Több idézet is kapcsolódik közvetlenül ehhez a kérdéskörhöz:
Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint áldozópapról, váltságfizetőről vagy megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. 188:4.7 [2]
Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. 188:5.2 [3]
A közöttünk, emberek között leélt jézusi élet megvilágította az üdvözülés útját, a halála azonban nem a megsértett Istent kiengesztelő váltság volt. Az önzetlen szolgálatban töltött élete, valamint és az igazságról és a mennyei Atyánknak az igaz és szeretetteljes természetéről adott kinyilatkoztatása volt egykor az, s az ma is, ami megvilágította és megnyitotta az üdvözülés útját mindazok számára, akik őszintén keresik. Jézus megment minket, de nem Istentől, hanem a saját alantas, tudatlan és önző természetünktől.
Jézus kinyilatkoztatást tett arról, hogy az Isten, mint az ő végtelen szeretettel viseltető Szellem-Atyja feltétlen jóságában teljesen megbízó emberek mind megtapasztalhatják az Atya ingyen-ajándékának, vagyis a fiúi viszonynak a végtelenül személyes és benső bizonyosságát. Egykor azt mondta:
Imádkozáskor mindig emlékezzetek, hogy a fiúi elismerés ajándék. Egyetlen gyermek sem érdemli ki a fiúi vagy leányi besorolást. A földi gyermek szüleinek akaratára jön a világra. Az Isten gyermeke éppen így jut kegyre és a szellem új létére a mennyei Atya akarata révén. Ezért kell a mennyországot - az isteni fiúi besorolást - kisgyermekként fogadni. Az igazságosságot - a folytonos jellemfejlődést - kiérdemlitek, azonban fiúi besorolást kegyből és hit révén kaptok. 144:4.3 [4]
Az embertársaink önzetlen szolgálata, az Istennek ajánlott helyes élet, valamint az isteni tökéletességre való törekvés válik azután az ember legfőbb életkésztetésévé, s ez éles ellentétben áll a továbbélés hangos követelésével. Jézus egy új életmódot mutatott, mely az ember önnön valójától való üdvözülésből áll. Az üdvözülés (a halandói halál utáni továbbélés) az Isten ajándéka, és ezt az ajándékot biztosra veheti mindenki, akinek tiszta a szíve, aki alázatosan keresi az Istent és olyan szeretne lenni, mint ő.
"Amikor az emberek elhiszik ezt az örömhírt, mely az Isten jóságának kinyilatkoztatása, az arra fogja késztetni őket, hogy önként megbánják minden ismert bűnüket. A fiúi elismertség megértése nem egyeztethető össze a bűn iránti vággyal." 150:5.5 [5]