Az Isten tantétele
Nyomtatóbarát változat
AZ ISTEN TANTÉTELE
I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT
1. Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva – mégpedig korlátlanul; éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt. 0:3.9
2. Az Első Forrás és Középpont Istene mindenségrendi felügyeletet gyakorol az abszolút paradicsomi gravitáció révén. 1:2.10
3. Az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont személyisége. 0:3.10
4. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség. 1:7.7
5. A véges tényleges dolgok az Első Forrásból és Középpontból erednek önmagától létező, szabad akarat által. 105:5.4
II. A VAGYOK
1. A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel a teremtmények képtelenek felfogni az örökkévalósági lételvi létezőket – a nem-kezdődő, nem-végződő valóságokat és viszonyokat. 0:3.23
2. A VAGYOK azáltal tesz szert személyiségre, hogy az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Örökkévaló Forrásává válik. 0:3.22
3. Az abszolút elsődleges ok az Egyetemes Atyának tulajdoníttatik, aki mint a VAGYOK működik. 105:1.1
4. A VAGYOK hétszeres természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban jellemezhető a legjobban:
1. Az Egyetemes Atya
2. Az Egyetemes Irányító
3. Az Egyetemes Teremtő
4. A Végtelen Megtartó
5. A Végtelen Potenciál
6. A Végtelen Képesség
7. A Végtelenségi Egyetemes Egy 105:2.4
5. A végtelen és az abszolút VAGYOK kitétele meghaladja mind az összes múltat, jelent és jövőt. 118:1.9
BIBLIAI HIVATKOZÁS: Kiv. 3.4
III. AZ ATYA ISTEN
1. AZ ISTENI ÖNAZONOSSÁG
1. Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene. 1:0.1
2. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek. 1:0.1
3. A tudományban Isten ok, a bölcseletben valóság; a vallásban szerető Atya. 4:4.7
4. Az Isten szellem. 1:3.1
5. Isten egyetemes szellem – végtelen szellemszemély. 1:3.5
6. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának fényéhez halandó ember nem kerülhet közel. 1:3.3
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Neh. 9:6, Jn 4:24, 1Tim. 1:17, Kiv. 33:20, 1Tim. 6:16
2. AZ ISTEN SZEMÉLYISÉGE
1. Az Isten három személyiségszinten működik:
1. Elő-személyes – Gondolatigazítók
2. Személyes – mint az evolúciós teremtményekben
3. A személyest meghaladó – abszonit lények 0:2.2
2. Az Isten személyiség. 1:5.7
3. Az Isten személyiségének fogalma a vallási érettség mércéje. 1:5.10
4. Az Isten bizonyosan több, mint személyiség, de nem lehet kevesebb sem. 1:5.2
5. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, kedvez az értelmes istenimádatnak és hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. 1:7.1
6. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. 1:7.3
7. Az Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. 12:7.6
8. Az Isten olyan személy, aki képes megismerni és aki megismerhető. 1:5.8
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 94:9, Jk. 2:23
3. AZ ISTEN TERMÉSZETE
1. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is „az ember legnemesebb alkotása”. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya. 1:2.2
2. Isten nem emberszerű és nem gépszerű. 1:2.1
3. Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. 2:0.1
A. Az Isten végtelensége
1. Az Atya végtelen és örökkévaló. 4:4.4
2. A saját magának a világegyetemek részére történő többszöri adományozása sem csökkenti semmivel az ő hatalmának potenciálját, bölcsességének vagy szeretetének tárát. 3:4.1
3. Az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a személyiség jövőbeli végtelen felemelkedése során mindig megtalálhatja azt az Istenség-társulást, melyet még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el. 106:7.6
B. Az Isten igazságossága
1. A szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes. 2:3.5
2. A készségesen befogadott bűn végső következménye a megsemmisülés. 2:3.4
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 145:17; 103:6; 7:9, 2Krón. 19:7
C. Az Isten irgalma
1. A teremtmény igénye teljesen elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. 2:4.2
2. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az anyagi teremtmények irányában. 2:4.5
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 2Kor. 1:3
D. Az Isten szeretete
1. Az Isten szeretet. 2:5.1
2. Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. 2:5.9
3. A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. 2:6.9
4. A Végtelen Istennek a minden személyiség felé fordított arca nem más, mint a szeretet Atyjának orcája. 105:1.8
5. Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy csak azért szeret bennünket, mert áldozatokat kap a Fiaitól. 2:5.2
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Jn. 3:1, Zsolt. 103:17, Jn. 16:27
E. Az Isten jósága
1. Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény. 4:4.3
2. Az Isten kiárasztja magát a világegyetemekre és magának csak annyit tart meg, amennyi önmaga átadásához szükséges. 32:4.12
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Róm. 2:4, Zsolt. 68:20; 111:4; 34:8, 1Pt. 1:15
4. AZ ISTEN ATTRIBÚTUMAI
A. Az Isten mindenütt-jelenvalósága
1. Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. 3:1.6
2. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. 3:1.1
3. Az Egyetemes Irányító jelen van a világegyetemek gravitációs köreiben. 3:1.7
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 139:7
B. Az Isten mindenhatósága
1. Az Isten mindenható. 3:2.3
2. Az isteni mindenhatóságot csak az Isten szeretete, az Isten akarata és az Isten törvénye korlátozza. 3:2.11
3. Az Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny; nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. 118:6.1
4. Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján. 3:2.2
5. Az Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút. 3:2.15
C. Az Isten mindentudása
1. Isten minden dolgot ismer. Az isteni elme tudatában van a teremtésösszességnek. 3:3.1
2. Az Atya látja a véget az elejétől fogva. 2:2.1
3. Csak az Isten tudja ténylegesen a csillagok számát. 3:3.2
4. A mindentudás nem jelenti a nem tudható tudását. 3:3.5
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: 1Jn. 3:20, Zsid. 4:13, Jób. 37:16, Zsolt. 33:13; 147:4, Péld. 15:3, Mt. 6:8
D. Az Isten elsődlegessége
1. Az Isten a korlátlan Valóság egyetemes egysége. 56:9.11
2. Az Egyetemes Atya továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját. 3:6.1
3. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét. 4:1.6
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 24:1, Kol. 1:17
5. ISTEN VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ
A. Isten és természet
1. A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. 4:2.1
2. A természet nem más, mint a paradicsomi tökéletesség és az evolúciós tökéletlenség keveréke. 4:2.3
3. A természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak. 4:2.8
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Zsolt. 119:89; 104:30, Zsid. 1:3
B. Isten változhatatlansága
1. Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény az egész világegyetemben. 4:4.1
2. Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. 102:7.1
3. Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes. 2:2.2
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Mal. 3:6, Jk. 1:17, 1Pt. 4:19, MTörv. 32:4, Zsolt. 33:4, Jn. 1:9, 1Kor. 1:9, 1Jn. 1:9, Zsolt. 33:4; 119:90
C. Isten örökkévaló célja
1. Ne gondoljátok, hogy mivel az Isten önmagából és az ő hatalmából oly sokat ad át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává válna. 32:4.1
2. Az Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet mások meg tudnak tenni. 32:4.1
3. A világegyetemek mindenségével kapcsolatosan az Atyának örökkévaló célja van. 4:0.1
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: Ef. 3:11
6. ISTEN VISZONYA AZ EGYÉNHEZ
A. Az Isten jelenléte
1. Az Isten nem rejtőzködik; igyekszik megmutatni magát. 5:1.2
2. Az Atya bennünk lakozik. 12:7.12
3. Az Isten bensőséges kapcsolatban van az evolúciós gyermekeivel. 12:7.13
4. Őbenne élünk, mozgunk és őbenne vagyunk mi. 12:7.12
5. Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni. 4:3.2
BIBLIAI HIVATKOZÁSOK: MTörv. 33:27
B. Isten a vallásban
1. Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint gépiesként értelmezni őt. 3:6.5
2. Isten létezése nem bizonyítható tudományosan vagy logikai levezetés útján; csak az emberi tapasztalás hitelesítheti az ő valóságát. 1:2.7
3. Az urantiai áldás. 3:6.8
C. A személyiség Istene
1. Az Atya a minden személyiség adományozója és megőrzője. 5:6.1
2. A személyiség megoldatlan rejtély. 5:6.2
3. A teremtésösszesség személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye. 5:6.10
4. És végső soron semmi hasznosabbat nem lehet tenni, minthogy megismételjük, Isten a mi Atyánk, és mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk a bolygón. 5:6.13
IV. A FIÚ ISTEN
1. A FIÚ ÖNAZONOSSÁGA
1. Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia. 6:1.1
2. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya első személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végső kifejeződése. 6:0.3
3. Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot. 7:0.3
4. A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete. 6:7.3
5. Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava. 6:2.2
6. Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. 6:3.2
2. A FIÚ ATTRIBÚTUMAI
1. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége. 6:2.5
2. Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló. 6:4.6
3. A Fiú tud mindent, soha semmi nem éri váratlanul. 6:4.7
4. A Fiú csak a szellemi területen mindenható. 6:4.2
5. Az Örökkévaló Fiú abszolút személyiség. 6:7.1
3. SZELLEMGRAVITÁCIÓ
1. Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti. 6:4.1
2. A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellemgravitációja közvetlenül visszavezet a Fiú személyéhez. Így gyakorol a Fiú abszolút szellemi fennhatóságot. 7:1.1
3. A szellemi dolgok feletti eme gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik. A szellemgravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását. 7:1.2
4. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. 7:1.6
5. A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja az őszinte imákat. 7:3.3
6. A szellem-gravitáció abszolút. 7:1.2
7. Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát. 7:3.2
4. A FIÚ VISZONYA AZ EGYÉNEKHEZ
1. Az Örökkévaló Fiú személyes természete nem képes magából részeket adni. 7:5.3
2. De közel kerül a teremtett személyiségekhez. Képes megjelenni az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember. 7:5.2
3. Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője. 7:4.7
4. Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása. 7:7.1
5. Az Örökkévaló Fiú fiai képesek megtestesülni a húsvér testhez hasonlatos alakban. 7:5.4
V. A SZELLEM ISTEN
1. A CSELEKVŐ ISTEN
1. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet – egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli – akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem. 8:0.3
2. A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. 8:1.4
3. Az Együttes Teremtő az energia átalakítója. 9:3.5
4. Ahogy az isteni Fiak az Isten Szava, úgy a Végtelen Szellem az Isten Cselekedete. 10:3.3
5. A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a tökéletesség-elérési Atya-Fiú terv kivitelezését. 8:3.5
2. AZ ISTENI SEGÉDKEZÉS SZELLEME
1. Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés. 8:4.2
2. A Végtelen Szellem a minden tényleges valóság összekapcsolója. 9:1.3
3. A Végtelen Szellem az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege. 9:2.2
4. Az igazságosság üllőjén a szenvedés kalapácsával dolgoznak az irgalmasság gyermekei. 9:1.8
3. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGE
1. A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, és személyként válaszol a világegyetemre. 8:6.4
2. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ugyanakkor igaz és isteni személyiség is. 8:6.1
3. A Végtelen Szellem személyes és nem-személyes tevékenységei saját akaraton alapuló cselekedetek. 9:3.7
4. A VÉGTELEN SZELLEM ATTRIBÚTUMAI
1. A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. 8:5.1
2. A Szellem az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője. 8:2.6
3. A Végtelen Szellem különleges és bámulatos hatalmat birtokol – az ellengravitációt. 9:3.2
4. A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. 9:3.8
5. AZ ELME-SEGÉDKEZŐ
1. Az abszolút elme az Istenség Harmadik Személyének elméje. 9:4.2
2. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez. A szellem bizonyos értelemben mindig elmével ellátott. 9:4.2
3. Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén abszolút. 9:4.3
4. A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. 9:4.4
5. Mindezen elme-tevékenységeket a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elme-gravitációs köre fogja össze. 9:6.1
6. Az elme képes egyedül is összekötni az fizikai energiákat a szellemi erőterekkel. 12:6.3
7. A világegyetemi tükrözőműködés olyan egyedi és megmagyarázhatatlan erőtér, mely által minden dolog úgy látható, érzékelhető és ismerhető meg, ahogy a felsőbb-világegyetemben végbemennek. 9:7.4
8. A Harmadik Középpont működési családja három csoportra osztható: a Legfelsőbb Szellemek, Erőtér-irányítók, valamint egyéb személyiségek, közöttük a Segédkező Szellemek. 9:8.14
9. A Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót. 106:2.1
VI. A LEGFELSŐBB ISTEN
1. A VÉGES ISTEN
1. A Legfelsőbb Isten az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. 0:2.15
2. A Legfelsőbb az evolúciós teremtmények tapasztalásbeli Istene. 0:2.15
3. Miként a Háromság volt az abszolút elkerülhetetlen, úgy a Legfelsőbb az evolúciós elkerülhetetlenség. 115:7.5
4. A Legfelsőbb Istent egyetlen teremtmény nem fedezheti fel mindaddig, amíg minden teremtmény egyidejűleg el nem éri őt. 117:6.16
5. A Legfelsőbb hangolja össze a nem változó túlvilágot a folyton változó innenvilággal. 118:3.4
6. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban tenni kell valamit és lenni is kell valamivé. 115:0.1
7. A nem túlélő lény személyisége szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbben. 117:4.2
8. A Legfelsőbb fejlődő elméje kapcsolatot teremt a véges és az abszolút elme között. 9:7.4
9. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes evolúciós világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése. 118:9.9
10. A Legfelsőbb a véges anyag, az elme és a szellem személyiségi szinten rendezett egészeként fejlődik. 118:10.3
2. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE
1. A Legfelsőbb Lény az Istenség-valóság három szakaszának egyesítését alkotja: a Legfelsőbb Isten, a paradicsomi Háromság bizonyos véges jellegeinek szellemi egyesülése; a Mindenható Legfelsőbb, a nagy világegyetemi Teremtők hatalom-egyesülése; és a Legfelsőbb Elme, a Harmadik Forrás és Középpont és az ő mellérendeltjeinek egyedi hozzájárulása a Legfelsőbb Lény valóságához. 22:7.11
2. Ez az evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját. 10:7.3
3. A Legfelsőbb Lény abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől. 115:5.1
4. A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése, az összes véges fejlődés összpontosulása. 118:9.9
5. A Mindenható Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség. 116:0.4
6. A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága. 117:1.1
7. A Legfelsőbb azért ismerhet benneteket, mert egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű. 117:6.1
8. A Legfelsőbb Isten mint szellemi személy már a nagy világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában. 56:6.2
9. A Legfelsőbb magában foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is megérthet. 117:6.19
3. A MINDENHATÓ LEGFELSŐBB
1. A Legfelsőbb Isten hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik. 116:2.2
2. A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik. 116:5.11
3. A Végtelen Szellem ellentételezi a fejlődő Legfelsőbb befejezetlenségét. 116:4.2
4. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA
1. A Legfelsőbb úgy növekszik, ahogy a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget. 115:6.4 A Legfelsőbb a minden véges növekedés összessége. 117:3.1
2. A Legfelsőbb Lény válik a tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges rendezett egészévé. 117:1.2
3. Amennyiben az ember beteljesíti emberi sorsát, annyiban teljesíti be istenségi végzetét a Legfelsőbb. 117:4.12
4. A Legfelsőbb a minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója. 117:3.13
5. Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza. 116:1.1
6. Ahogy az Isten az Atyánk, úgy a Legfelsőbb Lény a világegyetemi Anyánk. 117:6.8
7. Az Igazító, a Szent Szellem és az Igazság Szelleme a Legfelsőbb segédkezése által egyesül az emberi tapasztalásban. 101:2.12
8. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határát jelentik. 117:1.7
9. A felemelkedés elutasítása mindenségrendi öngyilkosság. A fel nem emelkedő lény személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, miként vízcsepp a tengerbe. 117:4.4
10. A mindenségrendbeli úton az Atya Isten ott halad az ember oldalán, míg maga az út, melyen jár, valójában a Legfelsőbb jelenléte. 117:6.27
5. TŰKRÖZŐMŰKÖDÉS
1. A tükrözőműködés az energiának, az elmének és a szellemnek a Legfelsőbb felügyelete alatt végbemenő tárulása. 9:7.5
2. A Legfelsőbb tükrözőműködése magyarázatot ad a mindenségrend tudatára. 9:7.4
6. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE
1. A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével a nagy világegyetemben élményelvi főhatósági szerepkörben fog működni. 117:2.7
2. Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedők szellemivé lényegült elméjében és halhatatlan lelkében fog ténylegessé válni. 117:5.4
3. A következő világegyetemi korszakban a külső-térbeliek a nagy világegyetem Legfelsőbb uralmát fogják megtapasztalni. 117:2.7
4. A Legfelsőbb Isten elérését követően a Végleges Isten megtalálása jelenti majd a kihívást. 117:7.17
5. A Legfelsőbb talán nem tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvaló, de tér-időbeli mindenütt-jelenvaló. 118:2.3
VII. A VÉGLEGES ISTEN
1. A VÉGLEGES ISTEN
1. Az abszonit lények értelmezésében a Végleges nem más, mint a paradicsomi Háromság egyesülése. 0:9.2
2. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal abszolútat el nem érő is. 106:4.4
3. A Végleges azonosul a tapasztalás-meghaladókkal. 105:7.3
4. A Végleges egyszer majd megjelenik világmindenség szerte mindenhol. 12:6.13
5. A Legfelsőbb jelen van szellemileg a Havonában – és tudomásunk van a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is. 106:4.3
2. A TAPASZTALÁSON TÚLI SZINT
1. A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét alkotják. 31:9.1
2. Az abszonit szinten a dolgoknak és lényeknek nincs kezdetük és végük. Az abszonitokat nem teremtik – azokat meglényegítik. 0:1.12
3. A világegyetem három szinten létezik: a végesen, a tapasztalás-meghaladón és az abszolúton. 105:7.15
VIII. AZ ABSZOLÚT ISTEN
1. Várhatóan az Abszolút Isten lesz az isteniségi valóságok tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. 0:2.18
2. Az Abszolút Isten a teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára. 0:10.2
IX. ISTENSÉG
1. Az Istenség lehet lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban. 0:1.14
2. Az Istenség a forrása mindannak, ami isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség. 0:1.15
3. Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg. 0:1.17
4. Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója. 6:6.2
5. Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével. 118:2.1
6. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága. 118:5.1
7. Az Istenség Istenként személyesül meg, és egység jellemzi – tényleges és magvábanvaló. 0:1.2
8. Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség eszméjétől. 1:5.12