II. rész: A helyi világegyetem

   
   Bekezdésszámozás: Be | Ki
Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
  1. Az evolúciós eredet nem szégyenbélyeg
  2. Az Atya nagylelkusége önmaga odaadásában
  3. Az Atya örökkévaló célja
  4. A tökéletesedés versengése már folyik
  5. Mihály éppoly hatékonyan tevékenykedik, mint az Örökkévaló Fiú
  6. A magas szellemi erok ajándéka
  7. Az Élo Igazság iránti igény
  8. Az élet frissíto vize
  9. Az ember kettos természete
  10. A Szellem vezet – de nem hajt sohasem
  11. A Szellem gyümölcsei
  12. A Szellem biztos vezetése
  13. A húsvér test és a szellem összeütközései
  14. A hajszálainkat is számon tartják
  15. Miként él bennünk az Isten
  16. Valóban az Isten Fiai vagyunk
  17. A fiúi besorolásunk öt magyarázata
  18. A napból kiszöko kalcium
  19. Az energia örök, de nem végtelen
  20. A végtelen energia-változások
  21. Az elektron mérete
  22. Az atom belso tere
  23. A kémiai elemek hetes csoportjai
  24. Az elme, az anyag és a szellem kapcsolata
  25. A Fenségesekkel kapcsolatos fogalomzavar
  26. Az Éden botanikai szépsége
  27. Morontia zene
  28. Szépség, ritmus és harmónia
  29. A Satania gyakorlóotthona
  30. Az elso lakóvilág
  31. Ott folytatjuk, ahol itt lent abbahagyjuk
  32. A lakóvilágra érkezok
  33. Részletek a morontia életrol
  34. Az ötödik lakóvilágon
  35. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás ideje
  36. Útnak indulás Jerusemre
  37. Jánosnak látomása volt ezekrol az eseményekrol
  38. A morontia élet
  39. Kikapcsolódás morontia módra
  40. Emberfeletti humor
  41. A humor segít elkerülni az egónk felmagasztalását
  42. A humor jótékony hatása
  43. A huszonharmadik zsoltár
  44. Az emberi bölcselet szembeállítva a morontia motával
  45. Az ember nem evolúciós baleset
  46. Az urantiai elszigeteltség ellentételezése
  47. Az agondonterek
  48. Fajnemesítés
  49. A jó és a rossz állomány összekeverése
  50. Az új és élo út
  51. A szokványos világok nemes rangja
  52. Élet egy jól fejlodo világon
  53. Élet egy megújított bolygón
  54. Manotia a Lucifer-féle lázadásban
  55. Halandói állhatatosság a Lucifer-féle lázadásban
  56. Igaz és hamis szabadság
  57. A szabadság elrablása
  58. Az igazság késlekedése
  59. Az irgalom miatti késedelem
  60. Lucifer megbüntetésének késlekedése
  61. Üdvözülésünket nem hátráltatják mások bunei
  62. A lázadás miatti ellentételezés
  63. A Lucifer-féle lázadás tiszta hozadéka
  64. A morontia templom
  65. Az anyagi életbol való átmenet
  66. A fényben és életben megállapodott világ
  67. Az evolúciós cél
  68. A fényben és életben megállapodott nagy világegyetem
  69. Egyetemes egység
  70. A teremto ero szakadatlan elorenyomulása
  71. Az igazságra, szépségre és jóságra való törekvés
  72. ·Az igazság, a szépség és a jóság kibontakozási területe

II. RÉSZ: A HELYI ILÁGEGYETEM

90. AZ EVOLÚCIÓS EREDET NEM SZÉGYENBÉLYEG

„Az ido teremtményeinek tökéletessége, amint végre eléretett, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdojelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon társíthatók, addig a teremtmény eredményei az egyedi erofeszítéseinek és a létezo környezetre adott ténylegesen élo, személyes válaszainak az eredménye.

Az állati evolúciós eredet ténye nem bélyegez meg egyetlen személyiséget sem világegyetemi viszonylatban, mert ez az egyetlen módja, hogy a véges, értelmes, sajátakaratú teremtmények két alapfajtája közül az egyik létrejöjjön. A tökéletesség és az örökkévalóság szintjét elértek között annál is inkább tisztelet illeti azokat, akik legalul kezdték és örömmel kapaszkodtak fel az életlétrán, fordulóról fordulóra, mert amint eljutnak a dicsoség magaslataira, már olyan személyes tapasztalatot szereztek, mely tényleges tudást foglal magába az élet minden szakaszáról a legalsótól a legfelsoig.” 32:3.9

91. AZ ATYA NAGYLELKUSÉGE ÖNMAGA ODAADÁSÁBAN

„Az önmaga ezen egyetemes adományozásában boséges bizonyítékát találjuk az Atya isteni természete nagyságának és nemességének. Ha Isten valamit is visszatartott önmagából s amelyet a világegyetemi teremtésösszességnek szánt, akkor az nem más, mint az a maradvány, melybol nagylelkuen boven adományozza a teremtésrészeken élo halandóknak a Gondolatigazítókat, az ido Titkos Neveloit, akik oly türelmesen lakoznak az örök életre pályázó halandókban.

Az Egyetemes Atya mintegy kiárasztotta magát abból a célból, hogy a teremtésösszességet gazdagítsa a személyiség birtokában és a magvábanvaló szellemi elorelépésében. Isten nekünk adta magát azért, hogy olyanok lehessünk mint o, és magának csak annyi hatalmat és nagyságot tartott meg, mely azon dolgok fenntartásához szükséges, melyek iránti szeretetébol eredoen minden más dologról lemondott.” 32:4.11

92. AZ ATYA ÖRÖKKÉVALÓ CÉLJA

„A világegyetemek téren át való menetelésének nagyszeru és dicsoséges célja van. Az összes halandói küzdelmetek nem hiábavaló. Mi mindannyian egy hatalmas terv, egy hatalmas vállalkozás részei vagyunk, és e vállalkozás nagyságrendje miatt lehetetlen sokat meglátnunk abból bármely idopontban és bármely életben. Mi mindannyian egy, az Istenek felügyelte és végrehajtotta örökkévaló munkaterv részesei vagyunk. A teljes bámulatos és egyetemes muködési rend fenségesen hatja át a teret az Elso Nagy Forrás és Középpont végtelen gondolata és örökkévaló célja adta ütemre.

Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép. Az ido eseményei és az anyagi lét küzdelmei legfeljebb csak átmeneti hidat képeznek, mely összeköttetést biztosít a túloldallal, a szellemi valóság és a mennyei létezés alkotta ígéretföldjével. Nektek halandóknak természetesen nehezetekre esik megragadni egy örökkévaló cél eszméjét; jóformán képtelenek vagytok megérteni az örökkévalósági gondolatot, valamit, ami sohasem kezdodött és sohasem fejezodik be. Mindennek, amit csak ismertek, van vége.” 32:5.1 Ef 3:11

93. A TÖKÉLETESEDÉS VERSENGÉSE MÁR FOLYIK

„Az Isten elméjében lévo terv az o hatalmas területein élo minden teremtményére kiterjed, és e terv a határtalan lehetoségek, a korlátlan fejlodés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában. És e páratlan létpálya végtelen gyümölcseit küzdelem árán kaphatjátok meg.

Az örökkévalósági cél elottetek van. Az isteniség-elérés kalandja rátok vár. A tökéletesedés versengése már folyik. Bárki belevághat, és bizonyosan gyozelem fogja koronázni minden olyan emberi lény erofeszítéseit, aki részt vesz a hit és a bizodalom versenyén, ahol minden lépését a benne lakozó Igazító vezeti, és a Világegyetemi Fiú ama jószelleme vezérli, mely oly szabadon áradt ki minden húsvér testbe.” 32:5.7

94. MIHÁLY ÉPPOLY HATÉKONYAN TEVÉKENYKEDIK, MINT AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ

„A Teremto Fiú személyében olyan urunk és isteni atyánk van, aki éppen olyan fenséges, hozzáérto és jóságos, mint amilyen az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú lenne, ha mindketto jelen volna a Szalvingtonon és részt venne a Nebadon világegyetem ügyeinek igazgatásában.” 33:1.5

95. A MAGAS SZELLEMI EROK AJÁNDÉKA

„Az isteni Szellem az örök dicsoség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek, akik vagytok és ahol vagytok, és azután, a hit társas viszonyában, szereton magához ölelje a halandó eredetu lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés e küldetésére.

A szellemi erok csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy az Örökkévalóból indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az ido és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán »a Szellemtol születtek«, akik az Isten hu fiai.” 34:6.3

96. AZ ÉLO IGAZSÁG IRÁNTI IGÉNY

„Még a legmagasabb szintu vallási tantételek halott elmélete is alkalmatlan az emberi jellem alakítására vagy a halandói viselkedés szabályozására. Amire ma a világnak szüksége van az nem más, mint az igazság, melyet régi tanítótok hirdetett: »Nemcsak szóban, hanem hatalomban és a Szent Szellemben is.« Az elméleti igazság magva mindaddig halott, a legfelsobb erkölcsi felfogások mindaddig hatástalanok, amíg az isteni Szellem meg nem tölti az igazság formáit és mozgásba nem hozza a pártatlanság mintáit.” 34:6.6

97. AZ ÉLET FRISSÍTO VIZE

„Az isteni Szellem jelenléte, az élet vize az, ami a halandói elégedetlenség emészto szomjúságának és a szellemiesületlen emberi elme leírhatatlan éhségének kialakulását megelozi. A Szellem-késztette lények »sohasem szomjaznak, mert e szellemi víz bennük az örökkévaló életre feltöro megelégedés kútjává lesz«. Az isteni vízforrással rendelkezo eme lelkek csaknem függetlenek az anyagi környezettol, ami az élet örömeit és a földi lét megelégedést okozó dolgait illeti. Ok szellemi értelemben megvilágosodottak és megújultak, erkölcsileg megerosödöttek és felruháztattak.” 34:6.8 Jn 4:13,14

98. AZ EMBER KETTOS TERMÉSZETE

„Minden halandóban kettos természet él: az állati hajlamok öröksége és a szellemmel való felruháztatás eros késztetése. A rövid urantiai életetek alatt e két különbözo és ellentétes hajlam csak ritkán békítheto össze teljesen; aligha hozhatók összhangba és aligha egyesíthetok; de életetek során az egyesített Szellem mindig segédkezik nektek abban, hogy a húsvér test egyre inkább a Szellem vezetése alá kerüljön. Még ha végig is kell élnetek az anyagi életet, még ha nem is szabadulhattok meg a testtol és annak szükségeitol, a céljaitok és az eszményképeitek akkor is egyre nagyobb hatalmat adnak nektek ahhoz, hogy az állati természetet alávessétek a Szellem uralmának. Valóban munkál bennetek a szellemi eroknek egyfajta összeesküvése, az isteni erok egyfajta szövetsége, melyek kizárólagos célja, hogy végleg megszabaduljatok az anyagi kötöttségtol és a véges fogyatékosságoktól.

Mindeme segédkezés célja az, »hogy hatalmasan megerosödjetek az o, az ember bensojében lévo szellemén keresztül«. És mindez csak a kezdeti lépéseket jelenti a tökéletes huség és szolgálat végso elérésében, ama tapasztalásban, melyben »az Isten teljességével teltek el«, »mert akiket az Isten szelleme vezet, mind az Isten fiai«.” 34:6.9 Ef. 3:16, 19, Róm. 8:14

99. A SZELLEM VEZET – DE NEM HAJT SOHASEM

„A Szellem sohasem hajt senkit, csak vezet. Ha készséges tanulók vagytok, ha szellemi szinteket és isteni magasságokat akartok elérni, ha oszintén vágytok az örökkévaló cél elérésére, akkor az isteni Szellem gyöngéden és szereton vezetni fog benneteket a fiúi besorolás és szellemi fejlodés útján. Minden lépéseteket készségesen, okosan és derus együttmuködéssel kell megtennetek. A Szellem uralmát sohasem szennyezi eroszak és nem rontja kényszer.

És amint az ilyen szellem vezette életet szabadon és értelemmel vállaljátok, az emberi elmében fokozatosan kifejlodik az isteni kapcsolat határozott tudatossága és a szellemi közösség megnyugvása; elobb-utóbb »a Szellem a szellemeddel (az Igazítóval) tanúsítja, hogy az Isten gyermeke vagy«. Ekkor a saját Gondolatigazítód már megismertette veled az Istennel való rokonságodat, s a feljegyzés igazolja, hogy a Szellem a »szellemeddel« tesz tanúságot, nem a szellemed mellett. 34:6.11 Róm 8:16

100. A SZELLEM GYÜMÖLCSEI

„Az emberi élet feletti szellemuralom tudatosságával azonnal együtt jár a Szellem ismérveinek növekvo megnyilvánulása az ilyen szellem vezette halandó életmegnyilvánulásaiban, »mert a szellem gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a béketurés, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet«. Az ilyen szellem-vezérelte és istenien megvilágosodott halandók, miközben az alsóbb, fáradságos utat járják és emberi huséggel tesznek eleget a földi feladataikkal járó kötelezettségeiknek, már meglátták az örök élet fényeit, amint azok a másik világ messzi vidékén derengenek (...)” 34:6.13

101. A SZELLEM BIZTOS VEZETÉSE

„Miután elindultatok az örök élet útján, miután elfogadtátok a feladatot és megkaptátok a fejlodésre vonatkozó utasításokat, ne féljetek az emberi hanyagságtól és a halandói állhatatlanságtól, ne gyötörjön benneteket a hibázás lehetoségébol fakadó kétség vagy a nagyfokú zavar, ne tétovázzatok és ne kérdojelezzétek meg a besorolásotokat és a helyzeteteket, mert minden sötét órán, az eloremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog hozzátok, mondván, »Ez a helyes út«.” 34:7.8

102. A HÚSVÉR TEST ÉS A SZELLEM ÖSSZEÜTKÖZÉSEI

„Az örökkévalósági fejlodés nem kizárólag szellemi fejlodésbol áll. A világegyetemi oktatásnak részét képezi az értelmi gyarapodás is. Az elme tapasztalási köre a szellemi láthatár szélesedésével arányosan tágul. Az elme és a szellem számára azonos lehetoségek biztosítottak a felkészülés és az elorehaladás terén. De az elme és a szellem mindezen kiváló felkészítésében ti már mindörökre megszabadultatok a halandó húsvér test jelentette fogyatékosságoktól. Többé már nem kell folyamatosan bíráskodnotok az oly különbözo szellemi és anyagi természetetek versengo küzdelmében. Végre képesek lettetek élvezni az anyagi dolgok irányában megnyilvánuló osi állati vágyaktól már régóta mentes, megdicsoült elme egyesített késztetését.” 37:6.6

103. A HAJSZÁLAINKAT IS SZÁMON TARTJÁK

„A szeráfokat úgy teremtik, hogy képesek legyenek a szellemi és a szigorú értelemben vett anyagi síkon is muködni. A segédkezésük számára kevés nem elérheto morontiai vagy szellemi tevékenység van. Bár a személyi besorolásuk szerint az angyalok nem esnek nagyon távol az emberi lényektol, a szeráfok bizonyos muködési képességeikben messze az emberek felett állnak. Sok olyasmire képesek, ami jóval meghaladja az emberi felfogóképességet. Például: Megtudhattátok, hogy »még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva«, és valóban ez a helyzet, azonban egy szeráf nem azzal tölti az idejét, hogy számolgatja a hajszálaitokat és naprakészen tartja e számadatot. Az angyalok eredendo és maguktól való (maguktól való alatt itt azt értjük, amit ti ezzel kapcsolatban el tudtok képzelni) képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy az ilyen dolgokról tudomásuk legyen; igazából úgy minosíthetnétek egy szeráfot, mint valamiféle számtani lángelmét. Ezért számos, a halandók számára iszonyúan nehéz feladatot játszi könnyedséggel látnak el a szeráfok.” 38:2.3 Lk. 12:7

104. MIKÉNT ÉL BENNÜNK AZ ISTEN

„Az Atya Isten nem kisebbíti magát, és nem is képes visszafogni magát ahhoz, hogy ilyen közeli személyes kapcsolatot alakítson ki a világegyetemek mindenségében létezo, csaknem korlátlan számú felemelkedo teremtménnyel. De az Atya nincs megfosztva az o alacsonyrendu teremtményeivel való személyes kapcsolattól; nem nélkülözitek az isteni jelenlétet. Jóllehet az Atya Isten nem lehet veletek közvetlen személyiség-megnyilatkozás révén, o bennetek van és veletek van a bennetek lakozó Gondolatigazítók, az isteni Nevelok azonosságában. Az Atya, aki személyiségében és szellemében a legtávolabb áll toletek, így kerül hozzátok a legközelebb a személyiségkörben és a szellemi érintkezésben azon belso közösségben, melyet az o halandó fiainak és leányainak lelkeivel alakít ki.” 40:5.3

105. VALÓBAN AZ ISTEN FIAI VAGYUNK

„Magasztos és mennyei tény, hogy az olyan alacsonyrendu és anyagi teremtmények, mint az urantiai emberi lények az Isten fiai, a Legfelsobb huséges gyermekei. »Nézzétek, mily szeretettel ruházott fel bennünket az Atya, hogy az Isten fiainak neveztessünk.« »Mindenkinek aki elfogadja ot, hatalmat ad ahhoz, hogy felismerjék, hogy ok az Isten fiai.« Jóllehet »még nem jelent meg az, amivé lennetek kell,« már most is »az Isten huséges fiai vagytok«; »mert nem a félelmet hozó, megkötött szellemet fogadtátok be, hanem fiúi besorolású szellemet kaptatok, mely révén azt kiáltjátok ‚Atyánk.’« A régi kor látnoka mondta az örökkévaló Isten nevében: »Még nekik is adok a házamban helyet s a fiakénál jobb nevet; örökkévaló nevet adok nekik, olyat, mely sohasem válaszható el tolük.« »És mert ti fiak vagytok, ezért Isten elküldte az o Fiának szellemét a szívetekbe.«” 40:6.2 1Jn. 3:1,2 ; Jn. 1:12 ; Róm. 8:15 ; Iz. 56:5 ; Gal. 4:6

106. A FIÚI BESOROLÁSUNK ÖT MAGYARÁZATA

„Minden, halandói lakhelyül szolgáló evolúciós világ otthont ad az Isten e huséges fiainak, a kegyes és irgalmas fiaknak, olyan halandó lényeknek, akik az isteni családba tartoznak és akiket ennek megfeleloen az Isten fiainak neveznek. Az urantiai halandók fel vannak jogosítva arra, hogy úgy tekintsenek magukra, mint az Isten fiaira, ugyanis:

1. A szellemi ígéret fiai, huséges fiak vagytok; elfogadtátok a fiúi besorolást. Hisztek a fiúi rendetek valóságában, és így az Istennel való atya-fiúi viszonyotok örök valóság.

2. Az Isten Teremto Fia egyikotökké lesz; ténylegesen is a bátyátok o; és ha szellemben igazán Krisztus, a gyozelmes Mihály testvéreivé lesztek, akkor szellemben szükségképpen annak is fiai lesztek, aki a közös Atyátok — aki ráadásul mindenkinek az Egyetemes Atyja.

3. Fiak vagytok, mert egy Fiú szelleme kiáradt bennetek, szabadon és biztosan adományozódott minden urantiai emberfajtára. E szellem mindegyre az isteni Fiú felé vonz benneteket, aki annak forrása, és tovább, a paradicsomi Atya felé, aki pedig ezen isteni Fiú forrása.

4. Ezen isteni szabad akarattal adta nektek az Egyetemes Atya a teremtményi személyiségeteket. Felruházott benneteket a szabadakaratú cselekvés azon isteni önkéntelenségével, melyet Isten megoszt mindenkivel, aki a fiává lesz.

5. Az Egyetemes Atya egy szilánkja lakozik bennetek, és így közvetlen rokonságban álltok a minden Istenfi isteni Atyjával.” 40:6.3

107. A NAPBÓL KISZÖKO KALCIUM

„Amint azt a fizikusaitok gyanították, a napból származó kalcium e sérült maradványai szó szerint a fénysugarakon utaznak különbözo távolságokra, és ez igen nagymértékben megkönnyíti a térben való általános elterjedésüket. A nátrium atom bizonyos módosítások mellett szintén képes fény- és energiamozgásra. A kalcium remeklése annál is inkább figyelemre méltó, mert ezen elem csaknem kétszer akkora tömegu, mint a nátrium. A tér helyi részeinek a kalciummal való átjárt volta annak a ténynek tulajdonítható, hogy a kalcium megszökik a nap fotoszférájából azáltal, hogy módosult formában meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat. A nap összes eleme közül a kalcium, annak viszonylag nagy halmazattömege — mely húsz keringo elektront tartalmaz — mellett is a legsikeresebben képes megszökni a nap belsejébol a tér területei felé. Ez megmagyarázza, hogy miért van a napon kalciumréteg, egy gázszeru kofelszín kilencezerhatszáz kilométer vastagságban; és ez annak ellenére van így, hogy tizenkilenc könnyebb és természetesen számos nehezebb elem is található e réteg alatt.” 41:6.3

„Ezen egyensúlyozó-muvész kalcium elektronnak a mozgékonyságát jelzi az a tény is, hogy amikor a nagy homérsékletu röntgensugárzás naperoi egy magasabb keringési körbe taszítják, akkor a másodpercnek a mintegy egy milliomod részéig marad azon a pályán; de még mielott az atommag villamos-gravitációs erotere visszahúzná a régi pályájára, az elektron képes egymilliószor megfordulni az atomi központ körül.” 41:6.5

108. AZ ENERGIA ÖRÖK, DE NEM VÉGTELEN

„Az energia örök, de nem végtelen; mindig érzékeny a Végtelenség mindent felölelo vonzására. Az ero és az energia örökké mozgásban marad; lévén, hogy a Paradicsomból indultak, oda is kell visszatérniük, még ha korszakok sorozatának kell is eltelnie az eloírt kör megtételéhez. Ami a paradicsomi Istenségtol ered, annak csakis paradicsomi úti célja vagy istenségi végzete lehet.” 42:1.8

109. A VÉGTELEN ENERGIA-VÁLTOZÁSOK

„A fizikai energia közel végtelen számú átalakulását nem értjük teljesen. Az egyik világegyetemben fényként, egy másikban fényként és hoként, egy továbbiban pedig az Urantián ismeretlen energiaformákként jelenik meg; sokmillió év elteltével esetleg valamilyen nyughatatlan, hullámzó villamos energia vagy mágneses erotér formájában tunik fel újra; késobb pedig, egy következo világegyetemben átalakulások sorozatán áteso, változó anyag formájában jelenik meg, hogy aztán a teremtésrészek valamely hatalmas pusztító eseményében fizikailag eltunjön. Ez után, számtalan korszakon és majdnem végtelenszámú világegyetem csaknem végtelen bejárása után, ugyanez az energia újból kilép és számtalanszor megváltoztatja formáját és potenciálját; és így zajlanak az átalakulások az egymást követo korszakokon át és szerte a számtalan teremtésrészben. Az anyag töretlenül így halad elore, az idoben változva, de az örökkévalósági körforgásnak mindig megfeleloen; és még ha sokszor akadályoztatik is a forrásához való visszatérésben, sohasem függetlenedik attól, és mindig azon az úton halad, amelyen a Végtelen Személyiség elindította.” 42:4.2

110. AZ ELEKTRON MÉRETE

„Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné az uncia tizedét [2,84 gramm], akkor a mérete az arányosságot tartva a földével lenne egyenlo. Ha a protonnak — mely az elektronnál ezernyolcszázszor nehezebb — a térfogatát tufejnyire nagyíthatnánk, akkor, a helyes arányokat megtartva, a tu fejének átmérojét akkorára kellene növelni, mint a föld napkörüli pályájának átméroje.” 42:6.8

111. AZ ATOM BELSO TERE

„Az atomban az elektronok az arányokat tekintve olyan távolságra keringenek a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. A tényleges mérethez viszonyítva az atommag és a belso elektronhéj között ugyanaz a viszonylagos távolság van meg, mint a belso bolygó, a Merkúr, és a napotok között.” 42:7.2

112. A KÉMIAI ELEMEK HETES CSOPORTJAI

„A teremto szervezodés e hétszeressége a vegytan területén hasonló fizikai és vegyi tulajdonságok hetes elrendezodésében is megnyilvánul, ha az elemeket tömegszámaik szerint rendezzük. Az urantiai elemek ily módon való sorba rendezése esetén bármely adott tulajdonság vagy sajátosság minden hetedik elemnél megjelenik. Ez a hetesalapú, ismétlodo váltakozás egyre kisebb mértékben és elég változatosan az elemek ismétlodést mutató teljes rendszerében megfigyelheto, a legjellegzetesebben azonban a sor elején álló, kisebb atomi csoportoknál van jelen. Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtol indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követo elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsore, a kilencedik a másodikra, és így tovább. A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az osi energia hétszeres felépítését, valamint az ido és tér teremtésrészei hétszeres változatosságának alapveto valóságát. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a természetes színkép hét alapszínbol áll.” 42:9.3

113. AZ ELME, AZ ANYAG ÉS A SZELLEM KAPCSOLATA

„Az elme irányító jellege az anyaggal szemben általános, éppen úgy, ahogy maga az elme a szellem teljes felügyelete alatt áll. És a halandó ember esetében csak a magát a szellemirányításnak szabad akaratából aláveto elme remélheti, hogy a halandói tér-ido létet túléli úgy, mint örökkévaló szellemvilágbeli halhatatlan gyermeke a Legfelsobbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak: a Végtelennek.” 42:12.15

114. A FENSÉGESEKKEL KAPCSOLATOS FOGALOMZAVAR

„A Zsoltáros tudta, hogy az Edentiát három Csillagvilági Atya vezeti és eszerint beszélt az o lakóhelyeikrol: »Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Fenségesek legszentebb hajlékait.«

Korokon keresztül nagy zavar jellemezte az Urantián a különféle világegyetemi urakkal kapcsolatos felfogásokat. Sok késobbi tanító összekeverte a ködös és határozatlan törzsi istenségeiket a Fenséges Atyákkal. Késobb pedig a zsidók mindezen mennyei uralkodókból egy összetett Istenséget alkottak. Egy tanító megértette, hogy a Fenségesek nem a Legfelsobb Urak, mert azt mondta, hogy »Aki a Fenségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.« Az urantiai feljegyzésekben olykor nagyon nehéz felismerni, hogy pontosan kire is utalnak a »Fenséges« fogalommal. Dániel azonban teljesen megértette e dolgokat. Azt mondta, hogy »A Fenséges uralkodik az emberek országán, és akinek akarja, annak adja azt.«” 43:3.3 Zsolt. 46:4 ; 91:1 ; Dán. 4:17 ; 5:21

115. AZ ÉDEN BOTANIKAI SZÉPSÉGE

„Ha szeretitek az Urantia virágait, cserjéit és fáit, akkor a szemetek gyönyörködhet majd az Edentia mennyei kertjeinek növénytani szépségében és virágos tündökletességében. De az én képességeimet meghaladja, hogy a halandói elme számára megfelelo fogalmat találjak a mennyei világok e szépségeire. Tényleg nem látott még emberi szem oly nagyszeru dolgokat, mint ami a halandói-felemelkedési kaland e világain rátok vár.” 43:6.8

116. MORONTIA ZENE

„Az Urantia legjobb zenéje is csak sekély visszhangja a zenészeitek mennyei társai által hallott fennkölt dallamoknak, mely elobbiek a morontia erok eme összehangzásaiból kiragadott részletekre hagyatkoztak, s azokat úgy jegyezték le, mint az összehangzások zenei dallamait. A szellem-morontia zene nemritkán alkalmazza mind a hét kifejezés- és visszaadás-módot, így az emberi elme bármely, a felsobb szférák e dallamainak pusztán zenei hangjegyekké történo leképezésére irányuló próbálkozása iszonyú mértékben korlátozott. Az ilyen erofeszítés olyasmi lenne, mint megpróbálkozni egy nagyzenekar zenéjének egyetlen hangszerrel való eloállításával.

Bár összegyujtöttetek néhány csodálatos dallamot az Urantián, nem fejlodtetek még csak a közelébe sem annak a szintnek, melyre számos sataniabeli szomszédbolygótok eljutott. Ha Ádám és Éva továbbélo lett volna, akkor valóságos zenével rendelkeznétek; de az összehangzás értékelésének képességét jellegében oly nagy mértékben felhígították a zeneietlen készségek, hogy csupán minden ezredik halandó életében mutatkozik meg az igazán jó összhang-érzékeloképesség. De ez ne szegje kedveteket; egy napon talán majd megjelenik egy igazi zenész az Urantián, és egész népeket fog magával ragadni a dallamainak fennkölt hangzása. Egy ilyen emberi lény mindörökre megváltoztathatja egy teljes nemzet pályáját, még a teljes polgárosodott világot is. Szó szerint igaz, hogy »a dallam egy egész világ átformálására alkalmas erovel bír«. A zene mindörökre az emberek, az angyalok és a szellemek egyetemes nyelve lesz. Az összhang a Havona nyelve.” 44:1.14

117. SZÉPSÉG, RITMUS ÉS HARMÓNIA

„A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élo igazsággal és az isteni szépséggel.” 44:7.2

„Ezen isteni jegyek tökéletesen és abszolút értelemben egyesülnek Istenben. És minden Istent ismero ember és angyal rendelkezik a korlátlan önkifejezés lehetoségével az egyesített önmegvalósítás örökké fejlodo szintjein az Istenszeruség soha be nem fejezodo elérésének eljárása révén — az örökkévaló igazság, az egyetemes szépség és az isteni jóság evolúciós tapasztalásában való élményelvi összevegyülés révén.” 44:7.4

118. A SATANIA GYAKORLÓOTTHONA

„A Satania e gyakorlóotthonát bizonyos morontia személyiségek tartják fent a végleges rendu lények világán, s a bolygó egyik felét a gyermeknevelés e munkájának szentelik. Itt fogadják és állítják össze újból a túlélo halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielott elérték volna az egyéni szellemi szintet. Az ilyenek bármelyik szülojének felemelkedése biztosítja, hogy a teremtésrészek e halandó gyermeke újraszemélyesülésben részesül a végleges rendu lények csillagrendszeri bolygóján és ott megengedik neki, hogy a késobbi szabadakaratú döntésével kimutassa, hogy vajon a halandói felemelkedés szüloi útját kívánja-e követni vagy sem. A gyermekek itt éppen olyanok, mint a szülobolygón, kivéve a nemek szerinti elkülönülést. A halandói fajta már nem szaporodik a lakott világokon szerzett élettapasztalást követoen.” 45:6.7

119. AZ ELSO LAKÓVILÁG

„Az elso lakóvilágon az összes túlélonek meg kell felelnie az o szülobolygójáról származó szüloi bizottság által támasztott követelményeknek. A jelenlegi urantiai bizottság tizenkét, nemrégiben érkezett szüloi párból áll, akik halandói tapasztalatot szereztek három vagy több gyermek nevelésében azok serdülokoráig. E bizottságban ügyeleti rend szerint folyik a szolgálat és alapszabályként csak tíz évig tart. A szüloi tapasztalás terén e biztosok követelményeinek eleget nem tettek mindegyikének megfelelo minosítést kell szereznie az Anyagi Fiak otthonaiban a Jerusemen, vagy részben a gyakorlóotthonban a végleges rendu lények világán végzett szolgálat révén.

De a szüloi tapasztalástól függetlenül a lakóvilági szülok, akiknek növekvo gyermekei vannak a gyakorlóotthonban, minden lehetoséget megkapnak ahhoz, hogy együttmuködhessenek e gyermekek morontia felügyeloivel azok képzésében és felkészítésében. E szüloknek megengedik, hogy évente négy alkalommal látogatásra odautazhassanak. És az egész felemelkedési létpálya legmegindítóbb szépségu jelenetei közé tartozik az, amikor a lakóvilági szülok magukhoz ölelik az anyagi utódukat a végleges rendu lények világán tett idoszakos zarándokútjaik során. Bár egyik vagy mindkét szülo a gyermek elott is elhagyhatja a lakóvilágot, egy idore gyakran együtt maradnak.

Egyetlen felemelkedo halandó sem mentesülhet — saját vagy idegen — gyermek nevelésének megtapasztalása alól vagy az anyagi világon, illetoleg azt követoen a végleges rendu lények világán vagy a Jerusemen. Az apáknak éppúgy át kell esniük ezen alapveto tapasztaláson, mint az anyáknak. Az Urantia újkori népeinek szerencsétlen és hibás felfogása, hogy a gyermeknevelés nagyrészt az anyák feladata. A gyermekeknek apára éppúgy szükségük van, mint anyára, és az apáknak éppúgy szükségük van e szüloi tapasztalásra, mint az anyáknak.” 47:1.4

120. OTT FOLYTATJUK, AHOL ITT LENT ABBAHAGYJUK

„A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélok éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. Az Urantiáról az elso lakóvilágra eljutva jelentos változást fogtok észlelni, de ha az ido egy szokványosabb és jobban fejlodo szférájáról jöttetek volna, akkor alig érzékelnétek a különbséget, eltekintve attól a ténytol, hogy más testtel rendelkeznétek; a húsvér sátrat a szülobolygótokon hagytátok.” 47:3.1

121. A LAKÓVILÁGRA ÉRKEZOK

„A feltámadási csarnokokból a Melkizedek-részlegbe mész tovább, ahol állandó lakos besorolást kapsz. Ez után tíz nap személyes szabadságban részesülsz. Szabadon fedezheted fel az új otthonod közvetlen környékét és megismerkedhetsz a közvetlenül elotted álló programmal is. Arra is lesz idod, hogy kielégítsd azon vágyadat, hogy belenézz a nyilvántartásokba és felkeresd a szeretteidet és más földi barátaidat, akik elotted érkeztek e világokra. A tíznapos szabadságod leteltével hozzáfogsz a paradicsomi utad második lépésének megtételéhez, mert a lakóvilágok tényleges felkészülési szférák és nem pusztán elkülöníto-bolygók.” 47:3.6

122. RÉSZLETEK A MORONTIA ÉLETROL

„Bár morontia testetek lesz, mégis mind a hét világon továbbra is esztek, isztok és pihentek. A morontia rendu ételt, az élo energiának az anyagi világokon nem ismert fajtáját fogyasztjátok. Az étel és a víz egyaránt teljesen hasznosul a morontia testben; nincs hulladékot képezo melléktermék. Gondoljátok csak el: Az elso lakóvilág igencsak anyaglényegu szféra, mely a morontia rendszer legelejét képviseli. Itt még mindig csaknem emberiek vagytok és még nem távolodtatok el elég messze a halandói lét korlátolt nézopontjaitól, de e téren minden egyes világ határozott fejlodést hoz. Szféráról szférára egyre kevésbé anyagivá, egyre inkább értelmivé és egy kicsivel szellemibbé váltok. A szellemi fejlodés a hét fokozatos fejlodési világ közül az utolsó hármon a legnagyobb.” 47:4.6

123. AZ ÖTÖDIK LAKÓVILÁGON

„A mindenségtudat igazi megszületése az ötödik lakóvilágon megy végbe. Itt váltok világegyetemi beállítottságúvá. Ez valóban a kitáguló látómezok ideje. Itt kezd derengeni a felemelkedo halandók kiteljesedo elméjében az, hogy valami nagy és elragadó, valami magasztos és isteni végzet vár mindenkire, aki az oly sok munkával, ám nagy örömmel és kedvezo körülmények között megkezdett fokozatos paradicsomi felemelkedést teljesítette. Valahol itt kezd el az átlagos halandó felemelkedo igaz tapasztalásbeli lelkesedést mutatni a havonai felemelkedés iránt. A tanulás önkéntessé, az önzetlen szolgálat természetessé és az istenimádat önkéntelenné kezd válni. Az igazi morontia jellem kisarjad; az igazi morontia teremtmény kifejlodik.” 47:7.5

124. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGGYÉ KAPCSOLÓDÁS IDEJE

„Ez ragyogó idoszak a felemelkedo halandók számára és rendszerint ekkor kerül sor az emberi elme és az isteni Igazító tökéletes eggyé kapcsolódására. Ez az egyesülés magvában talán már korábban végbement, azonban a tényleges munkaazonosság korábban sok alkalommal nem, csak az ötödik lakóvilágon vagy esetleg a hatodikon való ottlét ideje alatt jön létre.

A kifejlodo halhatatlan lélek és az örökkévaló és isteni Igazító eggyé kapcsolódását a feltámasztott túléloket felügyelo felsobb angyal, valamint azon foangyal szeráfi berendelése jelzi, aki a harmadik napon megítélendokrol készít feljegyzést; és ekkor, az ilyen túlélo morontia társainak jelenlétében e megerosíto hírvivok szólnak: »E szeretett fiúban nagy örömöm telik.« Ezen egyszeru szertartás jelzi, hogy egy felemelkedo halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.

Közvetlenül az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megerosítését követoen az új morontia lényt eloször mutatják be a társainak az új nevén, és negyven napra szellemi viszonylatban felmentik mindenféle szokványos tevékenység alól, amikor is magába száll és kiválasztja a Havona felé vezeto egyik lehetséges utat és választ a különféle paradicsom-elérési módszerek közül is.” 47:8.3 Lk 3:22; Jel. 2:17

125. ÚTNAK INDULÁS JERUSEMRE

„A hetedik lakóvilág állománya az üvegtengeren gyulik össze, hogy tanúi legyenek a Jerusemre állandó lakos besorolásúként való elindulásotoknak. Százszor vagy ezerszer fordultatok már meg a Jerusemen, de mindig csak vendégként; addig még soha sem mentetek el a csillagrendszeri központra ama társaitokkal egy csoportban, akik felemelkedo halandókként örökre búcsút vesznek az egész lakóvilági létpályától. Hamarosan jerusemi létpolgárokként üdvözölnek benneteket a központi világ fogadómezojén.” 47:9.4

126. JÁNOSNAK LÁTOMÁSA VOLT EZEKROL AZ ESEMÉNYEKROL

„Kinyilatkoztató János látott egy jelenést a felemelkedo halandók egyik osztályának a hetedik lakóvilágról az elso mennybe, a Jerusem dicsoségeire való megérkezésérol. Feljegyezte: »És láttam úgymint üvegtengert tuzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon, aki eredetileg obennük volt, és akik diadalmasok az o képén, mely végig megvolt a lakóvilágokon, és akik diadalmaskodtak végül az utolsó bélyegén és jelén, láttam tehát állani az üvegtengeren azokat, kezükben az Istennek hárfájával, és énekelték a halandói félelemtol és haláltól való megszabadulás dalát.« (A tökéletesített térösszeköttetés mindeme világokon biztosított; és hogy e közléseket bárhol venni tudjátok, az teszi lehetové, hogy nálatok lesz az »Isten hárfája«, egy morontia eszköz, mely ellensúlyozza azon képesség hiányát, hogy az éretlen morontia érzékelo-rendszert közvetlenül a tér-közléscserés vételre hangoljátok.)

Pál szintén látta a tökéletesedo halandók felemelkedo-létpolgársági testületét a Jerusemen, mert azt írta, hogy »Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élo Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok megszámlálhatatlan csapataihoz, Mihály nagygyuléséhez, és a tökéletessé váló igaz emberek szellemeihez«.” 47:10.2; Jel. 15:2 ; Zsid. 12:22,23

127. A MORONTIA ÉLET

„A halandói húsvér testben töltött ido alatt az isteni szellem bennetek lakozik, csaknem úgy, mint valami idegen dolog — a valóságban ez az embernek az Egyetemes Atyától kapott szellem-adomány által való megszállását jelenti. Azonban a morontia létben a szellem a személyiségetek valódi részévé válik, és amint az 570 fejlodési átalakuláson átestek, egyúttal a teremtményi lét anyagi állapotából felemelkedtek annak szellemi állapotába.

Pál tudott a morontia világok létezésérol és a morontia anyagok valóságáról, hiszen azt írta, hogy »van a mennyben egy jobb és többet bíró anyag«. És e morontia anyagok valóságosak, valódiak, még »az alapokkal bíró városban is, melynek építoje és alkotója az Isten«. És e csodálatos szférák mindegyike »egy jobb ország, vagyis mennyei ország.«” 48:1.6 Zsid. 10:34 ; 11:10

128. KIKAPCSOLÓDÁS MORONTIA MÓDRA

„A szívbol jövo nevetés és a mosollyal egyenértéku dolgok éppoly egyetemesek, mint a zene. A nevetésnek és a kacagásnak megvan a morontiai és a szellemi megfeleloje. A felemelkedoi lét nagyjából egyenlo mértékben oszlik meg a munka és a játék — a feladatoktól való mentesség — között.

A mennyei kikapcsolódás és az emberfeletti humor meglehetosen különbözik az emberi megfeleloitol, de mi mindannyian valamilyen formában engedünk mindkettonek; és ezek ugyanolyan szolgálatot tesznek nekünk, a mi állapotunkban, mint amilyet a legjobb humor tesz nektek az Urantián. A Morontia Társak szakérto segítoi a játéknak, és ebben ügyesen támogatják oket a visszatekintési igazgatók.” 48:4.1

129. EMBERFELETTI HUMOR

„Talán akkor értenétek meg a legjobban a visszatekintési igazgatók munkáját, ha oket a rangosabb urantiai nevettetokhöz hasonlítanánk, bár ez azért igencsak nyers és némiképp szerencsétlen módja lenne annak, hogy megpróbáljam a változás és kikapcsolódás ezen igazgatóinak, a morontia és a szellemi területek fennkölt humorát eloadóknak a muködését bemutatni.

A szellemi humor kapcsán eloször is hadd mondjam el, hogy mi nem az. A szellemi mókába sohasem vegyül a gyengék és a tévelygok szerencsétlenségének pellengérezése. És sohasem becsmérli a pártatlanságot és az isteniség tündökletességét. A mi humorunk három általános értékszintet ismer:

1. Múltidézo móka. Az egyén harcának, küzdelmének és néha félénkségének, és gyakran a bolondos és gyerekes aggodalmainak tárgyában a megtörtént események kapcsán orzött emlékeken való csipkelodés. Számunkra a humor e vetülete abból a mélyen gyökerezo és állandó képességbol ered, hogy a múltra vonatkozó emlékanyagunkat hívjuk segítségül annak érdekében, hogy megédesítsük és más módon is könnyítsük a jelen nehéz terheit.

2. Jelenkori humor. A nekünk oly gyakran komoly gondot okozó dolgok nem érzékelése, a komoly személyes aggodalmaink nagy része jelentéktelen voltának felfedezésével járó öröm. Akkor értékeljük a leginkább a humornak e vetületét, amikor a legjobban vissza tudjuk szorítani a jelenre vonatkozó aggodalmainkat a jövore vonatkozó bizonyosságok ellenében.

3. Látnoki öröm. A halandók számára talán nehéz dolog a humor e vetületét elképzelni, de mi különös megelégedést nyerünk abból a bizonyosságból, »hogy minden a javunkra válik« — a szellemek és a morontiák, valamint a halandók javára egyaránt. A mennyei humor ezen oldala abból táplálkozik, hogy hiszünk a feljebbvalóink szeretetteljes gondoskodásában és a Legfelsobb Igazgatóink isteni állandóságában.” 48:4.3

130. A HUMOR SEGÍT ELKERÜLNI AZ EGÓNK FELMAGASZTALÁSÁT

„Amikor kísért bennünket az erosödo önteltség, ha abbahagyjuk az Alkotóink nagysága és nagyszerusége végtelenségének szemlélését, akkor a saját magunk dicsoítése teljesen nevetségessé válik, sot akár mulatságossá is válhat. A humor egyik szerepe az, hogy segítsen mindnyájunknak kevésbé komolyan vennünk magunkat. A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.

Az ellazulás és a humorra hangolódás iránti igény ama felemelkedo lényrendeknél a legnagyobb, akik a felfelé való haladás során folytatott küzdelmeikben állandó hajszoltságnak vannak kitéve. Az élet két végletének kevés igénye van a humor felé fordulás iránt. Az osember nem rendelkezett ilyen képességgel, a paradicsomi tökéletességu lényeknek pedig nincs szükségük ilyesmire. A Havona seregei természetes módon egy végtelenül boldog személyiségekbol álló örömteli és vidám gyülekezetet alkotnak. A Paradicsomon az istenimádat minosége szükségtelenné teszi a visszaállítási tevékenységeket. De a létpályájukat messze a paradicsomi tökéletesség célja alatt megkezdok esetében igen tág tere van a visszatekintési igazgatók segédkezésének.” 48:4.15

131. A HUMOR JÓTÉKONY HATÁSA

„A humornak egyfajta biztonsági szelepként kell muködnie, mely megelozi a túl nagy nyomás kialakulását, ami az egyén állandó és komoly önmegfigyelésével járó egyhangúságot kíséri, s ami mellett ott van még a fejlodés révén biztosítandó elorehaladásra és a célok nemes elérésére irányuló megfeszített küzdelem is. A humor azt a célt is szolgálja, hogy általa csökkentheto legyen a tények vagy az igazságok, a rideg és makacs tények és a rugalmas öröklétu igazságok váratlan hatása által okozott megrázkódtatás. A halandói személyiség, lévén, hogy sohasem lehet biztos abban, hogy mit hoz a jövo, a humoron keresztül sebesen felismerheti a helyzet, legyen az tény vagy igazság, váratlan természetét — megláthatja annak értelmét és betekintést nyerhet abba.

Bár az urantiai humor túlságosan is nyers és végletesen muvészietlen, azért értékes célt szolgál életbiztosításként és az érzelmi nyomás megszüntetojeként, s így megakadályozza a káros idegfeszültség kialakulását és a túl komolyan vett önvizsgálatot. A humor és a játék — a lazítás — sohasem a folyamatos erolködésbol fakadó válaszok; ezek mindig is a visszatekinto pillantás visszhangjai, a múlt felidézése. Még az Urantián is, és még a jelenlegi helyzetetekben is mindig megfiatalítónak találjátok, amikor egy rövid idore felfüggeszthetitek az újabb és felsobbrendu értelmi erofeszítéseiteket és visszatértek az elodeitek egyszerubb foglalatosságaihoz.” 48:4.18

132. A HUSZONHARMADIK ZSOLTÁR

„Még az Urantián is azt tanácsolják az igazság és pártatlanság emberi tanítóinak, hogy ragaszkodjanak ahhoz a hitszónoklathoz, hogy »az Istennek jósága megtérésre indít« és hirdessék »az Isten szeretetét, mely minden félelmet eluz«. Ezeket az igazságokat éppen így hirdették a világotokon:

Az Istenek az én oreim; nem fogok eltévedni;

Kézen fogva vezetnek engem, az örökké tartó élet szépséges ösvényein és dicsoséges megújulásában.

Ezen Isteni Jelenlét mellett nem kívánok ételt és nem szomjazom italt.

Ereszkedjek alá akár a bizonytalanság völgyébe vagy emelkedjek fel a kétségek világaiba

Haladjak akár magányosan vagy az enyéim társaságában,

Gyozedelmeskedjem akár a fény karában vagy botladozzak a szférák magányos helyein,

A te jó szellemed segédkezni fog számomra, és a te dicsoséges angyalod vigaszt nyújt nekem.

Szálljak akár a sötétség mélységeire vagy magára a halálra,

Nem fogok kételkedni benned és félni sem fogok toled,

Mert tudom, hogy az ido teljességében és a neved dicsoségére

Felemelsz engem magad mellé a magas ülohelyre.” 48:6.8

133. AZ EMBERI BÖLCSELET SZEMBEÁLLÍTVA A MORONTIA MOTÁVAL

„Nem is olyan régen, amikor a Satania elso lakóvilágán teljesítettem feladatot, alkalmam volt megfigyelni e tanítási módszert; és bár nem vállalkozom a tanóra mota tartalmának eloadására, engedélyt kaptam az emberi bölcselet ama huszonnyolc alaptételének rögzítésére, melyet e morontia oktató is használt szemléltetoanyagként abból a célból, hogy segítse ezeket a lakóvilágra újonnan érkezetteket a mota jelentoségének és értelmének megértésére irányuló elso erofeszítéseikben. Az emberi bölcseletre vonatkozó szemlélteto példák a következok voltak:

1. A szakértelem megnyilvánulása nem a szellemi képesség meglétét jelzi. Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.

2. Kevés ember felel meg az általa valójában birtokolt hitnek. Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlodo halandó lélek fondorlatos értelmi félrevezetése.

3. Az eredendoen meglévo képességeket nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat nem lehet gépiesen beleeroszakolni az anyagi emlékmintába.

4. Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezésébol termett összes személyes hitelét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valóban gazdag, de ok maguk nem hajlandók ezt elhinni.

5. A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyozhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzoleg hatnak.

6. Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni engedély nélkül, hatalmat gyakorolni és következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából — ezek a magasrendu polgárosodott társadalom jegyei.

7. Vak és elore nem látható véletlen dolgok nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendu lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.

8. Az erofeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erofeszítés nélkül nincs boldogság.

9. A tett eredménye az ero; az önuralomé a kellem.

10. Pártatlanság pengeti az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.

11. A gyenge elmerül a megoldások keresésében, míg az eros cselekszik. Az élet is csak olyan, mint a napi munka — végezd jól. A tett a miénk; a következmények Istenéi.

12. A mindenségrend legnagyobb szomorúsága az, hogy még sohasem volt szomorú. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.

13. Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségbol lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.

14. Csinálj étvágyat a társaidnak az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.

15. A színlelés a tudatlan személy nevetséges erofeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete a gazdagnak tunésre.

16. Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensoséges megtapasztalása elott, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.

17. A törekvés mindaddig veszélyes, amíg nem közösségiesül teljesen. Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.

18. A türelmetlenség szellemméreg; a harag olyan, mint a darázsfészekbe hajított ko.

19. Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következo csalódások a legelviselhetetlenebbek.

20. Csak egy költo képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.

21. Bármely muvészet legfobb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsobb világegyetemi valóságot vetítsen elore, hogy az ido érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.

22. A kifejlodo lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.

23. A halál semmit sem tett hozzá az értelmi képességekhez vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette az élményelvi állapotot a túlélés tudatosságával.

24. Az örökkévalósági beteljesülést a napi életbol származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap végzetét.

25. A nagyság nem annyira az ero birtoklásában áll, hanem ezen ero bölcs és isteni használatában.

26. Tudás csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás orzoje a bölcsesség, közösségiesítoje pedig a szeretet.

27. A haladás megköveteli az egyéniség fejlodését; a középszeruség folyton szabványosításra törekszik.

28. Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.

Ilyen tehát a kezdok munkája az elso lakóvilágon, míg a haladóbb tanítványok a késobbi világokon sajátítják el a mindenségrendi látásmód és a morontia mota felsobb szintjeit.” 48:7.2

134. AZ EMBER NEM EVOLÚCIÓS BALESET

„Az élet törzsfejlodésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Pontos rendszere, világegyetemi törvénye van a bolygói életterv kibontakozása menetének a tér szféráin. Nem az ido múlása, s nem a faj képviseloinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlodnek az egereknél.” 49:1.6

135. AZ URANTIAI ELSZIGETELTSÉG ELLENTÉTELEZÉSE

„Elsore úgy tunhet, hogy az Urantia és a többi elszigetelt világ végtelenül szerencsétlen annyiban, hogy meg van fosztva az olyan emberfeletti személyiségek jótékony jelenlététol és hatásától, mint amilyen a Bolygóherceg és az Anyagi Fiú és Leány. Azonban e szférák elszigeteltsége e világok emberfajtáinak különleges lehetoséget ad a hit gyakorlására és a mindenségrendi bizonyosságban való olyan különleges adottság kifejlesztésére, mely nem függ a dolgok láthatóságtól vagy bármely más anyagi tényezotol. Kiderülhet, hogy a lázadás következményeként vesztegzár alá helyezett világokról származó halandó teremtmények végeredményben roppant szerencsések. Megfigyeltük, hogy az ilyen felemelkedoket sok különleges feladattal bízzák meg az olyan mindenségrendi vállalkozásokban, ahol a sikerhez alapveto fontosságú a megkérdojelezhetetlen hit és a nemes bizakodás.” 50:7.1

136. AZ AGONDONTEREK

„A Jerusemen az ezekrol az elszigetelt világokról származó felemelkedok csak maguk egy lakóövezetet foglalnak el és oket agondontereknek nevezik, amely olyan evolúciós sajátakaratú teremtményeket jelent, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyozni a leküzdhetetlen nehézségeket még egyedül is. Az agondonterek e muködési csoportosulása megtalálható végig a helyi világegyetemi felemelkedés során és a felsobb-világegyetemen való áthaladáskor is; e csoport a Havonán való ottlét alatt tunik el, de nyomban megjelenik újra a Paradicsom elérése után, és határozottan jelen van a Halandói Végleges Testületben. Tabamantia végleges rendu agondonter, aki az egyik vesztegzár alá helyezett szférán vált továbbélové, mely szféra az ido és tér világegyetemeiben kitört elso lázadásban érintett volt.” 50:7.2

137. FAJNEMESÍTÉS

„A herceg korszakának egyik nagy vívmánya az értelmi fogyatékos és közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása. A legtöbb világ már jóval a második Fiak, az Ádámok megérkezése elott komolyan hozzáfog a fajok megtisztítása feladatának, valami olyasminek, amit az urantiai népek eddig még nem vállaltak fel komolyan.

A fajok fejlesztésének e problémája nem annyira nagyszabású vállalkozás, amikor arra az emberi törzsfejlodés elso idoiben kerítenek sort. A fajok túléléséért folytatott törzsi küzdelmek és a kemény versengés korai korszaka kigyomlálta a természetellenes és fogyatékos fajtákat. Egy gyengeelméjunek nincs sok esélye a túlélésre egy fejletlen és háborúzó törzsi társadalmi szervezetben. A ti félig tökéletes polgárosodott társadalmaitok hamis nézete az, ami istápolja, védelmezi és fenntartja az evolúciós emberfajták reménytelenül fogyatékos törzseit.

Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjuek és az alsóbbrendu halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem gyöngédséget vagy emberbarátságot jelent. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes köruen érvényesülhessen anélkül, hogy a fejlodo emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott fajtáit fenntartsa. Boségesen sok lehetoség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedo egyedek irányában, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.” 52:2.10

138. A JÓ ÉS A ROSSZ ÁLLOMÁNY ÖSSZEKEVERÉSE

„Az ádámi utódok sohasem olvadnak össze az evolúciós emberfajták alsóbbrendu népeivel. Az isteni tervnek sohasem része, hogy a Bolygó Ádámja és Évája személyesen is párosodjon az evolúciós népekkel. E fajfejlesztési munkaterv kivitelezése az utódaik feladata. De az Anyagi Fiú és Leány leszármazottai elobb nemzedékeken keresztül sokasodnak, mielott a fajösszeolvadásban való segédkezést megkezdenék.” 52:3.5

139. AZ ÚJ ÉS ÉLO ÚT

„Az Urantián ennek az »új és élo útnak« a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthattak volna a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelozoen minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.” 52:5.5 Zsid. 10:20

140. A SZOKVÁNYOS VILÁGOK NEMES RANGJA

„Ha most, az alászálló Fiú korszakában áttelepíthetnénk benneteket a ti visszamaradt és összezavart világotokról egy átlagos bolygóra, azt hinnétek, hogy a hagyományaitokban élo mennybe kerültetek volna. Nemigen gondolnátok, hogy éppen az emberi lakóhelyül szolgáló halandói szféra szokványos evolúciós munkáját szemlélitek. E világok benne vannak a teremtésrészük szellemi köreiben, és élvezik a világegyetemi híradások és a felsobb-világegyetemi tükrözomuködés-szolgáltatások minden elonyét.” 52:6.8

141. ÉLET EGY JÓL FEJLODO VILÁGON

„Az e korszakban járó világ fizikai igazgatása körülbelül napi egy órát vesz igénybe minden felnott egyén idejébol; azaz egy urantiai órának megfelelo idot. A bolygó szoros kapcsolatban áll a világegyetemi ügyekkel, és az emberek ugyanolyan érdeklodéssel figyelik a legújabb híradásokat, mint ahogy ti a napilapjaitok legújabb számait olvassátok. E fajok ezer olyan érdekes dologgal foglalkoznak, melyek nem ismeretesek a világotokon.

A Legfelsobb Lény iránti igaz bolygói huség egyre erosebb. Nemzedékrol nemzedékre a faj egyre nagyobb hányada azonosul azokkal, akik igazságot gyakorolnak és kegyelemmel élnek. A világ lassan, de biztosan az Istenfiak örömteli szolgálatának adja át magát. A fizikai nehézségek és az anyagi problémák nagyobbrészt már megoldottak; a bolygó megérik a fejlettebb életre és a végleges renduhöz közelibb létezésre.” 52:7.6

142. ÉLET EGY MEGÚJÍTOTT BOLYGÓN

„Ugyanerre a megújított földre, a fejlett bolygói korszakra vonatkozik, amit a régi idok látnoka látott, amikor azt írta: »Mert mint az új mennyek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak énelottem, azonképpen megmaradtok ti és a gyermekeitek is; és lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljön minden húsvér test engem imádni,’ szól az Úr.«” 52:7.12 Iz. 65:17 ; 66:22

143. MANOTIA A LUCIFER-FÉLE LÁZADÁSBAN

„Nem is olyan régen, a luciferi lázadás kitörése során szerzett tapasztalatai ismertetésekor mondta Manotia: »De a legfelemelobb pillanat a luciferi lázadással összefüggésben átélt azon borzongató kaland volt, amikor szeráfi parancsnokhelyettesként visszautasítottam, hogy a Mihály ellen tervezett támadásban részt vegyek; és az eros lázadók az összegyujtött erokkel az elpusztításomra törtek. Hatalmas felfordulás volt a Jerusemen, de egyetlen hu szeráf sem sérült meg.«

»Közvetlen felettesem vétsége következtében rám hárult a feladat, hogy mint a csillagrendszer zavarossá vált szeráfi ügyeinek címzetes igazgatója a jerusemi angyali seregek vezetését átvegyem. Erkölcsi támogatást kaptam a melkizedekektol, hatékony segítséget az Anyagi Fiaktól, cserbenhagyott a saját rendem egy jelentos csoportja, viszont nagyszeru támogatást nyújtottak a jerusemi felemelkedo halandók.«

»Mivel a luciferi elszakadás eredményeként elkerülhetetlenül mi is kiszakadtunk a csillagvilági körökbol, ezért a küzdelmünk sikere azon hírszerzo testületünk huségén múlott, akik segélykérésünket a közeli Rantulia csillagrendszerrol az Edentiára továbbították; és úgy találtuk, hogy a rend uralma, a huség értelme és az igazság szelleme magától gyozedelmeskedett a lázadás, a saját jogok és az úgynevezett személyes szabadság felett; képesek voltunk folytatni a küzdelmet az új Csillagrendszer Fejedelemnek, Lucifer méltó utódának az eljöveteléig. És rögtön ezt követoen kijelöltek a Melkizedek-megbízottak urantiai testületébe, mely felügyeletet gyakorol a huséges szeráfi rendek felett az áruló Kaligasztia világán, aki a szféráját azon ‚felszabadított világok és egyenjogúsított személyiségek’ újonnan kialakított rendszerének tagjává nyilvánította, melyeket a hírhedt Szabadság-nyilatkozatban Lucifer közreadott, amikor is felhívást intézett a ‚Satania rosszul vezetett és rosszul igazgatott világainak szabadságszereto, szabadgondolkodó és eloretekinto értelmeihez’.«

Ez az angyal még most is az Urantián szolgál, a szeráfok társvezetoi beosztásában.” 53:6.3

144. HALANDÓI ÁLLHATATOSSÁG A LUCIFER-FÉLE LÁZADÁSBAN

„Csillagrendszer-idoben mérve a »mennyei háború« kezdetétol számított több mint két évbe telt, míg Lucifer utóda elfoglalhatta a helyét. De végül eljött az új Fejedelem, aki kíséretével az üvegtavon szállt le. Én a Gábriel által mozgósított tartalékosok között voltam az Edentián, és jól emlékszem Lanaforge elso üzenetére, melyet a Norlatiadek Csillagvilági Atyjának küldött. Az üzenet így szólt: »Egyetlen jerusemi polgár sem veszett oda. Minden felemelkedo halandó túlélte a viharos megpróbáltatást és a komoly megmérettetésbol nyertesként és gyozedelmesen emelkedett ki.« És a Szalvingtonra, az Uverszára és a Paradicsomra is eljutott a megnyugtató üzenet, miszerint a halandói felemelkedés túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen és ez a legjobb védelem a bunnel szemben is. A huséges halandók e nemes, jerusemi csoportja 187.432.811 fobol állt.” 53:7.12

145. IGAZ ÉS HAMIS SZABADSÁG

„A luciferi lázadásból eredo összes kellemetlen probléma közül egybol sem fakadt több nehézség, mint abból, hogy az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni az igaz és a hamis szabadság között.

Az igaz szabadság a korszakokon át mutatott törekvés, és az evolúciós fejlodés jutalma. A hamis szabadság az idobeli vétek és a térbeli rossz jelentette ravasz mesterkedés. A tartós szabadság az igazságosság — az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság — valóságában mutatkozik meg.

A szabadság a mindenségrendi létezés önpusztító eljárása akkor, ha annak mozgatója értelemhiányos, korlátlan és ellenorizetlen. Az igaz szabadság egyre szorosabban kötodik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.

A szabadság öngyilkos, ha elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtol, az erkölcsi kötelességtol és a szellemi értékektol. A szabadság nem létezhet a mindenségrendi valóságtól függetlenül, és az összes személyiségi valóság az isteniség-viszonyának mértékével áll arányban.

A zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés egyenlo a legteljesebb önzoséggel, a nem-istenszeruség csúcsával. A sajátlényeg társított és egyre kiteljesedo meghódítása nélkül a szabadság nem más, mint az önös halandói képzelgés egyfajta koholmánya. A saját indíttatású szabadság fogalmi vágyálom, keserves csalódás. A szabadság ruhájába bújtatott szabadosság a nyomorúságos szolgaság elofutára.” 54:1.1

146. A SZABADSÁG ELRABLÁSA

„Lucifer doresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent, hogy lerövidítse az idot egy élményelvi világegyetemben. Lucifer buntette az volt, hogy elore kitervelten minden személyiséget meg akart lopni a Sataniában, hogy alattomban le akarta rövidíteni a teremtményi személyes részvételt — a szabad akaratú részvételt — abban a hosszú, evolúciós küzdelemben, melynek célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan. E cselekedetével a csillagrendszeretek egykori Fejedelme a saját akarata szerinti idoleges célt közvetlenül az isteni akarat azon örök céljával állította szembe, mely a minden személyiség számára megadott szabad akaratban megnyilvánult. A luciferi lázadás tehát azzal fenyegetett, hogy a Satania csillagrendszer szabad akarattal rendelkezo, felemelkedo és szolgáló lényeit a leheto legnagyobb mértékben megfosztja a szabad választás lehetoségétol — olyan fenyegetés volt ez, mely mindörökre megfosztott volna minden egyes ilyen lényt attól a felkavaró tapasztalástól, hogy valami személyessel és különlegessel járulhatnak hozzá az élményelvi bölcsesség ama lassan megjeleno nagy muvéhez, mely egykor majd mint a tökéletessé tett Satania csillagrendszer fog létezni. A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat az értelem számára világosan megmutatkozó, óriási fenyegetést jelentett, mert a személyes szabadság elrablását célozta és ráadásul olyan mértékben, melyhez fogható eddig csupán kétszer fordult elo a Nebadon történelme során.” 54:2.3

147. AZ IGAZSÁG KÉSLEKEDÉSE

„Az evolúciós világok saját akarattal bíró, erkölcsi teremtményeit mindig foglalkoztatja az az át nem gondolt kérdés, hogy vajon a végtelenül bölcs Teremtok miért engedik meg a rossz és a bun létét. Nem értik meg, hogy mindketto szükségszeru, ha a teremtmény valódi szabadságot kap. A fejlodo ember vagy a csodás angyal szabad akarata nem pusztán bölcseleti fogalom, jelképes eszménykép. A jó és a rossz közötti választásra való emberi képesség világegyetemi valóság. A szabadság, hogy önmaga választhasson, a Legfobb Urak adottsága, és ok nem engedik meg bármely lénynek vagy lények csoportjának, hogy a tágas világegyetemben akár egyetlen személyiséget is megfosszanak ettol az istenadta szabadságtól — még azt sem engedik meg, hogy az ilyen félrevezetett és tudatlan lények e rosszul értelmezett személyes szabadságot élvezzék.

Bár a rosszal (bunnel) való tudatos és teljes azonosulás egyenlo a nemléttel (a megszunéssel), a bunnel való ilyesféle személyes azonosulás idopontja és a büntetés végrehajtásának — a rossz szándékos befogadására önmagától adott válasznak — az idopontja között mindig lennie kell egy elegendoen hosszú idotartamnak, mely lehetové teszi az ilyen egyedi világegyetemi helyzet olyan megítélését, mely az összes érintett világegyetemi személyiségnek teljes mértékben megfelel és amely oly méltányos és oly igazságos, hogy azt még maga a bunös is elfogadja.” 54:3.1

148. AZ IRGALOM MIATTI KÉSEDELEM

„Egy további, némileg összetettebb magyarázatot igénylo probléma a Norlatiadek csillagvilágban azzal függ össze, hogy Lucifer, Sátán és a bukott hercegek számára miért engedélyezték a kártevést oly sokáig, mielott elfogták, orizetbe vették és elítélték volna oket.

A szülok, akik gyermeket szültek, illetoleg neveltek jobban megértik, hogy Mihály, a Teremto-atya miért késlekedik elítélni és elpusztítani a saját Fiait. Jézus története a tékozló fiúról jól példázza, hogy a szereto atya miként képes oly sokáig várni a tévelygo gyermek megtérésére.

Maga a tény, hogy egy gonosztevo teremtmény képes ténylegesen is a rosszat választani — bunt elkövetni — a szabad akarat tényét tükrözi és teljes mértékben igazol bármely hosszúságú késedelmet az igazságosságnak való érvényszerzésben, feltéve, hogy a kiterjesztett irgalom elomozdítja a megbánást és a jó útra térést.

Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövoben kapta volna meg. Mindeme becses képességek elvesztek azáltal, hogy teret engedett a türelmetlenségnek és engedett azon vágyának, hogy azt birtokolja, amire éppen törekszik és hogy úgy birtokolja azt, hogy közben a világegyetemek mindenségét alkotó minden más lény jogai és szabadságai tiszteletben tartásával járó minden kötelezettséggel dacol. Az erkölcstani kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.” 54:4.1

149. LUCIFER MEGBÜNTETÉSÉNEK KÉSLEKEDÉSE

„Az ido, még az ido világegyetemében is, viszonylagos: Ha egy átlagos élettartamú urantiai halandó világméretu felfordulást okozó buncselekményt követne el, és ha elfogják, elítélik majd kivégzik két-három nappal a buntett elkövetése után, akkor ez vajon hosszú idonek tunik számotokra? És ez még mindig jobban összevetheto lenne Lucifer élettartamával, még ha az o elítélése, mely most kezdodött, százezer urantiai év alatt sem zárulna le. Az Uverszáról nézve, ahol az ügy kivizsgálása folyik, e viszonylagos idobeli csúszást jellemezhetnénk úgy, hogy azt mondjuk, hogy Lucifer ügye a buntett elkövetése után két és fél másodperccel került a bíróság elé. Paradicsomi nézopontból pedig az ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.” 54:5.13

150. ÜDVÖZÜLÉSÜNKET NEM HÁTRÁLTATJÁK MÁSOK BUNEI

„Egy dolgot azonban tisztán kell látni: Ha úgy alakul is, hogy el kell viselnetek ama bun rossz következményeit, melyet a családotok valamely tagja, valamely állampolgár vagy valamely halandó embertársatok elkövetett, legyen annak színtere akár csillagrendszerbeli vagy más helyszínu lázadás — függetlenül attól, hogy mit kell elszenvednetek a közvetlen vagy idegen társaitok vagy feljebbvalóitok rosszcselekedeteinek következtében — akkor is egészen és örökmód bizonyosak lehettek abban, hogy e gyötrelmek csak átmenetiek. A helytelen cselekvésbol eredo eme testvéri következmények a csoportban sohasem veszélyeztethetik az örök lehetoségeiteket, illetoleg a legkisebb mértékben sem foszthatnak meg benneteket a Paradicsomra való felemelkedésnek és az Isten elérésének isteni jogától.” 54:6.4

151. A LÁZADÁS MIATTI ELLENTÉTELEZÉS

„És a lázadás bunével mindig együtt járó ezen megpróbáltatásokért, késedelmekért és csalódásokért ellentételezés jár. A luciferi lázadás számos értékes folyománya közül, melyeket egyáltalán nevesíteni lehet, én csak azon halandó felemelkedok, a jerusemi létpolgárok kiteljesedett létpályájára hívom fel a figyelmet, akik, lévén, hogy ellenálltak a bunös álokoskodásoknak, eloreléptek, s a jövoben Fenséges Hírvivok válhatnak belolük, a rendünk társaivá lehetnek. Minden lény, aki kiállta a rossz mellékesemények próbáját, ezzel azonnal elobbre lépett az igazgatási ranglétrán és [növelte] a saját szellemi [értékét].” 54:6.5

152. A LUCIFER-FÉLE LÁZADÁS TISZTA HOZADÉKA

„A luciferi felkelés eloször teljes sorscsapásnak tunt a csillagrendszer és a világegyetem számára. Azonban az elonyök is fokozatosan megmutatkoztak. A csillagrendszer-idoben mért huszonötezer év (urantiai idoben ez húszezer évet jelent) elteltével a melkizedekek tanítani kezdtek arról, hogy a luciferi doreségbol származó jó egyensúlyba került az abból eredo rosszal. A rossz összessége akkortájt már majdnem állandósult, és csak néhány elszigetelt világon növekedett tovább, míg a jótékony folyományok tovább sokszorozódtak és terjedtek szerte a világegyetemben és a felsobb-világegyetemben, sot még a Havonában is. A melkizedekek most azt tanítják, hogy a sataniai lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak.” 54:6.6

153. A MORONTIA TEMPLOM

„Egy lakott világ központjában álló morontia templom annak igazolását jelenti, hogy az adott szféra elérte a fény és élet korszakait. Mielott a végso küldetésük lezárásaként a Tanító Fiak elhagynák a bolygót, megnyitják az evolúciós fejlodés e végso korszakát; ok elnökölnek azon a napon, amikor a »szent templom lejön a földre«. A fény és élet korszakának beköszöntét jelzo ezen eseményt az adott bolygó paradicsomi alászálló Fia mindig megtiszteli a személyes jelenlétével, aki azért jön el, hogy e nagy nap tanúja lehessen. E páratlan szépségu templomban a Paradicsom alászálló Fia bejelenti a hivatalát már hosszú ideje viselo Bolygóherceget, mint az új Bolygó Fejedelmet, és e huséges Lanonandek Fiút új hatalommal és teljesebb hatáskörrel ruházza fel a bolygó ügyeinek vitele terén. A Csillagrendszer Fejedelem szintén jelen van és e bejelentéseket szóban megerosíti.

A morontia templom három részbol áll: Középen helyezkedik el a paradicsomi alászálló Fiú szentélye. Ettol jobbra van az elozoleg Bolygóherceg, most már Bolygó Fejedelem széke; és amikor e Lanonandek Fiú jelen van a templomban, akkor az adott teremtésrész szellemiesültebb egyedei számára itt látható. Balra áll a bolygóhoz tartozó, végleges rendu lények megbízottjának széke.” 55:1.1

„Az ilyen morontia templom egyúttal arra is szolgál, hogy az összegyultek megszemlélhessék az élo halandók átlépését a morontia létbe. Ez azért lehet így, mert az átvitelül szolgáló templom morontia anyagból készül, vagyis nem tehet benne kárt annak az elemészto tuznek a ragyogó dicsfénye, mely teljesen megsemmisíti azon halandók fizikai testét, akik ott élik meg az isteni Igazítójukkal való végso eggyé kapcsolódást. Egy nagyobb világon az útnak indulást jelzo eme villódzások csaknem folyamatosak, és az átlépések számának növekedésével a morontia élet kiegészíto szentélyei is megjelennek a bolygó különbözo területein. Nem is olyan régen egy olyan bolygón tartózkodtam a messzi északon, ahol már huszonöt morontia szentély muködött.

Azokon a világokon, amelyek még nem jutottak el a végso korszakba, vagyis ahol még nincsenek morontia templomok, ott ezen eggyé kapcsolódási villanások sokszor a bolygó légkörében történnek meg, amikor is az átlépo jelölt anyagi testét a köztes teremtmények és a fizikai szabályozók emelik fel.” 55:1.1

154. AZ ANYAGI ÉLETBOL VALÓ ÁTMENET

„A természetes, fizikai halál nem halandói elkerülhetetlenség. A fejlettebb evolúciós lények, létpolgárok többsége a végso, fény és élet korát elért bolygókon már nem hal meg; a húsvér testbeli életbol közvetlenül mennek át a morontia létbe.

Az anyagi életbol a morontia állapotba való átmenetnek — a halhatatlan léleknek a bent lakozó Igazítóval való eggyé kapcsolódásának — e megtapasztalására egyre gyakrabban kerül sor arányosan azzal, ahogy a bolygó az evolúciós fejlodésben elorehalad. Eleinte az egyes korszakokban csak néhány halandó éri el a szellemi fejlodés átlépést biztosító szintjeit, azonban a Tanító Fiak egymást követo korszakainak eljövetelével egyre több igazítói eggyé kapcsolódásra kerül sor még azelott, hogy e fejlodo halandók hosszúra nyúlt élete véget érne; és amikor eljön a Tanító Fiak utolsó küldetésének ideje, e nagyszeru halandóknak már körülbelül a negyede mentesül a természetes haláltól.” 55:2.1

„Amint az eggyé kapcsolódásra pályázó halandó családja, barátai és a munkacsoportjába tartozók összegyultek a morontia templomban, elhelyezkednek a központi emelvény körül, ahol az eggyé kapcsolódásra pályázó várakozik, miközben szabadon beszélgethet az összegyult barátaival. Mennyei személyiségek egy közbenso kört formálnak abból a célból, hogy megvédjék az anyagi halandókat azon energia-megnyilvánulás hatásától, mely az »életvillanás« pillanatában nyilvánul meg s megszabadítja a felemelkedésre pályázót az anyagi test kötelékeitol, s amely az ilyen evolúciós halandó számára mindent véghezvisz, melyet a természetes halál is megtesz azoknak, akik úgy szabadulnak meg a húsvér testbol.

Sok eggyé kapcsolódásra pályázó is összegyulhet egyszerre a tágas templomban. És mily csodálatos, amikor az így összegyult halandók tanúivá válnak annak, hogy az o szerettük felemelkedik a szellemi lángokban, és mily ellenpontját jelenti mindez azoknak a megelozo korszakoknak, amelyekben a halandók kénytelenek a föld elemeinek átadni a halottjukat! Az emberi evolúció korábbi korszakaira jellemzo sírás és jajgatás jeleneteit itt már felváltja a mámorító öröm és legmagasabb rendu elragadtatás, amint ezen Istent ismero halandók elbúcsúznak egy rövid idore a szeretteiktol, ahogy az anyagi közösségekbol kiszakítják oket az elemészto nagyság és a felemelkedo dicsoség szellemi fényei. A fényben és életben megállapodott világokon a »temetések« a legmagasabb rendu öröm, a mély megelégedettség és a leírhatatlan remény alkalmai.” 55:2.4 Jel. 21:2-4

155. A FÉNYBEN ÉS ÉLETBEN MEGÁLLAPODOTT VILÁG

„Amint a világok a fényben és életben megállapodnak, a társadalom egyre inkább békéssé válik. Az egyén, bár semmivel sem függetlenebb és a családjának élo, mégis embertársaival szemben önzetlenebbé és testvéribbé lett.

Az Urantián és a jelenlegi helyzetetekben ti igen kevéssé élvezitek e tökéletessé lett világok megvilágosodott fajainak magasabb rangját és fokozatosan fejlodo természetét. E népek az evolúciós fajok virágzását jelentik. De e lények még mindig halandók; még mindig lélegeznek, esznek, alszanak és isznak. E nagyszeru fejlodés nem mennyország, bár magasztos elorejelzoje a paradicsomi felemelkedés isteni világainak.

Egy szokványos világon a halandó faj jó élolénytani állapotát már régen magas szintre emelték az Ádám utáni korokban; és most, a végleges korszakokban mindvégig folytatódik az ember testi törzsfejlodése. A látás és a hallás egyaránt tökéletesedik. Ekkorra a népességszám állandósul. A népszaporulatot a bolygó igényei és a természetes adottságok szerint szabályozzák: E korszakban a bolygó halandóit öt-tíz csoportba sorolják, és az alacsonyabb rendu csoportokban csak feleannyi gyermek születését engedélyezik, mint a felsobb csoportokban. Az ilyen nagyszeru faj további minoségjavulása végig a fény és élet korszakában nagyrészt azon fajták selejtezo átörökítésétol függ, melyek közösségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi természete felsobbrendu.” 55:6.1

156. AZ EVOLÚCIÓS CÉL

„Ez a története az evolúciós világokon folyó halandói küzdelem nemes céljának; és erre még azelott sor kerül, hogy az emberi lények megkezdik a morontia létpályájukat; az anyagi halandók e fényes fejlodés egészét felmutathatják a lakott világokon, s ez az elso szakasza annak a véget nem éro és felfoghatatlan létpályának, mely a Paradicsomra való felemelkedést és az isteniségi szint elérését jelenti.

De el tudjátok-e képzelni, hogy miféle evolúciós halandók jönnek most azokról a világokról, melyek már régóta a fényben és életben való megállapodottság hetedik korát élik? Olyanok, mint azok, akik a helyi világegyetemi székhely morontia világaira érkeznek abból a célból, hogy a felemelkedési létpályájukat megkezdjék.

Ha az összezavart Urantia halandói képesek lennének látni a fényben és életben már régen megállapodott eme fejlett világok egyikét, akkor többé sohasem kérdojeleznék meg a teremtés evolúciós rendjének bölcsességét. Ha az örökkévaló teremtményi fejlodés jövoje nem létezne, a tökéletes fejlodést megvalósított, eme végleges rendu világokon élo halandó fajok nagyszeru evolúciós elorehaladása akkor is boségesen igazolná az ember teremtésének helyénvalóságát az ido és tér világain.” 55:6.7

157. A FÉNYBEN ÉS ÉLETBEN MEGÁLLAPODOTT NAGY VILÁGEGYETEM

„Egyikünknek sincs kielégíto fogalma arról, hogy mi fog történni, amikor a nagy világegyetem (a Havonától függo hét felsobb-világegyetem) teljes egészében eljut a fény és élet végleges állapotába. Ez az esemény a központi világegyetem megjelenése óta végbement események közül kétségkívül a legalapvetobb lesz az örökkévalósági beszámolókban. Vannak olyanok, akik úgy tartják, hogy maga a Legfelsobb Lény ki fog emelkedni a szellemszemélyét burkoló Havona-rejtelembol és a hetedik felsobb-világegyetem központjára fog költözni mint az ido és tér tökéletessé lett teremtésösszességének mindenható és élményelvi ura. De ezt tényleg nem tudjuk.” 55:12.5

158. EGYETEMES EGYSÉG

„Az Isten egység. Az Istenség összehangoltsága egyetemes. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. A tökéletes és a tökéletlen valóságosan is összekapcsolódik, és ezért emelkedhet a véges evolúciós teremtmény a Paradicsomig az Egyetemes Atya rendelkezése szerint: »Légy tökéletes, miként én magam is tökéletes vagyok.«” 56:0.1 Mt. 5:48

159. A TEREMTO ERO SZAKADATLAN ELORENYOMULÁSA

„Úgy tunik, hogy a paradicsomi alkotó erok szakadatlan és terjeszkedo elorenyomulása a téren keresztül elore megmutatja az Egyetemes Atya gravitációs vonzásának örökmód kiterjedo területét és ama különféle értelmes teremtményeknek a soha véget nem éro sokasodását, akik képesek szeretni Istent és akiket Isten is szerethet, és akik így, Istent ismerové válva, dönthetnek úgy, hogy olyanok akarnak lenni mint o, és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását.” 56:9.13

160. AZ IGAZSÁGRA, SZÉPSÉGRE ÉS JÓSÁGRA VALÓ TÖREKVÉS

„E dicso korszakban az örökké fejlodo halandók legfontosabb elfoglaltsága az Istenség felfogható elemeinek — az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak — a jobb megértésére és teljesebb felfogására való törekvés. Ez jelképezi azt az erofeszítést, hogy az ember felismerje Istent az elmében, az anyagban és a szellemben. És e keresés során a halandó egyre jobban belemerül a bölcselet, a mindenségtan és az isteniség élményelvi tanulmányozásába.

A bölcseletet valamennyire már értitek, és az isteniséget már az istenimádatban, a mások szolgálatában és a személyes szellemi tapasztalásban fogjátok fel, de a szépség értelmezését — a mindenségtant — túl gyakran az ember puszta muvészi törekvéseinek tanulmányozására korlátozzátok. A szépség, a muvészet nagyrészt az éles ellentétek egyesítésének kérdése. A változatosság alapveto a szépség fogalmában. A legfelsobb szépség, a véges muvészet csúcsa nem más, mint a Teremto és a teremtmény mindenségrendi szélsoségei roppant nagy voltának egyesítését mutató színmu. Amikor az ember megtalálja Istent és az Isten megtalálja az embert — a teremtmény olyan tökéletessé válik, mint a Teremto — az a legfelsobb szintu szépség fenséges elérése, a mindenségrendi muvészet csúcsára való eljutás.

Az anyagelvuség, az istent nem ismerés így a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentételének kiteljesedése. A legmagasabb rangú szépség az elobb-létezett összarányos valóságban megszületett változatok egyesülésének látképét alkotja.” 56:10.2

161. AZ IGAZSÁG, A SZÉPSÉG ÉS A JÓSÁG KIBONTAKOZÁSI TERÜLETE

„Az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját. A szépség élteti a muvészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalás jelentoségteljes összehangzásait. A jóság felöleli az erkölcstani érzéket, az erkölcsiséget és a vallást — a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat.” 56:10.10

„Még az igazságot, a szépséget és a jóságot is — az ember értelmi közeledését az elme, az anyag és a szellem világegyeteméhez — az isteni és legfelsobb eszménykép egyetlen egyesített fogalmává kell összefogni. Miként a halandói személyiség egyesíti magában az anyagi, az elmei és a szellemi emberi tapasztalásokat, úgy válik ez az isteni és legfelsobb eszmény ero-egyesítetté a Felsoségben, és ezt követoen alakul személyiségi jelleguvé, mint az atyai szeretet Istene.” 56:10.10

Foundation Info

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Urantia Foundation, 533 W. Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA
Tel: +1-773-525-3319; Fax: +1-773-525-7739
© Urantia Foundation. Minden jog fenntartva.