai felett, továbbá minden ténylegessé vált szellem-valóság felett. Minden tiszta, külön nem vált szellem és minden szellemi teremtmény és érték érzékeny az elsődleges paradicsomi Fiú végtelen vonzerejére. Ha az örökkévaló jövőben megjelenne egy korlátlan világegyetem, akkor az Eredeti Fiú szellem-gravitációja és szellem-ereje annak a határtalan teremtésösszességnek a szellemi szabályozására és hatékony igazgatására teljesen alkalmasnak találtatna.

6:4.2 (76.2) A Fiú csak a szellemi területen mindenható. A világegyetemi igazgatás örök működésében sohasem kerül sor a rendeltetések felesleges és szükségtelen megkettőzésére; az Istenségek nem rabjai a világegyetemi segédkezés haszontalan megkettőzésének.

6:4.3 (76.3) Az Eredeti Fiú mindenütt-jelenvalósága alkotja a világegyetemek mindenségének szellemi egységét. A teljes teremtésösszesség szellemi összetartásának alapja az Örökkévaló Fiú isteni szellemének mindenhol ható jelenléte. Amikor az Atya szellemi jelenlétét értelmezzük, akkor bizony nehéz azt gondolatilag megkülönböztetni az Örökkévaló Fiú szellemi jelenlététől. Az Atya szelleme örökmód ott lakozik a Fiú szellemében.

6:4.4 (76.4) Az Atya szükségképpen mindenütt jelen van szellemileg, de ez a mindenütt-jelenvalóság elválaszthatatlannak tűnik az Örökkévaló Fiú mindenütt jelenlévő szellem-tevékenységeitől. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a kettős szellemi természetű Atya-Fiú jelenlét minden helyzetében a Fiú szelleme összhangban van az Atya szellemével.

6:4.5 (76.5) Személyiségi kapcsolataiban az Atya a személyiségi körben cselekszik. Személyes és kimutatható szellemi teremtési kapcsolataiban az ő Istensége teljességének részeiben jelenik meg, és ezeknek az Atya-szilánkoknak a működése egyedüli, egyedi és kizárólagos, jelenjenek meg bárhol és bármikor a világegyetemekben. Minden ilyen helyzetben a Fiú szelleme összhangban van az Egyetemes Atya töredékes jelenlétének szellemi működésével.

6:4.6 (76.6) Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló. Az Örökkévaló Fiú szelleme egészen biztosan veled és körülötted van, de nincs benned, és nem részed, miként a Titkos Nevelő. A benned lakozó Atya-szilánk fokozatos isteni viszonyulások elérése felé igazgatja az emberi elmét, s ezáltal az ilyen felemelkedő elme egyre növekvő mértékben válik érzékennyé a Második Forrás és Középpont mindenható szellem-gravitációs körének szellemi vonzerejére.

6:4.7 (76.7) Az Eredeti Fiú egyetemes és szellemi értelemben öntudattal rendelkezik. Bölcsességben a Fiú teljesen egyenlő az Atyával. A tudás, a mindentudás terén képtelenek vagyunk megkülönböztetni az Első és a Második Forrást; miként az Atya, a Fiú is tud mindent; semmilyen világegyetemi esemény soha nem éri őt váratlanul; ő a kezdetek kezdetétől érti a véget.

6:4.8 (77.1) Az Atya és a Fiú tényleg ismeri az összes szellem és szellemiesült lény valóját és helyzetét a világegyetemek mindenségében. A Fiú nemcsak az ő mindenütt-jelenvaló szelleménél fogva tud minden dolgot, hanem, egyenlő mértékben az Atyával és az Együttes Cselekvővel, tökéletesen ismeri a Legfelsőbb Lény hatalmas tükrözőműködés-értelmét, mely értelem minden időben tudatában van mindazon dolgoknak, melyek a hét felsőbb-világegyetem összes világán végbemennek. Ezen kívül vannak egyéb módok is, amelyekben a paradicsomi Fiú mindentudó.

6:4.9 (77.2) Az Örökkévaló Fiú, mint szerető, irgalmas és segédkező szellemi személyiség, teljesen és végtelenül egyenlő az Egyetemes Atyával, miközben az alacsonyrendű világok felemelkedő lényeivel létesített mindazon irgalmas és ragaszkodó személyes kapcsolatokban éppen olyan kedves és előzékeny, éppen olyan türelmes és béketűrő az Örökkévaló Fiú, mint az ő paradicsomi Fiai a helyi világegyetemekben, akik oly gyakran adományozzák magukat az idő evolúciós világainak.

6:4.10 (77.3) Szükségtelen bővebben tárgyalnunk az Örökkévaló Fiú sajátosságait. A jelzett kivételek figyelembevételével pusztán az Atya Isten szellemi sajátosságait szükséges tanulmányoznotok ahhoz, hogy a Fiú Isten sajátosságait megértsétek és helyesen értékeljétek.

5. Az Örökkévaló Fiú korlátai

6:5.1 (77.4) Az Örökkévaló Fiú nem személyesen működik a fizikai területeken, és az Együttes Cselekvőn keresztüli tevékenységet kivéve nem is működik a teremtménylények számára való elme-segédkezés síkjain. De mindezek a megszorítások egyébként semmilyen mértékben nem korlátozzák az Örökkévaló Fiút a szellemi mindentudás, mindenütt-jelenvalóság és mindenhatóság összes isteni sajátosságának teljes és szabad gyakorlásában.

6:5.2 (77.5) Az Örökkévaló Fiú nem hatja át személyesen az Istenségi Abszolút végtelenségében eredendően meglévő szellemi kibontakozási lehetőségeket, de amint ezek a lehetőségek ténylegessé válnak, azon nyomban a Fiú szellem-gravitációs körének mindenható vonzása alá kerülnek.

6:5.3 (77.6) A személyiség az Egyetemes Atya kizárólagos adománya. Az Örökkévaló Fiú az Atyától eredezteti a személyiséget, de ő maga az Atya nélkül nem adományoz személyiséget. A Fiú hatalmas szellem-sereget hoz létre, de ezek a leszármazottak nem személyiségek. A személyiséget teremtő Fiú vagy az Atyával közösen teszi azt, vagy az Együttes Teremtővel, aki ezekben a kapcsolatokban az Atyát képviseli. Az Örökkévaló Fiú tehát a személyiségek társteremtője, de egyetlen lénynek sem adományoz személyiséget, és magától, egyedül sohasem teremt személyiséggel rendelkező lényeket. A tevékenységi körének korlátozása ugyanakkor nem fosztja meg a Fiút attól a képességtől, hogy a személyi jellegű valóságtól különböző bármilyen más vagy minden egyéb valóságfajtát teremtsen.

6:5.4 (77.7) Az Örökkévaló Fiú joga korlátozott a teremtői előjogok átadásában. Az Eredeti Fiút örökkévalóvá tevő Atya hatalmat és előjogot adományozott neki arra, hogy később csatlakozzon az Atyához teremtői sajátosságokkal rendelkező további Fiak isteni létrehozásában, és így is tettek eddig és így tesznek ma is. De ezeknek az összehangolt teremtésből származó Fiaknak a megjelenésével a teremtői előjogok tovább már nyilvánvalóan nem adhatók. Az Örökkévaló Fiú teremtői sajátosságait csak az első vagy közvetlen megszemélyesülésnek adja át. Ezért aztán, amikor az Atya és a Fiú Teremtő Fiú teremtésére egyesül, akkor elérik céljukat; ám az így életre hívott Teremtő Fiú sohasem képes átadni vagy leadni teremtőségi előjogait a Fiak azon különböző rendjeinek, akiket ezt követően megteremt, függetlenül attól, hogy a legmagasabb rangú helyi világegyetemi Fiakban igen korlátozott mértékben tükröződnek a Teremtő Fiú teremtői sajátosságai.

6:5.5 (78.1) Az Örökkévaló Fiú, mint végtelen és kizárólagosan személyes lény, nem képes a természetét felosztani, nem képes önnön lényegének egyénivé alakított részeit más entitásoknak vagy személyeknek szétosztani és adományozni, miként azt az Egyetemes Atya vagy a Végtelen Szellem teszi. Viszont a Fiú képes önmagát korlátlan szellemként az egész teremtést áthatva adományozni és minden szellemszemélyiséget és szellemi valóságot szüntelenül magához vonzani, és ténylegesen így is tesz.

6:5.6 (78.2) Mindig emlékezzetek arra, hogy az Örökkévaló Fiú a szellem-Atya személyes megmutatkozása a teremtésösszesség számára. A Fiú személyes és istenségi értelemben csakis személyes; egy ilyen isteni és abszolút személyiség nem bontható elemeire, nem osztható részekre. Az Atya Isten és a Szellem Isten igaz személyes lényegű, de amellett, hogy ilyen Istenség-személyiségek, minden mások is egyben.

6:5.7 (78.3) Jóllehet az Örökkévaló Fiú személyesen nem vehet részt a Gondolatigazítók adományozásában, az örök múltban részt vett azon a tanácskozáson, ahol a Gondolatigazítók adományozására vonatkozó tervet jóváhagyták és a kivitelezésben való együttműködésben megállapodtak az Egyetemes Atyával, amikor is az Atya, előrevetítve a Gondolatigazítók adományozását, azt javasolta a Fiúnak, „Alkossunk halandó embert a saját képünkre.” És ahogy az Atya szellem-szilánkja benned lakozik, úgy burkol be téged a Fiú szellem-jelenléte, és e kettő egyként munkálkodik örökkön a szellemi felemelkedéseden.

6. A Szellem-elme

6:6.1 (78.4) Az Örökkévaló Fiú szellem és rendelkezik elmével, de nem olyan szellem ő és nem olyan elmével rendelkezik, amelyet a halandói elme képes felfogni. A halandó ember az elme fogalmát a véges, mindenségrendi, anyagi és személyes síkon értelmezi. Az ember érzékeli az elme-jelenségeket a személyest el nem érő (állati) szinten működő élő szervezetekben is, de nehezen képes megragadni az anyagi létsík feletti lényekkel összefüggő és a kizárólagos szellemszemélyiségek részét képező elmetermészetet. Az elmét azonban feltétlenül különbözőképpen szükséges meghatározni attól függően, hogy a lét szellemsíkjára utalunk vele, vagy pedig az értelem szellemműködési köreit jelöljük vele. A szellemmel közvetlen szövetségben álló elmefajta nem hasonlítható sem ahhoz az elméhez, amelyik összehangolja a szellemet és az anyagot, sem ahhoz, amelyik csak az anyaggal szövetkezik.

6:6.2 (78.5) A szellem mindig tudatos, elmével rendelkezik, és különböző szintű azonosságtudat birtokában van. Elme nélkül némely szakaszban nem volna szellemi öntudat a szellemlények testvériességében. Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója. Az Istenség lehet személyes, elő-személyes, személyes-feletti vagy személytelen, de az Istenség sohasem elmenélküli, vagyis sohasem lehet híján annak a képességnek, hogy legalább érintkezhessen a hasonló entitásokkal, lényekkel vagy személyiségekkel.

6:6.3 (78.6) Az Örökkévaló Fiú elméje hasonlatos az Atyáéhoz, de nem hasonlítható semmilyen más elméhez a világegyetemben, és az Atya elméjével együtt az ő elméje az őse az Együttes Teremtő változatos és messze ható elméinek. Az Atya és a Fiú elméje, vagyis a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elméjének ősét alkotó értelem, talán a Gondolatigazító elő-elméjével példázható a legjobban, mivel, ezek az Atya-szilánkok ugyan teljesen kívül esnek az Együttes Cselekvő elme-körein, valamiféle elő-elmével rendelkeznek; azáltal szereznek ismeretet, hogy megismerik őket; emberi gondolkodás egyenértékkel bírnak.

6:6.4 (78.7) Az Örökkévaló Fiú teljes mértékben szellemi; az ember éppen csak nem teljesen anyagi jellegű; ezért az Örökkévaló Fiú szellemszemélyiségéhez, a Paradicsomot körülvevő hét szellemi szférájához és a paradicsomi Fiú személytelen teremtésrészei természetéhez tartozó dolgok nagy részének várniuk kell addig, amíg a Nebadon helyi világegyetemben teljesített morontia felemelkedéseteket követően elnyeritek a szellemi besorolást. És ekkor, amint áthaladtok a felsőbb-világegyetemen, és tovább, a Havona felé, akkor e szellem-fedte rejtelmek közül sokat végre megértetek, amint kezdtek felruházódni a „szellem elméjével” — a szellemi látásmóddal.

7. Az Örökkévaló Fiú személyisége

6:7.1 (79.1) Az Örökkévaló Fiú az a végtelen személyiség, akinek korlátlan személyiség-béklyóitól a háromság létrehozásának módszerével szabadult meg az Egyetemes Atya, s amely révén azóta is mindig végtelen bőségben adományozza magát az ő folyton-táguló, Teremtőkből és teremtményekből álló világegyetemének. A Fiú abszolút személyiség; az Isten atyai személyiség — a személyiség forrása, a személyiség adományozója, a személyiség oka. Minden személyes lény az Egyetemes Atyától eredezteti személyiségét, miként az Eredeti Fiú a paradicsomi Atyától nyeri örökmód a személyiségét.

6:7.2 (79.2) A paradicsomi Fiú személyisége abszolút és tisztán szellemi, és ez az abszolút személyiség az isteni és örök minta is, először, az Együttes Cselekvőnek szánt atyai személyiségadományhoz, ezt követően pedig, a kiterjedt világegyetemben létező miriádnyi teremtményének személyiségadományához.

6:7.3 (79.3) Az Örökkévaló Fiú valóban irgalmas segédkező, isteni szellem, szellemi erő és valós személyiség. A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete — az Első Forrás és Középpont összessége és lényege, aki nem rendelkezik semmi olyasmivel, ami nem-személyes, istenin-kívüli, nem-szellemi és tisztán magvában való. Azonban lehetetlenség az emberi elme számára szavakba önteni az Örökkévaló Fiú fenséges személyiségének szépségét és nagyszerűségét. Minden, ami az Egyetemes Atyát homályba burkolni igyekszik, majdnem ugyanolyan mértékben fejti ki hatását az Örökkévaló Fiú fogalmi megértésének megakadályozására. Várnotok kell addig, amíg eléritek a Paradicsomot, és akkor majd megértitek, hogy miért voltam képtelen ezen abszolút személyiség jellemét a véges elme számára felfogható módon bemutatni.

8. Az Örökkévaló Fiú megértése

6:8.1 (79.4) Személyazonosságát, természetét és egyéb személyiségjegyeit tekintve az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atyának teljes megfelelője, tökéletes kiegészítője és örök párja. Abban az értelemben, hogy az Isten az Egyetemes Atya, úgy a Fiú az Egyetemes Anya. És mi, felsőrendű és alsórendű lények mindannyian, az ő világegyetemi családjukat alkotjuk.

6:8.2 (79.5) A Fiú jellemének megértéséhez az Atya isteni jellemének kinyilatkoztatását kell tanulmányoznotok; ők ketten mindörökre és szétválaszthatatlanul egyek. Isteni személyiségekként gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek az alacsonyabb rendű értelmek számára. Nem ennyire nehéz a különválasztás azok számára, akiknek a származása maguknak ezeknek az Istenségeknek az alkotó cselekedeteiben gyökerezik. A központi világegyetemből és a Paradicsomról származó lények nemcsak az egy egyetemes szabályozási személyes egységként fogják fel az Atyát és a Fiút, hanem a világegyetemi igazgatás meghatározott területein működő két különböző személyiségként is.

6:8.3 (79.6) Ti, mint személyek talán úgy látjátok, hogy az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú különböző egyén, és valóban azok is; viszont a világegyetemek igazgatásában annyira egymásba fonódnak és összekapcsolódnak, hogy nem mindig lehetséges különbséget tenni közöttük. Amikor a világegyetemi ügyekben az Atya és a Fiú egybevegyült kölcsönös társulásokat alkotva találkozik egymással, nem mindig van értelme működéseik elhatárolásával próbálkozni; emlékezzetek csak arra, hogy az Isten az első gondolat és a Fiú a kifejeződő szó. Az egyes helyi világegyetemekben ez a szétválaszthatatlanság a Teremtő Fiú isteniségében személyesül meg, aki a tízmillió lakott világ teremtményeinek mind az Atyát, mind a Fiút jelenti.

6:8.4 (80.1) Az Örökkévaló Fiú végtelen, de megközelíthető az ő paradicsomi Fiainak személyén keresztül, valamint a Végtelen Szellem türelmes segédkezésén keresztül. A paradicsomi Fiak alászállási szolgálata és a Végtelen Szellem teremtményeinek szerető segédkezése nélkül az anyagi eredetű lények aligha reménykedhetnének az Örökkévaló Fiú elérésében. S ugyanígy igaz: ezeknek a mennyei közvetítőknek a segítségével és útmutatásával az Isten-tudatos halandó bizton eléri a Paradicsomot és valamikor ott fog majd állni a Fiak eme felséges Fiának személyes jelenlétében.

6:8.5 (80.2) Még ha az Örökkévaló Fiú a halandói személyiség fejlődésének mintája is, könnyebben megérthetitek mind az Atya, mind a Szellem valóságát az okból, hogy a ti emberi személyiségeteknek az Atya a tényleges adományozója és a Végtelen Szellem a ti halandói elmétek abszolút forrása. De amint a szellemi fejlődés paradicsomi útján felfelé haladtok, egyre inkább valóságossá válik számotokra az Örökkévaló Fiú személyisége, és az ő végtelen-szellemi elméjének valósága egyre inkább érzékelhetővé lesz az egyre nagyobb mértékben szellemivé váló elmétek számára.

6:8.6 (80.3) Az Örökkévaló Fiú fogalma sohasem ragyoghat fényesen az anyagi vagy a későbbi morontiai elmétekben; csak azután, hogy szellemivé váltok és megkezditek szellemi felemelkedéseteket, akkor fogjátok majd értelmezni az Örökkévaló Fiú személyiségét olyan életszerűen, mint ahogy a paradicsomi eredetű Teremtő Fiú személyiségének fogalmát elképzelitek, aki személyében és mint személy egykor megtestesült és az emberek között emberként élt az Urantián.

6:8.7 (80.4) Helyi világegyetemi tapasztalásaitok során a Teremtő Fiúnak, akinek személyiségét ember megismerheti, ellentételeznie kell azt, hogy képtelenek vagytok teljes jelentőségében értelmezni a meglehetősen egyedi szellemi, mindazonáltal személyes jellegű, paradicsomi Örökkévaló Fiút. Amint a fejlődésetek során áthaladtok az Orvontonon és a Havonán, amint magatok mögött hagyjátok a helyi világegyetemetek Teremtő Fiának élénk képét és a róla mélyen elraktározott emlékeket, ezeknek a kihulló anyagi és morontia tapasztalásoknak ellentételezéseként a paradicsomi Örökkévaló Fiú folyton-növekvő fogalomösszességéhez és egyre jobban kiteljesedő értelmezéséhez fogtok eljutni, akinek a valósága és a közelsége mindig felfelé fog emelni titeket, amint a Paradicsom irányában fejlődve haladtok.

6:8.8 (80.5) Az Örökkévaló Fiú nagy és tündöklő személyiség. Bár a halandói és anyagi elme képességét meghaladja az, hogy egy ilyen végtelen lény személyiségének ténylegességét felfogja, ne kételkedjetek abban, hogy ő személy. Tudom, hogy mit beszélek. Csaknem végtelen számú alkalommal álltam már ezen Örökkévaló Fiú isteni jelenlétében és azután útnak indultam a világegyetemben, hogy végrehajtsam az ő kegyes parancsát.

6:8.9 (80.6) [Összeállította egy, a paradicsomi Örökkévaló Fiút bemutató írás elkészítésére kijelölt Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

7. írás

Az Örökkévaló Fiú viszonya a világegyetemhez

7:0.1 (81.1) AZ EREDETI Fiú mindig is érdekelt az Atya örökkévaló célja szellemi szempontjainak kimunkálásában, amint e cél fokozatosan feltárul a fejlődő világegyetemek jelenségeiben, azok élőlényei számos csoportjával összefüggésben. Mi nem teljesen értjük ezen örökkévaló tervet, de a paradicsomi Fiú kétségkívül igen.

7:0.2 (81.2) A Fiú olyan, mint az Atya annyiban, hogy arra törekszik, hogy önmagából minden lehetőt az ő mellérendelt Fiainak és az ő alárendelt Fiaiknak adományozzon. A Fiú osztozik az Atya önmagát szétosztó természetében, amikor is önmagából bőkezűen adományoz a Végtelen Szellem, az ő együttes akaratvégrehajtójuk számára.

7:0.3 (81.3) Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot. Így az Első Forrás és Középpont a központi Sziget tökéletes mintájának anyagi szépségében és az Örökkévaló Fiú fenséges személyiségének szellemi értékeiben örökkön megnyilvánul.

7:0.4 (81.4) Az Örökkévaló Fiú a tényleges megtartója a szellemvalóságok és szellemi lények hatalmas teremtésösszességének. A szellemvilág a Fiú szokása, személyes viselkedése, és a szellemtermészet személytelen valóságai mindig érzékenyek az Abszolút Fiú tökéletes személyiségének akaratára és céljára.

7:0.5 (81.5) A Fiú ugyanakkor személyesen nem felel az összes szellemszemélyiség viselkedéséért. A személyes teremtmény akarata viszonylag szabad és ez meghatározza a saját akarattal bíró lények cselekedeteit. Ennélfogva a szabad akaratú szellemvilág nem mindig tükrözi hűen az Örökkévaló Fiú jellemét, miként az Urantián létező természet sem igaz megnyilvánulása a Paradicsom és az Istenség tökéletességének és változhatatlanságának. De nem számít, hogy mi jellemzi az ember vagy angyal szabad akaratú tetteit, a Fiú örökkévaló törekvése a minden szellemvalóság feletti egyetemes gravitáció ellenőrzés alatt tartására mindig is abszolút.

1. A Szellem-gravitációs kör

7:1.1 (81.6) Minden tanítás, mely az Isten bennfoglaltságára, az ő mindenütt-jelenvalóságára, mindenhatóságára és mindentudására vonatkozik, egyaránt igaz a Fiúra is a szellemi területeken. A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellem-gravitációja, ez a kizárólagosan szellemi kör, közvetlenül visszavezet a Második Forrás és Középpont személyéhez a Paradicsomon. Ő bírja a minden igaz szellemértékre irányuló mindig-jelenlévő és biztos szellemi uralom feletti ellenőrzés és működtetés hatáskörét. Így gyakorol az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi fennhatóságot. Mondhatni, hogy szó szerint a markában tartja az összes szellemvalóságot és az összes szellemivé vált értéket. Az egyetemes szellemi gravitáció feletti ellenőrzés maga egyetemes szellemi hatáskör.

7:1.2 (82.1) A szellemi dolgok feletti gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik; ebből eredően a szellemenergia az átvitel során nem gyengül. A szellem-gravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását. Nem gyengül az átvitel távolságának négyzetével arányosan; a tiszta szellem-erőtér köreit nem késlelteti az anyagi teremtésrészek tömege. A szellemenergiák időt és teret meghaladó sajátsága a Fiú abszolútságából ered; ennek oka nem a Harmadik Forrás és Középpont ellengravitációs térerőinek beavatkozása.

7:1.3 (82.2) A szellemvalóságok a saját minőségi értékük, a szellemtermészetük tényleges mértékének függvényében érzékenyek a szellemi gravitációs központ vonzóerejére. A szellemlényeg (minőség) éppúgy válaszol a szellem-gravitációra, mint ahogy a fizikai anyag szervezett energiájában (mennyiség) válasz ébred a fizikai gravitációra. A szellemi értékek és a szellem-térerők valóságosak. Személyiségi nézőpontból a szellem a teremtésrész lelke; az anyag az árnyas fizikai test.

7:1.4 (82.3) A szellem-gravitáció válaszai és hullámzásai mindig igazodnak a szellemi értékek tartalmához, az egyén vagy világ minőségi szellemi állapotához. E vonzóerő állandóan válaszol bármely világegyetemi helyzet vagy bolygói körülmény szellemközi és szellemen belüli értékeire. Bármely szellemvalóságnak a világegyetemekben ténylegessé válásakor e változás a szellem-gravitáció azonnali és pillanatszerűen kialakuló igazodását váltja ki. Egy ilyen új szellem ténylegesen részét képezi a Második Forrásnak és Középpontnak; és amint a halandó ember bizonyosan szellemi lénnyé válik, akkor eléri a szellemi Fiút, a szellem-gravitáció középpontját és forrását.

7:1.5 (82.4) A Fiú szellemi vonzóereje kisebb mértékben a fiak számos, paradicsomi származási rendjében rejlik. Ugyanis az abszolút szellem-gravitációs körön belül találhatók a kisebb teremtési egységekben működő, szellemi vonzással bíró helyi rendszerek. A szellem-gravitáció ezen abszolútat el nem érő csomópontjai az idő és tér Teremtő személyiségei isteniségének részét képezik, és kapcsolatba hozhatók a Legfelsőbb Lény által gyakorolt, tapasztalásban kibontakozó felügyelettel.

7:1.6 (82.5) A szellem-gravitációs vonzás és az arra adódó válasz nem csak a világegyetem, mint egész viszonylatában működik, hanem még az egyének és az egyének csoportjai között is. Egyfajta szellemi összetartozás van bármely világhoz, fajhoz, nemzethez vagy hívő egyének csoportjához tartozó szellemi és szellemivé vált személyiségek között. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. A rokonszellemek kifejezés nem üres szófordulat.

7:1.7 (82.6) Miként a Paradicsom anyagi gravitációja, az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja is abszolút. A bűn és a lázadás talán megzavarhatja a helyi világegyetemi köröket, de az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációját semmi sem képes felfüggeszteni. A luciferi lázadás sok változást eredményezett a lakott bolygókból álló csillagrendszeretekben és az Urantián, de a megfigyeléseink szerint a lázadás következményeként a bolygótokra elrendelt szellemi vesztegzár a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló szellemének vagy az azt segítő szellem-gravitációs körnek a jelenlétét vagy működését.

7:1.8 (82.7) A nagy világegyetem szellem-gravitációs körének minden válasza előre kiszámítható. Mi felismerjük az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló szellemének minden cselekedetét és válaszát, és ezeket megbízhatónak találjuk. A jól ismert törvények alapján képesek vagyunk mérni a szellemi gravitációt (és mérjük is), éppen úgy, ahogy az ember a véges fizikai gravitáció hatásának kiszámítására törekszik. Egyfajta változatlanság van a Fiú szelleme által az összes dologra, lényre és személyre adott válaszban, és e válasz mindig megfelel az összes ilyen szellemi érték ténylegessége fokának (a valóság minőségi mértékének).

7:1.9 (83.1) De az Örökkévaló Fiú szellemi jelenlétének ezen igen megbízható és kiszámítható működése mellett találkozhatunk a válaszaikat tekintve már nem ennyire kiszámítható jelenségekkel is. Az ilyen jelenségek feltehetőleg az Istenségi Abszolút mellérendelt cselekedetét jelzik a megjelenő szellemi lehetőségek területein. Tudjuk, hogy az Örökkévaló Fiú szellemjelenléte nem más, mint egy fenséges és végtelen személyiség befolyása, viszont nemigen tekintjük személyesnek az Istenségi Abszolútnak tulajdonított tevékenységekhez társuló válaszokat.

7:1.10 (83.2) Személyiségi nézőpontból, valamint ahogyan maguk a személyek látják, az Örökkévaló Fiú és az Istenségi Abszolút viszonya a következőképpen jelenik meg: Az Örökkévaló Fiú a tényleges szellemi értékek területén meghatározó, míg úgy tűnik, hogy az Istenségi Abszolút a lehetséges szellemértékek hatalmas területét hatja át. Minden szellemi természetű tényleges értéket az Örökkévaló Fiú gravitációs hatalma fogad be, viszont amíg lehetséges, addig láthatóan az Istenségi Abszolút jelenléte a befogadója.

7:1.11 (83.3) Úgy tűnik, hogy a szellem az Istenségi Abszolút magvában valóiból születik meg; a kifejlődő szellem a Legfelsőbb és a Végleges tapasztalásban kibontakozó, befejezetlen törekvéseiben talál rá az összefüggésekre; a szellem végső beteljesülését az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációs abszolút hatalmában találja meg. Láthatóan ez a tapasztalás által fejlődő szellem körfolyamata, de az öröktől való létezésen alapuló szellem a Második Forrás és Középpont végtelenségében rejlik.

2. Az Örökkévaló Fiú kormányzása

7:2.1 (83.4) A Paradicsomon az Eredeti Fiú jelenléte és személyes tevékenysége szellemi értelemben mélységes, abszolút. Amint a Paradicsomtól a Havonán keresztül kifelé, a hét felsőbb-világegyetem területei felé haladunk, egyre kevésbé érzékeljük az Örökkévaló Fiú személyes tevékenységét. A Havona-utáni világegyetemekben az Örökkévaló Fiú jelenléte a paradicsomi Fiakban személyesül, melyet a Legfelsőbb és a Végleges tapasztalásban kibontakozó valóságai szabályoznak és amely az Istenségi Abszolút korlátlan szellemi kibontakozási lehetőségével hangolódik össze.

7:2.2 (83.5) A központi világegyetemben az Eredeti Fiú személyes tevékenysége az örök teremtés páratlan szellemi összhangjában érzékelhető. A Havona oly bámulatosan tökéletes, hogy e minta-világegyetem szellemi helyzete és energiaállapotai tökéletes és folytonos egyensúlyban vannak.

7:2.3 (83.6) A felsőbb-világegyetemekben a Fiú nem személyesen van jelen, nem ott lakozik; e teremtésrészekben ő mindössze személyes-feletti képviseletet tart fenn. A Fiú szellem-megnyilatkozásai nem személyesek; nincsenek benne az Egyetemes Atya személyiségkörében. Megjelölésükre nincs jobb fogalmunk, mint az, hogy felső-személyiségek; és ők véges lények; nem abszonitok és nem is abszolútok.

7:2.4 (83.7) Az Örökkévaló Fiúnak a felsőbb-világegyetemekben gyakorolt kormányzását, lévén az kizárólagosan szellemi és személyes-feletti, teremtmény személyiségek nem érzékelik. Mindazonáltal a Fiú személyes befolyásának mindent átható szellemi késztetése a Nappalok Elődei területeinek minden övezetében zajló tevékenységek minden szakaszában tetten érhető. Ugyanakkor a helyi világegyetemekben megfigyeltük, hogy az Örökkévaló Fiú személyesen van jelen a paradicsomi Fiak személyében. A végtelen Fiú itt szellemileg és teremtőleg működik a mellérendelt Teremtő Fiak fenséges testületét alkotó személyekben.

3. Az Örökkévaló Fiú viszonya az egyénhez

7:3.1 (84.1) A helyi világegyetemi felemelkedés során az idő halandói úgy tekintenek a Teremtő Fiúra, mint az Örökkévaló Fiú személyes képviselőjére. De amint megkezdik a felsőbb-világegyetemi felkészítési rendnek megfelelő felemelkedésüket, az idő zarándokai egyre jobban érzékelik az Örökkévaló Fiú lelkesítő szellemének fenséges jelenlétét, és ekkor már képesek hasznát venni e szellemi energizáló segédkezésnek. A Havonában a felemelkedők még inkább tudatosítják az Eredeti Fiú mindent átható szerető ölelését. Az Örökkévaló Fiú szelleme a teljes halandói felemelkedés egyetlen szakaszában sem költözik az idő zarándokának elméjébe vagy lelkébe, viszont az ő jótékony hatása mindig közel lesz és mindig az idő fejlődő gyermekeinek jólétére és szellemi biztonságára irányul.

7:3.2 (84.2) Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát. Minden tiszta szellemérték és minden igazmód szellemiesült egyén az Örökkévaló Fiú kimeríthetetlen szellemi gravitációs hatalmában van. A halandói elme például létpályáját anyagi működési rendűként kezdi és később felvétetik a Végleges Testületbe mint jó közelítéssel tökéletessé vált szellemlényegű létező, melyre egyre kevésbé hat már az anyagi gravitáció és a teljes tapasztalása folyamán ennek megfelelően egyre jobban viszonozza a befelé húzó szellem-gravitációs késztetést. A szellem-gravitációs kör szó szerint a Paradicsom felé vonzza az emberi lelket.

7:3.3 (84.3) A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja a hívő emberi szív őszinte imáit az emberi tudatosság szintjéről az Istenség tényleges tudatosságához. A kérelmeitek igaz szellemiérték-tartalmát a szellem-gravitáció egyetemes köre felfogja és azonnal, egyidejűleg továbbítja az érintett összes isteni személyiséghez. Mindegyik azzal foglalkozik, mely az ő személyes területéhez tartozik. Ennélfogva a gyakorlati vallásos tapasztalásotokban nincs jelentősége annak, hogy kérelmeitek címzettjeként a helyi világegyetemetek Teremtő Fiát jelenítitek meg vagy a minden dolgok középpontjában lévő Örökkévaló Fiút.

7:3.4 (84.4) A szellem-gravitációs kör megkülönböztető működése talán hasonlítható az ember anyagi testében lévő idegpályák működéséhez: az idegpályákon ingerek haladnak befelé; ezek közül némelyeket az alacsonyabb rendű, önműködő gerincvelői idegközpontok felfognak és válaszolnak azokra; mások továbbhaladnak az agy alacsonyabb rendű központjai közül azok felé, melyek kevésbé önműködők, ellenben taníthatók, míg a legfontosabb és létfontosságú bejövő üzenetek túljutnak ezen alárendelt központokon is és rögtön az emberi tudat legfelsőbb szintjein ágyazódnak be.

7:3.5 (84.5) De mennyivel tökéletesebb a szellemi világ fenséges eljárása! Ha a tudatotokban megjelenik valami legfelsőbb szellemi értéket hordozó, akkor amint kifejezésre juttatjátok, már nincs a világegyetemben hatalom, mely megakadályozhatná, hogy az azon nyomban közvetlenül a teremtésösszesség Abszolút Szellemszemélyiségéhez eljusson.

7:3.6 (84.6) Viszont, ha a kérelmeitek tisztán anyagi jellegűek és teljesen önzők, akkor nincs olyan terv, mely révén az ilyen érdemtelen imák helyet találhatnának az Örökkévaló Fiú szellemkörében. Bármely olyan kérelem tartalma, mely nem „szellem alkotta” nem találhat magának helyet az egyetemes szellemi körben; az ilyen tisztán önző és anyagias kérések elhalnak; nem emelkednek fel az igaz szellemértékek köreibe. Az ilyen szavak olyanok, mint „zengő harsona és csengő cintányér”.

7:3.7 (85.1) A késztető gondolat, a szellemi tartalom az, amely a halandói kérelmet igazolja. A szavak értéktelenek.

4. Az isteni tökéletességi tervek

7:4.1 (85.2) Az Örökkévaló Fiú örökké tartó kapcsolatban áll az Atyával az isteni fejlődési terv sikeres kivitelezésében: a saját akarattal bíró teremtmények teremtésére, fejlődésére, felemelkedésére és tökéletessé válására vonatkozó egyetemes tervről van szó. És a Fiú az isteni állhatatosságot tekintve örökmód egyenrangú az Atyával.

7:4.2 (85.3) Az Atya és Fia egyként működik annak a roppant nagy fejlődési tervnek a megalkotásában és kivitelezésében, melynek célja, hogy az idő anyagi lényei elérjék az örök tökéletességet. A tér felemelkedő lelkeinek szellemi felemelését biztosító hosszú távú elképzelés az Atya és a Fiú közös alkotása, és az isteni céljuk elérésében a Végtelen Szellemmel együttműködve közösen dolgoznak.

7:4.3 (85.4) A tökéletesség elérésének isteni terve három egyedi, bár csodálatosan összefüggő világegyetemi kalandos vállalkozásból áll:

7:4.4 (85.5) 1. A fokozatos haladási terv. Ez az Egyetemes Atyának az evolúciós felemelkedésre vonatkozó terve, az Örökkévaló Fiú által fenntartás nélkül elfogadott program, melyet akkor hagyott jóvá, amikor egyesült az Atyával annak a javaslatnak a végrehajtásában, hogy „Alkossunk halandó teremtményeket a saját képünkre”. Az idő teremtményeinek felemelésére vonatkozó ezen rendelkezés egyúttal a Gondolatigazítóknak az Atya általi adományozását jelenti, valamint azt is, hogy az anyagi teremtményeket felruházzák a személyiségi előjogokkal.

7:4.5 (85.6) 2. Az alászállási terv. A következő világegyetemi terv az, hogy az Örökkévaló Fiú és az ő mellérendelt Fiai hozzáfognak a nagy Atya-kinyilatkoztatáshoz. Ez az Örökkévaló Fiú javaslata, és abból áll, hogy ő az Istenfiak révén alászáll az evolúciós teremtésrészekbe, ahol megszemélyesül és tényleges formát ölt, megtestesül és valóságossá válik az összes világegyetemi teremtmény számára úgy, mint az Atya szeretete és a Fiú kegyelme. Az alászállási terv részét képezi, mint e szeretetszolgálat átmeneti jellemzője, az, hogy a paradicsomi Fiak úgy lépnek fel, mint helyreállítói annak, amit a félrevezetett teremtményi akarat szellemi értelemben veszélybe sodort. Ha valahol, valamikor késedelem nyilvánul meg a haladási tervben, ha esetleg lázadás hátráltatja vagy bonyolítja e vállalkozás előmenetelét, akkor azon nyomban érvénybe lépnek az alászállási terv veszélyhelyzeti rendelkezései. A paradicsomi Fiak elkötelezték magukat és készen állnak arra, hogy helyreállítóként működjenek, hogy a lázadók területének kellős közepébe is elmenjenek és ott helyreállítsák a szférák szellemi állapotát. Éppen ilyen hősi szolgálatot teljesített az egyik mellérendelt Teremtő Fiú az Urantián összefüggésben azzal a tapasztalatszerző alászállási küldetéssel, melyen a fennhatóságának megszerzése érdekében vett részt.

7:4.6 (85.7) 3. A kegyes segédkezési terv. Amint a haladási terv és az alászállási terv elkészült és azt ki is hirdették, a Végtelen Szellem egyedül és önmagánál fogva kivetült és működésbe hozta a kegyes segédkezés hatalmas és egyetemes vállalkozását. Ez az a szolgálat, mely oly alapvető a haladási és alászállási vállalkozás gyakorlati és hatékony működéséhez egyaránt, és a Harmadik Forrás és Középpont szellemi személyiségei mind osztoznak a kegyes segédkezés szellemében, mely oly jelentős részét képezi az Istenség Harmadik Személye Természetének. A Végtelen Szellem nemcsak a teremtésben, hanem az irányításban is igazul és szó szerint úgy működik, mint az Atya és a Fiú együttes akaratvégrehajtója.

7:4.7 (86.1) Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője. Miután kihirdette azt az egyetemes parancsot, hogy „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok”, az Atya az Örökkévaló Fiúra bízta e hatalmas feladat végrehajtását; és az Örökkévaló Fiú e fenséges vállalkozás kivitelezésében osztozik az ő isteni mellérendeltjével, a Végtelen Szellemmel. Az Istenségek ily hatékonyan működnek együtt a teremtési, szabályozási, fejlődési, kinyilatkoztatási és segédkezési feladatokban — és ha szükséges, akkor a visszaállításban és a helyreállításban is.

5. A szellemadomány

7:5.1 (86.2) Az Örökkévaló Fiú fenntartás nélkül összefogott az Egyetemes Atyával azon nagy parancsnak a minden teremtésrész számára való közreadásában, miszerint: „Légy tökéletes, miként Atyátok a Havonában is az.” Azóta is mindig az a felhívás-utasítás munkált az Örökkévaló Fiú és az ő mellérendelt és társult Fiai hatalmas családjának minden túlélési tervében és alászállási vállalkozásában. Az Istenfiak éppen ezen alászállásokban váltak minden evolúciós teremtmény számára „az úttá, az igazsággá és az életté”.

7:5.2 (86.3) Az Örökkévaló Fiú nem képes emberi lényekkel közvetlen kapcsolatba lépni úgy, miként azt az Atya az elő-személyes Gondolatigazítókon, mint az ő ajándékain keresztül teszi, viszont az Örökkévaló Fiú igen közel kerül a teremtett személyiségekhez az isteni fiúi rend fokozatos mérséklésével, míg végül megjelenhet az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember.

7:5.3 (86.4) Az Örökkévaló Fiú tisztán személyes természete nem képes magából részeket adni. Az Örökkévaló Fiú szellemi hatásként vagy személyként segédkezik, nem másként. A Fiú képtelen a teremtményi tapasztalás részévé válni olyan értelemben, mint ahogyan azt az Atya-Igazító teszi, azonban az Örökkévaló Fiú e korlátot az alászállás eljárásával ellensúlyozza. Amit a szilánk-entitások tapasztalása jelent az Egyetemes Atyának, ugyanazt jelentik a paradicsomi Fiak megtestesülési tapasztalásai az Örökkévaló Fiúnak.

7:5.4 (86.5) Az Örökkévaló Fiú nem jön el a halandó emberhez, mint az isteni akarat, az emberi elmében lakozó Gondolatigazító, viszont az Örökkévaló Fiú eljött az urantiai halandó emberhez, amikor az ő Fiának, a nebadoni Mihálynak az isteni személyisége a názáreti Jézus emberi természetében megtestesült. A teremtett személyiségek tapasztalásában való osztozás érdekében az Isten paradicsomi Fiainak a magukévá kell tenniük a teremtmények tényleges természetét, és isteni személyiségüket meg kell testesíteniük úgy, mint tényleges teremtményt. A megtestesülés, a Szonarington titka, a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló béklyóitól.

7:5.5 (86.6) Réges-régen az Örökkévaló Fiú önmagát adta a központi teremtésrész minden egyes körének azért, hogy a Havona minden lakosa és zarándoka, beleértve az idő felemelkedő zarándokait is, megvilágosodását és fejlődését segítse. E hét alászállása közül egyikben sem működött felemelkedőként vagy havonai honosként. Ő saját magaként létezett. Tapasztalása egyedi volt; e tapasztalás nem emberi vagy egyéb zarándokkal volt kapcsolatos, és nem is emberi vagy egyéb zarándokként zajlott le, de személyes-feletti értelemben bizonyos tekintetben társuló volt.

7:5.6 (86.7) Azon az egyéb részen sem kelt át, amely a belső Havona-kör és a Paradicsom területe között van. Számára, abszolút lény számára nem lehetséges, hogy a személyiségtudatát felfüggessze, mert minden szellemi gravitációs erővonal őrajta halad át. Ezen alászállások alatt a szellemi fényességű központi paradicsomi lakóhely fénye nem halványult el, és a Fiú egyetemes szellem-gravitációs hatalma sem gyengült.

7:5.7 (87.1) Az Örökkévaló Fiú havonabeli megtestesülései kívül esnek az emberi képzelet határain; ezek tapasztalás-meghaladók voltak. Ő hozzájárult az összes Havona tapasztaláshoz akkor és azt követően, azt viszont nem tudjuk, hogy hozzájárult-e az ő öröktől való létezésen alapuló természetének feltételezett tapasztalás által fejlődő készségéhez. Ez a paradicsomi Fiak alászállási rejtélyéhez tartozik. Azt azonban hisszük, hogy bármire tett is szert az Örökkévaló Fiú ezeken az alászállási küldetéseken, azt azóta is visszatartja; de nem tudjuk, hogy valójában mi az.

7:5.8 (87.2) Bármily nehézséget okoz is nekünk az Istenség Második Személye alászállásainak megértése, mégis értjük az Örökkévaló Fiú egyik Fiának Havona-alászállását, aki szó szerint átment a központi világegyetem körein és ténylegesen is osztozott azon tapasztalásokban, melyek az Istenség elérésére törekvő felemelkedő lény felkészülésének részét képezik. Ez volt az eredeti Mihály, az elsőszülött Teremtő Fiú, és ő körről körre megszerezte a felemelkedő zarándoki léttel járó élettapasztalatokat, miközben minden egyes kör valamely szakaszában személyesen utazott e zarándokokkal. Erre az összes közül a Havonát először elért halandó, Grandfanda idejében került sor.

7:5.9 (87.3) Talán egyebet is kinyilvánított ezen eredeti Mihály, mindenesetre a Havona teremtményei számára valóságossá tette az Eredeti Anya Fiú páratlan alászállását. Olyannyira valóságossá, hogy az időnek a Havona-körök elérésén munkálkodó minden egyes zarándokát mindörökre örömmel töltött el és megerősített az a bizonyos tudás, hogy Isten Örökkévaló Fia hétszer mondott le a paradicsomi hatalomról és dicsőségről annak érdekében, hogy szert tehessen a tér-idő zarándokok tapasztalataira a fokozatos Havona-fejlődés hét körén.

7:5.10 (87.4) Az Örökkévaló Fiú nem más, mint a minden Istenfit az alászállási segédkezéseikben szerte az idő és tér világegyetemeiben megihlető minta. A mellérendelt Teremtő Fiak és társaik, az Ítélkező Fiak egyéb ki nem nyilvánított fiúi rendekkel együtt mind osztoznak e csodálatos szándékban, hogy magukat a teremtményi élet különféle rendjeinek adományozzák és maguk teremtményként is alászálljanak. Ennélfogva, szellemlényegét tekintve, valamint természetének és eredetének rokonsága okán igazolódik, hogy minden egyes Istenfiúnak a tér világaiba történő alászállásában, ezen alászállásokban, azokon keresztül és azok révén, az Örökkévaló Fiú magát a világegyetemek saját akarattal bíró, értelmes teremtményeinek adományozta.

7:5.11 (87.5) Szellemében és természetében, hacsak nem minden sajátosságában, minden egyes paradicsomi Fiú istenmód tökéletes képe az Eredeti Fiúnak. Szó szerint igaz, hogy aki látta a paradicsomi Fiút, az látta az Isten Örökkévaló Fiát is.

6. A paradicsomi Istenfiak

7:6.1 (87.6) A több Istenfira vonatkozó ismeretek hiánya komoly félreértések forrása az Urantián. Ez a tudatlanság mindegyre megmarad az olyan kijelentések ellenére is, mint amelyet ezen isteni személyiségek egyik tanácskozásáról készített feljegyzés őriz: „Amikor az Istenfiak örvendeztek és az összes Hajnalcsillag együtt dalolt.” Az övezeti szabványidőben mért ezerévenként az isteni Fiak különböző rendjei rendszeres tanácskozásra gyűlnek.

7:6.2 (87.7) Az Örökkévaló Fiú a személyes forrása azon imádatra méltó irgalmas és segédkező sajátosságoknak, melyek oly nagy mértékben jellemzik az alászálló Istenfiak minden rendjét amint szerte a teremtésrészekben működnek. A teljes isteni természetet, hacsak nem akár a sajátosságok teljes végtelenségét, az Örökkévaló Fiú kimeríthetetlenül átadja a paradicsomi Fiaknak, akik az örökkévaló Szigetből jönnek elő azért, hogy a világegyetemek mindensége számára az ő isteni jellemét kinyilatkoztassák.

7:6.3 (88.1) Az Eredeti és Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya „első” teljessé tett és végtelen gondolatából leszármazott személy. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közösen megtervez egy új, eredeti, azonos, egyedi és abszolút személyes gondolatot, akkor abban az adott pillanatban ezen alkotó idea tökéletesen és véglegesen megszemélyesül egy új és eredeti Teremtő Fiú lényében és személyiségében. E Teremtő Fiak szellemtermészetükben, isteni bölcsességükben és mellérendelt teremtő erejükben a lehetőséget tekintve egyenlők az Atya Istennel és a Fiú Istennel.

7:6.4 (88.2) A Teremtő Fiak a Paradicsomról indulnak el az idő világegyetemeibe és a Harmadik Forrás és Középpont szabályozó és alkotó segítőivel együttműködve fejezik be a fokozatos evolúción áteső helyi világegyetemek megszervezését. E Fiak nem kapcsolódnak be az anyag, az elme és a szellem központi és egyetemes szabályozási tevékenységeibe, és nem is érintettek ezekben. Így az ő alkotó cselekedeteiket korlátozza az Első Forrás és Középpont és az ő mellérendelt Abszolútjainak elő-létezése, elsőbbsége és elsődlegessége. E Fiak csak azt képesek irányítani, amit maguk hoznak létre. Az abszolút irányítás az elsődleges létezésben rejlik és elválaszthatatlan az örök jelenléttől. Az Atya marad az elsődleges a világegyetemekben.

7:6.5 (88.3) Miként az Atya és a Fiú megszemélyesíti a Teremtő Fiakat, nagyobbrészt úgy személyesíti meg a Fiú és a Szellem az Ítélkező Fiakat. E Fiak azok, akik a teremtményi megtestesülés során szerzett tapasztalatokban elnyerik a jogot ahhoz, hogy úgy szolgáljanak, mint az idő és tér teremtésrészeinek túlélését megítélő bírák.

7:6.6 (88.4) Az Atya, a Fiú és a Szellem egyesül abból a célból is, hogy a sokoldalú Háromsági Tanító Fiakat megszemélyesítse, akik az összes személyiség, legyen az emberi vagy isteni, fenséges tanítóiként bejárják a nagy világegyetemet. Ezen kívül van még számos egyéb, paradicsomi fiúi rend, melyekre eddig az urantiai halandók figyelmét még nem hívta fel senki.

7:6.7 (88.5) Az Eredeti Anya Fiú és a szerte a teremtésösszességben lakozó paradicsomi Fiak serege között közvetlen és kizárólagos összeköttetés van, olyan csatorna, melynek rendeltetése azon szellemi rokonsági jegyben rejlik, mely őket a közel-abszolút szellemi társulás kötelékeivel fűzi össze. E fiú-köztes kör teljes mértékben eltér a szellem-gravitációs egyetemes körtől, melynek középpontja szintén a Második Forrás és Középpont. A paradicsomi Istenségek személyeiből származó összes Istenfiú közvetlen és állandó közléscserét folytat az Örökkévaló Anya Fiúval. Az ilyen közléscsere pillanatszerű; független az időtől, bár néha a tér befolyásolja azt.

7:6.8 (88.6) Az Örökkévaló Fiú nemcsak hogy állandóan tökéletes tudással rendelkezik a paradicsomi fiúi rendbe tartozók helyzetéről, gondolatairól és sokféle tevékenységéről, hanem az ő tudása mindig is tökéletes minden olyan, szellemi értékkel bíró dologról, mely az összes teremtmény szívében létezik az örökkévaló, elsődleges központi teremtésrészben és a mellérendelt Teremtő Fiak másodlagos idő-teremtésrészeiben.

7. Az Atya legfelsőbb kinyilatkoztatása

7:7.1 (88.7) Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása. Az Atyára vonatkozó és az Atyával kapcsolatos minden tudás szükségképpen az Örökkévaló Fiútól és az ő paradicsomi Fiaitól származik. Az Örökkévaló Fiú öröktől fogva létezik, és teljesen és szellemi korlátozások nélkül egy az Atyával. Isteni személyiségüket tekintve ők egymás mellérendeltjei; szellemi természetüket tekintve ők egyenlők; isteniségükben pedig azonosak.

7:7.2 (89.1) Isten jelleme valójában nemigen tökéletesíthető a Fiú személyében, mert az isteni Atya végtelenül tökéletes, viszont e jellem és személyiség a teremtményi lények számára való kinyilatkoztatás céljából megerősödik azáltal, hogy megszabadul a nem-személyestől és a nem-szellemitől. Az Első Forrás és Középpont sokkal több, mint személyiség, azonban az Első Forrás és Középpont atyai személyiségének összes szellemi minőségjegye szellemi lényegében jelen van az Örökkévaló Fiú abszolút személyiségében.

7:7.3 (89.2) Az elsődleges Fiú és az ő Fiai az Atya szellemi és személyes természetének egyetemes kinyilatkoztatásán munkálkodnak az összes teremtésrész számára. A központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben, a helyi világegyetemekben vagy a lakott bolygókon a paradicsomi Fiú az, aki az Egyetemes Atyát az embereknek és az angyaloknak kinyilatkoztatja. Az Örökkévaló Fiú és az ő Fiai nyilatkoztatják ki az Egyetemes Atyához vezető teremtményi utat. Még mi, magasabb rendűek is sokkal jobban megértjük az Atyát akkor, ha a jellemének és személyiségének az Örökkévaló Fiúban és az Örökkévaló Fiú Fiaiban való megnyilvánulását tanulmányozzuk.

7:7.4 (89.3) Az Atya személyiségként csak az Örökkévaló Fiú isteni Fiaiként jön le hozzátok. Az Atyát ugyanezen élő úton éritek el; az isteni Fiak e csoportjának útmutatásaival emelkedtek fel az Atyához. És ez igaz függetlenül attól, hogy a ti saját személyiségetek az Egyetemes Atya közvetlen adománya.

7:7.5 (89.4) Az Örökkévaló Fiú kiterjedt szellemi kormányzásával kapcsolatos mindeme sokszínű tevékenység áttekintésekor ne feledkezzetek meg arról, hogy a Fiú személy, mégpedig éppen olyan igazul és ténylegesen, mint ahogy személy az Atya. És valóban, az egykor az emberi rendbe tartozott lények számára az Örökkévaló Fiút könnyebb megközelíteni, mint az Egyetemes Atyát. Az idő zarándokainak a Havona-körökben teljesített előrehaladásában a Fiút sokkal előbb lesztek képesek elérni, minthogy felkészültök az Atya érzékelésére.

7:7.6 (89.5) Az irgalmas Örökkévaló Fiú jelleméről és könyörületes természetéről bizonyára többet megértetek, ha mélyen elgondolkoztok az ezen isteni sajátosságokkal kapcsolatos kinyilatkoztatáson, melyet a ti saját Teremtő Fiútok szeretetteljes szolgálatban tett, aki egykor az Ember Fia volt a földön, s aki ma a helyi világegyetemetek magas rangú ura — az Ember Fia és az Isten Fia.

7:7.7 (89.6) [Összeállította egy, a paradicsomi Örökkévaló Fiút bemutató írás elkészítésére kijelölt Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

8. írás

A Végtelen Szellem

8:0.1 (90.1) A MÚLT örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya „első” végtelen és abszolút gondolata az Örökkévaló Fiúban oly tökéletes és megfelelő szóra talál annak isteni kifejezéséhez, onnan ered a Gondolat-Isten és a Szó-Isten legfelsőbb vágya egy egyetemes és végtelen segéd iránt az ő közös kifejeződésükhöz és együttes cselekvésükhöz.

8:0.2 (90.2) Az örökkévalóság hajnalán az Atya és a Fiú egyaránt végtelenül tudatában van az egymásrautaltságuknak, az örökkévaló és abszolút egységüknek; és ezért lépnek társakként végtelen és örökké tartó isteni szövetségre. E soha véget nem érő egység az ő egyesített gondolataik kivitelezése érdekében jön létre szerte az örökkévalóság teljes körében; és ezen örök esemény óta az Atya és a Fiú fenntartja ezt az isteni egyesülést.

8:0.3 (90.3) Ekkortól szembesülhetünk a Végtelen Szellem örök eredetével, az Istenség Harmadik Személyével. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet — egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli — akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.

8:0.4 (90.4) Az Istenségek eredet rendjének ilyeténképpen való ismertetésével a célom pusztán az, hogy ráirányítsam a figyelmeteket a közöttük lévő viszonyra. A valóságban mindhárman öröktől fogva léteznek; ők öröktől való létezésen alapulók. Az ő napjaiknak sem kezdete, sem vége nincs; ők egymás mellérendeltjei, legfelsőbbek, véglegesek, abszolútok és végtelenek. Ők vannak, mindig is voltak és mindig is lesznek. Ők három külön-külön egyedivé vált, de örökmód társult személy, az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten.

1. A Cselekvő Isten

8:1.1 (90.5) A múlt örökkévalóságában, a Végtelen Szellem megszemélyesülésekor az isteni személyiségkör tökéletessé és teljessé válik. A Cselekvő Isten létezik, és a hatalmas színtér készen áll a teremtés rendkívüli színművéhez — a világegyetemi kalandhoz — az örök korszakok isteni körképéhez.

8:1.2 (90.6) A Végtelen Szellem első cselekedete az ő isteni szüleinek, az Atya-Atyának és az Anya-Fiúnak a vizsgálata és elismerése. Ő, a Szellem, korlátlanul azonosítja mindkettejüket. Teljes mértékben tudatában van az ő külön személyiségüknek és végtelen sajátosságaiknak csakúgy, mint egyesített természetüknek és egyesült működésüknek. Ezt követően önként, páratlan hajlandósággal és ösztönző önkéntelenséggel, az Istenség Harmadik Személye, függetlenül attól, hogy az Első és a Második személlyel egyenlő, örök hűséget fogad az Atya Istennek és elismeri a Fiú Istentől való örök függőségét.

8:1.3 (90.7) E művelet jellegéből, valamint az ő személyiségeik függetlenségének, továbbá a hármójuk tevékeny egyesülésének kölcsönös elismeréséből következően létrejön az örökkévalósági körfolyamat. A paradicsomi Háromság létezik. Az egyetemes tér színe készen áll az Egyetemes Atya célja alkotó kifejlésének sokszínű és soha véget nem érő körképe számára, mely cél beteljesülésére az Örökkévaló Fiún keresztül és a Cselekvő Isten kivitelezői tevékenysége, vagyis az Atya-Fiú teremtői társulás valóságcselekedeteit segítő végrehajtói tevékenység révén kerül sor.

8:1.4 (91.1) A Cselekvő Isten működésbe lép és a tér sírboltjai megmozdulnak. Egymilliárd tökéletes szféra kel életre egy pillanat alatt. Ezen elméleti örökkévalósági pillanatot megelőzően a Paradicsom saját térenergiái már léteznek és a lehetőséget tekintve működésképesek, viszont létük még nem tényleges; fizikai gravitáció sem mérhető, hacsak nem tekintjük azon anyagi valóság válaszokat, melyek annak szüntelen vonzására adatnak. E (feltételezett) örökké távoli pillanatban anyagi világegyetem nincs, de abban a pillanatban, amint egymilliárd világ anyagivá lényegül, a gravitáció már bizonyíthatóan elégséges és megfelelő ahhoz, hogy mindezeket a Paradicsom örök befolyása alatt tartsa.

8:1.5 (91.2) És ekkor az Istenek teremtésén pillanatszerűen áthalad az energia második formája, s e kiáramló szellemet mindenkor ellenőrzés alatt tartja az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja. Így a kettős gravitáció által befogott világegyetemet megérinti a végtelenség energiája és belemerül az isteniség szellemébe. A tudatos elme számára előkészített élettalaj így nyilvánul meg a Végtelen Szellem társult értelemköreiben.

8:1.6 (91.3) A lehetőségében adott létezés e magjain, melyek az Istenek központi teremtésrészét átjárják, cselekszik az Atya, és a teremtményi személyiség megjelenik. Ezután a paradicsomi Istenségek jelenléte a teljes szervezett teret kitölti és hatékonyan vonzani kezd minden dolgot és lényt a Paradicsom felé.

8:1.7 (91.4) A Végtelen Szellem a Havona világok születésével egyszerre válik örökkévalóvá, lévén, hogy e központi világegyetem őáltala és ővele és őbenne teremtetik meg, az Atya és a Fiú közös elképzeléseinek és egyesített akaratának engedelmeskedve. A Harmadik Személy ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé, és ennélfogva ő lesz mindörökre az Együttes Teremtő.

8:1.8 (91.5) Ezek az Atya és a Fiú alkotó kiterjeszkedésének nagyszerű és tiszteletet keltő idői, mely eseményre az ő közös társuk és kizárólagos végrehajtójuk, a Harmadik Forrás és Középpont által és őbenne kerül sor. E mozgalmas időkről nincsenek feljegyzések. Csak kevés bizonyítékunk van, mellyel a Végtelen Szellem által végzett fenséges műveleteket alátámaszthatnánk, és ő pusztán azt a tényt igazolja, hogy a központi világegyetem és minden, ami ahhoz tartozik, azzal egyidejűleg vált örökkévalóvá, hogy ő személyiséget és tudatos létet nyert.

8:1.9 (91.6) Röviden, a Végtelen Szellem igazolja, hogy mivel ő örökkévaló, így örökkévaló a központi világegyetem is. Ez a hagyományos kiindulópontja a világegyetemek mindensége történelmének. Egyáltalán semmilyen ismeretünk sincs és semmilyen adat sem létezik azokról az eseményekről, műveletekről, melyek a hatalmas világegyetemet kikristályosító, elképesztően nagy alkotóenergia- és irányító bölcsesség-kitörést megelőzték volna, mely világegyetem minden dolgok középpontjában létezik és oly kiválóan működik. Ezen eseményen túl az örökkévalóság kifürkészhetetlen folyamatai és a végtelenség mélységei találhatók — vagyis a legteljesebb rejtelem.

8:1.10 (91.7) Így mutatjuk be a Harmadik Forrás és Középpont egymásra következési jelleget mutató eredetét úgy, miként az a halandó teremtmények idő-korlátolta és tér-kötötte elméje számára leegyszerűsítve egyáltalán tolmácsolható. Az emberi elmének szüksége van kiindulópontra a világegyetem történetének megjelenítéséhez, és engem úgy utasítottak, hogy az örökkévalóság történeti fogalmát e megközelítésben adjam elő. Az anyagi elmében a következetesség egy Első Okot igényel; ezért rögzítjük először az Egyetemes Atyát, mint a teremtésösszesség Első Forrását és Abszolút Középpontját, ugyanakkor arra oktatunk minden teremtményelmét, hogy a Fiú és a Szellem a világegyetemi történelem minden szakaszában és az alkotótevékenység minden területén örökkévaló társa az Atyának. És tesszük ezt anélkül, hogy bármily értelemben figyelmen kívül hagynánk a Paradicsom Szigetének, valamint a Korlátlan, az Egyetemes és az Istenségi Abszolútnak a valóságát és örökkévalóságát.

8:1.11 (92.1) Az idő gyermekei anyagi elméinek épp elég megragadniuk az Atyát az örökkévalóságban. Tudjuk, hogy a gyermek is akkor tud a legjobban alkalmazkodni a valósághoz, ha előbb megérti a gyermek-szülő viszonyt, és azt követően e fogalmat tovább bővíti úgy, hogy az a családot, mint teljes egészet magába foglalja. Ezután a gyermek fejlődő elméje képes lesz alkalmazkodni a családi kapcsolatok fogalmához, a közösségi, a faji és a világviszonyokhoz, majd pedig a világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi viszonyokhoz, sőt a világegyetemek mindenségének viszonyaihoz is.

2. A Végtelen Szellem természete

8:2.1 (92.2) Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva, teljesen és korlátozás nélkül egy az Egyetemes Atyával és az Örökkévaló Fiúval. A Végtelen Szellem nemcsak a paradicsomi Atya természetét, hanem az Eredeti Fiú természetét is tökéletesen tükrözi.

8:2.2 (92.3) A Harmadik Forrásnak és Középpontnak sok megnevezése ismeretes: az Egyetemes Szellem, a Legfelsőbb Kísérő, az Együttes Teremtő, az Isteni Végrehajtó, a Végtelen Elme, a Szellemek Szelleme, a paradicsomi Anyaszellem, az Együttes Cselekvő, a Végső Összehangoló, a Mindenütt-jelenvaló Szellem, az Abszolút Értelem, az Isteni Cselekedet; és az Urantián néha összekeverik a mindenségrendi elmével.

8:2.3 (92.4) Hasonlóképpen helyes az Istenség Harmadik Személyét a Végtelen Szellem megnevezéssel illetni, hiszen az Isten szellem. De az anyagi teremtmények, akik hajlamosak tévesen úgy gondolni, hogy az anyag az alapvető valóság, és hogy az elme, a szellemmel együtt, az anyagban gyökerező alapigazság, tehát e teremtmények talán jobban megértenék a Harmadik Forrást és Középpontot, ha úgy hívnák, mint a Végtelen Valóság, az Egyetemes Szervező, vagy mint a Személyiség Összehangoló.

8:2.4 (92.5) A Végtelen Szellem, mint az isteniség világegyetemi kinyilatkoztatása, kifürkészhetetlen és az emberi felfogóképesség határain messze kívül esik. A Szellem abszolútságának érzékeléséhez csak arra van szükségetek, hogy az Egyetemes Atya végtelenségét szemléljétek és az Eredeti Fiú örökkévalóságára tisztelettel tekintsetek.

8:2.5 (92.6) Valóban van rejtély a Végtelen Szellem személyében, de nem akkora, mint az Atyáéban és a Fiúéban. Az Atya természetének minden oldala közül az Együttes Teremtő a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben. Még ha a világmindenség a végtelenségig tágul is, az Együttes Cselekvő szellemjelenléte, energiaszabályozása és elme-megnyilvánulási lehetősége meg fog felelni az ilyen határtalan teremtésösszesség igényeinek.

8:2.6 (92.7) Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú irgalmassága felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője. A Szellem örökkön-örökké — egyetemesen és örökkévalón — könyörületes segédkező, mert miként az isteni Fiak az Isten szeretetét nyilvánítják ki, úgy az isteni Szellem az Isten kegyelmét mutatja.

8:2.7 (93.1) Nem lehetséges, hogy a Szellem az Atyánál több jósággal rendelkezzen, mert minden jóság az Atyából ered, viszont a Szellem cselekedeteiben jobban megérthetjük e jóságot. Az Atya állhatatossága és a Fiú állandósága a Végtelen Szellem személyiségeinek szerető segédkezése és szüntelen szolgálata révén válik igencsak valóssá a szférák szellemlényei és anyagi teremtményei számára.

8:2.8 (93.2) Az Együttes Teremtő örökli az Atya összes szép gondolatát és igaz jellemét. Az isteniség e magasztos vonásai a mindenségrendi elmének a legfelsőbb-közeli szintjein hangolódnak össze, mely elme a Harmadik Forrás és Középpont korlátlan és határtalan elméjének végtelen és örökkévaló bölcsességének van alárendelve.

3. A Szellem viszonya az Atyához és a Fiúhoz

8:3.1 (93.3) Miként az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya „első” abszolút és végtelen gondolatának szó-kifejeződése, úgy az Együttes Cselekvő az „első” olyan teljes értékű teremtő fogalom vagy terv tökéletes kivitelezése, mely arra az együttes cselekedetre készült, melyet az abszolút gondolat-szó egyesülést mutató Atya-Fiú személyiségtársulás hajt végre. A Harmadik Forrás és Középpont a központi vagy elrendelt teremtésrésszel egyszerre válik örökkévalóvá, és létezésében csak e központi teremtésrész örökkévaló a világegyetemek között.

8:3.2 (93.4) A Harmadik Forrás megszemélyesülése óta az Első Forrás személyesen nem vesz részt a világegyetem-teremtésben. Az Egyetemes Atya minden lehetőt az Örökkévaló Fiúra ruház át; az Örökkévaló Fiú hasonlóképpen minden lehetséges hatáskörrel és hatalommal felruházza az Együttes Teremtőt.

8:3.3 (93.5) Az Örökkévaló Fiú és az Együttes Teremtő, társakként, valamint az ő mellérendelt személyiségeiken keresztül, tervezett meg fő vonalaiban és részleteiben minden Havona-utáni világegyetemet, mely valaha is létrehozatott. A Szellem ugyanolyan személyes kapcsolatot tart fenn a Fiúval minden ezt követő teremtésrészben, mint amilyet a Fiú fenntart az Atyával az első, központi teremtésrészben.

8:3.4 (93.6) Az Örökkévaló Fiú egyik Teremtő Fia és a Végtelen Szellem egyik Alkotó Szelleme teremtett benneteket és a ti világegyetemeteket is; és míg az Atya állhatatosan fenntartja azt, amit ők megszerveztek, addig e Világegyetemi Fiúra és e Világegyetemi Szellemre hárul a kötelesség, hogy az alkotásukat segítsék és megtartsák, valamint hogy a saját maguk teremtette teremtményeknek segédkezzenek.

8:3.5 (93.7) A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a mindenkit szerető Atyát és a mindenki iránt irgalmas Fiút abban, hogy ama közös hosszú távú tervüket végrehajtsák, hogy az idő és tér összes világán élő, minden igazságszerető lelket magukhoz vonzzanak. Azon nyomban, hogy az Örökkévaló Fiú elfogadta az Atyának a világegyetemek teremtményeire kidolgozott tökéletesség-elérési tervét, abban a pillanatban, hogy a felemelkedési irányterv az Atya-Fiú tervévé vált, akkor tehát a Végtelen Szellem az Atya és a Fiú együttes vezetőjévé vált az ő közös és örökkévaló céljuk elérése terén. E cselekedetével a Végtelen Szellem az isteni jelenlétből és a szellemszemélyiségekből fakadó összes erőforrását az Atya és a Fiú számára lekötötte; mindent annak a nagyléptékű tervnek szentelt, melynek célja a továbbélő, saját akarattal bíró teremtmények felemelése a paradicsomi tökéletesség isteni magasságaiba.

8:3.6 (93.8) A Végtelen Szellem az Egyetemes Atyának és az ő Örökkévaló Fiának tökéletes, kizárólagos és egyetemes kinyilatkoztatása. Az Atya-Fiú társulásra vonatkozó összes ismeretet a Végtelen Szellemen keresztül kell megszerezni, aki az isteni gondolat-szó egyesülés közös képviselője.

8:3.7 (93.9) Az Örökkévaló Fiú az egyetlen út az Egyetemes Atya megközelítéséhez, és a Végtelen Szellem az egyetlen eszköz az Örökkévaló Fiú eléréséhez. Kizárólag a Szellem türelmes segédkezése révén képesek az idő felemelkedő lényei felfedezni a Fiút.

8:3.8 (94.1) A minden dolgok középpontjában a Végtelen Szellemet érik el elsőként a felemelkedő zarándokok a paradicsomi Istenségek közül. A Harmadik Személy körülveszi a Második és az Első Személyt, és ennélfogva először mindig őt kell megismerniük mindazoknak, akik a Fiúnak és az ő Atyjának megmutatkozását kívánják.

8:3.9 (94.2) A Szellem még számos egyéb módon is egyformán képviseli és hasonlóképpen szolgálja az Atyát és a Fiút.

4. Az isteni segédkezés Szelleme

8:4.1 (94.3) A fizikai világegyetemmel, amelyben a paradicsomi gravitáció minden dolgot összetart, párhuzamot alkot a szellemi világegyetem, melyben a Fiú szava az Isten gondolatát lefordítja, és amikor „hússá válik”, akkor megmutatja a társult Teremtők közös természetének szeretetteli kegyelmét. De mindezen anyagi és szellemi teremtésrészekben és ezeken keresztül áll egy hatalmas színtér, melyen a Végtelen Szellem és az ő szellem-utódai az isteni szülők közös irgalmát, türelmét és örökké tartó ragaszkodását kinyilvánítják azon értelmes gyermekeik iránt, akik az ő közös tervezői és kivitelezői tevékenységüknek az eredményei. A Szellem isteni jellemének lényege az elme számára végzett örökös segédkezés. Az Együttes Cselekvő összes szellem-utóda osztozik e segédkezési vágyban, a szolgálatra irányuló ezen isteni késztetésben.

8:4.2 (94.4) Az Isten szeretet, a Fiú irgalom, a Szellem segédkezés — isteni szeretetet és végtelen kegyelmet mutató segédkezés az összes értelmes teremtésrész számára. A Szellem az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése; örökmód egyesülnek őbenne egyetemes szolgálatra. A Szellem a teremtményi teremtésrészek esetében alkalmazott szeretet, az Atya és a Fiú egyesített szeretete.

8:4.3 (94.5) Az Urantián a Végtelen Szellemet úgy ismerik, mint mindenütt jelenvaló hatást, egyetemes jelenlétet, azonban a Havonán úgy ismeritek majd meg, mint tényleges segédkezést végző személyes jelenlétet. Itt a paradicsomi Szellem segédkezése példaszerű és ösztönző minta minden egyes, az ő mellérendelt Szelleme és alárendelt személyisége számára, akik az idő és tér világain élő teremtett lényeknek segédkeznek. Ezen isteni világegyetemben a Végtelen Szellem teljes körűen részt vett az Örökkévaló Fiú hét tapasztalás-meghaladó megjelenésében; hasonlóképpen részt vett az eredeti Mihály Fiúval annak hét alászállásában, melyre a Havona körein került sor, mely révén rokonszenves és megértő szellemsegítővé vált az idő mindazon zarándokai számára, akik e magas, tökéletes köröket elérik.

8:4.4 (94.6) Amikor Isten egyik Teremtő Fia valamely megtervezett helyi világegyetem esetében a teremtői megbízatással járó felelősséget vállalja, akkor a Végtelen Szellem személyiségei megfogadják, hogy fáradhatatlanul segítik e Mihály Fiút, amint az a teremtői vállalkozását végigviszi. Mi leginkább az Alkotó Leányok, a helyi világegyetemi Anyaszellemek esetében észleljük, hogy a Végtelen Szellem annak a feladatnak szentelte magát, hogy támogassa az anyagi teremtményeket az egyre magasabb szellemi szintekre való felemelkedésben. A teremtmények érdekében végzendő mindeme munkát e helyi világegyetemek Teremtő Fiainak céljaival tökéletes összhangban és az ő személyükkel szoros együttműködésben teljesítik.

8:4.5 (94.7) Míg az Istenfiak arra a hatalmas feladatra vállalkoznak, hogy az Atya szeretetteljes személyiségét a világegyetemnek kinyilvánítsák, addig a Végtelen Szellem annak a végtelen segédkezésnek szenteli magát, hogy az Atya és a Fiú közös szeretetét kinyilvánítsa minden egyes világegyetem összes gyermekének elméje számára külön-külön. E helyi teremtésrészekben a Szellem nem jön le a halandó fajokhoz húsvér test alakban, mint bizonyos Istenfiak, viszont a Végtelen Szellem és az ő mellérendelt Szellemei önmagukat kisebbítik, örömmel mennek keresztül az isteniség-csökkenésnek egyfajta bámulatos sorozatán, míg végül angyalokként megjelenve az oldalatokon állnak és mutatják az utat az alacsonyrendű földi létben.

8:4.6 (95.1) Éppen e mérséklődési sorozatok révén kerül igen közel a Végtelen Szellem ténylegesen és személyként is minden állati eredetű lényhez a szférákon. A Szellem mindezt úgy teszi meg, hogy a legkisebb mértékben sem érvényteleníti az Istenség Harmadik Személyeként való létezését, aki minden dolgok középpontjában ott van.

8:4.7 (95.2) Az Együttes Teremtő igazán és mindörökre a nagy segédkező személyiség, az egyetemes kegyelem-segédkező. Ahhoz, hogy a Szellem segédkezését megértsétek, gondoljatok arra az igazságra, hogy ő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló irgalmának közös megjelenése. A Szellem segédkezése azonban nem irányul kizárólag az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megjelenítésére. A Végtelen Szellem hatalmában áll az is, hogy a saját nevében és jogán segédkezzen a teremtésrészek teremtményeinek; a Harmadik Személy isteni méltósággal bír, és a maga részéről is gyakorolja a kegyelmet az egyetemes segédkezés keretében.

8:4.8 (95.3) Amint az ember többet megtud e Végtelen Szellem teremtményi családjába tartozó alacsonyabb rendűek által végzett szeretetteli és fáradhatatlan segédkezésről, úgy egyre inkább csodálni fogja az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös Cselekedetének minden másnál különb természetét és páratlan jellemét és rajongani fog azért. E Szellem valóban „az Úr szeme, mely mindig az igazakon van” és „az isteni fül, mely mindig hallja azoknak könyörgéseit”.

5. Az Isten jelenléte

8:5.1 (95.4) A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. Szerte a világegyetemek mindenségében e mindent átható szellem mindenhol jelen van, mely szellem oly nagy mértékben hasonló az egyetemes és isteni elme jelenlétéhez. Az Istenség Második Személyét és a Harmadik Személyét egyaránt az ő mindig jelenlévő szellemei képviselik minden világon.

8:5.2 (95.5) Az Atya végtelen és ezért kizárólag az akarat korlátozza. Az Igazítók adományozásával és a személyiségbe való bekapcsolódásával az Atya egyedül cselekszik, azonban a szellemerőknek az értelmes lényekkel való kapcsolatában ő igénybe veszi az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem szellemeit és személyiségeit. Ő, akarata szerint egyformán jelen van szellemileg a Fiúval vagy az Együttes Cselekvővel; ő ott van a Fiúval és a Szellemben. Az Atya minden bizonnyal mindenhol jelen van, és az ő jelenlétét mindeme különböző, de társult erők, hatások és jelenlétek révén és ezeken keresztül érzékeljük.

8:5.3 (95.6) A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.

8:5.4 (95.7) Számos szellemi hatás van, de valójában mind egy. Még a Gondolatigazítók munkája is, bár minden egyéb befolyástól mentes, változatlanul egybeesik a Végtelen Szellem és a helyi világegyetemi Anyaszellem közös befolyásának szellem-segédkezésével. Ahogyan e szellemi jelenlétek az urantiaiak életében működnek, azokat nem lehet szétválasztani. Elmétekben és lelketeken egy szellemként munkálnak, mégpedig különböző eredetüktől függetlenül. És ahogyan ezen egyesített szellemi segédkezést megtapasztaljátok, az a Legfelsőbb befolyásának tűnik számotokra, „aki mindig képes megóvni benneteket a bukástól és benneteket hibátlanul a fenti Atya elé vezetni”.

8:5.5 (96.1) Mindig emlékezzetek arra, hogy a Végtelen Szellem az Együttes Cselekvő; az Atya és a Fiú egyaránt őbenne és rajta keresztül működik; nemcsak mint önmaga van jelen, hanem mint az Atya és a Fiú és az Atya-Fiú. Ezt felismerve, valamint számos további ok miatt a Végtelen Szellem szellem-jelenlétére gyakran utalnak úgy, mint „az Isten szellemére”.

8:5.6 (96.2) Következetes dolog a teljes szellemi segédkezési kapcsolatra utalni úgy, mint az Isten szelleme, mert a kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Isten — sőt a Legfelsőbb Isten — szellemének egyesülése.

6. A Végtelen Szellem személyisége

8:6.1 (96.3) Ne engedjétek, hogy a Harmadik Forrás és Középpont kiterjedt alászállása és általános jelenléte elhomályosítsa vagy egyéb módon kisebbítse az ő személyiségének tényét. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ő ezek mindegyike, és végtelenül több is, ugyanakkor igaz és isteni személyiség is.

8:6.2 (96.4) A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak isteni társa és mellérendeltje. Az Együttes Teremtő éppúgy valóságos és látható a világegyetemek felsőbb értelmei számára, mint az Atya és a Fiú; és ez annál is inkább így van, mert a Szellem az, akit a felemelkedőknek el kell érniük azt megelőzően, hogy a Fiún keresztül egyáltalán megközelíthetnék az Atyát.

8:6.3 (96.5) A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye mindazon sajátosságokkal rendelkezik, melyeket ti a személyiséggel társítotok. A Szellem abszolút elmével bír: „A Szellem mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” A Szellem nemcsak elmével, hanem akarattal is rendelkezik. Az ő ajándékainak adományozásával kapcsolatosan jegyeztetett fel: „De mindezeket egyazon Szellem végzi, mely minden embernek külön-külön s a saját akarata szerint adományoz.”

8:6.4 (96.6) A „Szellem szeretete” valóságos, miként az ő szomorúsága is az; ennélfogva „meg ne szomorítsátok az Isten Szellemét”. Akár paradicsomi Istenségként, akár helyi világegyetemi Alkotó Szellemként figyeljük meg a Végtelen Szellemet, azt találjuk, hogy az Együttes Teremtő nem csak a Harmadik Forrás és Középpont, hanem isteni személy is. Ezen isteni személyiség is személyként válaszol a világegyetemre. A Szellem beszél hozzátok, „akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem”. „A Szellem maga jár közben értetek.” A Szellem közvetlen és személyes hatást gyakorol a teremtett lényekre, „mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai”.

8:6.5 (96.7) Még ha a Végtelen Szellem által a világegyetemek mindenségében lévő távoli világok segédkezésének jelenségét tekintjük is, még ha felmérjük is ugyanezen összehangoló Istenséget, amint meghatározhatatlan sokaságú, a Harmadik Forrásból és Középpontból eredő különféle lényben és lényen keresztül hat, még ha felismerjük is a Szellem mindenütt-jelenvalóságát, akkor is megerősíthetjük, hogy ugyanezen Harmadik Forrás és Középpont személy, ő az összes dolog, az összes lény és az összes világegyetem Együttes Teremtője.

8:6.6 (96.8) A világegyetemek igazgatásában az Atya, a Fiú és a Szellem tökéletesen és örökmód kölcsönösen összekapcsolódik. Bár mindegyikük személyesen is segédkezik az összes teremtésrész számára, mégis mind a három istenien és abszolút módon összefonódik a teremtési és szabályozási szolgálatban, mely örökre eggyé teszi őket.

8:6.7 (97.1) A Végtelen Szellem személyében az Atya és a Fiú kölcsönösen jelen van mindig és korlátlan tökéletességben, mert a Szellem olyan, mint az Atya és mint a Fiú, és ő olyan is, mint az Atya és a Fiú, amint ők ketten mindörökre egyek.

8:6.8 (97.2) [Az Urantián közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos, akit a Nappalok Elődei bíztak meg azzal, hogy a Végtelen Szellem természetét és munkáját bemutassa.]

Az Urantia Könyv

9. írás

A Végtelen Szellem viszonya a világegyetemhez

9:0.1 (98.1) AZ EGYETEMES Atyának és az Örökkévaló Fiúnak a Paradicsom jelenlétében önmaguk megszemélyesítése céljából való egyesülésekor különös dolog ment végbe. Ezen örökkévalósági helyzetben semmi sem utal arra, hogy az Együttes Cselekvő úgy személyesül meg, mint abszolút elmével összehangolt korlátlan szellemiség, mely különleges előjogokkal is bír az energiaátalakítás terén. Létrejöttével kiteljesedik az Atya felszabadulása a központosított tökéletesség kötelékeitől és a személyiség-abszolutizmus korlátaitól. Ez a felszabadulás az Együttes Teremtő olyan bámulatos hatalmában jelenik meg, mellyel olyan lények teremtésére hivatott, akik kiválóan alkalmasak a segédkező szellemi szolgálatra még az ezt követően kifejlődő világegyetemek anyagi teremtményei számára is.

9:0.2 (98.2) Az Atya végtelen a szeretetben és az akaratban, a szellemi gondolatban és célban; ő az egyetemes megtartó. A Fiú végtelen a bölcsességben és az igazságban, a szellemi kifejeződésben és közvetítésben; ő az egyetemes kinyilatkoztató. A Paradicsom végtelen a térerő-képesség megnyilvánulási lehetőségét tekintve és az energia feletti ellenőrzés képességében; ez az egyetemes kiegyensúlyozó. Az Együttes Cselekvő minden létező világegyetemi energia, minden tényleges világegyetemi szellem és minden valós világegyetemi értelem egységbe foglalásában különleges előjogokkal és összehangolásukban végtelen készséggel rendelkezik; a Harmadik Forrás és Középpont azon sokféle energia és különböző teremtésrész egyetemes egyesítője, melyek az Egyetemes Atya isteni tervének és örökkévaló céljának megfelelően megjelentek.

9:0.3 (98.3) A Végtelen Szellem, az Együttes Teremtő egyetemes és isteni segédkező. A Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének megnyilvánulásában, és összhangban van a paradicsomi Háromság szilárd, változatlan és pártatlan igazságosságával is. Az ő befolyása és személyiségei mindig közel vannak hozzátok; ők tényleg ismernek és igazán megértenek benneteket.

9:0.4 (98.4) Az Együttes Cselekvő közvetítői szerte a világegyetemekben szüntelenül átalakítják a teljes tér erőit és energiáit. Miként az Első Forrás és Középpont, a Harmadik is érzékeny a szellemire és az anyagira. Az Együttes Cselekvő az Isten egységének kinyilatkoztatása, akiben fennáll minden dolog — dolgok, jelentéstartalmak és értékek; energiák, elmék és szellemek.

9:0.5 (98.5) A Végtelen Szellem kitölti a teljes teret; ő az örökkévalóság körében lakozik; és a Szellem, az Atyához és a Fiúhoz hasonlóan, tökéletes és változatlan — abszolút.

1. A Harmadik Forrás és Középpont sajátosságai

9:1.1 (98.6) A Harmadik Forrás és Középpont sokféle néven ismert, melyek mindegyike a következő viszonyt jelöli és a következő rendeltetést ismeri el: Mint a Szellem Isten, ő a Fiú Isten és az Atya Isten személyiségi mellérendeltje és isteni társa. Mint a Végtelen Szellem, ő mindenütt jelenvaló szellemi befolyás. Mint az Egyetemes Átalakító, ő az erőtér-szabályozó teremtmények őse és a mindenségrendi térerők beindítója. Mint az Együttes Cselekvő, ő az Atya-Fiú közös képviselője és társulásuk végrehajtója. Mint az Abszolút Elme, ő az értelmi képesség forrása szerte a világegyetemekben. Mint a Cselekvő Isten, ő a mozgás, a változás és a kapcsolat nyilvánvaló őse.

9:1.2 (99.1) A Harmadik Forrás és Középpont némely sajátossága az Atyától, mások a Fiútól származnak, míg mások tevékeny és személyes jelenléte nem fedezhető fel sem az Atyában, sem a Fiúban — olyan sajátosságokról van szó, melyek aligha magyarázhatók meg, kivéve, ha feltételezzük, hogy az Atya-Fiú közösség, mely örökkévalóvá teszi a Harmadik Forrást és Középpontot, a Paradicsom abszolútsága örökkévaló tényével összhangban és annak elismerése mellett következetesen működik. Az Együttes Teremtő az Istenség Első és Második Személye egyesített és végtelen fogalmának teljességét testesíti meg.

9:1.3 (99.2) Ha az Atyát mint eredeti teremtőt és a Fiút mint szellemi intézőt képzelitek el, akkor a Harmadik Forrásra és Középpontra úgy kell gondolnotok, mint egyetemes összehangolóra, a korlátlan együttműködés segítőjére. Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának istenségi letéteményese, és cselekedeteiben örökmód figyelembe veszi a központi Sziget anyagi abszolútságát. A paradicsomi Háromság rendelte el az előrehaladás egyetemes rendjét, és az isteni gondviselés az Együttes Teremtő és a kifejlődő Legfelsőbb Lény területe. Egyetlen tényleges vagy ténylegessé váló valóság sem térhet ki a Harmadik Forrással és Középponttal való kapcsolat elől.

9:1.4 (99.3) Az Egyetemes Atya felel az elő-energiai, az elő-szellemi és a személyiségi területekért; az Örökkévaló Fiú az egyeduralkodó a szellemi tevékenységek szféráiban; a Paradicsom Szigetének jelenléte egyesíti a fizikai energiát és az anyagivá váló erőteret; az Együttes Cselekvő nem csak úgy működik, mint a Fiút képviselő végtelen szellem, hanem úgy is, mint a paradicsomi térerők és energiák egyetemes átalakítója, létrehozva így az egyetemes és abszolút elmét. Az Együttes Cselekvő szerte a nagy világegyetemben úgy működik, mint határozott és külön személyiség, különösen a szellemi értékek, a fizikai-energiai viszonyok és az igaz elme-jelentéstartalmak felsőbb szféráiban. Különösen akkor és ott működik, amikor és ahol energia és szellem társulására és kölcsönhatására kerül sor; elmével gyakorol ellenőrzést minden válasz fölött, erős hatalmat gyakorol a szellemi világban és fenséges befolyást fejt ki az energiára és az anyagra. A Harmadik Forrás mindenkor kifejezője az Első Forrásnak és Középpontnak.

9:1.5 (99.4) A Harmadik Forrás és Középpont tökéletesen és korlátlanul osztozik az Első Forrás és Középpont mindenütt-jelenvalóságában, melyet néha Mindenütt-jelenvaló Szellemnek neveznek. Bizonyos különleges és igen személyes módon az Istenelme osztozik az Egyetemes Atyával és az ő Örökkévaló Fiával a mindentudásban; a Szellem tudása mély és teljes. Az Együttes Teremtő kinyilatkoztatja az Egyetemes Atya mindenhatóságának bizonyos szakaszait, viszont ténylegesen csak az elme területén mindenható. Az Istenség Harmadik Személye az elmeterületek értelmi középpontja és egyetemes irányítója; itt abszolút ő — a fennhatósága itt korlátlan.

9:1.6 (99.5) Úgy tűnik, hogy az Együttes Cselekvőt az Atya-Fiú közösség serkenti, de az összes cselekedete során nyilvánvalóan elismeri az Atya-Paradicsom kapcsolatot. Alkalmanként és bizonyos szerepköreiben úgy látszik, mintha ellentételezést nyújtana a tapasztalás által fejlődő Istenségek — a Legfelsőbb Isten és a Végleges Isten — fejlődési hiányosságaiért.

9:1.7 (100.1) Végtelen rejtély áll ebben: Hogy a Végtelen egyszerre nyilvánította ki az ő végtelenségét a Fiúban és a Paradicsomként, és ezután létrejön egy lény, mely egyenlő Istennel az isteniségben, tükrözi a Fiú szellemi természetét és képes a paradicsomi minta megelevenítésére, egy olyan lény, melynek fennhatósága átmenetileg alárendelt jellegű, viszont sok tekintetben nyilvánvalóan a legváltozatosabban cselekvő. Ez a cselekedetbeli nyilvánvaló felsőbbség a Harmadik Forrás és Középpont egyik sajátosságaként nyilvánul meg, mely felette áll még a fizikai gravitációnak — a Paradicsom Szigete egyetemes megnyilvánulásának — is.

9:1.8 (100.2) Az energia és a fizikai dolgok legfelsőbb szintű szabályozásán túl a Végtelen Szellem nagyszerűen felruháztatik a türelem, a könyörületesség és a szeretet azon sajátosságaival, melyek oly kiválóan megmutatkoznak az ő szellemi segédkezésében. A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. A Szellem Isten az Eredeti és Örökkévaló Fiú minden fenséges kedvességével és könyörületes ragaszkodásával rendelkezik. Szülőhelyetek világegyeteme az igazságosság üllője és a szenvedés kalapácsa között nyer végső formát; de a kalapácsot forgatók nem mások, mint az irgalmasság gyermekei, a Végtelen Szellem szellem-utódai.

2. A mindenütt jelenvaló Szellem

9:2.1 (100.3) Isten háromszoros értelemben is szellem: ő maga szellem; a Fiában korlátlan szellemként jelenik meg; az Együttes Cselekvőben pedig úgy, mint elmével szövetkező szellem. E szellemi valóságok mellett, úgy gondoljuk, hogy tapasztalásban kibontakozó szellemi jelenségek szintjeit is érzékeljük — a Legfelsőbb Lény, a Végleges Istenség és az Istenségi Abszolút szellemeit.

9:2.2 (100.4) A Végtelen Szellem éppen annyira kiegészítője az Örökkévaló Fiúnak, mint amennyire a Fiú kiegészítője az Egyetemes Atyának. Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem pedig az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.

9:2.3 (100.5) Számos akadálymentesen ható szellemi erővonal és számos anyagfeletti erőtér-forrás létezik, mely az urantiai embereket közvetlenül összeköti a paradicsomi Istenségekkel. Így létezik az Egyetemes Atyával való összeköttetést biztosító Gondolatigazító, az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs késztetésének kiterjedt befolyása, valamint az Együttes Teremtő szellemi jelenléte is. Működésbeli különbség van a Fiú szelleme és a Szellem szelleme között. A Harmadik Személy a szellemi segédkezésében működhet úgy, mint elme és szellem, vagy mint szellem egyedül.

9:2.4 (100.6) A paradicsomi jelenlétek mellett az urantiaiaknak a helyi világegyetem és a felsőbb-világegyetem szellemi hatásai és tevékenységei is a hasznukra vannak, mégpedig azon szeretetteli személyiségek csaknem végtelen serege révén, akik az igaz célért tiszta szívvel küzdőket mindig egyre feljebb és beljebb, az isteniség eszményképei és a legteljesebb tökéletesség célja felé vezetik.

9:2.5 (100.7) Az Örökkévaló Fiú egyetemes szellemének jelenlétét mi ismerjük — képesek vagyunk csalhatatlanul felismerni. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személyének jelenlétét még a halandó ember is megismerheti, mert az anyagi teremtmények képesek ténylegesen is megtapasztalni ezen isteni befolyás jótékony hatását, mely befolyás az emberi fajok számára helyi világegyetemi adományként, a Szent Szellemként működik. Az emberi lények bizonyos mértékben képesek tudatosítani az Igazítót, az Egyetemes Atya személytelen jelenlétét is. Ezen isteni szellemek, melyek az ember felemelésén és szellemi lényegűvé alakításán munkálkodnak, mind egyetértésben és tökéletesen együttműködve tevékenykednek. Egyek ők a halandói felemelkedési és tökéletesség-elérési tervek szellemi kivitelezésében.

3. Az egyetemes átalakító

9:3.1 (101.1) A Paradicsom Szigete a fizikai gravitáció forrása és lényege; és ennek elegendőnek kell lennie számotokra annak megértéséhez, hogy a gravitáció az egyik leginkább valóságos és örökmód bizonyos dolgok egyike a világegyetemek teljes fizikai mindenségében. A gravitáció nem módosítható, nem semlegesíthető, kivéve az Atya és a Fiú által közösen biztosított térerők és energiák révén, melyeket a Harmadik Forrás és Középpont személyére bíztak és működésileg az ő személyéhez társítottak.

9:3.2 (101.2) A Végtelen Szellem különleges és bámulatos erőteret birtokol — az ellengravitációt. Ezen erőtér működésileg (megfigyelhetően) nincs jelen sem az Atyában, sem a Fiúban. Eme képesség, vagyis az anyagi gravitációnak való ellenállás képessége, mely a Harmadik Forrás eredendő sajátsága, az Együttes Cselekvőnek a világegyetemi viszonyok bizonyos szakaszaira adott személyes válaszaiban nyilvánul meg. Ez a különleges sajátosság átvihető a Végtelen Szellem bizonyos felsőbb személyiségeire is.

9:3.3 (101.3) Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette képes semlegesíteni a gravitációt; a működése egyenértékű térerő-jelenlét gyakorlását jelenti. Kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik, és ez nem az elme cselekedete. A pörgettyű esetében a gravitációnak való ellenállás jelensége jól példázza az ellengravitáció hatását, de ez nem ad értékelhető ismeretet az ellengravitáció okára vonatkozóan.

9:3.4 (101.4) Az Együttes Cselekvő ezen kívül még a térerőt meghaladni és az energiát semlegesíteni képes erőtereket is mutat. Ezen erőterek működésének lényege az energia lelassítása addig a pontig, amikor anyaggá válnak, és vannak számotokra ismeretlen egyéb működési rendjeik is.

9:3.5 (101.5) Az Együttes Teremtő nem energia, nem az energia forrása és nem is az energia végső szakasza; ő az energia átalakítója. Az Együttes Teremtő nem más, mint művelet — mozgatás, változtatás, átalakítás, összehangolás, megszilárdítás és kiegyensúlyozás. A Paradicsom közvetlen és közvetett irányítása alá tartozó energiák természetüknél fogva érzékenyek a Harmadik Forrás és Középpont és az ő számos közvetítőinek cselekedeteire.

9:3.6 (101.6) A világegyetemek mindenségét áthatják a Harmadik Forrás és Középpont erőtér-szabályozó teremtményei: fizikai szabályozók, erőtér-irányítók, erőtér-központok és a Cselekvő Isten egyéb képviselői, akik a fizikai energiák szabályozásával és kiegyensúlyozásával foglalkoznak. E fizikai feladatkört ellátó különleges teremtmények mind különféle erőtér-szabályozói sajátosságokkal rendelkeznek, mint például az ellengravitáció, melyet munkájuk során arra használnak, hogy a nagy világegyetem anyagát és energiáit fizikai egyensúlyban tartsák.

9:3.7 (101.7) A Cselekvő Isten mindezen anyagi tevékenységei láthatóan kapcsolatba hozzák az ő működését a Paradicsom Szigetével, és valóban, az erőtér közvetítői mind figyelemmel vannak az örökkévaló Sziget abszolútságára, sőt attól függenek is. Viszont az Együttes Cselekvő nem képviseli a Paradicsomot és nem is erre válaszul cselekszik. Ő személyesen az Atyát és a Fiút képviseli. A Paradicsom nem személy. A Harmadik Forrás és Középpont nem-személyes, személytelen és más értelemben sem személyes tevékenységei mind magának az Együttes Cselekvőnek a saját akaratán alapuló cselekedetei; ezek nem valaminek vagy valakinek a gondolatai, származékai vagy tükröződései.

9:3.8 (101.8) A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. A Paradicsom a végtelenség anyagi forgáspontja; a Harmadik Forrás és Középpont közvetítői pedig azok az értelmes emelőkarok, melyek az anyagi szintet mozgásba hozzák és a fizikai teremtés működési rendjébe belülről fakadó jelleget visznek.

4. Az Abszolút Elme

9:4.1 (102.1) A Harmadik Forrás és Középpont értelmi természete eltér az ő fizikai és szellemi sajátosságaitól. E természettel nemigen létesíthető kapcsolat, viszont képes társulni — inkább értelmileg, semmint személyesen. A működési elmeszinteken ez megkülönböztethető a Harmadik Személy fizikai sajátosságaitól és szellemi jellemétől, de a személyiségektől eltérően e természet sohasem a fizikai vagy szellemi megnyilatkozásoktól függetlenül működik.

9:4.2 (102.2) Az abszolút elme a Harmadik Személy elméje; elválaszthatatlan a Szellem Isten személyétől. A működő lényekben az elme nem válik el az energiától vagy a szellemtől, vagy mindkettőtől. Az elme nem az energiában rejlik; az energia befogadja az elmét és válasz ébred benne rá; az elme rátelepedhet az energiára, de a tudat nem a pusztán anyagi szintben rejlik. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez, mert a szellem eredendően tudatos és azonossággal rendelkező. A szellem mindig értelmes, bizonyos értelemben elmével ellátott. Lehet ez az elme vagy az az elme, lehet elő-elme vagy felső-elme, sőt még szellem-elme is, viszont a gondolkodásban és a tudásban egyenértékűek. A szellemi alapú éleslátás az elme tudatosságát meghaladja, arra következik és elméletileg megelőzi azt.

9:4.3 (102.3) Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén, az egyetemes értelem területein abszolút. A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen; teljesen meghaladja a világegyetemek mindenségének tevékeny és működő elme-köreit. A hét felsőbb-világegyetem elme-képessége a Hét Tökéletes Szellemtől, az Együttes Teremtő elsődleges személyiségeitől származik. E Tökéletes Szellemek az elmét, mint a mindenségrendi elmét osztják szét a nagy világegyetemnek, és a ti helyi világegyetemeteket a mindenségrendi elme orvontoni fajtájának nebadoni módosulata hatja át.

9:4.4 (102.4) A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. A térrel pedig ez a helyzet: a Végtelen Elme független a tértől, viszont amint a végtelentől a segéd-elmeszintek felé közelítünk, az értelemnek egyre inkább számolnia kell a tér tényével és korlátaival.

9:4.5 (102.5) A mindenségrendi térerő éppen úgy válaszol az elmére, ahogy a mindenségrendi elme válaszol a szellemre. A szellem isteni cél, a szellem-elme pedig isteni cél beteljesülés közben. Az energia dolog, az elme jelentéstartalom, a szellem érték. Az elme még az időben és térben is létrehozza az energia és a szellem között ama viszonylagos kapcsolatokat, melyek az örökkévalóságbeli rokonságukra utalnak.

9:4.6 (102.6) Az elme a szellemi értékeket értelmi jelentéstartalmakká alakítja; az akarat hatalmában áll az, hogy az elme-jelentéstartalmakat az anyagi és a szellemi területeken egyaránt kibontakoztassa. A Paradicsomra való felemelkedés viszonylagos és megkülönböztethető növekedéssel jár a szellemben, az elmében és az energiában. A személyiség a tapasztalás által fejlődő egyéniség ezen elemeinek egyesítője.

5. Az elme-segédkezés

9:5.1 (102.7) A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen. Ha a világegyetem a végtelenségig növekedne, az ő elme-megnyilvánulási lehetősége akkor is megfelelő lenne ahhoz, hogy számtalan teremtményt felruházzon megfelelő elmével és egyéb értelmi előfeltétellel.

9:5.2 (102.8) A teremtett elme területén a Harmadik Személy az ő mellérendelt és alárendelt társaival mindenek fölött állóan uralkodik. A teremtményi elme területeinek kizárólagos eredete a Harmadik Forrás és Középpont; ő az elme adományozója. Még az Atya szilánkjai is képtelenek beköltözni az emberi elmébe mindaddig, amíg a Végtelen Szellem elme-cselekedete és szellemi működése megfelelően elő nem készítette számukra az utat.

9:5.3 (103.1) Az elme sajátossága, hogy az élet oly tág köre számára adományozható. A Harmadik Forrás és Középpont az ő alkotótársain és teremtményi társain keresztül segédkezik minden elme számára minden szférán. Az emberi és az emberit el nem érő értelmek számára a helyi világegyetemek segédjein keresztül, valamint a fizikai szabályozók közvetítői tevékenységén keresztül segédkezik, és segédkezése eléri még az élő dolgok legkezdetlegesebb fajtáinak a legalacsonyabb rendű, nem-tapasztaló lényformáit is. Az elmeirányultság mindig elme-szellemi vagy elme-energiai személyiségek segédkezése.

9:5.4 (103.2) Lévén, hogy az Istenség Harmadik Személye az elme forrása, ezért egészen természetes, hogy a saját akarattal bíró, evolúciós teremtmények könnyebben tudnak fogalmat alkotni a Végtelen Szellemről, mint az Örökkévaló Fiúról vagy az Egyetemes Atyáról. Az Együttes Teremtő valósága tökéletlenül jelenik meg ezen emberi elme létezésében. Az Együttes Teremtő a mindenségrendi elme őse, és az emberi elme ennek a mindenségrendi elmének egy egyedivé vált köre, személytelen része, s azt a Harmadik Forrás és Középpont Alkotó Leánya adományozza a helyi világegyetemben.

9:5.5 (103.3) Ne vetemedjetek arra, hogy minden elme-jelenségről azt feltételezitek, hogy isteni, csak mert a Harmadik Személy az elme forrása. Az emberi értelem az állati fajok anyagi eredetében gyökerezik. A világegyetemi értelem éppoly kevéssé az Isten — aki elme — igaz kinyilatkoztatása, mint amilyen kevéssé igaz kinyilatkoztatása a fizikai természet a paradicsomi szépségnek és összhangnak. A természetben tökéletesség van, azonban a természet nem tökéletes. Az Együttes Teremtő az elme forrása, de az elme nem az Együttes Teremtő.

9:5.6 (103.4) Az elme az Urantián egyfajta kölcsönös engedmény a gondolati tökéletesség lényege és a ti éretlen emberi természetetek fejlődő gondolkodásmódja között. A ti értelmi fejlődési tervetek valóban páratlanul tökéletes a maga nemében, azonban amikor a húsvér test templomában működtök, igencsak messze vagytok attól az isteni céltól. Az elme igazán isteni eredetű, és isteni beteljesülése van, de a halandói elmétek még nem bír ezzel az isteni ranggal.

9:5.7 (103.5) Túl gyakran, túlságosan is gyakran rontjátok meg elméteket őszintétlenséggel és bénítjátok meg pártossággal; állati félelemnek teszitek ki és haszontalan aggodalommal torzítjátok el. Ennélfogva, bár az elme forrása isteni, az elme, ahogy ti ismeritek a felemelkedésetek világán, aligha válik nagyszerű csodálat, s még kevésbé rajongás vagy imádat tárgyává. Az éretlen és tunya emberi értelem megtapasztalásának inkább az alázat megjelenéséhez kellene vezetnie.

6. Az elme-gravitációs kör

9:6.1 (103.6) A Harmadik Forrás és Középpont, az egyetemes értelem, személyesen tudatában van minden elmének, minden értelemnek a teljes teremtésösszességben, és az elmével rendelkező mindeme fizikai, morontiai és szellemi teremtményekkel személyes és tökéletes kapcsolatot tart fenn szerte a tágas világegyetemekben. Mindezen elme-tevékenységeket az abszolút elme-gravitációs kör fogja össze, mely a Harmadik Forrásban és Középpontban összpontosul és amely a Végtelen Szellem személyes tudatának részét képezi.

9:6.2 (103.7) Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy az Atya minden személyiséget magához vonz és ahogy a Fiú minden szellemi valóságot magához terel, úgy gyakorol vonzóhatást az Együttes Cselekvő minden elmére; ő korlátlanul érvényesül az egyetemes elme-körökben és szabályozza azokat. Minden igaz és tiszta értelmi értéket, minden isteni gondolatot és tökéletes képzetet biztosan vonz ez az abszolút elme-kör.

9:6.3 (104.1) Az elme-gravitáció az anyagi és a szellemi gravitációtól függetlenül képes működni, de amikor és ahol e kettő hatást fejt ki, akkor és ott az elme-gravitáció mindig működik. Amikor mindhárom együtt hat, akkor a személyiség-gravitáció áthathatja az anyagi teremtményt — legyen az fizikai vagy morontiai, véges vagy abszonit. De ettől függetlenül az elme-képesség még a személytelen lények esetében is oda vezet, hogy képessé teszi őket a gondolkodásra és tudattal látja el őket akár a személyiség teljes hiánya mellett is.

9:6.4 (104.2) A személyiség-rangú sajátlényeg, legyen az emberi vagy isteni, halhatatlan vagy magvában halhatatlan, mégsem a szellemből vagy az elméből vagy az anyagból ered; ez az Egyetemes Atya adománya. A szellem-, az elme- és az anyagi gravitáció közrehatása sem előfeltétele a személyiség-gravitáció megjelenésének. Az Atya köre befogadhat olyan elme-anyagi lényt, aki nem érzékeny a szellem-gravitációra, vagy tartalmazhat olyan elme-szellemi lényt, aki nem viszonozza az anyagi gravitációt. A személyiség-gravitáció működése mindig az Egyetemes Atya saját akaratán alapul.

9:6.5 (104.3) Míg az elme a tisztán anyagi lényekben nem más, mint társult energia, és a tisztán szellemi személyiségekben nem más, mint társult szellem, addig megszámlálhatatlan személyiségrend, beleértve az emberit is, energiával és szellemmel egyaránt társult elmével rendelkezik. A teremtményi elme szellemi vonásai biztosan válaszolnak az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs vonzására; az anyagi jegyek pedig az anyagi világegyetem gravitációs késztetését viszonozzák.

9:6.6 (104.4) A mindenségrendi elme, amikor nem társul sem energiával, sem szellemmel, nem válik tárgyává sem anyagi, sem szellemi körök gravitációs igényének. A tiszta elmében kizárólag az Együttes Cselekvő egyetemes gravitációs vonzására ébred válasz. A tiszta elme közeli rokonságban van a végtelen elmével, és a végtelen elme (a szellem és az energia abszolútjainak elméleti mellérendeltje) nyilvánvalóan magában véve is törvény.

9:6.7 (104.5) Minél nagyobb a szellem-energia különbözet, annál nagyobb mértékű a megfigyelhető elmeműködés; és minél kisebb az energia és a szellem közötti különbség, annál kevésbé figyelhető meg az elmeműködés. A mindenségrendi elme legnagyobb mértékű működése nyilvánvalóan a tér idő-világegyetemeiben folyik. Úgy tűnik, hogy itt az elme az energia és a szellem közötti középkörzetben működik, de ez nem igaz a felsőbb szintű elmék esetében; a Paradicsomon az energia és a szellem lényegénél fogva egy.

9:6.8 (104.6) Az elme-gravitációs kör kiszámítható; a paradicsomon lévő Istenség Harmadik Személyéből sugárzik ki, de nem minden megfigyelhető elmeműködés jelezhető előre. Az összes ismert teremtésrészben ezen elme-kör párhuzamosan működik egyfajta kevéssé ismert jelenléttel, melynek működése előre nem jelezhető. Meggyőződésünk, hogy e megjósolhatatlanság részben az Egyetemes Abszolút működésének tulajdonítható. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi is ez a rendeltetés; csak sejtésünk van arról, hogy mi működteti mindezt; annak a teremtményekhez fűződő viszonyáról pedig csak feltevéseink vannak.

9:6.9 (104.7) A véges elme megjósolhatatlanságának egyes szakaszai a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából eredhetnek, és van egy hatalmas tevékenységi terület, ahol az Együttes Cselekvő és az Egyetemes Abszolút talán összeér. Sok dolgot nem tudunk az elméről, de egyben biztosak vagyunk: a Végtelen Szellem a Teremtő elméjének tökéletes megnyilvánulása az összes teremtmény számára; a Legfelsőbb Lény pedig az összes teremtmény elméjének kialakuló kifejeződése a Teremtőjük számára.

7. Világegyetemi tükrözőműködés

9:7.1 (105.1) Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes úgy összehangolni, hogy levetővé váljon az elmebéli, az anyagi és a szellemi dolgok egyidejű észlelése. Ez a világegyetemi tükrözőműködés jelensége, a különleges és megmagyarázhatatlan hatalom látni, hallani, érezni és ismerni az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és tükrözőműködés révén mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítani. A tükrözőműködés a maga tökéletességében megmutatkozik a hét felsőbb-világegyetem minden egyes központi világán. Működik szerte a felsőbb-világegyetemi övezetekben is, valamint a helyi világegyetemi határokon belül is. A tükrözőműködés végeredményben a Paradicsomon összpontosul.

9:7.2 (105.2) A felsőbb-világegyetemi központi világokon az ott állomásoztatott tükröző személyiségek hihetetlen teljesítményében megnyilvánuló tükrözőműködés jelensége képviseli a legösszetettebb kapcsolatrendszerét mindazon létszakaszoknak, melyek a teremtésösszességben megtalálhatók. A szellemi erővonalak végigkövethetők, vissza egészen a Fiúig, a fizikai energia a Paradicsomig, az elme pedig a Harmadik Forrásig; a világegyetemi tükrözőműködés rendkívüli jelenségében viszont e háromnak valamilyen különleges és kivételes egyesülése foglaltatik, mely társulás olyan mértékű, hogy ezáltal a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.

9:7.3 (105.3) A tükrözőműködés eljárásának sok elemét már ismerjük, de számos, bennünket igazán zavarba ejtő vetülete is van. Tudjuk, hogy az Együttes Cselekvő az elme-kör világegyetemi középpontja, és hogy ő a mindenségrendi elme őse, valamint hogy a mindenségrendi elme a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elme-gravitációjának engedelmeskedve működik. Tudjuk továbbá, hogy a mindenségrendi elme körei minden ismert létező értelmi szintjeit befolyásolják; tartalmazzák az egyetemes térjelentéseket, és éppoly bizonyosan a Hét Tökéletes Szellemben összpontosulnak és a Harmadik Forráshoz és Középponthoz tartanak.

9:7.4 (105.4) Úgy tűnik, hogy a véges mindenségrendi elme és az isteni abszolút elme közötti kapcsolat a Legfelsőbb tapasztalás által fejlődő elméjében alakul ki. Nekünk azt tanították, hogy az idő kezdetén ezt a tapasztalás által fejlődő elmét a Végtelen Szellem adományozta a Legfelsőbbnek, és gyanítjuk, hogy a tükrözőműködés jelenségének bizonyos szakaszai csakis úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük a Legfelsőbb Elme tevékenységét. Ha a Legfelsőbbnek nincs köze a tükrözőműködéshez, akkor nem tudjuk megmagyarázni a mindenségrend tudatának bonyolult folyamatait és tévedhetetlen működését.

9:7.5 (105.5) A tükrözőműködés mindentudásnak tekinthető a tapasztalásban kibontakozó véges határain belül, és talán a Legfelsőbb Lény jelenlét-tudatának ébredését képviseli. Amennyiben e feltételezés igaz, akkor a tükrözőműködés igénybevétele annak bármely szakaszában egyenértékű a Legfelsőbb tudatával való részleges kapcsolatteremtéssel.

8. A Végtelen Szellem személyiségei

9:8.1 (105.6) A Végtelen Szellem teljes hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy erőinek és előjogainak nagy részét a mellérendelt és a neki alárendelt személyiségeknek és közvetítőknek átadja.

9:8.2 (105.7) A Végtelen Szellemnek, aki a Háromságtól függetlenül, azonban az Atyával és a Fiúval alkotott valamely ismeretlen közösségben működik, tehát az ő első Istenség-teremtő cselekedete a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem létezésében személyesült meg, akik a Végtelen Szellemet osztják szét a világegyetemeknek.

9:8.3 (106.1) A Harmadik Forrásnak és Középpontnak a felsőbb-világegyetem központján nincs közvetlen képviselője. E hét teremtésrész mindegyike valamelyik paradicsomi Tökéletes Szellemtől függ, aki a felsőbb-világegyetemi székhelyen található hét Tükröző Szellemen keresztül irányít.

9:8.4 (106.2) A Végtelen Szellem következő és folyamatos alkotó cselekedete időről időre az Alkotó Szellemek létrehozásában nyilvánul meg. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú egy Teremtő Fiú szülőjévé lesz, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik, aki e Teremtő Fiú közeli társaként osztozik a további világegyetemi tapasztalásokban.

9:8.5 (106.3) Amennyire fontos dolog különbséget tenni az Örökkévaló Fiú és a Teremtő Fiak között, éppoly fontos megkülönböztetni a Végtelen Szellemet és az Alkotó Szellemeket, a Teremtő Fiak helyi világegyetemi társait. A Végtelen Szellem a teljes teremtésösszesség számára ugyanaz, mint az Alkotó Szellem a helyi világegyetem számára.

9:8.6 (106.4) A Harmadik Forrást és Középpontot a nagy világegyetemben segédkező szellemek, hírvivők, tanítók, bírák, segítők és tanácsadók, valamint bizonyos fizikai, morontiai és szellemi természetű körök felügyelőinek hatalmas tömege képviseli. E lények nem mindegyike tekinthető a szó szoros értelmében személyiségnek. A véges-teremtményi formákban a személyiséget a következők jellemzik:

9:8.7 (106.5) 1. Alanyi öntudat.

9:8.8 (106.6) 2. Tárgyilagos válasz az Atya személyiség-körére.

9:8.9 (106.7) Vannak olyan teremtői személyiségek és olyan teremtményi személyiségek, továbbá e két alapfajtán kívül vannak a Harmadik Forrásnak és Középpontnak olyan személyiségei, mely lények a Végtelen Szellem számára személyesek, akik azonban a teremtményi lények számára nem korlátlanul személyesek. E Harmadik-Forrás személyiségek nem részei az Atya személyiség-körének. Az Első-Forrás személyiség és a Harmadik-Forrás személyiség kölcsönösen elérheti egymást; minden személyiség elérheti egymást.

9:8.10 (106.8) Az Atya a saját szabad akarata szerint adományoz személyiséget. Hogy ezt miért teszi, azt csak gyaníthatjuk; arról viszont, hogy miként teszi ezt, fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy a Harmadik Forrás miért adományoz nem-Atyai személyiséget, de ezt a Végtelen Szellem a maga részéről teszi, alkotó társulásban az Örökkévaló Fiúval számos, számotokra ismeretlen módon. A Végtelen Szellem képes az Atya nevében is cselekedni az Első-Forrás személyiség adományozásában.

9:8.11 (106.9) A Harmadik-Forrás személyiségeknek sok fajtája létezik. A Végtelen Szellem számos olyan csoportnak adományoz Harmadik-Forrás személyiséget, akik nem részei az Atya személyiség-körének, mint például az erőtér-irányítók bizonyos fajtái. A Végtelen Szellem hasonlóképpen személyiségként kezeli a lények számos olyan csoportját, mint például az Alkotó Szellemeket, akik az Atya körébe tartozó teremtményekkel fenntartott kapcsolatukat tekintve alkotnak csoportot.

9:8.12 (106.10) Az Első-Forrás személyiségek és a Harmadik-Forrás személyiségek egyaránt rendelkeznek mindazzal, amit az ember a személyiség fogalmával társít, sőt még annál többel is; van elméjük, mely magába foglal emlékezetet, értelmet, ítélőképességet, alkotó képzelőerőt, képzettársítást, döntést, választást és számos további, a halandók számára teljesen ismeretlen értelmi erőt. Kevés kivételtől eltekintve a nektek bemutatott rendek rendelkeznek formával és külön egyéniséggel; ők valódi lények. A többségük a szellemi létezési rendek mindegyike számára látható.

9:8.13 (107.1) Még ti is képesek lesztek majd meglátni az alacsonyabb rendbe tartozó szellemi társaitokat, amint a mostani anyagi szemeteken keresztül látható, korlátozott képtől megszabadultok és morontia formában szert tesztek a szellemi dolgok valósága tágabb érzékelésének képességére.

9:8.14 (107.2) A Harmadik Forrás és Középpont működési családja, amint azt e beszámolókban bemutattuk, három nagy csoportra bontható:

9:8.15 (107.3) I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:

9:8.16 (107.4) 1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.

9:8.17 (107.5) 2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.

9:8.18 (107.6) 3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.

9:8.19 (107.7) II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.

9:8.20 (107.8) III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:

9:8.21 (107.9) 1. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.

9:8.22 (107.10) 2. A tér hírvivő seregei.

9:8.23 (107.11) 3. Az idő segédkező szellemei.

9:8.24 (107.12) E csoportok a Paradicsomon, a központi vagy székhely-világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben szolgálnak, és olyan rendek is vannak közöttük, melyek a helyi világegyetemekben, sőt a csillagvilágokban, a csillagrendszerekben és a bolygókon működnek.

9:8.25 (107.13) Az Isteni és Végtelen Szellem nagy családjának szellemszemélyiségei örökre annak a feladatnak szentelték magukat, hogy Isten szeretetében és a Fiú könyörületességében segédkezzenek az idő és tér evolúciós világain élő minden értelmes teremtménynek. E szellemlények képezik azt az élő létrát, melyen a halandó ember az őskuszaságból a megdicsőülésig felkapaszkodhat.

9:8.26 (107.14) [Az Urantián közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos, akit a Nappalok Elődei bíztak meg azzal, hogy a Végtelen Szellem természetét és munkáját bemutassa.]

Az Urantia Könyv

10. írás

A paradicsomi Háromság

10:0.1 (108.1) AZ ÖRÖKKÉVALÓ Istenségek paradicsomi Háromsága teszi lehetővé az Atya megszabadulását a személyiség-abszolutizmusból. A Háromság tökéletesen társítja az Isten végtelenül személyes akaratának korlátlan kifejeződését az Istenség abszolútságával. Az Örökkévaló Fiú és a különféle, isteni eredetű Fiak az Együttes Cselekvővel és az ő világegyetemi gyermekeivel együtt hatékonyan gondoskodnak arról, hogy az Atya megszabaduljon ama korlátoktól, melyek egyébként az elsőségben, a tökéletességben, a változatlanságban, az örökkévalóságban, az egyetemességben, az abszolútságban és a végtelenségben rejlenek.

10:0.2 (108.2) A paradicsomi Háromság hatékonyan gondoskodik az Istenség örök természetének teljes kifejeződéséről és tökéletes kinyilatkoztatásáról. A Háromság Állandó Fiai hasonlóképpen lehetővé teszik az isteni igazságosság teljes és tökéletes kinyilatkoztatását. A Háromság nem más, mint Istenség-egység, és ezen egység örökmód azokon az abszolút alapokon nyugszik, melyeket a három eredeti, mellérendelt és egymás mellett létező személyiség, vagyis az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten isteni egysége alkot.

10:0.3 (108.3) Az örökkévalóság körének jelenlegi helyzetéből a végtelen múltba visszatekintve mindössze egyetlen elkerülhetetlen szükségszerűséget találhatunk a világegyetemi ügyekben, és ez a paradicsomi Háromság. Én a Háromságot olyannak tartom, amely elkerülhetetlen volt. Az idő múltját, jelenét és jövőjét szemlélve a világegyetemek teljes mindenségében semmi mást sem tekintek olyannak, amely elkerülhetetlen lett volna. A jelenlegi világmindenség, akár visszafelé, akár előre tekintve szemléljük is, elképzelhetetlen a Háromság nélkül. Ha adott a paradicsomi Háromság, akkor feltételezhetjük a minden dolgok megtételének egy választható lehetőségét vagy akár több különböző módját is, viszont az Atya, a Fiú és a Szellem Háromsága nélkül képtelenek vagyunk megérteni azt, hogy a Végtelen miként tudott háromszoros és mellérendelt megszemélyesülést megvalósítani az Istenség abszolút egy voltával szemben. Egyetlen más teremtési fogalom sem üti meg az abszolútság teljességének háromsági mércéjét, mely abszolútság az akarat szabadságának teljességével társuló Istenség-egységben rejlik, s amely akarati szabadság pedig az Istenség háromszoros megszemélyesülésének eredendő sajátja.

1. Az önmagát szétosztó Első Forrás és Középpont

10:1.1 (108.4) Úgy látszik, mintha az Atya, a múlt örökkévalóságában, az önmaga mélyreható szétosztásának eljárását léptette volna életbe. Az Egyetemes Atya önzetlen, szeretetteli és szerethető természetében eredendően van valami, ami arra készteti, hogy csak azokat a hatalmakat és hatásköröket tartsa magánál, melyek továbbadását vagy adományozását egyértelműen lehetetlennek tekinti.

10:1.2 (108.5) Az Egyetemes Atya ezalatt megvált önmaga mindazon részeitől, melyek az egyéb Teremtőknek vagy a teremtményeknek adományozhatók. Minden átruházható hatalmat és hatáskört átadott az ő isteni Fiainak és az ő társ-értelmeiknek. A saját világegyetemeik tekintetében minden átadható, az irányítási hatáskörökkel összefüggő előjogot átadott az ő Egyeduralkodó Fiainak. A helyi világegyetemi ügyekben minden egyes Felséges Teremtő Fiút olyan tökéletessé, hozzáértővé és meghatalmazottá tett, mint amilyen az Örökkévaló Fiú az eredeti és központi világegyetemben. Ajándékként, ténylegesen inkább adományként adta a személyiség birtoklásának méltóságát és szentségét, teljes önmagát és minden sajátosságát, mindent, amitől csak meg tudott válni, minden módon, minden korszakban, mindenütt és minden személy számára, és minden világegyetemnek, kivéve az ő központi lakhelyét.

10:1.3 (109.1) Az isteni személyiség nem önközéppontú; önmaga szétosztása és a személyiség megosztása az isteni szabad-akaratú sajátlényeg ismérve. A teremtmények az egyéb személyes teremtményekkel való közösséget keresik; a Teremtők az isteniségnek az ő világegyetemi gyermekeikkel való megosztására éreznek késztetést; a Végtelen személyisége úgy jelenik meg, mint az Egyetemes Atya, aki a lét valóságát és a sajátlényeg egyenlőségét megosztja két mellérendelt személyiséggel, az Örökkévaló Fiúval és az Együttes Cselekvővel.

10:1.4 (109.2) Az Atya személyiségére és isteni sajátosságaira vonatkozó tudást mi mindig is az Örökkévaló Fiú kinyilatkoztatásaitól függően értékeljük, mert amikor a teremtés együttes cselekedete végrehajtatott, amikor az Istenség Harmadik Személye személyiségi létet nyert és keresztülvitte az ő isteni szüleinek együttes elképzeléseit, akkor az Atya korlátlan személyiségként megszűnt tovább létezni. Az Együttes Cselekvő létrejöttével és a teremtés központi magjának anyagi megjelenésével bizonyos örök változások mentek végbe. Isten, mint abszolút személyiség magát az Örökkévaló Fiának adta. Az Atya így adományozza a „végtelenség személyiségét” az egyszülött Fiának, míg ketten együtt az ő örökkévaló egyesülésük „együttes személyiségét” adományozzák a Végtelen Szellemnek.

10:1.5 (109.3) Mindezen és más, a véges elme fogalmait meghaladó okok miatt túlságosan bonyolult dolog az emberi teremtménynek megértenie az Isten végtelen atya-személyiségét, kivéve azt, hogy ez egyetemesen megnyilvánul az Örökkévaló Fiúban, és a Fiúval egyetemesen tevékeny a Végtelen Szellemben.

10:1.6 (109.4) Lévén, hogy az Isten paradicsomi Fiai ellátogatnak az evolúciós világokra és ott néha halandói húsvér test alakban időznek, és mert ezen megtestesülések lehetővé teszik a halandó ember számára, hogy valamennyire ténylegesen is megismerje az isteni személyiség természetét és jellemét, ezért a bolygószférák teremtményeinek úgy kell tekinteniük e paradicsomi Fiak alászállásait, mint az Atyára, a Fiúra és a Szellemre vonatkozó hiteles és megbízható ismereteket.

2. Istenségi megszemélyesülés

10:2.1 (109.5) A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik attól a korlátlan szellemszemélyiségtől, ami a Fiú, viszont ezzel önmagát e Fiú Atyjává teszi és ezáltal végtelen képességekre tesz szert ahhoz, hogy az isteni Atyjává váljon minden későbbi megteremtett, meglényegített vagy egyéb módon megszemélyesített értelmes, saját akarattal bíró teremtmény-fajtának. Mint abszolút és korlátlan személyiség az Atya csakis úgy működhet, mint a Fiú és a Fiúval együtt, azonban mint személyes Atya továbbra is adományoz személyiséget az értelmes, saját akarattal bíró teremtmények különböző szinteken álló, különféle seregeinek, és szeretetteli közösségben mindörökké személyes kapcsolatokat tart fenn a világegyetemi gyermekeinek e hatalmas családjával.

10:2.2 (109.6) Miután az Atya a maga teljességét a Fia személyiségének adományozta, és amint ez az önadományozás teljesen és tökéletesen megfelel annak a végtelen hatalomnak és természetnek, mely így már az Atya-Fiú egyesülésben létezik, akkor ezen örök társak közösen olyan sajátosságokat és jegyeket adományoznak, melyek egy további, szintén őhozzájuk hasonló lényt alkotnak; és ezen együttes személyiség, a Végtelen Szellem teljesíti ki az Istenség öröktől való létezésen alapuló megszemélyesülését.

10:2.3 (110.1) A Fiú nélkülözhetetlen az Isten atyaságához. A Szellem nélkülözhetetlen a Második és a Harmadik Személy testvéri viszonyához. Legalább három személy szükséges egy személycsoporthoz, de ez csak a leggyengébb indok arra, hogy az Együttes Cselekvő elkerülhetetlenségét elhiggyük.

10:2.4 (110.2) Az Első Forrás és Középpont a végtelen atya-személyiség, a korlátlan forrás-személyiség. Az Örökkévaló Fiú a korlátlan személyiség-abszolút, azon isteni lény, aki úgy áll végig az időben és az örökkévalóságban, mint az Isten személyes természetének tökéletes kinyilatkoztatása. A Végtelen Szellem az együttes személyiség, az örökké tartó Atya-Fiú egyesülés különleges személyi következménye.

10:2.5 (110.3) Az Első Forrás és Középpont személyisége nem más, mint a végtelenség személyisége, kivonva belőle az Örökkévaló Fiú abszolút személyiségét. A Harmadik Forrás és Középpont személyisége pedig nem más, mint a felszabadult Atya-személyiség és az abszolút Fiú-személyiség egyesülésének végső összegződési következménye.

10:2.6 (110.4) Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem mind egyedi személy; egyikük sem másolat; mindegyikük eredeti; mindannyian egyesítettek.

10:2.7 (110.5) Egyedül az Örökkévaló Fiú tapasztalja meg az isteni személyiségi kapcsolatokat a maguk teljességében, annak tudatosságát, hogy egyszerre fia az Atyának és szülője a Szellemnek, valamint annak a tudatosságát, hogy isteni egyenlőségben van mind az Atya-őssel, mind a Szellem-társsal. Az Atya ismeri azt a tapasztalást, hogy olyan Fia van, aki ővele egyenlő, azonban az Atya nem ismer őst maga előtt. Az Örökkévaló Fiú rendelkezik a fiúi tapasztalással, felismeri a személyiségi elődöt és ezzel egyidejűleg tudatában van annak, hogy ő is közös őse a Végtelen Szellemnek. A Végtelen Szellem tudatában van a kettős személyiség-ősnek, de nem tölt be szülői szerepet egyetlen mellérendelt Istenség-személyiségnél sem. A Szellemmel az Istenség-megszemélyesülés öröktől való létezésen alapuló köre eléri a teljességet; a Harmadik Forrás és Középpont elsődleges személyiségei tapasztalás által fejlődők és szám szerint heten vannak.

10:2.8 (110.6) Az én származásom a paradicsomi Háromsághoz kötődik. Én úgy ismerem a Háromságot, mint egyesített Istenséget; tudom azt is, hogy az Atya, a Fiú és a Szellem létezik és a saját meghatározott személyiség-minőségükben cselekednek. Határozottan tudom, hogy nemcsak személyesen és együttesen cselekednek, hanem különféle csoportosulásokban is összehangolják működésüket, s így végül is hét különböző egyes és többes minőségben működnek. És mivel e hét társulás kimeríti az ilyen isteniségi összetételképzés minden lehetőségét, ezért elkerülhetetlen, hogy a világegyetem valóságai az értékek, a jelentéstartalmak és a személyiség hétféle változataként jelenjenek meg.

3. Az Istenség három személye

10:3.1 (110.7) Eltekintve attól, hogy csak egyetlen Istenség van, azért az Istenségnek három jól meghatározott és isteni megszemélyesülése létezik. Az embernek az isteni Igazítókkal való felruházása esetében az Atya azt mondta, hogy: „Alkossunk halandó embert a saját képünkre.” Az urantiai írásokban többször előfordul ez a hivatkozás a többes Istenség cselekedeteire és tevékenységére, mely világosan utal a három Forrás és Középpont létezésének és munkálásának felismerésére.

10:3.2 (110.8) Nekünk azt tanították, hogy a Fiú és a Szellem a Háromság közösségében ugyanolyan és egyenértékű kapcsolatot tart fenn az Atyával. Az örökkévalóságban és Istenségekként kétségkívül így is tesznek, viszont az időben és személyiségekként ettől bizonyosan eltérő természetű viszonyt tartanak fenn. A Paradicsomból kitekintve a világegyetemekre e viszonyok igen hasonlónak tűnnek, de mihelyt a tér területeiről nézzük azokat, már egészen különbözőnek látszanak.

10:3.3 (111.1) Az isteni Fiak valóban „Isten Szava”, azonban a Szellem gyermekei igazán „Isten Cselekedete”. Isten a Fiún keresztül szól és a Végtelen Szellemen keresztül cselekszik a Fiúval, míg minden világegyetemi tevékenységben a Fiú és a Szellem kiválón testvéries, úgy munkálkodnak, mint két egyenlő testvér, akik csodálattal és szeretettel viseltetnek nagyra becsült és istenien tisztelt közös Atyjuk iránt.

10:3.4 (111.2) Az Atya, a Fiú és a Szellem a természetüket tekintve bizonyosan egyenlők, létüket tekintve bizonyosan társak, viszont világegyetemi teljesítményükben félreismerhetetlen eltérések vannak, és amikor egyedül cselekednek, akkor az Istenség mindegyik személye nyilvánvalóan korlátozott az abszolútságában.

10:3.5 (111.3) Úgy tűnik, hogy az Egyetemes Atya, azt megelőzően, hogy a saját akaratából megvált a Fiút és a Szellemet alkotó személyiségtől, hatalomtól és sajátosságoktól, (bölcseleti nézőpontból vizsgálva) korlátlan, abszolút és végtelen Istenség. De egy ilyen elméleti Első Forrás és Középpont egy Fiú nélkül a szónak még a legszűkebb értelmében sem lenne az Egyetemes Atyának tekinthető; az atyaság nem igazi fiúi kapcsolat nélkül. Továbbá, az Atya, lévén, hogy a szó teljes értelmében abszolút volt, valamely örökkévalón távoli pillanatban egyedül kellett, hogy létezzen. Ő azonban ilyen magányos létet sohasem élt meg; a Fiú és a Szellem az Atyával közösen örökkévaló. Az Első Forrás és Középpont az Eredeti Fiú örökkévaló Atyja és a Fiúval együtt a Végtelen Szellem örökkévaló őse volt mindig is és az lesz mindig is.

10:3.6 (111.4) Megfigyeléseink szerint az Atya az abszolútságának minden közvetlen megnyilatkozásától tartózkodik, kivéve az abszolút atyaságot és az abszolút akaratot. Nem tudjuk, hogy vajon az akarat az Atya át nem ruházható sajátossága-e; csak annyit figyelhetünk meg, hogy nem vált meg az akarattól. Az ilyen végtelen akaratnak szükségképpen örökmód az Első Forrásban és Középpontban kell rejlenie.

10:3.7 (111.5) Az Egyetemes Atya azáltal, hogy abszolút személyiséget adományoz az Örökkévaló Fiúnak, megszabadul a személyiségi abszolutizmus béklyóitól, azonban e cselekedetével olyan lépést tesz, mely mindörökre megakadályozza őt abban, hogy személyiség-abszolútként egyedül cselekedjen. A társlétező Istenség — az Együttes Cselekvő — végleges megszemélyesítésével kialakul a három isteni személyiség háromsági egymásrautaltsága, mely az abszolút lényegű Istenségként való működés teljességéhez viszonyítva meghatározó jelentőségű.

10:3.8 (111.6) Isten a világegyetemek mindenségében lakozó összes személyiség Atya-Abszolútja. Az Atya személyesen abszolút a cselekvés szabadságában, viszont az idő és tér már megalkotott, megalkotás alatt álló és még meg nem alkotott világegyetemeiben az Atya nem érzékelhető abszolútnak a paradicsomi Háromságon kívüli teljes Istenségként.

10:3.9 (111.7) Az Első Forrás és Középpont a Havonán kívül a jelenségek világegyetemeiben a következőképpen működik:

10:3.10 (111.8) 1. Teremtőként, a Teremtő Fiakon, az unokáin keresztül.

10:3.11 (111.9) 2. Szabályozóként, a Paradicsom gravitációs középpontján keresztül.

10:3.12 (111.10) 3. Szellemként, az Örökkévaló Fiún keresztül.

10:3.13 (111.11) 4. Elmeként, az Együttes Teremtőn keresztül.

10:3.14 (111.12) 5. Atyaként, így szülői kapcsolatot tart fenn minden teremtménnyel az ő személyiségi körén keresztül.

10:3.15 (111.13) 6. Személyként, így szerte a teremtésrészekben közvetlenül cselekszik az ő kizárólagos szilánkjai révén — a halandó ember esetében a Gondolatigazítók által.

10:3.16 (111.14) 7. Teljes Istenségként, így kizárólag a paradicsomi Háromságban működik.

10:3.17 (112.1) Mindezen lemondásokat és hatáskör-átruházást az Egyetemes Atya teljesen önként vállalta. A mindenható Atya céltudatosan veti alá magát a világegyetemi hatáskörbeli korlátozásoknak.

10:3.18 (112.2) Úgy tűnik, hogy az Örökkévaló Fiú minden szellemi szempontból az Atyával egyként működik, eltekintve az Isten-szilánkok adományozásától és egyéb elő-személyes tevékenységektől. A Fiú nem azonosul közelebbről sem az anyagi teremtmények értelmi tevékenységeivel, sem pedig az anyagi világegyetemek energia-tevékenységeivel. Abszolútként a Fiú mint személy működik, és csakis a szellemi világegyetem területén tesz így.

10:3.19 (112.3) A Végtelen Szellem meglepően egyetemes és hihetetlenül változatos minden tettében. Tevékenysége kiterjed az elme, az anyag és a szellem szféráira is. Az Együttes Cselekvő az Atya-Fiú közösséget képviseli, de önmagaként is működik. Nem sok köze van a fizikai gravitációhoz, a szellemi gravitációhoz vagy a személyiségi körhöz, azonban minden egyéb világegyetemi tevékenységben többé-kevésbé részt vesz. A Végtelen Szellem ugyan nyilvánvalóan függ a három öröktől való létezésen alapuló és abszolút gravitációs szabályzástól, mégis úgy tűnik, hogy három felsőbb szintű felügyeletet gyakorol. E hármas képességét sokféleképpen használja az elsődleges térerők és energiák meghaladására, sőt láthatóan még azok semlegesítésére is, s e tevékenysége egészen az abszolútság legvégső határaiig terjed. Bizonyos helyzetekben e felügyeleti tevékenységei abszolút értelemben meghaladják még a mindenségrendi valóság elsődleges megnyilvánulásait is.

4. Az Istenség háromsági egyesülése

10:4.1 (112.4) Az összes abszolút társulás közül a paradicsomi Háromság (az első hármasegység) annyiban különleges, hogy az a személyes Istenség kizárólagos közössége. Isten Istenként kizárólag az Isten viszonylatában működik és azok számára, akik képesek megismerni Istent, viszont abszolút Istenségként csakis a paradicsomi Háromságban és csakis a világegyetemi teljesség viszonylatában működik.

10:4.2 (112.5) Az örökkévaló Istenség tökéletesen egyesített; mindazonáltal az Istenségnek van három tökéletesen egyedivé lett személye. A paradicsomi Háromság lehetővé teszi az Első Forrás és Középpont és az ő örökkévaló társai jellemvonásainak és végtelen hatalmának a maga teljes változatosságában való egyidejű kifejeződését, s ebben az egyidejű kifejeződésben mindezek mellett helyet kap az osztatlan Istenség világegyetemi működésének teljes isteni egysége is.

10:4.3 (112.6) A Háromság nem más, mint nem-személyes minőségben működő végtelen személyek társulása, de amely nem áll ellentétben a személyiséggel. Talán durva hasonlat, de egy apa, egy fiú és egy unoka alkothat olyan testületet, mely lehet nem-személyes, mindazonáltal alá van rendelve az ő személyes akaratuknak.

10:4.4 (112.7) A paradicsomi Háromság valóságos. Úgy létezik, mint az Atya, a Fiú és a Szellem Istenség-egyesülése; ugyanakkor az Atya, a Fiú vagy a Szellem közül bármelyik kettő működhet ugyanezen paradicsomi Háromság viszonylatában. Az Atya, a Fiú és a Szellem együttműködhet valamely nem-háromsági módon, de nem három Istenségként. Személyekként akaratuk szerint együttműködhetnek, azonban ez már nem a Háromság.

10:4.5 (112.8) Mindig emlékezzetek arra, hogy a Végtelen Szellem tevékenysége nem más, mint az Együttes Cselekvő működése. Az Atya és a Fiú benne, rajta keresztül és mint ő működik. Hasztalan volna azonban a Háromság rejtelmének feltárásával próbálkozni: három egyként és egyben, és egy kettőként és kettejük képviseletében.

10:4.6 (112.9) A Háromság oly szorosan kötődik a világegyetemi ügyek teljes köréhez, hogy az elszigetelt mindenségrendi események és személyiségi viszonyok teljességének értelmezésére irányuló próbálkozásaink során kénytelenek vagyunk számolni vele. A Háromság a mindenségrend minden szintjén működik, és a halandó ember a véges szinthez kötött; ennélfogva az embernek meg kell elégednie a Háromság azon véges fogalmával, hogy az Háromság.

10:4.7 (113.1) Mint húsvér testben élő halandóknak úgy kell tekintenetek a Háromságra, hogy az megfeleljen az egyéni megvilágosodottságotoknak és összhangban legyen az elmétek és a lelketek válaszaival. Igen keveset tudhattok meg a Háromság abszolútságáról, de amint a Paradicsom irányában felfelé emelkedtek, majd sokszor meglepve éltek meg a Háromság felsőségével és véglegességével, vagy akár abszolútságával kapcsolatos sorozatos kinyilatkoztatásokat és váratlan felfedezéseket.

5. A Háromság szerepkörei

10:5.1 (113.2) A személyes Istenségeknek vannak sajátosságaik, de aligha lenne következetes dolog azt állítani, hogy a Háromság is rendelkezik sajátosságokkal. Az isteni lények e közösségét helyesebb úgy tekinteni, mint amely feladatkörökkel rendelkezik, mint például az igazságszolgáltatás, a teljességi magatartásformák, az összehangolt cselekvés és a mindenségrendi felügyelet. E rendeltetések tevékenyen felsőbbek, véglegesek és (az Istenség határain belül) abszolútak, már ami a személyiség-érték összes élő valóságát illeti.

10:5.2 (113.3) A paradicsomi Háromság szerepeit nem egyszerűen csak az Atya nyilvánvaló isteniségi sajátságának és azon sajátos jegyeknek az összessége alkotja, melyek a Fiú és a Szellem személyes létezésében egyediek. A három paradicsomi Istenség Háromságot alkotó közössége új jelentéstartalmak, értékek, hatalmak és a világegyetemi kinyilatkoztatásra, cselekvésre és irányításra való képességek kifejlődését, meglényegülését és istenivé válását eredményezi. Az élő közösségek, az emberi családok, a társadalmi csoportok vagy a paradicsomi Háromság nem pusztán számtani összegzéssel lesz több. A csoport a benne rejlő lehetőségeket tekintve mindig messze több, mint az egyes alkotóelemek sajátosságainak egyszerű összege.

10:5.3 (113.4) A Háromság, mint Háromság, különleges magatartást tanúsít a múlt, a jelen és a jövő teljes világegyeteme iránt. A Háromság feladatköreit a legjobban a Háromság világegyetemi magatartásformáinak viszonylatában lehet vizsgálni. E magatartásformák egyidejűek és bármely elszigetelt helyzet vagy esemény vonatkozásában többszörösek lehetnek:

10:5.4 (113.5) 1. A végessel szemben tanúsított magatartás. A Háromság legnagyobb mértékű önkorlátozása nem más, mint a végessel szemben tanúsított magatartása. A Háromság nem személy, és a Legfelsőbb Lény sem a Háromság kizárólagos megszemélyesülése, azonban a Legfelsőbb tekinthető a Háromság erő-személyiség összpontosulásának legjobb közelítő fogalmaként, amit csak a véges teremtmények megérthetnek. Ennélfogva a Háromságot a véges viszonylatában néha úgy említjük, mint a Felsőség Háromságát.

10:5.5 (113.6) 2. Az abszonittal szemben tanúsított magatartás. A paradicsomi Háromság tekintettel van azokra a létszintekre, melyek a végesnél többek, de az abszolútnál kevesebbek, és e viszonyra néha úgy utalunk, mint a Véglegesség Háromságára. Sem a Végleges, sem a Legfelsőbb nem képviseli teljesen a paradicsomi Háromságot, viszont szűkebb értelemben és a saját szintjükön mindegyik láthatóan a Háromságot képviseli a tapasztalás által és a hatalomban való fejlődés elő-személyes korszakaiban.

10:5.6 (113.7) 3. A paradicsomi Háromság abszolút magatartása kapcsolódik az abszolút létezőkhöz és a teljes Istenség működésében csúcsosodik ki.

10:5.7 (113.8) A Háromsági Végtelen magába foglalja az Első Forrás és Középpont minden — akár istenivé nem tett, akár istenivé tett — hármasegységi viszonylatának összehangolt működését, és ennélfogva a személyiségek számára igen nehezen megragadható. A Háromság, mint végtelen szemlélésekor ne hagyjátok figyelmen kívül a hét hármasegységet; ezzel az értelmezési nehézségek egy része elkerülhető és bizonyos látszólagos ellentétek is részben feloldhatók.

10:5.8 (114.1) Én azonban nem ismerek olyan nyelvet, mely révén képes lennék a korlátolt emberi elme számára bemutatni a paradicsomi Háromság teljes igazságát és örök jelentőségét és a három, végtelen tökéletességű lény soha véget nem érő társulásának természetét.

6. A Háromság Állandó Fiai

10:6.1 (114.2) Az egész törvény az Első Forrásból és Középpontból ered; ő törvény. A szellemi törvényen alapuló irányítás a Második Forrás és Középpont lényegéhez tartozik. A törvény kinyilatkoztatása, az isteni rendelkezések kihirdetése és értelmezése a Harmadik Forrás és Középpont dolga. A törvény alkalmazása, az igazságosság a paradicsomi Háromság hatáskörébe tartozik és azt bizonyos, a Háromsághoz tartozó Fiak juttatják érvényre.

10:6.2 (114.3) Az igazságosság a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával együtt jár, viszont a jóság, a könyörületesség és az igazság azon isteni személyiségek világegyetemi segédkezése, akiknek Istenség-egyesülése a Háromságot alkotja. Az igazságosság nem az Atya, a Fiú vagy a Szellem magatartásformája. Az igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés eme személyiségeinek háromsági beállítottsága. A paradicsomi Istenségek egyike sem mozdítja elő magában az igazságszolgáltatást. Az igazságosság sohasem személyes magatartásforma; az mindig többes működés.

10:6.3 (114.4) A bizonyítékot, a méltányos megítélés (vagyis a könyörületességgel összhangban lévő igazságosság) alapját a Harmadik Forrás és Középpont személyiségei szolgáltatják, aki az Atya és a Fiú közös képviselője minden területen és a teremtésösszesség értelmes lényeinek elméi számára.

10:6.4 (114.5) Az ítélkezés, az igazságosság végső alkalmazása a Végtelen Szellem személyiségei által szolgáltatott bizonyítéknak megfelelően a Háromság Állandó Fiainak feladata, akik az egyesített Atya, Fiú és Szellem háromsági természetében osztozó lények.

10:6.5 (114.6) A Háromsági Fiak e csoportjába a következő személyiségek tartoznak:

10:6.6 (114.7) 1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.

10:6.7 (114.8) 2. A Nappalok Örökkévalói.

10:6.8 (114.9) 3. A Nappalok Elődei.

10:6.9 (114.10) 4. A Nappalok Tökéletességei.

10:6.10 (114.11) 5. A Nappalok Utódai.

10:6.11 (114.12) 6. A Nappalok Szövetségei.

10:6.12 (114.13) 7. A Nappalok Hűséges Követői.

10:6.13 (114.14) 8. Bölcsesség-tökéletesítők.

10:6.14 (114.15) 9. Isteni Tanácsosok.

10:6.15 (114.16) 10. Világegyetemi Ítélők.

10:6.16 (114.17) Mi a Háromságként működő három paradicsomi Istenség gyermekei vagyunk, s én történetesen e csoport tizedik osztályába, a Világegyetemi Ítélők közé tartozom. Ezen osztályok általános értelemben véve nem képviselik a Háromság magatartásformáját; ők az Istenség ezen együttes magatartásformáját csak a végrehajtói ítélkezés — az igazságosság — terén képviselik. A Háromság kifejezetten arra tervezte őket, hogy a kijelölt feladatukat pontosan ellássák, és a Háromságot csak azokban a feladatkörökben képviseljék, amelyekhez őket megszemélyesítette.

10:6.17 (115.1) A Nappalok Elődei és Háromság-eredetű társaik legfelsőbb szintű méltányossággal szolgáltatnak igazságot a hét felsőbb-világegyetem számára. A központi világegyetemben ilyen tevékenységi körök csak elméletileg léteznek; ott a méltányosság a tökéletességnek magától értetődően része, és a Havona-tökéletesség eleve kizárja az összhanghiány minden lehetőségét.

10:6.18 (115.2) Az igazságosság a pártatlanság közösségi eszméje; a könyörületesség pedig ennek személyes kifejeződése. A kegyelem a szeretet magatartásformája; a törvény működését a pontosság jellemzi; az isteni ítélkezés a pártatlanság lelke, mely mindig megfelel a Háromság igazságosságának, mely mindig eleget tesz az Isten isteni szeretetének. Amennyiben teljesen felfogjuk és tökéletesen megértjük a Háromság pártatlan igazságosságát és az Egyetemes Atya irgalmas szeretetét, akkor láthatjuk, hogy azok egybeesnek. De az ember ily teljességgel nem értheti meg az isteni igazságosságot. Ennélfogva a Háromságban, ahogy az ember láthatja, az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségei úgy igazodnak egymáshoz, hogy összehangolhassák a szeretetben és a törvényben való segédkezésüket az idő tapasztalás által fejlődő világegyetemeiben.

7. A Felsőség felügyelete

10:7.1 (115.3) Az Istenség Első, Második és Harmadik Személye a másik kettőhöz viszonyítva egyenlő, és egyek ők. „Az Úr, a mi Istenünk egy Isten.” Az örökkévaló Istenségek isteni Háromságában tökéletes a cél és egységes a kivitelezés. Az Atya, a Fiú és az Együttes Cselekvő igazán és istenien egy. Igazat mond az írás: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.”

10:7.2 (115.4) A halandó számára a dolgok véges szinten való megjelenését tekintve a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lényhez hasonlóan csakis a teljessel foglalkozik — a teljes bolygóval, a teljes világegyetemmel, a teljes felsőbb-világegyetemmel, a teljes nagy világegyetemmel. E teljességi magatartás azért létezhet, mert a Háromság az Istenség teljessége, és van még számos egyéb oka is.

10:7.3 (115.5) A Legfelsőbb Lény valamivel kevesebb és valamiben más, mint a véges világegyetemekben működő Háromság; de bizonyos határokon belül és a tökéletlen erő-megszemélyesülés jelen korszakában ezen evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját. Az Atya, a Fiú és a Szellem nem személyesen működik együtt a Legfelsőbb Lénnyel, azonban a jelen világegyetemi korszakban a Háromságként működnek vele együtt. Értjük, hogy hasonló viszonyban vannak a Véglegessel is. Gyakran sejtjük, hogy milyen is lesz a paradicsomi Istenségek és a Legfelsőbb Isten közötti személyes viszony, amikor ő végre kifejlődik, de mindezt igazán nem tudhatjuk.

10:7.4 (115.6) Szerintünk a Felsőség felügyelete nem teljesen kiszámítható. E megjósolhatatlanságot ezen felül bizonyos fejlődési hiányosság jellemzi, mely kétségkívül a Legfelsőbb nem teljes voltának és a paradicsomi Háromságra adott véges válasz nem teljes voltának ismertetőjegye.

10:7.5 (115.7) A halandói elme ekkor rögtön ezer és egy dolgot képzelhet — vészes természeti eseményeket, szörnyű baleseteket, borzalmas szerencsétlenségeket, fájdalmas betegségeket és világméretű csapásokat — és azt kérdezné, hogy vajon e megpróbáltatások kapcsolatba hozhatók-e a Legfelsőbb Lény valószínű működésének részét képező ismeretlen ténykedésekkel. Őszintén szólva, nem tudjuk; ebben nem igazán vagyunk biztosak. De azt megfigyeltük, hogy az idő múlásával mindeme bonyolult és többé-kevésbé megmagyarázhatatlan helyzetek mindig a világegyetemek jólétét és fejlődését szolgálják. Meglehet, hogy a Legfelsőbb rendeltetése és a Háromság felügyelete a létezés körülményeinek és az élet megmagyarázhatatlan megpróbáltatásainak összességét egy felsőbb értéket képviselő, jelentőségteljes minta szálai közé szövi.

10:7.6 (116.1) Isten fiaiként képesek vagytok felismerni a szeretet személyes magatartásformáját az Atya Isten minden cselekedetében. Viszont nem mindig lesztek képesek megérteni, hogy a paradicsomi Háromság világegyetemi cselekedetei közül mennyi válik a tér evolúciós világain élő halandó egyének javára. Az örökkévalóság előrehaladása során a Háromság cselekedetei egyszerre jelentőségteljesnek és körültekintőnek mutatkoznak, de az idő teremtményei számára nem mindig tűnnek ilyennek.

8. A Végesen túli Háromság

10:8.1 (116.2) A paradicsomi Háromságra vonatkozó számos igazság és tény még részlegesen is csak azáltal érthető meg, hogy felismerünk valamilyen, a végest meghaladó rendeltetést.

10:8.2 (116.3) Nem célszerű tárgyalni a Véglegesség Háromságának feladatköreit, de annyi azért talán felfedhető, hogy a Végleges Isten a Tapasztalattól Függetlenül Létezők által magába foglalt Háromság-megnyilatkozás. Azt kell hinnünk, hogy a világmindenség egyesítése a Végleges meglényegítő cselekedete és az valószínűleg tükrözi a paradicsomi Háromság abszonit felügyeletének bizonyos, de nem az összes szakaszát. A Végleges az abszonithoz fűződő viszonyát tekintve csak annyiban tekinthető a Háromság korlátozott megnyilvánulásának, amennyiben a Legfelsőbb részlegesen képviseli a Háromságot a végeshez fűződő viszonyában.

10:8.3 (116.4) Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem bizonyos értelemben a teljes Istenség alkotó személyiségei. Egyesülésük a paradicsomi Háromságban és a Háromság abszolút rendeltetése egyenértékű a teljes Istenség szerepkörével. Az Istenség e teljessége a végest és az abszonitot egyaránt meghaladja.

10:8.4 (116.5) Jóllehet a paradicsomi Istenségek egyetlen személye sem tölti be külön-külön az Istenség-megnyilvánulási lehetőségek teljes körét, hármójuk együtt azonban már igen. Úgy tűnik, hogy legalább három végtelen személy szükséges a teljes Istenség — az Istenségi Abszolút — elő-személyes és öröktől való létezésen alapuló kibontakozási lehetőségének megelevenítéséhez.

10:8.5 (116.6) Személyként ismerjük az Egyetemes Atyát, az Örökkévaló Fiút és a Végtelen Szellemet, viszont én személyesen nem ismerem az Istenségi Abszolútot. Az Atya Istent szeretem és imádom; az Istenségi Abszolútot tisztelem és becsülöm.

10:8.6 (116.7) Egyszer jártam egy olyan világegyetemben, ahol a lények egy bizonyos csoportja azt tanította, hogy a véglegességet elért lények az örökkévalóságban végső soron arra rendeltettek, hogy az Istenségi Abszolút gyermekei legyenek. Én azonban nemigen tudom elfogadni a véglegesrendűek jövőjét övező rejtélynek e feloldását.

10:8.7 (116.8) A Végleges Testület egyebek mellett magába foglalja az idő és tér azon halandóit, akik minden olyan szempontból elérték a tökéletességet, ami csak az Isten akaratához köthető. Teremtményként és a teremtményi lehetőségek korlátain belül ők teljesen és igazán ismerik az Istent. S miután megtalálták az Istent, mint az összes teremtmény Atyját, e véglegességet elért lényeknek valamikor a véges-feletti Atya keresésére kell indulniuk. De e keresés egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell ragadniuk a paradicsomi Atya végleges sajátosságainak és jellemének abszonit természetét. Az örökkévalóságban majd elválik, hogy ez elérhető-e vagy sem, mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy még ha a véglegességet elért lények meg is ragadják az isteniség véglegességét, valószínűleg akkor is képtelenek lesznek elérni az abszolút Istenség végleges-feletti szintjeit.

10:8.8 (116.9) Talán lehetséges, hogy a véglegességet elért lények részlegesen elérjék az Istenségi Abszolútot, de még ha így lesz is, az örökkévalóságok örökkévalóságában az Egyetemes Abszolút kérdése továbbra is izgatni fogja, zavarba hozza és ámulatba ejti majd a véglegességet elért, felemelkedő és fejlődő lényeket és kihívást fog jelenteni számukra, mert érzékeljük, hogy az Egyetemes Abszolút mindenségrendi kapcsolatainak kifürkészhetetlensége az anyagi világegyetemek és azok szellemi irányításának folyamatos kiterjedésével arányosan növekszik.

10:8.9 (117.1) Csak a végtelenség fedheti fel az Atya-Végtelent.

10:8.10 (117.2) [Ennek az írásnak az összeállítását egy, az uverszai székhelyű Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján működő Világegyetemi Ítélő hitelesítette.]

Az Urantia Könyv

11. írás

A Paradicsom Örök Szigete

11:0.1 (118.1) A PARADICSOM a világegyetemek mindenségének örökkévaló középpontja és az Egyetemes Atyának, az Örökkévaló Fiúnak, a Végtelen Szellemnek és az ő isteni mellérendeltjeiknek és társaiknak lakóhelye. E központi Sziget a mindenségrendi valóság leghatalmasabb szervezett égiteste az egész világmindenségben. A Paradicsom egyaránt anyagi szféra és szellemi lakhely. Az Egyetemes Atya teljes értelmes teremtésösszessége anyagi lakóhelyeken lakozik; ennélfogva az abszolút irányító-központnak szintén anyaginak, szigorúan valóságosnak kell lennie. Újból megismételjük, hogy a szellemi dolgok és a szellemi lények valóságosak.

11:0.2 (118.2) A Paradicsom anyagi szépségét a fizikai tökéletességének mértéke adja; az Isten Szigetének nagysága megmutatkozik a lakosainak nagyszerű értelmi teljesítményében és elmebéli fejlettségében; a központi Sziget dicsősége megnyilvánul az isteni szellemszemélyiség végtelen képességében — az élet fényében. Azonban e nagyszerű együttes szellemi szépségének és csodáinak mélységei az anyagi teremtmények véges elméjének felfogóképességét messze meghaladják. Az isteni lakóhely dicsőségét és szellemi ragyogását a halandó képzelet nem képes megragadni. A Paradicsom öröktől fogva van; sem feljegyzések, sem hagyományok nem utalnak a központi Fény és Élet Szigetének eredetére.

1. Az isteni székhely

11:1.1 (118.3) A világegyetemi területek igazgatásában a Paradicsom sokféle célt szolgál, de a teremtménylények számára elsődlegesen úgy létezik, mint az Istenség lakóhelye. Az Egyetemes Atya személyes jelenléte az Istenségek csaknem kör alakú, de nem gömbszerű lakóhelye felső felszínének kellős közepén lakozik. Az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétét közvetlenül körbeveszi az Örökkévaló Fiú személyes jelenléte, míg mindkettőjüket a Végtelen Szellem leírhatatlan dicsősége övezi.

11:1.2 (118.4) Isten e központi és örök lakóhelyen lakozik, mindig is itt lakozott és mindörökké itt is fog lakozni. Eddig mindig itt találtuk őt és mindig is itt fogjuk találni. Az Egyetemes Atya mindenségrendi értelemben a világegyetemek mindenségének középpontjában összpontosul, szellemileg ott személyesül meg és földrajzi értelemben ott lakozik.

11:1.3 (118.5) Mi tökéletesen ismerjük az Egyetemes Atyához vezető legrövidebb utat. Ti nem vagytok képesek valami sokat megérteni az isteni székhelyről, mert az oly távol esik tőletek és a közbenső tér oly hatalmas, viszont azok, akik képesek felfogni ezen óriási távolságokat, azok oly bizonyossággal és szó szerint éppúgy ismerik Isten helyzetét és székhelyét, ahogyan ti tudjátok azt, hogy hol van New York, London, Róma vagy Szingapúr, mely városoknak jól meghatározható és földrajzilag behatárolható az elhelyezkedése az Urantián. Ha ügyes hajósok vagytok, akinek hajója, térképei és iránytűje is van, akkor könnyen megtalálhatjátok e városokat. Hasonlóképpen, ha lenne időtök és megfelelő közlekedési eszközötök, ha szellemi értelemben felkészültek lennétek és meglenne a szükséges útmutatás is, akkor mindez világegyetemről világegyetemre és körről körre vezérelne benneteket, s a csillagos tereken keresztül egyre beljebb haladnátok, míg végül ott állnátok az Egyetemes Atya szellemi dicsőségének központi ragyogásában. Az úthoz szükséges minden dologgal ellátva éppúgy lehetséges megtalálnotok az Isten személyes jelenlétét a minden dolgok középpontjában, mint amilyen könnyű megtalálnotok távoli városokat a bolygótokon. Az, hogy ti e helyeken esetleg még nem jártatok, még semmiben sem érvényteleníti azok valóságát vagy tényleges létezését. Az, hogy oly kevés világegyetemi teremtmény találta meg Istent a Paradicsomon, még semmiben sem érvényteleníti az ő létezésének valóságát vagy az ő szellemi személyének ténylegességét a minden dolgok középpontjában.

11:1.4 (119.1) Az Atya mindig e központi helyen található. Ha elmozdulna onnan, akkor általános zűrzavar alakulna ki, mert a teremtés végeiből kiinduló gravitációs erővonalak őbenne tartanak össze e székhely-központban. Ha végigkövetjük a személyiség-kört vissza a világegyetemeken keresztül vagy ha követjük a felemelkedő személyiségeket amint befelé, az Atyához utaznak; ha végigkövetjük az anyagi gravitációs erővonalakat az alsó-Paradicsomra vagy ha követjük a mindenségrendi térerő megújuló körfolyamatait; ha végigkövetjük a szellemi gravitáció erővonalait az Örökkévaló Fiúig vagy ha követjük az Isten paradicsomi Fiainak befelé haladását; ha felvázoljuk az elme-köröket vagy ha követjük a sok billiónyi mennyei lényt, akik a Végtelen Szellemből származnak — tehát akkor e megfigyelések révén vagy akár mindezen összes megfigyelés révén is közvetlenül visszajutunk az Atya jelenlétéhez, az ő központi lakóhelyéhez. Itt az Isten személyesen, szó szerint és ténylegesen jelen van. Az ő végtelen lényéből áramlanak az élet, az energia és a személyiség bőséges folyamai az összes világegyetemhez.

2. Az Örök Sziget természete

11:2.1 (119.2) Mivel ti most érkeztek el oda, hogy érzékelhessétek annak az anyagi világegyetemnek a hatalmas voltát, melyet a csillagászati helyzetetekből, a csillagok rendszerében elfoglalt térbeli helyzetetekből egyáltalán észlelhettek, számotokra is nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy ilyen roppant nagy anyagi világegyetemnek rendelkeznie kell egy megfelelő és méltó középponttal, egy olyan központi résszel, mely illik az anyagi területek és élőlények nagy és kiterjedt teremtésösszessége egyetemes Urának méltóságához és határtalanságához.

11:2.2 (119.3) Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.

11:2.3 (119.4) A méretekben megmutatkozó eltérés, mely összefügg az állandó helyzetével és azzal, hogy a Sziget északi végén nagyobb mértékű térerő-energia túlnyomás tapasztalható, lehetővé teszi, hogy abszolút irányítás legyen gyakorolható a világmindenség felett.

11:2.4 (119.5) A központi Sziget földrajzilag három működési területre osztható:

11:2.5 (119.6) 1. Felső-Paradicsom.

11:2.6 (119.7) 2. Külső-Paradicsom.

11:2.7 (119.8) 3. Alsó-Paradicsom.

11:2.8 (119.9) A Paradicsom azon felszínét, melyet személyiség-tevékenységek töltenek ki, felső oldalnak, ennek ellentétes felszínét pedig alsó oldalnak nevezzük. A Paradicsom külső pereme olyan tevékenységeknek szolgál helyszínéül, melyek nem kifejezetten személyesek vagy nem-személyesek. Úgy tűnik, hogy a Háromság a meghatározó a személyes vagy felső síkon, míg a Korlátlan Abszolút az alsó vagy személytelen síkon. A Korlátlan Abszolútot mi nemigen tekintjük személynek, azonban ezen Abszolút működési tér-jelenlétét az alsó-Paradicsomon összpontosulónak gondoljuk.

11:2.9 (120.1) Az örök Sziget egyetlen anyagiasult alakból áll — valóságos állandósult rendszerekből. A Paradicsom valódi anyaga olyan térpotenciál egynemű szerveződése, mely a világegyetemek széles mindenségében sehol máshol nem található meg. A különböző világegyetemekben többféle néven ismeretes, és a nebadoni melkizedekek régóta úgy nevezik, hogy abszolútum. E paradicsomi forrásanyag nem élő és nem is holt; ez az Első Forrás és Középpont eredeti nem-szellemi kifejeződése; ez a Paradicsom, és a Paradicsomnak nincs másodpéldánya.

11:2.10 (120.2) Nekünk úgy tűnik, hogy az Első Forrás és Középpont a mindenségrendi valóság összes abszolút kibontakozási lehetőségét a Paradicsomra összpontosította, mint azon eljárásának részét, mellyel megszabadította önmagát is a végtelenség jelentette korlátoktól, azzal a módszerrel, ahogy lehetővé teszi a végtelent el nem érő, sőt tér-idő jellegű teremtést. Ebből azonban még nem következik, hogy a Paradicsom csak azért tér-idő korlátolt lenne, mert a világegyetemek mindensége ilyen sajátosságokat mutat. A Paradicsom idő nélkül létezik és nincs térbeli elhelyezkedése sem.

11:2.11 (120.3) Durva közelítésben: a tér láthatóan éppen az alsó-Paradicsom alól ered; az idő pedig éppen a felső-Paradicsom felettről. Az idő, ahogy azt ti értelmezitek, nem a paradicsomi létezés jellemzője, bár a központi Sziget létpolgárai teljesen tudatában vannak az események nem-idő jellegű sorozatának. A mozgás nem a Paradicsomban rejlik; a mozgás akarati lényegű. Viszont a távolság fogalma, beleértve még az abszolút távolság fogalmát is, igen bő jelentéstartalommal telik meg, ha a viszonylagos paradicsomi helyekre alkalmazzuk. A Paradicsom nem-tér jellegű; ennélfogva annak területei abszolútok és ezért sokféleképpen használhatók a halandói elme fogalmait meghaladó területeken.

3. A Felső-Paradicsom

11:3.1 (120.4) A felső-Paradicsomon három nagy tevékenység-szféra van, mégpedig az Istenség-jelenlét, a Legszentebb Szféra és a Szent Terület. Az Istenségek jelenlétét közvetlenül övező kiterjedt vidéket a Legszentebb Szféraként különítik el, és rendeltetése szerint az istenimádatra, a háromság elérésére és a felsőbb szellemi fejlődésre szolgál. E körzetben nincsenek sem anyagi szerkezetek, sem tisztán értelmi teremtésrészek; ott ezek nem létezhetnek. Nincs értelme azzal próbálkoznom, hogy az emberi elme számára bemutassam a Paradicsom Legszentebb Szférájának isteni természetet és csodálatraméltó nagyságát. E terület teljes mértékben szellemi, és ti majdnem teljes mértékben anyaglényegűek vagytok. A tisztán szellemi valóság a tisztán anyagi lény számára kétségtelenül nem-létező dolog.

11:3.2 (120.5) Bár a Legszentebb területén nincs fizikai anyagivá lényegülés, azonban a Szentföld-övezetekben bőségesen van emléktárgy a ti anyagi napjaitokból és még több ilyen dolog van a külső-Paradicsom történelmi emlékterületein.

11:3.3 (120.6) A Szent Terület, a külső vagy tartózkodási terület hét egyközepű körzetre oszlik. A Paradicsomot néha „az Atya Házának” nevezik, mert ez az ő örökkévaló tartózkodási helye, és e hét körzetet gyakran úgy nevezik, mint „az Atya paradicsomi házai”. A belső vagy első körzetet a történetesen a Paradicsomon lakozó paradicsomi létpolgárok és a Havona honosai foglalják el. A következő vagy második körzet az idő és tér hét felsőbb-világegyeteméből származó őslakosok szállásterülete. E második körzet egy része hét óriási darabra oszlik, mely az evolúciós fejlődési világegyetemekből származó szellemlények és felemelkedő teremtmények paradicsomi otthona. Ezen övezetek mindegyike kizárólag egy-egy adott felsőbb-világegyetem személyiségeinek jólétét és fejlődését szolgálja, de az itt rendelkezésre álló lehetőségek csaknem végtelen mértékben meghaladják a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem támasztotta igényeket.

11:3.4 (121.1) A Paradicsomnak mind a hét övezete olyan további tartózkodási egységekre tagolódik, melyek egymilliárd megdicsőült egyed munkacsoportjainak biztosítanak szállásterületet. Ezer ilyen egység alkot egy osztályt. Százezer osztály kitesz egy gyülekezetet. Tízmillió gyülekezet alkot egy gyűlést. Egymilliárd gyűlés kitesz egy nagyegységet. Ez az összegzés folytatható a második, harmadik, és így tovább egészen a hetedik nagyegységig. Hét nagyegység alkotja a főegységet, és hét főegység kitesz egy felsőbb-egységet; és ezen összegződés hetesével sorra kiteszi a felsőbb-, a nagyfelsőbb-, a mennyei-, a felsőbbmennyei- és végül a legfelsőbb-egységet. De még ez sem használja ki teljesen a rendelkezésre álló teret. A Paradicsomon elfoglalt tartózkodási helyek ezen elképesztően nagy száma, mely a ti fogalmaitokat meghaladja, jóval kevesebb mint egy százalékát teszi ki a Szent Területen e célra kijelölt területnek. Még bőven van hely azoknak, akik úton vannak befelé, s még azok számára is, akik a Paradicsomra való felkapaszkodást csak az örökkévaló jövőben fogják megkezdeni.

4. A Külső-Paradicsom

11:4.1 (121.2) A központi Sziget hirtelenül ér véget a peremnél, de a mérete oly hatalmas, hogy ezen éles szög viszonylag észrevehetetlen bármely véges, zárt területről nézzük is. A Paradicsom külső felszínét részben azok a be- és kilépőmezők foglalják el, melyeket a szellemszemélyiségek különféle csoportjai vesznek igénybe. Mivel a nem-kitöltött tér-körzetek csaknem érintik e peremet, ezért a Paradicsomra irányuló minden személyiség-szállítmány e vidékeken ér földet. A szállító szupernáfok vagy másfajta térutazók sem a felső-, sem az alsó-Paradicsomot nem közelíthetik meg.

11:4.2 (121.3) A Hét Tökéletes Szellem személyes hatalmi és hatásköri székhelyei a Szellem hét szféráján vannak, melyek a Fiú ragyogó éggömbjei és a Havona-világok belső köre között a Paradicsomot övezve helyezkednek el a térben, de a Hét Tökéletes Szellem térerő-összpontosító parancsnokságot is fenntart a Paradicsom peremén. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító itteni, lassan keringő jelenléte annak a hét átvivő-állomásnak a telepítési helyét jelzi, melyekből bizonyos paradicsomi energiák áramlanak a hét felsőbb-világegyetembe.

11:4.3 (121.4) Itt, a külső-Paradicsomon találhatók a Teremtő Fiaknak adott hatalmas, történelmi és látnoki kiállítási területek, melyeket az idő és tér helyi világegyetemeinek szenteltek. Jelenleg éppen hétbillió ilyen történelmi emlékhely van használatban vagy előkészületben, de mindezek együttesen is csak mintegy négy százalékát teszik ki a peremterület e célra kijelölt részének. Bizonyítani tudjuk, hogy e hatalmas tartalékok olyan teremtésrészekhez tartoznak, melyek egykor majd a jelenleg ismert és lakott hét felsőbb-világegyetem határain kívül fognak elhelyezkedni.

11:4.4 (121.5) A Paradicsomnak azon része, melyet a már létező világegyetemek használatára jelöltek ki, csak egy és négy százalék közötti arányban foglalt, míg az említett tevékenységekhez rendelt terület legalább egymilliószor nagyobb annál, mint amennyire e célból ténylegesen szükség lenne. A Paradicsom elég nagy ahhoz, hogy közel végtelen számú teremtésrésszel összefüggő tevékenységnek adjon helyt.

11:4.5 (121.6) De ezen túl hasztalan lenne minden további erőfeszítés, mely a Paradicsom tündökletességének a számotokra való bemutatására irányulna. Várnotok kell, és a várakozás közben emelkednetek kell, mert igazság van abban, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, és a halandó ember elméjében sem jelentek meg ama dolgok, melyeket az Egyetemes Atya azoknak készített, akik az idő és tér világain a húsvér testben eltöltött életet túlélik”.

5. Az Alsó-Paradicsom

11:5.1 (122.1) Az alsó-Paradicsomot illetően csak annyit tudunk, amennyi már kinyilatkoztatott; ott személyiségek nem tartózkodnak. Egyáltalán semmi köze sincs a szellemi értelmek dolgaihoz, és az Istenségi Abszolút sem működik ott. Annyit közöltek velünk, hogy minden fizikaienergia- és mindenségrendierő-kör az alsó-Paradicsomról ered, és annak felépítése a következő:

11:5.2 (122.2) 1. A Háromság telephelye alatt közvetlenül, az alsó-Paradicsom központi részében található az ismeretlen és ki nem nyilatkoztatott Végtelenség-körzet.

11:5.3 (122.3) 2. E Körzetet egy meg nem nevezett terület övezi szorosan.

11:5.4 (122.4) 3. Az alsó felület külső peremeit a leginkább a térpotenciállal és a térerő-energiával összefüggésbe hozható területrész tölti ki. E hatalmas elliptikus térerő-központ tevékenységei egyetlen hármasegység ismert rendeltetéseként sem azonosíthatók, azonban úgy tűnik, hogy a tér elsőfajú erő-töltése ezen a területen összpontosul. E központ három egyközepű, elliptikus körzetből áll: a legbelső magához a Paradicsomhoz tartozó térerő-energiai tevékenységek góca; a legkülső valószínűleg a Korlátlan Abszolút feladatköreivel azonosítható, viszont a középkörzet térműködéseiben nem vagyunk biztosak.

11:5.5 (122.5) Úgy tűnik, hogy e térerő-központ belső körzete egyfajta óriási szívként működik, melynek lüktetése áramokat küld a fizikai tér legkülső határaira. Irányítja és módosítja a térerő-energiákat, de nem ez hajtja azokat. Ezen elsődleges térerő valóságos nyomás-jelenléte határozottan nagyobb a paradicsomi középpont északi végénél mint a déli vidékeken; ez egyenletesen érzékelhető különbség. Úgy tűnik, hogy a tér gyűjtőerője a déli részen áramlik be és az északi részen áramlik ki egy olyan ismeretlen keringési rendszer működésének részeként, melynek rendeltetése a térerő-energia ezen alapvető formájának szétterjesztése. Időről időre észlelhetők kelet-nyugati nyomáskülönbségek is. E körzetből kisugárzó térerők nem érzékenyek a megfigyelhető fizikai gravitációra, viszont mindig engedelmeskednek a paradicsomi gravitációnak.

11:5.6 (122.6) A térerő-központ középkörzete szorosan körbefogja ezt a területet. E középkörzet nyugvónak tűnik eltekintve attól, hogy háromütemű rendben tágul és húzódik össze. E lüktetések leggyengébbike kelet-nyugat irányú, a következő észak-déli irányú, míg a legerősebb lüktetés minden irányban tapasztalható, s ez egyfajta általános kiterjedés és visszahúzódás. E középső terület rendeltetését eddig még nem igazán sikerült meghatározni, azonban bizonyosan köze van a térerő-középpont belső és külső körzete közötti ellentétes mozgáshoz. Sokan úgy hiszik, hogy a középkörzet azon középtér- vagy nyugalmi körzeteknek a szabályozórendje, melyek a világmindenség egymást követő térszintjeit elválasztják, de ezt semmilyen bizonyíték vagy kinyilatkoztatás nem támasztja alá. E következtetés abból az ismeretből ered, hogy e középső terület valamiképpen kapcsolatban van a világmindenség nemkitöltött-térbeli rendjének működésével.

11:5.7 (122.7) A külső körzet a legnagyobb és a legtevékenyebb a nem azonosított térpotenciál három egyközepű és elliptikus öve közül. E terület elképzelhetetlen tevékenységek színtere, olyan kiáradások központi csomópontja, melyek a tér minden irányában kifelé haladnak egészen a hét felsőbb-világegyetem legkülső határaiig, sőt azon túl is, hogy kiterjedjenek a teljes külső tér hatalmas és felfoghatatlan területeire is. E tér-jelenlét teljes mértékben személytelen, eltekintve attól, hogy bizonyos nem világos módon láthatólag közvetve válaszol a végtelen Istenségek akaratára és rendelkezéseire, amikor ők a Háromságként cselekednek. Úgy gondoljuk, hogy ez a Korlátlan Abszolút tér-jelenlétének központi összpontosulása, a paradicsomi középpontja.

11:5.8 (123.1) Úgy tűnik, hogy a térerő minden formája és az energia minden szakasza körökbe van kötve; átjárják a világegyetemeket és meghatározott útvonalakon visszatérnek. Viszont a Korlátlan Abszolút megelevenített körzetének kiáradásai esetében úgy tűnik, hogy vagy egy kifelé vagy pedig egy befelé mutató irányultság érvényesül — de sohasem egyidejűleg. E külső körzet roppant nagy méretekben, korszakos hosszúságú körökben lüktet. Egy kicsivel több mint egymilliárd urantiai évig e középpont térerője kifelé irányul; ezután hasonló időtartamig befelé. E középpont térerő megnyilvánulásai egyetemesek; a teljes betölthető térre kiterjednek.

11:5.9 (123.2) Az összes fizikai térerő, energia és anyag valójában egy. Minden térerő-energia eredetileg az alsó-Paradicsomról indult ki és egyszer majd oda is tér vissza, miután térkörét befutotta. Azonban a világegyetemek mindenségének energiái és anyagi szerveződései a jelenlegi megjelenési állapotukat tekintve nem mind az alsó-Paradicsomról származnak; a tér az anyag és az elő-anyag többféle formája számára az anyaméhet jelenti. Bár a paradicsomi térerő-középpont külső körzete tér-energiák forrása, azonban a tér nem innen ered. A tér nem erő, energia vagy erőtér. E körzet lüktetései nem felelősek a tér lélegzéséért sem, viszont e körzet bejövő és kimenő szakaszai tartják az ütemet a tér kétmilliárd éves tágulási-összehúzódási körfolyamataival.

6. A tér lélegzése

11:6.1 (123.3) A tér lélegzésének tényleges működési rendjét nem ismerjük; pusztán annyit figyelhetünk meg, hogy az egész tér váltakozva hol összehúzódik, hol kiterjed. Ez érinti mind a kitöltött tér vízszintes kiterjedését, mind pedig a ki nem töltött tér függőleges kiterjedéseit, melyek a Paradicsom feletti és alatti hatalmas tér-tárolókban léteznek. Ha megpróbálnátok elképzelni e tér-tárolók alakját, akkor egy homokóra-formára kellene gondolnotok.

11:6.2 (123.4) Amikor a kitöltött tér vízszintes kiterjedése tágul, akkor a ki nem töltött tér függőleges kiterjedése összehúzódik, és viszont. A kitöltött és a ki nem töltött tér az alsó-Paradicsom alatt torkollik egymásba. Mindkétféle tér átalakító szabályozó-csatornákon áramlik át, ahol a különböző változások következtében a mindenségrend összehúzódási és tágulási körei során a kitölthető tér ki nem tölthetővé alakul és viszont.

11:6.3 (123.5) A „ki nem töltött” tér jelentése: nincs kitöltve a kitöltött térben tudvalevőleg jelen lévő erőkkel, energiákkal, erőterekkel és jelenlétekkel. Nem tudjuk, hogy vajon a függőleges (tároló) tér örökös szerepe-e az, hogy egyensúlyban tartsa a vízszintes (világegyetemi) teret; nem tudjuk, hogy van-e teremtői szándék a ki nem töltött teret illetően; valójában igen keveset tudunk a tér-tárolókról, pusztán annyit tudunk, hogy léteznek, és láthatóan egyensúlyban tartják a világegyetemek mindenségének tér-tágulási-összehúzódási köreit.

11:6.4 (123.6) A tér-lélegzés köreinek mindegyik szakasza egy kicsit több mint egymilliárd urantiai évig tart. Az egyik szakaszban a világegyetemek tágulnak; a következőben pedig összehúzódnak. A kitöltött tér jelenleg a kiterjedési szakasz középpontjához közelít, míg a ki nem töltött tér az összezsugorodási szakasz közepe felé halad, és ismereteink szerint mindkét tér-kiterjedés felső határa jelenleg és elvileg körülbelül egyenlő távolságra esik a Paradicsomtól. A ki nem töltött tér tárolói éppen most függőleges irányban terjednek ki a felső-Paradicsom fölött és az alsó-Paradicsom alatt, miközben a világegyetem kitöltött tere vízszintesen kifelé terjeszkedik a külső-Paradicsom felől egészen a negyedik külső térszinten túlra.

11:6.5 (124.1) Egymilliárd urantiai évig tart a tér-tárolók összehúzódása, mialatt a világmindenség és a teljes vízszintes tér erő-tevékenységei tágulnak. Így kevéssel több mint kétmilliárd urantiai év szükséges a teljes tágulási-összehúzódási körhöz.

7. A Paradicsom térműködései

11:7.1 (124.2) A tér a Paradicsom egyik felszínén sem létezik. Ha valaki egyenesen „feltekintene” a Paradicsom felső felszínéről, akkor nem „látna” mást, mint a ki nem töltött tér kifelé vagy befelé irányuló mozgását, mely tér jelenleg éppen befelé áramlik. Tér nem érintkezik a Paradicsommal; kizárólag a nyugalmi középtér-körzetek lépnek kapcsolatba a központi Szigettel.

11:7.2 (124.3) A Paradicsom a kitöltött és a ki nem töltött tér között elhelyezkedő viszonylagos nyugalmi állapotú körzetek ténylegesen mozdulatlan magja. Földrajzilag e körzetek a Paradicsom viszonylagos meghosszabbításának tűnnek, azonban valószínűleg van valamilyen mozgás bennük. Igen keveset tudunk ezekről, de annyit megfigyeltünk, hogy e csökkent térmozgású körzetek választják el a kitöltött és a ki nem töltött teret. Léteztek egykor hasonló körzetek a kitöltött tér szintjei között, azonban ezek mostanra már kevésbé nyugalmi jellegűek.

11:7.3 (124.4) A teljes tér függőleges metszete valamennyire hasonlít a máltai kereszt alakjára, ahol is a vízszintes karok jelképezik a kitöltött (világegyetemi) teret, a függőleges karok pedig a ki nem töltött (tároló) teret. A négy kar közötti területrész valahogy úgy választja el a karokat, ahogyan a középtéri körzetek elkülönítik a kitöltött és a ki nem töltött teret. E nyugalmi középtéri körzetek a Paradicsomtól távolodva egyre nagyobb és nagyobb méreteket öltenek, és lényegében körbeveszik az egész tér határait, valamint teljesen magukba zárják mind a tér-tárolókat, mind pedig a kitöltött tér teljes vízszintes kiterjedését.

11:7.4 (124.5) A tér nem a Korlátlan Abszolúton belüli, abszolútat el nem érő feltétel, nem is annak jelenléte, és nem is a Végleges működése. Ez a Paradicsom adománya, és úgy tartjuk, hogy a nagy világegyetem és az összes külső vidék terét ténylegesen a Korlátlan Abszolút ősi térpotenciálja tölti ki. A külső-Paradicsom közvetlen közeléből indulva a kitöltött tér vízszintesen terjed ki a negyedik külső térszinten át egészen a világmindenség határain túlra, ám hogy meddig, azt nem tudjuk.

11:7.5 (124.6) Ha elképzeltek egy véges, ám felfoghatatlanul nagy V-alakú síkot, mely merőlegesen áll mind a felső-, mind az alsó-paradicsomi felszínre, s a csúcsa majdnem érinti a külső-Paradicsomot, majd e síkot képzeletben a Paradicsom körül elliptikus pályán körbeforgatjátok, akkor annak forgása nagyjából szemlélteti a kitöltött tér térfogatát.

11:7.6 (124.7) Bármely adott világegyetemi helyszín vonatkozásában a vízszintes térnek van egy felső és egy alsó korlátja. Ha valaki az Orvonton síkjához képest merőlegesen eléggé el tud távolodni akár felfelé, akár lefelé, akkor elérheti a kitöltött tér felső vagy alsó határát. A világmindenség ismert kiterjedésein belül e határok a Paradicsomtól való távolsággal egyre kijjebb és kijjebb kerülnek; a tér sűrűsödik, mégpedig valamivel gyorsabban, mint a teremtés síkja, a világegyetemek összessége.

11:7.7 (125.1) A térszintek közötti viszonylagos nyugalmi körzetek, mint például a hét felsőbb-világegyetemet az első külső térszinttől elválasztó körzet, nyugalmi tér-működésű, óriási méretű, elliptikus területek. Ezek a körzetek választják el a Paradicsom körül szabályozott rendben száguldó hatalmas galaxisokat. Képzeljétek el az első külső térszintet, ahol számtalan világegyetem van formálódóban, mint a Paradicsom körül keringő hatalmas galaxis-folyamot, melyet felül és alul a nyugalmi középtér-körzetek fognak közre, és amelynek belső és külső határait a viszonylag nyugalmas térkörzetek jelölik ki.

11:7.8 (125.2) A térszint tehát egyfajta elliptikus mozgási területként működik, melyet minden oldalról viszonylagos mozdulatlanság vesz körül. A mozgás és a nyugalom ezen összefüggései a mozgással szembeni csökkent ellenállású görbült térsávot alkotnak, melyet mindenhol mindenségrendi térerő és kilépő energia követ, amint a Paradicsom Szigete körül örökkön keringenek.

11:7.9 (125.3) A világmindenség eme váltakozó körzetkiosztása és a galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező és azzal ellentétes irányban haladó áramlása hozzájárul azon fizikai gravitáció egyensúlyba jutásához, melynek rendeltetése a gravitációs nyomás oly mérvű felerősödésének megelőzése, mely elindítaná a szétesési és szétszóródási folyamatokat. Ez az elrendezés ellengravitációs hatású, és fékezi az egyébként veszélyes sebességeket.

8. Paradicsomi gravitáció

11:8.1 (125.4) Az elkerülhetetlen gravitációs vonzás a teljes tér összes világegyetemének minden világára erőteljes hatással van. A gravitáció a Paradicsom fizikai jelenlétének erős szorítása. A gravitáció a mindenható füzér, melyre azok a fénylő csillagok, ragyogó napok és forgó szférák vannak felfűzve, melyek az örökkévaló Isten egyetemes fizikai ékességét jelentik, mely örökkévaló Isten maga a minden dolog, aki kitölt minden dolgot, és akiben minden dolog fennáll.

11:8.2 (125.5) Az abszolút anyagi gravitáció középpontja és góca a Paradicsom Szigete, melyet a Havona körül keringő sötét gravitációs testek egészítenek ki, és amelyet a felső és alsó tér-tárolók tartanak egyensúlyban. Az alsó-Paradicsomról származó minden ismert kiáradás egyenletesen és pontosan válaszol a világmindenség elliptikus térszintjei végtelen köreiben működő központi gravitációs vonzásra. A mindenségrendi valóság minden ismert formájában fellelhető az idő-görbületnek, a kör-irányultságnak és a nagy elliptikus forgásnak a sajátsága.

11:8.3 (125.6) A tér nem érzékeny a gravitációra, de annak kiegyenlítőjeként működik. A térpárna nélkül az égitesteket robbanások sora rázkódtatná. A kitöltött tér is gyakorol ellengravitációs hatást a fizikai vagy egyenes irányú gravitációra; a tér ténylegesen semlegesíteni tudja az effajta gravitációs hatást, még ha késleltetni nem is képes azt. Az abszolút gravitáció a Paradicsom gravitációja. A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az energia vagy az anyag villamos állapotának sajátossága; jelen van a központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben és a külső világegyetemekben, bárhol, ahol megfelelő anyagkeletkezés zajlott le.

11:8.4 (125.7) A mindenségrendi térerő, a fizikai energia, a világegyetemi erőtér számos formája és a különféle anyagiasulások alapvetően háromféle, bár nem tökéletesen elkülönült választ mutatnak a Paradicsom gravitációjára:

11:8.5 (126.1) 1. Előgravitációs szakaszok (térerő). Ez a térpotenciál egyedivé válásának első lépése, ahol a térpotenciál a mindenségrendi térerő valamilyen elő-energia formájába alakul át. Ez az állapot megfelel a tér elsőfajú erő-töltése fogalmának, melyet néha tiszta energiának vagy szegregátának neveznek.

11:8.6 (126.2) 2. Gravitációs szakaszok (energia). A tér erő-töltésének átalakulását a Paradicsom erőszervezőinek tevékenysége okozza. Ez a Paradicsom gravitációjának vonzására érzékeny energiarendszerek megjelenését jelzi. E kilépő energia eredetileg semleges, ám a további átalakulások folytán úgynevezett negatív és pozitív sajátosságokat mutat. E szakaszokat ultimátának nevezzük.

11:8.7 (126.3) 3. Utógravitációs szakaszok (világegyetemi erőtér). E szakaszban az energia-anyag válaszol az egyenes irányú gravitáció szabályozására. A központi világegyetemben e fizikai rendszerek háromszoros szerveződésűek és triáta névvel jelölik őket. Ezek az idő és a tér teremtésrészeinek nagyhatású alaprendszerei. A felsőbb-világegyetemek fizikai rendszereit a világegyetemi erőtér-irányítók és társaik hozzák mozgásba. Ezen anyagi szerveződések kettős felépítésűek és gravita néven ismeretesek. A Havona körül keringő sötét gravitációs testek sem nem triáták, sem pedig graviták, és vonzóerejük mindkét fizikai gravitációs forma, azaz az egyenes irányú és az abszolút gravitáció sajátosságait egyaránt mutatja.

11:8.8 (126.4) A térpotenciál nem vesz részt semmiféle gravitációs kölcsönhatásban. A Paradicsom ezen elsődleges sajátsága nem tényleges szintű valóság, de ez az őse minden viszonylagos, működési nem-szellemi valóságnak — minden térerő-energia megnyilvánulásnak, és az erőtér és az anyag mindenfajta szerveződésének. A térpotenciál fogalmát nehéz lenne meghatározni. Nem valami olyasmit jelent, ami a tér őse; jelentése inkább a téren belül létező erőkre és megnyilvánulási lehetőségekre utal. Közelítőleg úgy tekinthető, mint a Paradicsomról kiáradó abszolút hatások és kibontakozási lehetőségek összessége, mely a Korlátlan Abszolút térjelenlétét alkotja.

11:8.9 (126.5) A Paradicsom az abszolút forrása és az örök gócpontja minden energia-anyagnak a világegyetemek mindenségében. A Korlátlan Abszolút a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete. A Korlátlan Abszolút egyetemes jelenléte egyenértékűnek tűnik a gravitációs kiterjedés lehetséges végtelenségével, a Paradicsomi jelenlét rugalmas feszültségének fogalmával. E fogalom révén könnyebb megértenünk azt a tényt, hogy minden a Paradicsom irányába, befelé vonzódik. E szemléltetés eléggé erőltetett, de azért hasznos. Azt is megmagyarázza, hogy a gravitáció miért hat lehetőleg mindig a tömegre merőleges síkban, mely jelenség egyszersmind jelzi a Paradicsom és az azt körülvevő teremtésrészek különböző kiterjedéseit.

9. A Paradicsom különlegessége

11:9.1 (126.6) A Paradicsom különleges annyiban, hogy az minden szellemszemélyiség számára az elsődleges eredet területe és a beteljesülés végleges célja. Igaz ugyan, hogy a helyi világegyetemek alacsonyabb rendű szellemlényei közül nem az összesnek rendeltetési célja a Paradicsom elérése, de azért a Paradicsom ettől még az összes anyagfeletti személyiség vágyának tárgya marad.

11:9.2 (126.7) A Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja; nem része az egyetemes teremtésnek, még csak az örökkévaló Havona világegyetemnek sem igazán alkotja részét. A központi Szigetre egyszerűen csak úgy utalunk, mint amely az isteni világegyetemhez tartozik, de valójában nem ez a helyzet. A Paradicsom örökkévaló, páratlan létező valóság.

11:9.3 (127.1) A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-lehetőségét úgy, mint a Paradicsomot. Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút. Tehát az Atya így vetítette ki a valóságot két tényleges szakaszban — a személyesben és a nem-személyesben, a szellemiben és a nem-szellemiben. Az ezek közötti feszültség, az Atya és a Fiú által véghez vitt cselekedet mellett megjelenő akarat hozta létre az Együttes Cselekvőt és az anyagi világok és szellemi lények központi világegyetemét.

11:9.4 (127.2) Amikor a valóság szétválik a személyesre és a nem-személyesre (az Örökkévaló Fiúra és a Paradicsomra), akkor már aligha helyénvaló „Istenségnek” hívni azt, ami nem-személyes, hacsak nem valamilyen korlátozott értelemben tesszük. Az Istenség cselekedeteinek energia- és anyagi tükröződései aligha nevezhetők Istenségnek. Az Istenség sok olyat hozhat létre, amely nem Istenség, és a Paradicsom nem Istenség; és nem is tudatos, ahogyan e fogalmat a halandó ember egyáltalán értelmezni tudja.

11:9.5 (127.3) A Paradicsom nem őse egyetlen lénynek vagy élő entitásnak sem; a Paradicsom nem teremtő. A személyiség és az elme-szellem viszonyok átvihetők, de a minta nem. A minták nem tükröződések; a minták másodpéldányok — másolatok. A Paradicsom a minták abszolútja; a Havona pedig a lehetségesek megjelenése a ténylegességben.

11:9.6 (127.4) Az Isten székhelye központi és örökkévaló, dicsőséges és eszményi. Az ő otthona minden világegyetemi központi világ számára a szépséges minta; és az ő közvetlen lakásának központi világegyeteme minden világegyetem számára a mintát jelenti az eszményképek, a szerveződés és a végleges beteljesülés terén.

11:9.7 (127.5) A Paradicsom minden személyiségi tevékenység egyetemes központja és minden erőtér- és energia-megnyilatkozás forrás-közepe. Minden, ami valaha csak volt vagy ma van, vagy holnap lesz, az mind az örökkévaló Istenek központi lakhelyéből jött vagy jön, vagy fog jönni. A Paradicsom a középpontja a teremtésösszességnek, az a forrása az összes energiának, és az a helyszíne minden személyiség elsődleges eredetének.

11:9.8 (127.6) Végső soron a halandók számára a legfontosabb dolog az örök Paradicsomot illetően az a tény, hogy az Egyetemes Atya tökéletes lakóhelye az Isten halandó, anyagi fiai halhatatlan lelkeinek valós és roppant távoli úti célja, azon fiakról van szó, akik az idő és tér evolúciós világainak felemelkedő teremtményei. Minden, Istent ismerő halandó, aki eljegyezte magát az Atya akaratának megcselekedését jelentő életpályával, már neki is indult annak a véges-végtelen paradicsomi útnak, melyet az isteniség keresése és a tökéletesség elérése jellemez. És amint az ilyen, állati eredetű lények ott állnak majd a Paradicsomon az Istenek előtt éppen olyan mérhetetlenül nagy számban, mint ahányan most vannak, lévén, hogy a tér alsóbb szféráiból emelkedtek fel, bizony akkor e teljesítmény nem jelent majd mást, mint annak a szellemi átalakulásnak a valóságát, mely a felsőség határait övezi.

11:9.9 (127.7) [Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődei által e feladattal megbízott Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia Könyv

12. írás

A világegyetemek mindensége

12:0.1 (128.1) AZ EGYETEMES Atya tágas teremtésösszességének kiterjedése jóval meghaladja a véges felfogóképesség határait; a világmindenség óriási méretei még a rendembeliek fogalmait is meghaladják. A halandói elme azonban sokat megismerhet a világegyetemek tervéről és elrendezéséről; megtudhattok valamennyit a fizikai szerveződésükről és a csodálatos igazgatásukról; sok ismeretet szerezhettek az idő hét felsőbb-világegyetemét és az örökkévalóság központi világegyetemét lakó értelmes lények különféle csoportjairól.

12:0.2 (128.2) Elvben, azaz az örök képességet és lehetőséget tekintve, az anyagi teremtést végtelennek vesszük, mivel az Egyetemes Atya ténylegesen végtelen, de a teljes anyagi teremtés tanulmányozásakor és megfigyelésekor megállapíthatjuk, hogy az bármely adott időpontban korlátozott, jóllehet a ti véges elmétek számára mindez viszonylag határtalan, gyakorlatilag korlátlan.

12:0.3 (128.3) A fizikai törvény tanulmányozásából és a csillagos terek megfigyeléséből eredő meggyőződésünk szerint a végtelen Teremtő mindenségrendi kifejeződése még nem kézzelfoghatóan végleges, és a Végtelen mindenségrendi kibontakozási lehetőségének nagy része még mindig önmagában áll és megnyilatkozatlan. A teremtett lények számára a világmindenség talán közel véglegesnek tűnik, de messze van még a befejezéstől; az anyagi teremtésnek még mindig vannak fizikai határai, és az örökkévaló cél tapasztalásban kibontakozó kinyilatkoztatása még mindig folyamatban van.

1. A világmindenség térszintjei

12:1.1 (128.4) A világegyetemek mindensége nem végtelen mező, határtalan kocka vagy korlátlan kiterjedésű kör; egyértelműen kiterjedésekkel bír. A fizikai szerveződés és igazgatás törvényei egyértelműen alátámasztják, hogy a teljes térerő-energia és anyag-erőtér halmaz végeredményben mint téregység, mint szervezett és összehangolt egész működik. Az anyagi teremtés megfigyelhető viselkedése egy véges határokkal bíró fizikai világegyetem létére szolgáltat bizonyítékot. Egy egyszerre körön visszatérő és határozott végességű világegyetem létéhez az az általunk jól ismert tény szolgáltatja a végső bizonyságot, hogy az alapenergia minden formája a paradicsomi gravitáció soha meg nem szűnő és abszolút vonzásának engedelmeskedve a világmindenség térszintjeinek görbült pályáin át áramlik oda-vissza.

12:1.2 (128.5) A világmindenség egymást követő térszintjei alkotják a kitöltött térnek — a már megszervezett és részben lakott vagy még megszervezendő és lakottá alakítandó teljes teremtésnek — a nagy övezeteit. Ha a világmindenség nem olyan elliptikus térszintek sorozatából állna, melyek egyre kisebb mértékben állnak ellen a mozgásnak, s amely térszintek viszonylag nyugodt körzetekkel váltakoznak, akkor szerintünk a mindenségrendi energiák egy része a végtelenbe tartana, egyenesen ki az úttalan térbe; azonban sehol sem találkozunk ilyen viselkedésű térerővel, energiával vagy anyaggal; ezek mindig a nagy térpályák útjait követve, befelé haladnak.

12:1.3 (129.1) A Paradicsomról kifelé, a kitöltött tér vízszintes kiterjedésében haladva a világmindenség hat egyközepű, elliptikus zárt görbében, a központi Szigetet körülvevő térszintekben nyilvánul meg:

12:1.4 (129.2) 1. A központi világegyetem — a Havona.

12:1.5 (129.3) 2. A hét felsőbb-világegyetem.

12:1.6 (129.4) 3. Az első külső térszint.

12:1.7 (129.5) 4. A második külső térszint.

12:1.8 (129.6) 5. A harmadik külső térszint.

12:1.9 (129.7) 6. A negyedik és legkülső térszint.

12:1.10 (129.8) A Havona, a központi világegyetem, nem idő-teremtmény; ez öröklétű. E soha nem kezdődő, soha nem végződő világegyetem egymilliárd fenséges tökéletességű szférából áll és mindezt hatalmas, sötét gravitációs testek veszik körül. A Havona középpontjában helyezkedik el az egyhelyben álló és abszolút értelemben állandósult helyzetű Paradicsom Szigete, melyet a huszonegy égitestje vesz körbe. A sötét gravitációs testeknek a központi világegyetem pereme körül keringő hatalmas tömegei miatt e központi teremtésrész tömegmennyisége nagyban meghaladja a nagy világegyetem hét övezetének teljes ismert tömegét.

12:1.11 (129.9) A Paradicsom-Havona rendszer, az örök Szigetet körülvevő örökkévaló világegyetem alkotja a világmindenség tökéletes és örökkévaló magját; mind a hét felsőbb-világegyetem és a külső tér minden tájéka meghatározott pályákon kering a paradicsomi égitestek és a Havona-szférák óriási központi halmaza körül.

12:1.12 (129.10) A hét felsőbb-világegyetem nem elsődleges fizikai szerveződés; határai sehol sem választanak szét csillagködöt, és nem is szelnek át helyi világegyetemet, elsődleges teremtési egységet sem. Az egyes felsőbb-világegyetemek pusztán a szervezett és részben lakott Havona-utáni teremtésnek a körülbelül hetedét kitevő térrajzi halmazát képezik, és mindegyik nagyjából egyenlő számú helyi világegyetemet foglal magába és nagyjából egyenlő mennyiségű teret tartalmaz. Helyi világegyetemetek, a Nebadon, a hetedik felsőbb-világegyetem, az Orvonton egyik, viszonylag újabb teremtésrésze.

12:1.13 (129.11) A nagy világegyetem a jelenlegi szervezett és lakott teremtésrész. A mintegy hétbillió lakott bolygónyi halmozott evolúciós megnyilvánulási lehetőséggel rendelkező hét felsőbb-világegyetem alkotja, nem is említve a központi teremtés örök szféráit. E durva becslés azonban nem veszi figyelembe az épített, igazgatási szférákat, és nem foglalja magába a még szervezetlen világegyetemek távol eső csoportjait. A nagy világegyetem jelenlegi kimunkálatlan széle, egyenetlen és befejezetlen pereme a teljes csillagtérkép iszonyúan rendezetlen állapotával együtt azt sugallja a csillagok tanulmányozóinak, hogy még maga a hét felsőbb-világegyetem is befejezetlen. Ha belülről, az isteni középpontból bármely irányba kifelé haladunk, előbb-utóbb elérjük a szervezett és lakott teremtés legkülső határait; elérkezünk a nagy világegyetem legkülső határaihoz. És épp a legkülső határ közelében, e nagyszerű teremtés egyik távoli sarkában éli eseménydús létét a ti helyi világegyetemetek.

12:1.14 (129.12) A külső térszintek. Messze kint a térben, a hét lakott felsőbb-világegyetemtől roppant nagy távolságban hatalmas és hihetetlenül nagy erőkörök és anyagiasuló energiakörök kialakulása zajlik. A hét felsőbb-világegyetem energiakörei és ezen erő-tevékenységet mutató óriási külső övezet között egy viszonylag nyugodt térkörzet helyezkedik el, melynek kiterjedése változó, átlagosan azonban mintegy négyszázezer fényévnyire tehető. E térkörzetekben nincs csillagköd — mindenségrendi felhő. E jelenségeket nálunk tanulmányozók nem tudnak biztosat afelől, hogy a hét felsőbb-világegyetemet körülvevő, viszonylagos nyugalmi körzetben létező térerőknek mi a pontos rendeltetése. De mintegy félmillió fényévvel a jelenlegi nagy világegyetem peremén túl megfigyelhetünk egy, a terjedelmében és erősségében már több mint huszonötmillió fényévnyi, hihetetlen energiaműködési körzetet. E hatalmas, energiát adó erőkerekek az első külső térszintben helyezkednek el, abban a mindenségrendi működésű folytonos övben, mely a teljes ismert, szervezett és lakott teremtést körülveszi.

12:1.15 (130.1) E vidékeken túli tevékenységek nagyságrendje még ezt is meghaladja, ugyanis az uverszai fizikusok már korán bizonyítékokat találtak az első külső térszintben folyó jelenségek legkülső tartományán több mint ötvenmillió fényévvel túl zajló térerő megnyilvánulásokra. Mindezek a megnyilvánulások kétségkívül arra engednek következtetni, hogy folyamatban van a világmindenség második külső térszintje anyagi teremtésrészeinek szervezése.

12:1.16 (130.2) A központi világegyetem az örökkévalóság teremtése; a hét felsőbb-világegyetem az idő teremtése; a négy külső térszint rendeltetése kétségkívül a teremtés véglegességének előidézése-kibontakoztatása. Vannak olyanok is, akik úgy tartják, hogy a Végtelen a végtelenségtől eltekintve sohasem nyilvánulhat meg teljesen; ezért feltételeznek egy további, eddig még kinyilvánítatlan teremtést a negyedik, legkülső térszinten túl, egy talán örökké táguló, soha véget nem érő, végtelen világegyetemet. Nincs elméletünk arra nézve, hogy hogyan lehet korlátozni akár a Teremtő végtelenségét, akár a teremtés lehetséges végtelenségét, de létének és igazgatásának módjából kiindulva a világmindenséget úgy tekintjük, mint amely korlátokkal bír, amelynek külső széleit a nyílt tér határokkal veszi körül és korlátozza.

2. A Korlátlan Abszolút területe

12:2.1 (130.3) Amikor az urantiai csillagászok az egyre nagyobb teljesítményű távcsöveiken át a külső tér titokzatos távolságait vizsgálják és megfigyelik a majdnem számtalan fizikai világegyetem csodálatos fejlődését, észre kell venniük, hogy valójában a Világmindenség Építészei kifürkészhetetlen terveinek nagyszerű munkálását szemlélik. Az igaz, hogy vannak bizonyítékaink, melyek valamiféle paradicsomi személyiségi hatások meglétére utalnak itt-ott azokban az óriási energia-megnyilvánulásokban, melyek e külső vidékeket ma jellemzik, nagyobb rálátással azonban a hét felsőbb-világegyetem külső határain túlnyúló téregységek általában a Korlátlan Abszolút területét alkotóknak tekinthetők.

12:2.2 (130.4) Bár az emberi szem segítség nélkül csupán két-három csillagködöt képes érzékelni az Orvonton felsőbb-világegyetem határain túl, azonban a távcsöveitek a kialakulóban lévő fizikai világegyetemek szó szerint sok millióját tárják fel. A ma létező távcsövekkel megfigyelhető csillagos terek többsége az Orvontonban van, viszont fényképészeti eljárások alkalmazása révén a nagyobb távcsövek képesek messze a nagy világegyetem határain túlra, a külső tér tájékaiba behatolni, oda, ahol tömérdek világegyetem áll szervezés alatt. És még további sok millió világegyetem található a jelenlegi eszközeitekkel vizsgálható tartományokon túl is.

12:2.3 (130.5) A nem is olyan távoli jövőben az új távcsövek nem kevesebb mint 375 millió új galaxist fognak a csodálkozó urantiai csillagászok szeme elé tárni a messzi külső térből. Ezzel egy időben e nagyteljesítményű távcsövek azt is kimutatják majd, hogy azok az elszigetelt világegyetemek, melyeket korábban a külső térhez tartozónak hittek, valójában az Orvonton csillagrendszertani egységébe tartoznak. A hét felsőbb-világegyetem még mindig növekedik; mindegyikük peremterülete fokozatosan tágul; az új csillagködök egyensúlyi állapotba kerülése és szerveződése folyamatos; és az urantiai csillagászok által galaxison túlinak tartott némely csillagköd valójában az Orvonton szegélyéhez tartozik és velünk együtt utazik.

12:2.4 (131.1) Az uverszai csillagászat-hallgatók azt figyelik meg, hogy a nagy világegyetemet csillag- és bolygóhalmazok sorozatának olyan ősei veszik körül, melyek az egymásra következő külső világegyetemekből álló egyközepű gyűrűkként teljesen körülölelik a jelenleg lakott teremtésrészt. Az uverszai fizikusok számításai szerint e külső, még felderítetlen vidékek energia- és anyagtartalma már most sokszorosan felülmúlja a hét felsőbb-világegyetemben meglévő teljes anyagtömeget és energiatartalmat. Tudomásunk szerint a mindenségrendi erőnek a külső térszintekben zajló átalakulása a paradicsomi erőszervezők működését jelzi. Tudjuk azt is, hogy mindezen erők az ősei a nagy világegyetemet jelenleg mozgásban tartó fizikai energiáknak. Az orvontoni erőtér-irányítóknak azonban semmi közük sincs e távoli teremtésrészekhez, és az ott jelenlévő energia-megnyilvánulásoknak sincs kapcsolatuk a szervezett és lakott teremtésrészek erőtér-köreivel.

12:2.5 (131.2) Igen keveset tudunk a külső tér elképesztően nagy léptékű jelenségeinek horderejéről. A jövő még nagyobb teremtésének folyamata zajlik most. Megfigyelhetjük roppant terjedelmét, észlelhetjük kiterjedését és érzékelhetjük fenséges méreteit, de különben nem tudunk sokkal többet e teremtésrészekről, mint az urantiai csillagászok. Amennyire mi tudjuk, sem emberi rendű anyagi lények, sem angyalok, sem más szellemteremtmények nincsenek jelen a csillagködökből, napokból és bolygókból álló külső gyűrűben. E távoli terület kívül esik a felsőbb-világegyetemi kormányzatok fennhatóságán és igazgatásán.

12:2.6 (131.3) Szerte az Orvontonban úgy gondolják, hogy egy újfajta teremtés van folyamatban, a világegyetemek valamely rendjének kell az összeálló Végleges Testület jövőbeni tevékenységei színterévé válnia; és ha a feltevéseink helyesek, akkor a vég nélküli jövő mindannyiotok számára ugyanazt a lenyűgöző látványt tartogatja, mint amelyet a vég nélküli múlt nyújtott őseiteknek és elődeiteknek.

3. Világegyetemi gravitáció

12:3.1 (131.4) Az erő-energia minden formájára — legyen az anyagi, elmei vagy szellemi — egyaránt hatnak azok a vonzások, azok az egyetemes jelenlétek, melyeket gravitációnak nevezünk. A személyiség szintén érzékeny a gravitációra — az Atya kizárólagos körére; bár e kör kizárólag az Atyához tartozik, azonban ő a többi körből sem marad ki; az Egyetemes Atya végtelen és ő a világmindenségben mind a négy abszolút-gravitációs körben hat:

12:3.2 (131.5) 1. Az Egyetemes Atya személyiség-gravitációja.

12:3.3 (131.6) 2. Az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációja.

12:3.4 (131.7) 3. Az Együttes Cselekvő elme-gravitációja.

12:3.5 (131.8) 4. A Paradicsom Szigetének mindenségrendi gravitációja.

12:3.6 (131.9) E négy kör nem kapcsolódik az alsó-paradicsomi erőközponthoz; ezek nem erő-, energia- vagy erőtér-körök. E körök abszolút jelenléti körök és Istenhez hasonlóan függetlenek az időtől és a tértől.

12:3.7 (132.1) Ezzel kapcsolatban érdemes feljegyezni néhányat azok közül az uverszai megfigyelések közül, melyeket az elmúlt néhány ezer év során a gravitációkutatók testületei végeztek. E szakértői munkacsoport a világmindenség különböző gravitációs rendszereivel kapcsolatban az alábbi következtetésekre jutott:

12:3.8 (132.2) 1. Fizikai gravitáció. A kutatók, miután közelítőleg kiszámították a nagy világegyetem teljes fizikai gravitációs képességét, aprólékos munkával összevetették ezt az eredményt a jelenleg működő teljes abszolút gravitációs jelenlét becsült értékével. E számítások szerint a nagy világegyetem teljes gravitációs hatása csak igen kis részét képezi a Paradicsom becsült gravitációs vonzásának, ha a számításokat a világegyetemi anyag alapvető fizikai egységeinek gravitációs válaszára alapozzuk. E kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a központi világegyetem és az azt körülvevő hét felsőbb-világegyetem a Paradicsom abszolút-gravitációs vonzási tevékenységének jelenleg csupán mintegy öt százalékát köti le. Más szóval: a teljesség figyelembevételével elvégzett számítások szerint a Paradicsom Szigetének eleven mindenségrendi-gravitációs tevékenysége kilencvenöt százalékban a jelenlegi szervezett világegyetemek határain túl lévő anyagi rendszerek szabályozására fordítódik. E számítások mind az abszolút gravitációra vonatkoznak; az egyenes irányú gravitáció kölcsönhatás jellegű jelenség, mely csak a tényleges paradicsomi gravitáció ismerete alapján számítható ki.

12:3.9 (132.3) 2. Szellemi gravitáció. E kutatók ugyanezzel az összehasonlító becslési és számszerűsítő eljárással meghatározták a szellem-gravitáció jelenlegi működésképességét és a Független Hírvivőkkel és más szellemszemélyiségekkel együttműködve megállapították a Második Forrás és Középpont hatásos szellem-gravitációjának összességét. Igen tanulságos megemlíteni, hogy az eredmények szerint a nagy világegyetemi szellem-gravitációs jelenlét tényleges és hatásos értéke nagyjából megegyezik azzal az értékkel, melyet a működő szellem-gravitáció jelenlegi teljes mértékének tartanak. Más szóval: a teljességi elmélet alapján elvégzett számítások szerint az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációjának gyakorlatilag az egésze jelenleg működőként figyelhető meg a nagy világegyetemben. Ha ezek az eredmények megbízhatók, akkor feltételezhetjük, hogy a külső térben kialakuló világegyetemek jelenleg teljes egészében nem-szellemiek. Ha ez igaz, akkor elégséges magyarázatul szolgál arra, hogy a szellemmel felruházott lények miért tudnak oly keveset vagy egyáltalán semmit ezekről az óriási energia-megnyilvánulásokról azon kívül, hogy a jelenségek fizikai léte tényének tudatában vannak.

12:3.10 (132.4) 3. Elme-gravitáció. Az összehasonlító számításokhoz használható ugyanezen alapelvek alkalmazásával vizsgálták e szakértők az elme-gravitáció létének és megnyilvánulásának kérdését. A becsült elme-egységet három anyagi és három szellemi elmefajta átlagolásával számították ki, bár az elme-gravitáció becsléséhez szükséges alapegység meghatározásánál zavaró tényezőnek bizonyult az erőtér-irányítók és segítőik elmefajtája. A teljességi elmélet alapján nem ütközött komoly nehézségekbe a Harmadik Forrás és Középpont elme-gravitációs működésképességének becslése. Noha az eredmények ezúttal nem olyan egyértelműek, mint a fizikai és a szellemi gravitáció esetében, azért viszonylag tanulságosak, sőt izgalmasak. E kutatók levezetése szerint az Együttes Cselekvő értelmi vonzására adott elme-gravitációs válasznak nagyjából a nyolcvanöt százaléka ered a ma létező nagy világegyetemben. Ez arra enged következtetni, hogy a külső tér teremtésrészeiben jelenleg zajló, megfigyelhető fizikai tevékenységekhez elmeműködés is kapcsolódhat. Bár ez a becslés valószínűleg igen messze van a pontos értéktől, elvileg egyezik azon meggyőződésünkkel, hogy jelenleg értelmes erőszervezők irányítják a világegyetemi evolúciót a nagy világegyetem mostani külső határain túli térszintekben. Akármilyen is a természete ennek a feltételezett értelemnek, nyilvánvalóan nem érzékeny a szellem-gravitációra.

12:3.11 (133.1) Mindezek a számítások azonban a legjobb esetben is csak becslések, melyek feltételezett törvényszerűségek alapján készültek. Úgy gondoljuk, hogy eléggé megbízhatóak. Még ha tartózkodna is néhány szellemlény a külső térben, az együttes jelenlétük akkor sem módosítaná jelentősen e roppant nagy mennyiségeket figyelembe vevő számításokat.

12:3.12 (133.2) A személyiség-gravitáció nem számítható ki. E kört felismerjük, de nem tudunk mérni rá érzékeny minőségi vagy mennyiségi valóságokat.

4. Tér és mozgás

12:4.1 (133.3) A mindenségrendi energia minden egysége elsődleges forgásban van, a küldetésének teljesítésén munkálkodik, miközben bejárja világegyetemi pályáját. A tér világegyetemei és azok részrendszerei és világai mind forgó szférák, melyek a világmindenségi térszintek végtelen körei mentén haladnak. Egyáltalán semmi nyugvó sincs a világmindenségben, kivéve magát a Havona központot, az örök Paradicsom-Szigetet, a gravitáció középpontját.

12:4.2 (133.4) A Korlátlan Abszolút szervesen a térre korlátozódik, de az Abszolútnak a mozgáshoz való viszonyában nem vagyunk ilyen bizonyosak. Vajon a mozgás eredendően megvan benne? Nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a mozgás nem a tér saját tulajdonsága; még magának a térnek a mozgásai sem belső eredetűek. A Korlátlannak a mozgáshoz való viszonyáról viszont nem sok bizonyosat tudunk. Valójában ki vagy mi felelős azokért a mérhetetlen erő-energia átalakulási megnyilvánulásokért, melyek a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl éppen folynak? A mozgás eredetével kapcsolatos nézeteink a következők:

12:4.3 (133.5) 1. Szerintünk az Együttes Cselekvő kelti a mozgást a térben.

12:4.4 (133.6) 2. Ha az Együttes Cselekvő okozza is a térmozgásokat, ezt nem tudjuk bizonyítani.

12:4.5 (133.7) 3. Az Egyetemes Abszolút nem kelt eredeti mozgást, de kiegyenlíti és szabályozza a mozgás keltette összes feszültséget.

12:4.6 (133.8) A külső térben nyilván az erőszervezők felelősek azoknak a hatalmas világegyetemi kerekeknek a kialakulásáért, melyek jelenleg a csillagevolúciós folyamatban vesznek részt, de azon képességük, hogy így működhessenek, csakis azért vált lehetővé, mert a Korlátlan Abszolút térjelenléte valamelyest megváltozott.

12:4.7 (133.9) A tér emberi szemszögből semmi — hiánylényegű; csak valami többletlényegűvel, nem térjellegűvel kapcsolatban létezik. A tér ugyanakkor valós. Mozgást tartalmaz és szabályoz. Sőt még mozog is. A térmozgásokat a következők szerint lehet csoportosítani:

12:4.8 (133.10) 1. Elsődleges mozgás — a tér lélegzése, magának a térnek a mozgása.

12:4.9 (133.11) 2. Másodlagos mozgás — az egymást követő térszintek váltakozó irányú mozgása.

12:4.10 (133.12) 3. Viszonylagos mozgások — viszonylagosak abban az értelemben, hogy nem a Paradicsomhoz mint alapponthoz viszonyítjuk őket. Az elsődleges és másodlagos mozgások abszolútak, a mozdulatlan Paradicsomhoz viszonyított mozgások.

12:4.11 (133.13) 4. Kiegyenlítő vagy kölcsönösségi mozgás, melynek rendeltetése az összes többi mozgás összehangolása.

12:4.12 (134.1) A napotok és annak bolygói közötti jelenlegi kapcsolat, noha számos viszonylagos és abszolút mozgást mutat a térben, azt a benyomást kelti a csillagfigyelőkben, hogy viszonylag állandó helyzetet foglaltok el a térben, és hogy a környező csillaghalmazok és csillagáramlatok egyre növekvő sebességgel haladnak kifelé, ha egyre kijjebb eső térbeli pontokra alkalmazzátok a számításokat. De nem erről van szó. Nem ismeritek fel a teljes kitöltött tér fizikai teremtésrészeinek jelenleg kifelé irányuló és egységes tágulását. A ti helyi teremtésrészetek (a Nebadon) ebben az általános táguló mozgásban vesz részt. Mind a hét felsőbb-világegyetem a világmindenség külső tájékaival együtt vesz részt a tér lélegzésének kétmilliárd éves körében.

12:4.13 (134.2) Amikor a világegyetemek kiterjednek és összehúzódnak, a kitöltött térben lévő anyagi tömegek oda-vissza mozgást végeznek a paradicsomi gravitációs vonzás ellenében és annak engedelmeskedve. A teremtésrész anyagi energiatömegének mozgását okozó munka tér-munka, de nem erőtér-energia munka.

12:4.14 (134.3) Noha a ti színképelemzéses becsléseitek igen megbízhatóak a felsőbb-világegyetemetekhez vagy a szomszédos felsőbb-világegyetemekhez tartozó csillagos terek csillagászati sebességének méréséhez, a külső tér területeinek megfigyelése esetében teljesen megbízhatatlanok. A színképek vonalai közeledő csillag esetében a szokványostól az ibolya felé tolódnak; e vonalak távolodó csillag esetében pedig a vörös felé tolódnak. Számos hatás eredményeként tűnik úgy, hogy a külső világegyetemek távolodási sebessége másodpercenkénti több mint százhatvan kilométerrel növekszik minden egymillió fényévnyi távolságnövekmény esetén. E számítási módszer szerint, figyelembe véve a nagyobb teljesítményű távcsövek jövőbeni alkalmazását, úgy fog tűnni, hogy ezek az igen távoli rendszerek a világegyetem e részétől a másodpercenkénti mintegy negyvennyolcezer kilométeres hihetetlen sebességgel távolodnak. De ez a megfigyelhető távolodási sebesség nem valóságos; a hiba számos oka között szerepel a megfigyelési szög hatása és egyéb tér-idő torzulások is.

12:4.15 (134.4) A torzítások legnagyobbika azonban onnan ered, hogy a külső tér hatalmas világegyetemei a hét felsőbb-világegyetem szomszédságában a nagy világegyetem keringési irányával szembe forgónak látszanak. Vagyis a csillagködök és az azokat kísérő napok és szférák miriádjai jelenleg az órajárás szerint forognak a központi teremtésrész körül. A hét felsőbb-világegyetem az óra járásával ellentétes irányban forog a Paradicsom körül. Úgy tűnik, hogy a galaxisok második külső világegyeteme a hét felsőbb-világegyetemhez hasonlóan az óra járásával ellentétesen forog a Paradicsom körül. Az uverszai csillagfigyelők véleménye szerint van bizonyíték a távoli tér harmadik külső övében végbemenő forgómozgásokra, melyek egyre inkább az óra járásának megfelelő irányultságot kezdenek mutatni.

12:4.16 (134.5) Valószínű, hogy a világegyetemek egymásra következő térforgásainak váltakozó irányultságai valamiképpen összefüggésbe hozhatók az Egyetemes Abszolút világmindenség-közti gravitációs eljárásával, mely az erők összehangolásából és a térfeszültségek kiegyenlítéséből áll. A mozgás csakúgy, mint a tér, a gravitáció kiegészítője és kiegyenlítője.

5. Tér és idő

12:5.1 (134.6) Miként a tér, az idő is a Paradicsom adománya, bár nem ugyanabban az értelemben, csak közvetve. Az idő a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének. Gyakorlati szempontból a mozgás alapvető jelentőségű az idő számára, de mozgáson alapuló általános időegység nincs, hacsak a Paradicsom-Havona szabványnapot önkényesen nem választjuk annak. A tér lélegzésének teljessége megszünteti annak időforráskénti helyi értékét.

12:5.2 (135.1) A tér nem végtelen, még ha a Paradicsomról ered is; nem abszolút, mivel átjárja a Korlátlan Abszolút. A tér abszolút határait nem ismerjük, viszont tudjuk, hogy az idő abszolútuma az örökkévalóság.

12:5.3 (135.2) Az idő és a tér csak a tér-idő teremtésrészeiben, a hét felsőbb-világegyetemben szétválaszthatatlan. A nem-időléti tér (az idő nélküli tér) elvben létezik, de az egyetlen valóban nem-időléti tér a paradicsomi térség. A nem-térléti idő (a tér nélküli idő) a paradicsomszintű működés elméjében létezik.

12:5.4 (135.3) A Paradicsommal érintkező és a kitöltött teret a ki nem töltött tértől elválasztó viszonylag mozdulatlan középtéri körzetek az idő és az örökkévalóság közötti átmeneti körzetek, és ennélfogva szükséges, hogy a paradicsomi zarándokok ne legyenek tudatuknál ezen átkelés alatt, amikor is megkapják a paradicsomi létjogosultságot. Az időtudattal rendelkező látogatók eljuthatnak a Paradicsomra alvás nélkül, ám ők az idő teremtményei maradnak.

12:5.5 (135.4) Az időhöz fűződő kapcsolatok nem léteznek a térben való mozgás nélkül, viszont az időtudat igen. A sorozatos egymásra következés tudatosíthatja az időt még a mozgás hiányában is. Az emberi elme azért kevésbé kötött az idő által, mint a tér által, mert ilyen az elme eredendő természete. Az alkotó emberi képzelet még a testben töltött földi lét napjai alatt is viszonylag időfüggetlen, noha az ember elméje erősen térkorlátolt. De maga az idő fejlődésileg nem az elme sajátsága.

12:5.6 (135.5) Az idő érzékelésének három különböző szintje van:

12:5.7 (135.6) 1. Elme-érzékelte idő — a sorozatok, a mozgás tudata és az időtartam érzéklete.

12:5.8 (135.7) 2. Szellem-érzékelte idő — az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása.

12:5.9 (135.8) 3. A személyiség egyedi időérzetet alakít ki a Valóságra való rálátásból, valamint a jelenlét tudatosságából és az időtartam tudomásából.

12:5.10 (135.9) A nem-szellemi lényegű állatok csak a múltat ismerik és a jelenben élnek. Az ember, akiben szellem lakozik, előrelátási (rálátási) képességekkel rendelkezik; az ember megjelenítheti a jövőt. Kizárólag az előretekintő és fokozatos viszonyulások személyesen valósak. Az állandósult etika és a hagyományos erkölcsiség alig valamivel az állati szint fölött van. A sztoicizmus sem magasrendű önmegvalósítás. Az etika és az erkölcsök akkor válnak igazán emberivé, amikor lendületet adók és haladók, amikor világegyetemi valóság élteti azokat.

12:5.11 (135.10) Az emberi személyiség nem pusztán a tér-és-idő események velejárója; az emberi személyiség az ilyen események mindenségrendi okaként is működhet.

6. Egyetemes felügyelet

12:6.1 (135.11) A világegyetem nem-nyugvó. Az egyensúlyi állapot biztonsága nem a tehetetlenség eredménye, hanem a kiegyenlített energiák, az együttműködő elmék, az összehangolt morontiák, a szellem-felügyelet és a személyiség-egyesülés terméke. Az állandóság teljesen és mindig arányban áll az isteniséggel.

12:6.2 (135.12) A világmindenség fizikai szabályozásában az Egyetemes Atya a Paradicsom Szigetén keresztül gyakorol elsőbbséget és elsődlegességet; az Isten az Örökkévaló Fiú személyében abszolút a mindenségrend szellemi igazgatásában. Az elme területeit illetően pedig az Atya és a Fiú összehangoltan működik az Együttes Cselekvőben.

12:6.3 (136.1) A Harmadik Forrás és Középpont segédkezik a társított fizikai és szellemi energiák és szerveződések egyensúlyban tartásában és összehangolásában a mindenségrendi elme feletti uralmának abszolútsága révén, továbbá belső és általános fizikai és szellemi gravitációs kiegészítő hatásainak gyakorlása által. Amikor és ahol kapcsolat alakul ki az anyagi és a szellemi között, akkor az ilyen elme-jelenség a Végtelen Szellem cselekedete. Az elme képes egyedül is összekötni az anyagi szint fizikai erőit és energiáit a szellemi erőterekkel és a szellemszint lényeivel.

12:6.4 (136.2) A világegyetemi jelenségek megfigyelésekor mindig ügyeljetek arra, hogy figyelembe vegyétek a fizikai, az értelmi és a szellemi energiák közötti kölcsönös kapcsolatot, és hogy kellőképpen figyeltek azokra a váratlan jelenségekre, melyek a személyiség révén végbemenő egyesülésükkel járnak és azokra a megjósolhatatlan jelenségekre, melyek a tapasztalás által fejlődő Istenség és az Abszolútok tevékenységéből és válaszaiból erednek.

12:6.5 (136.3) A világegyetem jól csak mennyiségi értelemben vagy gravitációs mértékkel mérve számítható ki előre; még az elsődleges fizikai erők sem érzékenyek az egyenes irányú gravitációra, sőt a végleges világegyetemi valóságok magasabb elme-jelentéstartalmai és igaz szellemértékei sem. Minőségileg a világegyetem nem igazán megjósolható, már ami az erők új kapcsolódásait illeti, legyenek azok fizikai, elme- vagy szellemi jellegűek, bár számos ilyen energia- vagy erőtársulás részben előre kiszámítható, ha alapos megfigyelés alá vonjuk őket. Amint az anyagot, az elmét és a szellemet teremtmény-személyiség egyesíti, akkor már képtelenek vagyunk pontosan megjósolni az ilyen szabad akaratú lény döntéseit.

12:6.6 (136.4) Az elsőfajú erőnek, a kifejlődő szellemnek és a többi nem-személyes végleges minőségnek minden szakasza bizonyos, viszonylag állandó, de ismeretlen törvényeknek megfelelően látszik működni és jellegzetességük a cselekvés mozgástere és a válasz képlékeny volta, melyek gyakran meghökkentőek, amikor valamely körülhatárolt és elszigetelt helyzet jelenségeiben találkoznak. Mi a magyarázata ennek a kiszámíthatatlan visszahatás-szabadságnak, mely ezekben a születőben lévő világegyetemi ténylegességekben mutatkozik? Ezek az ismeretlen, kifürkészhetetlen megjósolhatatlanok — akár az elsőfajú erőegység viselkedésének, egy azonosítatlan elmeszint válaszának vagy a külső térrész területeiben formálódó hatalmas elő-világegyetem jelenségének sajátságai — valószínűleg feltárják a Végleges tevékenységeit és az Abszolútok jelenlét-cselekvéseit, melyek megelőzik az összes világegyetemi Teremtő működését.

12:6.7 (136.5) Nem igazán tudjuk, ám gyanítjuk, hogy ez a csodálatos változatosság és ez a tökéletes összehangoltság az Abszolútok jelenlétét és teljesítményét jelzi, és hogy a válaszok ilyetén változatossága a láthatóan egységes okozatiság mellett az Abszolútok érzékenységét mutatja, nem csak a közvetlen és helyzeti okokra, hanem az egész világmindenség minden egyéb okozati viszonyára is.

12:6.8 (136.6) Az egyének beteljesülés-őrangyalokkal rendelkeznek; a bolygóknak, csillagrendszereknek, csillagvilágoknak, világegyetemeknek és felsőbb-világegyetemeknek is megvannak a saját urai, akik a rájuk bízott területek javát keresik. A Havonát, sőt a nagy világegyetemet ilyen nagy felelősségekkel felruházottak felügyelik. De ki biztosítja a Paradicsomtól a negyedik, legkülső térszintig terjedő világmindenség, mint egész alapvető szükségleteit, és ki törődik mindezekkel? E nagyfokú gondoskodás öröktől való létezésen alapuló értelemben valószínűleg a paradicsomi Háromságnak tulajdonítható, ám tapasztalási nézőpontból a Havonán túli világegyetemek megjelenése függ:

12:6.9 (136.7) 1. Az Abszolútoktól a kibontakozás lehetőségében.

12:6.10 (136.8) 2. A Véglegestől az irányításban.

12:6.11 (137.1) 3. A Legfelsőbbtől az evolúciós összehangolódásban.

12:6.12 (137.2) 4. A Világmindenség Építészeitől az egyedi irányítók megjelenését megelőző igazgatásban.

12:6.13 (137.3) A Korlátlan Abszolút kitölti az egész teret. Az Istenségi és az Egyetemes Abszolútnak a pontos helyzetét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy az utóbbi mindig működik ott, ahol az Istenségi és a Korlátlan Abszolút működik. Az Istenségi Abszolút talán mindenhol jelen lehet, de a térben aligha. A Végleges jelen van vagy valamikor majd jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig. Abban kételkedünk, hogy a Végleges valaha is megjelenik a térben a világmindenség határain túl, ám e határokon belül a Végleges egyre növekvő mértékben kapcsolódik be a három Abszolút kibontakozási lehetőségeinek teremtő szerveződésébe.

7. A rész és az egész

12:7.1 (137.4) Minden időben és térben, és akármilyen természetű valósággal kapcsolatban hat egy feltartóztathatatlan és személytelen törvény, mely egyenértékű a mindenségrendi gondviselés feladatkörével. Irgalom jellemzi az Istennek az egyén iránti szeretetteljes beállítottságát; pártatlanság hajtja az Isten viselkedését a teljesség irányában. Isten akarata nem feltétlenül kerekedik felül a részben — valamely személyiség szívében — de ténylegesen az ő akarata irányítja az egészet, a világegyetemek mindenségét.

12:7.2 (137.5) A minden lényével való minden viszonyára vonatkozóan igaz, hogy Isten törvényei nem saját maguktól fogva önkényesek. Számotokra, akik korlátolt belátással és véges nézőponttal rendelkeztek, Isten cselekedetei gyakorta szükségképpen önhatalmúnak és önkényesnek tűnnek. Isten törvényei pusztán Isten szokásai, annak módja, ahogyan a dolgokat újra és újra teszi; és ő mindig minden dolgot jól cselekszik meg. Úgy látjátok, hogy Isten ugyanazt a dolgot ugyanúgy teszi meg többször is, s ez egyszerűen azért van így, mert ez a legjobb módja az adott dolog megtételének az adott körülmények között; és mivel a legjobb út a helyes út, ezért a végtelen bölcsesség a dolgoknak mindig e pontos és tökéletes megtételét rendeli el. Emlékezzetek arra is, hogy a természet az Istenségnek nem kizárólagos cselekedete; egyéb hatások is közrejátszanak azokban a jelenségekben, melyeket az ember természetnek nevez.

12:7.3 (137.6) Ellentmond az isteni természetnek az, hogy bármiféle torzulást szenvedjen vagy bármikor is megengedje valamiféle tisztán személyes cselekedet alacsonyabb rendű kivitelezését. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy ha bármely helyzet isteniségében, bármely körülmény szélsőségességében, bármely esetben, amikor is a legfelsőbb bölcsesség másmilyen viselkedés igényét jelzi — ha a tökéletesség igénye bármely okból más, egy jobb viszonzási módot követel meg, akkor és ott a végtelen bölcsességű Isten e jobb és megfelelőbb módon működik. Ez egy magasabb törvény kifejeződése és nem egy alacsonyabb törvény érvénytelenítése lenne.

12:7.4 (137.7) Az Isten nem rabja a megszokásnak, hogy saját akaratlagos cselekedeteit ismételgesse. Nincs összeütközés a Végtelen törvényei között; ezek mind a tévedhetetlen természet tökéletes következményei; mind a hibátlan döntéseket kifejező megkérdőjelezhetetlen cselekedetek. A törvény egy végtelen, tökéletes és isteni elme változatlan válasza. E nyilvánvaló azonosságtól függetlenül Isten cselekedetei mind az ő akarata szerint valók. Istenben „nincs változás, vagy változásnak árnyéka”. De mindaz, amit az Egyetemes Atyáról bizton elmondhatunk, már nem állítható ugyanilyen bizonyossággal az ő alárendelt értelmeiről vagy az ő evolúciós teremtményeiről.

12:7.5 (137.8) Mivel az Isten változatlan, ezért bízhattok abban, hogy minden szokványos körülmény közepette ugyanazt a dolgot ugyanazon egyedi és szokványos módon cselekszi meg. Az Isten az állandóság biztosítéka minden teremtett dolog és lény számára. Ő az Isten; ezért nem változik ő.

12:7.6 (138.1) Mindezen állhatatos viselkedés és egységes cselekvés személyes, tudatos és magas fokon akarati, ugyanis a nagy Isten nem tehetetlen rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. Az Isten nem öntevékeny önműködő erő; ő nem valamiféle szolgai törvény-kötötte hatalom. Isten nem matematikai egyenlet vagy vegytani képlet. Ő szabad akaratú és elsődleges személyiség. Ő az Egyetemes Atya, személyiséggel gazdagon felruházott lény és minden teremtmény-személyiség egyetemes forrása.

12:7.7 (138.2) Az Isten akarata nem egységesen érvényesül az istenkereső anyagi halandó szívében, de ha az időkeretet a pillanattól a teljes első életre tágítjuk, akkor Isten akarata egyre inkább észlelhető azokban a szellemi gyümölcsökben, melyek a szellem vezette Isten-gyermekek életében teremnek. Ha pedig az emberi élet tovább gyarapszik a morontia tapasztalásban, az isteni akarat egyre fényesebben világlik ki az idő ama teremtményeinek szellemiesülő cselekedeteiből, akik elkezdték megízlelni az ember személyisége és az Egyetemes Atya személyisége közötti viszony megtapasztalásából származó isteni boldogságokat.

12:7.8 (138.3) A személyiség szintjén az Isten Atyasága és az emberek közötti testvériség képezi a rész és az egész feloldhatatlan ellentmondását. Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját. Isten ugyanakkor az összes egyént szereti; nem tesz különbséget a személyek között, és a szeretetének egyetemessége hozza létre a teljesség kapcsolatát, az egyetemes testvériséget.

12:7.9 (138.4) Az Atya szeretete abszolút értelemben egyénivé tesz minden egyes személyiséget, mint az Egyetemes Atya különleges gyermekét, akiből csupán egy van a végtelenségben, olyan saját akarattal rendelkező teremtményt, aki helyettesíthetetlen a teljes örökkévalóságban. Az Atya szeretete dicsőít meg minden Isten-gyermeket, világítja meg a mennyei család minden egyes tagját, a mindenek Atyjának testvéri körén kívül eső személytelen szintekkel szemben élesen kirajzolja minden egyes személyes lény különleges természetét. Az Isten szeretete szembetűnően mutatja meg minden egyes saját akarattal bíró teremtmény páratlan értékét, hibátlanul tárja fel azt a magasrendű értéket, melyet az Egyetemes Atya adományozott minden egyes gyermekének a paradicsomi besorolású legmagasabb teremtő személyiségektől azokig az akarati méltósággal bíró legalacsonyabb rendű személyiségekig, akik vad embertörzsekben élnek az emberi faj keletkezésekor az idő és tér valamely evolúciós világán.

12:7.10 (138.5) Az Istennek az egyén iránti szeretete hozza létre a minden egyén isteni családját, a paradicsomi Atya szabad akaratú gyermekeinek egyetemes testvériségét. És mivel ez a testvériség egyetemes, ezért ez a teljesség kapcsolata. A testvériség, ha egyetemes, nem az egyes kapcsolatokat mutatja meg, hanem a minden kapcsolatot. A testvériség a teljesség valósága és ezért felfedi a teljesség tulajdonságait, szembeállítva azokat a részleges tulajdonságaival.

12:7.11 (138.6) A testvériség tényszerű kapcsolat minden világegyetemi létet élő személy között. Egyetlen személy sem vonhatja ki magát azon előnyök vagy hátrányos következmények alól, melyek a más személyekkel való kapcsolat eredményeképpen jelennek meg. A rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved. Az egyes emberek jó erőfeszítései minden ember hasznára válnak; az egyes emberek tévedése vagy rossz volta az összes ember szenvedését növeli. Miként a rész mozog, úgy halad az egész is. Miként az egész fejlődik, úgy fejlődik a rész is. A rész és az egész egymáshoz viszonyított sebessége határozza meg azt, hogy a részt az egész tehetetlensége tartja-e vissza vagy a mindenségrendi testvériség lendülete viszi-e előre.

12:7.12 (139.1) Valóságos rejtély az, hogy az Isten meglehetős személyi öntudattal rendelkező lény, akinek lakóhelyei vannak a világban, s ugyanakkor személyesen jelen van egy ilyen hatalmas világegyetemben és személyes kapcsolatban áll a jó közelítéssel végtelen számú lénnyel. Hogy e jelenség az emberi felfogóképességen túl való léte miatt rejtélynek tűnik, semmiképpen ne gyöngítse a hiteteket! Ne engedjétek, hogy a végtelenség kiterjedtsége, az örökkévalóság mérhetetlen terjedelme és az Isten páratlan jellemének nagyszerűsége és dicsősége megfélemlítsen, eltántorítson vagy elbátortalanítson benneteket; ugyanis az Atya egyikőtöktől sincs nagyon messze; bennetek lakozik ő, és szó szerint őbenne mozgunk, ténylegesen élünk és igazából őbenne vagyunk mi.

12:7.13 (139.2) Még ha a paradicsomi Atya az isteni teremtőin és a teremtmény-gyermekein keresztül működik is, ő akkor is élvezi a veletek kialakított legbensőségesebb kapcsolatot, mely oly árnyalt, olyannyira személyes, hogy már meghaladja az én értelmemet is — ez pedig az Atya szilánkjának rejtélyes közössége az emberi lélekkel és az annak tényleges lakóhelyét képező halandói elmével. Azzal, hogy tudod mit kezdj Isten ezen ajándékaival, azt is tudod, hogy az Atya nem csak az isteni társaival van bensőséges kapcsolatban, hanem az időben élő, evolúciós halandó gyermekeivel is. Az Atya valóban a Paradicsomon tartózkodik, de az ő isteni jelenléte az emberek elméjében is ott lakozik.

12:7.14 (139.3) Még ha egy Fiú szelleme ki is áradhat minden testbe, még ha egy Fiú egyszer a halandói húsvér testhez hasonló alakban veletek lakozott is, még ha szeráf vigyáz is rád személyesen és vezeti lépteidet, hogyan is remélheti a Második és a Harmadik Forrás ezen isteni lényeinek akármelyike, hogy közelebb kerülhet hozzád vagy tökéletesebben megérthet téged, mint az Atya, aki önmagából adott neked egy részt, hogy benned legyen, hogy a te valóságos és isteni, sőt örök sajátlényeged legyen?

8. Anyag, elme és szellem

12:8.1 (139.4) „Az Isten szellem”, de a Paradicsom nem az. Mindig az anyagi világegyetem a színkör, ahol az összes szellemi tevékenység zajlik; a szellemlények és a szellemi felemelkedők az anyagi valóság fizikai szféráiban élnek és munkálkodnak.

12:8.2 (139.5) A mindenségrendi erő adományozása, a mindenségrendi gravitáció területe a Paradicsom Szigetének rendeltetése. Minden eredeti erő-energia a Paradicsomból áramlik ki, és a majdani számtalan világegyetemet felépítő anyag most kiterjedt gravitációs jelenlét formájában kering keresztül a világmindenségen, ami a kitöltött tér erő-töltését alkotja.

12:8.3 (139.6) Bármilyen átalakuláson megy is át az erő a külső világegyetemekben, miután a Paradicsomból kiindult, halad előre, mindig érzékenyen az örökkévaló Sziget soha meg nem szűnő, mindig jelenlévő, kifogyhatatlan vonzására, engedelmesen és elválaszthatatlanul keringve örökre a világegyetemek örök térösvényein. A fizikai energia nem más, mint az egyetemes törvénynek igazán és állandóan engedelmeskedő valóság. Csak a teremtményi akarattal jellemzett teremtésrészekben került sor az isteni ösvényektől és az eredeti tervektől való eltérésre. Az erőtér és az energia a központi paradicsomi Sziget egyensúlyának, változatlanságának és örökkévalóságának egyetemes bizonyítéka.

12:8.4 (139.7) A szellem adományozása és a személyiség szellemiesülése, a szellemi gravitáció területe, ténylegesen az Örökkévaló Fiú birodalma. A Fiúnak e szellem-gravitációja, mely örökké magához vonz minden szellemi valóságot, éppoly valóságos és abszolút, mint a Paradicsom Szigetének mindenható anyagi vonzása. De az anyagias beállítottságú ember természetesen sokkal könnyebben eligazodik a fizikai természetű anyagi megnyilvánulásokon, mint az éppoly valós és komoly szellemi természetű folyamatokon, melyeket kizárólag a lélek képes érzékelni szellemi alapú éleslátás révén.

12:8.5 (140.1) Amint valamely személyiség elméje a világegyetemben elkezd szellemiesülni — Istenszerűvé válni — egyre kevésbé marad fogékony a gravitációra. A fizikai-gravitációs válasszal mért valóság a szellemtartalom minősége által meghatározott valóság ellentétele. A fizikai-gravitációs esemény a nem-szellemi energia mennyiségi meghatározója; a szellemi-gravitációs esemény az isteniség élő energiájának minőségi mértéke.

12:8.6 (140.2) Ami a Paradicsom a fizikai teremtésnek és ami az Örökkévaló Fiú a szellemi világegyetemnek, ugyanaz az Együttes Cselekvő az elme birodalmainak — az anyagi, a morontiai és a szellemi lények és személyiségek értelmes világegyetemének.

12:8.7 (140.3) Az Együttes Cselekvő mind az anyagi, mind a szellemi valóságokra válaszol és ezért eredendően minden értelmes lény egyetemes segítőjévé válik, ama lényeké, akik a teremtés anyagi és szellemi szakaszainak egyesülését jelenthetik. Az értelemmel való felruházottság, az anyagi és a szellemi számára való segédkezés az elme jelenségében, az Együttes Cselekvő kizárólagos területe, aki így a szellemi elme társává, a morontia elme lényegévé és az idő evolúciós teremtményei anyagi elméjének valójává válik.

12:8.8 (140.4) Az elme nem más, mint a teremtmény-személyiségek módszere a szellemvalóságok megtapasztalásához. Végső soron még az emberi elme egyesítő lehetőségei is, tehát a dolgok, az eszmék és az értékek összehangolásának képessége is anyagfeletti.

12:8.9 (140.5) Noha nemigen lehetséges, hogy a halandói elme megértse a viszonylagos mindenségrendi valóság hét szintjét, mégis az emberi értelemnek képesnek kell lennie a véges valóság három működési szintjének jelentéséből sokat felfogni:

12:8.10 (140.6) 1. Anyag. Szervezett energia, mely alá van rendelve az egyenes irányú gravitációnak, kivéve, ha mozgás módosítja vagy ha elme korlátozza.

12:8.11 (140.7) 2. Elme. Szervezett tudat, mely nincs teljes mértékben alávetve az anyagi gravitációnak, és amely akkor szabadul fel igazán, ha szellem módosítja.

12:8.12 (140.8) 3. Szellem. A legfelsőbb személyes valóság. Az igaz szellemre nem hat a fizikai gravitáció, de végső soron szellemből válik a személyiség-rang összes kialakuló energiarendszerének serkentő hatása.

12:8.13 (140.9) Minden személyiség létezésének célja szellemi; az anyagi megnyilvánulások viszonylagosak, és a mindenségrendi elme lép e világegyetemi ellenpontok közé. Az elme adományozása és a szellem segédkezése az Istenség, a Végtelen Szellem és az Örökkévaló Fiú társszemélyiségeinek munkája. A teljes Istenség-valóság nem elme, hanem szellem-elme — személyiség által egyesített elme-szellem. Mindazonáltal a szellem és a dolog abszolútjai az Egyetemes Atya személyében érnek össze.

12:8.14 (140.10) A Paradicsomon a három energia, tehát a fizikai, az elme- és a szellemi energia összhangban van. Az evolúciós mindenségrendben az energia-anyag uralkodik, kivéve a személyiséget, amelyben az elme közvetítésével a szellem törekszik az uralomra. A szellem minden teremtmény személyiség-tapasztalásának alapvető valósága, mert az Isten szellem. A szellem nem változik, s ezért, minden személyiségi viszonyban, meghaladja mind az elmét, mind az anyagot, melyek a fokozatos fejlődés tapasztalati változói.

12:8.15 (140.11) A mindenségrendi evolúcióban az anyag az elme által vetett bölcseleti árnyékká lesz az isteni megvilágosodás szellem-fényességének jelenlétében, ám ez nem érvényteleníti az anyag-energia valóságát. Az elme, az anyag és a szellem mind egyenlő mértékben valóságos, de a személyiség számára az isteniség elérésében nem egyenértékűek. Az isteniség tudata fokozatos szellemi tapasztalás.

12:8.16 (141.1) Minél fényesebben ragyog a szellemiesült személyiség (az Atya a világegyetemben, a lehetséges szellemszemélyiség szilánkja az egyes teremtményben), annál nagyobb árnyékot vet a beavatkozó elme a saját anyagi burkára. Az időben az emberi test éppoly valós, mint az elme vagy a szellem, de a halált mind az elme (a személyazonosság), mind a szellem túléli, a test azonban nem. A mindenségrendi valóság lehet nemlétező a személyiségi tapasztalásban. Ilyen értelemben van bölcseleti jelentősége a ti görög szóképeteknek — az anyag, mint a valóságosabb szellemanyag árnyéka.

9. Személyes valóságok

12:9.1 (141.2) A szellem az alapvető személyes valóság a világegyetemekben, és a személyiség alapvető a szellemi valósággal kapcsolatos minden fejlődési tapasztalásban. A személyiségi tapasztalás minden szakasza az egymást követő világegyetemi fejlődési szinteken bőven el van látva a csábító személyes valóságok felfedezéséhez vezető vezérfonalakkal. Az ember igaz végzete új és szellem-célok megteremtésében áll fenn s ezután pedig az ilyen nem-anyagi értékű fenséges célok mindenségrendi vonzására való válaszadásban.

12:9.2 (141.3) A szeretet a személyiségek közötti jótékony társulás titka. Egyszeri érintkezés eredményeként nem ismerhetsz meg egy embert. A zenét nem ítélheted meg helyesen mennyiségtani levezetés útján, még ha a zene matematikailag egyfajta szabályos ismétlődés is. Egy távbeszélő-előfizető száma semmilyen mértékben nem azonosítja magának az előfizetőnek a személyét és nem is mond semmit annak jelleméről.

12:9.3 (141.4) A matematika, az anyagi tudomány nélkülözhetetlen a világegyetem anyagi oldalról való feltáró vizsgálatához, ám ez a tudás nem szükségképpen része az igazság teljesebb megértésének vagy a szellemi valóságok személyes értékelésének. Nemcsak az élet birodalmaiban, hanem még a fizikai energia világában is két vagy több dolog összege nagyon gyakran valamivel több, vagy valamiben más, mint az ilyen összesítések kiszámítható, összeadódó következményei. Az egész matematika, a bölcselet teljes területe, a legfejlettebb fizika vagy vegyészet sem képes megjósolni vagy megmondani, hogy két gázállapotú hidrogénatom és egy gázállapotú oxigénatom egyesülésének eredménye egy új, minőségileg az összetevőket meghaladó anyag — a folyékony víz lesz. Ezen egy életvegytani jelenség teljes megértésének meg kellett volna akadályoznia az anyagelvű bölcselet és a működéselvű mindenségtan kialakulását.

12:9.4 (141.5) Műszaki elemzéssel nem állapítható meg, hogy egy személy vagy egy dolog mire képes. Például: A vízzel hatékonyan lehet tüzet oltani. Mindennapos tapasztalat, hogy a víz oltja a tüzet, de e tulajdonsága a víz semmiféle vizsgálatával nem volna kimutatható. Az elemzés megadja, hogy a víz hidrogénből és oxigénből áll; ezen elemek további vizsgálata azt mutatja ki, hogy az oxigén igencsak elősegíti az égést és hogy a hidrogén maga könnyen éghető gáz.

12:9.5 (141.6) A vallásotok azért válik valóságossá, mert kilép a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából. Bölcseletetek a tantételektől és a hagyományoktól való megszabadulásért küzd. Tudományotok hosszú ideje őrlődik igazság és tévedés közepette, míg az elvonatkoztatás körétől, a matematika rabszolgaságától, és a működésközpontú anyagelvűség viszonylagos vakságától való szabadulásért harcol.

12:9.6 (142.1) A halandó emberben él egy szellemi mag. Az elme nem más, mint az isteni szellem-mag körül létező és anyagi környezetben működő személyes-energia rendszer. A személyes elme és a szellem közötti élő kapcsolat alkotja az örökkévaló személyiség világegyetemi kibontakozási lehetőségét. Igazi gond, tartós csalódottság, súlyos vereség vagy elkerülhetetlen halál csak azután jelentkezhet, ha az önös képzetek teljesen kiszorítják a központi szellemi mag kormányzó hatalmát, s így összezúzzák a személyazonosság mindenségi tervét.

12:9.7 (142.2) [Közreadta egy, a Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján működő Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia Könyv

13. írás

A Paradicsom szent szférái

13:0.1 (143.1) A PARADICSOM központi Szigete és a Havona legbelső bolygókörei közötti térben különleges szférák három kisebb köre található. A legbelső kör az Egyetemes Atya hét titkos szféráját alkotja; a második csoport az Örökkévaló Fiú hét fényes világából áll; a legkülsőben a Végtelen Szellem hét hatalmas szférája, a Hét Tökéletes Szellem központi székhely-világa van.

13:0.2 (143.2) Az Atya, a Fiú és a Szellem e három, hét-hét bolygóból álló köre nagyszerűségében páratlan és elképzelhetetlen dicsőségű szférákat képez. Még az anyagi vagy fizikai felépítésük is számotokra ismeretlen minőséget képvisel. Anyagi értelemben mindegyik kör más és más, és az egyes körök egyes világai is eltérnek egymástól, kivéve a Fiú hét világát, melyek a fizikai felépítésüket tekintve azonosak. Mind a huszonegy hatalmas szféra és mindegyik hetes csoport eltérő mértékben alakíttatott örökkévalóvá. Amennyire tudjuk, ezek mindig is léteztek; hasonlóan a Paradicsomhoz, ezek is örökkévalók. Eredetükre vonatkozóan nincsenek sem feljegyzések, sem szóbeli emlékek.

13:0.3 (143.3) Az Egyetemes Atya hét titkos szférája, mely a Paradicsom körül, az örökkévaló Szigethez nagyon közel kering, nagymértékben tükrözi az örökkévaló Istenségek központi ragyogásának szellemi fényességét, az isteni dicsőség fényét árasztva szerte a Paradicsomon és még a Havona hét körében is.

13:0.4 (143.4) Úgy tűnik, hogy az Örökkévaló Fiú hét szent világán erednek a szellem-fényesség személytelen energiái. A hét fénylő szférán személyiséggel bíró lény nem tartózkodhat. A világok szellemi dicsőséggel világítják be az egész Paradicsomot és a Havonát, és tiszta szellem-fényességet küldenek a hét felsőbb-világegyetembe is. A második kör ragyogó szférái fényüket (hő nélküli fényt) a Paradicsomra és a hétkörös központi világegyetem milliárdnyi világára is kisugározzák.

13:0.5 (143.5) A Végtelen Szellem hét világát a Hét Tökéletes Szellem foglalja el, akik a hét felsőbb-világegyetem rendeltetési céljának elérése felett gyakorolnak ellenőrzést, s akik az Istenség Harmadik Személyének szellemi fényét árasztják ezen idő és tér teremtésrészek számára. Az egész Havona, bele nem értve a Paradicsom Szigetét, az ő szellemivé lényegítő befolyásukban fürdik.

13:0.6 (143.6) Bár az Atya világai minden, az Atya adományával bíró személyiség számára végleges rendű szférák, mégsem ez a kizárólagos rendeltetésük. Számos nem-személyes lény és entitás tartózkodik e világokon. Az Atya köréhez tartozó világok és a Fiú köréhez tartozó világok mindegyike más és más válfajú állandó létpolgárságot feltételez, azonban szerintünk a Fiú világait a személyestől különböző lények azonos fajtái lakják. A Divinington honosai között vannak az Atya-szilánkok is; az egyéb, állandóan itt tartózkodó rendeket itt nem ismertetjük.

13:0.7 (143.7) A huszonegy paradicsomi égitest sokféle célt szolgál a központi világegyetemben és a felsőbb-világegyetemekben egyaránt, mely célokat e beszámolókban nem közöljük. Oly keveset érthettek meg e szférák életéből, hogy semmi remény sincs arra, hogy valamiféle következetes képet tudnátok róluk kialakítani, legyen szó akár azok természetéről, akár azok rendeltetéséről; számotokra teljesen ismeretlen tevékenységek ezrei folynak ott. E huszonegy szféra jelenti a világmindenség rendeltetésének magvában valóit. Ezen írások révén legfeljebb csak halvány képet rajzolhatunk bizonyos, korlátozott mértékben ismertethető olyan tevékenységekről, melyek a nagy világegyetem — vagyis inkább a nagy világegyetem hét övezete egyikének — jelenlegi világegyetemi korszakát jellemzik.

1. Az Atya hét szent világa

13:1.1 (144.1) Egyedül a szent életszférák Atya-köre tartalmazza a világegyetemek mindenségében az eredendően meglévő személyiségtitkokat. A Paradicsom ezen égitestjei, a három kör legbelsőbbjében azok, melyek egyedül tiltott területek a központi világegyetem személyiségei számára. Az alsó-Paradicsom és a Fiú világai hasonlóképpen el vannak zárva a személyiségek elől, de e területeken egyébként sincs semmi, ami személyiségi viszonylatban érdekes lenne.

13:1.2 (144.2) Az Atya paradicsomi világait a Háromság Állandó Fiainak legfelsőbb rendje, a Felsőség háromságivá tett Titkai vezetik. E világokról keveset tudok közölni; a számos és különféle tevékenységeikről pedig még kevesebbet. Ezek az ismeretek csak azokra a lényekre tartoznak, akik ott tartózkodnak és onnan indulnak. Jómagam e különleges világok közül hatot némileg ismerek, mégsem szálltam le soha a Diviningtonon; az a világ számomra tiltott.

13:1.3 (144.3) E világok titokzatos voltának egyik magyarázata abban rejlik, hogy e szent szférák mindegyike a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek sajátos megjelenítése vagy megnyilatkozása; ez nem személyiség, hanem az Isteniség egyedi jelenléte, melyet kizárólag olyan értelmek ama különleges csoportjai képesek értékelni és megérteni, akik ott lakoznak vagy az adott szférára beléphetnek. A Felsőség háromságivá tett Titkai ezen szakosodott és személytelen Isteniség-jelenléteknek a személyes segítői. A Felsőség Titkai felsőbb személyes lények, akik magasztos és nagy pontosságot igénylő munkájukhoz kiváló képességekkel rendelkeznek és ahhoz nagyszerűen alkalmazkodtak.

13:1.4 (144.4) 1. DIVININGTON. E világ, sajátos értelemben az „Atya kebele”, az Egyetemes Atya személyes-közösségi szférája, és azon az ő isteniségének különleges megnyilatkozása. A Divinington a Gondolatigazítók paradicsomi gyülekezőhelye, de egyúttal számos egyéb, az Egyetemes Atyától származó entitás, személyiség és más lény otthona is. Az Örökkévaló Fiú mellett számos személyiség közvetlenül az Egyetemes Atyának az egyedüli cselekedetéből származik. Kizárólag az Atya-szilánkok és a közvetlenül és kizárólagosan az Egyetemes Atyától származó személyiségek és egyéb lények találkoznak és működnek e helyen.

13:1.5 (144.5) A Divinington titkai közé tartozik a Gondolatigazítók adományozásának és küldetésének titka. E paradicsomi szféra titkát képezi az ő természetük, eredetük és az a mód, ahogy az evolúciós világok alacsonyrendű teremtményeivel kapcsolatot teremtenek. E bámulatos folyamatok minket, többieket személyesen nem érintenek, és ezért tartják az Istenségek helyénvalónak, hogy e nagyszerű és isteni segédkezés némely vonását nem ismertetik meg velünk teljes mélységében. Amilyen mértékben kapcsolatba kerültünk az isteni tevékenység e szakaszával, addig teljes mértékben megismerhetjük a folyamatokat, azonban e nagyszerű adományozás legapróbb részleteiről már nincs teljes körű ismeretünk.

13:1.6 (145.1) E szféra titkai közé tartoznak továbbá az Atya-szilánkok minden egyéb formáinak, a Gravitációs Hírvivőknek és az általatok nem ismert seregnyi egyéb lénynek a természetével, rendeltetésével és tevékenységével kapcsolatos titkok. Felettébb valószínű, hogy a Diviningtonnal kapcsolatos azon igazságok, melyekről nekem nem lehet tudomásom, amennyiben azok kinyilatkoztatnának, csak összezavarnának és hátráltatnának a jelenlegi feladatomban, és, ismétlem, talán meg is haladják a rendem felfogóképességének határait.

13:1.7 (145.2) 2. SZONARINGTON. E szféra a „Fiú kebele”, az Örökkévaló Fiú személyes fogadóvilága. Ez a hely a paradicsomi központja a felemelkedő és alászálló Istenfiaknak, amikor és miután megkapták a teljes hatáskört és a végleges kinevezést. E világ a paradicsomi otthona az Örökkévaló Fiú összes Fiának, valamint az ő mellérendelt és társ Fiainak. Számos olyan isteni fiúi rend is köthető e fenséges helyhez, melyeket a halandók nem ismerhetnek, lévén, hogy azok nem kapcsolódnak azokhoz a felemelkedési tervmintákhoz, melyek rendeltetése az emberek szellemi fejlődésének segítése a világegyetemeken keresztül egészen a Paradicsomig.

13:1.8 (145.3) A Szonarington titkai közé tartozik az isteni Fiak megtestesülésének titka. Amikor az Isten Fia az Ember Fiává válik, vagyis hogy ténylegesen asszony szüli, miként az a ti világotokon is így történt ezerkilencszáz évvel ezelőtt, ez bizony általános rejtély. Ez szerte a világegyetemekben mindenütt végbemegy és ez az isteni fiúi besorolás szonaringtoni titka. Az Igazítók az Atya Isten rejtélyének körébe tartoznak. Az isteni Fiak megtestesülése a Fiú Isten rejtélye; e titok a Szonarington hetedik övezetében van elzárva, egy olyan területen, ahová csak azok léphetnek be, akik e különleges élményen személyesen is átestek. Nektek csak azokra a megtestesülési szakaszokra hívtuk fel a figyelmeteket, melyek kapcsolatba hozhatók a felemelkedési létpályátokkal. Számos olyan egyéb, rejtélyes megtestesülése is van a paradicsomi Fiaknak, melyeket olyan világegyetemi szolgálattal összefüggő küldetésben teljesítenek, melyekről ti nem tudhattok. És vannak még egyéb szonaringtoni rejtélyek is.

13:1.9 (145.4) 3. SPIRITINGTON. E világ a „Szellem kebele”, a kizárólag a Végtelen Szellemet képviselő felsőbb lények paradicsomi otthona. Itt gyűlik össze a Hét Tökéletes Szellem és némely leszármazottjuk az összes világegyetemből. E mennyei lakóhelyen található még számos, általatok nem ismert szellemi személyiségrend is, olyan lények, akiket olyan, sokféle tevékenységre jelöltek ki a világegyetemekben, mely tevékenységek nem kapcsolódnak az idő halandó teremtményeinek az örökkévalóság paradicsomi szintjeire való felemelésének terveihez.

13:1.10 (145.5) A Spiritington titkai közé tartozik a tükrözőműködés megfejthetetlen rejtélye is. Beszámolunk nektek a tükrözőműködés hatalmas és egyetemes jelenségéről, közelebbről, ahogyan az a hét felsőbb-világegyetem központi világain működik, azonban sohasem magyarázzuk meg teljesen e jelenséget, mert mi magunk sem értjük tökéletesen. Sokat, nagyon sokat megértünk, de számos alapvető részlet még előttünk is homályos. A tükrözőműködés a Szellem Isten titka. Már ismertettük nektek a tükrözőműködési feladatköröket a halandói túlélés felemelkedési rendjével összefüggésben, és az így is működik, azonban a tükrözőműködés a világegyetemi foglalatosságok számos egyéb szakaszának szabályszerű működésében is nélkülözhetetlen. A Végtelen Szellem e képességét az információgyűjtés és -továbbítás csatornáitól különböző csatornákhoz is igénybe veszik. És a Spiritingtonnak vannak egyéb titkai is.

13:1.11 (145.6) 4. VICEGERINGTON. E bolygó az „Atya és a Fiú kebele” és bizonyos, ismeretlen lények titkos szférája, akik az Atya és a Fiú cselekedeteiből származnak. E bolygó egyúttal számos, összetett származású megdicsőült lény paradicsomi otthona is, olyan lényekről van szó, akiknek származása azért bonyolult, mert abban a hét felsőbb-világegyetemben működő számos különféle eljárások kaptak szerepet. A lények számos olyan csoportja is gyülekezik e világon, melyek azonosságát az urantiai halandók számára eddig még senki sem fedte fel.

13:1.12 (146.1) A Vicegerington titkai közé tartoznak a háromságivá válás titkai, és a háromságivá válás a Háromság képviseletére vonatkozó hatáskör titkát jelenti, azt, hogy az Istenek helyetteseiként való cselekvésre adatik engedély. A Háromság képviseletére adott hatáskör csak azon lények esetében érvényesül, legyenek azok számotokra ismertek vagy ismeretlenek, akiket háromságivá tett, megteremtett, meglényegített vagy örökkévalóvá tett két vagy mindhárom paradicsomi Háromság. A megdicsőült teremtmények bizonyos fajtáinak háromsági cselekedetei által létrehozott személyiségek azt a fogalmi lehetségességet képviselik, melyet az adott háromságivá alakítás ténylegessé tett, jóllehet az ilyen teremtmények felemelkedhetnek az Istenség elérésének azon az útján, mely a fajtájuk előtt nyitva áll.

13:1.13 (146.2) A háromságivá nem tett lények nem érthetik teljesen azt a háromsági eljárást, melyet két vagy három Teremtő vagy bizonyos teremtmények alkalmaznak. Sohasem fogjátok teljesen megérteni az ilyen jelenséget, hacsak a dicső létpályátok nagyon távoli jövőjében nem próbáltok ki és nem éltek át sikeresen egy ilyen kalandot, mert máskülönben a Vicegerington e titkai örökre rejtve maradnak előttetek. De előttem, felsőbb Háromság-eredetű lény előtt a Vicegerington minden övezete nyitva áll. Származásom és végső beteljesülésem titkát teljesen megértem, és éppúgy teljes mértékben és szentül óvom is.

13:1.14 (146.3) A háromságivá alakításnak vannak még más formái és szakaszai is, melyek eddig nem jutottak az urantiai népek tudomására, és e tapasztalatok, személyiségi szempontból, kellően védettek a Vicegerington titkos övezetében.

13:1.15 (146.4) 5. SZOLITARINGTON. E világ az „Atya és a Szellem kebele” és azon ismeretlen lények kiváló seregeinek gyülekezőhelye, melyek az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttes cselekedeteiből származnak, olyan lények ők, akik a Szellem örökségén kívül az Atya jegyeit is hordozzák.

13:1.16 (146.5) E világ egyúttal a Független Hírvivők és egyéb, a felsőbb angyali rendbe tartozó személyiségek otthona is. E lényekről igen keveset tudtok; nagyszámú rendjük ismeretlen az Urantián. Pusztán abból, hogy az ötödik világon lakoznak, még nem szükségképpen következik, hogy az Atyának köze lenne a Független Hírvivők vagy az ő felsőbb angyali társaik teremtéséhez, bár a jelen világegyetemi korszakban neki igenis van köze a feladatkörükhöz. A jelen világegyetemi korszakban szintén ez a kijelölt szférája a világegyetemi erőtér-irányítóknak.

13:1.17 (146.6) Számos olyan további szellemszemélyiségi rend létezik, ők egyébként a halandó ember előtt ismeretlen lények, akik úgy tekintenek a Szolitaringtonra, mint paradicsomi otthonszférájukra. Emlékezzetek, hogy a világegyetemi tevékenységek minden területe és szintje éppúgy teljes mértékben bővelkedik szellemsegítőkben, mint az a terület, ahol a halandó embert segítik az isteni paradicsomi végzethez való felemelkedésében.

13:1.18 (146.7) A Szolitarington titkai. A háromságivá alakítás egyes titkai mellett e világhoz kötődnek a Végtelen Szellem azon személyes viszonyának titkai, mely viszonyt a Harmadik Forrás és Középpont bizonyos felsőbb leszármazottaival tart fenn. A Szolitaringtonon találhatók azok a rejtélyek, melyek a különféle ismeretlen rendek, valamint az Atya, a Fiú és a Szellem szellemei, a Háromság hármas szellemei, a Legfelsőbb, a Végleges és a Legfelsőbb-Végleges szellemei közötti bensőséges társulásban fedezhetők fel.

13:1.19 (146.8) 6. SZERAFINGTON. E szféra a „Fiú és a Szellem kebele”, és a Fiú és a Szellem által teremtett ismeretlen lények hatalmas seregeinek otthona. E világ egyúttal az angyali seregek, beleértve a szupernáfokat, a szekonáfokat és a szeráfokat, összes szolgáló rendjének végső szférája. A központi világegyetemben és az attól kijjebb eső világegyetemekben a fenséges szellemeknek számos rendje szolgál, melyek nem „segédkező szellemei azoknak, akik az üdvözülés örökösei lesznek”. Mindezen szellemi munkások a világegyetemi tevékenységek összes szintjén és területén mind úgy tekintenek a Szerafingtonra, mint paradicsomi otthonukra.

13:1.20 (147.1) A Szerafington titkai hármas rejtélyt alkotnak, melyek közül csak egyről — a szeráfi szállítás rejtélyéről — tehetek említést. Az a képesség, melynek birtokában különböző szeráfi rendek és közreműködő szellemlények a maguk szellemi formájába foglalnak mindenféle nem-anyagi személyiségrendekbe tartozókat és hosszú bolygóközi utakon hordozzák őket, nos, ez a titok a Szerafington szent szféráiban rejlik. A szállító szeráfok értik e rejtélyt, de velünk, többiekkel nem osztják meg, vagy talán nem is képesek rá. A Szerafington további rejtélyei közé tartoznak azok a személyes tapasztalások, melyeket a szellemi szolgálók azon fajtái élnek át, mely lények a halandók előtt még nem ismertek. Mi pedig tartózkodunk a hozzátok oly közeli lények titkainak kitárgyalásától, mert csaknem képesek vagytok megérteni e hozzátok közel álló létezési rendeket, és a bizalmuk elárulásával érne fel az, ha e jelenségekről akár csak részlegesen is beszámolnánk.

13:1.21 (147.2) 7. ASZCENDINGTON. E különleges világ az „Atya, a Fiú és a Szellem kebele”, a tér felemelkedő teremtményeinek találkozóhelye, az idő azon zarándokainak fogadószférája, akik a Paradicsomra vezető útjukon áthaladnak a Havonán. Az Aszcendington az idő és tér felemelkedő lelkeinek tényleges paradicsomi otthona addig, amíg el nem érik a paradicsomi besorolást. Ti halandók a Havona „szabadságotok” legnagyobb részét az Aszcendingtonon fogjátok eltölteni. A havonabeli életetek alatt a számotokra az Aszcendington tölti be azt a szerepet, melyet a visszatekintési igazgatók játszottak a helyi és felsőbb-világegyetemi felemelkedés folyamán. Itt ezernyi olyan tevékenységet fogtok végezni, melyet a halandói képzelet nem képes megragadni. És miként az Isten felé való emelkedés minden egyes előző szakaszában, emberi sajátlényegetek itt is újabb viszonyt alakít ki az isteni lényegetekkel.

13:1.22 (147.3) Az Aszcendington titkai közé tartozik az a rejtély, hogy az anyagi és halandói elmében fokozatosan és biztosan kiépül a jellem és az önazonosság szellemi és magvában halhatatlan ellendarabja. E jelenség alkotja a világegyetemek leginkább zavarba ejtő rejtélyeinek egyikét — a halhatatlan lélek kifejlődését a halandó és anyagi teremtmény elméjében.

13:1.23 (147.4) Nem fogjátok teljesen megérteni e rejtélyes folyamatot addig, amíg el nem éritek az Aszcendingtont. Ez az oka annak, hogy az Aszcendington egésze miért tarthat igényt a ti ámuló tekintetetekre. Az Aszcendington egyhetede számomra tiltott terület — az az övezet éppen e titokkal hozható összefüggésbe, mely titok ma (vagy holnap) a ti fajtátok kizárólagos tapasztalásának és birtokának van fenntartva. E tapasztalás a ti emberi létezési rendetekhez tartozik. Az én személyiségrendem e folyamatokban közvetlenül nem érintett. Ezért ez nekem tiltott, míg számotokra később megismerhető. De még azután, hogy mindezt megismertétek, bizonyos okból mindörökre megmarad néhány titok. Nem osztjátok meg azokat sem velünk, sem más rendbéli lényekkel. Tudomásunk van az isteni Igazító és az emberi eredetű halhatatlan lélek örökkévaló eggyé kapcsolódásáról, viszont e tapasztalást a felemelkedő véglegesrendűek abszolút valóságként ismerik.

2. Atya-világi viszonyok

13:2.1 (147.5) A szellemi lények különféle rendjeinek ezen otthonvilágai óriási, elképesztően nagy szférák, és páratlan szépségükben és fenséges dicsőségükben a Paradicsommal egyenrangúak. Ezek találkozóhely-világok, gyülekezési szférák, melyek állandó mindenségrendi helyszínül szolgálnak. Végleges rendű lényekként a Paradicsomon fogtok lakozni, de az Aszcendington még akkor is az otthonotok marad mindig, amikor csak külső térbeli szolgálatba léptek. A teljes örökkévalóságban úgy tekintetek az Aszcendingtonra, mint az érzelmi színezetű emlékeitek és a múltbeli emlékképeitek otthonára. Amint hetedikszakaszú szellemlényekké váltok, talán feladjátok a paradicsomi állandó lakosi besorolásotokat.

13:2.2 (148.1) Ha külső világegyetemek vannak készülőben, ha felemelkedési lehetőséggel rendelkező időteremtmények fognak ott lakozni, akkor arra következtetünk, hogy a jövő gyermekeinek szintén az a sorsuk, hogy az Aszcendingtonra mint az ő paradicsomi otthonukra tekintsenek.

13:2.3 (148.2) Az Aszcendington az egyetlen, a Paradicsomra való megérkezésetekkor előttetek korlátlanul nyitva álló szent szféra. A Vicegerington az egyetlen, előttem teljesen és korlátozások nélkül nyitva álló szent szféra. Bár a titkai érdekesek az én származásom vonatkozásában, de ebben a világegyetemi korszakban nem úgy tekintek a Vicegeringtonra, mint otthonomra. A Háromság-eredetű lények és a háromságot-elért lények nem egyformák.

13:2.4 (148.3) A Háromság-eredetű lények nem teljesen osztoznak az Atya világain; egyedüli otthonuk a Paradicsom Szigetén, a Legszentebb Szféra közvetlen közelében van. Gyakran feltűnnek az Aszcendingtonon, az „Atya-Fiú-Szellem kebelén”, ahol ama testvéreikkel találkoznak, akik a tér alsóbb világaiból érkeztek.

13:2.5 (148.4) Feltételezhetitek, hogy a Teremtő Fiak, lévén Atya-Fiú eredetűek, úgy tekintenek a Vicegeringtonra, mint otthonukra, azonban a Hétszeres Isten működésének jelen világegyetemi korszakában nem ez a helyzet. Még sok hasonló, titeket zavarba ejtő kérdés van, mert minden bizonnyal sok nehézségbe ütköznétek, amint megpróbálnátok megérteni ezeket a Paradicsomhoz oly közeli dolgokat. És nem is következtethetitek ki e kérdésekre a helyes válaszokat; olyan keveset tudtok. Ha többet tudnátok az Atya világairól, akkor egész egyszerűen mind több és több nehézséggel találkoznátok egészen addig, amíg mindent meg nem tudnátok azokról. E titkos világok bármelyikén beosztás nyerhető szolgálat útján vagy származás okán, és az egymást követő világegyetemi korszakok e személyiségi megoszlás bizonyos elemeit átrendezhetik és át is fogják rendezni.

13:2.6 (148.5) A belső kör világai valójában inkább testvéri vagy rendi világok, mint tényleges lakószférák. A halandók különféle beosztásokat tölthetnek be az Atya világainak mindegyikén, egy világot kivéve. Például: A Havonát elérve ti halandók engedélyt kaptok belépni az Aszcendingtonra, ahol igen szívesen látnak benneteket, viszont nem engedélyezik, hogy ellátogathassatok a többi hat szent világra. Amint átutaztok a paradicsomi rendszeren és miután felvétettetek a Végleges Testületbe, engedélyt kaptok a szonaringtoni belépésre, lévén, hogy Istenfiak és felemelkedők — és még mindennél is többek — vagytok. De még mindig ott lesz a Szonarington egyhetede, az isteni Fiak megtestesülési titkainak övezete, mely elzárva marad előletek. A felemelkedő istenfiak számára azok a titkok sohasem fognak feltárulni.

13:2.7 (148.6) Később teljes bejárásotok lesz az Aszcendingtonra és korlátozott bejárásotok az Atya más szféráira, kivéve a Diviningtont. De amikor majd engedélyt kaptok arra, hogy öt további titkos szférán is leszálljatok, miután eljutottatok a végleges rendre, még akkor sem fogják megengedni, hogy e világoknak mind az összes övezetét látogathassátok. Nem léphettek a Divinington területére sem, mely az „Atya kebele”, bár bizonyosan többször is ott állhattok majd az „Atya jobbján”. A teljes örökkévalóságban sem állhat elő olyan helyzet, hogy jelenlétetekre a Gondolatigazítók világán szükség lenne.

13:2.8 (149.1) A szellemléthez tartozó gyülekezővilágok tiltott területek annyiban, hogy arra kérnek minket, ne kérjünk bebocsátást e szféráknak a tapasztalási körünkön kívül eső szakaszaira. Teremtményi valótokban éppoly tökéletessé válhattok, mint amilyen tökéletes az Egyetemes Atya az ő istenségi valójában, viszont nem ismerhetitek meg a világegyetemi személyiségek összes többi rendjének minden tapasztalati titkát. A saját teremtményének valamely tapasztalati, személyiségi titkát megismerő Teremtő az örökkévalóságig bizalmasan kezeli azt.

13:2.9 (149.2) Mindeme titkok feltehetően ismertek a Felsőség háromságivá tett Titkainak együttes testülete előtt. E lényeket teljesen csak az ő különleges bolygócsoportjaik ismerik; más rendek igen kevéssé értik meg őket. Miután elértétek a Paradicsomot, megismeritek és szívből megszeretitek a Felsőség tíz Titkát, akik az Aszcendingtont irányítják. A Divinington esetét kivéve, részben megértitek majd a Felsőség Titkait az Atya más világain is, bár e megértés nem lesz olyan tökéletes, mint az Aszcendingtonon.

13:2.10 (149.3) A Felsőség háromságivá tett Titkai, amint arra az elnevezésük is utal, a Legfelsőbbel vannak kapcsolatban; hasonlóképpen kapcsolatba hozhatók a Véglegessel és a jövőbeli Legfelsőbb-Véglegessel. A Felsőség Titkai a Legfelsőbb és a Végleges, sőt a Legfelsőbb-Végleges titkai is.

3. Az Örökkévaló Fiú szent világai

13:3.1 (149.4) Az Örökkévaló Fiú hét fényes szférája alkotja a tisztán szellemi létezés hét szakaszának világait. E fénylő égitestek képezik a Havona és a Paradicsom hármas fényének forrását, s a hatásuk nagyrészt, bár nem teljes mértékben a központi világegyetemre korlátozódik.

13:3.2 (149.5) Személyiség nincs jelen e paradicsomi segédszférákon; ennélfogva e tisztán szellemi helyszíneken kevés olyasmi van, mely a halandó és anyagi személyiség számára bemutatható. Nekünk azt tanították, hogy e világok hemzsegnek az Örökkévaló Fiú lényei jelentette, a személyestől különböző élettől. Következtetéseink szerint ezen entitások a külső térbe tervezett új világegyetemekben való segédkezésre gyülekeznek. A paradicsomi bölcselők úgy tartják, hogy minden egyes paradicsomi körben, urantiai időben mérve mintegy kétmilliárd évente, e rendből további tartalékosok állnak fel az Örökkévaló Fiú titkos világain.

13:3.3 (149.6) Tudomásom szerint személyiség még sohasem járt az Örökkévaló Fiú szféráinak egyikén sem. A Paradicsomon belül és azon kívül eltöltött hosszú szolgálatok alatt egyszer sem kaptam megbízást arra, hogy e világok valamelyikére ellátogassak. Még az Örökkévaló Fiú által társul teremtett személyiségek sem járnak e világokon. Arra következtetünk, hogy mindenféle személytelen szellemet — eredetüktől függetlenül — beengednek e szellemi honokba. Mivel én személy vagyok és szellemalakkal rendelkezem, ezért nekem az ilyen világ kétségkívül üres és sivár lenne, még ha engedélyt kapnék is az odautazásra. A felsőbb szellemi személyiségek nem merülnek el a céltalan kíváncsiság, a tisztán haszontalan kalandvágy kielégítésében. Mindenkor túl sok érdekfeszítő és célirányos kaland áll előttünk, semhogy lehetőségünk lenne komolyabb érdeklődést mutatni jelentéktelen vagy nem valós vállalkozások iránt.

4. A Végtelen Szellem világai

13:4.1 (149.7) A Havona belső köre és az Örökkévaló Fiú fénylő szférái között helyezkedik el a Végtelen Szellem hét égitestje, azok a világok, melyeken a Végtelen Szellem leszármazottai, a megdicsőített teremtett személyiségek háromságivá tett fiai, valamint egyéb, a világegyetemi tevékenységek különféle területeivel kapcsolatos számos ügy hatékony igazgatásában közreműködő ismeretlen lények lakoznak.

13:4.2 (150.1) A Hét Tökéletes Szellem a Végtelen Szellem legfelsőbb és végleges képviselője. Személyesen a Paradicsom peremén állomásoznak, hatalmuk ott összpontosul, azonban a nagy világegyetem igazgatásával és irányításával összefüggő minden tevékenységüket a Végtelen Szellem e hét különleges igazgatási szféráján és onnan fejtik ki. A Hét Tökéletes Szellem valójában nem más, mint a világegyetemek mindenségének elme-szellemi lendkereke, egy mindent átfogó, mindent magába foglaló és mindent összehangoló, központi elhelyezkedésű erőtér.

13:4.3 (150.2) A Tökéletes Szellemek e hét különleges szféráról működve hozzák egyensúlyba és állandósítják a nagy világegyetem mindenségrendi-elme köreit. Közük van az Istenségeknek a szerte a nagy világegyetemben megnyilvánuló, kiegyenlítő szellemi magatartásformájához és jelenlétéhez is. A fizikai válaszok egységesek, változhatatlanok és mindig pillanatszerűek és önmaguktól lejátszódók. Viszont a megtapasztalható szellemi jelenlét eleget tesz azon szellemi felfogóképesség alapjául szolgáló feltételeknek vagy állapotoknak, mely a teremtésrészek egyedi elméinek sajátja.

13:4.4 (150.3) A fizikai hatáskör, jelenlét és működés állandó az összes világegyetemben, legyen az kicsi vagy nagy. A szellemi jelenlétben vagy válaszban az eltérő tényező nem más, mint a teremtményi felismerésben és érzékelésben megjelenő lüktető különbözet. Bár az abszolút és öröktől való létezésen alapuló Istenség szellemi jelenléte semmilyen módon nem változik, bármilyen nagy mértékben befolyásolja is azt a teremtett lények részéről mutatott hűség vagy hűtlenség, az is igaz, hogy az abszolútat el nem érő tapasztalás által fejlődő Istenséget határozottan és közvetlenül befolyásolják az ilyen véges teremtménylények döntései, választásai és a saját akaraton alapuló magatartásformái — az egyedi lény, bolygó, csillagrendszer, csillagvilág vagy világegyetem hűsége és odaadása. Azonban az isteniség szellemi jelenléte nem szeszélyes vagy önkényes; megtapasztalható változásai a személyes teremtmények szabad akaratú képességéből erednek.

13:4.5 (150.4) A szellemi jelenlétbeli különbözet előállítója a ti saját szívetekben és elmétekben van, és a saját választásotokban, az elmétek döntéseiben és a saját akaratotok elrendezésében áll fenn. E különbözet eredendően ott van az értelmes személyes lények szabad akaratú válaszaiban, mely lények esetében az Egyetemes Atya biztosította e választási szabadság gyakorlását. Az Istenségek mindig is igazak a szellemeik kiáradásához és visszahúzódásához, biztosítván és teljesítvén a teremtményi választás ilyen irányú változásaival megjelenő feltételeket és igényeket, egyszer többet adva jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódva, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek. Az isteniségi szellem így válik a teremtésrészek teremtményei választásának szerényen engedelmeskedővé.

13:4.6 (150.5) A Hét Tökéletes Szellem igazgatási tartózkodási helye valójában a hét felsőbb-világegyetem és az azokhoz tartozó külsőtér-részek paradicsomi központjain van. Minden egyes Tökéletes Szellem egy felsőbb-világegyetem felett gyakorol vezető hatalmat, és a hét világ mindegyike egy-egy Tökéletes Szellemhez tartozik. A hét felsőbb-világegyetem Paradicsom alatti igazgatási szintjein egyetlen olyan szakasz sincs, melyről ezen igazgatási világokon ne gondoskodnának. Ezek nem olyan kizárólagosak, mint az Atya szférái vagy mint a Fiúéi, és bár ott állandó lakóhellyel csak a honos lények, valamint az ott dolgozók rendelkeznek, mégis e hét igazgatási bolygó mindig nyitva áll minden olyan lény előtt, aki oda el akar látogatni és aki rendelkezik a szükséges közlekedési eszközzel.

13:4.7 (151.1) Számomra ezek az igazgatási világok a legérdekesebb és a legizgalmasabb helyek a Paradicsomon kívül. A széles világegyetemben sehol máshol nem figyelhető meg a tevékenységek ilyen változatos köre, beleértve az oly sokféle rendű élőlényt, melyek annyi különféle szinten látnak el feladatokat, közvetlenül anyagi, értelmi és szellemi dolgokkal foglalatoskodnak. A feladatoktól mentes időmet töltve, és ha éppen a Paradicsomon vagy a Havonában tartózkodom, rendszerint elmegyek a Hét Tökéletes Szellem ezen elfoglalt világaira, hogy ott elmémet a vállalkozókészség, az odaadás, a hűség, a bölcsesség és a hatékonyság szemlélésével serkentsem. Sehol máshol nem figyelhetem meg a személyiségi tevékenységeknek ilyen bámulatos összefonódását a világegyetemi valóságnak mind a hét szintjén. És mindig ösztönzőleg hatnak rám azok a tevékenységek, melyeket a dolgukat értők és e munkában igen nagy örömüket is lelők végeznek.

13:4.8 (151.2) [Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődeinek megbízásából működő Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia Könyv

14. írás

A központi és isteni világegyetem

14:0.1 (152.1) A TÖKÉLETES és isteni világegyetem a teremtésösszesség közepét foglalja el; az idő és tér hatalmas teremtésrészei ezen örökkévaló mag körül keringenek. A Paradicsom a csodálatos, örökkévaló világegyetem kellős közepében mozdulatlanul álló, teljesen állandósult állapotban lévő óriási központi Sziget. E központi bolygócsaládot Havonának nevezzük, és az igen távol helyezkedik el a Nebadon helyi világegyetemhez képest. Méretei óriásiak, tömege csaknem felfoghatatlanul nagy és felépítését tekintve egymilliárd, elképzelhetetlenül szép és fenséges szférából áll, de e hatalmas teremtésrész igazi méretei ténylegesen meghaladják az emberi elme felfogóképességét.

14:0.2 (152.2) Ez az egyetlen végleges állapotú, tökéletes és megalkotott világ-együttes. Ez teljes mértékben teremtett és tökéletes világegyetem; nem evolúciós fejlődés eredményeként jött létre. Ez a tökéletesség örökkévaló magja, mely körül a világegyetemek végtelen folyama örvénylik, melyek azon, Isten Teremtő Fiainak óriási evolúciós kísérletét, bátor kalandját alkotják, akik arra törekednek, hogy a minta-világegyetem, vagyis az isteni teljesség, a legfelsőbb véglegesség, a végleges valóság és az örökkévaló tökéletesség eszményképének másolatát az időben és térben megalkossák.

1. A Paradicsom-Havona rendszer

14:1.1 (152.3) A Paradicsom peremétől a hét felsőbb-világegyetem belső határaiig a következő hét térfeltétel és térmozgás figyelhető meg:

14:1.2 (152.4) 1. A Paradicsomot körülvevő nyugalmi középtéri körzetek.

14:1.3 (152.5) 2. A három paradicsomi és a hét havonai kör órajárásnak megfelelő irányú forgása.

14:1.4 (152.6) 3. A Havona-köröket a központi világegyetem sötét gravitációs testjeitől elválasztó félig nyugalmi állapotú térkörzet.

14:1.5 (152.7) 4. A sötét gravitációs testek belső, az óra járásával ellentétes irányban forgó öve.

14:1.6 (152.8) 5. A második különleges térkörzet, mely kettéosztja a sötét gravitációs testek két térösvényét.

14:1.7 (152.9) 6. A sötét gravitációs testek külső öve, mely az órajárás szerinti irányban forog a Paradicsom körül.

14:1.8 (152.10) 7. A harmadik térkörzet — egy félig nyugalmi állapotú körzet — mely a sötét gravitációs testek külső övét a hét felsőbb-világegyetem legbelső köreitől elválasztja.

14:1.9 (152.11) A Havona egymilliárd világa hét egyközepű körbe szerveződik, melyek közvetlenül a Paradicsomi égitestek három körét övezik. A legbelső Havona-körben több mint harmincötmillió világ, a legkülsőben pedig több mint kétszáznegyvenötmillió világ van, a maradék pedig közöttük található. Mindegyik kör különbözik a többitől, azonban mind tökéletesen kiegyensúlyozott és kiválóan szervezett, és mindegyiket átjárja a Végtelen Szellemet képviselő sajátos megnyilvánulás, a Körök Hét Szellemének egyike. Egyéb foglalatosságai mellett e személytelen Szellem hangolja össze a mennyei ügyek intézését az egyes körökben.

14:1.10 (153.1) A Havona bolygókörök nem egymásra épülnek; világaik egyszerűen sorban követik egymást. A központi világegyetem a nyugalomban lévő Paradicsom Szigete körül egyetlen hatalmas síkban forog, mely tíz egyközepű, állandósított egységből — a három Paradicsom-szférai körből és a hét Havona-világi körből — áll. Fizikai szempontból a Havona- és a paradicsomi körök egy és ugyanazon rendszer; a megkülönböztetés alapját a működésbeli és igazgatási eltérések képezik.

14:1.11 (153.2) Az időt a Paradicsomon nem mérik; az egymást követő események sorozata azok fogalmaiban él, akik a központi Szigeten honosak. De az idő a Havona-körökhöz és az ott tartózkodó számos mennyei és földi eredetű lényhez köthető. Mindegyik Havona-világnak megvan a saját helyi ideje, melyet annak köre szab meg. Valamely adott körben minden világnak azonos hosszúságú az éve, lévén, hogy egyformán keringenek a Paradicsom körül, és e bolygóévek hossza a külső körtől befelé haladva egészen a legbelső körig egyre csökken.

14:1.12 (153.3) A Havona-köri idő mellett van Paradicsom-Havona szabványnap és más időlépték is, melyeket a Végtelen Szellem hét paradicsomi égitestjén és onnan mérnek. A Paradicsom-Havona szabványnap számításának alapja az első vagy belső Havona-kör bolygóinak a Paradicsom Szigete körüli egy teljes kör megtételéhez szükséges időtartam; és bár a sebességük óriási, abból eredően, hogy a sötét gravitációs testek és a roppant nagy Paradicsom között helyezkednek el, csaknem ezer évre van szükségük e szféráknak ahhoz, hogy körüket teljesen befussák. Az „ezer esztendő annyi előtte, mint egy nap, mint egy őrjárási idő éjjel” kijelentést olvasva nem is voltatok tudatában az igazságtartalmának. Egy Paradicsom-Havona nap csupán hét perc, három és egynyolcad másodperccel rövidebb annál, mint amit ti a jelenlegi urantiai szökőéves naptárral ezer évnek mértek.

14:1.13 (153.4) E Paradicsom-Havona nap alkotja a hét felsőbb-világegyetemben a szabványos időmérés alapját, bár mindegyik saját belső szabványidőt is mér.

14:1.14 (153.5) E hatalmas központi világegyetem külső övezetében, messze túl a Havona-világok hetedik övén, hihetetlenül nagy számú sötét gravitációs test kering. E roppant nagy sötét tömegek sok szempontból eltérnek a többi égitesttől; még a formájuk is nagyon más. E sötét gravitációs testek nem vernek vissza és nem nyelnek el fényt; nem érzékenyek a fizikai-energia eredetű fényre, és olyan tökéletesen körülveszik és övezik a Havonát, hogy az még az idő és tér közeli, lakott világegyetemeiből sem figyelhető meg.

14:1.15 (153.6) A sötét gravitációs testek nagy övét egy különleges térbetüremkedés két egyenlő, elliptikus görbére osztja. A belső kör az órajárás irányával ellentétesen forog; a külső pedig az órajárás irányának megfelelően. Ezen ellentétes irányú mozgások a sötét testek rendkívül nagy tömegével együtt olyan hatékonyan ellensúlyozzák a Havona-gravitációs vonalakat, hogy mindez a központi világegyetemet fizikailag kiegyensúlyozott és tökéletesen állandósult teremtésrésszé teszi.

14:1.16 (153.7) A sötét gravitációs testek belső körmozgása csőszerű, mely három kör alakú csoportból áll. E kör keresztmetszeti képén három, nagyjából egyenlő sűrűségű egyközepű kört láthatnánk. A sötét gravitációs testek külső köre merőleges elrendezésű, és méretét tekintve ezerszerese a belső körnek. A külső kör függőleges átmérője ötvenezerszerese a keresztmetszeti átmérőnek.

14:1.17 (154.1) A közbenső tér, mely a gravitációs testek két köre között helyezkedik el, különleges annyiban, hogy ahhoz fogható a teljes széles világegyetemben sehol máshol nincs. E körzetet függőleges irányú, hatalmas mértékű hullámmozgás jellemzi és egy ismeretlen fajta, roppant nagy energiaműködés hatja át.

14:1.18 (154.2) Véleményünk szerint a külső térszintek jövőbeli fejlődését a központi világegyetembeli sötét gravitációs testekhez hasonló dolgok nem fogják jellemezni; mi úgy tekintjük a váltakozó körmozgást végző, roppant nagy gravitációs-egyensúlyi testeket, mint a világmindenség különlegességeit.

2. A Havona felépítése

14:2.1 (154.3) A szellemlények nem csillagködös térben tartózkodnak; nem légies világokon lakoznak; lakóhelyeik anyagi természetű, tényleges szférák, olyan világok, melyek éppoly valóságosak, mint amilyeneken a halandók is élnek. A Havona-világok ténylegesek és valódi világok, jóllehet a fizikai anyaguk különbözik a hét felsőbb-világegyetem bolygóinak anyagi szerveződésétől.

14:2.2 (154.4) A Havona fizikai valóságai energiaszerveződési rendjüket tekintve gyökeresen eltérnek a tér evolúciós világegyetemeiben uralkodó energiaszerveződési formáktól. A Havona-energiák hármas jelleget mutatnak; az energia-anyag felsőbb-világegyetemi egységei kettős energiatartalommal rendelkeznek, bár egy energiaforma létezik negatív és pozitív szakaszban is. A központi világegyetemi teremtésrész hármas (Háromság); a helyi világegyetemi teremtésrész (közvetlenül) kettős, mely a Teremtő Fiúra és az Alkotó Szellemre mint okokra vezethető vissza.

14:2.3 (154.5) A Havona anyaga pontosan ezer vegytani alapelem szerveződéséből és a Havona-energia hét formájának kiegyensúlyozott működéséből tevődik össze. Ezen alapvető energiák mindegyike hét gerjesztési állapotban nyilvánul meg, s ebből eredően a Havona honosai negyvenkilenc különböző érzékelési ingerre érzékenyek. Más szavakkal megfogalmazva, pusztán fizikai nézőpontból a központi világegyetem honosai negyvenkilenc különféle érzékelési formával rendelkeznek. A morontia érzékek száma hetven, és a felsőbb szellemi rendekbe tartozó különféle fajtájú lények esetében a válaszok változatosságának száma hetven és kétszáztíz között mozog.

14:2.4 (154.6) A központi világegyetem fizikai lényeit az urantiaiak nem láthatják. E távoli világok fizikai ingerei sem keltenek választ a ti durva érzékszerveitekben. Ha egy urantiai halandót a Havonába lehetne szállítani, akkor ő ott süket, vak és minden egyéb érzékelési képességtől is megfosztott lenne; csak mint korlátozottan öntudatos lény működhetne, mely nem érzékel semmiféle környezeti ingert és nem is válaszol azokra.

14:2.5 (154.7) Számos olyan fizikai jelenség és szellemi visszahatás megy végbe a központi teremtésrészben, melyek nem ismertek az olyan világokon, mint az Urantia. A hármas teremtésrész alapvető szerveződése teljesen eltér az idő és tér teremtett világegyetemeinek kettős felépítésétől.

14:2.6 (154.8) Az egész természeti törvény összehangolódásának alapja teljesen eltér attól, mint ami a fejlődő teremtésrészek kettős energiarendszereit jellemzi. Az egész központi világegyetem a tökéletesen és arányosan szabályozott hármas rendszernek megfelelően szerveződik. Az egész Paradicsom-Havona rendszerben tökéletes egyensúly van minden mindenségrendi valóság és minden szellemi erő között. A Paradicsom az anyagi teremtésrész felett gyakorolt abszolút hatalmával tökéletesen szabályozza és fenntartja e központi világegyetem fizikai energiáit; az Örökkévaló Fiú, a mindent felölelő szellemi hatalmának részeként tökéletesen fenntartja mindazok szellemi besorolását, akik a Havonában lakoznak. A Paradicsomon semmi sem kísérleti jellegű, és a Paradicsom-Havona rendszer az alkotó tökéletesség egysége.

14:2.7 (155.1) Az Örökkévaló Fiú egyetemes szellemi gravitációja meglepően tevékeny szerte a központi világegyetemben. Minden szellemérték és szellemi személyiség folytonosan befelé, az Istenek lakóhelye felé vonzódik. Ez az Isten-irányú késztetés mélyreható és kikerülhetetlen. Az Isten elérésére való törekvés erősebb a központi világegyetemben, és nem azért, mert a szellemi gravitáció ott erősebb, mint a külsőbb elhelyezkedésű világegyetemekben, hanem azért, mert a Havonát elért lények nagyobb mértékben szellemiek és ennélfogva érzékenyebbek az Örökkévaló Fiú egyetemes szellem-gravitációs vonzásából eredő mindig jelenlévő hatásra.

14:2.8 (155.2) A Végtelen Szellem hasonlóképpen minden értelmi értéket a Paradicsom felé vonz. A Végtelen Szellem elme-gravitációja szerte a központi világegyetemben az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációjával együtt működik, és együtt alkotják a felemelkedő lelkek esetében azt az összetett késztetést, hogy azok megtalálják Istent, elérjék az Istenséget, eljussanak a Paradicsomra és megismerjék az Atyát.

14:2.9 (155.3) A Havona szellemi értelemben tökéletes és fizikailag állandósult világegyetem. A központi világegyetem szabályozása és egyensúlyi állapotának biztonsága tökéletesnek tűnik. Minden fizikai és szellemi dolog tökéletesen kiszámítható, azonban más a helyzet az elmejelenségekkel és a személyes akarattal. Következtetésünk szerint a bűn lehetetlen eseménynek tekinthető, de a véleményünk alapja az, hogy a Havona honos, szabad akaratú teremtményei eddig még soha nem találtattak bűnösnek az Istenség akaratának való ellenszegülésben. A teljes örökkévalóságban e fenséges lények mindig is következetesen hűségesek voltak a Nappalok Örökkévalóihoz. A Havonába zarándokként lépett egyetlen teremtményben sem termett bűn. Sohasem fordult elő helytelen viselkedés bármely olyan személyiség-csoportba tartozó teremtmény esetében, akit a központi Havona világegyetemben teremtettek vagy oda beengedtek. Az idő világegyetemeiben alkalmazott kiválasztási módszerek és eszközök oly tökéletesek és oly isteniek, hogy a Havona feljegyzéseiben sohasem fordult elő tévedés; sohasem vétettek hibát; egyetlen felemelkedő lelket sem engedtek be túl korán a központi világegyetembe.

3. A Havona-világok

14:3.1 (155.4) A központi világegyetem kormányzását illetően az a helyzet, hogy olyan nincs. A Havona oly mértékben tökéletes, hogy semmiféle értelmi kormányzásra nincs szükség. Nincsenek rendszeresített bíróságok, sem törvényhozói gyűlések; a Havona csak ügyviteli irányítást igényel. Az igaz ön-kormányzati eszményképek legfelsőbb rendű változata itt figyelhető meg.

14:3.2 (155.5) Az ilyen tökéletes és közel tökéletes értelmek körében nincs szükség kormányzásra. Nem igényelnek szabályozást, mert az eredendően tökéletes lények összevegyülnek azokkal az evolúciós teremtményekkel, akik már régen átestek a felsőbb-világegyetemek legfelsőbb bíráinak alapos vizsgálatán.

14:3.3 (155.6) A Havona igazgatása nem önszabályozó, viszont csodálatosan tökéletes és istenmód hatékony. Az igazgatás főként bolygóközpontú és a helyben lakozó Nappalok Örökkévalóján alapul, lévén, hogy mindegyik Havona-szférát e Háromság-eredetű személyiségek közül egy-egy irányítja. A Nappalok Örökkévalói nem teremtők, azonban tökéletes irányítók. A legfelsőbb fokú szakértelemmel tanítják és irányítják a bolygókon élő gyermekeiket és bölcsességük tökéletességének mértéke az abszolúttal határos.

14:3.4 (156.1) A központi világegyetem egymilliárd szférája a Paradicsomon és a Havonában honos felsőbb személyiségek felkészülési világait alkotja, továbbá az idő evolúciós világaiból felemelkedő teremtmények számára a végső megmérettetés színhelyéül is szolgál. Az Egyetemes Atyának a teremtményi felemelkedésre vonatkozó nagyszabású tervének kivitelezése során az idő zarándokai a külső vagy hetedik kör fogadóvilágain érnek földet, és a felkészítést és tapasztalatszerzést követően fokozatosan haladnak tovább, egyre beljebb, bolygóról bolygóra, körről körre, míg végül elérik az Istenségeket és lakóhelyre lelnek a Paradicsomon.

14:3.5 (156.2) Jóllehet e hét kör szférái teljes fenséges dicsőségükben tartatnak fenn, mégis az Atya által a halandói felemelkedésre kidolgozott egyetemes terv végrehajtásához a teljes bolygói lehetőségeknek jelenleg csupán mintegy egy százaléka van kihasználva. E hatalmas világok területe egy százalékának mintegy egytizedét rendelték a Végleges Testületének életéhez és tevékenységeihez, akik olyan lények, melyek örökre a fényben és életben megállapodtak s akik igen gyakran tartózkodnak és segédkeznek a Havona-világokon. E magas lények saját otthona a Paradicsomon van.

14:3.6 (156.3) A Havona-szférák bolygórendszerű felépítése teljesen eltér a tér evolúciós világainak és csillagrendszereinek felépítésétől. Az egész nagy világegyetemben sehol sem szokás ilyen hatalmas szférákat lakott világ céljára igénybe venni. A triáta fizikai felépítés a roppant nagy, sötét gravitációs testek egyensúlyozó hatásával együttesen teszi lehetővé a fizikai térerők oly tökéletes egyensúlyban tartását és ezen irdatlan nagy teremtésrész különféle folyamatainak oly tökéletes kiegyensúlyozását. E hatalmas világok anyagi szerepköreinek és szellemi tevékenységeinek megszervezéséhez az ellengravitációt is igénybe veszik.

14:3.7 (156.4) A Havona-szférák építészeti, világítási és fűtési, valamint élőlénytani és művészeti jellegű ékesítése jelentősen meghaladja az emberi képzelet legtágabb határait is. Nektek nem sokat tudunk mondani a Havonáról; látnotok kellene ahhoz, hogy a szépségét és nagyszerűségét felmérhessétek. E tökéletes világokon még igazi folyók és tavak is vannak.

14:3.8 (156.5) Szellemi értelemben e világok mintaszerűen kijelöltek; rendeltetési céljuknak megfelelően alakították ki őket, mely cél abban áll, hogy a központi világegyetemben működő különféle lények számos rendjét befogadják. Sokféle tevékenység folyik a csodálatos világokon, melyek messze meghaladják az emberi felfogóképességet.

4. A központi világegyetem teremtményei

14:4.1 (156.6) Az élő dolgoknak és lényeknek hét alapformája van a Havona-világokon, és ezen alapformák mindegyike három különböző szakaszban létezik. E három-három szakasz mindegyike hetven nagyosztályba sorolható, és minden egyes nagyosztály ezer kisosztályból áll, mely még tovább bontható, és így tovább. Ezen alapvető életcsoportok feloszthatók úgy mint:

14:4.2 (156.7) 1. Anyagi.

14:4.3 (156.8) 2. Morontiai.

14:4.4 (156.9) 3. Szellemi.

14:4.5 (156.10) 4. Abszonit.

14:4.6 (156.11) 5. Végleges.

14:4.7 (156.12) 6. Mellérendelt-abszolút.

14:4.8 (156.13) 7. Abszolút.

14:4.9 (157.1) A bomlás és a halál a Havona-világokon nem képezi részét az életpályának. A központi világegyetemben az alacsonyabb rendű élő dolgok anyagivá váláson esnek át. Alakot és megnyilvánulást váltanak, azonban nem hullanak szét bomlási folyamatok és sejthalál révén.

14:4.10 (157.2) A Havona honosai mind a paradicsomi Háromság leszármazottai. Nincsenek teremtményi szüleik és nem képesek szaporodásra. A központi világegyetem e polgárainak, a sohasem teremtett lényeknek a teremtését nem mutathatjuk be. A Havona teremtésének teljes története olyan kísérlet, mely az örökkévalósági tényt tér-idősíti, mely ténynek pedig semmilyen kapcsolata sincs az idővel vagy a térrel, ahogy a halandó ember e fogalmakat értelmezi. Azonban az eredet kérdésében engednünk kell az emberi bölcseletnek; még a magasan az emberi szint felett álló személyiségeknek is szükségük van a „kezdetekre”. Mindazonáltal a Paradicsom-Havona rendszer örökkévaló.

14:4.11 (157.3) A Havona honosai a központi világegyetem egymilliárd szféráján ugyanabban az értelemben élnek, mint ahogy az állandó létpolgársággal rendelkező más rendek lakoznak a saját szülőszférájukon. Miként a fiúi besorolású anyagi rend valamely felsőbb-világegyetem milliárdnyi helyi csillagrendszerének anyagi, értelmi és szellemi gazdálkodásának megfelelően alakul, éppen úgy, bár nagyobb viszonylatban, élnek és működnek a havonai honosok a központi világegyetem milliárdnyi világán. E havonabelieket ti anyagi teremtményeknek is tekinthetitek olyan értelemben, hogy az „anyagi” tágabb fogalmába beleértitek az isteni világegyetem fizikai valóságait is.

14:4.12 (157.4) Van honos havonai élet, mely önmagában és önmagától is jelentőséggel bír. A havonabeliek sokféleképpen segédkeznek a Paradicsomról alászállóknak és a felsőbb-világegyetemből felemelkedőknek, de olyan életet is élnek, mely csak a központi világegyetemben figyelhető meg és viszonylagos jelentéssel bír egészen függetlenül a Paradicsomtól vagy a felsőbb-világegyetemektől.

14:4.13 (157.5) Miként az evolúciós világok hűséges fiainak imádata hathatós szerepet játszik az Egyetemes Atya szeretetben való megelégedésében, úgy a Havona teremtményeinek fennkölt imádata az isteni szépség és igazság tökéletes eszményképeit tölti ki. Miként a halandó ember az Isten akaratának megcselekedésére törekszik, a központi világegyetem e lényei azért élnek, hogy a paradicsomi Háromság eszményképeinek megfeleljenek. Saját természetükben ők maguk az Isten akarata. Az ember örvendezik az Isten jóságán, a havonabeliek örülnek az isteni szépségnek, míg mindkét csoport örömét leli az élő igazság bennük megnyilvánuló szabadságában.

14:4.14 (157.6) A havonabelieknek szabadon választható jelenbeli és jövőbeli ismeretlen rendeltetési céljuk egyaránt van. A honos teremtmények olyan előrehaladást mutatnak fel, mely a központi világegyetemben különösnek tekinthető, olyan fejlődésről van tehát szó, melynek sem a Paradicsomra való felemelkedéshez, sem a felsőbb-világegyetemekbe való behatoláshoz nincs köze. Ezen előrehaladás a felsőbb Havona besorolásig a következő lehet:

14:4.15 (157.7) 1. Tapasztalás általi fejlődés kifelé, az első körtől a hetedik irányába.

14:4.16 (157.8) 2. Haladás befelé, a hetedik körtől az első irányába.

14:4.17 (157.9) 3. Körön belüli haladás — előrehaladás egy adott kör világain belül.

14:4.18 (157.10) A Havona honosai mellett a központi világegyetem lakosai között is számos mintalény-osztály van a különféle világegyetemi csoportok körében — tanácsadók, igazgatók, valamint a saját fajtájukat és más fajtákat szerte a teremtésrészben tanítók. Minden lény az összes világegyetemben a Havona milliárdnyi világának egyikén létező valamely teremtményi mintaélet szerint formáltatik. Még az idő halandóinak teremtményi létezési céljai és eszményképei is e felsőbb, minta-szférák külső köreiből származnak.

14:4.19 (157.11) És még ott vannak azok a lények is, akik elérték az Egyetemes Atyát, és akik kedvük szerint járhatnak-kelhetnek, akiket különleges szolgálatra küldenek a világegyetemek különböző részeibe. Minden Havona-világon megtalálhatók az Atya elérésére pályázók, akik fizikailag elérték ugyan a központi világegyetemet, de még nem mutatták fel azt a szellemi fejlődést, mely egykor majd képessé teszi őket arra, hogy a Paradicsomon lakóhelyet igényeljenek.

14:4.20 (158.1) A Végtelen Szellemet a Havona-világokon személyiségek serege képviseli, olyan kegyes és dicső lények, akik a központi világegyetem bonyolult értelmi és szellemi ügyeit intézik. Ezeken az isteni tökéletességű világokon a hatalmas teremtésrészen szokásos eljárás szerinti munkát végzik, továbbá számos feladatot látnak el ama nagyszámú felemelkedő teremtmény tanítása, képzése és segítése céljából, akik a tér sötét világaiból a dicsőségre felkapaszkodtak.

14:4.21 (158.2) A Paradicsom-Havona rendszer honos lényeinek sok olyan csoportja van, melyek semmilyen módon nem kerülnek kapcsolatba a teremtményi tökéletesség-elérési felemelkedési tervvel; ennélfogva a halandó fajok számára bemutatott személyiség-osztályozásból kihagytuk őket. Csak az emberi szint felett álló lények nagyobb csoportjait, valamint azokat a rendeket mutatjuk itt be, melyek közvetlenül kapcsolódnak a túlélési tapasztalásotokhoz.

14:4.22 (158.3) A Havona hemzseg az értelmes lények mindenféle szakaszát felvonultató élettől, akik ott próbálnak előrehaladni az alsóbb köröktől a felsőbb körökbe, hogy az isteniség megjelenítésének magasabb szintjét elérhessék és a legfelsőbb jelentéstartalmakat, a végleges értékeket és az abszolút valóságot jobban megérthessék.

5. Az élet a Havonában

14:5.1 (158.4) Az Urantián egy rövid és beható próbán estek át az anyagi lét első élete során. A lakóvilágokon, majd pedig feljebb, végig a csillagrendszereteken, csillagvilágotokon és helyi világegyetemeteken át, a felemelkedés morontia szakaszain mentek keresztül. A felsőbb-világegyetem felkészülési világain a fejlődés igaz szellemi szakaszain estek át és felkészültök a Havonába való átkelésre. A Havona hét körén a fejlődésetek értelmi, szellemi és tapasztalásra épülő. És mindeme körökhöz tartozó világok mindegyikén meghatározott feladatot kell teljesítenetek.

14:5.2 (158.5) A központi világegyetem isteni világain az élet oly gazdag és tartalmas, oly teljes és tapasztalásban bővelkedő, hogy teljesen meghalad mindent, amit csak a teremtett lény tapasztalásairól alkotott emberi fogalmak leírhatnak. Ezen örökkévaló teremtésrész társadalmi és gazdasági tevékenységei teljesen eltérnek az Urantiához hasonló evolúciós világokon élő anyagi teremtmények foglalkozásaitól. Még a havonai észjárás sem hasonlít az urantiai gondolkodás folyamatához.

14:5.3 (158.6) A központi világegyetem szabályai megfelelően és eredendően természetesek; az igazgatási szabályok nem önkényesek. A Havona minden követelményében fellelhető a méltányosság érve és az igazságosság szabálya. Ez a két tényező együttesen éppen egyenértékű azzal, amit az Urantián úgy neveznek, hogy méltányosság. A Havonába megérkezve természetes élvezetet találtok a dolgok olyan módon való megtételében, ahogyan azokat meg kell tenni.

14:5.4 (158.7) A központi világegyetembe először eljutó értelmes lényeket a hetedik Havona-kör kísérleti világán fogadják és helyezik el. Amint az újonnan érkezettek szellemileg előrehaladnak, s felfogják a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemük azonosságát, akkor kerülnek át a hatodik körbe. (Az emberi elme fejlődési köreit a központi világegyetembeli rendszer alapján azonosítjuk.) Miután a felemelkedők megértették a Felsőséget és ezáltal felkészültek az Istenség-kalandra, elviszik őket az ötödik körbe; és miután elérték a Végtelen Szellemet, átviszik őket a negyedikre. Az Örökkévaló Fiú elérését követően átkerülnek a harmadikra; és amint felismerték az Egyetemes Atyát, a második körhöz tartozó világokon fognak tartózkodni, ahol közelebbről is megismerkednek a paradicsomi seregekkel. A Havona első körére való megérkezésük jelzi, hogy az idő jelöltjeit felvették a paradicsomi szolgálatba. Meghatározatlan ideig, mely a teremtményi felemelkedés tartamától és természetétől függ, a fokozatos szellemi előrehaladás belső körén fognak időzni. E belső körtől kezdve a felemelkedő zarándokok továbbhaladnak befelé, a paradicsomi otthon és a Végleges Testületébe való felvétel felé.

14:5.5 (159.1) A Havonában felfelé haladó zarándokként való tartózkodásotok alatt engedélyt kaptok arra, hogy a kijelöléseteknek megfelelő kör világai között szabadon utazhassatok. Azt is megengedik, hogy visszatérjetek ama körök bolygóira, melyeken megelőzőleg áthaladtatok. Mindez lehetséges azok számára, akik a Havona körein úgy tartózkodnak, hogy nincs szükség szupernáf-társításra. Az idő zarándokai képesek úgy felszerelkezni, hogy átszeljék a „teljesített” teret, de elengedhetetlenül szükségük van az előírt eljárásra a még „teljesítetlen” tér legyőzéséhez; a zarándok nem hagyhatja el a Havonát, és nem is mehet túl a számára kijelölt körön a szállító szupernáfok segítsége nélkül.

14:5.6 (159.2) Üdítő eredetiség lelhető fel e hatalmas központi teremtésrészben. Az anyag fizikai szerveződésétől, valamint az értelmes lények és egyéb élő dolgok alapvető rendjének alapfelépítésétől eltekintve semmi közös sincs a Havona világaiban. E bolygók mindegyike eredeti, különleges és kizárólagos teremtésrész; mindegyik bolygó páratlan, fenséges és tökéletes teremtésrész. Ez a változatos egyediség megmutatkozik a bolygólét minden fizikai, értelmi és szellemi oldalán. E milliárdnyi tökéletes szféra mindegyikét a helyi Nappalok Örökkévalójának tervei szerint dolgozták ki és ékesítették fel. Éppen ez az oka annak, hogy nincs közöttük két egyforma.

14:5.7 (159.3) Amíg át nem szelitek az utolsó Havona-kört is és el nem látogattok az utolsó Havona-világra, mindaddig a kaland üdítő volta és a kíváncsiság serkentő jellege nem fog eltűnni a létpályátokból. A késztetés, az örökkévalóság előremutató indíttatása akkor fogja majd felváltani előfutárát, az idő-kaland csábítását.

14:5.8 (159.4) Az egyhangúság az alkotó képzelőerő éretlenségét és a szellemi képességekkel való értelmi összhang tétlenségét jelzi. A mennyei világokat felfedezni elkezdő felemelkedő halandó már érzelmi, értelmi és közösségi, vagy akár szellemi érettséget ért el.

14:5.9 (159.5) A Havonában körről körre való emelkedésetek során nemcsak nem is álmodott változásokkal fogtok találkozni, hanem a megdöbbenésetek leírhatatlan lesz, amint az egyes körökben bolygóról bolygóra előrehaladtok. E milliárdnyi tanulmányvilág mindegyike a meglepetések valóságos világegyeteme. Folyamatos ámulatban, véget nem érő csodálkozásban részesülnek azok, akik e körökön áthaladnak és e hatalmas szférákat bejárják. Az egyhangúság nem része a havonabeli létpályának.

14:5.10 (159.6) A kalandvágy, a kíváncsiság és az egyhangúságtól való rettegés — a fejlődő emberi természettel született sajátságok — nem azért vannak jelen, hogy pusztán nehezítsék a dolgotokat és bosszantsanak benneteket rövid földi ottlétetek alatt, hanem inkább annak sugalmazása céljából, hogy a halál csak a kezdete egy végtelen és kalandos létpályának, egy elvárt örök életnek, egy örökké tartó felfedezőútnak.

14:5.11 (160.1) A kíváncsiság — a vizsgálódás szelleme, késztetés a felfedezésre, a feltárás hajtóereje — része az evolúciós térteremtmények veleszületett, isteni sajátságának. E természetes indíttatások nem pusztán azért jelentkeznek, hogy akadályozzanak és visszatartsanak benneteket. Igaz, e nagyratörő késztetéseket szükségképpen gyakorta vissza kell fognotok a rövid földi életetek során, gyakran csalódást kell megélnetek, azonban az eljövendő hosszú korszakokban mindezeket teljesen kibontakoztatjátok és dicsőségetekre tesztek eleget nekik.

6. A központi világegyetem rendeltetése

14:6.1 (160.2) A hétkörös Havona tevékenységi köre igen kiterjedt. Általában úgy jellemezhető, mint:

14:6.2 (160.3) 1. Havonai.

14:6.3 (160.4) 2. Paradicsomi.

14:6.4 (160.5) 3. Felemelkedő-véges — Legfelsőbb-Végleges evolúciós.

14:6.5 (160.6) Számos, a végest meghaladó szintű tevékenység zajlik a Havonában a jelen világegyetemi korszakban, beleértve megszámlálhatatlan sokféleségű abszonit és egyéb szakaszú elme- és szellemműködést. Meglehet, hogy a központi világegyetem a sokféle, a teremtett elme felfogóképességét meghaladó módon való működése során sok olyan célt szolgál, melyekről nekem nincs tudomásom. Mindazonáltal igyekszem bemutatni, hogy e tökéletes teremtésrész miként szolgálja a világegyetemi értelmek hét rendjének igényeit és miként járul hozzá azok kielégítéséhez.

14:6.6 (160.7) 1. Az Egyetemes Atya — az Első Forrás és Középpont. Az Atya Isten felsőbb atyai megelégedést nyer a központi teremtésrész tökéletességéből. Élvezi a szeretettel való eltelés élményét az egyenlőséghez közeli szinteken. A tökéletes Teremtő istenmód elégedett a tökéletes teremtmény imádatával.

14:6.7 (160.8) A Havona a megelégedés legfelsőbb fokának elérését teszi lehetővé az Atya számára. A Havonában megtestesülő tökéletesség ellensúlyozza a végtelen kiterjedés örökkévaló késztetésének tér-idő késedelmét.

14:6.8 (160.9) Az Atya örömét leli az isteni szépségnek a Havonában való tükröződésében. Megelégedéssel tölti el az isteni elmét, hogy az minden fejlődő világegyetem számára a csodás összhang tökéletes mintáját nyújtja.

14:6.9 (160.10) Atyánk tökéletes gyönyörűséggel szemléli a központi világegyetemet, mert az a szellemvalóság érdemes kinyilatkoztatása a világegyetemek mindenségének minden személyisége számára.

14:6.10 (160.11) A világegyetemek Istene örömmel tekint a Havonára és a Paradicsomra, mint az időben és térben megjelenő minden későbbi világegyetemi kiterjedés örökkévaló hatalom-magvára.

14:6.11 (160.12) Az örökkévaló Atya soha meg nem szűnő megelégedettséggel tekint a Havona teremtésrészre, mint az idő felemelkedő jelöltjeinek, az ő, térből jövő halandó unokáinak érdemes és hívogató céljára, akik az ő Teremtő-Atyjuk örök otthonát kívánják elérni. És az Isten örömét leli a Paradicsom-Havona világegyetemben mint az Istenség és az isteni család örökkévaló otthonában.

14:6.12 (160.13) 2. Az Örökkévaló Fiú — a Második Forrás és Középpont. Az Örökkévaló Fiú számára a fenséges központi teremtésrész örök bizonyságot ad az isteni családi — az Atya, a Fiú és a Szellem — társulás hatékony működésére. Ez az Egyetemes Atyában való abszolút bizodalom szellemi és anyagi alapja.

14:6.13 (160.14) A Havona csaknem korlátlan alapot szolgáltat az Örökkévaló Fiúnak a szellemi hatalom örökké bővülő kivitelezésére. A központi világegyetem bocsátotta az Örökkévaló Fiú rendelkezésére azt a színteret, melyen ő biztonsággal és biztosan bemutathatja az adományozó segédkezés szellemét és eljárását a paradicsomi társ Fiak tanítása érdekében.

14:6.14 (161.1) A Havona alkotja azt a valóságalapot, melyen az Örökkévaló Fiú a világegyetemek mindenségének szellem-gravitációs szabályozását kifejtheti. Ez a világegyetem teszi lehetővé a Fiú számára a szülői vágy, a szellemi újrateremtés örömének kiélését.

14:6.15 (161.2) A Havona világok és azok tökéletes lakosai alkotják azon első és örökmód végleges megnyilvánulást, miszerint a Fiú az Atya Szava. A Fiú tudatossága az Atya végtelen kiegészítőjeként ezáltal nyer tökéletes megelégedést.

14:6.16 (161.3) Ez a világegyetem ad lehetőséget az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közötti, egyenlőségből eredő testvériség kölcsönös megjelenítésére, és ez alkotja az örök bizonyítékát mindkettejük végtelen személyiségének.

14:6.17 (161.4) 3. A Végtelen Szellem — a Harmadik Forrás és Középpont. A Havona világegyetem teszi lehetővé a Végtelen Szellem számára, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy ő az Együttes Cselekvő, az egyesült Atya-Fiú végtelen képviselője. A Végtelen Szellem a Havonában kettős megelégedést merít abból, hogy alkotó tevékenységet folytat, miközben az ezen isteni teljesítmény okozta elégedettséget ettől teljesen függetlenül átéli.

14:6.18 (161.5) A Havonában a Végtelen Szellem olyan színteret talált, melyen bizonyíthatja képességét és hajlandóságát arra, hogy lehetséges irgalmas segédkezőként szolgáljon. E tökéletes teremtésrészben próbálja el a Szellem az evolúciós világegyetemekben teljesítendő segédkezési kalandot.

14:6.19 (161.6) E tökéletes teremtésrész tette lehetővé a Végtelen Szellem számára, hogy mindkét isteni szülővel részt vegyen a világegyetemi igazgatásban — hogy társ-Teremtő utódként világegyetemet igazgasson, s ezáltal felkészül a helyi világegyetemek közös irányítására úgy, mint a Teremtő Fiak Alkotó Szellem-társa.

14:6.20 (161.7) A Havona-világok a mindenségrendi elme teremtőinek elme-kutatóállomásai és minden létező teremtményi elme segítői. Az elme mindegyik Havona-világon más és más, és minden szellemi és anyagi teremtményi értelem számára mintául szolgál.

14:6.21 (161.8) E tökéletes világok a paradicsomi társaságra rendeltetett összes lény számára elme-továbbképző tanhelyként szolgálnak. Bőséges lehetőséget teremtettek a Szellem számára ahhoz, hogy az elme-segédkezés módszerét biztonságos és tanácsadó személyiségeken kísérletezhesse ki.

14:6.22 (161.9) A Havona ellentételezést jelent a Végtelen Szellemnek azért a kiterjedt és önzetlen munkáért, melyet a tér világegyetemeiben végez. A Havona az idő és tér fáradhatatlan Elmesegítőjének tökéletes otthona és menedéke.

14:6.23 (161.10) 4. A Legfelsőbb Lény — a tapasztalás által fejlődő Istenség evolúciós egyesülése. A Havona teremtésrész a Legfelsőbb Lény szellemi valóságának örök és tökéletes bizonyítéka. E tökéletes teremtésrész a Legfelsőbb Isten tökéletes és arányos szellemtermészetének kinyilatkoztatása azt megelőzően, hogy a paradicsomi Istenségek véges tükröződéseinek erő-személyiség természetű egységbe rendeződése kezdetét vette volna az idő és tér tapasztalás által fejlődő világegyetemeiben.

14:6.24 (161.11) A Havonában a Mindenható erőtér-potenciáljai egyesülnek a Legfelsőbb szellemi természetével. E központi teremtésrész a Legfelsőbb eljövendő-örökkévaló egységének mintapéldája.

14:6.25 (161.12) A Havona a Legfelsőbb egyetemesség-kibontakozási lehetőségének tökéletes mintája. E világegyetem végleges képe a Legfelsőbb jövőbeli tökéletességének és előrevetítője a Végleges megnyilvánulási lehetőségének.

14:6.26 (162.1) A Havona véglegességet mutat azon szellemértékekben, melyek a legfelsőbb szintű és tökéletes önuralommal rendelkező élő, saját akarattal bíró teremtményekként léteznek; azon elmében, mely végleges értelemben egyenrangú a szellemmel; a korlátlan kibontakozási lehetőséggel rendelkező értelem valóságában és egységében.

14:6.27 (162.2) 5. A mellérendelt Teremtő Fiak. A Havona nem más, mint a paradicsomi mihályok világegyetem-teremtéssel járó kalandokra való felkészítésének oktatási és felkészülési helye. Ezen isteni és tökéletes teremtésrész minden Teremtő Fiú számára minta. Mindegyikük arra törekszik, hogy a saját világegyetemét a tökéletesség paradicsomi-havonai szintjére emelje.

14:6.28 (162.3) A Teremtő Fiú a Havona teremtményeit személyiség-minta lehetőségként használja a saját halandó gyermekei és szellemlényei számára. A Mihály és az egyéb paradicsomi Fiak úgy tekintik a Paradicsomot és a Havonát, mint az idő gyermekeinek isteni végzetét.

14:6.29 (162.4) A Teremtő Fiak tudják, hogy a központi teremtésrész a tényleges forrása annak a nélkülözhetetlen világegyetemi felügyeletnek, mely az ő helyi világegyetemüket kiegyensúlyozza és egyesíti. Tudják, hogy a Legfelsőbb és a Végleges mindig jelenvaló befolyásának személyes jelenléte a Havonához kötődik.

14:6.30 (162.5) A Havona és a Paradicsom a forrása a Mihály Fiú teremtő erejének. Itt lakoznak a világegyetem-teremtésben vele együttműködő lények. A Paradicsomról jön a világegyetemi Anyaszellem, a helyi világegyetemek társteremtője.

14:6.31 (162.6) A paradicsomi Fiak úgy tekintenek a központi teremtésrészre, mint az isteni szüleik otthonára — a saját otthonukra. Ide mindig szívesen visszatérnek.

14:6.32 (162.7) 6. A mellérendelt Segédkező Leányok. A világegyetemi Anyaszellemek, a helyi világegyetemek társteremtői a Havona-világokon kapják meg elő-személyes felkészítésüket a Körök Szellemeivel szoros együttműködésben. A helyi világegyetemek Szellem Leányai a központi világegyetemben készültek fel kellőképpen a paradicsomi Fiakkal való együttműködés módszereiből, mindvégig az Atya akaratának megfelelően.

14:6.33 (162.8) A Szellem és a Szellem Leányai a Havona-világokon találják meg az elme-mintát az ő összes szellemi és anyagi értelem-csoportjaiknak, és e központi világegyetem a majdani beteljesülési célja azon teremtményeknek, akiknek a világegyetemi Anyaszellem társával, a Teremtő Fiúval együtt segédkezik.

14:6.34 (162.9) A világegyetemi Anyateremtő úgy emlékszik a Paradicsomra és a Havonára, mint származási helyére és mint a Végtelen Anyaszellem otthonára, a Végtelen Elme személyes jelenlétének tartózkodási helyére.

14:6.35 (162.10) Szintén e központi világegyetemből származik a teremtői besorolással járó személyes előjogok adománya, melyet a világegyetemi Isteni Segédkező gyakorol a Teremtő Fiú kiegészítőjeként az élő, saját akarattal bíró teremtmények teremtésének feladatában.

14:6.36 (162.11) És végül, lévén, hogy a Végtelen Anyaszellem e Leány Szellemei valószínűleg sohasem térnek vissza a paradicsomi otthonukba, ezért nagy megelégedettséget merítenek azon egyetemes tükrözőműködési jelenségből, mely a Legfelsőbb Lényhez kapcsolódik a Havonában és Madzsesztonban személyesül meg a Paradicsomon.

14:6.37 (162.12) 7. A felemelkedői létpályájú evolúciós halandók. A Havona az otthona minden halandói fajtabeli minta-személyiségnek és minden, halandói társulásban érintett emberfeletti személyiségnek, aki nem az idő teremtésrészeiben honos.

14:6.38 (162.13) E világok ösztönöznek minden emberi késztetést, mely a legmagasabb befogadható valóságszinteken lévő igaz szellemértékek felé irányul. A Havona minden felemelkedő halandó számára az elő-paradicsomi felkészülési cél. A halandók itt érik el az elő-paradicsomi Istenséget — a Legfelsőbb Lényt. A Havona minden saját akarattal bíró teremtmény számára a Paradicsom és az Isten-elérés kapuját jelenti.

14:6.39 (163.1) A véglegesrendűek számára a Paradicsom az otthon, a Havona pedig a munkahely és a szórakozóhely. Minden Istent ismerő halandó arra törekszik, hogy eljusson e végleges rendre.

14:6.40 (163.2) A központi világegyetem nemcsak hogy az ember biztos rendeltetési helye, hanem a véglegesrendűek örökkévaló létpályájának kiindulópontja is, amikor is majd egyszer elindulnak az ismeretlen és kalandos világegyetemi úton, hogy betekintsenek az Egyetemes Atya végtelenségébe.

14:6.41 (163.3) A Havona abszonit jelentőségében vitathatatlanul tovább fog működni még azon eljövendő világegyetemi korszakokban is, melyekben tanúi lehetünk annak, hogy a tér zarándokai megpróbálják megtalálni Istent a véges-feletti szinteken. A Havona képes arra, hogy abszonit lények felkészülési világegyetemeként szolgáljon. Valószínűleg ez lesz a felsőbb tanintézet, amely mellett a hét felsőbb-világegyetem szolgál középtanodaként a külső térbeli elemi tanodákból kikerülők számára. Azt kell hinnünk, hogy az örökkévaló Havona kibontakozási lehetőségei ténylegesen is korlátlanok, és hogy a központi világegyetem örökös képességgel rendelkezik ahhoz, hogy tapasztalási felkészülési világegyetemül szolgáljon minden teremtett lénynek, legyenek azok múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli fajtájúak.

14:6.42 (163.4) [Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődeinek megbízásából működő Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia könyv

15. írás

A hét felsőbb-világegyetem

15:0.1 (164.1) AZ EGYETEMES Atya — mint Atya — számára a világegyetemek gyakorlatilag nemlétezők; neki személyiségekkel van dolga; ő a személyiségek Atyja. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem — mint teremtő társak — számára a világegyetemek helyiek és egyediek, melyek a Teremtő Fiak és az Alkotó Szellemek közös irányítása alatt állnak. A paradicsomi Háromság számára a Havonán kívül csupán hét lakott világegyetem van, a hét felsőbb-világegyetem, melyek fennhatóságot gyakorolnak az első Havonán-túli térszint köre felett. A Hét Tökéletes Szellem a központi Szigetről sugározza ki hatását, a hatalmas teremtésösszességet egyetlen óriási kerékké alakítva, melynek közepe a Paradicsom örökkévaló Szigete, hét küllője a Hét Tökéletes Szellem kisugárzása, a pereme pedig a nagy világegyetem külső vidékeinek összessége.

15:0.2 (164.2) Már a világegyetemi teremtésösszesség anyagivá lényegülése kezdetén megalkottatott a felsőbb-világegyetemi szerveződés és irányítás hétszeres rendje. Az első Havona-utáni teremtésrész hét hatalmas szelvényre osztatott fel, és e felsőbb-világegyetemi kormányzatok központi világai kijelöltettek és kiépíttettek. A jelenlegi igazgatási rend közel az örökkévalóság óta létezik, és e hét felsőbb-világegyetem urait méltán hívják a Nappalok Elődeinek.

15:0.3 (164.3) A felsőbb-világegyetemekre vonatkozó óriási mennyiségű tudásanyagból vajmi kevés esetében remélhetem, hogy megoszthatom veletek, mindenesetre ezeken a területeken a fizikai és a szellemi térerőknek egyfajta értelmes szabályozási eljárása érvényesül, és a világegyetemi gravitációs jelenlétek fenséges erőtérben és tökéletes összhangban működnek. Fontos, hogy elsőként megfelelő fogalmat alkossatok a felsőbb-világegyetemi területek fizikai felépítéséről és anyagi szerveződéséről, mert ekkor már felkészültebbek lesztek azon csodálatos szerveződés jelentőségének a megragadására, mely szerveződés biztosítja azok szellemi irányítását, továbbá biztosítja azon, saját akarattal bíró teremtmények értelmi fejlődését, akik szerte a hét felsőbb-világegyetemben elszórtan elhelyezkedő lakott bolygókon élnek.

1. A felsőbb-világegyetemi térszintek

15:1.1 (164.4) Megmaradva azon korlátozott keretek között, melyeket a ti rövid éveitekben mért évmilliók vagy évmilliárdok során a nemzedékek feljegyeztek, megfigyeltek és emlékezetükben elraktároztak, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy az Urantia és a világegyetem, amelyhez ez tartozik, egyetlen hosszú és ismeretlen úton haladva éli át az új tér bejárásának kalandját; azonban az uverszai feljegyzések szerint, a régebbi megfigyelésekkel egyezően, a rendünk teljesebb tapasztalataival és számításaival összhangban, és ezen, valamint egyéb kutatásokra alapozott következtetések eredményeként tudjuk, hogy a világegyetemek rendezetten, világosan megérthetően és tökéletesen szabályozott körpályán forognak fenségesen az Első Nagy Forrás és Középpont és az ő székhely-világegyeteme körül.

15:1.2 (165.1) Már régen felfedeztük, hogy a hét felsőbb-világegyetem egy nagy, elliptikus zárt görbét, egy roppant nagy, elnyújtott kört jár be. A ti csillagrendszeretek és az idő egyéb világai nem térkép és iránytű nélkül merülnek bele az ismeretlen térbe. A ti rendszereteket is magába foglaló helyi világegyetem egy jól meghatározott és egyértelműen az órajárásával ellentétes irányú pályát követ abban a hatalmas forgatagban, mely a központi világegyetem körül halad. E mindenségrendi ösvény jól feltérképezett és a felsőbb-világegyetemi csillagvizsgálók előtt éppoly jól ismert, mint ahogy az urantiai csillagászok előtt ismert a csillagrendszereteket alkotó bolygók pályája.

15:1.3 (165.2) Az Urantia egy még nem teljesen megszervezett helyi világegyetemben és felsőbb-világegyetemben található, és a helyi világegyetemetek közvetlen közelében számos részlegesen befejezett fizikai teremtésrész van. Ti az egyik viszonylag új világegyetemhez tartoztok. De ma már nem egy idegen, feltérképezetlen térbe merültök, és nem is vakon keringtek az ismeretlen vidékeken. A felsőbb-világegyetemi térszint helyes és előre elrendelt útját követitek. Jelenleg ugyanazon a téren haladtok át, melyet sokkal korábban a bolygórendszeretek és annak elődei is átszeltek; és a távoli jövőben egy napon a rendszeretek vagy annak utódai újra át fognak haladni ugyanazon a téren, melyet most ti szeltek át sebesen.

15:1.4 (165.3) A jelen korszakban és ahogy az irányokat az Urantián értelmezitek, az első felsőbb-világegyetem majdnem pontosan északnak tart, mely közelítőleg a Nagy Források és Középpontok paradicsomi honának és a Havona központi világegyetemének keleti fekvésével szemközti irányt jelent. Ez az elhelyezkedés azzal, mely nyugatra esik, együtt alkotja az idő szférái közül azokat, melyek az örökkévaló Szigethez fizikailag a legközelebb vannak. A második felsőbb-világegyetem északon található, mely a nyugati irányba fog elmozdulni, míg a harmadik a nagy térösvény legészakibb szelvényében tartózkodik, s már megkezdte a déli irányra való ráfordulást. A negyedik viszonylag egyenesen halad déli irányban, és a legelőbbre járó vidékei már a Nagy Középpontok közvetlen közelében járnak. Az ötödik éppen most hagyta el a Középpontok Középpontjával szemközti helyzetet, s továbbhalad egyenes déli útján, mely a keleti irányú visszatérést közvetlenül megelőzi; a hatodik a déli pálya legtávolabbi pontján tartózkodik, abban a szelvényben, amelynek közelében a ti felsőbb-világegyetemetek is elhaladt.

15:1.5 (165.4) Helyi világegyetemetek, a Nebadon, a hetedik felsőbb-világegyetemhez, az Orvontonhoz tartozik, mely az első és a hatodik felsőbb-világegyetem között tartózkodik keringése során, és (a mi időszámításunk szerint) nem is olyan régen fordult a felsőbb-világegyetemi térszint délkeleti irányába. Az Urantiát is magába foglaló naprendszer jelenleg e déli görbületen már néhány milliárd év óta halad, s így éppen most hagyjátok el e délkeleti görbületű pályaszakaszt és sebesen haladtok a hosszú és viszonylag egyenes északi szakaszon. Az Orvonton ezt a majdnem pontosan északi pályát ismeretlen időtartam alatt fogja befutni.

15:1.6 (165.5) Az Urantia egy, a helyi világegyetemetek határterületein jócskán túlnyúló csillagrendszerhez tartozik; és a helyi világegyetemetek jelenleg az Orvonton peremterületein halad keresztül. Rajtatok túl is vannak még mások, de már ti is igen messzire kerültetek azon fizikai csillagrendszerektől, melyek a Nagy Forráshoz és Középponthoz viszonylagos közelségben haladnak a nagy körön.

2. A felsőbb-világegyetemek szerveződése

15:2.1 (165.6) Csak az Egyetemes Atya ismeri a térben található lakott világok helyét és tényleges számát; ő ismeri a nevüket és a számukat. Én csak hozzávetőlegesen adhatom meg a lakott vagy lakható bolygók számát, ugyanis némely helyi világegyetemben a többihez képest több, az értelmes életre alkalmas bolygó van. A megtervezett helyi világegyetemek közül sem mindegyiknek fejeződött be a szervezése. Ennélfogva az általam közreadott becslés kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az anyagi teremtésösszesség hatalmas voltáról némi fogalmat alkothassatok.

15:2.2 (166.1) A nagy világegyetemben hét felsőbb-világegyetem van, és felépítésük nagyjából a következő:

15:2.3 (166.2) 1. A csillagrendszer. A felsőbb kormányzat alapegysége mintegy ezer lakott vagy lakható világból áll. Izzó napok, hideg világok, a forró naphoz túl közeli bolygók és a teremtmények lakhelyéül szolgálni nem képes egyéb szférák nem tartoznak e csoportba. Az élet támogatásának megfelelően kialakított ezen ezer világot hívjuk csillagrendszernek, de a fiatalabb rendszerekben e világok közül csak viszonylag kisszámú a lakható. Minden egyes lakott bolygót egy Bolygóherceg kormányoz, és minden egyes helyi csillagrendszernek van egy épített szférája, mely annak központjául szolgál és amelyet egy Csillagrendszer Fejedelem irányít.

15:2.4 (166.3) 2. A csillagvilág. Száz csillagrendszer (mintegy 100.000 lakható bolygó) alkot egy csillagvilágot. Minden egyes csillagvilágnak van egy épített központi szférája, melyet három Vorondadek Fiú, a Fenségesek irányítanak. Minden egyes csillagvilágnak van egy megfigyelői besorolású, Nappalok Hűséges Követője is, aki a paradicsomi Háromság nagykövete.

15:2.5 (166.4) 3. A helyi világegyetem. Száz csillagvilág (mintegy 10.000.000 lakható bolygó) alkot egy helyi világegyetemet. Minden egyes helyi világegyetemben van egy elragadó épített központi világ, melyet a Mihály-rendbe tartozó, Isten mellérendelt Teremtő Fiainak egyike irányít. Minden egyes világegyetem megáldatott egy Nappalok Szövetségével, a paradicsomi Háromság képviselőjével.

15:2.6 (166.5) 4. A kisövezet. Száz helyi világegyetem (mintegy 1.000.000.000 lakható bolygó) alkotja a felsőbb-világegyetemi kormányzás kisövezetét; a kisövezet egy csodálatos központi világgal rendelkezik, ahonnan annak urai, a Nappalok Utódai a kisövezet ügyeit igazgatják. Minden egyes kisövezeti központban három Nappalok Utóda, Legfelsőbb Háromsági Személyiség működik.

15:2.7 (166.6) 5. A nagyövezet. Száz kisövezet (mintegy 100.000.000.000 lakható bolygó) alkot egy nagyövezetet. Minden egyes nagyövezetben van egy fenséges központ, melyet három Nappalok Tökéletessége, Legfelsőbb Háromsági Személyiség irányít.

15:2.8 (166.7) 6. A felsőbb-világegyetem. Tíz nagyövezet (mintegy 1.000.000.000.000 lakható bolygó) alkot egy felsőbb-világegyetemet. Minden egyes felsőbb-világegyetemben van egy óriási és dicsőséges központ, melyet három Nappalok Elődje irányít.

15:2.9 (166.8) 7. A nagy világegyetem. Hét felsőbb-világegyetem alkotja a jelenlegi szervezett nagy világegyetemet, mely megközelítőleg hétbillió lakható bolygóból, valamint az épített szférákból és egymilliárd lakott Havona-szférából áll. A felsőbb-világegyetemeket a Hét Tökéletes Szellem közvetve és tükrözőműködés útján a Paradicsomról irányítja és igazgatja. A Havona milliárdnyi világát a Nappalok Örökkévalói közvetlenül irányítják, minden egyes ilyen tökéletes szférát egy-egy Legfelsőbb Háromsági Személyiség vezet.

15:2.10 (167.1) A Paradicsom-Havona szférán kívül a világegyetem-szervezési terv az alábbi egységeket írja elő:

15:2.11 (167.2) Felsőbb-világegyetemek7

15:2.12 (167.3) Nagyövezetek70

15:2.13 (167.4) Kisövezetek7000

15:2.14 (167.5) Helyi világegyetemek700.000

15:2.15 (167.6) Csillagvilágok70.000.000

15:2.16 (167.7) Helyi csillagrendszerek7.000.000.000

15:2.17 (167.8) Lakható bolygók7.000.000.000.000

15:2.18 (167.9) Minden egyes felsőbb-világegyetem felépítése közelítőleg az alábbi:

15:2.19 (167.10) Egy csillagrendszerben van körülbelül1.000 világ

15:2.20 (167.11) Egy csillagvilágban (100 csillagrendszer)100.000 világ

15:2.21 (167.12) Egy világegyetemben (100 csillagvilág)10.000.000 világ

15:2.22 (167.13) Egy kisövezetben (100 világegyetem)1.000.000.000 világ

15:2.23 (167.14) Egy nagyövezetben (100 kisövezet)100.000.000.000 világ

15:2.24 (167.15) Egy felsőbb-világegyetemben (10 nagyövezet)1.000.000.000.000 világ

15:2.25 (167.16) Mindeme becslések a legjobb esetben is csak közelítő adatok, mert állandóan fejlődnek új csillagrendszerek, más szerveződések pedig kilépnek az anyagi létezésből.

3. Az Orvonton felsőbb-világegyetem

15:3.1 (167.17) Az Urantiáról szabad szemmel látható csillagos terek gyakorlatilag a nagy világegyetem hetedik részéhez, az Orvonton felsőbb-világegyetemhez tartoznak. A hatalmas Tejút csillagrendszer alkotja az Orvonton központi magját, mely igen messze esik a helyi világegyetemetek határaitól. A napokból, a tér sötét szigeteiből, kettős csillagokból, gömbhalmazokból, csillagfelhőkből, csavarvonalú és egyéb csillagködökből álló halmaz az egyedi bolygók miriádjaival együtt egy zsebóraszerű, megnyújtott kör alakú csoportot alkot, mely a lakott evolúciós világegyetemeknek nagyjából az egy hetedét teszi ki.

15:3.2 (167.18) Az Urantia csillagászati helyzetéből nézve, a közeli csillagrendszereken túlra, a nagy Tejút irányába tekintve megfigyelhetitek, hogy az Orvonton szférái egy hatalmas, hosszan elnyúló síkon haladnak, melynek szélessége a vastagságánál sokkal nagyobb, és a hossza sokkal nagyobb, mint a szélessége.

15:3.3 (167.19) Az úgynevezett Tejutat tanulmányozva megfigyelhetjük az Orvonton csillagsűrűségének viszonylagos növekedését, amikor a mennyeket egy irányból nézzük, míg a másik oldalon a sűrűség csökkenő; az anyagi felsőbb-világegyetemünk lényegét alkotó síktól távolodva a csillagok és az egyéb szférák száma csökken. Ha megfelelő szögben keresztülnéztek e nagyon sűrű térrész magján, akkor valójában a székhely-világegyetem és a minden dolgok középpontjának irányába néztek.

15:3.4 (167.20) Az urantiai csillagászok az Orvonton tíz nagyobb osztálya közül nyolcat már nagyjából azonosítottak. A további kettőt igen nehéz elkülöníteni, mert e jelenségeket ti belülről vagytok kénytelenek szemlélni. Ha a távoli űr valamely pontjából tekintenétek az Orvonton felsőbb-világegyetemre, akkor azonnal kivehetnétek a hetedik galaxis tíz nagyövezetét.

15:3.5 (168.1) A kisövezetetek forgási középpontja az igen távoli, hatalmas és sűrű Nyilas csillagfelhőben található, s a helyi világegyetemetek és annak minden égi társteremtménye e középpont körül mozog, és a hatalmas, ám a galaxisrendet el nem érő Nyilas csillagrendszer átellenes oldalairól láthatnátok két nagy csillagfelhő vonulatot, melyek hatalmas csillag-csavarvonalak formájában emelkednek ki.

15:3.6 (168.2) Azon fizikai rendszer magja, melyhez a napotok és annak bolygói tartoznak, az egykori Andronover csillagköd központja. Ez az egykori csavarvonalú csillagköd kissé elcsavarodott azoktól a gravitációs összeomlásoktól és az azokat kísérő eseményektől, melyek a naprendszeretek születését kísérték, és amelyeknek kiváltó oka egy hatalmas szomszédos csillagköd túl közel kerülése volt. E majdnem-összeütközés az Andronovert egy kissé gömbszerű csoportosulássá változtatta, de nem teljesen szüntette meg a napok és az azokhoz tartozó fizikai csoportok kétirányú keringését. A naprendszeretek ma egy meglehetősen központi helyzetet foglal el az eltorzult csavarvonal egyik karjában, mely maga nagyjából félúton helyezkedik el a csillagvonulat közepéhez képest kifelé, a szélek irányában.

15:3.7 (168.3) A Nyilas-övezet, valamint az Orvonton minden további övezete és osztálya az Uversza körül kering, és az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és viszonylagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:

15:3.8 (168.4) 1. Az Urantia keringése a Nap körül.

15:3.9 (168.5) 2. A naprendszeretek körforgása az egykori Andronover csillagköd magja körül.

15:3.10 (168.6) 3. Az Andronover csillagcsalád és a kapcsolódó csillaghalmazok forgása a Nebadon csillagfelhő összetett forgási-gravitációs középpontja körül.

15:3.11 (168.7) 4. A Nebadon helyi csillagfelhőnek és kapcsolódó teremtésrészeinek körmozgása a kisövezetük nyilasbeli középpontja körül.

15:3.12 (168.8) 5. A száz kisövezet, közöttük a Nyilassal, forgása a nagyövezetük körül.

15:3.13 (168.9) 6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, az Orvonton központja, az Uversza körül.

15:3.14 (168.10) 7. Az Orvontonnak és a hat másik felsőbb-világegyetemnek a mozgása a Paradicsom és a Havona körül, vagyis a felsőbb-világegyetemi térszint óramutató járásával ellentétes irányú körmozgása.

15:3.15 (168.11) E többszörös mozgás jellege is többféle: a bolygótok és a naprendszeretek űrbeli útvonalainak kialakulása a fejlődésükre vezethető vissza, az eredetükön alapul. Az Orvontonnak az óramutató járásával ellentétes, abszolút mozgása úgyszintén fejlődés alapú, a világmindenség építészeti terveiből fakad. Viszont a közbenső mozgások eredete összetett, ennek oka részben az anyag-energia felsőbb-világegyetem-alkotó rendeződése, részben pedig a Paradicsom erőszervezőinek értelmes és céltudatos munkája.

15:3.16 (168.12) A helyi világegyetemek a Havona közelében egymáshoz is közelebb vannak; a körök száma nagyobb, és nagyobb azok átfedése is rétegről rétegre. De az örökkévaló középponttól távolodva egyre kevesebb a csillagrendszer, a réteg, a kör és a világegyetem.

4. Csillagködök — a világegyetemek elődei

15:4.1 (169.1) Jóllehet a teremtés és a világegyetemek szervezése örökkön a végtelen Teremtők és társaik irányítása alatt marad, az egész folyamat elrendelt eljárás szerint és a térerő, az energia és az anyag gravitációs törvényeinek megfelelően megy végbe. De van valamiféle rejtély a tér egyetemes erő-töltésében; mi elég jól értjük az anyagi teremtésrészek szerveződését az ultimatoni szakasztól kezdődően, de nem teljesen értjük az ultimatonok mindenségrendi eredetét. Tudjuk, hogy ezen ősi térerők paradicsomi eredetűek, mert a kitöltött téren keresztül örökmód áthaladnak a Paradicsom jól meghatározható, mérhetetlen pontjain. A tér ezen erő-töltése, minden anyagiság elődje, a paradicsomi gravitációra nem érzékeny, azonban mindig is válaszol az alsó-Paradicsom jelenlétére, mert nyilvánvalóan az alsó-paradicsomi középpontba irányuló és abból kiinduló körbe kapcsolódik.

15:4.2 (169.2) A Paradicsom erőszervezői a térpotenciált elsőfajú erővé alakítják át, és ezt az elő-anyagi megnyilvánulási lehetőséget fejlesztik a fizikai valóság elsődleges és másodlagos energia-megnyilvánulásaivá. Amint ezen energia eléri azokat a szinteket, ahol már érzékeny a gravitációra, akkor az erőtér-irányítók és a felsőbb-világegyetemi rendszerbeli társaik megjelennek a színen és hozzáfognak azokhoz a soha véget nem érő tevékenységeikhez, melyeknek célja az idő és tér világegyetemei számos erőtér-körének és energiacsatornájának kialakítása. A fizikai anyag így jelenik meg a térben, és ez jelenti a világegyetem-szervezés megkezdéséhez felállított színpadot.

15:4.3 (169.3) Az energia ilyetén szelvényesülése jelenségének nyitját a nebadoni fizikusok eddig még nem voltak képesek megtalálni. Az előttük álló legnagyobb nehézséget a Paradicsom erőszervezőinek viszonylagos elérhetetlensége jelenti, mert az élő erőtér-irányítóknak, jóllehet képesek a térenergiával bánni, a leghalványabb sejtelmük sincs azon energiák eredetéről, melyeket oly szakértelemmel és hozzáértőn igazgatnak.

15:4.4 (169.4) Voltaképpen a Paradicsom erőszervezői felelősek a csillagködök létrejöttéért; térjelenlétük révén képesek beindítani azokat az óriási térerő-forgatagokat, melyek, ha egyszer megindultak, már soha nem állíthatók le és nem korlátozhatók egészen addig, amíg a mindent átható térerők mozgásba nem lendültek ahhoz, hogy a világegyetemi anyag ultimatoni egységeinek megjelenését biztosítsák. Így keletkeznek a csavarvonalú és egyéb csillagködök, a közvetlen eredetű napok és különféle rendszereik anya-kerekei. A külső térben tíz különböző formájú csillagköd figyelhető meg, melyek az elsődleges világegyetemi evolúció különböző szakaszai, és e hatalmas energiakerekek eredete megegyezik a hét felsőbb-világegyetembeliekével.

15:4.5 (169.5) A csillagködök igen változatosak a méretüket és emiatt a csillag- és bolygó-utódaik számát és halmaz-tömegét tekintve. Valahol az Orvonton északi határainál, de a felsőbb-világegyetemi térszinten belül található nap-formáló csillagköd eddig már mintegy negyvenezer napot hozott létre, és az anyakerék még mindig szórja magából a napokat, melyek többsége méretben a ti napotokénak sokszorosa. A külső tér nagy csillagködeinek némelyike akár százmillió napot is létrehoz.

15:4.6 (169.6) A csillagködök nem közvetlen részei egyetlen olyan igazgatási egységnek sem, mint amilyen a kisövezet vagy a helyi világegyetem, bár néhány helyi világegyetem éppen egy ilyen egyedülálló csillagköd terméke. Minden egyes helyi világegyetem a felsőbb-világegyetemi összes energiatartalom pontosan egy-százezred részét tartalmazza, függetlenül a felsőbb-világegyetem csillagködi kapcsolataitól, mert az energiát nem a csillagködök szerint szervezik — az egyenletes eloszlású.

15:4.7 (170.1) Nem minden csillagköd vesz részt a napok létrehozásában. Némelyük ura maradt a számos, a térben szétszóródott csillag-utódának, és csavarvonalas megjelenésük abból a tényből fakad, hogy napjaik zárt alakzatban lépnek ki a csillagköd karjából, viszont különböző pályákon térnek oda vissza, s emiatt könnyű megfigyelni őket egy pontban, de már nehezebb meglátni őket, amint a különböző visszaútjaikon meglehetősen szétszórva és a csillagköd karjától távol helyezkednek el. Az Orvontonban jelenleg nem túl sok működő nap-formáló csillagköd van, bár az Androméda, mely a lakott felsőbb-világegyetemen kívül esik, igen tevékeny. E távoli csillagköd szabad szemmel is látható, és ha szemlélitek, akkor szakítsatok időt annak átgondolására, hogy a szemetekbe érkező fény ama távoli napokat csaknem egymillió évvel korábban hagyta el.

15:4.8 (170.2) A Tejút galaxis számos, korábban csavarvonalú és egyéb csillagködből áll, és sokuk még most is őrzi eredeti alakját. De a belső válságos állapotok és a külső események hatására sokuk oly mértékben eltorzult és átrendeződött, hogy e hatalmas halmazok most már olyan erősen izzó napok mérhetetlenül fénylő tömegének tűnnek, mint amilyen a Magellán-felhő is. Az Orvonton külső határainak közelében a csillaghalmazok gömbszerű fajtája van túlsúlyban.

15:4.9 (170.3) Az Orvonton hatalmas csillagfelhőit úgy kell tekinteni, mint egyedi anyaghalmazokat, melyek összemérhetők a Tejút galaxison kívül eső téregységekben megfigyelhető, elkülönült csillagködökkel. A tér úgynevezett csillagfelhői azonban kizárólag gáz halmazállapotú anyagból állnak. E gázfelhők energiapotenciálja hihetetlenül nagy, és némelyikük közeli napokat kebelez be, s napkiáradásokat küld vissza a térbe.

5. Az égitestek eredete

15:5.1 (170.4) A felsőbb-világegyetem napjaiban és bolygóiban foglalt össztömeg a csillagköd-kerekekből származik; a felsőbb-világegyetemi anyagnak csak nagyon kis részét szervezik közvetlenül az erőtér-irányítók (az épített szférák kialakítását nem számítva), bár állandóan változó mennyiségű anyag azért keletkezik a nyílt térben.

15:5.2 (170.5) Eredetük szerint a napok, bolygók és egyéb szférák többsége az alábbi tíz csoport valamelyikébe sorolható:

15:5.3 (170.6) 1. Egyközepűen szűkülő gyűrűk. Nem minden csillagköd csavarvonalú. Számos óriás-csillagköd ahelyett, hogy kettős csillagú rendszerré esne szét vagy csavarvonalszerűen fejlődne tovább, a többszörös gyűrűképződés révén sűrűsödésen megy át. Az ilyen csillagködök hosszú időn keresztül úgy figyelhetők meg, mint egy hatalmas központi nap és az azt körülvevő számos óriási felhő, melyek körben elhelyezkedő, gyűrűalakzatot képező anyagból állnak.

15:5.4 (170.7) 2. A forgó csillagok olyan napokból állnak, melyeket az igen forró gázok alkotta nagy anyakerék dobott ki magából. Nem gyűrűként repültek ki, hanem jobb- és balforgású egyedekként. A forgó csillagok között vannak nem csavarvonalú csillagköd eredetűek is.

15:5.5 (170.8) 3. Gravitációs robbanásból származó bolygók. A csavarvonalú vagy küllős csillagködből megszülető nap nemritkán meglehetősen messzire repül ki a térben. Az ilyen nap meglehetősen sok gázt tartalmaz, és azt követően, hogy valamelyest lehűlt és a gáz is kicsapódott, előfordulhat, hogy valamely, a közelben lévő hatalmas anyagtömeg, egy roppant nagy nap vagy a tér egy sötét szigete körüli keringésbe kezd. Annyira azért nem kerül a közelébe, hogy beleütközzön, de azért eléggé megközelíti ahhoz, hogy a nagyobb test gravitációs vonzása árapály-erőket ébresszen a kisebben, s ennélfogva a rázkódások olyan sorozatát indítsa el, melyek a rázkódó nap átellenes oldalain egyidejűleg lépnek fel. E robbanásszerű kitörések kiteljesedésének eredményeként olyan, különböző méretű anyaghalmazok jönnek létre, melyek a napkitöréseket elszenvedő csillag gravitációs-szökési körzethatárán túljuthatnak, és a jelenségben érintett két égitest egyike körül saját maguk biztosan kiegyensúlyozta keringési pályára állnak. Később nagyobb anyagcsoportok is egyesülnek és a kisebb tömegeket magukba vonják. A kisebb rendszereket alkotó, szilárd tömegű bolygók közül sok így keletkezett. A ti naprendszeretek eredete is éppen ilyen.

15:5.6 (171.1) 4. Központhagyó leánybolygók. A hatalmas napok bizonyos fejlődési szakaszban, és ha a forgási szögsebességük nagymértékben felgyorsul, elkezdenek nagy anyagtömegeket kiszórni magukból, melyek összeállhatnak, és létüket a napszülő körül keringve folytató kisebb világokat hozhatnak létre.

15:5.7 (171.2) 5. Csökkent-gravitációjú szférák. Az egyedi napokhoz határméret tartozik. E határméretet elérő nap szükségképpen szétesik, hacsak nem lassul a forgása; naphasadás következik be, és egy sajátos, új kettős csillag születik. E hatalmas kitörés melléktermékeként pedig számos kisebb bolygó keletkezhet.

15:5.8 (171.3) 6. Összehúzódó csillagok. A kisebb rendszerekben a legnagyobb külső bolygó néha magához vonzza a szomszédos világokat, míg a naphoz közelebb eső bolygók megkezdik végső útjukat a napba. A ti naprendszeretek esetében egy ilyen vég azt jelentené, hogy a belső négy bolygót a nap kebelezné be, míg a nagybolygó, a Jupiter jelentősen meghízna a többi bolygó felfalásával. A naprendszer ilyen vége két szomszédos, ám nem egyenlő nap, egyfajta kettős csillag alakzat létrejöttét eredményezné. Az ilyen végromlások a felsőbb-világegyetem peremét alkotó csillaghalmazok esetét kivéve ritkák a felsőbb-világegyetemben.

15:5.9 (171.4) 7. Halmozódásos szférák. A térben keringő hatalmas anyagtömeg részét képező kisebb bolygók lassan tömegeket halmozhatnak fel. Gyarapodhatnak meteorok becsapódásával és kisebb ütközések eredményeként is. Bizonyos térövezetekben kedvező feltételek vannak az ilyen bolygószületési formához. Számos lakott világ keletkezett így.

15:5.10 (171.5) A sűrű sötét szigetek némelyike a tér átalakuló energiái begyűjtésének közvetlen eredménye. E sötét szigetek egy másik csoportja hatalmas mennyiségű hideg anyag, a térben keringő tömegdarabok és meteorok felhalmozásával jött létre. Az ilyen anyaghalmazok sohasem voltak forrók és a sűrűségüktől eltekintve felépítésükben nagyon hasonlók az Urantiához.

15:5.11 (171.6) 8. Kiégett napok. A tér sötét szigeteinek némelyike kiégett, magányos nap, melyek a rendelkezésükre álló összes tér-energiát már kiadták magukból. Az anyag szervezett egységei már megközelítik a határsűrűséget, gyakorlatilag a működés teljes leállásának állapotát; és e nagysűrűségű anyagból álló, hatalmas anyagtömegeknek nagyon sok időre van szükségük ahhoz, hogy a térkörökben újratöltődjenek és felkészülhessenek a világegyetemi működés következő köreire, mely valamely ütközést vagy egyéb, ezzel egyenértékű, életre keltő mindenségrendi történést követően indulhat be.

15:5.12 (171.7) 9. Ütközésből származó szférák. A sűrűbb halmazokból álló vidékeken az ütközés nem szokatlan jelenség. Egy ilyen csillagászati méretű átrendeződést óriási mértékű energiaváltozás és anyagátalakulás kísér. A halott napokkal való ütközés különösen nagy hatással van a messze ható energialüktetések kialakulására. Az ütközésből származó tömegrészek gyakran a halandók által lakható bolygók kialakulásának anyagi magját alkotják.

15:5.13 (172.1) 10. Épített világok. Ezek azok a világok, melyek valamely különleges cél érdekében terv és előírás szerint épültek meg, mint amilyen a Szalvington, a helyi világegyetemetek központja, és az Uversza, mely pedig a felsőbb-világegyetemünk kormányának székhelye.

15:5.14 (172.2) A napok kifejlődésének és a bolygók elkülönülésének számos egyéb módja is van, de a fent ismertetett folyamatok lefedik azokat a módozatokat, melyek révén a csillagrendszereknek és azok bolygócsaládjainak többsége létrejön. Ha megpróbálnám leírni a csillagok átalakulásának és a bolygók kialakulásának összes módját, akkor legalább száz különböző nap- és bolygókeletkezési módot kellene ismertetnem. Amint a csillagászaitok a mennyeket pásztázzák, megfigyelnek majd a csillagevolúció összes különböző módját megmutató jelenségeket, de a megfigyeléseik során ritkán fognak bizonyítékot találni azon kisebb, nem fénylő anyagcsoportok kialakulására, melyek a hatalmas anyagi teremtésösszesség legfontosabb részét képező lakott bolygók gyanánt fognak szolgálni.

6. A tér szférái

15:6.1 (172.3) Eredetüktől függetlenül a különböző térszférák az alábbi nagyobb osztályokba sorolhatók:

15:6.2 (172.4) 1. A napok — a tér csillagai.

15:6.3 (172.5) 2. A tér sötét szigetei.

15:6.4 (172.6) 3. Kisebb égitestek — üstökösök, meteorok és a bolygóknál kisebb égitestek.

15:6.5 (172.7) 4. A bolygók, beleértve a lakott világokat is.

15:6.6 (172.8) 5. Épített szférák — rendelésre létesített világok.

15:6.7 (172.9) Az épített szférák kivételével minden égitest evolúciós eredetű, evolúciós abban az értelemben, hogy nem istenségi rendelkezés hozta létre őket, evolúciósak abban az értelemben, hogy az Isten alkotó cselekedetei tér-idő eljárás révén nyilvánultak meg számos, az Istenség által teremtett és meglényegített értelmen keresztül.

15:6.8 (172.10) A napok. Ezek a tér csillagai a legkülönbözőbb létformáikban. Némelyek egymagukban keringő, fejlődő égitestek; mások kettős csillagok, összehúzódó vagy eltűnő bolygórendszerek. A tér csillagai nem kevesebb mint ezer különféle állapotban és életszakaszban léteznek. A fényt és ezzel együtt hőt kibocsátó napokat jól ismeritek; vannak azonban hőkibocsátás nélkül világító napok is.

15:6.9 (172.11) Egy közönséges nap hő- és fénykibocsátási időtartamának évbilliós nagyságrendje, mint tény, jól példázza a minden egyes anyagegységben foglalt hatalmas energiatárat. A fizikai anyag e láthatatlan részecskéiben ténylegesen tárolt energia gyakorlatilag elképzelhetetlenül nagy mennyiségű. Ez az energia majdnem teljes egészében fényként jelenik meg annak az iszonyatosan nagy hőnyomásnak és az ezzel együtt járó energiaműködéseknek a hatására, melyek az izzó napok belsejében uralkodnak. Megint más feltételek képessé teszik e napokat arra, hogy átalakítsák és továbbítsák azon térenergia nagy részét, mely a megalkotott térkörökben az útjukba kerül. A fizikai energia sok szakaszát és az anyag minden formáját a nap-energiafejlesztők fogják fel és osztják szét. Így a napok az energiaáramlás helyi gyorsítóiul szolgálnak, úgy működnek, mint valamiféle önműködő teljesítményszabályozó állomások.

15:6.10 (172.12) Az Orvonton felsőbb-világegyetemet több mint tízbillió izzó nap világítja meg és melegíti. E napok az általatok is megfigyelhető csillagászati rendszernek a csillagai. Több mint kétbillió viszont olyan messze van és oly kicsi, hogy az Urantiáról sohasem látható. De a világmindenségben oly sok nap van, mint ahány pohár víz a világtengereitekből merhető.

15:6.11 (173.1) A tér sötét szigetei. Ezek azok a halott napok és egyéb nagy anyaghalmazok, melyek sem fényt, sem hőt nem bocsátanak ki. A sötét szigetek néha hatalmas tömegűek és igen jelentős hatást gyakorolnak a világegyetem egyensúlyi és energiaviszonyaira. E nagy tömegű testek némelyikének gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy a sűrűsége. Ez a hatalmas anyagtömörülés teszi képessé őket, hogy nagyteljesítményű lendkerekekként működjenek, s a szomszédos nagy csillagrendszereket is erős pórázon tarthassák. Számos csillagvilágban ezek tartják a gravitációt egyensúlyban; sok fizikai rendszert, melyek máskülönben sebesen a közeli napokba zuhanva elpusztulnának, biztosan tartanak gravitációs szorításban ezek az őrzői feladatot ellátó sötét szigetek. E működésük okán vagyunk képesek a helyzetüket pontosan meghatározni. Megmértük a fénylő égitestek gravitációs vonzását, és ebből ki tudjuk számítani a tér azon sötét szigeteinek pontos méretét és helyzetét, melyek ilyen hatékonyan működve tartanak meg valamely adott rendszert annak állandósult pályáján.

15:6.12 (173.2) Kisebb égitestek. A térben keringő és fejlődő meteorok és kisméretű anyagdarabok óriási energia és anyag lényegű halmazt alkotnak.

15:6.13 (173.3) Sok üstökös a csillag-anyakerekek átmeneti besorolású, elvadult utóda, melyek fokozatosan a központi szerepet betöltő nap hatása alá kerülnek. Az üstökösök között is számos egyéb eredetű van. Az üstökös csóvája az őt vonzó égitest vagy nap helyzetéhez képest az ellenkező irányba mutat, melynek oka egyrészt az üstökös kiterjedt gázcsóvájában végbemenő villamos visszahatás, másrészt a napból kisugárzott fény és egyéb energiák által kifejtett fizikai nyomás. E jelenség az egyik meggyőző bizonyítéka a fény és a fénnyel kapcsolatba hozható energiák valóságának; azt mutatja, hogy a fénynek van tömege. A fény valóságos szubsztancia, nem egyszerűen csak feltételezett légies hullámzás.

15:6.14 (173.4) A bolygók. Ezek azok a nagyobb anyaghalmazok, melyek valamely nap vagy más égitest körül keringenek; méretük a szokásos bolygóméret alatti méretektől az óriási gáz-, folyadék- és szilárd gömbökig terjed. A hideg világok, melyek a lebegő téranyagból álltak össze, amikor éppen megfelelő viszonyba kerülnek egy közeli nappal, tehát ezek tekinthetők eszményinek értelmes lakók befogadására. A halott napok rendszerint nem megfelelőek az élet számára; többnyire túlságosan messze vannak valamely élő, izzó naptól, továbbá túl tömörek; a felszínükön óriási a gravitáció.

15:6.15 (173.5) A ti felsőbb-világegyetemetekben negyvennél is több hűvös bolygó jut egy olyanra, mely a rendetekbe tartozó lényeknek otthonul szolgálhatna. És természetesen a túl forró napok és a hideg peremvilágok is alkalmatlanok a felsőbb rendű élet befogadására. A naprendszeretekben jelenleg három bolygó alkalmas az élet befogadására. Az Urantia méretét, sűrűségét és helyzetét tekintve sok szempontból eszményi emberi lakóhely.

15:6.16 (173.6) A fizikai-energia törvényei alapvetően egyetemesek, de a helyi hatások sok tekintetben felelősek azoknak a fizikai körülményeknek a kialakulásáért, melyek az egyes bolygókon vagy helyi csillagrendszerekben uralkodnak. A tér számtalan világát a teremtményi életnek és az egyéb élet-megnyilvánulásoknak csaknem végtelen változatossága jellemzi. Ugyanakkor minden rendszerben vannak világok, melyek bizonyos hasonlóságuk okán csoportot képeznek, míg létezik az értelmes életnek világegyetemi mintája is. Fizikai kapcsolat van ama bolygórendszerek között, melyek egyazon fizikai körbe tartoznak, s amelyek a világegyetemek körét járva szorosan követik egymást a végtelen keringésben.

7. Az épített szférák

15:7.1 (174.1) Jóllehet minden egyes felsőbb-világegyetemi kormány a saját térrészét alkotó evolúciós világegyetemek középpontja közelében helyezkedik el, ugyanakkor olyan világon működik, mely rendelésre létesített és amelyet felhatalmazott személyiségek népesítenek be. E központi világok olyan épített szférák, égitestek, melyeket a külön rendeltetési céljaiknak megfelelően építettek fel. Amellett, hogy a közeli napok fényéből is részesülnek, e szféráknak saját világításuk és fűtésük is van. Mindegyiknek van hő nélküli fényt kibocsátó napja, mint amilyenek a Paradicsom segédszférái, ugyanakkor mindegyik számára hőt biztosítanak a szféra felszíne közelében haladó, bizonyos energiaáramlások. E központi világok valamelyik nagyobb csillagrendszerhez tartoznak, mely az adott felsőbb-világegyetem csillagászati középpontja közelében helyezkedik el.

15:7.2 (174.2) A felsőbb-világegyetemi központban az idő szabványos. Az Orvonton felsőbb-világegyetem szabványnapja közel harminc urantiai nappal egyenlő, és az orvontoni év száz szabványnapból áll. Ezen uverszai év a szabványos év a hetedik felsőbb-világegyetemben, és a tartama huszonkét perccel kevesebb, mint háromezer urantiai nap, ami a ti éveitekben mérve körülbelül nyolc egész egyötödöt tesz ki.

15:7.3 (174.3) A hét felsőbb-világegyetem központi világai osztoznak a Paradicsom természetében és nagyszerűségében, a tökéletesség központi mintájának lenyomatát hordozzák. A valóságban az összes központi világ paradicsomi. Ezek ténylegesen mennyei lakóhelyek, és a Jerusemtől a központi Sziget felé haladva anyagi méretükben, morontia szépségükben és szellemi nagyszerűségükben egyre kiteljesedettebbek. E központi világok segédszférái ugyancsak épített szférák.

15:7.4 (174.4) A különféle központi világok az anyagi és szellemi teremtésrészek minden szakaszával rendelkeznek. A világegyetemek e gyülekezőhelyein mindenféle anyagi, morontiai és szellemi lény otthonra lel. Ahogy a halandó teremtmények a világegyetemben felfelé emelkednek, az anyagitól a szellemi területek felé, mindig is értékelni fogják a korábbi létezési szintjeiket és örömüket is fogják lelni azokban.

15:7.5 (174.5) A Jerusemhez, a ti helyi csillagrendszeretek, a Satania központjához hét olyan átmeneti műveltségű világ tartozik, melyek mindegyike körül hét égitest kering, melyek között megtalálható a morontia várakozás hét lakóvilága, az ember halál utáni első tartózkodási helye is. A menny fogalmának urantiai jelentéséből kiindulva, mely alatt néha e lakóvilágokat értették, az első lakóvilágot nevezhetnénk első mennyországnak, és így tovább, egészen a hetedikig.

15:7.6 (174.6) Az Edentiának, a ti csillagvilágotok, a Norlatiadek központjának hetven közösségépítő és felkészítési segédszférája van, ahol a jerusemi rend szerinti személyiség-mozgósításon, -egyesítésen és -kialakításon átesett felemelkedők tartózkodnak.

15:7.7 (174.7) A Szalvingtont, a ti helyi világegyetemetek, a Nebadon központját tíz, egyenként negyvenkilenc szférából álló egyetem-halmaz övezi. A csillagvilági közösségbe tagozódás után az ember itt válik szellemlényegűvé.

15:7.8 (174.8) A III. Uminort, a kisövezetetek, az Ensza központját hét, a felemelkedői lét felsőbb fizikai tanulmányozásának helyet adó szféra veszi körül.

15:7.9 (174.9) Az V. Umajort, a nagyövezetetek, a Szplandon központját a felsőbb-világegyetemi, felsőbb értelmi felkészítés hetven szférája övezi.

15:7.10 (175.1) Az Uverszát, a felsőbb-világegyetemetek, az Orvonton központját a felső szintű szellemi felkészítés hét felsőbb egyeteme veszi körbe közvetlenül, mely felkészítésben a saját akarattal rendelkező, felemelkedő teremtmények részesülnek. E hét csodálatos szféra-halmaz mindegyike hetven különleges világból áll, melyek ezer meg ezer olyan különféle tanintézményt és szervezetet foglalnak magukba, melyek rendeltetése világegyetemi felkészítés és szellemi kulturális képzés nyújtása az idő zarándokai számára, s amelynek során e zarándokok a Havonába tartó hosszú útjukra való felkészülés keretében újbóli oktatásban részesülnek és újbóli vizsgáztatáson esnek át. Az idő zarándokait a megérkezésükkor mindig e társvilágokon fogadják, viszont a távozó végzősök mindig közvetlenül az Uversza területéről indulnak el a Havona felé.

15:7.11 (175.2) Az Uversza körülbelül egybillió lakott vagy lakható világ szellemi és igazgatási központja. Az orvontoni központ szépsége, nagyszerűsége és tökéletessége a tér-idő teremtésrészek bármely csodáján túltesz.

15:7.12 (175.3) Ha az összes megtervezett helyi világegyetemnek és azok alkotóelemeinek létrehozására sor kerülne, akkor alig kevesebb mint ötszázmilliárd épített világ lenne a hét felsőbb-világegyetemben.

8. Energiafelügyelet és energiaszabályozás

15:8.1 (175.4) A felsőbb-világegyetemek központi szféráit úgy építették, hogy képesek a különböző övezeteiknél hatékony erőtér-energia szabályozói feladatkör betöltésére, képesek az őket alkotó helyi világegyetemekbe küldött energia irányításának gócpontjaiként is működni. A szervezett téren áthaladó fizikai energiák egyensúlyban tartása és ellenőrzése érdekében erőteljes hatást fejtenek ki.

15:8.2 (175.5) További szabályozói feladatköröket látnak el a felsőbb-világegyetemi erőtér-központok és fizikai szabályozók, a kifejezetten e célra létrehozott élő és félig élő értelmes entitások. Ezen erőtér-központokat és szabályozókat nehéz megérteni; az alacsonyabb rendbe tartozók nem akarati jellegűek, nem bírnak saját akarattal, nem választanak, a működésük bár nagyon értelmes, de nyilvánvalóan önműködő jellegű és az igen nagymértékben szakosodott szervezetükből ered. A felsőbb-világegyetemi erőtér-központok és fizikai szabályozók irányítása és részleges ellenőrzése alá harminc, a gravita területét alkotó energiarendszer tartozik. Az uverszai erőtér-központok felügyelte fizikai-energia köröknek 968 millió évre van szükségük ahhoz, hogy a felsőbb-világegyetemi pályát teljesen befussák.

15:8.3 (175.6) A kialakuló energia rendelkezik anyaglényeggel; van súlya, bár a súly mindig viszonylagos, mely függ a forgási sebességtől, a tömegtől és az ellengravitációtól. Az anyagtömeg fékezi az energiabeli sebességet; és az energia bárhol jelenlévő sebességének értelmezése: a kezdeti sebesség-felruházottság, levonva a mozgásban lévő tömeg jelentette fékezőhatást, hozzáadva a felsőbb-világegyetem élő energiaszabályozóinak működését, valamint a közeli, nagy hőmérsékletű vagy nagy töltésű testek fizikai hatását.

15:8.4 (175.7) Az anyag és energia közötti egyensúly fenntartásának egyetemes terve megköveteli a kisebb anyagi egységek létrehozásának és lebontásának örök folyamatait. A világegyetemi erőtér-irányítók rendelkeznek azzal a képességgel, hogy különböző energiamennyiségeket sűrítsenek és megkössenek, vagy ritkítsanak és felszabadítsanak.

15:8.5 (175.8) Elegendő hosszúságú késleltető hatás mellett a gravitáció előbb-utóbb minden energiát anyaggá alakít, ha azt nem befolyásolja két tényező: az első az energiaszabályozók ellengravitációs beavatkozása, a második pedig az, hogy a szervezett anyag hajlamos a bomlásra a nagyon forró csillagokban uralkodó bizonyos körülmények között és olyan, sajátos körülmények között, melyek az összesűrűsödött anyag alkotta, nagyenergiájú, hideg testek közelében alakulnak ki a térben.

15:8.6 (176.1) Amikor a tömeg túlságosan összeáll és az energiaegyensúly megbomlása fenyeget, vagyis az, hogy kimerülnek a fizikai erőtér-körök, akkor a fizikai szabályozók beavatkoznak, hacsak a gravitáció azon saját folyamatait, melyek az energiának túlzottan nagy mértékű anyaggá való alakításával járnak, le nem győzi a tér halott óriásainak összeütközése, amelynek során a felhalmozódott gravitáció pillanatszerűen eloszlik. Az ilyen ütközések során hatalmas anyagtömegek hirtelenül az energia legritkább formájába alakulnak át, és az általános egyensúly iránti küzdelem újrakezdődik. Végül a nagyobb fizikai rendszerek biztonságos egyensúlyi állapotba, fizikailag nyugalmi helyzetbe kerülnek, és ráállnak valamilyen felsőbb-világegyetemi egyensúlyi és megalkotott körökön való mozgási pályára. Ezen eseményt követően több ütközés vagy egyéb pusztító végromlás már nem alakul ki az ilyen megalkotott rendszerekben.

15:8.7 (176.2) A többletenergia időszakában erőtér-zavarok és hőingadozások lépnek fel, melyeket villamos jelenségek kísérnek. Az energiahiányos időszakban felerősödnek az anyagot összeállásra, sűrűsödésre bíró folyamatok, és arra késztetik, hogy az aprólékosan kiegyensúlyozott körökben uralkodó szabályozó hatások alól kikerüljön, s ennek eredményeként árapály vagy ütközés gyorsan helyreállítja a keringő energia és az egyre inkább állandósult anyag közötti egyensúlyt. A sugárzó csillagok és a tér sötét szigetei valószínű viselkedésének előrejelzése és pontosabb megértése a mennyei csillagvizsgálók egyik feladata.

15:8.8 (176.3) Képesek vagyunk felismerni a világegyetemi egyensúlyt szabályozó törvények többségét és előre jelezni sok olyasmit, ami a világegyetemi egyensúlyi állapot biztonságával kapcsolatba hozható. Előrejelzéseink gyakorlatilag megbízhatónak tekinthetők, azonban mindig találkozunk bizonyos erőkkel, melyekre nem alkalmazhatók teljesen az energiaszabályozás és anyagviselkedés általunk ismert törvényszerűségei. Minden ilyen fizikai jelenség előrejelzése egyre nehezebbé válik, amint a Paradicsomtól távolodva kifelé haladunk a világegyetemekben. Amint elhagyjuk a paradicsomi Urak személyes irányítása alá tartozó területeket, egyre kevésbé vagyunk képesek felismerni az összefüggést a szabványos rendszerek és azon tapasztalatok között, melyek kizárólag a közeli csillagászati rendszerek által mutatott fizikai jelenségekkel kapcsolatos megfigyelésekből származnak. Még a hét felsőbb-világegyetemhez tartozó területeken is olyan térerő-hatások és energia-ellenhatások közepette élünk, melyek minden területünket kitöltik és egyesített egyensúlyuk hatása érvényesül a külső tér összes vidékén is.

15:8.9 (176.4) Minél kijjebb haladunk, annál bizonyosabb, hogy találkozunk azokkal a változatos és kiszámíthatatlan jelenségekkel, melyek oly határozottan jellemzik az Abszolútok és a tapasztalás által fejlődő Istenségek kifürkészhetetlen jelenlét-működését. Ezek a jelenségek szükségképpen a minden dolgoknak valamiféle egyetemes felügyeletét mutatják.

15:8.10 (176.5) Az Orvonton felsőbb-világegyetem jelenleg nyilvánvalóan visszahúzódóban van; a külső világegyetemekről úgy tűnik, hogy azok valamiféle példa nélküli, jövőbeli tevékenységekre készülnek fel; a központi Havona világegyetem örökmód állandósult állapotban van. A gravitáció és a hő hiánya (a hideg) szervezi és összetartja az anyagot; a hő és az ellengravitáció szétbontja az anyagot és elnyeli az energiát. Az élő erőtér-irányítók és az erőszervezők jelentik a világegyetem-alkotás, -lebontás és -újjáalkotás végtelen átalakulásának különleges szabályozásában és értelmes irányításában rejlő titkot. Csillagködök oszlanak szét, napok égnek ki, csillagrendszerek tűnnek el és bolygók semmisülnek meg, de a világegyetemek nem pusztulnak el.

9. A felsőbb-világegyetemi körök

15:9.1 (176.6) A Paradicsom világegyetemi körei ténylegesen átjárják a hét felsőbb-világegyetem területeit. E jelenlét-körök a következők: az Egyetemes Atya személyiség-gravitációja, az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja és az örökkévaló Sziget anyagi gravitációja.

15:9.2 (177.1) Az egyetemes paradicsomi körökön túl, valamint az Abszolútok és a tapasztalás által fejlődő Istenségek jelenlét-működésén felül a felsőbb-világegyetemi térszinten belül csupán két energia-köri osztály vagy erőtér-csoportosulás van: a felsőbb-világegyetemi körök és a helyi világegyetemi körök.

15:9.3 (177.2) A felsőbb-világegyetemi körök:

15:9.4 (177.3) 1. A paradicsomi Hét Tökéletes Szellem egyikének egyesítő értelem-köre. Az ilyen mindenségrendi-elme kör egyetlen felsőbb-világegyetemre korlátozódik.

15:9.5 (177.4) 2. A hét Tükröző Szellem tükrözőműködés-szolgálati köre az egyes felsőbb-világegyetemekben.

15:9.6 (177.5) 3. A Titkos Nevelők titkos körei, melyeket a Divinington bizonyos mértékig összekapcsol és az Egyetemes Atyához irányít a Paradicsomra.

15:9.7 (177.6) 4. Az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiai közötti közvetlen kapcsolat fenntartását szolgáló kör.

15:9.8 (177.7) 5. A Végtelen Szellem fényes jelenléte.

15:9.9 (177.8) 6. A paradicsomi híradások, a havonai térjelentések.

15:9.10 (177.9) 7. Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók energiakörei.

15:9.11 (177.10) A helyi világegyetemi körök:

15:9.12 (177.11) 1. A paradicsomi Fiak által adományozott szellem, az alászállási világok Vigasztalója. Az Igazság Szelleme, az Urantián pedig Mihály szelleme.

15:9.13 (177.12) 2. Az Isteni Segédkezők, a helyi világegyetemi Anyaszellemek, a ti világotokon pedig a Szent Szellem köre.

15:9.14 (177.13) 3. A helyi világegyetem értelem-segédkezési köre, beleértve az elmeszellem-segédek különbözőképpen működő jelenlétét.

15:9.15 (177.14) Amint valamely helyi világegyetemben szellemi összhang alakul ki, vagyis amint annak egyedi és összetett körei megkülönböztethetetlenné válnak a megfelelő felsőbb-világegyetemi köröktől, amikor e rendeltetésbeli azonosság és segédkezés-egyezőség ténylegesen létrejön, akkor a helyi világegyetem rögtön bekapcsolódik a fény és élet állandósult köreibe, egyből alkalmassá válik az óriási teremtésösszesség tökéletes egyesülésének szellemi szövetségébe való felvételre. A Nappalok Elődeinek tanácsaiba való felvételnek, a felsőbb-világegyetemi szövetség tagjává válásnak előfeltételei a következők:

15:9.16 (177.15) 1. Fizikai egyensúly. A helyi világegyetem csillagainak és bolygóinak egyensúlyban kell lenniük; a közbenső csillag-átalakulási szakaszoknak már le kellett zárulniuk. A világegyetemnek egyértelműen meghatározható pályán kell haladnia; pályája már biztonságos és végleges legyen.

15:9.17 (177.16) 2. Szellemi hűség. Olyan állapotnak kell fennállnia, melyben az Istennek az adott helyi világegyetemi ügyek felsőbb irányítását végző Egyeduralkodó Fiát általánosan elismerik és hűségesek hozzá. Ki kellett alakulnia egyfajta egyetértésen alapuló együttműködésnek a teljes helyi világegyetem egyes bolygói, csillagrendszerei és csillagvilágai között.

15:9.18 (177.17) A ti helyi világegyetemetek esetében még nem teljesül az sem, hogy ott a felsőbb-világegyetem fizikai rendje megvalósult volna, és még kevésbé tekinthető a felsőbb kormányzás szellemi családja tagjának. Bár a Nebadonnak még nincs képviselője az Uverszán, mi, a felsőbb-világegyetemi kormányzat tagjai időről időre különleges küldetéseken veszünk részt annak világain, éppen úgy, ahogy én közvetlenül az Uverszáról jöttem az Urantiára. Minden lehetséges segítséget megadunk a vezetőiteknek és az uraitoknak a nehéz feladataik ellátásához; látni szeretnénk, hogy világegyetemetek végre teljesíti a felsőbb-világegyetemi család teremtésrészeinek társulásába való teljes jogú felvételhez szükséges feltételeket.

10. A felsőbb-világegyetemi vezetők

15:10.1 (178.1) A felsőbb-világegyetemi központok szolgálnak székhelyül a tér-idő területek felsőbb szellemi kormányának. A felsőbb kormányzás végrehajtói tagozatát, mely a Háromság Tanácsaiból ered, közvetlenül a Hét Tökéletes Szellem egyike irányítja, aki a legfelsőbb szintű felügyeleti hatáskört gyakorolja, lévén ők paradicsomi hatáskört gyakorló és a felsőbb-világegyetemeket a Hét Legfőbb Végrehajtón keresztül igazgató lények, mely utóbbiaknak a Végtelen Szellem hét különleges világán, a Paradicsom legkülső bolygóin van a székhelyük.

15:10.2 (178.2) A felsőbb-világegyetemi központok a tartózkodási helyei a Tükröző Szellemeknek és a Tükröző Kép Segítőknek. E bámulatos lények ebből a középső helyzetből végzik a nagy horderejű tükrözőműködési műveleteiket, s így segédkeznek a fenti központi világegyetemnek és a lenti helyi világegyetemeknek.

15:10.3 (178.3) Mindegyik felsőbb-világegyetemet három Nappalok Elődje vezet, ők a felsőbb kormányzat közös főigazgatói. A végrehajtói tagozaton a felsőbb-világegyetemi kormányzat hét csoportból áll:

15:10.4 (178.4) 1. A Nappalok Elődei.

15:10.5 (178.5) 2. A Bölcsesség-tökéletesítők.

15:10.6 (178.6) 3. Az Isteni Tanácsosok.

15:10.7 (178.7) 4. A Világegyetemi Ítélők.

15:10.8 (178.8) 5. A Fenséges Hírvivők.

15:10.9 (178.9) 6. A Nagytekintélyűek.

15:10.10 (178.10) 7. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.

15:10.11 (178.11) A három Nappalok Elődjét közvetlenül segíti egy testület, mely egymilliárd Bölcsesség-tökéletesítőből áll, akikhez hárommilliárd Isteni Tanácsos is társul. Minden egyes felsőbb-világegyetemhez egymilliárd Világegyetemi Ítélő tartozik. E három csoport tagjai Mellérendelt Háromsági Személyiségek, akik közvetlenül és istenmód a paradicsomi Háromságból származnak.

15:10.12 (178.12) A maradék három rend, a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak mind megdicsőült felemelkedő halandók. E rendek közül az első Grandfanda idején jelent meg, teljesítette a felemelkedési tervet és haladt át a Havonán. A Paradicsom elérését követően felvétettek a Végleges Testületébe, befogadta őket a paradicsomi Háromság, és ezt követően a Nappalok Elődei mellett teljesítendő fenséges szolgálatra osztották be őket. Mint osztályt, e három rendet úgy nevezik, hogy Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak, lévén kettős eredetűek, de ma már Háromság-szolgálatosak. Így bővült a felsőbb-világegyetemi kormányzat végrehajtói tagozata, s ezzel magába foglalja az evolúciós világok megdicsőült és tökéletessé vált gyermekeit is.

15:10.13 (178.13) A felsőbb-világegyetem mellérendelt tanácsa az előzőekben említett hét végrehajtói csoportból, továbbá a következő övezeturakból és egyéb térségi felvigyázókból áll:

15:10.14 (179.1) 1. A Nappalok Tökéletességei — a felsőbb-világegyetemi nagyövezetek urai.

15:10.15 (179.2) 2. A Nappalok Utódai — a felsőbb-világegyetemi kisövezetek igazgatói.

15:10.16 (179.3) 3. A Nappalok Szövetségei — a helyi világegyetemek urai mellett szolgáló paradicsomi tanácsadók.

15:10.17 (179.4) 4. A Nappalok Hűséges Követői — a csillagvilági kormányok Fenséges urai mellett működő paradicsomi tanácsosok.

15:10.18 (179.5) 5. A Háromsági Tanító Fiak, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban vannak szolgálatban.

15:10.19 (179.6) 6. A Nappalok Örökkévalói, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban tartózkodnak.

15:10.20 (179.7) 7. A hét Tükröző Kép Segítő — a hét Tükröző Szellem szószólói és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.

15:10.21 (179.8) A Tükröző Kép Segítők működnek úgy is, mint olyan lények számos csoportjának képviselői, akiknek befolyása van a felsőbb-világegyetemi kormányzásra, de akik különféle okoknál fogva jelenleg nem teljesen tevékenyek az egyéni képességeiket tekintve. E csoportba tartoznak a következők: a Legfelsőbb Lény kifejlődő felsőbb-világegyetemi személyiség-megnyilatkozása, a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei, a Végleges Korlátozott Helyettesei, Madzseszton meg-nem-nevezett összekötő-tükrözői és az Örökkévaló Fiú személyes-feletti szellem-képviselői.

15:10.22 (179.9) Csaknem mindenkor lehetséges a teremtett lények összes csoportjának képviselőit fellelni a felsőbb-világegyetemek központi világain. A felsőbb-világegyetemek szokványos segédkezési munkáját a fenséges szekonáfok, valamint a Végtelen Szellem népes családjának egyéb tagjai végzik. A felsőbb-világegyetemi igazgatás, szabályozás, segédkezés és végrehajtói ítélkezés csodálatos központjainak munkájában a világegyetemi élet minden szférájának értelmei hatékony szolgálatra, bölcs igazgatásra, szeretetteljes segédkezésre és pártatlan ítélkezésre egyesülnek.

15:10.23 (179.10) A felsőbb-világegyetemeknek nincsenek követségi szintű képviseletei; egymástól tökéletesen el vannak szigetelve. Egymás ügyeiről csak a paradicsomi információs elosztóközponton keresztül értesülnek, melyet a Hét Tökéletes Szellem tart fenn. Uraik isteni bölcsességű tanácsokban dolgoznak a saját felsőbb-világegyetemük érdekében, függetlenül attól, hogy a világegyetemi teremtésösszesség más részeiben éppen mi zajlik. A felsőbb-világegyetemek ezen elszigeteltsége mindaddig fennmarad, amíg összhangjukat meg nem valósítja a tapasztalás által fejlődő Legfelsőbb Lény személyiség-fennhatóságának teljesebb megnyilvánulása.

11. A tanácskozó közgyűlés

15:11.1 (179.11) Az olyan világokon, mint az Uversza az a helyzet áll fenn, hogy a tökéletesség egyeduralmának képviselői és a kifejlődött demokráciát képviselő lények szembetalálkoznak egymással. A felsőbb kormányzat végrehajtói tagozata a tökéletesség területéről származik; a törvényhozó tagozata pedig az evolúciós világegyetemek virágzásából ered.

15:11.2 (179.12) A felsőbb-világegyetem tanácskozó közgyűlése a központi világra korlátozódik. A törvényalkotó tanács vagy tanácsadó testület hét házból áll, melyek mindegyikébe egy-egy állandó képviselőt jelölhetnek a felsőbb-világegyetembe felvett helyi világegyetemek. E képviselőket ezen helyi világegyetemek felsőbb tanácsai választják meg az éppen az Uverszán tartózkodó, orvontoni felemelkedő-zarándok végzősök közül, akik kiérdemelték a jogot a Havonába való átkelésre. Az átlagos szolgálati idejük mintegy száz felsőbb-világegyetemi szabványév.

15:11.3 (180.1) Én sohasem tapasztaltam ellentétet az orvontoni végrehajtók és az uverszai közgyűlés között. A felsőbb-világegyetemünk történelmében a tanácskozó testület eddig még sohasem fogadott el olyan javaslatot, hogy a felsőbb kormányzat végrehajtó osztálya akár csak habozott volna azt végrehajtani. Mindig is a legtökéletesebb összhang és megegyezési alap érvényesült, mely mind azt igazolja, hogy az evolúciós lények ténylegesen is képesek elérni a tökéletesített bölcsesség magasságait, melyek képessé teszik őket a tökéletes eredetű és isteni természetű személyiségekkel való együttélésre. A tanácskozó közgyűlések jelenléte a felsőbb-világegyetemi központokon az Egyetemes Atya és az ő Örökkévaló Fia teljes, nagyszabású evolúciós elképzelésének bölcsességét mutatja és annak végső diadalát vetíti előre.

12. A legfelsőbb bíróságok

15:12.1 (180.2) Amikor az uverszai kormányzat végrehajtó és tanácskozói tagozatairól beszélünk, akkor az urantiai polgári kormányzatok bizonyos formáinak hasonlóságából kiindulva feltételezhetitek, hogy lennie kell egy harmadik vagy bírói tagozatnak is, és valóban ez a helyzet; azonban annak nincs külön személyi állománya. Bíróságaink felépítése a következő: Az eset természetétől és komolyságától függően egy Nappalok Elődje, egy Bölcsesség-tökéletesítő vagy egy Isteni Tanácsos elnököl. Az Ítélők terjesztik elő és magyarázzák a bizonyítékot valamely egyén, bolygó, csillagrendszer, csillagvilág vagy világegyetem ellen, vagy mellett. Az idő gyermekeinek és az evolúciós bolygóknak a védelmét a Fenséges Hírvivők látják el, akik a felsőbb-világegyetemi kormányzat hivatalos megfigyelői a helyi világegyetemekben és csillagrendszerekben. A felsőbb kormányzat álláspontját a Nagytekintélyűek ismertetik. Az ítéletet rendszerint az Ismeretlen Nevűekből és Származásúakból, valamint a tanácskozó közgyűlés legértelmesebb személyiségeiből álló csoport tagjai által fele-fele arányban alkotott, változó taglétszámú bizottság mondja ki.

15:12.2 (180.3) A Nappalok Elődeinek bíróságai a legfelsőbb ítélőszékek a felsőbb-világegyetemet alkotó összes világegyetem szellemi megítélésében. A helyi világegyetemi Egyeduralkodó Fiak a saját területükön a legfelsőbb bírói intézmények; csak annyiban tartoznak a felsőbb kormányzat alá, amennyiben önként fordulnak valamely ügyben tanácsért vagy döntésért a Nappalok Elődeihez, kivéve azokat az ügyeket, amikor saját akarattal bíró teremtmények megsemmisítéséről van szó. Az ítélkezési jogkörök eredete a helyi világegyetem, azonban a saját akarattal rendelkező teremtmények elpusztítását elrendelő döntéseket mindig a felsőbb-világegyetemi központokon hozzák meg és onnan hajtják végre. A helyi világegyetemi Fiak dönthetnek halandó ember túléléséről, de kizárólag a Nappalok Elődei hozhatnak végrehajtandó döntést az örök élet és a halál kérdésében.

15:12.3 (180.4) Minden, tárgyalás tartását, bizonyíték benyújtását szükségessé nem tevő ügyben a Nappalok Elődei vagy társaik döntést hoznak, és ezek mindig egyhangúak. Itt a tökéletes tanácsokról beszélhetünk. E legfelsőbb bíróságok ítéleteiben nincs különvélemény vagy kisebbségi álláspont.

15:12.4 (180.5) Néhány kevés kivételtől eltekintve a felsőbb kormányzatok a területükhöz tartozó minden dolog és minden lény felett döntenek. A felsőbb-világegyetemi hatóságok döntései és határozatai ellen nincs fellebbezési lehetőség, lévén, hogy ők képviselik a Nappalok Elődeinek, valamint annak a Tökéletes Szellemnek az egyhangú véleményét, aki a Paradicsomról elnököl az adott felsőbb-világegyetem végső rendeltetése felett.

13. Az övezeti kormányzatok

15:13.1 (181.1) Egy nagyövezet a felsőbb-világegyetemnek mintegy az egytizedét teszi ki és száz kisövezetből, tízezer helyi világegyetemből, mintegy százmilliárd lakható világból áll. E nagyövezeteket három Nappalok Tökéletessége, Legfelsőbb Háromsági Személyiség igazgatja.

15:13.2 (181.2) A Nappalok Tökéletességei bíróságainak felépítése sokban hasonlít a Nappalok Elődeinek bíróságaihoz azzal a különbséggel, hogy ők szellemileg nem ítélkeznek a teremtésrészek felett. A nagyövezeti kormányok munkája főként a messze kiterjedő teremtésrész értelmi helyzetével van összefüggésben. A nagyövezetek megvizsgálnak, minősítenek, mérlegelnek és osztályoznak a Nappalok Elődeinek bíróságaihoz való felterjesztés céljából minden, felsőbb-világegyetemi jelentőségű, szokványos és igazgatási jellegű dolgot, mely nem hozható közvetlen kapcsolatba a teremtésrészek szellemi igazgatásával vagy a paradicsomi Urak halandó-felemelési terveinek kivitelezésével. A nagyövezeti kormányzat személyi állománya nem különbözik a felsőbb-világegyetemi kormányzatétól.

15:13.3 (181.3) Ahogy az Uversza fényes bolygói érintettek a ti végső szellemi felkészítésetekben a Havonába való eljutáshoz, úgy az V. Umajor hetven bolygója a ti felsőbb-világegyetemi értelmi felkészítéseteknek és fejlődéseteknek szenteltetett. Az egész Orvontonból itt gyűlnek össze azok a bölcs lények, akik fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy az idő halandóit felkészítsék az örökkévalósági létpályán való továbbfejlődésükre. A felemelkedő halandók felkészítésének nagy része e hetven tanulmányvilágon zajlik.

15:13.4 (181.4) A kisövezeti kormányzatokat három Nappalok Utóda vezeti. Az ő irányítási tevékenységük főként a kisövezetet alkotó helyi világegyetemek fizikai szabályozására, egyesítésére, biztos egyensúlyban tartására és azok igazgatásának szokványos összehangolására terjed ki. Minden egyes kisövezet száz helyi világegyetemet, tízezer csillagvilágot, egymillió csillagrendszert és mintegy egymilliárd lakható világot foglal magába.

15:13.5 (181.5) A kisövezeti központi világok a Fizikai Főszabályozók nagy találkozóhelye. E központi világokat hét oktatási szféra veszi körül, melyek a felsőbb-világegyetemi előkészítő tanhelyet jelentik és ezek a központjai a világegyetemek mindenségére vonatkozó fizikai és igazgatási ismeretek átadásának.

15:13.6 (181.6) A kisövezeti kormányok tagjai a nagyövezeti vezetők közvetlen irányítása alá tartoznak. A Nappalok Utódai fogadnak minden jelentést és ők hoznak összhangba minden javaslatot, mely a felsőbb-világegyetemi szintre érkezik a Nappalok Szövetségeitől, akik a Háromság megfigyelőiként és tanácsadóiként a helyi világegyetemek központi szféráin állomásoznak, valamint a Nappalok Hűséges Követőitől, akik hasonlóképpen a Fenségesek tanácsai mellett működnek a csillagvilági központokon. E jelentések mind eljutnak a Nappalok Tökéletességeihez a nagyövezetekre, majd továbbküldik azokat a Nappalok Elődeinek bíróságához. A háromsági rendszer tehát így terjed ki a helyi világegyetemek csillagvilágaitól a felsőbb-világegyetemi központokig. A helyi csillagrendszeri központoknak nincsenek háromsági képviselőik.

14. A hét felsőbb-világegyetem rendeltetési céljai

15:14.1 (181.7) Hét alapvető rendeltetési cél létezik, melyek a hét felsőbb-világegyetem fejlődése során nyilvánulnak meg. Az egyes felsőbb-világegyetemi rendeltetési célok kizárólag egy-egy felsőbb-világegyetemben nyernek teljes kifejeződést, így minden egyes felsőbb-világegyetemnek külön rendeltetése és egyedi természete van.

15:14.2 (182.1) Az Orvonton, a hetedik felsőbb-világegyetem, melyhez a ti helyi világegyetemetek is tartozik, leginkább a halandók irgalmas gyámolításának hallatlanul pazar mértékéről ismeretes. Híres arról, ahogyan az igazság kegyelemmel győzedelmeskedik, ahogyan a hatalom türelemmel vezérel, míg az időbeli áldozatok szabadon és önmagukban biztosítják az örökkévalóság megszilárdulását. Az Orvonton a szeretet és az irgalom világegyetemi kimutatása.

15:14.3 (182.2) Ugyanakkor nagyon nehéz leírnunk az Orvontonban megjelenő evolúciós cél igazi természetével kapcsolatos elképzeléseinket, de annyit talán közreadhatunk, hogy érzésünk szerint ezen óriási teremtésösszességben itt kapcsolódik össze teljes-egésszé a mindenségrendi evolúció ama hat különleges rendeltetési célja, melyek a hat másik óriási teremtésösszességben megnyilvánultak; és emiatt van az, hogy néha azt gyanítjuk, hogy a Legfelsőbb Isten kialakult és befejeződött megszemélyesülése a távoli jövőben az Uverszáról fogja irányítani a tökéletessé tett hét felsőbb-világegyetemet az ő akkori mindenható főhatalmának teljes megtapasztalható fenségességében.

15:14.4 (182.3) Miként az Orvonton különleges a természetében és egyedi a végső rendeltetését tekintve, úgy igaz ez a többi hat felsőbb-világegyetemre is. Azonban sok olyasmit nem ismerhettek, ami az Orvontonban folyik, és az orvontoni élet nem nyilvános jegyei közül sok valamelyik másik felsőbb-világegyetemben nyer tökéletes kifejeződést. A felsőbb-világegyetemi evolúció hét rendeltetési célja mind a hét felsőbb-világegyetemben megnyilvánul, azonban az egyes óriási teremtésösszességekben e célok közül csupán egy-egy cél nyeri el a teljes kifejeződést. Ahhoz, hogy e felsőbb-világegyetemi rendeltetési célokból többet megértsetek, sok olyasmiről kellene kinyilatkoztatást tennünk, amit nem értetek, és még akkor is csak keveset fognátok fel. Ez az egész beszámoló csak egy futó pillantás arra a hatalmas teremtésösszességre, melynek a világotok és helyi csillagrendszeretek a részét képezi.

15:14.5 (182.4) A világotok neve Urantia, száma pedig 606 a Satania bolygócsoportban vagy csillagrendszerben. E csillagrendszerhez jelenleg 619 lakott bolygó tartozik, és további kétszáz olyan bolygó van, mely kedvező irányban fejlődik ahhoz, hogy a valamikori jövőben lakott bolygóvá váljon.

15:14.6 (182.5) A Satania központi világának neve Jerusem, csillagrendszer-száma a Norlatiadek csillagvilágban huszonnégy. Csillagvilágotok, a Norlatiadek száz helyi csillagrendszerből áll és a központi világát Edentiának nevezik. A Norlatiadek a hetvenes számú a Nebadon világegyetemben. A Nebadon helyi világegyetem száz csillagvilágot foglal magába és a székhelyének neve Szalvington. A Nebadon világegyetem a nyolcvannégyes számú az Ensza kisövezetben.

15:14.7 (182.6) Az Ensza kisövezet száz helyi világegyetemből áll és székhelyét III. Uminornak hívják. E kisövezet a harmadik a Szplandon nagyövezetben. A Szplandont száz kisövezet alkotja és a központi világának neve V. Umajor. Ez az ötödik nagyövezet az Orvonton felsőbb-világegyetemben, mely a nagy világegyetem hetedik szelvénye. Így most már el tudjátok helyezni a bolygótokat a világegyetemek mindenségének szervezeti és igazgatási rendjében.

15:14.8 (182.7) Az Urantia, a világotok nagy világegyetemi száma 5.342.482.337.666. Ez a nyilvántartási számotok az Uverszán és a Paradicsomon, a ti nyilvántartási számotok a lakott világok között. Én ismerem a bolygó fizikai-szféra nyilvántartási számát is, de e hatalmas számnak kevés gyakorlati haszna van a halandói elme számára.

15:14.9 (183.1) Bolygótok egy roppant nagy mindenségrend tagja; a világok jó közelítéssel végtelen családjába tartoztok, de a szférátokat éppoly gondosan igazgatják és éppoly szeretőn segítik, mintha az lenne az egyetlen lakott világ.

15:14.10 (183.2) [Közreadta egy, az Uverszáról származó Világegyetemi Ítélő.]

Az Urantia Könyv

16. írás

A Hét Tökéletes Szellem

16:0.1 (184.1) A PARADICSOM Hét Tökéletes Szelleme alkotja a Végtelen Szellem elsődleges személyiségeit. Az önmaga megkettőzésének hétszeres alkotó cselekedetével a Végtelen Szellem kimerítette az Istenség három személyének tényszerű létezéséből következő összes, matematikailag lehetséges csoportosítási módját. Ha lehetséges lett volna több Tökéletes Szellemet létrehozni, akkor a megteremtésükre sor is került volna, azonban pontosan és csakis hét társulási lehetőség rejlik a három Istenségben. Ez megmagyarázza, hogy a világegyetem miért hét nagy osztályban működik, és hogy a hetes szám miért olyan alapvető jelentőségű annak szervezésében és igazgatásában.

16:0.2 (184.2) A Hét Tökéletes Szellem tehát a következő hét hasonlatosságból származik és innen eredezteti egyedi jellemzőit:

16:0.3 (184.3) 1. Az Egyetemes Atya.

16:0.4 (184.4) 2. Az Örökkévaló Fiú.

16:0.5 (184.5) 3. A Végtelen Szellem.

16:0.6 (184.6) 4. Az Atya és a Fiú.

16:0.7 (184.7) 5. Az Atya és a Szellem.

16:0.8 (184.8) 6. A Fiú és a Szellem.

16:0.9 (184.9) 7. Az Atya, a Fiú és a Szellem.

16:0.10 (184.10) Mi igen keveset tudunk az Atyának és a Fiúnak a Tökéletes Szellemek teremtésében való közreműködéséről. Nyilvánvalóan a Végtelen Szellem személyes cselekedete hozta létre őket, de nekünk határozottan azt tanították, hogy mind az Atya, mind a Fiú részt vett a származtatásukban.

16:0.11 (184.11) Szellemi jellemüket és természetüket tekintve a Paradicsom Hét Szelleme azonos, de minden más azonossági szempontból igen különbözők, és a felsőbb-világegyetemekben való működésük eredménye olyan, hogy az egyedi különbségeik félreismerhetetlenek. A nagy világegyetem hét szelvényének összes utótervét — sőt még a külső tér kapcsolódó szelvényeinek terveit is — befolyásolja a legfelsőbb, végleges felügyeletet ellátó Hét Tökéletes Szellem szellemitől különböző változatossága.

16:0.12 (184.12) A Tökéletes Szellemeknek számos szerepkörük van, azonban jelenleg a működésük különös területe a hét felsőbb-világegyetem központi felügyelete. Minden egyes Tökéletes Szellem egy-egy hatalmas térerő-összpontosító központot tart fenn, mely a Paradicsom pereme körül lassan körbehalad, a közvetlen felügyeletük alatt álló felsőbb-világegyetemmel mindig szemközt elhelyezkedve és a felsőbb-világegyetem különleges erőtér-szabályozásának és szelvényes energia-elosztásának megfelelő paradicsomi gócponti helyzetet tartva. Bármelyik felsőbb-világegyetem sugárirányú határvonalai ténylegesen az azt felügyelő Tökéletes Szellem paradicsomi központjába tartanak.

1. A hármas Istenséghez fűződő viszony

16:1.1 (185.1) Az Együttes Teremtő, a Végtelen Szellem szükséges az osztatlan Istenség háromsági megszemélyesülésének kiteljesítéséhez. E hármas Istenség-megszemélyesülés eredendően hétszeres az egyedi és társas kifejeződés lehetőségében; ennélfogva az ezt követően kidolgozott terv, miszerint az Atyát, a Fiút és a Szellemet megfelelően kifejező, értelmes és a lehetőséget tekintve szellemi lények által lakható világegyetemeket kell teremteni, elkerülhetetlenné tette a Hét Tökéletes Szellem megszemélyesülését. Úgy említettük az Istenség hármas megszemélyesülését, mint abszolút elkerülhetetlent, míg úgy tekintünk a Hét Tökéletes Szellem megjelenésére, mint az abszolútat el nem érő elkerülhetetlenre.

16:1.2 (185.2) Míg a Hét Tökéletes Szellem kevéssé fejezi ki a hármas Istenséget, addig ők örök képét mutatják a hétszeres Istenségnek, az Istenség három, örökké létező személye tevékeny és társas szerepköreinek. E Hét Szellem révén és bennük és rajtuk keresztül képes működni az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú vagy a Végtelen Szellem, vagy bármely kettős társulásuk, mint olyan. Az együtt cselekvő Atya, Fiú és Szellem képes a Hetedik Tökéletes Szellemen keresztül működni és így is tesznek ők, azonban ekkor nem Háromságként működnek. A Tökéletes Szellemek egyedül és együttesen is képviselik kivétel nélkül az összes lehetséges Istenség-szerepkört, legyen az egyes vagy többes, de nem együttes, nem a Háromság. A Hetedik Tökéletes Szellem a paradicsomi Háromságot illetően személyesen nem működik, és ez az oka annak, hogy miért képes személyesen működni a Legfelsőbb Lény érdekében.

16:1.3 (185.3) De amikor a Hét Tökéletes Szellem elhagyja a személyes hatalmához és felsőbb-világegyetemi fennhatóságához rendelt egyéni székhelyét és összegyűlik az Együttes Cselekvő körül a paradicsomi Istenség hármas jelenlétében, akkor és ott ők együttesen képviselik az osztatlan Istenség — a Háromság — működési hatalmát, bölcsességét és fennhatóságát a fejlődő világegyetemek számára és bennük. Az Istenség elsődleges hétszeres kifejeződésének ilyen paradicsomi egyesülése ténylegesen magába foglalja, szó szerint teljesen felöleli a három örökkévaló Istenség minden sajátosságát és magatartásformáját a Felsőségben és a Véglegességben. Gyakorlatilag a Hét Tökéletes Szellem akkor és ott felöleli a Legfelsőbb-Végleges működési területét a világmindenséghez és a világmindenségben.

16:1.4 (185.4) Ahogy mi látjuk, e Hét Szellem az Istenség három örökkévaló személyének isteni tevékenységeihez társul; nem észleljük bizonyítékát annak, hogy az Abszolút három örökkévaló szakaszának működő jelenléteivel közvetlenül társulnának. A társulás során a Tökéletes Szellemek abban képviselik a paradicsomi Istenségeket, amely közelítőleg úgy tekinthető, mint a véges cselekvési terület. Sok olyat is magába foglalhat, amely végleges, de nem abszolút.

2. A Végtelen Szellemhez fűződő viszony

16:2.1 (185.5) Éppen úgy, ahogy az Örökkévaló és Eredeti Fiú kinyilatkoztatik az isteni Fiak állandóan növekvő számú személyében, úgy nyilatkoztatik ki a Végtelen és Isteni Szellem a Hét Tökéletes Szellem és a velük társult szellemcsoportok csatornáin keresztül. A középpontok középpontjában a Végtelen Szellem megközelíthető, de a Paradicsomot elérők közül nem mindenki képes rögtön észlelni az ő személyiségét és elkülöníteni az ő jelenlétét; de mindenki, aki eléri a központi világegyetemet, képes azonnal bensőséges kapcsolatba kerülni, és így is tesz, a Hét Tökéletes Szellem egyikével, mégpedig azzal, amelyik afelett a felsőbb-világegyetem felett elnököl, ahonnan az újonnan érkezett tér-zarándok származik.

16:2.2 (186.1) A világegyetemek mindenségéhez a paradicsomi Atya csak a Fián keresztül szól, míg ő és a Fiú közösen csakis a Végtelen Szellemen keresztül cselekszik. A Paradicsomon és a Havonán kívül a Végtelen Szellem kizárólag a Hét Tökéletes Szellem hangjain szól.

16:2.3 (186.2) A Végtelen Szellem személyes jelenléti hatást gyakorol a Paradicsom-Havona rendszer határain belül; másutt az ő személyes szellemjelenlétét a Hét Tökéletes Szellem egyike révén és rajta keresztül gyakorolja. Ennélfogva a Harmadik Forrás és Középpont felsőbb-világegyetemi szellemjelenlétét bármely világon vagy bármely egyedben az adott teremtés-szelvényt felügyelő Tökéletes Szellem egyedi természete határozza meg. Ellenben a szellemi térerő és értelem együttes vonalai befelé, az Istenség Harmadik Személye felé haladnak a Hét Tökéletes Szellem révén.

16:2.4 (186.3) A Hét Tökéletes Szellem együttesen el van látva a Harmadik Forrás és Középpont legfelsőbb-végleges sajátosságaival. Míg mindegyikük külön-külön is rendelkezik e képességgel, csak együttesen mutatnak mindenhatósági, mindentudási és mindenütt-jelenvalósági sajátosságokat. Egyikük sem képes így működni általánosan; egyedekként és e felsőségi és véglegességi hatalmuk gyakorlása során mindegyikük személyében korlátozott a maguk által közvetlenül felügyelt felsőbb-világegyetemre.

16:2.5 (186.4) Minden, amiről az Együttes Cselekvő isteniségét és személyiségét illetően beszámoltunk nektek, éppúgy és teljesen érvényes a Hét Tökéletes Szellemre is, akik oly hatékonyan osztják szét a Végtelen Szellemet a nagy világegyetem hét szelvénye számára az isteni képességüknek megfelelően és a különböző és egyedien különleges természetük szerint. Ezért helyénvaló, hogy a héttagú csoportra a Végtelen Szellem bármely elnevezését alkalmazzuk. Együttesen egyek ők az Együttes Teremtővel minden, az abszolútat el nem érő szinten.

3. A Tökéletes Szellemek azonossága és különbözősége

16:3.1 (186.5) A Hét Tökéletes Szellem leírhatatlan lény, azonban ők jól kivehetően és határozottan személyesek. Van nevük, de inkább úgy döntöttünk, hogy szám szerint ismertetjük őket. A Végtelen Szellem elsődleges megszemélyesüléseiként ők rokonságban állnak egymással, a hármas Istenség hét lehetséges társulásának elsődleges kifejeződéseiként viszont alapvetően különböző a természetük, és e természetbeni különbség határozza meg a felsőbb-világegyetemi viselkedésükben megmutatkozó eltéréseket. E Hét Tökéletes Szellem a következőképpen is jellemezhető:

16:3.2 (186.6) Az Első Tökéletes Szellem. Bizonyos sajátos módon e Szellem a paradicsomi Atya közvetlen megjelenítése. Ő az Egyetemes Atya hatalmának, szeretetének és bölcsességének különleges és hatékony megnyilatkozása. Ő a Titkos Nevelők vezetőjének közvetlen társa és fenséges tanácsadója, a Megszemélyesült Igazítók Testületét vezető lény a Diviningtonon. A Hét Tökéletes Szellem mindegyik közösségében mindig az Első Tökéletes Szellem szól az Egyetemes Atya nevében.

16:3.3 (186.7) E szellem elnököl az első felsőbb-világegyetem felett, és míg folyamatosan kimutatja a Végtelen Szellem elsődleges megszemélyesülésének isteni természetét, addig jellemében még inkább hasonlatosnak tűnik az Egyetemes Atyához. Ő mindig személyes kapcsolatban van a hét Tükröző Szellemmel az első felsőbb-világegyetem központján.

16:3.4 (187.1) A Második Tökéletes Szellem. E Szellem megfelelően mutatja az Örökkévaló Fiúnak, a teremtésösszesség első szülöttének páratlan természetét és elbűvölő jellemét. Ő mindig szoros kapcsolatban van az Istenfiak összes rendjével, legyenek ők bárhol a székhely-világegyetemben egyedekként vagy örömteli nagytalálkozók résztvevőiként. A Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban ő mindig az Örökkévaló Fiú nevében és részéről szól.

16:3.5 (187.2) E Szellem a második felsőbb-világegyetem kiteljesedését irányítja és e hatalmas területet úgy uralja, mint ahogy az Örökkévaló Fiú tenné. Ő mindig kapcsolatban van a második felsőbb-világegyetem központján található hét Tükröző Szellemmel.

16:3.6 (187.3) A Harmadik Tökéletes Szellem. E Szellemszemélyiség különösen hasonlít a Végtelen Szellemre, és ő irányítja a Végtelen Szellem sok felsőbb személyiségének tevékenységét és munkáját. Ő elnököl a tanácskozásaikon és szoros kapcsolatban áll minden, kizárólag a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiséggel. Amikor a Hét Tökéletes Szellem tanácsot alkot, akkor a Harmadik Tökéletes Szellem az, aki mindig a Végtelen Szellem nevében szól.

16:3.7 (187.4) E Szellemre van rábízva a harmadik felsőbb-világegyetem, és ő sok tekintetben úgy igazgatja e szelvény ügyeit, ahogy azt a Végtelen Szellem tenné. Ő mindig kapcsolatban van a Tükröző Szellemekkel a harmadik felsőbb-világegyetem központján.

16:3.8 (187.5) A Negyedik Tökéletes Szellem. Az Atya és a Fiú közös természetének részeseként e Tökéletes Szellem a döntő befolyásoló tényező az Atya-Fiú irányítási elvek és eljárások tekintetében a Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban. E Szellem a főigazgatója és tanácsadója ama felemelkedő lényeknek, akik elérték a Végtelen Szellemet és így pályázhatnak arra, hogy megláthassák a Fiút és az Atyát. Ő segíti az Atyától és a Fiútól származó személyiségek hatalmas csoportját. Amikor az Atya és a Fiú képviseletére van szükség a Hét Tökéletes Szellem társaságában, akkor mindig a Negyedik Tökéletes Szellem az, aki szól.

16:3.9 (187.6) E Szellem gyámolítja a nagy világegyetem negyedik szelvényét annak a sajátos társulásnak megfelelően, mely az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú sajátosságaival bír. Ő mindig személyes kapcsolatban áll a negyedik felsőbb-világegyetem központjának Tükröző Szellemeivel.

16:3.10 (187.7) Az Ötödik Tökéletes Szellem. Ezen isteni személyiség, aki egyedül vegyíti az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét, ő a tanácsadója a lények ama hatalmas csoportjának, melyet erőtér-irányítókként, erőtér-központokként és fizikai szabályozókként ismerünk. E Szellem mindazon személyiségeket is segíti, akik az Atyától és az Együttes Cselekvőtől származnak. A Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban, amikor az Atya-Szellem állásfoglalása a kérdés, mindig az Ötödik Tökéletes Szellem az, aki szól.

16:3.11 (187.8) E Szellem irányítja az ötödik felsőbb-világegyetem jólétét oly módon, hogy javasolja az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttese szerint való cselekvést. Ő mindig kapcsolatban van az ötödik felsőbb-világegyetem központjának Tükröző Szellemeivel.

16:3.12 (187.9) A Hatodik Tökéletes Szellem. Ezen isteni lény láthatólag az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja. Bármikor, amikor a Fiú és a Szellem által közösen teremtett teremtmények összegyűlnek a központi világegyetemben, e Tökéletes Szellem az, aki tanácsokkal látja el őket; és a Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban mindig, amikor arra van szükség, hogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttesen szóljon, akkor a Hatodik Tökéletes Szellem az, aki válaszol.

16:3.13 (188.1) E Szellem úgy irányítja a hatodik felsőbb-világegyetem ügyeit, ahogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem tenné. Ő mindig kapcsolatban van a hatodik felsőbb-világegyetem központjának Tükröző Szellemeivel.

16:3.14 (188.2) A Hetedik Tökéletes Szellem. A hetedik felsőbb-világegyetem felett elnöklő Szellem egyaránt egyedien mutatja az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét. A Hetedik Szellem, az összes háromsági eredetű lényt segítő tanácsadó egyúttal a Havona összes felemelkedő zarándokának is tanácsadója és igazgatója, azon alacsonyrendű lényeké, akik az Atya, a Fiú és a Szellem együttes segédkezésén keresztül eljutottak az üdvösség kertjeibe.

16:3.15 (188.3) A Hetedik Tökéletes Szellem nem szervezeti képviselője a paradicsomi Háromságnak; de ismert tény, hogy az ő személyes és szellemi természete maga az Együttes Cselekvő képe, mely egyenlő mértékben foglalja magába a három végtelen személyt, akiknek Istenség-egysége maga a paradicsomi Háromság, és akiknek működése, mint olyan, maga a Legfelsőbb Isten személyes és szellemi természetének forrása. Ennélfogva a Hetedik Tökéletes Szellem személyes és szerves kapcsolatban van a kifejlődő Legfelsőbb szellem-személyével. Ezért a Tökéletes Szellemek felsőbb tanácsaiban, amikor az Atya, a Fiú és a Szellem együttes személyes állásfoglalása a vita tárgya, vagy amikor a Legfelsőbb Lény szellemi álláspontját kell ismertetni, akkor a Hetedik Tökéletes Szellem az, aki működik. Így megkérdőjelezhetetlenül ő válik a Hét Tökéletes Szellem paradicsomi tanácsának elnökévé.

16:3.16 (188.4) A Hét Szellem egyike sem képviseli szervezetileg a paradicsomi Háromságot, azonban amikor hétszeres Istenségként egyesülnek, akkor ez az egyesülés istenségi értelemben — nem személyes értelemben — egyenrangú azzal a működési szinttel, mely a háromsági rendeltetésekhez társítható. Ebben az értelemben a „Hétszeres Szellem” működésileg társítható a paradicsomi Háromsággal. Ugyancsak ebben az értelemben mondható, hogy a Hetedik Tökéletes Szellem néha a háromsági álláspontok megerősítése érdekében szólal fel vagy, és inkább ez a helyzet, a Hétszeres-Szellem-egyesülés álláspontjának szószólójaként lép fel a Háromszoros-Istenség-egyesülés álláspontját, a paradicsomi Háromság álláspontját illetően.

16:3.17 (188.5) A Hetedik Tökéletes Szellem többes szerepköre tehát az Atya, a Fiú és a Szellem személyes természetének együttes megjelenítésétől, a Legfelsőbb Isten személyes álláspontjának megjelenítésén keresztül, a paradicsomi Háromság istenség-álláspontjának kifejezéséig terjed. Bizonyos tekintetben ezen elnöklő Szellem hasonlóképpen kifejezi a Végleges és a Legfelsőbb-Végleges álláspontját is.

16:3.18 (188.6) A Hetedik Tökéletes Szellem az, aki e többes minőségében személyesen biztosítja az idő világaiból érkező, felemelkedésre pályázók fejlődését, akik megkísérlik megérteni a Felsőség osztatlan Istenségét. E megértésbe beleértendő a Felsőség Háromsága öröktől való létezésen alapuló fennhatóságának megragadása is, mely oly tökéletes összhangban van a Legfelsőbb Lény növekvő mértékben megtapasztalható fennhatóságának fogalmával, hogy ez jelenti a teremtmények számára a Felsőség egységének megragadását. E három tényező teremtményi megértése egyenértékű a Háromság-valóság Havona megértésével, és felruházza az idő zarándokait azzal a képességgel, hogy behatolhassanak a Háromságba, hogy felfedezzék az Istenség három végtelen személyét.

16:3.19 (188.7) A Havona zarándokok ama fogyatékosságát, hogy nem képesek teljesen megtalálni a Legfelsőbb Istent, kárpótolja a Hetedik Tökéletes Szellem, akinek háromsági természete oly sajátosan nyilatkoztatja ki a Legfelsőbb szellem-személyét. A jelen világegyetemi korszakban, amikor is a Legfelsőbb személye nem elérhető, a Hetedik Tökéletes Szellem működik a felemelkedő teremtmények Istenének helyén a személyes kapcsolatok területén. Ő az egyetlen felsőbb szellemlény, akit minden felemelkedő bizonyosan megismer és valamennyire megért, amikor eléri a megdicsőülés központjait.

16:3.20 (189.1) E Tökéletes Szellem mindig kapcsolatban van az Uverszán, a hetedik felsőbb-világegyetemnek, vagyis a teremtésösszesség sajátunknak mondott szelvényének központjában tartózkodó Tükröző Szellemekkel. Az ő orvontoni kormánya csodálatos arányosságban láttatja az Atya, a Fiú és a Szellem isteni természetének mellérendelt keverékét.

4. A Tökéletes Szellemek sajátosságai és szerepkörei

16:4.1 (189.2) A Hét Tökéletes Szellem teljes körűen megjeleníti a Végtelen Szellemet az evolúciós világegyetemek számára. Ők képviselik a Harmadik Forrást és Középpontot az energia-, elme- és szellemviszonyokban. Miközben ők az Együttes Cselekvő egyetemes igazgatásában egyeztető feladatokat látnak el, ne felejtsétek el, hogy ők a paradicsomi Istenségek alkotó cselekedeteiből származnak. Szó szerint igaz, hogy e Hét Szellem a hármas Istenség megszemélyesült fizikai hatalma, mindenségrendi elméje és szellemi jelenléte, „Isten Hét Szelleme elküldetett az egész világegyetembe”.

16:4.2 (189.3) A Tökéletes Szellemek különlegesek annyiban, hogy az abszolútat kivéve minden világegyetemi valóságszinten működnek. Ezért aztán ők hatékony és tökéletes felügyelői az igazgatási ügyek minden szakaszának a felsőbb-világegyetemi tevékenységek minden szintjén. A halandói elme nehezen képes mélyebben megérteni a Tökéletes Szellemeket, mert a munkájuk oly mértékben szakosodott és mégis olyannyira mindenre kiterjedő, oly kivételesen anyagi jellegű és egyúttal oly kizárólagosan szellemi. A mindenségrendi elme e sokoldalú teremtői az ősei a világegyetemi erőtér-irányítóknak és ők maguk a legfelsőbb igazgatói a hatalmas és kiterjedt szellem-teremtményi teremtésösszességnek.

16:4.3 (189.4) A Hét Tökéletes Szellem a teremtője a világegyetemi erőtér-irányítóknak és azok társainak, olyan entitásoknak, akik nélkülözhetetlenek a nagy világegyetem fizikai energiáinak szervezésében, felügyeletében és szabályozásában. Ugyanezek a Tökéletes Szellemek igen nagy mértékben segítik a Teremtő Fiakat a helyi világegyetemek kialakítására és megszervezésére irányuló munkájukban.

16:4.4 (189.5) Mi nem vagyunk képesek kimutatni bármiféle személyes kapcsolat nyomát a Tökéletes Szellemek mindenségrendi-energia munkája és a Korlátlan Abszolút térerő-működései között. A Tökéletes Szellemek ellenőrzése alatt álló energia-megnyilvánulások mind a Paradicsom pereméről indulnak; nem mutatnak semmiféle közvetlen kapcsolatot a Paradicsom alsó felszínével azonosítható térerő jelenségekkel.

16:4.5 (189.6) Kétségtelen, hogy amikor a különböző morontia erőtér-felügyelők működési tevékenységeivel találkozunk, akkor szemtől szemben állunk a Tökéletes Szellemek valamiféle rejtett tevékenységeivel. Kik azok, eltekintve a fizikai szabályozók és a szellemsegítők e közös elődeitől, akik képesek lettek volna ilyen sikeresen egyesíteni és társítani az anyagi és szellemi energiákat és így létrehozni valamely, addig nem létező világegyetemi valóságszakaszt — morontia lényegű dolgot és morontia elmét?

16:4.6 (189.7) A szellemi világok valóságának nagy része a morontia rendbe, a világegyetemi valóságnak az Urantián teljesen ismeretlen szakaszához tartozik. A személyiségi létezés célja szellemi, azonban a morontia teremtésrészek mindig beavatkoznak, kitöltik az űrt a halandó eredetű anyagi területek és a felemelkedő szellemi besorolású felsőbb-világegyetemi szférák között. E terület az, ahol a Tökéletes Szellemek nagymértékben hozzájárulnak az ember paradicsomi felemelkedési tervéhez.

16:4.7 (190.1) A Hét Tökéletes Szellemnek vannak szerte a nagy világegyetemben működő személyes képviselői; mivel azonban ezen alárendelt lények döntő többsége nem közvetlenül érintett a paradicsomi tökéletesség útján való halandói felemelkedés tervének kivitelezésében, ezért keveset vagy semmit sem lehet róluk közreadni. A Hét Tökéletes Szellem tevékenységéről sok, nagyon sok tény azért marad rejtve az emberi elme elől, mert azok közvetlenül semennyire sem kapcsolódnak a ti paradicsomi felemelkedésetek nehézségéhez.

16:4.8 (190.2) Igencsak valószínű, bár ehhez nem tudunk egyértelmű bizonyítékot szolgáltatni, hogy az orvontoni Tökéletes Szellem az alábbi tevékenységi körökben fejt ki döntő hatást:

16:4.9 (190.3) 1. A helyi világegyetemi élethordozók élet-beindítási eljárásai.

16:4.10 (190.4) 2. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem által a világoknak adományozott elmeszellem-segédek élet-megelevenedései.

16:4.11 (190.5) 3. A szervezett anyagnak az egyenes irányú gravitációra érzékeny egységei által mutatott energia-lüktetések.

16:4.12 (190.6) 4. A kilépő energia viselkedése, amikor az teljesen kikerül a Korlátlan Abszolút hatása alól, s így képessé válik arra, hogy válaszoljon az egyenes irányú gravitáció közvetlen hatására és a világegyetemi erőtér-irányítók és azok társainak beavatkozására.

16:4.13 (190.7) 5. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemnek, akit az Urantián úgy ismernek, mint a Szent Szellem, a segédkező szellemadománya.

16:4.14 (190.8) 6. Az alászálló Fiak szellemének, akit az Urantián úgy ismernek, mint a Vigasztaló vagy az Igazság Szelleme, ezt követő adományozása.

16:4.15 (190.9) 7. A helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetem tükrözőműködési rendje. E rendkívüli jelenség számos jellemzője aligha magyarázható meg vagy indokolható okszerűen anélkül, hogy feltételeznénk a Tökéletes Szellemek közös tevékenységét az Együttes Cselekvővel és a Legfelsőbb Lénnyel.

16:4.16 (190.10) Eltekintve attól, hogy nem vagyunk képesek megfelelően értelmezni a Hét Tökéletes Szellem sokféle tevékenységét, bizonyosak vagyunk abban, hogy a sokszínű világegyetemi tevékenységek között van két olyan terület, melyekhez nekik semmi közük sincs: az egyik a Gondolatigazítók adományozása és segédkezése, a másik a Korlátlan Abszolút kifürkészhetetlen szerepkörei.

5. A teremtményekhez fűződő viszony

16:5.1 (190.11) A nagy világegyetem minden egyes szelvénye, minden egyes világegyetem és világ élvezi mind a Hét Tökéletes Szellem egyesült tanácsának és bölcsességének előnyeit, azonban csak az egyikük személyes hatásában részesülnek. Az egyes Tökéletes Szellemek személyes természete teljesen áthatja és egyedien meghatározza az ő felsőbb-világegyetemét.

16:5.2 (190.12) A Hét Tökéletes Szellem személyes befolyásán keresztül az értelmes lények összes rendjének minden teremtménye, a Paradicsomon és a Havonán kívül, szükségképpen hordozza e Hét Paradicsomi Szellem egyikének egyedi őstermészetére jellemző lenyomatot. Ami a hét felsőbb-világegyetemet illeti, az onnan származó minden egyes teremtmény, legyen az ember vagy angyal, örökre magán viseli a születését azonosító jegyet.

16:5.3 (191.1) A Hét Tökéletes Szellem nem közvetlenül költözik be az egyes teremtmények anyagi elméjébe a tér evolúciós világain. Az Urantia halandói nem tapasztalják meg az orvontoni Tökéletes Szellem elme-szellemi befolyásának személyes jelenlétét. Ha e Tökéletes Szellem kialakít valamiféle kapcsolatot az egyes halandói elmével valamely lakott világ korai evolúciós korszakaiban, akkor annak a helyi világegyetemi Alkotó Szellem segédkezésén keresztül kell megvalósulnia, aki az egyes helyi teremtésrészek sorsát irányító Teremtő Istenfinak a kísérője és társa. Azonban ezen Alkotó Anyaszellem a természetében és a jellemében igen hasonló az orvontoni Tökéletes Szellemhez.

16:5.4 (191.2) A Tökéletes Szellem fizikai lenyomata az ember anyagi eredetének része. Az embernek a teljes morontia létpályát ugyanezen Tökéletes Szellem folyamatos hatása alatt kell befutnia. Aligha meglepő, hogy az ilyen felemelkedő halandó későbbi szellemi létpályája sem törli le teljesen e felügyelő Szellem jellegzetes bélyegét. A Tökéletes Szellem jegye alapvető jelentőségű a halandói felemelkedés minden elő-Havona szakaszbeli létezésben.

16:5.5 (191.3) Az evolúciós halandók élettapasztalásában megnyilvánuló, megkülönböztető személyiségi hajlamok, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekre jellemzők, és amelyek közvetlenül kifejezik a meghatározó hatást kifejtő Tökéletes Szellem természetét, sohasem törlődnek teljesen, még azután sem, hogy az ilyen felemelkedők átesnek azon a hosszú felkészítésen és egyesítő képzésen, melyre a Havona egymilliárd oktatási szféráján kerül sor. Még az ezt követő, mélyreható paradicsomi kiművelés sem elégséges ahhoz, hogy a felsőbb-világegyetemi származás nyomait eltüntesse. A felemelkedő halandó a teljes örökkévalóságban is mutatni fog a származási felsőbb-világegyetemét elnöklő Szellemre jellemző vonásokat. Még a Végleges Testületben is, amikor igény merül fel arra, hogy az evolúciós teremtésösszességhez fűződő, teljes háromsági viszonyt elérjék vagy bemutassák, hét véglegességet elért lény akkor is mindig úgy alkot csoportot, hogy minden felsőbb-világegyetemet egy-egy ilyen lény képviseljen.

6. A Mindenségrendi Elme

16:6.1 (191.4) A Tökéletes Szellemek a mindenségrendi elme hétszeres forrását, a nagy világegyetem értelmi kibontakozási lehetőségét alkotják. E mindenségrendi elme a Harmadik Forrás és Középpont elméjének az abszolútat el nem érő megnyilatkozása, és bizonyos értelemben működésileg kapcsolódik a kifejlődő Legfelsőbb Lény elméjéhez.

16:6.2 (191.5) Az olyan világon, mint az Urantia nem találkozunk a Hét Tökéletes Szellemnek az emberi fajok ügyeibe való közvetlen beavatkozásával. Ti a nebadoni Alkotó Szellem közvetlen befolyása alatt éltek. Mindazonáltal ugyanezen Tökéletes Szellemek alapvetően meghatározzák az összes teremtményi elme alapvető válaszait, mert ők a tényleges forrásai azoknak az értelmi és szellemi megnyilvánulási lehetőségeknek, melyeket sajátosan a helyi világegyetemekre szabtak ahhoz, hogy az idő és tér evolúciós világain élő egyedek életében fejtsenek ki hatást.

16:6.3 (191.6) A mindenségrendi elme ténye magyarázatot ad a különböző fajtájú emberi és emberfeletti elmék rokonságára. Nemcsak a rokonszellemek vonzzák egymást, hanem a rokonelmék is igen testvériesek egymással és hajlamosak az együttműködésre. Az emberi elmék működésében néha meglepő hasonlóság és megmagyarázhatatlan egyezés fedezhető fel.

16:6.4 (191.7) A mindenségrendi elme minden személyiségi társulásában létezik egyfajta minőség, melyet a „valóság-válasz” határoz meg. A saját akarattal rendelkező teremtmények ezen egyetemes mindenségrendi képessége az, amely megmenti őket attól, hogy védtelen áldozataivá váljanak a tudományban, a bölcseletben és a vallásban foglalt előfeltevéseknek. A mindenségrendi elme ezen valóság-érzékenysége úgy viszonyul a valóság bizonyos szakaszaihoz, mint ahogy az energia-anyagi dolgok viszonyulnak a gravitációhoz. Helyesebb volna azt mondani, hogy ezen anyagfeletti valóságok ily módon válaszolnak a mindenségrend elméjének.

16:6.5 (192.1) A mindenségrendi elme állandóan felel (választ ad) a világegyetemi valóság három szintjén. E válaszok magától értetődők a világosan és elmélyülten gondolkodó elmék számára. E valóságszintek a következők:

16:6.6 (192.2) 1. Okozati viszony — a fizikai érzékek valóságterülete, az oktani azonosság tudományterülete, a tényszerű és a nem tényszerű elkülönítésének területe, a mindenségrendi válaszon alapuló gondolati következtetések területe. Ez a mindenségrendi különbségtétel matematikai formája.

16:6.7 (192.3) 2. Kötelesség — az erkölcsök valóságterülete a bölcselet mezején, az okok küzdőtere, a viszonylagos jó és rossz felismerése. Ez a mindenségrendi különbségtétel pártatlan formája.

16:6.8 (192.4) 3. Istenimádat — a vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe, az isteni közösség személyes megismerése, a szellemértékek felismerése, az örök továbbélés bizonyossága, a felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára. Ez a mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja, a mindenségrendi különbségtétel áhítati és istenimádati formája.

16:6.9 (192.5) E tudományos, erkölcsi és szellemi látásmódok, e mindenségrendi válaszok a mindenségrendi elmének istenadta sajátjai, mely mindenségrendi elme minden, saját akarattal bíró teremtménynek megadatik. Az élettapasztalatban sohasem marad kifejletlen e három mindenségrendi meglátás; ezek alkotják az öntudatos gondolkodás lényegét. Ugyanakkor sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy az Urantián oly kevés ember leli örömét a bátor és független mindenségrendi gondolkodás e minőségeinek művelésében.

16:6.10 (192.6) A helyi világegyetemi elme-adományokban a mindenségrendi elmének e három látásmódja alkotja azokat az előfeltevéseket, melyek az ember számára lehetővé teszik, hogy józan és öntudatos személyiségként működjön a tudomány, a bölcselet és a vallás területén. Másként fogalmazva, a Végtelen három megnyilatkozása valóságának felismerése az ön-kinyilatkoztatás mindenségrendi eljárása révén lehetséges. Az anyag-energia az érzékek matematikai ok-okozati összefüggése révén ismerhető fel; az elme-értelem a belső meglátás útján ismeri meg erkölcsi kötelességét; a szellem-hit (istenimádat) a szellemi létezés valóságának vallása. A gondolkodásnak ez a három alapvető tényezője személyiségfejlődésben egyesíthető és összehangolható, vagy különben egymáshoz képest aránytalanná és gyakorlatilag összefüggéstelenné válnak az adott rendeltetésükben. De amint egyesítetté válnak, a tényszerű tudomány, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás kapcsolatából álló erős jellemet képeznek. E három mindenségrendi meglátás az, amely a dolgokban, a jelentéstartalmakban és az értékekben szerzett és az azokkal kapcsolatos emberi tapasztaláshoz tárgyilagos igazolást, valóságalapot nyújt.

16:6.11 (192.7) Az oktatás célja, hogy az emberi elme veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a polgárosultság célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése.

7. Erkölcsök, erény és személyiség

16:7.1 (192.8) Az értelem egyedül nem lehet magyarázat az erkölcsi természetre. Az erkölcs, az erény az emberi személyiségben eredendően benne rejlik. Az erkölcsi érzék, a kötelesség felismerése az emberelme-képesség egyik alkotóeleme és társa az emberi természettől elidegeníthetetlen egyéb vonásoknak: a tudományos kíváncsiságnak és a szellemi látásmódnak. Az emberi gondolkodásmód messze meghaladja az ember állati rokonaiét, de az ember erkölcsös és vallásos természete az, ami alapvetően megkülönbözteti őt az állatvilágtól.

16:7.2 (193.1) Egy állat különbségtételre utaló válasza a viselkedés hajtóerő szintjére korlátozódik. A magasabb rendű állatok feltételezett rálátása a hajtóerő szinten van és rendszerint csak az ilyen szintű kísérlet és hibázás megtapasztalását követően jelenik meg. Az ember képes tudományos, erkölcsi és szellemi alapú éleslátást gyakorolni mindenfajta felfedezést és kísérletezést megelőzően is.

16:7.3 (193.2) Csak egy személyiség tudhatja, hogy mit tesz, mielőtt megtenné azt; csakis a személyiségek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy előre látják a tapasztalást. Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit, és ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekvésből. Egy személyiséggel nem bíró állat rendszerint csak cselekvés útján tanul.

16:7.4 (193.3) A tapasztalás eredményeként az állat képessé válik arra, hogy megvizsgálja a cél eléréséhez vezető különböző utakat és az összegyűjtött tapasztalatai alapján valamely megközelítési módot válasszon. A személyiség azonban képes magát a célt is megvizsgálni és ítéletet alkotni arról, hogy megéri-e a cél elérése, vagyis képes ítéletet alkotni annak értékéről. Az értelem önmagában is képes a mérlegelés nélkül kitűzött célok eléréséhez a legjobb módot megtalálni, azonban egy erkölcsi lény olyan éleslátásnak van a birtokában, mely révén képessé válik a célok közötti és a jelentéstartalmak közötti különbségtételre. Egy erkölcsi lény a választás erénye birtokában nemkülönben értelmes. Tudja, hogy mit cselekszik, miért éppen úgy cselekszik, hol cselekszik és hogy miként fogja elérni a célját.

16:7.5 (193.4) A halandói törekvéseinek céljait meg nem különböztető ember az állati létezés szintjén működőként találja magát. Képtelen volt kihasználni az anyagi éleslátás, erkölcsi különbségtétel és szellemi látásmód adta legfelsőbb előnyöket, melyek az ő mint személyes lény mindenségrendielme-adottságának szerves részét képezik.

16:7.6 (193.5) Az erény igazságosság — a mindenségrenddel való összhang. Az erények nevesítése nem azt jelenti, hogy meghatározzuk azokat, hanem azt, hogy megéljük azokat a megismerésük érdekében. Az erény nem pusztán tudás és még csak nem is bölcsesség, hanem inkább a mindenségrendi előrehaladás egyre magasabb szintjeinek elérésében megszerzett fokozatos tapasztalás valósága. A halandó ember hétköznapi életében az erény a jónak a rossz ellenében való következetes választásában jelenik meg, és e választási képesség a bizonyítéka annak, hogy az ember erkölcsi természettel rendelkezik.

16:7.7 (193.6) Az embernek a jó és a rossz közötti választását nemcsak az ő erkölcsi természetének erőssége befolyásolja, hanem olyan hatások is közrejátszanak, mint a tudatlanság, az éretlenség és a csalatkozás. Arányérzék is érvényesül az erény gyakorlásában, mert rosszat művelhet akkor is, amikor a kevesebbet választja a nagyobb helyett hamisság vagy megtévesztés eredményeként. A viszonylagos becslés és az összehasonlító felmérés képessége az erkölcsi területen működő erények gyakorlásához vezet.

16:7.8 (193.7) Az ember erkölcsi természete tehetetlen lenne a felmérés, a különbségtétel képessége nélkül, a jelentéstartalmak mélyreható elemzésére való képesség nélkül. Az erkölcsi választás hasonlóképpen hasztalan volna a szellemi értékek tudatosságát megteremtő mindenségrendi látásmód nélkül. Az értelem oldaláról nézve az ember azért emelkedik fel az erkölcsi lény szintjére, mert személyiséggel rendelkezik.

16:7.9 (193.8) Az erkölcs sohasem emelhető magasabb szintre törvénnyel vagy erővel. Ez a személyes és szabad akaraton alapul és olyan fajta járvány útján kell elterjednie, melynek alapja az, hogy az erkölcsileg kitűnő személyek kapcsolatot teremtenek olyanokkal, akik erkölcsileg kevésbé fogékonyak, de akik valamilyen mértékben vágynak arra, hogy az Atya akaratát cselekedjék.

16:7.10 (193.9) Az erkölcsös cselekedetek azok az emberi tettek, melyeket a legmagasabb értelmi szint jellemez, melyeket a felsőbb célok és a célok eléréséhez szükséges erkölcsös eszközök megválasztásában megnyilvánuló igényes megkülönböztetés vezérel. Az ilyen viselkedés erényes. Következésképp a legfelsőbb szintű erény az, hogy a mennyei Atya akaratának megcselekedését választjuk.

8. Az Urantia-személyiség

16:8.1 (194.1) Az Egyetemes Atya a lények számos, a világegyetemi ténylegesség különféle szintjein működő rendjének adományoz személyiséget. Az urantiai emberi lények a véges-halandó fajtájú személyiséget kapják, mely a felemelkedő istenfiak szintjén működik.

16:8.2 (194.2) Bár aligha vállalhatjuk fel, hogy meghatározzuk a személyiséget, azonban kísérletet teszünk annak bemutatására, hogy mi hogyan értelmezzük azokat az általunk ismert tényezőket, melyek azon anyagi, elmei és szellemi energiák együttesét adják, melyek összessége alkotja azt a működési rendet, amelyben és amelyen és amellyel az Egyetemes Atya az általa adományozott személyiséget működteti.

16:8.3 (194.3) A személyiség az eredeti természetnek egyfajta különleges sajátsága, amelynek léte független a Gondolatigazító adományozásától és megelőzi azt. Mindazonáltal az Igazító jelenléte javít a személyiség minőségi megnyilvánulásán. A Gondolatigazítók, miután az Atya által elküldettek, a természetüket tekintve azonosak, de a személyiségüket tekintve különbözők, eredetiek és egyediek; és a személyiség-megnyilatkozást még jobban befolyásolják és korlátozzák azon anyagi, elme- és szellemi természetű társult energiák sajátosságai és jellemzői, melyek a személyiség-megnyilatkozás szervezeti hordozóját alkotják.

16:8.4 (194.4) A személyiségek lehetnek hasonlók, de sohasem lehetnek azonosak. Valamely adott sorozatba, fajtába, rendbe vagy mintába tartozó személyek hasonlíthatnak egymásra és hasonlítanak is, azonban sohasem azonosak. A személyiség az egyed azon ismérve, melyet ismerünk, és amely képessé tesz bennünket e személy jövőbeni felismerésére az alakjában, az elméjében vagy a szellemi állapotában bekövetkezett változások jellegétől és mértékétől függetlenül. A személyiség bármely egyed azon része, mely képessé tesz bennünket az adott személy felismerésére és határozott azonosítására úgy, mint akit korábbról ismerünk, és nem számít, hogy mennyire változott meg azért, mert az ő személyisége kifejeződésének és megnyilvánulásának hordozóformája megváltozott.

16:8.5 (194.5) A teremtményi személyiség a halandói válaszviselkedésnek két, önmagát megnyilvánító és jellegzetes jelenségén keresztül mutatkozik meg: ezek az öntudat és az ezzel társult, viszonylagosan szabad saját akarat.

16:8.6 (194.6) Az öntudat a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulását jelenti; ebbe beleértendő a más személyiségek valóságának megismerésére irányuló képesség. Jelzi a mindenségrendi valóságokban és azokkal összefüggésben szerzett, egyedivé alakított tapasztalásra való képességet, mely a világegyetemmel való személyiségi viszonyban egyenértékű az önazonossági besorolás elérésével. Az öntudat nem más, mint az elmemunka tényének felismerése, valamint az alkotó és dönteni képes szabad akarat viszonylagos függetlenségének megértése.

16:8.7 (194.7) Az emberi személyiség öntudatát jellemző, viszonylagosan szabad akarat az alábbiakban részes:

16:8.8 (194.8) 1. Erkölcsi döntés, a legfelsőbb bölcsesség.

16:8.9 (194.9) 2. Szellemi választás, az igazság érzékelése.

16:8.10 (194.10) 3. Önzetlen szeretet, a testvériség szolgálata.

16:8.11 (194.11) 4. Céltudatos együttműködés, csoporthűség.

16:8.12 (194.12) 5. Mindenségrendi látásmód, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadása.

16:8.13 (194.13) 6. A személyiség felsőbb célnak való szentelése, teljes odaadás az Atya akaratának megcselekedésében.

16:8.14 (195.1) 7. Istenimádat, az isteni értékek őszinte keresése és az isteni Érték-Adó szívből való szeretete.

16:8.15 (195.2) Az Urantia-fajtájú emberi személyiség tekinthető olyan fizikai rendben működőnek is, mely a Nebadon-fajtájú élő szervezet azon bolygó-módosításából áll, mely az élet-megelevenítés villamos-vegytani rendjébe tartozik és amely rendelkezik a mindenségrendi elme Orvonton-sorozata nebadoni rendjének szülői szaporító mintájával. Az ilyen, elmével felruházott halandói működési rendnek adott isteni személyiségajándék egyúttal mindenségrendi létpolgársági rangot kölcsönöz neki és képessé teszi e halandó teremtményt arra, hogy nyomban felismerhesse a mindenségrend három alapvető elme-valóságának lényegét:

16:8.16 (195.3) 1. A fizikai okozati viszony egységes voltának matematikai vagy oktani felismerése.

16:8.17 (195.4) 2. Az erkölcsös viselkedés kötelezettségének belátáson alapuló felismerése.

16:8.18 (195.5) 3. Az Istenség közösségi imádatának hitbeli megragadása, mely az emberiség szeretetteljes szolgálatával társul.

16:8.19 (195.6) Az ilyen személyiségjegy teljes körű működése az Istenséggel való rokonság megértésének kezdete. Az ilyen sajátlényeg, melyben az Atya Isten elő-személyes szilánkja lakozik, valóban és ténylegesen az Isten szellemi fia. Az ilyen teremtmény nemcsak az isteni jelenlét ajándékának elfogadására mutat képességet, hanem érzékenységet mutat a minden személyiség paradicsomi Atyjának személyiség-gravitációs körére is.

9. Az emberi tudat valósága

16:9.1 (195.7) A mindenségrendi elmével felruházott, Igazító-segítette személyes teremtmény veleszületett felismerő-megismerő képességet birtokol az energia-valóság, az elme-valóság és a szellem-valóság terén. A saját akarattal rendelkező teremtmény tehát képes érzékelni az Isten tényét, törvényét és szeretetét. Az emberi tudat e három elidegeníthetetlen dolgán kívül a teljes emberi tapasztalás eléggé egyéni, eltekintve attól, hogy az igazolás belső meglátás útján történő megértése hozzájárul a mindenségrendi felismerés e három világegyetemi valóság-válaszának egyesítéséhez.

16:9.2 (195.8) Az Istent érzékelő halandó képes érezni e három mindenségrendi minőség egyesülési értékét a továbbélő lélek kifejlődésében, s ez a fejlődés az embernek a fizikai testbeli legmagasabb rendű vállalása, ahol is az erkölcsös elme együttműködik a bent lakozó isteni szellemmel a halhatatlan lélek kettőslényegűvé alakítása érdekében. A lélek már a kialakulásakor is valós; mindenségrendi túlélésképességgel rendelkezik.

16:9.3 (195.9) Ha a halandó ember nem képes túlélni a természetes halált, akkor az emberi tapasztalásának valódi szellemi értékei a Gondolatigazító folytatódó tapasztalásának részeként élnek tovább. Az ilyen nem-túlélő személyiségértékei a ténylegessé váló Legfelsőbb Lény személyiségének egy tényezőjeként maradnak fenn. A személyiségnek e fennmaradó jegyei már mentesek a személyazonosságtól, azonban nem mentesek azoktól a tapasztalásban szerzett értékektől, melyek a húsvér testben eltöltött halandói élet során halmozódtak fel. A személyazonosság továbbélése a morontia besorolású halhatatlan lélek túlélésétől és az isteni értékekben való gyarapodástól függ. A személyazonosság a lélek továbbélésében és azáltal marad fenn.

16:9.4 (195.10) Az emberi öntudat a tudatos sajátlényegtől különböző sajátlényegek valóságának felismerését jelenti, valamint azt is, hogy az ilyen tudatos felismerés kölcsönös; vagyis hogy a sajátlényeget megismerik, amint az megismer. Ez tisztán emberi módon az ember társadalmi életében látszik. De nem bizonyosodhattok meg oly abszolút mértékben valamely lénytársatok valóságáról, mint ahogy a bennetek élő Isten jelenlétének valóságáról megbizonyosodhattok. A társadalmi tudatosság nem olyan kisajátíthatatlan, mint az Isten-tudat; amaz egyfajta kulturális fejlődés és függ a tudástól, a jelképektől, valamint az embert alkotó képességek — a tudomány, az erkölcs és a vallás — hozzájárulásától. Ezek a mindenségrendi ajándékok közösségi rendben alkotják a polgárosodott társadalmat.

16:9.5 (196.1) A polgárosodott társadalmak egyensúlya bizonytalan, mert nem mindenségrendiek; nem eredendőek a fajok egyedeiben. Az embert alkotó tényezők — a tudomány, az erkölcs és a vallás — együttes hozzájárulásának kell azt táplálnia. Polgárosodott társadalmak jönnek, mennek, de a tudomány, az erkölcs és a vallás túléli az összeomlást.

16:9.6 (196.2) Jézus nemcsak Istent nyilvánította ki az embernek, hanem új kinyilatkoztatást is tett az emberről önmaga és a többi ember számára. Jézus életében a legjobban az ember tükröződik. Az ember azért válik oly csodálatosan valóssá, mert Jézus az életében oly sok mindenben volt Isten-szerű, és az Isten megértése (felismerése) elidegeníthetetlen minden embertől és minden embernek lényeges része.

16:9.7 (196.3) Az önzetlenség, eltekintve a szülői ösztöntől, nem egészen természetes; az ember számára nem természetes, hogy a többi személyt szeresse és társadalmilag szolgálja. Az embernek értelemre, erkölcsiségre és vallási késztetésre, Isten-ismerésre van szüksége ahhoz, hogy önzetlen és emberbarát társadalmi rend alakuljon ki. Az ember saját személyiség-tudata, öntudata szintén közvetlenül függ a veleszületett másokra vonatkozó tudat tényétől, azon eredendő képességtől, hogy felismerje és megragadja a más személyiségek, az emberitől az isteniig terjedő változatosságú személyiségek valóságát.

16:9.8 (196.4) Az önzetlen társadalmi tudatnak végeredményben vallásos tudatosságnak kell lennie; vagyis ha tárgyilagosan nézve is önzetlen; egyébként tisztán alanyi bölcseleti elvonatkoztatás és ezért mentes a szeretettől. Csakis egy Istent ismerő egyén képes szeretni egy másik személyt úgy, ahogy saját magát szereti.

16:9.9 (196.5) Az öntudat lényegében közösségi tudat: Isten és ember, Atya és fiú, Teremtő és teremtmény. Az emberi öntudatban rejtetten és eredendően négy világegyetem-valósági eszmélés foglaltatik:

16:9.10 (196.6) 1. A tudásnak, a tudomány ok-okozati összefüggésének a keresése.

16:9.11 (196.7) 2. Az erkölcsi értékeknek, a kötelességérzésnek a keresése.

16:9.12 (196.8) 3. A szellemi értékeknek, a vallásos tapasztalásnak a keresése.

16:9.13 (196.9) 4. A személyiség-értékeknek, azon képességnek a keresése, hogy megismerjük az Isten valóságát mint személyiséget és hogy ezzel egyidejűleg kialakítsuk a személyiségtársainkkal való testvéri viszonyt.

16:9.14 (196.10) Azért tudatosul bennetek az ember úgy, mint teremtményi testvéretek, mert Isten már úgy tudatosul bennetek, mint a Teremtő Atyátok. Az Atyaságból, mint kapcsolatból vezethetjük le magunknak a testvériség elismerését. Az Atyaság azért válik vagy válhat minden erkölcsi teremtmény számára világegyetemi valósággá, mert maga az Atya adományozott személyiséget minden ilyen lénynek és kapcsolta be őket az egyetemes személyiségkörbe. Először azért imádjuk Istent, mert van, azután azért, mert bennünk van, végül pedig azért, mert őbenne vagyunk.

16:9.15 (196.11) Különös-e tehát, hogy a mindenségrendi elmének tudatosan kell ismernie a saját forrását, a Végtelen Szellem végtelen elméjét, és ugyanakkor tudatában kell lennie a kiterjedt világegyetemek fizikai valóságának, az Örökkévaló Fiú szellemi valóságának és az Egyetemes Atya személyiség-valóságának?

16:9.16 (196.12) [Ennek az írásnak az összeállítását egy uverszai Világegyetemi Ítélő hitelesítette.]

Az Urantia Könyv

17. írás

A hét legfelsőbb szellem-csoport

17:0.1 (197.1) A HÉT Legfelsőbb Szellem-csoportot a nagy világegyetem hétszelvényű igazgatásának egyetemes mellérendelt igazgatói alkotják. Jóllehet mindegyikük a Végtelen Szellem működési családjába sorolható, mégis rendszerint az alábbi három csoportot alkalmazzuk a paradicsomi Háromság gyermekeinek elkülönítésére:

17:0.2 (197.2) 1. A Hét Tökéletes Szellem.

17:0.3 (197.3) 2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.

17:0.4 (197.4) 3. A Tükröző Szellemek.

17:0.5 (197.5) A további négy csoport a Végtelen Szellemnek vagy az ő, alkotói besorolású társainak a teremtő cselekedetei révén jön létre:

17:0.6 (197.6) 4. Tükröző Kép Segítők.

17:0.7 (197.7) 5. A Körök Hét Szelleme.

17:0.8 (197.8) 6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek.

17:0.9 (197.9) 7. Az elmeszellem-segédek.

17:0.10 (197.10) E hét rendet az Uverszán úgy nevezzük, hogy a hét Legfelsőbb Szellem-csoport. Működési területük a Hét Tökéletes Szellemnek az örökkévaló Sziget peremén való személyes jelenlététől a Szellem hét paradicsomi segédszféráján, a Havona-körökön, a felsőbb-világegyetemi kormányzatokon és a helyi világegyetemek igazgatásán és felügyeletén keresztül kiterjed egészen azon segédek alacsonyabb rendű szolgálatáig, melyeket az evolúciós elme területein nyújtanak az idő és tér világain.

17:0.11 (197.11) A Hét Tökéletes Szellem az összehangolásért felelős igazgatója e kiterjedt igazgatási területnek. A szervezett fizikai erőtér, az elme-energia és a személytelen szellem-segédkezés igazgatásával kapcsolatos némely ügyben személyesen és közvetlenül járnak el, más ügyekben pedig sokféle társukon keresztül működnek. Minden végrehajtói természetű ügyben — irányításban, szabályozásban, igazgatásban és egyéb ügyviteli jellegű döntésekben — a Tökéletes Szellemek a Hét Legfőbb Végrehajtó személyében cselekszenek. A Tökéletes Szellemek a központi világegyetemben működhetnek a Havona-körök Hét Szellemén keresztül; a hét felsőbb-világegyetem központjain a Tükröző Szellemek csatornáján keresztül nyilvánulnak meg és a Nappalok Elődeinek személyén keresztül cselekednek, akikkel a Tükröző Kép Segítőkön keresztül vannak személyes kapcsolatban.

17:0.12 (197.12) A Hét Tökéletes Szellem a Nappalok Elődei bíróságainak szintje alatt nem közvetlenül és személyesen áll kapcsolatban a világegyetemi közigazgatással. Az orvontoni Tökéletes Szellem a ti helyi világegyetemeteket mint a felsőbb-világegyetemünk részét igazgatja, de az ő szerepkörét a Nebadonban honos lények esetében a Szalvingtonon, a helyi világegyetemetek központján honos Alkotó Anyaszellem látja el közvetlenül és a működését személyesen ő irányítja.

1. A Hét Legfőbb Végrehajtó

17:1.1 (198.1) A Tökéletes Szellemek igazgatási központjai a Végtelen Szellem hét paradicsomi segédszféráján helyezkednek el, melyek a központi Sziget körül, az Örökkévaló Fiú fénylő szférái és a legbelső Havona-kör között járják pályájukat. Ezen igazgatási szférák a Legfőbb Végrehajtók irányítása alatt állnak, akik olyan héttagú csoportot alkotnak, melynek tagjait az Atya, a Fiú és a Szellem tette háromságivá a Hét Tökéletes Szellem azon előírásainak megfelelően, melyek az ő egyetemes képviselőikként működni képes lényekre vonatkoznak.

17:1.2 (198.2) A Tökéletes Szellemek e Legfőbb Végrehajtókon keresztül tartanak kapcsolatot a felsőbb-világegyetemi kormányzatok különféle szerveivel. Ők azok, akik jelentős mértékben meghatározzák a hét felsőbb-világegyetem alapszerveződésének irányvonalait. Egységesen és istenmód tökéletesek, azonban a személyiségüket tekintve különböznek. Állandó vezetőjük nincsen; összejövetelükkor maguk közül választanak elnököt arra az adott tanácsülésre. Rendszeresen megfordulnak a Paradicsomon a Hét Tökéletes Szellemmel való tanácskozás céljából.

17:1.3 (198.3) A Hét Legfőbb Végrehajtó a nagy világegyetem igazgatási szervezőjeként működik; tekinthetjük őket a Havona-utáni teremtésrész végrehajtói testületének is. A Paradicsom belső ügyeivel nem foglalkoznak, és a korlátozott Havona-tevékenységi körüket a Körök Hét Szellemén keresztül látják el. A felügyeleti tevékenységük egyebekben kevéssé korlátozott; bekapcsolódnak a fizikai, az értelmi és a szellemi dolgok irányításába; mindent látnak, mindent hallanak, mindent éreznek, sőt mindent tudnak, ami csak a hét felsőbb-világegyetemben és a Havonában zajlik.

17:1.4 (198.4) E Legfőbb Végrehajtók nem dolgoznak ki szabályozást, és nem is változtatnak a világegyetemi eljárásokon; feladatuk a Hét Tökéletes Szellem által kihirdetett isteniségi tervek végrehajtása. Tevékenységük nem érinti sem a Nappalok Elődeinek hatáskörét a felsőbb-világegyetemekben, sem pedig a Teremtő Fiak fennhatóságát a helyi világegyetemekben. Ők olyan, az összehangolásért felelős végrehajtók, akiknek feladata az, hogy az összes, szabályosan kinevezett nagy világegyetemi vezető együttes politikáját a gyakorlatban végrehajtsák.

17:1.5 (198.5) Minden egyes végrehajtó és a végrehajtó szféráján az ő rendelkezésére álló összes lehetőség egyetlen felsőbb-világegyetem hatékony igazgatását szolgálja. Az Első Legfőbb Végrehajtót, aki az egyes számú igazgatási szférán működik, teljesen leköti az első felsőbb-világegyetem ügyeinek intézése, és így van ez a többivel is, tehát a Hetedik Legfőbb Végrehajtó, aki a Szellem hetedik paradicsomi segédszférájáról fejti ki tevékenységét, energiáit a hetedik felsőbb-világegyetem igazgatására fordítja. E hetedik szféra neve Orvonton, ugyanis a Szellem paradicsomi segédszféráinak neve megegyezik az adott felsőbb-világegyetemével; valójában a felsőbb-világegyetemek kapták róluk a nevüket.

17:1.6 (198.6) A hetedik felsőbb-világegyetem igazgatási szféráján az Orvonton ügyeinek vitelével megbízott állomány taglétszáma meghaladja az emberi képzeletet és magába foglal gyakorlatilag minden mennyei értelemrendet. A felsőbb-világegyetemi személyszállító szolgálatok (kivéve az Ihletett Háromsági Szellemeket és a Gondolatigazítókat) a Paradicsomra vezető és onnan kiinduló útjuk során e hét igazgatási világ egyikén áthaladnak, és a felsőbb-világegyetemekben működő mindazon személyiség esetében, akiket a Harmadik Forrás és Középpont teremtett, itt egyeztetik a központi nyilvántartásban rájuk vonatkozó bejegyzéseket. A Szellem ezen igazgatási szféráinak egyikén működtetett anyagi, morontiai és szellemi nyilvántartási rendszer még az én rendembe tartozókat is csodálattal tölti el.

17:1.7 (199.1) A Legfőbb Végrehajtók közvetlen beosztottjai közé tartoznak nagyobb részben a Paradicsom-Havona személyiségek háromságot-elért fiai és azon megdicsőült halandók háromságot-elért sarjai, akik az idő és tér felemelkedési tervének megfelelően a hosszú felkészítésen átestek. E háromságot-elért fiakat a Paradicsomi Végleges Testület Legfelsőbb Tanácsának vezetője jelöli ki a Legfőbb Végrehajtók szolgálatára.

17:1.8 (199.2) Mindegyik Legfőbb Végrehajtónak két tanácsadó testülete van: A Végtelen Szellem gyermekei minden egyes felsőbb-világegyetem központján képviselőket választanak maguk közül arra, hogy ezer évig az ő Legfőbb Végrehajtójuk elsődleges tanácsadó testületében szolgáljanak. Az idő felemelkedő halandóit érintő összes kérdésben egy második tanács működik, mely a Paradicsomot elért halandókból, valamint olyan megdicsőült halandókból áll, akik egyben háromságot-elért fiak is; e testületet azon tökéletessé váló és felemelkedő lények állítják össze, akik átmenetileg a hét felsőbb-világegyetemi központon tartózkodnak. Az összes többi vezetőt a Legfőbb Végrehajtók nevezik ki.

17:1.9 (199.3) A Szellem e paradicsomi segédszféráin időről időre nagytanácskozásra kerül sor. Az e világokra kinevezett, háromságot-elért fiak és a Paradicsomot elért felemelkedők a Harmadik Forrás és Középpont szellemszemélyiségeivel együtt összegyűlnek, hogy a felemelkedői létpálya küzdelmeit és győzelmeit megtárgyalják. Az ilyen testvéri összejöveteleken mindig a Legfőbb Végrehajtók elnökölnek.

17:1.10 (199.4) A Hét Legfőbb Végrehajtó minden egyes paradicsomi ezredévben egyszer felfüggeszti megbízatását és elmegy a Paradicsomra, ahol ezeréves nagytanácskozás keretében köszöntik a teremtésösszesség értelmes lényeinek seregeit és átadják nekik jókívánságaikat. E fontos eseményen maga Madzseszton, az összes tükröző szellemcsoport vezetője személyesen is részt vesz. Az egyetemes tükrözés különleges működésén keresztül így képesek minden társukkal egyidejűleg kapcsolatot tartani a nagy világegyetemben.

2. Madzseszton — a tükrözőműködés vezetője

17:2.1 (199.5) A Tükröző Szellemek isteni Háromság-eredetűek. E különleges és némiképp rejtélyes lényekből ötven van. E rendkívüli személyiségek hetesével teremtettek, és minden egyes ilyen teremtési esemény a paradicsomi Háromság és a Hét Tökéletes Szellem valamelyike közös fellépésének lett az eredménye.

17:2.2 (199.6) Az idők hajnalán véghez vitt jelentős műveletük képezi a Tökéletes Szellemek képviselte Legfelsőbb Teremtő Személyiségek első erőfeszítését a paradicsomi Háromság társteremtőiként való működésre. A Legfelsőbb Teremtők teremtő erejének és a Háromság teremtési képességeinek eme szövetsége a forrása a Legfelsőbb Lény ténylegességének. Ezért, amint a tükröző-teremtés végbement, amint a Hét Tökéletes Szellem mindegyike tökéletes teremtő összhangba került a paradicsomi Háromsággal, amint a negyvenkilencedik Tükröző Szellem megszemélyesült, akkor egy új és messze ható válasz jelent meg az Istenségi Abszolútban, mely új személyiségi előjogokat biztosított a Legfelsőbb Lény számára és Madzseszton megszemélyesülésében teljesedett ki, aki a negyvenkilenc Tükröző Szellem és társaik teljes munkájának tükrözőműködés-vezetője és paradicsomi középpontja szerte a világegyetemek mindenségében.

17:2.3 (200.1) Madzseszton valódi személy, a tükrözőműködés jelenségének személyes és tévedhetetlen központja az idő és tér mind a hét felsőbb-világegyetemében. Állandó paradicsomi székhelyet tart fenn a minden dolgok középpontja közelében a Hét Tökéletes Szellem gyülekezőhelyén. Kizárólag a tükrözőműködés-szolgálatnak a kiterjedt teremtésösszességbeli összehangolásában és fenntartásában érdekelt; egyebekben nem vesz részt a világegyetemi ügyek igazgatásában.

17:2.4 (200.2) Madzseszton nincs benne a paradicsomi személyekről vezetett nyilvántartásunkban, mert ő az egyetlen létező, isteniségi személyiség, akit a Legfelsőbb Lény az Istenségi Abszolúttal alkotott működési kapcsolatában teremtett. Ő személy, de kizárólag és nyilvánvalóan önmagától a világegyetemi működésnek csakis ezen egyetlen szakaszával törődik; a világegyetemi személyiségek egyéb (nemtükröző) rendjeivel kapcsolatban jelenleg nem tevékenykedik semmilyen személyes minőségben.

17:2.5 (200.3) Madzseszton teremtése a Legfelsőbb Lény első legfelsőbb teremtő cselekedetét jelezte. E cselekvési akarat a Legfelsőbb Lényben jelent meg szándékként, viszont az Istenségi Abszolút rendkívüli válaszát nem lehetett előre tudni. A Havona örökkévalósági megjelenése előtt a világegyetem sosem volt tanúja az erők és a rendeltetésszerű szellemtevékenységek ilyen óriási és kiterjedt rendeződésében és összehangolódásában megmutatkozó, hatalmas mértékű ténylegessé válásnak. A Legfelsőbb Lény és a társai teremtő akarataira adott Istenség-válasz messze meghaladta az ő eltökélt szándékukat és nagyban túltett az ő előzetes várakozásaikon.

17:2.6 (200.4) Áhítattal várjuk, hogy a jövő korszakaiban, amikor a Legfelsőbb és a Végleges az isteniség új szintjeit érheti el és a személyiségi működés új területeit hódíthatja meg, vajon milyen lehetőségek nyílnak meg további váratlan és minden képzeletet felülmúló lények istenivé válásának területein, mely lények elképzelhetetlen hatalommal fognak rendelkezni a világegyetem magasabb fokon való összehangolásához. Talán korlátlan lesz az Istenségi Abszolút válaszlehetőségeinek köre ahhoz, hogy a tapasztalás által fejlődő Istenség és az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi Háromság közötti kapcsolatokat egyesítse.

3. A Tükröző Szellemek

17:3.1 (200.5) A negyvenkilenc Tükröző Szellem Háromság-eredetű, de a megjelenésüket kísérő hét teremtési mozzanat mindegyike során létrejött egy olyan lényfajta is, mely természetében hasonlít a Tökéletes Szellem társős jellemvonásaihoz. Így különféleképpen tükrözik az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem isteniség-jellemzőben való társulása hét lehetséges csoportosításának természetét és jellemvonásait. Emiatt mindegyik felsőbb-világegyetemi központon szükségképpen lennie kell hét ilyen Tükröző Szellemnek. A hét fajta mindegyikéből egy szükséges annak érdekében, hogy a három paradicsomi Istenség összes lehetséges megnyilvánulásának minden szakasza tökéletesen tükröződhessen, mivel az ilyen jelenségek a hét felsőbb-világegyetem bármely részében előfordulhatnak. Minden egyes fajtából egy az egyes felsőbb-világegyetemekben való szolgálatra megfelelően kijelöltetett. A hét különböző Tükröző Szellem csoportjai székhelyet tartanak fenn a felsőbb-világegyetemi központokon az egyes területek tükrözőgócában, és e gócpont nem esik egybe a szellemi sarokponttal.

17:3.2 (200.6) A Tükröző Szellemeknek van nevük, azonban e megnevezések a tér világai számára nem nyilváníttatnak ki. Az elnevezések e lények természetére és jellemére utalnak és részét képezik a Paradicsom titkos szféráit övező hét egyetemes rejtély egyikének.

17:3.3 (201.1) A tükrözőműködés sajátossága, az Együttes Cselekvő, a Legfelsőbb Lény és a Tökéletes Szellemek elmeszintjeinek jelensége átvihető minden, az egyetemes értelem nagyszabású tervének kivitelezésében érdekelt lényre. Nagy rejtély lappang itt: sem a Tökéletes Szellemek, sem a paradicsomi Istenségek, sem egyedül, sem együttesen, nem mutatnak olyan mellérendelt egyetemes tükrözőműködési erőket, mint amilyet a Madzsesztonnal kapcsolatban álló negyvenkilenc személyiség kinyilvánít, pedig ők a teremtői ezen összes, csodás képességgel felruházott lénynek. Az isteni örökség néha a Teremtőben fel nem fedezhető sajátosságokat mutat a teremtményben.

17:3.4 (201.2) A tükrözőműködés-szolgálat személyi állományába tartozók, Madzseszton és a Tükröző Szellemek kivételével mind a Végtelen Szellemnek és az ő közvetlen társainak és alárendeltjeinek teremtményei. Az egyes felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei a teremtői az ő Tükröző Kép Segítőiknek, az ő személyes képviselőiknek a Nappalok Elődeinek bíróságainál.

17:3.5 (201.3) A Tükröző Szellemek nem pusztán az átvitelben közreműködő segítők; megőrző személyiségek is. Sarjaik, a szekonáfok szintén megőrző vagy feljegyző személyiségek. Mindenről, ami igaz szellemi értékkel rendelkezik, másolat készül, és egy lenyomat megőrződik azon szekoráfi személyiségek számos rendje egyikébe tartozók tagjainak személyes adottságaiban, akik a Tükröző Szellemek hatalmas személyi állományába tartoznak.

17:3.6 (201.4) A világegyetemek hivatalos feljegyzései az angyali adatrögzítők révén és rajtuk keresztül továbbítódnak, de az igazi szellemi adatok tükrözőműködés útján gyűlnek össze és őrződnek meg a Végtelen Szellem családjába tartozó, alkalmas és megfelelő személyiségek elméiben. Ezek az élő adatok, szemben a világegyetemi hivatalos és holt adatokkal, és ezek tökéletesen megőrződnek a Végtelen Szellem adatrögzítő személyiségeinek élő elméiben.

17:3.7 (201.5) A tükrözőműködés-szervezet egyúttal a teremtésösszesség hírgyűjtő és döntés-kihirdető működési rendje is. Ez állandóan működik, ellentétben a különféle hírközlő szolgálatok időszakos tevékenységével.

17:3.8 (201.6) A helyi világegyetemi központokon történő minden fontos dologról eredendően kép továbbítódik a felsőbb-világegyetemi központba. És fordítva, minden helyi világegyetemi szempontból fontos dologról kép továbbítódik a felsőbb-világegyetemi központból kifelé, a helyi világegyetemi központokba. A tükrözőműködés-szolgálat az idő világegyetemeitől fel egészen a felsőbb-világegyetemi szintig láthatóan önműködő jelleggel vagy magától működik, azonban nem ez a helyzet. E működés teljesen személyes és értelmes; pontosságát a közreműködő személyek tökéletes együttműködése adja, és ezért aligha tekinthető az Abszolútok személytelen jelenlét-cselekvései sajátosságának.

17:3.9 (201.7) Jóllehet a Gondolatigazítók nem vesznek részt az egyetemes tükrözőműködés-rendszer működtetésében, minden okunk megvan azt hinni, hogy minden Atya-szilánk teljesen tudatában van e műveleteknek és képes azok tartalmát felhasználni.

17:3.10 (201.8) Úgy tűnik, hogy a jelen világegyetemi korszakban a Paradicsomon kívüli tükrözőműködés-szolgálat tértartománya a hét felsőbb-világegyetem peremén belülre korlátozódik. Egyebekben e szolgálat működése az időtől és tértől függetlennek tűnik. Úgy tűnik, hogy ez független minden ismert, az abszolútat el nem érő világegyetemi körtől.

17:3.11 (201.9) Minden egyes felsőbb-világegyetemi központon a tükrözőszervezet elkülönült egységekben fejti ki hatását; de bizonyos különleges alkalmakkor, Madzseszton irányítása mellett, mind a hét a legteljesebb összhangban léphet fel és így is tesz, miként így történik akkor is, amikor megünneplik, hogy valamely teljes helyi világegyetemben beköszöntött a fény és élet korszaka, vagy amikor a Hét Legfőbb Végrehajtó ezeréves köszöntőjét megtartja.

4. A Tükröző Kép Segítők

17:4.1 (202.1) A negyvenkilenc Tükröző Kép Segítőt a Tükröző Szellemek teremtették, és minden egyes felsőbb-világegyetemi központon éppen hét Segítő van. Az uverszai hét Tükröző Szellem első alkotó cselekedete az ő hét Kép Segítőjüknek a létrehozása volt, és minden egyes Tükröző Szellem megteremtette a maga Segítőjét. A Kép Segítők bizonyos sajátosságaikat és jellemvonásaikat tekintve tökéletes másolatai a Tükröző Anyaszellemüknek; ők valódi másolatok, leszámítva a tükrözőműködés sajátosságát. Igazi képek ők, és folyamatos összeköttetést biztosítanak a Tükröző Szellemek és a felsőbb-világegyetemi hatóságok között. A Kép Segítők nem pusztán segédek; ők tényleges képviselői a saját Szellem-ősüknek; ők képek, és ténylegesen is méltók a nevükhöz.

17:4.2 (202.2) A Tükröző Szellemek valódi személyiségek, de a rendjüket az anyagi lények nem képesek felfogni. Nekik még a felsőbb-világegyetemi központi szférán is szükségük van a Kép Segítőik közreműködésére a Nappalok Elődeivel és társaikkal való minden személyes érintkezésben. A Kép Segítők és a Nappalok Elődei közötti kapcsolatban néha egyetlen Segítő működése is megfelelő, míg más alkalmakkor kettő, három, négy vagy akár mind a hét Segítő szükséges az általuk továbbítandó közlemény teljes és megfelelő átvitelére. A Kép Segítők üzeneteit hasonlóképpen egy, kettő vagy mindhárom Nappalok Elődje fogadja attól függően, hogy a közlemény tartalma milyen fogadást tesz szükségessé.

17:4.3 (202.3) A Kép Segítők mindig a Szellem-ősük oldalán szolgálnak, és segítő szekonáfok hihetetlenül nagyszámú sokasága áll a rendelkezésükre. A Kép Segítők nem közvetlenül tevékenykednek a felemelkedő halandók felkészülési világainak szolgálatában. Szorosan együttműködnek a halandói fejlődés egyetemes tervének hírgyűjtőszolgálatával, azonban személyesen nem kerültök kapcsolatba velük az uverszai tanhelyek látogatása során, mert e nyilvánvalóan személyes lényeknek nincs saját akaratuk; nem gyakorolják a választás hatalmát. Ők igazi képek, teljesen tükrözik az egyedi Szellem-ős személyiségét és elméjét. Osztályként a felemelkedő halandók nem kerülnek bensőséges kapcsolatba a tükrözőműködéssel. Valamely tükröző természetű lény mindig ott lesz a szolgálat pillanatnyi megnyilvánulása és ti közöttetek.

5. A Körök Hét Szelleme

17:5.1 (202.4) A Havona-körök Hét Szelleme a Végtelen Szellem és a Hét Tökéletes Szellem közös, személytelen kifejeződése a központi világegyetem hét köre számára. Ők a Tökéletes Szellemek szolgálói, akiknek közös sarjai ők. A Tökéletes Szellemek jól elkülönülő és megkülönböztethető igazgatási egyediséget jelentenek a hét felsőbb-világegyetemben. A Havona-körök ezen egyforma Szellemein keresztül képesek egyesített, egységes és összehangolt szellemi felügyeletet gyakorolni a központi világegyetem felett.

17:5.2 (202.5) A Körök Hét Szellemének mindegyike csak egyetlen Havona-kört jár át. Közvetlenül nem érintettek a Nappalok Örökkévalói, az egyes Havona-világok urai rendszerének fenntartásában. Viszont kapcsolatban vannak a Hét Legfőbb Végrehajtóval, és összehangolódnak a Legfelsőbb Lény központi világegyetemi jelenlétével. Tevékenységük teljes egészében a Havonára korlátozódik.

17:5.3 (203.1) A Körök Szellemei saját gyermekeiken, a harmadrendű szupernáfokon keresztül teremtenek kapcsolatot a Havonában tartózkodókkal. Míg a Kör Szellemek együtt léteznek a Hét Tökéletes Szellemmel, addig a harmadrendű szupernáfok teremtésében való közreműködésük csak viszonylag kisebb jelentőségű volt egészen addig, amíg az idő első zarándokai el nem érték a Havona külső körét Grandfanda idején.

17:5.4 (203.2) Amint körről körre haladtok előre a Havonában, ismereteket szereztek majd a Körök Szellemeiről, de nem lesztek képesek személyes közösséget kialakítani velük, még ha személyesen élvezhetitek is és felismeritek is az ő szellemi hatásuk személytelen jelenlétét.

17:5.5 (203.3) A Kör Szellemek sok tekintetben úgy köthetők a Havona honos lakosaihoz, mint ahogy a Gondolatigazítók az evolúciós világegyetemek világain élő halandó teremtményekhez. Miként a Gondolatigazítók, a Kör Szellemek is személytelenek, és sok tekintetben úgy társulnak a Havona-lények tökéletes elméihez, ahogyan az Egyetemes Atya személytelen szellemei a halandó emberek véges elméiben lakoznak. De a Körök Szellemei sohasem válnak a Havona-személyiségek állandó részévé.

6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek

17:6.1 (203.4) A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek természetéről és működéséről elmondható dolgok közül sok igazából a Teremtő Fiakkal való azon közösségük ismertetéséhez tartozik, mely közösség a helyi teremtésrészek szervezésére és igazgatására alakul; azonban vannak e csodálatos lényeknek a helyi világegyetemi működést megelőzően szerzett olyan tapasztalásai is, melyeket a hét Legfelsőbb Szellem bemutatásának részeként közreadhatunk.

17:6.2 (203.5) Ismerjük a helyi világegyetemi Anyaszellem létpályájának hat szakaszát, és sokat elmélkedünk a hetedik tevékenységi szakasz valószínű mivoltán. E különböző létezési szakaszok a következők:

17:6.3 (203.6) 1. Kezdeti paradicsomi elkülönülés. Amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú együttes cselekedetével egy Teremtő Fiú megszemélyesül, akkor ezzel egyidejűleg a Végtelen Szellem személyében olyasmi megy végbe, amelyet úgy ismerünk, mint a „kiegészülés legfelsőbb válasza”. Nem értjük e válasz természetét, azt azonban tudjuk, hogy ez ama megszemélyesíthető lehetőségek alapvető megváltozását jelenti, amely az Együttes Teremtő teremtői lehetőségeiben benne foglaltatik. A mellérendelt Teremtő Fiú születése jelzi e paradicsomi Fiú jövőbeli helyi világegyetemi társa megnyilvánulási lehetőségének a Végtelen Szellem személyén belüli megszületését. Mi nem ismerjük ezen entitás új, elő-személyazonosságát, azonban tudjuk, hogy e tényt rögzítik az ilyen Teremtő Fiú létpályájáról vezetett paradicsomi feljegyzések.

17:6.4 (203.7) 2. Előzetes teremtői felkészítés. A Mihály Fiúnak a világegyetem-szervezésre és világegyetem-igazgatásra való előzetes felkészítésének hosszú ideje alatt az ő jövőbeli társa további entitásfejlődésen megy keresztül és csoporttudatra tesz szert a rendeltetését illetően. Tudni ugyan nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy az ilyen csoporttudatos entitás képessé válik felismerni a teret és elkezdi az előfeltételül szabott felkészülést azon szellemi képesség megszerzésére, melyre az ő Mihály társával a világegyetem-teremtésben és -igazgatásban való közös munkája során szüksége lesz.

17:6.5 (204.1) 3. A fizikai teremtés szakasza. Amikor az Örökkévaló Fiú teremtői megbízást ad valamely Mihály Fiúnak, akkor az a Tökéletes Szellem, aki azt a felsőbb-világegyetemet irányítja, amelyben való működésre ezen új Teremtő Fiút szánták, a Végtelen Szellem jelenlétében bemutatja az „azonosság imáját”; és a későbbi Alkotó Szellem entitása ekkor jelenik meg első alkalommal a Végtelen Szellem személyétől elkülönülten. Ez az entitás közvetlenül a kérelmező Tökéletes Szellem személyéhez való megtérést követően eltűnik előlünk, s láthatóan e Tökéletes Szellem személyének részévé válik. Az újonnan azonosságot nyert Alkotó Szellem a Tökéletes Szellemmel marad mindaddig, amíg sor nem kerül a Teremtő Fiúnak a térbeli kalandra való elindulására; ami után a Tökéletes Szellem a Teremtő Fiúra bízza az új Szellem-társat, s egyidejűleg a Szellem-társat örök hűséggel és végtelen állhatatossággal bízza meg. Ekkor kerül sor a legmegindítóbb események egyikére, mely a Paradicsomon valaha is végbemegy. Az Egyetemes Atya méltatja a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem örökkévaló szövetségét és megerősíti a felsőbb-világegyetemi hatáskörrel rendelkező Tökéletes Szellemtől származó, közös igazgatási hatalom adományát.

17:6.6 (204.2) Az Atya-egyesített Teremtő Fiú és Alkotó Szellem ezt követően elindul világegyetem-teremtési kalandjára. E közösségben munkálkodnak a világegyetemük anyagi megszervezésének hosszú és sok nehézséggel járó időszakában.

17:6.7 (204.3) 4. Az élet-teremtési korszak. Azon szándék bejelentését követően, miszerint élet teremtetik a Teremtő Fiú által, a Paradicsomon sor kerül a „megszemélyesülési szertartásokra”, melyeken részt vesz a Hét Tökéletes Szellem és amelyet személyesen megtapasztal a felügyeletet ellátó Tökéletes Szellem. Ez a paradicsomi Istenség hozzájárulása a Teremtő Fiú Szellem-társának egyediségéhez és ez a világegyetem számára a Végtelen Szellem személyében végbemenő jelenségben, „az elsődleges kitörésben” nyilvánul meg. E jelenséggel egyidejűleg a Paradicsomon a Teremtő Fiú mindaddig személytelen Szellem-társa gyakorlatilag igazi személlyé válik. Ettől fogva mindörökre ez a helyi világegyetemi Anyaszellem személynek tekinthető és személyes kapcsolatot tart fenn a későbbi életteremtés teljes személyiség-sokaságával.

17:6.8 (204.4) 5. Az alászállás utáni korszakok. Az Alkotó Szellem soha véget nem érő létpályáján további és nagymértékű változás következik be, amikor a Teremtő Fiú visszatér a világegyetemi központra miután teljesítette a hetedik alászállását és ezt követően elnyerte a teljes világegyetemi főhatalmat. Akkor, az összesereglett világegyetemi intézők előtt, a győzelmes Teremtő Fiú a főhatalom gyakorlásához társául maga mellé emeli a világegyetemi Anyaszellemet és Szellem-társát önmagával egyenlőnek ismeri el.

17:6.9 (204.5) 6. A fény és élet korszakai. A fény és élet korszakának elérésével a helyi világegyetemi főhatalom társgyakorlója belép az Alkotó Szellem létpályájának hatodik szakaszába. Azonban e nagyszerű tapasztalásról nem számolhatunk be nektek. E dolgok a Nebadon egy későbbi fejlődési szakaszához tartoznak.

17:6.10 (204.6) 7. Az ismeretlen létpálya. Ismerjük a helyi világegyetemi Anyaszellem létpályájának e hat szakaszát. Elkerülhetetlen, hogy ne tegyük fel a kérdést: vajon van hetedik létpálya is? Figyelembe véve azt, hogy amikor a véglegesrendűek eljutnak oda, ami az ő halandói felemelkedésük végső beteljesülését képezi, a feljegyzések szerint ekkor kezdik meg a hatodik-szakaszú szellemi létpályát. Gyanítjuk, hogy a véglegesrendűekre még további és ismeretlen létpálya vár a világegyetemi megbízatások teljesítése során. Kézenfekvő, hogy hasonlóképpen tekintsünk a világegyetemi Anyaszellemekre, vagyis mint akik előtt még valamilyen ismeretlen pálya áll, mely a világegyetemi szolgálatban és a Teremtő Mihályok rendjével való állhatatos együttműködésben szerzett személyes tapasztalásuk hetedik szakaszát alkotja.

7. Az elmeszellem-segédek

17:7.1 (205.1) E szellem-segédek jelentik a helyi világegyetemi Anyaszellem hétszeres elmeadományát azon élő teremtményeknek, akik egy Teremtő Fiú és ezen Alkotó Szellem közös teremtései. Ezen adományozás akkor válik lehetségessé, amikor a Szellem eléri a személyiségi előjogok szintjét. A hét elmeszellem-segéd természetének és működésének bemutatása viszont már inkább a helyi világegyetemetek, a Nebadon történetéhez tartozik.

8. A Legfelsőbb Szellemek szerepkörei

17:8.1 (205.2) A Legfelsőbb Szellemek hét csoportja alkotja a Harmadik Forrás és Középpont működési családjának magvát, annak sajátosságait tekintve úgy mint a Végtelen Szellem és úgy is mint az Együttes Cselekvő. A Legfelsőbb Szellemek területe a Háromságnak a Paradicsomon való jelenlététől a tér bolygóin élő evolúciós-halandói rend elméjének működéséig terjed. Így egyesítik a leszálló igazgatási szinteket és hangolják össze azok személyi állományának számos feladatkörét. Legyen az valamely Tükröző Szellem-csoport, mely kapcsolatban áll a Nappalok Elődeivel, vagy akár egy Alkotó Szellem, aki valamely Mihály Fiú társaként tevékenykedik, vagy legyen akár a paradicsomi Háromságot övező Hét Tökéletes Szellem, a Legfelsőbb Szellemek tevékenysége mindenütt fellelhető, legyen szó a központi világegyetemről, a felsőbb-világegyetemekről vagy a helyi világegyetemekről. Szerepkörük hasonló a „Nappalok” rendjébe tartozó háromsági személyiségekéhez és a „Fiak” rendjébe tartozó paradicsomi személyiségekéhez.

17:8.2 (205.3) A Legfelsőbb Szellem-csoportok a Végtelen Anyaszellemükkel együtt közvetlen teremtői a Harmadik Forrás és Középpont népes teremtménycsaládjának. A segédkező szellemek minden rendje ebből a társulásból származik. Az elsőfajú szupernáfok a Végtelen Szellemből származnak; az e rendbe tartozó másodfajú lényeket a Tökéletes Szellemek teremtik; a harmadfajú szupernáfokat pedig a Körök Hét Szelleme. A Tükröző Szellemek együttesen az anyateremtői az angyali seregek egyik csodálatos rendjének, a felsőbb-világegyetemi szolgálatban álló fenséges szekonáfoknak. Alkotó Szellem az anyja a helyi teremtésrészek angyali rendjeinek; az ilyen szeráfsegédkezők az egyes helyi világegyetemekben őshonosak, bár központi világegyetemi minta után teremtik őket. A segédkező szellemek mindeme teremtőit csak közvetve segíti a Végtelen Szellemnek, az összes angyali segítő eredeti és örökkévaló anyjának központi elhelyezkedése.

17:8.3 (205.4) A hét Legfelsőbb Szellem-csoport a szervezője a lakott teremtésösszességnek. A vezetőiknek, a Hét Tökéletes Szellemnek a társulása láthatóan a Hétszeres Isten sokféle tevékenységének összehangolására irányul:

17:8.4 (205.5) 1. A Tökéletes Szellemek együttesen csaknem elérik a paradicsomi Istenségek Háromságának isteniségi szintjét.

17:8.5 (205.6) 2. Egyenként kimerítik a háromsági Istenség elsődleges társulási lehetőségeit.

17:8.6 (206.1) 3. Az Együttes Cselekvő különálló képviselőiként ők a letéteményesei a Legfelsőbb Lény azon szellem-elme-erő főhatalmának, melyet ő még nem személyesen gyakorol.

17:8.7 (206.2) 4. A Tükröző Szellemeken keresztül összehangolják a Nappalok Elődei felsőbb-világegyetemi kormányainak működését Madzsesztonnal, az egyetemes tükrözőműködés paradicsomi középpontjával.

17:8.8 (206.3) 5. A helyi világegyetemi Isteni Segédkezők egyedivé alakításában való részvételükkel a Tökéletes Szellemek hozzájárulnak a Hétszeres Isten végső szintjéhez, a helyi világegyetemek Teremtő Fia és Alkotó Szelleme szövetségéhez.

17:8.9 (206.4) Az Együttes Cselekvőben eredendően meglévő működésbeli egység a fejlődő világegyetemek számára a Hét Tökéletes Szellemben, az ő elsődleges személyiségeiben jelenik meg. Viszont a jövő tökéletessé tett felsőbb-világegyetemeiben ez az egység kétségkívül elválaszthatatlan lesz a Legfelsőbb tapasztalásban kibontakozó főhatóságától.

17:8.10 (206.5) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

18. írás

A Legfelsőbb Háromsági Személyiségek

18:0.1 (207.1) A LEGFELSŐBB Háromsági Személyiségek mind valamilyen sajátos szolgálatra teremtettek. Az isteni Háromság tervezte őket abból a célból, hogy bizonyos sajátos feladatokat lássanak el, és képesek arra, hogy tökéletes készséggel és teljes odaadással szolgáljanak. A Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hét rendje:

18:0.2 (207.2) 1. A Felsőség Háromságivá tett Titkai.

18:0.3 (207.3) 2. A Nappalok Örökkévalói.

18:0.4 (207.4) 3. A Nappalok Elődei.

18:0.5 (207.5) 4. A Nappalok Tökéletességei.

18:0.6 (207.6) 5. A Nappalok Utódai.

18:0.7 (207.7) 6. A Nappalok Szövetségei.

18:0.8 (207.8) 7. A Nappalok Hűséges Követői.

18:0.9 (207.9) Az igazgatási területen tökéletes lények száma meghatározott és végleges. Teremtésük már a múlté; több ilyen lény már nem személyesül meg.

18:0.10 (207.10) Nagy világegyetem szerte a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek képviselik a paradicsomi Háromság igazgatási elveit; ők képviselik az igazságosságot és ténylegesen ők a paradicsomi Háromság végrehajtó szerve. Tökéletes igazgatási rendszert alkotnak, mely az Atya paradicsomi szféráitól a helyi világegyetemek központi világaiig és a helyi világegyetemek részét alkotó csillagvilágok központjaiig terjed és mindezen igazgatási egységeket egymással összekapcsolja.

18:0.11 (207.11) Minden Háromság-eredetű lény paradicsomi tökéletességben teremtetik az összes isteni sajátosságával együtt. Az idő múlása csak a tapasztalás terén ad hozzá valamennyit a mindenségrendi szolgálatra való felkészültségükhöz. A Háromság-eredetű lények esetében sem a bukás veszélye, sem a lázadás kockázata nem áll fenn. Ők lényegüket illetően isteniségiek, és még egyikükről sem derült ki, hogy letért volna az isteni és tökéletes személyiségi viselkedés ösvényéről.

1. A Felsőség Háromságivá Tett Titkai

18:1.1 (207.12) A paradicsomi segédszférák legbelső körében hét világ van, és e magas világok mindegyikét egy-egy tíztagú testület vezeti, melynek tagjai a Felsőség Háromságivá tett Titkai. Ők nem teremtők, viszont felsőbb és végleges intézők. E hét testvéri szféra ügyeinek vitele teljes mértékben a hetven legfőbb igazgatóból álló testületre tartozik. Bár a Háromság gyermekei felügyelik ezt a Paradicsomhoz legközelebb eső hét szent szférát, a világok e csoportját általánosan úgy ismerik, mint az Egyetemes Atya személyes körét.

18:1.2 (208.1) A Felsőség Háromságivá tett Titkai tízes csoportokban működnek úgy, mint a nekik kijelölt szférák egyenrangú és együttes igazgatói, azonban meghatározott felelősségi körökben működnek egyedileg is. E különleges világok mindegyikének munkája hét főosztályra osztható, és e mellérendelt vezetők egy-egy ilyen, különleges tevékenységet folytató szervezeti egységet irányítanak. A többi három a háromsági Istenség személyes képviselőjeként tevékenykedik a többi hét viszonylatában, egy képviseli az Atyát, egy a Fiút és egy a Szellemet.

18:1.3 (208.2) Bár van egy jól meghatározható osztályjegyük, mely a Felsőség Háromságivá tett Titkait jellemzi, azért hét különböző csoportjegyet is mutatnak. A diviningtoni ügyekkel foglalkozó tíz legfőbb igazgató az Egyetemes Atya személyes jellemét és természetét tükrözi; és így van ez e hét szféra mindegyikével is: mindegyik tízes csoport arra az Istenségre vagy Istenség-társulásra hasonlít, amely az ő területükre jellemző. Az Aszcendingtont irányító tíz igazgató az Atya, a Fiú és a Szellem közös természetét tükrözi.

18:1.4 (208.3) Igen keveset fedhetek fel e felsőbb személyiségeknek az Atya hét szent világán végzett munkájáról, mert ők igazán a Felsőség Titkai. Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú vagy a Végtelen Szellem elérésével kapcsolatosan nincsenek önkényesen képzett titkok. Az Istenségek nyitott könyvek mindenki számára, aki isteni tökéletességet ér el, de a Felsőség Titkainak mindegyikét sohasem lehet megismerni. Mindig is képtelenek leszünk teljesen feltárni azokat a területeket, melyek az Istenség-társulások és a teremtett lények hetes csoportjai közötti viszony személyes jellegű titkait tartalmazzák.

18:1.5 (208.4) Lévén, hogy e legfőbb igazgatók munkájának van köze az Istenségek, valamint a világegyetemi lények e hét alapvető csoportja közötti bensőséges és személyes kapcsolathoz, legalábbis amikor e hét különleges világon tartózkodnak, vagy amikor a nagy világegyetemben működnek, ezért helyénvaló dolog ezen igencsak személyes viszonyokat és rendkívüli kapcsolatokat szent titokként kezelni. A paradicsomi Teremtők tiszteletben tartják a személyiség magánjellegét és szentségét, még a legalacsonyabb rendű teremtmények esetében is. És ez igaz mind az egyének, mind pedig a többféle, külön személyiségrend esetében.

18:1.6 (208.5) E titkos világok még a magas világegyetemi szinten lévő lények számára is mindig a hűség próbái maradnak. Megadatik nekünk, hogy teljesen és személyesen megismerhessük az örökkévaló Isteneket, hogy szabadon megismerhessük az ő isteniségi és tökéletes jellemüket, viszont nem adatik meg, hogy a paradicsomi Urak és az ő összes teremtménylényük között fennálló személyes viszonyokat a teljes mélységükben megismerjük.

2. A Nappalok Örökkévalói

18:2.1 (208.6) A Havona egymilliárd világának mindegyikét egy-egy Legfelsőbb Háromsági Személyiség irányítja. Ezeket az urakat úgy ismerjük, mint a Nappalok Örökkévalóit, és a számuk pontosan egymilliárd, tehát mindegyik Havona-szférára jut belőlük egy. Ők a paradicsomi Háromság gyermekei, de a Felsőség Titkainak esetéhez hasonlóan az ő eredetükről sincs adat. A végtelenül bölcs atyák e két csoportjába tartozók öröktől fogva uralják a Paradicsom-Havona-rendszerben lévő elragadó világaikat, és váltások és újbóli kinevezések nélkül működnek.

18:2.2 (208.7) A Nappalok Örökkévalói minden, saját akarattal rendelkező teremtmény számára láthatók, aki az ő területükön tartózkodik. A rendszeres bolygószintű nagytanácskozásokon ők elnökölnek. Rendszeres időközönként és váltott rendszerben ellátogatnak a hét felsőbb-világegyetem központi szféráira. A Nappalok Elődeivel, akik a hét felsőbb kormányzat rendeltetési céljának elérését irányítják, közeli rokonságban vannak és velük istenmód egyenértékűek is. Amikor valamelyik Nappalok Örökkévalója távol van a szférájáról, akkor az ő világát egy Háromsági Tanító Fiú irányítja.

18:2.3 (209.1) A Nappalok Örökkévalói a saját szférájukat az élet létesített rendjei, mint például a Havona honosai és a központi világegyetem más élő teremtményei kivételével a saját személyes elképzeléseik és eszményképeik szerint alakították ki. Egymás bolygóját meglátogatják, azonban nem másolnak és nem utánoznak; ők mindig és teljesen eredetiek.

18:2.4 (209.2) Az építészet, a természetes díszítés, a morontia építkezés és a szellemi teremtésrészek minden egyes szférán kizárólagosak és egyediek. Minden világ az örökké tartó szépség helyszíne és egyetlen más világhoz sem hasonlítható a központi világegyetemben. Mindegyikőtök hosszabb-rövidebb időt fog eltölteni e különleges és izgalmas szférák mindegyikén azalatt, míg a Havonán keresztül a Paradicsomra tartotok. Természetes dolog, hogy a világotokon a Paradicsomról úgy beszéltek, mint ami feljebb van, de helyesebb volna úgy utalni a felemelkedés isteni céljára, mint ami beljebb van.

3. A Nappalok Elődei

18:3.1 (209.3) A helyi világegyetemet körülvevő felkészítő világokból kikerült és a felsőbb-világegyetemük oktatási szféráira továbbhaladó, az időből érkező halandók a szellemi előrehaladásban eljutottak arra a pontra, hogy a felsőbb területek magas szellemi vezetőit és igazgatóit, beleértve a Nappalok Elődeit is, képesek felismerni és érintkezésbe lépni velük.

18:3.2 (209.4) A Nappalok Elődei alapvetően mind egyformák; a Háromság együttes jellemét és egyesített természetét mutatják. Van egyéniségük és a személyiségük is különböző, de nem különböznek egymástól úgy, mint ahogy a Hét Tökéletes Szellem. Egységes irányítási gyakorlatot biztosítanak az egyébként különböző hét felsőbb-világegyetem számára, melyek mindegyike különböző, elkülönült és egyedi teremtésrész. A Hét Tökéletes Szellem természetét és sajátosságait tekintve nem hasonlít egymáshoz, viszont a Nappalok Elődei, a felsőbb-világegyetemek személyes urai, mind a paradicsomi Háromság egységes és végtelenül tökéletes gyermekei.

18:3.3 (209.5) A magas rangú Hét Tökéletes Szellem határozza meg a saját felsőbb-világegyetemük természetét, míg a Nappalok Elődei szabnak irányt ugyanezen felsőbb-világegyetemek igazgatásának. Végrehajtói egységességet visznek az alkotó változatosságba és biztosítják az egész összhangját azon teremtési különbségek ellenében, melyek a nagy világegyetem hétszelvényű csoportjában eredendően benne rejlenek.

18:3.4 (209.6) A Nappalok Elődei mind egyidejűleg váltak háromságivá. Velük kezdődnek a világegyetemek mindenségének személyiségi nyilvántartásai, innen van a nevük is — Nappalok Elődei. A Paradicsomot elérve és a dolgok kezdetére vonatkozó feljegyzéseket tanulmányozva felfedezitek majd, hogy a személyiségi rész első bejegyzése nem más, mint e huszonegy Nappalok Elődjének a háromságivá válásáról szóló beszámoló.

18:3.5 (209.7) E magas rangú lények mindig hármas csoportokban kormányoznak. Sok tevékenységi területen működnek egyénileg, és vannak olyan területek is, ahol kettesével tevékenykedhetnek, azonban a felsőbb igazgatási szférákban közösen kell cselekedniük. Személyesen sohasem hagyják el a székhelyük világát, de erre nincs is szükség, mert ezek a világok a kiterjedt tükrözőműködés-rendszer felsőbb-világegyetemi gócpontjai.

18:3.6 (209.8) A Nappalok Elődeiből álló egyes hármasok személyes lakóhelyei a központi szférájuk szellemi sarkán található. E szféra hetven igazgatási övezetre oszlik és hetven igazgatási központja van, ahol is a Nappalok Elődei időről időre megszállnak.

18:3.7 (210.1) Hatalmukat, hatáskörüket és fennhatóságuk mértékét tekintve a Nappalok Elődei a tér-idő teremtésrészek közvetlen urai közül a leghatalmasabbak és a legfenségesebbek. A világegyetemek hatalmas mindenségében egyedül ők kaptak felsőbb hatalmat arra, hogy a saját akarattal rendelkező teremtmények esetében az örök megsemmisítésre vonatkozó döntést meghozzák. Mindhárom Nappalok Elődjének részt kell vennie a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb bíróság végső döntésének meghozatalában.

18:3.8 (210.2) Az Istenségektől és paradicsomi társaiktól eltekintve a Nappalok Elődei a legtökéletesebb, a legsokoldalúbb és az isteniségi sajátságokkal leginkább rendelkező uralkodók a teljes tér-idő létezésben. Láthatóan ők a felsőbb-világegyetemek legfőbb urai; de nem tapasztalati úton érdemelték ki ezen uralkodási jogukat s ezért elkerülhetetlen, hogy egykor majd meghaladja őket a Legfelsőbb Lény, egy tapasztalás által fejlődő úr, akinek nyilvánvalóan ők lesznek majd a helyettesei.

18:3.9 (210.3) A Legfelsőbb Lény tapasztalásban kibontakozó szolgálat révén éri el a hét felsőbb-világegyetem feletti főhatalmat, éppen úgy, mint ahogy a Teremtő Fiú tapasztalati úton nyeri el a helyi világegyeteme feletti hatalmat. De a Legfelsőbb még befejezetlen kialakulásának jelenlegi korszakában a Nappalok Elődei biztosítják az idő és tér fejlődő világegyetemei feletti összehangolt és tökéletes igazgatási felügyeletet. Eredeti bölcsesség és egyéni kezdeményezés jellemzi a Nappalok Elődeinek minden határozatát és döntését.

4. A Nappalok Tökéletességei

18:4.1 (210.4) Éppen kétszáztíz Nappalok Tökéletessége van, és ők irányítják az egyes felsőbb-világegyetemek tíz nagyövezetének kormányait. A felsőbb-világegyetemi igazgatók segítése különleges feladatának ellátására tették őket háromságivá, és a Nappalok Elődeinek közvetlen és személyes helyetteseiként végzik vezetői feladataikat.

18:4.2 (210.5) Minden egyes nagyövezeti központra három Nappalok Tökéletességét jelölnek ki, azonban eltérően a Nappalok Elődeitől, az ő esetükben nem szükséges, hogy mindig mindhármuk jelen legyen. E hármas egyik tagja időről időre eltávozhat abból a célból, hogy a területének jóléte tárgyában tanácskozzon a Nappalok Elődeivel.

18:4.3 (210.6) A nagyövezetek e hármas vezetői különösen tökéletesek az igazgatási kérdések aprólékos gonddal való intézésében, s innen ered a nevük is — Nappalok Tökéletességei. A szellemi világ e lényei nevének feljegyzése során azzal a nehézséggel szembesülünk, hogy miként fordítsuk le azt a ti nyelvetekre, és nagyon gyakran túlságosan is bonyolult dolog kielégítő fordítást találni. A számotokra jelentéssel nem bíró, önkényes megjelölések alkalmazását nem kedveljük; ennélfogva gyakran bizony nehezünkre esik megfelelő elnevezést találni, olyat, amely számotokra világos és ugyanakkor valamennyire utal az eredeti jelentésre is.

18:4.4 (210.7) A Nappalok Tökéletességeinek kormánya mellett működik egy nem túl nagy létszámú testület, melyet Isteni Tanácsosok, Bölcsesség-tökéletesítők és Világegyetemi Ítélők alkotnak. Ennél nagyobb számban vannak mellettük Fenséges Hírvivők, Nagytekintélyűek, valamint Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Azonban a nagyövezeti ügyek mindennapos intézését a Mennyei Oltalmazók és a Magas Fiú-segédek végzik. E két csoport tagjai a Paradicsom-Havona személyiségeknek vagy a megdicsőült halandó-véglegeseknek a háromságot elért leszármazottai közül kerülnek ki. E két rendbe tartozó, teremtmény-háromságot elért lények bizonyos tagjait a paradicsomi Istenségek újból háromságivá teszik és ezt követően a felsőbb-világegyetemi kormányok igazgatási tevékenységében való segédkezésre küldik ki őket.

18:4.5 (211.1) A Mennyei Oltalmazók és a Magas Fiú-segédek nagy részét a nagy- és a kisövezetekben teljesítendő szolgálatra osztják be, de a Háromságot-elért Felügyelők (a Háromságba foglalt szeráfok és közteslények) mindhárom osztály bíróságain tisztviselőként dolgoznak, s így működnek a Nappalok Elődeinek, a Nappalok Tökéletességeinek és a Nappalok Utódainak ítélőszékei mellett. A Háromságot-elért Követek (a Háromságba foglalt felemelkedő halandók, akik a Fiúval vagy a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélték) bárhol felbukkanhatnak a felsőbb-világegyetemben, azonban a legnagyobb számban a kisövezeti szolgálatban találhatók.

18:4.6 (211.2) Mielőtt a hét felsőbb-világegyetem kormányzási rendszere a maga teljességében kibontakozott volna, gyakorlatilag a kormányok különféle részeiben működő összes intéző, kivéve a Nappalok Elődeit, különböző időtartamban tanonckodott a Nappalok Örökkévalói mellett a tökéletes Havona világegyetem különböző világain. A Háromságot később elért lények hasonlóképpen átmentek egyfajta felkészítésen a Nappalok Örökkévalói mellett, mielőtt a Nappalok Elődei, a Nappalok Tökéletességei és a Nappalok Utódai melletti szolgálatra küldték volna őket. Mindannyian tapasztaltak, kipróbáltak és gyakorlott intézők.

18:4.7 (211.3) Már korán meg fogjátok látni a Nappalok Tökéletességeit, amint a Szplandon központját eléritek, miután elidőztetek a kisövezetetek világain, mert e magas rangú urak szoros kapcsolatban vannak az idő felemelkedő teremtményeinek felsőbb felkészítésére kialakított hetven nagyövezeti világgal. A Nappalok Tökéletességei személyesen vezetik le a nagyövezeti tanodákból kikerülő felemelkedő lények csoportos eskütételét.

18:4.8 (211.4) Az idő zarándokainak munkája a nagyövezeti központot körülvevő világokon főként értelmi természetű, szemben azzal az inkább fizikai és anyagi jellegű felkészítéssel, mely a kisövezeti hét oktatási szférán folyik, és ugyancsak ellentétben a felsőbb-világegyetemi központ négyszázkilencven egyetemvilágán folyó szellemi képzéssel.

18:4.9 (211.5) Bár ekkor még éppen csak bekerültetek a Szplandon nagyövezeti nyilvántartásba, mely magába foglalja a származásotok helyét, a ti helyi világegyetemeteket, át kell haladnotok a felsőbb-világegyetemünknek mind a tíz nagyövezetén. Még az Uversza elérése előtt találkozni fogtok az Orvontonnak mind a harminc Nappalok Tökéletességével.

5. A Nappalok Utódai

18:5.1 (211.6) A Nappalok Utódai a felsőbb-világegyetemi legfőbb igazgatók közül a legfiatalabbak; hármas csoportokban irányítják a kisövezetek ügyeit. Természetüket tekintve ők a Nappalok Tökéletességeivel egyenrangúak, azonban az igazgatási hatásköröket tekintve ők az alárendeltek. E személyükben dicsőséges és istenien hatékony háromsági személyiségekből éppen huszonegyezer van. Egyidejűleg teremtették őket, és a Nappalok Örökkévalóinak felügyelete alatt mind együtt estek át a Havona-felkészítésen.

18:5.2 (211.7) A Nappalok Utódai mellett a társakból és segédekből álló olyan testület működik, mint amilyen a Nappalok Tökéletességei mellett is működik. Ezen felül óriási számban dolgoznak mellettük a mennyei lényeknek különböző alárendelt rendjei. A kisövezeti igazgatásban nagy számban veszik igénybe a honos felemelkedő halandókat, a különféle önkéntes telepesi állományokat és a Végtelen Szellemtől származó különféle csoportokat.

18:5.3 (211.8) A kisövezeti kormányzatok igen nagy mértékben, bár nem kizárólagosan a felsőbb-világegyetemek nagy fizikai nehézségeinek megoldásával foglalkoznak. A kisövezeti szférák a központjai a Fizikai Főszabályozóknak. E világokon a felemelkedő halandók olyan tanulmányokat folytatnak és olyan kísérleteket végeznek, melyek tárgya a Legfőbb Erőtér-központok harmadik rendjének és a Fizikai Főszabályozók mind a hét rendjének tevékenységével kapcsolatosak.

18:5.4 (212.1) Lévén, hogy a kisövezet működési rendjében oly nagy jelentősége van a fizikai nehézségek vizsgálatának, ezért a kisövezet három Nappalok Utódja ritkán van egyidejűleg jelen a székhelyszférán. Az idő legnagyobb részében egyikük a nagyövezeti felügyeletet ellátó Nappalok Tökéletességeivel egyeztet vagy úgy van távol, hogy közben a Nappalok Elődeit képviseli a paradicsomi nagytalálkozásokon, amelyen a magas rangú, háromsági származású lények vesznek részt. A Nappalok Tökéletességeivel váltva képviselik a Nappalok Elődeit a legfelsőbb tanácsokban a Paradicsomon. Ezalatt egy másik Nappalok Utóda ellenőrző körúton tartózkodik az illetékességi területéhez tartozó helyi világegyetemek központi világain. De legalább egyikük mindig ott marad a kisövezeti központon.

18:5.5 (212.2) Egykor majd mindannyian megismeritek az Ensza, a kisövezetetek hivatalban lévő, három Nappalok Utódját, ugyanis a nagyövezet felkészítő világaiba vezető utatok során az ő kezük alatt is át kell mennetek. Az Uverszára való felemelkedésetek során a kisövezeti felkészítő szféráknak csak egyetlen csoportján haladtok át.

6. A Nappalok Szövetségei

18:6.1 (212.3) A „Nappalok” rendjébe tartozó háromsági személyiségek igazgatási minőségben nem működnek a felsőbb-világegyetemi kormányzati szint alatt. A fejlődő helyi világegyetemben ők kizárólag tanácsosként és tanácsadóként tevékenykednek. A Nappalok Szövetségei olyan kapcsolattartó személyiségekből álló csoport, akiknek a paradicsomi Háromság adott megbízást a helyi világegyetemek kettős vezetésére. Minden egyes megszervezett és lakott helyi világegyetemhez ki van jelölve egy ilyen paradicsomi tanácsos, aki a helyi teremtésrész számára a Háromság és némely tekintetben az Egyetemes Atya képviselőjeként lép fel.

18:6.2 (212.4) E lényekből hétszázezer létezik, bár nem mindegyikük kapott megbízatást. A Nappalok Szövetségeinek tartalékos alakulata a Paradicsomon mint a Világegyetemi Legfelsőbb Egyeztetőtanács működik.

18:6.3 (212.5) E háromsági megfigyelők sajátosan hangolják össze a világegyetemi kormányzás minden ágának igazgatási tevékenységeit, beleértve a helyi világegyetemi területeken folyóktól az övezeti kormányzati területeken zajlókon keresztül egészen a felsőbb-világegyetemi területeken végzett tevékenységekig, s innen ered a nevük is — Nappalok Szövetségei. Feletteseiknek háromféle jelentést készítenek: a kisövezetükre vonatkozóan fizikai és fél-értelmi adatokat közölnek a Nappalok Utódaival; a nagyövezetükben észlelt értelmi és szellemi-látszatú fejleményekről a Nappalok Tökéletességeinek számolnak be; szellemi és félparadicsomi tárgyú jelentéseket küldenek a Nappalok Elődeinek a felsőbb-világegyetemük központjára.

18:6.4 (212.6) Lévén, hogy Háromság-eredetű lények, ezért az egymás közötti közléscsere céljából képesek igénybe venni a paradicsomi körök mindegyikét, és így mindig kapcsolatban állnak egymással és szükség szerint az összes többi személyiséggel, fel egészen a Paradicsom legfelsőbb tanácsaiig.

18:6.5 (212.7) Egy Nappalok Szövetsége nem kötődik szervesen a megbízatása tárgyát képező helyi világegyetem kormányához. Eltekintve a megfigyelőként végzendő feladataitól, ő kizárólag a helyi hatóságok felkérésére végzi tevékenységét. Hivatalból tagja minden elsődleges tanácsnak és minden fontos nagytanácsnak a helyi teremtésrészben, azonban nem vesz részt az igazgatási feladatok gyakorlati megoldásában.

18:6.6 (213.1) Amint valamely helyi világegyetem eléri a fény és élet korszakát, akkor annak megdicsőült lényei szabadon együttműködnek a Nappalok Szövetségével, aki ezt követően az evolúciós tökéletességet elért ilyen területen már megnövekedett hatáskörrel tevékenykedhet. De továbbra is elsődlegesen háromsági nagykövet és paradicsomi tanácsos marad.

18:6.7 (213.2) A helyi világegyetemet közvetlenül egy kettős Istenség-eredetű isteni Fiú vezeti, azonban állandóan mellette van egy paradicsomi testvére, egy Háromság-eredetű személyiség. Amikor a Teremtő Fiú a helyi világegyetemének központjától átmenetileg távol van, az ügyvezetést gyakorlók a komolyabb döntéseik meghozatala során leginkább a Nappalok Szövetségének tanácsát veszik figyelembe.

7. A Nappalok Hűséges Követői

18:7.1 (213.3) E magas rangú, Háromság-eredetű személyiségek paradicsomi tanácsadókként működnek az egyes helyi világegyetemek száz csillagvilágának urai mellett. Hetvenmillió Nappalok Hűséges Követője van, és a Nappalok Szövetségeihez hasonlóan nem mindegyikük áll szolgálatban. Az ő paradicsomi tartalékos testületük a Világegyetemközi Etika és Önkormányzat Tanácsadó Bizottsága. A Nappalok Hűséges Követői ügyeleti rendben szolgálnak a tartalékos testületük legfelsőbb tanácsának irányítása mellett.

18:7.2 (213.4) Minden, amit egy Nappalok Szövetsége jelent a helyi világegyetemi Teremtő Fiúnak, mindazt jelentik a Nappalok Hűséges Követői azon Vorondadek Fiak számára, akik az adott helyi teremtésrész csillagvilágait irányítják. A megbízatásuk tárgyát képező csillagvilág jóléte iránt a legteljesebb mértékig elhivatottak és istenien állhatatosak is ebben, s innen ered az elnevezésük — Nappalok Hűséges Követői. Kizárólag mint tanácsosok tevékenykednek; sohasem vesznek részt az igazgatási tevékenységekben, hacsaknem a csillagvilági hatóságok felkérésére. Közvetlenül nem érintettek a felemelkedő zarándokok számára végzett oktatási segédkezésben sem a csillagvilági központot körülvevő épített felkészülési szférákon. Minden ilyen kötelezettségüknek a Vorondadek Fiak felügyelete mellett tesznek eleget.

18:7.3 (213.5) A helyi világegyetem csillagvilágaiban működő minden Nappalok Hűséges Követője a Nappalok Szövetségének felügyelete alatt áll és közvetlenül neki jelent. Nekik nincs kiterjedt érintkezési rendszerük, lévén a tevékenységük a helyi világegyetemi közösségre korlátozódik. A Nebadonban szolgálatban lévő bármely Nappalok Hűséges Követője képes érintkezésbe lépni az ugyanazon helyi világegyetemben szolgálatban lévő rendbéli társainak mindegyikével, és valóban így is tesz.

18:7.4 (213.6) Miként a Nappalok Szövetsége a világegyetemi központon, a Nappalok Hűséges Követői is személyes székhelyet tartanak fenn a csillagvilági központokon, mely nem esik egybe az adott terület ügyvezető igazgatóinak székhelyével. Lakóhelyük valóban szerénynek minősül a csillagvilágok Vorondadek urainak otthonaihoz képest.

18:7.5 (213.7) A Nappalok Hűséges Követői jelentik az utolsó szemet abban a hosszú igazgatási-tanácsadói láncban, mely az Egyetemes Atyának a minden dolog középpontja mellett elhelyezkedő szent szféráit köti össze a helyi világegyetemek elsődleges osztályaival. A Háromság-eredetű rendszer megáll a csillagvilágoknál; ilyen paradicsomi tanácsadó nem tartózkodik állandóan az azt alkotó csillagrendszereken vagy a lakott világokon. Ez utóbbi igazgatási egységek teljes mértékben a helyi világegyetemben honos lények irányítása alá tartoznak.

18:7.6 (213.8) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

19. írás

A mellérendelt háromsági-származású lények

19:0.1 (214.1) E PARADICSOMI csoportba, a mellérendelt háromsági-származású lények csoportjába tartoznak a Háromsági Tanító Fiak, mely része a paradicsomi Istenfiak csoportjának, valamint ide tartozik a magas rangú felsőbb-világegyetemi intézők három csoportja és az Ihletett Háromsági Szellemek némiképp személytelen osztálya is. Még a Havona honosai is jól besorolhatók a háromsági személyiségek ezen osztályába a lények számos, a Paradicsomon lakozó csoportjával együtt. Ezen ismertetés a következő háromsági-származású lényekről szól:

19:0.2 (214.2) 1. Háromsági Tanító Fiak.

19:0.3 (214.3) 2. Bölcsesség-tökéletesítők.

19:0.4 (214.4) 3. Isteni Tanácsosok.

19:0.5 (214.5) 4. Világegyetemi Ítélők.

19:0.6 (214.6) 5. Ihletett Háromsági Szellemek.

19:0.7 (214.7) 6. Havona-honosok.

19:0.8 (214.8) 7. Paradicsomi létpolgárok.

19:0.9 (214.9) A Háromsági Tanító Fiak és talán az Ihletett Háromsági Szellemek kivételével e csoportok meghatározott taglétszámúak; a teremtésük befejezettnek és lezártnak tekinthető.

1. A Háromsági Tanító Fiak

19:1.1 (214.10) A nektek bemutatott magas rangú mennyei személyiségek közül egyedül a Háromsági Tanító Fiak cselekszenek kettős minőségben. Ők eredendően háromsági jellegűek, a működésüket tekintve majdnem teljesen az isteni fiúi szolgálatnak szentelik magukat. Ők azok a kapcsolattartó lények, akik a háromsági- és a kettős-származású személyiségek közötti űrt betöltik.

19:1.2 (214.11) Míg a Háromság Állandó Fiainak száma már teljes, addig a Tanító Fiak száma folyamatosan nő. Azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a Tanító Fiak végleges száma. Kijelenthetem azonban, hogy a legutóbbi uverszai jelentési időszakra vonatkozóan a paradicsomi feljegyzésekben az áll, hogy e Fiak közül szolgálatban 21.001.624.821 volt.

19:1.3 (214.12) E lények csoportja a nektek ismertetett Istenfiak csoportjai közül az egyetlen, amelynek eredete a paradicsomi Háromság. Megtalálhatók a központi világegyetemben és a felsőbb-világegyetemekben, és egy-egy nagyobb testületük áll szolgálatban az egyes helyi világegyetemekben. Szolgálnak a bolygókon is, miként az egyéb paradicsomi Istenfiak. Lévén, hogy a nagy világegyetemi rendszer még nem teljesen fejlődött ki, ezért a Tanító Fiak nagy számban állnak tartalékban a Paradicsomon, és önként jelentkeznek veszélyhelyzeti feladatokra és nem szokványos szolgálatra a nagy világegyetem minden részében, a tér magányos világain, a helyi világegyetemekben és a felsőbb-világegyetemekben, valamint a Havona-világokon. Működnek a Paradicsomon is, de a részletes bemutatásukat jobb elhalasztani akkorra, amikor majd a paradicsomi Istenfiakkal foglalkozunk.

19:1.4 (215.1) E vonatkozásban azonban megjegyezzük, hogy a Tanító Fiak a háromsági-származású legfelsőbb összehangoló személyiségek. A világegyetemek kiterjedt mindenségében mindig fennáll a veszélye a korlátolt nézőpontból való vizsgálódással járó téves helyzetmegítélésnek, a valóság és az isteniség töredékes értelmezésével együtt járó rossznak.

19:1.5 (215.2) Például: Az emberi elme rendszerint arra törekszik, hogy az eme kinyilatkoztatásokban közreadott mindenségrendi bölcseletet azáltal értse meg, hogy az egyszerűtől és végestől az összetett és a végtelen felé, az emberi eredetűtől az isteni beteljesülésig halad. Ám ez az út nem vezet szellemi bölcsességhez. Az ember ezen eljárása nem más, mint a legkönnyebb út a fejlődéstörténeti ismeret egy bizonyos formájának elsajátítása felé, azonban ez a legjobb esetben is csak az ember eredetét tárhatja fel; igen keveset vagy még inkább semmit sem mutat meg az ember isteni beteljesülési céljából.

19:1.6 (215.3) Még az embernek az urantiai élőlénytani fejlődése terén is súlyos ellenérvek hozhatók fel azon megközelítés ellen, mely kizárólagosan történeti úton akarja magyarázni az ember mai helyzetét és jelenlegi nehézségeit. Bármely valós kérdéskör — legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi — helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három tapasztalásban kibontakozó valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.

19:1.7 (215.4) Amikor az emberi elme azt a bölcseleti eljárást alkalmazza, hogy az alacsonyabb felől közelít a magasabb rendűhöz akár az élőlénytan, akár az istentan terén, akkor mindig fennáll a veszélye négyféle okfejtési hiba elkövetésének:

19:1.8 (215.5) 1. Teljesen figyelmen kívül hagyja a személyes előrehaladás vagy a mindenségrendi beteljesülés végleges és teljes fejlődési célját.

19:1.9 (215.6) 2. A lehető legnagyobb bölcseleti baklövést követi el azzal, hogy túlságosan leegyszerűsíti a mindenségrendi fejlődési (tapasztalásban kibontakozó) valóságot, melynek eredményeként elferdíti a tényeket, kiforgatja az igazságot és félreértelmezi a végső rendeltetési célokat.

19:1.10 (215.7) 3. Az okozati viszonyok vizsgálata a történelem gondos tanulmányozása. De a lény változása mikéntjének megismerése nem jelenti szükségképpen az adott lény jelenlegi helyzetének és igaz jellemének avatott megértését.

19:1.11 (215.8) 4. A történelem egymagában nem mutatja megfelelően a jövőbeli fejleményeket — a beteljesülést. A véges eredetek hasznosak, azonban csakis az isteni okok tárnak fel végleges hatásokat. Az örök végek nem látszanak az időbeli kezdetekben. A jelent csakis az egymással kapcsolatban álló múlt és jövő tükrében lehet helyesen értelmezni.

19:1.12 (215.9) Ennélfogva, ezen és egyéb okból is, az ember és az ő bolygói nehézségeinek tanulmányozásához azt az eljárást alkalmazzuk, hogy tér-idő utazásba kezdünk a minden személyiségi valóság és minden mindenségrendi létezés végtelen, örökkévaló és isteni paradicsomi Forrásától és Középpontjától.

2. A Bölcsesség-tökéletesítők

19:2.1 (215.10) A Bölcsesség-tökéletesítők a paradicsomi Háromság különleges rendeltetésű teremtései, melyek feladata az isteniségi bölcsesség megszemélyesítése a felsőbb-világegyetemekben. Pontosan hétmilliárd ilyen lény létezik, és egymilliárdan szolgálnak a hét felsőbb-világegyetem mindegyikében.

19:2.2 (215.11) A velük egyenrangú lényekkel, az Isteni Tanácsosokkal és a Világegyetemi Ítélőkkel együtt a Bölcsesség-tökéletesítők is megismerték a Paradicsom, a Havona és — a Divinington kivételével — az Atya paradicsomi szféráinak bölcsességét. E tapasztalások megszerzését követően a Bölcsesség-tökéletesítőket állandó szolgálatra osztották be a Nappalok Elődei mellé. Nem szolgálnak sem a Paradicsomon, sem a Paradicsom-Havona körök világain; feladatuk teljes egészében a felsőbb-világegyetemi kormányzatok igazgatási tevékenységére korlátozódik.

19:2.3 (216.1) Ahol és amikor egy Bölcsesség-tökéletesítő működik, ott és akkor isteni bölcsesség munkál. E fenséges és méltóságteljes személyiségek cselekedeteit jellemző ismeret és bölcsesség ténylegesen jelen van és tökéletesen nyilvánul meg. Ők nem tükrözik a paradicsomi Háromság bölcsességét; ők maguk az a bölcsesség. Ők a bölcsesség forrásai minden, a világegyetemi ismereteket alkalmazó tanár számára; ők a megfontoltság kútjai és az éleslátás forrásai a tanulás és ítélőképesség intézményei számára az összes világegyetemben.

19:2.4 (216.2) A bölcsesség kettős eredetű, mert egyrészt a tökéletes lényekben eredendően meglévő isteni látásmód tökéletességéből, másrészt az evolúciós teremtmények által megszerzett személyes tapasztalatból származik. A Bölcsesség-tökéletesítők maguk alkotják a paradicsomi tökéletességű istenségi látásmód isteni bölcsességét. Igazgatási társaik az Uverszán, a Fenséges Hírvivők, az Ismeretlen Nevűek és Származásúak, valamint a Nagytekintélyűek, amikor együttesen cselekednek, akkor ők maguk alkotják a tapasztalás világegyetemi bölcsességét. Egy isteni lény elérheti a tökéletességet az isteni tudásban. Egy evolúciós halandó idővel tökéletességet érhet el a felemelkedés során szerzett ismeretekben, de e lények egyike sem meríti ki az összes lehetséges bölcsesség tárát. Ennek megfelelően, amikor a felsőbb-világegyetem vezetésében a legnagyobb mértékű igazgatási bölcsességre van szükség, az isteni látásmód bölcsességének tökéletesítői mindig társulnak azokkal a felemelkedő személyiségekkel, akik a felsőbb szintű felsőbb-világegyetemi hatáskört az evolúciós fejlődésben átélt megpróbáltatásokon keresztül érték el.

19:2.5 (216.3) A Bölcsesség-tökéletesítőknek mindig is szükségük lesz a tapasztalás útján szerzett bölcsességnek e kiegészítő elemére ahhoz, hogy bölcsen végezhessék igazgatási feladataikat. De feltételezzük, hogy a bölcsesség magas és még el nem ért szintjeit akkor érhetik el a paradicsomi véglegességet már megszerzett lények, miután valamikor beléptek a szellemlét hetedik szakaszába. Amennyiben ez tényleg így van, akkor az ilyen evolúciós, tökéletessé vált lényekből kétségkívül a leghatékonyabb világegyetemi intéző válik, melyet a teremtésösszesség valaha is látott. Úgy hiszem, hogy a véglegesrendűeknek ez a legfelsőbb beteljesülési célja.

19:2.6 (216.4) A Bölcsesség-tökéletesítők sokoldalúsága képessé teszi őket arra, hogy a felemelkedő teremtmények számára nyújtandó, gyakorlatilag minden mennyei szolgálat ellátásában részt vegyenek. A Bölcsesség-tökéletesítők és az én személyiségrendembe tartozók, vagyis az Isteni Tanácsosok, a Világegyetemi Ítélőkkel együtt alkotják a legmagasabb rangú lények azon csoportját, akik az igazság kinyilatkoztatására vállalkozhatnak és vállalkoznak is az egyes bolygók és csillagrendszerek számára a fény és élet korszakában éppúgy, mint az azt megelőző korszakokban. Időről időre mi mind kapcsolatba kerülünk a felemelkedő halandók szolgálatával, a kezdetleges életet hordozó bolygóktól egészen a helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi szintig, de leginkább ez utóbbi szinten.

3. Az Isteni Tanácsosok

19:3.1 (216.5) E Háromság-származású lények az Istenség-tanácsok a hét felsőbb-világegyetem számára. Ők nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegymilliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.

19:3.2 (217.1) Az Isteni Tanácsosok a Világegyetemi Ítélők és a Bölcsesség-tökéletesítők társai és egyenrangú társai, és az ezen utóbbi személyiségek mellett működő Tanácsosok száma egy és hét között változhat. Mindhárom rend közreműködik a Nappalok Elődeinek kormányában, beleértve a nagy- és a kisövezeti kormányzatokat is, a helyi világegyetemekben és csillagvilágokban, valamint a helyi csillagrendszeri fejedelmek tanácsaiban is.

19:3.3 (217.2) Mi egyedileg tevékenykedünk, miként e beszámoló elkészítésekor is így teszek, de működünk hármasban is, ha a feladat teljesítése megkívánja. A végrehajtói minőségben való fellépésünk során mindig közösen cselekszik egy Bölcsesség-tökéletesítő, egy Világegyetemi Ítélő és egy vagy több Isteni Tanácsos, mely utóbbiak száma hét is lehet.

19:3.4 (217.3) Egy Bölcsesség-tökéletesítő, hét Isteni Tanácsos és egy Világegyetemi Ítélő alkotja a Háromság-isteniségi ítélőszéket, a legfelsőbb, nem állandó székhelyű tanácsadó testületet az idő és tér világegyetemeiben. E kilenctagú csoportot ismerik úgy is mint tényfeltáró vagy igazság-kinyilatkoztató ítélőszék, és amikor e testület valamely feladat megoldására és döntéshozatalra összeül, akkor az olyan, mintha a tárgyban valamelyik Nappalok Elődje járt volna el, mert a felsőbb-világegyetemi híradásokban sehol sincs arra vonatkozóan adat, hogy egy ilyen döntést a Nappalok Elődei megváltoztattak volna.

19:3.5 (217.4) A három Nappalok Elődje működésekor a paradicsomi Háromság működik. Amikor a kilenctagú ítélőszék a tanácsüléseit követően döntést hoz, akkor valójában a Nappalok Elődei szóltak. Ez a módja annak, hogy a paradicsomi Urak igazgatási kérdésekben és a kormányzati irányításban személyes kapcsolatot teremtsenek az egyes bolygókkal, csillagrendszerekkel és világegyetemekkel.

19:3.6 (217.5) Az Isteni Tanácsosok a paradicsomi Háromság isteni tanácsának tökéletességét jelentik. Mi képviseljük, valójában mi vagyunk a tökéletes tanács. Amikor kiegészülünk a társaink alkotta tapasztalás által fejlődő tanáccsal, mely az evolúciós felemelkedésen átment, tökéletessé vált és Háromságba foglalt lényekből áll, akkor a közös döntéseink már több mint teljesek. Amint az egyesített tanácsunkhoz valamely Világegyetemi Ítélő társult, abban döntést hozott, a döntést megerősítette és kihirdette, akkor igencsak valószínű, hogy az az egyetemes teljesség küszöbéhez közelít. Az ilyen ítéletek jelentik az Istenség abszolút magatartásának a lehető legjobb megközelítését az adott helyzet és kérdéskör tér-idő korlátait tekintve.

19:3.7 (217.6) Hét Isteni Tanácsos egy háromságivá tett evolúciós hármassal — mely egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből, valamint egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból áll — együtt jelenti azt a legjobb felsőbb-világegyetemi megközelítést, mely az emberi nézőpontot és az isteni magatartást egyesíti a szellemi jelentéstartalmak és a valóságértékek paradicsomközeli szintjein. A teremtmény és a Teremtő egyesített mindenségrendi magatartásformáinak jó közelítése csak a paradicsomi alászálló Fiakban múlható felül, akik a személyes tapasztalás egyik szakaszában sem mások, mint Isten és ember.

4. A Világegyetemi Ítélők

19:4.1 (217.7) Pontosan nyolcmilliárd Világegyetemi Ítélő létezik. E különleges lények maguk az Istenség ítélete. Ők nem pusztán a tökéletes döntéseket tükrözik; ők maguk a paradicsomi Háromság ítélete. Még a Nappalok Elődei is csak a Világegyetemi Ítélőkkel együtt hoznak ítéletet.

19:4.2 (217.8) A központi világegyetem egymilliárd világának mindegyikéhez egy-egy Ítélőt jelölnek ki, aki a bolygón honos Nappalok Örökkévalóinak igazgatási szervezetéhez tartozik. Sem Bölcsesség-tökéletesítők, sem Isteni Tanácsosok nem kapnak állandó megbízatást a Havona-igazgatásban való közreműködésre, és azt sem értjük, hogy Világegyetemi Ítélők miért állomásoznak a központi világegyetemben. A jelenlegi tevékenységük aligha indokolja a Havonában betöltött feladatkörüket, és ezért gyanítjuk, hogy azért vannak ott, mert várják az új igényekkel beköszöntő világegyetemi korszakot, amikor is a Havona-népesség részlegesen megváltozik.

19:4.3 (218.1) Egymilliárd Ítélőt rendelnek ki a hét felsőbb-világegyetem mindegyikéhez. Mind egyedileg, mind pedig a Bölcsesség-tökéletesítőkkel és az Isteni Tanácsosokkal együtt a hét felsőbb-világegyetem minden részében működnek. Tehát az Ítélők a nagy világegyetem minden szintjén tevékenykednek, a Havona tökéletes világaitól a Csillagrendszer Fejedelmek tanácsaiig, és szerves részét képezik minden, az evolúciós világok megítéltetésére vonatkozó döntésnek.

19:4.4 (218.2) Amikor és ahol jelen van egy Világegyetemi Ítélő, akkor és ott az Istenség ítélete van jelen. És mivel az Ítélők a döntéseiket a Bölcsesség-tökéletesítőkkel és az Isteni Tanácsosokkal közösen hozzák meg, ezért e döntések a paradicsomi Háromság közös bölcsességén, tanácsán és ítéletén alapulnak. E bíráskodási hármasban a Bölcsesség-tökéletesítő lehet a „voltam”, az Isteni Tanácsos a „leszek”, de mindig a Világegyetemi Ítélő a „vagyok”.

19:4.5 (218.3) Az Ítélők világegyetem-összegző személyiségek. Amikor ezer — vagy millió — tanú tesz bizonyságot, amikor a bölcsesség hangja szólott és az isteniségi tanácsot feljegyezték, amikor ehhez hozzáadódik a tökéletes felemelkedők bizonyságtétele, akkor már az Ítélők működnek, és azon nyomban tévedhetetlenül és isteni teljességében nyilvánul meg mindaz, ami addig végbement; és e megnyilvánulás az isteni határozatot, a végleges és tökéletes döntés összességét és lényegét jelenti. Ennélfogva, amint egy Ítélő szólt, már senki sem szólhat, lévén, hogy az Ítélő mindazon dolgoknak az igaz és hibátlan képét felrajzolta, ami korábban megtörtént. Az ő megszólalásakor már nincs fellebbezési lehetőség.

19:4.6 (218.4) Teljes mértékben értem a Bölcsesség-tökéletesítő elméjének működését, azonban bizonyosan nem teljesen értem a Világegyetemi Ítélő ítélkező elméjének működését. Nekem úgy tűnik, hogy az Ítélők új jelentéstartalmakat alakítanak ki és új értékeket származtatnak azon tények, igazságok és ténymegállapítások halmazából, melyeket a világegyetemi ügyek kivizsgálása során eléjük tárnak. Valószínűnek tűnik, hogy a Világegyetemi Ítélők képesek eredeti értelmezést alkotni a tökéletes teremtői látásmód és a tökéletessé vált teremtményi tapasztalás társításából. A paradicsomi tökéletesség és a világegyetemi tapasztalás e keveréke kétségkívül új értéket teremt a végleges szinteken.

19:4.7 (218.5) De ez még nem jelenti a Világegyetemi Ítélők elméje működésével kapcsolatos értelmezési nehézségeink végét. Ha mindazt figyelembe vesszük, amit az Ítélőnek valamely adott világegyetemi helyzetben való működéséről tudunk vagy gyanítunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy még mindig nem vagyunk képesek a döntéseit megjósolni vagy az ítéletét előre megmondani. Mi igen aprólékos gonddal határozzuk meg a teremtői magatartás és a teremtményi tapasztalás együttesének valószínű eredményét, azonban ezek nem mindig pontos előrejelzései az Ítélő megnyilvánuló döntésének. Valószínű, hogy az Ítélők valamiképpen kapcsolatban vannak az Istenségi Abszolúttal; egyébként nem tudnánk magyarázni számos döntésüket és határozatukat.

19:4.8 (218.6) A Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemi Ítélők a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hét rendjével együtt alkotják azt a tíz csoportot, melyet néha úgy jelölnek, hogy a Háromság Állandó Fiai. Együtt alkotják a háromsági intézők, vezetők, végrehajtók, tanácsadók, tanácsosok és bírák nagy testületét. A számuk kevéssel harminchétmilliárd felett van. Közülük kétmilliárd-hetvennek a központi világegyetemben van az állomáshelye és valamivel több mint ötmilliárdjuk állomásozik az egyes felsőbb-világegyetemekben.

19:4.9 (219.1) Nagyon nehéz dolog bemutatni a Háromság Állandó Fiainak működési korlátait. Helytelen lenne azt állítani, hogy a cselekedeteiknek véges korlátja van, ugyanis a felsőbb-világegyetemi feljegyzésekben szó esik másra utaló folyamatokról is. Ők a világegyetemi igazgatás vagy ítélkezés bármely szintjén működhetnek, amelyet a tér-idő körülmények szükségessé tesznek és amely a világmindenség múltbeli, jelenlegi és jövőbeli evolúciójával összefüggésben lehet.

5. Ihletett Háromsági Szellemek

19:5.1 (219.2) Igen keveset tudok nektek mondani az Ihletett Háromsági Szellemekről, ugyanis ők a létező lények kevés, teljesen titkos rendjébe tartoznak, s valóban titkosak, mert nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat még a mi számunkra sem, pedig a mi eredetünk igen közel van az ő forrásukhoz. Ők a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre és egy, kettő vagy akár mindhárom Istenség is működhet a teremtésükkor. Nem tudjuk, hogy e Szellemek száma teljes-e vagy pedig folyamatosan növekedik, de feltételeznünk kell, hogy a számuk nem kötött.

19:5.2 (219.3) Nem teljesen értjük az Ihletett Szellemeknek sem a természetét, sem pedig a viselkedését. Talán a személyes-feletti szellemek osztályába tartoznak. Láthatólag az összes körön működnek és úgy tűnik, hogy jó közelítéssel függetlenül tevékenykednek az időtől és tértől. De keveset tudunk róluk, legfeljebb annyit, amennyit a tevékenységeik jellegéből a jellemükről kikövetkeztethetünk, mely tevékenységeket bizonyosan megfigyelhetünk itt-ott a világegyetemekben.

19:5.3 (219.4) Bizonyos körülmények között ezen Ihletett Szellemek képesek elegendő mértékben egyedivé válni ahhoz, hogy a háromsági-származású lények felismerhessék őket. Én láttam őket; de a mennyei lények alacsonyabb rendjei sohasem ismerhetik fel őket. Időről időre olyan körülmények is kialakulnak a kifejlődő világegyetemek irányításában, amelyek között bármely háromsági-származású lény közvetlenül is igénybe veszi ezeket a Szellemeket a feladata teljesítése során. Ennélfogva tudjuk, hogy léteznek, és hogy bizonyos körülmények között kérhetjük és fogadhatjuk a segítségüket, néha pedig felismerhetjük a jelenlétüket. Azonban ők nem részei annak a megnyilvánult és egyértelműen kinyilvánított szervezetnek, melyet a tér-idő világegyetemek vezetésével bíztak meg, mielőtt ezen anyagi teremtésrészek eljutnak a fény és élet korszakába. Nincs egyértelműen érzékelhető helyük a hét kifejlődő felsőbb-világegyetem jelenlegi működésében vagy igazgatásában. Ők a paradicsomi Háromság egyik titka.

19:5.4 (219.5) A nebadoni melkizedekek azt tanítják, hogy az Ihletett Háromsági Szellemek végső rendeltetése valamikor az örökkévaló jövőben az lesz, hogy a Független Hírvivők helyébe lépve működjenek, akiknek feladatkörét lassan, de biztosan felváltja az ő megbízatásuk, melyet mint a háromságivá tett fiak bizonyos fajtáinak társai kapnak.

19:5.5 (219.6) Az Ihletett Szellemek a világegyetemek mindenségének magányos Szellemei. Mint szellemek igen sokban hasonlítanak a Független Hírvivőkhöz, attól eltekintve, hogy az utóbbiak külön személyiségek. Az Ihletett Szellemekre vonatkozó ismereteink nagy része a Független Hírvivőktől származik, akik az előbbiek közelségét a sajátos érzékenységük révén képesek megállapítani, mely olyan pontosan válaszol az Ihletett Szellemek jelenlétére, mint ahogy a mágneses tű hegye a mágneses sarok irányába beáll. Egy Ihletett Háromsági Szellem közelébe kerülő Független Hírvivőben az ilyen isteni jelenlétnek egyfajta minőségi jelzése és egyfajta igen határozott mennyiségi jelzés is tudatosul, mely képessé teszi arra, hogy ténylegesen is meghatározza a Szellem-jelenlét vagy -jelenlétek besorolását vagy számát.

19:5.6 (220.1) Egy további érdekes tényt is megemlíthetek: Amikor egy Független Hírvivő olyan bolygón tartózkodik, mely lakóinak elméjében Gondolatigazító lakozik, mint amilyen az Urantia is, akkor minőségi ingert érzékel a szellemjelenlét érzékelő-képességével. Ilyen esetben nincs mennyiségi inger, csak minőségi érzéklet. Amikor olyan bolygón tartózkodik, ahová Igazítók még nem érkeztek, akkor az ott lakókkal való kapcsolatteremtés során ilyen válasz nem jön létre. Ez arra utal, hogy a Gondolatigazítók valamiképpen kapcsolatban vannak és összefüggésbe hozhatók a paradicsomi Háromság Ihletett Szellemeivel. Bizonyos értelemben talán vannak közös elemei a tevékenységüknek; de ezt nem igazán tudjuk. Mindkét lény a minden dolog középpontja és forrása közeléből származik, azonban két különböző rendről van szó. A Gondolatigazítók egyedül az Atyától származnak; az Ihletett Szellemek a paradicsomi Háromság sarjai.

19:5.7 (220.2) Az Ihletett Szellemek láthatóan nem tartoznak az egyes bolygók vagy világegyetemek evolúciós rendjébe, és mégis úgy tűnik, hogy csaknem mindenütt jelen vannak. És éppen úgy, ahogy én mindezt közreadom, a Független Hírvivő társam személyes érzékelő-képessége, mely az ilyen Szellemrendbe tartozók jelenlétét képes kimutatni, jelzi, hogy épp e pillanatban bő hét méternyi távolságban egy, az Ihletett rendbe tartozó és harmadrendű erőtér-jelenléttel bíró Szellem tartózkodik. A harmadrendű erőtér-jelenlét annak valószínűségét jelzi számunkra, hogy három Ihletett Szellem működik együtt.

19:5.8 (220.3) Jelenleg több mint tizenkét különböző rendbe tartozó lény áll kapcsolatban velem, és egyedül a Független Hírvivő van tudatában a Háromság e rejtélyes entitásai jelenlétének. Továbbá, amennyire tudatában vagyunk ezen isteni Szellemek közelségének, éppen olyan mértékben fogalmunk sincs a küldetésükről. Tényleg nem tudjuk, hogy vajon pusztán érdeklődő szemlélői a dolgainknak vagy előttünk valamilyen ismeretlen módon ténylegesen is hozzájárulnak a feladatunk sikeres teljesítéséhez.

19:5.9 (220.4) Tudjuk, hogy a Háromsági Tanító Fiak a világegyetemi teremtmények tudatos megvilágosításának szentelték magukat. Én arra a végső következtetésre jutottam, hogy az Ihletett Háromsági Szellemek felsőtudatos eljárásokkal a teremtésrészek tanítóiként is működnek. Meggyőződésem, hogy van egyfajta alapvető szellemi ismeretösszesség, igazság, mely elengedhetetlenül szükséges a felsőbb szellemi előrehaladáshoz, melyet tudatosan nem lehet felfogni; az öntudat komolyan veszélyeztetné a befogadás bizonyosságát. Amennyiben e feltételezésünk helytálló, és ezt egyébként a teljes rendem is osztja, akkor ezen Ihletett Szellemek küldetése lehet az, hogy e nehézséget legyőzzék, hogy áthidalják az erkölcsi megvilágosodás és szellemi előrehaladás világegyetemi rendjében meglévő szakadékot. Úgy gondoljuk, hogy a háromsági-származású tanítók e két fajtája valamiféle kapcsolatot alakít ki a tevékenységük során, de hogy milyet, azt nem igazán tudjuk.

19:5.10 (220.5) A felsőbb-világegyetemi felkészülési világokon és a Havona örökkévaló körein találkoztam a tökéletessé váló halandókkal — az evolúciós területekről származó, szellemivé vált és felemelkedő lelkekkel — de ők sohasem voltak képesek tudatosítani magukban az Ihletett Szellemek jelenlétét, melyek minduntalan igen közel voltak hozzánk, legalábbis a Független Hírvivőkben működő érzékelő-képesség ezt így jelezte. Szabadon kapcsolatba léptem az Istenfiak összes rendjével, felsőbbekkel és alsóbbakkal, és ők hasonlóképpen nem voltak tudatában az Ihletett Háromsági Szellemek buzdításainak. Ők képesek arra és meg is teszik azt, hogy felidézik tapasztalataikat és újra előadják azokat a történéseket, melyeket nehéz lenne megmagyarázni, ha az ilyen Szellemek tevékenységét figyelmen kívül hagynánk. De a Független Hírvivők és néha a háromsági-származású lények kivételével a mennyei család egyetlen tagjában sem tudatosul soha az Ihletett Szellemek közelsége.

19:5.11 (221.1) Nem hiszem, hogy az Ihletett Háromsági Szellemek bújócskát játszanak velem. Valószínűleg éppen olyan keményen küzdenek azért, hogy megmutassák magukat nekem, mint ahogy én igyekszem érintkezésbe lépni velük; nehézségeink és korlátaink bizonyosan kölcsönösek és eredendők. Megelégedésemre szolgál, hogy nincsenek önkényes titkok a világegyetemben; ennélfogva sohasem fogok felhagyni azzal, hogy megpróbáljam megoldani a teremtési rendembe tartozó Szellemek elszigeteltségének rejtélyét.

19:5.12 (221.2) Mindebből ti halandók, akik az örökké tartó utazásotok első lépését teszitek meg éppen, jól láthatjátok, hogy hosszú utat kell megtennetek, míg a „látás” és az „anyagi” bizonyosság révén való fejlődés szintjét eléritek. Sokáig hitre és kinyilatkoztatásra fogtok támaszkodni, ha gyors és biztonságos fejlődésben bizakodtok.

6. Havona-honosok

19:6.1 (221.3) A Havona honosai a paradicsomi Háromság közvetlen teremtései, és számukat a korlátolt elme nem képes felfogni. Az urantiaiak azokat az eredendő képességeket sem tudják felfogni, melyekkel az olyan istenien tökéletes teremtmények, mint az örökkévaló világegyetem háromsági-származású fajai rendelkeznek. Ti sohasem lesztek képesek igazán jó képet alkotni e dicsőséges teremtményekről; a Havonára való megérkezésetekig kell várnotok, míg végre szellemtársaitokként köszönthetitek őket.

19:6.2 (221.4) A Havona-műveltség milliárdnyi világán való hosszú tartózkodásotok alatt örök barátságot fogtok kiépíteni e fenséges lényekkel. És milyen mély az a barátság, mely a tér világaiból érkező, legalacsonyabb rendű, személyes teremtmény és a központi világegyetem tökéletes szféráin honos, felsőbb rendű személyes lények között szövődik! A felemelkedő halandók, a Havona honosaival való hosszú és szeretetteljes kapcsolatukban sokat tesznek azért, hogy ellentételezést nyerjenek a halandói fejlődés korábbi szakaszait jellemző szellemi szegénységért. Ugyanakkor a felemelkedő zarándokokkal való kapcsolatuk révén a havonaiak tapasztalatot szereznek, mely nem kis mértékben legyőzi azt a tapasztalásbeli hátrányt, hogy ők mindig is isteni tökéletességű életet éltek. A felemelkedő halandó és a Havona honos lénye számára mindebből származó jó dolgok nagyszerűek és kölcsönösek.

19:6.3 (221.5) A Havona honosai, miként minden egyéb háromsági-származású személyiség, isteni tökéletességgel terveztetett, és miként a többi háromsági-származású személyiség esetében is, az idő múlása gazdagíthatja a tapasztalás útján szerzett képességeik tárát. De eltérően a Háromság Állandó Fiaitól, a havonaiak helyzete alakulhat, ismeretlen jövőbeli örökkévalóság-végzet várhat rájuk. Ezt mutatja azoknak a havonaiaknak a példája, akik a szolgálatuk alatt tényleges képességet alakítottak ki az Atya nem-Igazító lényegű szilánkjával való eggyé kapcsolódásra és végül felvételt nyerhettek a Halandói Végleges Testületbe. Ezen kívül vannak még más végleges testületek is, melyek nyitva állnak a központi világegyetem honosai előtt.

19:6.4 (221.6) A Havona honosai helyzetének alakulása eddig is sok találgatásra adott okot az Uverszán. Lévén, hogy egy részük folyamatosan bejut a paradicsomi Végleges Testületek némelyikébe, és mivel belőlük több nem teremtődik, ezért nyilvánvaló, hogy a Havonán maradó honosok száma folyamatosan csökken. E folyamatok végeredményét nekünk soha senki nem fedte fel, azonban nem hisszük, hogy a Havona valaha is teljesen honosok nélkül marad. Vizsgáltuk azt az elméletet is, hogy a havonaiak a külső térszintek teremtéssorozatának korszakában majd felhagynak azzal, hogy belépjenek a véglegesrendűek testületeibe. Foglalkoztunk azzal a gondolattal is, hogy ezekben az eljövendő világegyetemi korszakokban a központi világegyetemet keverék csoportok fogják benépesíteni, olyan létpolgárok, melyeknek csak egy részét alkotják az eredeti havonai honosok. Nem tudjuk, hogy milyen rendű vagy fajtájú teremtmények lesznek azok, akikre a jövőbeli Havonán való élet vár, de elképzelhetőnek tartjuk a következőket:

19:6.5 (222.1) 1. Az univitatia, akik jelenleg a helyi világegyetemi csillagvilágokban rendelkeznek állandó lakóhellyel.

19:6.6 (222.2) 2. Jövőbeli fajtájú halandók, akik a fény és élet virágzó korszakaiban születnek a felsőbb-világegyetemek lakott szféráin.

19:6.7 (222.3) 3. Az egymást követő külső világegyetemekből betelepülő szellemi nemesség.

19:6.8 (222.4) Tudjuk, hogy a megelőző világegyetemi korszak Havonája valamelyest különbözött a mai Havonától. Szerintünk több mint ésszerű dolog feltételezni, hogy az eljövendő korszak hírnökeinek minősülő lassú változásoknak vagyunk jelenleg tanúi a központi világegyetemben. Egy dolog bizonyos: a világegyetem nem-nyugvó; kizárólag az Isten változhatatlan.

7. Paradicsomi létpolgárok

19:7.1 (222.5) Nagyszerű lények számos csoportja lakozik a Paradicsomon, ők a paradicsomi létpolgárok. A tökéletessé váló, felemelkedői besorolású és saját akarattal bíró teremtményekre kidolgozott terv kivitelezésében ők közvetlenül nem vesznek részt és ezért nem mutatjuk be őket részletesen az urantiai halandóknak. E fenséges értelmeknek több mint háromezer rendje van, s a legutolsó csoportjuk a Háromságnak azon rendelésére személyesült meg, mely az idő és tér hét felsőbb-világegyetemének teremtési tervét életbe léptette.

19:7.2 (222.6) A paradicsomi létpolgárokat és a Havona honosait együtt néha úgy említjük, mint Paradicsom-Havona személyiségek.

19:7.3 (222.7) Ezzel a végére értünk a paradicsomi Háromság által létrehozott lények bemutatásának. Közülük egyetlen egy sem tért rossz útra soha. A legfelsőbb értelemben véve mégis mindannyian szabad akarattal rendelkeznek.

19:7.4 (222.8) A háromsági-származású lények közlekedési előjogokkal rendelkeznek, mely függetleníti őket az olyan személyszállítóktól, mint amilyenek a szeráfok. Mi mindannyian rendelkezünk a világegyetemek mindenségében való szabad és gyors mozgás képességével. Az Ihletett Háromsági Szellemek kivételével nem vagyunk képesek elérni a Független Hírvivők csaknem hihetetlen sebességét, viszont képesek vagyunk a térbeli szállítási lehetőségek összességét úgy kihasználni, hogy a felsőbb-világegyetemi központból kevesebb mint egy urantiai év alatt eljuthatunk a felsőbb-világegyetem bármely pontjára. A ti időtökben mérve nekem 109 napba telt, míg az Uverszáról eljutottam az Urantiára.

19:7.5 (222.9) Ugyanezeken az utakon tudunk egymással azonnali közléscserét folytatni. A mi teljes teremtett rendünk kapcsolatban áll a paradicsomi Háromság gyermekeinek minden osztályába tartozó egyeddel, kivéve az Ihletett Szellemeket.

19:7.6 (222.10) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

20. írás

A paradicsomi Istenfiak

20:0.1 (223.1) AZ ORVONTON felsőbb-világegyetembeli működésük alapján az Istenfiak három főbb osztályba sorolhatók:

20:0.2 (223.2) 1. Az alászálló Istenfiak.

20:0.3 (223.3) 2. A felemelkedő Istenfiak.

20:0.4 (223.4) 3. Az Isten Háromságot-elért Fiai.

20:0.5 (223.5) Az alászálló fiúi rend közvetlen és isteni teremtésű személyiségeket foglal magába. A felemelkedő fiak, mint a halandó teremtmények, e szintet az evolúció néven ismert teremtési eljárásban való tapasztalásbeli részvétel útján érik el. A Háromságot-elért Fiak olyan, összetett eredetű lények csoportja, melynek tagja minden paradicsomi Háromságba tartozó lény, függetlenül attól, hogy közvetlenül háromsági-származású-e vagy nem.

1. Az alászálló Istenfiak

20:1.1 (223.6) Az összes alászálló Istenfiú felsőbb és isteni származású. Feladatuk az alászállási segédkezési szolgálat az idő és tér világain és csillagrendszereiben, és hogy ott a paradicsomi felemelkedés útján segítsék az evolúciós eredetű, alacsonyabb rendű teremtményeket — a felemelkedő istenfiakat. Az alászálló Fiak számos rendje közül e beszámolókban hetet ismertetünk. A Fény és Élet központi Szigetén lakozó Istenségektől származó Fiakat paradicsomi Istenfiaknak hívják és az alábbi három rendbe soroljuk őket:

20:1.2 (223.7) 1. Teremtő Fiak — a mihályok.

20:1.3 (223.8) 2. Ítélkező Fiak — az avonalok.

20:1.4 (223.9) 3. Háromsági Tanító Fiak — a daynalok.

20:1.5 (223.10) Az alászálló fiúi besorolás négy további rendjét úgy nevezik, hogy helyi világegyetemi Istenfiak:

20:1.6 (223.11) 4. Melkizedek Fiak.

20:1.7 (223.12) 5. Vorondadek Fiak.

20:1.8 (223.13) 6. Lanonandek Fiak.

20:1.9 (223.14) 7. Az élethordozók.

20:1.10 (223.15) A melkizedekek a helyi világegyetemi Teremtő Fiú, az Alkotó Szellem és a Melkizedek Atya közös gyermekei. Mind a vorondadekeket, mind a lanonandekeket egy Teremtő Fiú és az ő Alkotó Szellem társa hozza létre. A vorondadekek a leginkább úgy ismeretesek, mint a Fenségesek, a Csillagvilági Atyák; a lanonandekek pedig úgy, mint Csillagrendszer Fejedelmek és mint Bolygóhercegek. Az élethordozók hármas rendjét egy Teremtő Fiú és egy Alkotó Szellem a három, felsőbb-világegyetemi hatáskörű Nappalok Elődjének egyikével társulva hozza létre. De e helyi világegyetemi Istenfiak természetét és tevékenységét közelebbről a helyi teremtésrészekről szóló írásokban ismertetjük.

20:1.11 (224.1) A paradicsomi Istenfiak hármas eredetűek: az elsődleges vagy Teremtő Fiakat az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú hozza létre; a másodlagos vagy Ítélkező Fiak az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei; a Háromsági Tanító Fiak az Atya, a Fiú és a Szellem sarjai. A szolgálat, istenimádat és ima szempontjából a paradicsomi Fiak olyanok, mintha egyek volnának; a szellemük egy, és a feladatuk minőségében és teljességében azonos.

20:1.12 (224.2) Miként a Nappalok paradicsomi rendjei isteni intézőknek bizonyultak, úgy a paradicsomi Fiak rendjei isteni segédkezőkként nyilvánulnak meg — teremtőkként, szolgálókként, adományozókként, bírákként, tanítókként és igazság-kinyilatkoztatókként. Járják a világegyetemek mindenségét az örökkévaló Sziget területétől az idő és tér lakott világaiig, és közben számos, e beszámolókban nem ismertetett szolgálatot végeznek a központi világegyetemben és a felsőbb-világegyetemekben. Különféleképpen szerveződnek, attól függően, hogy milyen a szolgálat jellege és mi a célja, azonban a helyi világegyetemben az Ítélkező és a Tanító Fiak egyaránt az adott terület felett uralkodó Teremtő Fiú irányítása alatt szolgálnak.

20:1.13 (224.3) Úgy tűnik, hogy a Teremtő Fiak olyan, a személyükben összpontosuló szellemi képességgel rendelkeznek, melyet irányítanak és amelyet képesek kiterjeszteni is, mint ahogy azt a ti Teremtő Fiútok is tette, amikor szellemét elküldte minden húsvér halandónak az Urantián. Minden Teremtő Fiú rendelkezik e szellemi vonzerővel a saját területén; ő személyesen tudatában van a területén szolgáló minden alászálló Istenfiú minden cselekedetének és érzelmének. Ez egyfajta isteni tükröződése, helyi világegyetemi megkettőződése az Örökkévaló Fiú azon abszolút szellemi vonzerejének, mely képessé teszi őt arra, hogy kapcsolatot alakítson ki és tartson fenn az ő összes paradicsomi Fiával, bárhol legyenek is a világegyetemek teljes mindenségében.

20:1.14 (224.4) A paradicsomi Teremtő Fiak nemcsak Fiakként szolgálnak az alászállási segédkezési szolgálatuk és megtestesülésük során, hanem az alászállási létpályájuk teljesítését követően mindegyikük világegyetemi Atyaként működik a saját teremtésrészében, míg a többi Istenfiú folytatja azon megtestesülési és szellemi felemelési tevékenységet, melynek célja, hogy egyenként megnyerje a bolygókat az Egyetemes Atya szeretetteljes uralma önkéntes elismerésének, mely abban teljesedik ki, hogy a teremtmény a paradicsomi Atya akaratának teljesítésére törekszik és a bolygó hűséggel viseltetik a Teremtő Fia világegyetemi fennhatósága iránt.

20:1.15 (224.5) Egy hétszeres Teremtő Fiúban a Teremtő és a teremtmény megértő, rokonszenves és irgalmas közösségben keveredik össze örökre. A teljes Mihály-rend, a Teremtő Fiak rendje olyannyira különleges, hogy a természetük és tevékenységük ismertetésére e sorozat következő írását szántuk, míg e beszámoló főként a másik két paradicsomi fiúi besorolású renddel foglalkozik: az Ítélkező Fiak és a Háromsági Tanító Fiak rendjével.

2. Az Ítélkező Fiak

20:2.1 (224.6) Minden alkalommal, amikor egy eredeti, abszolút gondolat formálódik az Örökkévaló Fiúban s az egyesül a Végtelen Szellem által megformált szeretetteljes szolgálat új, isteni eszményképével, akkor egy új, eredeti Istenfiú, egy paradicsomi Ítélkező Fiú jön létre. E Fiak alkotják az avonalok rendjét, mely különbözik a mihályok, azaz a Teremtő Fiak rendjétől. Bár ők személyi értelemben nem teremtők, azért minden tevékenységükben szorosan együttműködnek a mihályokkal. Az avonalok a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői — minden faj, minden világ számára, és minden világegyetemben.

20:2.2 (225.1) Több okunk is van azt hinni, hogy az Ítélkező Fiak teljes száma a nagy világegyetemben mintegy egymilliárd. Ők maguk szervezik a működésüket, és a tevékenységüket a belőlük álló legfelsőbb tanács irányítja a Paradicsomon, mely tanács a szolgálatból visszavonult, tapasztalt avonalokból áll, mégpedig az összes világegyetemből. De amikor valamely helyi világegyetemben töltenek be feladatot, ott szolgálnak, akkor az adott területet irányító Teremtő Fiú alá tartoznak.

20:2.3 (225.2) Az avonalok a helyi világegyetemek egyes bolygói számára szolgálatot és alászállást végző paradicsomi Fiak. És mivel minden egyes Avonal Fiúnak egyedi személyisége van, mivel nincs két hasonló közöttük, ezért a munkájuk is sajátosan egyedi azon a tartózkodási helyen, ahol gyakran halandói húsvér testben testesülnek meg, néha pedig földi anyától születnek az evolúciós világokon.

20:2.4 (225.3) A felsőbb igazgatási szinteken végzett szolgálatukon felül az avonalok hármas szerepkörben működnek a lakott világokon:

20:2.5 (225.4) 1. Ítélői feladatok. A bolygói megítéltetések lezárásakor is tevékenykednek. Ilyenkor e küldetések sokaságát — százait — hajtják végre az egyes bolygókon, és számtalanszor jelennek meg ugyanazon vagy éppen más világokon a megítéltetés kivitelezőiként, az alvó továbbélők szabadítóiként.

20:2.6 (225.5) 2. Ítélőhatósági küldetések. Az effajta látogatásra a bolygókon rendszerint az alászálló Fiú érkezését megelőzően kerül sor. Ilyen esetben az Avonal a bolygó kifejlett egyedeként jelenik meg a halandó testben való megszületéssel nem járó megtestesülési eljárást alkalmazva. Ezen első és szokványos ítélőhatósági látogatást követően az avonalok ítélőhatósági minőségben ugyanazon a bolygón több alkalommal is szolgálhatnak az alászálló Fiú megérkezése előtt és után egyaránt. Az ilyen ítélőhatósági küldetéseken az Avonal megjelenhet akár anyagi és látható alakban is, azonban egyik küldetésre sem védtelen csecsemőként születik meg a világra.

20:2.7 (225.6) 3. Alászállási küldetések. Az Avonal Fiak mindegyike legalább egyszer alászáll valamely evolúciós világon valamely halandó fajhoz. Számos ítélői látogatásra és több ítélőhatósági küldetésre is sor kerülhet egy adott bolygón, azonban egy bolygón csupán egyetlen alászálló Fiú jelenhet meg. Az alászálló avonalokat asszony szüli, miként így történt ez a nebadoni Mihály megtestesülése esetében is az Urantián.

20:2.8 (225.7) Nincs megszabva, hogy az Avonal Fiak hány alkalommal szolgálhatnak ítélőhatósági és alászállási küldetésen, azonban amint hetedszer teljesítettek ilyen küldetést, akkortól már előnyt élveznek azokkal szemben, akik kevesebbet teljesítettek. Az ilyen, többszörös alászállást teljesített Fiakat kinevezik valamely Teremtő Fiú felsőbb személyes tanácsába, s így a világegyetemi ügyek igazgatásának részeseivé válnak.

20:2.9 (225.8) Az Ítélkező Fiakat a lakott világok számára és e lakott világokon végzett minden munkájukban a helyi világegyetemi teremtmények két rendje segíti, a melkizedekek és a főangyalok, míg az alászállási küldetésekre a Ragyogó Estcsillagok is elkísérik őket, akik szintén a helyi teremtésrészekből származnak. A másodlagos paradicsomi Fiakat, az avonalokat minden, a bolygókon folytatott tevékenységükben támogatja valamely elsődleges paradicsomi Fiúnak, a szolgálati helyüket jelentő helyi világegyetem Teremtő Fiának a teljes hatalma és hatásköre. A lakott szférákon végzett minden munkájuk tulajdonképpen éppoly hatékony és elfogadható, mintha az egy Teremtő Fiúnak az ilyen, halandók által lakott világokon teljesített szolgálata lett volna.

3. Ítélői feladatok

20:3.1 (226.1) Az avonalokat azért nevezik Ítélkező Fiaknak, mert ők a teremtésrészek felsőbb bírói tisztviselői, az idő világai rendszeres megítéltetésének bírái. Ők felügyelik az alvó továbbélők ébredését, ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett, lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot, végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket, új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban, és visszatérnek a helyi világegyetemük központjára a küldetésük teljesítését követően.

20:3.2 (226.2) Valamely korszak beteljesüléséről való döntés alkalmával az avonalok irányt szabnak az evolúciós fajok végső rendeltetésének, és bár dönthetnek a személyes teremtmények azonosságának megszüntetéséről, mégsem ők azok, akik ezen ítéletet végrehajtják. Az ilyen természetű ítéleteket csakis a felsőbb-világegyetemi hatóságok hajthatják végre.

20:3.3 (226.3) Egy paradicsomi Avonal eljövetele valamely evolúciós világra abból a célból, hogy egy megítéltetési időszakot lezárjon és egy új fejlődési szakaszt megnyisson a bolygó életében, nem szükségképpen ítélőhatósági küldetés vagy alászállási küldetés. Az ítélőhatósági küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések; ami azt jelenti, hogy az avonalok ilyenkor — szó szerint — anyagi alakban szolgálnak a bolygón. Egyéb látogatásaik „szakmai” jellegűek, és e minőségben az Avonal nem testesül meg a bolygón végzendő szolgálathoz. Ha valamely Ítélkező Fiú kizárólag a végítéletben közreműködő bíraként jön el, akkor az ott élő anyagi teremtmények számára láthatatlan szellemi lényként érkezik a bolygóra. Az ilyen szakmai jellegű látogatásokra a lakott világ hosszú történelme során több alkalommal is sor kerül.

20:3.4 (226.4) Az Avonal Fiak az ítélőhatósági és az alászállási tapasztalatokat megelőzően is működhetnek valamely bolygó bírájaként. E küldetéseken azonban a megtestesült Fiú ítéli meg a bolygó lezáruló korszakát; hasonlóképpen cselekszik a Teremtő Fiú, amikor az alászállási küldetésének részeként halandói húsvér testhez hasonló alakban testesül meg. Amikor egy paradicsomi Fiú megjelenik valamely evolúciós világon és az ott élőkhöz hasonlóvá lesz, akkor az ő jelenléte zárja le az adott világ megítéltetési időszakát és hozza el magát a megítéltetést is.

4. Ítélőhatósági küldetések

20:4.1 (226.5) Az alászálló Fiú megjelenését megelőzően ítélőhatósági küldetés keretében a lakott világra rendszerint ellátogat egy paradicsomi Avonal. Ha ez az ő első ítélőhatósági útja, akkor az Avonal mindig anyagi lényként testesül meg. A küldetése tárgyát képező bolygón a halandó fajok kifejlett férfi egyedeként jelenik meg, mely az adott korszak és nemzedék halandó teremtményei számára teljes mértékben látható és fizikai kapcsolatot is létesíthetnek vele. Az ítélőhatósági megtestesülés időtartama alatt az Avonal Fiú teljes és töretlen kapcsolatban áll a helyi és a világegyetemi szellemi erőkkel.

20:4.2 (226.6) Egy bolygó több ítélőhatósági látogatásban részesülhet az alászálló Fiú megérkezését megelőzően vagy azt követően. Megítéltetési feladatot végzői tisztségben ugyanaz vagy más Avonal többször is megjelenhet a világon, de az ilyen ítélkezési szakmai jellegű küldetések nem alászállási és nem is ítélőhatósági célúak, és az avonalok ilyenkor sohasem testesülnek meg. Még ha a bolygó többször is részesül abban az áldásban, hogy ott többször kerül sor ítélőhatósági küldetésre, az avonalok nem mindig esnek át halandói megtestesülésen; és amikor a halandói húsvér testhez hasonló alakban szolgálnak, akkor is mindig az adott világ felnőtt egyedeként jelennek meg; nem asszonytól születnek.

20:4.3 (227.1) Amikor a paradicsomi Fiak alászállási vagy ítélőhatósági küldetésen vesznek részt, akkor tapasztalt Igazító van velük, és minden egyes megtestesüléskor más és más Igazítóval kerülnek kapcsolatba. A megtestesült Istenfiak elméjébe költöző Igazító sohasem remélheti, hogy személyiségre tehet szert az adott emberi-isteni lénnyel való eggyé kapcsolódás révén, azonban gyakran megszemélyesülnek az Egyetemes Atya rendelése szerint. Ilyen Igazítók alkotják a legfelsőbb diviningtoni tanácsot, mely a Titkos Nevelők igazgatásának, azonosításának és a lakott teremtésrészekre való elküldésének irányítását végzi. Szintén ők fogadják és minősítik a földi szálláshelyük halandói feloszlását követően az „Atya kebelére” visszatérő Igazítókat. Így a világok megítélőinek hű Igazítói a rendjük magas rangú vezetőivé válnak.

20:4.4 (227.2) Az Urantián sohasem került sor Avonal Fiú ítélőhatósági küldetésen való megjelenésére. Ha az Urantia a lakott világokra érvényes általános terv szerint fejlődött volna, akkor egy ítélőhatósági küldetésben is részesült volna valamikor az ádámi korszak és Krisztus Mihály alászállása között. Azonban a paradicsomi Fiak szokványos küldetési rendjét a bolygótokon teljesen megváltoztatta a Teremtő Fiútok megjelenése az ő végső megtestesülési küldetésén, melyre ezerkilencszáz évvel ezelőtt került sor.

20:4.5 (227.3) Egyszer talán majd ellátogat egy Avonal az Urantiára valamely ítélőhatósági küldetéshez való megtestesülés céljával, de a paradicsomi Fiak jövőbeli megjelenését illetően még „az angyalok a mennyben sem ismerik e látogatások idejét és módját”, mert azok a világok, amelyekre egy Mihály alászállt, valójában e Tökéletes Fiú egyéni és személyes felügyelete alá tartoznak, és mint ilyenek, teljes mértékben az ő terveinek megfelelően és irányítása szerint működnek. A ti világotok esetében a helyzetet tovább bonyolítja Mihály azon ígérete, hogy visszatér. A nebadoni Mihály urantiai ottlétével kapcsolatos félreértésektől függetlenül egy dolog bizonyosan hiteles — valóban megígérte, hogy visszajön a világotokra. Mindezt figyelembe véve idővel talán majd megismerjük a paradicsomi Istenfiak urantiai látogatásainak jövőbeli rendjét.

5. A paradicsomi Fiak alászállása

20:5.1 (227.4) Az Örökkévaló Fiú az Isten örökkévaló Szava. Az Örökkévaló Fiú az ő örökkévaló Atyja „első” abszolút és végtelen gondolatának tökéletes kifejeződése. Amikor ezen Eredeti Fiú egyik személyes másolata vagy isteni kiterjesztése halandói megtestesülési alászállási küldetésbe kezd, akkor szó szerint igazzá válik az, hogy az isteni „Szó húsvér testté lesz” és hogy a Szó ekkor az állati eredetű, alacsonyrendű lények között lakozik.

20:5.2 (227.5) Az Urantián széles körben elterjedt hiedelem, hogy a Fiú alászállásának célja valamiképpen befolyásolni az Egyetemes Atya magatartását. De az ismereteitek alapján sejtenetek kell, hogy ez bizony nem így van. Az Avonal és a Mihály Fiak alászállásai szükséges részét képezik annak a tapasztalási folyamatnak, melynek célja, hogy e Fiak az idő és tér népeinek és bolygóinak megbízható és rokonszenves bíráivá és uraivá váljanak. A hétszeres alászállás minden paradicsomi Teremtő Fiú legfőbb célja. Minden Ítélkező Fiút ugyanezen szolgálatkészség vezérel, mely olyannyira jellemzi az elsődleges Teremtő Fiakat és a Paradicsom Örökkévaló Fiát.

20:5.3 (227.6) Valamely paradicsomi fiúi rendnek el kell jönnie minden egyes, halandó lakta világra annak érdekében, hogy a Gondolatigazítók számára lehetővé váljon, hogy azon a szférán minden egészséges emberi lény elméjébe beköltözhessenek, mert az Igazítók nem jönnek el minden őszinte emberi lényhez mindaddig, amíg az Igazság Szelleme ki nem áradt minden húsvér lényhez; és az Igazság Szellemének elküldése attól függ, hogy visszatért-e a világegyetemi központba az a paradicsomi Fiú, aki sikeresen teljesítette a halandói alászállási küldetését valamely fejlődő világon.

20:5.4 (228.1) Egy lakott bolygó hosszú történelme alatt számos megítéltetésre és egynél több ítélőhatósági küldetésre kerül sor, azonban rendszerint csak egyszer fog alászálló Fiú a bolygón szolgálni. Csak arra van szükség, hogy minden egyes lakott világ esetében legyen egy alászálló Fiú, aki azért jön el, hogy ott a születéstől a halálig a teljes halandói létet megélje. A szellemi besorolástól függetlenül előbb vagy utóbb minden halandó lakta világ sorsa úgy hozza, hogy a bolygó egy alászállási küldetésen lévő Ítélkező Fiúnak fog otthont adni, kivéve egyetlen bolygót minden egyes helyi világegyetemben, melyet a Teremtő Fiú a halandói alászállásához választ.

20:5.5 (228.2) Most, hogy már többet tudtok az alászálló Fiakról, megérthetitek, hogy miért irányul oly nagy érdeklődés az Urantiára a Nebadon történelmét illetően. A ti kicsi és jelentéktelen bolygótoknak egyszerűen csak azért van helyi világegyetemi jelentősége, mert ez a názáreti Jézus halandói szülővilága. Ez volt a helyszíne a Teremtő Fiútok végső és győzedelmes alászállásának, az a küzdőtér, ahol Mihály elnyerte a Nebadon világegyetem feletti legfőbb, személyes fennhatóságot.

20:5.6 (228.3) A Teremtő Fiú, különösen a halandói alászállásának teljesítését követően, a helyi világegyetemének központján sok időt tölt azzal, hogy a Fiú-társakból, vagyis az Ítélkező Fiakból és másokból álló testületnek tanácsokat és utasításokat ad. Ezen Ítélkező Fiak szeretettel és odaadással, nemes irgalommal és tiszteletteljes előzékenységgel fordulnak a tér világai felé. Ezek a bolygói szolgálatok semmivel sem alacsonyabb rendűek a mihályok halandói alászállásánál. Igaz, hogy a Teremtő Fiútok a teremtményi tapasztalás végső kalandjának helyszínéül szokatlanul szerencsétlen eseményeken keresztülment bolygót választott. De egyetlen bolygó sem kerülhet olyan körülmények közé, hogy a Teremtő Fiú alászállása váljon szükségessé a bolygó szellemi jóvá igazolásához. Az alászálló csoportba tartozók bármelyike éppúgy elégséges, mert az Ítélkező Fiak a helyi világegyetem világain végzett minden tevékenységükben éppoly istenien hatékonyak és éppoly bölcsek, mint amilyen a paradicsomi testvérük, a Teremtő Fiú lett volna.

20:5.7 (228.4) Bár a teljes kudarc lehetősége benne van a paradicsomi Fiak alászállási megtestesülésében, én mégsem láttam egyetlen feljegyzést sem akár Ítélkező, akár Teremtő Fiú hibázásáról vagy vétségéről az alászállási küldetések kapcsán. Mindkettő eredete oly közel áll az abszolút tökéleteshez, hogy nem tudnak hibázni. Ténylegesen vállalják a kockázatot, ténylegesen hasonlatossá válnak a húsvér testben élő halandókhoz és ezáltal szerzik meg az egyedi teremtményi tapasztalást, azonban az én megfigyeléseim szerint mindig sikerrel járnak. Sohasem tévesztik szem elől az alászállási küldetésük célját. Az alászállási küldetésük és a bolygókon teljesített szolgálatuk története Nebadon-szerte a helyi világegyetemetek történelmének a legnemesebb és leglenyűgözőbb fejezetét jelenti.

6. A halandó-alászállási létpályák

20:6.1 (228.5) Egyetemes rejtély az a módszer, melynek révén a paradicsomi Fiú az alászálló Fiúként való halandói megtestesülésére felkészül, vagyis arra, hogy az alászállása tárgyát képező bolygón anyától szülessen; és e szonaringtoni eljárás megismerésére irányuló bármiféle igyekezet bizonyosan sikertelen lesz. Lélekben fogadjátok el a názáreti Jézus halandó életének nemes tudatát, de ne töprengjetek fölöslegesen azon, hogy a nebadoni Mihály rejtélyes megtestesülése miként mehetett végbe. Örvendezzünk együtt abban a tudásban és bizonyosságban, hogy ilyesmi megtörténhet az isteni természettel és ne pazaroljunk időt hasztalan okoskodásokra azzal kapcsolatosan, hogy az isteni bölcsesség miféle eljárást alkalmaz ilyen jelenségek előidézéséhez.

20:6.2 (229.1) A halandói-alászállási küldetésen a paradicsomi Fiút mindig asszony szüli és mindig fiúgyermekként nő fel az adott világon, miként így volt ez Jézus esetében is az Urantián. E legfelsőbb szintű szolgálatot teljesítő Fiak a csecsemőkortól a fiatalkoron keresztül a felnőtt korig éppen úgy jutnak el, mint egy emberi lény. Minden tekintetben olyanná válnak, mint annak a fajnak a halandói, melyhez megszülettek. Kérelmeket küldenek az Atyához, mint ahogyan azok a gyermekek, akik ott élnek, ahol ő szolgál. Anyagi szempontból ezen emberi-isteni Fiak egy dologtól eltekintve hétköznapi életet élnek: nem nemzenek utódot a tartózkodási helyük világán; ez az egyetemes tilalom a paradicsomi alászálló Fiak minden rendjére vonatkozik.

20:6.3 (229.2) Miként Jézus az ács fiaként dolgozott a világotokon, úgy a paradicsomi Fiak is különféle minőségekben tevékenykednek az alászállásuk tárgyát képező bolygókon. Aligha tudnátok olyan foglalkozást említeni, melyet valamely paradicsomi Fiú ne űzött volna az idő evolúciós világainak valamelyikén teljesített alászállása alatt.

20:6.4 (229.3) Amint az alászálló Fiú megszerezte a halandói lét megélésének tapasztalatát, amint tökéletesítette a benne lakozó Igazítóhoz való igazodást, akkor kezdődik meg a bolygói küldetésének az a része, melynek célja a húsvér testvérei elméinek megvilágosítása és az ő lelkesítésük. Tanítókként e Fiak kizárólag a tartózkodási helyük világán élő halandó fajok szellemi felvilágosításának szentelik magukat.

20:6.5 (229.4) A mihályok és az avonalok halandó-alászállási létpályája sok szempontból azonos ugyan, de mégsem mindenben: Egy Ítélkező Fiú sohasem hirdeti, hogy „aki látta a Fiút, az látta az Atyát”, mint ahogy ezt tette a Teremtő Fiútok húsvér testben az Urantián. Az alászállt Avonal azt hirdeti, hogy „aki látott engem, az látta az Isten Örökkévaló Fiát”. Az Ítélkező Fiak nem az Egyetemes Atya közvetlen leszármazottai, és nem is az Atya akaratából testesülnek meg; ők mindig a paradicsomi Örökkévaló Fiú akarata szerint szállnak alá mint paradicsomi Fiak.

20:6.6 (229.5) A halál kapuin átlépő alászálló Fiak, legyenek azok Teremtő vagy Ítélkező Fiak, a harmadik napon újra megjelennek. De ne gondoljátok, hogy mindig olyan megrendítően szomorú véggel szembesülnek, mint az a Teremtő Fiú, aki ezerkilencszáz évvel ezelőtt a világotokon tartózkodott. A názáreti Jézus által átélt különleges és szokatlanul kegyetlen tapasztalás az oka annak, hogy az Urantiát helyi viszonylatban úgy emlegetik, mint „a kereszt világát”. Az Istenfiakkal való ilyen embertelen bánásmódra nincs szükség, és a bolygók nagy többsége körültekintőbben bánik velük, megengedi, hogy halandói létpályájukat befussák, lezárják a korszakot, megítéljék az alvó továbbélőket és megnyissák az új megítéltetési időszakot, anélkül, hogy erőszakos halált kellene halniuk. Egy alászálló Fiúnak szembe kell néznie a halállal, teljes egészében át kell élnie a világok halandóinak tényleges tapasztalását, azonban az isteni terv nem követeli meg, hogy a halála erőszakos vagy rendkívüli legyen.

20:6.7 (229.6) Ha az alászálló Fiak nem erőszakos halállal halnak, akkor önként mondanak le az életükről és mennek át a halál kapuin, és nem azért, hogy eleget tegyenek a „könyörtelen igazságosság” vagy „isteni harag” követelményének, hanem azért, hogy teljesítsék az alászállást, „hogy kiigyák a keserűjét” annak a megtestesülési létpályának és mindazon személyes tapasztalásnak, ami azt a teremtményi létet alkotja, mely létet a halandói létezés világain a teremtmények élnek. Az alászállás bolygói és világegyetemi szükségszerűség, és a testi halál nem más, mint az alászállási küldetés szükséges része.

20:6.8 (230.1) A halandói megtestesülés befejeződését követően a szolgáló Avonal a Paradicsomra indul, elfogadja őt az Egyetemes Atya, majd visszatér a neki kijelölt helyi világegyetembe, és a Teremtő Fiú is elismeri őt. Ezután az alászálló Avonal és a Teremtő Fiú elküldi közös Igazság Szellemüket azért, hogy az alászállási világon élő halandó fajok szívében működjön. A teljes hatáskör megszerzését megelőzően ez a helyi világegyetemben a két Fiú együttes szelleme, melyet az Alkotó Szellem tesz elérhetővé. Ez némileg különbözik az Igazság Szellemétől, mely azt a helyi világegyetemi korszakot jellemzi, amely Mihály hetedik alászállása után kezdődik.

20:6.9 (230.2) A Teremtő Fiú végső alászállásának teljesítését követően az Igazság Szelleme, melyet megelőzőleg elküldtek az összes Avonal-alászállási világra az adott helyi világegyetemben, természetében megváltozik, egyre inkább szó szerint az önálló Mihály szellemévé válik. E jelenség azzal egyidejűleg megy végbe, hogy az Igazság Szellemét felszabadítják a Mihály halandói alászállásának bolygóján való szolgálatra. Ezt követően minden egyes világ, mely ítélőhatósági alászállás megtiszteltetésében részesült, ugyanazon szellemi Vigasztalót kapja meg a hétszeres Teremtő Fiútól és a vele együttműködő Ítélkező Fiútól, amelyet akkor kapott volna, ha a helyi világegyetemi Egyeduralkodó személyesen testesült volna meg úgy, mint a bolygó alászálló Fia.

7. A Háromsági Tanító Fiak

20:7.1 (230.3) E meglehetősen személyes és felsőbb szellemi paradicsomi Fiakat a paradicsomi Háromság hozza létre. A Havonán úgy ismerik őket, mint a daynalok rendjét. Az Orvontonban Háromsági Tanító Fiakként jegyzik őket, s ezzel az elnevezéssel az eredetükre utalnak. A Szalvingtonon néha úgy jelölik őket, mint a paradicsomi Szellemi Fiak.

20:7.2 (230.4) A Tanító Fiak száma folyamatosan növekszik. A legutóbbi világegyetemi összeírásról szóló híradás szerint a központi világegyetemben és a felsőbb-világegyetemekben működő Háromsági Fiak száma valamelyest meghaladta a huszonegymilliárdot, és ez nem tartalmazza a paradicsomi tartalékokat, melybe a létező Háromsági Tanító Fiaknak a több mint egyharmada tartozik.

20:7.3 (230.5) A daynalok fiúi rendje nem szerves része a helyi világegyetemi vagy a felsőbb-világegyetemi igazgatásnak. E rend tagjai nem teremtők és nem megmentők, nem bírák és nem vezetők. Nem annyira a világegyetemi igazgatásban, mint inkább az erkölcsi megvilágosodás és a szellemi fejlődés előmozdításában van szerepük. Ők a világegyetemi oktatók, feladatuk pedig az összes teremtésrész szellemi eszméltetése és erkölcsi útbaigazítása. Segédkezésük közelebbi kapcsolatba hozható a Végtelen Szellemével, és szoros kapcsolatban van a teremtménylények paradicsomi felemelkedésével.

20:7.4 (230.6) A Háromság Fiai a három paradicsomi Istenség együttes természetével rendelkeznek, azonban a Havonában láthatólag jobban tükrözik az Egyetemes Atya természetét. A felsőbb-világegyetemekben láthatólag az Örökkévaló Fiú természetét mutatják, míg a helyi teremtésrészekben úgy tűnik, hogy a Végtelen Szellem jellemét nyilvánítják ki. Minden világegyetemben ők jelentik a megtestesült szolgálatot és a bölcs megfontolást.

20:7.5 (230.7) Ellentétben a paradicsomi testvéreikkel, a mihályokkal és az avonalokkal, a Háromsági Tanító Fiak nem kapnak előzetes felkészítést a központi világegyetemben. Közvetlenül a felsőbb-világegyetemi központokra küldik ki őket és onnan rendelik őket szolgálatra valamelyik helyi világegyetembe. Ezen evolúciós teremtésrészek számára végzett segédkezésük alatt a Teremtő Fiúnak és az ő Ítélkező Fiú társainak az együttes szellemi befolyását veszik igénybe, mert a daynalok magukban és maguktól nem rendelkeznek szellemi vonzerővel.

8. A daynalok helyi világegyetemi segédkezése

20:8.1 (231.1) A paradicsomi Szellemi Fiak különleges háromsági-származású lények, és ők az egyetlen Háromság-teremtmények, akik igen nagy mértékben társulnak a kettős eredetű világegyetemek igazgatásában. Lelkesülten végzik az oktatási szolgálatot a halandó teremtmények és az alacsonyabb rendű szellemlények számára. A helyi csillagrendszerekben kezdik meg a munkájukat és a megszerzett tapasztalataik alapján és az előrelépésüknek megfelelően haladnak egyre beljebb a csillagvilági szolgálaton keresztül a helyi teremtésrészekben végzendő, legfelsőbb szintű munkáig. Minősítési eljárást követően szellemi nagykövetként képviselhetik a szolgálatuk tárgyát képező helyi világegyetemet.

20:8.2 (231.2) Én nem tudom a Tanító Fiak pontos számát a Nebadonban; sok ezernyi van belőlük. A Melkizedek tanodák tanszékvezetői közül sok e rendbe tartozik, míg a szokásos rend szerint alapított Szalvingtoni Egyetem vegyes oktatói karába százezernél is több ilyen Fiú tartozik. Nagy számban állomásoznak a különféle morontia-felkészülési világokon, azonban nem kizárólag a halandó teremtmények szellemi és értelmi fejlesztésének szentelik magukat; ugyanúgy foglalkoznak a szeráfi lények és a helyi teremtésrészek egyéb honosainak oktatásával is. Számos segédjük a teremtményi-háromságot elért lények rangjáról emelkedett fel.

20:8.3 (231.3) A Tanító Fiak alkotják azt a tantestületet, amely az összes megelőző világegyetemi szolgálati szakaszban az előőrsök feladataitól a csillagászat-hallgatók feladataiig minden vizsgát intéz és minden minősítést és igazolást elvégez. Hosszú felkészítést tartanak, mely a bolygói továbbképzésektől a Szalvingtonon található Bölcsesség-egyetemig terjed. Az igyekezetet és az előrehaladást mindenki esetében elismerik, legyen szó akár felemelkedő halandóról vagy törekvő kerubról, aki a bölcsesség és igazság terén e vállalkozásokat teljesíti.

20:8.4 (231.4) Minden világegyetemben az összes Istenfi hálás ezen örökké hű és egyetemesen hatékony Háromsági Tanító Fiaknak. Ők az összes szellemszemélyiség kiváló tanítói, még maguknak az Istenfiaknak is kipróbált és igaz tanárai. De a Tanító Fiak végtelen részletességű feladatairól és foglalatosságairól aligha tudok nektek beszámolni. A Daynal Fiak széles tevékenységi körét jobban meg fogjátok érteni az Urantián, amikor előreléptek az értelem terén és miután a bolygótok szellemi elszigeteltsége véget ér.

9. A daynalok szolgálata a bolygókon

20:9.1 (231.5) Amint valamely evolúciós világon az események sorának alakulása folytán nyilvánvalóvá válik, hogy elérkezett az ideje egy szellemi korszak kezdetének, akkor a Háromsági Tanító Fiak mindig önként jelentkeznek e szolgálatra. Ti azért nem ismeritek e fiúi rendet, mert az Urantia még sohasem élt át ilyen szellemi korszakot, a mindenségrendi megvilágosodás ezredévét. De a Tanító Fiak már most is ellátogatnak a világotokra abból a célból, hogy a szférátokon való későbbi ott tartózkodásuk terveit kidolgozzák. Akkor várható a megjelenésük az Urantián, miután a bolygó lakói többé-kevésbé megszabadultak az állatiság béklyójától és az anyagelvűség korlátaitól.

20:9.2 (231.6) A Háromsági Tanító Fiaknak nincs szerepük a bolygói megítéltetés lezárásában. Ők nem ítélnek a holtakon és nem viszik át az élőket, azonban minden egyes bolygói küldetésükre elkíséri őket egy Ítélkező Fiú, aki e szolgálatokat elvégzi. A Tanító Fiak teljes mértékben érdekeltek az új szellemi korszak megindításában, a szellemi valóságok korának az adott evolúciós bolygón való megkezdésében. Tényleges szellemi ellendarabját képezik az anyagi tudásnak és az ideigvaló bölcsességnek.

20:9.3 (232.1) A Tanító Fiak a látogatásuk tárgyát képező bolygó idejében mérve ezer évig vannak jelen az adott helyen. A bolygó ezeréves kormányzási időszakában egy Tanító Fiú elnököl és hetven rendbéli társa van a segítségére. A daynalok nem testesülnek meg és más formában sem lényegülnek anyagivá azért, hogy a halandó lények láthassák őket; ennélfogva a meglátogatott bolygóval a kapcsolatot a Ragyogó Estcsillagok tevékenységén keresztül tartják, azon helyi világegyetemi személyiségeken keresztül, akik a Háromsági Tanító Fiakkal társultak.

20:9.4 (232.2) A daynalok számos alkalommal visszatérhetnek valamely lakott világra és a végső küldetésüket követően a bolygót beiktatják a fény és élet szférájának szintjét elértek közé, mely nem más, mint a halandók lakta világok evolúciós célja a jelen világegyetemi korszakban. A Halandói Végleges Testület igencsak érdekelt a fény és élet besorolást elért szférák ügyeiben, és a bolygókon végzett tevékenységeik összefüggésbe hozhatók a Tanító Fiak tevékenységeivel. És valóban, a Daynal fiúi besorolásúak teljes rendje közvetlen kapcsolatba hozható a véglegességet elért lények által az idő és tér evolúciós teremtésrészeiben folytatott tevékenységek minden szakaszával.

20:9.5 (232.3) A Háromsági Tanító Fiak láthatólag olyan nagy mértékben azonosulnak a halandói fejlődés azon rendjével, melynek iránya az evolúciós felemelkedés korai szakaszain vezet keresztül, hogy gyakran arra a következtetésre jutunk, hogy a jövő világegyetemeinek ismeretlen létpályáján esetleg a véglegességet elért lényekkel fognak társulni. Megfigyeltük, hogy a felsőbb-világegyetemi intézők részben háromsági-származású személyiségek, részben pedig Háromságba foglalt felemelkedő evolúciós teremtmények. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Tanító Fiak és a véglegességet elért lények most szerzik meg azon időbeli-társulási tapasztalatokat, melyek az előzetes felkészülést jelenthetik az ismeretlen jövőbeli rendeltetési céljuk elérése érdekében szükséges szoros együttműködéshez. Az Uverszán mi úgy hisszük, hogy amint a felsőbb-világegyetemek végül megkapják a fény és élet rendű besorolást, akkor e paradicsomi Tanító Fiak, akik oly alaposan megismerték az evolúciós világok nehézségeit és oly sokáig együtt haladtak az evolúciós halandókkal az ő létpályájukon, valószínűleg örök társulást fognak kialakítani a Végleges Paradicsomi Testületével.

10. A paradicsomi Fiak egyesített segédkezése

20:10.1 (232.4) Az összes paradicsomi Istenfiú eredetében és természetében isteni. Az egyes paradicsomi Fiak által az egyes bolygók számára végzett munka éppen olyan, mintha a szolgáló Fiú az Isten első és egyetlen Fia lenne.

20:10.2 (232.5) A paradicsomi Fiak az Istenség három személye cselekvő természetének isteni megjelenését jelentik az idő és tér területei számára. A Teremtő, az Ítélkező és a Tanító Fiak az örökkévaló Istenségek ajándékai az ember gyermekeinek és minden más, a felemelkedésre eredendő lehetőséggel rendelkező világegyetemi teremtménynek. Ezen Istenfiak isteni segédkezőkként szüntelenül annak a munkának szentelik magukat, hogy segítsék az idő teremtményeit az örökkévalóság magas szellemi céljának elérésében.

20:10.3 (232.6) A Teremtő Fiakban az Egyetemes Atya szeretete keveredik az Örökkévaló Fiú kegyelmével és az a helyi világegyetemek számára a mihályok teremtő hatalmában, szeretetteljes szolgálatában és megértő fennhatóságában jelenik meg. Az Ítélkező Fiakban az Örökkévaló Fiú kegyelme a Végtelen Szellem segédkezésével egyesülve ezen ítélő, szolgáló és alászálló avonalok létpályájában nyilvánul meg az evolúciós területek számára. A Háromsági Tanító Fiakban a három paradicsomi Istenség szeretete, kegyelme és segédkezése hangolódik össze a legfelsőbb tér-idő értékszintekkel és a világegyetemek számára mint élő igazság, isteni jóság és igaz szellemi szépség jelenik meg.

20:10.4 (233.1) A helyi világegyetemekben e fiúi rendek együttműködnek abból a célból, hogy kinyilatkoztassák a paradicsomi Istenségeket a tér teremtményei számára: Mint a helyi világegyetem Atyja, a Teremtő Fiú az Egyetemes Atya végtelen jellemét mutatja. Mint a kegyelem alászálló Fiai, az avonalok a végtelenül könyörületes Örökkévaló Fiú páratlan természetét nyilatkoztatják ki. Mint a felemelkedő személyiségek igaz tanítói, a Háromsági Daynal Fiak a Végtelen Szellem tanító személyiségét mutatják meg. Az istenien tökéletes együttműködésükben a mihályok, az avonalok és a daynalok a Legfelsőbb Isten személyiségének és fennhatóságának megjelenéséhez és kinyilatkoztatásához járulnak hozzá a téridő világegyetemekben és azok számára. A háromsági tevékenységeik összhangjában e paradicsomi Istenfiak mindig az Istenség személyiségeinek előőrseként működnek, amikor követik az Első Nagy Forrás és Középpont isteniségének az örök Paradicsom-Szigettől az ismeretlen mélységű térbe való végtelen kiterjedését.

20:10.5 (233.2) [Közreadta egy uverszai Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia Könyv

21. írás

A paradicsomi Teremtő Fiak

21:0.1 (234.1) A TEREMTŐ Fiak az idő és tér helyi világegyetemeinek alkotói és urai. E világegyetemi teremtők és egyeduralkodók kettős eredetűek, bennük az Atya Isten és a Fiú Isten jelleme is megtestesül. De minden egyes Teremtő Fiú különbözik egymástól; mindegyikük természete egyedi, s ez a helyzet a személyiségükkel is; mindegyikük az eredetük tökéletes istenség-eszményképének „egyszülött Fia”.

21:0.2 (234.2) A helyi világegyetem szervezésének, fejlesztésének és tökéletesítésének óriási munkájában e magas rangú Fiak mindig élvezik az Egyetemes Atya éltető támogatását. A Teremtő Fiaknak a paradicsomi Atyához fűződő viszonya megható és páratlan. Nem vitás, hogy az Istenség-szülőknek az isteni leszármazottjuk iránti mély ragaszkodása a forrása annak a csodálatos és jó közelítéssel isteni szeretetnek, melyet még a halandó szülők is képesek gyermekeik iránt táplálni.

21:0.3 (234.3) Ezen elsődleges paradicsomi Fiak Mihályként személyesülnek meg. Amint elindulnak a Paradicsomról, hogy megtalálják világegyetemüket, onnantól fogva Teremtő Mihályoknak nevezik őket. Amint elnyerik a legfőbb hatáskört, akkor a nevük már Tökéletes Mihály. A világegyetemetek, a Nebadon urára néha úgy utalunk, mint Krisztus Mihályra. Mindig és örökké a „Mihály-rend” szerint uralkodnak, lévén, hogy a rendjük és természetük első Fiának ez az elnevezése.

21:0.4 (234.4) Az eredeti vagy elsőszülött Mihály sohasem élt át anyagi lényként való megtestesülést, azonban hétszer tapasztalt meg szellemi teremtményi felemelkedést a Havona hét körén, a külső körtől a központi teremtésrész legbelső köréig haladva. A Mihály-rend ismeri a nagy világegyetemet az egyik végétől a másikig; az idő és tér gyermekeinek egyike sem rendelkezik olyan alapvető tapasztalattal, melyben a mihályok ne vettek volna részt személyesen; ők valójában nemcsak az isteni természetben osztoznak, hanem a ti természetetekben is, vagyis minden természetben, a legfelsőbb szintűtől a legalsóbb szintűig.

21:0.5 (234.5) Az eredeti Mihály elnököl az elsődleges paradicsomi Fiak között a minden dolog középpontjában tartott tanácskozáson. Nem is olyan régen az Uverszán egy világegyetemi híradást rögzítettünk az örökkévaló Szigeten tartott különleges nagytanácskozásról, melyre ötvenezer Teremtő Fiú gyűlt össze az atyai jelenlétben és vitatta meg a világegyetemek mindensége egyesítésének és biztonságos egyensúlyba hozásának terén elért eredményeket. Ezen az eseményen a Mihály Egyeduralkodók egy válogatott csoportja, a hétszer alászállt Fiak vettek részt.

1. A Teremtő Fiak eredete és természete

21:1.1 (234.6) Amikor az abszolút szellemi fogalomalkotás teljessége az Örökkévaló Fiúban találkozik az abszolút személyiség-fogalom teljességével az Egyetemes Atyában, amikor az ilyen teremtő egyesülés véglegessé és teljessé válik, amikor a szellem ezen abszolút önazonossága és a személyiség-fogalom ezen végtelen egyedi volta bekövetkezik, akkor, éppen akkor és ott, anélkül, hogy a végtelen Istenségek bármely személyiségi vonása vagy előjoga csorbulna, pillanatszerűen létrejön egy teljes, új és eredeti Teremtő Fiú, annak a tökéletes eszményképnek és ama nagy gondolatnak az egyszülött Fia, melyek szövetsége létrehozza e hatalmas és tökéletes, új teremtő személyiséget.

21:1.2 (235.1) Mindegyik Teremtő Fiú az egyszülött és egyetlen nemzhető utóda azon eredeti gondolatok tökéletes egyesülésének, mely gondolatok a világegyetemek mindensége örökké létező Teremtői két végtelen és örökkévaló és tökéletes elméjének sajátjai. Egy másik ugyanolyan Fiú már sohasem lehet, mert minden egyes Teremtő Fiú korlátlan, befejezett és végleges kifejeződése és megtestesülése minden olyan isteni valóság minden lehetősége minden vonása minden szakaszának, mely a teljes örökkévalóságban megtalálható, kifejeződhet vagy kifejlődhet azon isteni teremtési képességekből, melyek abból a célból egyesültek, hogy e Mihály Fiút létrehozzák. Mindegyik Teremtő Fiú azon egyesített istenségképeknek az abszolútja, melyek az isteni eredetüket alkotják.

21:1.3 (235.2) E Teremtő Fiak isteni természete elvileg egyenlő mértékben származik a paradicsomi szüleik sajátosságaiból. Mindegyikük részesül az Egyetemes Atya isteni természetének és az Örökkévaló Fiú teremtői előjogainak teljességéből, de ha megfigyeljük a mihályi rendeltetések gyakorlati működését a világegyetemekben, akkor nyilvánvaló eltéréseket észlelhetünk. Némely Teremtő Fiú jobban hasonlít az Atya Istenre; mások inkább a Fiú Istenhez hasonlatosak. Például: A Nebadon világegyetem igazgatási irányzata azt sugallja, hogy annak Teremtő és uralkodó Fia olyan, akinek természete és jelleme inkább az Örökkévaló Anya Fiúéra hasonlít. Azt is ki kell mondanunk, hogy némely világegyetemet olyan paradicsomi mihályok irányítanak, akik láthatólag egyenlő mértékben hasonlítanak az Atya Istenre és a Fiú Istenre. Ezek a megfigyelések semmilyen értelemben nem bíráló észrevételek; mindez egyszerűen csak a tények rögzítése.

21:1.4 (235.3) Én nem tudom a létező Teremtő Fiak pontos számát, azonban több jó okom is van azt hinni, hogy több mint hétszázezren vannak. Tudjuk, hogy pontosan hétszázezer Nappalok Szövetsége van, és belőlük több nem képződik. Megfigyeltük azt is, hogy a jelen világegyetemi korszakra elrendelt terv azt jelzi, hogy egy Nappalok Szövetségének kell tartózkodnia minden egyes helyi világegyetemben, mint a Háromság tanácsadó követe. Azt is tudjuk, hogy a Teremtő Fiak folyamatosan növekvő száma már meghaladja a Nappalok Szövetségeinek állandó számát. De eddig még semmilyen tájékoztatást nem kaptunk arról, hogy mi fog történni a hétszázezernél több Mihállyal.

2. A helyi világegyetemek teremtői

21:2.1 (235.4) Az első rendbe tartozó paradicsomi Fiak a saját területüknek, az idő és tér helyi világegyetemeinek, a hét evolúciós felsőbb-világegyetem alapvető teremtési egységeinek tervezői, teremtői, építői és irányítói. A Teremtő Fiúnak megengedik, hogy a jövőbeli mindenségrendi tevékenységének térbeli helyszínét megválassza, de mielőtt még hozzáfoghatna a világegyeteme fizikai megszervezéséhez, hosszabb ideig tanulmányoznia kell a bátyjainak erőfeszítéseit azokban a különböző teremtésrészekben, melyek a majdani tevékenységének helyet adó felsőbb-világegyetemben találhatók. Mindezek előtt a Mihály Fiú már átélte a paradicsomi megfigyelésekkel és a Havona-felkészítéssel kapcsolatos hosszas és egyedi tapasztalást.

21:2.2 (235.5) Amikor egy Teremtő Fiú elindul a Paradicsomról a világegyetem-készítési kalandjára, hogy a saját maga által megszervezett helyi világegyetemnek a vezetőjévé — mondhatni az Istenévé — váljon, akkor, első alkalommal bensőséges kapcsolatba kerül és sok tekintetben függővé válik a Harmadik Forrástól és Középponttól. A Végtelen Szellem ugyan az Atyával és a Fiúval ott lakozik a minden dolog középpontjában, azonban rendeltetése, hogy az egyes Teremtő Fiak tényleges és hatékony segítőjeként működjön. Ennélfogva minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.

21:2.3 (236.1) Egy Mihály Fiú útnak indulása ebből az alkalomból mindörökre felszabadítja az ő teremtői előjogait a paradicsomi Forrásokból és Középpontokból, melyre így csak bizonyos, e Forrásokban és Középpontokban elő-létezési szinten eredendően meglévő korlátozások, valamint bizonyos egyéb előzetes erőterek és jelenlétek hatása érvényesül. A helyi világegyetemi Atya egyébként mindenható teremtői előjogainak korlátozásai közé tartoznak a következők:

21:2.4 (236.2) 1. Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja. Mielőtt bármilyen új formájú dolog, legyen az nagy vagy kicsi, teremtésére sor kerülne, mielőtt bármilyen új energia-anyag átalakítással megpróbálkozna, a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is.

21:2.5 (236.3) 2. A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését.

21:2.6 (236.4) 3. Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz.

21:2.7 (236.5) Az elmék fajtáit és mintáit a lény előteremtményi tényezői határozzák meg. Mihelyt ezek együtt vannak ahhoz, hogy (személyes vagy egyéb) teremtményt alkossanak, akkor az elme azon Harmadik Forrás és Középpont adományává lesz, mely az elme-segédkezés egyetemes forrása minden lény számára a paradicsomi Teremtők alatti szinteken.

21:2.8 (236.6) A szellemek formatervei és fajtái a megnyilatkozásuk szintjétől függenek. Végső soron a szellemi formatervet magának a Háromságnak vagy a háromsági személyiségeknek — az Atyának, a Fiúnak és a Szellemnek — az elő-háromsági szellemi adottságai határozzák meg.

21:2.9 (236.7) Amint egy ilyen tökéletes és isteni Fiú birtokba vette az általa választott világegyetem térbeli helyét; amint a világegyetem anyagi megjelenítésével és a tömegek egyensúlyba hozásával kapcsolatos kezdeti nehézségeket megoldotta; mihelyt a Végtelen Szellem Leányával, aki az ő kiegészítője, hatékony és együttműködésen alapuló munkakapcsolatot alakított ki — akkor fog hozzá e Világegyetemi Fiú és e Világegyetemi Szellem annak a kapcsolatnak a kiépítéséhez, melynek rendeltetése az, hogy létrehozza az ő helyi világegyetemi gyermekeiknek megszámlálhatatlan sokaságát. Ezen eseményhez kapcsolódóan a paradicsomi Végtelen Szellemnek az Alkotó Szellemben való összpontosulása jellegében megváltozik, felveszi a helyi világegyetemi Anyaszellem személyes jegyeit.

21:2.10 (236.8) Eltekintve attól, hogy az összes Teremtő Fiú isteni értelemben olyan, mint a paradicsomi szüleik, mégsem hasonlítanak teljesen egymásra; mindegyikük egyedi, eltérő, különleges és eredeti a természetében éppúgy, mint a személyiségében. És mivel ők a saját területük életterveinek tervezői és kivitelezői, ezért maga ez a különbözőség biztosítja, hogy a területeik is különbözni fognak mind olyan, Mihálytól származó élő létező formáját és szakaszát tekintve, mely az adott területen teremthető vagy később kifejlődhet. Ennélfogva a helyi világegyetemben honos teremtményi rendek meglehetősen eltérőek. E világegyetemek között nincs kettő, melyeket olyan kettős eredetű honos lények igazgatnának vagy laknának, melyek minden tekintetben egyformák. Egy felsőbb-világegyetemen belül a sajátosságaik fele meglehetősen hasonló, melyek az egységes Alkotó Szellemtől származnak; a másik fele változó, mely a különböző Teremtő Fiaktól származik. De ez a sokféleség nem jellemzi azokat a teremtményeket, melyek kizárólag az Alkotó Szellemből erednek, sem azokat a helyi világegyetembe áthelyezett lényeket, akik eredetileg a központi világegyetembe vagy a felsőbb-világegyetemekbe valók.

21:2.11 (237.1) Amikor egy Mihály Fiú távol van a világegyetemétől, akkor a világegyetemi kormányt az elsőszülött honos lény, a Fényes Hajnalcsillag, a helyi világegyetemi főigazgató vezeti. Ilyenkor a Nappalok Szövetségének tanácsai és javaslatai felbecsülhetetlen értékűek. E távollétek alatt a Teremtő Fiú képes felruházni az Anyaszellem társát azzal az ellenőrzési hatáskörrel, mely az ő, a lakott világokon és a halandó gyermekeinek szívében való szellemi jelenlétével kapcsolatos. A helyi világegyetem Anyaszelleme mindig a székhelyen tartózkodik, s kiterjeszti a támogató gondoskodását és szellemi segédkezését az ilyen evolúciós terület legtávolabbi részére is.

21:2.12 (237.2) A Teremtő Fiúnak a helyi világegyetemében való személyes jelenléte nem szükséges a megalkotott anyagi teremtésrész zökkenőmentes működéséhez. E Fiak elutazhatnak a Paradicsomra, és a világegyetemük mégis megmarad a térben. Lemondhatnak hatalmukról abból a célból, hogy az idő gyermekeiként megtestesüljenek; és a teremtésrészük mégis tovább forog a központja körül. Semmilyen anyagi szerveződés nem független a Paradicsom abszolút-gravitációs vonzásától vagy attól a mindenségrendi felügyelettől, mely a Korlátlan Abszolút tér-jelenlétével eredendően együtt jár.

3. A helyi világegyetem feletti fennhatóság

21:3.1 (237.3) A Teremtő Fiú a paradicsomi Háromság beleegyezésével és az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem támogatásával kap egy világegyetemnyi részt. Ez az adomány fizikai birtokbavételt, mindenségrendi örökbérletet jelent. Azonban a Mihály Fiú felemelkedése az uralkodói lét kezdeti, önmaga korlátozta szakaszából a kiérdemelt fennhatóság tapasztalásban kibontakozó felsőségéig nem másnak az eredménye, mint az ő saját, személyes tapasztalásainak, melyeket a világegyetem-teremtési és megtestesülési alászállási feladatok elvégzésekor szerzett. Az alászállás teljesítésével kiérdemelt fennhatóság elérésig az Egyetemes Atya helyetteseként kormányoz.

21:3.2 (237.4) Egy Teremtő Fiú bármikor követelhetné a teljes fennhatóságot az ő személyes teremtésrésze fölött, azonban, igen bölcsen, nem így tesz. Ha a teremtményi alászállások teljesítése előtt, ki nem érdemelten venné fel a legfőbb hatalmat, akkor a helyi világegyetemében a paradicsomi személyiségek visszavonulnának. De ilyen az idő és tér teremtésösszességében eddig még nem történt.

21:3.3 (237.5) A teremtőség ténye egyúttal a fennhatóság teljességét is jelenti, azonban a mihályok a tapasztalati úton való kiérdemlést választják, s ezáltal fenntartják az adott helyi világegyetemi kormányzathoz tartozó összes paradicsomi személyiséggel való teljes körű együttműködést. Nem ismerünk egyetlen olyan Mihályt sem, aki másként cselekedett volna; de megtehetnék ezt is, mert ők valóban szabad akaratú Fiak.

21:3.4 (237.6) Egy Teremtő Fiú hatásköre valamely helyi világegyetemben hat, esetleg hét tapasztalási jellegű megnyilatkozási szakaszon megy át. Ezek megjelenési sorrendje a következő:

21:3.5 (237.7) 1. Első helyettesi hatáskör — a Teremtő Fiú által gyakorolt egyes és átmeneti hatáskör azt megelőzően, hogy a vele társult Alkotó Szellem révén megszerzi a személyes értékeket.

21:3.6 (237.8) 2. Együttes helyettesi hatáskör — a paradicsomi pár közös uralkodása azt követően, hogy a Világegyetemi Anyaszellem személyisége megjelent.

21:3.7 (238.1) 3. Kibővülő helyettesi hatáskör — a Teremtő Fiú kiteljesedő hatásköre a hét teremtményi alászállási időszakban.

21:3.8 (238.2) 4. A legfőbb hatáskör — a hetedik alászállás teljesítését követően elnyert szilárd fennhatóság. A Nebadonban a legfőbb hatáskör Mihály urantiai alászállásának teljesítésétől számítódik. Ez a ti bolygóidőtökben mérve alig több mint ezerkilencszáz év óta áll fenn.

21:3.9 (238.3) 5. Kibővülő legfőbb hatáskör — a fény és élet korszakának a teremtményi területük többségén való beköszöntére épülő, erősödő kapcsolatrendszer. E szakasz a helyi világegyetemetek jövőjének része.

21:3.10 (238.4) 6. Háromsági hatáskör — melyet azt követően gyakorol, hogy a teljes helyi világegyetem elérte a fény és élet korszakát.

21:3.11 (238.5) 7. Ismeretlen hatáskör — a jövőbeli világegyetemi korszak ismeretlen kapcsolatrendszere.

21:3.12 (238.6) Egy megtervezett helyi világegyetem esetében az első helyettesi hatáskör elfogadásával a Teremtő Mihály esküt tesz a Háromságnak, hogy a legfőbb hatáskört addig nem gyakorolja, amíg a hét teremtményi alászállást nem teljesítette és azt el nem fogadták a felsőbb-világegyetem urai. De ha egy Mihály Fiú saját akaratából nem lenne képes ilyen ki nem érdemelt hatáskört gyakorolni, akkor értelmetlen dolog lenne arra esküdni, hogy nem tesz ilyet.

21:3.13 (238.7) A Teremtő Fiú még az alászállást megelőző korszakokban is gyakorlatilag a legfelsőbb hatáskörben irányítja a területét, ha annak semelyik részében sincs ellenvélemény. Korlátozott mértékű vezetés aligha nyilvánulhatna meg, ha a fennhatóságot soha senki nem vonná kétségbe. Az alászállást még nem teljesített Teremtő Fiú által gyakorolt legfőbb hatáskör valamely világegyetemben lázadás nélkül sem több, mint egy olyan világegyetemben, ahol van lázadás; de első ránézésre a hatásköri korlátok nem nyilvánvalók; közelebbről megvizsgálva viszont igen.

21:3.14 (238.8) Ha egy Teremtő Fiú fennhatóságát vagy kormányzását kétségbe vonják, támadják vagy veszélyeztetik, akkor az ő örök kötelessége, hogy fenntartsa, védelmezze, megvédje, és ha szükséges, visszavonja a személyes teremtését. Az ilyen Fiaknak csak a saját teremtményeik vagy az általa választott felsőbb lények okozhatnak nehézséget vagy gondot. Arra következtethetünk, hogy a „felsőbb lények”, vagyis a helyi világegyetemi szint felettiek esetében kevéssé valószínű, hogy gondot okoznak a Teremtő Fiúnak, és ez így is van. De okozhatnának, ha úgy akarnák. Az erény a személyiségből eredően akarati jellegű; a szabad akarattal rendelkező teremtmények esetében a pártatlanság nem eredendően belőlük magukból fakadó jelenség.

21:3.15 (238.9) Az alászállási létpálya teljesítését megelőzően a Teremtő Fiú bizonyos, saját maga által vállalt hatásköri korlátok között uralkodik, azonban az alászállási szolgálat teljesítését követően a tényleges tapasztalása folytán az ő sokféle teremtményének formájában és hozzájuk hasonlóvá váltan uralkodik. Amint egy Teremtő már hétszer alászállt a teremtményei közé, amint az alászállási létpályáját befejezte, akkor véglegesen elnyerte a világegyetemi fennhatóságot; Tökéletes Fiúvá, önálló és legfőbb uralkodóvá lett.

21:3.16 (238.10) Egy helyi világegyetemben a legfőbb hatáskör megszerzésének módja az alábbi hét tapasztalási jellegű lépés megtételét jelenti:

21:3.17 (238.11) 1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten lévő teremtményekhez nagyon hasonló alakban.

21:3.18 (238.12) 2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült.

21:3.19 (239.1) 3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli.

21:3.20 (239.2) 4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek.

21:3.21 (239.3) 5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára.

21:3.22 (239.4) 6. Megélés által egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát.

21:3.23 (239.5) 7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel. E Teremtő-teremtmény tapasztalás teljességének tükröződése megnemesíti a Legfelsőbb Isten felsőbb-világegyetemi valóságát és a Mindenható Legfelsőbb tér-idő fennhatóságát, valamint ténylegessé teszi a paradicsomi Mihály helyi világegyetemi legfőbb hatáskörét.

21:3.24 (239.6) Azzal, hogy egy helyi világegyetemben a fennhatóság kérdését véglegesen rendezi, a Teremtő Fiú nemcsak tanúbizonyságát adja a vezetésre való alkalmasságának, hanem kinyilvánítja a paradicsomi Istenségek természetét és bemutatja azok hétszeres beállítottságát is. Az Atya elsőségének véges megértése és teremtményi elismerése képezi a lényegét a Teremtő Fiú azon kalandjának, amikor vállalja, hogy a teremtményeinek alakját és tapasztalásait magára veszi. Ezen elsődleges paradicsomi Fiak az Atya szeretetteljes természetének és üdvös fennhatóságának valódi kinyilatkoztatói, s itt ugyanazon Atyáról van szó, aki a Fiúval és a Szellemmel közösen, minden hatalom, személyiség és kormányzat egyetemes feje szerte a világegyetemi területeken.

4. A mihályi alászállások

21:4.1 (239.7) Az alászálló Teremtő Fiak hét csoportba sorolhatók, és ezen osztályozás alapja az, hogy hányszor adományozták magukat a területük teremtményeinek. Vannak közöttük olyanok, akik még csak az első tapasztaláson estek át, s vannak olyanok, akik a további öt, egymást követő alászállási területet is megismerték részben vagy egészben, míg a többiek már elérték a teremtményi-teremtői tapasztalás hetedik és végső szakaszát.

21:4.2 (239.8) Az Avonal alászállások mindig a halandói húsvér testhez hasonló formában történnek, azonban a Teremtő Fiú hét alászállása egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell jelennie a lények hét teremtményi szintjén és ki kell nyilatkoztatnia az Istenség akaratának és természetének hét elsődleges kifejeződését. Az összes Teremtő Fiú kivétel nélkül hét alkalommal adja át magát a teremtett gyermekeinek még azelőtt, hogy a végleges és legfőbb hatáskört megkapná a maga teremtette világegyetemben.

21:4.3 (239.9) Bár e hét alászállás a különböző övezetekben és világegyetemekben más és más lehet, azért annak mindig része a halandó-alászállási kaland. A végső alászállás során a Teremtő Fiú úgy jelenik meg valamely lakott világon, mint az ottani fejlettebb halandói fajok egyikének tagja, mégpedig rendszerint annak a faji csoportnak a tagjaként, mely a legnagyobb mértékben részesült az ádámi fajta genetikai örökségéből, mely emberfajtát előzőleg abból a célból hozták el az állati eredetű népekhez, hogy azok fizikai állapotát feljavítsák. Egy paradicsomi Mihály a hét alászállási létpályája során csak egyszer születik asszonytól, mint ahogy a betlehemi gyermek esetében az írásotok arról beszámol. Csak egyszer él és hal meg úgy, mint a saját akarattal rendelkező, evolúciós eredetű teremtmények legalacsonyabb rendjébe tartozó lény.

21:4.4 (239.10) Minden egyes alászállását követően a Teremtő Fiú visszatér az „Atya jobbjához”, hogy ott az Atya elfogadja az alászállás teljesítését és hogy megkapja tőle a világegyetemi szolgálat következő szakaszára való felkészüléshez szükséges utasításokat. A hetedik és utolsó alászállást követően a Teremtő Fiú megkapja az Egyetemes Atyától a világegyeteme feletti legfőbb hatáskört és fennhatóságot.

21:4.5 (240.1) Feljegyezték, hogy a bolygótokon az utolsó alászállását teljesítő isteni Fiú olyan paradicsomi Teremtő Fiú volt, aki már előzőleg teljesítette az alászállási létpályájának hat szakaszát; következésképp, amikor megvált attól az élettől, melyet tudatosan vett fel megtestesült életként az Urantián, akkor igazat szólhatott és szólt is, amikor azt mondta, „Bevégeztetett” — és ez szó szerint így igaz. Halála az Urantián kiteljesítette az ő alászállási létpályáját; ez volt az utolsó lépés a paradicsomi Teremtő Fiúként tett szent esküjének teljesítésében. Amint e tapasztalást megszerezték, az ilyen Fiak már legfőbb világegyetemi uralkodók; többé már nem úgy kormányoznak, mint az Atya helyettesei, hanem a saját jogukon és nevükben, mint „Királyok Királyai és Uraknak Urai”. Néhány nevesített kivételtől eltekintve a hétszer alászállt Fiak korlátlanul a legelsők a saját világegyetemükben. Az ő helyi világegyetemét illetően „minden hatalom a mennyben és a földön” e győzelmes, királyszékre emelt Tökéletes Fiúnak adatott át.

21:4.6 (240.2) Az alászállási küldetéseiket teljesített Teremtő Fiakat már külön rendként ismerik el, mégpedig hétszeresen Tökéletes Fiakként. Személyükben a Tökéletes Fiak azonosak a Teremtő Fiakkal, azonban olyan különleges alászállási tapasztaláson mentek keresztül, hogy kézenfekvő dolog külön rendnek venni őket. Amikor egy Teremtő alászállásra vállalkozik, akkor egy valódi és végleges hatású változásnak kell végbemennie. Igaz, hogy az alászálló Fiú még mindig ugyanúgy egy Teremtő, viszont a természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és felemeli a Tökéletes Fiú tapasztalás által fejlődő síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát. Az ilyen lények megtestesítik mindazt, ami megszerezhető az isteni örökségből és magukba foglalják mindazt, ami a tökéletesített-teremtményi tapasztalásból nyerhető. Miért kellene az embernek azon keseregnie, hogy milyen alacsonyrendű a származása és milyen kényszeredett az evolúciós létpályája, amikor maguk az Istenek is átmennek egy azzal egyenértékű tapasztaláson mielőtt olyannak tekinthetővé válnak, aki tapasztalatilag kiérdemelte, valamint véglegesen és teljesen képessé vált arra, hogy a világegyetemi területe felett uralkodjon!

5. A Tökéletes Fiak viszonya a világegyetemhez

21:5.1 (240.3) A Tökéletes Mihály hatalma korlátlan, mert a paradicsomi Háromsággal megtapasztalt közösségből ered, és megkérdőjelezhetetlen is, mert ténylegesen olyan tapasztalásból származik, mint amilyet a neki alárendelt teremtmények is ismernek. Egy hétszeres Teremtő Fiú hatáskörének jellege legfőbbnek minősül, mert:

21:5.2 (240.4) 1. Magába foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját.

21:5.3 (240.5) 2. Megtestesíti a tér-idő teremtmények hétféle beállítottságát.

21:5.4 (240.6) 3. Tökéletes rendezett egészbe foglalását alkotja a paradicsomi hozzáállásnak és a teremtményi nézőpontnak.

21:5.5 (240.7) Ez a tapasztalásban kibontakozó hatáskör teljes egészében magába foglalja a Hétszeres Isten isteniségét, mely a Legfelsőbb Lényben teljesedik ki. A hétszeres Fiú személyes hatásköre hasonló az egykor-majd-teljessé-váló Legfelsőbb Lény jövőbeli fennhatóságához, mely a lehető legnagyobb mértékben magába foglalja az adott tér-idő keretek között megnyilvánulható, paradicsomi-háromsági hatalmat és hatáskört.

21:5.6 (240.8) Azzal, hogy a Mihály Fiú megszerzi a helyi világegyetemi legfőbb hatáskört, egyúttal elveszti azon képességét és a lehetőséget, hogy teljesen új fajtájú teremtménylényeket teremtsen a jelen világegyetemi korszakban. Azonban a Tökéletes Fiú e vesztesége, vagyis az, hogy nem hozhatja létre lények új rendjeit, semmilyen értelemben nem ütközik azzal az életkimunkálási tevékenységgel, mely feladat teljesítése már megkezdődött és a megszabott módon folyik; a világegyetemi evolúció nagyszabású programjának kivitelezése megszakítás nélkül, töretlenül folytatódik. A legfőbb hatáskör megszerzése egyúttal annak a személyes elkötelezettségnek a felelősségét is jelenti, hogy a Tökéletes Fiú segíti és igazgatja mindazt, amit már megtervezett és megteremtett, továbbá amit ezt követően azok hoznak létre, akiket megtervezett és megteremtett. Idővel a különféle lényeknek csaknem végtelen evolúciója alakulhat ki, de az értelmes teremtmények teljesen új mintája vagy fajtája innentől fogva és közvetlenül már nem a Tökéletes Fiútól ered. Bármely helyi világegyetem esetében ez a végleges igazgatási rend megindításának első lépése, a kezdete.

21:5.7 (241.1) A hétszeresen alászállt Fiú felemelkedése a világegyetemének megkérdőjelezhetetlen hatáskörére jelenti a kezdetét a korszakos bizonytalanság és a viszonylagos zavar lezárulásának. Ezen eseményt követően felbomlik minden, ami idővel nem alakítható szellemivé; elpusztul minden, ami idővel nem hangolható össze a mindenségrendi valósággal. Amint már a végtelen irgalom és a leírhatatlan türelem sem képes a területek saját akarattal bíró teremtményeinek hűségét és odaadását elnyerni, előtérbe kerül az igazságosság és a pártatlanság. Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság megsemmisíti.

21:5.8 (241.2) A Tökéletes Mihályok a főhatalmú uralkodóként való beiktatásukat követően válnak a helyi világegyetemükben legfőbbekké. Az uralkodásukkal összefüggő kevés korlát bizonyos erők és személyiségek mindenségrendi elő-létezéséből ered. Egyébként e Tökéletes Fiak hatásköre, felelőssége és igazgatási jogköre a saját világegyetemükben a legfelsőbb szintű; Teremtőkként és Istenekként gyakorlatilag minden dologban ők a legfőbbek. Az ő bölcsességüket senki másé nem múlja felül az adott világegyetem működésével kapcsolatos kérdésekben.

21:5.9 (241.3) Miután a helyi világegyetemben elnyerte a végleges fennhatóságot, a paradicsomi Mihály az ő működési területén az összes többi Istenfi felett teljes ellenőrzést gyakorol, és az adott terület igényei szerint szabadon kormányoz. A Tökéletes Fiú akarata szerint megváltoztathatja a lakott bolygók szellemi megítéltetési rendjét és evolúciós fejlődési menetét. E Fiak a saját akaratuknak megfelelően készítenek és hajtanak végre terveket a sajátos bolygói igényekkel összefüggésben, különösen azon világok esetében tesznek így, ahol maguk is megfordultak és még inkább igaz ez azon világ esetében, ahol az utolsó alászállásukra sor került, vagyis a halandói húsvér testhez hasonlatos alakban való megtestesülés bolygója esetében.

21:5.10 (241.4) Úgy tűnik, hogy a Tökéletes Fiak tökéletes közléscserét folytatnak az alászállási világokkal, és nemcsak azokkal, ahol személyesen is megfordultak, hanem azokkal is, ahová Ítélkező Fiú szállt alá. E kapcsolatot a saját szellemi jelenlétük, az Igazság Szelleme révén tartják fenn, melyet képesek „minden húsvér lényhez elküldeni”. E Tökéletes Fiak töretlen kapcsolatban állnak az Örökkévaló Anya Fiúval is a minden dolog középpontjában. Láthatatlan kötelék fűzi össze őket, mely fentről, az Egyetemes Atyától indul és egészen az idő területein lévő bolygókon élő, alacsonyrendű fajokig ér el.

6. A Tökéletes Mihályok rendeltetése

21:6.1 (241.5) Senki sincs, aki megkérdőjelezhetetlen felsőbbséggel tárgyalhatná a helyi világegyetemek hétszeresen Tökéletes Urainak akár a természetét, akár a végső rendeltetését; mindazonáltal mi mindannyian sokat töprengünk ezeken a dolgokon. Nekünk azt tanították, és ezt is hisszük, hogy minden egyes paradicsomi Mihály a származására vonatkozó kettős istenségkép abszolútja; így az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú végtelenségének tényleges szakaszait testesíti meg. A mihályok szükségképpen részlegesek a teljes végtelenséghez képest, azonban valószínűleg abszolútok az eredetüket érintő végtelenség-rész vonatkozásában. Ugyanakkor a jelen világegyetemi korszakban végzett munkájukat szemlélve semmi olyat nem érzékelünk, ami a végest meghaladná; minden, a végest meghaladó esetleges képességük ezért szükségképpen még bennük rejlik, ez idáig ismeretlen.

21:6.2 (242.1) A teremtmény-alászállási létpályák teljesítése és a világegyetemi legfőbb hatáskör elérése szükségképpen azt jelzi, hogy a mihályi véges-cselekvési képességek felszabadítása kiteljesedett és a végest meghaladó szolgálatra való képesség megjelent. E vonatkozásban megjegyezzük, hogy az ilyen Tökéletes Fiak a teremtménylények új fajtáinak létrehozására ekkor már csak korlátozott lehetőséget kapnak, mely korlátozást kétségkívül az teszi szükségessé, hogy a véges-feletti képességeik szabadon használhatóvá váltak.

21:6.3 (242.2) Igencsak valószínű, hogy ezen egyelőre még ismeretlen teremtői hatalom a jelen világegyetemi korszakban végig rejtve marad. Úgy gondoljuk azonban, hogy valamikor a távoli jövőben, a már most mozgásban lévő külső térben, a hétszeresen Tökéletes Fiú és a hetedik-szakaszú Alkotó Szellem közötti kapcsolat elérheti az abszonit szolgálati szintet is és egyúttal új dolgok, jelentéstartalmak és értékek is megjelenhetnek a végleges világegyetemi jelentőségű tapasztalás-meghaladó szinteken.

21:6.4 (242.3) Éppen úgy, ahogyan a Legfelsőbb Istensége tapasztalásban kibontakozó szolgálat révén ténylegessé válik, úgy teszik személyessé a Teremtő Fiak a kifürkészhetetlen természetükben eredendően bennük rejlő paradicsomi-isteniségi képességeket. Az Urantián való tartózkodása során Krisztus Mihály azt mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És mi hisszük, hogy az örökkévalóságban a mihályok szó szerint arra rendeltettek, hogy ők legyenek „az út, az igazság és az élet”, akik minden világegyetemi személyiség számára örökkön mutatják a legfelsőbb isteniségtől a végleges abszonitumon keresztül az örökkévaló istenség-véglegesség felé vivő utat.

21:6.5 (242.4) [Közreadta egy uverszai Bölcsesség-tökéletesítő.]

Az Urantia Könyv

22. írás

Az Isten Háromságot-elért Fiai

22:0.1 (243.1) AZ ISTENFIAKNAK nevezett lények három csoportba sorolhatók. Az alászálló és a felemelkedő fiúi rendek mellett van egy harmadik is, az Isten Háromságot-elért Fiainak rendje. A háromságot-elért fiúi rend további három elsődleges osztályra bontható a megismerhető és az ismeretlen személyiségek számos fajtájának eredete szerint. Ezen elsődleges osztályok:

22:0.2 (243.2) 1. Istenségi-háromságot elért Fiak.

22:0.3 (243.3) 2. Háromságba-foglalt Fiak.

22:0.4 (243.4) 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak.

22:0.5 (243.5) Származásuktól függetlenül az Isten minden Háromságot-elért Fia egyaránt háromságivá válási tapasztalást élt meg, vagy a származása okán vagy a később elért Háromságba foglalási tapasztalás eredményeként. Az istenségi-háromságot elért Fiakkal e beszámolókban nem foglalkozunk; emiatt ez az ismertetés a másik két csoportról, leginkább pedig az Isten Háromságba-foglalt Fiairól szól.

1. A Háromságba-foglalt Fiak

22:1.1 (243.6) Minden Háromságba-foglalt fiú eredendően kettős vagy egyes származású, azonban a Háromságba foglalást követően örökre a háromsági szolgálatnak és feladatnak szentelik magukat. E testület ebben a bemutatásban és a felsőbb-világegyetemi szolgálatra való szerveződést tekintve hét személyiségi rendből áll:

22:1.2 (243.7) 1. Fenséges Hírvivők.

22:1.3 (243.8) 2. Nagytekintélyűek.

22:1.4 (243.9) 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.

22:1.5 (243.10) 4. Háromságot-elért Felügyelők.

22:1.6 (243.11) 5. Háromságot-elért Követek.

22:1.7 (243.12) 6. Mennyei Oltalmazók.

22:1.8 (243.13) 7. Magas Fiú-segédek.

22:1.9 (243.14) E hét személyiségcsoport három nagyobb osztályba is rendezhető az eredetük, a természetük és a rendeltetésük szerint: a Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak, a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak és a Tökéletes Háromságot-elért Fiak.

22:1.10 (244.1) A Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak — a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak — mindannyian Igazítóval eggyé kapcsolódott felemelkedő halandók, akik elérték a Paradicsomot és felvétettek a Végleges Testületbe. De ők nem véglegességet elért lények; amint Háromságba foglaltattak, a nevüket törölték a véglegességet elért lények nyilvántartásából. E rend új fiai különleges felkészítő tanfolyamokon vesznek részt egy viszonylag rövid időtartamban a Nappalok Örökkévalónak felügyelete alatt álló Havona-körök központi bolygóin. Ezt követően a Nappalok Elődeinek szolgálatára jelölik ki őket a hét felsőbb-világegyetemben.

22:1.11 (244.2) A Kiválasztott Háromságot-elért Fiak közé tartoznak a Háromságot-elért Felügyelők és a Háromságot-elért Követek. Ők bizonyos evolúciós szeráfok és átvitt köztes teremtmények közül kerülnek ki, akik áthaladtak a Havonán és elérték a Paradicsomot, továbbá vannak köztük a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandók is, akik hasonlóképpen felemelkedtek a Fény és Élet központi Szigetéhez. Miután a paradicsomi Háromság befogadta őket, és miután egy rövid felkészítésen részt vettek a Havonában, a Kiválasztott Háromságot-elért Fiakat beosztják a Nappalok Elődeinek bíróságaihoz.

22:1.12 (244.3) A Tökéletes Háromságot-elért Fiak. A Mennyei Oltalmazók és mellérendelt társaik, a Magas Fiú-segédek a kétszeres háromságot-elért személyiségek egy különleges csoportját alkotják. Ők a Paradicsom-Havona személyiségek vagy a tökéletessé lett halandók azon teremtményi-háromságot elért fiai, akik már régóta kitűntek a Végleges Testületben. E teremtményi-háromságot elért fiak némelyikét, azt követően, hogy szolgáltak a Hét Tökéletes Szellem Legfőbb Végrehajtói mellett és a Háromsági Tanító Fiak alatt, újra háromságivá teszi (Háromságba foglalja) a paradicsomi Háromság és ezután megbízzák őket a Nappalok Elődeinek bíróságain Mennyei Oltalmazóként és Magas Fiú-segédként való szolgálattal. A Tökéletes Háromságot-elért Fiakat minden további felkészítés nélkül közvetlenül rendelik felsőbb-világegyetemi szolgálatra.

22:1.13 (244.4) A háromsági eredetű társaink — a Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemi Ítélők — száma állandó, viszont a Háromságba-foglalt fiak száma folyamatosan nő. A Háromságba-foglalt fiaknak mind a hét rendjét a hét felsőbb-világegyetemi kormányzat egyikének tagjává nevezik ki, és minden egyes felsőbb-világegyetemben pontosan azonos számban szolgálnak; eddig még egy sem veszett el soha. A Háromságba-foglalt lények sohasem tévednek meg; esetleg átmenetileg megbotlanak, azonban eddig még egyikükről sem bizonyosodott be, hogy megsértette volna a felsőbb-világegyetemi kormányokat. A Méltóságra emelkedett Fiak és a Kiválasztott Fiak eddig még sohasem hibáztak az orvontoni szolgálatban, de a Tökéletes Háromságot-elért Fiak néha bizony hoztak rossz döntést és ezzel átmeneti zavart is okoztak.

22:1.14 (244.5) A Nappalok Elődeinek felügyelete alatt mind a hét rend nagymértékben önálló csoportként működik. Szolgálati feladatkörük kiterjedt; a Tökéletes Háromságot-elért Fiak nem hagyják el a szolgálati helyük felsőbb-világegyetemét, azonban a Háromságot-elért társaik a nagy világegyetemet járják, az idő és tér evolúciós világaitól a Paradicsom örökkévaló Szigetéig utazva. Bármelyik felsőbb-világegyetemben működhetnek, de ennek során mindig a számukra eredetileg kijelölt felsőbb-világegyetem kormányzatának tagjaként cselekednek.

22:1.15 (244.6) A Háromságba-foglalt fiak láthatólag állandó megbízatást kaptak a hét felsőbb-világegyetembeli szolgálatra; e kijelölés bizonyosan a jelen világegyetemi korszakra vonatkozik, de arról nincs tudomásunk, hogy ez az örökkévalóságban is így lenne.

2. A Fenséges Hírvivők

22:2.1 (245.1) A Fenséges Hírvivők a Háromságot-elért Fiak felemelkedői csoportjába tartoznak. Ők a tökéletessé lett halandók olyan osztályát alkotják, akik kiálltak lázadást vagy ezzel egyenértékűen, de másként bizonyították a személyes hűségüket; mindegyikük átesett valamilyen meghatározott, világegyetemi hűségpróbán. A paradicsomi felemelkedésük során valamikor szilárdan helytálltak és hűek maradtak akkor is, amikor a feletteseik hűtlenekké váltak, és némelyikük még e pártos vezetők helyében is tevékenyen és hűségesen működött.

22:2.2 (245.2) E felemelkedő halandók a hűség és az elhivatottság ilyen személyes bizonyságával haladnak keresztül a Havonán az idő zarándokainak áradatában, elérik a Paradicsomot, onnan végzősként kikerülnek és felvétetnek a Végleges Testületbe. Ezután a paradicsomi Háromság titkos ölelésében háromságivá válnak, majd pedig megbízást kapnak arra, hogy társuljanak a Nappalok Elődeivel a hét felsőbb-világegyetem kormányzati igazgatásában.

22:2.3 (245.3) Minden, felkeléssel kapcsolatos tapasztalattal rendelkező felemelkedő halandóból, aki a kitört lázadás ellenére is hűségesen működik, előbb-utóbb felsőbb-világegyetemi szolgálatot ellátó Fenséges Hírvivő válik. Ugyanez vár minden olyan felemelkedő teremtményre is, aki hatékonyan megelőzi a vétekből, a rosszból vagy a bűnből táplálkozó ilyen felfordulásokat; mert azt a tevékenységet, mely a lázadás megelőzésére irányul vagy arra, hogy a világegyetemi válsághelyzetben felsőbb állhatatosságot eredményezzen, még értékesebbnek tartják annál, mint hogyha valaki hűséges marad a tényleges lázadás ellenére is.

22:2.4 (245.4) A rangidős Fenséges Hírvivőket az idő és tér olyan felemelkedő halandói közül választották ki, akik ott voltak a Paradicsomra elsőként érkezők között, sokuk éppen Grandfanda idején haladt át a Havonán. De a Fenséges Hírvivők első háromságivá-tételére addig nem került sor, amíg a jelöltek testületében nem képviseltette magát a hét felsőbb-világegyetem mindegyike. A Paradicsomon ilyen minőséget utolsóként elért csoportban a Nebadon helyi világegyetemből származó felemelkedő zarándokok is voltak.

22:2.5 (245.5) A Fenséges Hírvivőket a paradicsomi Háromság hétszázezres osztályokba foglalja, minden egyes felsőbb-világegyetemhez százezret jelölnek ki. Csaknem egybillió Fenséges Hírvivő teljesít szolgálatot az Uverszán, és minden okunk megvan azt hinni, hogy a hét felsőbb-világegyetem mindegyikében pontosan ugyanennyi a számuk.

22:2.6 (245.6) Én Fenséges Hírvivő vagyok, és az urantiaiak számára talán érdekes lehet, hogy a halandói tapasztalásom társa és bajtársa szintén győztesen állta ki a nagy próbát, és hogy bár sokszor és hosszú ideig voltunk külön a Havona felé vezető felemelkedésünk alatt, mégis ugyanazon hétszázezres csoportba kerültünk, és hogy a Vicegeringtonon való ott tartózkodásunk alatt szoros és szeretetteljes közösséget alkottunk. Végül megbízatást kaptunk és együtt kijelöltek minket az orvontoni Uverszára, és gyakran együtt küldenek ki bennünket a két Hírvivő szolgálatát igénylő feladatok elvégzésére.

22:2.7 (245.7) A Fenséges Hírvivők csakúgy, mint minden Háromságba-foglalt fiú, a felsőbb-világegyetemi tevékenységek mindenféle szakaszával kapcsolatos feladatokat végezhetnek. Állandó kapcsolatban állnak a központjukkal a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés-szolgálaton keresztül. Fenséges Hírvivők szolgálnak minden felsőbb-világegyetemi övezetben és gyakran hajtanak végre küldetéseket a helyi világegyetemek, sőt az egyes bolygók számára is, miként ez alkalommal én magam is így teszek.

22:2.8 (245.8) A felsőbb-világegyetemi bíróságokban a Fenséges Hírvivők az egyének és a bolygók védőiként tevékenykednek, amikor a megítéltetésükre sor kerül; a Nappalok Tökéletességeit is segítik a nagyövezet ügyeinek igazgatásában. Csoportként a legmagasabb beosztást felsőbb-világegyetemi megfigyelőkként érik el. A különböző központi világokon és a fontosabb világokon a Nappalok Elődeinek hivatalos megfigyelőiként állomásoznak. Kijelölés alapján tanácsadóként is szolgálnak a tartózkodási helyük szférájának ügyeit intéző hatóságok mellett. A hírvivők tevékeny részt vállalnak a halandói fejlődés felemelkedési rendjének minden szakaszában. A halandói eredetű társaikkal biztosítják a felsőbb-világegyetemi kormányzatoknak az alászálló Istenfiak tervei állásával és kivitelezésével való szoros és személyes kapcsolatát.

22:2.9 (246.1) A Fenséges Hírvivők teljesen tudatában vannak a teljes felemelkedői létpályájuknak, és ez az oka annak, hogy miért olyan hasznos és rokonszenves segédkezők, megértő hírvivők abban a szolgálatban, melyet a tér bármely világa és az idő bármely teremtménye számára teljesítenek. Mihelyt kiszabadultok a húsvér testből, szabadon és hozzáértően érintkeztek majd velünk, hiszen mi a tér minden evolúciós világán élő minden fajtól származunk, vagyis azoktól a halandó fajoktól, akikben Gondolatigazító lakozik és akik később velük eggyé kapcsolódnak.

3. A Nagytekintélyűek

22:3.1 (246.2) A Nagytekintélyűek, a Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak második csoportja mind Igazítóval eggyé kapcsolódott, halandó-eredetű lényből áll. Ezek olyan tökéletessé lett halandók, akik felsőbb rendű igazgatási képességekkel rendelkeznek és tanúbizonyságát adták kivételes irányítási tehetségüknek végig a felemelkedői létpályájuk során. Ők alkotják a tér továbbélő halandóiból származó igazgatási képesség színe-javát.

22:3.2 (246.3) Hetvenezer Nagytekintélyű lesz háromságivá minden egyes háromsági kapcsolatban. Bár a Nebadon helyi világegyetem viszonylag fiatal teremtésrész, mégis vannak képviselői az ezen rendbe tartozó, nemrégen háromságivá tett osztályban. Az Orvontonban jelenleg több mint tízmilliárd ilyen gyakorlott intéző működik. A mennyei lények minden külön rendjéhez hasonlóan ők is saját székhelyet tartanak fenn az Uverszán, és miként a többi Háromságba-foglalt fiúnak, nekik is vannak tartalékosaik az Uverszán, mely az orvontonbeli rendjük központi irányító testületeként működik.

22:3.3 (246.4) A Nagytekintélyűek intézőként való működésének nincsenek korlátai. Ők a Nappalok Elődeinek mindenütt jelenlévő és mindig hatékonyan tevékenykedő ügyintézői. Szolgálnak bármely szférán vagy bármely lakott bolygón, és bármilyen tevékenységi szakaszban a hét felsőbb-világegyetem bármelyikében.

22:3.4 (246.5) Lévén, hogy kiváló igazgatási bölcsességgel és szokatlanul hatékony ügyintézői képességekkel rendelkeznek, e ragyogó lények látják el az igazság szolgálatát a felsőbb-világegyetemi ítélőszékek érdekében; elősegítik az igazságszolgáltatást és a nem helyénvaló dolgok helyreállítását az evolúciós világegyetemekben. Ezért, ha valaha is a rossz ítélőképességetek miatt felelősségre vonnak benneteket miközben az elrendelt mindenségrendi fejlődésetek keretében bolygók és szférák során keresztül felfelé haladtok, aligha valószínű, hogy igazságtalanság ér benneteket, lévén a vádlóitok egykor olyan felemelkedő teremtmények voltak, akik személyesen is ismerik annak a létpályának minden egyes lépését, melyen áthaladtatok és amelyen éppen akkor haladtok.

4. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak

22:4.1 (246.6) Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak alkotják a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak harmadik és utolsó csoportját; ők azok a felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel vagy számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy „Nevet és Származást Meghaladottak”.

22:4.2 (247.1) E fiúrendet a paradicsomi Háromság hétezres csoportokban foglalja magába. Az uverszai feljegyzések szerint több mint százmillió ilyen fiú rendelkezik kinevezéssel az Orvontonban.

22:4.3 (247.2) Lévén, hogy az Ismeretlen Nevűek és Származásúak a túlélő fajok felsőbb szellemi elméi, ezért különösen alkalmasak arra, hogy döntést hozzanak és véleményt alkossanak olyan esetben, amikor a szellemi nézőpont kifejtése kívánatos, és amikor a felemelkedési létpályával kapcsolatos tapasztalatok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a vizsgált nehézséggel összefüggésben felmerült kérdéseket megfelelően tisztázni lehessen. Ők az Orvonton legfőbb esküdtjei. Egy rosszul működtetett esküdtszéki rendszer többé-kevésbé siralmas eredményre vezethet az igazságszolgáltatásban némely világon, azonban az Uverszán és annak kiterjesztett ítélőszékein a kifejlődött szellemi gondolkodásmód legfelsőbb rendű fajtáját képviselőket alkalmazzuk esküdt-bíraként. Bármely kormányzatnak a megítéltetési tevékenység a legmagasabb rendű feladatköre, és az ítélethozatallal megbízott személyeket a legtapasztaltabb és legmegértőbb egyének legnagyobbjai és legnemesebbjei közül kell kiválasztani.

22:4.4 (247.3) A Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak háromsági osztályaiba való felvételre jelentkezők kiválasztása magában a módszerben eredendően benne rejlik és abból feltétel nélkül következik. A paradicsomi kiválasztási eljárások semmilyen értelemben nem önkényesek. A Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak tagjainak esetében a személyes tapasztalatok és a szellemi értékek a meghatározók. Az ilyen lények hatásköre egyenlő és az igazgatási besorolásuk is azonos, viszont mindegyikük egyéniséggel rendelkezik és a jellemük is eltérő; ők nem szabványosított lények. Jellegzetesen különbözők, mégpedig attól függően, hogy a felemelkedési létpályájuk mennyire volt eltérő.

22:4.5 (247.4) Ezen a tapasztalásbeli minősítésen túl a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakat a paradicsomi Istenségek isteni befogadása tette háromságivá. Ezért aztán úgy tevékenykednek, mint a Háromság Állandó Fiainak mellérendelt társai, mert a Háromságba foglalás láthatólag a jövő sodrából vet ki számos, teremtménylényi megnyilvánulatlan lehetőséget. De ez csak a jelen világegyetemi korszakra igaz.

22:4.6 (247.5) E fiúi csoport főként, de nem teljesen a tér-idő halandók felemelkedési létpályájának szolgálatában érintett. Ha valamely halandó teremtmény nézőpontja kérdéses, akkor a kérdés egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből és egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból álló felemelkedési bizottsághoz benyújtott fellebbezés során tisztázható.

22:4.7 (247.6) Ti, halandók, akik ezt az üzenetet olvassátok, talán magatok is eljuttok a Paradicsomra, eléritek a Háromságba-foglalást, és a távoli jövő korszakaiban a Nappalok Elődeinek szolgálatába léptek a hét felsőbb-világegyetem egyikében, és valamikor talán majd ti is azt a feladatot kapjátok, hogy járuljatok hozzá az igazság kinyilatkoztatásához valamely fejlődő, lakott bolygón, mint ahogy nekem is most ez a feladatom az Urantián.

5. A Háromságot-elért Felügyelők

22:5.1 (247.7) A Háromságot-elért Felügyelők nem mások, mint Kiválasztott Háromságot-elért Fiak. Nemcsak a ti fajtáitok és egyéb, túlélési értékkel rendelkező halandók kelnek át a Havonán, érik el a Paradicsomot és részesülnek egykor felsőbb-világegyetemi szolgálatra való kirendelésben a Háromság Állandó Fiai mellett, hanem a ti hűséges szeráf őrangyalaitok és az ugyanennyire hű közteslény-társaitok is pályázhatnak ugyanilyen háromsági elismerésre és fényes személyiségi beteljesülésre.

22:5.2 (248.1) A Háromságot-elért Felügyelők olyan felemelkedő szeráfok és átvitt köztes teremtmények, akik átjutottak a Havonán és elérték a Paradicsomot és a Végleges Testületet. Ezt követően pedig befogadta őket a paradicsomi Háromság és kijelöltettek a Nappalok Elődeinek szolgálatára.

22:5.3 (248.2) A felemelkedő szeráfok közül a Háromságba foglalásra pályázók azért kapják meg ezt az elismerést, mert bátran együttműködtek valamely felemelkedő halandóval, aki felvétetett a Végleges Testületbe és ezután háromságivá lett. Az én halandói létpályám szeráfi őrangyala végig velem volt, később háromságivá lett és most az uverszai kormányhoz tartozik mint Háromságot-elért Felügyelő.

22:5.4 (248.3) Ugyanez a helyzet a köztes teremtményekkel is; sokuk felemeltetik és eléri a Paradicsomot, és a szeráfokkal együtt és ugyanezen okból, Háromságba foglaltatik és felügyelői megbízatást kap a felsőbb-világegyetemekben.

22:5.5 (248.4) A Háromságot-elért Felügyelőket a paradicsomi Háromság hetvenezres csoportokban fogadja be, és minden egyes csoport hetedrészét egy-egy felsőbb-világegyetemhez rendelik. Az Orvontonban jelenleg valamivel több mint tízmillió ilyen megbízható és magas rangú Felügyelő szolgál. Szolgálnak az Uverszán, és a nagyobb és a kisebb központi szférákon is. Munkájuk során néhány milliárdnyi szekonáfból és egyéb ügyes, felsőbb-világegyetemi személyiségből álló testület segíti őket.

22:5.6 (248.5) A Háromságot-elért Felügyelők felügyelőként kezdik a pályafutásukat, és így is folytatják a felsőbb-világegyetemi kormányzatok ügyeinek vitelében. Bizonyos értelemben ők a felsőbb-világegyetemi kormányaik tisztviselői, de nem egyénekkel foglalkoznak, mint a Mennyei Oltalmazók. A Háromságot-elért Felügyelők csoportügyeket segítenek és a csoportokra vonatkozó munkatervekkel foglalkoznak. Ők a feljegyzések, tervek és intézmények felügyelői; ők a felügyelői a vállalkozásoknak, a személyiségcsoportoknak, a felemelkedési munkaterveknek, a morontia terveknek, a világegyetemi nagyterveknek és a számtalan egyéb vállalkozásnak.

6. A Háromságot-elért Követek

22:6.1 (248.6) A Háromságot-elért Követek a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak második rendjét alkotják, és a társaikhoz, a Felügyelőkhöz hasonlóan a felemelkedő teremtmények két fajtájából kerülnek ki. Nem minden felemelkedő halandó él meg eggyé kapcsolódást Igazítóval vagy az Atyával; némelyikük a Szellemmel, mások a Fiúval élnek meg ilyet. A Szellemmel és a Fiúval való eggyé kapcsolódást megélt halandók némelyike eléri a Havonát és eljut a Paradicsomra is. A Paradicsomra eljutott ezen felemelkedők közül választanak ki némelyeket a Háromságba foglalásra, és időről időre hétezres osztályokban háromságivá teszik őket. Ezt követően a felsőbb-világegyetemekben a Nappalok Elődei mellé osztják be őket Háromságot-elért Követekként. Az Uverszán csaknem félmilliárdnyian vannak bejegyezve.

22:6.2 (248.7) A Háromságot-elért Követeket a havonabeli tanáraik javaslata alapján választják ki a Háromságba foglalásra. Ők az adott csoporton belül a legmagasabb rendű elmék és ezért ők a legjobban felkészültek arra, hogy segítsék a felsőbb-világegyetemi vezetőket azon világok érdekeinek megértésében és igazgatásában, mely világokból a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók származnak. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt Követek nagy segítséget jelentenek nekünk ama kérdések megválaszolásában, melyek a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt személyiségrenddel kapcsolatosak.

22:6.3 (248.8) A Háromságot-elért Követek a Nappalok Elődeinek megbízottjai kivétel nélkül minden kérdésben, minden világon vagy világegyetemben, mely a hatáskörükbe tartozó felsőbb-világegyetemben található. Különleges és fontos szolgálatokat végeznek a kisövezetek központjain, és számtalan egyéb küldetést is teljesítenek a felsőbb-világegyetemben. Ők alkotják a felsőbb-világegyetemi kormányzatok Háromságot-elért Fiainak veszélyhelyzeti vagy tartalékos testületét, és ezért sokféle feladattal megbízhatók. A felsőbb-világegyetemi ügyek kapcsán ezer és egy feladatot kapnak, de ezeket lehetetlenség az emberi elmének bemutatni, mert az Urantián folyó dolgok között nincs olyan, amely bármiképpen is hasonlítana e tevékenységekhez.

7. A háromságivá alakítás eljárása

22:7.1 (249.1) Az emberi elme számára nem tudom teljes körűen ismertetni azt a tapasztalást, mely a tökéletes és a tökéletesített szellemi lények legfelsőbb szintű teremtői teljesítményével — vagyis a háromságivá alakítással — kapcsolatos. A háromságivá alakítás eljárása a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozik és csakis azok számára megismerhető és felfogható, akik maguk is megtapasztalták e különleges eljárást. Ennélfogva bármely lény képtelen sikeresen bemutatni az emberi elme számára e rendkívüli jelenség természetét és értelmét.

22:7.2 (249.2) Az Istenségek mellett csak Paradicsom-Havona személyiségek és az egyes végleges testületek bizonyos tagjai vesznek részt a háromságivá alakításban. Különleges paradicsomi tökéletességű feltételek mellett e fenséges lények különleges gondolat-azonossági kalandba kezdenek, és számos alkalommal sikeresen hoznak létre egy új lényt, egy teremtményi-háromságot elért fiút.

22:7.3 (249.3) A háromságivá alakítás efféle kalandjára vállalkozó megdicsőült teremtmények csak egyetlen ilyet élhetnek át, míg a paradicsomi Istenségek számára láthatóan nincs korlátja a háromsági cselekedetek folyamatos végzésének. Az Istenség számára láthatólag csak egy tekintetben van korlát: csak egyetlen Eredeti és Végtelen Szellem lehet, az Atya-Fiú egyesített akaratának kizárólag egy végtelen intézője lehet.

22:7.4 (249.4) Az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt, végleges rendű felemelkedő halandók, akik elértek bizonyos paradicsomi kulturális és szellemi fejlődési szintet, ugyancsak megpróbálkozhatnak egy teremtménylény háromságivá alakításával. A halandó-végleges társaságok a Paradicsomi ottlétük alatt Havona időben mért ezerévenként szabadságot kapnak. Hétféle módja van annak, hogy az ilyen végleges rendű lények a szolgálatmentességi idejüket eltölthessék, és ezek közül az egyik az, hogy valamely végleges rendű társukkal vagy valamely Paradicsom-Havona személyiséggel kísérletet tesznek a teremtmény-háromságivá alakulásra.

22:7.5 (249.5) Ha két végleges rendű halandó a Világmindenség Építészei elé járulva bizonyítja, hogy egymástól függetlenül azonos fogalmat választottak a háromságivá váláshoz, akkor az Építészek hatalmában áll a saját belátásuk szerint nyilvánosan elrendelni, hogy e megdicsőült halandói felemelkedők szabadságukat meghosszabbíthassák és egy időre a paradicsomi létpolgárok háromságivá válási övezetébe vonulhassanak. Ezen elrendelt visszahívás leteltével, ha azt jelentik, hogy önállóan és együttesen is úgy döntöttek, hogy paradicsomi erőfeszítést tesznek egy olyan kiválasztott és eredeti gondolat szellemivé, eszményivé és ténylegessé alakítására, mely addig még nem vált háromságivá, akkor a Hetedik Tökéletes Szellem rendelkezik e különleges vállalkozás hivatalos elismeréséről.

22:7.6 (249.6) E kalandok néha hihetetlenül hosszú ideig tartanak; úgy tűnik, hogy egy korszaknyi idő telik el, míg e hű és céltudatos egykori halandók — és néha Paradicsom-Havona személyiségek — végül elérik a céljukat, valóban tényleges lénnyé alakítják az általuk választott egyetemes igazságú gondolatot. Ezek az elhivatott párok nem mindig járnak sikerrel; sokszor kudarcot vallanak, és ráadásul úgy, hogy ők nem vétettek felfedezhető hibát. A háromságivá válásra pályázók közül az így elbukók felvétetnek a véglegesrendűek egy különleges csoportjába, akiknek az a rendeltetése, hogy olyan lények legyenek, akik megtették a legfőbb erőfeszítést és elviselték a legnagyobb csalódást. A háromságivá alakítás céljából egyesülő paradicsomi Istenségek mindig sikerrel járnak, azonban nem így van ez az azonnemű teremtmény-párok esetében, azok esetében, akik a keresett egyesülésben mint ugyanazon lényrend két tagja vesznek részt.

22:7.7 (250.1) Amint egy új és eredeti lényt az Istenek háromságivá tesznek, az isteni szülők istenségi megnyilvánulási lehetőségeiket tekintve nem változnak; de amikor magas rangú teremtménylények végeznek ilyen teremtői cselekedetet, akkor a Háromságot vállaló és abban résztvevő egyének egyike különleges személyiség-átalakuláson megy át. A teremtményi-háromságot elért fiak két őse bizonyos értelemben szellemileg eggyé válik. Úgy gondoljuk, hogy a személyiség bizonyos szellemi szakaszainak kettős egyesülési állapota valószínűleg addig fog fennmaradni, amíg a Legfelsőbb Lény el nem éri a teljes és végleges személyiség-megnyilvánulást a nagy világegyetemben.

22:7.8 (250.2) Az új, teremtményi-háromságot elért fiú megjelenésével egyidejűleg megy végbe a két ős működési szellemi egyesülése; a háromságot kialakító két szülő eggyé válik a végleges működési szinten. A világegyetemben egyetlen teremtett lény sem képes teljes körűen leírni e bámulatos jelenséget; ez közel-isteni tapasztalás. Amikor az Atya és a Fiú egyesült abból a célból, hogy örökkévalóvá tegye a Végtelen Szellemet, akkor a céljuk elérése után azonnal eggyé váltak és azóta is egyek. És míg a két teremtmény háromsági egyesítésének rangja az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú tökéletes Istenség-egyesülésének végtelen sorában helyezkedik el, addig a teremtményi háromságivá alakítás következményei nem örök természetűek; véget érnek, amint a tapasztalás által fejlődő Istenségek ténylegessé válása kiteljesedik.

22:7.9 (250.3) Noha a teremtményi-háromságot elért fiak szülei a világegyetemi feladatukban eggyé válnak, addig továbbra is két külön személyiségnek minősülnek a Végleges Testületnek és a Világmindenség Építészeinek jegyzékében és összeírásában. A jelen világegyetemi korszakban minden, háromsági-egyesült szülő elválaszthatatlan a feladatát és szerepkörét tekintve; ahová az egyik megy, oda megy a másik is, amit az egyik tesz, azt teszi a másik is. Ha a szülői kettős egyesülésben egy halandó (vagy egyéb) véglegességet elért lény és egy Paradicsom-Havona személyiség vesz részt, akkor az egyesült szülői lény nem paradicsomi, nem havonai honosként, és nem is véglegességet elért lényként működik. Az ilyen vegyes egyesülések a hasonló lényekből álló különleges testületté állnak össze. Minden háromsági egyesülésben, legyen az vegyes vagy másmilyen, a szülői lények egymásnak tudatában vannak és egymással érintkeznek, és olyan feladatokat láthatnak el, melyet előzőleg nem tudtak volna ellátni.

22:7.10 (250.4) A Hét Tökéletes Szellem hatásköre kiterjed arra, hogy a véglegesrendűek és a Paradicsom-Havona személyiségek háromsági egyesülését szentesítse, és az ilyen vegyes kapcsolatok mindig sikeresek. Az ennek eredményeként létrejött nagyszerű, teremtményi-háromságot elért fiak olyan fogalmakat képviselnek, melyeket sem a Paradicsom örökkévaló teremtményei, sem a tér idő-teremtményei nem képesek felfogni; ennélfogva ők a Világmindenség Építészeinek védenceivé válnak. A beteljesülés eme háromságot-elért fiai olyan eszméket, eszményképeket és tapasztalást testesítenek meg, melyek nyilvánvalóan egy eljövendő világegyetemi korszakhoz tartoznak, és amelyeknek ezért semmilyen közvetlen gyakorlati értéke sincs sem a felsőbb-világegyetemi, sem a központi világegyetemi igazgatás számára. Az idő gyermekeinek és az örökkévalóság létpolgárainak e különleges gyermekei tartalékosként a Vicegeringtonon állomásoznak, ahol is az idő fogalmait és az öröklét valóságait tanulmányozzák a szféra egyik különleges övezetében, mely a Teremtő Fiak testülete titkos tanodáinak ad helyet.

22:7.11 (251.1) A Legfelsőbb Lény az Istenség-valóság három szakaszának egyesítését alkotja, s e három szakasz pedig: a Legfelsőbb Isten, a paradicsomi Háromság bizonyos véges jellegeinek szellemi egyesülése; a Mindenható Legfelsőbb, a nagy világegyetemi Teremtők hatalom-egyesülése; és a Legfelsőbb Elme, a Harmadik Forrás és Középpont és az ő mellérendeltjeinek egyedi hozzájárulása a Legfelsőbb Lény valóságához. A központi világegyetem és a Paradicsom fenséges teremtményei a háromságivá alakulási kalandjaik során a Legfelsőbb Istenségét hármas értelemben fedezik fel, melynek eredménye a teremtményi-háromságot elért fiak három rendje:

22:7.12 (251.2) 1. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak. A végleges rendű lények alkotói erőfeszítéseik során megkísérlik háromságivá alakítani a Mindenható Legfelsőbb bizonyos fogalmi valóságait, melyeket tapasztalati úton megragadtak az időn és téren át a Paradicsomra vezető felemelkedési útjuk során.

22:7.13 (251.3) 2. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak. A paradicsomi létpolgárok és a havonaiak alkotó erőfeszítései a Legfelsőbb Lény bizonyos felsőbb szellemi jellegeinek háromságivá alakítását eredményezik, melyeket tapasztalati úton megragadtak a Véglegessel és az Örökkévalóval határos, a legfelsőbbet meghaladó területen.

22:7.14 (251.4) 3. A Beteljesülés Háromságot-elért Fiai. Azonban amikor egy végleges rendű és egy Paradicsom-Havona lény együtt tesz háromságivá egy új teremtményt, akkor e közös erőfeszítés kihat a Legfelsőbb-Végleges Elme bizonyos szakaszaira is. Az így létrehozott, Teremtményi-háromságot elért Fiak a legteljesebb alkotói szintet jelentik; ők képviselik a Legfelsőbb-Végleges Istenség azon ténylegességeit, melyeket egyébként még senki sem ért el tapasztalati úton, és amelyek ennélfogva önmaguktól a Világmindenség Építészeinek, azon dolgok felügyelőinek a területéhez sorolódnak, mely dolgok meghaladják a jelen világegyetemi korszak teremtési korlátait. A beteljesülés háromságot-elért fiai a Legfelsőbb-Végleges eddig még ki nem nyilatkoztatott világmindenségi rendeltetésének bizonyos jellegeit testesítik meg. Nem sokat tudunk az idő és örökkévalóság közös gyermekeiről, de jóval többet tudunk annál, mint amit közreadhatunk.

8. A Teremtményi-háromságot elért Fiak

22:8.1 (251.5) A beszámolónk tárgyát képező, teremtményi-háromságot elért fiakon túl a teremtményi-háromságot elért lényeknek számos további, nem ismertetett rendje létezik — ők a hét végleges testület és a Paradicsom-Havona személyiségek sokféle viszonyának különféle leszármazottai. De mindeme teremtményi-háromságot elért lények, legyenek azok előttetek ismertek vagy ismeretlenek, az Egyetemes Atyától kapnak személyiséget.

22:8.2 (251.6) A még fiatal és képzetlen, új felemelkedő-háromságivá lett fiakat és Paradicsom-Havona-háromságivá lett fiakat rendszerint hosszú világegyetemi szolgálatra küldik a Végtelen Szellem hét paradicsomi szférájára, ahol is a Hét Legfőbb Végrehajtó gyámsága alá kerülnek. Ezt követően néha a Háromsági Tanító Fiak fogadják be őket továbbképzés céljából a helyi világegyetemekben.

22:8.3 (251.7) E magas rangú és megdicsőült, befogadott fiak a Tanító Fiak tanoncai, növendékei és a besorolásukat tekintve gyakran átmenetileg ők is e Fiak számát kapják. Számos nemes feladatot láthatnak és látnak is el önmegtartóztatásban a szolgálatuk helyszínéül választott terület érdekében.

22:8.4 (251.8) A helyi világegyetemi Tanító Fiak a teremtményi-háromságot elért védenceiket jelölhetik arra, hogy a paradicsomi Háromság fogadja be őket. Ebből a befogadásból Tökéletes Háromságot-elért Fiakként kikerülve a Nappalok Elődeinek szolgálatába állnak a hét felsőbb-világegyetemben, lévén ez a ma ismert végzete a kétszeresen háromsági lények e különleges csoportjának.

22:8.5 (252.1) Nem minden teremtményi-háromságot elért fiú foglaltatik Háromságba; sokukból a paradicsomi Hét Tökéletes Szellemnek, a felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemeinek és a helyi teremtésrészek Anyaszellemeinek társa és követe válik. Mások különleges feladatot kapnak az örökkévaló Szigeten. Megint mások különleges szolgálatot látnak el az Atya titkos világain és a Szellem paradicsomi szféráin. Végül bekerülhetnek a Háromságot-elért Fiak közös testületébe a Havona belső körén.

22:8.6 (252.2) A Tökéletes Háromságot-elért Fiak, valamint a Vicegeringtonon gyülekezők kivételével minden teremtményi-háromságot elért fiú legfelsőbb beteljesülése láthatólag az, hogy bejusson a Háromságot elért Véglegesrendűek Testületébe, mely a hét paradicsomi Végleges Testület egyike.

9. A Mennyei Oltalmazók

22:9.1 (252.3) A teremtményi-háromságot elért fiakat a paradicsomi Háromság hétezres osztályokban fogadja be. A tökéletessé lett emberek és a Paradicsom-Havona személyiségek háromságivá tett ezen utódait egyenlő mértékben fogadják be az Istenségek, azonban a felsőbb-világegyetemekbe a korábbi tanítóik, a Háromsági Tanító Fiak tanácsa alapján jelöltetnek ki. Az értékesebb szolgálatot teljesítettek Magas Fiú-segédként való működésre kapnak megbízatást; akik pedig kevésbé kiváló teljesítményt nyújtottak, azokat Mennyei Oltalmazóknak jelölik ki.

22:9.2 (252.4) E különleges lények a Háromságba foglalásukat követően a felsőbb-világegyetemi kormányok értékes segédeivé válnak. Járatosak a felemelkedői létpálya ügyeiben, de nem a személyes felemelkedésük okán, hanem a Háromsági Tanító Fiak mellett a tér világain teljesített szolgálat eredményeként.

22:9.3 (252.5) Csaknem egymilliárd Mennyei Oltalmazó kapott megbízatást az Orvontonban. Főként a Nappalok Tökéletességeinek kormányához vannak beosztva a nagyövezetek központjain, és hozzáértőn segíti őket a Fiúval eggyé kapcsolódást elért felemelkedő halandók testülete.

22:9.4 (252.6) A Mennyei Oltalmazók a Nappalok Elődei bíróságainak tisztviselői, és bírósági hírnökként tevékenykednek, valamint a felsőbb-világegyetemi kormányok különböző ítélőszékeinek idézéseit és döntéseit kézbesítik. Ők a Nappalok Elődeinek végrehajtó ügynökei; az Uverszáról ők mennek el azokért a lényekért, akiknek a felsőbb-világegyetemi bírák előtti megjelenésére szükség van; ők végzik bármely személyiség őrizetbe vételét a felsőbb-világegyetemben. Úgyszintén ők kísérik a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért helyi világegyetemi halandók közül azokat, akiknek az Uverszán való megjelenésére bármely okból szükség van.

22:9.5 (252.7) A Mennyei Oltalmazókba és társaikba, a Magas Fiú-segédekbe sohasem költözik Igazító. A Szellemmel és a Fiúval sem kapcsolódnak soha eggyé. Azonban a paradicsomi Háromság általi befoglalás ellentételezést nyújt a Tökéletes Háromságot-elért Fiak eggyé-nem-kapcsolódott helyzetéért. A Háromságba foglalás kizárólag azon gondolatra van hatással, mely a teremtményi-háromságot elért fiúban megszemélyesült, egyebekben nem változtatja meg a befogadott fiút, azonban ilyen korlátozásra csak terv szerint kerül sor.

22:9.6 (252.8) E kétszeresen háromsági fiak csodálatos lények, de nem olyan sokoldalúak és nem olyan megbízhatóak, mint a felemelkedő társaik; nem rendelkeznek olyan sok és olyan széles körű személyes tapasztalattal, melyet az e csoportba tartozó többi fiú azáltal szerzett meg, hogy ténylegesen felemelkedett a dicsőségre a tér sötét területeiről. Mi, felemelkedői létpályájúak szeretjük őket és mindent megteszünk, amit csak megtehetünk annak érdekében, hogy kárpótoljuk őket e fogyatékosságukért, de ők mindig is hálát ébresztenek bennünk az alacsony származásunkért és tapasztalási képességünkért. Bizony páratlanul csodálatos és néha nagyon megindító az, hogy hajlandók elismerni és megismerni a fogyatékosságaikat a világegyetemi felemelkedés megtapasztalható valóságai terén.

22:9.7 (253.1) A Tökéletes Háromságot-elért Fiak az egyéb Háromságba-foglalt Fiakhoz képest korlátozottak, mert a tapasztalásban szerzett képességük érvényesülését a tér-idő gátolja. A tapasztalataik hiányosak annak ellenére, hogy hosszú felkészítésben részesülnek a Legfőbb Végrehajtók és a Tanító Fiak mellett, és ha ez nem így lenne, akkor a tapasztalás útján szerzett képesség követelménye eleve kizárná, hogy tartalékban álljanak az eljövendő világegyetemi korszakban való tapasztalatszerzésre. A világegyetemi létezésben egész egyszerűen nincs semmi, ami a tényleges személyes tapasztalást helyettesítheti, és e teremtményi-háromságot elért fiakat készenlétben tartják a tapasztalásban kibontakozó működésre, melyre valamely eljövendő világegyetemi korszakban fog sor kerülni.

22:9.8 (253.2) A lakóvilágokon gyakran megfigyelhettem, amint a felsőbb-világegyetemi felsőbb bíróságok e méltóságteljes tisztviselői epekedve és vágyakozva tekintenek a tér evolúciós világaiból még a legújabban érkezőkre is, és nem lehetett nem észrevenni, hogy a nem tapasztalási jellegű Háromságot elnyert lények valóban irigyelték a feltehetően kevésbé szerencsés testvéreiket, akik a világegyetemi utat az igaz tapasztalás és a tényleges megélés lépéseivel járják. A fogyatékosságaik és korlátaik ellenére ők csodálatosan hasznos munkát végző és mindig szolgálatkész testületnek minősülnek a felsőbb-világegyetemi kormányok összetett igazgatási terveinek kivitelezésében.

10. A Magas Fiú-segédek

22:10.1 (253.3) A Magas Fiú-segédek a legmagasabb rangú csoportját alkotják azon újonnan háromságivá tett háromsági fiaknak, akik a Halandói Végleges Testületnek és annak örökkévaló társainak, a Paradicsom-Havona személyiségeknek a megdicsőült felemelkedő lényei. Felsőbb-világegyetemi szolgálatra jelölték ki őket és a Nappalok Elődei kormányai magas rangú fiainak személyes segítőiként tevékenykednek. A személyi titkári beosztást is megfelelően el tudják látni. Időről időre különleges megbízatásokban és a magas rangú fiak egyéb csoportos társulásai számára jegyzőként is működnek. Szolgálják a Bölcsesség-tökéletesítőket, az Isteni Tanácsosokat, a Világegyetemi Ítélőket, a Fenséges Hírvivőket, a Nagytekintélyűeket és az Ismeretlen Nevűeket és Származásúakat.

22:10.2 (253.4) Ha a Mennyei Oltalmazók ismertetése során már világosan felhívtam a figyelmet e kétszeresen háromsági fiak korlátaira és fogyatékosságaira, engedtessék meg, hogy a helyénvalóság okán most felhívjam a figyelmet az egyik nagy erősségükre, arra a sajátosságra, mely csaknem felbecsülhetetlen értékűvé teszi őket a számunkra. E lények a létüket annak a ténynek köszönhetik, hogy ők egyetlen és felsőbb gondolatnak a megszemélyesülései. Ők valamely isteni eszmének, valamely egyetemes eszmének a személyiségi megtestesülései, olyan gondolatnak, mely addig még sohasem fogant meg, fejeződött ki vagy lett háromságivá. Ők ezután Háromságba foglaltattak; így annyiban kinyilvánítják és ténylegesen megtestesítik az isteni Háromság bölcsességét, amennyiben az az ő személyiségi létezésük gondolat-eszményképét érinti. Amennyire az adott fogalom kinyilvánítható a világegyetemek számára, e személyiségek megtestesítenek mindent, amit bármely teremtményi vagy teremtői értelem egyáltalán felfoghat, kifejezhet vagy példázhat. Ők az a megszemélyesült gondolat.

22:10.3 (253.5) Hát nem látjátok, hogy a világegyetemi valóság valamely egyedi felsőbb fogalmának az ilyen élő tömörülései felmérhetetlen szolgálatot jelentenek azok számára, akik a felsőbb-világegyetemek igazgatásával vannak megbízva?

22:10.4 (254.1) Nem is olyan régóta vagyok megbízva egy olyan hattagú — a magas rangú fiak mindegyikéből egy tagot magába foglaló — bizottságnak a vezetésével, melynek feladata az Orvonton déli részeiben lévő új világegyetemek egy csoportjával kapcsolatos három kérdéskör vizsgálata. Egyértelműen tudatában voltam a Magas Fiú-segédek értékes voltának, amikor olyan igénnyel fordultam a rendjük vezetőjéhez az Uverszán, hogy időlegesen jelöljenek a szolgálatomra ilyen titkárokat. Az első gondolatunkat egy uverszai Magas Fiú-segéd képviselte, aki azonnal csatlakozott a csoportunkhoz. A második kérdésünk egy, a hármas számú felsőbb-világegyetembe kinevezett Magas Fiú-segédben testesült meg. Sok segítséget kaptunk e forrásból a központi világegyetemi információs elosztóközponton keresztül, melynek rendeltetése az alapvető ismeretek összehangolása és közreadása, de semmi sem volt hasonlítható ahhoz a segítséghez, melyet egy olyan személyiség tényleges jelenléte biztosított, aki maga az a gondolat, mely a felsőségben vált teremtmény-háromságivá és a véglegességben lett Istenség-háromsági. Ami a harmadik kérdésünket illeti, azzal kapcsolatban a paradicsomi feljegyzésekből kiderült, hogy ilyen gondolat eddig még sohasem vált teremtmény-háromságivá.

22:10.5 (254.2) A Magas Fiú-segédek nagyszámú gondolatnak és óriási mennyiségű eszményképnek az egyedi és eredeti megszemélyesülései. És mint ilyenek a tanácsüléseinken elmondhatatlan mértékben képesek javítani a tisztánlátásunkat időről időre. Amikor jómagam valamilyen távoli küldetést teljesítek kint a tér világegyetemeiben, akkor, gondoljatok csak bele, hogy mit is jelenthet az, hogy segítség gyanánt olyan szerencsében részesülök, hogy a küldetésemre elkísér egy olyan Magas Fiú-segéd is, aki maga éppen annak a kérdésnek a lényegét megragadó isteni gondolat teljessége, melynek a megértésére és megoldására engem küldtek ki; és már többször is átéltem ilyen tapasztalást. E tervvel kapcsolatosan felmerült egyedüli nehézség az, hogy egyetlen felsőbb-világegyetem sem rendelkezhet a háromságivá lett gondolatok teljes tárával; mi e lényeknek csupán a hetedét kapjuk; tehát körülbelül minden hét alkalomból csak egyszer fordul elő, hogy az ő személyes társaságukat élvezhetjük, még akkor is, ha a feljegyzésekben az áll, hogy a gondolatot már háromságivá tették.

22:10.6 (254.3) E lényeket sokkal nagyobb számban is nagy haszonnal tudnánk igénybe venni az Uverszán. A felsőbb-világegyetemi igazgatás számára jelentett értékük miatt mi minden lehetséges módon arra bátorítjuk a tér zarándokait és a paradicsomi lakosokat is, hogy próbálkozzanak meg a háromságivá válással azt követően, hogy egymás után hozzájárultak az ilyen teremtői kalandok kivitelezéséhez alapvető, tapasztalásban kibontakozó valóságokhoz.

22:10.7 (254.4) A mi felsőbb-világegyetemünkben jelenleg egy és egynegyed millió Magas Fiú-segéd van, és a nagy- és a kisövezetekben egyaránt szolgálnak, sőt működnek még az Uverszán is. Gyakran elkísérnek bennünket a küldetéseinkre a távoli világegyetemekbe. A Magas Fiú-segédek nem állandó jelleggel jelöltettek ki valamely Fiúhoz vagy valamely bizottságba. Állandóan úton vannak, ott szolgálnak, ahol éppen az ők maguk megtestesítette gondolat vagy eszménykép a legjobban szolgálja a paradicsomi Háromság örökkévaló céljait, melynek a fiaivá váltak.

22:10.8 (254.5) A ragaszkodásuk megható, a hűségük nagyszerű, az értelmi képességeik kiválók, a bölcsességük — egy gondolatot illetően — tökéletes és a szerénységük páratlan. Átadhatják nektek a világegyetem tudástárát az ő egyetlen gondolatuk vagy eszményképük vonatkozásában, viszont csaknem megrendítő látni őket, amint ismeretet és tudást gyűjtenek más dolgok sokaságáról, beleértve még a felemelkedő halandókat is.

22:10.9 (254.6) Ez a beszámoló szólt azok eredetéről, természetéről és működéséről, akiket az Isten Háromságot-elért Fiainak neveznek, közelebbről is azokról, akik átjutottak a paradicsomi Háromság isteni befogadásán, és akiket ezután a felsőbb-világegyetemek szolgálatára küldtek ki, hogy ott bölcsen és megértően működjenek együtt a Nappalok Elődeinek intézőivel abban a fáradhatatlan erőfeszítésben, hogy elősegítsék az idő felemelkedő halandóinak haladását befelé, a közvetlen Havona célállomásuk és a paradicsomi végső céljuk elérése felé.

22:10.10 (255.1) [Előadta az orvontoni kinyilatkoztatási testület egyik Fenséges Hírvivője.]

Az Urantia Könyv

23. írás

A Független Hírvivők

23:0.1 (256.1) A FÜGGETLEN Hírvivők az Együttes Teremtő személyes és egyetemes testületét alkotják; ők a Végtelen Szellem felsőbb személyiségeinek első és rangidős rendje. Ők képviselik a Végtelen Szellem első teremtő cselekedetét, melyet önmaga hajtott végre abból a célból, hogy független személyiség-szellemeket hozzon létre. Sem az Atya, sem a Fiú nem vett részt közvetlenül e rendkívüli szellemi munkában.

23:0.2 (256.2) E szellem-hírvivők egyetlen teremtési mozzanatban személyesültek meg, és a számuk állandó. Bár a jelen küldetésemen itt van velem e különleges lények egyike, mégsem tudom, hogy hány ilyen személyiség létezik a világegyetemek mindenségében. Csak azt tudom, hogy időről időre hányan vannak nyilvántartva az adott pillanatban olyanokként, mint a felsőbb-világegyetemünk határain belül működők. A legutóbbi uverszai jelentésből kitűnik, hogy csaknem 7690 billió Független Hírvivő működött az Orvonton határain belül; és gyanítom, hogy ez jóval kevesebb, mint a teljes létszámuk hetede.

1. A Független Hírvivők természete és eredete

23:1.1 (256.3) A Végtelen Szellem közvetlenül a Havona-körök Hét Szellemének teremtését követően létrehozta a Független Hírvivők hatalmas testületét. Nincs a világegyetemi teremtésösszességnek olyan része, mely előbb létezett volna, mint a Független Hírvivők, kivéve a paradicsomi és a Havona-köröket; ezek már csaknem az örökkévalóság óta működnek a nagy világegyetemben. Ők alapvető jelentőségűek azon isteni eljárás szempontjából, mely eljárást a Végtelen Szellem egyrészt önmaga kinyilatkoztatásához alkalmaz az idő és tér kiterjedt teremtésrészei számára, másrészt ahhoz, hogy e teremtésrészekkel személyes kapcsolatot tartson fenn.

23:1.2 (256.4) Eltekintve attól, hogy e hírvivők csaknem az örökkévalóság óta léteznek, mindannyian tudatában vannak a sajátlényegük kezdetének. Tudatosul bennük az idő, lévén ők a Végtelen Szellem első, ilyen időtudattal rendelkező teremtése. Ők a Végtelen Szellem azon elsőszülött teremtményei, akik az időben személyesülnek meg és a térben válnak szellemivé.

23:1.3 (256.5) E független szellemek az idők kezdetén mint teljesen kifejlett és a képességeikkel tökéletesen felruházott szellemlények jelentek meg. Mind egyenlők, és nincsenek személyes különbségek alapján elkülönülő osztályaik vagy rétegeik. A besorolásuk alapját teljes egészében azon munka jellege szabja meg, melyre időről időre kijelöltetnek.

23:1.4 (256.6) A halandók gyakorlatilag anyagi lényként kezdik létüket a tér világain és így emelkednek fel, befelé a Nagy Középpontok irányába; e független szellemek a minden dolog középpontjából indulnak és a legtávolabbi teremtésrészekben végzendő feladatokat kérnek, és még akár a legkülső helyi világegyetemekben lévő egyes világokon, sőt azokon túl is vállalnak feladatot.

23:1.5 (256.7) Bár elnevezésük az, hogy Független Hírvivők, ők nem magányos szellemek, csak tényleg szeretnek egyedül dolgozni. Ők az egyetlen lények a teremtésösszességben, akik képesek és akarnak is egyedül létezni, jóllehet ugyanennyire élvezik azon kevés világegyetemi értelem-rendnek a társaságát, akikkel baráti viszonyt tartanak fenn.

23:1.6 (257.1) A Független Hírvivők nem elszigetelten teljesítik a szolgálatukat; állandó kapcsolatban vannak a teremtésösszesség értelmének tömegével, mivel képesek „lehallgatni” a tartózkodási helyükön megjelenő összes híradást. Ugyancsak képesek a saját közvetlen testületük tagjaival érintkezni, azokkal a lényekkel, akik ugyanolyan munkát végeznek ugyanabban a felsőbb-világegyetemben. Képesek volnának a társaikkal kapcsolatba lépni, de a Hét Tökéletes Szellem tanácsa úgy utasította őket, hogy tartózkodjanak ettől, és ők egy hűséges csoport; nem szegülnek ellene a parancsnak és nem követnek el kötelezettségszegést. Nincs adatunk arról, hogy egyetlen Független Hírvivő valaha is elmerült volna a sötétségbe.

23:1.7 (257.2) A Független Hírvivők, miként a világegyetemi erőtér-irányítók is a minden területen működő azon kevés lényfajta közé tartoznak, akik mentesülnek az idő és tér ítélőszékei által elrendelt őrizetbe vétel vagy letartóztatás alól. A Hét Tökéletes Szellemen kívül senki előtt sem kötelesek megjelenni, azonban a világmindenség összes híradásában sem található adat arra vonatkozóan, hogy e paradicsomi tanácsot valaha is összehívták volna egy Független Hírvivő perében.

23:1.8 (257.3) Ezen önálló feladatokat teljesítő hírvivők megbízható, magabiztos, sokoldalú, teljes mértékben szellemi és alapvetően rokonszenves csoportját alkotják a Harmadik Forrástól és Középponttól származó teremtett lényeknek; a Paradicsom központi Szigetén honos és a helyi világegyetemi központi szférákon megszemélyesült Végtelen Szellem hatáskörétől fogva működnek. Állandó résztvevői a Végtelen Szellemből eredő közvetlen köröknek, még akkor is, amikor a helyi világegyetemi Anyaszellemek közvetlen befolyása alatt álló helyi teremtésrészekben működnek.

23:1.9 (257.4) Működési oka van annak, hogy e Független Hírvivőknek miért kell egyedül utazniuk és dolgozniuk. Rövid időszakokra, és amikor átmenetileg megállapodnak, képesek csoportban is működni, de amikor így együtt vannak, mindannyian leválasztódnak a paradicsomi körük fenntartó és irányító hatásától; ekkor teljesen elszigeteltek. Utazásuk során, vagy amikor a tér köreiben és az idő áramaiban tevékenykednek, akkor, ha két vagy több ilyen rendű lény túl közel kerül egymáshoz, mindkettő vagy mindegyikük lekapcsolódik a felsőbb keringtető erőkről. Jelképesen úgy lehetne mondani, hogy „rövidre zárás” következik be. Emiatt egy önműködő riasztó érzékük vészjelet ad nekik, mely biztosan jelzi a közelgő veszélyt és biztosan elég távol tartja őket egymástól ahhoz, hogy ne zavarják egymást a megfelelő és hatékony működésben. Ugyancsak önműködő képességeik érzékelik és jelzik az Ihletett Háromsági Szellemeknek és az isteni Gondolatigazítóknak a közelségét.

23:1.10 (257.5) E hírvivők nem rendelkeznek személyiség-kiterjesztési vagy szaporodási képességgel, azonban gyakorlatilag nincs olyan világegyetemi munka, melyben ne lennének képesek részt venni, vagy amelyhez ne tudnának valami alapvető és hasznos dologgal hozzájárulni. Különösen sok időt takarítanak meg a világegyetemi ügyek igazgatásával foglalkozóknak; és mindannyiunkat segítik, a legmagasabb rangútól a legalacsonyabbig.

2. A Független Hírvivők feladatai

23:2.1 (257.6) A Független Hírvivőket nem állandó feladatra jelölik ki valamely egyénhez vagy mennyei személyiség-csoporthoz. Mindig kijelölés szerint látnak el feladatot, és e szolgálatban az adott feladattal kapcsolatba hozható területet irányítók közvetlen felügyelete alatt dolgoznak. Közöttük nincs semmiféle szervezet vagy kormányzat; ők valóban Független Hírvivők.

23:2.2 (258.1) A Független Hírvivőket a Végtelen Szellem a következő hétféle szolgálatra jelölheti ki:

23:2.3 (258.2) 1. A paradicsomi Háromság Hírvivői.

23:2.4 (258.3) 2. A Havona-körök Hírvivői.

23:2.5 (258.4) 3. A felsőbb-világegyetemek Hírvivői.

23:2.6 (258.5) 4. A helyi világegyetemek Hírvivői.

23:2.7 (258.6) 5. A határozatlan megbízatású Felfedezők.

23:2.8 (258.7) 6. Különleges megbízatású Követek és Küldöttek.

23:2.9 (258.8) 7. Az Igazság Kinyilatkoztatói.

23:2.10 (258.9) E szellemi hírvivők minden tekintetben helyettesíthetők egymással a különféle szolgálatokban; és ilyen cserék folyamatosan történnek. A Független Hírvivőknek nincsenek külön rendjeik; ők szellemileg egyformák és minden tekintetben egyenlők. Bár alapvetően számmal jelölik őket, a Végtelen Szellem mégis a saját nevükön hívja őket. Mi többiek az adott feladatuk szerinti néven vagy számon ismerjük őket.

23:2.11 (258.10) 1. A paradicsomi Háromság Hírvivői. Nincs felhatalmazásom arra, hogy részletesen beszámoljak a Háromsághoz kijelölt hírvivői csoport munkájáról. Ők az Istenségek megbízható és titkos szolgálói, és azokat az eseteket tekintve, amikor az Istenek nem nyilvános terveivel és jövőbeli viselkedésével kapcsolatos, különleges üzenetet bíztak rájuk, még egyikükről sem derült ki, hogy elárulták volna a titkot vagy elárulták volna a rendjükbe vetett bizalmat. E tekintetben mindezt nem a tökéletességükkel való hencegés okán említem meg, hanem inkább arra kívánok rámutatni, hogy az Istenségek képesek tökéletes lényeket teremteni és így is tesznek.

23:2.12 (258.11) Az Urantián uralkodó zavarodottság és felfordulás nem azt jelzi, hogy a paradicsomi Urak nem érdeklődnek aziránt, hogy az ügyeket másként kezeljék vagy hogy nem is képesek arra. A Teremtők minden hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy az Urantiát igazi paradicsommá tegyék, azonban egy ilyen Éden nem járulna hozzá az olyan erős, nemes és tapasztalt jellemek kifejlődéséhez, melyeket az Istenek oly bizonyossággal kovácsolnak ki a világotokon a szükség üllői és a gyötrelem kalapácsai között. Aggodalmaitok és szomorúságaitok, megpróbáltatásaitok és csalódásaitok éppen úgy az isteni tervnek a részét képezik a szférátokon, mint ahogy részét képezi annak a minden dolog kellő tökéletessége és végtelen alkalmazkodása a maga felsőbb céljához a központi, tökéletes világegyetem világain.

23:2.13 (258.12) 2. A Havona-körök Hírvivői. A felemelkedési létpályátok során bizonytalanul, de egyre nagyobb mértékben képesek lesztek érzékelni a Független Hírvivők jelenlétét, de a Havona eléréséig nem fogjátok őket teljes bizonyossággal felismerni. Az első hírvivők, akiket személyesen is láttok majd, a Havona-körökön szolgálók lesznek.

23:2.14 (258.13) A Független Hírvivők különleges viszonyban vannak a Havona-világok honosaival. E hírvivők, akik egyébként a feladatkörükből adódóan nagy hátrányban vannak az egymással való társuláskor, igen szoros és személyes közösséget képesek kialakítani a Havona honosaival és ténylegesen is így tesznek. De igencsak lehetetlen dolog az emberi elmével megértetni azt a legfelsőbb szintű megelégedettséget, mely az ezen istenien tökéletes lények elméinek az ilyen közel érzékfeletti személyiségek szellemeivel való kapcsolatteremtéséből fakad.

23:2.15 (259.1) 3. A felsőbb-világegyetemek Hírvivői. A Nappalok Elődei, azon háromsági eredetű személyiségek, akik a hét felsőbb-világegyetem végzetét vigyázzák, az isteni hatalmú és igazgatási bölcsességű hármasok, bőségesen el vannak látva Független Hírvivőkkel. Kizárólag e hírvivői renden keresztül lehetséges az, hogy egy felsőbb-világegyetem hármas vezetői képesek közvetlenül és személyesen érintkezni egy másik felsőbb-világegyetem vezetőivel. Talán az Ihletett Háromsági Szellemek mellett csak a Független Hírvivők az egyetlen rendelkezésre álló szellem-értelem fajta, mely az egyik felsőbb-világegyetemi központról kiküldhető közvetlenül egy másik felsőbb-világegyetemi központra. Minden más személyiségnek ilyen útra a Havonán és a Tökéletes Szellemek igazgatási világain keresztül kell mennie.

23:2.16 (259.2) Bizonyos dolgokról még a Gravitációs Hírvivők, a tükrözőműködés vagy a híradások révén sem szerezhetők ismeretek. Amikor a Nappalok Elődei bizonyosat akarnak tudni e dolgokról, akkor egy Független Hírvivőt kell kiküldeniük az ismeret forrásához. Már jóval azelőtt, hogy az élet megjelent volna az Urantián a most mellettem tevékenykedő hírvivő távol volt az Uverszától, a központi világegyetemben teljesített küldetést — csaknem egymillió évig volt távol az orvontoni összeírásokról, de a kért adatokkal a kellő időben visszatért.

23:2.17 (259.3) A Független Hírvivők felsőbb-világegyetembeli szolgálatának nincs korlátja; működhetnek a felsőbb ítélőszékek döntésvégrehajtóiként vagy a teremtésrészek javára információk megszerzőjeként. A felsőbb-világegyetemi teremtésrészek közül a legszívesebben az Orvontonban szolgálnak, mert itt van a legnagyobb szükség és a legnagyobb lehetőség a hősies erőfeszítéseik megsokszorozására. A nagyobb szükséget szenvedő területeken mi mindannyian teljesebben működhetünk.

23:2.18 (259.4) 4. A helyi világegyetemek Hírvivői. A helyi világegyetemi szolgálatokban semmi sem korlátozza a Független Hírvivők működését. Ők a hűséges kinyilatkoztatói a helyi világegyetemi Anyaszellem késztetéseinek és szándékának, bár ők maguk az uralkodó Tökéletes Fiú teljes felügyelete alatt állnak. Ez a helyi világegyetemben működő minden hírvivőre igaz, induljanak ki akár a világegyetemi központról vagy működjenek együtt átmenetileg a Csillagvilági Atyákkal, a Csillagrendszer Fejedelmekkel vagy a Bolygóhercegekkel. Mielőtt egy Teremtő Fiú kezében minden hatalom összpontosulna, vagyis mielőtt a világegyetemének legfőbb urává válik, a helyi világegyetemek e hírvivői még a Nappalok Elődeinek általános irányítása alá tartoznak és az ő helyben működő képviselőjüknek, a Nappalok Szövetségének tartoznak közvetlen felelősséggel.

23:2.19 (259.5) 5. A határozatlan megbízatású Felfedezők. Amikor a Független Hírvivők tartalékos testületének taglétszáma túlzottan nagy lesz, a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító egyike felhívást tesz közzé felfedező önkéntesek toborzása céljából; és önként jelentkezőkben soha nincs hiány, mert szívesen mennek szabad és korlátlan felfedezői küldetésre, örömmel élik át az új világok és világegyetemek szerveződő magjai megtalálásának felkavaró érzését.

23:2.20 (259.6) Ők vonulnak ki kivizsgálni a teremtésrészek térszemlélői által feltárt nyomokat. A paradicsomi Istenségek kétségtelenül tudnak a tér e feltáratlan energiarendszereinek létezéséről, azonban ilyen ismereteket sohasem hoznak nyilvánosságra. Ha a Független Hírvivők nem tárnák fel és térképeznék fel ezen újonnan szerveződő energiaközpontokat, akkor az ilyen jelenségeket sokáig még a szomszédos területeken tartózkodó értelmek sem fedeznék fel. A Független Hírvivők osztályként igen érzékenyek a gravitációra; ennek megfelelően néha képesek érzékelni az igen kicsi sötét bolygók, az életkísérletekhez a legalkalmasabb világok valószínű jelenlétét.

23:2.21 (260.1) A határozatlan megbízatású hírvivő-felfedezők a világmindenségben járőröznek. Állandóan felfedező utakon járnak a teljes külső tér feltérképezetlen területein. A külső tér területein végbemenő folyamatokkal kapcsolatos ismereteink közül nagyon sokat a Független Hírvivőknek köszönhetünk, mivel ők gyakran működnek együtt és végeznek közös kutatásokat a mennyei csillagászokkal.

23:2.22 (260.2) 6. Különleges megbízatású Követek és Küldöttek. Az egyazon felsőbb-világegyetemben lévő helyi világegyetemekben szokás a követek cseréje az azonos és honos fiúi renden belül. De a késedelmek elkerülése végett gyakran Független Hírvivőket kérnek fel arra, hogy követekként az egyik helyi teremtésrészből átmenjenek egy másikba és ott képviseljék és tolmácsolják az egyik területet a másiknak. Például: Amikor egy újonnan lakott területet felfedeznek, akkor az esetleg olyan távol eshet, hogy hosszú időbe telik, amíg egy szeráf-társított követ e távoli világegyetembe eljuthat. Egy szeráf-társított lény nemigen tud a ti időmérésetek szerinti másodpercenként 899.370 kilométer sebességnél gyorsabban haladni. A nagy tömegű csillagok, a keresztáramlások és a kerülőutak, valamint az érintőirányú vonzóerők mind fékezik e sebességet, így egy ilyen hosszú úton a sebesség átlagos értéke másodpercenként mintegy 885.000 kilométer lehet.

23:2.23 (260.3) Amikor úgy alakul, hogy egy helyi követnek évszázadokra lenne szüksége valamely távoli helyi világegyetem eléréséhez, akkor gyakran egy Független Hírvivőt kérnek fel arra, hogy haladéktalanul utazzon a helyszínre és átmenetileg követként működjön. A Független Hírvivők nagyon rövid idő alatt képesek az utat megtenni, bár nem olyannyira függetlenül az időtől és tértől, mint a Gravitációs Hírvivők, de azért majdnem ugyanolyan teljesítményre képesek. Más esetekben különleges feladattal megbízott küldöttekként is működnek.

23:2.24 (260.4) 7. Az Igazság Kinyilatkoztatói. A Független Hírvivők rendje által a legnagyobbra értékelt feladat az igazság kinyilatkoztatása. E minőségben mindig is működnek a felsőbb-világegyetemektől a tér egyes bolygóiig. Gyakran csatlakoznak olyan bizottságokhoz, melyeket az igazság kinyilatkoztatásának kiteljesítésében való közreműködés céljából küldenek a világokra és csillagrendszerekbe.

3. A Független Hírvivők idő- és térszolgálatai

23:3.1 (260.5) A Független Hírvivők a legmagasabb rendű fajtáját alkotják azon tökéletes és bizalmi személyiségeknek, akik a teremtésrészekben igénybe vehetők fontos és sürgős üzenetek gyors továbbítása céljából olyan esetben, amikor nem célravezető a híradási szolgálat vagy a tükrözőműködési rend igénybevétele. A területeken tartózkodó szellemi és anyagi lények segítésével összefüggő feladataik változatossága csaknem végtelen, különösen olyan esetekben, amikor az időtényezőnek is szerepe van. A felsőbb-világegyetemi területeken való szolgálatra kijelölt összes rend közül ők azok a legmagasabb rendű és legsokoldalúbb személyes lények, akik igen közel járnak ahhoz, hogy képesek legyenek dacolni az idővel és térrel.

23:3.2 (260.6) A világegyetemben sok szellem utazási céllal veszi igénybe a gravitációt; képesek eljutni bárhova bármikor — egy pillanat alatt — de ők nem személyek. Bizonyos egyéb gravitációs átkelők személyes lények, mint például a Gravitációs Hírvivők és a Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítők, de őket a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi intézők nem vehetik igénybe. A világok tele vannak angyalokkal és emberekkel és egyéb felsőbb rendű személyes lényekkel, őket azonban korlátozza az idő és a tér: A nem szeráf-társított lények többsége számára a sebességhatár a ti időmérésetek szerinti másodpercenként 299.790 kilométer; a köztes teremtmények és bizonyos egyéb lények képesek elérni ennek a kétszeresét — vagyis a másodpercenkénti 599.580 kilométeres sebességet — is (és gyakran így is tesznek), míg a szeráfok és mások képesek a teret háromszor ilyen gyorsan vagyis másodpercenként 899.370 kilométerrel átszelni. A Független Hírvivőket kivéve azonban nincsenek olyan utazó vagy hírvivő személyiségek, akik a gravitációs átkelők pillanatszerű sebessége és a szeráfok viszonylag lassú sebessége közötti sebességgel képesek haladni.

23:3.3 (261.1) A Független Hírvivőket ennélfogva általánosan igénybe veszik továbbítói feladatokra és szolgálatokra olyan helyzetekben, amikor a feladathoz személyiségre van szükség és ahol el kell kerülni azt az időveszteséget, mely akkor jelenne meg, ha valamely egyéb könnyen igénybe vehető személyes hírvivőt küldenének ki. Egyedül ők azok a kétségkívül megszemélyesült lények, akik képesek a nagy világegyetem egyesített világegyetemi áramaival összehangolódni. A térben való mozgási sebességük a különféle zavaró hatásoktól függően változó, de a feljegyzésekből kiderül, hogy az én hírvivő társam a jelen küldetésre való utazása során 1.354.458.739.000 kilométert tett meg a ti időmérésetek szerinti másodpercenként.

23:3.4 (261.2) Teljesen képtelen vagyok az anyagi fajtájú elme számára elmagyarázni, hogy egy szellem miként lehet valós személy és ezzel egyidejűleg miként képes ilyen hihetetlen sebességgel haladni a térben. De e Független Hírvivők ténylegesen ilyen felfoghatatlan sebességgel érkeznek az Urantiára és indulnak innen; és valóban, a teljes világegyetemi igazgatási rendszer személyes jellegében nagy veszteség állna elő, ha ez nem ténykérdés lenne.

23:3.5 (261.3) A Független Hírvivők képesek veszélyhelyzeti tájékoztatóhálózatként működni a távoli téregységekben mindenütt, azokon a területeken, melyeket nem járják át a nagy világegyetem kiépített körei. Előfordul, hogy az ilyen minőségben működő hírvivő képes a társának üzenetet vagy rövid jelzést küldeni körülbelül száz fényévnyire, ahol is fényév alatt az urantiai csillagászok által használt csillagászati távolságot értem.

23:3.6 (261.4) A felsőbb-világegyetemi ügyek vitelében velünk együttműködő miriádnyi lény között a gyakorlati segítség és az időmegtakarítás szempontjából számunkra nincs fontosabb náluk. A tér világegyetemeiben számolnunk kell az idő jelentette korlátokkal; ezért ilyen értékes a Független Hírvivők által teljesített szolgálat, azon Független Hírvivőké, akik a közléscsere terén birtokolt előjogaik révén valamelyest függetlenek a tértől és a hihetetlen utazási sebességükből eredően csaknem függetlenek az időtől.

23:3.7 (261.5) Én nem tudom elmagyarázni az urantiai halandóknak azt, hogy a Független Hírvivők miként létezhetnek alak nélkül és ennek ellenére miként rendelkezhetnek valódi és határozott személyiséggel. Bár a személyiségükhöz természetes módon társítható formájuk nincs, azért rendelkeznek a minden magasabb rendű szellemlény által érzékelhető szellemjelenléttel. A Független Hírvivők az egyetlen olyan lényosztály, mely az alaktalan szellemeknek láthatólag minden előnyét élvezi s ugyanakkor a teljesen kifejlett személyiséghez tartozó előjogokkal is bír. Igazi személyiségek, sőt még a személytelen szellemi megnyilatkozás csaknem összes sajátosságával is rendelkeznek.

23:3.8 (261.6) A hét felsőbb-világegyetemben rendszerint — de nem mindig — minden, ami hozzásegíti a teremtményt az idő és tér jelentette korlátoktól való megszabaduláshoz, az egyúttal ennek megfelelő mértékben korlátozza a személyiségi előjogait. A Független Hírvivők kivételek ezen általános szabály alól. A tevékenységük során csaknem korlátozás nélkül vehetik igénybe a szellemi kifejeződés, az isteni szolgálat, a személyes segédkezés és a mindenségrendi közléscsere határtalan lehetőségeinek teljes körét. Ha láthatnátok e rendkívüli lényeket az én világegyetemi igazgatási tapasztalataim tükrében, akkor megértenétek, hogy milyen nehéz volna a felsőbb-világegyetemi ügyek összehangolása, ha nem számíthatnánk az ő sokoldalú közreműködésükre.

23:3.9 (262.1) Függetlenül a világegyetem növekedésétől, valószínűleg nem teremtetik több Független Hírvivő. A világegyetemek növekedésével a növekvő igazgatási terhet egyre nagyobb mértékben fogják egyéb fajtájú szellemsegítők és olyan lények átvenni, akik ezen új teremtésrészekből származnak, mint amilyenek az Egyeduralkodó Fiak és a helyi világegyetemi Anyaszellemek teremtményei.

4. A Független Hírvivők különleges segédkezése

23:4.1 (262.2) Úgy tűnik, hogy a Független Hírvivők a személyiség összehangolói minden szellemlény-fajtának. Segédkezésük hozzájárul ahhoz, hogy a kiterjedt szellemi világ személyiségei testvérekké váljanak. Nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy minden szellemlényben kifejlődjön a csoport-azonosságtudat. Minden szellemlény-fajtát a Független Hírvivők egy különleges csoportja szolgál, akik segítik a lények azon képességének kialakulását, amely által megérthetik és barátjukká fogadhatják az összes többi fajtát és rendet, legyenek azok bármennyire különbözők is.

23:4.2 (262.3) A Független Hírvivők a véges személyiségek összes fajtájának és rendjének összehangolására való — beleértve még a világmindenségi felügyelők abszonit rendszerével való kapcsolatteremtést is — olyan hihetetlen képességükről tesznek tanúbizonyságot, hogy némelyikünk abból indul ki, hogy a Végtelen Szellem hírvivőinek teremtése valamilyen mértékben kapcsolatba hozható a Legfelsőbb-Végleges Elmének az Együttes Cselekvő általi adományozásával.

23:4.3 (262.4) Amikor egy végleges rendű lény és egy paradicsomi létpolgár egy, „az idő és örökkévalóság gyermekének” a háromságivá alakításában — a Legfelsőbb-Végleges ismeretlen elme-megnyilvánulási lehetőségeivel kapcsolatos műveletben — működik együtt, és amikor e be nem sorolt személyiséget kiküldik a Vicegeringtonra, akkor egy Független Hírvivőt (az ilyen istenségelme-adomány vélelmezett személyiségi tükröződését) is mindig kijelölnek e teremtményi-háromságot elért fiú számára őrtársul. E hírvivő a beteljesülés új fiát elkíséri a rendeltetési helyére és soha többé nem hagyja el a Vicegeringtont. Így az az idő és örökkévalóság fiának végzeteihez kötött Független Hírvivő mindörökre átkerül a Világmindenség Építészeinek kizárólagos felügyelete alá. Hogy miként alakul e rendkívüli társulás jövője, azt nem tudjuk. A különleges személyiségek e viszonyainak száma már hosszú ideje gyarapodik a Vicegeringtonon, de eddig még egyetlen pár sem távozott onnan.

23:4.4 (262.5) A Független Hírvivők száma állandó, azonban a beteljesülés fiainak háromságivá alakítása nyilvánvalóan számában nem korlátozott eljárás. Lévén, hogy a beteljesülés minden egyes háromságot-elért fia mellé egy-egy Független Hírvivő is ki van rendelve, ezért nekünk úgy tűnik, hogy a valamikori távoli jövőben a hírvivők száma egyszer majd kimerül. Ki fogja ekkor a feladatukat teljesíteni a nagy világegyetemben? Vajon a szolgálatukat az Ihletett Háromsági Szellemek körében megjelenő valamilyen új működés fogja felváltani? Vajon a nagy világegyetemet valamikor majd csaknem teljesen háromsági származású lények fogják igazgatni, míg az egyes- és kettős-eredetű teremtmények átkerülnek a külső tér területeire? Ha a hírvivők visszatérnek az előző szolgálatukhoz, akkor a beteljesülés fiai vajon velük tartanak? Vajon a véglegesrendűek és a paradicsom-havonaiak közötti háromságivá alakulás befejeződik-e, amikor a Független Hírvivők száma a beteljesülés-fiak mellé őrtársul való hozzárendelésük miatt kimerül? Vajon az összes hatékony Független Hírvivőnk a Vicegeringtonon fog összegyűlni? Vajon e rendkívüli szellemszemélyiségek örökre társulnak-e ezen ismeretlen végzetű háromságot-elért fiakkal? Milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a ténynek, hogy a Vicegeringtonon gyülekező párok a fenséges rejtélyes lényeknek, a Világmindenség Építészeinek kizárólagos irányítása alatt állnak? Ilyen és sok hasonló kérdést teszünk fel magunknak, és kérdezzük mindezekről a mennyei lények számos más rendjeit is, de a válaszokat bizony nem ismerjük.

23:4.5 (263.1) E művelet a világegyetemi igazgatásban végbemenő számos hasonló jelenséggel együtt egyértelműen jelzi, hogy a nagy világegyetem, sőt még a Havona és a Paradicsom személyi állománya is valamilyen meghatározott és egyértelmű átszerveződésen megy keresztül, szerte a külső tér területein jelenleg zajló óriási energia-fejlődéssel való összehangolódásban és azzal kapcsolatban.

23:4.6 (263.2) Azt kell hinnünk, hogy az örökkévaló jövőben a világegyetemi evolúció olyan jelenségeinek lehetünk tanúi, melyek messze meghaladnak majd mindent, ami az örök múltban megtapasztalható volt. E hihetetlenül nagy kalandokra mi nagy és egyre fokozódó várakozással tekintünk, és bizony nektek is pontosan így kellene tennetek.

23:4.7 (263.3) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]

Az Urantia Könyv

24. írás

A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei

24:0.1 (264.1) AZ EGYÜTTES Teremtő összes személyiségét és entitását az Uverszán három nagy részre osztjuk: a Végtelen Szellem felsőbb személyiségei, a tér hírvivő seregei és az idő segédkező szellemei, azon szellemlények, akik a halandó-fejlődési felemelkedési rendbe tartozó, saját akarattal rendelkező teremtmények tanításában és a számukra való segédkezésben érintettek.

24:0.2 (264.2) A Végtelen Szellem e beszámolókban említett felsőbb személyiségei a nagy világegyetemben hét osztályban működnek:

24:0.3 (264.3) 1. Független Hírvivők.

24:0.4 (264.4) 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

24:0.5 (264.5) 3. Összeírási Igazgatók.

24:0.6 (264.6) 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

24:0.7 (264.7) 5. Társfelügyelők.

24:0.8 (264.8) 6. Kinevezett Őrök.

24:0.9 (264.9) 7. Végzős Kísérők.

24:0.10 (264.10) A Független Hírvivők, a Körök Felügyelői, az Összeírási Igazgatók és a Személyi Segédek közös jellemzője, hogy mindannyian igen komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. A Független Hírvivőknek nincs ismert székhelyük; ők a világegyetemek mindenségét járják. A világegyetemi Körök Felügyelői és az Összeírási Igazgatók székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. A Végtelen Szellem Személyi Segédei a Fény központi Szigetén állomásoznak. A Társfelügyelők és a Kinevezett Őrök a helyi világegyetemi és a helyi világegyetemet alkotó csillagrendszeri központokon állomásoznak. A Végzős Kísérők a Havona világegyetemben honosak és annak mind a milliárdnyi világán működnek. E felsőbb személyiségek többségének vannak állomáshelyei a helyi világegyetemekben, azonban ezek nem kapcsolódnak szervesen az evolúciós területek igazgatásához.

24:0.11 (264.11) A csoportot alkotó hét osztályból csak a Független Hírvivők és esetleg a Személyi Segédek járják a világegyetemek mindenségét. Független Hírvivőkkel a Paradicsomról kifelé tartó útjukon lehet találkozni: a Havona körein keresztül a felsőbb-világegyetemi központokon át és még tovább az övezeteken és helyi világegyetemeken, azok alkotórészein keresztül, sőt még a lakott világokon is megfordulnak. A Független Hírvivők a Végtelen Szellem felsőbb személyiségei közé tartoznak, az eredetüket, a természetüket és a szolgálatukat mégis az előző írásban ismertettük.

1. A Világegyetemi Körök Felügyelői

24:1.1 (265.1) Úgy tűnhet, hogy a tér hatalmas erőtér-áramai és a szellemi energia körei önműködők; úgy tűnhet, hogy szabadon működnek, de nem ez a helyzet. Mindezen hatalmas energiarendszerek működése szabályozott; értelmes felügyelet alatt vannak. A világegyetemi Körök Felügyelői nem a tisztán fizikai és anyagi energia területein — vagyis a világegyetemi erőtér-irányítók területén — fejtik ki tevékenységüket, hanem a viszonylagos szellemi energia körein és azon módosított körökön, melyeknek alapvető jelentősége van mind a magasan fejlett szellemi lények, mind pedig a morontia-fajta vagy átmenetben-lévő fajta értelmes teremtmények fenntartásában. A felügyelők nem hoznak létre isteni energia- és felsőbblényegi köröket, de általában véve összefüggésbe hozhatók az idő és örökkévalóság minden felsőbb szellemkörével és mindazon viszonylagos szellemkörökkel, melyek szerepet játszanak a nagy világegyetem alkotórészeinek igazgatásában. A Paradicsom Szigetén kívül minden ilyen szellem-energia kört ők irányítanak és befolyásolnak.

24:1.2 (265.2) A világegyetemi Körök Felügyelői egyedül a Végtelen Szellem teremtései, és kizárólag mint az Együttes Cselekvő közvetítői működnek. Szolgálatra az alábbi négy rendben személyesülnek meg:

24:1.3 (265.3) 1. A Körök Legfelsőbb Felügyelői.

24:1.4 (265.4) 2. A Körök Társ-felügyelői.

24:1.5 (265.5) 3. A Körök Másodrendű Felügyelői.

24:1.6 (265.6) 4. A Körök Harmadrendű Felügyelői.

24:1.7 (265.7) A havonai legfelsőbb felügyelőknek és a hét felsőbb-világegyetem társ-felügyelőinek száma már teljes; e rendekből több már nem teremtetik. A legfelsőbb felügyelők szám szerint heten vannak és a hét Havona-kör kísérleti világain állomásoznak. A hét felsőbb-világegyetem köreinek felügyeletével egy hét társ-felügyelőből álló nagyszerű csoport van megbízva, akik a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a Hét Legfőbb Végrehajtó világain tartanak fenn állomáshelyet. Innen felügyelik és irányítják a tér felsőbb-világegyetemének köreit.

24:1.8 (265.8) A Szellem paradicsomi szféráin a körök hét társ-felügyelője és a Legfőbb Erőtér-központok olyan hatékony kapcsolatot tartanak fenn, mely, a Legfőbb Végrehajtók irányítása mellett, paradicsomi szint alatti összhangot teremt a hét felsőbb-világegyetembe tartó összes anyagi és szellemi kör között.

24:1.9 (265.9) Az idő és tér helyi világegyetemeinek másodrendű felügyelői az egyes felsőbb-világegyetemek központi világain állomásoznak. A nagy- és a kisövezetek a felsőbb kormányzat igazgatási részterületei, azonban nem érintettek a szellem-energia felügyelettel kapcsolatos kérdésekben. Nem tudom, hogy mennyi másodrendű kör-felügyelő van a nagy világegyetemben, de az Uverszán 84.691 ilyen lény tartózkodik. A másodrendű felügyelők teremtése most is folyik; időről időre hetvenes csoportokban jelennek meg a Legfőbb Végrehajtók világain. Hozzánk kirendelés útján kerülnek, amikor az illetékességi területünkön lévő új, fejlődő világegyetemek számára külön szellem-energiai és összekötő-erőtéri körök létesítésére készülünk.

24:1.10 (265.10) Harmadrendű kör-felügyelő minden helyi világegyetem központi világán működik. E rend teremtése a másodrendű felügyelőkéhez hasonlóan folyamatos, és hétszázas csoportokban folyik. A Nappalok Elődei jelölik ki őket a helyi világegyetemekhez.

24:1.11 (266.1) A kör-felügyelőket kifejezetten az ő sajátos feladatukra teremtik, és mindörökre az eredeti feladatuk szerinti csoportban szolgálnak. Nem váltják egymást a szolgálatban és ennélfogva korszaknyi időt töltenek az eredeti feladatuk tárgyát képező területek kérdéseinek tanulmányozásával. Például: az 572.842-es számú harmadrendű kör-felügyelő a helyi világegyetemetek korai terveinek időpontjától fogva működik a Szalvingtonon, és a nebadoni Mihály személyi kíséretéhez tartozik.

24:1.12 (266.2) Akár a helyi világegyetemekben, akár a nagyobb világegyetemekben működnek, a kör-felügyelők minden olyan dolgot irányításuk alá vonnak, melyek ténylegesen is kapcsolatba hozhatók a különféle szellemi hírek és bármilyen személyiség átviteléhez használatos körökkel. A kör-felügyeleti tevékenységük során e hatékony lények a világegyetemek mindenségében megtalálható mindenféle közvetítőt, térerőt és személyiséget igénybe vesznek. Igénybe veszik az ismeretlen „kör-szabályozó felsőbb szellemszemélyiségeket” és nagy hozzáértéssel segíti őket a Végtelen Szellem személyiségeiből álló számos testület. Ők szigetelik el az evolúciós világot, ha annak Bolygóhercege fellázadna az Egyetemes Atya és a helyetteseként működő Fia ellen. Bármely világegyetem bármely világát ki tudják kapcsolni a felsőbb szellemi rendből, de az erőtér-irányítók anyagi áramait nem képesek megszakítani.

24:1.13 (266.3) A világegyetemi Körök Felügyelői olyasféle kapcsolatban állnak a szellemkörökkel, mint a világegyetemi erőtér-irányítók az anyagi körökkel. A két rend kiegészíti egymást, együtt felügyelik a teremtmények által szabályozható és befolyásolható összes szellem- és anyagi kört.

24:1.14 (266.4) A kör-felügyelők bizonyos felügyeletet gyakorolnak a szellem-társított elme-körök felett, sok tekintetben ahhoz hasonlóan, ahogy az erőtér-irányítók bizonyos irányítási hatáskörrel rendelkeznek a fizikai energiával társított elmeszakaszok felett — vagyis a gépies elmék felett. Az egyes rendek feladatkörei a másik renddel való kapcsolatukban általában véve kiteljesednek, de a tiszta elme-körök nem tartoznak ezek egyikének felügyelete alá sem. A két rend tevékenysége még csak nem is összehangolt; a világegyetemi Körök Felügyelőinek sokrétű munkáját a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és az ő alárendeltjeik irányítják.

24:1.15 (266.5) Noha a kör-felügyelők egymáshoz teljesen hasonlók a saját rendjeiken belül, azért mindegyikük külön egyén. Igazán személyes lények, de az Atyától való felruházástól különböző fajta személyiséggel rendelkeznek, mely a világegyetemekben létező egyetlen más teremtményi fajtában sem lelhető fel.

24:1.16 (266.6) Bár a befelé, a Paradicsom felé tartó utatokon majd felismeritek és megismeritek őket, személyes kapcsolatba mégsem kerültök velük. Ők kör-felügyelők, és csakis a feladatukkal törődnek és azt hatékonyan teszik. Kizárólag a felügyeletük alá tartozó körökkel kapcsolatos tevékenységekre ügyelő személyiségekkel és entitásokkal foglalkoznak.

2. Az Összeírási Igazgatók

24:2.1 (266.7) Függetlenül attól, hogy az Egyetemes Értelem mindenségrendi elméje tudatában van minden gondolkodó teremtmény jelenlétének és tartózkodási helyének, a világegyetemek mindenségében van ettől független módja is az összes, saját akaratú teremtmény számon tartásának.

24:2.2 (266.8) Az Összeírási Igazgatók a Végtelen Szellem különleges és teljessé tett teremtése, és a számukat nem ismerjük. Úgy teremtettek, hogy képesek legyenek tökéletes összhangot kialakítani a felsőbb-világegyetemek tükrözőműködési eljárásával, s ezzel egyidejűleg személyesen is érzékenyek az értelmes saját akaratra és viszonozzák is azt. Ezen igazgatók, valamiféle nem teljesen érthető eljárással képesek azonnal tudomást szerezni a nagy világegyetem bármely részében megszülető saját akaratról. Ezért mindig képesek megadni nekünk a központi teremtésrész és a hét felsőbb-világegyetem bármely részében az összes, saját akarattal rendelkező teremtmény számát, természetét és tartózkodási helyét. De a Paradicsomon nem működnek; ott nincs rájuk szükség. A Paradicsomon a tudás eredendően megvan; az Istenségek mindenről tudnak.

24:2.3 (267.1) Hét Összeírási Igazgató működik a Havonában, minden egyes Havona-körhöz tartozó kísérleti világon egy-egy állomásozik. E hét lény, valamint a Szellem paradicsomi világain tartózkodó tartalékos rend kivételével minden Összeírási Igazgató a Nappalok Elődeinek fennhatósága alá tartozik.

24:2.4 (267.2) Minden egyes felsőbb-világegyetemi központon egy Összeírási Igazgató elnököl, s e főigazgató alá sok ezernyien tartoznak, mégpedig minden helyi világegyetemi központon egy-egy igazgató. E rendbe tartozó minden személyiség egyenlő, kivéve a Havona kísérleti világain élőket és a hét felsőbb-világegyetemi vezetőt.

24:2.5 (267.3) A hetedik felsőbb-világegyetemben százezer Összeírási Igazgató van. Ez a szám magába foglalja mindazokat, akik helyi világegyetemi szolgálatra kijelölhetők; ebben nincs benne Uszatiának, az összes orvontoni igazgató felsőbb-világegyetemi főnökének a törzskara. Uszatia a többi felsőbb-világegyetemi vezetőhöz hasonlóan nem foglalkozik közvetlenül az értelmes saját akarat bejegyzésével. Ő kizárólag az orvontoni világegyetemekben állomásozó alárendeltjeivel törődik; tehát a helyi teremtésrészek központjairól beérkező jelentések nagyszerű összegző személyiségeként tevékenykedik.

24:2.6 (267.4) Az uverszai hivatalos adatrögzítők időről időre feljegyzik a felsőbb-világegyetem pillanatnyi állapotát annak alapján, hogy Uszatia személyiségében és személyiségén milyen bejegyzések készültek. Az ilyen összeírási adatok a felsőbb-világegyetemek belső adatai; e jelentéseket nem továbbítják sem a Havonába, sem a Paradicsomra.

24:2.7 (267.5) Az Összeírási Igazgatók csak olyan mértékig foglalkoznak az emberi lényekkel — mint az egyéb, saját akarattal rendelkező teremtményekkel — amely a saját akarat működése tényének rögzítéséhez szükséges. Nincs dolguk az életetek és dolgaitok rögzítésében; ők semmilyen tekintetben nem adatrögzítő személyiségek. A nebadoni Összeírási Igazgató, akinek orvontoni száma 81.412, és aki jelenleg a Szalvingtonon állomásozik, a jelen pillanatban személyesen is tudatában van és ismeri a ti itteni, urantiai élő jelenléteteket; és ő készíti el a halálotokról szóló igazolási feljegyzést abban a pillanatban, amint saját akarattal rendelkező teremtményként megszűntök létezni.

24:2.8 (267.6) Az Összeírási Igazgatók akkor jegyzik be egy új, saját akarattal rendelkező teremtmény létezését, amint az első saját akaratú cselekedetére sor kerül; a saját akarattal rendelkező teremtmény halálát pedig akkor jelzik, amikor az utolsó saját akaratú cselekedet végbemegy. A saját akaratnak a bizonyos, felsőbb rendű állatok válaszaiban megfigyelhető részleges megnyilvánulása nem tartozik az Összeírási Igazgatók hatáskörébe. Csakis az igazi saját akarattal rendelkező teremtményeket tartják számon, és csakis a saját akarati működésre válaszolnak. Hogy miként veszik nyilvántartásba a saját akarat működését, azt nem tudjuk.

24:2.9 (267.7) E lények mindig is Összeírási Igazgatók voltak és mindig is azok lesznek. Bármely más világegyetemi munkaterületen viszonylag kis hasznukat vehetnénk. De a működésükben tévedhetetlenek; sohasem hibáznak és sohasem hamisítják meg az adatokat. És annak ellenére személyek, hogy nagyszerű hatáskörökkel és hihetetlen előjogokkal rendelkeznek; felismerhető szellemjelenlétük és alakjuk van.

3. A Végtelen Szellem Személyi Segédei

24:3.1 (268.1) A Személyi Segédek teremtésének idejéről és módjáról nincs hiteles ismeretünk. Bizonyosan rengetegen vannak, de erről nincs adat az Uverszán. A munkájukkal kapcsolatos ismereteinkre alapozott óvatos levezetés útján úgy merem becsülni, hogy a számuk jócskán billiónyi. Véleményünk szerint a Végtelen Szellem számára nincs számszerű korlát az ilyen Személyi Segédek teremtésében.

24:3.2 (268.2) A Végtelen Szellem Személyi Segédei az Istenség Harmadik Személye paradicsomi jelenlétének kizárólagos segítése céljából léteznek. Bár közvetlenül a Végtelen Szellemhez tartoznak és a Paradicsomon tartózkodnak, mégis villanásszerűen közlekednek ide-oda a teremtésösszesség legtávolabbi részei között. Bárhová terjednek is ki az Együttes Teremtő körei, e Személyi Segédek a Végtelen Szellem parancsának végrehajtása céljából megjelenhetnek ott. A teret a Független Hírvivőkhöz sokban hasonlóan szelik át, de nem személyek olyan értelemben, mint a hírvivők.

24:3.3 (268.3) A Személy Segédek mind egyenlők és egyformák; nem mutatnak egyedi eltéréseket. Bár az Együttes Cselekvő úgy néz rájuk, mint igazi személyiségekre, mások nehezen tudják valódi személyeknek tekinteni őket; a többi szellemlény számára nem nyilvánítanak ki érzékelhető szellemjelenlétet. A paradicsomi-származású lények mindig érzékelik e Segédek közelségét; de a személyiség-jelenlétüket nem ismerjük fel. E jelenlét-alak hiánya kétségtelenül annál inkább hasznossá teszi őket az Istenség Harmadik Személye számára.

24:3.4 (268.4) A Végtelen Szellemből származó szellemlények összes ismert rendje közül nagyjából a Személyi Segédeké az egyetlen, mellyel a Paradicsomra tartó felemelkedésetek során nem fogtok találkozni.

4. A Társfelügyelők

24:4.1 (268.5) A Hét Legfőbb Végrehajtó, a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a hét felsőbb-világegyetem legfelsőbb végrehajtóinak igazgatási testületeként működik. A Társfelügyelők a Legfőbb Végrehajtók hatáskörének megtestesülését jelentik az idő és tér helyi világegyetemei számára. A helyi teremtésrészek ügyeinek e magas rangú megfigyelői a Végtelen Szellem és a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem közös leszármazottai. A csaknem az örökkévalósághoz fogható idő előtt hétszázezren személyesültek meg, és a tartalékos testületük a Paradicsomon lakozik.

24:4.2 (268.6) A Társfelügyelők a Hét Legfőbb Végrehajtó közvetlen felügyelete alatt dolgoznak, lévén ők a személyes és hatalommal rendelkező képviselőik az idő és tér helyi világegyetemei számára. Minden egyes helyi teremtésrész központi szféráján egy-egy felügyelő állomásozik és e felügyelő közvetlen munkatársa az állandó besorolású Nappalok Szövetségének.

24:4.3 (268.7) A Társfelügyelők kizárólag az alárendeltjeiktől, a Kinevezett Őröktől kapnak jelentéseket és javaslatokat, akik a lakott világok alkotta helyi csillagrendszerek székhelyszféráin állomásoznak, míg ők maguk csakis a közvetlen feletteseiknek, az adott felsőbb-világegyetem Legfőbb Végrehajtójának készítenek jelentéseket.

5. A Kinevezett Őrök

24:5.1 (268.8) A Kinevezett Őrök a Hét Legfőbb Végrehajtó összehangoló személyiségei és összekötő képviselői. A Végtelen Szellem személyesítette meg őket a Paradicsomon és a feladatuk ellátásával összefüggő különleges célok elérésére teremtették őket. Számuk állandó, és pontosan hétmilliárd létezik belőlük.

24:5.2 (269.1) Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy egy Társfelügyelő a Hét Legfőbb Végrehajtót képviseli valamely teljes helyi világegyetem számára, úgy azon helyi teremtésrészben minden tízezer csillagrendszerhez található egy-egy Kinevezett Őr, aki annak a távoli és legfőbb felsőbb-felügyelőségnek a közvetlen képviselőjeként lép fel, mely mind a hét felsőbb-világegyetem ügyeinek felügyeletét ellátja. Az Orvonton helyi csillagrendszeri kormányaiban szolgálatot teljesítő őrök a Hetedik Legfőbb Végrehajtó, a hetedik felsőbb-világegyetem szervezőjének közvetlen fennhatósága alatt tevékenykednek. De az igazgatási szervezetüket tekintve a helyi világegyetemben kinevezett minden őr a világegyetemi központon állomásozó Társfelügyelőnek van alárendelve.

24:5.3 (269.2) Valamely helyi teremtésrészben a Kinevezett Őrök ügyeleti rendben szolgálnak, s ennek során csillagrendszerről csillagrendszerre mennek. A váltásra rendszerint minden ezer évben kerül sor, helyi világegyetemi időben mérve. Ők a csillagrendszeri központon állomásozó legmagasabb rangú személyiségek közé tartoznak, de sohasem vesznek részt a csillagrendszeri ügyekkel kapcsolatos tanácskozásokon. A helyi csillagrendszerekben mint hivatalból kirendelt vezetők irányítják az evolúciós világokból származó huszonnégy intézőt, de egyébként a felemelkedő halandók ritkán lépnek kapcsolatba velük. Az őrök csaknem kizárólag azzal foglalkoznak, hogy a világegyetemük Társfelügyelőjét folyamatosan és teljes körűen tájékoztassák a nekik kijelölt csillagrendszer jólétével és állapotával kapcsolatos minden dologról.

24:5.4 (269.3) A Kinevezett Őrök és a Társfelügyelők nem a felsőbb-világegyetemi központon keresztül jelentenek a Legfőbb Végrehajtóknak. Kizárólag az adott felsőbb-világegyetem Legfőbb Végrehajtójának tartoznak felelősséggel; tevékenységük különbözik a Nappalok Elődeinek igazgatási munkájától.

24:5.5 (269.4) A Legfőbb Végrehajtók, a Társfelügyelők és a Kinevezett Őrök az omniáfokkal és egy sereg nem ismertetett személyiséggel együtt egy olyan hatékony, közvetlen, központosított, de kiterjedt rendszert alkotnak, melynek rendeltetése a dolgok és lények teljes nagy világegyetemének tanácsadói és igazgatási szervezése.

6. A Végzős Kísérők

24:6.1 (269.5) A Végzős Kísérők, mint csoport tartja fenn és irányítja a szakoktatásra és szellemi képzésre szakosodott felsőbb egyetemet, mely olyannyira alapvető fontosságú a korszakos cél halandói elérése érdekében: Isten, pihenés és azt követően a tökéletessé vált szolgálat örökkévalósága. E felsőbb rendű személyes lények az elnevezésüket a munkájuk természete és célja miatt kapták. Kizárólag annak a feladatnak szentelték magukat, hogy vezessék a halandó végzősöket az idő felsőbb-világegyetemeitől azon a havonai felkészítő és továbbképző tanfolyamon keresztül, melynek célja, hogy felkészítse a felemelkedő zarándokokat a Paradicsomra való bebocsáttatásra és a Végleges Testületébe való felvételre.

24:6.2 (269.6) Nincs megtiltva, hogy megpróbáljam ismertetni nektek e Végzős Kísérők munkáját, de az olyannyira meghaladja a szellemi szintet is, hogy attól félek, képtelen lennék megfelelően bemutatni az anyagi elme számára az ő sokféle tevékenységüket. A lakóvilágokon, miután a látásmódotok kiszélesedett és megszabadultatok az anyagias összehasonlítások béklyóitól, megpróbálhatjátok megérteni azon valóságok jelentését, melyeket „szem nem láthat és fül sem hallhat, és amelyeket emberi elme még sohasem fogott fel”, sőt még azokat a dolgokat is, melyeket „Isten az ilyen örök igazságokat szeretőknek készített”. A látásmódotok és a szellemi felfogóképességetek nem lesz mindig ilyen korlátozott.

24:6.3 (270.1) A Végzős Kísérők feladata az idő zarándokainak átvezetése a Havona világok hét körén. A külső Havona-kör fogadóvilágán benneteket üdvözlő kísérő végig veletek marad a mennyei körökben befutott teljes létpályátok alatt. Bár számtalan egyéb személyiséggel fogtok kapcsolatba kerülni a milliárdnyi világon való ottlétetek alatt, a Végzős Kísérőtök végigkísér benneteket a havonai fejlődésetek során és tanúja lesz, amint bekerültök a végső idő-alvás állapotába, a paradicsomi célhoz vezető örökkévalóságba lépési alvásba, ahol is, az ébredést követően, a fogadásotokra kijelölt Paradicsomi Társ fog köszönteni és talán veletek marad addig, amíg végül felvesznek benneteket a Halandói Végleges Testületbe.