Mi az istenimádás?

Nyomtatóbarát változat

"Az igaz vallásos istenimádat nem az önámítás hasztalan magánbeszéde. Az istenimádás személyes közösség azzal, amely istenmód valós, azzal, amely maga a valóság forrása. Az ember az istenimádás révén a jobbá válásra törekszik, s ezáltal végül eléri a legjobbat."  196:3.22

"Elsősorban azért imádjuk Istent, mert van, azután azért, mert bennünk van, végül pedig azért, mert őbenne vagyunk."  16:9.14

Az ember sohasem dönthet bölcsen az időleges jelentőségű kérdésekben, illetőleg nem haladhatja meg a személyes érdekek önzőségét, ha nem számol a jelenben az Isten fennhatóságával és nem veszi figyelembe az isteni jelentéstartalmak és szellemi értékek valóságait.  99:7.4

Az ellazult elmélyedés teremt kapcsolatot az elme és a szellem között; az ellazulás határozza meg a szellemi fogékonyságra való képességet. És a gyengeségnek erőre, a félelemnek bátorságra, a saját nézeteknek az Isten akaratára való lecserélése alkotja az istenimádatot.  160:3.1

Az istenimádat a paradicsomi létezés legmagasabb szintű öröme; ez a Paradicsom üdítő játéka.  27:7.5

A mai élet egyik nagy problémája az, hogy az ember úgy gondolja, túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy időt találjon a szellemi elmélyedésre és a vallási áhítatra.  195:6.7