Vallásos tapasztalás

Nyomtatóbarát változat

VALLÁSOS TAPASZTALÁS

I. ISTEN-TUDAT

1. Az Isten-tudat az Isten eszméjétől az Istenről alkotott eszményképen át fejlődik s végül eljut az Isten szellemvalóságához.  5:5.11

2. Az Isten-tudat fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz.  102:3.4

3. Az Isten megtalálása nem más, mint a valósággal való azonosság tudata.  196:3.3

II. IGAZSÁG, SZÉPSÉG ÉS JÓSÁG

1. Az Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalásban találjuk meg.  2:6.1

2. Jézus a szeretet Istenét nyilvánította ki, és a szeretet magában foglal minden igazságot, szépséget és jóságot.  5:4.6

3. Az igazság a tudományhoz kötődik, a szépség a művészethez, a jóság magában foglalja az etikát, az erkölcsiséget és a vallást.  56:10.10

4. Az igazság, a szépség és a jóság képviseli az ember közeledését az elméhez, az anyaghoz és a szellemhez.  56:10.15

5. A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén felfedezze a dolgokban a szépséget, a jelentéstartalmakban az igazságot, az értékekben pedig a jóságot.  100:2.4

III. VALLÁS ÉS A TÁRSADALMI INTÉZMÉNYEK

1. A vallás közvetlenül nem érintett sem új társadalmi rendek megalkotásában, sem a régiek megőrzésében.  99:0.2

2. A vallás elsődleges küldetése az emberiség eszményképeinek állandósítása.  99:1.3

3. A vallás az a mindenségrendi só, mely megakadályozza a társadalom műveltségi ízének elvesztését.  99:1.4

4. A vallási híveknek egyénekként kell működniük az emberi kapcsolatokban, nem pedig vallási csoportként.  99:2.3

5. A mennyország nem társadalmi és nem is gazdasági rend, hanem kizárólagosan szellemi testvériség.  99:3.2

6. A szakadár felekezetiség az intézményesített vallás egyik betegsége.  99:6.1

7. A vallás mindig lendületes.  102:2.9

8. A vallás szolgálathoz vezet, a kinyilatkoztatás pedig az örökkévaló kaland útján való elinduláshoz.  102:3.6

IV. IGAZ VALLÁS

1. A szellemi növekedés fő kerékkötője az előítélet és a tudatlanság.  100:1.2

2. A növekedést nem az eredmények, hanem a fejlődési folyamat tükrözi.  100:1.3

3. A fejlődés mindig jelentőséggel bír, de a növekedés nem pusztán fejlődés.  100:3.6

4. A vallás semmit sem vesz el az emberi léttől, hanem új jelentéstartalmakat ad az élet egészének.  100:6.5

5. Az evolúciós vallás a megtalálás útján hajtja előre az embert, a kinyilatkoztatás viszont keresésre csábítja.  5:4.1

6. Hitre és kinyilatkoztatásra van szükség ahhoz, hogy a tudomány Első Oka az üdvözülés Istenévé legyen átalakítható.  101:2.3

7. Egy gyermek erkölcsi természete első ösztökéléseinek inkább van közük az igazságosság, tisztességesség ösztönzéseihez és a kedvesség késztetéseihez.  103:2.3

V. A VALLÁSOS ÉLET JEGYEI

1. A vallási hívő tudatában van a világegyetemi létpolgárságnak, és tisztában van azzal, hogy kapcsolatot teremt a természetfelettivel.  100:6.3

2. A vallás legmeglepőbb megkülönböztető jegye a lendületes béke és a mindenségrendi egyensúly.  100:6.6

3. Az igaz vallási tapasztalást tizenkét ismérv igazolja:

1. Fejlődésre készteti az erkölcstant és az erkölcsöket a veleszületett állati hajlamok ellenében is.

2. Fenséges bizodalmat teremt az Isten jóságában még a keserű csalódás és a megsemmisítő vereség mellett is.

3. Mélyről fakadó bátorságot és magabiztosságot hoz elő a természeti és fizikai csapások ellenére is.

4. Megmagyarázhatatlan higgadtságot és kitartó nyugodtságot mutat függetlenül az érthetetlen betegségektől és még a heves testi szenvedéstől is.

5. Megőrzi a személyiség rejtélyes higgadtságát és nyugalmát a rossz bánásmód és az égbekiáltó igazságtalanság mellett is.

6. Isteni bizodalmat tart meg a végső győzelmet illetően a láthatólag vak sors kegyetlenségei és a természeti erőknek az emberi jóléttel szembeni látszólag teljes közömbössége ellenére is.

7. Megingathatatlan hitet tart meg Istenben minden ezzel ellentétes logikai bizonyítás ellenére és sikeresen ellenáll minden egyéb értelmi álokoskodásnak is.

8. Továbbra is eltántoríthatatlan hitet mutat a lélek továbbélése iránt, függetlenül a hamis tudomány félrevezető tanításaitól és a téves bölcselet meggyőző ámításaitól.

9. Él és győzedelmeskedik függetlenül a legújabb idők összetett és részlegesen polgárosodott társadalmainak hatalmas túlterhelésétől.

10. Hozzájárul a felebaráti szeretet folyamatos továbbéléséhez az emberi önzőség, a társadalmi ellentétek, az ipar sóvár vágyai és a helytelen politikai alkalmazkodások ellenére is.

11. Rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő jelenlététől.

12. Továbbra is kitart az Isten imádása mellett bármi és minden ellenében is. Ki meri jelenteni, hogy „még ha lesújt is engem, akkor is szolgálom őt”.  101:3.4

VI. HIT ÉS HIEDELEM

1. Az érzékek tájékoztatnak a dolgok létezéséről, az elme felfedezi a jelentéstartalmak valóságát, a szellemi tapasztalás azonban igaz értékeket tár fel.  100:4.4

2. Az egyénnek hittel és érzelemmel egyaránt rendelkeznie kell.  100:5.5

3. A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága felváltja a hit bizonyosságát.  101:5.14

4. A hiedelemből akkor lesz hit, amikor a hívő életében késztetéssé válik. A hiedelem megköt, a hit felszabadít.  101:8.2

5. A hit képezi a hidat az erkölcsi tudat és a szellemi valóság között.  101:9.9

6. Igen nagy a különbség az evolúciós hinni akarás és azon akarat között, mely hisz.  102:3.13

7. A hit a valószínűség Istenét átalakítja a bizonyosság Istenévé.  102:6.4

8. Az egyén csak hit révén válik Istent ismerővé.  102:6.5

9. Az embert tény oktatja, bölcsesség nemesíti és hit menti meg.  196:3.4

VII. VALLÁSOS RÁLÁTÁS

1. A vallás még tanulás hiányában is megmarad.  101:3.1

2. A vallás lehet az élmény érzése, de alig lehet az érzés élménye. 101:5.9

3. A felszabadult vallásos lélek nyomban elkezdi otthon érezni magát a világegyetemben.  101:10.7

4. A szellemi felszabadulás élesen elkülönül az anyagelvűség kétségbeesésétől.  102:0.1

VIII. A VALLÁSI TAPASZTALÁS TÉNYE

1. A vallásos tapasztalást az anyagi elme sohasem képes teljesen megérteni.  5:5.6

2. A vallásos tapasztalás a kezdetleges felfogásoktól az Istenhez fűződő fiúi viszony magasztos tudatosságáig terjed.  101:0.1

3. Ügyeljetek, hogy a vallásos tapasztalásotok ne váljon önközpontúvá.  103:1.3

4. A szellemi megszületés lehet nyugodt vagy „viharos”.  103:2.1

5. Isten megtapasztalása lehet igazolható, még ha teológiai oldalról nézve téves is.  103:8.2

6. A vallásos tapasztalás valósága meghaladja az észt, a tudományt, a bölcseletet és a bölcsességet is.  103:9.12

7. A személyes, szellemi vallásos tapasztalás hatékony megoldást jelent a legtöbb halandói nehézségre.  196:3.1

8. A vallási tapasztalásban az Isten Atya, az emberek pedig testvérek.  99:5.1

9. A lendületes vallás a középszerű egyént eszményalapú hatalommal bíró személyiséggé alakítja.  100:0.1

10. A vallás élményében az ember megtapasztalja az Istenbe vetett hit valóságát.  101:1.4

11. Az értelem és a logika sohasem képes igazolni a vallásos tapasztalás értékeit.  101:10.6

12. A hittel rendelkező fiak győzelmes küzdelmében „Még maga az idő is az örökkévalóság árnyékává válik, melyet a paradicsomi valóságok vetnek a tér vonuló vértjére.”  101:10.9

13. A vallási hívek úgy élnek, mintha már most is az Örökkévaló jelenlétében volnának.  102:2.3

IX. TUDOMÁNY ÉS VALLÁS

1. Sem a tudomány, sem a bölcselet nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni, csak a hites fiaik személyes tapasztalása.  1:7.5

2. Akárhogy tekintenek az emberek Istenre, a hívő ember olyan Istenben hisz, aki segíti a túlélést.  5:5.3

3. A természet nem hagy teret az emberi továbbélésben való hitnek.  101:2.9

4. A tudomány és a bölcselet számára Isten lehetőség és valószínűség, a vallás számára azonban bizonyosság.  102:6.8

X. BÖLCSELET ÉS VALLÁS

1. A vallás mindazon dolgok egyesítőjévé válik, melyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.  5:4.7

2. A vallás azért válik valóságossá, mert kilép a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából.  12:9.5

3. A bölcselet átalakítja a kezdetleges vallást a valóság felemelkedő értékeivé.  101:7.6

4. A halandók megtapasztalhatnak szellemi egységet, de bölcseleti egyformaságot nem.  103:1.1

5. Amint az istentan a vallás fölébe kerekedik, a vallás meghal. Az értelem, a bölcsesség és a hit vezeti be az embert a tények, az igazság és a vallás világába.  103:9.6

6. A szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud.  102:2.4

7. A vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran és hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival.  102:2.8

XI. AZ IGAZSÁG SZELLEME

1. Jézus azt mondta, hogy jobb, ha azért hagyja el a követőit a húsvér testben, hogy jobban és teljesebben velük lehessen a szellemben.  180:4.1

2. Ez az új tanító az igazságról való élő meggyőződés.  180:5.1

3. A szellem küldetése az, hogy személyessé tegye az igazságot és eltöröljön minden árvaságérzést.  194:2.2

4. A Fiú szellemének adományozása felkészíti az egészséges emberi elmét az Igazító fogadására.  194:2.3

5. A szellem elvezet minden igazságba és felerősíti a jézusi tanítások valóságait.  194:2.6

6. Az Igazság Szelleme hétszeres szellemi adományozást teljesít:

1. Az Egyetemes Atya szelleme – a Gondolatigazítók
2. Az Örökkévaló Fiú szelleme – a szellem-gravitációs kör
3. A Végtelen Szellem szelleme – az egyetemes elme
4. Az Atya és a Fiú szelleme – az Igazság Szelleme
5. A Végtelen Szellem és a Világegyetemi Anyaszellem szelleme – a Szent Szellem
6. A Világegyetemi Anyaszellem elme-szelleme – a hét elmeszellem-segéd
7. Az Atya, a Fiak és a Szellemek szelleme – az új elnevezésű szellem az Igazítóval történt egyesülést követően  194:2.12

7. A pünkösd azt jelzi, hogy a történelmi Jézusból az élő tapasztalás isteni Fia lett.  194:3.19

8. Az Igazság Szellemének hatása nem szorítkozik a helyi világegyetem határaira.  117:5.9