8. Evolúció
Bekezdésszámozás:
Be |
Ki
Nyomtatóbarát változat
Nyomtatóbarát változat
I. Bevezetés
II. Az anyagi elmerendszerek
III. Világegyetemi muködési rendek
IV. Minta és forma — elmerendszerek
V. Az emberi elme fejlodése
VI. Az Élethordozók muködése
VII. A törzsfejlodés elomozdítása
VIII. Az urantiai kaland
IX. Az evolúcióval járó viszontagságok
X. Evolúció idoben és térben
XI. A társadalmi fejlodést meghatározó tényezok
XII. Földhasználati módszerek
XIII. Kulturális evolúció
XIV. Az ipar hajnala
XV. Tuz és állatok
XVI. A civilizáció fenntartása
XVII. Szabályozás és felügyelet
XVIII. Evolúció, az egyetemes szabály
1. Tétel: Míg a józan ész egyistenhitbeli egységet követel meg, addig a tapasztalás az abszolútok sokszínuségét igényli – még különbségképzoket, változtatókat, átalakítókat és korlátozókat is.
„Míg a józan ész a mindenségrendi valóság egyistenhitbeli egységét követeli meg, addig a véges tapasztalás a többes Abszolútok és ezek mindenségrendi kapcsolatai összhangjának kitételét igényli. Összehangolt lételvi létezok nélkül nincs meg a lehetosége az abszolút kapcsolódások változatos megjelenésének, nincs esély a különbségképzok, a változtatók, az átalakítók, a mérsékelok, a korlátozók vagy a csökkentok muködésére.” 104:3.4
2. Tétel: A tapasztalás-meghaladók a végtelent és az abszolútat el nem érok, de a végest meghaladók. Ok teremtenek szerves kapcsolatot az abszonit szint felsobb értékei és a véges szint legteljesebb értékei között.
„A tapasztalás-meghaladók fogalma a végtelent és az abszolútat el nem éro, de a végest és a teremtményit meghaladó szintekre utal. A tapasztalás-meghaladó dolgok az abszolútok felsobb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. A teremtmény nézopontjából vizsgálva a tapasztalás-meghaladó az, ami a véges következményeként meglényegültnek tunik; az örökkévalóság felol tekintve pedig az, ami a véges elott létezik; egyesek pedig ezt a véges »elo-rezgésének” tartják.«” 105:7.1
3. Tétel: Az ember sohasem fogja feltárni az élet titkait. A halott os-sejtanyag elemzése révén nem képes leírni az élo os-sejtanyag igazi természetét.
„Egy mozgó tárgy pontos helyét és sebességét lehetetlenség egyidejuleg meghatározni; bármelyik mérése szükségszeruen megváltoztatja a másikat. Hasonló látszólagos ellentmondással szembesül a halandó ember, amikor megpróbálkozik az os-sejtanyag vegyelemzésével. A vegyész feltárhatja a halott os-sejtanyag vegytanát, de nem lesz képes leírni az élo os-sejtanyagnak sem a fizikai szervezodését, sem az eleven muködését. A tudós bármilyen közel kerül is az élet titkaihoz, nem fogja feltárni azokat, mégpedig azért nem, mert a vizsgálathoz meg kell ölnie az os-sejtanyagot. A halott os-sejtanyag súlya megegyezik az éloével, de a két dolog mégsem ugyanaz.” 65:6.1
1. Tétel: A tapasztalatokból való tanulás képessége a szellem-segédek muködésének kezdetét jelzi.
„A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek muködésének kezdetét jelzi, és e segédek éppúgy muködnek a kezdetleges és láthatatlan lételvi lények legalacsonyabb rendu elméiben, mint az emberi lények evolúciós sorának legfelsobb rendu fajtáiban.” 65:7.6
2. Tétel: A mindenségtani gondolatszintek:
A. Kíváncsiság
B. Szépségtani érzék
C. Erkölcstani érzékenység.
„A mindenségtani gondolatszintek elérése magába foglal:
l. Kíváncsiságot.Az összhang iránti vágy és a szépség iránti szomj. Állhatatos próbálkozás az összarányos mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére.
2. Szépségtani érzéket. A szépség szeretete és a minden alkotó megnyilvánulás muvészi vonásának egyre teljesebb értékelése a valóság minden szintjén.
3. Erkölcstani érzékenységet. Az igazság felismerésén keresztül a szépség értékelése elvezet mindama dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek hatással vannak az isteni jóság felismerésére azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel; és így még a mindenségtan is elvezet az isteni valóságértékek — az Isten-tudat — kereséséhez.” 56:10.5
III. VILÁGEGYETEMI MUKÖDÉSI RENDEK
1. Tétel: A muködési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemeket elme tervezte és elme irányítja. A végtelen elme által alkalmazott muködési rend túlságosan tökéletes, semhogy a véges elme észlelhetné.
„A muködési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja. De a világegyetemek mindenségének isteni muködési rendje mindent összevéve túlságosan tökéletes az ember véges elméjének tudományos módszereihez viszonyítva, semhogy a végtelen elme irányító jellegének akár halvány nyomát is ki lehetne mutatni. Ugyanis ez a teremto, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtoi szintjein és szintjeibol muködo szellem-elme.” 42:11.2
2. Tétel: A felsobb világegyetemi muködési rendek az alacsonyabb rendu teremtmények számára szükségképpen elme nélküliként tunnek. A bölcselet azonban inkább feltételez elme-felruházottságot a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetemben.
„A nagyon összetett és a meglehetosen önmuködo jellegu mindenségi muködési rendek mindig is hajlamosak a teremto vagy alkotó, bent lakozó elme jelenlétét elrejteni mindazon értelmes lények elol, melyek magának a muködési rendnek a természetéhez és felfogóképességéhez képest sokkal alacsonyabb világegyetemi szinteken állnak. Ezért szükségszeru, hogy a felsobb világegyetemi muködési rendek az alacsonyabb rendu teremtmények számára elme nélküliként jelenjenek meg. Az ilyen végkövetkeztetés alól talán csak a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetem bámulatos jelenségében megmutatkozó elme-felruházottság feltételes következtetése lenne kivétel — de ez már inkább a bölcselet, mintsem a tényleges tapasztalás területéhez tartozik.” 42:11.6
3. Tétel: Az elmének a világegyetemi muködési rendekben való felfedezhetoségére irányuló képesség az ilyenfajta vizsgálódást folytató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétol függ.
„Az elmének a világegyetemi muködési rendekben való kimutathatóságára és felfedezhetoségére irányuló képesség teljes egészében az ilyenfajta vizsgálódást folytató kutató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétol függ. Az ido és tér energiáiból alkotott tér-ido elmék ki vannak téve az ido és a tér muködési rendjeinek.” 42:11.3
4. Tétel: A világegyetemi muködési rendek szabályozó elméje végtelen, ezért a véges elme soha nem fürkészheti ki.
„Minél magasabb szinten kapcsolódik össze a világegyetemi elme valamely világegyetemi jelenséggel, annál nehezebben értik meg azt az alacsonyrendu elmék. És mivel a világegyetemi muködési rend elméje teremto szellem-elme (vagy még inkább az elmekészséggel bíró Végtelen), ezért azt a világegyetem alacsonyrendu elméi soha nem fedezhetik fel, illetoleg nem észlelhetik, az emberi elme, mint a legalacsonyabb rendu elme pedig végképp nem. A fejlodo állati elme, mely ugyan a természeténél fogva Isten-kereso, nem egyedül és önmagától Istent ismero.” 42:11.8
5. Tétel: Az elme a kozmikus muködési rendek fejlodésében rejtve van jelen. Az elme tevékenysége mindig meghatározott tevékenységekre irányul.
„A muködési rendek fejlodése maga után vonja és jelzi a teremto elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem önmuködo muködési rendeket érzékelo, tervezo és alkotó képessége az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak a felsobbrendu, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következokre irányul:
1. Anyagi muködési rendek teremtése.
2. Ködös rejtélyek megoldása.
3. Távoli helyzetek felmérése.
4. Gondolati rendszerek alkotása.
5. Bölcsességcélok elérése.
6. Szellemszintekre való eljutás.
7. Az isteni végzetek — a legfelsobb, a végleges és az abszolút — beteljesítése.” 42:12.1
IV. MINTA ÉS FORMA — ELMERENDSZEREK
1. Tétel: A világegyetemi energiák négyféle elmemuködési szinten társulnak.
„A világegyetem nem-szellemi energiái a különbözo szintu nem-Teremto elmék élo rendszereiben különbözo szinteken egyesülnek újra, melyek közül néhányat az alábbiak szerint lehet jellemezni:
1. Segédelotti-szellemi elmék. Az ilyen elme nem tapasztal, és számukra a lakott világokon a Fizikai Foszabályozók segédkeznek. Ez gépies elme, a legkezdetlegesebb anyagi létformák nem tanítható értelme, de a nem tanítható elme a kezdetleges bolygói élet mellett számos szinten is muködik.
2. Segéd-szellemi elmék. A tanítható (nem gépies) anyagielme-szinten a hét elmeszellem-segédjén keresztül tevékenykedo helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezése ez. Ezen a szinten az anyagi elme úgy tapasztal: mint ember alatti (állati) értelem az elso öt segédben; mint emberi (erkölcsi) értelem a hét segédben; mint emberfeletti (közteslényi) értelem a két utolsó segédben.
3. Kibontakozó morontia elmék — a helyi világegyetemek emelkedo létpályáiban fejlodo személyiségek kiteljesedo tudata. Ez a helyi világegyetemi Anyaszellemnek és a Teremto Fiúnak a közös adománya. Ezzel az elmeszinttel együtt jár a morontia-fajta élethordozó szervezodése, a helyi világegyetemek Morontia Erotér-felügyeloinek tevékenysége révén létrejövo anyagi és szellemi egységbe rendezodés. A morontia elme mind az 570 morontia létformában másként muködik, az elért egyre magasabb szinteken egyre tökéletesebben képes társulni a mindenségrendi elmével. Ez a halandó teremtmények fejlodési pályája, de egy Világegyetemi Fiú és egy Világegyetemi Szellem is adományozhat nem-morontia rendu elmét a helyi teremtésrészek nem-morontia gyermekeinek.
A mindenségrendi elme. Ez az ido és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsobb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és o hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsobb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme lételvi szintjeivel — az Együttes Cselekvo közvetlen köreivel.” 42:10.3
2. Tétel: A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni az emberi törzsfejlodésre. Az elme csak a tanulás és képzés eredményeit képes megmagyarázni.
„A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlodött ki az ostengerekben élt elso os-sejtanyagból. A tanulási képesség, az emlékezés és a különféle környezeti változásokra való érzékenység az elme sajátossága. A fizika törvényeire nem hat a tanítás; e törvények változatlanok és megváltoztathatatlanok. A vegyi kölcsönhatásokat sem módosítja a nevelés; e válaszok egységesek és megbízhatók.” 65:6.8
3. Tétel: A hét elmeszellem-segédet a világegyetemi központból adományozzák, és muködésük független az Élethordozókétól.
„A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetem alsóbbrendu, értelmes lételvi lényei elméjének sokoldalú segítoje. Ezt az elmerendet a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik, de az alsóbbrendu elme-muködésre a csillagrendszerek központjaiból fejtenek ki irányító hatást.
Egy evolúciós világon sok, igen sok függ e hét segéd munkájától. Ezek azonban elme-segédkezok; nem vesznek részt a fizikai törzsfejlodésben, ami az élethordozók területe.” 65:7.1
1. Tétel: Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies állandóságból a szellemi lendület területére lép — folyamatos döntések sorozata révén — „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg”.
„Az eredendoen magukból fakadó világegyetemi válaszok a mindenségrendben állandók és bizonyos formában fenn is maradnak. Az Istent ismero és az o akaratát végrehajtani kívánó, szellemi látásmóddal rendelkezo személyiség istenien állandó és örökkön létezo. Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies nyugvás állandóságából a szellemi lendület isteniségébe átlépjen, és az ember ezen átalakulást a saját személyes döntéseinek ereje és következetessége révén hajtja végre, minden egyes élethelyzetben kijelentve, hogy »azt akarom, hogy legyen meg az akaratod«.” 118:8.11
2. Tétel: A kísértetálom meghatározó szerepet játszott a társadalmi fejlodésben — összeterelte az embereket.
„Az emberi társadalom kialakulásában talán a legnagyobb önálló szerepet játszó tényezo a kísértetálom volt. Bár az álmok többsége komolyan felkavarta az osi elmét, a kísértetálom tényleges rettegést váltott ki az osemberekben, s e babonás álmodókat egymás karjába vezette olyan, tudatosan és oszintén kívánt társulásokba, melyek a kölcsönös védelmet szolgálták a szellemvilág hirtelenül megjeleno és nem látható veszélyeivel szemben. A kísértetálom az egyik legkorábban megjelent különbség volt az állati és az emberi fajtájú elme között. Az állatok nem képzelik el a halál utáni továbbélést.” 68:3.2
3. Tétel: Az értelmes evolúciós lények megjelenése jelzi, hogy elérkezett az ideje Bolygóherceg kijelölésének.
„A Csillagrendszer Fejedelem számára az jelzi annak szükségességét, hogy valamely adott bolygóra vezetot kell kijelölni, hogy megérkezik az élethordozók kérelme, miszerint igazgatási vezeto kijelölésére van szükség e bolygón, ahol életet létesítettek és értelmes evolúciós lények kifejlodését érték el. Minden, evolúciós halandó teremtmények lakta bolygó rendelkezik egy ilyen, a fiúi besorolásúak eme rendjébe tartozó bolygói vezetovel.” 50:0.2
1. Tétel: Az élethordozók három szinten muködnek.
„Az élethordozók a következo három szinten képesek muködni, és így is tesznek:
1. A villamos-vegytani fizikai szint.
2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza.
3. A fejlett félszellemi szint.” 65:1.2
2. Tétel: Amikor az élethordozók készen állnak az élet-megtelepítési feladatra, a felkészítésüket egy élethordozó-átalakítási foangyal-bizottság fejezi be.
„Amikor az élethordozók felkészülnek az élet-megtelepítési feladatra, és miután e vállalkozásuk helyszíneit kiválasztották, összehívják az élethordozó-átalakítási foangyal-bizottságot. E csoport különféle személyiségek tíz rendjébol tevodik össze, beleértve a fizikai szabályozókat és társaikat is, és e csoportot a foangyalok fonöke vezeti, aki e tisztséget Gábriel felhatalmazása és a Nappalok Elodeinek engedélye alapján tölti be. Amint e lények a megfelelo körre rákapcsolódtak, képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, melyek képessé teszik oket arra, hogy azon nyomban muködhessenek a villamos-vegytani fizikai szinteken.” 65:1.6
3. Tétel: Az élethordozók az élo anyag energiaköreinek mozgásba hozói, amely körök minden egyes helyi világegyetemben különbözok.
„Az anyagi élet élolénytani egysége az os-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élo sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élo folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsorendu kölcsönhatásait; ok az élo anyag energiaköreinek mozgásba hozói.” 49:1.2
4. Tétel: Ha az élethordozók úgy döntenek, hogy a bolygón maradnak azt követoen is, hogy az ember kifejlodött, akkor alá kell vetniük magukat a félszellemi létszintre való átalakításnak.
„Miután a szerves törzsfejlodés egy bizonyos pályát befutott és az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsobb rendu fejlodo élolényben megjelent, az élethordozóknak vagy el kell hagyniuk a bolygót vagy lemondási fogadalmat kell tenniük; vagyis kötelezniük kell magukat, hogy a szerves törzsfejlodés menetébe bármiképpen való beavatkozási kísérlettol a továbbiakban tartózkodnak. És mihelyt ezen önkéntes fogadalmakat megtették azok az élethordozók, akik az újonnan kifejlodött sajátakaratú teremtmények támogatásával megbízandók mellett a jövoben tanácsadói minoségben való muködés céljából a bolygón maradás mellett döntöttek, összehívnak egy tizenkét tagú bizottságot, melynek vezetoje a Csillagrendszer Fejedelem felhatalmazása alapján és Gábriel engedélyével tevékenykedo személy, az Estcsillagok fonöke; és ezek az élethordozók rögvest átkerülnek a személyiségi létezés harmadik szakaszába — a félszellemi létszintre. És jómagam Andon és Fonta kora óta e harmadik létezési szakaszban muködöm az Urantián.” 65:1.8
5. Tétel: Az élethordozók váratlan körülményeket is kihasználhatnak az élet kifejlodésének elosegítéséhez — de önkényesen nem avatkozhatnak be.
„Az élethordozók minden lehetséges természeti eroforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlodésmenetét segíto váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyünk a növény vagy állati törzsfejlodésbe beavatkozni, illetoleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.” 65:3.2
6. Tétel: Nem értjük teljesen az élet rejtélyét. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Tökéletes Szellemek, a Nappalok Elodei és a Világegyetemi Anyaszellem együttmuködése révén áramlik.
„Van az evolúciós bolygókon megtelepítendo élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány, számunkra nem teljesen világos dolog. Teljesen értjük az élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megeleveníto szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínu, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái a teremtésösszességre kiáradó életfolyamnak. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás elso felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elodeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és o az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élolény szaporodásához szükséges képességekkel.” 36:6.7
7. Tétel: Az emberi vérben több mint tizenötmillió vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetoség.
„Az élo szervezetek számos, látszólag rejtélyes átalakulása ugyanakkor tisztán vegyi, teljesen fizikai jellegu. Bármely emberi lény véráramában a tizenkét belso elválasztású mirigy termelte szabályozó váladékok között állandóan több mint 15.000.000 vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetoség bármely pillanatban.” 65:6.6
VII. A TÖRZSFEJLODÉS ELOMOZDÍTÁSA
1. Tétel: A Havonán kívül a tökéletesség fejlodés eredménye — és csaknem végtelen változatosság jellemzi ezeket a fejlesztési terveket.
„A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlodés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek e tökéletességet az adott világok vagy világegyetemek fejlodésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie. És csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremto Fiak terveit a saját helyi világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.” 32:3.3
2. Tétel: Az evolúció nem véletlenszeru. Ötvenezernél is több fizikai és kémiai tény bizonyítja a törzsfejlodésben meglévo értelmes célt.
„És a muködéselvu világnézetet képviselo, kevés képzeloerovel megáldott halandótársaitok némelyike mégis hajlamos az anyagi teremtést és az emberi evolúciót véletlen eseményekként felfogni. Az urantiai közteslények ötvenezernél is több olyan fizikai és vegytani tényt gyujtöttek össze, melyekrol úgy tartják, hogy nem egyeztethetok össze a véletlenszeruségek törvényeivel, és amelyek álláspontjuk szerint egyértelmuen igazolják az értelmes cél meglétét az anyagi teremtésben.” 58:2.3
3. Tétel: Százezernél is több tény támasztja alá az elmének a mindenségrendi tervezésben való jelenlétét.
„És mindezzel még nem is veszik figyelembe a százezernél is több kutatási eredményüket, melyek a fizikai és a vegyészeti területeken kívülre esnek, s amelyek az elmének az anyagi mindenségrend tervezésében, teremtésében és fenntartásában való jelenlétét támasztják alá.” 58:2.3
4. Tétel: Az evolúciót lehet késleltetni, de megállítani nem lehet. Még az a kevés is nagyban hozzájárult a civilizáció fejlodéséhez, amit az emberi faj Ádámtól kapott.
„Függetlenül a világ helyzetének javítására a kaligasztiai és az ádámi küldetés részeként kidolgozott tervek sikertelenségébol adódó hányattatásoktól, az emberi faj alapveto élolénytani evolúciója feljebb vitte az emberfajtákat az emberi haladás és faji fejlodés fokain. Az evolúciót késleltetni lehet, de megállítani nem.
A tervezettnél kisebb létszámú ibolyaszín emberfajta befolyása olyan fejlodést hozott a polgárosodás terén, mely Ádám kora óta messze meghaladta az emberiségnek a megelozo csaknem egymillió év alatti teljes fejlodését.” 81:0.1
1. Tétel: Sok baktérium- és gombafaj jelent visszafelé haladó fejlodési irányt az evolúció terén, és ez a magyarázata a betegségkelto sajátosságaiknak.
„A baktériumok, az igen kezdetleges jellegu, egyszeru növényi szervezetek vajmi keveset változtak az élet hajnala óta; az élosdi viselkedésükben még némi visszafejlodést is mutatnak. Sok gombafaj ugyancsak visszafelé haladó fejlodési irányt mutat az evolúció terén, lévén ezek olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelo képességüket és többé-kevésbé élosködokké váltak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei valóban az átalakult élosdi gombák e csoportjába tartoznak. A közbenso idokben a hatalmas növényvilág egésze olyan osökbol fejlodött ki, amelyektol maguk a baktériumok is leszármaztak.” 65:2.3
2. Tétel: Az Urantián a békák iránya lett az, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetozött.
„A színtér tehát készen állt az elso gerinces állatok, a halak megjelenésére. A halak családjából két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké. És a békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdodött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetozött.” 65:2.6
3. Tétel: A béka az egyetlen, a földön ma is élo ose a korai embernek.
„A béka az egyik legkorábbi túlélo emberfaj-os, azonban e teremtmény szintén képtelen volt a fejlodésre, nagyrészt olyan formában létezik ma is, mint azokban a régmúlt idokben. A békák faja az egyetlen, a földön ma is élo ose a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eso élo osei.” 65:2.7
4. Tétel: Az emlosfajok hirtelenül származtak le egy csúszómászó dinoszaurusztól.
„Egy mozgékony, kistermetu, húsevo, ám viszonylag nagy aggyal rendelkezo dinoszaurusz volt az, amelybol a méhlepényes emlosök hirtelenül leszármaztak. Ezek az emlosök gyorsan és sok különbözo irányban fejlodtek tovább, nemcsak a mai közönséges változataiknak adva életet, hanem olyan tengeri fajtákká is alakulva, mint a bálnák és a fókák, valamint az olyan légi vándorokká, mint a denevérfélék.” 65:2.12
5. Tétel: Az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki — ez volt a hatvanadik kísérlet a Sataniában. Huszonnyolc életmódosítás lett sikeres.
„Ne kerülje el a figyelmeteket az a tény, hogy az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki a számunkra. E bolygón végeztük a hatvanadik kísérletet a nebadoni élet-formaterv sataniai átvételének módosítása és lehetséges fejlesztése céljából, és a feljegyzések tanúsága szerint számos jótékony hatású módosítást vittünk véghez a szabványos életmintákon. Közelebbrol, az Urantián kidolgoztunk és kielégíto mértékben bemutattunk nem kevesebb mint huszonnyolc életmódosítást, melyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek az eljövendo korokban.” 65:4.1
6. Tétel: De az élet nem szabályozatlanul és véletlenszeruen kísérletezo jellegu.
„De az életlétesítés sohasem kísérleti jellegu egyetlen világon sem annyiban, hogy valami még ki nem próbált és ismeretlen dologgal próbálkoznánk. Az élet kifejlodése mindig fokozatos, a különválás irányába vivo és változatos eljárás, de sohasem a vak véletlen irányítja azt, s nem szabályozatlan és véletlenszeruségi értelemben sem teljesen kísérletezo jellegu.” 65:4.2
7. Tétel: A sérülések helyreállításának új módja az egyik fejlesztési eredmény. Ehhez félmillió kísérletet végeztek elozetesen.
„A sérülés helyreállítása és a sejtszaporodás kapcsán megmutatkozó e vegyi muködés és kölcsönhatás az élethordozók ama választását tükrözik, melynek eredménye egy, a vegyi kölcsönhatások és azok élolénytani következményeinek százezernél is több szakaszát és sajátságát mutató képlet. Az élethordozók csaknem félmillió célirányos kísérletet végeztek a kutatóállomásaikon, mielott végleg e képlet mellett döntöttek az urantiai életkísérlethez.” 65:4.4
8. Tétel: Mihelyt az ember többet is megtud e gyógyulási folyamatról, hatékonyabban fog tudni kezelni bizonyos betegségeket.
„Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezelésérol is.
Azóta, hogy az életlétesítésre sor került az Urantián, az élethordozók továbbfejlesztették e gyógyító eljárást, s egy másik sataniabeli világon alkalmazták is, melynek eredményeként javult a fájdalomturo-képesség és a társulást alkotó ép sejtek osztódási képessége is jobban szabályozott.” 65:4.5
9. Tétel: Az urantiai életkísérlet két különleges vonása:
A. Az andoni emberfajta megjelenése még a színes fajták elott.
B. A hat szangik színes emberfajta egyideju megjelenése.
„Az urantiai életkísérlet számos különleges vonást mutatott, azonban a két legrendkívülibb mozzanat az volt, hogy az andoni emberfajta a hat színes nép kifejlodése elott jelent meg, valamint hogy késobb egyetlen családban egyidejuleg jelentek meg a szangik másultak. Az Urantia az elso sataniai világ, ahol a hat színes fajta egyazon emberi családból ered. Ok rendszerint külön fajtákból emelkednek ki az eloemberi állati fajtán belüli független másulatokból, és a földön rendszerint egyenként és hosszú idoszakok során át egymás után jelennek meg, mégpedig eloször a vörös ember, a színsor végén pedig az indigó.” 65:4.7
10. Tétel: Az élet kifejlodését hátráltatta a Kaligasztia-féle árulás és az ádámi vétek.
„Az élethordozók számára valóban sajnálatos azt megélni, hogy az értelmes élet urantiai módosítására irányuló különleges erofeszítéseinket olyannyira hátráltatták azok a megrendítoen szomorú eltérések, melyeket nem állt módunkban irányítani: a Kaligasztia-féle árulásról és az ádámi vétekrol van szó.” 65:5.1
11. Tétel: Ha az emberi faj többet kapott volna az ádámi élet-sejtanyagból, akkor ellenállóbb lenne a számos betegséggel szemben.
„De az egész élolénytani kaland során a legnagyobb csalódást az okozta nekünk, hogy bizonyos kezdetleges növényi életek olyan nagy mértékben és váratlanul tértek vissza az élosdi baktériumok levélzöld-elotti szintjeire. A növényvilág fejlodésmenetének ezen eseménye számos sajnálatos betegséget okozott a felsobbrendu emlosöknél, különösen a sérülékenyebb emberi fajnál. E kellemetlen helyzettel való szembesüléskor csak kisebb jelentoséget tulajdonítottunk az ezzel járó nehézségeknek, mert úgy tudtuk, hogy az ádámi élet-sejtanyagával való késobbi keveredés oly mértékben megerosíti a kialakuló kevert emberfajta ellenállóképességét, hogy ezáltal gyakorlatilag ellenállóvá válik minden, a növényi szervezetek által okozott betegséggel szemben. Ám az ádámi vétek miatti csapás következményeként a reményeinkben végül csalódnunk kellett.” 65:5.2
12. Tétel: A növények törzsfejlodésének két fontos állomása a mag és a klorofill megjelenése volt.
„A növények törzsfejlodésében a legfontosabb állomás a levélzöld-termelo képesség kifejlodése volt, a második legfontosabb lépésnek pedig az egysejtu csíramagok összetett maggá fejlodése tekintheto. Az egysejtu csíramag a leghatékonyabb forma az egyed szaporításához, azonban hiányzik belole a magban meglévo változatosság és változékonyság adottsága.” 65:6.3
13. Tétel: Az állati törzsfejlodésben a vérben megtalálható, kettos szerepet betölto vas bír kiemelkedo jelentoséggel.
„A felsobbrendu állatfajok törzsfejlodésének egyik leghasznosabb és legösszetettebb fejezetében az élolénynek kifejlodött az a képessége, hogy a benne keringo vérsejtekben lévo vasat az oxigénszállító és széndioxid-eltávolító szerep ellátására bírja. A vörösvérsejtek e fejlodése mutatja, hogy a fejlodo élolények képesek muködésüket az átalakuló vagy változó környezethez igazítani. A felsobbrendu állatok, az embert is ideértve, a vörösvérsejtekben lévo vas közremuködése révén látják el oxigénnel a testük szöveteit, mely oxigént visz az élo sejtekhez és éppily hatékonyan távolítja el a sejtekbol a széndioxidot. Ugyanakkor más fémek is igénybe vehetok ilyen célból. A tintahal rezet használ ehhez, míg a tengeri zsákállat a vanádiumot alkalmazza.” 65:6.4
14. Tétel: A hét szellem-segéd inkább körszeru, semmint entitás jellegu. Az életkísérleti bolygókon e szellem-segédek viszonylag elszigetelten muködnek.
„A hét szellem-segéd inkább erokörszeru, semmint entitás jellegu, és a szokványos világokon más helyi világegyetemi segédekkel kapcsolódik össze. Az életkísérleti bolygókon azonban e szellem-segédek viszonylag elszigetelten muködnek. Az Urantián, az életminták különleges természetébol eredoen, az alsóbbrendu segédek sokkal több nehézségbe ütköztek az evolúciós élolényekkel való kapcsolatteremtés során azokhoz az esetekhez képest, melyeket a nagyobb mértékben szabványosított életlétesítés jellemez.” 65:7.3
15. Tétel: A Kr.u. 1934. év és az elso két emberi lény születésének idopontja között 993.419 év van. Testi megjelenésükben tökéletes emberi lények voltak, és a várható élettartamuk hetvenöt év volt.
„Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az elso két emberi lény születésének idopontja között éppen 993.419 év van.
E két figyelemre méltó teremtmény igazi emberi lény volt. Tökéletes emberi hüvelykujjaik voltak, mint az elodeik közül sokaknak is, de olyan tökéletes lábfejjel rendelkeztek, mint a mai emberfajták. Jártak és futottak, nem másztak; a nagylábujj fogószerepe már nem volt meg, teljesen eltunt. Ha valamilyen veszély miatt a fákra kényszerültek, akkor úgy másztak, mint ahogy a mai emberek tennék. Úgy másztak a fa törzsén, mint a medve és nem úgy, ahogy a csimpánz vagy a gorilla, melyek ágról-ágra lendülnek egyre feljebb.
Ezek az elso emberi lények (és a leszármazottaik) a kifejlett kort tizenkét évesen érték el és a várható élettartamuk nagyjából hetvenöt év volt.” 62:5.1
16. Tétel: Beszámoló az emberi család közvetlen osének tekintheto ikerpár fiatalkori életérol.
„A felsobbrendu ikerpár, egy hímnemu és egy nonemu teremtmény születéséhez, a középemlos törzs két vezeto tagjához visszatérve: Ezek az állatkölykök rendkívüliek voltak; még a szüleiknél is kevesebb szor borította a testüket, és zsenge korukban minduntalan felegyenesedve akartak járni. Elodeik mindig tanulták a hátsó lábon járást, de e foemlos ikerpár már a kezdetektol fogva felegyenesedve járt. Testmagasságuk meghaladta az öt lábat, és a fejük is nagyobbra nott, mint a törzsbelieké. Bár hamar megtanultak egymás között jelekkel és hangokkal közléscserét folytatni, sohasem voltak képesek a népükkel megértetni ezen új jeleket.
Körülbelül tizennégy évesek lehettek, amikor elmenekültek a törzsüktol, hogy messze nyugaton alapítsák meg a családjukat és a foemlosök új faját. És ezen új teremtményeket nagyon is helyes dolog foemlosöknek nevezni, mert magának az emberi családnak az egyenesági és közvetlen elodei lettek.
Tehát így történt, hogy a foemlosök területet foglaltak maguknak a mezopotámiai félsziget nyugati partján, mely akkoriban benyúlt a déli tengerbe, míg a kevésbé értelmes és velük közeli rokonságban álló törzsek a félsziget e pontja környékén, valamint feljebb, a keleti partvonalon éltek.” 62:4.1
17. Tétel: Az istenimádat szelleme az ikerpár nonemu tagjának elméjével teremtett kapcsolatot annak tízéves korában. Egy évvel késobb a bölcsesség szelleme rávette oket az otthonuk elhagyására.
„Képzeljétek el az örömünket, amikor egy napon — az ikrek ekkor körülbelül tízévesek voltak — az istenimádat szelleme eloször teremtett kapcsolatot az ikerpár nonemu tagjának elméjével, majd röviddel ezt követoen a másikéval. Tudtuk, hogy valami olyasminek a megjelenése közeleg, amely rokon az emberi elmével; és amikor nagyjából egy évvel késobb végül elmélyült gondolkodás és megfontolt döntés eredményeként elhatározták, hogy elmenekülnek otthonról és északra mennek, akkor kezdett muködni a bölcsesség szelleme az Urantián és ebben a két, immár emberiként elismert elmében.” 62:6.5
18. Tétel: Az os ikerpár apjának lehangoltsága és tragikus halála.
„Nem sokkal azt követoen, hogy e fiatal pár elhagyta társait, hogy megalapítsa az emberi fajt, a foemlos-apa búskomorságba esett — menthetetlenül lesújtott volt. Visszautasította az élelmet, még akkor is, amikor azt a saját gyermekei hozták elébe. Lévén, hogy a ragyogó utódai eltuntek, már nem találta értelmesnek az életet a közönséges társai között; így elkóborolt az erdobe, ahol ellenséges gibbonok ütöttek rajta és agyonverték.” 62:5.11
19. Tétel: Kr.u. 1934-hez képest 993.408 éve történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót.
„Éppen 993.408 évvel ezelott (Kr.u. 1934-hez képest) történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót a Nebadon világegyetemben. Az élolénytani evolúció újra elérte a sajátakarat emberi szintjeit; ember érkezett a sataniai 606-os bolygóra.” 62:7.7
20. Tétel: A színes emberfajták közül az elso három a fejlettség szempontjából rendszerint felette áll a késobbi fajtáknak. Sajnálatos, hogy a kék emberek oly nagy számban vesztek oda.
„A korábbi fajták valamivel felsobbrendubbek a késobbieknél; a vörös ember magasan az indigó — a fekete — fajta felett áll. Az élethordozók az élo energiák teljességével ruházzák fel az elso vagy vörös fajtát, és a halandók különbözo csoportjainak minden egyes evolúciós megjelenésével a változatosság növekedése az eredeti felruházottság kárára megy. Még a halandói termet is csökken a vörös embertol az indigó fajtáig, bár az Urantián az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín népek között.
Azokon a világokon, ahol mind a hat evolúciós emberfajta jelen van, ott az elso, a harmadik és az ötödik fajta a felsobbrendu — a vörös, a sárga és a kék. Az evolúciós fajtáknak így változik az értelmi gyarapodásra és a szellemi fejlodésre való képességük, s ilyen szempontból a második, a negyedik és a hatodik emberfajta valamivel rosszabbul van felruházva. E másodrendu emberfajták bizonyos világokon nem megtalálható népek; e fajtákat sok más világon kiirtották. Szerencsétlen dolog, hogy az Urantián éppen a felsobbrendu kék emberek vesztek oda nagy számban, eltekintve azoktól, akik az összeolvadt „fehér fajtában” fennmaradtak. A narancsszín és a zöld törzs elvesztése nem ad okot komolyabb aggodalomra.” 51:4.2
21. Tétel: Az emberi evolúció biológiai lehetoségeinek kimerülésével eljön az ideje az Anyagi Fiú és Leány bolygóra érkezésének.
„A kifejlodo állatfaj emberi potenciáljai már jóval az Anyagi Fiú és Leány, az élolénytani nemesítok bolygóra való megérkezése elott kimerültek. Az állati élet ezen élolénytani állapotát az élethordozók a harmadik szakaszú szellem-segédi muködés jelenségében ismerik fel, mely önmagától végbemegy a teljes állati élet azon teljesítoképességének kimerülésével egyidejuleg, melybol az ember elotti egyedek másult képességei származnak.” 65:3.5
22. Tétel: Az ádámi rendszer küldetési célja az, hogy az ember fejlodését a vadászattól a pásztorkodás felé, majd tovább, a mezogazdaság és a városi civilizáció felé terelje.
„Az ádámi rendszer elsodleges célja, hogy a fejlodo embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezogazdasági és kertészkedoi szakaszába terelje, melyet késobb kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói. Az élolénytani nemesítok e megítéltetési idoszakából tízezer év elég, hogy bámulatos átalakulást vigyen véghez. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak közös bölcsességén alapuló ezen igazgatás pedig huszonötezer év alatt rendszerint felkészíti a szférát az Ítélkezo Fiú eljövetelére.” 52:3.3
23. Tétel: Az összeolvadt emberfajta borszíne az ibolyának egy olívaszínu árnyalata, a szférák faji „fehér” színe.
„Az ádámi megítéltetési idoszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy »Isten minden nemzetet egy vérbol teremtett«, és hogy az o Fia »minden népet egy színuvé tett«. Az ilyen összeolvadt emberfajta borszíne az ibolyának egy olívaszínu árnyalata, a szférák faji »fehér« színe.” 52:3.7
24. Tétel: A koponyamérés igen hasznos segítséget jelent a faji eredet meghatározásához.
„Bár e koponyaméretek hasznos segítséget jelentenek a faji eredet megfejtésében, a csontváz egésze ennél messze megbízhatóbb segítség. Az urantiai emberfajták korai fejlodése során eredetileg öt különféle csontváz-felépítés létezett:
1. Andoni, vagyis az urantiai oslakosoké.
2. Elsorendu szangik, vagyis a vörös, a sárga és a kék fajtáé.
3. Másodrendu szangik, vagyis a narancsszín, a zöld és az indigó fajtáé.
4. Nodfi, vagyis a dalamatiaiak leszármazottaié.
5. Ádámfi, vagyis az ibolyaszín fajtáé.” 81:4.3
25. Tétel: A korai evolúciós embernek gyenge volt az önkorlátozó képessége — innen ered az éhség és a félelem jelentosége. Késobb a bölcsesség jelenti az igazodáshoz igénybe veheto segítséget.
„Az élolénytani evolúció egységes alapelve a kezdetleges ember számára lehetetlenné teszi, hogy a lakott világokon jelentos mértéku önkorlátozó képesség birtokában jelenjen meg. Ennélfogva ugyanazon alkotó formaterv, amelynek rendeltetése a továbbfejlodés, létrehozza azokat a külso — tér és ido, éhség és félelem — korlátokat, amelyek oly hatékonyan szukítik az ilyen fejletlen teremtmények szellemit-el-nem-éro választási lehetoségeinek körét. Annak során, hogy az emberi elme egyre nehezebben teljesítheto akadályokon jut túl sikerrel, ugyanezen alkotó formaterv biztosította a fáradságosan begyujtött élményelvi bölcsesség faji örökségének lassú felhalmozódását is — másként fogalmazva, biztosította a gyengülo külso megszorítások és az erosödo belso megkötések közötti egyensúly fennmaradását.” 118:8.5
26. Tétel: Az emberek indítékainak megismerése nagy segítség a megértésükhöz. Ha igazán jól ismeritek az embereket, akkor végül megszeretitek oket.
„Lelki szemetek elott idézzétek fel az egyik fejletlen osötök képét még a barlanglakó idokbol — egy tömzsi, torz, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyulöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered elore. E kép aligha az ember isteni méltóságát ábrázolja. De tágítsuk csak a képet. E felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy no és két gyerek. Azonnal megértitek, hogy e kép sok olyasminek a kezdetét jelképezi, ami tiszta és nemes az emberi fajban, pedig a férfi mindkét képen azonos. Csakhogy a második vázlaton szélesebb a látképetek. Ezzel láthatóvá válik számotokra e fejlodo halandó késztetése. A hozzáállása dicséretessé válik, mert megértitek ot. Bárcsak el tudnátok képzelni a társaitok indítékait, mennyivel jobban megértenétek oket! Ha megismernétek a társaitokat, végül megszeretnétek oket.” 100:4.5
27. Tétel: Az ember elsofajú osei a tengerfenék sarát alkotó lények voltak. Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére a biológiai küzdelemrol és túlélésrol szóló regény.
„Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élolénytani küzdelemrol és az elme túlélésérol szóló regény. Az ember elsofajú osei úgyszólván a tengerfenék sara és iszapja voltak azokban a pangó és meleg vizu öblökben és lagúnákban, melyek az osi beltengerek kiterjedt partvonalai mentén helyezkedtek el, éppen azokban a vizekben, amelyekben az élethordozók elhelyezték a három független életmintát az Urantián.” 65:2.1
28. Tétel: A Satania helyi csillagrendszer 619 lakott világot foglal magába — az Urantia a 606. világ.
„Maga a Satania még befejezetlen csillagrendszer, mely csupán 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfeleloen, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken sajátakaratú teremtmények laknak. Az Urantia így a sataniai 606-osszámot kapta, ami az e helyi csillagrendszerben lévo 606. olyan világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elo az élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlodése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkezo néhány millió év során.” 49:0.3
IX. AZ EVOLÚCIÓVAL JÁRÓ VISZONTAGSÁGOK
1. Tétel: A természeti törvények látszólag nincsenek tekintettel az eszményképeinkre és a szellemi rálátásunkra, de ez a nézopont módosul a mindenségrendi értelem terén és a magasabb szellemi szinteken elért fejlodésünk során.
„Kezdetben egy evolúciós világon az anyagi rend természetes megjelenési formái és az emberi lények személyes vágyai gyakran szembenállónak tunnek. A fejlodo világon végbemeno dolgok közül sok a halandó ember számára meglehetosen nehezen felfogható — a természet törvényei gyakorta kegyetlennek, könyörtelennek és közömbösnek tunnek mindazzal szemben, ami az emberi felfogás szerint igaz, szép és jó. De a mi megfigyeléseink szerint e nézopontot az emberiség bolygói fejlodési útja során a következo tényezok módosítják:
1. Az ember táguló jövoképe — az embernek az a képessége, hogy egyre jobban képes megérteni azt a világot, amelyben él; azon egyre kiteljesedo képessége, hogy megértse az ido anyagi tényeit, a gondolkodás jelentoségteljes eszméit és a szellemi látásmód értékes eszményképeit. Mindaddig, amíg az emberek csak mérorúddal mérik a fizikai természetu dolgokat, addig nem remélhetik, hogy rátalálnak az ido és tér egységére.
2. Az emberi ellenorzés alá vont dolgok körének bovülése — az anyagi világ törvényeivel és a szellemi létezés céljaival kapcsolatos ismeretek fokozatos felhalmozódása, és e két valóság bölcseleti összehangolásának lehetoségei. Az ember, a vadember, védtelenül ki volt szolgáltatva a természeti eroknek, a saját benso félelmei által megteremtett szolgasorban élt.
3. Az ember beilleszkedése a világegyetembe — a kiteljesedo emberi látásmód és az ember élményelvi teljesítményének javulása együtt kiegyensúlyozottabbá teszi kapcsolatát a Felsoség — a paradicsomi Háromság és a Legfelsobb Lény — egyesíto jelenléteivel. És éppen ez alakítja ki a Legfelsobb fennhatóságát azokon a világokon, amelyek már régen eljutottak a fény és élet korszakába.” 118:10.12
2. Tétel: Az evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítik.
„Az élet bizonytalanságai és a lét megpróbáltatásai semmiben sem mondanak ellent az Isten egyetemes fennhatóságának. Minden evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítenek meg. Vegyük a következoket:
1. Vajon a bátorság — az eros jellem — kívánatos? Akkor viszont az embernek nehézségekkel való megbirkózást és csalódásokkal való szembenézést követelo környezetben kell növekednie.
2. Vajon a felebaráti szeretet — az embertársaitok szolgálata — kívánatos? Akkor viszont az élettapasztalatnak társadalmi egyenlotlenségeket megnyilvánító helyzetek eloállásáról kell gondoskodnia.
3. Vajon a remény — a nemes bizalom — kívánatos? Akkor viszont az emberi tapasztalásnak állandóan a biztonságérzet hiányával és rendszeresen visszatéro bizonytalanságokkal kell szembesülnie.
4. Vajon a hit — az emberi gondolat legfelsobb szintu bizonyossága — kívánatos? Akkor viszont az emberi elmének abba a nehéz helyzetbe kell kerülnie, hogy mindig csak kevesebbet tudhat, mint amennyit hinni képes.
5. Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a gazság megnyilvánulására mindig lehetoséget adó világban kell felnonie.
6. Vajon az eszményelvuség — az isteni megközelítésének felfogása — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan környezetben kell küzdenie, ahol a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.
7. Vajon a huség — a legfelsobb rendu kötelesség magunkénak tekintése — kívánatos? Akkor viszont az embernek az árulás és elpártolás lehetosége mellett kell elorehaladnia. Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.
8. Vajon a nagylelkuség — az önzetlenség szelleme — kívánatos? Akkor viszont a halandó embernek egy folyton és eroszakosan elismerést és tiszteletet követelo önnön valóval kell együtt élnie. Elhagyható sajátélet hiányában az ember nem lenne képes az isteni élet lendületes választására. Az ember sohasem tehetne szert igazságosságra, ha nem létezne magvábanvaló rossz, mely felemeli és elválasztja a jót azzal, hogy éles ellentétet képez vele.
9. Vajon a gyönyör — a boldogság kielégülése — kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan világban kell élnie, ahol a fájdalom választhatósága és a szenvedés valószínusége mindig jelenlévo élményelvi lehetoség.” 3:5.5
1. Tétel: A napunk pulzáló csillag volt, amikor a közelébe éro Angona csillagrendszer hatására kiszórta magából a naprendszer elodjét.
„A változó csillagok némelyike a legnagyobb mértéku lüktetés állapotában, vagy annak közelében, alárendelt naprendszerek létrehozásán munkálkodik, melyek közül sok végül igen hasonló lesz a napotokhoz és a körülötte keringo bolygókhoz. A napotok akkor volt az ilyen óriási lüktetések állapotában, amikor a hatalmas tömegu Angona csillagrendszer oda-vissza mozgása során megközelítette, és a nap a külso felszínébol valódi anyagáramokat — folytonos anyaglemezeket — kezdett el kiszórni. Ez a legnagyobb mértéku megközelítésig egyre hevesebben zajlott, míg végül a nap elérkezett az összetartó erejének határaihoz és egy hatalmas anyagkitüremkedést, a naprendszer elodjét, adott ki magából. Hasonló körülmények között a vonzóhatást gyakorló test legközelebbi helyzete néha egész bolygók leválását okozza, melyek a napnak akár a negyedét, harmadát is kitehetik. E nagyobb kitüremkedések különös, felho övezte világfajtákat formálnak, a Jupiterre és a Szaturnuszra nagyon hasonlító szférákat.” 41:10.1
2. Tétel: Az evolúció lényege a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakítása. Ez a véges szinten evolúciót, az abszonit szinten pedig meglényegülést jelent.
„Az egyetemes teremtés és evolúció teljes terve az összes tapasztalási szinten nyilvánvalóan a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul; és ez az átváltozás éppúgy a tér-, elme- és szellempotencia területeivel függ össze.
A mindenségrendbeli lehetoségek ténylegesen is létezové alakítását szolgáló, ismert módszerek szintrol szintre változnak, és azok a végesben élményelvi evolúció, az abszonitban pedig élményelvi meglényegülési jelleguek. A lételvi végtelenség a mindent magába foglaló sajátságát tekintve valóban korlátlan, és éppen ennek a mindent magába foglaló jellegének kell szükségszeruen tartalmaznia még az evolúciós véges tapasztalás lehetoségét is. És az ilyen élményelvi növekedés lehetosége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsobbel és a Legfelsobben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.” 115:2.3
3. Tétel: Amint a feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós és szellemi átalakulási folyamatok mehetnek végbe.
„Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvezo állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetové válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az idohátrányból és kilép a tér korlátai mögül.” 65:8.6
4. Tétel: Az egyén mérorúdja az ido méréséhez az életének hossza, ezért tunik az evolúció hosszan elnyúló folyamatnak. A Paradicsomon minden dolog a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben van jelen.
„Az egyén mérorúdja az ido méréséhez nem más, mint az életének hossza. Így az ido minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Számunkra, akiknek élettartamát nem korlátozza idobeli létezés, az evolúció nem tunik ilyen elhúzódó eseménynek. A Paradicsomon, ahol az ido nem létezik, e dolgok mind jelen vannak a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.” 65:8.3
5. Tétel: Az evolúciós világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért.
„Az evolúciós felsobb-világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. Az evolúciós világegyetemek célja az energia-anyag legyozése az elme révén, az elme és a szellem összehangolása, és mindezek a személyiség alkotó és egyesíto jelenlétében történnek. A személyiség vonatkozásában így rendelodnek alá a fizikai rendszerek; így rendelodnek mellé az elmerendszerek; és így válnak irányítóvá a szellemrendszerek.” 116:6.1
XI. A TÁRSADALMI FEJLODÉST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZOK
1. Tétel: Az étvágy és a nemi vágy hozta össze az osi embereket. A hiúság és a félelem pedig együtt is tartotta oket.
„Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezoje az étvágy és a nemi vágy; ezen ösztönös késztetésekben az ember osztozik az állatvilággal. Két további érzelem, mely az emberi lényeket összetereli és együtt is tartja oket, nem más, mint a hiúság és a félelem, különösen a kísértetektol való félelem.” 68:2.4
2. Tétel: Az osember csak akkor gondolkodott, amikor éhes volt. Késobb másféle igények megjelenése tette színesebbé a képet.
„A történelem nem más, mint az ember korszakos küzdelme az élelemért. Az osember csak akkor [gondolkodott], amikor éhes volt; az élelemmel való takarékoskodás az o elso önmegtartóztatási, önfegyelmezési cselekedete volt. A társadalom növekedésével a fizikai éhség már megszunt egyedüli tényezonek lenni a kölcsönös társulások kialakulásában. Számos másféle éhség, a különféle igények megjelenése mind szorosabb társulásra késztette az emberiséget.” 68:2.5
3. Tétel: Ma az ember a feltételezett igények, vágyak és sóvárgások túlburjánzásától szenved.
„Ma már azonban a társadalom fejnehézzé lett a feltételezett emberi igények túlzott mértékuvé válása miatt. A huszadik századi nyugati polgárosodott társadalom fáradtan görnyed a fényuzésbol és az emberi vágyak és igények szertelen burjánzásából eredo, óriási teher alatt. A mai társadalom a kiterjedt belso kapcsolatok és az igen összetett kölcsönös függoségek jellemezte fejlodési szakaszainak az egyik legveszélyesebbike által jelentett igénybevételnek van kitéve.” 68:2.5
4. Tétel: Az erkölcsök alkották az ember elso társadalmi intézményét. Mindez abból az erofeszítésbol eredt, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és megtalálja a gyönyört.
„Nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcsök abból az erofeszítésbol származnak, hogy a csoport az életét a tömeglét feltételeihez igazítsa; az erkölcsök alkották az ember elso társadalmi intézményét. És mindeme törzsi válaszok abból az erofeszítésbol táplálkoztak, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és a megaláztatást, miközben gyönyört keres és hatalomra igyekszik szert tenni. A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik.” 68:4.2
5. Tétel: Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati oseit, hogy képes értékelni a humort, a muvészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsobbrenduséget, hogy o eszközkészíto, közléscserét folytató és intézményépíto.
„Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati oseit, hogy képes értékelni a humort, a muvészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsobbrenduséget, hogy o eszközkészíto, közléscserélo és intézményépíto.” 69:0.1
1. Tétel: A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. Az erkölcsök fejlodése mindig a termoföld-ember viszonytól függ. Az ember földhasználati mutudása és az életszínvonala együtt teszik ki a népi viselkedési szokások összességét.
„A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. És az embernek a teljesítményét mindig a földi helyzethez kell igazítania. Az erkölcsök kifejlodése mindig a termoföld-ember viszonytól függ. És ez attól függetlenül igaz, hogy milyen nehéz ennek megítélése. Az ember földhasználati mutudása, illetoleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét. Az ember életszükségletekhez való igazodásának összessége pedig az ember muvelodési polgárosodásával egyezik meg.” 68:5.1
2. Tétel: A társadalmi törvényszeruség miatt a népességnek a földmuvelési ismeretekkel egyenes arányban, az életszínvonallal pedig fordított arányban kell változnia. A kínálat és a kereslet törvénye határozza meg a termoföld és az emberek értékét.
„Az emberi társadalmat olyan törvény szabályozza, mely szerint a népességnek közvetlenül azzal arányosan kell változnia, ahogy a földmuvelési ismeretek fejlodnek és fordítottan ahhoz képest, amilyen az adott életszínvonal. Az emberek és a termoföld vonatkozásában a kínálat és a kereslet törvénye e korai idoszakokban sokkal inkább meghatározta e két dolog becsült értékét, mint manapság. Amikor boségesen állt rendelkezésre termoföld — el nem foglalt terület — akkor nagy volt az igény az emberre, és ezért az emberi élet felértékelodött; ennélfogva az élet elvesztése szörnyubb dolog volt. Azokban az idokben, amikor termoföldhiány volt és túlnépesedés alakult ki, az emberi élet viszonylag olcsóbbá vált, így a háború, az éhínség és a ragályos betegségek kevésbé aggasztották az embereket.” 68:6.3
3. Tétel:Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony. Az éghajlatváltozások bírták rá az embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás érdekében.
„Az éghajlatváltozások ekkoriban viszik véghez mindazt, amit az összes többi kényszeríto körülmény nem volt képes elérni, vagyis rábírni az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás, mint haladóbb foglalkozások érdekében. Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:1.3
1. Tétel: A polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak elore.
„A legkorábbi emberi muveltségek a keleti féltekén lévo folyamok mentén emelkedtek fel, és a polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak elore. Ezek pedig:
1. A gyujtögeto szakasz. A korlátozott mértékben hozzáférheto élelem, az éhség vezetett el az elso munkaszervezési formához, a kezdetleges élelemgyujto utakhoz. Az ilyen éhség-menet néha tizenöt kilométer hosszú is volt, mely az élelem összegyujtését lehetové tevo földterületen vezetett keresztül. Ez volt a muveltség kezdetleges vándorló szakasza és ilyen életmódot követnek ma az afrikai busmanok is.
2. A vadászó szakasz. A fegyverül használható eszközök feltalálása képessé tette az embert a vadásszá válásra és így arra is, hogy komoly mértékben megszabaduljon az élelemtol való függéstol. A gondolkodó andonfi, aki csúnyán összezúzta az öklét egy komoly harcban, újból felfedezte, hogy a karja helyett használhat egy hosszú botot is, az ökle helyett pedig egy darab kemény kvarckavicsot, melyet inakkal erosít a bot végére. Sok törzs tett ilyen felfedezést egymástól függetlenül, és a kalapácsok e különbözo formái jelentették az egyik nagy elorelépést az emberi polgárosodásban. Némely ausztrál oslakos mára is csak kevéssel jutott tovább e szakasznál.
3. A pásztorkodó szakasz. E polgárosodási szakaszt az állatok háziasítása tette lehetové. Az arabok és Afrika oslakosai az újabb pásztornépek közé tartoznak.
A pásztorkodó életmód valamivel teljesebb felszabadulást hozott az élelemtol való szolgai függoség alól; az ember megtanult a tokéjének, a gyarapodó nyájainak a kamatából megélni; és ezzel még több szabadido adódott a muvelodésre és a haladásra.
4. A mezogazdasági szakasz. E korszakot a növények háziasítása hozta el, és ez képviseli az anyagi polgárosultság legfelsobb rendu válfaját. Kaligasztia és Ádám egyaránt vállalkozott a kertészkedés és a mezogazdaság tanítására. Ádám és Éva kertész volt, nem pásztor, és a kertmuvelés azokban az idokben fejlett muveltséget jelentett. A növénytermesztés nemesíto hatással van minden emberfajtára.” 68:5.3
2. Tétel: Az evolúciós vallás a tudomány, a muvészet és a bölcselet szüloanyja.
„Az evolúciós vallás a tudomány, a muvészet és a bölcselet szüloanyja, mely az embert felemelte arra a szintre, hogy képes legyen megérteni a kinyilatkoztatott vallást, beleértve az Igazító-adományt és az Igazság Szellemének eljövetelét.” 5:5.5
3. Tétel: A menthetetlen gyengeelméjuek és az alsóbbrendu fajták iránt rokonszenvvel viseltetni nem igazi emberbarátság.
„Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjuek és az alsóbbrendu halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem gyöngédséget vagy emberbarátságot jelent. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes köruen érvényesülhessen anélkül, hogy a fejlodo emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott fajtáit fenntartsa.” 52:2.12
4. Tétel: Boségesen sok lehetoség van az önzetlen szolgálatra úgy is, hogy nem tartjuk meg az erkölcsi örökségüket helyrehozhatatlanul elveszítetteket.
„Boségesen sok lehetoség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedo egyedek irányában, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.” 52:2.12
5. Tétel: Az evolúciós eredetu népek hét fejlodési korszakon mennek keresztül.
1. A táplálkozás kora
2. A biztonság kora
3. Az anyagi jólét kora
4. A tudás és a bölcsesség keresése
5. A bölcselet és a testvériség kora
6. A szellemi törekvés korszaka
7. A fény és élet korszaka. Ld. 50:5.3
1. Tétel: Még a növekvo mértéku ipari fejlodésnek is mindig egészséges mezogazdasági alapon kell nyugodnia.
„És ma az ipar egészíti ki a mezogazdaságot, melynek következtében a polgári osztályok nem mezogazdaságból élo csoportjai városiasodnak és sokasodnak. Azonban az ipari korszak nem reménykedhet a túlélésben, ha a vezetoi nem ismerik fel, hogy még a legmagasabb szintu társadalmi fejlodésnek is mindig egészséges mezogazdasági alapon kell nyugodnia.” 68:5.13
2. Tétel: A Bolygóherceg, Ádám, valamint a héberek Istene is a munkát állította elotérbe. A zsidók azt tanították, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”.
„A munka, a megtervezett erofeszítések különböztetik meg az embert az állattól, mely utóbbiak erofeszítései nagymértékben ösztönösek. A munka szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. A hercegi törzskar minden tagja dolgozott; sokat tettek a fizikai munka nemesebbé tétele érdekében az Urantián. Ádám kertész volt; a héberek Istene is dolgozott — o volt minden dolog teremtoje és megtartója. A héberek voltak az elso törzs, mely külön jutalmazta a szorgalmas embereket; ok voltak az elso nép, mely elrendelte, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. De a világ számos vallása visszatért a tunyaság korai eszményképéhez. Jupiter élvezethajhász volt, Buddha pedig a magát a semmittevésnek szentelo elmélkedové vált.” 69:2.5
3. Tétel: A fazekasság folyamatosan jelenlévo civilizációs tényezo volt szerte a világon.
„Bár a fazekasságot eloször a herceg törzskara ismertette meg az emberekkel mintegy félmillió évvel ezelott, késobb az agyagedények készítése gyakorlatilag több mint százötvenezer évig szünetelt. Csak a sumérok nodfi elodei folytatták az agyagedények készítését az öböl menti vidéken. A cserépedény-készítés az ádámi idokben éledt újjá. E mesterség elterjedése az afrikai, arábiai és közép-ázsiai sivatagi területek terjeszkedésével egyidejuleg ment végbe, és egyre fejlettebb mutudást felmutató, egymást követo hullámokban indult ki Mezopotámiából és tartott a keleti félteke felé.” 81:2.19
4. Tétel: A kezdetleges városokat mindig mezogazdasági és állattenyésztési körzetek övezték.
„Nagyjából tizenkétezer évvel ezelott köszöntött be a független városok kora. És ezeket a kezdetleges kereskedo és kézmuves városokat mindig mezogazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Bár igaz, hogy az ipart az életszínvonal emelkedése támogatta, azért nem szabad félreértelmeznetek a korai városi élet vívmányait.” 81:3.3
5. Tétel: Az osi települések huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodtak.
„A korai emberfajták nem voltak valami takaros és tiszta népek, és az átlagos osi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodott. E régi városok némelyike azért is emelkedett nagyon gyorsan a környezo földek szintje fölé, mert a ki nem égetett sárkunyhóik rövidéletuek voltak, és az volt a szokás, hogy az új lakóhelyeket közvetlenül a régi romjaira építették.” 81:3.3
6. Tétel: A fémeket elterjedten alkalmazták a fejlodo civilizációk kezdetleges iparában.
„A fémek elterjedt alkalmazása a korai ipari és kereskedo városok e korának sajátos vonása volt. Már találtatok a Kr.e. 9000 elottrol való bronzmuveltséget Turkesztánban, és az anditák már korán megtanultak dolgozni a vassal, az arannyal és a rézzel is. De a körülmények igen mások voltak a fejlettebb polgárosodott központoktól távol. Nem voltak elkülönült korok, mint kokor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejuleg létezett más és más helyen.” 81:3.4
7. Tétel: A tokefelhalmozásban nyolc tényezo játszott meghatározó szerepet.
1. Éhség — mely elorelátással társult
2. Családszeretet
3. Hiúság
4. Tisztség
5. Hatalom
6. A holtak kísérteteitol való félelem
7. A nemi vágy
8. A maga kedvére való létezés számos formája. Ld. 69:5.3
8. Tétel: Az írás kialakulása fontos eleme volt a civilizációs fejlodésnek.
„A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekbol származik; az ember elso olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés. Az elso háborúk közül sokat vívtak a természetes nyersanyaglelohelyekért, úgymint a kvarckavicsért, a sóért és a fémekért. Az elso hivatalos törzsszövetség arra irányult, hogy a törzsek maguk között felosszák a sólelohelyeket. E szerzodésileg elosztott lelohelyek lehetové tették az eszmék baráti és békés cseréjét és a különbözo törzsek keveredését is.
Az írás a »személyazonosságot igazoló faragott pálca«, a csomózott zsinórok, a képi írás, a képírásjelek és a wampum-övek szakaszain át fejlodött a korai jelképes ábécéig. Az üzenetküldés a kezdetleges füstjelektol a futárokon, lovasokon, vasutakon és repülokön, valamint a távíró készüléken, a távbeszélon és a vezeték nélküli összeköttetésen át tökéletesedett.” 69:4.6
1. Tétel: A tuz alapveto evolúciós felfedezés.
„A tuzrakás egy csapásra mindörökre elválasztotta az embert az állattól; ez az alapveto emberi találmány vagy felfedezés. A tuz tette képessé az embert arra, hogy éjjel is a földön maradjon, mivel a tuztol minden állat fél. A tuz erosítette az alkonyati társas érintkezést is; nemcsak hogy megvédte az embert a hidegtol és a vadállatoktól, hanem arra is felhasználták, hogy általa biztonságban érezzék magukat a kísértetektol. Eloször inkább csak a fényéért, és nem a melegéért vették igénybe; számos visszamaradt törzs nem hajlandó aludni, hacsak nem ég egy láng egész éjjel.” 69:6.2
2. Tétel: Az elso megszelídített állat a kutya volt. Védelmül szolgáltak az anyagi és a „szellemi” rosszakaróktól.
„Az elso megszelídített állat a kutya volt, és a megszelídítésében szerzett összetett tapasztalatok sora egy bizonyos kutyával kezdodött, mely miután egész nap a vadász mellett tartózkodott, végül haza is kísérte ot. A kutyákat korszakokon át élelmül, vadászatra, szállításra és társaságként használták. A kutyák eloször csak vonyítottak, de késobb megtanultak ugatni is. A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint buvtárgy tisztelete. Az orkutyák alkalmazása tette eloször lehetové, hogy a törzs egésze aludhasson éjjel. Késobb az lett a szokás, hogy orkutyákat alkalmaztak abból a célból, hogy a szellemektol és az anyagból való ellenségektol az otthonokat megvédjék. Amikor a kutya ugatni kezdett, akkor ember vagy állat közeledett, de amikor a kutya vonított, szellemek tartózkodtak a közelben. Még ma is sokan hiszik, hogy az éji kutyavonítás halált jelez.” 69:7.4
XVI. A CIVILIZÁCIÓ FENNTARTÁSA
1. Tétel: Az evolúciós emberfajták rendeltetése, hogy keveredjenek az ádámi nemesítokkel. De mielott e keveredésre sor kerülnek, az alkalmatlan fajták nagy részét megsemmisítik.
„E hat evolúciós emberfajta rendeltetése, hogy keveredjen és felsobbrenduvé váljon azáltal, hogy összeolvad az ádámi nemesítok utódaival. De mielott e népek keverednek, az alacsonyrenduek és alkalmatlanok nagy részét kiirtják. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiú, valamint egyéb megfelelo hatóságok ítélik meg a szaporodó törzsek megfeleloségét. Az ilyen ellentmondást nem turo program végrehajtásának nehézsége az Urantián abban áll, hogy nincsenek szakérto bírák, akik dönthetnének a világotok emberfajtáiba tartozó egyedek élolénytani alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. Ettol az akadálytól eltekintve úgy tunik, hogy nektek kell képesnek lennetek dönteni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes fajták élolénytani kiközösítésérol.” 51:4.8
2. Tétel: A polgárosodás fejlodés eredménye. Nem biológiai adottság — ezért minden új nemzedéket tanítani kell. A kultúra a társadalmi örökség megorzését jelenti.
„A polgárosodás faji fejlodés eredménye; nem eredendo élolénytani velejárója az emberi létnek; ennélfogva minden gyermeknek muvelodést biztosító környezetben kell felnonie, míg az egymást követo fiatal nemzedékeknek újból részesülniük kell e képzésben. A polgárosultság felsobbrendu sajátságai — tudományos, bölcseleti és vallási téren — nem közvetlen örökítés révén kerülnek át az egyik nemzedékrol a másikra. E muveltségi eredményeket csakis a társadalmi örökség felvilágosult megorzése révén lehet megtartani.” 68:0.2
3. Tétel: A társadalom a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült.
„A kezdetleges társadalom tehát a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült. És az emberi társadalom korszaknyi hosszúságú idoszakokon át fejlodött e félelem miatti elszigeteltség eredményeként és a kelletlen együttmuködés révén.” 68:1.3
4. Tétel: A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés — az önmegvalósítást nem is említve.
„A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés, azonban az emberi önmegvalósítás méltó közvetlen célja lehet számos muvelodési csoportnak.” 68:2.3
5. Tétel: A hiúság is hozzájárult a társadalom megszületéséhez. Az önfenntartás építi a társadalmat; a maga kedvére való létezés elpusztítja a civilizációt.
„A hiúság óriási mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez; azonban az eme kinyilatkoztatások idején egy kérkedo nemzedék helytelen törekvései azzal fenyegetnek, hogy a magas fokon szakosodott társadalom teljes építménye elárasztódik és alámerül. A gyönyörkeresés már régóta meghaladta az éhség kielégítésének vágyát; az önfenntartás elfogadott társadalmi céljai gyorsan átalakulnak az önös létezés alapjává és annak fenyegeto formáivá. Az önfenntartás építi a társadalmat; a féktelen maga kedvére való létezés biztosan elpusztítja a polgárosodott társadalmat.” 68:2.11
6. Tétel: Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektol való félelem tartotta oket együtt. A kinyilatkoztatás könnyít az emberek közötti társulásokban jelenlévo gyanakvás és viszolygás jelentette terheken.
„Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektol való félelem tartotta oket együtt. Azonban ezek az érzelmek önmagukban, a békét támogató kinyilatkoztatások hatása nélkül, nem képesek elviselni az emberek közötti társulásokban jelenlévo gyanakvás és viszolygás jelentette terheket. Az emberfeletti források segítsége nélkül a társadalomra halmozott teher bizonyos határok átlépését követoen ledol, és éppen ezek a társadalmi serkento hatások — az éhség, a szerelem, a hiúság és a félelem — szövetkeznek annak érdekében, hogy az emberiséget belevigyék a háborúba és a vérontásba.” 68:3.4
7. Tétel: A kereskedo és a felfedezo sokat tett a polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében. A katonai hódítások, a gyarmatosítás és a hitterjesztoi vállalkozások szintén nagyban hozzájárultak ehhez.
„Az utazó kereskedo és a vándorló felfedezo többet tett a történelmi polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében, mint az összes többi hatás együttvéve. A késobbi vallások által ösztönzött katonai hódítások, gyarmatosítás és hitterjesztoi vállalkozások szintén hozzájárultak a muveltség terjedéséhez; de ezek mind csak másodlagos jelentoséguek voltak a kereskedelmi kapcsolatokhoz képest, melyeket mindig is gyorsítottak a sebesen fejlodo iparos mesterségek és ismeretek.” 81:3.7
8. Tétel: A polgárosodást négy jelentosebb tényezo mozdította elo.
„Az emberi polgárosodás útján az elso négy nagy elorelépés volt:
1. A tuz legyozése.
2. Az állatok háziasítása.
3. A hadifoglyok rabszolgasorba vetése.
4. A magántulajdon.” 81:2.3
XVII. SZABÁLYOZÁS ÉS FELÜGYELET
1. Tétel: A véges evolúciós teremtmény azért emelkedik a Paradicsomig, mert az Istenség egysége szabályozza és szerves egységbe rendezi a világegyetemek mindenségének mechanizmusait.
„Az Isten egység. Az Istenség összehangoltsága egyetemes. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. A tökéletes és a tökéletlen valóságosan is összekapcsolódik, és ezért emelkedhet a véges evolúciós teremtmény a Paradicsomig az Egyetemes Atya rendelkezése szerint: »Légy tökéletes, miként én magam is tökéletes vagyok.«” 56:0.1
2. Tétel: Az evolúció mindig célirányos — sohasem véletlenszeru. A muködését az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek rendezik szerves egységbe.
„A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes muködése szabja meg a szerves törzsfejlodés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció — az Urantián és máshol is — mindig célirányos és sohasem véletlenszeru.” 65:0.7
3. Tétel: Az ember egy gép — de sokkal több is, mint egy gép. Az ember rendelkezik elmével és szellem lakozik benne. Az anyagi gépet alá lehet rendelni a bölcs tapasztalatnak és a Gondolatigazító szellemi késztetéseinek.
„A halandó ember egy gép, egy élo muködési rend; gyökerei ténylegesen az energia fizikai világában erednek. Sok emberi válasz jellegét tekintve önmagától végbemeno; az élet nagy része gépies. De az ember, a rendszer, sokkal több, mint egy gép; az ember rendelkezik elmével, és szellem lakozik benne; és bár anyagi léte során sohasem lesz képes a létezés vegyi és villamos muködéstanától megszabadulni, mégis egyre jobban képes megtanulni azt, hogy e fizikai-élet gépet miként rendelje alá irányító bölcsességének, melynek élményelvi alapját az a folyamat képezi, hogy az ember elméjét a bent lakozó Gondolatigazító szellemi késztetéseinek megfelelo cselekvésnek szenteli.” 118:8.2
XVIII. EVOLÚCIÓ, AZ EGYETEMES SZABÁLY
1. Tétel: Az evolúció végigkísér a szülobolygódtól fel egészen a helyi világegyetem központjáig — a Szalvingtonig.
„Minden halandó lakta világ az eredetét és természetét illetoen evolúciós. E szférák alkotják az ido és tér halandó fajainak költohelyét, evolúciós bölcsojét. A felemelkedoi lét minden egyes egysége valódi felkészíto tanhely az éppen soron következo létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az elso halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végso világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedo halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsobb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az elso-szakaszú szellemlétet.” 49:0.1
2. Tétel: Az evolúció az emberi fejlodés szabálya, de az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladataikban.
„Az evolúció az emberi fejlodés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltéro a különbözo világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkezo világokon az élet rendszerint tengeri eredetu, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.” 49:1.4
3. Tétel: A felsobb-világegyetemi teremtmények evolúciós természetuek, és állandóan fejlodnek.
„Az Istenség-eredetu tökéletes lényeket kivéve a felsobb-világegyetemekben minden sajátakaratú teremtmény evolúciós természetu, akik alacsony szintrol indulnak és mindig felfelé, valójában befelé haladnak. Még a magas rangú szellemi személyiségek is folytatják a felemelkedést az élet ranglétráján azáltal, hogy életrol életre és szféráról szférára fokozatosan jutnak elore. És azok esetében, akikkel Titkos Nevelo lakozik, valóban nincs határa az o szellemi felemelkedésük és világegyetemi elorelépésük lehetoségeinek.” 32:3.8
4. Tétel: A tudósok sohasem lesznek képesek élo szervezetek eloállítására; az élet nem magából az anyagból ered. Az élet egyszerre anyagi és szellemi.
„Az élet egyszerre muködéselvu és életelvu — anyagi és szellemi. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei meg is értik valaha a növényi és az állati élet os-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élo szervezetek eloállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.” 36:6.1
5. Tétel: A világegyetem fokozatos fejlodési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében és összetettségben.
„Lévén, hogy elme hangolja össze a világegyetemet, ezért a muködési rendek nem lehetnek mereven rögzítettek. A mindenségrendi önfenntartással összekapcsolódó fokozatos evolúció jelensége egyetemes. A világegyetem fejlodési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében. Az összarányos egység felé haladást, a kapcsolódások örökké növekvo összetettségére épülo kiteljesedo élményelvi egységbe rendezodést kizárólag céltudatos és uraló elme valósíthatja meg.” 42:11.7
6. Tétel: Az evolúciós teremtmények által elért fejlodésbeni tökéletesség megkérdojelezhetetlen személyiségi szerzemény — a létezo környezetre adott tényleges válasz eredménye.
„Az ido teremtményeinek tökéletessége, amint végre eléretett, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdojelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon társíthatók, addig a teremtmény eredményei az egyedi erofeszítéseinek és a létezo környezetre adott ténylegesen élo, személyes válaszainak az eredménye.” 32:3.9
7. Tétel: A végtelenség valahogyan korlátozandó annak érdekében, hogy a teljessége összeegyeztetheto legyen a fejlodo világegyetemek befejezetlenségével.
„A végtelenség örök teljességét valamiképp össze kell egyeztetni a fejlodo világegyetemek idobeli gyarapodásával és azok élményelvi lakóinak tökéletlenségével. A teljes végtelenség fogalma valahogyan felosztandó és korlátozandó annak érdekében, hogy a halandói értelem és a morontia lélek megérthesse a végleges érték és a szellemiesülo jelentoség e fogalmát.” 104:3.3